Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-06-03 13:36:10
Üzenet elküldve: 2014-06-03 13:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség nyitánya: 2. felvonás//
*Wram csak pislogni tud a szeme láttára lezajló események miatt. A gonosz varázsló eltűnik, hiába keresik mágiával. A vajákos zavarodottan áll, majd észbe kap és a gyík teteméhez megy, megnézni, hogy a tőre túlélte-e a csapásokat. Amennyiben igen, úgy megtörölgeti a köpenyében, majd elteszi. Ha nem úgy fogait csikorgatja tehetetlen dühében, hisz a fegyver emlék, és útmutató is volt egyben. Akárhogy is történik, a hívó szóra maga is odaáll Worenth mellé, és figyeli a kibontakozó eseményeket. Számára nem kétséges, hogy csatlakozni fog, ám a főpap ajánlata felkelti a kíváncsiságát.*
-Engedelmével főpap. Magam is csatlakozom Worenth mellé a keresésben, ám előtte élnék a felkínált lehetőséggel.-
*Tekintete a máguséba fúródik, elméje nyitott könyv.*
-Megkezdem hosszú és kemény utamat a mágia rögös útján. Szeretném kitágítani elmémet, hogy megérhessem az elemek működését, hogy varázsolni tudjak, ám ez nagyon nehezen megy.Ha tudna segíteni, azzal igencsak lekötelezne.-
*Mondja az ork. Ha tőre megsérült a tűzben, úgy ezt is megemlíti, ha sértetken akkor nem.*
-Illetve lenne egy olyan kérdésem, hogy a fegyverem megsérült, amikor a mágusok tüze végzett a gyikkal, amelybe bele állítottam. Nagy jelentősséggel bír számomra ez a tárgy, szóval ha meg lehetne csinálni, vagy kaphatnék egy másikat, az is nagy megkönnyebbülés lenne számomra.-
*Emeli meg a tőr gyászos maradványát az ork, hogy a főmágus megnézhesse.*
*Wram csak pislogni tud a szeme láttára lezajló események miatt. A gonosz varázsló eltűnik, hiába keresik mágiával. A vajákos zavarodottan áll, majd észbe kap és a gyík teteméhez megy, megnézni, hogy a tőre túlélte-e a csapásokat. Amennyiben igen, úgy megtörölgeti a köpenyében, majd elteszi. Ha nem úgy fogait csikorgatja tehetetlen dühében, hisz a fegyver emlék, és útmutató is volt egyben. Akárhogy is történik, a hívó szóra maga is odaáll Worenth mellé, és figyeli a kibontakozó eseményeket. Számára nem kétséges, hogy csatlakozni fog, ám a főpap ajánlata felkelti a kíváncsiságát.*
-Engedelmével főpap. Magam is csatlakozom Worenth mellé a keresésben, ám előtte élnék a felkínált lehetőséggel.-
*Tekintete a máguséba fúródik, elméje nyitott könyv.*
-Megkezdem hosszú és kemény utamat a mágia rögös útján. Szeretném kitágítani elmémet, hogy megérhessem az elemek működését, hogy varázsolni tudjak, ám ez nagyon nehezen megy.Ha tudna segíteni, azzal igencsak lekötelezne.-
*Mondja az ork. Ha tőre megsérült a tűzben, úgy ezt is megemlíti, ha sértetken akkor nem.*
-Illetve lenne egy olyan kérdésem, hogy a fegyverem megsérült, amikor a mágusok tüze végzett a gyikkal, amelybe bele állítottam. Nagy jelentősséggel bír számomra ez a tárgy, szóval ha meg lehetne csinálni, vagy kaphatnék egy másikat, az is nagy megkönnyebbülés lenne számomra.-
*Emeli meg a tőr gyászos maradványát az ork, hogy a főmágus megnézhesse.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:49:37
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:49:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Innen már látni is a Templomot. Megkönnyebbülten felsóhajt. A templomkert természetessége jóleső gyógyír a szegénynegyedben látottak után. Lépteit lelassítja és a fák között lassan sétálva halad a templom felé. A kavicsos út halkan csikorog a talpa alatt. Pillanatra megáll és becsukja a szemét. A templomkert madarai vígan csivitelnek és versenyt dalolva röpdösnek a fák ágai között. Hirtelen tör rá a fáradság. Egész nap gyalogolt és a kert nyugalma emlékezteti szervezetét az előzőleg kihagyott éjszakára. Előbányássza kulacsát, amiben még maradt egy kis víz Arthenior kútjából. Az ital jóleső frissességgel járja át, úgyhogy folytatja útját a Templom felé.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:27:45
