Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 14:41:13
Üzenet elküldve: 2016-01-07 14:41:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A nő egészen gyorsan kényelembe helyezi magát, ez kifejezetten imponáló a férfinak. Úgy tűnik, kellemes délutánnak néznek elébe.*
- Egy pillanatra megbocsátana?
*Gyorsan összekapkodja maradék holmiját, ujját kicsit össze is keni a kifolyt tintával, de miután a pad mellé, biztonságos távolságba leteszi a kötetet az üvegcsével és tollal együtt, köpenyéből egy fekete kendőt húz elő, hogy azonnal letörölhesse azt.
A mókus feltűnése még Anornak is meglepő, pedig közel érzi magát a természethez.*
- Áh, és mégis honnan sikerült szert tennie egy ilyen hűséges barátra?
*A nő egészen gyorsan kényelembe helyezi magát, ez kifejezetten imponáló a férfinak. Úgy tűnik, kellemes délutánnak néznek elébe.*
- Egy pillanatra megbocsátana?
*Gyorsan összekapkodja maradék holmiját, ujját kicsit össze is keni a kifolyt tintával, de miután a pad mellé, biztonságos távolságba leteszi a kötetet az üvegcsével és tollal együtt, köpenyéből egy fekete kendőt húz elő, hogy azonnal letörölhesse azt.
A mókus feltűnése még Anornak is meglepő, pedig közel érzi magát a természethez.*
- Áh, és mégis honnan sikerült szert tennie egy ilyen hűséges barátra?
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 14:19:01
Üzenet elküldve: 2016-01-07 14:19:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
-S ugyan mit ér a zene értő közönség nélkül! *igyekszik viszonozni a bókot, miközben készségesen fogadja a kézcsókot -még ha az egy távolságtartó fél-kézcsók is csupán.*
-Valóban csodálatos nap, és a kert is gyönyörű. Ha tudtam volna, hogy a társaság is ilyen pazar errefelé, bizonyára már hamarabb meglátogatom ezt a helyet. *mondja cinkos csillogással a szemében, majd fesztelenül letelepedik a padra, a férfi által nem rég még elfoglalt hely mellé. Várakozóan néz Anorra, hogy összeszedje maradék holmiját és mellé üljön, vagy csak mondjon valamit, de figyelme egy pillanat múlva elkalandozni látszik, ahogy hirtelen mozdulattal csípője felé kap.*
~Ó hogy... á, nincs mit tenni, előbb utóbb úgyis találkozniuk kell~
-Adal úr, ha megengedi, szeretném bemutatni önt egy nagyon kedves ismerősömnek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társamnak, az egyetlen férfinek az életemben... *pillanatnyi szünetet tart, majd vállkendője rejtekéből kienged egy borzas, izgatottan szimatoló, vörös szőrű kis mókust.* Kérem ismerje meg Lord Bozontot! *jelenti be ünnepélyesen*
-S ugyan mit ér a zene értő közönség nélkül! *igyekszik viszonozni a bókot, miközben készségesen fogadja a kézcsókot -még ha az egy távolságtartó fél-kézcsók is csupán.*
-Valóban csodálatos nap, és a kert is gyönyörű. Ha tudtam volna, hogy a társaság is ilyen pazar errefelé, bizonyára már hamarabb meglátogatom ezt a helyet. *mondja cinkos csillogással a szemében, majd fesztelenül letelepedik a padra, a férfi által nem rég még elfoglalt hely mellé. Várakozóan néz Anorra, hogy összeszedje maradék holmiját és mellé üljön, vagy csak mondjon valamit, de figyelme egy pillanat múlva elkalandozni látszik, ahogy hirtelen mozdulattal csípője felé kap.*
~Ó hogy... á, nincs mit tenni, előbb utóbb úgyis találkozniuk kell~
-Adal úr, ha megengedi, szeretném bemutatni önt egy nagyon kedves ismerősömnek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társamnak, az egyetlen férfinek az életemben... *pillanatnyi szünetet tart, majd vállkendője rejtekéből kienged egy borzas, izgatottan szimatoló, vörös szőrű kis mókust.* Kérem ismerje meg Lord Bozontot! *jelenti be ünnepélyesen*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:34:21
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:34:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Anor zavartan áll fel, ahogy a nő odalép hozzá, és mosolyogva fogadja el a felé nyújtott tollat.*
- Igazán nem zavart, csupán sikerült ismét elbűvölnie a gyönyörű játékával.
*A könyv és az üvegcse már szinte nem is érdeklik.*
- Akárcsak a bálon, most is egyből sikerült felkeltenie a figyelmemet. Tudja, azóta várom, hogy újra találkozhassunk és hallgathassam a játékát.
*Kezét kinyújtja a lány felé, majd ha ő is elfogadja, egy kézcsókot imitál. Ajka nem ér hozzá a bőréhez, hiszen nem akar túl tolakodónak tűnni.*
- Micsoda csodás nap ez, nem elég, hogy szikrázik a napsütés, még egy ilyen kivételes szépségbe is könnyen belebotolhat az ember ebben a gyönyörű kertben.
*Anor tekintete lassan és óvatosan futja végig a lány testének kecses körvonalait. Igyekszik, hogy alig legyen észrevehető, hogy bókolásával párhuzamosan máris gyönyörködik benne.*
*Anor zavartan áll fel, ahogy a nő odalép hozzá, és mosolyogva fogadja el a felé nyújtott tollat.*
- Igazán nem zavart, csupán sikerült ismét elbűvölnie a gyönyörű játékával.
*A könyv és az üvegcse már szinte nem is érdeklik.*
- Akárcsak a bálon, most is egyből sikerült felkeltenie a figyelmemet. Tudja, azóta várom, hogy újra találkozhassunk és hallgathassam a játékát.
*Kezét kinyújtja a lány felé, majd ha ő is elfogadja, egy kézcsókot imitál. Ajka nem ér hozzá a bőréhez, hiszen nem akar túl tolakodónak tűnni.*
- Micsoda csodás nap ez, nem elég, hogy szikrázik a napsütés, még egy ilyen kivételes szépségbe is könnyen belebotolhat az ember ebben a gyönyörű kertben.
*Anor tekintete lassan és óvatosan futja végig a lány testének kecses körvonalait. Igyekszik, hogy alig legyen észrevehető, hogy bókolásával párhuzamosan máris gyönyörködik benne.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:24:55
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:24:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Pár percig a látszólag a zenébe mélyed, sűrű fekete szempillái árnyékba vonják pillantását, majd felnéz, tekintete összefonódik a férfiéval, egy szívdobbanás, kettő, három, aztán elmosolyodik.
Anor ügyetlenkedése kuncogásra készteti, de hosszas kárörvendés helyett fürgén leszökken a talapzatról és pár határozott lépéssel odamegy a férfihez, lehajol mellé és az elgurult toll után nyúl.*
-Bocsásson meg, ha megzavartam! *mondja könnyed udvariaskodással a hangjában és mosolyogva nyújtja át az íróeszközt.*
*Pár percig a látszólag a zenébe mélyed, sűrű fekete szempillái árnyékba vonják pillantását, majd felnéz, tekintete összefonódik a férfiéval, egy szívdobbanás, kettő, három, aztán elmosolyodik.
Anor ügyetlenkedése kuncogásra készteti, de hosszas kárörvendés helyett fürgén leszökken a talapzatról és pár határozott lépéssel odamegy a férfihez, lehajol mellé és az elgurult toll után nyúl.*
-Bocsásson meg, ha megzavartam! *mondja könnyed udvariaskodással a hangjában és mosolyogva nyújtja át az íróeszközt.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:13:23
Üzenet elküldve: 2016-01-07 13:13:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A férfi elmélyedten jegyzetel, mikor valami mennyei muzsika üti meg fülét. mintha lant szólna valahol. Felemeli fejét a papírokból, és egy csodaszép teremtést pillant meg.*
~Ismerős! Mintha...~
*Kicsit késleltetve, de egyből ráeszmél, hogy a hölgy nem más, mint akivel a bálon beszélgetett. A zene, amit játszik már akkor is felkeltette Anor figyelmét, és nincs ez másképp most sem. A toll megáll a kezében, végéről egy kevés tinta cseppen a papírra, de ezt szinte észre sem veszi. Elmélyül a dallamok szépségében és végig a lányt nézi. Ha tekintetük találkozik, Anor kellemesen elidőzik benne.
Szélesen mosolyog, majd úgy érzi, ezt a pillanatot meg kell örökítenie a kis könyvben. Újra íráshoz látna, de akkor veszi észre, hogy a toll végéről lecsöppenő tinta egészen nagy foltot hagyott a papíron, míg ő elbámészkodott.*
- A csudába!
*Gyorsan elkapja a kezét, de ezzel a hirtelen és óvatlan mozdulattal a maga mellé tett tintás üvegcsét le is veri a földre. Zavarában elejti a tollat, és könyvet, hirtelen nem is tudja, hogy miért nyúljon inkább. Aztán csalódottan feladja, a tinta kifolyt, a toll és a könyv a kavicsokon landolt. Most már talán mindegy is. Aztán eszébe jut a lány.
Félve emeli fel a fejét, hogy megnézze, vajon látta-e az apró balesetet.*
~Na, szép! Amikor a újbóli találkozáson járt az eszem, nem éppen egy ilyen szerencsétlen fráter képét akartam festeni, aki még a saját holmijaira sem tud vigyázni.~
*A férfi elmélyedten jegyzetel, mikor valami mennyei muzsika üti meg fülét. mintha lant szólna valahol. Felemeli fejét a papírokból, és egy csodaszép teremtést pillant meg.*
~Ismerős! Mintha...~
*Kicsit késleltetve, de egyből ráeszmél, hogy a hölgy nem más, mint akivel a bálon beszélgetett. A zene, amit játszik már akkor is felkeltette Anor figyelmét, és nincs ez másképp most sem. A toll megáll a kezében, végéről egy kevés tinta cseppen a papírra, de ezt szinte észre sem veszi. Elmélyül a dallamok szépségében és végig a lányt nézi. Ha tekintetük találkozik, Anor kellemesen elidőzik benne.
