Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-23 16:25:01
Üzenet elküldve: 2012-08-23 16:25:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
*Óvatosan lép, kivárja hogy a hó roppanva töppedjen össze talpa alatt. A kavicsok kis csikordulása lám nem riasztja a gyönyörű jelenést.
Tenyerét nyújtja a puha orr felé, szíve nyitott az érzésekre. Nem fél, sem az állattól, sem a környezettől. Ami ilyen lélegzetelállítóan szép, az nem lehet veszélyes. Az állatok előbb érzik meg a bajt és a pegazus békésen állong. Arda a háta mögött érzi Darthon jelenlétét és tudja, az elf figyel és szerelme révén aggodalma is erősebb. Bízik a férfiban, vakon is követné bárhová.
Akki és Darthon is közelednek a jelenéshez. A ló meghátrál és Arda mozdulatlanná merevedik, hátha megnyugszik újra, nem akarja elriasztani.
Ám a riadalom nem neki szól, valamiért a vezetőjük kényszeríti a jövevényt néminemű izgalomra. Majd hogy múlik az érzés, Ardához léptet a paripa és megbökdösi feje búbját játszi köszöntéssel. A lány felnevet halkan szinte dorombolón csupán. Közelebb lép és arcát a nemes nyakhoz simítva szívja be az égi illatot.*
- Zión! * leheli a nevet kedvesen. Keze a sörényre simít és érinti kedvese ujjait is, melyek egy szalagon szaladnak végig. S lám halk hangon felcsendül egy üzenet. Arda nem érti miről is szólnak a szavak.*
- Ki az a Tenmín Zión? * kérdezi lágyan az üzenethozót.*
- Ryrin és a Harmadik? * ismétli a szavakat*
- A ménes, tehát nem vagy egyedül Zión! De mi az a légió? * teszi fel kérdéseit a vezetőnek szánva, ám még mindig a lóhoz simulva cirógatja annak nyakát lágyan. Majd hogy nem érkezik azonnal felelet, lassan és kedve ellenére lép el a csodától és két tenyerébe friss havat emel az állat orra elé.*
- Messziről jötté szomjas vagy * mondja lágyan kedvesen* éhes is tán? Bár az istállóba nem vihetlek be, hiszen titkon jöttél éjjel és az emberek közül sokan tán nem tisztelnék szabadságod * érinti meg a puha feszes szárnyak egyikét lágyan. Majd Akki felé fordul.*
- Mondd hogy nem álmodom! * kéri kis mosollyal, és immáron tudja érzi hogy nem a bor játszik vele csalóka látomásosdit. Az éj tiszta levegője és a történtek elsöpörték már a mámort. Kíváncsiság és lelkesült tenni akarás került a helyébe.*
- Tudom hogy ti többet láttok, éreztek, mint egy ember! * néz végig a két férfin*
- Nem tartasz sokra tán, hiszen kérészéletemmel messze nem tehetek annyit az életért, mint ti, de amire képes vagyok megtenném. Érte * pillant Zión felé* és értetek! * szánt szándékkal nem néz Darthonra, hiszen most szavai a fajt célozzák, nem szerelme vezeti gondolatait. Darthon tudja tán már, hogyha így kéne lennie, érte boldogan halna meg.*
- Avass be kérlek, hogy semmilyen félreértés ne hátráltassa célod! * kéri Akkit komolyan és tekintete tisztán, őszintén kapaszkodik annak pillantásába, állva a fürkészést is akár.*
A hozzászólás írója (Arda Shien Nyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.23 16:26:53
*Óvatosan lép, kivárja hogy a hó roppanva töppedjen össze talpa alatt. A kavicsok kis csikordulása lám nem riasztja a gyönyörű jelenést.
Tenyerét nyújtja a puha orr felé, szíve nyitott az érzésekre. Nem fél, sem az állattól, sem a környezettől. Ami ilyen lélegzetelállítóan szép, az nem lehet veszélyes. Az állatok előbb érzik meg a bajt és a pegazus békésen állong. Arda a háta mögött érzi Darthon jelenlétét és tudja, az elf figyel és szerelme révén aggodalma is erősebb. Bízik a férfiban, vakon is követné bárhová.
Akki és Darthon is közelednek a jelenéshez. A ló meghátrál és Arda mozdulatlanná merevedik, hátha megnyugszik újra, nem akarja elriasztani.
Ám a riadalom nem neki szól, valamiért a vezetőjük kényszeríti a jövevényt néminemű izgalomra. Majd hogy múlik az érzés, Ardához léptet a paripa és megbökdösi feje búbját játszi köszöntéssel. A lány felnevet halkan szinte dorombolón csupán. Közelebb lép és arcát a nemes nyakhoz simítva szívja be az égi illatot.*
- Zión! * leheli a nevet kedvesen. Keze a sörényre simít és érinti kedvese ujjait is, melyek egy szalagon szaladnak végig. S lám halk hangon felcsendül egy üzenet. Arda nem érti miről is szólnak a szavak.*
- Ki az a Tenmín Zión? * kérdezi lágyan az üzenethozót.*
- Ryrin és a Harmadik? * ismétli a szavakat*
- A ménes, tehát nem vagy egyedül Zión! De mi az a légió? * teszi fel kérdéseit a vezetőnek szánva, ám még mindig a lóhoz simulva cirógatja annak nyakát lágyan. Majd hogy nem érkezik azonnal felelet, lassan és kedve ellenére lép el a csodától és két tenyerébe friss havat emel az állat orra elé.*
- Messziről jötté szomjas vagy * mondja lágyan kedvesen* éhes is tán? Bár az istállóba nem vihetlek be, hiszen titkon jöttél éjjel és az emberek közül sokan tán nem tisztelnék szabadságod * érinti meg a puha feszes szárnyak egyikét lágyan. Majd Akki felé fordul.*
- Mondd hogy nem álmodom! * kéri kis mosollyal, és immáron tudja érzi hogy nem a bor játszik vele csalóka látomásosdit. Az éj tiszta levegője és a történtek elsöpörték már a mámort. Kíváncsiság és lelkesült tenni akarás került a helyébe.*
- Tudom hogy ti többet láttok, éreztek, mint egy ember! * néz végig a két férfin*
- Nem tartasz sokra tán, hiszen kérészéletemmel messze nem tehetek annyit az életért, mint ti, de amire képes vagyok megtenném. Érte * pillant Zión felé* és értetek! * szánt szándékkal nem néz Darthonra, hiszen most szavai a fajt célozzák, nem szerelme vezeti gondolatait. Darthon tudja tán már, hogyha így kéne lennie, érte boldogan halna meg.*
- Avass be kérlek, hogy semmilyen félreértés ne hátráltassa célod! * kéri Akkit komolyan és tekintete tisztán, őszintén kapaszkodik annak pillantásába, állva a fürkészést is akár.*
A hozzászólás írója (Arda Shien Nyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.23 16:26:53
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-23 14:56:19
Üzenet elküldve: 2012-08-23 14:56:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Arda Shien Nyr, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
*Az állat meghátrál kicsit és idegesen felhorkant Akki közeledésére. Valami olyasmit érez felőle, amit eddig még sosem. Végül azért megbékél a harcos felébresztett árnyékával. Odébb léptet Ardához, őt választja ki magának a szárnyas mén. Orrával megböködi a nő feje búbját, de csak finoman, szelíden. Egy kék szövetszalag van a sörényébe kötve mágiával rászőtt felirattal. Darthon le tudja fejteni a fátylat a betűk rejteke elől és ahogy végigsimít rajta a szöveg lágy női és férfi hangon szólal meg egyszerre.
