Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-22 00:29:20
Üzenet elküldve: 2016-02-22 00:29:20
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Javaslatára, felvetésére, vagy... nevezzük inkább kérdésnek. Egy nagyon félénk információigényt kifejező mondat. Nos, ez a mondat nem kerül lereagálásra, de teljesen mindegy, nem panaszkodik, helyette inkább újdonsült barátjára fordítja minden figyelmét. Nagyszerűen felfogja, hogy ő a barakkba megy. Kell ehhez valamit fűzni?*
- Nem feltétlen kéne emlegetned ott a nevemet, az egyik hisztis őrrel nemrég összeugrottam kicsit. Nem volt vészes, de ezek mind rossz vesztesek. Nem tudom, játszd el, hogy szeretnél kivonulni a kikötőbe harcolni, nemrég elküldtek oda egy csapatot kalandorokból meg katonákból, legalább azt megtudhatod, hogy terveznek-e még küldeni, vagy a maradék itt marad védeni a várost. Ha véletlen pont belefutnál egy induló csapatba, akkor hátrálj ki az utolsó pillanatban, vagy ilyenek. Mondd hogy megijedtél, nem gondoltad komolyan... Oldd meg! Ha megtudtál valamit, de nem rezeg a léc, akkor várd meg, amíg biztonságban kiírsz, aztán mindent továbbíts az úrnőnek. Rögtön. Nem miután velem találkoztál, hanem rögtön, amint valami nyugodtabb helyre értél. Ha bármilyen módon lebuknál, akkor ott helyben lépj kapcsolatba vele, mindent amit megtudtál, adj tovább neki, és hogy elfogtak. Ez fontos. Én meg a templomban próbálom tenni, amit korábban mondtam.
*Ennél egyértelműbben nem tudja elmondani. Ők ketten feláldozhatóak, a lényeg, hogyha meg kell halniuk, előtte minél több információt juttassanak el az entitásnak. Persze igyekezzenek ne meghalni, de... Sosem lehet tudni. A következő mondatok hatására felvonja a szemöldökét, és megkérdezi:*
- Meghaltál? Hülye vagy? *majd jobban szemügyre veszi az alakot, hümmög egy keveset, majd megvonja a vállát. Látott már szebb hullát, szóval rendben, a különleges körülményekre való tekintettel felteszi magában, hogy meghalt az illető* Szóval élőhalott vagy... ez igazából egész jó, akkor rád biztos nem hallat a kínvallatás, meg ilyenek, ugye? És ki az a gonosz, aki megölt? Név, külső, valami... Hasztalan, ha ismerem is, nem vagyok jó nevekben és arcokban. Esetleg nem tudnád a képét átvetíteni a fejembe, vagy ilyenek? Habár ha megölt, biztos nem örülne neked... Meg hol keresnénk? Egyelőre szerezzünk meg minden információt, amit lehet, és ha nem lesz semmi dolgunk, akkor bonyolódhatunk ilyen végeláthatatlan keresésekbe.
*A következő kérdés teljesen jogos, találkahelyről még nem volt szó, és igazság szerint Lorew eddig el sem gondolkodott rajta, de tényleg nem ártana előre egyeztetni. Ő a maga részéről visszamegy a tisztásra, elmondja Eralilnak, hogy sajnos kicsit el kéne tolni a bemutatót, aztán jön is vissza a templomba. A köztes lépést talán kihagyja, bár nem olyan időigényes. Néhány óra elég kéne legyen, legalábbis arra, hogy kiderüljön, a szerzetest bevonják-e a benti események tanulmányozásába, illetve hogy Dodo megtudakolja, lesz-e még csapat kiküldve. Innentől kezdve a temető ideális hely lenne, mert Lorew oda ki tud menni könnyedén a templomból, majd vissza, ha elhúzódna a dolga. Ehhez persze feltételezte, hogy Viin dolga nem fog elhúzódni...*
- Pár óra múlva a temető sarkában találkozzunk *ad hangot végül a gondolatainak* Ha te végzel, akkor tudsz ott várni rám. Én majd viszonylag gyakran kinézek, ahogy a vizsgálatok, vagy az esetleges megbeszélések engedik, ha bevennének. Ha estig nem vagy ott, akkor feltételezem, hogy lebuktál, és elkaptak. Fordított esetben, ha estig nem jönnék ki, akkor engem kaptak el, ezt mindenképpen hozd tudtára az úrnőnek. Jobb félni...
*Ha pedig más nincs, akkor szét is válhatnak az útjaik, elvégre nincs vesztegetni való idejük.*
*Javaslatára, felvetésére, vagy... nevezzük inkább kérdésnek. Egy nagyon félénk információigényt kifejező mondat. Nos, ez a mondat nem kerül lereagálásra, de teljesen mindegy, nem panaszkodik, helyette inkább újdonsült barátjára fordítja minden figyelmét. Nagyszerűen felfogja, hogy ő a barakkba megy. Kell ehhez valamit fűzni?*
- Nem feltétlen kéne emlegetned ott a nevemet, az egyik hisztis őrrel nemrég összeugrottam kicsit. Nem volt vészes, de ezek mind rossz vesztesek. Nem tudom, játszd el, hogy szeretnél kivonulni a kikötőbe harcolni, nemrég elküldtek oda egy csapatot kalandorokból meg katonákból, legalább azt megtudhatod, hogy terveznek-e még küldeni, vagy a maradék itt marad védeni a várost. Ha véletlen pont belefutnál egy induló csapatba, akkor hátrálj ki az utolsó pillanatban, vagy ilyenek. Mondd hogy megijedtél, nem gondoltad komolyan... Oldd meg! Ha megtudtál valamit, de nem rezeg a léc, akkor várd meg, amíg biztonságban kiírsz, aztán mindent továbbíts az úrnőnek. Rögtön. Nem miután velem találkoztál, hanem rögtön, amint valami nyugodtabb helyre értél. Ha bármilyen módon lebuknál, akkor ott helyben lépj kapcsolatba vele, mindent amit megtudtál, adj tovább neki, és hogy elfogtak. Ez fontos. Én meg a templomban próbálom tenni, amit korábban mondtam.
*Ennél egyértelműbben nem tudja elmondani. Ők ketten feláldozhatóak, a lényeg, hogyha meg kell halniuk, előtte minél több információt juttassanak el az entitásnak. Persze igyekezzenek ne meghalni, de... Sosem lehet tudni. A következő mondatok hatására felvonja a szemöldökét, és megkérdezi:*
- Meghaltál? Hülye vagy? *majd jobban szemügyre veszi az alakot, hümmög egy keveset, majd megvonja a vállát. Látott már szebb hullát, szóval rendben, a különleges körülményekre való tekintettel felteszi magában, hogy meghalt az illető* Szóval élőhalott vagy... ez igazából egész jó, akkor rád biztos nem hallat a kínvallatás, meg ilyenek, ugye? És ki az a gonosz, aki megölt? Név, külső, valami... Hasztalan, ha ismerem is, nem vagyok jó nevekben és arcokban. Esetleg nem tudnád a képét átvetíteni a fejembe, vagy ilyenek? Habár ha megölt, biztos nem örülne neked... Meg hol keresnénk? Egyelőre szerezzünk meg minden információt, amit lehet, és ha nem lesz semmi dolgunk, akkor bonyolódhatunk ilyen végeláthatatlan keresésekbe.
*A következő kérdés teljesen jogos, találkahelyről még nem volt szó, és igazság szerint Lorew eddig el sem gondolkodott rajta, de tényleg nem ártana előre egyeztetni. Ő a maga részéről visszamegy a tisztásra, elmondja Eralilnak, hogy sajnos kicsit el kéne tolni a bemutatót, aztán jön is vissza a templomba. A köztes lépést talán kihagyja, bár nem olyan időigényes. Néhány óra elég kéne legyen, legalábbis arra, hogy kiderüljön, a szerzetest bevonják-e a benti események tanulmányozásába, illetve hogy Dodo megtudakolja, lesz-e még csapat kiküldve. Innentől kezdve a temető ideális hely lenne, mert Lorew oda ki tud menni könnyedén a templomból, majd vissza, ha elhúzódna a dolga. Ehhez persze feltételezte, hogy Viin dolga nem fog elhúzódni...*
- Pár óra múlva a temető sarkában találkozzunk *ad hangot végül a gondolatainak* Ha te végzel, akkor tudsz ott várni rám. Én majd viszonylag gyakran kinézek, ahogy a vizsgálatok, vagy az esetleges megbeszélések engedik, ha bevennének. Ha estig nem vagy ott, akkor feltételezem, hogy lebuktál, és elkaptak. Fordított esetben, ha estig nem jönnék ki, akkor engem kaptak el, ezt mindenképpen hozd tudtára az úrnőnek. Jobb félni...
*Ha pedig más nincs, akkor szét is válhatnak az útjaik, elvégre nincs vesztegetni való idejük.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-21 11:40:27
Üzenet elküldve: 2016-02-21 11:40:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
* Elsőként megijed némileg. Nem érti, mi történik vele, és, ha tudna, most a földre is esne. De nem ő irányít, ezt viszonylag hamar észreveszi. De akkor ki? Aztán erre is rájön. Türelmesen végighallgatja a Démon és Lorew között folyó dialógot - hisz mást nem is nagyon tehet.
Mikor ismét érzi, hogy a maga ura, először elveszíti egyensúlyát, de aztán sikerül valami emberi pózt felvennie. A feladatot érti, habár úgy érzi jó pár dologban eredményesebb lesz élő társa. Többek között Viin nem csak, hogy nem tud varázsolni, de még csak nem is tudja, hogy a "gondolatolvasás" és "ellenség-érzékelés" tulajdonképpen egy-egy varázslat, nem pedig valami kuruzslók, vajákosok által használt trükk. Na, meg a szavak forgatásának terén is Lorew a nyerő.
Mikor a férfi először szól hozzá, bólint. ~ Jelbeszéd. Ez jó ötlet. ~ Csak azt sok ideig tart megtanulni... Mondjuk, ha az örök lét alatt nem sikerül, akkor sosem. Csak a gond az, hogy a városiak nem fogják megvárni, hogy az ellenség szolgája jelbeszédet tanuljon, ők előbb fogják kideríteni, hogy mire jó az a nagy fény és a többi.
A feladatra ismét bólint. *
- Te-templom, én barakk. * Kicsit elgondolkodik, majd összeszedve minden beszédgyorsaságát, ismét megszólal. Úgy érzi, amiket most mond, azokat nem volna érdemes "igen"-nel és "nem"-mel elmondani, meg egyáltalán el nem mondani sem. *
- Én szerintem i-ismerek valami földöntúlit. V-vagy legalábbis gonoszt. Ő ölt meg. * Közli, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról csevegne. Bizony, Dayria egy igencsak gonosznak mondható teremtés, de persze minden relatív. Mondjuk kevesen neveznének egy gyilkos, félelemből táplálkozó eredart jóságosnak. *
- Csak me-meg kell k-keresni. * Igen-igen, van az az apróság is, hogy fogalma sincs, hogy hol lehet. Csak azt tudja, hogy meg kell keresni őt, ha egyáltalán még a környéken van. De előtte a barakkban volna jó szétnézni, mivel egyetlen támogató bizonyára kevésbé fontos, mint egy egész sereg holléte. Szóval a barakkban való kérdezősködés nagyobb prioritású. *
- Hol t-találkozunk aztán? * Tesz fel még egy kérdést annak érdekében, hogy elkerülje azt, hogy a másik csak lerázza őt, miután végez a templomban. Neki nincs semmi ötlete ez ügyben, vagy ha van is, hát magában tartja, mivel túl időigényes lenne elmondani. *
* Elsőként megijed némileg. Nem érti, mi történik vele, és, ha tudna, most a földre is esne. De nem ő irányít, ezt viszonylag hamar észreveszi. De akkor ki? Aztán erre is rájön. Türelmesen végighallgatja a Démon és Lorew között folyó dialógot - hisz mást nem is nagyon tehet.