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:27:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Templomi látogatása hosszúra sikeredik. Nyolc órát is eltölt azzal, hogy bővítse földmágia tudását, s bár sok információhoz jut eközben, magát mégsem tudta eléggé fejleszteni. Ráadásul a tanulás felettébb drágára sikeredett, s így pénzének jó részét kénytelen volt elkölteni. ~Máskor talán szerencsésebb leszek. ~ Gondolja, majd kilép a templomkertbe. Bármennyire is elragadó a zöld föveg, a fák nyugtató árnyéka, őt nem igazán köti le. Régóta megtanulta, hogy nem szabad sok dolgot töltenie a részletek tanulmányozásával - kivéve, ha az létfontosságú. Ám most közel sem az. Így nem is időzik ott annyi időnél többet, amennyi kell ahhoz, hogy elérjen a kapuhoz, és átlépjen a gazdag negyedbe. *
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-30 23:17:15
Üzenet elküldve: 2014-05-30 23:17:15
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség nyitánya: 2.felvonás//
*A kis terve sikerül, az elképzelése már kevésbé, ugyanis egy szempillantás alatt a cilinderes alak és a ló eltűnik, sőt talán még a szempillantásnál is gyorsabban. Worenth jobbra-balra kapkodja fejét, de pontosan tudja, hogy mágia van a dologban. Elmosolyodik, és tőrét elteszi. A mosolya afféle elismerés is egyben, mivel mindig is tisztelte a nála nagyobb energiákat formáló mágiahasználókat, még akkor is ha történetesen az ellenfélt gonosz célok vezérlik. Bár a gonoszság is relatív ugyan úgy mint a jóság, és mióta az öreg varázsló a toronyban erre rávilágította azóta kicsit másképpen látja a dolgokat. A vezető mágus üvöltésére lesz figyelmes, majd csodálattal figyeli a szimbólumokat, majd a szakállas erőlködésért, végül a szomorú hírt. Kissé meglepődik, mikor a szakállas felé int, de zokszó nélkül indul meg felé, közben felméri a keletkezett károkat és veszteségeket.*
-Hívatott. *mondja Worenth mikor odaér, és kissé meg is hajtja fejét a főmágushelyettes előtt. Jól eső érzés járja át, afféle hősként kezelik őket, pedig szinte semmit sem tettek, és az érdem nem elsősorban nekik járna ki, de nem is futamodtak meg, és talán ez az amit értékelnek. Aztán némán hallgatja a két varázsló társalgását, ami átcsap enyhe vitába. Különös helyzet ez, mivel teljesen igazat ad a szakállas varázslónak, ugyanakkor Amos Thenior-nak is valahol igazat kell adni. A szakállas mágus szavai felkeltik érdeklődését, főleg mikor elhatározza, hogy felkutatja a cilinderest. Worenth most már még inkább kíváncsi a rejtélyes alakra, és szinte indítaná a lépteit a mágusok után, de Amos Thenior jelenléte maradásra készteti. Mégis csak ő az akinek segítségére sietett, és róla hallott már dolgokat az öreg varázslótól, az ide érkezett társaságot a vezetőjükkel együtt még ennyire sem ismeri, már ha lehet itt egyáltalán ismeretségről beszélni. Így csak szemeivel követi a templomba menetelő mágusokat, viszont legalább ők egyelőre nem tűnnek el. Amos Thenior szavai után kivár egy kicsit, majd elsőként szólal meg.*