Szélesen mosolyog, majd úgy érzi, ezt a pillanatot meg kell örökítenie a kis könyvben. Újra íráshoz látna, de akkor veszi észre, hogy a toll végéről lecsöppenő tinta egészen nagy foltot hagyott a papíron, míg ő elbámészkodott.*
- A csudába!
*Gyorsan elkapja a kezét, de ezzel a hirtelen és óvatlan mozdulattal a maga mellé tett tintás üvegcsét le is veri a földre. Zavarában elejti a tollat, és könyvet, hirtelen nem is tudja, hogy miért nyúljon inkább. Aztán csalódottan feladja, a tinta kifolyt, a toll és a könyv a kavicsokon landolt. Most már talán mindegy is. Aztán eszébe jut a lány.
Félve emeli fel a fejét, hogy megnézze, vajon látta-e az apró balesetet.*
~Na, szép! Amikor a újbóli találkozáson járt az eszem, nem éppen egy ilyen szerencsétlen fráter képét akartam festeni, aki még a saját holmijaira sem tud vigyázni.~
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 12:54:31
Üzenet elküldve: 2016-01-07 12:54:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
~Milyen pompás ajándék~ *gondolja Aelala az évszakhoz nem illő gyönyörű időre gondolva, ahogy meggypiros gyapjúba bújva, egy puha, kötött sállal a vállán a Templomkertbe ér. Szívesebben viselne persze bundát, vagy díszes brokátkabátot, de ahhoz előbb egy pártfogót kéne találnia. Mintha csak égi jel lenne, meglátja a fénykoszorútól övezett nemesembert az egyik padon, amint gondolataiba merülve írogat bőrkötéses könyvébe. Igen, ő lesz az, az a figyelmes úriember a Dongnor-bálról... hogy is hívták? Atal? Nem, Adal. Anor Adal. A bárd arcán mosoly fut végig, amikor eszébe jut, hogy azon az estén szemmel láthatóan sikerült megragadnia a férfi érdeklődését, és még arról is volt szó, hogy a nemes alkalmazná őt, mint zenetanárt... ez remek alkalom lehet.
Első ötlete, hogy egyszerűen odasétál és árnyékot vet a férfi jegyzeteire, de meggondolja magát és óvatos léptekkel az Anor által elfoglalt padtól pár méterre balra magasodó, nemes tartású mágust ábrázoló szobor talapzatára telepedik. Tagjait kecses tartásba rendezi és egy kedves, de szomorú dallamot kezd játszani lantján, hátha kiszemeltje is felkapja a fejét a zeneszóra.*
~Milyen pompás ajándék~ *gondolja Aelala az évszakhoz nem illő gyönyörű időre gondolva, ahogy meggypiros gyapjúba bújva, egy puha, kötött sállal a vállán a Templomkertbe ér. Szívesebben viselne persze bundát, vagy díszes brokátkabátot, de ahhoz előbb egy pártfogót kéne találnia. Mintha csak égi jel lenne, meglátja a fénykoszorútól övezett nemesembert az egyik padon, amint gondolataiba merülve írogat bőrkötéses könyvébe. Igen, ő lesz az, az a figyelmes úriember a Dongnor-bálról... hogy is hívták? Atal? Nem, Adal. Anor Adal. A bárd arcán mosoly fut végig, amikor eszébe jut, hogy azon az estén szemmel láthatóan sikerült megragadnia a férfi érdeklődését, és még arról is volt szó, hogy a nemes alkalmazná őt, mint zenetanárt... ez remek alkalom lehet.
Első ötlete, hogy egyszerűen odasétál és árnyékot vet a férfi jegyzeteire, de meggondolja magát és óvatos léptekkel az Anor által elfoglalt padtól pár méterre balra magasodó, nemes tartású mágust ábrázoló szobor talapzatára telepedik. Tagjait kecses tartásba rendezi és egy kedves, de szomorú dallamot kezd játszani lantján, hátha kiszemeltje is felkapja a fejét a zeneszóra.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-07 12:23:00
Üzenet elküldve: 2016-01-07 12:23:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A délutáni napsütés mostanában elég ritka Arthenior felett, a mai napon azonban mégis kéken ragyog az ég, és bár hűvösebb az idő a langyos napsugarak kellemesen bizsergetik a járókelők bőrét.
Anor úgy dönt, hogy ebben a csodás időben a templomkertet választja elmélkedésének helyszínéül. Egy bőrkötésbe fűzött üres lapokkal teli kötetet tollat és tintát visz magával.
A templomkert egyik kényelmes padján ül le, pont szembe a déli égtájon időző nappal. Mélyeket szippant a friss levegőből, s közben jegyzeteli gondolatait.*
*A délutáni napsütés mostanában elég ritka Arthenior felett, a mai napon azonban mégis kéken ragyog az ég, és bár hűvösebb az idő a langyos napsugarak kellemesen bizsergetik a járókelők bőrét.
Anor úgy dönt, hogy ebben a csodás időben a templomkertet választja elmélkedésének helyszínéül. Egy bőrkötésbe fűzött üres lapokkal teli kötetet tollat és tintát visz magával.
A templomkert egyik kényelmes padján ül le, pont szembe a déli égtájon időző nappal. Mélyeket szippant a friss levegőből, s közben jegyzeteli gondolatait.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-05 17:16:13
Üzenet elküldve: 2016-01-05 17:16:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel, Esyae//
*Nem hitte volna, hogy testőre ilyen messze elkódorog, ez jócskán megnehezítette a számára a keresgélést. Szerencsére és sok-sok körbekérdezgetés nyomán sikerült felvennie az események fonalát, mivel a leírás úgy tűnik, hogy megfelelően karakterizálja Esyae-t. A kertész adja meg az utolsó támpontot az útvonal tekintetében. Innen pedig már látja az összegyűlteket.*
-Üdvözletem mindenkinek, a nevem Nestar Erefiz. Csak kinézőben vagyok itt.
*Amennyiben Esyae érdeklődőn néz rá, egy halvány intéssel jelzi, hogy ne készüljön az indulásra. Nincs szándékában megzavarni semmit, bár ez a jelenlétével megkerülhetetlen lesz, azonban ha úgy érzi, hogy túlságosan nagy tehet, akkor visszavonul csendes olvasásába.*
//Elyne, Darel, Esyae//
*Nem hitte volna, hogy testőre ilyen messze elkódorog, ez jócskán megnehezítette a számára a keresgélést. Szerencsére és sok-sok körbekérdezgetés nyomán sikerült felvennie az események fonalát, mivel a leírás úgy tűnik, hogy megfelelően karakterizálja Esyae-t. A kertész adja meg az utolsó támpontot az útvonal tekintetében. Innen pedig már látja az összegyűlteket.*
-Üdvözletem mindenkinek, a nevem Nestar Erefiz. Csak kinézőben vagyok itt.
*Amennyiben Esyae érdeklődőn néz rá, egy halvány intéssel jelzi, hogy ne készüljön az indulásra. Nincs szándékában megzavarni semmit, bár ez a jelenlétével megkerülhetetlen lesz, azonban ha úgy érzi, hogy túlságosan nagy tehet, akkor visszavonul csendes olvasásába.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-05 14:03:26
Üzenet elküldve: 2016-01-05 14:03:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
- Köszönöm Elyne.
* Hangja halk, de hálával néz az őzbarna szemekbe. *
- Úgy lesz.
* Bólint, miközben tesz most még hamis ígéretet. Valóban hálás az új ismerős felajánlásáért, de akadnak kétségei afelől, hogy bármit is tehetne, ha visszatérne. Bár szíve húzza, mégis valószínűleg akkor írná alá halálos ítéletét. *
- Minden segítő kéz számít. S szerintem, ha valóban kitartó vagy, meglesz az eredménye.
* Mosolyog szelíden a lányra. *
~ Kedves teremtés.~
* Van valami a testvérpárban, mely barátságossá teszi őket, még a rideg katonát is. Talán pont az egyszerűsége. A fiatal lányból pedig valami különös szimpátia sugárzik. *
- Vidékenként s családokként is. Hisz ti vagytok rá a példa. Bár amit mondasz, számomra kegyetlenség. Nálunk is akadtak olyan családok, ahol olyan frigyre léptek a gyerekek, melyet a szülők akartak. Bár ezeknek meg volt a maga haszna, ha eltekintünk attól, az egy hibától, hogy talán a fiatalok nem is ismerték egymást addig, míg el nem jött a „nagy” nap. Egy szövetség megpecsételése a jó viszony megtartása vagy épp a béke jeleként. Gondolom, ilyesmi állhat a háttérben. De ha már itt tartunk, nektek van már jelöltettek?
* Elnézve Worf testvéreket, már mindketten korban lehetnek. S Elynet elnézve, nem lehetnek gond az udvarlók számával, hisz bármelyik férfi megfordulna utána. Ahogy az acél tekintetű ifjú után is alélva fordulnak a nők. Emlékei szerint, mintha a versenyen is akad volna neki rajongója. Bár azért erre nem kérdezz rá, hogy megbizonyosodjon róla. *
- Halott katonák? Hmm… hát ez valóban nem természetes. Hírek?
* Maga sem hallott semmit, bár ez nem is annyira meglepő Nestar mellett. Ritka pillanatok egyike, ha kimerészkedik a házból. S bár neki olyankor sincs tiltva, hogy átlépje a küszöböt, de akkor van, hogy Gildrast tanítja vagy segít neki, kölcsönös alapon. *
//Elyne, Darel//
- Köszönöm Elyne.
* Hangja halk, de hálával néz az őzbarna szemekbe. *
- Úgy lesz.
* Bólint, miközben tesz most még hamis ígéretet. Valóban hálás az új ismerős felajánlásáért, de akadnak kétségei afelől, hogy bármit is tehetne, ha visszatérne. Bár szíve húzza, mégis valószínűleg akkor írná alá halálos ítéletét. *
- Minden segítő kéz számít. S szerintem, ha valóban kitartó vagy, meglesz az eredménye.
