* Las csak dünnyög magában "Én nem felelek az életéért, ha neki nincs kedve ma velem beszélgetni, ám legyen. Nyilván tisztában van annak a súlyával, hogy egyszer már megtámadták. Ám ha neki fontosabb ügyei vannak, ki vagyok én, hogy beleszóljak. Hmm, ha holnap elmegyek a fogadóba, azt az információért fogom csak tenni." Las szörnyen mérges. "Nem, attól tartok, nem izgathatom fel magamat minden kis butaságon, ha megölik, nem ő lesz az első halott, és nem is az utolsó. De miért ölnék meg? Nem olyannak tűnik, aki olcsón adja az életét. Holnap tizenegy, azt még meglátom." Las még dünnyög kicsit, de ő is tudja, hogy ott lesz, bármit is mondjon a főpap. Erről eszébe jut a templom. "Be kéne menni. Nem tesz jót nekem, ha késő este idekint kószálok, ráadásul sántán. Lisast felszívódott, amíg aludtam. Vajon hova mehetett?" Erről töpreng, amikor megjelenik egy szerzetes. Meglátva az öreget, aki ráadásul csak bottal képes járni, rögtön felajánlja a segítségét, de Las elutasítja.*
- Azt viszont elárulhatnád *mondja* hogy a lány, aki bent tartózkodott ma a templomban, végülis hova ment?
- Azt hiszem, a könyvtárba, és levett egy hatalmas könyvet. Úgy vélem, el fogja olvasni. Végig.
- Ez esetben nem piszkálom, de holnap reggel itt kell hagynom ezt a gyönyörű templomot. Persze nem örökre, de lakhelyemül többé nem szolgálhat. Nem akarok itt senki terhére lenni. Azonban ma este még itt alszom, hátha valami még nincs rendben velem.
- Nincs senkinek a terhére. De ha menni szeretne...
- Igen, mindenképp. Nem való nekem a tétlenség. De most menjünk vissza a templomba. Kezd hideg lenni.
- Nekem még van egy kis dolgom a rózsákkal, de ön menjen csak nyugodtan.
*Las magára hagyja a szerzetest, és elindul visszafele a templomba. Útközben eszébe jutnak a sötételfek. "Azok a vörösen izzó szemek. Ennek a csuklyásnak legalább a szemei nem olyan gonoszak, habár a modora nem a legjobb. Valami módon akkor is kötődik hozzájuk, még mindig nem tudom, hogyan, de ezt a kérdést majd személyesen neki fogom feltenni."*