Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:15:13
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:15:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Ryrros remekül elvan.
Végre nem zargatja senki, nincsenek a nyakán ostoba kölykök és dühös férjek, és Mira sincs a közelében, hogy furcsán viselkedjen.
Teljes nyugalomban lapozgatja a könyvet, amelyben mindenféle furcsa rúnák és képek vannak. Olykor összehúzza a szemöldökét, és közelebb emeli az arcához a művet. Máskor pedig egyenesen megforgatja a könyvet, és úgy mélyed bele.
Ám ekkor zörren a bokor, ő pedig nyomban tőre után kap a csizmájához. Szerencsére viszont csak egy kutyakölyök ugrik ki mellőle, és szemlátomást meglepődve a látványától, fenékre ül. Egyik szemöldöke a homloka közepére szalad.*
- Hát Te meg?
*Ám a kérdésére az univerzum küld nyomban választ, amikor egy ismerős vörös lobonc jelenik meg mellette. Nyomban széles vigyor terül szét az arcán.*
~Nocsak.~
*Hangosan zárja össze a könyvet maga előtt, egy gépies mozdulattal.*
- Ydriss, kedvesem! *köszön máris elnyújtottan, és szinte hízelgően udvarias hangnemben.*
- Micsoda kellemes meglepetés! Azt hittem már régen elhagytad Artheniort. Látom, a vállad már jól van.
*Fel is áll ültéből, letéve a padra a könyvet táskája mellé, majd a nőhöz lép, és apró kis meghajlást mutat be.*
- Örvendek a szerencsének, hölgyem.
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Ryrros remekül elvan.
Végre nem zargatja senki, nincsenek a nyakán ostoba kölykök és dühös férjek, és Mira sincs a közelében, hogy furcsán viselkedjen.
Teljes nyugalomban lapozgatja a könyvet, amelyben mindenféle furcsa rúnák és képek vannak. Olykor összehúzza a szemöldökét, és közelebb emeli az arcához a művet. Máskor pedig egyenesen megforgatja a könyvet, és úgy mélyed bele.
Ám ekkor zörren a bokor, ő pedig nyomban tőre után kap a csizmájához. Szerencsére viszont csak egy kutyakölyök ugrik ki mellőle, és szemlátomást meglepődve a látványától, fenékre ül. Egyik szemöldöke a homloka közepére szalad.*
- Hát Te meg?
*Ám a kérdésére az univerzum küld nyomban választ, amikor egy ismerős vörös lobonc jelenik meg mellette. Nyomban széles vigyor terül szét az arcán.*
~Nocsak.~
*Hangosan zárja össze a könyvet maga előtt, egy gépies mozdulattal.*
- Ydriss, kedvesem! *köszön máris elnyújtottan, és szinte hízelgően udvarias hangnemben.*
- Micsoda kellemes meglepetés! Azt hittem már régen elhagytad Artheniort. Látom, a vállad már jól van.
*Fel is áll ültéből, letéve a padra a könyvet táskája mellé, majd a nőhöz lép, és apró kis meghajlást mutat be.*
- Örvendek a szerencsének, hölgyem.
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 15:56:49
Üzenet elküldve: 2015-10-07 15:56:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Hol találhatna az elf egy kis nyugalmat anélkül, hogy az erdőig vagy a tisztásig el kellene ballagnia? Mivel van lova, ennek nem kellene nagy problémának lennie, de nem egyedül érkezik a Templomkertbe.
Ahel, ha el is távolodik tőle, csak ritkán téveszteni szem elől, és akkor is néhány pillanat múlva előkerül. Nem mintha a kis, barna szőrgombóc félős lenne, mindig ő akar elöl menni, mintha le akarná ellenőrizni, a terep biztonságos, és gazdája is odamehet. Az elf, akire egy kölyök vigyáz. Az irónia az egészben, hogy Ahel hathatósabban előzi meg a veszélyt, mint saját maga.
A kölyök még csak egy napja van vele, de gyorsan tanul. Néhány alapvető utasítást már meg is tanult, legalábbis nem csak a szerencsének tudható be, hogy épen azt teszi, amit kell, és nem csak hébe-hóba. Ennek örömére a sok gyakorlás után végre enged a minivadásznak egy kis játékot. Kicsit? Hiszen egészen a kertig elhozta, hogy itt kedvükre szaladgálhassanak, kergetőzhessenek.
Táskája mélyéről, legeslegmélyéről elő is kerül egy kis bőrlabda, ami kényelmesen elfér a lány tenyerében. Régi, viseltes holmi már, sokszor dobálgatta magának, és kapta el, miközben valahol elmerengve üldögélt. Most pedig Ahelnek dobálgatja, aki rögvest boldogan veti magát a guruló zsákmány után. A kis blöki fürge, ám a játék szabályaival még nincs teljesen tisztában, hiszen a megszerzett kincset nem akarja visszaadni. Így nem egyszer a lánynak kell a kölyök nyomába erednie, hogy valahogy megszerezze tőle, aztán pedig újra eldobja, és a menet kezdődik elölről.
Ha Ryrr nyugalomra számított, csalódnia kell, ugyanis az ég tudja hányadik menekülése után a sötétbarna szőrű, aranyszemű farkaskutya kölyök pont a félvér padja melletti egyik bokor ágai közül csörtet elő, vagyis inkább valósággal kirobban onnan. A lelkes loholás a labdával azonban rögvest megtorpanásra készteti a kölyköt, amint tudatosul benne, hogy egy idegenhez keveredett. A szőrgombóc azonnal lefékez, méghozzá olyan lendülettel, hogy ettől egyből a fenekére is ül. Nagy megkönnyebbülésére nem telik sok időbe, mire a vörös hajú elf lány is megjelenik a nyomában.*
- Menyivel egyszerűbb lesz ez, ha már meg fogod érteni, mit jelent a hozd vissza. *Szusszanna, de akkor veszi észre, hogy már nem csak ketten vannak. Ráadásul épp egy ismerősbe botlik.*
- Nocsak. Üdv Ryrr!
//Ryrr - A vércse és a pacsirta//
*Hol találhatna az elf egy kis nyugalmat anélkül, hogy az erdőig vagy a tisztásig el kellene ballagnia? Mivel van lova, ennek nem kellene nagy problémának lennie, de nem egyedül érkezik a Templomkertbe.
Ahel, ha el is távolodik tőle, csak ritkán téveszteni szem elől, és akkor is néhány pillanat múlva előkerül. Nem mintha a kis, barna szőrgombóc félős lenne, mindig ő akar elöl menni, mintha le akarná ellenőrizni, a terep biztonságos, és gazdája is odamehet. Az elf, akire egy kölyök vigyáz. Az irónia az egészben, hogy Ahel hathatósabban előzi meg a veszélyt, mint saját maga.
A kölyök még csak egy napja van vele, de gyorsan tanul. Néhány alapvető utasítást már meg is tanult, legalábbis nem csak a szerencsének tudható be, hogy épen azt teszi, amit kell, és nem csak hébe-hóba. Ennek örömére a sok gyakorlás után végre enged a minivadásznak egy kis játékot. Kicsit? Hiszen egészen a kertig elhozta, hogy itt kedvükre szaladgálhassanak, kergetőzhessenek.
Táskája mélyéről, legeslegmélyéről elő is kerül egy kis bőrlabda, ami kényelmesen elfér a lány tenyerében. Régi, viseltes holmi már, sokszor dobálgatta magának, és kapta el, miközben valahol elmerengve üldögélt. Most pedig Ahelnek dobálgatja, aki rögvest boldogan veti magát a guruló zsákmány után. A kis blöki fürge, ám a játék szabályaival még nincs teljesen tisztában, hiszen a megszerzett kincset nem akarja visszaadni. Így nem egyszer a lánynak kell a kölyök nyomába erednie, hogy valahogy megszerezze tőle, aztán pedig újra eldobja, és a menet kezdődik elölről.
