Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-04-01 09:31:11
Üzenet elküldve: 2016-04-01 09:31:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem mondhatni, hogy időről időre nem akadna borús gondolatai, komor hangulatai. Az viszont jóval ritkább, hogy ezek elhúzódnak, nyúlnak, és nyúlnak mint valami ragadós trutyi, amitől nem lehet megszabadulni. Utoljára akkor érzett ilyet, mikor kiderült, nagybátyját bizony valami gyógyíthatatlan kór emészti, ami lassan felemészti majd fizikailag, de nem szellemileg. Most meg kicsit megint úgy érzi, a világ kicsit megint szövetkezik ellene, minden lehetséges módon. Először jöttek azok az istenverte holtak, akik ellepték a vidéket. Ez még önmagában nem lett volna baj lehetőséget is biztosított volna, ám túl sok hulla bukkant fel, túl sok irányból. Ami most már kapóra jön részben, de továbbra is erősen korlátozza a lehetőségeit. No nem mintha sok mindenbe bele akarna most fogni.
Karjait keresztbe fonja maga előtt, miközben hátát továbbra is a mögötte lévő fa törzsének dönti. Egyre türelmetlenebbül vár, noha csak magát hibáztathatja, ő érkezett korán. Nem mondhatni, hogy különösebben várja az előtte álló beszélgetést, nem mintha ez Ryz hibája lenne, de ez már rányomta a bélyegét erre a napra is, ami cseppet sem segít ingadozó kedvén.*
*Nem mondhatni, hogy időről időre nem akadna borús gondolatai, komor hangulatai. Az viszont jóval ritkább, hogy ezek elhúzódnak, nyúlnak, és nyúlnak mint valami ragadós trutyi, amitől nem lehet megszabadulni. Utoljára akkor érzett ilyet, mikor kiderült, nagybátyját bizony valami gyógyíthatatlan kór emészti, ami lassan felemészti majd fizikailag, de nem szellemileg. Most meg kicsit megint úgy érzi, a világ kicsit megint szövetkezik ellene, minden lehetséges módon. Először jöttek azok az istenverte holtak, akik ellepték a vidéket. Ez még önmagában nem lett volna baj lehetőséget is biztosított volna, ám túl sok hulla bukkant fel, túl sok irányból. Ami most már kapóra jön részben, de továbbra is erősen korlátozza a lehetőségeit. No nem mintha sok mindenbe bele akarna most fogni.
Karjait keresztbe fonja maga előtt, miközben hátát továbbra is a mögötte lévő fa törzsének dönti. Egyre türelmetlenebbül vár, noha csak magát hibáztathatja, ő érkezett korán. Nem mondhatni, hogy különösebben várja az előtte álló beszélgetést, nem mintha ez Ryz hibája lenne, de ez már rányomta a bélyegét erre a napra is, ami cseppet sem segít ingadozó kedvén.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-19 09:59:25
Üzenet elküldve: 2016-03-19 09:59:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
- Akkor jó *hint csókot a rőt kobakra. A hírnek megnyugtatónak kellene lennie, de Ydrissen mégis mintha szomorúság venne erőt. Nem kell kérdeznie, miért. Érti szavak nélkül is, de nem tud tenni ellene, ami mindig rosszul érinti. Kharasshi is szeretne hallani az övéi felől, de az az élet már elzárkózott előle, hiába nézi továbbra is sóvárgón a távolból.*
- Remélem, hamarosan elvonul ez a vihar Lanawin fölül *tekint a templom felett örvénylő jelenségre. Egyelőre itt a városban a legbiztonságosabb, s ha nem muszáj, inkább nem keveredik bele, Ydrisst meg különösen szeretné távol tudni ettől az egésztől. Mire vannak a hősök, ha nem arra, hogy meghaljanak másokért? Ő nem az a hős típus. Sosem volt és nem is vágyik rá. Nem kezd ki a veszéllyel, ha nem muszáj vagy ha nem épp arra van kedve. Ydriss már más. Ismeri már annyira, hogy tudja, az önzetlen segíteni vágyás sokkal jobban munkál benne. Épp ezért igyekeznie kell, hogy a figyelme inkább kettejükön maradjon. Kettejükön és a közös életükön, ami eztán a világot fogja jelenteni, hiszen így döntöttek. Hátrahagytak minden mást.*
- Gyere *tűr félre egy tincset a lány füle mögé.* - Menjünk haza.
*A templomkerten átvágva nincs is messze a házikó, mely a város legszélére épült. Alig több egy rozoga kalyibánál, de most, hogy Ydriss ott lesz vele, Lanawin legmeghittebb kalyibája lesz. Már amennyire ők képesek ilyesmire. Mindamellett, hogy ezúttal úgy tűnik, mindketten elkötelezték magukat a közös élet mellett, a dolog sosem ígérte magát zökkenőmentesnek.*
- Remélem, hamarosan elvonul ez a vihar Lanawin fölül *tekint a templom felett örvénylő jelenségre. Egyelőre itt a városban a legbiztonságosabb, s ha nem muszáj, inkább nem keveredik bele, Ydrisst meg különösen szeretné távol tudni ettől az egésztől. Mire vannak a hősök, ha nem arra, hogy meghaljanak másokért? Ő nem az a hős típus. Sosem volt és nem is vágyik rá. Nem kezd ki a veszéllyel, ha nem muszáj vagy ha nem épp arra van kedve. Ydriss már más. Ismeri már annyira, hogy tudja, az önzetlen segíteni vágyás sokkal jobban munkál benne. Épp ezért igyekeznie kell, hogy a figyelme inkább kettejükön maradjon. Kettejükön és a közös életükön, ami eztán a világot fogja jelenteni, hiszen így döntöttek. Hátrahagytak minden mást.*
- Gyere *tűr félre egy tincset a lány füle mögé.* - Menjünk haza.
*A templomkerten átvágva nincs is messze a házikó, mely a város legszélére épült. Alig több egy rozoga kalyibánál, de most, hogy Ydriss ott lesz vele, Lanawin legmeghittebb kalyibája lesz. Már amennyire ők képesek ilyesmire. Mindamellett, hogy ezúttal úgy tűnik, mindketten elkötelezték magukat a közös élet mellett, a dolog sosem ígérte magát zökkenőmentesnek.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-18 20:22:00
Üzenet elküldve: 2016-03-18 20:22:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Miután kitanakodta magát a bámuló embereken és saját magán, lassan felfogja, hogy már a templomkertben jár. A nyírt zöld gyepen és a méretes fákon kívül csak magányos padokat lát. Ez az az egyszerűség az ami őt megfogja, ahogyan más dolgokban is. Na meg a macskák! Meg a hatalmas és díszes tornyok! Ja meg a kutyák is... A lényeg, hogy Kharwel elég bonyolult ilyen téren, ami igazán megfogja őt, az az ha valamiben látja a szenvedélyt, legyen az egy karcsú szobor, vagy bíborvörös festmény, melyben még a művész vére is benne van, na meg a varázslás! Persze vannak saját preferenciái is, az alkímia például hidegen hagyja, ahogyan a földművelés és a virágszedés is. Míg ő magában elmélkedik egyenes tartású járásában, más nem nagyon történik. *
~ És mi a legjobb?
Na mi?
Nincsenek csuhás barmok akik bámulnak!
Ajj már nem akarsz róla könyvet írni?