Mikor ismét érzi, hogy a maga ura, először elveszíti egyensúlyát, de aztán sikerül valami emberi pózt felvennie. A feladatot érti, habár úgy érzi jó pár dologban eredményesebb lesz élő társa. Többek között Viin nem csak, hogy nem tud varázsolni, de még csak nem is tudja, hogy a "gondolatolvasás" és "ellenség-érzékelés" tulajdonképpen egy-egy varázslat, nem pedig valami kuruzslók, vajákosok által használt trükk. Na, meg a szavak forgatásának terén is Lorew a nyerő.
Mikor a férfi először szól hozzá, bólint. ~ Jelbeszéd. Ez jó ötlet. ~ Csak azt sok ideig tart megtanulni... Mondjuk, ha az örök lét alatt nem sikerül, akkor sosem. Csak a gond az, hogy a városiak nem fogják megvárni, hogy az ellenség szolgája jelbeszédet tanuljon, ők előbb fogják kideríteni, hogy mire jó az a nagy fény és a többi.
A feladatra ismét bólint. *
- Te-templom, én barakk. * Kicsit elgondolkodik, majd összeszedve minden beszédgyorsaságát, ismét megszólal. Úgy érzi, amiket most mond, azokat nem volna érdemes "igen"-nel és "nem"-mel elmondani, meg egyáltalán el nem mondani sem. *
- Én szerintem i-ismerek valami földöntúlit. V-vagy legalábbis gonoszt. Ő ölt meg. * Közli, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról csevegne. Bizony, Dayria egy igencsak gonosznak mondható teremtés, de persze minden relatív. Mondjuk kevesen neveznének egy gyilkos, félelemből táplálkozó eredart jóságosnak. *
- Csak me-meg kell k-keresni. * Igen-igen, van az az apróság is, hogy fogalma sincs, hogy hol lehet. Csak azt tudja, hogy meg kell keresni őt, ha egyáltalán még a környéken van. De előtte a barakkban volna jó szétnézni, mivel egyetlen támogató bizonyára kevésbé fontos, mint egy egész sereg holléte. Szóval a barakkban való kérdezősködés nagyobb prioritású. *
- Hol t-találkozunk aztán? * Tesz fel még egy kérdést annak érdekében, hogy elkerülje azt, hogy a másik csak lerázza őt, miután végez a templomban. Neki nincs semmi ötlete ez ügyben, vagy ha van is, hát magában tartja, mivel túl időigényes lenne elmondani. *
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-20 19:14:55
Üzenet elküldve: 2016-02-20 19:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Hihetetlen. Talán ez a legjobb szó arra, ami történik. Egyszerűen csak képtelen felfogni, hogy oly sok évnyi várakozás után végre eljött ez a pillanat. Soha semmi másra nem vágyott... Amikor arra utasítja a lény, hogy álljon fel, újfent magához kell vegye a sétapálcáját, mivel nem biztos még a lábaiban. Nem sokszor hagyták eddig cserben, de jobban szeret biztosra menni. A szócső neve pontosításra kerül, de persze ez a legkisebb horderejű dolog az egészben. A lényeg a feladatai, illetve feladatai: a városról megtudni mindent, és további híveket gyűjteni. Ez utóbbival annyiból talán lesznek problémák, hogy nem igazán ismer erre a szerepre megfelelő személyeket magán kívül. Mondjuk nem kell feltétlen olyanok legyenek, mint ő, bőven elég, ha öröklétre vágynak. Lorew a maga részéről semmi ilyesmiben nem gondolkodott, számára a szolgálat maga a jutalom. Öröklét... Miután minden elrendezésre került, még egy dolog bevillan az agyába. Valakinek a templomban is körbe kéne szaglásznia talán. Most vizsgálják a fényjelenséget, Lorew, mint a templom többnyire egészen régi szerzetese, simán megpróbálhatna befolyni oda, hátha valami gyűlésféle is lesz, amin megbeszélik a továbbiakat, és arra is beinvitálnák... Viszont ekkor a "ne fedjétek fel a kilétetek" rész macerássá válik, tekintve, hogy a papok is játszhatnak ellenségérzékelést, tekergethetik a mentális fonalukat, vagy ilyenek...*
- Rendben, úgy lesz *hajtja le a fejét, majd némi hezitálás után hozzáteszi* Valamiféle védelem létezik gondolatolvasás, vagy ellenségérzékelés ellen?
*Persze a mentális fonálhoz elvileg valami ismertség, vagy mi a fene szükséges, de lehetnek bőven olyan varázslatok, amikről Lorew nem tud, és hasonlóan hatnak. Egészen biztos benne, hogy a holdmágia alkalmas az elme védelmére, viszont abban még biztosabb, hogy ő semmi hasonlót nem tud. És mivel nincs már tanítás a templomban (meg úgy nagyjából semmi, csak káosz), nem is mostanában fogja megtanulni az ilyeneket. Akárhogyan legyen is, akkor sem hátrál meg, ha nem vértezik fel ilyesmivel, csak épp akkor jóval nagyobb a lebukás esélye. Egy fénysugár a padlóból az egekig, amely vihart szül, eléggé paranoiássá teszi az ilyen csuhásokat. Mindenesetre ha Dodo visszatér, és még a szerzetes is él, akkor elkezdhetik megbeszélni, hogy mit hogyan. Szerencsére Lorewnek már kidolgozott haditerve van, legalábbis az alapok már körvonalazódtak benne.*
- Ki kell alakítanunk egy mutogatós jelbeszédet. Mert nagyon sokáig tart, amíg elmondod a dolgokat. Kezdetnek az igen *bólint* és a nem *megrázza a fejét*, ezek még nem olyan nehéz jelek. A következő, a feladatok. Odabent a templomban pont felmérik a fényt, gondolom dolgokat fognak beledobálni, mindegy. Ha segítenék nekik benne, talán sikerülne megtudakolnom, hogy mi jön ezután. Te addig szaglászhatnál a barakkban. Ugye kiküldtek egy csapatot, rákérdezhetnél, van-e még hasonló, kipuhatolni, hogy itt tartják-e a maradék haderőt, vagy ilyenek. A szokásos. Mi a véleményed?
*A toborzós részre továbbra sincs ötlete. Egy fél tündér? Nem... Esetleg Eralillal kéne váltania néhány szót az ügyben, de... igazság szerint ő sem olyannak tűnik. Gonosz mágusszektákhoz, meg ilyenekhez sajnos nincs bejárása. Nem is lesz ez olyan egyszerű.*
*Hihetetlen. Talán ez a legjobb szó arra, ami történik. Egyszerűen csak képtelen felfogni, hogy oly sok évnyi várakozás után végre eljött ez a pillanat. Soha semmi másra nem vágyott... Amikor arra utasítja a lény, hogy álljon fel, újfent magához kell vegye a sétapálcáját, mivel nem biztos még a lábaiban. Nem sokszor hagyták eddig cserben, de jobban szeret biztosra menni. A szócső neve pontosításra kerül, de persze ez a legkisebb horderejű dolog az egészben. A lényeg a feladatai, illetve feladatai: a városról megtudni mindent, és további híveket gyűjteni. Ez utóbbival annyiból talán lesznek problémák, hogy nem igazán ismer erre a szerepre megfelelő személyeket magán kívül. Mondjuk nem kell feltétlen olyanok legyenek, mint ő, bőven elég, ha öröklétre vágynak. Lorew a maga részéről semmi ilyesmiben nem gondolkodott, számára a szolgálat maga a jutalom. Öröklét... Miután minden elrendezésre került, még egy dolog bevillan az agyába. Valakinek a templomban is körbe kéne szaglásznia talán. Most vizsgálják a fényjelenséget, Lorew, mint a templom többnyire egészen régi szerzetese, simán megpróbálhatna befolyni oda, hátha valami gyűlésféle is lesz, amin megbeszélik a továbbiakat, és arra is beinvitálnák... Viszont ekkor a "ne fedjétek fel a kilétetek" rész macerássá válik, tekintve, hogy a papok is játszhatnak ellenségérzékelést, tekergethetik a mentális fonalukat, vagy ilyenek...*
- Rendben, úgy lesz *hajtja le a fejét, majd némi hezitálás után hozzáteszi* Valamiféle védelem létezik gondolatolvasás, vagy ellenségérzékelés ellen?
*Persze a mentális fonálhoz elvileg valami ismertség, vagy mi a fene szükséges, de lehetnek bőven olyan varázslatok, amikről Lorew nem tud, és hasonlóan hatnak. Egészen biztos benne, hogy a holdmágia alkalmas az elme védelmére, viszont abban még biztosabb, hogy ő semmi hasonlót nem tud. És mivel nincs már tanítás a templomban (meg úgy nagyjából semmi, csak káosz), nem is mostanában fogja megtanulni az ilyeneket. Akárhogyan legyen is, akkor sem hátrál meg, ha nem vértezik fel ilyesmivel, csak épp akkor jóval nagyobb a lebukás esélye. Egy fénysugár a padlóból az egekig, amely vihart szül, eléggé paranoiássá teszi az ilyen csuhásokat. Mindenesetre ha Dodo visszatér, és még a szerzetes is él, akkor elkezdhetik megbeszélni, hogy mit hogyan. Szerencsére Lorewnek már kidolgozott haditerve van, legalábbis az alapok már körvonalazódtak benne.*
- Ki kell alakítanunk egy mutogatós jelbeszédet. Mert nagyon sokáig tart, amíg elmondod a dolgokat. Kezdetnek az igen *bólint* és a nem *megrázza a fejét*, ezek még nem olyan nehéz jelek. A következő, a feladatok. Odabent a templomban pont felmérik a fényt, gondolom dolgokat fognak beledobálni, mindegy. Ha segítenék nekik benne, talán sikerülne megtudakolnom, hogy mi jön ezután. Te addig szaglászhatnál a barakkban. Ugye kiküldtek egy csapatot, rákérdezhetnél, van-e még hasonló, kipuhatolni, hogy itt tartják-e a maradék haderőt, vagy ilyenek. A szokásos. Mi a véleményed?
*A toborzós részre továbbra sincs ötlete. Egy fél tündér? Nem... Esetleg Eralillal kéne váltania néhány szót az ügyben, de... igazság szerint ő sem olyannak tűnik. Gonosz mágusszektákhoz, meg ilyenekhez sajnos nincs bejárása. Nem is lesz ez olyan egyszerű.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-20 13:03:58
Üzenet elküldve: 2016-02-20 13:03:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
* A válaszra nem kell soká várni, megkapja. Elégedetten néz végig a földre boruló másikon. *
- Állj fel Lorew, nem behódolásról van szó. Az csupán kicsinyes halandó létben forgó tudatlanok vágyálma.
Szolgálatról Lorew Mazoral, Szolgálatról. Én nem csupán elveszek, adok is, nem úgy mint a halandó zsarnokok.
* Megvárja míg feltápászkodik a másik. *
- Ő, ki most előtted áll Viin Doriano. Ő képes rá, hogy kapcsolatba lépjen velem, a várost védelmező energián keresztül. Ő már elfogadta az alkut s megkapta az örök lét ajándékát.
* Rövid magyarázat aztán folytatja is a lényeggel. *
- Tudjatok meg mindent a városról, tudjátok meg mire készülnek, a seregeik erejéről. Viin eljuttatja majd az információt. Másodszor, keressetek híveket, olyanokat kik hajlandók a szolgálatra, cserébe megkapják az új világ kapujának kulcsát!
