// Varázslatos utazás //
*A hajótól és a kedves matrózoktól elbúcsúzva megindulnak hát a fák között a templom felé, amelyről az egyik tengerész beszélt, a kis tündér kicsit lemaradva követi Dryrront, egyrészt azért, mert kisebbet lép, mint a félelf, másrészt azért, mert folyton nézelődik és csodálkozik az ismeretlen világra, pedig az erdők nem szoktak nagyon mások lenni erre vagy arra.
Amikor beérnek a temetőbe, Däl eléggé megszeppen, mert ő sem erre számított. A sírkövekből áradó hideget, mintha a nap se tudná elűzni, persze lehet, hogy csak túldramatizálja a dolgot, de neki ez elég ijesztő. Megszaporázza lépteit, hogy beérje Dryrront és a magas félelf a közelében legyen, majd lapos pillantások kíséretében igyekszik minél hamarabb maguk mögött hagyni a kísérteties helyet.
Szerencse, hogy nem kell sokáig a sírdombok között bandukolniuk, mert megpillantják a templom hívogató tornyát. A kis tündér roppant megörül, arca felderül és tartja a lépést az izgalmában meglóduló félvérrel. Egyetértően bólogat a férfi szavaira, miszerint a templomban biztosan találnak mágusokat, hisz hol is élhetnének a varázslók, mint mohalepte tornyokban és templomokban.
Ám csalódniuk kell, a templomban nincsenek mágusok, de még csak varázslók sem, s a Rend, amelyet keresnek, nem itt székel. Kicsit elszomorodik a történtek alakulásán, de amikor az egyik templomszolga megemlíti, hogy a keresett iskola talán a városban van, újra felvidul. Persze, hol is lehetne máshol, mint a városban, Artheniorban.*
- Gyere, Dryrron, nézzük meg a városban!
*Mosolyog a félvérre, remélve, hogy a kezdeti akadályok nem veszik a kedvét. De ahogy megismerte, nem hiszi, hogy így lenne, ezért máris indulhatnak tovább a város felé, hogy megkeressék a Rendet.*