* Mosolyog szelíden a lányra. *
~ Kedves teremtés.~
* Van valami a testvérpárban, mely barátságossá teszi őket, még a rideg katonát is. Talán pont az egyszerűsége. A fiatal lányból pedig valami különös szimpátia sugárzik. *
- Vidékenként s családokként is. Hisz ti vagytok rá a példa. Bár amit mondasz, számomra kegyetlenség. Nálunk is akadtak olyan családok, ahol olyan frigyre léptek a gyerekek, melyet a szülők akartak. Bár ezeknek meg volt a maga haszna, ha eltekintünk attól, az egy hibától, hogy talán a fiatalok nem is ismerték egymást addig, míg el nem jött a „nagy” nap. Egy szövetség megpecsételése a jó viszony megtartása vagy épp a béke jeleként. Gondolom, ilyesmi állhat a háttérben. De ha már itt tartunk, nektek van már jelöltettek?
* Elnézve Worf testvéreket, már mindketten korban lehetnek. S Elynet elnézve, nem lehetnek gond az udvarlók számával, hisz bármelyik férfi megfordulna utána. Ahogy az acél tekintetű ifjú után is alélva fordulnak a nők. Emlékei szerint, mintha a versenyen is akad volna neki rajongója. Bár azért erre nem kérdezz rá, hogy megbizonyosodjon róla. *
- Halott katonák? Hmm… hát ez valóban nem természetes. Hírek?
* Maga sem hallott semmit, bár ez nem is annyira meglepő Nestar mellett. Ritka pillanatok egyike, ha kimerészkedik a házból. S bár neki olyankor sincs tiltva, hogy átlépje a küszöböt, de akkor van, hogy Gildrast tanítja vagy segít neki, kölcsönös alapon. *
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2016-01-01 12:11:42
Üzenet elküldve: 2016-01-01 12:11:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, a városban//
~Milyen hihetetlenül nagy ez a város! Már bolyongok egy ideje, de még közel sincs vége a barangolásnak.~ *A könyvtári és templomi elmélkedések és megtekintéseket követően a háta mögött hagyja a város igazán nagy nevezetességeit. Már biztos nem sok helyszín van hátra, hogy mindent lásson, de itt ezen a ponton csalódnia kell, mivel szembetűnik neki, hogy milyen hatalmas kiterjedésű még a város. Ahogy eléri, a templomkertet ez még bizonyosabbá válik a számára.
A kert igazán impozáns és rendezett. Messze nem olyan csapzott, mint a temető rideg légköre és a folyópart elhanyagolt rézsűi. Még a tél ellenére is, van benne valami rendezettség és nem is annyira egy kertnek, mint inkább egy kisebb parknak tűnik, ahol az emberek a jó időben beszélgetnek és összegyűlnek. Ahogy halad előre, eszébe jut, hogy a városi élet, milyen megvetendő is volt számára annak előtte, de mostanra fel kellett ismernie, hogy a város nélkül sehol nem valósulhatna meg mindaz, ami terveiben szerepe. A sok ötlet és elképzelés, csak akkor képes alakot ölteni, ha emberek veszik körül, ha sok ember veszi körül. Amíg nyugaton élet, alig párszáz fős kis közösségek között ingázott orvos tanítóival és egy egy kisebb falu között nehéz akár áthatolhatatlan természeti akadályok is voltak, hol a sziklás hegyek, vagy a sűrű erdők, vagy éppen a szeszélyes természet csapott oda nekik. A város ezzel szemben rendezettebb és könnyen elérhető minden, amire szüksége van. Habár a kő utak itt sem feltétlen vannak kiépítve, de a döngölt föld jó szolgálatot tesz gyalogosnak, lovasnak, vagy éppenséggel a kocsisoknak. Ahogy a város előnyein gondolkodik, lassan sétál előre maga mögött hagyva a templom hatalmas kő rengetegét.* ~Nem gondoltam volna, hogy tényleg és komolyan elgondolkodom egyszer a városi életen. Olyan szép volt nyugaton, olyan jó volt az erdőben. Soha nem hiányzott, hogy gyökeret eresszek ennyi ember között, de most még is ez tűnik a legjobb döntésnek. Talán ez lehet az áttörés a munkámban is, hiszen egyszerre él itt az összes kísérleti alany és a legtöbb beszerzendő alapanyag is megtalálható. Ha pedig nagyon kell valami, akkor kimegyek az erdőbe és beszerzem. Amúgy is felírtam már egy két olyan helyet, ahol biztosan beszerezhetek legalább pár mérget.~ *A séta jól esik és frissítően hat a doktor testére. Satnya izma kezdenek régi fényükben tündökölni és erőre is kap a könnyen belélegezhető hideg levegőtől. A további gyaloglás már öröm számára.
A templom és a könyvek hiányosságát jól feledteti a kert szépsége és rendezettsége a szembejövő emberek itt sokkalta nyugodtabbnak tűnnek, és nem látszik rajtuk a háború előszele, vagy aggodalma. Ez egy érdekes gondolatot vet fel, amitől a város még érdekesebb helynek kezd látszani. Ha a városban nem minden környéken ugyanúgy reagálnak ugyan arra a fenyegetésre, akkor joggal gondolhatja a doktor, hogy a társadalom lényegesen összetettebb, mint eleinte vélekedett erről. Kicsit megint elfogja a nosztalgia és a nyugat után vágyakozik, ahol egyik és másik falu között hatalmas társadalmi eltérések voltak. Ott ez magyarázható volt a távolsággal és az elszigeteltséggel, de itt vajon mivel? Mi adja a különbséget, ha ilyen közel élnek egymáshoz? Ezek a kérdések feltárásra várnak, de talán nem neki. Végül abban marad tudatával, hogy jobb ezekbe nem belemélyedni. Foglalkozzon mindenki a maga dolgával.*
~Milyen hihetetlenül nagy ez a város! Már bolyongok egy ideje, de még közel sincs vége a barangolásnak.~ *A könyvtári és templomi elmélkedések és megtekintéseket követően a háta mögött hagyja a város igazán nagy nevezetességeit. Már biztos nem sok helyszín van hátra, hogy mindent lásson, de itt ezen a ponton csalódnia kell, mivel szembetűnik neki, hogy milyen hatalmas kiterjedésű még a város. Ahogy eléri, a templomkertet ez még bizonyosabbá válik a számára.
A kert igazán impozáns és rendezett. Messze nem olyan csapzott, mint a temető rideg légköre és a folyópart elhanyagolt rézsűi. Még a tél ellenére is, van benne valami rendezettség és nem is annyira egy kertnek, mint inkább egy kisebb parknak tűnik, ahol az emberek a jó időben beszélgetnek és összegyűlnek. Ahogy halad előre, eszébe jut, hogy a városi élet, milyen megvetendő is volt számára annak előtte, de mostanra fel kellett ismernie, hogy a város nélkül sehol nem valósulhatna meg mindaz, ami terveiben szerepe. A sok ötlet és elképzelés, csak akkor képes alakot ölteni, ha emberek veszik körül, ha sok ember veszi körül. Amíg nyugaton élet, alig párszáz fős kis közösségek között ingázott orvos tanítóival és egy egy kisebb falu között nehéz akár áthatolhatatlan természeti akadályok is voltak, hol a sziklás hegyek, vagy a sűrű erdők, vagy éppen a szeszélyes természet csapott oda nekik. A város ezzel szemben rendezettebb és könnyen elérhető minden, amire szüksége van. Habár a kő utak itt sem feltétlen vannak kiépítve, de a döngölt föld jó szolgálatot tesz gyalogosnak, lovasnak, vagy éppenséggel a kocsisoknak. Ahogy a város előnyein gondolkodik, lassan sétál előre maga mögött hagyva a templom hatalmas kő rengetegét.* ~Nem gondoltam volna, hogy tényleg és komolyan elgondolkodom egyszer a városi életen. Olyan szép volt nyugaton, olyan jó volt az erdőben. Soha nem hiányzott, hogy gyökeret eresszek ennyi ember között, de most még is ez tűnik a legjobb döntésnek. Talán ez lehet az áttörés a munkámban is, hiszen egyszerre él itt az összes kísérleti alany és a legtöbb beszerzendő alapanyag is megtalálható. Ha pedig nagyon kell valami, akkor kimegyek az erdőbe és beszerzem. Amúgy is felírtam már egy két olyan helyet, ahol biztosan beszerezhetek legalább pár mérget.~ *A séta jól esik és frissítően hat a doktor testére. Satnya izma kezdenek régi fényükben tündökölni és erőre is kap a könnyen belélegezhető hideg levegőtől. A további gyaloglás már öröm számára.
A templom és a könyvek hiányosságát jól feledteti a kert szépsége és rendezettsége a szembejövő emberek itt sokkalta nyugodtabbnak tűnnek, és nem látszik rajtuk a háború előszele, vagy aggodalma. Ez egy érdekes gondolatot vet fel, amitől a város még érdekesebb helynek kezd látszani. Ha a városban nem minden környéken ugyanúgy reagálnak ugyan arra a fenyegetésre, akkor joggal gondolhatja a doktor, hogy a társadalom lényegesen összetettebb, mint eleinte vélekedett erről. Kicsit megint elfogja a nosztalgia és a nyugat után vágyakozik, ahol egyik és másik falu között hatalmas társadalmi eltérések voltak. Ott ez magyarázható volt a távolsággal és az elszigeteltséggel, de itt vajon mivel? Mi adja a különbséget, ha ilyen közel élnek egymáshoz? Ezek a kérdések feltárásra várnak, de talán nem neki. Végül abban marad tudatával, hogy jobb ezekbe nem belemélyedni. Foglalkozzon mindenki a maga dolgával.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-30 15:42:12
Üzenet elküldve: 2015-12-30 15:42:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* Mindenfelé mások a szokások, valóban erre már ő is rájött amint ideért. Hamar szembesült ezzel a ténnyel, no nem mintha nagy meglepetést okozott volna. Tovább nem is fonja a történet ezen szálát, hiszen nincs mit.
De persze a fő fonalat csak nem ússza meg. Érezte, egy ilyen labda nem maradhat a levegőben lecsapatlanul. De a szőkeség s nem a barna hajú leány kíváncsisága nagyobb, kivételesen. *
- Lidérc, démon, nem tudom a nevüket. Régen elhunyt katonák támadtak ránk. Láttam már egyet s mást, de, hogy a halott katona harcoljon tovább, újra, az nem mindennapi dolog. A Pirtianesi acél hű volt nevéhez, használt ellenük, s a tűz, az végzett végül minddel.
