//Második szál//
//Worenth Yosden, a segítő//
*Mofi az első pillanatban ugyan örül annak, hogy a mágust nem sértette meg a szavaival, de hamar rá kell döbbennie, hogy talán csak azért nem, mert még mindig úgy hiszi, hogy a tündérke a bűvészekről beszél. A kis kereskedőtanonc agyán ugyan átfut egy pillanatra, hogy megtartsa ebben a hitében Worenthet, ám gyorsan elveti ezt az ötletet, hiszen eddigi tapasztalatai alapján úgy véli, hogy az őszinteség kifizetődő, legalább is addig, amíg nem valódi, pénzbeli fizetséget várunk. Így tehát lassan megrázza a fejét, persze csak miután a mágus befejezte a mondanivalóját. Azon is elgondolkodik, hogy így nem hagyta-e, hogy feleslegesen beszéljen, de úgy véli, hogy ezért aztán igazán nem haragudhat senki sem, így még a beszéde közben rábólint a nyuszis trükkre, jelezve, hogy ismeri, és vele együtt is nevet, őszintén. Amikor azonban az ősz mágus elér az utolsó szóhoz, Mofi megszólal.*
– Én igazából ekkor már a „valódi” mágusokra gondoltam, Worenth Mester. Ezért Öntől kérdeztem. A bűvészekről tudom, hogy csalnak, és mire kellenek a széles a kézmozdulatok, a mágusoknál viszont soha nem értettem. Nem sokukat láttam munka közben, de úgy képzelem, hogy ők is biztos látványosabbra csinálják a mozgást, mint amilyen szükséges, már ha egyáltalán szükséges valamennyi...
*És ha már úgyis kifejtette a véleményét jó pár mágusról, nem hallgatja el azt az új témával kapcsolatban sem, bár azt érezteti a hangjában, hogy tudja jól, hogy Worenth sem gondolta komolyan a dolgot.*
– Nem hiszem, hogy jó szórakozás mások szórakozását elvenni. Azért megyünk el egy bűvész előadására, mert szeretnénk, ha becsapna minket. Aki lebuktatja őket, az nem a bűvésznek okozza a legnagyobb gondot, hanem a közönségének. Persze... a gyerekek esetében ez teljesen más.
*Veszi elő egy kis mosollyal az ártatlan, gyermeki tekintetét, már csak szemléltetés gyanánt is, majd egy újabb remek ötlete támad Worenth helyeslésének eredményeképpen.*
– Mi lenne, ha megbeszélnénk ezt a másik mágus szövetséggel? Talán akad valaki, aki szívesen használná a tudását a többiek szórakoztatására. Tudom, nemrég beszéltük, hogy a kézügyesség igazibb bűvésszé tesz, mint a mágia, de ez is több lenne mint a semmi, és akár lehetne a bál része is, akkor nem kell egy egész hosszú előadás. Mit gondol, Worenth Mester?