Kéne...~
* Éppen talárján igazítgatja az egyik fémszelvényt, mintha az amúgy nem lenne teljesen jól a helyén. Addig igazítja, míg ugyanúgy nem áll, mint előtte, aztán bőszen bólogat magának, hogy sikerült a helyére raknia. Eközben eléri a kis fakaput, ezen áthaladva eljut a gazdagnegyedbe...*
~ És mi a legjobb?
Na mi?
Nincsenek csuhás barmok akik bámulnak!
Ajj már nem akarsz róla könyvet írni?
Kéne...~
* Éppen talárján igazítgatja az egyik fémszelvényt, mintha az amúgy nem lenne teljesen jól a helyén. Addig igazítja, míg ugyanúgy nem áll, mint előtte, aztán bőszen bólogat magának, hogy sikerült a helyére raknia. Eközben eléri a kis fakaput, ezen áthaladva eljut a gazdagnegyedbe...*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-17 21:47:42
Üzenet elküldve: 2016-03-17 21:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Halkan sóhajt, de nem faggatózik tovább. Ha meglepetés, hát meglepetés, marad a titkolózás. Az ok hallatán persze a fejét csóválja rosszallóan, de nem nyaggatja a hímet. Kíváncsi természete amúgy is biztosítani fogja, hogy figyeljen és résen legyen, hogy apró nyomokból és jelekből próbálja majd kitalálni Kharasshi terveit.*
- Igaz. És bár eszes jószág, nem tűnik túl tárgyalóképes félnek. *Újfent a fejét csóválja, de azért mosoly bujkál ajkain. Hiába múlja felül, vagy inkább alul makrancos és önérzetes természetű kancáját a csődör, kedveli a jószágot. No persze az állatokat java részével így van, szívesen gondozza, foglalkozik velük, és könnyen a szívéhez nőnek.
Hozzásimul Kharasshihoz az ölelésében, ebből talán érezni is lehet kicsit, hogy a biztonságot számára a hím jelenti - még ha a múltjukban akadnak is olyan incidensek, amik rácáfolnának erre a józan ész mércéjével nézve.
A kérdésre pillanatnyi kényelmetlen fészkelődés után felel csak.*
- Nincs bajuk. *Jön a meglehetősen kurta válasz, de nem marad el soká mögött a tétova folytatás sem.* A törzsem nem akart kockáztatni, biztos helyre mennek.
*Habár szemmel alig látható mértékben, tartása kissé meggörnyed, s alig érezhetően összehúzza magát a lány. Biztos helyre mentek. El, bizonyára messzire. Ahol nincsenek holtak, ahol nem zargathatják őket, ahol nem találják meg őket a kívülállók, akik nem tartoznak a törzshöz.*
- Igaz. És bár eszes jószág, nem tűnik túl tárgyalóképes félnek. *Újfent a fejét csóválja, de azért mosoly bujkál ajkain. Hiába múlja felül, vagy inkább alul makrancos és önérzetes természetű kancáját a csődör, kedveli a jószágot. No persze az állatokat java részével így van, szívesen gondozza, foglalkozik velük, és könnyen a szívéhez nőnek.
Hozzásimul Kharasshihoz az ölelésében, ebből talán érezni is lehet kicsit, hogy a biztonságot számára a hím jelenti - még ha a múltjukban akadnak is olyan incidensek, amik rácáfolnának erre a józan ész mércéjével nézve.
A kérdésre pillanatnyi kényelmetlen fészkelődés után felel csak.*
- Nincs bajuk. *Jön a meglehetősen kurta válasz, de nem marad el soká mögött a tétova folytatás sem.* A törzsem nem akart kockáztatni, biztos helyre mennek.
*Habár szemmel alig látható mértékben, tartása kissé meggörnyed, s alig érezhetően összehúzza magát a lány. Biztos helyre mentek. El, bizonyára messzire. Ahol nincsenek holtak, ahol nem zargathatják őket, ahol nem találják meg őket a kívülállók, akik nem tartoznak a törzshöz.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-17 21:10:28
Üzenet elküldve: 2016-03-17 21:10:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
- Meglepetés *bólint rá, ezzel leszögezve, hogy nem áll szándékában kikotyogni.* - Főképp, mert nem vagyok igazán biztos a dolgomban és ha felsülök, még mindig kitalálhatok mást anélkül, hogy félnótásnak tűnjek *vallja be pofátlan őszinteséggel.*
- A kancádat viszont jobb lesz inkább távol tartani, míg a Bitangot körmöljük. Figyelemelterelésnek még csak-csak jó lenne, de épp te ne tudnád, milyen izgága a közelében?
*Az aggodalmas szavakra csak magához húzza Ydrisst, de ezúttal az ő pillantása is a hátborzongató fénycsóvát fürkészi, mely a templom feletti fellegekben villámokat kelt.*
- Tudsz valamit a tieid felől? *kérdi csendesen.* - Biztonságban vannak?
*Igazából csak most ébred rá, milyen rútul viselkedett az imént. Ydriss talán a családja felől érdeklődött volna annál a nyurga fakóvérűnél. Biztosan aggódik miattuk ezekben a sötét időkben, melyek most Lanawint árnyékolják. Szégyelli a dolgot, mert hát Ydriss mégis csak miatta maradt itt. Talán a figyelmeztető üzenetet azért elküldte, de ő maga mégis itt maradt. Kharasshi pedig már most rútul hálálja meg ezt az áldozatot.*
- A kancádat viszont jobb lesz inkább távol tartani, míg a Bitangot körmöljük. Figyelemelterelésnek még csak-csak jó lenne, de épp te ne tudnád, milyen izgága a közelében?
*Az aggodalmas szavakra csak magához húzza Ydrisst, de ezúttal az ő pillantása is a hátborzongató fénycsóvát fürkészi, mely a templom feletti fellegekben villámokat kelt.*
- Tudsz valamit a tieid felől? *kérdi csendesen.* - Biztonságban vannak?
*Igazából csak most ébred rá, milyen rútul viselkedett az imént. Ydriss talán a családja felől érdeklődött volna annál a nyurga fakóvérűnél. Biztosan aggódik miattuk ezekben a sötét időkben, melyek most Lanawint árnyékolják. Szégyelli a dolgot, mert hát Ydriss mégis csak miatta maradt itt. Talán a figyelmeztető üzenetet azért elküldte, de ő maga mégis itt maradt. Kharasshi pedig már most rútul hálálja meg ezt az áldozatot.*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-15 21:30:58
Üzenet elküldve: 2016-03-15 21:30:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Azért ezt az állításod még le fogom ellenőrizni. *Sandít a hímre, miután már két lábbal áll a földön. Ó igen, most talán lefogják a komisz kacsókat, de ha a lány egyszer a fejébe vesz valamit, attól nehéz eltéríteni. Most azonban készségesen simul férje karjaiba, s a nyakára kapott csók visszacsalja az édes nevetést ajkára.*
- Nocsak, mit forgatsz a fejedben? Vagy talán meglepetés? *Tekintete rögtön érdeklődővé válik. Ami a városi dolgokat illeti, nem nehéz kitalálni, kettejük közül melyikük van jobban képben, s ezáltal kinek lehetnek épkézláb elképzelései. Hisz a lány eddigi jövőre vonatkozói tervei is, már amit az itt létét illette, annyi volt, hogy boldoguljon valahogy. A részletek meglehetősen foghíjasak maradtak.*
- Cseppet sem bánom. *Rázza meg picit a fejét, miután karjaival már átölelte Kharasshit.* Szerény kis ház, egy sátor, egy palota, vagy egyszerűen a fák lombja alatt, nem a hol számít.
