Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-07-04 11:16:23
Üzenet elküldve: 2015-07-04 11:16:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lilunaru//
*Csendben halad a lány mellett, kivételesen kiélvezvén minden pillanatot, minden egyes szeretet, tisztelet vagy egyéb érzetet, ami a szerzetes felé irányul. Soha nem érzett még ilyet, azonban az is igaz, hogy soha nem kapott még ilyen figyelmet, vagy csodálatot egyetlen embertől sem. Mielőtt kiérnének a templom kertjéből, megtorpan Idegennel együtt, hagyja, hogy a Vörös néhány lépéssel megelőzze, majd füttyent egyet neki, hogy álljon meg, és ha az visszafordul hozzá, akkor elkezdi mondandóját.*
- A Második vezessen utadon, Lilunaru. Soha ne felejtsd el, amit mondtam, soha ne hagyd, hogy a benső tüzed akár csak egy pillanatra is kialudjon. Soha ne felejtsd el honnan jöttél, de mindig csak az lebegjen előtted, ahová tartasz, amit el akarsz érni. Ne hagyd, hogy kihasználjanak, ne hagyd, hogy lenézzenek, légy büszke arra, aki vagy és ne szégyelld egy pillanatig sem azt, aki te, Lilunaru, a Második szolgálója vagy. Vezessen utadon fénye, és táplálja tüzed a lelke.
*Övéről leakaszt egy batyut, melyben 200 arany csörög, és Lilunaru Nayiiru felé dobja.
Ha a lány elkapta, úgy biccent neki, egy megfáradt sóhajjal pillant rá, és méregzöld szemeiben mély megbánás és sajnálat tükröződik. Úgy érzi, nem vezetheti tovább a lányt, szeretné, de valami erő nem engedi. Lehajtja fejét, Idegen nyakát bámulva, és, hogy véget vessen a drámaiságnak, megfordítja lovát és elindul a temető köde felé, hogy egy időre elvesszen élő és halott, létező és kitalált között.*
*Csendben halad a lány mellett, kivételesen kiélvezvén minden pillanatot, minden egyes szeretet, tisztelet vagy egyéb érzetet, ami a szerzetes felé irányul. Soha nem érzett még ilyet, azonban az is igaz, hogy soha nem kapott még ilyen figyelmet, vagy csodálatot egyetlen embertől sem. Mielőtt kiérnének a templom kertjéből, megtorpan Idegennel együtt, hagyja, hogy a Vörös néhány lépéssel megelőzze, majd füttyent egyet neki, hogy álljon meg, és ha az visszafordul hozzá, akkor elkezdi mondandóját.*
- A Második vezessen utadon, Lilunaru. Soha ne felejtsd el, amit mondtam, soha ne hagyd, hogy a benső tüzed akár csak egy pillanatra is kialudjon. Soha ne felejtsd el honnan jöttél, de mindig csak az lebegjen előtted, ahová tartasz, amit el akarsz érni. Ne hagyd, hogy kihasználjanak, ne hagyd, hogy lenézzenek, légy büszke arra, aki vagy és ne szégyelld egy pillanatig sem azt, aki te, Lilunaru, a Második szolgálója vagy. Vezessen utadon fénye, és táplálja tüzed a lelke.
*Övéről leakaszt egy batyut, melyben 200 arany csörög, és Lilunaru Nayiiru felé dobja.
Ha a lány elkapta, úgy biccent neki, egy megfáradt sóhajjal pillant rá, és méregzöld szemeiben mély megbánás és sajnálat tükröződik. Úgy érzi, nem vezetheti tovább a lányt, szeretné, de valami erő nem engedi. Lehajtja fejét, Idegen nyakát bámulva, és, hogy véget vessen a drámaiságnak, megfordítja lovát és elindul a temető köde felé, hogy egy időre elvesszen élő és halott, létező és kitalált között.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-30 10:24:42
Üzenet elküldve: 2015-06-30 10:24:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét több időt sikerült a könyvtárban töltenie mint amennyit eredetileg tervezett. Az éjszaka közepén botorkál ki a templomból, szemeit dörzsölgetve. A kertbe érve feltekint a csillagokra, pár felhő ugyan megnehezíti a dolgát, de így is akad bőven támpont ahhoz hogy nagyjából belője az időt. Mik lehetnek vajon a fények az égbolton? Természetétől idegen valamilyen varázslatos mendemondában hinni, kell hogy legyen valami rendes magyarázat a létezésükre. Régen sokat olvasott a napról és a holdról, de az ilyen elérhetetlen dolgok manapság valahogy kevésbé érdeklik. Bár kétség kívül vannak esetek amikor fontos lehet minden részlet az égitestekről, össze sem lehet hasonlítani azzal amit majd vízgépe jelent a társadalomnak, ha valaha sikerül egy rendesen működő, megfelelő méretű darabot összeeszkábálnia. Aztán a vele nyert végtelen erővel még talán a repülést is megvalósíthatja, akkor majd jobban fogja érdekelni mi van odafent, de amíg a földhöz van ragasztva addig itt lent munkálkodik. El is fordul inkább és továbbindul hazafelé.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:22:12
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:22:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Theratis//
*A Tiszteletreméltó mosolya felragyog, így az ő arcán is megjelenik ennek visszafogottabb, de lelkes változata. Az, hogy valami jót is mondott, mert Theratis ismeri a helyet még inkább arra készteti, hogy ne fogja vissza magát és még fehér fogsora is kivillan, ahogy a mosolya szélesedik.*
-Akkor induljunk Tiszteletreméltó én készen állok, bármilyen hosszú legyen is az út!
*Mondja kissé hirtelen, aztán, ahogy a szerzetesnő ránéz a szíve megtelik újra ragaszkodással felé.
Tanítani fog! Tényleg tanulni fogok tőle! Mindig követni fogom, akárhová is megy, a legnagyobb tűzbe és sötétségbe is félelem és megalkuvás nélkül!
Szeme csillogva néz a méregzöldekbe meghatottan. Soha nem gondolta volna, hogy ő az ágról szakadt, akinek semmije és senkije sincs, egyszer csak egy tiszteletre méltó, nagy tudású és erejű szerzetesnő tanítványa lehet. Ez a gondolat örömtől feszíti a lelkét.*
-Hálásan köszönöm Tiszteletreméltó! Akárkit fogadhattál volna magad mellé, mégis engem választottál. Megígérem, hogy nagyon fogok igyekezni és mindent megtanulok, amit mondasz nekem.
*Megindul ő is a szerzetesnő után, nem kevés nehézség árán megtartva Bogár hátán az irányt. A Folyó felé tartva gyakran bámulja áhítattal Theratist, amikor az nem néz felé. Gyerekes dolog, de attól fél, ha leveszi róla a tekintetét, akkor bármikor eltűnhet mellőle. Talán akkor kiderül, hogy nem is igazi, talán megint a dohos kiszáradt kútban ébred fel, mint amikor egy büntetés után kisgyermekként ott az álomban szabadította fel magát és ébredés után olyan keserű volt, hogy nem igaz amit átélt. Olyan hihetetlennek találja, hogy szinte alig indult útnak és máris talált egy ilyen kivételes személyt, akit követve új utak felé tart. Ha eddig nem hitt volna a természet feletti létezésében, most bizonyságot nyert a sors erős kezéről, amit a Második irányít és ami alá most már ő is tartozni fog, amíg csak tart hosszúnak adatott élete.*
*A Tiszteletreméltó mosolya felragyog, így az ő arcán is megjelenik ennek visszafogottabb, de lelkes változata. Az, hogy valami jót is mondott, mert Theratis ismeri a helyet még inkább arra készteti, hogy ne fogja vissza magát és még fehér fogsora is kivillan, ahogy a mosolya szélesedik.*
-Akkor induljunk Tiszteletreméltó én készen állok, bármilyen hosszú legyen is az út!
*Mondja kissé hirtelen, aztán, ahogy a szerzetesnő ránéz a szíve megtelik újra ragaszkodással felé.
