//A kiválasztott//
*Egészen jól eldiskurál az őrrel a lány, de ez a lényegen nem változtat. Ő még mindig kint van, a madárka meg berepült a hatalmas szakrális épületbe.
Malrion próbál utána szólni, de válasz nem érkezik, és annak a jelét sem mutatja a kicsiny lény, hogy szívesen segítene a sötételfnek.
A lány még fiatal, és jóllehet, hogy noha nem rég került a Dwirinthalen-családhoz, nemesi nevelést kaphatott. Emiatt talán még nem tudja, de Lanawin zord világában semmi sincs ingyen. Mindenért harcolni kell, még ha az látszólag egy piciny apróság is.
Ha van testvére, akkor a szülők szeretetéért, ha nincs, akkor az elkényeztetés ellen. Ha kap valamit, akkor úgy illik, ad is majd.
Talán nincs ez másképp a madárkával sem, és a templom falain belül lévő veszéllyel sem, amik oly izgalmassá teszik a feladatot.
Életünk folyamán döntéseket kell hoznunk, hogy megnyerjük, vagy dicsőséges fejjel viseljük a háborút, és ez sincs másképp.
Ha vállalja azt, hogy veszélybe sodorja magát egy ostoba kis madárért, akkor bizony ki kell találnia, hogy miként csalhatja el az őrség figyelmét. Lehet, hogy semmi eredménye nem lesz, de hát ezt nevezik kockázatnak.
Ha nem vállalja, akkor elkönyvelheti úgy is a történetet, hogy a királykék bestia csupán illúzió, a képzelet szüleménye, és visszatérhet a komfortzónájába, hogy élvezze Moonxylwery kisasszony végtelen kedvességét, és azt az erőt, amivel a felszíni sötételf kolóniát védelmezi.
A döntés rajta áll, ahogy a megvalósítás módja is. Ez bizonyára okoz majd neki egy kis fejtörést itt a hűs árnyékot adó fa alatt.
Egyébként a bokrok takarásával tényleg közelebb tud lopakodni a templomhoz, jóllehet, hogy így is lesz körülbelül tíz méter az épület falától.
Vannak ablakok is, amik színesebbnél színesebb ólomüveggel vannak kirakva. Van, amelyik egy szárnyas lovat formál, és olyan is ami egy felhőt. Mind csupa-csupa levegővel kapcsolatos dolog.*