Ha Ryrr nyugalomra számított, csalódnia kell, ugyanis az ég tudja hányadik menekülése után a sötétbarna szőrű, aranyszemű farkaskutya kölyök pont a félvér padja melletti egyik bokor ágai közül csörtet elő, vagyis inkább valósággal kirobban onnan. A lelkes loholás a labdával azonban rögvest megtorpanásra készteti a kölyköt, amint tudatosul benne, hogy egy idegenhez keveredett. A szőrgombóc azonnal lefékez, méghozzá olyan lendülettel, hogy ettől egyből a fenekére is ül. Nagy megkönnyebbülésére nem telik sok időbe, mire a vörös hajú elf lány is megjelenik a nyomában.*
- Menyivel egyszerűbb lesz ez, ha már meg fogod érteni, mit jelent a hozd vissza. *Szusszanna, de akkor veszi észre, hogy már nem csak ketten vannak. Ráadásul épp egy ismerősbe botlik.*
- Nocsak. Üdv Ryrr!
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-07 15:38:17
Üzenet elküldve: 2015-10-07 15:38:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Késő délutánra jár az idő, mire Ryrr megérkezik a templomhoz.
Volt némi elintéznivalója Muth-tal, és olvasnivalója a könyvtárban - néhány régi, poros, megkopott művet pedig még bele is gyömöszölt táskájába.
Zöld arany hosszú kabátjában, gondosan hátrafésült hajjal, táskájával az oldalán lép ki a kapun, és indul meg a kert felé. Nem célja még a hazamenetel, inkább kiül a nyár utolsó, halovány fényében elolvasni néhány oldalt az egyik könyvből. Nincs most itt sok ember, nyugalom van, és csöndesen szenderedik el egyre inkább a természet, még ha a város felől továbbra is zűrzavar és káosz hangjai szűrődnek el még idáig is.
Keres egy szimpatikus, néptelen padot a bokrok rejtekében, és letelepszik oda. Előveszi a vöröses, bőrkötéses könyvet, melyen se cím, se az írója nem lelhető fel, és fellapozza azt. Jobban esik itt most, mintha a szobájában kéne kuksolnia.*
//Ydriss - A vércse és a pacsirta//
*Késő délutánra jár az idő, mire Ryrr megérkezik a templomhoz.
Volt némi elintéznivalója Muth-tal, és olvasnivalója a könyvtárban - néhány régi, poros, megkopott művet pedig még bele is gyömöszölt táskájába.
Zöld arany hosszú kabátjában, gondosan hátrafésült hajjal, táskájával az oldalán lép ki a kapun, és indul meg a kert felé. Nem célja még a hazamenetel, inkább kiül a nyár utolsó, halovány fényében elolvasni néhány oldalt az egyik könyvből. Nincs most itt sok ember, nyugalom van, és csöndesen szenderedik el egyre inkább a természet, még ha a város felől továbbra is zűrzavar és káosz hangjai szűrődnek el még idáig is.
Keres egy szimpatikus, néptelen padot a bokrok rejtekében, és letelepszik oda. Előveszi a vöröses, bőrkötéses könyvet, melyen se cím, se az írója nem lelhető fel, és fellapozza azt. Jobban esik itt most, mintha a szobájában kéne kuksolnia.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-05 09:53:19
Üzenet elküldve: 2015-10-05 09:53:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Jarmann am'Kani am'Evera//
*A férfi szemei elkerekednek egy kicsit és alábbhagy a harciassága is, de azért Aryna nem bízza el magát, hogy ez így is marad, ezért már gondolkozik mivel védhetné meg magát, ha ez a fura szerzet mégis nekiesne itt a templom mellett. A sikítás tűnik a legjobbnak, mert akkor biztos jönnek ki szerzetesek és ha bántja is érte az ember, akkor a gyógyítók gyorsan ellátják a sebeit.*
-Én nem vagyok semmi jósnő, csak a csillagképeket nézegettem. *Néz kicsit furán a harcosra, mert elég érdekes szavakat használ.*
-Mi az a Damaji'ting? *Fogalma sincs ezek a fura szavak mik jelentenek és honnan jöttek ennek, csak reméli nem valami bolonddal futott össze, hanem valami másik kultúrával, ami egyezhet az ittenivel csak mindenre van saját szavuk. Ami közben megmagyarázza mi az a eredar'shar úgy meghajol, hogy szinte a földet érinti a homlokával, a lány egy lépés hátrébb is áll és úgy néz az emberre furcsállva továbbra is a dolgot továbbra is.*
-Szóval Jarmann, bemehetnénk a templomba? Kezd hűvös lenni és én fázom, benn szívesen mesélek erről a helyről, de cserében te is mesélj a tiédről majd. Érdekelne a Sivatag Lándzsáiról úgy minden. *Mosolyodik el és el is indul a templom felé, csak nem olyan nagy titok a vallása a férfinak, ha meg igen akkor majd kérdez mást, mint például mit keres itt és miért érdekli ennyire ez a hely.*
*A férfi szemei elkerekednek egy kicsit és alábbhagy a harciassága is, de azért Aryna nem bízza el magát, hogy ez így is marad, ezért már gondolkozik mivel védhetné meg magát, ha ez a fura szerzet mégis nekiesne itt a templom mellett. A sikítás tűnik a legjobbnak, mert akkor biztos jönnek ki szerzetesek és ha bántja is érte az ember, akkor a gyógyítók gyorsan ellátják a sebeit.*
-Én nem vagyok semmi jósnő, csak a csillagképeket nézegettem. *Néz kicsit furán a harcosra, mert elég érdekes szavakat használ.*
-Mi az a Damaji'ting? *Fogalma sincs ezek a fura szavak mik jelentenek és honnan jöttek ennek, csak reméli nem valami bolonddal futott össze, hanem valami másik kultúrával, ami egyezhet az ittenivel csak mindenre van saját szavuk. Ami közben megmagyarázza mi az a eredar'shar úgy meghajol, hogy szinte a földet érinti a homlokával, a lány egy lépés hátrébb is áll és úgy néz az emberre furcsállva továbbra is a dolgot továbbra is.*
-Szóval Jarmann, bemehetnénk a templomba? Kezd hűvös lenni és én fázom, benn szívesen mesélek erről a helyről, de cserében te is mesélj a tiédről majd. Érdekelne a Sivatag Lándzsáiról úgy minden. *Mosolyodik el és el is indul a templom felé, csak nem olyan nagy titok a vallása a férfinak, ha meg igen akkor majd kérdez mást, mint például mit keres itt és miért érdekli ennyire ez a hely.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-05 06:03:45
Üzenet elküldve: 2015-10-05 06:03:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna Yji//
* Jarmann szemei lassan elkerekednek, párhuzamosan a harciassága alábbhagy. Nőket még nem látott éjjeli vadászaton, mert tiltott volt nekik, viszont ha az illető egy bölcs, egy gyógyító az mindent megmagyaráz. *
- Hát persze! A Csillagokból jósolsz! Bocsáss meg nekem Damaji'ting, amiért fegyvert fogtam rád!
* Az elf lányt népének nőnemű bölcseinek nevével illeti, akik ha dühösek, felérnek egy eredarral. Nem szívesen vívná ki a haragjukat még akkor sem, ha csak zöldvidékiekről van szó. Biztos benne, hogy az ittenieknek is meg van a kellő hatalmuk.
Amilyen mélyen csak lehet, meghajol, homloka szinte a földet érinti s úgy kér elnézést. *
- Az eredar'sharak nekünk, a Sivatag Lándzsáinak feladata, amit minden éjjel teljesítünk. Népem már évezredek óta harcol, s aki csak egyet is megöl közülük, halála után Evera fényében ébred.
* Magyarázza el a dolgot nagy vonalakban, habár a lány lehet, hogy félre értheti a dolgot, hiszen nekik az "eredar" nem csupán a megszálló lelkeket jelentik, hanem az éjszaka előmerészkedő, veszélyes vadállatokat is, mint például a hatalmas sivatagi wargok. Úgy tartja, ezek az állatok is megszállottak, azért gyilkolnak és veszélyesek. *
- É-én Jarmann vagyok, Kani fia, az Evera törzsből. A Sivatag ötven Lándzsájának egyike vagyok.