"A ménessel a szélbe távozunk, a légióval térünk majd vissza. Zión Tenmin mellett marad, s segít utatokon. Ryrin és a Harmadik."
Akki tudja kikhez tartoznak a párban járó szavak. Akki fülében ismét hallható a halk suttogás. "Minden címet szerzett el fog bukni, de te nem, árnyékharcos. Ezért hozzád küldtem a lovamat. Kövesd a megérzéseit! Vesd be látomásaid! Most jó ideig nem leszek veled!" A szél sustorgása megszűnik elméjében, elhallgat fütyülése.*
*Az állat meghátrál kicsit és idegesen felhorkant Akki közeledésére. Valami olyasmit érez felőle, amit eddig még sosem. Végül azért megbékél a harcos felébresztett árnyékával. Odébb léptet Ardához, őt választja ki magának a szárnyas mén. Orrával megböködi a nő feje búbját, de csak finoman, szelíden. Egy kék szövetszalag van a sörényébe kötve mágiával rászőtt felirattal. Darthon le tudja fejteni a fátylat a betűk rejteke elől és ahogy végigsimít rajta a szöveg lágy női és férfi hangon szólal meg egyszerre.
"A ménessel a szélbe távozunk, a légióval térünk majd vissza. Zión Tenmin mellett marad, s segít utatokon. Ryrin és a Harmadik."
Akki tudja kikhez tartoznak a párban járó szavak. Akki fülében ismét hallható a halk suttogás. "Minden címet szerzett el fog bukni, de te nem, árnyékharcos. Ezért hozzád küldtem a lovamat. Kövesd a megérzéseit! Vesd be látomásaid! Most jó ideig nem leszek veled!" A szél sustorgása megszűnik elméjében, elhallgat fütyülése.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-23 14:08:43
Üzenet elküldve: 2012-08-23 14:08:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Xelia csak azért érkezik erre a helyre, mert útba esik, de egy pillanatra megtorpan. Bár vallásos, sosem járt templomban, és nem szokott imádkozni sem, mert úgy érzi nem méltó erre. Elsősorban nem épp hasznos hivatása miatt gondolja ezt, nem mintha most olyan sokan keresnék fel orvgyilkosként, de már ölt embert, ami azt illeti, nem is egyszer. Elhúzza a száját, mert nem érte meg neki az öldöklés; most majdnem olyan szegény, mint egy koldus. Megcsóválja csinos fejét, majd elindul a temető felé.*
A hozzászólás írója (Xelia Hallyetta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.23 14:10:21
A hozzászólás írója (Xelia Hallyetta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.23 14:10:21
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-23 11:25:47
Üzenet elküldve: 2012-08-23 11:25:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Roice új hely felé közeleg. A templom nem éppen neki való hely de megtudta, hogy itt lehet mágiát tanulni amire kiváncsi, hogy pontossan, hogyan is működik a dolog. Elötte még át kell mennie a templomkerten amit nem bán mert gyönyörű hely.Egy kis kavicsos út vezet a Templomhoz és egy alacsony fa kapu. Sok ember van itt, valószínüleg a temető is közel van és oda is sokan látogatnak, de oda Roice nem megy el. A kavicsos út felett fák húzodnak, amik nemcsak szépen néznek ki hanem árnyékot is nyújtanak... *
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-23 08:47:40
Üzenet elküldve: 2012-08-23 08:47:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
* Amint a csapat eléri a templom előkertjét melynek ez oldali határát egy kiskapu jelzi. Kamihira egy nagyobb sóhajtással próbál könnyíteni nyughatatlan lelkén, ami nem igazán jár sikerrel. A kaput megpróbálja kinyitni azonban csak résnyire bírja. Jobbnak látja nem erőltetni a dolgot, ezért a résnyire nyílt kapun átpréseli magát a templom kertbe. Mikor átér hátra pillant, hogy szemügyre vegye az őt követőket. Látszólag semmi bajuk nincs bár a nő mintha erősebben kapaszkodna az elf férfiba. " Talán erősödik benne a félelem?" jegyzi meg magában, de nem tesz semmit. Jelenleg mondhatna bármit azzal semmit nem érne el. A társaság minden egyes levegő kifújását lágy pára függöny jelzi. Kamihira visszafordul a menet irányba. A hó által létrehozott táj egyszerre gyönyörű s rejtelmes is. A zöld tájat mely az életet idézi, most fehér lepel borítja. A kavicsos út, mely a templomhoz vezet fehér szőnyeggént fedi a hó, ha a talaj egyenetlensége jelzi az erre járóknak, hogy az előttük elterülő út kavicsokkal van felszórva. Az elf különös még is ismerős neszekre figyel fel a holdfényes tájon. Tekintetét az ég felé fordítja s megpillantja a nem mindennapi alakot az égen, mely a hold fényében tűnik fel s ereszkedik le a talajra nem messze a kis társaságtól. Egy lépést hátrál az elf, lába alatt lágyan ropog a hó, s halkan hallja s lágyan érzi, hogy talpa alatt összedörzsölődik a pár kavics. Az alak egyre közelebb van a talajhoz s körülötte kezd elodázni a hólepel. Mikor földet ér széttárt szárnyai kiszabadítják a hó fogságából az út mentén lévő sövényre nyírt bokrokat s az úton megbúvó köveket. A légáramlat pár könnyebb hópelyhez fúj arcába s köpenyébe belekapva játszadozik vele. Egyik kezével a fejéhez kap, hogy a csuklyáját a helyén tartsa. A paripa szárnyait az égbe emeli. Felismeri az egyik érkezőt és nyugodtan harap bele a friss hóba. Kamihira egy pillanatnyi időt vár, hogy az érkező állat véglegesen befejezze landolását. Látja, hogy Arda lassan elkezd közeledni az állathoz, de egy pontnál megáll s csuklyájától megszabadulva pár szót intéz felé. Kamihira félretekint egyenesen Darthon kérdő tekintetével találja szembe magát.*