*A kölyöknek tett engedmény hallatán határozottan felderül az arca, s a jókedvű mosoly ragyogóvá szélesedik.*
- A konyháig. Rendesen fog viselkedni, ígérem. *Bólint rá ez engedményre, majd tekintete máris a szerencsés eb felé fordul.*
- Hallottad Ahel? Te is bejöhetsz, de cserébe megmutatod, milyen jól nevelt ki vadászeb vagy, rendben? *A kölyök, bár okos jószág, a szavak felét sem érti, ám gazdája figyelme, és hogy neki címezi mondandóját, bőven elég ahhoz, hogy megálljon, és füleit hegyezve, lelkesen csillogó arany szemekkel nézzen vissza rá, miközben boldogan csóválja a farkát.*
- Persze, segítek benne. Ketten csak elbírunk a Bitangoddal. Legfeljebb majd bevetjük Mogyit figyelem elterelés gyanánt.
*A kérdés hallatán tekintete önkéntelenül is a Templom felé fordul.*
- Sok minden járt a fejemben, gondolkozni akartam egy kicsit, egy nyugodt helyen. Az erdőig most nem akartam kimenni, a városban pedig ez az egyetlen hely, ami kicsit is hasonlít rá, és békésnek lehet mondani. Habár a Templomban történtek után ki tudja, mik fognak történni itt, vagy akár Artheniorban.
*Hangjába némi aggodalom vegyül. A szőke elf lánnyal a Templomi eseményekről, és a holtak seregéről is beszélgettek, és egyikük sem látta túlzottan derűsen a helyzetet. Habár Freyai bízott az élők győzelmében, legalábbis neki így tűnt, a rőt hajút még mindig nyugtalanítja a természetellenes teremtmények léte és jelenléte. Egészen pontosan a tömeges jelenlétük.*
- Nocsak, mit forgatsz a fejedben? Vagy talán meglepetés? *Tekintete rögtön érdeklődővé válik. Ami a városi dolgokat illeti, nem nehéz kitalálni, kettejük közül melyikük van jobban képben, s ezáltal kinek lehetnek épkézláb elképzelései. Hisz a lány eddigi jövőre vonatkozói tervei is, már amit az itt létét illette, annyi volt, hogy boldoguljon valahogy. A részletek meglehetősen foghíjasak maradtak.*
- Cseppet sem bánom. *Rázza meg picit a fejét, miután karjaival már átölelte Kharasshit.* Szerény kis ház, egy sátor, egy palota, vagy egyszerűen a fák lombja alatt, nem a hol számít.
*A kölyöknek tett engedmény hallatán határozottan felderül az arca, s a jókedvű mosoly ragyogóvá szélesedik.*
- A konyháig. Rendesen fog viselkedni, ígérem. *Bólint rá ez engedményre, majd tekintete máris a szerencsés eb felé fordul.*
- Hallottad Ahel? Te is bejöhetsz, de cserébe megmutatod, milyen jól nevelt ki vadászeb vagy, rendben? *A kölyök, bár okos jószág, a szavak felét sem érti, ám gazdája figyelme, és hogy neki címezi mondandóját, bőven elég ahhoz, hogy megálljon, és füleit hegyezve, lelkesen csillogó arany szemekkel nézzen vissza rá, miközben boldogan csóválja a farkát.*
- Persze, segítek benne. Ketten csak elbírunk a Bitangoddal. Legfeljebb majd bevetjük Mogyit figyelem elterelés gyanánt.
*A kérdés hallatán tekintete önkéntelenül is a Templom felé fordul.*
- Sok minden járt a fejemben, gondolkozni akartam egy kicsit, egy nyugodt helyen. Az erdőig most nem akartam kimenni, a városban pedig ez az egyetlen hely, ami kicsit is hasonlít rá, és békésnek lehet mondani. Habár a Templomban történtek után ki tudja, mik fognak történni itt, vagy akár Artheniorban.
*Hangjába némi aggodalom vegyül. A szőke elf lánnyal a Templomi eseményekről, és a holtak seregéről is beszélgettek, és egyikük sem látta túlzottan derűsen a helyzetet. Habár Freyai bízott az élők győzelmében, legalábbis neki így tűnt, a rőt hajút még mindig nyugtalanítja a természetellenes teremtmények léte és jelenléte. Egészen pontosan a tömeges jelenlétük.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-15 21:01:01
Üzenet elküldve: 2016-03-15 21:01:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
-De kérlek! Tudhatnád, hogy a mélységiek nem csiklandósak! *füllenti, de már teszi is le Ydrisst, hogy lefoghassa a galád kezecskéket, s egyúttal magához húzza párját.* - Mogorva besték vagyunk, akik zsenge elf asszonyhúson élnek. Hraamm... *morran színészkedve, ahogy Ydriss nyakába csókol nagy vidoran.
A kérdésre csak beharapja az ajkát és elmélázva oldalra biccenti a fejét.*
- Igazából *sandít Ydrissre* - jobbat gondoltam ki. De eltarthat egy ideig. Persze csak ha nem bánod, hogy addig szerény hajlékom lesz az otthonunk.
*Tekintete lekúszik a körülöttük ugrabugráló bolhazsákra, aki csillogó szemmel üdvözli gazdája kacagását.*
- Egye fene, amíg ilyen csípős az idő, még a vakarcs is bejöhet. A konyháig! *teszi hozzá mindjárt a kitételt, mert már így is elvei ellen tett engedményt. A végén még a Bitang is beljebb kéretőzne, ha így hagyná elkanászodni a dolgokat.*
- Igaz is. Ha már a jószágokról szólunk. Bitangnál elkélne már egy körmölés, de fenemód nyűgösen viseli az ilyesmit. Mit gondolsz, tudnál majd benne segíteni? Persze nem azonnal. Gondolom okkal jártál erre, nem igaz?
A kérdésre csak beharapja az ajkát és elmélázva oldalra biccenti a fejét.*
- Igazából *sandít Ydrissre* - jobbat gondoltam ki. De eltarthat egy ideig. Persze csak ha nem bánod, hogy addig szerény hajlékom lesz az otthonunk.
*Tekintete lekúszik a körülöttük ugrabugráló bolhazsákra, aki csillogó szemmel üdvözli gazdája kacagását.*
- Egye fene, amíg ilyen csípős az idő, még a vakarcs is bejöhet. A konyháig! *teszi hozzá mindjárt a kitételt, mert már így is elvei ellen tett engedményt. A végén még a Bitang is beljebb kéretőzne, ha így hagyná elkanászodni a dolgokat.*
- Igaz is. Ha már a jószágokról szólunk. Bitangnál elkélne már egy körmölés, de fenemód nyűgösen viseli az ilyesmit. Mit gondolsz, tudnál majd benne segíteni? Persze nem azonnal. Gondolom okkal jártál erre, nem igaz?