-Engedelmével főpap úr. *mondja tiszteletteljesen.* -Ki volt ez az alak ? Úgy vélem mindannyiunknak joga van tudni, persze a teljes diszkrécióért cserébe. *mondja kicsit mindenki nevében beszélve, persze őket lehet, hogy hidegen hagyja a dolog, de őt nagyon is érdekelné ki miatt tette kockára az életét.* -És ha megengedné csatlakoznék az ügy felderítésére, és a bent lévő beszélgetésbe is, persze csak ha a főpap úr áldását adja rá. *mondja, és még inkább kihúzza magát a főpap előtt. Látszódhat szemeiben az elhatározottság ami azt sugallja, hogy bizony a fehér hajú mágus a legkevésbé sem tréfál.*
*A kis terve sikerül, az elképzelése már kevésbé, ugyanis egy szempillantás alatt a cilinderes alak és a ló eltűnik, sőt talán még a szempillantásnál is gyorsabban. Worenth jobbra-balra kapkodja fejét, de pontosan tudja, hogy mágia van a dologban. Elmosolyodik, és tőrét elteszi. A mosolya afféle elismerés is egyben, mivel mindig is tisztelte a nála nagyobb energiákat formáló mágiahasználókat, még akkor is ha történetesen az ellenfélt gonosz célok vezérlik. Bár a gonoszság is relatív ugyan úgy mint a jóság, és mióta az öreg varázsló a toronyban erre rávilágította azóta kicsit másképpen látja a dolgokat. A vezető mágus üvöltésére lesz figyelmes, majd csodálattal figyeli a szimbólumokat, majd a szakállas erőlködésért, végül a szomorú hírt. Kissé meglepődik, mikor a szakállas felé int, de zokszó nélkül indul meg felé, közben felméri a keletkezett károkat és veszteségeket.*
-Hívatott. *mondja Worenth mikor odaér, és kissé meg is hajtja fejét a főmágushelyettes előtt. Jól eső érzés járja át, afféle hősként kezelik őket, pedig szinte semmit sem tettek, és az érdem nem elsősorban nekik járna ki, de nem is futamodtak meg, és talán ez az amit értékelnek. Aztán némán hallgatja a két varázsló társalgását, ami átcsap enyhe vitába. Különös helyzet ez, mivel teljesen igazat ad a szakállas varázslónak, ugyanakkor Amos Thenior-nak is valahol igazat kell adni. A szakállas mágus szavai felkeltik érdeklődését, főleg mikor elhatározza, hogy felkutatja a cilinderest. Worenth most már még inkább kíváncsi a rejtélyes alakra, és szinte indítaná a lépteit a mágusok után, de Amos Thenior jelenléte maradásra készteti. Mégis csak ő az akinek segítségére sietett, és róla hallott már dolgokat az öreg varázslótól, az ide érkezett társaságot a vezetőjükkel együtt még ennyire sem ismeri, már ha lehet itt egyáltalán ismeretségről beszélni. Így csak szemeivel követi a templomba menetelő mágusokat, viszont legalább ők egyelőre nem tűnnek el. Amos Thenior szavai után kivár egy kicsit, majd elsőként szólal meg.*
-Engedelmével főpap úr. *mondja tiszteletteljesen.* -Ki volt ez az alak ? Úgy vélem mindannyiunknak joga van tudni, persze a teljes diszkrécióért cserébe. *mondja kicsit mindenki nevében beszélve, persze őket lehet, hogy hidegen hagyja a dolog, de őt nagyon is érdekelné ki miatt tette kockára az életét.* -És ha megengedné csatlakoznék az ügy felderítésére, és a bent lévő beszélgetésbe is, persze csak ha a főpap úr áldását adja rá. *mondja, és még inkább kihúzza magát a főpap előtt. Látszódhat szemeiben az elhatározottság ami azt sugallja, hogy bizony a fehér hajú mágus a legkevésbé sem tréfál.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:57:05
Üzenet elküldve: 2014-05-30 18:57:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség nyitánya: 2. felvonás//
*Nos, úgy látszik, mindenki teszi a dolgát, és szentül hiszik, hogy elkaphatják a cilinderest. Worenth szavait megmosolyogja a férfi, majd egyszerűen eltűnik a lóval együtt. Nem elfut, vagy elrepül, egyszerűen csak átveszi a helyét a puszta lég, és semmi sem marad utána. Még annyi hangja sincs a dolognak, mint mikor egy lufi kipukkan. Egyszerűen... eltűnik.*