* Hebegi gyorsan, hogy eltakarja megütközését a lány pimaszságán, aki mint kiderült, csak egy tanuló, egy nie'damaji'ting.
Átkozza magát, amiért nem kérdezett rá előbb, de most már nincs mit tenni. *
- Kérlek, mesélj nekem erről a helyről!
* Mutat a sötétbe burkolózó épületre, s megérinti fekete kaftánjába rejtett könyvét is. Amolyan nyugtató mozdulat. Nem akarja magára haragítani a lányt, mert lehet, hogy csak egy tanuló, aki még csak fehér bidót visel, de ha valóban damaji'ting, akkor könnyűszerrel elláthatja Jarmann baját a különböző praktikáival. *
- De csak ha nem tartalak fel vele.
* Teszi gyorsan hozzá egy újabb, már sokkal szolidabb meghajlás közepette.
~ Ha nem sértem meg, akkor felmérhetem a zöldvidékiek damajijainak erejét és össze tudom hasonlítani a mieinkével. ~
Gondolatai visszaterelődnek ittlétének okára és lehajtott fejjel, a lány lábát bámulva várja a választ. *
* Jarmann szemei lassan elkerekednek, párhuzamosan a harciassága alábbhagy. Nőket még nem látott éjjeli vadászaton, mert tiltott volt nekik, viszont ha az illető egy bölcs, egy gyógyító az mindent megmagyaráz. *
- Hát persze! A Csillagokból jósolsz! Bocsáss meg nekem Damaji'ting, amiért fegyvert fogtam rád!
* Az elf lányt népének nőnemű bölcseinek nevével illeti, akik ha dühösek, felérnek egy eredarral. Nem szívesen vívná ki a haragjukat még akkor sem, ha csak zöldvidékiekről van szó. Biztos benne, hogy az ittenieknek is meg van a kellő hatalmuk.
Amilyen mélyen csak lehet, meghajol, homloka szinte a földet érinti s úgy kér elnézést. *
- Az eredar'sharak nekünk, a Sivatag Lándzsáinak feladata, amit minden éjjel teljesítünk. Népem már évezredek óta harcol, s aki csak egyet is megöl közülük, halála után Evera fényében ébred.
* Magyarázza el a dolgot nagy vonalakban, habár a lány lehet, hogy félre értheti a dolgot, hiszen nekik az "eredar" nem csupán a megszálló lelkeket jelentik, hanem az éjszaka előmerészkedő, veszélyes vadállatokat is, mint például a hatalmas sivatagi wargok. Úgy tartja, ezek az állatok is megszállottak, azért gyilkolnak és veszélyesek. *
- É-én Jarmann vagyok, Kani fia, az Evera törzsből. A Sivatag ötven Lándzsájának egyike vagyok.
* Hebegi gyorsan, hogy eltakarja megütközését a lány pimaszságán, aki mint kiderült, csak egy tanuló, egy nie'damaji'ting.
Átkozza magát, amiért nem kérdezett rá előbb, de most már nincs mit tenni. *
- Kérlek, mesélj nekem erről a helyről!
* Mutat a sötétbe burkolózó épületre, s megérinti fekete kaftánjába rejtett könyvét is. Amolyan nyugtató mozdulat. Nem akarja magára haragítani a lányt, mert lehet, hogy csak egy tanuló, aki még csak fehér bidót visel, de ha valóban damaji'ting, akkor könnyűszerrel elláthatja Jarmann baját a különböző praktikáival. *
- De csak ha nem tartalak fel vele.
* Teszi gyorsan hozzá egy újabb, már sokkal szolidabb meghajlás közepette.
~ Ha nem sértem meg, akkor felmérhetem a zöldvidékiek damajijainak erejét és össze tudom hasonlítani a mieinkével. ~
Gondolatai visszaterelődnek ittlétének okára és lehajtott fejjel, a lány lábát bámulva várja a választ. *
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:54:35
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:54:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Jarmann am'Kani am'Evera//
*Nem érti, hogy lehet hogy másokat nem látott még kinn este, de ahogy Arynának is majdnem neki ment nem csodálkozik ezen.*
-Nem tudom miről beszélsz, én csak a csillagokat néztem. *Mutat az égre a felemelt kezeinek mutatóujjával és a szemével is felsandít egy röpke pillanatra.*
-Mit jelent ez a is eredar'sharak? *Érdeklődik, mert lehet csak nincs meg az itteni megfelelője a férfinak valami idegen nyelven beszél hozzá. Nem zárja kis azt sem, hogy ez valami olyan dolog, amivel ha megtudja mi okosabb és tapasztaltabb lesz. Észreveszi, hogy a füleire mered a férfi szeme és nem érti a dolgot.* ~Még nem látott hegyesfülű elfeket vagy mélységiket?~
-Arynának hívnak és jelenleg itt tanulok a templomban, ahová indultam mielőtt megállítottál. *Hallja vissza csusszanni a pengét a tokba így megnyugszik, hogy nem lesz itt fölösleges vérontás áldozata.*
-És benned kit tisztelhetek esti harcias támadóm? *Kérdez vissza kicsit pimaszan, de ne is várjon tőle mást az ember, ha már így letámadta, pedig nem csinált semmit.*
*Nem érti, hogy lehet hogy másokat nem látott még kinn este, de ahogy Arynának is majdnem neki ment nem csodálkozik ezen.*
-Nem tudom miről beszélsz, én csak a csillagokat néztem. *Mutat az égre a felemelt kezeinek mutatóujjával és a szemével is felsandít egy röpke pillanatra.*
-Mit jelent ez a is eredar'sharak? *Érdeklődik, mert lehet csak nincs meg az itteni megfelelője a férfinak valami idegen nyelven beszél hozzá. Nem zárja kis azt sem, hogy ez valami olyan dolog, amivel ha megtudja mi okosabb és tapasztaltabb lesz. Észreveszi, hogy a füleire mered a férfi szeme és nem érti a dolgot.* ~Még nem látott hegyesfülű elfeket vagy mélységiket?~
-Arynának hívnak és jelenleg itt tanulok a templomban, ahová indultam mielőtt megállítottál. *Hallja vissza csusszanni a pengét a tokba így megnyugszik, hogy nem lesz itt fölösleges vérontás áldozata.*
-És benned kit tisztelhetek esti harcias támadóm? *Kérdez vissza kicsit pimaszan, de ne is várjon tőle mást az ember, ha már így letámadta, pedig nem csinált semmit.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:41:28
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:41:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna Yji//
* Jarmann szemei belemélyednek a lány sötétben is szinte világító kékjeibe, majd gyorsan végigméri, s az arcát elfedő fekete kendő alatt grimaszol az itteni nők öltözködését illetően.
Azt pedig még szoknia kell, hogy az itteni nők viselkedése is teljesen más a sivatagban megszokottól. Odahaza, ha egy Sharum azt mondja, hogy mögé lopózott, akkor az úgy is van, itt pedig még vissza is szólnak. Persze utazása során nem ez volt az első alkalom.
Nem tetszését maszkja mögé rejti és lándzsáját egy kicsit lejjebb. Még nem tudhatja, hogy ez csak egy megjátszott megadás vagy valóban az, ezért készenlétben áll és a legapróbb fenyegető mozdulatra harcba száll, ha kell. *
- Te vagy az első, akit éjszaka kint látok. Talán te is eredar'sharakot vívsz?
* Kérdezi fejét kicsit oldalra döntve és csak reméli, hogy helyesen mondta ki a szavakat és megérti őt az elf.
Szemei egy pillanatra a lány, Jarmann számára szokatlan, füleire merednek.
~ Talán szándékosan vágta ilyenre? Vagy sérüles? ~
A fekete kaftán halk susogó hangot hallat, ahogy a férfi visszarakja a lándzsát a hátára erősített tokba, de a támadó állást nem adja fel. *
- Ki vagy te?
