//Második szál//
//Találkozások//
*Kedvesen mosolyog a lányra, őzike barna szemeiből némi biztatást sugároz. Fejét enyhén hajtja félre, ahogy hallgatja a köszönetet.*
- Inkább majd azután, ha tudtam valamibe.
*Nem is érti, hogy miért ajánlotta fel segítségét. Talán ösztönösen szeretne segíteni mindenkinek, aki szembe kerül vele. Visszagondolva eddigi tetteire, talán van ebben valami. De az ajánlatát megtette, nem fog már visszakozni.*
- Kitartásból nincs hiány. Jó példaképeim vannak ilyen téren. *Tekint fel szemei sarkából testvérére. Ebben újra igazat szól. Ha nem látja, hogy tartanak ki fivérei a táborban, talán fele ennyi akaratereje sem lenne, hogy véghezvigye, amit szeretne.
Újra csak félredöntött fejjel hallgatja a szőke szépség szavait. Figyeli annak arcvonását, jeges tekintetének íriszét, hajának lágy esését. Ajkait kelletlenül húzza el a kényszerházasság hallatán. Amilyen merev neveléssel nevelték őket, csodálkozik, hogy rájuk nem erőltették. Bár lehet, hogy saját példájukon tudták volna megcáfolni ennek lényegtelenségét.
A kérdésre viszont meghökken. Kiegyenesedik, szemeit is egy picit kidülleszti. Majd halkan elneveti magát. Bár bátya nevében nem tud beszélni, de számára ez képtelenség.*
- Nem nincs. Egy jó darabig nem is tervezem. Lefoglal… A tanulás. *Mosolyodik kedvesen, elrejtve a további kuncogását, bár szemeiben ott ég a halvány fénye. Majd felnéz testvérére, hogy ő is megadja a maga válaszát. Most, végignézve újra rajta rá kell jönnie, hogy bárkinek jó parti lehetne testvére. Nem tudja, hogy miként sikerült, de családja ilyen tekintetben remek géneket örököltek. Halkan sóhajt fel, ahogy a kékszemű ikertestvérére gondol.
~Miért áldottak meg vele.~
Morfondírozik magába. Majd következik Darel beszámolója.*
- Lidércek? Itt csak holtakról beszélnek. *Néz felváltva mindkét félre. Párszor oda-vissza kapkodja a fejét. Szinte nem hisz fülének.*
- Nem hallottátok, hogy miről susmorognak? Még a Könyvtárba is lehetett hallani. A Hold Karavánpihenőt megtámadták a holtak. Azt susogják, hogy a csonttemetőből jöttek. S hasonló hírek terjengnek a Kikötő felől is. *Tudatja beszélgető társait.* - Valamilyen városi tanács most is épp ülésezik. Ezt csak azért tudom, mert az egyiknek a porontyát tanítom, neveletlen egy kölyök. S fél füllel meghallottam, ahogy erről beszélnek.
*Majd felnéz testvérére, hogy szavainak ő is bizonyságot adjon. Még akkor is, ha a két esetnek nincs köze egymáshoz, de ezt ők honnan is tudhatnák?
Ám ekkor egy újabb férfi érkezik közéjük. Kedvesen mosolyodik a férfira.*
- Üdvözlöm Nestar. Netalán… *Tekint Esyre, hiszen a férfi is őt figyeli. Talán őrá vigyáz. Ő lehet az alkimista.*
- Netalán leülne… *De mondatát újra nem tudja befejezni, hiszen a férfi már fogja is magát, s visszasiet az épületbe. Szemöldökeit némileg összevonja.*
- Ő volt, a megbízód? *Néz újra a szőke szépségre.*