* Újabb pillanatnyi szünet. *
- Ne fedjétek fel valódi kilétetek mások előtt!
* Ezzel a diszkréciót és a titokban tartást tényét is letudta. *
- Induljatok hát!
* Zárja le a monológot majd vár még pár szemvillanást, hátha akar valamit a másik, aztán a zöldes lángok lassan elenyésznek Viin szeméből s visszakapja az irányítást. Természetesen ha van kérdés akkor még választ ad. Ami viszont fontos, mindezt Viin is észlelte, hallotta, átélte, tudja jól mi volt a parancs. *
* A válaszra nem kell soká várni, megkapja. Elégedetten néz végig a földre boruló másikon. *
- Állj fel Lorew, nem behódolásról van szó. Az csupán kicsinyes halandó létben forgó tudatlanok vágyálma.
Szolgálatról Lorew Mazoral, Szolgálatról. Én nem csupán elveszek, adok is, nem úgy mint a halandó zsarnokok.
* Megvárja míg feltápászkodik a másik. *
- Ő, ki most előtted áll Viin Doriano. Ő képes rá, hogy kapcsolatba lépjen velem, a várost védelmező energián keresztül. Ő már elfogadta az alkut s megkapta az örök lét ajándékát.
* Rövid magyarázat aztán folytatja is a lényeggel. *
- Tudjatok meg mindent a városról, tudjátok meg mire készülnek, a seregeik erejéről. Viin eljuttatja majd az információt. Másodszor, keressetek híveket, olyanokat kik hajlandók a szolgálatra, cserébe megkapják az új világ kapujának kulcsát!
* Újabb pillanatnyi szünet. *
- Ne fedjétek fel valódi kilétetek mások előtt!
* Ezzel a diszkréciót és a titokban tartást tényét is letudta. *
- Induljatok hát!
* Zárja le a monológot majd vár még pár szemvillanást, hátha akar valamit a másik, aztán a zöldes lángok lassan elenyésznek Viin szeméből s visszakapja az irányítást. Természetesen ha van kérdés akkor még választ ad. Ami viszont fontos, mindezt Viin is észlelte, hallotta, átélte, tudja jól mi volt a parancs. *
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:08:46
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:08:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Sa’argathot Ébredése//
*Vin Dodoriano... nem ismerős neki különösebben a név, de persze ez semmit nem jelent, hiszen általában a neveket olyan hosszú időre tárolja el, mint az arcokat. Néhány perc.*
- Rendben, Dodo *bólint, és nem teszi hozzá, hogy "cseppet sem ismerős a neved". Nem akarja szegény figurát beszéltetni, mikor amaz úgyis hadilábon áll a művelettel. Bezzeg visszakérdezni van ereje (és ideje). Nem, a szerzetes nem fogja bárgyú hangon és erőltetett hangon megismételni, hogy nem érti. Főleg mert érteni érti, csak éppen időre volt szüksége, hogy kisakkozza, melyik démonról is lehet szó. Viszont úgy tűnik, a megérzése helytálló, és valóban az élőholtak mögötti erő küldte hozzá ezt a szerencsétlen dadogósat. Valahol elszomorítja a dolog, hogy neki csak ilyen küldönc jutott, de hát ugyanakkor a lényeg a lényeg. Választ kapott. Igazából beleszámítva, hogy ennek a félnótásnak ki tudja honnan ide kellett érnie, átkozottul gyorsan érkezett felelet a hívására. Bár igyekezett megnyitni az elméjét az entitás előtt, de akkor ez valószínűleg nem egészen így működik.*
- Csodálatos hírek *csapja össze a kezeit. Már most is tombol a káosz, de az úrnő ereje továbbra is növekszik. Hamarosan minden az enyészeté lesz. Nem tudja másképpen megfogalmazni: csodálatos. Aztán az igazi meglepetés (a második igazi meglepetés) akkor éri, mikor megtudja, hogy az entitás külön őt mondta. Hát lehetséges ez? Persze igyekszik nem elájulni, de hirtelen nem is tudja, hova tegye a megtiszteltetést.*
- Nem őszintén szólva még nem ismerem, bár nemrég jártam a fénynél, és próbáltam szólítani, de nem kaptam választ. Mostanáig.
*Persze az igazi kérdés a "mi jön ezután?" lenne, viszont mielőtt még feltehetné, a férfi máris kiböki (a maga dadogós módján), hogy nincs információja a továbbiakról. Mondjuk az, hogy fel tudja venni az entitással a kapcsolatot, igazán biztatóan hangzik. Remélhetőleg tényleg csak ennyi feladatot kapott, nem simán csak elfelejtette a maradék részt. Néhány másodperc után arra is rájön, hogy ez ilyen telepatikus, vagy miféle úton fog megtörténni, ez további jó hír, mivel gondolatban már csak nem dadog, az meg komolyan felgyorsítja a kommunikáció folyamatát. Ami viszont ezután következik, arra nem készülhetett fel. Talán néhány másodpercbe is belekerül, hogy felfogja: immáron nem Dodo beszél, hanem rajta keresztül az entitás. Az élőholtak úrnője. A döbbenettől elejti a sétapálcáját, és kis híján hátrál is egy lépést. Helyette viszont inkább térdre esik, és leborul a felsőbbrendű lény előtt (illetve csak a szócső előtt, de ez szinte ugyanaz). A művelet nem okoz nehézséget neki, a lábai hamarosan úgyis megadták volna magukat. A szavak csak kis késéssel jutnak el az agyáig, de amint felfogja a kérdést, azonnal válaszol:*
- Melletted állok. Kérlek rendelkezz velem belátásod szerint!
*Egész testében remeg, és az érzések olyan kavalkádja dulakodik benne, ami még a világot is megfordítja néhányszor körülötte.*
*Vin Dodoriano... nem ismerős neki különösebben a név, de persze ez semmit nem jelent, hiszen általában a neveket olyan hosszú időre tárolja el, mint az arcokat. Néhány perc.*
- Rendben, Dodo *bólint, és nem teszi hozzá, hogy "cseppet sem ismerős a neved". Nem akarja szegény figurát beszéltetni, mikor amaz úgyis hadilábon áll a művelettel. Bezzeg visszakérdezni van ereje (és ideje). Nem, a szerzetes nem fogja bárgyú hangon és erőltetett hangon megismételni, hogy nem érti. Főleg mert érteni érti, csak éppen időre volt szüksége, hogy kisakkozza, melyik démonról is lehet szó. Viszont úgy tűnik, a megérzése helytálló, és valóban az élőholtak mögötti erő küldte hozzá ezt a szerencsétlen dadogósat. Valahol elszomorítja a dolog, hogy neki csak ilyen küldönc jutott, de hát ugyanakkor a lényeg a lényeg. Választ kapott. Igazából beleszámítva, hogy ennek a félnótásnak ki tudja honnan ide kellett érnie, átkozottul gyorsan érkezett felelet a hívására. Bár igyekezett megnyitni az elméjét az entitás előtt, de akkor ez valószínűleg nem egészen így működik.*
- Csodálatos hírek *csapja össze a kezeit. Már most is tombol a káosz, de az úrnő ereje továbbra is növekszik. Hamarosan minden az enyészeté lesz. Nem tudja másképpen megfogalmazni: csodálatos. Aztán az igazi meglepetés (a második igazi meglepetés) akkor éri, mikor megtudja, hogy az entitás külön őt mondta. Hát lehetséges ez? Persze igyekszik nem elájulni, de hirtelen nem is tudja, hova tegye a megtiszteltetést.*
- Nem őszintén szólva még nem ismerem, bár nemrég jártam a fénynél, és próbáltam szólítani, de nem kaptam választ. Mostanáig.
*Persze az igazi kérdés a "mi jön ezután?" lenne, viszont mielőtt még feltehetné, a férfi máris kiböki (a maga dadogós módján), hogy nincs információja a továbbiakról. Mondjuk az, hogy fel tudja venni az entitással a kapcsolatot, igazán biztatóan hangzik. Remélhetőleg tényleg csak ennyi feladatot kapott, nem simán csak elfelejtette a maradék részt. Néhány másodperc után arra is rájön, hogy ez ilyen telepatikus, vagy miféle úton fog megtörténni, ez további jó hír, mivel gondolatban már csak nem dadog, az meg komolyan felgyorsítja a kommunikáció folyamatát. Ami viszont ezután következik, arra nem készülhetett fel. Talán néhány másodpercbe is belekerül, hogy felfogja: immáron nem Dodo beszél, hanem rajta keresztül az entitás. Az élőholtak úrnője. A döbbenettől elejti a sétapálcáját, és kis híján hátrál is egy lépést. Helyette viszont inkább térdre esik, és leborul a felsőbbrendű lény előtt (illetve csak a szócső előtt, de ez szinte ugyanaz). A művelet nem okoz nehézséget neki, a lábai hamarosan úgyis megadták volna magukat. A szavak csak kis késéssel jutnak el az agyáig, de amint felfogja a kérdést, azonnal válaszol:*
- Melletted állok. Kérlek rendelkezz velem belátásod szerint!
*Egész testében remeg, és az érzések olyan kavalkádja dulakodik benne, ami még a világot is megfordítja néhányszor körülötte.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-19 18:46:20
Üzenet elküldve: 2016-02-19 18:46:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Sa’argathot Ébredése//
* Viin koncentrál s a lehunyt szemei fölé sötétség borul. A gondolat megfogalmazódik benne s lassan a sötétség mely szemfedele alatt pihen lassan mozdulni látszik. A már ismert zöld szempár sejlik fel a férfi elméjében. *
~ Jól haladsz Viin! ~
* Kezdi s vélhetően arcán elégedett mosoly is ül majd folytatja is de ekkor megfeszül kissé Viin, s immár nem ő irányít. *
- Lorew Mazoral! Éreztem elmédben a kutatást, szóltál hozzám. Halld szavaim!
Az örök lét ajándékát adhatom neked! Ha mellém állsz, megkaphatod amire vágysz. Arthenior elbukik. Előbb vagy utóbb a világ mit ismertek elpusztul majd seregem nyomán, Enyém lesz az általatok ismert világ. Dönts hát, mellém állsz, vagy ellenem.
* Beszéli éteri hangon úgy, hogy Viin a szócső, s mindezt mintha ő mondta volna a férfi ajkai mozdulni a szavakra, egyszerre nő s férfi hang zúg. Nehéz lenne megállapítani melyik is igazán. Viin szemei ez alatt egészen halvány zöldes fénylángokban úsznak. Vár kicsit a válaszra. *
* Viin koncentrál s a lehunyt szemei fölé sötétség borul. A gondolat megfogalmazódik benne s lassan a sötétség mely szemfedele alatt pihen lassan mozdulni látszik. A már ismert zöld szempár sejlik fel a férfi elméjében. *
~ Jól haladsz Viin! ~
* Kezdi s vélhetően arcán elégedett mosoly is ül majd folytatja is de ekkor megfeszül kissé Viin, s immár nem ő irányít. *
- Lorew Mazoral! Éreztem elmédben a kutatást, szóltál hozzám. Halld szavaim!
Az örök lét ajándékát adhatom neked! Ha mellém állsz, megkaphatod amire vágysz. Arthenior elbukik. Előbb vagy utóbb a világ mit ismertek elpusztul majd seregem nyomán, Enyém lesz az általatok ismert világ. Dönts hát, mellém állsz, vagy ellenem.