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:47:34
Üzenet elküldve: 2016-03-14 22:47:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az igazság néha egyszerű, máskor viszont roppant szövevényessé válik. Hogy mi vagy mik is vezették addig a lányt, hogy végül maga mögött hagyja törzsét. Tagadhatatlan, hogy ennek legfontosabb és legbefolyásosabb tényezője Kharasshi volt. Habár kicsit mindig kilógott a sorból az övéi között, nem emiatt nem találná már a helyét sajátjai között. Habár megnyugtató volt a tudat, hogy a területük közelében járva néha-néha kaphatna hírt övéiről, megtudhatná, jól vannak-e, ám ebben már nem reménykedhetne. Már korábban is hallottak a holtakról, a természetellenes kreatúrák jelentette fenyegetésről, s végül úgy döntöttek nem kockáztatnak, és a törzs maga mögött hagyja eddigi otthonát.
És mégis, bár már nem tudja, merre is keresse övéit, legnagyobb visszatartó erő a tisztáson tett esküje. Hiszen komolyan gondolta, és minden nehézség ellenére most is a hím mellett élné le az életét. Hiába tapasztalta meg ennek árnyoldalát, s hiába gyötörték, gyötrik kételyek, az kapocs, ami Kharasshihoz köti, még mindig kitart.
A kérdésre azonban kissé felszegi állát, nem sértetten, nem is dacosan. Nincs mit titkolnia, nem környékezte meg senki, a szíve még mindig a mélységié. A gyanakvó tekintetre kérdőn felvont szemöldökkel felel, de nem hátrál, rezzenni sem rezzen. Bármivel is álljon elő a hím, megfelel neki.
Csak éppen arra merényletre nem számított, amiben részesítik. Előbb meglepetten pillant a mélységire, ám mire már a vállára veszi őt Kharasshi, vidáman nevet fel a rőt hajú. Meglepve eszmél rá, milyen rég kacagott önfeledten, s a gondolat lassan mosollyá szelídíti azt. Ám abba rögvest vegyül valami ravaszdi játékosság is.*
- Igazán? Csakhogy asszonyodnak is tudnia kell rólad az efféle dolgokat. *S ujjai máris a hím derekára vándorolnak, mintha rögvest neki is akarna kezdeni az alapos felderítésnek.
A kölyök először nem érti a helyzetet, s tétován téblábol a kettős mellet, de lassan csak tisztázódik benne a helyzet, hiszen se nem morog, se nem ugat mérgesen gazdája elragadójára. Így hát ő is játéknak tekintve az egészet ugrándozik körülöttük, kissé megnehezítve így a közlekedést.*
- Akkor most hogyan tovább? Falura költözünk, ahogy annak idején lefestetted? *Próbál Kharasshira nézni, még mindig mosolyogva, de némi komolyság vegyül hangjába.*
És mégis, bár már nem tudja, merre is keresse övéit, legnagyobb visszatartó erő a tisztáson tett esküje. Hiszen komolyan gondolta, és minden nehézség ellenére most is a hím mellett élné le az életét. Hiába tapasztalta meg ennek árnyoldalát, s hiába gyötörték, gyötrik kételyek, az kapocs, ami Kharasshihoz köti, még mindig kitart.
A kérdésre azonban kissé felszegi állát, nem sértetten, nem is dacosan. Nincs mit titkolnia, nem környékezte meg senki, a szíve még mindig a mélységié. A gyanakvó tekintetre kérdőn felvont szemöldökkel felel, de nem hátrál, rezzenni sem rezzen. Bármivel is álljon elő a hím, megfelel neki.
Csak éppen arra merényletre nem számított, amiben részesítik. Előbb meglepetten pillant a mélységire, ám mire már a vállára veszi őt Kharasshi, vidáman nevet fel a rőt hajú. Meglepve eszmél rá, milyen rég kacagott önfeledten, s a gondolat lassan mosollyá szelídíti azt. Ám abba rögvest vegyül valami ravaszdi játékosság is.*
- Igazán? Csakhogy asszonyodnak is tudnia kell rólad az efféle dolgokat. *S ujjai máris a hím derekára vándorolnak, mintha rögvest neki is akarna kezdeni az alapos felderítésnek.
A kölyök először nem érti a helyzetet, s tétován téblábol a kettős mellet, de lassan csak tisztázódik benne a helyzet, hiszen se nem morog, se nem ugat mérgesen gazdája elragadójára. Így hát ő is játéknak tekintve az egészet ugrándozik körülöttük, kissé megnehezítve így a közlekedést.*
- Akkor most hogyan tovább? Falura költözünk, ahogy annak idején lefestetted? *Próbál Kharasshira nézni, még mindig mosolyogva, de némi komolyság vegyül hangjába.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-14 20:03:16
Üzenet elküldve: 2016-03-14 20:03:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Örülnie kéne a válasznak, mégis borongós érzések környékezik. Az ő számára már nincs visszaút a népéhez. Kitaszított lett. A nevén árulás átka ül. De Ydriss... Ő mintha önkezével égetné fel azokat a hidakat. Pedig nem akarja igazán. Szó nélkül, magyarázat nélkül hagyta hátra a családját, s hogy nem mer visszamenni, talán valahol az ő hibája. Valahol? Bizony az ő hibája! Ha amiatt már nem is aggódna a lány, hogy a törzse nyomára vezeti Kharasshit, a történtek súlya akkor is visszatartaná. Persze lehet, hogy az igazság egészen más okokkal támogatja alá Ydriss viselkedését, de a mélységi fejében valahogy így állnak össze a dolgok. Ez pedig így vagy úgy, de bűntudatot érlel benne. Ugyanarra a nyomorult sorsra kárhoztatta hát asszonyát is, melyre ő maga kényszerült.*
- Tehát nincs semmi, amiről tudnom kéne? *kérdez vissza gyanakvóan összeszűkített szemmel.*
- Én másképp gondolom *hajol egészen közel, mint aki máris ferdítésen kapta a lányt.* - Például, hogy hol vagy a legcsiklandósabb! *Egy hirtelen mozdulattal felkapja Ydrisst és a vállára dobja. Ujjai játékosan bele-belecsípnek a karcsú derékba.* - De nem való, hogy titkaid legyenek férjurad előtt, nem így van, asszony? *Kérdi nevetve, ahogy a fakóvérű leányzóval egyensúlyoz és próbál nem rálépni az okvetetlenkedő ebre se.*
- Tehát nincs semmi, amiről tudnom kéne? *kérdez vissza gyanakvóan összeszűkített szemmel.*
- Én másképp gondolom *hajol egészen közel, mint aki máris ferdítésen kapta a lányt.* - Például, hogy hol vagy a legcsiklandósabb! *Egy hirtelen mozdulattal felkapja Ydrisst és a vállára dobja. Ujjai játékosan bele-belecsípnek a karcsú derékba.* - De nem való, hogy titkaid legyenek férjurad előtt, nem így van, asszony? *Kérdi nevetve, ahogy a fakóvérű leányzóval egyensúlyoz és próbál nem rálépni az okvetetlenkedő ebre se.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-13 20:24:36
Üzenet elküldve: 2016-03-13 20:24:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Azért a magyarázkodás halvány mosolyt csal arcára. Elhúzódik Kharaasshitól, hadd találjon kis időt, míg összeszedi magát, de legalábbis szabadul a magyarázkodás csapdájából.
Ám az óvatlan szavak most őt sodorják bajba. Messzire sodródtak egymástól, s úgy érzi, nem csak fizikai értelemben. Ám ezzel nem járt kézen fogva az, hogy a lány talált volna valaki mást, vagy akár lenne esélye bárkinek is, nemhogy elvitatni, de vetélytárssá válni.
