Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-06 21:08:22
Üzenet elküldve: 2014-11-06 21:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Nem is egy nagy harcos, de a mágusok nem is erről híresek. A fontos, hogy ha valamilyen oknál fogva sikerül meglepniük tudja az első pár szúrást kivédeni vagy ütést felfogni, épp csak addig amíg előkeresi az ilyenkor legalkalmasabb varázslatot.
Rámosolyog Ásóra, az első értelmes szavai közé tartoznak amiket most kimondott és ezt nagyon is értékeli, bár a manókon egy pillanatra elgondolkozik.*
- Mik azok a manók? *kérdezi mikor ráébred, hogy nem jut előrébb a talánnyal. Az ő mítoszaikban nem szerepelnek efféle apró lények pedig ha tudná, hogy a valóságban is léteznek a manókhoz hasonlatos élőlények biztos jót nevetne saját tudatlanságán.
A templomkerten keresztül sétálnak be a templomba. Valamivel hosszabb ez az út de legalább jut idő megbeszélni a templomhoz kötődő érdekességeket.*
- Én még nem láttam senkit sem imádkozni bent bár van egy nagy oltárlap a templom közepén.
* Kalap következő kérdésére rácsodálkozik majd mosolyogva válaszol.*
- Á dehogy, mégis csak Artheniorban vagyunk, bár lehet, hogy valamikor igen is mutattak itt be áldozatokat. *mondja miközben lehajol és egy szép kis pihés-fehér virágot letép a kertben majd belép a templomba, hogy az oltárhoz sétál vele. Bármi is volt régebben itt, az biztos, hogy virágot még most is szoktak hagyni rajta, főleg mivel másra úgy sem igazán használják, ha csak nem egy-egy szorgalmas diák pont rajta másolja át a pergamen tartalmát egy ív sárgás papirosra. Ásó kérdésére egy kis felsorolással válaszol.*
- Hát lehet itt föld, víz, tűz és levegő mágiát tanulni. Ezeket a legkönnyebb elsajátítani. *mondja egy csepp lekicsinyléssel a hangjában *És ott van még a nap és hold-mágia. *sorolja majd komolyan felkacagva rázza meg a fejét, hogy hófehér tincsek a fáklyafényben táncoljanak.*
- Nem, sem sört sem bort. Talán vizet tud fakasztani aki a víz-ágat tanulja.
Rámosolyog Ásóra, az első értelmes szavai közé tartoznak amiket most kimondott és ezt nagyon is értékeli, bár a manókon egy pillanatra elgondolkozik.*
- Mik azok a manók? *kérdezi mikor ráébred, hogy nem jut előrébb a talánnyal. Az ő mítoszaikban nem szerepelnek efféle apró lények pedig ha tudná, hogy a valóságban is léteznek a manókhoz hasonlatos élőlények biztos jót nevetne saját tudatlanságán.
A templomkerten keresztül sétálnak be a templomba. Valamivel hosszabb ez az út de legalább jut idő megbeszélni a templomhoz kötődő érdekességeket.*
- Én még nem láttam senkit sem imádkozni bent bár van egy nagy oltárlap a templom közepén.
* Kalap következő kérdésére rácsodálkozik majd mosolyogva válaszol.*
- Á dehogy, mégis csak Artheniorban vagyunk, bár lehet, hogy valamikor igen is mutattak itt be áldozatokat. *mondja miközben lehajol és egy szép kis pihés-fehér virágot letép a kertben majd belép a templomba, hogy az oltárhoz sétál vele. Bármi is volt régebben itt, az biztos, hogy virágot még most is szoktak hagyni rajta, főleg mivel másra úgy sem igazán használják, ha csak nem egy-egy szorgalmas diák pont rajta másolja át a pergamen tartalmát egy ív sárgás papirosra. Ásó kérdésére egy kis felsorolással válaszol.*
- Hát lehet itt föld, víz, tűz és levegő mágiát tanulni. Ezeket a legkönnyebb elsajátítani. *mondja egy csepp lekicsinyléssel a hangjában *És ott van még a nap és hold-mágia. *sorolja majd komolyan felkacagva rázza meg a fejét, hogy hófehér tincsek a fáklyafényben táncoljanak.*
- Nem, sem sört sem bort. Talán vizet tud fakasztani aki a víz-ágat tanulja.
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-11-06 17:15:29
Üzenet elküldve: 2014-11-06 17:15:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Ha minden igaz, akkor egy furcsa, de azért nem túlságosan bizarr trió tagjaként éri el a templom kertjét, majd a templom ajtaját, amit szélesre tár a többieknek. Ennyit igazán megérdemelnek, ha hagyták, hogy ő arassa le a templom elsőként való eléréséért járó babérokat. Egy ideális világban azok a babérok rögtön a kalapján manifesztálódnának, ebben a világban viszont sajnos be kell érje a puszta dicsőséggel.*
- Azért imádkozni szoktak?*Kérdi Moontól, a trió sötételf tagjától, ő tűnik a legtájékozottabbnak hármuk közül a templomi ügyekben.*
- És szűzlányokat meg báránykákat áldozni, azt szoktak?*Kérdi teljesen komolyan miközben a falakat és a padlót vizslatja.*
- Azért imádkozni szoktak?*Kérdi Moontól, a trió sötételf tagjától, ő tűnik a legtájékozottabbnak hármuk közül a templomi ügyekben.*
- És szűzlányokat meg báránykákat áldozni, azt szoktak?*Kérdi teljesen komolyan miközben a falakat és a padlót vizslatja.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-10-26 08:22:13
Üzenet elküldve: 2014-10-26 08:22:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Az imént még a templomban volt és kiválasztotta a megfelelő varázslatot amit érdemes lenne tudnia viszont miután szóról szóra megtanulta az idéző szavakat kijött a kertbe, hogy itt gyakorolhassa a varázslatokat.