- Felderítés! *üvölti a főmágushelyettes, de ez sem egy egyszerű kutatási akció, annál sokkal nagyobb szabású, mintha csak a férfi hencegni szeretne a képességeivel. A botját két kézzel a magasba emeli, és körülötte a föld vörösen izzani kezd. Eztán az izzásból vörös szimbólumok válnak ki, és kúsznak végig a földön, fel a fákra, és a templomra, mintha csak nagy kígyók és gyíkok lennének. A látvány egyszerre gyönyörű, és félelmetes. A szimbólumok szépen lassan ellepik a templomkertet, a templomot, és valószínűleg a temetőt is. Ezalatt a négy segédmágus engedelmesen megy a szimbólumok után, három közülük a temetőbe szalad, a maradék egy a templom körül kezd kutakodni. Eközben a szakállas már olyan erőlködve tartja maga felett a botját, mintha csak egy egész farönk lenne. Végül leengedi kezeit, majd nagyot sóhajt, miközben a szimbólumok és az izzás eltűnik.*
- Nincs itt. nincs a közelben. Megszökött *majd felemeli a hangját* Gyertek ide! Gyertek közelebb *int a közelben lévőknek, Worenthnek, Rikunak, Rihának és Wramnak. Mivel a másik két harcos távolabb van az eseményektől, ők nem kapnak személyre szóló intést, de hallhatják a férfi hangját, és odamehetnek.*
- Gratulálok, remek munkát végeztetek itt ma. Nyilván észleltétek már a vészhelyzetet korábban is, nos...
- Elég! *mondja a főpap, miközben igyekszik összeszedni magát* Elég! Hallgass! Ami itt történt, és minden ezzel kapcsolatos dolog csakis a mágusvilágra tartozik, a lehető legnagyobb diszkrécióval kezeljük és kezeltük az ügyet. Nem is értem, ti hogy szereztetek tudomást róla.
- Ez a gond, Amos Thenior, te mindent a szőnyeg alá szeretnél söpörni, csakhogy van, amit nem lehet. Ez olyan dolog. Ők itt ma bátran küzdöttek, és szívesen látnám mindannyiukat az oldalamon, amikor megkezdem ennek az ügynek a felderítését. Azaz mostantól.
- Ugyanakkor ez itt az én templomom kertje, én vagyok a város főmágusa, és én azt parancsolom, hogy hallgass, menj be, és a szobámban várj meg. Ott fogjuk ezt megvitatni, és legkevésbé sem rángatunk bele senkit! *Amos Thenior, a higgadtság mintaképe mintha kezdené elveszíteni a türelmét. Egyrészt mérges a főmágushelyettesre, amiért ellenszegül neki, másrészt fél, hogy valaki még tényleg szeretne csatlakozni hozzá az ügy felgöngyölítése miatt, mert az ellen persze semmit nem tehetne.*
- Éppen erről is akartam beszélni veled *mondja enyhén sértetten a szakállas* azonban addig a percig: legyen hát. Elvégre, ez a te templomod *azzal besétál, a gnóm és a négy tűzmágus is követi. Ha valaki véletlen fogékony lenne rá, hogy a főmágushelyettes alatt szolgáljon, annak most kínálkozik a legjobb pillanat, hogy jelezze. Néhány másodperc múlva ugyanis a főpap összeszedi magát, majd ő is belekezd a monológba:*
- Köszönöm a segítséget. Valóban bátran harcoltatok, az életemet mentettétek meg. Ha van bármi, amiben segíthetek nektek, ne habozzatok mondani. Bármiről legyen is szó, hátha tudok segíteni valahogyan *mintha csak egy mesében lennének, amikor a hatalmas mágus megígéri, hogy teljesít egy kívánságot.*
*Nos, úgy látszik, mindenki teszi a dolgát, és szentül hiszik, hogy elkaphatják a cilinderest. Worenth szavait megmosolyogja a férfi, majd egyszerűen eltűnik a lóval együtt. Nem elfut, vagy elrepül, egyszerűen csak átveszi a helyét a puszta lég, és semmi sem marad utána. Még annyi hangja sincs a dolognak, mint mikor egy lufi kipukkan. Egyszerűen... eltűnik.*