Halk sóhajjal fordul a hím felé, s komoly hangon válaszol neki.*
- Nincs semmi, amiről tudnod kellene, és senki nem próbált elhódítani tőled. Legfeljebb a törzsem próbálhatna visszacitálni, de arra sincs esély már. *Rázza meg a fejét. Nem, egyetlen elkóborolt elfért nem fordulnak vissza, és nem is küldenének senkit utána, hogy visszahozzák. S ha magától is indulna valaki, azt bizonyára visszatartanák. De ki indulna el mégis? Senki. Féloldalt lefelé fordítja a fejét. Persze, ha valaki felbukkanna a törzséből, hogy hazavigye, azt Kharasshi aligha hagyná, s bizony akkor vér folyna miatta. Ezt pedig nem akarja, ám a gondolat, hogy a törzsben felesleges volt, bűntudattal tölti el, s a veszteség fájdalmán még nem tudott teljesen tovább lépni.
Ennek hála nem is firtatja, hogy a kérdésére nem kapott választ. Talán nincs is rá megfelelő, vagy jobb, ha nem hallja.*
Ám az óvatlan szavak most őt sodorják bajba. Messzire sodródtak egymástól, s úgy érzi, nem csak fizikai értelemben. Ám ezzel nem járt kézen fogva az, hogy a lány talált volna valaki mást, vagy akár lenne esélye bárkinek is, nemhogy elvitatni, de vetélytárssá válni.
Halk sóhajjal fordul a hím felé, s komoly hangon válaszol neki.*
- Nincs semmi, amiről tudnod kellene, és senki nem próbált elhódítani tőled. Legfeljebb a törzsem próbálhatna visszacitálni, de arra sincs esély már. *Rázza meg a fejét. Nem, egyetlen elkóborolt elfért nem fordulnak vissza, és nem is küldenének senkit utána, hogy visszahozzák. S ha magától is indulna valaki, azt bizonyára visszatartanák. De ki indulna el mégis? Senki. Féloldalt lefelé fordítja a fejét. Persze, ha valaki felbukkanna a törzséből, hogy hazavigye, azt Kharasshi aligha hagyná, s bizony akkor vér folyna miatta. Ezt pedig nem akarja, ám a gondolat, hogy a törzsben felesleges volt, bűntudattal tölti el, s a veszteség fájdalmán még nem tudott teljesen tovább lépni.
Ennek hála nem is firtatja, hogy a kérdésére nem kapott választ. Talán nincs is rá megfelelő, vagy jobb, ha nem hallja.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:07:38
Üzenet elküldve: 2016-03-13 19:07:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Mintha csak kis késéssel jutnának el hozzá Ydriss szavai. Pillantása zavartan engedi el az idegen alakjának utolsó feltűnési pontját s rebben a lányra.*
- Én nem! *vágja rá azonnal szabadkozó kapkodással.* - De hiszen hallottad, hogy ő volt, aki... *Végül csak elharapja az egészet egy morranással és eligazgatja a ruháit, hogy kibújjon a kellemetlen magyarázkodás csapdájából. Arra viszont hamar felkapja a fejét, amit a lány ezután mond.*
- Nem ő? *szűkül az Ydrissét fürkésző fakó tekintet.* - Hát ki? *Kérdi nagyon is komolyan, mert a megfogalmazásban túlságosan is egyértelmű volt az utalás.* - Ki vitathatna el tőlem?
*Az elmúlt időszakban többször is messzire sodródtak egymástól, s most ez a külön töltött idő minden percével titkokról kezd suttogni. Talán az a félvér fattyú? Már a gondolat is rothadó körmökkel csikorgatja Kharasshi büszkeségét.*
- Miről kellene tudnom, hogy ilyet mondasz?
- Én nem! *vágja rá azonnal szabadkozó kapkodással.* - De hiszen hallottad, hogy ő volt, aki... *Végül csak elharapja az egészet egy morranással és eligazgatja a ruháit, hogy kibújjon a kellemetlen magyarázkodás csapdájából. Arra viszont hamar felkapja a fejét, amit a lány ezután mond.*
- Nem ő? *szűkül az Ydrissét fürkésző fakó tekintet.* - Hát ki? *Kérdi nagyon is komolyan, mert a megfogalmazásban túlságosan is egyértelmű volt az utalás.* - Ki vitathatna el tőlem?
*Az elmúlt időszakban többször is messzire sodródtak egymástól, s most ez a külön töltött idő minden percével titkokról kezd suttogni. Talán az a félvér fattyú? Már a gondolat is rothadó körmökkel csikorgatja Kharasshi büszkeségét.*
- Miről kellene tudnom, hogy ilyet mondasz?
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-13 17:03:39
Üzenet elküldve: 2016-03-13 17:03:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Bár kicsit sajnálja, hogy az ismerőse máris távozik, de tudja jól, ha tovább maradt volna, annak következményei lettek volna. Azonban kénytelen most búcsút inteni neki, nem pedig marasztalni még egy kicsit az elfet a bajok elkerülésére. Érezhetően fellélegez, hogy végül semmilyen atrocitásra nem került sor. A remény azonban él még benne, hogy összefuthat vele egy alkalmasabb pillanatban, és beszélget az ifjúval. Amiről Kharasshinak nem kell feltétlenül tudnia.
A gondolatra természetesen máris bűntudata kerekedik, hiszen sosem szívlelte sem a hazugságokat, sem a megtévesztés, noha elengedhetetlennek tartja, hogy itt, a városban élve és járva megtanulja ezeket. Önkéntelenül is közelebb húzódik a mélységihez, nem zavartatva magát amiatt, hogy eredetileg a tulajdon és erőviszony tisztázása végett vonta magához őt a hím.*
- Azért ugye tudod, hogy feleslegesen engedtél az indulatoknak. Ha akad is olyan, aki el tudna vitatni, az nem ő. *Csóválja a fejét, igaz, hangjából csak minimális rosszallást hallani ki.*
- Most hogyan tovább? *Tekint fel Kharsshi kérdő pillantással.*
A gondolatra természetesen máris bűntudata kerekedik, hiszen sosem szívlelte sem a hazugságokat, sem a megtévesztés, noha elengedhetetlennek tartja, hogy itt, a városban élve és járva megtanulja ezeket. Önkéntelenül is közelebb húzódik a mélységihez, nem zavartatva magát amiatt, hogy eredetileg a tulajdon és erőviszony tisztázása végett vonta magához őt a hím.*
- Azért ugye tudod, hogy feleslegesen engedtél az indulatoknak. Ha akad is olyan, aki el tudna vitatni, az nem ő. *Csóválja a fejét, igaz, hangjából csak minimális rosszallást hallani ki.*
- Most hogyan tovább? *Tekint fel Kharsshi kérdő pillantással.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-12 18:51:36
Üzenet elküldve: 2016-03-12 18:51:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Astoriant egy harmadik őr veszi üldözőbe. A lány a temető felé rohan. A sírokat nem kerülgeti, egyszerűen átugrik rajtuk. A cél már nincs messze, viszont nagy a kockázata annak, hogy lelövik, mivel itt már nincsenek civilek, ezért Astorian felkészül a hajrára és a lehető leggyorsabban nyargal tovább. El kell érni az erdőt! Ott biztonságban lesz. Astorian fél szemmel hátrakémlel, az őrök nincsenek annyira lemaradva, de szerencséjére túl közel sincsenek. A lány ereiben gyorsabban kezd el zubogni a vér, a hajsza csak most kezdődik, bár azt meg kell hagyni, jobb szereti, ha ő az üldöző, nem pedig fordítva.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-12 12:57:24
Üzenet elküldve: 2016-03-12 12:57:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Ha Ydriss érintése alatt nem párologna el az indulata, biztos nem hagyná annyiban a dolgot. Szerencsére asszonya ismeri már annyira, hogy ezúttal inkább az ő pártját fogja. Túl kényes helyzetben toppant közéjük a ficsúr, akinek nem csak a mosolygása, de maradéktalanul az egész lénye irritálja Kharasshit. Mindennél szívesebben festene életet ebbe a komor reggelbe a vérével. A két hím tekintete úgy akaszkodik össze, mint a szarvasbikák bősz koronává nemesedett agancsai ősz derekán.