* Beszéli éteri hangon úgy, hogy Viin a szócső, s mindezt mintha ő mondta volna a férfi ajkai mozdulni a szavakra, egyszerre nő s férfi hang zúg. Nehéz lenne megállapítani melyik is igazán. Viin szemei ez alatt egészen halvány zöldes fénylángokban úsznak. Vár kicsit a válaszra. *
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-19 16:46:06
Üzenet elküldve: 2016-02-19 16:46:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
* A másik nem süket, így hát szerencsére elkerülik a mutogatást. Ellenben így többet kell beszélni, mint egy sükethez. Na, mindegy. A kérdésen hezitál egy kicsit. Mit mondjon? Nem akarja a valódi nevét mondani, mivel úgy érzi az nem lenne a legjobb, mivel már halott. Persze ennek nincs semmi alapja... De semmi más nem jut eszébe, így végül az igazat mondja. *
- Viin Do-doriano. * Ha már a másik sem tagadta le a nevét (bár miért is tette volna?), akkor ő miért tenné azt?
A következő kérdésre később válaszol csak, mivel úgy néz ki, hogy részben segítséggel, részben pedig magától Lorew is rájön lassan, hogy honnan is ismerhetik egymást: sehonnan. *
- Nem. Nem é-érted?! * Hagy gondolkodási időt Lorewnek, hogy magától rájöjjön, miféle démonról beszélhet Viin. Úgy tűnik túl izgalmas az élete e téren, így már azt sem tudja, hogy melyikre gondolhat ez a jöttment a sok közül. Rá is jön hát lassacskán. *
- Az. * Legalábbis bizonyára. Viin nem tud másra gyanakodni, hiszen mi másnak lenne érdekében, hogy embereket toborozzanak egy városon belül; ahová amúgy nem tudna egykönnyen bejutni, csak, ha belső emberei vannak. Ezek a belső emberek pedig... Egyelőre Viin biztosan, aztán majd kiderül, hogy Lorew mennyire "beavatott"? Annyira, mint Viin, vagy annyira se? Vagy ő már többet tud esetleg? Sok kérdés van, de se kedve, se türelme nincs mindet feltenni. Így halottan szinte pont a maga ellentéte lett. Azt leszámítva, hogy még mindig fél a haláltól. *
- Nő. * Teszi még hozzá a démon nemét illetően. *
- És n-nő az ereje is. * Ez talán egy borzalmas szóvicc, aminél jobb nem jut eszébe most, vagy csak a véletlen műve. *
- Ő k-küldött és a-azt mondta, híveket kell gy-gyűjtsek! T-téged mondott, g-g-gondolom már i-ismered. * Vár egy kicsit, hogy fel tudja e pár szót dolgozni a férfi, na, meg, hogy pihenjen egy kicsit. Nem a szavak embere ő. Hiszen halott, ők meg sosem szerettek sokat beszélni. Végül ismét megszólal, mivel nem akarja órák hosszát nyújtani ezt a pár sort. *
- E-egyelőre csa-csak ezt a f... feladatot szánta nekem, de f-fel tudom venni a k-k-kapcsolatot v-vele. * Elég lassan beszél, így egy idő után talán már fárasztó a meghallgatása. Amennyiben nincs több kérdés, vagy, ha van és Viin nem tud rá mit válaszolni, akkor pont azért próbálja "előhozni" a kapcsolatot a démonnal. Ha ez sikerült, akkor összpontosít és próbálja eljuttatni a szavakat hozzá. *
~ Megtaláltam Lorew Mazoral-t. Itt van velem, az alapokat letudtuk már. Viszont nem tudom, mit mondjak neki az esetleges feladatáról... ~
* A másik nem süket, így hát szerencsére elkerülik a mutogatást. Ellenben így többet kell beszélni, mint egy sükethez. Na, mindegy. A kérdésen hezitál egy kicsit. Mit mondjon? Nem akarja a valódi nevét mondani, mivel úgy érzi az nem lenne a legjobb, mivel már halott. Persze ennek nincs semmi alapja... De semmi más nem jut eszébe, így végül az igazat mondja. *
- Viin Do-doriano. * Ha már a másik sem tagadta le a nevét (bár miért is tette volna?), akkor ő miért tenné azt?
A következő kérdésre később válaszol csak, mivel úgy néz ki, hogy részben segítséggel, részben pedig magától Lorew is rájön lassan, hogy honnan is ismerhetik egymást: sehonnan. *
- Nem. Nem é-érted?! * Hagy gondolkodási időt Lorewnek, hogy magától rájöjjön, miféle démonról beszélhet Viin. Úgy tűnik túl izgalmas az élete e téren, így már azt sem tudja, hogy melyikre gondolhat ez a jöttment a sok közül. Rá is jön hát lassacskán. *
- Az. * Legalábbis bizonyára. Viin nem tud másra gyanakodni, hiszen mi másnak lenne érdekében, hogy embereket toborozzanak egy városon belül; ahová amúgy nem tudna egykönnyen bejutni, csak, ha belső emberei vannak. Ezek a belső emberek pedig... Egyelőre Viin biztosan, aztán majd kiderül, hogy Lorew mennyire "beavatott"? Annyira, mint Viin, vagy annyira se? Vagy ő már többet tud esetleg? Sok kérdés van, de se kedve, se türelme nincs mindet feltenni. Így halottan szinte pont a maga ellentéte lett. Azt leszámítva, hogy még mindig fél a haláltól. *
- Nő. * Teszi még hozzá a démon nemét illetően. *
- És n-nő az ereje is. * Ez talán egy borzalmas szóvicc, aminél jobb nem jut eszébe most, vagy csak a véletlen műve. *
- Ő k-küldött és a-azt mondta, híveket kell gy-gyűjtsek! T-téged mondott, g-g-gondolom már i-ismered. * Vár egy kicsit, hogy fel tudja e pár szót dolgozni a férfi, na, meg, hogy pihenjen egy kicsit. Nem a szavak embere ő. Hiszen halott, ők meg sosem szerettek sokat beszélni. Végül ismét megszólal, mivel nem akarja órák hosszát nyújtani ezt a pár sort. *
- E-egyelőre csa-csak ezt a f... feladatot szánta nekem, de f-fel tudom venni a k-k-kapcsolatot v-vele. * Elég lassan beszél, így egy idő után talán már fárasztó a meghallgatása. Amennyiben nincs több kérdés, vagy, ha van és Viin nem tud rá mit válaszolni, akkor pont azért próbálja "előhozni" a kapcsolatot a démonnal. Ha ez sikerült, akkor összpontosít és próbálja eljuttatni a szavakat hozzá. *
~ Megtaláltam Lorew Mazoral-t. Itt van velem, az alapokat letudtuk már. Viszont nem tudom, mit mondjak neki az esetleges feladatáról... ~
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-18 18:09:45
Üzenet elküldve: 2016-02-18 18:09:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Viin Doriano//
*Eltervezte már az utat, de még vár egy kicsit, nem kapkodja el. Kintről is káprázatos a fényjelenség, miért kéne hát úgy elkapkodni az élményt, melyet legutóbb is ezzel rontott el? Talán jól is teszi, talán nem, mindenesetre így valakinek sikerül elkapnia őt néhány kedves szóra. A megszólítás hatására odafordul az alakhoz, és felméri, vajon mennyire lehet veszélyes az illető. Nem valami bizalomgerjesztő a külseje, de nem az őrség tagja, ez már egy jó pont neki. A név hallatán meglepődik, hiszen akárhogy ízlelgeti is, az hozzá tartozik. Ismerős lenne? Az általában rosszat jelent... Bár egy ilyen dadogósra csak emlékezne, nem?*
- Az attól függ, ki kérdezi *majd vár, hátha bemutatkozik az illető, de akár megteszi, akár nem, végül is bólint* Igen, leggyakrabban én vagyok. De a héte is megteszi jobb napjaimon. Vajon honnan ismerjük egymást?
*Ugyebár ez fontos kérdés, hiszen ha ismeri régről, akkor jó eséllyel azért jött, hogy bosszút álljon. Így szokott ez lenni, csak tudná a szerzetes, hogy miért... Ő mindig csak jót tett a halandókkal, néha persze talán kicsit tapintatlanul mondta a szemükbe az értéktelenségüket, de... Hiába, mindig akadnak olyanok, akik panaszt tennének, így előveszi a sétapálcáját, majd leteszi a földre, és ránehezedik. Mégis, ha verekedni kéne... A további szavak viszont igazán meglepik. Részben fel is dühítik, ő sem tudná pontosan eldönteni, melyik az erősebb érzés, mindenesetre valami furcsa okból úgy véli, szórakozik vele a férfi.*
- Ivott, jóember? *mordul fel* Miféle boszorkány démon?
*Persze másik oldalról, ha a meglepettséget választja, akkor is rá kell kérdezzen, mert hát... elég sok démon és felsőbbrendű entitás után kutatott, csak a példa kedvéért ott a vörös hajú nő a piacról, a forgatagról, meg a fehér szemű, az entitás a tőrben. Illetve a lény, ami azon keresztül léphet kapcsolatba vele. A lény, akinek feláldozták volna... Seawil... Volt itt már rengeteg dolog, de az utolsó ilyesmi egyértelműen a fény. Bármilyen lény is áll az élholtak mögött, az betört Artheniorba, Lorew pedig tiszteletét tette a fénynél, de kapott választ. Talán most kapja meg? Innentől már érdeklővé válik a tekintete, végigsimít a szakállán, majd pedig rákérdez:*
- Az az erő küldött, aki a mostani káosz mögött áll? Az a boszorkány démon? Az élőholtak ura vagy úrnője? Mert amennyiben így van, úgy hallgatlak.
*Eltervezte már az utat, de még vár egy kicsit, nem kapkodja el. Kintről is káprázatos a fényjelenség, miért kéne hát úgy elkapkodni az élményt, melyet legutóbb is ezzel rontott el? Talán jól is teszi, talán nem, mindenesetre így valakinek sikerül elkapnia őt néhány kedves szóra. A megszólítás hatására odafordul az alakhoz, és felméri, vajon mennyire lehet veszélyes az illető. Nem valami bizalomgerjesztő a külseje, de nem az őrség tagja, ez már egy jó pont neki. A név hallatán meglepődik, hiszen akárhogy ízlelgeti is, az hozzá tartozik. Ismerős lenne? Az általában rosszat jelent... Bár egy ilyen dadogósra csak emlékezne, nem?*
- Az attól függ, ki kérdezi *majd vár, hátha bemutatkozik az illető, de akár megteszi, akár nem, végül is bólint* Igen, leggyakrabban én vagyok. De a héte is megteszi jobb napjaimon. Vajon honnan ismerjük egymást?
*Ugyebár ez fontos kérdés, hiszen ha ismeri régről, akkor jó eséllyel azért jött, hogy bosszút álljon. Így szokott ez lenni, csak tudná a szerzetes, hogy miért... Ő mindig csak jót tett a halandókkal, néha persze talán kicsit tapintatlanul mondta a szemükbe az értéktelenségüket, de... Hiába, mindig akadnak olyanok, akik panaszt tennének, így előveszi a sétapálcáját, majd leteszi a földre, és ránehezedik. Mégis, ha verekedni kéne... A további szavak viszont igazán meglepik. Részben fel is dühítik, ő sem tudná pontosan eldönteni, melyik az erősebb érzés, mindenesetre valami furcsa okból úgy véli, szórakozik vele a férfi.*
- Ivott, jóember? *mordul fel* Miféle boszorkány démon?
*Persze másik oldalról, ha a meglepettséget választja, akkor is rá kell kérdezzen, mert hát... elég sok démon és felsőbbrendű entitás után kutatott, csak a példa kedvéért ott a vörös hajú nő a piacról, a forgatagról, meg a fehér szemű, az entitás a tőrben. Illetve a lény, ami azon keresztül léphet kapcsolatba vele. A lény, akinek feláldozták volna... Seawil... Volt itt már rengeteg dolog, de az utolsó ilyesmi egyértelműen a fény. Bármilyen lény is áll az élholtak mögött, az betört Artheniorba, Lorew pedig tiszteletét tette a fénynél, de kapott választ. Talán most kapja meg? Innentől már érdeklővé válik a tekintete, végigsimít a szakállán, majd pedig rákérdez:*
- Az az erő küldött, aki a mostani káosz mögött áll? Az a boszorkány démon? Az élőholtak ura vagy úrnője? Mert amennyiben így van, úgy hallgatlak.