- Felderítés! *üvölti a főmágushelyettes, de ez sem egy egyszerű kutatási akció, annál sokkal nagyobb szabású, mintha csak a férfi hencegni szeretne a képességeivel. A botját két kézzel a magasba emeli, és körülötte a föld vörösen izzani kezd. Eztán az izzásból vörös szimbólumok válnak ki, és kúsznak végig a földön, fel a fákra, és a templomra, mintha csak nagy kígyók és gyíkok lennének. A látvány egyszerre gyönyörű, és félelmetes. A szimbólumok szépen lassan ellepik a templomkertet, a templomot, és valószínűleg a temetőt is. Ezalatt a négy segédmágus engedelmesen megy a szimbólumok után, három közülük a temetőbe szalad, a maradék egy a templom körül kezd kutakodni. Eközben a szakállas már olyan erőlködve tartja maga felett a botját, mintha csak egy egész farönk lenne. Végül leengedi kezeit, majd nagyot sóhajt, miközben a szimbólumok és az izzás eltűnik.*
- Nincs itt. nincs a közelben. Megszökött *majd felemeli a hangját* Gyertek ide! Gyertek közelebb *int a közelben lévőknek, Worenthnek, Rikunak, Rihának és Wramnak. Mivel a másik két harcos távolabb van az eseményektől, ők nem kapnak személyre szóló intést, de hallhatják a férfi hangját, és odamehetnek.*
- Gratulálok, remek munkát végeztetek itt ma. Nyilván észleltétek már a vészhelyzetet korábban is, nos...
- Elég! *mondja a főpap, miközben igyekszik összeszedni magát* Elég! Hallgass! Ami itt történt, és minden ezzel kapcsolatos dolog csakis a mágusvilágra tartozik, a lehető legnagyobb diszkrécióval kezeljük és kezeltük az ügyet. Nem is értem, ti hogy szereztetek tudomást róla.
- Ez a gond, Amos Thenior, te mindent a szőnyeg alá szeretnél söpörni, csakhogy van, amit nem lehet. Ez olyan dolog. Ők itt ma bátran küzdöttek, és szívesen látnám mindannyiukat az oldalamon, amikor megkezdem ennek az ügynek a felderítését. Azaz mostantól.
- Ugyanakkor ez itt az én templomom kertje, én vagyok a város főmágusa, és én azt parancsolom, hogy hallgass, menj be, és a szobámban várj meg. Ott fogjuk ezt megvitatni, és legkevésbé sem rángatunk bele senkit! *Amos Thenior, a higgadtság mintaképe mintha kezdené elveszíteni a türelmét. Egyrészt mérges a főmágushelyettesre, amiért ellenszegül neki, másrészt fél, hogy valaki még tényleg szeretne csatlakozni hozzá az ügy felgöngyölítése miatt, mert az ellen persze semmit nem tehetne.*
- Éppen erről is akartam beszélni veled *mondja enyhén sértetten a szakállas* azonban addig a percig: legyen hát. Elvégre, ez a te templomod *azzal besétál, a gnóm és a négy tűzmágus is követi. Ha valaki véletlen fogékony lenne rá, hogy a főmágushelyettes alatt szolgáljon, annak most kínálkozik a legjobb pillanat, hogy jelezze. Néhány másodperc múlva ugyanis a főpap összeszedi magát, majd ő is belekezd a monológba:*
- Köszönöm a segítséget. Valóban bátran harcoltatok, az életemet mentettétek meg. Ha van bármi, amiben segíthetek nektek, ne habozzatok mondani. Bármiről legyen is szó, hátha tudok segíteni valahogyan *mintha csak egy mesében lennének, amikor a hatalmas mágus megígéri, hogy teljesít egy kívánságot.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-28 15:45:34
Üzenet elküldve: 2014-05-28 15:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Eidan Loawyr, Meril Falasse//
*A templom ridegnek tűnő helyét elhagyták kicsit jobb környezetben vannak. Ropog alattuk a templomkert gondozott füve. A csendet megtörve, a fiatal Eidan felhozta azt, hogy ő nem a Pegazus irányába veszi az irányt, hanem hazamegy kipihenni a sok kalandos útjának fáradalmait. *
-Én is örülök, hogy megismertelek Eidan. *Mosolyog s majd nézi, hogy Meril hogy búcsúzkodik el Eidantól. Látja Merilen, hogy kicsit bánja, hogy elment a fiú és hiányozni fog neki. Látja, hogy puszit ad a fiúnak.