Tanítani fog! Tényleg tanulni fogok tőle! Mindig követni fogom, akárhová is megy, a legnagyobb tűzbe és sötétségbe is félelem és megalkuvás nélkül!
Szeme csillogva néz a méregzöldekbe meghatottan. Soha nem gondolta volna, hogy ő az ágról szakadt, akinek semmije és senkije sincs, egyszer csak egy tiszteletre méltó, nagy tudású és erejű szerzetesnő tanítványa lehet. Ez a gondolat örömtől feszíti a lelkét.*
-Hálásan köszönöm Tiszteletreméltó! Akárkit fogadhattál volna magad mellé, mégis engem választottál. Megígérem, hogy nagyon fogok igyekezni és mindent megtanulok, amit mondasz nekem.
*Megindul ő is a szerzetesnő után, nem kevés nehézség árán megtartva Bogár hátán az irányt. A Folyó felé tartva gyakran bámulja áhítattal Theratist, amikor az nem néz felé. Gyerekes dolog, de attól fél, ha leveszi róla a tekintetét, akkor bármikor eltűnhet mellőle. Talán akkor kiderül, hogy nem is igazi, talán megint a dohos kiszáradt kútban ébred fel, mint amikor egy büntetés után kisgyermekként ott az álomban szabadította fel magát és ébredés után olyan keserű volt, hogy nem igaz amit átélt. Olyan hihetetlennek találja, hogy szinte alig indult útnak és máris talált egy ilyen kivételes személyt, akit követve új utak felé tart. Ha eddig nem hitt volna a természet feletti létezésében, most bizonyságot nyert a sors erős kezéről, amit a Második irányít és ami alá most már ő is tartozni fog, amíg csak tart hosszúnak adatott élete.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:08:35
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:08:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Estefelé halad keresztül a templomkert kapuján, a nap már épp a horizont határánál jár. Lent a könyvár mélyén úgyis mesterséges fénnyel kell világítsanak, teljesen mindegy a napszak. Erről ismét eszébe jut hogy eszkábálnia kellene egy olyan lámpást ami jól tudja irányítani a fényt az egyszerű szórás helyett. Talán nem is tükröket kellene használni, vagy túlságosan sok pici darabka kellene, vagy a kihasználatlan tér lenne a probléma. Meg kell majd találnia azt a fémet amit a legkönnyebben lehet formálni és a leginkább visszaveri a fényt. Ezen tűnődve sétál keresztül a kerten és be a templom kapuján, ügyet sem vetve a szépségre amit a naplementében fürdő táj képe nyújt.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-29 12:09:11
Üzenet elküldve: 2015-06-29 12:09:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lilunaru//
~Próbálkozik a szentem, az biztos... Néhány hét, maximum hónap, és talán a Második hitének szolgálatába állítható.~
- Igen, a hitünk majd elvezet minket célunkhoz.
*Boldog mosollyal néz a lányra, azzal a fajtával, melyben a világ minden megnyugvása látható, és az is, hogy a szerzetes boldog, amiért ilyen emberrel hozta össze a sors. Avagy Istennője. Amikor pedig a lány felveti a mágustornyot, mint lehetőséget, még valami furcsán melengető érzés is szétterjed a nő mellkasában, melyre ugyan kell neki kis idő, hogy rájöhessen - büszkeség az.*
- Igen, hallottam, Lilunaru. Soknapi járás, még lóháton is, de a végeredmény valószínűleg megéri.
*Beszéd közben finoman bólogat, miközben Idegen nyakát simogatja. Végül, mikor már magában el is határozza, hogy igen, bizony nekik a toronyba kell menniük, és oda is fognak menni, újult erővel és szemében valami fellángoló tűzzel néz Lilunarura.*
- Elmegyünk a toronyba, és közben kitanítalak. Mire odaérünk, tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy áldást nyerhess, tudni fogod, hogy tegyél fel kérdéseket és hol keresd a válaszokat. Életed a mai napon megváltozott, Lilunaru, és míg mellettem maradsz, minden erőmből kitelvén segíteni foglak, míg csak élek. Tűzmágus leszel, a legnagyobb, ha kell, és a Második szolgálatában fogod erődet felhasználni életre vagy halálra.
*Felszegi állát, nem hiúság vagy büszkeség jeleként, inkább a magában felgyülemlő erő és elhatározottság megnyilvánulásaként. Megfordítja Idegent, és ha a lány követi, akkor oldalán a Vörössel indul meg a folyópart irányába.*
~Próbálkozik a szentem, az biztos... Néhány hét, maximum hónap, és talán a Második hitének szolgálatába állítható.~
- Igen, a hitünk majd elvezet minket célunkhoz.
*Boldog mosollyal néz a lányra, azzal a fajtával, melyben a világ minden megnyugvása látható, és az is, hogy a szerzetes boldog, amiért ilyen emberrel hozta össze a sors. Avagy Istennője. Amikor pedig a lány felveti a mágustornyot, mint lehetőséget, még valami furcsán melengető érzés is szétterjed a nő mellkasában, melyre ugyan kell neki kis idő, hogy rájöhessen - büszkeség az.*
- Igen, hallottam, Lilunaru. Soknapi járás, még lóháton is, de a végeredmény valószínűleg megéri.
*Beszéd közben finoman bólogat, miközben Idegen nyakát simogatja. Végül, mikor már magában el is határozza, hogy igen, bizony nekik a toronyba kell menniük, és oda is fognak menni, újult erővel és szemében valami fellángoló tűzzel néz Lilunarura.*
- Elmegyünk a toronyba, és közben kitanítalak. Mire odaérünk, tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy áldást nyerhess, tudni fogod, hogy tegyél fel kérdéseket és hol keresd a válaszokat. Életed a mai napon megváltozott, Lilunaru, és míg mellettem maradsz, minden erőmből kitelvén segíteni foglak, míg csak élek. Tűzmágus leszel, a legnagyobb, ha kell, és a Második szolgálatában fogod erődet felhasználni életre vagy halálra.
*Felszegi állát, nem hiúság vagy büszkeség jeleként, inkább a magában felgyülemlő erő és elhatározottság megnyilvánulásaként. Megfordítja Idegent, és ha a lány követi, akkor oldalán a Vörössel indul meg a folyópart irányába.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-25 15:18:29
Üzenet elküldve: 2015-06-25 15:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lorauvial Alusys//
*Pár perce lova még az utca és az utcai emberek mocskában taposott, most viszont a kavicsokkal felszórt úton haladnak Alusyssal. Körbepillant a kertben, majd megnézi a templomot is, ahol elég sok időt töltött már el, mind tanulással, mind imával.*
-Oda? És onnan hova?
*Megköszörüli a torkát, majd elkezd idegesen helyezkedni a nyeregben. Egy ideig csak csöndben bámulja a kertben zajló életet, hátha közben a nő válaszol, addig pedig ő találhat rendes okot arra, hogy vele tartson. Lehajtja a fejét a föld felé, és egy ideig csak bámulja a földet, majd felkapja a fejét.*~Ameddig rá nem jövök, hogy te vagy e a bűnöző, akit keresek.~
*Persze egyértelmű, a feljelentés friss, a személyleírás illik, még ki is nézné Alusysból a gyilkosságot. Visszatér a valóságba, hogy kérdéssel válaszolhasson a kérdésre.*
-Miért, meddig van rám szüksége a hölgyemnek?
*Egy őszinte mosolyt is villant a másik felé a kérdés mellé, mintha csak játszana.*
*Pár perce lova még az utca és az utcai emberek mocskában taposott, most viszont a kavicsokkal felszórt úton haladnak Alusyssal. Körbepillant a kertben, majd megnézi a templomot is, ahol elég sok időt töltött már el, mind tanulással, mind imával.*
-Oda? És onnan hova?