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-18 16:09:39
Üzenet elküldve: 2016-02-18 16:09:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew Mazoral//
* A gazdagok negyede fele érkezik. Onnan, ahol ő is lakott még pár napja. Akkor még nem becsülte meg a helyet, most meg már nem becsüli meg. Egyszerűen nem tud jó szemmel nézni ezekre a söpredékekre. Majd' az összes élőnek halált kíván. Ő volt egyedül kivétel. Bár, ha ő lenne cseléd és a házának vezetője hirtelen eltűnne, inkább örülne, mintsem bánkódna, vagy a keresésére indulna, de nem így áll a vásár. Őt pedig senki nem kereste, pedig talán órákat feküdt holtan a folyóparton. Ez az oka a felháborodottságának, ez az, amiért már lenézi a legtöbb élőt. Mondjuk ez idáig is így volt, csak most már nem azért, mert nem nemesek (vagy nem olyan jó nemesek, mint mondjuk ő), hanem, mert élnek.
A kis fakapun lép be és sétálni kezd. Első gondolata, hogy be kéne menni a templomba. Már csak a fényviszonyok miatt is jobban szívlelné az ottani dolgokat, ám még nem tud róla semmit. Lehet, hogy pont egy csapda van odabent, amit neki állítottak fel. Így egy nagyobb ívben elkerüli egyelőre az épületet.
Mint a kisgyerek, aki azon dilemmázik, hogy el merje-e venni azt a finom falatot, vagy se, úgy töri a fejét azon, hogy bemenjen-e a templomba, vagy kerülje el. Semmi csapdára utaló jelet nem talál, meg amúgy sem tudja, hogy miért állítana neki bárki is csapdát, de azért fő a biztonság.
Miközben ott járkál, egyszer csak megpillant egy alakot. Idáig is ott volt. Nem is tűnt eddig fel neki, de most igen. ~ Na ne... ~ Hirtelen megáll néhány méterre Lorewtől és üveges tekintettel bámul rá. Próbálja összehasonlítani a fejében látott képpel. Szemei hirtelen tágra nyílnak és csoszogni kezd a férfi felé. *
- Hé, te! * Nem foglalkozik sokat a beszéd nehézségével, most viszonylag könnyen jön e két szó. *
- T-te vagy Lo-lorew... Ma-mazoral?! * Biztos, ami biztos alapon jobb lesz, ha meg is kérdezi. Kicsit dadogva már ugyan, de egy halotthoz képest mégis egész jól.
Amennyiben igenleges választ kap, úgy folytatja. Ha nem, akkor értetlenül pislog, de nem adja fel, csupán ideiglenesen nem mond semmit. Ha viszont "igen" (szerűség) a válasz: *
- Aöö... * Keresi a legmegfelelőbb szót. * A bo-boszorkány-d-démon k-k-küldött! * Remélhetőleg valamicskét besegít neki a férfi, ha egyáltalán tudja miről van szó. Ha nem, akkor nehezebb lesz megtárgyalni vele, hogy "legyen a híve", vagy mi. *
* A gazdagok negyede fele érkezik. Onnan, ahol ő is lakott még pár napja. Akkor még nem becsülte meg a helyet, most meg már nem becsüli meg. Egyszerűen nem tud jó szemmel nézni ezekre a söpredékekre. Majd' az összes élőnek halált kíván. Ő volt egyedül kivétel. Bár, ha ő lenne cseléd és a házának vezetője hirtelen eltűnne, inkább örülne, mintsem bánkódna, vagy a keresésére indulna, de nem így áll a vásár. Őt pedig senki nem kereste, pedig talán órákat feküdt holtan a folyóparton. Ez az oka a felháborodottságának, ez az, amiért már lenézi a legtöbb élőt. Mondjuk ez idáig is így volt, csak most már nem azért, mert nem nemesek (vagy nem olyan jó nemesek, mint mondjuk ő), hanem, mert élnek.
A kis fakapun lép be és sétálni kezd. Első gondolata, hogy be kéne menni a templomba. Már csak a fényviszonyok miatt is jobban szívlelné az ottani dolgokat, ám még nem tud róla semmit. Lehet, hogy pont egy csapda van odabent, amit neki állítottak fel. Így egy nagyobb ívben elkerüli egyelőre az épületet.
Mint a kisgyerek, aki azon dilemmázik, hogy el merje-e venni azt a finom falatot, vagy se, úgy töri a fejét azon, hogy bemenjen-e a templomba, vagy kerülje el. Semmi csapdára utaló jelet nem talál, meg amúgy sem tudja, hogy miért állítana neki bárki is csapdát, de azért fő a biztonság.
Miközben ott járkál, egyszer csak megpillant egy alakot. Idáig is ott volt. Nem is tűnt eddig fel neki, de most igen. ~ Na ne... ~ Hirtelen megáll néhány méterre Lorewtől és üveges tekintettel bámul rá. Próbálja összehasonlítani a fejében látott képpel. Szemei hirtelen tágra nyílnak és csoszogni kezd a férfi felé. *
- Hé, te! * Nem foglalkozik sokat a beszéd nehézségével, most viszonylag könnyen jön e két szó. *
- T-te vagy Lo-lorew... Ma-mazoral?! * Biztos, ami biztos alapon jobb lesz, ha meg is kérdezi. Kicsit dadogva már ugyan, de egy halotthoz képest mégis egész jól.
Amennyiben igenleges választ kap, úgy folytatja. Ha nem, akkor értetlenül pislog, de nem adja fel, csupán ideiglenesen nem mond semmit. Ha viszont "igen" (szerűség) a válasz: *
- Aöö... * Keresi a legmegfelelőbb szót. * A bo-boszorkány-d-démon k-k-küldött! * Remélhetőleg valamicskét besegít neki a férfi, ha egyáltalán tudja miről van szó. Ha nem, akkor nehezebb lesz megtárgyalni vele, hogy "legyen a híve", vagy mi. *
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-18 01:29:23
Üzenet elküldve: 2016-02-18 01:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Arra a sorsdöntő következtetésre jutott, hogy újból szemrevételezni kell a helyet. Akármi legyen is, fiatalabb már nem lesz, egy élete van, talán elszalaszt egy lehetőséget, amit örökre bánni fog. Már csak azért is megéri erre járni, hogy rötyöghessen egy jót, amiért még mindig csak nézegetik, de el azóta sem állították a sugarat. Persze esélyük sincs rá. Ha lehet hinni a pletykáknak, nem ez az első eset, hogy ilyesmi történt, hasonlóról beszélnek mindenütt. Ha hinne minden pletykának, akkor az összkép nagyjából úgy festene, hogy a földet mindenhol lyukak borítják, amiből fény tör elő, és már egész Lanawin elhamvadt. Valójában ennél bizonyára kellemesebb a helyzet, tekintve hogy még a város is egyben van. Az már jobb kérdés, hogy például hogy áll a karavánpihenő, vagy a kikötő. Főleg az előbbi. A kikötőbe küldtek csapatokat, meg önkénteseket kerestek, nyilván úgy érzik az okosok, hogy az még menthető. Pedig ez ostobaság, nem lehet itt már semmit se megmenteni. Minden elveszett, közeleg a káosz végső órája, akkor pedig beköszönt a felsőbbrendű lény uralma, aki mindezt létrehozta. Lorew nem győzi kivárni, amíg végre mindez valóság lesz, nem pusztán az ő beteg képzelgése. Nem bolondság másodszor is ide jönni, ha elsőre sem volt hajlandó szólni? Bizonyára azt jelentette, hogy még várnia kell, na de mennyit? Mégsem járhat ide óránként... Illetve dehogynem. Főleg most, amíg semmi dolga, könnyedén benézhet ide, amikor csak szeretne. Simán csak nem megy a fénysugár közelébe, amit mellesleg nagyon véd az őrség meg a papok. Vajon mitől félnek? Óvni akarják a halandókat, vagy Amos Thenior hagyományaihoz híven meggátolni az előrejutásban? Eljutnak-e eddig tervezésben, vagy egyszerűen csak azt sem tudják, hova nyúljanak? Szervezettség látszatát keltik, miközben remegve bujkálnak a szobáikban? Abban a percben, hogy a felhők elborították az eget, a város sorsa megpecsételődött, ezt mindenki tudja. Csak mindenki másképpen dolgozza fel. Lorew izgatott, ők félnek, megint mások pedig menekülnek. Aztán fene se tudja, ki lesz végül a nyertese ennek az egésznek.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-14 16:10:05
Üzenet elküldve: 2016-02-14 16:10:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Üdítőleg hat rá, a templomkert rendezettsége. A buja bokrokkal benőtt részről érkezett, mégis látszik, valakinek nem kevés idejébe telik, a rend fenntartása. Talál egy csendes kis padot. Helyet foglal, legelteti szemeit, a növénycsodákon. Hiába, ilyenkor elfogja a honvágy.
Nosztalgikus hangulatba kerül. Eszébe jutnak a testvéreivel közös játékok, kishúgának kacajai, mikor magasabb fűben futott és csiklandozták a nagyobbra nőtt szálak. Anyja csilingelő hangja, amikor étkezéshez szólította Őket. Apja mennydörgés szerű hangja, mikor fegyverhasználati foglalkozást tartott, neki és fiú testvéreinek. Könnycsepp folyik végig az arcán, mikor eszébe jut mi történt velük. Keze ökölbe szorul, vér serken ki. Nem sok, csak mint a könnycsepp az arcán.*
~Akárki is tette ezt veletek, esküszöm megbosszulom. Ha nem is rajta, de a fajtáján ezerszer is.~
*Fájdalmasat sóhajt, majd megindul a közeli kis fakapu felé. Oda ahonnan a lakók morajlása hallatszik.*
Nosztalgikus hangulatba kerül. Eszébe jutnak a testvéreivel közös játékok, kishúgának kacajai, mikor magasabb fűben futott és csiklandozták a nagyobbra nőtt szálak. Anyja csilingelő hangja, amikor étkezéshez szólította Őket. Apja mennydörgés szerű hangja, mikor fegyverhasználati foglalkozást tartott, neki és fiú testvéreinek. Könnycsepp folyik végig az arcán, mikor eszébe jut mi történt velük. Keze ökölbe szorul, vér serken ki. Nem sok, csak mint a könnycsepp az arcán.*
~Akárki is tette ezt veletek, esküszöm megbosszulom. Ha nem is rajta, de a fajtáján ezerszer is.~
*Fájdalmasat sóhajt, majd megindul a közeli kis fakapu felé. Oda ahonnan a lakók morajlása hallatszik.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-13 00:24:43
Üzenet elküldve: 2016-02-13 00:24:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
* Íves szemöldöke még nagyobb ívet ír le, ahogy fejét oldalra biccenti. Csodálkozást Nestar szavai váltanak ki belőle. No, nem az a rész ahogy tárgyilagosan beszél arról, miért is kell egy mágiahasználónak részt vennie, inkább ott esik le az álla, mikor szembesül vele, hogy az alkimista is próbálkozik hasonlóval. Még egy új információ. A következő mondatok alatt megemészti a hallottakat, hisz azok már nem okoznak meglepetést. Nem kételkedik abban, hogy komikus lehetett Moon és Argus találkozása, de maga lenne a tragikomédia, ha Nestart hasonló megméretésen látná. Fojtott mosoly játszik ajkain, miközben lehajtja fejét próbálva megmaradni az illedelmesség határán. Csak halkan köszörüli meg torkát. Viszont Elyne részvétele egy hasonló eseményen felüdülés lenne. Ez a röpke óra beszélgetés nyilvánvalóvá tette, hogy a nő javára tudná fordítani a kudarcot is, ahogy azt Nestar is kifejtette. *
- Vagy éppen kiadja azt, amit tud.