Még hajnal van, a nap narancssárga sugarai alig alig bukkantak elő a látóhatár szélén. Minden egy kicsit rémisztő vagy épp, hogy varázslatos. Minden rendezett, fű, bokrok, padok. Moon egy távolabbi padra telepedik le és gondolataiba merül. Úgy érzi napok óta nem evett és nincs ereje már visszatérni a kúriába ahol Lina biztosan frissen sütött teasüteménnyel fogadná. A gondolat mosolyt csal az arcára. Az utolsó közös sütögetésük nagyon jól sikeredett, Nys és Moon gyúrták be a tésztát majd Nys pókocskákat Moon pedig kígyókat vágott ki. Ezt persze Den rossz szemmel nézte de nem szolt rá, annál jobban tisztelte az egyéniségét. Naty és Den beszélgettek és várták a kész finomságot, Lina pedig közöttük tüsténkedett. ~De jó volna most abból a fahéjas süteményből!~ gondolja Moon majd eszébe jut valami. Néhány szót mormol és érdeklődve néz körbe, változott-e valami.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
Még hajnal van, a nap narancssárga sugarai alig alig bukkantak elő a látóhatár szélén. Minden egy kicsit rémisztő vagy épp, hogy varázslatos. Minden rendezett, fű, bokrok, padok. Moon egy távolabbi padra telepedik le és gondolataiba merül. Úgy érzi napok óta nem evett és nincs ereje már visszatérni a kúriába ahol Lina biztosan frissen sütött teasüteménnyel fogadná. A gondolat mosolyt csal az arcára. Az utolsó közös sütögetésük nagyon jól sikeredett, Nys és Moon gyúrták be a tésztát majd Nys pókocskákat Moon pedig kígyókat vágott ki. Ezt persze Den rossz szemmel nézte de nem szolt rá, annál jobban tisztelte az egyéniségét. Naty és Den beszélgettek és várták a kész finomságot, Lina pedig közöttük tüsténkedett. ~De jó volna most abból a fahéjas süteményből!~ gondolja Moon majd eszébe jut valami. Néhány szót mormol és érdeklődve néz körbe, változott-e valami.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-10-24 09:45:46
Üzenet elküldve: 2014-10-24 09:45:46
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* A templomba nem megy be, csak mellette rohan el. Még mindig félelemmel teli szemmel néz vissza a temető irányába, hátha követi őt valami. De mivel semmi nem jön a temetőből lassan ő is megnyugszik és a szegénynegyed felé veszi az irányt, ahonnan igen nagy zajt hall, de a zaj kisebb, mint például délben, mert átlépett a delelőn a fénylő korong - délután van. *
~ Szegénynegyedben nem ölnek meg minket, mert szegények vagyunk. ~
~ Szegénynegyedben nem ölnek meg minket, mert szegények vagyunk. ~
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:10:38
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:10:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Csak úgy kering, mint a libafos a levegőben. Legalábbis most, általában nem szokott ennyire körbe-körbe járkálni viszonylag céltalanul, hanem mindig valahonnan és valahova tart, kész tervekkel, álmokkal, vagy nevezzük akárhogy azt a katyvaszt ott a fejében, amiben csak ő lát rendszert. A templomot elkerüli végül, aztán úgy dönt, hogy a szegénynegyedbe megy, de most megint változtat elhatározásain, és úgy gondolja, talán a piacteret érdemes meglátogatnia. Vagy nem. De nem ez a lényeg most. Körül kell nézni a a piactéren bájital ügyében, hisz milyen alkimista már az, akinek nincs egyetlen varázsitala sem? Naugye! Szóval irány a piactér, aztán vesz valami jó kis löttyöt - vagy nem (ismét), de ezt majd úgy is csak akkor fogja kitalálni. Vagy hát igazból pénze nem sok, úgyhogy jósolható, hogy végül üres kézzel távozik a piacról, de legalább körülnézett a portékák között, így legközelebb céltudatosan tud keresni bizonyos dolgokat. Irány hát a gazdagnegyed, onnan pedig tovább a piacra!*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-29 13:48:32
Üzenet elküldve: 2014-09-29 13:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A templomkertbe érve, még mindíg a szegénynegyedben tapasztaltakon gondolkozva, letelepedik egy padra. Nagyon megnyugtató a hely és nem tudja még, hogy merre haladjon innen tovább. Mehet a templomba, vagy a temetőbe is. Felnéz a kék égre, és arcát a napfényben sütteti. Elmélázik, hogy az idő alatt még a városban tartózkodik, miként tölthetné el méghasznosabban az idejét.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:30:51
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:30:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Lazelit nevetésére belőle is kibújik a kacaj és mikor magához húzza, az erős öleléstől úgy érzi hiába nem értik, egymást, hiába tudott meg megint egy részletet a sötét kirakósból, azért mindennek ellenére összetartoznak, ők hárman. A magasabb erő, így rendelte ez a jövőjük együtt. Mikor Lazelit elengedi olyat tapasztal, ami nagyon meglepi a szíve gyorsabban kezd verni a mellkasában. Ő is fibienne felé fordul és szól neki, hogy lassan ideje tovább indulni. A lovagra néz és Fibienne kezét megfogva jelzi a tekintetével, hogy a kislány másik kezét ő fogja meg. Mikor így összekapcsolódtak hárman, vidáman szólal meg.*
-Vezess minket, akkor Fibienne, ahova menni szeretnél, mi követünk.
*Mosolyog bele a csodás napsütéses délelőttre, ami hármójuk előtt van.*
*Lazelit nevetésére belőle is kibújik a kacaj és mikor magához húzza, az erős öleléstől úgy érzi hiába nem értik, egymást, hiába tudott meg megint egy részletet a sötét kirakósból, azért mindennek ellenére összetartoznak, ők hárman. A magasabb erő, így rendelte ez a jövőjük együtt. Mikor Lazelit elengedi olyat tapasztal, ami nagyon meglepi a szíve gyorsabban kezd verni a mellkasában. Ő is fibienne felé fordul és szól neki, hogy lassan ideje tovább indulni. A lovagra néz és Fibienne kezét megfogva jelzi a tekintetével, hogy a kislány másik kezét ő fogja meg. Mikor így összekapcsolódtak hárman, vidáman szólal meg.*
-Vezess minket, akkor Fibienne, ahova menni szeretnél, mi követünk.
*Mosolyog bele a csodás napsütéses délelőttre, ami hármójuk előtt van.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:20:26
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit már nem tudja tovább magában tartani a nevetés, ami kirobban belőle. Eléggé különös, hogy ebben a helyzetben is megtudja nevettetni a lány, pedig ő már lassan azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Hogy Ziál szereti-e vagy kedveli, hogy haragszik-e rá, vagy sejti-e mi a helyzet... ? Egyszerűen fogalma sincsen az egészről, most mégis nevet.