- Ő Zión a pegazus. * felei lágyan s tekintete sugallja, hogy többet nem szándékozik mondani, azonban arckifejezése sokkalta barátibb jeleket vesz fel majd visszatekint a hófehér állatra. " Mi szél hozhatta? Remélem nem történt valami." jegyzi meg magában s lágy léptekkel elindul a lény irányába. Léptei ropogását a kavicsok egymáshoz súrlódássá váltja fel ahogy közeledik hozzá. Ha Zión megengedi, hogy közelebb lépjen megsimogatja fejét s kezét lágyan végig húzza sörényén s ha látja, hogy ezen cselekedet nem a pegazus kedvére való abba hagyja.*
- Üdvözöllek Zión! Mi járatban vagy erre? Merre felejtetted a lovasod? * kérdi kissé félőn s reméli, hogy Zión valamelyest megnyugtatja s választ is kap kérdésére.*
* Amint a csapat eléri a templom előkertjét melynek ez oldali határát egy kiskapu jelzi. Kamihira egy nagyobb sóhajtással próbál könnyíteni nyughatatlan lelkén, ami nem igazán jár sikerrel. A kaput megpróbálja kinyitni azonban csak résnyire bírja. Jobbnak látja nem erőltetni a dolgot, ezért a résnyire nyílt kapun átpréseli magát a templom kertbe. Mikor átér hátra pillant, hogy szemügyre vegye az őt követőket. Látszólag semmi bajuk nincs bár a nő mintha erősebben kapaszkodna az elf férfiba. " Talán erősödik benne a félelem?" jegyzi meg magában, de nem tesz semmit. Jelenleg mondhatna bármit azzal semmit nem érne el. A társaság minden egyes levegő kifújását lágy pára függöny jelzi. Kamihira visszafordul a menet irányba. A hó által létrehozott táj egyszerre gyönyörű s rejtelmes is. A zöld tájat mely az életet idézi, most fehér lepel borítja. A kavicsos út, mely a templomhoz vezet fehér szőnyeggént fedi a hó, ha a talaj egyenetlensége jelzi az erre járóknak, hogy az előttük elterülő út kavicsokkal van felszórva. Az elf különös még is ismerős neszekre figyel fel a holdfényes tájon. Tekintetét az ég felé fordítja s megpillantja a nem mindennapi alakot az égen, mely a hold fényében tűnik fel s ereszkedik le a talajra nem messze a kis társaságtól. Egy lépést hátrál az elf, lába alatt lágyan ropog a hó, s halkan hallja s lágyan érzi, hogy talpa alatt összedörzsölődik a pár kavics. Az alak egyre közelebb van a talajhoz s körülötte kezd elodázni a hólepel. Mikor földet ér széttárt szárnyai kiszabadítják a hó fogságából az út mentén lévő sövényre nyírt bokrokat s az úton megbúvó köveket. A légáramlat pár könnyebb hópelyhez fúj arcába s köpenyébe belekapva játszadozik vele. Egyik kezével a fejéhez kap, hogy a csuklyáját a helyén tartsa. A paripa szárnyait az égbe emeli. Felismeri az egyik érkezőt és nyugodtan harap bele a friss hóba. Kamihira egy pillanatnyi időt vár, hogy az érkező állat véglegesen befejezze landolását. Látja, hogy Arda lassan elkezd közeledni az állathoz, de egy pontnál megáll s csuklyájától megszabadulva pár szót intéz felé. Kamihira félretekint egyenesen Darthon kérdő tekintetével találja szembe magát.*
- Ő Zión a pegazus. * felei lágyan s tekintete sugallja, hogy többet nem szándékozik mondani, azonban arckifejezése sokkalta barátibb jeleket vesz fel majd visszatekint a hófehér állatra. " Mi szél hozhatta? Remélem nem történt valami." jegyzi meg magában s lágy léptekkel elindul a lény irányába. Léptei ropogását a kavicsok egymáshoz súrlódássá váltja fel ahogy közeledik hozzá. Ha Zión megengedi, hogy közelebb lépjen megsimogatja fejét s kezét lágyan végig húzza sörényén s ha látja, hogy ezen cselekedet nem a pegazus kedvére való abba hagyja.*
- Üdvözöllek Zión! Mi járatban vagy erre? Merre felejtetted a lovasod? * kérdi kissé félőn s reméli, hogy Zión valamelyest megnyugtatja s választ is kap kérdésére.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-22 23:25:36
Üzenet elküldve: 2012-08-22 23:25:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
*A kiskaput ugyan nem lehet szélesre tárni, de befurakodnak a kis résen. A tél ezen a kerten is bizonyítja rendkívüli alkotói tehetségét. A legkülönfélébb kupacokba rendezett hó, a fák ágait lenyomó, tiszta gyémántként csillogó puha paplan, a földön érintetlenül álló hókristályok alkotta csipketerítő - mind mind a hideg évszak csodái. A hideg és úticéljuk közelsége ellenére is megállnak bámészkodni. Darthon vigyázva rá, hogy minnél kevésbé szabdalja fel az érintetlenül, szűziesen elterülő takarót, Akki nyomaiban lépked. Hirtelen fura, soha nem érzett szagot, vagy még inkább illatot sodor feléje a szél. Az ismeretlen aroma kellemesen lengi körbe őket, és a feltámadni kezdő szél sem tudja elnyomni a magasból érkező, távoli nyerítést. Az érkező állat csodája megbabonázza Darthont, hiszen gyermekkori meséiből ismert, halottnak hitt teremtmény ereszkedik le az orra előtt a hóra. Amikor a paripa lehajtja fejét, és tollait rendezgetve elfoglalja magát, Arda megindul a gyönyörű állat felé. Darthonban valami azt súgja belül, ezúttal nem kell féltenie kedvesét, hiszen a pegazus kizárt, hogy rossz szándékú lenne. Ha Akki még mellette áll, odafordul hozzá, és kérdőn néz a komor elfre.*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 23:35:18