* Jegyzi meg halkan. Jelenleg még nem tud máshogy gondolkozni, mint egy harcos fejével. Valahogy ebben számára benne van az is, hogy így felmérhetik a mágus tudását, s gyenge pontjait. *
- És mióta is foglalkozik a mágiával?
* Nem bírja ki, hogy ne faggatózzon, de talán elnézhető. Összefont ujjakkal, csendben várja míg a északi lány és az alkimista megegyeznek a teázás helyszínéről. Esy sem egy sietős fajta,ha nincs rá ok, de inkább most nem választaná a hosszabb utat.*
- Ha szerencsés vagy, a Matrónát is otthon találjuk.
* Indul meg a Kúria felé, amint a másik kettő is mellé ér. *
- Nem kell aggódnod, aránylag a ház lakói barátságosak.
* Mosolyog biztatótag a lányra. *
- És mégis meddig tart a mágiát elsajátítani?
* Teszi fel a kérdést mindkét félnek, mivel úgy látszik ebben otthonosan mozognak. *
//Találkozások//
* Íves szemöldöke még nagyobb ívet ír le, ahogy fejét oldalra biccenti. Csodálkozást Nestar szavai váltanak ki belőle. No, nem az a rész ahogy tárgyilagosan beszél arról, miért is kell egy mágiahasználónak részt vennie, inkább ott esik le az álla, mikor szembesül vele, hogy az alkimista is próbálkozik hasonlóval. Még egy új információ. A következő mondatok alatt megemészti a hallottakat, hisz azok már nem okoznak meglepetést. Nem kételkedik abban, hogy komikus lehetett Moon és Argus találkozása, de maga lenne a tragikomédia, ha Nestart hasonló megméretésen látná. Fojtott mosoly játszik ajkain, miközben lehajtja fejét próbálva megmaradni az illedelmesség határán. Csak halkan köszörüli meg torkát. Viszont Elyne részvétele egy hasonló eseményen felüdülés lenne. Ez a röpke óra beszélgetés nyilvánvalóvá tette, hogy a nő javára tudná fordítani a kudarcot is, ahogy azt Nestar is kifejtette. *
- Vagy éppen kiadja azt, amit tud.
* Jegyzi meg halkan. Jelenleg még nem tud máshogy gondolkozni, mint egy harcos fejével. Valahogy ebben számára benne van az is, hogy így felmérhetik a mágus tudását, s gyenge pontjait. *
- És mióta is foglalkozik a mágiával?
* Nem bírja ki, hogy ne faggatózzon, de talán elnézhető. Összefont ujjakkal, csendben várja míg a északi lány és az alkimista megegyeznek a teázás helyszínéről. Esy sem egy sietős fajta,ha nincs rá ok, de inkább most nem választaná a hosszabb utat.*
- Ha szerencsés vagy, a Matrónát is otthon találjuk.
* Indul meg a Kúria felé, amint a másik kettő is mellé ér. *
- Nem kell aggódnod, aránylag a ház lakói barátságosak.
* Mosolyog biztatótag a lányra. *
- És mégis meddig tart a mágiát elsajátítani?
* Teszi fel a kérdést mindkét félnek, mivel úgy látszik ebben otthonosan mozognak. *
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-11 15:53:47
Üzenet elküldve: 2016-02-11 15:53:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
*Csak szelíd mosollyal fogadja Esy mondandóit, s bizony eljön az idő, amikor már nem tud rájuk mit mondani. Főként nem az alkimista boldogságáról, hiszen még csak nem is ismeri a férfit. S így sajnos többet nem is tud hozzászólni. Csak kedvesen mosolyog. Biztos jó lehet, valakihez így kötődni, vagy csak így ismerni.
Ez az, mely neki nem adatott meg.*
- Valóban. A hóbortok fontosak az ember rövidke életében.
*Fejét félrehajtva ejt meg apró mosolyt arcán. Ám szemeit nem hunyja le, fürkészőn vizslatja Esy arcát. S aztán a befutó férfit is. Ki hamar apró szónoklatba is kezd, melyről Elyne csak azt tudja lekövetkeztetni, hogy közvetlen. No meg, akivel lehet bármiről beszélgetni, mert mindenről van véleménye. Még ha kesze-kusza is. Figyelmesen hallgatja végig, kedvességgel az arcán. Néha a mosoly jobban felkúszik ajkain, máskor csak eredeti helyzetükbe húzódik vissza.*
- Meglehet, hogy szavaimat félreértette. *Kezd bele, miután befejezte a beszédet.*
- Nem áll szándékomban nem versenyezni. Nem bátortalanodok el oly apróságok miatt, hogy hibát véthet az ember. Sajnos, eme tudomány velejárója, hogy nem mindig sikerül. Leginkább azért nem hiszem, hogy indulni fogok, mert még rengeteget kell tanulnom, hogy az első mágiámat sikeresen el tudjam végezni. Szerény véleményem szerint ezen versenyek arra is alkalmasak lehetnek, hogy a kezdő, magát a mágia rögös útjára terelő személy megnézhesse, hogy a nagy erőfeszítései hova vezethetnek. Esetleg ismeretséget is köthet a mágusokkal, hogy segítségüket kérje a tanításban.
*Fejti ki saját véleményét a versenyről. Igaz, ő maga akkor és ott nem ezért vett részt. Nem is nagyon tudott figyelni, mert Argus szavai jártak fejében, s az ő testvére. Ki egy szőke tincset, s vélhetően húga farkas medálját adta a kezébe. Mely lehet hamisítvány is, de ekkor az nem derült ki. Csak remélni tudja, hogy a mágus már megfejtette, s csak azért nem kereste fel, mert szeretett húga rendben van.
Ötletére szerencséjére vevő a két személy, ám elvetve a Fogadó zajosságát, a Kúria falait ajánlják, melyet nem ismer.*
- Meglehet, hogy az tényleg alkalmasabb önöknek. *Fut egy újabb mosoly ajkaira.*
- Viszont én az utat nem ismerem oda. Így önökre vagyok teljesen utalva. *Vált át beszélgetése magázóvá. A lánnyal nem tette, nem tűnt olyannak, kit ez zavarna. Viszont az alkimista más személyiségnek tűnik. Szereti ő maga is betartani az illemet, s most neveltetése azt diktálja, hogy így viselkedjen.*
//Találkozások//
*Csak szelíd mosollyal fogadja Esy mondandóit, s bizony eljön az idő, amikor már nem tud rájuk mit mondani. Főként nem az alkimista boldogságáról, hiszen még csak nem is ismeri a férfit. S így sajnos többet nem is tud hozzászólni. Csak kedvesen mosolyog. Biztos jó lehet, valakihez így kötődni, vagy csak így ismerni.
Ez az, mely neki nem adatott meg.*
- Valóban. A hóbortok fontosak az ember rövidke életében.
*Fejét félrehajtva ejt meg apró mosolyt arcán. Ám szemeit nem hunyja le, fürkészőn vizslatja Esy arcát. S aztán a befutó férfit is. Ki hamar apró szónoklatba is kezd, melyről Elyne csak azt tudja lekövetkeztetni, hogy közvetlen. No meg, akivel lehet bármiről beszélgetni, mert mindenről van véleménye. Még ha kesze-kusza is. Figyelmesen hallgatja végig, kedvességgel az arcán. Néha a mosoly jobban felkúszik ajkain, máskor csak eredeti helyzetükbe húzódik vissza.*
- Meglehet, hogy szavaimat félreértette. *Kezd bele, miután befejezte a beszédet.*
- Nem áll szándékomban nem versenyezni. Nem bátortalanodok el oly apróságok miatt, hogy hibát véthet az ember. Sajnos, eme tudomány velejárója, hogy nem mindig sikerül. Leginkább azért nem hiszem, hogy indulni fogok, mert még rengeteget kell tanulnom, hogy az első mágiámat sikeresen el tudjam végezni. Szerény véleményem szerint ezen versenyek arra is alkalmasak lehetnek, hogy a kezdő, magát a mágia rögös útjára terelő személy megnézhesse, hogy a nagy erőfeszítései hova vezethetnek. Esetleg ismeretséget is köthet a mágusokkal, hogy segítségüket kérje a tanításban.
*Fejti ki saját véleményét a versenyről. Igaz, ő maga akkor és ott nem ezért vett részt. Nem is nagyon tudott figyelni, mert Argus szavai jártak fejében, s az ő testvére. Ki egy szőke tincset, s vélhetően húga farkas medálját adta a kezébe. Mely lehet hamisítvány is, de ekkor az nem derült ki. Csak remélni tudja, hogy a mágus már megfejtette, s csak azért nem kereste fel, mert szeretett húga rendben van.