Fibiennére néz, majd mosolyogva bólint Ziál mondatára.*
-Igen, valóban az... *pillant vissza Ziálra, majd egyik pillanatról a másikra hirtelen megragadja a nő karját, és magához rántva szorosan átöleli. *
-Nem mindennapi nő vagy, Ziál Nimoden... remélem tisztában vagy ezzel. *mondja még mindig mosolyogva, majd a kelleténél kicsit erősebb szorításból kiengedi a lányt, rámosolyog, kissé talán megkönnyebbülve, de még mindig tele kérdésekkel, majd visszafordul a nevetgélő Fibienne-ék felé. Talán elég is volt mára ebből a nagy kitárulkozásból.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.28 02:22:29
*Lazelit már nem tudja tovább magában tartani a nevetés, ami kirobban belőle. Eléggé különös, hogy ebben a helyzetben is megtudja nevettetni a lány, pedig ő már lassan azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Hogy Ziál szereti-e vagy kedveli, hogy haragszik-e rá, vagy sejti-e mi a helyzet... ? Egyszerűen fogalma sincsen az egészről, most mégis nevet.
Fibiennére néz, majd mosolyogva bólint Ziál mondatára.*
-Igen, valóban az... *pillant vissza Ziálra, majd egyik pillanatról a másikra hirtelen megragadja a nő karját, és magához rántva szorosan átöleli. *
-Nem mindennapi nő vagy, Ziál Nimoden... remélem tisztában vagy ezzel. *mondja még mindig mosolyogva, majd a kelleténél kicsit erősebb szorításból kiengedi a lányt, rámosolyog, kissé talán megkönnyebbülve, de még mindig tele kérdésekkel, majd visszafordul a nevetgélő Fibienne-ék felé. Talán elég is volt mára ebből a nagy kitárulkozásból.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.28 02:22:29
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:12:37
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:12:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Egyszerűen nem érti miért nem érti meg Lazelit, hogy mit szeretne mondani. Szerinte nem olyan bonyolult, mégis olyan, mintha más nyelven beszélnének. Ha nem bántják egymást, ha vigyáznak egymásra, miért ne lehetne közös jövőjük, azok után, hogy ezt a lovag hozta fel elsőnek. Igaza van amikor azt mondja nem érti, tényleg nem. Talán egyszer fogja. Mikor a lovag megkérdezi szokott e gondolkodnia szemén, úgy érzi ez megint olyan, mint a régi ugratások egyike és eképpen válaszol rá.*
-Csak annyit gondolkodok rajta szerintem, mint te az enyémen. *Mosolyog megint és a gyerekek öröme őt is kizökkenti a kínos helyzetből.
Nézi Fibiennét, ahogy játszik és tényleg úgy gondolja ez a nap túl szép ahhoz, hogy elrontsák azzal, hogy nem értik egymást.*
-Olyan aranyos, így mikor játék közben kacarászik. Igaz?
*Elérzékenyülten nézi a kislányt, a gyerekek lelke mennyivel egyszerűbb és tisztább, mint a felnőtteké. Jó lenne gyereknek lenni és velük játszani.*
*Egyszerűen nem érti miért nem érti meg Lazelit, hogy mit szeretne mondani. Szerinte nem olyan bonyolult, mégis olyan, mintha más nyelven beszélnének. Ha nem bántják egymást, ha vigyáznak egymásra, miért ne lehetne közös jövőjük, azok után, hogy ezt a lovag hozta fel elsőnek. Igaza van amikor azt mondja nem érti, tényleg nem. Talán egyszer fogja. Mikor a lovag megkérdezi szokott e gondolkodnia szemén, úgy érzi ez megint olyan, mint a régi ugratások egyike és eképpen válaszol rá.*
-Csak annyit gondolkodok rajta szerintem, mint te az enyémen. *Mosolyog megint és a gyerekek öröme őt is kizökkenti a kínos helyzetből.
Nézi Fibiennét, ahogy játszik és tényleg úgy gondolja ez a nap túl szép ahhoz, hogy elrontsák azzal, hogy nem értik egymást.*
-Olyan aranyos, így mikor játék közben kacarászik. Igaz?
*Elérzékenyülten nézi a kislányt, a gyerekek lelke mennyivel egyszerűbb és tisztább, mint a felnőtteké. Jó lenne gyereknek lenni és velük játszani.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:01:22
Üzenet elküldve: 2014-09-28 02:01:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Közös jövő, közös tervek, közös ház, és közös élet... ez most tényleg nagyon furcsának és ijesztőnek hat Lazelit számára. Ennél jobban nem is lehetne értetlen.*
-Itt másról van szó... hagyjuk... *mondja végül megadóan. Úgysem tudná most elmagyarázni a lánynak, mivel nem akarja egyelőre felfedni az összes lapját, enélkül pedig úgysem érthetné meg, mire gondol. Így is eléggé közel állt ahhoz, hogy egy pillanat alatt leromboljon mindent maga körül, ahogyan azt egykor tette. Már kezdi is kicsit bosszantani az értelmetlen szenvedése és kínlódása.*
-Te szoktál gondolkodni a szemeimen? *kérdezi hirtelen a férfi kissé döbbenten. Nem tudja, hogy valóban meglepődjön-e ezen, vagy elnevesse magát. Az imént történtekhez híven végül nem nevet fel, de meglepetten billenti oldalra a fejét, és csak kiszabadul belőle egy visszafogott félmosoly. Elgondolkodva kezdi fürkészni a lány arcát. Egy icipicit kínosnak is érzi a pillanatot, de szerencsére jó hangos gyerek kacaj töri meg a hirtelen támadt csendet. A gyermekkor felhőtlen örömei... milyen jó is volt régen.*
*Közös jövő, közös tervek, közös ház, és közös élet... ez most tényleg nagyon furcsának és ijesztőnek hat Lazelit számára. Ennél jobban nem is lehetne értetlen.*
-Itt másról van szó... hagyjuk... *mondja végül megadóan. Úgysem tudná most elmagyarázni a lánynak, mivel nem akarja egyelőre felfedni az összes lapját, enélkül pedig úgysem érthetné meg, mire gondol. Így is eléggé közel állt ahhoz, hogy egy pillanat alatt leromboljon mindent maga körül, ahogyan azt egykor tette. Már kezdi is kicsit bosszantani az értelmetlen szenvedése és kínlódása.*
-Te szoktál gondolkodni a szemeimen? *kérdezi hirtelen a férfi kissé döbbenten. Nem tudja, hogy valóban meglepődjön-e ezen, vagy elnevesse magát. Az imént történtekhez híven végül nem nevet fel, de meglepetten billenti oldalra a fejét, és csak kiszabadul belőle egy visszafogott félmosoly. Elgondolkodva kezdi fürkészni a lány arcát. Egy icipicit kínosnak is érzi a pillanatot, de szerencsére jó hangos gyerek kacaj töri meg a hirtelen támadt csendet. A gyermekkor felhőtlen örömei... milyen jó is volt régen.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 01:38:52
Üzenet elküldve: 2014-09-28 01:38:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*A meg könnyebülés sóhaja, hagyja el. És még mindig mosolyog, de a hidegség eltűnik a szemeiből és a szavaiból is. Lazelit kimondta, amit hallani akart tőle. Most úgy néz rá, mint régen szeretet teljesen.*
-Nem bántanál? Tudom, hogy nem. Akkor pedig nincs mitől tartanunk. Egyikünknek sincs és lehet közös jövőnk, közös terveink, közös házunk és életünk.