* Ennyi hát a történet, nem túl bőséges de ez van az ifjú számára ennyi maradt meg. *
- Még csak most értünk vissza, ki hozta hírét?
* Kérdez vissza húgától hiszen valóban csupán most érkeztek, s nem volt ki erről beszéljen, már persze a fiú a saját esetükre gondol, egyébről az út közben viszonylag nehezen tud informálódni az ember. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* Mindenfelé mások a szokások, valóban erre már ő is rájött amint ideért. Hamar szembesült ezzel a ténnyel, no nem mintha nagy meglepetést okozott volna. Tovább nem is fonja a történet ezen szálát, hiszen nincs mit.
De persze a fő fonalat csak nem ússza meg. Érezte, egy ilyen labda nem maradhat a levegőben lecsapatlanul. De a szőkeség s nem a barna hajú leány kíváncsisága nagyobb, kivételesen. *
- Lidérc, démon, nem tudom a nevüket. Régen elhunyt katonák támadtak ránk. Láttam már egyet s mást, de, hogy a halott katona harcoljon tovább, újra, az nem mindennapi dolog. A Pirtianesi acél hű volt nevéhez, használt ellenük, s a tűz, az végzett végül minddel.
* Ennyi hát a történet, nem túl bőséges de ez van az ifjú számára ennyi maradt meg. *
- Még csak most értünk vissza, ki hozta hírét?
* Kérdez vissza húgától hiszen valóban csupán most érkeztek, s nem volt ki erről beszéljen, már persze a fiú a saját esetükre gondol, egyébről az út közben viszonylag nehezen tud informálódni az ember. *
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-28 21:11:19
Üzenet elküldve: 2015-12-28 21:11:19
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Nem túlzás azt mondani, hogy élvezi a kialakult helyzetet. Nagyon is dagad a mell a büszkeségtől, hogy ezúttal fehér tollal a sisakján és három lótifutival a háta mögött járhatja a várost, még ha az egyszerű ing nem is fénylik úgy mint lemezvértje, ő akkor sem aggódik igazán. Épp elég vas van a három másikon, és amúgy sem olyan helyre készülnek, ahol erre mind szükség lesz. A trió, nem valami érdekes számára. Talán a későbbiekben több arcot és nevet fog megjegyezni a barakkból, mi több szeretne minél több kapcsolatot kialakítani, amik egy nap remélhetőleg a hadnagyi székbe ültetik, sőt részben ezért is dolgozik ma ismeretlenekkel, ám a három lándzsásban valahogy kevés dolog fogja meg, főleg ha összevetjük a dolgot eltávozásának okával.
Kilépve a barakkból először a Gazdagnegyed főutcáján haladnak végig, a nemesi házak csillogásának és az itt ott megvillanó fehér tollak fényeinek kereszttüzében. Ez még biztonságos terület. Túl sok kollégájuk őriz túl kevés embert olyan házakban melyek lakói amúgy is megengedhetik maguknak a fegyveres edzést, a magas kerítéseket, az erős széfeket és a vad őrkutyákat. Persze érthető a dolog. A barakknak szüksége van a bevételekre, jól kell tartani az őröket, és jól kell tartani a tisztjeiket, különben lehetetlen elvégezni azt a rengeteg munkát, amivel a hadnagykisasszony is láthatólag állandóan szembe kerül. Az is csoda, hogy neki volt ideje erre a kis kiruccanásra.
Az kövezett út lassan vezet tovább, a város keleti részébe, előbb a középnemesek kisebb kúriái mellett majd egy kis fakapun áthaladva, egy csapásra a templom hatalmas kertjében találják magukat. A monoton és végtelennek tűnő épületek helyett füves rétek bokrok és fák szegélyezik útjukat. Az arany sárgáját, és a falak fehérjét, barna és zöld színek váltják, amíg hátulról, megkerülve a kolosszális építményt a templom kapujába érnek. Nyilván nem ez a legnagyobb épület a világon. A másik három város, melyeknek nagyobb a lakossága, talán nagyobb templomokkal is ékíti magát, ám Aoneer számára aki már a gazdagnegyed épületei is mesébe illőnek tűntek a templom igazi csoda. Egy lehetetlen szerkezet amit talán csak a mágia tart egyben és óv meg az összedőléstől, és a városra oly jellemző szél süvítő haragjától.*
-Itt várjatok. *Szól a mögötte haladó hármasnak kizökkentve azokat susmorgásukból, mikor a levegő templomának bejáratához érnek. A vita tárgya talán az őrjárat célpontja lehetett, mert az őrmester nem árulta el nekik hová tartanak. Innentől viszont már nincsen szüksége testőrségre, legalábbis a barakk belsejéből nem remél semmiféle veszélyt. Ők meg jobban teszik ha egy ideig figyelemmel tartják a kertet. Hisz ezen az úton, a kerten és a temetőn keresztül számtalan kétes, az őrség szemét nehezen viselő alak szökhet be a városba, vagy épp ki a kikötő felé.*
Kilépve a barakkból először a Gazdagnegyed főutcáján haladnak végig, a nemesi házak csillogásának és az itt ott megvillanó fehér tollak fényeinek kereszttüzében. Ez még biztonságos terület. Túl sok kollégájuk őriz túl kevés embert olyan házakban melyek lakói amúgy is megengedhetik maguknak a fegyveres edzést, a magas kerítéseket, az erős széfeket és a vad őrkutyákat. Persze érthető a dolog. A barakknak szüksége van a bevételekre, jól kell tartani az őröket, és jól kell tartani a tisztjeiket, különben lehetetlen elvégezni azt a rengeteg munkát, amivel a hadnagykisasszony is láthatólag állandóan szembe kerül. Az is csoda, hogy neki volt ideje erre a kis kiruccanásra.
Az kövezett út lassan vezet tovább, a város keleti részébe, előbb a középnemesek kisebb kúriái mellett majd egy kis fakapun áthaladva, egy csapásra a templom hatalmas kertjében találják magukat. A monoton és végtelennek tűnő épületek helyett füves rétek bokrok és fák szegélyezik útjukat. Az arany sárgáját, és a falak fehérjét, barna és zöld színek váltják, amíg hátulról, megkerülve a kolosszális építményt a templom kapujába érnek. Nyilván nem ez a legnagyobb épület a világon. A másik három város, melyeknek nagyobb a lakossága, talán nagyobb templomokkal is ékíti magát, ám Aoneer számára aki már a gazdagnegyed épületei is mesébe illőnek tűntek a templom igazi csoda. Egy lehetetlen szerkezet amit talán csak a mágia tart egyben és óv meg az összedőléstől, és a városra oly jellemző szél süvítő haragjától.*
-Itt várjatok. *Szól a mögötte haladó hármasnak kizökkentve azokat susmorgásukból, mikor a levegő templomának bejáratához érnek. A vita tárgya talán az őrjárat célpontja lehetett, mert az őrmester nem árulta el nekik hová tartanak. Innentől viszont már nincsen szüksége testőrségre, legalábbis a barakk belsejéből nem remél semmiféle veszélyt. Ők meg jobban teszik ha egy ideig figyelemmel tartják a kertet. Hisz ezen az úton, a kerten és a temetőn keresztül számtalan kétes, az őrség szemét nehezen viselő alak szökhet be a városba, vagy épp ki a kikötő felé.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-23 22:55:29
Üzenet elküldve: 2015-12-23 22:55:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy, Darel//
*Nem sok szó esik többet köztük a mágikus képességek megvitatásáról. Esy nem tudja pontosan, hogy úrnője milyen mágiában is jártas pontosan. Felesleges is kérdezősködnie, majd személyesen elmegy, s megkérdezi maga. Talán tényleg fog tudni neki segíteni. Nem tudja, hogy miért, de reménységet érez szíve mélyén.*
- Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj nyugodtan. *Közli kedves, barátságos hangon. Talán túl közvetlennek tűnik a lány, de szívesen segít másoknak. A dús szőke hajú szépség valahogy megnyerte tetszését. Általában jól kijön az emberekkel, s ha tényleg bajban van, őszintén ajánlja fel segítségét. Igaz bátyja nevében ezt nem teheti, ezért sem beszél többes számban.*
- Ha eléggé jó ismerője leszek a mágiának, talán hasznomat is veheted. *Szól újra, s kesztyűbe bújtatott kezét a lány kézfejére teszi, ezzel is jelezve, hogy szavai nem hamisak.
A drasztikusság újra szóba kerül. Fivérének igaza van. Ő így gondolja, ezért sem szól közbe a dolgokra. Egyszer kérdőjelezte meg Atyja szokását. De többet nem volt ellene a dolgoknak, s az is csak egy dolog miatt… Esyae szavaira akaratlanul is elhúzza a száját. Tudna beszélni egy harmadik oldalról. Mégis… Nem tudná elképzelni fivéreit máshogy. Nem tudná elképzelni, hogy máshogy neveljék őket. Gondolataiba mélyedve figyeli Darel szikár, rideg alakját.*
- Szerintem minden vidéken más szokások vannak. Felénk sem egyértelmű. Sok lány el sem hagyhatja házát, csak miután férjhez adták. Akkor is csak a férjének a házába térhát át, s azt sem hagyhatja el. *Ecseteli.* - Mi ilyen szempontból szerencsések vagyunk.
*Néz újra fel testvérére. Szavai valósak, bármilyen keményen is nevelték őket, meghagyták nekik a szabadságot. Vagyis ő ezt mindig így képzelte. Tíz év sok idő, az idő alatt bármi történhet velük, bárhogy alakulhat sorsuk, s abba nem szólhat bele az Atyjuk.
Felvont szemöldökkel hallgatja testvére tömör beszámolóját. Majd sűrű pislogásba kezd. Arca hirtelen enged fel, s válik gyönyörködtetővé. De még mielőtt feltehetné kérdését a szőkeség megelőzi.*
- Sok pletyka kering arról a vidékről. Az a szóbeszéd járja a városban, hogy a holtak életre keltek az északi vidéken. S lám, van, aki látta is.