Ötletére szerencséjére vevő a két személy, ám elvetve a Fogadó zajosságát, a Kúria falait ajánlják, melyet nem ismer.*
- Meglehet, hogy az tényleg alkalmasabb önöknek. *Fut egy újabb mosoly ajkaira.*
- Viszont én az utat nem ismerem oda. Így önökre vagyok teljesen utalva. *Vált át beszélgetése magázóvá. A lánnyal nem tette, nem tűnt olyannak, kit ez zavarna. Viszont az alkimista más személyiségnek tűnik. Szereti ő maga is betartani az illemet, s most neveltetése azt diktálja, hogy így viselkedjen.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-10 17:26:10
Üzenet elküldve: 2016-02-10 17:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Mondhatná az emberfia, hogy Lorew kedvét nem szegte a kis kerülő, de hazudna. Igazából eléggé boldogtalanná tette szegényt, hogy megint nem kapott választ. Persze ott van a lény, az entitás, aki a tőrön keresztül egyszer már láttatta magát, viszont ő szeretett volna a mostani helyzetből is meríteni egy keveset. Ehelyett viszont a nagy semmiért jött el a templomba. Még azon is elgondolkozik, hogy felesleges volt olyan gyorsan feladni, és talán maradhatott volna... Mondjuk ha közelebb megy a fénysugárhoz, akkor talán az entitás könnyebben kommunikálhat vele, vagy ilyenek, ezt igazán kipróbálhatta volna. Aztán megrázza a fejét, nagy francokat, az entitás bárhol szólhatott volna hozzá, ha akar, viszont nem tette. Vagy talán... nem tehette? A templom eléggé visszataszító hely ebből a szempontból, mindig mindenki azt rebesgeti róla, hogy a gonosz mágiáktól védve van, pedig gyakorlatilag erre még senki nem látott példát. Ha viszont mégis igazak lennének ezek az ostoba pletykák, akkor teljesen mindegy, hogy milyen közel áll a fénysugárhoz, vagy ilyenek, ezt már levezette magában. A kérdés pusztán annyi, vajon akkor hogyan kerülhetne kapcsolatba az entitással? Mégsem mondhat csak úgy le a dologról azért, mert most nem sikerült. Nehéz persze elképzelnie, hogy Amos Thenior, vagy bármelyik halandó néhány bűbája útját állhatná a másvilági lényeknek, de alapvetően számolnia kell ezzel, mint lehetőséggel. Ha így van, akkor könnyen lehet, hogy az entitás valójában szeretne kapcsolatba lépni vele, csak ott nem volt rá lehetősége. Igen, ez mindenképpen jobb kedvre deríti, hiszen nem biztos, hogy a felsőbbrendű hatalom értéktelennek találta, vagy várakozásra inti, csak simán rossz helyen próbálkozott. Azt persze így nem tudná megmondani, hogy akkor mégis hol a fenébe kéne próbálkoznia, ha nem a jelenség közelében, de ami késik, nem múlik. Lorew mindenesetre most tesz egy sétát a városban, és kigondolja, hogyan tovább, abból nem lehet baj. Még egy kis gyakorlás, ha úgy tetszik. Talán a házba is be kéne néznie, biztos ami biztos, hogy megtalálja-e magától a lejáratot, meg ilyenek...*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-10 16:17:23
Üzenet elküldve: 2016-02-10 16:17:23
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
-Azt a nyomorult. *Böki ki megint mikor végre elég közel ér a jelenséghez, és végre valahára rendesen is szemügyre veheti az "alkotást". Igen szerinte ez a legjobb szó rá. Egy nagy remekmű ami nyilván sokfelé fogja hirdetni létrehozója zsenialitását. Komolyan akár gnómhoz méltó mágia lehetett volna, ám most, hogy látja a templom bezúzott tetejét egészen biztos benne, ezt csak valami ember, avagy destruktív ork sámán idézhette ide. Persze ők is képesek a maguk módján alkotni és az ő színvonalukhoz képest ez tényleg lenyűgöző, de mint az látható nem becsülik mások alkotását.* ~Egy gnóm mágus rájött volna, hogy ezt a mutatványt odakint is meg lehet csinálni.~ *Gondolja és bólint elégedetten újabb kimagasló felismerésére. Majd tovább indul a hatalmas erejű jelenség felé.*
~Vagy az ajtón vezette volna ki a villámot.~ *Végül is örül, amiért nem így lett. Az emberek templomának teteje kétség kívül nem ér annyit mint az ő öt percnyi szórakozása. Idejövetele alatt már épp eleget látott a felhők közt pattogó elektromosságból, most szeretne valami többet hallani, többet látni, esetleg kicsit átolvasni az itteni mágikus könyveket, még ha módfelett pontatlan és barbár művek is. Ugyanakkor csábító a gondolat, hogy az ilyen, és ehhez hasonló egyszerűbb elmék számára készült mágiák közül maga is elsajátítson párat. Elvégre amire egy ember képes arra egy gnómnak is képesnek kell lennie. Mi több, jobban kell csinálnia.*
~Vagy az ajtón vezette volna ki a villámot.~ *Végül is örül, amiért nem így lett. Az emberek templomának teteje kétség kívül nem ér annyit mint az ő öt percnyi szórakozása. Idejövetele alatt már épp eleget látott a felhők közt pattogó elektromosságból, most szeretne valami többet hallani, többet látni, esetleg kicsit átolvasni az itteni mágikus könyveket, még ha módfelett pontatlan és barbár művek is. Ugyanakkor csábító a gondolat, hogy az ilyen, és ehhez hasonló egyszerűbb elmék számára készült mágiák közül maga is elsajátítson párat. Elvégre amire egy ember képes arra egy gnómnak is képesnek kell lennie. Mi több, jobban kell csinálnia.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-10 12:21:33
Üzenet elküldve: 2016-02-10 12:21:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Széles mosollyal vágtat át a templomkerten, mintha a külvilág megszűnt volna számára létezni és csak a belső boldogság létezne. Annyira örül, hogy visszatért néhány mágiával kapcsolatos emléke a múltból, hogy se lát, se hall. Csak megy előre. Még meg is botlik egy úton heverő faágban.*
~Hoppá!~
*De ez sem zaklatja fel. Úgy érzi, hogy most semmi sem tudná elvenni a jókedvét. Lassan feltűnik előtte a gazdagnegyed.*
~Hoppá!~
*De ez sem zaklatja fel. Úgy érzi, hogy most semmi sem tudná elvenni a jókedvét. Lassan feltűnik előtte a gazdagnegyed.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-10 00:35:06
Üzenet elküldve: 2016-02-10 00:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Ha pedig már úgyis igyekszik valami célt adni a menetnek (mert hát mégsem sugalmazhatja a külvilág felé, hogy ő bizony csak Isvu házát derítette fel), akár be is nézhetne a templomba. Kíváncsi a dolgok alakulására, már csak azért is, mert most úgyis mindenütt szikrajáték van. A kikötőben is dúl csata, vagy... dúlt a csata, igazából nem követi az eseményeket. A karavánpihenőt meg már el is bontották, vagy ilyenek. Hát hiába, a természetfeletti erőknek nem lehet útját állni, legalábbis örökké nem. Ha hihet a pletykáknak, ezek halott seregek. Mármint élőhalottak. Persze ezt nagyon egybehangzóan állítja mindenki, de Lorew majd akkor hiszi el, ha saját szemével is látta. Látott már élőhalottat, nem arról van szó, csak azt nehéz elhinni, hogy ezekből egy egész hadsereg összeáll, aztán megostromolják a karavánpihenőt meg a kikötőt. Ha meg mindkettő elpusztul, akkor két irányból jönnek majd Artheniort megtámadni. Nyilván valami hatalmas másvilági entitás áll a dolgok mögött, amilyennek az eljövetelére Lorew mindig is várt, viszont... Persze egy élőholt sereg nagyon hatásos, a legendák meg mesék szerint nem fáradnak el, nem esznek, nem isznak, éjjel-nappal menetelhetnek és küzdhetnek, de mégis... Nem volt magasztosabb módja a halandók leigázásának? Jó persze magától értetődik, nem érdemlik meg, hogy valami felsőbbrendű erő ennél szebb módon tüntesse el az ellenállókat a föld színéről. Egyáltalán nem szabadna ellenállniuk. Ha már megérettek volna arra, hogy egy felsőbb hatalmat szolgáljanak, akkor a hatalomátvétel gyorsabb, és sokkal csodásabb lehetett volna. Meg talán kevesebb veszteséggel is jár. Kivéve persze ha a céljuk az élők eltörlése, abban az esetben bizony mindenképpen csúnya vége lesz, csak úgy... lehetne gyorsabb. Mindegy, persze hogy teljesen lényegtelen, mi a célja az entitásnak, mivel a halandók ostobák, és azonnal háborúba kezdenek. Mindegy, hogy békés, vagy ártó szándékkal érkeztek, ezt bizonyára nem kérdezték a seregtől, amely az életükre tört. Pedig a megadás szinte minden helyzetben egy létező lehetőség, és nagyon ritka, hogy valaki értelmes lény figyelmen kívül hagyja a megadási szándékot.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-09 16:59:15
Üzenet elküldve: 2016-02-09 16:59:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
*Érdeklődve hallja Elyne hozzáfűzését a mágustusa eseményeihez.*
-Mindenkinek bele kell szoknia egy ilyen verseny működésébe, ez a kisebb probléma. Meg is van ez a hálátlansága az első versenyeknek, hogy érdemes őket minél előbb letudni, mert biztosan elkövet minden varázsló hibákat, de ha nem próbálkozik, nem is tanulhat belőle. Tehát én módfelett ajánlom a versenyen való részvételt a jövőben, akkor is, ha a mezőny esetleg ijesztő, elbátortalanító lehet. Bár, azt megemlítem, hogy a magam részéről elég bizonyos, hogy nem fogok részt venni, valahogy nekem nem imponálnak ezek a nyilvános mérkőzések. Alapvetően, bár lehet ezt fölöslegesen említem, de olyan célt szolgálnak, hogy a mágusok képességei ne kopjanak el, legyen legális és biztonságos lehetőségük teljesítményük maximumát mutatni. Ami a mostani versenyből sajnos nagyon is hiányzott, még nekem is. De jómagam csak praktikum szintjén, a munkámhoz fűződően kísérletezem a mágiatanulással, így amire szükségem van, azt rendesen fogom gyakorolni.
*A továbbiakban egy kisebb gondolathullámot indít meg a könyvtári protokoll száraz említése, ami talán nem is annyira gond, még szerencsésnek is nevezhető, hogy a komor, érzelemmentes szavak sem ölik meg a társalgás szellemét.*
-Nos, akkor azt hiszem, hogy Esyae ötletére érdemes támaszkodnunk, a Kúria alkalmas a leginkább békés beszélgetések lefolytatására.
*Elismerően bólint testőrének a kiváló ötletére*
-És igen, lehet, hogy akkor a másik úton kéne elhaladnunk, mert a Templom egy fölösleges kerülőút.
*Nestar természetesen ráérős fajta, a rohanó világ valahogy nem tudta magával hurcolni sehova sem, csak időszakosan, általában nem a saját időrendjét követve kellett ilyesmire vetemednie.*
//Találkozások//
*Érdeklődve hallja Elyne hozzáfűzését a mágustusa eseményeihez.*
-Mindenkinek bele kell szoknia egy ilyen verseny működésébe, ez a kisebb probléma. Meg is van ez a hálátlansága az első versenyeknek, hogy érdemes őket minél előbb letudni, mert biztosan elkövet minden varázsló hibákat, de ha nem próbálkozik, nem is tanulhat belőle. Tehát én módfelett ajánlom a versenyen való részvételt a jövőben, akkor is, ha a mezőny esetleg ijesztő, elbátortalanító lehet. Bár, azt megemlítem, hogy a magam részéről elég bizonyos, hogy nem fogok részt venni, valahogy nekem nem imponálnak ezek a nyilvános mérkőzések. Alapvetően, bár lehet ezt fölöslegesen említem, de olyan célt szolgálnak, hogy a mágusok képességei ne kopjanak el, legyen legális és biztonságos lehetőségük teljesítményük maximumát mutatni. Ami a mostani versenyből sajnos nagyon is hiányzott, még nekem is. De jómagam csak praktikum szintjén, a munkámhoz fűződően kísérletezem a mágiatanulással, így amire szükségem van, azt rendesen fogom gyakorolni.
*A továbbiakban egy kisebb gondolathullámot indít meg a könyvtári protokoll száraz említése, ami talán nem is annyira gond, még szerencsésnek is nevezhető, hogy a komor, érzelemmentes szavak sem ölik meg a társalgás szellemét.*
-Nos, akkor azt hiszem, hogy Esyae ötletére érdemes támaszkodnunk, a Kúria alkalmas a leginkább békés beszélgetések lefolytatására.
*Elismerően bólint testőrének a kiváló ötletére*
-És igen, lehet, hogy akkor a másik úton kéne elhaladnunk, mert a Templom egy fölösleges kerülőút.
*Nestar természetesen ráérős fajta, a rohanó világ valahogy nem tudta magával hurcolni sehova sem, csak időszakosan, általában nem a saját időrendjét követve kellett ilyesmire vetemednie.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:05:03
Üzenet elküldve: 2016-02-09 12:05:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
- Hátha ez bölcsesség nem magamtól jöttem rá.
* Mosolyog újra, a bókon, úgy látszik a hullámfürtű lány akarva akaratlanul is mosolyt csal arcára. Elyne gondolatnyi szüneteit csendben viseli, olyankor hol a szállingózó hópelyhekben gyönyörködik vagy épp a másik nemes vonásait követi újra és újra végig. *
- Én is úgy hiszem, hogy Nestarnak az lenne az örökké tartó boldogság elixírje.
* Hangjában nincs gúny sem rosszindulat, kedvesen beszél róla. *
- Mindenkinek meg van a saját hóbortja, ez tesz egyedivé minket.