*Megköszörüli a torkát, majd elkezd idegesen helyezkedni a nyeregben. Egy ideig csak csöndben bámulja a kertben zajló életet, hátha közben a nő válaszol, addig pedig ő találhat rendes okot arra, hogy vele tartson. Lehajtja a fejét a föld felé, és egy ideig csak bámulja a földet, majd felkapja a fejét.*~Ameddig rá nem jövök, hogy te vagy e a bűnöző, akit keresek.~
*Persze egyértelmű, a feljelentés friss, a személyleírás illik, még ki is nézné Alusysból a gyilkosságot. Visszatér a valóságba, hogy kérdéssel válaszolhasson a kérdésre.*
-Miért, meddig van rám szüksége a hölgyemnek?
*Egy őszinte mosolyt is villant a másik felé a kérdés mellé, mintha csak játszana.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:52:44
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:52:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Theratis//
*Nagyon figyel az elmondottakra és bólogat miközben megint egy húzással a száron és combjai szorításával igyekszik Bogarat irányban tartani.* ~Kitartó leszek, türelmes te pedig elfogadsz és engedelmeskedni fogsz nekem!~ *A ló egy heves fejrázással végül ráhagyja az unszolást és úgy dönt nincs további kifogása, hogy normálisan haladjon. A Tiszteletreméltó megáll és az előttük tornyosuló templomot kezdi szemlélni. Ő is lelkesen kezdi szemügyre venni és már készül, hogy leszálljon lova nyergéből, de akkor a szerzetesnő felé fordul és leolvassa arcáról a csalódottságot. Kicsit megijedve néz a méregzöld szemekbe.*
~Mi történhetett? Látom, hogy csalódott, vagy hittel élő. Mi a baj?~
*Nem mer rákérdezni csak szorongva várja, hogy Theratis megszólaljon és választ adjon kimondatlan aggodalmára. Mikor ez meg is történik, szinte megkönnyebbül. Nem érez csalódottságot, valahogy úgy gondolja, mint a kiránduló, aki egy rossz ösvényen fordult le és most vissza kell mennie, vagy átmenni egy másikra. nem érez nagy csalódottságot csak még nagyobb vágyat, hogy megtalálja a tüzet, amit keres.*
-Értelek, akkor nem ez lesz az a hely, ahol rátalálok az útamra és tanulni fogok. Gondolom, akkor tovább megyünk innen és rábízzuk magunkat a…
*Keresgéli a jó szót, mert valahogy elsőre nem találja és olyat akar keresni, ami eltüntetheti azt a csalódást vezetője szeméből.*
-a hitünkre.
*Találja meg végül a keresett szót, majd félénk mosollyal néz a szerzetesnőre. Hallott az öregektől néha egy ilyesmi helyről, amiről ő beszél, de csak az elkapott szavakból és mondatokból rakta össze a lényeget, így bizonytalanul szólal mag.*
-Hallottam egy mágusok lakta toronyról, de nem tudom tényleg létezik e? Azt mondták a tengerhez kell menni és a sziklás szirteken is túl van. De ezt csak régen emlegették és nem tudom, mennyire igaz. Te hallottál már, arról a helyről tiszteletreméltó?
*Kérdezi lelkesen az ötlettől vezérelve, hogy arra menjenek. Csak néhány elkapott szófoszlány volt csak egy megérzés mégis, valami azt súgja a megoldás talán arra lesz. Persze csak is és kizárólag akkor, ha vezetője úgy dönt. Ő most már úgy érzi olyan, mint a Tiszteletreméltó árnyéka. Mindenhová követi és nem tud létezni nélküle.*
*Nagyon figyel az elmondottakra és bólogat miközben megint egy húzással a száron és combjai szorításával igyekszik Bogarat irányban tartani.* ~Kitartó leszek, türelmes te pedig elfogadsz és engedelmeskedni fogsz nekem!~ *A ló egy heves fejrázással végül ráhagyja az unszolást és úgy dönt nincs további kifogása, hogy normálisan haladjon. A Tiszteletreméltó megáll és az előttük tornyosuló templomot kezdi szemlélni. Ő is lelkesen kezdi szemügyre venni és már készül, hogy leszálljon lova nyergéből, de akkor a szerzetesnő felé fordul és leolvassa arcáról a csalódottságot. Kicsit megijedve néz a méregzöld szemekbe.*
~Mi történhetett? Látom, hogy csalódott, vagy hittel élő. Mi a baj?~
*Nem mer rákérdezni csak szorongva várja, hogy Theratis megszólaljon és választ adjon kimondatlan aggodalmára. Mikor ez meg is történik, szinte megkönnyebbül. Nem érez csalódottságot, valahogy úgy gondolja, mint a kiránduló, aki egy rossz ösvényen fordult le és most vissza kell mennie, vagy átmenni egy másikra. nem érez nagy csalódottságot csak még nagyobb vágyat, hogy megtalálja a tüzet, amit keres.*
-Értelek, akkor nem ez lesz az a hely, ahol rátalálok az útamra és tanulni fogok. Gondolom, akkor tovább megyünk innen és rábízzuk magunkat a…
*Keresgéli a jó szót, mert valahogy elsőre nem találja és olyat akar keresni, ami eltüntetheti azt a csalódást vezetője szeméből.*
-a hitünkre.
*Találja meg végül a keresett szót, majd félénk mosollyal néz a szerzetesnőre. Hallott az öregektől néha egy ilyesmi helyről, amiről ő beszél, de csak az elkapott szavakból és mondatokból rakta össze a lényeget, így bizonytalanul szólal mag.*
-Hallottam egy mágusok lakta toronyról, de nem tudom tényleg létezik e? Azt mondták a tengerhez kell menni és a sziklás szirteken is túl van. De ezt csak régen emlegették és nem tudom, mennyire igaz. Te hallottál már, arról a helyről tiszteletreméltó?
*Kérdezi lelkesen az ötlettől vezérelve, hogy arra menjenek. Csak néhány elkapott szófoszlány volt csak egy megérzés mégis, valami azt súgja a megoldás talán arra lesz. Persze csak is és kizárólag akkor, ha vezetője úgy dönt. Ő most már úgy érzi olyan, mint a Tiszteletreméltó árnyéka. Mindenhová követi és nem tud létezni nélküle.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-24 10:43:54
Üzenet elküldve: 2015-06-24 10:43:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach, Bato//
* Fúj egyet, míg a férfiak kissé félrehúzódnak. Máris újabb menekülési útvonalon töri az eszét. Abban biztos, hogy ezeknek sem erőszakmentes ötleteik vannak.
~ Itt a lehetőség! ~
Tisztában van vele, hogy pillanatok alatt utólérhetik és megállíthatják, de akkor is megpróbálja.
Elrugaszkodik a faltól, s előreveti magát, mikor a szerzetes éppen az elf füléhez hajol. Lábait amilyen gyorsan csak tudja, egymás elé helyezi és a menekülést biztosító Temető felé veszi az irányt. Ruhájáról megfeledkezve, meztelenül szalad végig a kavicsos úton. Biztos abban, hogy azok ketten erőfeszítés nélkül is utólérik. Ha valóban így van, mikor azok leteperik, hangosan rekedtes, vékony hangján kiabálni kezd. Most azonban nem érzelemmentes, hanem gyűlöletteli és rettegő hangon. *
- Méghogy én vagyok a gonosz!? Ha másnak lehet, nekem miért nem szabad kiélnem a vágyaim!? Rohadt szemétládák! Hagyjatok!
* A sírás határán áll, s mindenáron azon van, hogy eltaszítsa, megkarmolja, megrúgja akármelyiket is vagy legalább fájdalmat okozhasson nekik. Ezért kapálózik és rángatja egész testét össze-vissza.
Ha valamilyen csoda folytán mégis lerázná őket, úgy egy sírkő mögött meglapulva, türelmetlenül vár. *
* Lelke lassan lecsillapodik, s megpróbálja átlátni a helyzetet és találgatni, hogyan juthat ki innen. ~ Istenem, mit tettem!? ~ Gondol arra, ahogy szabadon engedte démonját. *
* Fúj egyet, míg a férfiak kissé félrehúzódnak. Máris újabb menekülési útvonalon töri az eszét. Abban biztos, hogy ezeknek sem erőszakmentes ötleteik vannak.