A lányra való tekintettel Kharasshi ezúttal nem replikáz a neki címzett szavakra, csak vicsorra villantja fehér fogait. Egészen közel húzódik a nőstényhez, s jogait kinyilvánítva szabad baljával magához is vonja Ydrisst. Szúrós pillantása végigköveti a távozót. Csak miután eltűnt a szeme elől ereszti el a tőrt és lazít a tartásán.*
A lányra való tekintettel Kharasshi ezúttal nem replikáz a neki címzett szavakra, csak vicsorra villantja fehér fogait. Egészen közel húzódik a nőstényhez, s jogait kinyilvánítva szabad baljával magához is vonja Ydrisst. Szúrós pillantása végigköveti a távozót. Csak miután eltűnt a szeme elől ereszti el a tőrt és lazít a tartásán.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-12 12:14:27
Üzenet elküldve: 2016-03-12 12:14:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
// Astorian //
*Ilyen helyzetben nehéz tisztán gondolkozni, sokkal inkább az ösztönök hajtanak mindenkit mint a józan ész. Ha nem így lenne, talán eszébe jutna Astoriannak hogy nem szerencsés holmi csipkelődés végett az arcát mutogatnia amikor rejtenie kellene azt. A csuklya miatt még így sem látnak sokat belőle, főleg így rohanás közben, messziről, de ha mást nem, legalább a fehér tincseit megjegyzik maguknak. Sikerül viszont épségben elérnie a templomkertbe. Normális esetben itt ritkán van jelen őrség, de a közelmúlt eseményei miatt manapság mindig vannak páran a templomban. Most a nemrég elhangzott kürt miatt az egyik ki is jött az ajtóig és látja az erre szaladót, nyomában az őrséggel. Ő is becsatlakozik hát, egy újabb szöget megszemélyesítve a sötételf jelképes koporsóján. Szép kis kompánia kergeti már a gyilkost, a kettő aki eddig futott utána már kissé lemaradt, a többi meg még azok mögött van, így most a templom felől jövő egy szem katona van hozzá a legközelebb, úgy tizenöt-húsz méterre, és ő még friss is.*
- Állj!
*Kiált fel, csak hogy az üldözés ezen részéből se maradjon ki, és természetesen utánaered. A temető felé szerencsére senki nem állja útját Astoriannak és az őrséggel ellentétben ő az életéért fut, sokkal kevésbé érzi hogy fárad, bár az bizonyos hogy ha életben marad akkor nem köszönök meg majd a megerőltetést az izmai. Innentől legalább már abban biztos lehet hogy több váratlan vendégbe nem futhat bele, a temető ugyanis a város utolsó része ebben az irányban.*
*Ilyen helyzetben nehéz tisztán gondolkozni, sokkal inkább az ösztönök hajtanak mindenkit mint a józan ész. Ha nem így lenne, talán eszébe jutna Astoriannak hogy nem szerencsés holmi csipkelődés végett az arcát mutogatnia amikor rejtenie kellene azt. A csuklya miatt még így sem látnak sokat belőle, főleg így rohanás közben, messziről, de ha mást nem, legalább a fehér tincseit megjegyzik maguknak. Sikerül viszont épségben elérnie a templomkertbe. Normális esetben itt ritkán van jelen őrség, de a közelmúlt eseményei miatt manapság mindig vannak páran a templomban. Most a nemrég elhangzott kürt miatt az egyik ki is jött az ajtóig és látja az erre szaladót, nyomában az őrséggel. Ő is becsatlakozik hát, egy újabb szöget megszemélyesítve a sötételf jelképes koporsóján. Szép kis kompánia kergeti már a gyilkost, a kettő aki eddig futott utána már kissé lemaradt, a többi meg még azok mögött van, így most a templom felől jövő egy szem katona van hozzá a legközelebb, úgy tizenöt-húsz méterre, és ő még friss is.*
- Állj!
*Kiált fel, csak hogy az üldözés ezen részéből se maradjon ki, és természetesen utánaered. A temető felé szerencsére senki nem állja útját Astoriannak és az őrséggel ellentétben ő az életéért fut, sokkal kevésbé érzi hogy fárad, bár az bizonyos hogy ha életben marad akkor nem köszönök meg majd a megerőltetést az izmai. Innentől legalább már abban biztos lehet hogy több váratlan vendégbe nem futhat bele, a temető ugyanis a város utolsó része ebben az irányban.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-12 07:06:45
Üzenet elküldve: 2016-03-12 07:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*A harag és az elfojtott feszültség asztrális viharának tomboló tengerében mozdulatlan, nyugodt sziklának tűnik az elf vándor alakja. Továbbra is bocsánatkérő pózban áll, az avatatlan szemlélő minden bizonnyal könnyedén mondaná rá, hogy védtelen. A bal láb viszont a darócruha takarásában enyhén hátracsúszik, jobb lába behajlik kissé, ezzel süllyesztve parányit állásán, miközben jobbjával maga mögé emeli az embermagas botot, balját behajlítva mellkasa magasságába húzza, így hajolva meg a sötételf mellé visszatérő vörös hosszúéletű felé.*
- Tanítások szerint nem létezik olyan, hogy rosszkor, rossz helyen.
*Szólal meg halkan, lesütve lombzöld szemeit, amiért tovább szítja szavaival a feszültség parazsát, azzal fenyegetve, hogy lángra kap a korombőrű dühének szalmáján.*
- Életünk meghatározó eseményei, mérföldkövei előre elrendeltettek, rajtunk csak az múlik, mikor és milyen úton járulunk eléjük. Talán a sors akarta így, hogy ma találkozzunk, tisztavérű.
*Mosolyog nyugodtan, de mosolyában nincs semmi kihívó, persze bárki beleláthat bármit, olyan halandók mosolya, akik többet látnak annál, mint amit megmutat az élet.
Felegyenesedik, majd újra meghajol a kettős felé, tekintetét lesüti, egy kiszabaduló kósza ezüst tincs hullik az arcába, ahogy kihúzza magát, ezúttal egyenesen a sötételf szemeibe nézve.*
- Esetleg nekünk kellett találkoznunk, ébenbőrű ismeretlen.
*Pár szívdobbanásnyi ideig még állja Kharasshi tekintetét, majd ígéretéhez híven megfordul, s halk léptekkel indul meg kifelé a templomkertből. Hiszi, sőt tudja, hogy nem ok nélkül találkoztak ezen a napon, s hogy találkozásuk, melyet most igen rövidre szabott a feszült helyzet, nem lesz folytatás nélkül való.*
- Tanítások szerint nem létezik olyan, hogy rosszkor, rossz helyen.