*A bók hallatán elmosolyodik és kedves szerénységgel mondja.*
-Köszönöm... örülök, hogy tetszik neked. A te szemed olyan, mint északon a folyók lehetnek, mindig az jut róla eszembe.
*A smaragd és a jeges kék most egymásban tükröződik és ő önmagát látja a Lazelit szemeiben.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.28 01:44:12
*A meg könnyebülés sóhaja, hagyja el. És még mindig mosolyog, de a hidegség eltűnik a szemeiből és a szavaiból is. Lazelit kimondta, amit hallani akart tőle. Most úgy néz rá, mint régen szeretet teljesen.*
-Nem bántanál? Tudom, hogy nem. Akkor pedig nincs mitől tartanunk. Egyikünknek sincs és lehet közös jövőnk, közös terveink, közös házunk és életünk.
*A bók hallatán elmosolyodik és kedves szerénységgel mondja.*
-Köszönöm... örülök, hogy tetszik neked. A te szemed olyan, mint északon a folyók lehetnek, mindig az jut róla eszembe.
*A smaragd és a jeges kék most egymásban tükröződik és ő önmagát látja a Lazelit szemeiben.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.28 01:44:12
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 01:28:26
Üzenet elküldve: 2014-09-28 01:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Mikor a nő hirtelen előtte terem, és olyan közel hozzá, elakad a lélegzete. Ziál szinte az ajkába suttog, és olyan ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy most azonnal a szájára tapassza a száját...
De Ziál hidegen beszél... mintha csak játszana vele... megértette az érzéseit, és most ki akarja használni? Vagy fájdalmat akar neki okozni, vagy egyszerűen csak ezzel akarja bebizonyítani neki, hogy nem kell félnie, mert nem akar tőle semmit? Ez afféle sötételf szokás?*
-Nem tudnálak bántani... ez... ez nem olyan... *csuklik el a hangja. A szíve hirtelen kihagy egy dobbanást, ám Ziál nem csókolja meg, csak egy puszit ad az arcára.
Lazelit tökéletesen össze van zavarodva. Ziál olyan magabiztosan mosolyog felé, hogy egyszerűen már fogalma sincs a lány gondolatait és érzelmeit illetően. Ahogy ránéz, csak egy halom kérdőjelet lát. A nagyszerű emberismerete ezennel kudarcot vallott.*
-Olyanok a szemeid, mint a smaragd...
~Hogy ez mennyire idiótán hangzott!~
*És ráadásul a férfinak halvány fogalma sincs róla, ezt most miért mondta. De ebben a fényben egyszerűen szemet kápráztatóan gyönyörűek a lány íriszei.*
*Mikor a nő hirtelen előtte terem, és olyan közel hozzá, elakad a lélegzete. Ziál szinte az ajkába suttog, és olyan ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy most azonnal a szájára tapassza a száját...
De Ziál hidegen beszél... mintha csak játszana vele... megértette az érzéseit, és most ki akarja használni? Vagy fájdalmat akar neki okozni, vagy egyszerűen csak ezzel akarja bebizonyítani neki, hogy nem kell félnie, mert nem akar tőle semmit? Ez afféle sötételf szokás?*
-Nem tudnálak bántani... ez... ez nem olyan... *csuklik el a hangja. A szíve hirtelen kihagy egy dobbanást, ám Ziál nem csókolja meg, csak egy puszit ad az arcára.
Lazelit tökéletesen össze van zavarodva. Ziál olyan magabiztosan mosolyog felé, hogy egyszerűen már fogalma sincs a lány gondolatait és érzelmeit illetően. Ahogy ránéz, csak egy halom kérdőjelet lát. A nagyszerű emberismerete ezennel kudarcot vallott.*
-Olyanok a szemeid, mint a smaragd...
~Hogy ez mennyire idiótán hangzott!~
*És ráadásul a férfinak halvány fogalma sincs róla, ezt most miért mondta. De ebben a fényben egyszerűen szemet kápráztatóan gyönyörűek a lány íriszei.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 01:07:22
Üzenet elküldve: 2014-09-28 01:07:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
~Gyávaság... sosem voltam gyáva! Nem vagyok az! Ő lehet az meg is bocsájtom neki, de magamnak, magamnak soha nem bocsátanék meg. A szavamat adtam az Istennőknek... a SZAVAMAT ADTAM!~
*Gondolatai megállíthatatlanul jönnek, amikor Lazelit ismét menekülőre fogná és közli, hogy jobb lesz elmennie. Úgy gondolja, ha menni akar nem állítja meg, de a tudtára kell adnia, hogy nem fél a sötétségtől, ami a lelkében van. Majdnem egész életét a sötétségben töltötte a lelkek legsötétebb indulatos bugyraiban. Nem fél, most már nem fél. A szeretettől jobban tart, mint bármi más érzelemtől. tudja, hogy ez nagyobb sebet üthet a lelkén, mint bármi más. Kínzó fájdalom jár együtt vele figyelmeztették. Lassan emelkedik fel ültéből és Lazelit elé áll, majd sóhajt egy nagyot és megkeresi a szemet, észak jeges folyóit, hogy most erőt merítsen belőlük. Majd lassan hidegen szólal meg.*
-Nem félek tőled Lazelit. Sose gondolt, ezt. Mondtam már erős vagyok. Ha bántanál engem, valaha azt hiszem megölnélek. Így nyugodt lehetsz felőlem, nem kell félned.