*A kiskaput ugyan nem lehet szélesre tárni, de befurakodnak a kis résen. A tél ezen a kerten is bizonyítja rendkívüli alkotói tehetségét. A legkülönfélébb kupacokba rendezett hó, a fák ágait lenyomó, tiszta gyémántként csillogó puha paplan, a földön érintetlenül álló hókristályok alkotta csipketerítő - mind mind a hideg évszak csodái. A hideg és úticéljuk közelsége ellenére is megállnak bámészkodni. Darthon vigyázva rá, hogy minnél kevésbé szabdalja fel az érintetlenül, szűziesen elterülő takarót, Akki nyomaiban lépked. Hirtelen fura, soha nem érzett szagot, vagy még inkább illatot sodor feléje a szél. Az ismeretlen aroma kellemesen lengi körbe őket, és a feltámadni kezdő szél sem tudja elnyomni a magasból érkező, távoli nyerítést. Az érkező állat csodája megbabonázza Darthont, hiszen gyermekkori meséiből ismert, halottnak hitt teremtmény ereszkedik le az orra előtt a hóra. Amikor a paripa lehajtja fejét, és tollait rendezgetve elfoglalja magát, Arda megindul a gyönyörű állat felé. Darthonban valami azt súgja belül, ezúttal nem kell féltenie kedvesét, hiszen a pegazus kizárt, hogy rossz szándékú lenne. Ha Akki még mellette áll, odafordul hozzá, és kérdőn néz a komor elfre.*
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 23:35:18
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-22 19:08:51
Üzenet elküldve: 2012-08-22 19:08:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Xenon kilépve a Szegénynegyed omladozó kunyhói és a csontsovány kéregetők hosszú sorából, ismét megpillantja a Templomkert virágait, amit oly sokan csodálnak. Ő persze megint csak átrohan a színes virágok csoportjai között, ám egy pillanatra megtorpan. Nem érzi a vállán kicsi mókusának testmelegét, és puha, fehér szőrét. Riadtan néz körbe, de sehol sem találja a kicsi lényt. Hirtelen megpillant az ösvényen egyetlen, aprócska lábnyomot, ami a temetőhöz vezet. Őrült tempóban veti magát a temetőbe.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-22 18:26:43
Üzenet elküldve: 2012-08-22 18:26:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a templomkertbe és kicsit kinyújtózik. Furcsa érzése támad az estét illetően.
Számos olyan csillagot figyel meg amiket addig nem látott... Többek közt egy hullócsillagot is meglát, ami az Ő életében rosszat jelent.
Az Ő istenei a hullócsillagot negatív jelnek szánják... veszteségnek. Valami rossznak, egy gonosz mementónak.
Még mindég a hullócsillagot figyeli és lovának nyakát masszírozza. Az állat csak lógatja a fejét és fel sem tekint.
Saravul nem szán hát több időt az elmélkedésre, a ló nyakába pattan és a gazdagnegyed felé léptet az éjszakában.*
Számos olyan csillagot figyel meg amiket addig nem látott... Többek közt egy hullócsillagot is meglát, ami az Ő életében rosszat jelent.
Az Ő istenei a hullócsillagot negatív jelnek szánják... veszteségnek. Valami rossznak, egy gonosz mementónak.
Még mindég a hullócsillagot figyeli és lovának nyakát masszírozza. Az állat csak lógatja a fejét és fel sem tekint.
Saravul nem szán hát több időt az elmélkedésre, a ló nyakába pattan és a gazdagnegyed felé léptet az éjszakában.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-22 15:32:05
Üzenet elküldve: 2012-08-22 15:32:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mesélő 1#, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
*Bár most jobban simul kedveséhez, mint útközben, hiszen egy temető mindig félelemmel tölti el, főként éjnek évadján. mégis lenyűgözi a látvány.
A hótakaró lágyítja a kemény szegleteket, ívesen, puhán elfedve mindent, ami máskor fekete és félelmetes. A holdfény bármily csekély is, visszaverődik a vakító hókristályok seregéről és máris inkább mesei lesz a táj mint rémületes. A kert kapuja elakad a felgyűrődött hószőnyegben. Ardában felmerül a teendő, miszerint becsukva a kaput, tán vissza kéne egyengetni azt a szőnyeget, hiszen rendetlenné tették a kertet. Mosolyra készteti a gondolat és máris enyhül a szorongása.
Akki megtorpanni látszik, hát rögtön fellángol benne is az óvatosság, ám olyat lát amit eddig még soha. Varázsos teremtmény ereszkedik eléjük a hófellegek közül tán. Szárnyas paripa. A lányban azonnal tudatosul a tény, hogy nem káprázat, hiszen szárnyaival havat seper maga körül. Majd elegánsan rendezi a tollakat, felemelve a kecses szárnyakat magasra. Arda tekintete akaratlan is követi a műveletet és pillantása végigszalad a párhuzamosan felnyújtott szárnyakon. Mélyet sóhajt a gyönyör végigfut bensőjén. A hófehér paripa jóízűt harap a puha hólepelből és láthatóan otthonosan álldogálva szemléli kis csoportjukat.
Ardát babonázza a látvány. Az erdő ahol felnőtt otthona volt és minden állatot ismert benne. Azok sosem félték lényét. Nyugodtan legeltek, vadásztak, vagy épp ittak mikor ő is a közelben volt. Valamelyest beszélte nyelvüket, legalábbis az érzések közvetítése terén, de most nem tudja mit és hogyan kéne mondania, mégis megindul a ló felé. Szeretné hátrasimítani a hószín selymes sörényt a ragyogó szempárról. Megcirógatni a kecses, fenséges orrnyergét, vagy épp csak rátenni tenyerét a nemesen ívelő nyakra, végigsimítani szikrázó szőrrel borított hátat.