~ Itt a lehetőség! ~
Tisztában van vele, hogy pillanatok alatt utólérhetik és megállíthatják, de akkor is megpróbálja.
Elrugaszkodik a faltól, s előreveti magát, mikor a szerzetes éppen az elf füléhez hajol. Lábait amilyen gyorsan csak tudja, egymás elé helyezi és a menekülést biztosító Temető felé veszi az irányt. Ruhájáról megfeledkezve, meztelenül szalad végig a kavicsos úton. Biztos abban, hogy azok ketten erőfeszítés nélkül is utólérik. Ha valóban így van, mikor azok leteperik, hangosan rekedtes, vékony hangján kiabálni kezd. Most azonban nem érzelemmentes, hanem gyűlöletteli és rettegő hangon. *
- Méghogy én vagyok a gonosz!? Ha másnak lehet, nekem miért nem szabad kiélnem a vágyaim!? Rohadt szemétládák! Hagyjatok!
* A sírás határán áll, s mindenáron azon van, hogy eltaszítsa, megkarmolja, megrúgja akármelyiket is vagy legalább fájdalmat okozhasson nekik. Ezért kapálózik és rángatja egész testét össze-vissza.
Ha valamilyen csoda folytán mégis lerázná őket, úgy egy sírkő mögött meglapulva, türelmetlenül vár. *
* Lelke lassan lecsillapodik, s megpróbálja átlátni a helyzetet és találgatni, hogyan juthat ki innen. ~ Istenem, mit tettem!? ~ Gondol arra, ahogy szabadon engedte démonját. *
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:58:42
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:58:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
*Bato mereven, tettre készen figyeli a tündért- vagy mit. Hihetőnek tűnne a történet, de valahogy nem feltételezi Siss-ről, hogy önszántából hívná elő a démonját. Coinleach félrehívja, nem szívesen fordítana hátat, részint azért, mert félti az életét, részint mert nem akarja, hogy megszökjön.*
-És, ha magára hagyjuk, meg sem próbálunk segíteni rajta, hány ember életét veheti el? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelen esetben a mestereid nyújtják az egyetlen megoldást. Oda pedig egyedül nem tudom elvinni. Tudnál aludni, ha tudod, hogy megakadályozhatod több tíz vagy akár száz ártatlan halálát, de nem tettél semmit?
*Bato nem a mágus nyilvánvaló érzéseire próbál hatni, inkább a lelkiismeretére. Ha visszanyeri a szerelmét, az csak hab a tortán. Most először leveszi a szemét a lányról, az elf füléhez hajol.*
-Üssük ki, ha eszméletlen, talán Sissnek könnyebb visszatérnie.
*Bato kicsit felhagy a fenyegető testtartással, és közelebb indul a lányhoz. Ha a mágus nem húz elő valami trükköt a tarsolyából, vagy nincs jobb ötlete, maga próbálja meg véghezvinni a tervét.*
*Bato mereven, tettre készen figyeli a tündért- vagy mit. Hihetőnek tűnne a történet, de valahogy nem feltételezi Siss-ről, hogy önszántából hívná elő a démonját. Coinleach félrehívja, nem szívesen fordítana hátat, részint azért, mert félti az életét, részint mert nem akarja, hogy megszökjön.*
-És, ha magára hagyjuk, meg sem próbálunk segíteni rajta, hány ember életét veheti el? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelen esetben a mestereid nyújtják az egyetlen megoldást. Oda pedig egyedül nem tudom elvinni. Tudnál aludni, ha tudod, hogy megakadályozhatod több tíz vagy akár száz ártatlan halálát, de nem tettél semmit?
*Bato nem a mágus nyilvánvaló érzéseire próbál hatni, inkább a lelkiismeretére. Ha visszanyeri a szerelmét, az csak hab a tortán. Most először leveszi a szemét a lányról, az elf füléhez hajol.*
-Üssük ki, ha eszméletlen, talán Sissnek könnyebb visszatérnie.
*Bato kicsit felhagy a fenyegető testtartással, és közelebb indul a lányhoz. Ha a mágus nem húz elő valami trükköt a tarsolyából, vagy nincs jobb ötlete, maga próbálja meg véghezvinni a tervét.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:36:18
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:36:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lilunaru//
- Nem történnek csodák néhány perc alatt, ezt meg kell tanulnod. Hosszú idő, kitartás és szorgalom, és az állat elfogad vezetőjeként, mozgásotok és lelketek is eggyé fog válni, csodálatos harmóniában.
*Az állat nem tesz komolyabb kárt lábában, egy kicsit megnyomja, de nem találja vészesnek a dolgot, nem okoz fájdalmakat sem. A szerzetes zöld szemeit az előttük magasló templomra függeszti, azonban nem érzi, hogy jó helyen járnának. Nem érzi, hogy égne az a tűz a helyben, amelyre a Vörösnek szüksége lenne. Ennek fényében fordul a lányhoz, zöldjeiben megvillanó csalódott keserűséggel.*
- A helyet átjárja a mágia, semmi kétség... Azonban nem érzem a tüzet, nincs benne éltető forróság.
*A lány, ha jobban figyel és igyekszik megérezni a hely auráját, ő is érezheti, hogy érzékeik tévútra csalták őket, valahogy nem az igazi a hely.*
~Talán máshol találjuk meg, amire szükségünk van... talán...~
*Nincsenek válaszai saját kérdéseire sem, azonban abban bizonyos, hogy valamiért nem ott vannak, ahol lenniük kéne.*
- Esetleg máshol, egy... mágustoronyban, ahol igazi mágusok élnek, nagyobb sikerrel járnánk.
*Keserű mosoly fut végig ajkain, arcizmai megrándulnak, ahogy úgy érzi, csalódást okoz a lánynak, amiért tanácstalanul nézi Idegen fejét, hiszen jelenleg valóban nem tudja, hogyan tovább. De feladni bizonyosan nem fogja, csak időre van szüksége, hogy kitalálja, hogyan tovább...*
- Nem történnek csodák néhány perc alatt, ezt meg kell tanulnod. Hosszú idő, kitartás és szorgalom, és az állat elfogad vezetőjeként, mozgásotok és lelketek is eggyé fog válni, csodálatos harmóniában.
*Az állat nem tesz komolyabb kárt lábában, egy kicsit megnyomja, de nem találja vészesnek a dolgot, nem okoz fájdalmakat sem. A szerzetes zöld szemeit az előttük magasló templomra függeszti, azonban nem érzi, hogy jó helyen járnának. Nem érzi, hogy égne az a tűz a helyben, amelyre a Vörösnek szüksége lenne. Ennek fényében fordul a lányhoz, zöldjeiben megvillanó csalódott keserűséggel.*
- A helyet átjárja a mágia, semmi kétség... Azonban nem érzem a tüzet, nincs benne éltető forróság.
*A lány, ha jobban figyel és igyekszik megérezni a hely auráját, ő is érezheti, hogy érzékeik tévútra csalták őket, valahogy nem az igazi a hely.*
~Talán máshol találjuk meg, amire szükségünk van... talán...~
*Nincsenek válaszai saját kérdéseire sem, azonban abban bizonyos, hogy valamiért nem ott vannak, ahol lenniük kéne.*
- Esetleg máshol, egy... mágustoronyban, ahol igazi mágusok élnek, nagyobb sikerrel járnánk.
*Keserű mosoly fut végig ajkain, arcizmai megrándulnak, ahogy úgy érzi, csalódást okoz a lánynak, amiért tanácstalanul nézi Idegen fejét, hiszen jelenleg valóban nem tudja, hogyan tovább. De feladni bizonyosan nem fogja, csak időre van szüksége, hogy kitalálja, hogyan tovább...*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:16:56
Üzenet elküldve: 2015-06-24 09:16:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Siss, Bato//
*Az elfnek kezd fogytán lenni a türelme. Nem győzte meg a megerőszakolásról szóló történet, mivel egyáltalán nem bízik a sötét Sissben. Nem szeretné, hogy a furfangos nyelvű démoni én mindkettejüket megbabonázza, ezért még egyszer elordítja magát.*
- Hallgass!