*Egészen közel lép hozzá és közelít felé, majd a szája előtt közvetlenül megáll és nem érinti hozzá az övét pedig már csak pár milliméter választja el tőle, hanem lassan oldalra billenti a fejét és egy gyengéd puszit nyom az arcára, majd mosolyog felé egyet. Kihívta a férfi lelkében lévő démont és tudja, hogy egyszer győzni fog.*
~Gyávaság... sosem voltam gyáva! Nem vagyok az! Ő lehet az meg is bocsájtom neki, de magamnak, magamnak soha nem bocsátanék meg. A szavamat adtam az Istennőknek... a SZAVAMAT ADTAM!~
*Gondolatai megállíthatatlanul jönnek, amikor Lazelit ismét menekülőre fogná és közli, hogy jobb lesz elmennie. Úgy gondolja, ha menni akar nem állítja meg, de a tudtára kell adnia, hogy nem fél a sötétségtől, ami a lelkében van. Majdnem egész életét a sötétségben töltötte a lelkek legsötétebb indulatos bugyraiban. Nem fél, most már nem fél. A szeretettől jobban tart, mint bármi más érzelemtől. tudja, hogy ez nagyobb sebet üthet a lelkén, mint bármi más. Kínzó fájdalom jár együtt vele figyelmeztették. Lassan emelkedik fel ültéből és Lazelit elé áll, majd sóhajt egy nagyot és megkeresi a szemet, észak jeges folyóit, hogy most erőt merítsen belőlük. Majd lassan hidegen szólal meg.*
-Nem félek tőled Lazelit. Sose gondolt, ezt. Mondtam már erős vagyok. Ha bántanál engem, valaha azt hiszem megölnélek. Így nyugodt lehetsz felőlem, nem kell félned.
*Egészen közel lép hozzá és közelít felé, majd a szája előtt közvetlenül megáll és nem érinti hozzá az övét pedig már csak pár milliméter választja el tőle, hanem lassan oldalra billenti a fejét és egy gyengéd puszit nyom az arcára, majd mosolyog felé egyet. Kihívta a férfi lelkében lévő démont és tudja, hogy egyszer győzni fog.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:51:18
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:51:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit megtörten bámul maga elé. Elszólta magát... elszólta magát, mindenhogy.
A mellkasában életre kelt szörnyeteg, mely azóta létezik, hogy megismerte a lányt, most fájdalmasan felvonyít. Aztán a szavak, melyeket Ziál mond, olyan hidegen és érzéstelenül hangzanak, hogy végleg elveszíti minden reményét.
Rájött... Ziál nem ostoba, és ha nem is tud mindent, rájött... rájött arra, mit tehetett, és összeomlott benne a vár, amit Lazelit becsületéből és jóságából épített fel... és rájött arra is, hogy érez iránta valamit... ez vajon megrémisztette? Azok után, amit most gondolhat róla, szinte biztos... egy férfi, akiről kiderül, hogy volt már kegyetlen egy nővel, ám táplál egy másik iránt érzelmeket, csak megrémítheti a kiszemeltet...
Annyira elkeseredik most mindezektől, hogy hideg esőként szakad rá az érzés... szenvedélyesen, hihetetlenül, véglegesen, és menthetetlenül beleszeretett a lányba...*
-Igazad van... én most... most azt hiszem jobb, ha megyek... *mondja még mindig egészen halkan. Vissza akar vonulni, hogy megszabadulhasson ettől a kegyetlen érzéstől, ami jelenleg is ostromolja a szívét. El akar menekülni, messze, minél messzebb...*
*Lazelit megtörten bámul maga elé. Elszólta magát... elszólta magát, mindenhogy.
A mellkasában életre kelt szörnyeteg, mely azóta létezik, hogy megismerte a lányt, most fájdalmasan felvonyít. Aztán a szavak, melyeket Ziál mond, olyan hidegen és érzéstelenül hangzanak, hogy végleg elveszíti minden reményét.
Rájött... Ziál nem ostoba, és ha nem is tud mindent, rájött... rájött arra, mit tehetett, és összeomlott benne a vár, amit Lazelit becsületéből és jóságából épített fel... és rájött arra is, hogy érez iránta valamit... ez vajon megrémisztette? Azok után, amit most gondolhat róla, szinte biztos... egy férfi, akiről kiderül, hogy volt már kegyetlen egy nővel, ám táplál egy másik iránt érzelmeket, csak megrémítheti a kiszemeltet...
Annyira elkeseredik most mindezektől, hogy hideg esőként szakad rá az érzés... szenvedélyesen, hihetetlenül, véglegesen, és menthetetlenül beleszeretett a lányba...*
-Igazad van... én most... most azt hiszem jobb, ha megyek... *mondja még mindig egészen halkan. Vissza akar vonulni, hogy megszabadulhasson ettől a kegyetlen érzéstől, ami jelenleg is ostromolja a szívét. El akar menekülni, messze, minél messzebb...*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:39:27
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:39:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Tágra nyílt szemekkel néz az előtte állóra.*
~Nem tud hozzáérni... egy nőhöz sem, aki iránt... ? Mit tettél... ? Bántottál valakit? Egy nőt bántottál!~
*Olyan gyorsan peregnek éles elméjében a következtetések, hogy szinte követni sem tudja. Bámul a felette tornyosuló lovagra és az elméje megállíthatatlanul pergeti tovább a gondolatokat.*
~Érzel irántam valamit? Érzel és elnyomod magadban, mert félsz... félsz... nem a démonodtól önmagadtól félsz... , hogy bántani fogsz.~
*Tágra nyílt szemekkel dől hátra még mindig a férfit bámulva, mintha tekintete hozzá ragadt volna.*
~Téged kell, hogy legyőzzelek? Istennők... azt meg hogyan tegyem?~
*Jobban hátra dől a padon, mint egy vert sereg és gigászi küzdelemmel irányítja tekintetét ismét a cipője irányába, majd kis idő múlva csendben megszólal végre.*
-Ezt érdemli e? Ha a másik eshetőséget nézed, hogy nem lesz családja semmilyen és egyedül marad védtelenül elveszítve mindent, akkor tedd fel újra ezt a kérdést.