* Végig könnyedén beszél, arcáról hasonló jó kedv sugárzik, mint a mellette álló Elyneről. Csak egy pillanatra fagy rá a derű, ahogy azok a fránya lépcsők kerülnek szóba. Nem nézi ki az alkimistából, hogy ennyire szétszórt és gyámoltalan lenne, hisz tényleg túlélt néhány látogatást már a Könyvtárban egyedül is. Persze ott van az a de is, hogy nem tudja még mire is képes a férfi, mennyire ön és közveszélyes. Azonban még mielőtt komoly aggodalomba kezdene, megjelenik az emlegetett. Fél szemmel azért végig méri, meg van e a noteszen kívül mindene védencének. Keze, lába…. Ez is csak addig lesz így míg hozzá nem szokik, hogy neki meg vigyáznia kell valakire, hisz neki is új ez a dolog és elég rossz ajánlás lenne, ha első alanya odaveszne, főleg ha a merénylő egy lépcső. A mágustusához nem tud hozzászólni így csak csendben hallgatja a kellemes csevejt. Összeráncolt homlokkal ballag a Könyvtár felé, miközben szóba kerül a Kúria és a Pegazus is. Gondolatban végig vezeti az útvonalat s rá kell jönnie, hogy rossz irányba tartanak, ha már a Könyvtár falait mindkét fél elvetette. *
- Khm… nekem mind a Kúria és a fogadó is jó, de ha jól rémlik, egyik se erre van.
* Köszörüli meg torkát, jelezvén, hogy szólni kíván és áll is meg a keskeny úton. *
- Viszont, a Kúriában Mordi mama isteni házi süteményéből is ehetsz.
* Néz Elynre s a gondolatra a szájában is összefut a nyál. *
- S Nestar is otthonosabban érezné magát.
* Sandít az alkimistára, hogy valóban jól gondolja-e. *
//Találkozások//
- Hátha ez bölcsesség nem magamtól jöttem rá.
* Mosolyog újra, a bókon, úgy látszik a hullámfürtű lány akarva akaratlanul is mosolyt csal arcára. Elyne gondolatnyi szüneteit csendben viseli, olyankor hol a szállingózó hópelyhekben gyönyörködik vagy épp a másik nemes vonásait követi újra és újra végig. *
- Én is úgy hiszem, hogy Nestarnak az lenne az örökké tartó boldogság elixírje.
* Hangjában nincs gúny sem rosszindulat, kedvesen beszél róla. *
- Mindenkinek meg van a saját hóbortja, ez tesz egyedivé minket.
* Végig könnyedén beszél, arcáról hasonló jó kedv sugárzik, mint a mellette álló Elyneről. Csak egy pillanatra fagy rá a derű, ahogy azok a fránya lépcsők kerülnek szóba. Nem nézi ki az alkimistából, hogy ennyire szétszórt és gyámoltalan lenne, hisz tényleg túlélt néhány látogatást már a Könyvtárban egyedül is. Persze ott van az a de is, hogy nem tudja még mire is képes a férfi, mennyire ön és közveszélyes. Azonban még mielőtt komoly aggodalomba kezdene, megjelenik az emlegetett. Fél szemmel azért végig méri, meg van e a noteszen kívül mindene védencének. Keze, lába…. Ez is csak addig lesz így míg hozzá nem szokik, hogy neki meg vigyáznia kell valakire, hisz neki is új ez a dolog és elég rossz ajánlás lenne, ha első alanya odaveszne, főleg ha a merénylő egy lépcső. A mágustusához nem tud hozzászólni így csak csendben hallgatja a kellemes csevejt. Összeráncolt homlokkal ballag a Könyvtár felé, miközben szóba kerül a Kúria és a Pegazus is. Gondolatban végig vezeti az útvonalat s rá kell jönnie, hogy rossz irányba tartanak, ha már a Könyvtár falait mindkét fél elvetette. *
- Khm… nekem mind a Kúria és a fogadó is jó, de ha jól rémlik, egyik se erre van.
* Köszörüli meg torkát, jelezvén, hogy szólni kíván és áll is meg a keskeny úton. *
- Viszont, a Kúriában Mordi mama isteni házi süteményéből is ehetsz.
* Néz Elynre s a gondolatra a szájában is összefut a nyál. *
- S Nestar is otthonosabban érezné magát.
* Sandít az alkimistára, hogy valóban jól gondolja-e. *
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-02-09 11:20:47
Üzenet elküldve: 2016-02-09 11:20:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Találkozások//
*A pajkos kacsintásra, pajkos mosollyal válaszol. Meglehet, hogy jön majd valahonnan egy idegen, ki első perctől le fogja venni a lábáról…
De ebbe kételkedik. Tudja, hogy igényei nagyok, azt a bizonyos lécet magasra tette. S mivel mindig is törekedett a tökéletességbe, ebbe miért ne tenné? Ellenben azt is tudja, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. Nem aggódik, hiszen még egy ilyen egyed sem jött vele szembe az utcán.*
- Szavaid igazán bölcsek, s valóban meglehet, hogy így lesz. Ám eddig ez a városi társaság nem igazán nyerte meg tetszésemet, e téren.
*S fel is tehetnék a kérdést, hogy akkor miért ide jött?
~Mert Lyarát várom.~
Drága húgával megbeszélték, hogy itt fognak találkozni egy év múlva. Azóta több idő telt el, szőke hajú szépséges húga, mégsem bukkant fel. Vajon hol lehet? S hogy van? A mágia más rejtelmeit akarta felkutatni. Tekintete innen vándorol bátyára, s Esy szavai nyomán szelíd mosoly kerekedik arcára.*
- Való igaz.
*Látta már, hogy megzavarták ilyen állapotába. Bár fiatalabb volt, de még mindig él benne a kép, ahogy majdnem megölte azt a katonát.
Elszakítja tekintetét, hogy csengő hangján nevessen a lány által mondottakon.*
- Egy alkimista, ki laborjába zárkózik. Igazi áldás lehet számára. *Az újabb, apró aggódáson is csak halkan nevet. Kezét a szája elé emeli, legalább az tompítsa némileg jókedvét.* - Pedig igazán gonosz gazságokra képesek a lépcsők ám.
*Néz a lányra, miközben szemeiben ezernyi vidámság fénye csillog.
Dareltől gyorsan búcsúzik el, s már lépked is a visszatérő páros felé. Fejére húzza köpenyének kámzsáját, de úgy, hogy arca végig látható lehessen. A férfi maga sajátos módján fogadja köszöntését. Kezeit maga előtt lógatja, s úgy fogja össze, ahogy hallgatja a szőke hajú szépséges testőr összefoglalóját. Mikor maga kerül szóba, csak halványan mosolyodik. Nem szégyelli, amit csinál, s amire a fejét adta. Talán nem is kell itt, hiszen a férfi is egy tudós a sok közül.*
- Ez igazán nagyszerű hír. Emlékszem, a mágusversenyről Matrónájukra. Igazán nem lehet kifogása, hiszen szép eredményt ért el. *Halk kuncogásba kezd újra. Nem tehet róla, az emlék, mindig kellemes érzéssel tölti el.*
- Ne vegye sértésnek, sajnálom. Csak tudja, a mágus, ki feldöntötte úrnőjüket, gyermekkori… *Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mi is számára Argus. Barát? Tanító? Csak egy, a kúriában lakó lélek?* - Ismerősöm. *Fejezi be végül.* - S az a tett sajnos, tipikusan rá vallott.
*Mosolyog szelíden a férfira, megmagyarázva apró kuncogását.*
- Reméljük, hogy az idei évben valóban színvonalasabb lesz, s többen fognak érdeklődni iránta. Talán, ha addig sikerül tanulnom pár trükköt magam is indulnék. *Közli, mintegy mellékesen a dolgokat.
Vitát nála ilyen nem robbant ki. Ha mégis… A maga részéről szeret kedvesen elbeszélgetni a dolgokról, bármilyen nagyobb szóváltás nélkül.*
- Ha a Könyvtárba olyannyira nem kedvelt dolog, talán átfáradhatnánk a Pegazus Fogadóba is. Ott is finom teák vannak, igaz, hogy az ottani környezet nem a legbékésebb.
*Veti fel az ötletét, miközben követi a párocskát a Könyvtár felé.*
//Találkozások//
*A pajkos kacsintásra, pajkos mosollyal válaszol. Meglehet, hogy jön majd valahonnan egy idegen, ki első perctől le fogja venni a lábáról…
De ebbe kételkedik. Tudja, hogy igényei nagyok, azt a bizonyos lécet magasra tette. S mivel mindig is törekedett a tökéletességbe, ebbe miért ne tenné? Ellenben azt is tudja, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. Nem aggódik, hiszen még egy ilyen egyed sem jött vele szembe az utcán.*
- Szavaid igazán bölcsek, s valóban meglehet, hogy így lesz. Ám eddig ez a városi társaság nem igazán nyerte meg tetszésemet, e téren.
*S fel is tehetnék a kérdést, hogy akkor miért ide jött?
~Mert Lyarát várom.~
Drága húgával megbeszélték, hogy itt fognak találkozni egy év múlva. Azóta több idő telt el, szőke hajú szépséges húga, mégsem bukkant fel. Vajon hol lehet? S hogy van? A mágia más rejtelmeit akarta felkutatni. Tekintete innen vándorol bátyára, s Esy szavai nyomán szelíd mosoly kerekedik arcára.*
- Való igaz.
*Látta már, hogy megzavarták ilyen állapotába. Bár fiatalabb volt, de még mindig él benne a kép, ahogy majdnem megölte azt a katonát.
Elszakítja tekintetét, hogy csengő hangján nevessen a lány által mondottakon.*
- Egy alkimista, ki laborjába zárkózik. Igazi áldás lehet számára. *Az újabb, apró aggódáson is csak halkan nevet. Kezét a szája elé emeli, legalább az tompítsa némileg jókedvét.* - Pedig igazán gonosz gazságokra képesek a lépcsők ám.
*Néz a lányra, miközben szemeiben ezernyi vidámság fénye csillog.
Dareltől gyorsan búcsúzik el, s már lépked is a visszatérő páros felé. Fejére húzza köpenyének kámzsáját, de úgy, hogy arca végig látható lehessen. A férfi maga sajátos módján fogadja köszöntését. Kezeit maga előtt lógatja, s úgy fogja össze, ahogy hallgatja a szőke hajú szépséges testőr összefoglalóját. Mikor maga kerül szóba, csak halványan mosolyodik. Nem szégyelli, amit csinál, s amire a fejét adta. Talán nem is kell itt, hiszen a férfi is egy tudós a sok közül.*
- Ez igazán nagyszerű hír. Emlékszem, a mágusversenyről Matrónájukra. Igazán nem lehet kifogása, hiszen szép eredményt ért el. *Halk kuncogásba kezd újra. Nem tehet róla, az emlék, mindig kellemes érzéssel tölti el.*
- Ne vegye sértésnek, sajnálom. Csak tudja, a mágus, ki feldöntötte úrnőjüket, gyermekkori… *Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mi is számára Argus. Barát? Tanító? Csak egy, a kúriában lakó lélek?* - Ismerősöm. *Fejezi be végül.* - S az a tett sajnos, tipikusan rá vallott.
*Mosolyog szelíden a férfira, megmagyarázva apró kuncogását.*
- Reméljük, hogy az idei évben valóban színvonalasabb lesz, s többen fognak érdeklődni iránta. Talán, ha addig sikerül tanulnom pár trükköt magam is indulnék. *Közli, mintegy mellékesen a dolgokat.
Vitát nála ilyen nem robbant ki. Ha mégis… A maga részéről szeret kedvesen elbeszélgetni a dolgokról, bármilyen nagyobb szóváltás nélkül.*
- Ha a Könyvtárba olyannyira nem kedvelt dolog, talán átfáradhatnánk a Pegazus Fogadóba is. Ott is finom teák vannak, igaz, hogy az ottani környezet nem a legbékésebb.
*Veti fel az ötletét, miközben követi a párocskát a Könyvtár felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084