*Szólal meg halkan, lesütve lombzöld szemeit, amiért tovább szítja szavaival a feszültség parazsát, azzal fenyegetve, hogy lángra kap a korombőrű dühének szalmáján.*
- Életünk meghatározó eseményei, mérföldkövei előre elrendeltettek, rajtunk csak az múlik, mikor és milyen úton járulunk eléjük. Talán a sors akarta így, hogy ma találkozzunk, tisztavérű.
*Mosolyog nyugodtan, de mosolyában nincs semmi kihívó, persze bárki beleláthat bármit, olyan halandók mosolya, akik többet látnak annál, mint amit megmutat az élet.
Felegyenesedik, majd újra meghajol a kettős felé, tekintetét lesüti, egy kiszabaduló kósza ezüst tincs hullik az arcába, ahogy kihúzza magát, ezúttal egyenesen a sötételf szemeibe nézve.*
- Esetleg nekünk kellett találkoznunk, ébenbőrű ismeretlen.
*Pár szívdobbanásnyi ideig még állja Kharasshi tekintetét, majd ígéretéhez híven megfordul, s halk léptekkel indul meg kifelé a templomkertből. Hiszi, sőt tudja, hogy nem ok nélkül találkoztak ezen a napon, s hogy találkozásuk, melyet most igen rövidre szabott a feszült helyzet, nem lesz folytatás nélkül való.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-11 19:26:26
Üzenet elküldve: 2016-03-11 19:26:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Tökéletesen tisztában van, milyen komoly döntés került most akaratlanul is halasztásra. A véletlen műve, vagy a sors fintora, ám épp egy régi ismerős felbukkanása akasztotta meg a dolgok menetét. Ha valami ismeretlen városi lenne, a pillanatnyi zökkenőn már túl is lennének, s a feszült várakozás tiszavirág életű lett volna.
Azonban nem egy ismeretlent sodort a templomkertbe a sors, hanem valakit, aki ha nem is közeli barát, de a rőt hajú lány múltjából való. Hiába nem törzse tagja Pycta, mégis kicsit felkavarja Ydrisst a hirtelen felbukkanása. Már lemondott róla, hogy valaha is látni fog egy ismerős arcot az erdő mélyéről, és most tessék. Az élet ismét megtalálta a módját, hogy rácáfoljon.
Eme nem túl mély ismeretség pedig elég, hogy Kharasshit máris kihozza a sodrából. Előbb a véletlen közbevágás, majd a tény, hogy ismeri az erdőmélyi elf lányt, két súlyos vétek a mélységi szemében. Valamit sürgősen ki kell találnia, hogy ne mérgesedjen el jobban a helyzet, hisz bár az ifjú elfet békés természetűnek ismerte meg, Kharasshi lobbanékonyságát már jól ismeri. Márpedig nem szeretné, hogy az elf megsérüljön azért, mert rossz pillanatot választott egy templomkerti sétához, azt pedig főleg nem szeretné, hogy egy tettlegességig fajuló nézeteltérés miatt, ami a város szívében történik, a mélységit elvezesse az őrség. Márpedig mióta az a fénycsóva a magasba tört a templomból, a város védelmezőinek száma és aktivitása igen csak megnőtt a környéken.
Így a korábban megtett távot most ismét megteszi, csak most visszafelé, hogy visszatérjen a hím mellé, s kezét finoman a sötételf fegyvert szorongató kezére simogatja.*
- Mindenkivel megesik, hogy olykor rosszkor téved rossz helyre.
*Habár szívesen beszélgetne Pyctával, akár egy másik időpontban, egy másik helyen, jobbnak látja ezt nem Kharasshi előtt feszegetni. Így hát pillantása tétován vándorol ide-oda kettejük között, hogyha kell, még időben elejét vegye egy szóváltásnál komolyabb dolognak.*
Azonban nem egy ismeretlent sodort a templomkertbe a sors, hanem valakit, aki ha nem is közeli barát, de a rőt hajú lány múltjából való. Hiába nem törzse tagja Pycta, mégis kicsit felkavarja Ydrisst a hirtelen felbukkanása. Már lemondott róla, hogy valaha is látni fog egy ismerős arcot az erdő mélyéről, és most tessék. Az élet ismét megtalálta a módját, hogy rácáfoljon.
Eme nem túl mély ismeretség pedig elég, hogy Kharasshit máris kihozza a sodrából. Előbb a véletlen közbevágás, majd a tény, hogy ismeri az erdőmélyi elf lányt, két súlyos vétek a mélységi szemében. Valamit sürgősen ki kell találnia, hogy ne mérgesedjen el jobban a helyzet, hisz bár az ifjú elfet békés természetűnek ismerte meg, Kharasshi lobbanékonyságát már jól ismeri. Márpedig nem szeretné, hogy az elf megsérüljön azért, mert rossz pillanatot választott egy templomkerti sétához, azt pedig főleg nem szeretné, hogy egy tettlegességig fajuló nézeteltérés miatt, ami a város szívében történik, a mélységit elvezesse az őrség. Márpedig mióta az a fénycsóva a magasba tört a templomból, a város védelmezőinek száma és aktivitása igen csak megnőtt a környéken.
Így a korábban megtett távot most ismét megteszi, csak most visszafelé, hogy visszatérjen a hím mellé, s kezét finoman a sötételf fegyvert szorongató kezére simogatja.*
- Mindenkivel megesik, hogy olykor rosszkor téved rossz helyre.
*Habár szívesen beszélgetne Pyctával, akár egy másik időpontban, egy másik helyen, jobbnak látja ezt nem Kharasshi előtt feszegetni. Így hát pillantása tétován vándorol ide-oda kettejük között, hogyha kell, még időben elejét vegye egy szóváltásnál komolyabb dolognak.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-11 16:11:47
Üzenet elküldve: 2016-03-11 16:11:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A rőt fruskát szemmel láthatólag nem zavarja a kérdés húsba vágó jelentősége. Még az is elképzelhető, hogy készakarva elegyedik csevegésbe az idegennel. Kharasshinak idegen legalábbis, mert Ydriss a nevén nevezi. A nevén nevezi és rámosolyog. Mintha nem is függne ott a levegőben a döntés súlya, amire a hímnek elég nehéz volt rászánnia magát. S bizony, ennek okán a mélységi körül szinte forr a feszültség és a méltatlan mellőzöttség feletti düh. Ennek a fattyúnak a jelenléte érzékenyebben érinti, mint gondolta volna. Csak néhány tisztelettudó pillantás és szó, ennyi írható a számlájára, de Kharasshi a legszívesebben már ennyiért is széttépné. Ydriss múltjának a része, s emiatt fenyegetőbbnek érzi, mint akár egy kósza ficsúr tolakodását.*
- Azt jól teszed, facsókoló! *morogja, Pycta felé. A mélységi fakó tekintete szinte átdöfi a másik hímet.*
- Azt jól teszed, facsókoló! *morogja, Pycta felé. A mélységi fakó tekintete szinte átdöfi a másik hímet.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-11 00:04:33
Üzenet elküldve: 2016-03-11 00:04:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Emlékeiben úgy él a vörös lány, hogy arcát rajzolatok díszitik, törzsének jelei, melyeken csak egy törzsbéli igazodna el. Réges rég volt már, amikor még egyszerű novícius volt tanítója, az őszhajú remete mellett. Néha felkeresték a törzset, hogy prémet cseréljenek élelemre, akkor látta a vörös hajú lányt, akinek neve, bármennyire is szeretne visszaemlékezni, sajnos nem jut eszébe.