Ám az érintés csak vágy marad, hisz ahogy közeledik úgy illetődik meg teljesen.*
- Légy üdvözölve nemes égi lény, avagy részünkről a köszönet hogy leereszkedtél közénk és megcsodálhatjuk gyönyörű mivoltod * ereszti hátra köpenye csuklyáját lassan, hogy ne riassza az állatot. Tekintete a ragyogó szem rezdüléseit fürkészi.*
A hozzászólás írója (Arda Shien Nyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 17:11:39
*Bár most jobban simul kedveséhez, mint útközben, hiszen egy temető mindig félelemmel tölti el, főként éjnek évadján. mégis lenyűgözi a látvány.
A hótakaró lágyítja a kemény szegleteket, ívesen, puhán elfedve mindent, ami máskor fekete és félelmetes. A holdfény bármily csekély is, visszaverődik a vakító hókristályok seregéről és máris inkább mesei lesz a táj mint rémületes. A kert kapuja elakad a felgyűrődött hószőnyegben. Ardában felmerül a teendő, miszerint becsukva a kaput, tán vissza kéne egyengetni azt a szőnyeget, hiszen rendetlenné tették a kertet. Mosolyra készteti a gondolat és máris enyhül a szorongása.
Akki megtorpanni látszik, hát rögtön fellángol benne is az óvatosság, ám olyat lát amit eddig még soha. Varázsos teremtmény ereszkedik eléjük a hófellegek közül tán. Szárnyas paripa. A lányban azonnal tudatosul a tény, hogy nem káprázat, hiszen szárnyaival havat seper maga körül. Majd elegánsan rendezi a tollakat, felemelve a kecses szárnyakat magasra. Arda tekintete akaratlan is követi a műveletet és pillantása végigszalad a párhuzamosan felnyújtott szárnyakon. Mélyet sóhajt a gyönyör végigfut bensőjén. A hófehér paripa jóízűt harap a puha hólepelből és láthatóan otthonosan álldogálva szemléli kis csoportjukat.
Ardát babonázza a látvány. Az erdő ahol felnőtt otthona volt és minden állatot ismert benne. Azok sosem félték lényét. Nyugodtan legeltek, vadásztak, vagy épp ittak mikor ő is a közelben volt. Valamelyest beszélte nyelvüket, legalábbis az érzések közvetítése terén, de most nem tudja mit és hogyan kéne mondania, mégis megindul a ló felé. Szeretné hátrasimítani a hószín selymes sörényt a ragyogó szempárról. Megcirógatni a kecses, fenséges orrnyergét, vagy épp csak rátenni tenyerét a nemesen ívelő nyakra, végigsimítani szikrázó szőrrel borított hátat.
Ám az érintés csak vágy marad, hisz ahogy közeledik úgy illetődik meg teljesen.*
- Légy üdvözölve nemes égi lény, avagy részünkről a köszönet hogy leereszkedtél közénk és megcsodálhatjuk gyönyörű mivoltod * ereszti hátra köpenye csuklyáját lassan, hogy ne riassza az állatot. Tekintete a ragyogó szem rezdüléseit fürkészi.*
A hozzászólás írója (Arda Shien Nyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 17:11:39
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-22 11:51:45
Üzenet elküldve: 2012-08-22 11:51:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Xenon-t annyira nem érdekli a kert, látott ennél sokkal szebb virágokat is. Ráadásul, szerinte nem jó ötlet, ha beleavatkoznak a természet dolgába. Ezeknek a virágoknak egy erdőben a helyük. Végül is, nem az ő dolga, de tudja, hogy az emberek, és egyéb lények tönkreteszik ennek a bolygónak szépségét. Nem mintha az lenne a legnagyobb probléma, hogy néhány virágot díszként használnak, de mindig az a legnagyobb baj, amit éppen látunk, nem? Végül is, mókusával a vállán megy a Szegénynegyed felé.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-22 00:01:34
Üzenet elküldve: 2012-08-22 00:01:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Egy kertbe érkezik ami különösebben nem érdekli, figyelmét sem szenteli rá, hogy milyen gyönyörű virágokat, bokrokat és fákat láthat.Ott tapossa agyon a virágokat mind egy szálig, ami csak az útjába kerül.Távolra tekint szemeivel és kinéz egy közeli pontot ahova elsétálhat a saját tempójában.
"Ez a hely a természet meggyalázása.A városiak furcsán gondolkoznak ha azt hiszik ez egy szép látvány."Térnek vissza a gondolatai az aktuális helyre ahol éppen jár.Közeledik egyre jobban a kijárathoz, kíváncsian várja mi lesz a következő helyszín ahova betéved.*
"Ez a hely a természet meggyalázása.A városiak furcsán gondolkoznak ha azt hiszik ez egy szép látvány."Térnek vissza a gondolatai az aktuális helyre ahol éppen jár.Közeledik egyre jobban a kijárathoz, kíváncsian várja mi lesz a következő helyszín ahova betéved.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-21 08:46:34
Üzenet elküldve: 2012-08-21 08:46:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Arda Shien Nyr, Darthon Valykr, Akki Kamihira figyelmébe//
*Az égbe vesző torony előtti teret, s a kétoldalt előrefutó sétányt most érintetlen hószőnyeg borítja. Csak az egyenletes sima felszín árulkodik a téllel bujócskát játszó kavicsos gyalogút hollétéről. A kertet a szegénynegyedtől elválasztó kiskapu most jégkristály süveget eresztett. Csak negyednyire lehet megnyitni, aztán elakad a felgyűrődött fehér szőnyegben. A terebélyes fákra is terhet nyom a tél szava, s elgörbíti vállaikat. Egy bagolypár lesi az érkezőket fázósan összebújva a kerítés fölé lógó ágakon.