*Néz maga elé bánatosan.*
*Tágra nyílt szemekkel néz az előtte állóra.*
~Nem tud hozzáérni... egy nőhöz sem, aki iránt... ? Mit tettél... ? Bántottál valakit? Egy nőt bántottál!~
*Olyan gyorsan peregnek éles elméjében a következtetések, hogy szinte követni sem tudja. Bámul a felette tornyosuló lovagra és az elméje megállíthatatlanul pergeti tovább a gondolatokat.*
~Érzel irántam valamit? Érzel és elnyomod magadban, mert félsz... félsz... nem a démonodtól önmagadtól félsz... , hogy bántani fogsz.~
*Tágra nyílt szemekkel dől hátra még mindig a férfit bámulva, mintha tekintete hozzá ragadt volna.*
~Téged kell, hogy legyőzzelek? Istennők... azt meg hogyan tegyem?~
*Jobban hátra dől a padon, mint egy vert sereg és gigászi küzdelemmel irányítja tekintetét ismét a cipője irányába, majd kis idő múlva csendben megszólal végre.*
-Ezt érdemli e? Ha a másik eshetőséget nézed, hogy nem lesz családja semmilyen és egyedül marad védtelenül elveszítve mindent, akkor tedd fel újra ezt a kérdést.
*Néz maga elé bánatosan.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:26:01
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:26:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Mikor a nő hirtelen kifakad, Lazelit megütközve mered rá. Hirtelen nem tudja mire vélni a dolgot, és csak pislog rá, miközben Ziál csak mondja és mondja... olyan szenvedélyesen, olyan tüzesen és elszántan...
Csodálja a nő erejét és bátorságát, s úgy alapjában véve az egész lényét. Na de azért mindennek van határa.*
-Azt hiszed nem próbáltam meg elnyomni? Meg sem ismertük volna egymást, ha nem teszem! *fakad ki végül. Nem is tudja, miért bosszantotta most fel ennyire ez a dolog. Feláll a padról, és úgy néz a nőre.*
-De ez nem olyan, amit le lehet küzdeni egy kis virágszedegetéssel vagy lepkekergetéssel! Ez olyan dolog, ami tönkre tesz, felemészt és... belülről mar szét! Ez nem olyan, hogy hú... rosszat tettem, most vezekelhetek egész életemben... ez afféle, olyat tettem, ami miatt nem leszek képes egy nőhöz sem hozzáérni úgy, hogy érzek iránta valamit!
*Most döbben csak rá, hogy heves kifakadásában elszólta magát. Olyan hirtelen jön ismét zavarban, amilyen hirtelen kirobbant belőle az imént a harag. A harag, ami nem is Ziálnak szólt, inkább magának.*
-Úgy értem... hogy... sehogy sem... nem csak ha... érzek... *motyogja a helyesbítést alig hallhatóan.*
-Igen... igen, lehet, hogy igazad van Fibiennel kapcsolatban... *tereli el gyorsan a témát, és ismét elfordul Ziáltól.*
-Nem véletlenül van itt... csak nem tudom ezt érdemli e...
*Mikor a nő hirtelen kifakad, Lazelit megütközve mered rá. Hirtelen nem tudja mire vélni a dolgot, és csak pislog rá, miközben Ziál csak mondja és mondja... olyan szenvedélyesen, olyan tüzesen és elszántan...
Csodálja a nő erejét és bátorságát, s úgy alapjában véve az egész lényét. Na de azért mindennek van határa.*
-Azt hiszed nem próbáltam meg elnyomni? Meg sem ismertük volna egymást, ha nem teszem! *fakad ki végül. Nem is tudja, miért bosszantotta most fel ennyire ez a dolog. Feláll a padról, és úgy néz a nőre.*
-De ez nem olyan, amit le lehet küzdeni egy kis virágszedegetéssel vagy lepkekergetéssel! Ez olyan dolog, ami tönkre tesz, felemészt és... belülről mar szét! Ez nem olyan, hogy hú... rosszat tettem, most vezekelhetek egész életemben... ez afféle, olyat tettem, ami miatt nem leszek képes egy nőhöz sem hozzáérni úgy, hogy érzek iránta valamit!
*Most döbben csak rá, hogy heves kifakadásában elszólta magát. Olyan hirtelen jön ismét zavarban, amilyen hirtelen kirobbant belőle az imént a harag. A harag, ami nem is Ziálnak szólt, inkább magának.*
-Úgy értem... hogy... sehogy sem... nem csak ha... érzek... *motyogja a helyesbítést alig hallhatóan.*
-Igen... igen, lehet, hogy igazad van Fibiennel kapcsolatban... *tereli el gyorsan a témát, és ismét elfordul Ziáltól.*
-Nem véletlenül van itt... csak nem tudom ezt érdemli e...
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:11:52
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:11:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Na tessék ismét csak eltávolodik tőle a lovag, pedig egy pillanatra úgy tűnt minden rendeződni fog.*
-Hogy én hogy gondolom?
*Kicsit összevonja a szemöldökét nem azért, mert a Lazelit elhúzta a kezét, hanem , mert világosan látja, hogy megint menekül! Nem előle, hanem múltja démona elől, a hős bátor lovag, aki, ha a démon itt állna előttük, már kapná is elő a kardját, hogy megküzdjön vele, de aki most önmagába zárva menekül előle, ahelyett, hogy szembe fordulna és legalább egy időre megpróbálná elűzni.*
~Ah... emberi gyengeség!~
*Nem bírja megállni szó nélkül, pedig lehet, hogy jobban tenné, de hiába. Szívében már kicsírázott a szeretet és a törődés magja, ami nem engedi, különben mindig józan természetének, hogy elnyomja benne az érzéseit.*
-Lazelit Eyrond te mondtad az imént, hogy többre mennénk együtt és te beszéltél nekem közös tervekről. Nézd én értem és megértem, hogy vannak dolgok, amik téged kísértenek. De nem próbálnád meg elnyomni magadban legalább? Én úgy képzelem, hogy bízom benned és talán neked elbizakodottságnak tűnik, de tudom elég erős vagyok, hogy legyőzzem a múlt démonait, én nem félek tőlük én...
~Szeretlek téged... ~
-... én szeretném, ha legalább megpróbálnánk. Mondjuk keresnénk egy házat, amit otthonnak hívhatunk és nem akarok gyáván megfutamodni ez elől. Miatta sem, Fibienne miatt sem. Nevess ki, ha akarsz, de azt gondolom a sors vezette hozzánk, hogy általa legyünk erősebbek.
