//Va//
*Mai napra jutó rémálmából nem telik sok időbe felébrednie. A templomkert padjainak egyikéről való leborulását, jókora puffanása jelzi, mit némi tompa csörömpölés is kísér, hála fegyvereinek és egyéb kiegészítőinek. Kissé kómásan ül fel, hátát a padnak vetve, szemeit dörzsölgeti, hogy kikergesse a szörnyű álmok maradékát. Megint túlélte. Újra és újra túlél, ahelyett, hogy végre őt érné a halál, megszabadítva az újabb keserves álmoktól. Ez azonban már csak így megy. Arra már rájött, hogy hiába bosszankodik emiatt, az semmin nem változtat. Az álmok jönnek és mennek, akármi is mozgassa azok szálait.
Mikor végre eltűnik szemei elől a homály, kulacsának utolsó cseppekből álló tartalmát szájába önti. Alaposan kifacsarja a vízhordó eszközt, remélve, hogy szomját teljességgel csillapítani képes, mindhiába. A cseppek összessége közel sem elegendő. Ennek ellenére, menni kell tovább. Majd az első útjába eső kútnál megtölti a kulacsot, legalábbis így tervezi, előtte azonban némi körültekintésen van a sor. A templom lépcsőin vezet útja. A legfelsőn megállva fordul vissza, hogy alaposan körbenézve megnézze, merre is haladhatna tovább. Arra emlékszik, hogy merről jött. Arra azonban nem, hogy merre is akart elindulni. Visszafelé, vagy előre? Ez még most is kérdéses számára.
Jókora kardját a földre ereszti. Az a köré bugyolált anyagnak hála, halk csörrenéssel ér földet, megszabadítva terhétől a törékenynek tetsző vállakat. A lány karjai magasba emelkednek, nyújtózkodás céljából. Alaposan kinyújtja gerincét, már amennyire így képes, megereszt egy ásítást, s mindeközben még a templom felé is fordul. Épp akkor engedi le karjait, mikor annak kapuja kitárul előtte. Pillantása azonnal megakad a szembe jövőn, miközben fejét kissé oldalra döntve figyeli az alakot. Elsőnek füleire les, megállapítva, hogy nagy valószínűséggel ember, vagy félszerzet. Jobb szeretné, ha előbbi lenne. Orknak túl emberszínű és szerű is. Törpnek és gnómnak pedig egész termetes lenne, így azokat is kizárja, miként a tiszta vérű elf szerzeteket is.*
- Miért? *kérdi egyszerűen, nem értve a bocsánatkérés okát. A férfi elvégre semmi okot nem szolgáltatott arra, amiért bocsánatot kellene kérnie. Ha pedig mindenki feleslegesen kér bocsánatot, akkor fogalma sincs, mifélék lehetnek még ebben a városban. A tudatlanság pedig csak bosszantja, és nem jó felbosszantani.*
- Ne kérj feleslegesen bocsánatot!