Azonnal megérzi a levegőben lüktető feszültséget, a haragtól rezgő asztrális vihart melynek akaratlanul is részesévé vált. Lombzöld tekintete gyorsan méri fel a helyzetet, pedig tudata még a rőt üstökű lányra figyel, amikor az a nevén szólítja.*
- Igen, tisztavérű.
*Válaszol halkan, kissé meghajtva magát a hosszúéletű előtt, de nem kerülheti el figyelmét a színdarab másik részvevője sem, a sötét bőrű idegen. Sokat látott pillantása azonnal észleli a tőr felé kapó kezet és a pattanásig feszülő tagokat. A sötétbőrű férfi feszültsége szinte tapintható és az elhangzott szavakból kiderül, hogy a lehető legrosszabb pillanatban sétált bele a vitába.*
- Bocsássatok meg nekem, amiért oktalan megzavartalak benneteket. Azonnal továbbállok.
*Fordul bocsánatkérő tartással a sötételf felé. Ugyan még soha sem találkozott a nép egyetlen fiával sem, abban biztos, hogy nem ez a legjobb pillanat az ismerkedésre. Így is többet ártott már a megjelenése, mint azt bármikor is szerette volna.
Hiába örül annak, hogy végre ismerős arcot lát, tudja, hogy nem szabad tovább zavarnia. Mióta elindult, hogy felfedezze a Négy Város vidékét, nem találkozott olyannal, akit ismert volna. S lám a sors milyen szerencsétlen helyzetben sodorta most egy ismerős arc elé.
Egyelőre nem mozdul, hisz a sötételf tartása, pillantásának fenyegető ígérete nem sok jót ígér, szeretne biztos lenni benne, hogy azt a tőrt, melyet jobbja simít, egyikük ellen sem használja.*
Azonnal megérzi a levegőben lüktető feszültséget, a haragtól rezgő asztrális vihart melynek akaratlanul is részesévé vált. Lombzöld tekintete gyorsan méri fel a helyzetet, pedig tudata még a rőt üstökű lányra figyel, amikor az a nevén szólítja.*
- Igen, tisztavérű.
*Válaszol halkan, kissé meghajtva magát a hosszúéletű előtt, de nem kerülheti el figyelmét a színdarab másik részvevője sem, a sötét bőrű idegen. Sokat látott pillantása azonnal észleli a tőr felé kapó kezet és a pattanásig feszülő tagokat. A sötétbőrű férfi feszültsége szinte tapintható és az elhangzott szavakból kiderül, hogy a lehető legrosszabb pillanatban sétált bele a vitába.*
- Bocsássatok meg nekem, amiért oktalan megzavartalak benneteket. Azonnal továbbállok.
*Fordul bocsánatkérő tartással a sötételf felé. Ugyan még soha sem találkozott a nép egyetlen fiával sem, abban biztos, hogy nem ez a legjobb pillanat az ismerkedésre. Így is többet ártott már a megjelenése, mint azt bármikor is szerette volna.
Hiába örül annak, hogy végre ismerős arcot lát, tudja, hogy nem szabad tovább zavarnia. Mióta elindult, hogy felfedezze a Négy Város vidékét, nem találkozott olyannal, akit ismert volna. S lám a sors milyen szerencsétlen helyzetben sodorta most egy ismerős arc elé.
Egyelőre nem mozdul, hisz a sötételf tartása, pillantásának fenyegető ígérete nem sok jót ígér, szeretne biztos lenni benne, hogy azt a tőrt, melyet jobbja simít, egyikük ellen sem használja.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:22:51
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:22:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Szavait semmilyen replika nem akasztja meg, sem mentegetőzés nem szakítja félbe, de még rendre utasítást sem azok váltják ki. Ó igen, bosszantó, és nehéz elviselni, ha valaki csak úgy sarkon fordul, és faképnél hagyja a másikat. Harag, a keserűség, és dac pedig hajtaná tovább, a figyelmeztetés ellenére is, ám a szokatlanul higgadt, nyugodt hangnem az, ami megállásra készteti.
S bár már nem halad tovább, tekintete mégis gyanakvón kutatja a mélységi vonásait. A szavak megállásra bírtak, ám a visszafordulást követő önfeledt, boldog visszatérés várat magára. De hát ezt akarta, nem? Hogy mellette maradjon a hím. Most mégis, mint aki csapdát sejt az édes ígéret mögött, úgy fürkészi Kharasshit.
Csakhogy mindezt a lehető legrosszabb helyen, ugyanis sikerül valakinek az útjába kerülnie. A még gyér és gyengécske napfényben is vetnek halvány árnyékot a fák. Alighanem az ágak rajzolata festhette az ismerősnek ható mintát a lány arcára. Merthogy kilépve azok árnyéka alól, már látni, az ismerős vonásokon bizony a törzs szokásaitól eltérően nincsen semmiféle mázolmány. Ám a rőt tincsek, a barna szemek, a dús ajkak egyértelmű azonosítói az erdei leánynak.
Pár pillanatig a homlokát ráncolva mered az elfre, majd vonásai rögvest kisimulnak, mikor végre őt is utoléri a felismerés.*
- Te... a remete tanítványa vagy! *Ad hangot meglepettségének, hiszen nem várta volna, hogy pont itt sodorja össze őket a sors. S egyúttal kicsit oldalvást is lép, hogy valamennyire a felszíni, és a mélységi közé kerüljön.*
- Meglep, hogy a városban látlak... Pycta, igaz? *Mosolyodik el barátságosan, majd máris Kharasshira sandít, vajon miképp reagál a lány ismerősének felbukkanására. Egy újabb felszíni. Egy ifjú, akit már korábbról is ismert a lány. Ebből még bajok lehetnek.*
S bár már nem halad tovább, tekintete mégis gyanakvón kutatja a mélységi vonásait. A szavak megállásra bírtak, ám a visszafordulást követő önfeledt, boldog visszatérés várat magára. De hát ezt akarta, nem? Hogy mellette maradjon a hím. Most mégis, mint aki csapdát sejt az édes ígéret mögött, úgy fürkészi Kharasshit.
Csakhogy mindezt a lehető legrosszabb helyen, ugyanis sikerül valakinek az útjába kerülnie. A még gyér és gyengécske napfényben is vetnek halvány árnyékot a fák. Alighanem az ágak rajzolata festhette az ismerősnek ható mintát a lány arcára. Merthogy kilépve azok árnyéka alól, már látni, az ismerős vonásokon bizony a törzs szokásaitól eltérően nincsen semmiféle mázolmány. Ám a rőt tincsek, a barna szemek, a dús ajkak egyértelmű azonosítói az erdei leánynak.
Pár pillanatig a homlokát ráncolva mered az elfre, majd vonásai rögvest kisimulnak, mikor végre őt is utoléri a felismerés.*
- Te... a remete tanítványa vagy! *Ad hangot meglepettségének, hiszen nem várta volna, hogy pont itt sodorja össze őket a sors. S egyúttal kicsit oldalvást is lép, hogy valamennyire a felszíni, és a mélységi közé kerüljön.*
- Meglep, hogy a városban látlak... Pycta, igaz? *Mosolyodik el barátságosan, majd máris Kharasshira sandít, vajon miképp reagál a lány ismerősének felbukkanására. Egy újabb felszíni. Egy ifjú, akit már korábbról is ismert a lány. Ebből még bajok lehetnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084