* Kérdi meglepődve saját ötletén.
~ Ez a chin tökéletes lesz, hogy kiszedjek belőle információkat! ~
Pillant az idegenre, és belső énje mosolyog.
~ Talán ha hamarabb kezdek el kérdezősködni az itteniektől... ~
Gondolkodik el a dolgon, de most már édes mindegy. A fő, hogy most mégis szóba elegyedik egy zöldvidékivel. *
* Jarmann szemei belemélyednek a lány sötétben is szinte világító kékjeibe, majd gyorsan végigméri, s az arcát elfedő fekete kendő alatt grimaszol az itteni nők öltözködését illetően.
Azt pedig még szoknia kell, hogy az itteni nők viselkedése is teljesen más a sivatagban megszokottól. Odahaza, ha egy Sharum azt mondja, hogy mögé lopózott, akkor az úgy is van, itt pedig még vissza is szólnak. Persze utazása során nem ez volt az első alkalom.
Nem tetszését maszkja mögé rejti és lándzsáját egy kicsit lejjebb. Még nem tudhatja, hogy ez csak egy megjátszott megadás vagy valóban az, ezért készenlétben áll és a legapróbb fenyegető mozdulatra harcba száll, ha kell. *
- Te vagy az első, akit éjszaka kint látok. Talán te is eredar'sharakot vívsz?
* Kérdezi fejét kicsit oldalra döntve és csak reméli, hogy helyesen mondta ki a szavakat és megérti őt az elf.
Szemei egy pillanatra a lány, Jarmann számára szokatlan, füleire merednek.
~ Talán szándékosan vágta ilyenre? Vagy sérüles? ~
A fekete kaftán halk susogó hangot hallat, ahogy a férfi visszarakja a lándzsát a hátára erősített tokba, de a támadó állást nem adja fel. *
- Ki vagy te?
* Kérdi meglepődve saját ötletén.
~ Ez a chin tökéletes lesz, hogy kiszedjek belőle információkat! ~
Pillant az idegenre, és belső énje mosolyog.
~ Talán ha hamarabb kezdek el kérdezősködni az itteniektől... ~
Gondolkodik el a dolgon, de most már édes mindegy. A fő, hogy most mégis szóba elegyedik egy zöldvidékivel. *
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:18:46
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:18:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Jarmann am'Kani am'Evera//
*Rengeteget mereng a templomkertben és megvárja, hogy besötétedjen. Fel néz a csillagokra és el kezdi magában sorolni őket, pont úgy, ahogy Zaras mondta őket itt a fűben feküdve. Akkor minden olyan szép és jó volt, de csak egy tündérmese volt semmi több. Sóhajtva áll fel és indul meg vissza a templom felé, amikor egy emberbe botlik, vagyis botlana de a lány kikerülné. Lehet pont ettől veszi észre és fordul felé lándzsával a kezében. Aryna halkan sipít egy ít és hátrébb is lép egy lépést.*
-Én nem lopakodom, te jöttél majdnem nekem és ijesztettél meg engem és ha kérhetlek engedd le a fegyvered is. *emeli fel a kezeit, hogy nála nincs semmi fegyver és megadja magát.*
*Rengeteget mereng a templomkertben és megvárja, hogy besötétedjen. Fel néz a csillagokra és el kezdi magában sorolni őket, pont úgy, ahogy Zaras mondta őket itt a fűben feküdve. Akkor minden olyan szép és jó volt, de csak egy tündérmese volt semmi több. Sóhajtva áll fel és indul meg vissza a templom felé, amikor egy emberbe botlik, vagyis botlana de a lány kikerülné. Lehet pont ettől veszi észre és fordul felé lándzsával a kezében. Aryna halkan sipít egy ít és hátrébb is lép egy lépést.*
-Én nem lopakodom, te jöttél majdnem nekem és ijesztettél meg engem és ha kérhetlek engedd le a fegyvered is. *emeli fel a kezeit, hogy nála nincs semmi fegyver és megadja magát.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:04:16
Üzenet elküldve: 2015-10-04 23:04:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aryna Yji//
* Teljesen magába fordulva sétál a lélektelen, sötét utcákon. Úgy tűnik, hogy az eredar'sharak végül csak egy eseménytelen őrjárat lesz. Vagy az is lehet, hogy csak rossz helyen keresi ellenfeleit. Lándzsáját időközben elrakja, de még így is készen az azonnali reagálásra.
A zöldvidékiektől nem igazán tart, hiszen ahogy hallotta és amit látott, azok azt mutatják, hogy mennyire elpuhult és gyenge népség ez a Sivatag Lándzsáihoz képest. Pusztakézzel is elbánna velük, ha kell.
A dolgot ugyan nappalra kéne halasztania, de az eseménytelen vadászat arra készteti, hogy elsődleges feladatára, az információ szerzésre összpontosítson.
~ Szokásaik, nézeteik, politikájuk, tudásuk, harci és szellemi képességeik, kultúrájuk és ezeknek a sajátunkkal való összehasonlítása. ~
Idézi magában a vezetőjük, a Sharum Ka parancsát, mellyel hosszú-hosszú időre száműzte őt a sivatagból. De ha ez a Sharum Ka és a Sors akarata, vagyis ez "inevera" akkor nincs mit tennie, kémkednie kell.
Ha egyszer pedig hazajut és vezetőjük úgy dönt, hogy hadjáratot indít a zöldvidékre, hogy eggyé kovácsolja az embereket, és az irányítása alatt elpusztítsa a hitetlenek seregét, akkor Jarmann lesz az, akinek mindez köszönhető lesz.
~ Kétség sem fér hozzá, hogy tucatnyi feleség és párnatáncos fog várni rám esténként, a fiaim a legjobb Lándzsái lesznek urunknak, lányaim pedig a legbölcsebbek feleségei lesznek. ~
Ezen merengve indul el a hatalmas építmény felé, mely ugyan sötétségbe burkolózik, körvonalai tisztán kivehetőek.
Csodálatos kertbe lép be, amihez foghatót a kopár sivatagban sosem látott. Köszönetet mond a Szabadító Everának, hogy itt lehet, ezen a meseszép helyen, majd a növényeket vizsgálva araszol a gigantikus építmény felé.
Annyira belemerül a csodálkozásba, hogy nem veszi észre a fiatal elf lányt, akibe majdnem beleütközik.
Az évek során kiélezett érzékei és reflexei működésbe lépnek, ahogyan szeme sarkában feltűnik az idegen körvonala.
Azonnal szembefordul vele, Kajuku harcipózt vesz fel és kezében már ott is terem a rovásozott lándzsa, melyet egyenesen a sötétbőrű lánynak szegez. (Habár annak bőre színét nem látja a sötétben). *
- Evera szakállára! Hogy sikerült mögém lopakodnod?!
* Kérdi akadozva az itteniek nyelvén, ami számára amolyan recsegősnek, krákogósnak tűnik.
A lándzsát nem ereszti lejjebb, hiszen könnyen megeshet, hogy ellenfelére akadt az éjszakában. Előbb meg kell bizonyosodnia róla.
~ Kár, hogy az ittenieknek nincs kijárási tilalom sötétedés után. Mennyivel egyszerűbb lenne az eredar'sharak! ~
Morgolódik, miközben végigméri a vele szemben állót, jelek után kutatva, hogy megbizonysodjon annak eredarságáról. Vagy éppen annak ellenkezőjéről. *
* Teljesen magába fordulva sétál a lélektelen, sötét utcákon. Úgy tűnik, hogy az eredar'sharak végül csak egy eseménytelen őrjárat lesz. Vagy az is lehet, hogy csak rossz helyen keresi ellenfeleit. Lándzsáját időközben elrakja, de még így is készen az azonnali reagálásra.