*Mosolyodik a fivérére. A két történet bár nem biztos, hogy valós, de pár pletyka alapján honnan tudná, hogy nem?*
- Enyhült?
*Nevet fel kissé. A maga részéről nem mondaná enyhülésnek, hogy nem ölik meg aki mágiát használ. De hogy ferde szemekkel néznek rá odahaza. Igaz mágusok nélkül talán a táboriak nagy része nem élte volna meg a felnőtt kort. Mégsem mondaná, hogy enyhült volna a velük való viszony. Ha az Atyja tudná, hogy miért indult útnak, ő lenne az első, ki bilincsbe verné, s otthon tartaná. Vagyis képzeletében ez él, még ha hamisan is.*
//Esy, Darel//
*Nem sok szó esik többet köztük a mágikus képességek megvitatásáról. Esy nem tudja pontosan, hogy úrnője milyen mágiában is jártas pontosan. Felesleges is kérdezősködnie, majd személyesen elmegy, s megkérdezi maga. Talán tényleg fog tudni neki segíteni. Nem tudja, hogy miért, de reménységet érez szíve mélyén.*
- Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj nyugodtan. *Közli kedves, barátságos hangon. Talán túl közvetlennek tűnik a lány, de szívesen segít másoknak. A dús szőke hajú szépség valahogy megnyerte tetszését. Általában jól kijön az emberekkel, s ha tényleg bajban van, őszintén ajánlja fel segítségét. Igaz bátyja nevében ezt nem teheti, ezért sem beszél többes számban.*
- Ha eléggé jó ismerője leszek a mágiának, talán hasznomat is veheted. *Szól újra, s kesztyűbe bújtatott kezét a lány kézfejére teszi, ezzel is jelezve, hogy szavai nem hamisak.
A drasztikusság újra szóba kerül. Fivérének igaza van. Ő így gondolja, ezért sem szól közbe a dolgokra. Egyszer kérdőjelezte meg Atyja szokását. De többet nem volt ellene a dolgoknak, s az is csak egy dolog miatt… Esyae szavaira akaratlanul is elhúzza a száját. Tudna beszélni egy harmadik oldalról. Mégis… Nem tudná elképzelni fivéreit máshogy. Nem tudná elképzelni, hogy máshogy neveljék őket. Gondolataiba mélyedve figyeli Darel szikár, rideg alakját.*
- Szerintem minden vidéken más szokások vannak. Felénk sem egyértelmű. Sok lány el sem hagyhatja házát, csak miután férjhez adták. Akkor is csak a férjének a házába térhát át, s azt sem hagyhatja el. *Ecseteli.* - Mi ilyen szempontból szerencsések vagyunk.
*Néz újra fel testvérére. Szavai valósak, bármilyen keményen is nevelték őket, meghagyták nekik a szabadságot. Vagyis ő ezt mindig így képzelte. Tíz év sok idő, az idő alatt bármi történhet velük, bárhogy alakulhat sorsuk, s abba nem szólhat bele az Atyjuk.
Felvont szemöldökkel hallgatja testvére tömör beszámolóját. Majd sűrű pislogásba kezd. Arca hirtelen enged fel, s válik gyönyörködtetővé. De még mielőtt feltehetné kérdését a szőkeség megelőzi.*
- Sok pletyka kering arról a vidékről. Az a szóbeszéd járja a városban, hogy a holtak életre keltek az északi vidéken. S lám, van, aki látta is.
*Mosolyodik a fivérére. A két történet bár nem biztos, hogy valós, de pár pletyka alapján honnan tudná, hogy nem?*
- Enyhült?
*Nevet fel kissé. A maga részéről nem mondaná enyhülésnek, hogy nem ölik meg aki mágiát használ. De hogy ferde szemekkel néznek rá odahaza. Igaz mágusok nélkül talán a táboriak nagy része nem élte volna meg a felnőtt kort. Mégsem mondaná, hogy enyhült volna a velük való viszony. Ha az Atyja tudná, hogy miért indult útnak, ő lenne az első, ki bilincsbe verné, s otthon tartaná. Vagyis képzeletében ez él, még ha hamisan is.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-21 13:14:57
Üzenet elküldve: 2015-12-21 13:14:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
* Valóban egyszerűbb, bár abban teljesen bizonyos, hogy Moon a hold láthatatlan erőit hajtja uralma alá, csak abban nem biztos, hogy most védekező vagy támadó mágiát kell ez alatt érteni. Mindenesetre mosolyogva bólint, hisz felajánlotta a testvéreknek, hogy látogassanak el a kúriába, s ehhez még mindig tartja magát.
A páros incselkedését – vagyis inkább Elynet- fel-feltűnő mosollyal konstatálja, minthogy Darel kedves, de hűvös mosolyait. *
- De egyszer szeretnék, de hajó s legénység nélkül kissé bajos ár kelni a tengeren. S jelenleg nincs rá meg a lehetőségem, hogy béreljek vagy akár vegyek magamnak.
* Tárja szét összekulcsolt kezét, ahogy a hajnalba nyíló virágok, majd zárja is őket össze, ahogy eljő az este. *
- Sajnos meg vannak a korlátaim.
* Tesz pontot a téma végére. Furcsa volt neki az elején a helyzet, hisz bármit – majdnem bármit- megkaphatott, amire vágyott. Lovat, hintót, babaházat. Mégis gondosan ügyeltek arra, hogy megtanulja semmit sem kap ingyen. *
- Ami a drasztikusságot illeti, szerintem helyzet és nézőpont függő inkább. Az hogy miért, s hogy a módszert használó vagy elszenvedő oldaláról beszélünk.
* Fordítja figyelmét a feléjük tornyosuló férfira. Kissé kezd kényelmetlenné válni a helyzet, ami a nyakát érinti, de még állja a sarat. Ork háborúk? Na igen, mióta itt van kicsit kupálódott már a helyi történelemből, így megállapítja valóban sok-sok generáción át őrzik a hagyományokat. *
- Nem mindennapi dolog, azt hinné az ember, hogy egy férfinak mindig több választási lehetősége van, mint egy nőnek. Legalábbis az általánosság ezt mutatja. De azt hiszem értem, a lényegét.
• * Teszi végül hozzá. Talán Esy sem firtatta volna Darel harci élményeit, ha mezei banditák támadták volna meg a karavánját. Az senki számára nem lehet meglepő, talán nevezhető mindennapi esetnek, s ha nem így van, akkor a jószerencse kíséri a kalmárt. *
- Lidércek? Mifélék?
* Kerekednek el szemei, hangjában amolyan gyermeki kíváncsiság csendül. *
- Néha be kell áldozni néhány dolgot, ahhoz hogy valami hosszú ideig fennmaradhasson. S amit általában lehet rosszra használni, azt jóra is.
//Elyne, Darel//
* Valóban egyszerűbb, bár abban teljesen bizonyos, hogy Moon a hold láthatatlan erőit hajtja uralma alá, csak abban nem biztos, hogy most védekező vagy támadó mágiát kell ez alatt érteni. Mindenesetre mosolyogva bólint, hisz felajánlotta a testvéreknek, hogy látogassanak el a kúriába, s ehhez még mindig tartja magát.
A páros incselkedését – vagyis inkább Elynet- fel-feltűnő mosollyal konstatálja, minthogy Darel kedves, de hűvös mosolyait. *
- De egyszer szeretnék, de hajó s legénység nélkül kissé bajos ár kelni a tengeren. S jelenleg nincs rá meg a lehetőségem, hogy béreljek vagy akár vegyek magamnak.
* Tárja szét összekulcsolt kezét, ahogy a hajnalba nyíló virágok, majd zárja is őket össze, ahogy eljő az este. *
- Sajnos meg vannak a korlátaim.
* Tesz pontot a téma végére. Furcsa volt neki az elején a helyzet, hisz bármit – majdnem bármit- megkaphatott, amire vágyott. Lovat, hintót, babaházat. Mégis gondosan ügyeltek arra, hogy megtanulja semmit sem kap ingyen. *
- Ami a drasztikusságot illeti, szerintem helyzet és nézőpont függő inkább. Az hogy miért, s hogy a módszert használó vagy elszenvedő oldaláról beszélünk.
* Fordítja figyelmét a feléjük tornyosuló férfira. Kissé kezd kényelmetlenné válni a helyzet, ami a nyakát érinti, de még állja a sarat. Ork háborúk? Na igen, mióta itt van kicsit kupálódott már a helyi történelemből, így megállapítja valóban sok-sok generáción át őrzik a hagyományokat. *
- Nem mindennapi dolog, azt hinné az ember, hogy egy férfinak mindig több választási lehetősége van, mint egy nőnek. Legalábbis az általánosság ezt mutatja. De azt hiszem értem, a lényegét.
• * Teszi végül hozzá. Talán Esy sem firtatta volna Darel harci élményeit, ha mezei banditák támadták volna meg a karavánját. Az senki számára nem lehet meglepő, talán nevezhető mindennapi esetnek, s ha nem így van, akkor a jószerencse kíséri a kalmárt. *
- Lidércek? Mifélék?
* Kerekednek el szemei, hangjában amolyan gyermeki kíváncsiság csendül. *
- Néha be kell áldozni néhány dolgot, ahhoz hogy valami hosszú ideig fennmaradhasson. S amit általában lehet rosszra használni, azt jóra is.
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-20 20:59:46
Üzenet elküldve: 2015-12-20 20:59:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*A gazdagnegyed felől érkezik a templomkertbe. Nem száguld át a kis kerten, egy pillantásra sem méltatva azt, inkább lassít kicsit a léptein, hogy jobban szemügyre vehesse. Régen járt már itt, legalábbis ahhoz képest hosszú időnek tűnik ez a hat, hogy előtte napi rendszerességgel betért, hogy elolvasson egy könyvet, esetleg kikérjen egy pergament.
Tekintetével a környező fákat, a kis padokat és az erre vetődött járókelőket figyeli. Minden olyan nyugodtan és idillinek tűnik, megnyugtatónak, ami alig észrevehető mosolyt csal ajkaira. Már szinte el is felejtette, milyen az, amikor nincs veszélyben az élete, amikor nem kell fejvadászok elől menekülnie vagy az életéért izgulnia, mert egy aljas tolvaj pengét szegez a nyakának.