*Az édes beszéd máris megenyhítette a szívét, ezért nem sújt le botjával, inkább leereszti.*
- Nem fogsz így velünk tartani!
*Batohoz fordul, és szemével jelez, hogy vonuljanak félre. Úgy akar beszélni, hogy a lány ne hallja.*
- Barátom, szörnyű nagy bajba kevertük magunkat. Ez a lány talán első ránézésre egy tünemény, egy csodás teremtés, de addig, ameddig ez a démoni én ott van benne, és bármikor felszínre tud törni, mindkettőnk élete veszélyben van.
*Eközben a lány felordít és a fejéhez kap, de Coinleach nem foglalkozik vele, mert arra gyanakszik, hogy ez is csak egy olcsó színjáték. Inább a szerzeteshez fordul újra.*
- Mit tanácsolsz? Kockáztassunk mindent ezért a lányért?
*Az elf már lassan úgy beszél, mintha minden eddigi gyöngéd érzelmet elfelejtett volna, amit a lány iránt érzett, és ez valahol igaz is. Jelenleg nem az elesett, segítségre szoruló tündért látja benne, hanem a vérengző gyilkost. Erről a tényről az olykor kivillanó formás idomok sem tehetnek. A mágus tudja, hogy a sötét énnek nem érdeke, hogy eljussanak a mestereihez, éppen ezért szabotálni fogja az akciót.*
*Az elfnek kezd fogytán lenni a türelme. Nem győzte meg a megerőszakolásról szóló történet, mivel egyáltalán nem bízik a sötét Sissben. Nem szeretné, hogy a furfangos nyelvű démoni én mindkettejüket megbabonázza, ezért még egyszer elordítja magát.*
- Hallgass!
*Az édes beszéd máris megenyhítette a szívét, ezért nem sújt le botjával, inkább leereszti.*
- Nem fogsz így velünk tartani!
*Batohoz fordul, és szemével jelez, hogy vonuljanak félre. Úgy akar beszélni, hogy a lány ne hallja.*
- Barátom, szörnyű nagy bajba kevertük magunkat. Ez a lány talán első ránézésre egy tünemény, egy csodás teremtés, de addig, ameddig ez a démoni én ott van benne, és bármikor felszínre tud törni, mindkettőnk élete veszélyben van.
*Eközben a lány felordít és a fejéhez kap, de Coinleach nem foglalkozik vele, mert arra gyanakszik, hogy ez is csak egy olcsó színjáték. Inább a szerzeteshez fordul újra.*
- Mit tanácsolsz? Kockáztassunk mindent ezért a lányért?
*Az elf már lassan úgy beszél, mintha minden eddigi gyöngéd érzelmet elfelejtett volna, amit a lány iránt érzett, és ez valahol igaz is. Jelenleg nem az elesett, segítségre szoruló tündért látja benne, hanem a vérengző gyilkost. Erről a tényről az olykor kivillanó formás idomok sem tehetnek. A mágus tudja, hogy a sötét énnek nem érdeke, hogy eljussanak a mestereihez, éppen ezért szabotálni fogja az akciót.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:55:18
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:55:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach, Bato//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Sötétség.
Ebben lebeg, s a külvilág teljesen ki van zárva eme burokból. Könnyes szemmel bámulja kezeit, mellyel nemrég életet ontott. Ismét. Bűnös kezeit, melyek hiába csak képzeletben léteznek, halántékára helyezi, s szorítja, karmolja és sikolt. Sok idő teltével képek nem és nem múlnak. Míg végül elereszti. Marcangolástól kócos haja is szabadon távozik.
Kezeit kezdi el bámulni. A tudatában is sikerült felsértenie képzelt testét; bűnös kezeit vércseppek tarkítják. Bűnös vér. *
* Szakadt, vérfoltos ruháját meztelen testére szorítja, úgy lohol egyre lassabban a két férfi bilincsében. Mögöttük őrők és dühödt csőcselék hada közeledik. Teste egyre inkább fárad, és már a második-harmadik kanyar után erősen zihál.
Aztán, mikor üldözőik nyomot vesztenek, megállnak a templomkertben. Syessiss ennek felettébb örül. A férfiak kiborulásának és fenyegető közeledtének már kevésbé. ~ Nyavajások. ~ Hosszasan mered Coinleach szemeibe, s övé mindinkább sötétebb lesz. Beharapja alsó ajkát, ahogy a férfi közelít felé és elképzeli, hogy fordított helyzetben vannak: ő tornyosul az elf fölé, majd ahogy közvetlen elé lép, hozzásimul testéhez, fejét mellkasára hajtja, kezeivel simogatni kezdi testét, majd lassan megszabadítja ruháitól. Végigcsókolja a nyakától egészen a hasáig, majd vissza. S mikor ismét a nyakához ér, érzékien beleharap. Majd fogai szorítása nő. A férfi felszisszen, majd vér fröccsen s folyik le a bőrén. Jobbjának ujjaival kezéből lándzsát formálva a férfi izmos hasfalának szegezi, majd természetfeletti erővel nyomni kezdi, míg az át nem szakítja a bőrt, majd a húst, s végül a szervekhez ér. A férfi kétségbeesetten ordít, de nem mozdul. Ekkor rámarkol, s kirántja a tátongó lyukon át a szervet, amik csodálatos vérzuhatag kíséretében a földre hullanak. Ahogy a férfi is utánuk. Véres kezét az ajkaihoz emeli, s lenyalja róla a férfi vérét, majd lehajol hozzá és egy szenvedélyes csókot lehel az ajkára, nyelvével szétfeszíti ajkait s átengedi a vért, hogy a férfi is megkóstolhassa. ~ Hát nem csodálatos beteljesülése ez a szerelemnek? ~
De ez mind csak fantázia, Syessiss sajnálatára.
Aztán visszatér a valóságba és megpróbálja megértetni az agresszívan fellépő ferfiakkal a mostani helyzetet. Ehhez levágja magát törökülésbe. *
- Mint azt korábban említettem, ő kérte segítségem, mert az a mocskos féreg meg akarta erőszakolni. A végén én erőszakoltam meg. * Hangja mint a "normális Sissé", de minden érzelemtől mentes. Kivéve az utolsó mondatot, amit büszkén és mosolyogva mond el. Aztán a férfi fenyegetésére felkacag. Egy rekedtes, gúnyos kacajt hallat.*
- Miért? Mit fogsz tenni, elf? Ha most bántasz, azzal a te szeretett Syessissed is bántod! * A férfi fenyegetése és agresszivitása elveszi a kedvét az előző fantáziálgatásától, ezért ugyanazt elképzeli, csak most a szerzetessel. *
- Ön szántából hívott, ezért helyet cseréltünk és most ő van bezárva. Azt nem tudom, hogy hogyan s miként tud visszajönni, de szerintem, mikor a test belefárad és nem bír el tovább engem, akkor visszatér. Vagy nem. Fogalmam sincs. * Aztán unalomból felpillant az elfre és a szerzetesre és mindkettőtől pajkosan kérdi: *
- Amúgy nektek van most valakitek?
* Hirtelen éles fájdalom hasít a fejébe, és odakap, hogy halántékára szorítsa kezeit. Közben testét meggörbíti, homlokát a lábaihoz nyomja és sikolt.
Hosszú pillanatokkal később hagyja csak abba és veszi el kezeit, amiken látszik, hogy friss vér pettyezi. *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 21:58:04
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Sötétség.
Ebben lebeg, s a külvilág teljesen ki van zárva eme burokból. Könnyes szemmel bámulja kezeit, mellyel nemrég életet ontott. Ismét. Bűnös kezeit, melyek hiába csak képzeletben léteznek, halántékára helyezi, s szorítja, karmolja és sikolt. Sok idő teltével képek nem és nem múlnak. Míg végül elereszti. Marcangolástól kócos haja is szabadon távozik.