A zöldvidékiektől nem igazán tart, hiszen ahogy hallotta és amit látott, azok azt mutatják, hogy mennyire elpuhult és gyenge népség ez a Sivatag Lándzsáihoz képest. Pusztakézzel is elbánna velük, ha kell.
A dolgot ugyan nappalra kéne halasztania, de az eseménytelen vadászat arra készteti, hogy elsődleges feladatára, az információ szerzésre összpontosítson.
~ Szokásaik, nézeteik, politikájuk, tudásuk, harci és szellemi képességeik, kultúrájuk és ezeknek a sajátunkkal való összehasonlítása. ~
Idézi magában a vezetőjük, a Sharum Ka parancsát, mellyel hosszú-hosszú időre száműzte őt a sivatagból. De ha ez a Sharum Ka és a Sors akarata, vagyis ez "inevera" akkor nincs mit tennie, kémkednie kell.
Ha egyszer pedig hazajut és vezetőjük úgy dönt, hogy hadjáratot indít a zöldvidékre, hogy eggyé kovácsolja az embereket, és az irányítása alatt elpusztítsa a hitetlenek seregét, akkor Jarmann lesz az, akinek mindez köszönhető lesz.
~ Kétség sem fér hozzá, hogy tucatnyi feleség és párnatáncos fog várni rám esténként, a fiaim a legjobb Lándzsái lesznek urunknak, lányaim pedig a legbölcsebbek feleségei lesznek. ~
Ezen merengve indul el a hatalmas építmény felé, mely ugyan sötétségbe burkolózik, körvonalai tisztán kivehetőek.
Csodálatos kertbe lép be, amihez foghatót a kopár sivatagban sosem látott. Köszönetet mond a Szabadító Everának, hogy itt lehet, ezen a meseszép helyen, majd a növényeket vizsgálva araszol a gigantikus építmény felé.
Annyira belemerül a csodálkozásba, hogy nem veszi észre a fiatal elf lányt, akibe majdnem beleütközik.
Az évek során kiélezett érzékei és reflexei működésbe lépnek, ahogyan szeme sarkában feltűnik az idegen körvonala.
Azonnal szembefordul vele, Kajuku harcipózt vesz fel és kezében már ott is terem a rovásozott lándzsa, melyet egyenesen a sötétbőrű lánynak szegez. (Habár annak bőre színét nem látja a sötétben). *
- Evera szakállára! Hogy sikerült mögém lopakodnod?!
* Kérdi akadozva az itteniek nyelvén, ami számára amolyan recsegősnek, krákogósnak tűnik.
A lándzsát nem ereszti lejjebb, hiszen könnyen megeshet, hogy ellenfelére akadt az éjszakában. Előbb meg kell bizonyosodnia róla.
~ Kár, hogy az ittenieknek nincs kijárási tilalom sötétedés után. Mennyivel egyszerűbb lenne az eredar'sharak! ~
Morgolódik, miközben végigméri a vele szemben állót, jelek után kutatva, hogy megbizonysodjon annak eredarságáról. Vagy éppen annak ellenkezőjéről. *
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-10-03 21:26:00
Üzenet elküldve: 2015-10-03 21:26:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
*Miután magára marad nem is várakozik sokat és kisétál a templomkertbe. Rengeteg emlék köti ide és hiányzik neki egy kicsit Zaras, de jobb neki nélküle. Minden tündérmesébe illően történt és túl igaz volt, hogy igaz legyen, de a boldogan éltek utáni részről már senki sem ír, csak letudják az amíg meg nem halnak résszel. Olyan nagy baromság ez, hiszen a pillanatnyi gyönyör sem tart örökké és nekik is majdnem két hóig tartott mindössze utána már Aryna majdnem elcsábult egy mélységinek. ~A szerelembe lennék szerelmes?~ Teszi fel magának a kérdést, mert nagyon úgy tűnik, hogy valami ilyesmi lehet a háttérben és ezért laposodott el minden közte és az elf férfi között.*
~Meg kell találnom önmagamat és meg kell tudnom, hogy miféle vagyok... Egy biztos inkább elf vagyok mint mélységi.~
~Meg kell találnom önmagamat és meg kell tudnom, hogy miféle vagyok... Egy biztos inkább elf vagyok mint mélységi.~
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-30 16:40:31
Üzenet elküldve: 2015-09-30 16:40:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az apja sírjánál áll fekete köpenybe burkolva magát. A kőtömb elé térdel és kicsit szomorúan emlékezik vissza édesapjára, akivel rengeteg kellemes időt töltött halála előtt. Sokat jártak vadászni a közeli erdőbe íjjal és később mikor elég erős lett Nysinn, akkor már nyílpuskával folytatták. Mentek nagy vadakra is néha, de általában csak kisebbeket ejtettek el. Ez volt a kedvenc időtöltésük, amikor apja nem volt szolgálatban. Bizony az ő nyomdokaiba szeretne lépni és közkatonának jelentkezik itt a városban. Nagyon izgatott és csak azért jött ki ide, hogy tiszteletét tegye példaképénél, aki az igazságért halt meg egyik éjjel a munkavégzés közben.*
A hozzászólás írója (Nysinn Aleessa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.30 16:41:44
A hozzászólás írója (Nysinn Aleessa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.30 16:41:44
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-30 09:18:01
Üzenet elküldve: 2015-09-30 09:18:01
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Kicsit elfáradt a nagy tanulásban, ideje lazítani kicsit, mert addig felesleges a templomban ücsörögnie, amíg mentálisan nem áll ismét készen, inkább addig feltöltődik valami világosabb, színesebb környezetben. A templom kertje ugyan olyan rendezett mint korábban, nem látszik nyoma annak sem, hogy ne lenne karbantartva, sőt ellenkezőleg, kifejezetten sok munkát tesznek bele a szerzetesek. Worenth körbenéz, és ahogy rápillant a toronyra eszébe jutnak a múltbéli események, a cilinderes fekete ruhás mágus, aki megtámadta a templomot. Bizony nem most volt már, de néha még hallja a szerzetesek suttogását, és kételyeit, hogy valóban sikerült e megtalálni, és végezni vele, vagy él és virul, és bosszút forral. Akik mostanság érkeznek a templomba és a kertbe talán már észre sem veszik a renoválás nyomait, ami talán annak is köszönhető, ha a város is kiemelkedő segítséget nyújtott az újraépítésnél. Persze nem kellett mindent, de voltak azért károk. Worenth vesz egy mély lélegzetet, majd kifújja. Most nem jó ilyen nyomasztó gondolatokkal terhelnie magát, majd akkor kell ezzel foglalkozni, ha újra felszínre tör az esemény. Mindenesetre valahol belső zsebe legeslegmélyén még ott lapul a kis kövecske, amit az egyik varázsló adott neki. Arra is emlékszik, hogy azt mondta, ha valaha kelleni fog a hóhajú mágus, akkor a kő valamiképpen jelezni fog... mondhatni mint valami nyomkövető. Újabb pillantás a templomra, majd tényleg leül az egyik padra, lehetőleg olyanra, ami valamelyik fa árnyékában van, nem szeret rögtön az út mellé ülni. Semmi egyebet nem csinál, mint ücsörög, és figyelget, leginkább a fákat, bokrokat, virágokat. A csodás kert látványával tölti be elméjét, ami szoros kapcsolatot ápol a földmágiával, amit éppen ez időkben fejleszt. Egy ideig itt lesz, aztán még elbóklászik valamerre, hogy pontosan hová még nem tudja, mert mindenhol régen járt már, mióta a Vashegy környékére tette be a lábát.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:28:47