Egy rövid ideig meg is pihen az egyik üres padon, hogy kiélvezze a pillanatot. Ki tudja, talán nem sok ilyen lesz az elkövetkezendő években, hiszen még mindig vérdíj van a fején. Az egyetlen, ami megnyugtatja, hogy a nyaklánc viszont már nincs nála, így amiatt nem kell, hogy fájjon a feje. S ezáltal biztonságban is van, hiszen csak ő tudja, kinél is található az a drága ékszer... Nagyot nyújtózik, kicsit kiropogtatja megfájdult ízületeit, s habár nagyon kellemes a padon ücsörögni, nem maradhat tovább, hiszen még rengeteg elintéznivalója van, amit szeretne még ma letudni.*
Tekintetével a környező fákat, a kis padokat és az erre vetődött járókelőket figyeli. Minden olyan nyugodtan és idillinek tűnik, megnyugtatónak, ami alig észrevehető mosolyt csal ajkaira. Már szinte el is felejtette, milyen az, amikor nincs veszélyben az élete, amikor nem kell fejvadászok elől menekülnie vagy az életéért izgulnia, mert egy aljas tolvaj pengét szegez a nyakának.
Egy rövid ideig meg is pihen az egyik üres padon, hogy kiélvezze a pillanatot. Ki tudja, talán nem sok ilyen lesz az elkövetkezendő években, hiszen még mindig vérdíj van a fején. Az egyetlen, ami megnyugtatja, hogy a nyaklánc viszont már nincs nála, így amiatt nem kell, hogy fájjon a feje. S ezáltal biztonságban is van, hiszen csak ő tudja, kinél is található az a drága ékszer... Nagyot nyújtózik, kicsit kiropogtatja megfájdult ízületeit, s habár nagyon kellemes a padon ücsörögni, nem maradhat tovább, hiszen még rengeteg elintéznivalója van, amit szeretne még ma letudni.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-19 12:37:57
Üzenet elküldve: 2015-12-19 12:37:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* A mágikus disputába ő maga nem tud beleszólni. Lássuk be, nem is akar. Így hát némán figyeli a két hölgyemény okfejtését. *
- A drasztikus módszerek mindig hatásosak.
* Fűzi hozzá a szőkeség felvetéséhez, s ha a másik tudná, hogy belé is a szó legszorosabban értelmében verték, drasztikusan, mindent amit tud. Végül is, jól megtanulta. Tehát valóban hatásos volt a drasztikus módszer.
Kiderül, hogy a szőkeség menekült. Nem firtatja, majd ha akarja a másik elmondja. *
- Az ork háborúk előtti időkre nyúlik vissza. Nálunk ez a megszokott. S a nőknek sem tiltott. De a fiú nem választhat, a nő igen.
* Nagyjából ennyi volna a különbség ezek alapján pedig Darel számára is világossá válik, Elyne úgy döntött elindul. *
- Holtakkal, a Romtábor lidérceivel.
* Válaszol ridegen, hogy kikkel is harcoltak. Banditákra számított és láss csodát, nem jött egy sem. Bár lássuk be akkor tán jobban jártak volna. Valahogy tudja jól, hogy ez egy öngyilkos mondat volt, mert ha a szőkeség nem is biztos, de Elyen biztosan további kérdés lavinával fogja bombázni ez ügyben. Magában fel is sóhajt egy mélyet, persze csak magában.
Persze a barnácska színpadias szurkálód előadása teljesen hidegen hagyja. Már csak azért sem adja meg az örömet, hogy reagáljon.
A családjuk történetére bólint röviden megerősítésként, majd kiegészíti. *
- Évszázadokkal ez előtt az őseink a hegyekben éltek nomád, barbár törzsként. A Hegyivadászokként ismerték őket. Az ő hagyományaikat őriztük meg. A mágiát ők megvetették és kérdés nélkül végeztek a használójával. Így előzték meg, hogy bármit is tegyen velük egy mágus.
* Magyarázza. *
- Persze azóta sok minden változott. Mikor nemesi rangot kaptunk a mágia iránti idegenkedés is enyhült. Mi magunk nem tanuljuk, de legalább nem vágunk le kérdés nélkül minden mágiatudót, mint a barbárok.
* Arcán piciny kis mosoly, de azért továbbra is komoly. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* A mágikus disputába ő maga nem tud beleszólni. Lássuk be, nem is akar. Így hát némán figyeli a két hölgyemény okfejtését. *
- A drasztikus módszerek mindig hatásosak.
* Fűzi hozzá a szőkeség felvetéséhez, s ha a másik tudná, hogy belé is a szó legszorosabban értelmében verték, drasztikusan, mindent amit tud. Végül is, jól megtanulta. Tehát valóban hatásos volt a drasztikus módszer.
Kiderül, hogy a szőkeség menekült. Nem firtatja, majd ha akarja a másik elmondja. *
- Az ork háborúk előtti időkre nyúlik vissza. Nálunk ez a megszokott. S a nőknek sem tiltott. De a fiú nem választhat, a nő igen.
* Nagyjából ennyi volna a különbség ezek alapján pedig Darel számára is világossá válik, Elyne úgy döntött elindul. *
- Holtakkal, a Romtábor lidérceivel.
* Válaszol ridegen, hogy kikkel is harcoltak. Banditákra számított és láss csodát, nem jött egy sem. Bár lássuk be akkor tán jobban jártak volna. Valahogy tudja jól, hogy ez egy öngyilkos mondat volt, mert ha a szőkeség nem is biztos, de Elyen biztosan további kérdés lavinával fogja bombázni ez ügyben. Magában fel is sóhajt egy mélyet, persze csak magában.
Persze a barnácska színpadias szurkálód előadása teljesen hidegen hagyja. Már csak azért sem adja meg az örömet, hogy reagáljon.
A családjuk történetére bólint röviden megerősítésként, majd kiegészíti. *
- Évszázadokkal ez előtt az őseink a hegyekben éltek nomád, barbár törzsként. A Hegyivadászokként ismerték őket. Az ő hagyományaikat őriztük meg. A mágiát ők megvetették és kérdés nélkül végeztek a használójával. Így előzték meg, hogy bármit is tegyen velük egy mágus.
* Magyarázza. *
- Persze azóta sok minden változott. Mikor nemesi rangot kaptunk a mágia iránti idegenkedés is enyhült. Mi magunk nem tanuljuk, de legalább nem vágunk le kérdés nélkül minden mágiatudót, mint a barbárok.
* Arcán piciny kis mosoly, de azért továbbra is komoly. *
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-19 00:34:01
Üzenet elküldve: 2015-12-19 00:34:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy, Darel//
*Egy kicsit csalódott, de nem teljes mértékben. Talán könnyebben, s gyorsabban tudna mágiát tanulni akkor, ha olyannal beszélne, ki már maga is a mágia ismerője. Mint egykor Argus is. A kúriában töltött éveikor még gyermek volt, nem is gondolkozott azon, hogy eme tudományt szeretné űzné. A köpcös mágus ma már sehol, neki pedig kénytelen egyedül lábán megállnia. Nincs könnyebb út a számukra.*
- Akkor lehet a legegyszerűbb majd az lesz, ha magam kérdezem meg. *Mosolyog a lányra.
Közben Darel felé tett piszkálódása nem ért célba. Bár bárhogy nézi is az arcát, az akkor is duzzadtabb. Ahhoz képest mindenképp, hogy miként indult útnak. Erős, edzett, rideg férfi hagyta el akkor őket. Most pedig…
A mese hallatán színpadiasan a szívére helyezi egyik kezét. Szemei kikerekednek, mint aki nem hiszi el, amit mondanak neki. Mintha oly hihetetlen lenne.*
- Tényleg? Harcoltál? *Hitetlenkedik álnokul továbbra is.* - S egy hónapig edzettél! Nahát!
*Hüledezik továbbra is fejét megrázva. Ajkai szegletében ott vibrál a már jól ismert gúnyos fagyos mosoly. Minden egyes alkalmat kihasznált egykor is és most is, hogy testvéreiből némi érzelmet kihozzon. Még ha negatívat is. Élcelődésének tárgyai voltak. Ahogy most is azok.
Ha Darelből nem is mindig, de Danetből néha sikerült kicsikarni. Már ha a ridegségen túl a perzselő vágyakat érzelmeknek lehet nevezni. Sóvárgón sóhajt fel a kellemes emlékek visszagondolása után. Persze a másik kettő nem érthetik, hogy mire fel eme tette.
Némi civódás után végül inkább az egyetértést választja a két testvér. Már amit az Óperenciát illeti.*
- És nem is tervezel visszamenni? *Kérdez minden kertelés nélkül. Persze sajnálkozhatna először és részvétét fejezné ki, bármi is történt ott, ahonnan a szőke szépség származik. Mégis inkább a bele a közepébe módszert választja. A felesleges köröket nem szereti.
A családi hagyománynál kivonja magát a beszélgetés alól. Bár gyerekkora óta a család tagja, valahol eme hagyomány miatt idegennek érezte magát. Talán ezért is döntött úgy, hogy Rhana után ő is nyakába veszi a világot Lyarával. Bár azt sose értette, hogy nővére elmenetelét miért támogatta anyja, de az övéiket nem.*
- Részben. *Válaszolja a kérdésre, némi tanakodás után.*
- Valójában a családunk igen egyszerű. A legidősebb fiú örököl mindent. A többieknek meg kell állniuk a lábukon a világba. Az hogy ezt miként és hogy teszik nem szólnak bele. Ha túlélsz a világba tíz évet, akkor már képes vagy leélni az életed. A hagyomány a fiúkról szól. Általában erős férfivonal jellemzi a Worfokat. Atyánk nem gondolta, hogy három leány is a nyakába szakad. De attól a hagyomány él tovább, hogy férfiakról, vagy nőkről van szó az édes mindegy.
*Mosolyog kedvesen a lányra, próbálva kimenteni magát, mind előtte, mind testvére előtt. Részben pedig maga előtt is.*
- Valamint a családunk nem nagyon részesíti előnybe a mágiát. *Nevet fel halkan.* - Otthon esélyem sem lenne eme tudást bővítenem.