*Teljesen kimerül az érzelmi hullámtól, ami rátör. hiába még nem szokta meg az erős érzelmek hatását. Lefelé néz és csak a cipőjét bámulja, mint egy szégyenlős gyerek. Nem tudja mit mondhatna még és úgy érzi segítségre szorulna, mert egyedül képtelen lesz otthont teremteni Fibiennének, ahhoz ketten kellenek, de ha Lazelit most azt mondja ez neki túl kemény dió és nem vállalja, akkor, úgy érzi megint szétesik, majd körülötte minden.*
*Na tessék ismét csak eltávolodik tőle a lovag, pedig egy pillanatra úgy tűnt minden rendeződni fog.*
-Hogy én hogy gondolom?
*Kicsit összevonja a szemöldökét nem azért, mert a Lazelit elhúzta a kezét, hanem , mert világosan látja, hogy megint menekül! Nem előle, hanem múltja démona elől, a hős bátor lovag, aki, ha a démon itt állna előttük, már kapná is elő a kardját, hogy megküzdjön vele, de aki most önmagába zárva menekül előle, ahelyett, hogy szembe fordulna és legalább egy időre megpróbálná elűzni.*
~Ah... emberi gyengeség!~
*Nem bírja megállni szó nélkül, pedig lehet, hogy jobban tenné, de hiába. Szívében már kicsírázott a szeretet és a törődés magja, ami nem engedi, különben mindig józan természetének, hogy elnyomja benne az érzéseit.*
-Lazelit Eyrond te mondtad az imént, hogy többre mennénk együtt és te beszéltél nekem közös tervekről. Nézd én értem és megértem, hogy vannak dolgok, amik téged kísértenek. De nem próbálnád meg elnyomni magadban legalább? Én úgy képzelem, hogy bízom benned és talán neked elbizakodottságnak tűnik, de tudom elég erős vagyok, hogy legyőzzem a múlt démonait, én nem félek tőlük én...
~Szeretlek téged... ~
-... én szeretném, ha legalább megpróbálnánk. Mondjuk keresnénk egy házat, amit otthonnak hívhatunk és nem akarok gyáván megfutamodni ez elől. Miatta sem, Fibienne miatt sem. Nevess ki, ha akarsz, de azt gondolom a sors vezette hozzánk, hogy általa legyünk erősebbek.
*Teljesen kimerül az érzelmi hullámtól, ami rátör. hiába még nem szokta meg az erős érzelmek hatását. Lefelé néz és csak a cipőjét bámulja, mint egy szégyenlős gyerek. Nem tudja mit mondhatna még és úgy érzi segítségre szorulna, mert egyedül képtelen lesz otthont teremteni Fibiennének, ahhoz ketten kellenek, de ha Lazelit most azt mondja ez neki túl kemény dió és nem vállalja, akkor, úgy érzi megint szétesik, majd körülötte minden.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-27 23:55:27
Üzenet elküldve: 2014-09-27 23:55:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Mikor Ziál azt mondja, szüksége van rá, eszeveszetten ficánkolni kezd a gyomra. Valami nem stimmel vele, talán rosszat ehetett reggelire.
Aztán Ziál megfogja a kezét, Lazelit pedig megijed. Egyszerre akarja ő is megfogni a nő kezét, ugyanakkor legalább ennyire hevesen szeretné elrántani a karját. Mivel fogalma sincs, mit csináljon, nyel egy nagyot, és továbbra is a gyerekeket nézve, zavarban, kissé révetegen válaszol a lánynak.*
-Együtt többre mennénk... *mondja alig hallhatóan, elhaló hangon.*-De az hatalmas felelősség volna... mindkettőnk részéről... egymással kapcsolatban is... ha megtennénk... bíznunk kell a másikban... ez nem olyan, mint egy... közös kutya...
~Vagy közös gyerek... mint Fibienne? Az már felelősség... és ha így hárman egy közös házban... az már család? ~ *Hát nem ezt kereste már oly régóta? Aztán eszébe jut Corena és a történtek, s a reflexei cselekednek. Kirántja a kezét Ziál keze alól, és zavartan köszörüli meg a torkát.*
-Te... Te hogy gondoltad ezt az egészet? *teszi fel végül lassan a kérdést.*
*Mikor Ziál azt mondja, szüksége van rá, eszeveszetten ficánkolni kezd a gyomra. Valami nem stimmel vele, talán rosszat ehetett reggelire.
Aztán Ziál megfogja a kezét, Lazelit pedig megijed. Egyszerre akarja ő is megfogni a nő kezét, ugyanakkor legalább ennyire hevesen szeretné elrántani a karját. Mivel fogalma sincs, mit csináljon, nyel egy nagyot, és továbbra is a gyerekeket nézve, zavarban, kissé révetegen válaszol a lánynak.*
-Együtt többre mennénk... *mondja alig hallhatóan, elhaló hangon.*-De az hatalmas felelősség volna... mindkettőnk részéről... egymással kapcsolatban is... ha megtennénk... bíznunk kell a másikban... ez nem olyan, mint egy... közös kutya...
~Vagy közös gyerek... mint Fibienne? Az már felelősség... és ha így hárman egy közös házban... az már család? ~ *Hát nem ezt kereste már oly régóta? Aztán eszébe jut Corena és a történtek, s a reflexei cselekednek. Kirántja a kezét Ziál keze alól, és zavartan köszörüli meg a torkát.*
-Te... Te hogy gondoltad ezt az egészet? *teszi fel végül lassan a kérdést.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-27 23:44:57
Üzenet elküldve: 2014-09-27 23:44:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
-Hogy miért gondolom, hogy szüksége van rád?! Lazelit, annyit már tudok rólad, hogy a gyerekkorod boldog volt. Volt otthonod szeretetben nőttél fel. Én még egy árva altatót sem tudtam, amíg te nem énekeltél nekem. Csak sejtéseim vannak róla milyen lehet egy normális család. Én...
*Megérzi ujjain az érintést és meglepődve akad torkán a megkezdett szóáradat. Eddig a férfi menekült az érintése elől, eltaszította őt, a barakkban, a fogadóban, mindig amikor közeledni próbált, mintha a lelke sötétsége egyre messzebb kergette volna tőle. Felvont szemöldöke alól lassan gyengéd pillantást küld lovagja felé és óvatosan csúsztatja ujjait közelebb a kezéhez, amíg finoman át nem éri és meg nem fogja, majd csendesen suttogja el a szavakat.*
-Nekem is szükségem van rád...