Üzenet elküldve: 2015-09-30 00:28:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A temető felől jön szomorkásan, de hamar rendbe kapja magát. Mégsem lehet lelógatott orral körbejárni egész Artheniort, nem igaz? Nem sok időt tölt el a templomkertben, bár igaz, szép hely, de itt minden tekintet rászegeződik minden átutazóra, és ezek a szúrós pillantások - legyen az egyszerű csuhás vagy valami főpap - könnyen derítik ki az igazságot. Nem tudja hogyan, miért, de az biztos, hogy óvakodik az ilyen hókuszpókusz-féléktől. Nem is érti, a karavánpihenőben hogy állhatott le egy mágussal. De most sietősen hagyja hátra a templomkertet. Kis kitérőt tesz még a piactér felé, de aztán tényleg irány haza, és irány az ágy. Most már nem sétálhat többet, mert a végén még holnap lábra sem fog tudni állni az izomláztól. Gazdagnegyed, piac, szegénynegyed, és ott a jól megérdemelt pihenés az utolsó állomás a mai napra.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-29 14:34:55
Üzenet elküldve: 2015-09-29 14:34:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie Lemara Leser//
*Csak bólint a név hallatán, hogy tudassa megjegyzi és továbbra is márványos arccal hallgatja, hogy ki kicsoda a házban és mindent megjegyez. Nevek, melyekhez kevés leírás társul még, de ahhoz épp elég, hogy felismerje őket és előnyben legyen velük szemben. Közben a tarkójára tetoválja a vörös nő a jelüket, amivel egyből beilleszkedhet a többiek közé és ha jól használja fel az előnyét, akkor még alvezér is lehet a mostani hármas mellett. ~Morfiusz, Anor és Myna.~ Ismétli a neveket, hogy tudja kik felé kell bizonyítania. Miközben ezen gondolkozik Riqelie elő vesz pergament és tollat és körmöl valamit a lapra. Az elkészült ajánlása az, amit át is vesz és reméli nem bánja meg a döntését.*
-Nem köszönöm meg előre, de ha igaz amit mondtál, akkor legközelebb tudni fogsz róla, hogy az adósom vagy e még. *Arcán egy a legcsekélyebb boldogság sem látszik, nem fogja előre bele élni magát semmibe. Ahogy a vörös távozik ő is elindul, hogy megkeresse új lakhelyét.*
*Csak bólint a név hallatán, hogy tudassa megjegyzi és továbbra is márványos arccal hallgatja, hogy ki kicsoda a házban és mindent megjegyez. Nevek, melyekhez kevés leírás társul még, de ahhoz épp elég, hogy felismerje őket és előnyben legyen velük szemben. Közben a tarkójára tetoválja a vörös nő a jelüket, amivel egyből beilleszkedhet a többiek közé és ha jól használja fel az előnyét, akkor még alvezér is lehet a mostani hármas mellett. ~Morfiusz, Anor és Myna.~ Ismétli a neveket, hogy tudja kik felé kell bizonyítania. Miközben ezen gondolkozik Riqelie elő vesz pergament és tollat és körmöl valamit a lapra. Az elkészült ajánlása az, amit át is vesz és reméli nem bánja meg a döntését.*
-Nem köszönöm meg előre, de ha igaz amit mondtál, akkor legközelebb tudni fogsz róla, hogy az adósom vagy e még. *Arcán egy a legcsekélyebb boldogság sem látszik, nem fogja előre bele élni magát semmibe. Ahogy a vörös távozik ő is elindul, hogy megkeresse új lakhelyét.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-22 10:40:10
Üzenet elküldve: 2015-09-22 10:40:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Vilongärd szépen lassan megérkezik a templomkertbe, ahol bámészkodik, mindent megnéz. Tetszik neki a kert atmoszférája, itt nyugodtan gondolkodhat, elmélkedhet hogyan is legyen majd tovább. Artheniorba jöttének célja és oka egyaránt van, de ezeket a dolgokat homályos köd övezi még Vilongärd számára is. Nem kis dolog ez, hiszen egykori tanítója kiváló pallérozott elmének titulálja a mai napig privát levelezésükben. Vilongärd járatos valamennyi tudományban, mégis most kétségek közt ténykedik, mivel valódi felkérést nem kapott senkitől, jobban szólva erről a világról. Remeteségének eredménye az, hogy itt sétál a templom kertjében, a sűrű smaragdzöld füvön, mi az erdei lakjára és az erdőre emlékezteti. Itt sétál és elmélkedik, hiszen megbízója nem élőlény, inkább afféle entitás, avagy istenség, noha akinek említi, azt rögtön kacagás fogja el, és a pallérozott férfiú helyett a falu bolondja titulust nyeri el. Nekik bizonyára nem testesül meg ez a névtelen lélek aki Vilongärdot buzdítja és motiválja artheniori tevékenykedésre. Jelenleg azonban neki sem, hiába koncentrál, egyre zaklatottabb lesz, fel alá járkál, hol a kényelmes padokon ül, hol a temetőben bóklászik és fürkészi tekintetével a füvet, fákat és fellegeket.*
~Miért? Most miért nem szólítasz meg? Szolgád lettem, ahogy kérted, visszatértem a remeteségemből és eljöttem ide, a zsúfolt Artheniorba. Kérésedre tettem. Így szóltál hozzám, mikor a kövek gördülésének metódusát vizsgáltam, fényárban úsztál: Állj fel, s térj meg Vilongärd te jámbor férfiú! Indulj útnak Artheniorba, mert tervem van ott veled!
Ezeket a szavakat intézted hozzám, de mióta ide jöttem semmit sem szólsz hozzám, nem is érzem, hogy figyelnél. Talán megőrültem.~
*Eképpen elmélkedik, majd kissé kizökken mikor a kertből szeme elé tárul a hatalmas templom gyönyörű építménye, amit hosszasan vizslat és csodál.*
~Hihetetlen milyen gyönyörű ez a templom! Sajnos ha szólnék a papoknak az istenről, aki megszólított, valószínűleg megkínoznának. Meg van! Mártírhalál? Azt azért nem. Én tanulni jöttem, és tanítani. Több a hasznom egy égőáldozaténál remélem te sem a halálba küldtél. És talán meg is látogatok itt egy régi ismerőst. Ugyan régen írt már, de kíváncsi vagyok mi lett a kis Taitossal. Mikor utoljára láttam egy mókus úgy megharapta a hüvelykjét, hogy azzal ijesztgettük Zordonnal, hogy le kell vágni.~
*Mikor ezen emléket felidézi, mosolyogni kezd, és kissé megfeledkezik a lázas töprengésről.*
*Miután hosszú órákat töltött a templom kertjében, Vilongärd szemügyre kívánja venni Arthenior messze földön híres fürdőjét. A hallottak alapján páratlan csoda, és talán ki is áztatja magából az utazás fáradalmait. Tapasztalatai alapján rendkívül jó környezet egy fürdő a tartalmas és kellemes beszélgetésekre, tudományos vitákra, hiszen a kedélyeket enyhíti a friss és kellemesen langyos avagy frissítően hideg víz. A gondolattól lázba jőve izgatottan elindul és ott hagyja a kertet.*
~Talán máris sikerül belefolynom Arthenior tudományos életébe!.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.26 22:58:12, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése; elgépelések javítása; helyesírás
~Miért? Most miért nem szólítasz meg? Szolgád lettem, ahogy kérted, visszatértem a remeteségemből és eljöttem ide, a zsúfolt Artheniorba. Kérésedre tettem. Így szóltál hozzám, mikor a kövek gördülésének metódusát vizsgáltam, fényárban úsztál: Állj fel, s térj meg Vilongärd te jámbor férfiú! Indulj útnak Artheniorba, mert tervem van ott veled!