~Arról nem is szólva, hogy Atyám nem is tudja, hogy mágia tudományára adtam a fejem.~
//Esy, Darel//
*Egy kicsit csalódott, de nem teljes mértékben. Talán könnyebben, s gyorsabban tudna mágiát tanulni akkor, ha olyannal beszélne, ki már maga is a mágia ismerője. Mint egykor Argus is. A kúriában töltött éveikor még gyermek volt, nem is gondolkozott azon, hogy eme tudományt szeretné űzné. A köpcös mágus ma már sehol, neki pedig kénytelen egyedül lábán megállnia. Nincs könnyebb út a számukra.*
- Akkor lehet a legegyszerűbb majd az lesz, ha magam kérdezem meg. *Mosolyog a lányra.
Közben Darel felé tett piszkálódása nem ért célba. Bár bárhogy nézi is az arcát, az akkor is duzzadtabb. Ahhoz képest mindenképp, hogy miként indult útnak. Erős, edzett, rideg férfi hagyta el akkor őket. Most pedig…
A mese hallatán színpadiasan a szívére helyezi egyik kezét. Szemei kikerekednek, mint aki nem hiszi el, amit mondanak neki. Mintha oly hihetetlen lenne.*
- Tényleg? Harcoltál? *Hitetlenkedik álnokul továbbra is.* - S egy hónapig edzettél! Nahát!
*Hüledezik továbbra is fejét megrázva. Ajkai szegletében ott vibrál a már jól ismert gúnyos fagyos mosoly. Minden egyes alkalmat kihasznált egykor is és most is, hogy testvéreiből némi érzelmet kihozzon. Még ha negatívat is. Élcelődésének tárgyai voltak. Ahogy most is azok.
Ha Darelből nem is mindig, de Danetből néha sikerült kicsikarni. Már ha a ridegségen túl a perzselő vágyakat érzelmeknek lehet nevezni. Sóvárgón sóhajt fel a kellemes emlékek visszagondolása után. Persze a másik kettő nem érthetik, hogy mire fel eme tette.
Némi civódás után végül inkább az egyetértést választja a két testvér. Már amit az Óperenciát illeti.*
- És nem is tervezel visszamenni? *Kérdez minden kertelés nélkül. Persze sajnálkozhatna először és részvétét fejezné ki, bármi is történt ott, ahonnan a szőke szépség származik. Mégis inkább a bele a közepébe módszert választja. A felesleges köröket nem szereti.
A családi hagyománynál kivonja magát a beszélgetés alól. Bár gyerekkora óta a család tagja, valahol eme hagyomány miatt idegennek érezte magát. Talán ezért is döntött úgy, hogy Rhana után ő is nyakába veszi a világot Lyarával. Bár azt sose értette, hogy nővére elmenetelét miért támogatta anyja, de az övéiket nem.*
- Részben. *Válaszolja a kérdésre, némi tanakodás után.*
- Valójában a családunk igen egyszerű. A legidősebb fiú örököl mindent. A többieknek meg kell állniuk a lábukon a világba. Az hogy ezt miként és hogy teszik nem szólnak bele. Ha túlélsz a világba tíz évet, akkor már képes vagy leélni az életed. A hagyomány a fiúkról szól. Általában erős férfivonal jellemzi a Worfokat. Atyánk nem gondolta, hogy három leány is a nyakába szakad. De attól a hagyomány él tovább, hogy férfiakról, vagy nőkről van szó az édes mindegy.
*Mosolyog kedvesen a lányra, próbálva kimenteni magát, mind előtte, mind testvére előtt. Részben pedig maga előtt is.*
- Valamint a családunk nem nagyon részesíti előnybe a mágiát. *Nevet fel halkan.* - Otthon esélyem sem lenne eme tudást bővítenem.
~Arról nem is szólva, hogy Atyám nem is tudja, hogy mágia tudományára adtam a fejem.~
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-19 00:17:29
Üzenet elküldve: 2015-12-19 00:17:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Elyne, Darel//
* Feltételezi, hogy némi ellentmondás van a két válasz közt, de sajnos ennél többet nem tud mondani, hisz ennyire nem érdeklődött még utána, informátora pedig ilyen részletességgel nem tért ki a dologra. *
- Háát, most ezt nem tudom. Sajnos nem tudom e formája a mágiának, mit is takar pontosan.
* Billenti meg fejét s húzza magasra szemöldökét. Újra a táskájába nyúl s vékonyka kesztyűt húz elő, egyszerű nincs rajta semmi cicoma, ám ha az alaklom úgy kívánja, biztosan tudja forgatni benne a acélt. Ujjait összefonja s térdén pihenteti tovább.
Tény, ami tény, Darel válassza vitathatatlan. *
- Elyne szerintem valami kevésbé drasztikus módszerre gondolt.
* Futó mosoly. A testvéri civódás újabb és újabb néma ajakak görbülésre készteti. Bár szerinte az ifjú nem sok felesleggel rendelkezik, hacsak nem a réteges öltözködés miatt. *
- Valóban az volt. Feldúlták s muszáj volt eljönnöm. Bár szívem szerint maradtam volna, de szó szerint pakoltak fel egy hajóra.
* Ad egy rövid választ, a kérdésre. Részletekre nem megy bele, hisz jelenleg ez nem is fontos. *
- Oh, értem. Bár kissé érdekes hagyomány. Bár minden bizonnyal meg van a maga haszna.
* Néha apró ráncok gyűlnek homlokán, s magasba szökken a szemöldöke, ahogy értelmezi a hallottakat. Számára tényleg furcsa az efféle kiképzés, valahogy náluk nem ilyen módon működtek a dolgok. De nincs benne semmi ellenszenv vagy ehhez hasonló, csupán furcsa. De mindenhol megvannak a saját törvények.*
- És mégis milyen régi ez a hagyomány? Persze, ha nem túl kényes a kérdés.
* Fordul inkább Darelhez, hisz szemmel láthatóan, Elyne inkább kimaradna most ebből a témából, de nem nyugodhat meg, mert a következő kérdést már neki szegezi. *
- S ha ez csak a fiúgyermekekre vonatkozik, akkor te, hogy kerültél el otthonról? Vagy csak a tudás bővítése miatt?
* Dől kissé hátra, majd vissza a padon. *
- Említetted, hogy harcba keveredtél, s mégis kikkel?
*Fordítja ismét fejét, a jég kék szemű felé. *
//Elyne, Darel//
* Feltételezi, hogy némi ellentmondás van a két válasz közt, de sajnos ennél többet nem tud mondani, hisz ennyire nem érdeklődött még utána, informátora pedig ilyen részletességgel nem tért ki a dologra. *
- Háát, most ezt nem tudom. Sajnos nem tudom e formája a mágiának, mit is takar pontosan.
* Billenti meg fejét s húzza magasra szemöldökét. Újra a táskájába nyúl s vékonyka kesztyűt húz elő, egyszerű nincs rajta semmi cicoma, ám ha az alaklom úgy kívánja, biztosan tudja forgatni benne a acélt. Ujjait összefonja s térdén pihenteti tovább.
Tény, ami tény, Darel válassza vitathatatlan. *
- Elyne szerintem valami kevésbé drasztikus módszerre gondolt.
* Futó mosoly. A testvéri civódás újabb és újabb néma ajakak görbülésre készteti. Bár szerinte az ifjú nem sok felesleggel rendelkezik, hacsak nem a réteges öltözködés miatt. *
- Valóban az volt. Feldúlták s muszáj volt eljönnöm. Bár szívem szerint maradtam volna, de szó szerint pakoltak fel egy hajóra.
* Ad egy rövid választ, a kérdésre. Részletekre nem megy bele, hisz jelenleg ez nem is fontos. *
- Oh, értem. Bár kissé érdekes hagyomány. Bár minden bizonnyal meg van a maga haszna.
* Néha apró ráncok gyűlnek homlokán, s magasba szökken a szemöldöke, ahogy értelmezi a hallottakat. Számára tényleg furcsa az efféle kiképzés, valahogy náluk nem ilyen módon működtek a dolgok. De nincs benne semmi ellenszenv vagy ehhez hasonló, csupán furcsa. De mindenhol megvannak a saját törvények.*
- És mégis milyen régi ez a hagyomány? Persze, ha nem túl kényes a kérdés.
* Fordul inkább Darelhez, hisz szemmel láthatóan, Elyne inkább kimaradna most ebből a témából, de nem nyugodhat meg, mert a következő kérdést már neki szegezi. *
- S ha ez csak a fiúgyermekekre vonatkozik, akkor te, hogy kerültél el otthonról? Vagy csak a tudás bővítése miatt?
* Dől kissé hátra, majd vissza a padon. *
- Említetted, hogy harcba keveredtél, s mégis kikkel?
*Fordítja ismét fejét, a jég kék szemű felé. *
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-18 23:31:23
Üzenet elküldve: 2015-12-18 23:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esyae, Elyne, Darel//
* Apró kis humora célba talált Esyae kellemesen felnevet, de még Elyne is megmosolyogja a dolgot. A kép vélhetően a lány előtt is ott van a híressé vált tarolásról.
Aztán jön a kis oda-vissza szurka-piszka. *
- A kérdés az volt, hogyan lehet gyorsabban.
* Vonja meg a vállát, ő erre adott egy opciót. Aztán kapja is vissza, a pufókságával támad megint drága húgocskája. De ez most nem talált be. Arcára kiül egy egészen halovány mosolyféleség úgy fordul a másik felé. *
- Több mint egy holdforduló volt az út és csupán ma érkeztem, minden nap edzettem viszonylag kevés napi étellel, majd a Romtáborban harcoltam. Szóval nem, nem hinném, hogy pufibb lenne az arcom.
* Vág vissza a lánykának arcán továbbra is ott ücsörög az a bizonyos kis mosoly, ez a furkálódás bizony nem jött be arckifejezés.
Aztán a szőkeség mesél hazájáról, s egyet kell értsen húgával, jól hangzik amit a lány mond az Óperenciáról. *
- Egy újabb hely ahova érdemes ellátogatnom.
* Jegyzi meg magának, már csak az irányt kéne tudnia, lássuk be az azért nem ártana, de majd legközelebb rákérdez a pontos a helyre.