Kezeit kezdi el bámulni. A tudatában is sikerült felsértenie képzelt testét; bűnös kezeit vércseppek tarkítják. Bűnös vér. *
* Szakadt, vérfoltos ruháját meztelen testére szorítja, úgy lohol egyre lassabban a két férfi bilincsében. Mögöttük őrők és dühödt csőcselék hada közeledik. Teste egyre inkább fárad, és már a második-harmadik kanyar után erősen zihál.
Aztán, mikor üldözőik nyomot vesztenek, megállnak a templomkertben. Syessiss ennek felettébb örül. A férfiak kiborulásának és fenyegető közeledtének már kevésbé. ~ Nyavajások. ~ Hosszasan mered Coinleach szemeibe, s övé mindinkább sötétebb lesz. Beharapja alsó ajkát, ahogy a férfi közelít felé és elképzeli, hogy fordított helyzetben vannak: ő tornyosul az elf fölé, majd ahogy közvetlen elé lép, hozzásimul testéhez, fejét mellkasára hajtja, kezeivel simogatni kezdi testét, majd lassan megszabadítja ruháitól. Végigcsókolja a nyakától egészen a hasáig, majd vissza. S mikor ismét a nyakához ér, érzékien beleharap. Majd fogai szorítása nő. A férfi felszisszen, majd vér fröccsen s folyik le a bőrén. Jobbjának ujjaival kezéből lándzsát formálva a férfi izmos hasfalának szegezi, majd természetfeletti erővel nyomni kezdi, míg az át nem szakítja a bőrt, majd a húst, s végül a szervekhez ér. A férfi kétségbeesetten ordít, de nem mozdul. Ekkor rámarkol, s kirántja a tátongó lyukon át a szervet, amik csodálatos vérzuhatag kíséretében a földre hullanak. Ahogy a férfi is utánuk. Véres kezét az ajkaihoz emeli, s lenyalja róla a férfi vérét, majd lehajol hozzá és egy szenvedélyes csókot lehel az ajkára, nyelvével szétfeszíti ajkait s átengedi a vért, hogy a férfi is megkóstolhassa. ~ Hát nem csodálatos beteljesülése ez a szerelemnek? ~
De ez mind csak fantázia, Syessiss sajnálatára.
Aztán visszatér a valóságba és megpróbálja megértetni az agresszívan fellépő ferfiakkal a mostani helyzetet. Ehhez levágja magát törökülésbe. *
- Mint azt korábban említettem, ő kérte segítségem, mert az a mocskos féreg meg akarta erőszakolni. A végén én erőszakoltam meg. * Hangja mint a "normális Sissé", de minden érzelemtől mentes. Kivéve az utolsó mondatot, amit büszkén és mosolyogva mond el. Aztán a férfi fenyegetésére felkacag. Egy rekedtes, gúnyos kacajt hallat.*
- Miért? Mit fogsz tenni, elf? Ha most bántasz, azzal a te szeretett Syessissed is bántod! * A férfi fenyegetése és agresszivitása elveszi a kedvét az előző fantáziálgatásától, ezért ugyanazt elképzeli, csak most a szerzetessel. *
- Ön szántából hívott, ezért helyet cseréltünk és most ő van bezárva. Azt nem tudom, hogy hogyan s miként tud visszajönni, de szerintem, mikor a test belefárad és nem bír el tovább engem, akkor visszatér. Vagy nem. Fogalmam sincs. * Aztán unalomból felpillant az elfre és a szerzetesre és mindkettőtől pajkosan kérdi: *
- Amúgy nektek van most valakitek?
* Hirtelen éles fájdalom hasít a fejébe, és odakap, hogy halántékára szorítsa kezeit. Közben testét meggörbíti, homlokát a lábaihoz nyomja és sikolt.
Hosszú pillanatokkal később hagyja csak abba és veszi el kezeit, amiken látszik, hogy friss vér pettyezi. *
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 21:58:04
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:50:07
Üzenet elküldve: 2015-06-23 20:50:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
*Bato a figyelmeztetésre hátra néz, és látja a mágus karlendítését. Elugrik az útból gondolván valami csúnyább vége lesz a dolognak, de szerencsére a mágus is pacifistának tűnik. Egy buborékot irányít a tömegbe, ami szétoszlatja azt. A korábbi diskurzust alapul véve, csak sodródik az árral és menekíti a "gonosz ént", a kapát még mindig széltében tartva elindul a buborék által feltört tömegen, akik máris zárkózásnak indultak. A legtöbbjük felmérte, hogy bizony a kapának vagy az éles, vagy a kemény végével találkoznának, ha tovább zárkóznak, így meghátrálnak. Egy-egy ember azért belefut hassal a rögtönzött tömegoszlatóba, de szerencsére sikerül utat törni a többieknek. Ahogy ritkul a tömeg, a mágus előre szalad és vezeti őket, a lány utána Bato pedig sereghajtóként funkcionál. A sereghajtóhoz pedig vészesen közelednek a katonák, de Coinleach szűkös utakat választott a meneküléshez, így az egyik hirtelen kanyar után, mikor szinte már csak néhány karnyújtásnyira voltak tőle a lengébb páncélzatú őrök, a kapát maga mögött egy különösen szűk sikátor bejáratánál vízszintesen egy-egy vályogház oldalába mélyeszti, amik éppen addig megtartják az eszközt, amíg az őket követő őrök még alaposabban bele nem dolgozzák azt a házak falába. A szitkozódó őröktől néhány újabb éles kanyar végleg elválasztja a csapatot, és hamarosan a Templomkertben találják magukat.
Ideje sincs senkinek kifújni magát, ugyanis a legnagyobb veszély még mindig jelen van. Az elf vezetését követve, Bato harcra kész tartást vesz fel, és elkezdi sarokba szorítani a lányt.*
~Remélem beválik a terved, és meghátrál a lény.~
*Bato óvatosan körbe lépdel a lány körül, egész addig, amíg jól láthatóan nincs menekülési útvonala, hátát a templom falának szegezi a két harcra kész férfi.*
*Bato a figyelmeztetésre hátra néz, és látja a mágus karlendítését. Elugrik az útból gondolván valami csúnyább vége lesz a dolognak, de szerencsére a mágus is pacifistának tűnik. Egy buborékot irányít a tömegbe, ami szétoszlatja azt. A korábbi diskurzust alapul véve, csak sodródik az árral és menekíti a "gonosz ént", a kapát még mindig széltében tartva elindul a buborék által feltört tömegen, akik máris zárkózásnak indultak. A legtöbbjük felmérte, hogy bizony a kapának vagy az éles, vagy a kemény végével találkoznának, ha tovább zárkóznak, így meghátrálnak. Egy-egy ember azért belefut hassal a rögtönzött tömegoszlatóba, de szerencsére sikerül utat törni a többieknek. Ahogy ritkul a tömeg, a mágus előre szalad és vezeti őket, a lány utána Bato pedig sereghajtóként funkcionál. A sereghajtóhoz pedig vészesen közelednek a katonák, de Coinleach szűkös utakat választott a meneküléshez, így az egyik hirtelen kanyar után, mikor szinte már csak néhány karnyújtásnyira voltak tőle a lengébb páncélzatú őrök, a kapát maga mögött egy különösen szűk sikátor bejáratánál vízszintesen egy-egy vályogház oldalába mélyeszti, amik éppen addig megtartják az eszközt, amíg az őket követő őrök még alaposabban bele nem dolgozzák azt a házak falába. A szitkozódó őröktől néhány újabb éles kanyar végleg elválasztja a csapatot, és hamarosan a Templomkertben találják magukat.