Épp beléphetnének, mikor Akki számára ismerős suhogás hangja szűrődik át a csillámfüggönyön. A sétányon egy daliás paripa látomása elevenedik meg, széttárt szárnyai feketére söprik az utat szegélyező sövényre nyírt bokrokat, patái felverik álmukból a hó alatt szendergő kőhalmokat. Reptagjait az égbe emeli, végtollai sörénye búbján túlemelkedve húzzák párhuzamos hegybe magukat. Felismeri az egyik érkezőt és nyugodtan harap bele a friss hóba. Szőre vakítása a csak árnyalatnyi különbséggel bíró háttérből is kiviláglik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 08:47:06
*Az égbe vesző torony előtti teret, s a kétoldalt előrefutó sétányt most érintetlen hószőnyeg borítja. Csak az egyenletes sima felszín árulkodik a téllel bujócskát játszó kavicsos gyalogút hollétéről. A kertet a szegénynegyedtől elválasztó kiskapu most jégkristály süveget eresztett. Csak negyednyire lehet megnyitni, aztán elakad a felgyűrődött fehér szőnyegben. A terebélyes fákra is terhet nyom a tél szava, s elgörbíti vállaikat. Egy bagolypár lesi az érkezőket fázósan összebújva a kerítés fölé lógó ágakon.
Épp beléphetnének, mikor Akki számára ismerős suhogás hangja szűrődik át a csillámfüggönyön. A sétányon egy daliás paripa látomása elevenedik meg, széttárt szárnyai feketére söprik az utat szegélyező sövényre nyírt bokrokat, patái felverik álmukból a hó alatt szendergő kőhalmokat. Reptagjait az égbe emeli, végtollai sörénye búbján túlemelkedve húzzák párhuzamos hegybe magukat. Felismeri az egyik érkezőt és nyugodtan harap bele a friss hóba. Szőre vakítása a csak árnyalatnyi különbséggel bíró háttérből is kiviláglik.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.21 08:47:06
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-18 01:54:07
Üzenet elküldve: 2012-08-18 01:54:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
"Mi mást csináljon a gnóm, ha nincsen pénze, mint kolduljon?! Persze, dolgozom is, de hát az nagyon messze nem elég ahhoz, hogy fedezze minden szükségemet. Mégis... ez a koldulás igazán nem hoz sokat a konyhára..." *Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak végig a szinte állandó pénzügyi gondokkal küzdő Lontrania fejében. Gondolt már arra is, hogy egy mecénást találjon... de a dolog hogyan-jára még nem talált kielégítő választ. Az ámulatba ejtő szépségű templom és gazdag kertje jó helynek bizonyulnak a lány számára egy kis ejtőzésre.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:45:32
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:45:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Bryck Krymmiston érdektelen arccal mered maga elé, de nem tagadhatja: ez a hely még őt is lenyűgözi, ezért megáll pár percre. Egy kis bambulás még csak belefér az idejébe, nem? Elvégre nem olyan fontos időben érkezni egy találkozóra, amit egy halottal tervezett.. Néhányszor a temető felé néz, de hirtelen megpillant egy gyönyörű, piros tulipánt. Nem illendő dolog, de Bryck leszakítja, és a virággal a kezében megy tovább.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:25:34
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:25:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lilithy Karmossal, a sólyommal érkezik, aki megunta hogy a gnóm karján álldogáljon, ezért inkább a levegőben repked önfeledten. Lilithy megcsóválja a fejét, és még mindig nem érti, hogy miért nem egy lóval jött vándorolni inkább. De természetesen tudta a választ: Karmos volt mindig is az egyetlen barátja. De amint megérkeznek a Templomkertbe, a lélegzete is elakad, olyan szépek a virágok.*
-Hű *Volt a nagyon értelmes kijelentése, de mást egyszerűen nem tud mondani erre a helyre. Sosem volt jó a gondolatai megfogalmazásában.*
-Hű *Volt a nagyon értelmes kijelentése, de mást egyszerűen nem tud mondani erre a helyre. Sosem volt jó a gondolatai megfogalmazásában.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:14:28
Üzenet elküldve: 2012-08-16 18:14:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
[Abel Gastrow]
"Bár látszik rajta, hogy tudományokkal sosem foglalkozott, a lelke mégis kimunkált, értékes. Igazán a jobbik fajta művészlélek. És alapvetően egész művelt is."
*Ezek a gondolatok suhannak át Lontrania fejében, amint Abel és Macska mellett sétál a Folyóparton, és hallgatja a férfit.
A temető előtt feltesz még egy kérdést, amire a lány csak egy kis gondolkodás után válaszol már bent a sírok között.*
- Valójában nem. Mondhatnám azt is, hogy pont az a baj, hogy még nem vagyok nagy mágus. Persze, ez azért nem igaz. Gyerekkoromtól kezdve több mágus is részt vett a taníttatásomban, mind dicsérték az eszemet, intelligenciámat, és mondták: 'Egyértelműen jó eszed és érzéked lesz majd a varázsláshoz is.' * Az idézett szavak keltette emlékek, régi, kedves és szigorú nevelői, anyja bölcs, tanácsoló szavai melankolikusan nosztalgikus, mégis örömteli érzést okoznak Lontraniának, miközben belépnek a templomkertbe.*
- Pici gyermekkorom óta vágytam rá, hogy mágiával is foglalkozzam, ezért hát a lelkesedésem. De a nagy 'tudorságtól', ahogy te fogalmaztál még igen messze vagyok.
*Ahogy közelednek a Szegénynegyed felé kérdőn néz Abelre.*
- Mit keres itt az íjad? Nem a kováccsal csináltatsz, javíttatsz fegyvereket? Milyen jó, ha az embernek ilyen szerteágazó ismeretségi köre van egy helyen. Vándor lévén nekem sosem volt ilyen helyem.
"Bár látszik rajta, hogy tudományokkal sosem foglalkozott, a lelke mégis kimunkált, értékes. Igazán a jobbik fajta művészlélek. És alapvetően egész művelt is."
*Ezek a gondolatok suhannak át Lontrania fejében, amint Abel és Macska mellett sétál a Folyóparton, és hallgatja a férfit.