Ezeket a szavakat intézted hozzám, de mióta ide jöttem semmit sem szólsz hozzám, nem is érzem, hogy figyelnél. Talán megőrültem.~
*Eképpen elmélkedik, majd kissé kizökken mikor a kertből szeme elé tárul a hatalmas templom gyönyörű építménye, amit hosszasan vizslat és csodál.*
~Hihetetlen milyen gyönyörű ez a templom! Sajnos ha szólnék a papoknak az istenről, aki megszólított, valószínűleg megkínoznának. Meg van! Mártírhalál? Azt azért nem. Én tanulni jöttem, és tanítani. Több a hasznom egy égőáldozaténál remélem te sem a halálba küldtél. És talán meg is látogatok itt egy régi ismerőst. Ugyan régen írt már, de kíváncsi vagyok mi lett a kis Taitossal. Mikor utoljára láttam egy mókus úgy megharapta a hüvelykjét, hogy azzal ijesztgettük Zordonnal, hogy le kell vágni.~
*Mikor ezen emléket felidézi, mosolyogni kezd, és kissé megfeledkezik a lázas töprengésről.*
*Miután hosszú órákat töltött a templom kertjében, Vilongärd szemügyre kívánja venni Arthenior messze földön híres fürdőjét. A hallottak alapján páratlan csoda, és talán ki is áztatja magából az utazás fáradalmait. Tapasztalatai alapján rendkívül jó környezet egy fürdő a tartalmas és kellemes beszélgetésekre, tudományos vitákra, hiszen a kedélyeket enyhíti a friss és kellemesen langyos avagy frissítően hideg víz. A gondolattól lázba jőve izgatottan elindul és ott hagyja a kertet.*
~Talán máris sikerül belefolynom Arthenior tudományos életébe!.~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.09.26 22:58:12, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése; elgépelések javítása; helyesírás
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-19 07:26:41
Üzenet elküldve: 2015-09-19 07:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
* Belép a templomkertbe. Nem éppen tetszik neki ez a hely, meg hát már nagyon szeretne edzeni. Így csak megy tovább és tovább. Sőt egy idő után már szinte fut, néha meglassul, hogy megnézzen egy-két részt a kertből, viszont utána újra felgyorsul. Már messziről látja a kert végét. Nem is olyan sok idő múlva odaér. Megáll a bejáratnál. Visszanéz. Nézi egy ideig a kertet, erről az oldalról jobban tetszik neki. Majd előrefordul, és kilép a templomkertből, úgy gondolja, hogy majd ide is vissza fog térni, annak ellenére, hogy nem annyira tetszik neki ez a hely. *
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-16 08:36:34
Üzenet elküldve: 2015-09-16 08:36:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál Nimoden//
~Belement! Tényleg beleegyezett, hogy a szemem és a fülem legyen a házban.~
*Vérvörös ajkai halvány mosolyra húzódnak. Nekiáll elmesélni mit kell tudni a házról és ki, kicsoda (persze, amit ő is tud), aztán előveszi köpenye zsebéből a kis tűt és a vörös festéket. Jó, ha kéznél van az ilyen hasznos holmi. Gyorsan feltetoválja a kis piros madarat a nő tarkójára. Nem örül neki, de ez szükséges, hosszú haja nagyon jól takarja és szó szerint csak egy apró kis kellemetlenség. Utolsóként a táskájából kotor elő egy papírt és egy tollat. A padra fektetve a papírt írni kezdi, hogy a nő az ő ajánlásával megy a házba és mindenről tájékozódhat. Miután mindezzel elkészültek átadja az írást. Szeme sarkából megpillantja a fekete árnyékot. Egy fekete köpenybe burkolózott alak aki felé int. Takarásban áll, hogy csak ő láthassa, aztán el is tűnik szem elől. Tudja ez mit jelent, mennie kell. Szerencsére Ziál is most búcsúzik. Kis gondolkodás után úgy dönt nem marad adósa.*
- Riqelie Lemara Leser vagyok.
*Ez az utolsó, amit mond neki, mert a a fél-elf távozik, neki pedig a másik irány van megszabva. Nem érzékelhetően sóhajt egyet, aztán beburkolódzik ő is a fekete köpenybe és eltűnik a szemek elől, az idegent követve, ki tudja megint merre.*
~Belement! Tényleg beleegyezett, hogy a szemem és a fülem legyen a házban.~
*Vérvörös ajkai halvány mosolyra húzódnak. Nekiáll elmesélni mit kell tudni a házról és ki, kicsoda (persze, amit ő is tud), aztán előveszi köpenye zsebéből a kis tűt és a vörös festéket. Jó, ha kéznél van az ilyen hasznos holmi. Gyorsan feltetoválja a kis piros madarat a nő tarkójára. Nem örül neki, de ez szükséges, hosszú haja nagyon jól takarja és szó szerint csak egy apró kis kellemetlenség. Utolsóként a táskájából kotor elő egy papírt és egy tollat. A padra fektetve a papírt írni kezdi, hogy a nő az ő ajánlásával megy a házba és mindenről tájékozódhat. Miután mindezzel elkészültek átadja az írást. Szeme sarkából megpillantja a fekete árnyékot. Egy fekete köpenybe burkolózott alak aki felé int. Takarásban áll, hogy csak ő láthassa, aztán el is tűnik szem elől. Tudja ez mit jelent, mennie kell. Szerencsére Ziál is most búcsúzik. Kis gondolkodás után úgy dönt nem marad adósa.*
- Riqelie Lemara Leser vagyok.
*Ez az utolsó, amit mond neki, mert a a fél-elf távozik, neki pedig a másik irány van megszabva. Nem érzékelhetően sóhajt egyet, aztán beburkolódzik ő is a fekete köpenybe és eltűnik a szemek elől, az idegent követve, ki tudja megint merre.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-15 21:02:37
Üzenet elküldve: 2015-09-15 21:02:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie Lemara Leser//
*A templomba készült, de csak, hogy valamivel megtöltse a lelkét betöltő ürességet. Amit a vörös nő mond igen csak érdekesen hangzik. Fejben máris jegyzeteli az elhangzott adatokat.*
~Adal Ház, vércsék, Gazdagnegyed, jel, ajánlás... ~
*A szavak sorakoznak és amivé összeállnak az tetszik jelenlegi önmagának. Nem megnyugtató, valami szervezet ami ki tudja mivel foglalkozik.*
-Tehát foglaljuk össze, elküldesz engem egy házba, aminek a lakóiról és azok tevékenységéről akarsz tudni, cserébe befogad engem ez a csapat, ahol célra találok.
*Kétsége sem fér hozzá, hogy az eddigi ürességnél jobb és érdekesebb.*
-Rendben, beleegyezem.
*Bólint a nő felé, akiről sejti, ha szava van abban a Házban, akkor nyilván magasan van az ottani közösségben, ha nem a vezető maga. Ezután nem marad más, minthogy tűrje amit még kell ahhoz, hogy az új célt megkapja, ami kitölti, majd a megüresedett helyet a lelkében. Végül, ha mindent megbeszéltek búcsúzik és az Adal Ház felé vegye az irányt a titokzatos vércsék felé.*
-Egyébként Ziál Nimoden vagyok, ha érdekel egyáltalán.
*Nem számít ez sem, mind a ketten tudják, de azért, ha udvariasan kezdték fejezzék be úgy.*
-Sok sikert a nem kívánt új célhoz.
*Megfordul és indul a Gazdagnegyed irányába kizárva elméjéből az emlékeket amik a városhoz kötik. Az már régen volt és egy másik Ziállal történt aki már a múlté lett a barlang sötétjében.*
*A templomba készült, de csak, hogy valamivel megtöltse a lelkét betöltő ürességet. Amit a vörös nő mond igen csak érdekesen hangzik. Fejben máris jegyzeteli az elhangzott adatokat.*
~Adal Ház, vércsék, Gazdagnegyed, jel, ajánlás... ~
*A szavak sorakoznak és amivé összeállnak az tetszik jelenlegi önmagának. Nem megnyugtató, valami szervezet ami ki tudja mivel foglalkozik.*
-Tehát foglaljuk össze, elküldesz engem egy házba, aminek a lakóiról és azok tevékenységéről akarsz tudni, cserébe befogad engem ez a csapat, ahol célra találok.
*Kétsége sem fér hozzá, hogy az eddigi ürességnél jobb és érdekesebb.*
-Rendben, beleegyezem.
