//Aryna Yji//
*Zaras hosszasan nézi azokat a tengerkék szemeket valami árulkodó jel után kutatva. Mivel semmit nem talál, feladja a paranoid képzelgéseit és elhiszi, hogy a lánynak semmi köze az Artheniori Folyón történtekhez.
Megdöbbenti a lány őszintesége, ártatlansága és természete is. Mélyet szippant a levegőből és hangosan kifújja, megfeszíti az alkarját és ülő helyzetbe löki magát. ~ Milyen is volt a boldog tudatlanság? ~ Kérdezi magától, megpróbálva visszaemlékezni az első alkalomra, mikor egy "kalandban" volt része. ~ Igen, tizenhét lehettem. ~ Felidézi magában az akkori eseményeket és le nem véve Arynáról a tekintetét belekezd.*
- A világ nem olyan hely, mint az általában a szerelmes történetekben vagy regényekben le van írva. * Várja ugyan a reakcióját, de nem lassít.*
- A világ amiben élünk sokkal, de sokkal kegyetlenebb hely, mint egy fantázia világ. * Két-három másodpercre megáll, hogy megbizonyosodjon róla, szavai eljutottak Arynához, majd folytatja.*
- Először tizenhét éves lehettem, jóformán gyerek, mikor egy túszmentésben vettem részt. A túsz egy fiatal lány volt, a családom egyik távoli rokona. * Megint megáll néhány másodpercre.*
- Igazából én egyedül rohantam megmenteni, holott tudtam, a mentőakciót már szervezik. Akkor jó ötletnek tűnt, hogy a könyvekből megismert jóképű hőst alakítsam. * Keserűen elmosolyodik. ~ Bárcsak ne tettem volna. Akkor talán még ma is élne.~ *
- Egyszerű banditák voltak, nem túl okosak, de erősek es tapasztaltak. Néhányat levágtam, mire el tudtak kapni. Többet között a vezér fiát is, aki a holttestet látva őrjöngeni kezdett. * Nagyot nyel és hátrasimítja a haját. *
- Bosszúból a szemem láttára vágta el a lány torkát. Lassan odaillesztette a pengét és szintén lassan, kínozva ölte meg. * Elsápad, amint ismét átéli az akkori eseményeket, majd egyik kezével leveti a kidolgozott felsőtestét takaró ruhát és a földre hajítja.*
- Ezt is tőle szereztem. * Mutatja a vállától a lengőbordájáig húzódó, mára már csak emlékeztetőként funkcionáló sebet és miközben a lány reakcióját figyeli egy kissé elpirul. ~ Nem vagyok normális! ~ üvölt magával. ~ Mi van, ha valaki észrevesz minket és félreérti a dolgot. ~ A lehetőségre, hogy ez bekövetkezhet, gyorsan felkapja a ruhát és esetlen mozdulatokkal felcibálja magára, majd megpróbálja ugyanazon a semleges hangon folytatni, ahogyan elkezdte, de nem igazán sikerül.*
- Azóta nem használom a családnevem. Szóval a világunk egyáltalán nem olyan jó, mint egy mesebeli kalandor világa. * Zárja le a történetet, megpróbálva nem a halott lányra gondolni.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.30 12:38:42, a következő indokkal:
Jelpótlás; elírások javítása.