A temető előtt feltesz még egy kérdést, amire a lány csak egy kis gondolkodás után válaszol már bent a sírok között.*
- Valójában nem. Mondhatnám azt is, hogy pont az a baj, hogy még nem vagyok nagy mágus. Persze, ez azért nem igaz. Gyerekkoromtól kezdve több mágus is részt vett a taníttatásomban, mind dicsérték az eszemet, intelligenciámat, és mondták: 'Egyértelműen jó eszed és érzéked lesz majd a varázsláshoz is.' * Az idézett szavak keltette emlékek, régi, kedves és szigorú nevelői, anyja bölcs, tanácsoló szavai melankolikusan nosztalgikus, mégis örömteli érzést okoznak Lontraniának, miközben belépnek a templomkertbe.*
- Pici gyermekkorom óta vágytam rá, hogy mágiával is foglalkozzam, ezért hát a lelkesedésem. De a nagy 'tudorságtól', ahogy te fogalmaztál még igen messze vagyok.
*Ahogy közelednek a Szegénynegyed felé kérdőn néz Abelre.*
- Mit keres itt az íjad? Nem a kováccsal csináltatsz, javíttatsz fegyvereket? Milyen jó, ha az embernek ilyen szerteágazó ismeretségi köre van egy helyen. Vándor lévén nekem sosem volt ilyen helyem.
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-14 16:11:19
Üzenet elküldve: 2012-08-14 16:11:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
[Lontrania Kitandruil]
*Elmosolyodik, amikor a lány a ló után kérdezősködik.*
- Igazából a nevének nincs különösebb története. Még abban a faluban, csikókorában loptam őt, ahol felnőttem, és amikor kicsi volt, úgy törleszkedett mindig hozzám, mint egy macska.
*A lány történetére reagálva megpaskolja az állat nyakát*
- Lehet, hogy én lennék olyan bolond, hogy inkább meghalok, minthogy eladjam Macskát... én neveltem föl.
*A mosolyt azzal a sajátságos félmosolyával viszonozza, ami szinte már reflexszerűen tűnik fel mindig az arcán. Lassan elérnek a temető széléhez. Előre néz, méregzöld tekintette kissé elkomorul, miközben válaszol a lánynak.*
- Mindenhol ezt rebesgetik, hogy Arthenior csodás és izgalmas kalandokat rejt. Igaz vagy sem ezt mindenki persze döntse el magának, én eddig mindig csak ugyanazzal a posvány nyomorral, és mellette a fénylő becsvággyal találkoztam. Meg persze a napi kalandot biztosítják a zsebtolvajok, rablók, bérgyilkosok, ha erre gondolsz. De nem akarlak eltántorítani. Maga a város tényleg nagyon szép, pláne a környezete.
Itt is akarsz maradni, vagy csak átutazóban vagy?
*Elmosolyodik, amikor a lány a ló után kérdezősködik.*
- Igazából a nevének nincs különösebb története. Még abban a faluban, csikókorában loptam őt, ahol felnőttem, és amikor kicsi volt, úgy törleszkedett mindig hozzám, mint egy macska.
*A lány történetére reagálva megpaskolja az állat nyakát*
- Lehet, hogy én lennék olyan bolond, hogy inkább meghalok, minthogy eladjam Macskát... én neveltem föl.
*A mosolyt azzal a sajátságos félmosolyával viszonozza, ami szinte már reflexszerűen tűnik fel mindig az arcán. Lassan elérnek a temető széléhez. Előre néz, méregzöld tekintette kissé elkomorul, miközben válaszol a lánynak.*
- Mindenhol ezt rebesgetik, hogy Arthenior csodás és izgalmas kalandokat rejt. Igaz vagy sem ezt mindenki persze döntse el magának, én eddig mindig csak ugyanazzal a posvány nyomorral, és mellette a fénylő becsvággyal találkoztam. Meg persze a napi kalandot biztosítják a zsebtolvajok, rablók, bérgyilkosok, ha erre gondolsz. De nem akarlak eltántorítani. Maga a város tényleg nagyon szép, pláne a környezete.
Itt is akarsz maradni, vagy csak átutazóban vagy?
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-14 15:54:18
Üzenet elküldve: 2012-08-14 15:54:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
[Abel Gastrow]
*Ahogy átlépnek a Szegénynegyed romos sikátoraiból a roppant méretű, lélegzetelállító templom gondos-takaros, szépséges kertjébe, Lontrania vidámsága, bizalma és biztonságérzete egyre magasabbra szökik. Jól kimunkált önfegyelme segítségével ez azonban csak annyiban mutatkozik meg, hogy általában fejébe húzott, gyönyörű arcát eltakaró csuklyáját lehajtja, sőt lapockájáig érő, enyhén hullámos, hollófekete haját is kilebbenti köpenye fölé.*
- Érdekes neve van a lovadnak. Gondolkoztam, vajon hogyan hívhatják. Miről kapta a nevét? És hol tettél rá szert? Igen szép, nemes állatnak tűnik. *Végigsimítja az állat nyakát kecses kezével, ami szemmel láthatólag jól esik a hűséges hátasnak. *
- Sokat lovagoltam én is, bár én inkább a nagyobb testű pónikat részesítem előnyben. Úgy érzem, jobban is illenek hozzám. Csak Artheniorba vezető utam során kénytelen voltam eladni szeretett négylábúmat, hogy legyen miből fegyvereket kovácsoltatni magamnak. Nem veszélytelen az innen északra elterülő, zord terület.
*Csak magában somolyog Abel megjegyzésén, miszerint 'nem érte volna utol őt, ha a férfi fölszáll lova hátára'. "Bár így elnézve ritka izmos lábait és visszagondolva rá, hogy a szokásosnál jóval kisebb tolongás volt a Szegénynegyedben... lehet, hogy igaza van." *
- Nagyon kedves tőled, hogy így segíted ezeket a népeket. Az én fogadalmam sem csupán egy alkalomra szólt; amennyit tanulni lehet itt, Artheniorban, legalább annyit lehet segíteni is az itt élőknek.
