//Találkozás//
*A Gazdagnegyeden átvonulva egy eddig számára ismeretlen helyre érkezne. Körbenézve egy igen mély tartalommal megáldott, vagy éppen megvert területre érkeztek, ami tele van áhítattal. Valamiféle templom környékén lehetnek. Sohasem volt túlságosan vallásos az istenek kegyét is csak a saját boldogulása miatt kereste, de megtanulta, csak annak segítenek, aki tesz is érte valamit, de lehet, hogy nem is segítenek már ekkor rajta. A kérdésre, mely a származását firtatja, már számított. Egy pillanatra elgondolkodik a választ, közben megigazítja a vállán a köpönyegét, ezzel időt szerezve, hogy a gondolatait rendszerezze. Nem hazudni akar, hanem eddigi, egészen rövid életét veszi számba és átgondolja, hogy mi is az érdemleges és mi az, ami nem az, esetlegesen nem kíván elmondani.*
-Nos, túl termékeny múlttal nem rendelkezem és nagyon színessel sem. Jómagam innen egészen messze születtem, Piritianes-ban, illetve ezen város mellett egy hatalmas lótenyésztő farmon. Nem vagyok egyedüli gyermek, hanem van két nővérem, de legidősebb a leszármazottak között a bátyám, aki a birtok örököse. Jó atyám az, aki a hosszúéletűek vérét hozta a családunkba, vagy inkább azt mondanám, hogy én vagyok az az egész nemesi pereputtyba aki a szégyent vitte oda, mivel anyám nem volt a felesége, hanem szeretője volt, akivel apám megcsalta a feleségét. Szeretetre méltó felállás. És bár születésem után megkaptam mindent, hogy ne hozzak szégyent senkire, de ez tudjuk, hogy lehetetlen. Így, hogy ne lássanak sokat az otthoniak, ezért neves mestereket fogadtak, hogy minél messzebbre kerüljek tőlük. Mégsem a tudományok vonzottak leginkább, hanem az élet és annak élvezése. Bár a kardok forgatásában nem jeleskedem, de egyesek szerint párját ritkító lövésztehetség vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy azok, akik jobbak nálam, leölöm. Talán mindenki legnagyobb örömére egy nap eljöttem, hogy ne csak fattyút és hibát lássák bennem.
*Beszéde végén a templom bejáratához érnek be és kap invitálást.*
-Rendben menjünk be.