*Bólint a nő felé, akiről sejti, ha szava van abban a Házban, akkor nyilván magasan van az ottani közösségben, ha nem a vezető maga. Ezután nem marad más, minthogy tűrje amit még kell ahhoz, hogy az új célt megkapja, ami kitölti, majd a megüresedett helyet a lelkében. Végül, ha mindent megbeszéltek búcsúzik és az Adal Ház felé vegye az irányt a titokzatos vércsék felé.*
-Egyébként Ziál Nimoden vagyok, ha érdekel egyáltalán.
*Nem számít ez sem, mind a ketten tudják, de azért, ha udvariasan kezdték fejezzék be úgy.*
-Sok sikert a nem kívánt új célhoz.
*Megfordul és indul a Gazdagnegyed irányába kizárva elméjéből az emlékeket amik a városhoz kötik. Az már régen volt és egy másik Ziállal történt aki már a múlté lett a barlang sötétjében.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-15 20:19:57
Üzenet elküldve: 2015-09-15 20:19:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál Nimoden//
*Ha már átváltanak tegezésre, akkor ő sem fogja magázni tovább a nőt.*
-Ne engem hibáztass, ha nem vált be a terved. Nekem azt a feladatot adtad, hogy lopjam el. Fogalmam sem volt mire kell, vagy mit kezdesz vele.
*Kicsit igazságtalannak érzi ezt, mert bár jó drágán adta a követ, azért nem felelős, hogy nem vált be. Hirtelen támadt bosszúságát végül elnyomja, hogy elkapja a szomorúságot a kemény tekintetben. A céltalan bolyongás, bármi is vezetett hozzá nem olyan dolog amit nem a lehető legrosszabb dolgok egyikének tart. Elgondolkodik ezen. A nő szerint az adósa, ha ő megy talán valaki más érkezhetne a házba. Nem biztos a dolgában, de nem zárkózik el attól, hogy próbára tegye a szerencséét és talán ezzel megválthatja a nő szomorú sorsát is, amennyiben nem tévedett és a tekintet tényleg arról árulkodott.*
-Van egy ház a város gazdag negyedében, amiben vércsék laknak. Nem veszélytelen hely, de akin rajta van a jelük, az gond nélkül közöttük élhet. Aki pedig az én ajánlásommal érkezik az sokra viheti ott.
*Kezd bele a mesébe, ha nem csalódik a nő elég intelligens, ha megértik egymást, akkor jól jöhet mind a kettőjüknek ez a találkozás. Tulajdonképpen, abban az esetben nem elveszít egy célt, hanem átadja valakinek akinek nincs. Nagy különbség és ha jól ítéli meg a mellette ülőt akkor sok mindent rejteget még magában, ami hasznos lehet. Sajnos nincs már ideje kideríteni, mert nemsokára érte jönnek, de arra még van, hogyha rábólint a nő, akkor a vércséknek még egy értékes tagot szerezzen mielőtt szárnyra kap és elmegy. Elhatározza vállalja vele a kockázatot.*
-Én elküldelek egy új cél felé, ha nincs sajátod, de akkor adósom leszel. Ne aggódj annyit kérek csak, hogy néha tájékoztass róla miként folynak ott a dolgok. Jó lenne tudnom, ha távol vagyok is mi történik az Adal Házban.
*Kezdi érezni, hogy ez a találkozás nagyon is hasznos lesz a számára, feltéve, hogy a nő belemegy a játékba.*
*Ha már átváltanak tegezésre, akkor ő sem fogja magázni tovább a nőt.*
-Ne engem hibáztass, ha nem vált be a terved. Nekem azt a feladatot adtad, hogy lopjam el. Fogalmam sem volt mire kell, vagy mit kezdesz vele.
*Kicsit igazságtalannak érzi ezt, mert bár jó drágán adta a követ, azért nem felelős, hogy nem vált be. Hirtelen támadt bosszúságát végül elnyomja, hogy elkapja a szomorúságot a kemény tekintetben. A céltalan bolyongás, bármi is vezetett hozzá nem olyan dolog amit nem a lehető legrosszabb dolgok egyikének tart. Elgondolkodik ezen. A nő szerint az adósa, ha ő megy talán valaki más érkezhetne a házba. Nem biztos a dolgában, de nem zárkózik el attól, hogy próbára tegye a szerencséét és talán ezzel megválthatja a nő szomorú sorsát is, amennyiben nem tévedett és a tekintet tényleg arról árulkodott.*
-Van egy ház a város gazdag negyedében, amiben vércsék laknak. Nem veszélytelen hely, de akin rajta van a jelük, az gond nélkül közöttük élhet. Aki pedig az én ajánlásommal érkezik az sokra viheti ott.
*Kezd bele a mesébe, ha nem csalódik a nő elég intelligens, ha megértik egymást, akkor jól jöhet mind a kettőjüknek ez a találkozás. Tulajdonképpen, abban az esetben nem elveszít egy célt, hanem átadja valakinek akinek nincs. Nagy különbség és ha jól ítéli meg a mellette ülőt akkor sok mindent rejteget még magában, ami hasznos lehet. Sajnos nincs már ideje kideríteni, mert nemsokára érte jönnek, de arra még van, hogyha rábólint a nő, akkor a vércséknek még egy értékes tagot szerezzen mielőtt szárnyra kap és elmegy. Elhatározza vállalja vele a kockázatot.*
-Én elküldelek egy új cél felé, ha nincs sajátod, de akkor adósom leszel. Ne aggódj annyit kérek csak, hogy néha tájékoztass róla miként folynak ott a dolgok. Jó lenne tudnom, ha távol vagyok is mi történik az Adal Házban.
*Kezdi érezni, hogy ez a találkozás nagyon is hasznos lesz a számára, feltéve, hogy a nő belemegy a játékba.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-09-15 19:48:56
Üzenet elküldve: 2015-09-15 19:48:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie Lemara Leser//
*Gyanús volt neki, hogy már találkozott a mellette ülővel, éppen csak nem érdekelte túlságosan. A hangja ismerősen csenget és a vörös haja is ismerős volt, de mégsem ébredt rá azonnal ki is ül mellette. Mindent ami a barlang előtt volt szinte kitörölt emlékezetéből, elzárva jó mélyen, mintha soha meg sem történt volna és talán ez az oka, hogy nem ismerte fel egyből.*
-Nem vált, be! Még talán adósom is maradtál, mert ki tudja miért is sikerült olyan rosszul az a kísérlet. Az a kő lehet nem volt használható.
*Eszébe jut milyen bosszantó, hogy vagyonokat költött valamire, ami aztán nem térült meg sehogyan sem.*
-Nem tudom mi a rossz abban, ha valakit visznek a célok felé. Én itt ülök ezen a padon, de úgy érzem semmi célja nincs, mint ahogy annak sem, hogy itt vagyok. Engem semmi és senki nem visz csak úgy semmilyen cél felé.
*Üres szemeibe valami bánatféle költözik, de csak egy pillanatig, utána megint kiüresedett és kemény lesz a tekintete.*
*Gyanús volt neki, hogy már találkozott a mellette ülővel, éppen csak nem érdekelte túlságosan. A hangja ismerősen csenget és a vörös haja is ismerős volt, de mégsem ébredt rá azonnal ki is ül mellette. Mindent ami a barlang előtt volt szinte kitörölt emlékezetéből, elzárva jó mélyen, mintha soha meg sem történt volna és talán ez az oka, hogy nem ismerte fel egyből.*
-Nem vált, be! Még talán adósom is maradtál, mert ki tudja miért is sikerült olyan rosszul az a kísérlet. Az a kő lehet nem volt használható.
*Eszébe jut milyen bosszantó, hogy vagyonokat költött valamire, ami aztán nem térült meg sehogyan sem.*
-Nem tudom mi a rossz abban, ha valakit visznek a célok felé. Én itt ülök ezen a padon, de úgy érzem semmi célja nincs, mint ahogy annak sem, hogy itt vagyok. Engem semmi és senki nem visz csak úgy semmilyen cél felé.
*Üres szemeibe valami bánatféle költözik, de csak egy pillanatig, utána megint kiüresedett és kemény lesz a tekintete.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084