*Követi kimért lépteivel az érdeklődő idegent. Nyikorgást hall, majd a másik mondja, hogy itt leülhetnek. Ezek szerint elérték a templomkertet. Ardmol tovább lépked, és érzi is a kapu határát. Ahogy a kemény, poros földön megszaporodnak a fűcsomók, majd pár lépés után egybefüggő, friss, selymes fűrétegen csúszik és lép finoman lába. Szippant a levegőből. Kellemesen friss, langyos, nyárias, de legalábbis tavasz végies. Esőszagot nem érez, de hűvös szellő simogatja meg néha arcát.*
- Kellemes hely. *Állapítja meg. Valóban jó döntés volt inkább ide ülni, egy nyugodt környezet a lelket is nyugtatja, és ez elengedhetetlen a teljes átszellemülésben és a hitben. Minden hit alapja a meggyőződés, ami kellemes környezettel sokszor egyszerűbb. Sokszor viszont pont a mostoha körülmények serkentik elvakult gondolatokra az agyat, aki megtörik ezek alatt, és átadja magát a vak hitnek. Általában ezekből lesznek a fanatikusok, kik kontrollálatlanul, az igaz beszédet kifordítva állítják maguk mellé eszközként az isteneket, saját, és nem az istenek által sugallt igazságot hirdetve.*
- Két lélekről is tudok, kik kiállták a Némaság Próbáját. Egyikük pár évvel ezelőtt hunyt el, sokan azt mondják, hogy csak öregségében nem tudott beszélni, és ezért sikerült. A másik viszont az a férfi, aki megtalált az erdőben, és jelenleg rendünk vezetője. Ő tíz évre borult némaságba, és meg is kapta érte a vörös gyöngyöt. A mai napig jobban kifejezi mondanivalóját csupán egy pillantással néha, legalábbis ezt mondják. Én érthető okokból nem tudhatom ezt. De megérzem, ha néz, sokszor megérzem, mit is szeretne, szavak és látás nélkül. Néha csak a légzéséből, annak tempójából, mélységéből, mozgásának szelíd hangjaiból. Az, hogy ez az ő általa teljesített próba, vagy az én általam teljesített próba miatt van-e így, nem tudom. Gyanítom mind a kettő közrejátszik. De legfőképpen az Első köt össze minket, ő az általunk láthatatlan kötelék, mely továbbítja az információt, és teljes megértést nyújt mindkettőnk irányába. Néha álmokon keresztül, néha pedig a kőkemény valóságon át. *Fejezi be az apró monológot, mely a Némaság Próbájával kapcsolatos. A vasgolyók említésére kissé megemeli az ereklyét.*
- Az első vasgolyó jelenti, hogy megértettük és teljesen befogadtuk az Első tanításait. A másik, hogy ellenálltunk a Második kísértésének, és nem hajoltunk meg gonosz akarata előtt. A harmadik fekete pedig annak belátásáért és elfogadásáért jár, hogy a Harmadik nem követendő mintakép, nem a tökéletesség, ennek ellenére neki köszönhetjük az életet, és a tökéletesség hiánya nélkül nem is léteznénk. A bordó színű pedig a rendem vezetőitől kapott elismerés, és egyben engedély, teljesítettem elvárásaikat, megkaptam egy szent küldetést, és elhagyhattam a rendet.