Ideje sincs senkinek kifújni magát, ugyanis a legnagyobb veszély még mindig jelen van. Az elf vezetését követve, Bato harcra kész tartást vesz fel, és elkezdi sarokba szorítani a lányt.*
~Remélem beválik a terved, és meghátrál a lény.~
*Bato óvatosan körbe lépdel a lány körül, egész addig, amíg jól láthatóan nincs menekülési útvonala, hátát a templom falának szegezi a két harcra kész férfi.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:51:09
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:51:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
*Mire a templomkertbe érnek, talán már senki nem üldözi őket. Az őrök elvesztették a nyomukat, különben már lovakkal rég utolérték volna őket. Egy rövid szusszanásra meg tudnak állni, és Coinleach ezt ki is használja, hogy hangot adjon felháborodásának:*
- Az istenekre! Mi volt ez? *ordítja el magát.*
- Azonnal add vissza az igazi Sisst, mert megbánod!
*Haragjában a magasba emeli a botját, és fél szemmel Batot figyeli, hogy ha nála van még a kapa ő is tegyen hasonlóan. Fenyegető tekintetének már talán elég nyomást kell gyakorolnia.*
*Mire a templomkertbe érnek, talán már senki nem üldözi őket. Az őrök elvesztették a nyomukat, különben már lovakkal rég utolérték volna őket. Egy rövid szusszanásra meg tudnak állni, és Coinleach ezt ki is használja, hogy hangot adjon felháborodásának:*
- Az istenekre! Mi volt ez? *ordítja el magát.*
- Azonnal add vissza az igazi Sisst, mert megbánod!
*Haragjában a magasba emeli a botját, és fél szemmel Batot figyeli, hogy ha nála van még a kapa ő is tegyen hasonlóan. Fenyegető tekintetének már talán elég nyomást kell gyakorolnia.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-22 14:59:28
Üzenet elküldve: 2015-06-22 14:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A gazdagnegyed felől érkezik a templom előkertjébe, útja közben sikeresen elintézte a magával hozott levelet. Kétségtelenül gyönyörű látvány ilyenkor ez a hely, de sajnos ő az ilyesmikkel ritkán törődik. A szép időben kényelmes tempóval sétál keresztül a kavicsos úton ami a templomba vezet, az épületet méricskélve közben. Mindig inkább a földbe rejtett helyiségeket részesítette előnyben, bár nem túl természetkedvelő, de ő inkább lefelé mint felfelé építkezne. Persze ez nem mindenhol megoldható, vagy legalábbis sok esetben nehezebb mélyre ásni mint emeleteket egymásra pakolni. Sokat nem tűnődik ezen hisz az út rövid, hamar a hatalmas templom falai között találja magát.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-21 22:23:32
Üzenet elküldve: 2015-06-21 22:23:32
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Morfiusz Rarrkon//
-Csak akkor csatlakozom a szervezethez, ha találok állandó társat, de ehhez tudod kémia is kell, szóval ha kedvembe járt az ismerősöd, akkor veletek tartok és ha a kalandod végén megtalálom, amit keresek csatlakozom.
*Mikor a keze felé nyúl, hogy megfelelő irányba terelje az elkapja kezét és szemébe egy pillanatnyi szikra látható.*
-Mondtam, hogy ne érj hozzám! Mutasd az utat én követlek. *Mutat maga elé és megvárja míg az elindul, ezzel is jelezve, hogy nem kíván vele tovább társalogni sem, őt csak a szórakozása érdekli.*
-Csak akkor csatlakozom a szervezethez, ha találok állandó társat, de ehhez tudod kémia is kell, szóval ha kedvembe járt az ismerősöd, akkor veletek tartok és ha a kalandod végén megtalálom, amit keresek csatlakozom.
*Mikor a keze felé nyúl, hogy megfelelő irányba terelje az elkapja kezét és szemébe egy pillanatnyi szikra látható.*
-Mondtam, hogy ne érj hozzám! Mutasd az utat én követlek. *Mutat maga elé és megvárja míg az elindul, ezzel is jelezve, hogy nem kíván vele tovább társalogni sem, őt csak a szórakozása érdekli.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-21 22:15:04
Üzenet elküldve: 2015-06-21 22:15:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Myna Foks//
*A képlet világos és a megoldása is egyszerű. Már kap is a nő, kecses keze után, amikor az távozni készül és vissza int.*
-Mondtam már kedves Myna! Mindent megkaphatsz a szervezettől, amit kívánsz. ~Kivéve engem.~
*Mosolyogva mutat az út felé, ahonnan jöttek.*
-Ha szórakozásra vágysz egy pillanatot sem kell várnod, azonnal bemutatom neked!
*Eszébe jut és nagyon reméli a fogadóban ott találja még, magát az élő egzotikumot. Nem minden napi figura és benne nem kell csalódnia a nőnek az biztos.*
-Kérlek tarts velem és máris a kedvedre szórakozhatsz.
*Nagyon finoman meghúzza a nő kezét a megfelelő irányba. Ha követi késedelem nélkül elindul a Pegazus Fogadó felé. Hiába mindent a kedves vércséért, hogy megérje nekik velük tartani.*
*A képlet világos és a megoldása is egyszerű. Már kap is a nő, kecses keze után, amikor az távozni készül és vissza int.*
-Mondtam már kedves Myna! Mindent megkaphatsz a szervezettől, amit kívánsz. ~Kivéve engem.~
*Mosolyogva mutat az út felé, ahonnan jöttek.*
-Ha szórakozásra vágysz egy pillanatot sem kell várnod, azonnal bemutatom neked!
*Eszébe jut és nagyon reméli a fogadóban ott találja még, magát az élő egzotikumot. Nem minden napi figura és benne nem kell csalódnia a nőnek az biztos.*
-Kérlek tarts velem és máris a kedvedre szórakozhatsz.
*Nagyon finoman meghúzza a nő kezét a megfelelő irányba. Ha követi késedelem nélkül elindul a Pegazus Fogadó felé. Hiába mindent a kedves vércséért, hogy megérje nekik velük tartani.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-21 22:05:43
Üzenet elküldve: 2015-06-21 22:05:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Morfiusz Rarrkon//
~Nem vagyok normális, hogy még mindig foglalkozom vele, ha estére társat akarok, akkor ideje lenne tovább állnom, na de ha már megígértem, hogy meghallgatom...~
*Myna hangos nevetésben tör ki a férfi ajánlatát illetően.*
-Nagyon vicces vagy Morf, de még mindig nem értem, miért érné meg ez nekem, arról nem beszélve, hogy ki tudja milyen hosszú kalandba rángatsz bele. A pénztől és védelemtől pedig nem leszek boldogabb. *Mondja gúnyosan.* Ne húzd az időm fölöslegesen, nem fogok senkire napokat várni vagy megkapom egyből *majd szomorú fejet vág és elhúzza ujját a torka előtt* vagy nem.
*A lány hátat fordítva távozni készül, de visszafordul jobb kezén mutató ujját feltartva.*
-Talán ha szerzel nekem estére egy megfelelő társat, aki kedvemre tesz, akkor a válaszom igen. *Még vár egy kicsit a férfi válaszára, de láthatóan sietősen távozna, mert ami nem szórakoztatja, azzal nem fecsérli idejét.*
~Nem vagyok normális, hogy még mindig foglalkozom vele, ha estére társat akarok, akkor ideje lenne tovább állnom, na de ha már megígértem, hogy meghallgatom...~
*Myna hangos nevetésben tör ki a férfi ajánlatát illetően.*
-Nagyon vicces vagy Morf, de még mindig nem értem, miért érné meg ez nekem, arról nem beszélve, hogy ki tudja milyen hosszú kalandba rángatsz bele. A pénztől és védelemtől pedig nem leszek boldogabb. *Mondja gúnyosan.* Ne húzd az időm fölöslegesen, nem fogok senkire napokat várni vagy megkapom egyből *majd szomorú fejet vág és elhúzza ujját a torka előtt* vagy nem.