Merthogy érzi húgának barna lélektükreit melyek éppen az övébe fúródnak. Tőle várja a választ. A szőke lányra fordulnak jeges szemei, úgy nyitja szóra ajkait. *
- Ősi hagyomány a családunkban, hogy minden fiút mikor eléri a hatodik esztendőt a táborba viszik, fel a hegyekbe. Egészen addig a huszadik télig. Ha megérik. Ha igen, akkor útra kell kelni. Önállóan, egyedül kell megálljuk a helyünket a nagyvilágban.
Az a legjobb tanító. Tíz évig kell járjuk a világot, addig nem térhetünk haza.
* Hát nagy vonalakban ennyi volna a családi hagyomány. *
- Én délnek indultam, így kerültem Artheniorba, nagyjából 3 esztendővel ez előtt.
* Teszi még hozzá s ebből kiderülhet a fiú kora.
Ez után várja ő is a választ, hogy vajon miért is jött el otthonról a szőke leány. *
//Esyae, Elyne, Darel//
* Apró kis humora célba talált Esyae kellemesen felnevet, de még Elyne is megmosolyogja a dolgot. A kép vélhetően a lány előtt is ott van a híressé vált tarolásról.
Aztán jön a kis oda-vissza szurka-piszka. *
- A kérdés az volt, hogyan lehet gyorsabban.
* Vonja meg a vállát, ő erre adott egy opciót. Aztán kapja is vissza, a pufókságával támad megint drága húgocskája. De ez most nem talált be. Arcára kiül egy egészen halovány mosolyféleség úgy fordul a másik felé. *
- Több mint egy holdforduló volt az út és csupán ma érkeztem, minden nap edzettem viszonylag kevés napi étellel, majd a Romtáborban harcoltam. Szóval nem, nem hinném, hogy pufibb lenne az arcom.
* Vág vissza a lánykának arcán továbbra is ott ücsörög az a bizonyos kis mosoly, ez a furkálódás bizony nem jött be arckifejezés.
Aztán a szőkeség mesél hazájáról, s egyet kell értsen húgával, jól hangzik amit a lány mond az Óperenciáról. *
- Egy újabb hely ahova érdemes ellátogatnom.
* Jegyzi meg magának, már csak az irányt kéne tudnia, lássuk be az azért nem ártana, de majd legközelebb rákérdez a pontos a helyre.
Merthogy érzi húgának barna lélektükreit melyek éppen az övébe fúródnak. Tőle várja a választ. A szőke lányra fordulnak jeges szemei, úgy nyitja szóra ajkait. *
- Ősi hagyomány a családunkban, hogy minden fiút mikor eléri a hatodik esztendőt a táborba viszik, fel a hegyekbe. Egészen addig a huszadik télig. Ha megérik. Ha igen, akkor útra kell kelni. Önállóan, egyedül kell megálljuk a helyünket a nagyvilágban.
Az a legjobb tanító. Tíz évig kell járjuk a világot, addig nem térhetünk haza.
* Hát nagy vonalakban ennyi volna a családi hagyomány. *
- Én délnek indultam, így kerültem Artheniorba, nagyjából 3 esztendővel ez előtt.
* Teszi még hozzá s ebből kiderülhet a fiú kora.
Ez után várja ő is a választ, hogy vajon miért is jött el otthonról a szőke leány. *
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-12-18 22:34:02
Üzenet elküldve: 2015-12-18 22:34:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Esy, Darel//
*Félrehajtott fejjel figyeli a két alakot. Csak szemeivel kúszik a szőke tincsekkel megáldott, ég kék szemű leányról, fivére rideg termetére. Igyekszik olyan pozíciót felvenni, hogy amellett, hogy kényelmes legyen számára, szemei mozgatásával lássa mindkét alakot.
Egyik lábát átrakja a másikon, kezeit pedig tenyérrel lefelé simítja térdeire. Mozdulatával köpenye is felemelkedik, egy pillanatra beengedve a hideget. Ilyen érzete van otthon, ha „nyár” van. Rideg, hideg, s nyálkás. Mindegy mit vesz fel az ember a hideg, a pára jóvoltából minden ruha anyagán átbújik, egészen az ember bőréig.
~Ilyenkor tényleg csak egy jó pohár forró bor a mentség.~
Halkan nevet csak Darel megjegyzésére, majd pedig Esyre vándorol tekintete.*
- Most akkor melyik?
*Az egyik azt állítja, hogy nem ért a védekezőkhöz, a másik meg, hogy ahhoz ért. Bár egyértelmű, hogy Esy az, ki jobban ismeri a matrónát. Mégis egy huncut fény csillan meg egy pillanatra szemébe.
Szemöldöke magasba röppen, ahogy bátyja továbbra sem tudja, hogy kinek is dolgozik. Végül is nem ez a dolga, ez tény. Nem arra képzeték ki őket, hogy kérdezzenek. Hanem, hogy szó nélkül cselekedjék azt meg, mit mondanak nekik.
S jobb szemöldökének magasba ívelése csak fokozódik, a kérdés hallatán.*
- Tényleg? Valóban? *Néz fivérére, majd tüzetesen végigvizsgálja a fölötte magasodó fiút. Közben Esy is megjegyzi a magáét. Elképzeli egy pillanatra, ahogy púpokat növeszt tanulás közben. Fejét megrázva szakítja ki magát a számára vicces képzeletvilágából.* - De ez rád is igaz. Nem sűrűn látogatod az edző helyeket. Az arcod mintha még pufibb lett volna a forgatag óta.
*Ül ki arcára némi kaján mosoly. Jéghideg, akár a csap. Szereti a férfit, ez tagadhatatlan. De még a legjobb testvérek között is szükség van néha egy kis csipkelődésre.
Elszakítva jégmosolyát, s tekintetét Dareltől Esy beszámolóját hallgatja.*
- Ideális világnak tűnik. Miért jöttél el onnan?
*Érdeklődik kedvesen. Egy ilyen hely számára megfelelő lenne. Se túl meleg, se túl hideg.*
- Valóban. Nem is tudom, hogy vészeltem túl a meleget. Legszívesebben egész nap csak a folyóba hemperegtem volna. Annyira nem volt erőm, hogy a Könyvtárig eljussak, mire odaértem szakadt rólam a víz. *Sóhajt fel, mintha az élet legnagyobb problémája lenne ez. A kérdésre tétován néz fel újra fivérére.*
- Ez olyan… Családi hagyomány.
*De nem folytatja. Darel jeges tekintetébe fúrja melegnek ható őzbarnáit. Igazából ezt ő tudná elmondani, hogy miért. Mindig is csak annyit tudott, hogy el kell jönniük egy kis időre. Tudja az okát is. De hogy miért alakult ki… Talán azt is tudja, de mivel ő csak megszökött, nincs joga elmondani a dolgot.*
//Esy, Darel//
*Félrehajtott fejjel figyeli a két alakot. Csak szemeivel kúszik a szőke tincsekkel megáldott, ég kék szemű leányról, fivére rideg termetére. Igyekszik olyan pozíciót felvenni, hogy amellett, hogy kényelmes legyen számára, szemei mozgatásával lássa mindkét alakot.
Egyik lábát átrakja a másikon, kezeit pedig tenyérrel lefelé simítja térdeire. Mozdulatával köpenye is felemelkedik, egy pillanatra beengedve a hideget. Ilyen érzete van otthon, ha „nyár” van. Rideg, hideg, s nyálkás. Mindegy mit vesz fel az ember a hideg, a pára jóvoltából minden ruha anyagán átbújik, egészen az ember bőréig.
~Ilyenkor tényleg csak egy jó pohár forró bor a mentség.~
Halkan nevet csak Darel megjegyzésére, majd pedig Esyre vándorol tekintete.*
- Most akkor melyik?
*Az egyik azt állítja, hogy nem ért a védekezőkhöz, a másik meg, hogy ahhoz ért. Bár egyértelmű, hogy Esy az, ki jobban ismeri a matrónát. Mégis egy huncut fény csillan meg egy pillanatra szemébe.
Szemöldöke magasba röppen, ahogy bátyja továbbra sem tudja, hogy kinek is dolgozik. Végül is nem ez a dolga, ez tény. Nem arra képzeték ki őket, hogy kérdezzenek. Hanem, hogy szó nélkül cselekedjék azt meg, mit mondanak nekik.
S jobb szemöldökének magasba ívelése csak fokozódik, a kérdés hallatán.*
- Tényleg? Valóban? *Néz fivérére, majd tüzetesen végigvizsgálja a fölötte magasodó fiút. Közben Esy is megjegyzi a magáét. Elképzeli egy pillanatra, ahogy púpokat növeszt tanulás közben. Fejét megrázva szakítja ki magát a számára vicces képzeletvilágából.* - De ez rád is igaz. Nem sűrűn látogatod az edző helyeket. Az arcod mintha még pufibb lett volna a forgatag óta.
*Ül ki arcára némi kaján mosoly. Jéghideg, akár a csap. Szereti a férfit, ez tagadhatatlan. De még a legjobb testvérek között is szükség van néha egy kis csipkelődésre.
Elszakítva jégmosolyát, s tekintetét Dareltől Esy beszámolóját hallgatja.*
- Ideális világnak tűnik. Miért jöttél el onnan?
*Érdeklődik kedvesen. Egy ilyen hely számára megfelelő lenne. Se túl meleg, se túl hideg.*
- Valóban. Nem is tudom, hogy vészeltem túl a meleget. Legszívesebben egész nap csak a folyóba hemperegtem volna. Annyira nem volt erőm, hogy a Könyvtárig eljussak, mire odaértem szakadt rólam a víz. *Sóhajt fel, mintha az élet legnagyobb problémája lenne ez. A kérdésre tétován néz fel újra fivérére.*
- Ez olyan… Családi hagyomány.
*De nem folytatja. Darel jeges tekintetébe fúrja melegnek ható őzbarnáit. Igazából ezt ő tudná elmondani, hogy miért. Mindig is csak annyit tudott, hogy el kell jönniük egy kis időre. Tudja az okát is. De hogy miért alakult ki… Talán azt is tudja, de mivel ő csak megszökött, nincs joga elmondani a dolgot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084