*Zavartan süti le a szemeit, de nem akarja elengedni a kezét. Halkan kérdezi meg.*
-Nem igazán tudom, hogy fogjak neki egy otthon megteremtéséhez. Neked van valami ötleted, hogyan kezdjünk hozzá?
-Hogy miért gondolom, hogy szüksége van rád?! Lazelit, annyit már tudok rólad, hogy a gyerekkorod boldog volt. Volt otthonod szeretetben nőttél fel. Én még egy árva altatót sem tudtam, amíg te nem énekeltél nekem. Csak sejtéseim vannak róla milyen lehet egy normális család. Én...
*Megérzi ujjain az érintést és meglepődve akad torkán a megkezdett szóáradat. Eddig a férfi menekült az érintése elől, eltaszította őt, a barakkban, a fogadóban, mindig amikor közeledni próbált, mintha a lelke sötétsége egyre messzebb kergette volna tőle. Felvont szemöldöke alól lassan gyengéd pillantást küld lovagja felé és óvatosan csúsztatja ujjait közelebb a kezéhez, amíg finoman át nem éri és meg nem fogja, majd csendesen suttogja el a szavakat.*
-Nekem is szükségem van rád...
*Zavartan süti le a szemeit, de nem akarja elengedni a kezét. Halkan kérdezi meg.*
-Nem igazán tudom, hogy fogjak neki egy otthon megteremtéséhez. Neked van valami ötleted, hogyan kezdjünk hozzá?
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-09-27 23:32:18
Üzenet elküldve: 2014-09-27 23:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Ziál hallgat. Hallgat és hallgat, és meglepően sokat hallgat. Lazelit torka elszorul, és bámulni kezd egy hervadó virágot az egyik közeli bokorban.
Nem kellett volna felhoznia a dolgot... de nem is halogathatja ítéletnapig. Egyszer muszáj lesz mindent elmondania, ha tényleg Ziállal akar lenni. Nm azért, mert előbb vagy utóbb kiderülne... hanem azért, mert nem tudna együtt élni a tudattal, hogy a lány mellette van úgy, hogy nem tudja a legrosszabb dolgot az életében. Meg kell kapnia a lehetőséget rá, hogy döntsön vele kapcsolatban. Ugyanakkor retteg attól, hogy mi lesz, amikor majd valóban elmondja. Talán tényleg az lesz az utolsó beszélgetésük.
Aztán Ziál végre megszólal, Lazelit pedig olyan hangosan sóhajt fel, hogy ennél feltűnőbb nem is lehetne a megkönnyebbülése, hogy a nő legalább elkezd beszélni róla.*
-Bármit is nem mondtál még el nekem... nem lehet szörnyűbb, mint az, amit én tettem... *nyögi ki végül kiszáradt szájjal. Aztán nem is akar többet mondani erről. Még a nap fénye is szinte kihűl a gondolattól, hogy tovább beszéljen róla.*
-Miből gondolod, hogy Fibiennek szüksége van rám? *fordul végre Ziálhoz. Most először néz a szemébe azóta, hogy ismét felhozta a témát.*
-Otthon... *ejti ki lassan a szót, amikor felfogja, mit is mondott neki Ziál az imént. Otthon... akkor arra gondolt, amire ő is? De hát, hogy juthatott ez az eszébe? Talán... mi van ha... nem, az lehetetlen...
Maga elé mered, és hallgatja a nő szavait. Szívét lassan melegség járja át, bármilyen ijesztő is, hogy Ziál is arra emlékezteti, egyszer eljön az idő, hogy mindketten kitálaljanak.
Ahogy nézi a játszadozó gyerekeket, keze lassan elindul a hűvös kőpadon, és egészen észrevehetetlenül ujjai hegyét Ziál ujjaihoz érinti.
Szíve szinte a torkában dobog. Nem is tudja miért csinálja most ezt.*
*Ziál hallgat. Hallgat és hallgat, és meglepően sokat hallgat. Lazelit torka elszorul, és bámulni kezd egy hervadó virágot az egyik közeli bokorban.
Nem kellett volna felhoznia a dolgot... de nem is halogathatja ítéletnapig. Egyszer muszáj lesz mindent elmondania, ha tényleg Ziállal akar lenni. Nm azért, mert előbb vagy utóbb kiderülne... hanem azért, mert nem tudna együtt élni a tudattal, hogy a lány mellette van úgy, hogy nem tudja a legrosszabb dolgot az életében. Meg kell kapnia a lehetőséget rá, hogy döntsön vele kapcsolatban. Ugyanakkor retteg attól, hogy mi lesz, amikor majd valóban elmondja. Talán tényleg az lesz az utolsó beszélgetésük.
Aztán Ziál végre megszólal, Lazelit pedig olyan hangosan sóhajt fel, hogy ennél feltűnőbb nem is lehetne a megkönnyebbülése, hogy a nő legalább elkezd beszélni róla.*
-Bármit is nem mondtál még el nekem... nem lehet szörnyűbb, mint az, amit én tettem... *nyögi ki végül kiszáradt szájjal. Aztán nem is akar többet mondani erről. Még a nap fénye is szinte kihűl a gondolattól, hogy tovább beszéljen róla.*
-Miből gondolod, hogy Fibiennek szüksége van rám? *fordul végre Ziálhoz. Most először néz a szemébe azóta, hogy ismét felhozta a témát.*
-Otthon... *ejti ki lassan a szót, amikor felfogja, mit is mondott neki Ziál az imént. Otthon... akkor arra gondolt, amire ő is? De hát, hogy juthatott ez az eszébe? Talán... mi van ha... nem, az lehetetlen...
Maga elé mered, és hallgatja a nő szavait. Szívét lassan melegség járja át, bármilyen ijesztő is, hogy Ziál is arra emlékezteti, egyszer eljön az idő, hogy mindketten kitálaljanak.
Ahogy nézi a játszadozó gyerekeket, keze lassan elindul a hűvös kőpadon, és egészen észrevehetetlenül ujjai hegyét Ziál ujjaihoz érinti.
Szíve szinte a torkában dobog. Nem is tudja miért csinálja most ezt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084