*A lány hátat fordítva távozni készül, de visszafordul jobb kezén mutató ujját feltartva.*
-Talán ha szerzel nekem estére egy megfelelő társat, aki kedvemre tesz, akkor a válaszom igen. *Még vár egy kicsit a férfi válaszára, de láthatóan sietősen távozna, mert ami nem szórakoztatja, azzal nem fecsérli idejét.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-21 21:50:47
Üzenet elküldve: 2015-06-21 21:50:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Myna Foks//
*Megérti a nőt, hogy metsző tekintettel, majdnem keresztül szúrja. Ostoba volt, hogy már az elején nem kezelte a dolgokat a helyükön, de nem tudhatta kivel van dolga, amikor errefelé terelte. Egy hétköznapi örömlánnyal még el tudta volna ezt gond nélkül játszani, de mire rájött kire is akadt rá már késő volt. Nem tudott uralkodni magán és most egy pillanat alatt nagyon kényes helyzetbe került. Átlát rajta a nő, még szép, hogy átlát. Tulajdonképpen be kell vallania magának, hogy csalódott is lenne, ha nem látna át rajta a híres Fekete Pille. De most, aztán megnézheti magát. Ha erre nemet mond, akkor szerez egy ellenséget, a szervezet meg veszít egy nagyon jó és tehetséges vércsét, ha meg igen akkor megbántja Asweát. Nem tehet mást, időt kell nyernie, hogy később valahogy tisztázódjon a helyzet. Bele kell mennie ebbe az egyezségbe, végül is valamivel ki kell most engesztelnie a nőt, aztán utólag remélhetőleg kicsusszan a csapdából. Végül is a klán tele van férfiakkal, talán valamelyik megfelel majd arra a célra, hogy örömmel bizonyítson, de az még messze van.*
-Nagylelkű vagy hozzám, meg sem érdemlem.
*Kockáztat meg egy mosolyt, elvégre szeretne békülni.*
-A helyzet az, hogy a klánnak szüksége van új tagokra, te híres vagy arról, hogy elcsavarod a férfiak fejét, ha te kérdezed őket mindent elárulnak neked, azon kívül pont annyira vagy veszélyes, amennyire szükséges. Nemsokára elég fontos feladat elé nézünk. Tarts velem és segítsd a szervezetet, ha annak a feladatnak vége, talán meg is maradsz végleg közöttünk. A szervezettel nagy hasznot tudhat magáénak mindenki és védelmet, tulajdonképpen bármit, ami kellhet.
*Tudja jól, hogy nem ezzel fogja megnyerni magának a Fekete Pillét. Azt is tudja mit kell mondania, hogy jelen pillanatban vele tartson, hogy mi lesz a vége, azt nem tudja megjósolni.*
-Ha vissza jöttünk a küldetésről és úgy döntesz megmaradsz a vércsékkel, akkor nem lesz több okom, hogy visszautasítsalak. ~Csak Aswea...~
*Nem tudja milyen lavinát indít el, de talán, ha a visszautasítás sértettsége elmúlik, a vágy addigra vele múlik el és talán engesztelésül szerez egy szépfiút, aki kihúzza addigra a csávából. Kérdőn billenti oldalra a fejét és onnan néz barna íriszein át kérdőn a nőre. Mit szól vajon mindehhez?*
*Megérti a nőt, hogy metsző tekintettel, majdnem keresztül szúrja. Ostoba volt, hogy már az elején nem kezelte a dolgokat a helyükön, de nem tudhatta kivel van dolga, amikor errefelé terelte. Egy hétköznapi örömlánnyal még el tudta volna ezt gond nélkül játszani, de mire rájött kire is akadt rá már késő volt. Nem tudott uralkodni magán és most egy pillanat alatt nagyon kényes helyzetbe került. Átlát rajta a nő, még szép, hogy átlát. Tulajdonképpen be kell vallania magának, hogy csalódott is lenne, ha nem látna át rajta a híres Fekete Pille. De most, aztán megnézheti magát. Ha erre nemet mond, akkor szerez egy ellenséget, a szervezet meg veszít egy nagyon jó és tehetséges vércsét, ha meg igen akkor megbántja Asweát. Nem tehet mást, időt kell nyernie, hogy később valahogy tisztázódjon a helyzet. Bele kell mennie ebbe az egyezségbe, végül is valamivel ki kell most engesztelnie a nőt, aztán utólag remélhetőleg kicsusszan a csapdából. Végül is a klán tele van férfiakkal, talán valamelyik megfelel majd arra a célra, hogy örömmel bizonyítson, de az még messze van.*
-Nagylelkű vagy hozzám, meg sem érdemlem.
*Kockáztat meg egy mosolyt, elvégre szeretne békülni.*
-A helyzet az, hogy a klánnak szüksége van új tagokra, te híres vagy arról, hogy elcsavarod a férfiak fejét, ha te kérdezed őket mindent elárulnak neked, azon kívül pont annyira vagy veszélyes, amennyire szükséges. Nemsokára elég fontos feladat elé nézünk. Tarts velem és segítsd a szervezetet, ha annak a feladatnak vége, talán meg is maradsz végleg közöttünk. A szervezettel nagy hasznot tudhat magáénak mindenki és védelmet, tulajdonképpen bármit, ami kellhet.
*Tudja jól, hogy nem ezzel fogja megnyerni magának a Fekete Pillét. Azt is tudja mit kell mondania, hogy jelen pillanatban vele tartson, hogy mi lesz a vége, azt nem tudja megjósolni.*
-Ha vissza jöttünk a küldetésről és úgy döntesz megmaradsz a vércsékkel, akkor nem lesz több okom, hogy visszautasítsalak. ~Csak Aswea...~
*Nem tudja milyen lavinát indít el, de talán, ha a visszautasítás sértettsége elmúlik, a vágy addigra vele múlik el és talán engesztelésül szerez egy szépfiút, aki kihúzza addigra a csávából. Kérdőn billenti oldalra a fejét és onnan néz barna íriszein át kérdőn a nőre. Mit szól vajon mindehhez?*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2015-06-21 21:15:04
Üzenet elküldve: 2015-06-21 21:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Morfiusz Rarrkon//
*Ha a lány tekintetével ölni tudna, már Morfiusz halottan feküdve előtte. Eddig még senki sem utasította vissza őt ezért eléggé meglepi a dolog és biztos benne, hogy ehhez a szervezetnek semmi köze. A férfi mikor segíteni akar neki talpra állni, akkor Myna erősen el löki magától.*
-Ne merj hozzám érni ezek után! *Förmed rá és gyilkos szemeit le sem veszi róla, míg szép kecsesen talpra nem áll.*
-Persze majd el is hiszem, hogy a szervezet miatt van! Hülyének nézel engem? Ha elfogadnám az üzletet sem adnád át magad utána a vágyaidnak. *Tart egy kis szünetet, vesz egy nagy levegőt és nyugodt hangsúllyal hozzá teszi.* Persze hogy lásd, tudok rendes is lenni, adok egy második esélyt, hogy a kedvemre tegyél, de előtte akkor mondd miről is lenne szó, majd utána bizonyíthatsz nekem.
*Ha a lány tekintetével ölni tudna, már Morfiusz halottan feküdve előtte. Eddig még senki sem utasította vissza őt ezért eléggé meglepi a dolog és biztos benne, hogy ehhez a szervezetnek semmi köze. A férfi mikor segíteni akar neki talpra állni, akkor Myna erősen el löki magától.*
-Ne merj hozzám érni ezek után! *Förmed rá és gyilkos szemeit le sem veszi róla, míg szép kecsesen talpra nem áll.*
-Persze majd el is hiszem, hogy a szervezet miatt van! Hülyének nézel engem? Ha elfogadnám az üzletet sem adnád át magad utána a vágyaidnak. *Tart egy kis szünetet, vesz egy nagy levegőt és nyugodt hangsúllyal hozzá teszi.* Persze hogy lásd, tudok rendes is lenni, adok egy második esélyt, hogy a kedvemre tegyél, de előtte akkor mondd miről is lenne szó, majd utána bizonyíthatsz nekem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084