*Rokonszenves neki Abel segítő szíve, meg is ajándékozza őt egy kedves, majdnem bizalmas mosollyal. "Csak a szemem barnulását ne vegye észre!" Gondolja a lány, és elegánsan ráemeli tekintetét egy közeli faágon csicsergő madárkára. *
- Hogy miért jöttem én ide, Artheniorba? Az egy hosszabb történet, és mint mindennek, így ennek is több, sok-sok összetevője van. *Bár kifejezetten megkedvelte a fiút - amennyire ilyen rövid idő alatt egy óvatos, jó eszű leány megkedvelehet valakit -, de vannak dolgok, amik túl mélyek ahhoz, hogy második beszélgetés alkalmával megosszuk őket.*
- De az északi népek mindenfelé azt rebesgetik, hogy aki testileg-lelkileg fejlődni akar, és csodálatos, izgalmas kalandokban kíván részt venni, az Arthenior felé vegye az irányt. *Így a lány, s ezzel igazat is mondott, de bizalmas dolgait megtartotta magának.*
A hozzászólás írója (Lontrania Kitandruil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.14 16:01:22
*Ahogy átlépnek a Szegénynegyed romos sikátoraiból a roppant méretű, lélegzetelállító templom gondos-takaros, szépséges kertjébe, Lontrania vidámsága, bizalma és biztonságérzete egyre magasabbra szökik. Jól kimunkált önfegyelme segítségével ez azonban csak annyiban mutatkozik meg, hogy általában fejébe húzott, gyönyörű arcát eltakaró csuklyáját lehajtja, sőt lapockájáig érő, enyhén hullámos, hollófekete haját is kilebbenti köpenye fölé.*
- Érdekes neve van a lovadnak. Gondolkoztam, vajon hogyan hívhatják. Miről kapta a nevét? És hol tettél rá szert? Igen szép, nemes állatnak tűnik. *Végigsimítja az állat nyakát kecses kezével, ami szemmel láthatólag jól esik a hűséges hátasnak. *
- Sokat lovagoltam én is, bár én inkább a nagyobb testű pónikat részesítem előnyben. Úgy érzem, jobban is illenek hozzám. Csak Artheniorba vezető utam során kénytelen voltam eladni szeretett négylábúmat, hogy legyen miből fegyvereket kovácsoltatni magamnak. Nem veszélytelen az innen északra elterülő, zord terület.
*Csak magában somolyog Abel megjegyzésén, miszerint 'nem érte volna utol őt, ha a férfi fölszáll lova hátára'. "Bár így elnézve ritka izmos lábait és visszagondolva rá, hogy a szokásosnál jóval kisebb tolongás volt a Szegénynegyedben... lehet, hogy igaza van." *
- Nagyon kedves tőled, hogy így segíted ezeket a népeket. Az én fogadalmam sem csupán egy alkalomra szólt; amennyit tanulni lehet itt, Artheniorban, legalább annyit lehet segíteni is az itt élőknek.
*Rokonszenves neki Abel segítő szíve, meg is ajándékozza őt egy kedves, majdnem bizalmas mosollyal. "Csak a szemem barnulását ne vegye észre!" Gondolja a lány, és elegánsan ráemeli tekintetét egy közeli faágon csicsergő madárkára. *
- Hogy miért jöttem én ide, Artheniorba? Az egy hosszabb történet, és mint mindennek, így ennek is több, sok-sok összetevője van. *Bár kifejezetten megkedvelte a fiút - amennyire ilyen rövid idő alatt egy óvatos, jó eszű leány megkedvelehet valakit -, de vannak dolgok, amik túl mélyek ahhoz, hogy második beszélgetés alkalmával megosszuk őket.*
- De az északi népek mindenfelé azt rebesgetik, hogy aki testileg-lelkileg fejlődni akar, és csodálatos, izgalmas kalandokban kíván részt venni, az Arthenior felé vegye az irányt. *Így a lány, s ezzel igazat is mondott, de bizalmas dolgait megtartotta magának.*
A hozzászólás írója (Lontrania Kitandruil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.14 16:01:22
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-14 15:25:24
Üzenet elküldve: 2012-08-14 15:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
[Lontrania Kitandruil]
*Megvárja, míg a lány apróval ajándékozza meg az öreg koldust a földön, aztán a lovat a száron vezetve maga mellett átlépnek a templomkertbe, ami máris egy sokkal üdítőbb látvány, mint a szegénynegyed komor düledékei.*
- Mászkáltam a városban. Igazából nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Elhoztam az istállóból Macskát *itt a lóra mutat, nehogy társa félreértse, miről is beszél* - Aztán piactéren vettem néhány répát meg almát neki, és ezek szerint akkor még jó, hogy nem szálltam fel rá. Nem értél volna utol. * Mosolyodik el, és megpaskolja az állat nyakát. A házzal kapcsolatos kérdésre nem tudja, hogy is válaszoljon, aztán csak összeszedi a mondanivalóját*
- Van itt egy-két család akiken amikor csak tudok, segítek. Most csak egy kenyérrel, ennyire futotta. Ismernek itt már engem, mint a rosszpénzt, én is itt kezdtem mindent.
S amúgy miért jöttél Artheniorba?
*Megvárja, míg a lány apróval ajándékozza meg az öreg koldust a földön, aztán a lovat a száron vezetve maga mellett átlépnek a templomkertbe, ami máris egy sokkal üdítőbb látvány, mint a szegénynegyed komor düledékei.*
- Mászkáltam a városban. Igazából nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Elhoztam az istállóból Macskát *itt a lóra mutat, nehogy társa félreértse, miről is beszél* - Aztán piactéren vettem néhány répát meg almát neki, és ezek szerint akkor még jó, hogy nem szálltam fel rá. Nem értél volna utol. * Mosolyodik el, és megpaskolja az állat nyakát. A házzal kapcsolatos kérdésre nem tudja, hogy is válaszoljon, aztán csak összeszedi a mondanivalóját*
- Van itt egy-két család akiken amikor csak tudok, segítek. Most csak egy kenyérrel, ennyire futotta. Ismernek itt már engem, mint a rosszpénzt, én is itt kezdtem mindent.
S amúgy miért jöttél Artheniorba?
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2012-08-14 13:29:43
Üzenet elküldve: 2012-08-14 13:29:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A templomból kilépve friss, üde illat száll felé, és a gnóm, aki minden idegszálával a természet szerelmese, teleszívja tüdejét az élethez nélkülözhetetlen anyaggal. "Igen, az isteni hatalom semmiképp nem korlátozható egyetlen épület falai közé sem." Körbesétál a gondozott, életben gazdag, csodálatos kerten, meg-megsimogatja a fák ágait, időről időre helyet foglal a padokon, majd elindul a kert egyik kapuja felé, mely egy igen hívogatóan kinéző negyed felé vezet, ahol Lontrania még sosem járt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084