Amint Eidan a másik irányba tartja az irányt, látja, hogy egyre belemélyül a sötétség mélyébe és lassan eltűnik a rengetegbe.
Shimaz egyedül marad Merilel és a Szegénynegyed útja felé veszik irányát, de Shimaz félúton megáll. Sétálás közben elkapja egy kicsit a vállát óvatosan. A szép csillogó szemeibe néz Merilnek. *
-Meril, jó volt téged megismerni. De nekem itt kell maradni, találkozok valakivel.
*Óvatosan hátrál majd amikor kicsit messzebb van a lánytól néha oda-oda pillantgat és mosolyog. *
~Jó volt őket megismerni. ~
*Shimaz hátrafelé tart, vissza a Templomhoz. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.28 15:46:11, a következő indokkal:
Jeljavízás.
*A templom ridegnek tűnő helyét elhagyták kicsit jobb környezetben vannak. Ropog alattuk a templomkert gondozott füve. A csendet megtörve, a fiatal Eidan felhozta azt, hogy ő nem a Pegazus irányába veszi az irányt, hanem hazamegy kipihenni a sok kalandos útjának fáradalmait. *
-Én is örülök, hogy megismertelek Eidan. *Mosolyog s majd nézi, hogy Meril hogy búcsúzkodik el Eidantól. Látja Merilen, hogy kicsit bánja, hogy elment a fiú és hiányozni fog neki. Látja, hogy puszit ad a fiúnak.
Amint Eidan a másik irányba tartja az irányt, látja, hogy egyre belemélyül a sötétség mélyébe és lassan eltűnik a rengetegbe.
Shimaz egyedül marad Merilel és a Szegénynegyed útja felé veszik irányát, de Shimaz félúton megáll. Sétálás közben elkapja egy kicsit a vállát óvatosan. A szép csillogó szemeibe néz Merilnek. *
-Meril, jó volt téged megismerni. De nekem itt kell maradni, találkozok valakivel.
*Óvatosan hátrál majd amikor kicsit messzebb van a lánytól néha oda-oda pillantgat és mosolyog. *
~Jó volt őket megismerni. ~
*Shimaz hátrafelé tart, vissza a Templomhoz. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.28 15:46:11, a következő indokkal:
Jeljavízás.
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-26 20:35:02
Üzenet elküldve: 2014-05-26 20:35:02
ÚJ
![>Sienna Thogon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3673_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
* Sienna a temetőből érkezik, még mindig menekül az ork elöl. Testrészei sajognak, az ájulás szélén van, de tudja, hogy most nem adhatja fel, mert akkor meghal.
A fiú még mindig fut, de nem tudja meddig bírja még. Vissza-vissza tekint, az ork a nyomában van. *
~ Meddig akar még kergetni vajon? ~*- kérdezi magától.
Sienna tudja, hogy az orkok nagyon kitartó népek közé tartoznak és azt is tudja, hogy nem csak kitartásuk, nagyon jó, hanem iszonyatos erővel is bírnak. Tehát, ha most leállna harcolni az orkkal nagy valószínűséggel az örök nyugalommal nézne farkasszemet.
Az ork egyre közelít Sienna felé, a fiú tudja, hogyha nem cselekszik semmit ugyanúgy darabokban találja magát.
Így hát Sienna kezét övére helyezett apró dobócsillagjára helyezi. *
~ Ha megölni nem is tudom ennyivel, de legalább meggyengítem. ~
* Sienna az alkalmas helyzetre vár. Nem sokáig kell várnia, a fiú néhány lépésnyi előnyre tesz szert. Megragadja dobócsillagát és az ork felé hajítja.
A lehető egyik legjobb helyen találja el: az ork sípcsontjába beleáll a dobócsillag, ezért az ork kénytelen megállni, hogy kiszedje. Meg is áll, de Siennát sehol nem látja, amikor felnéz. Ezzel nem törődve tovább szalad.
Sienna egy út melletti árokban fekszik. *
~ Amíg az ork nem figyelt rám félre ugrottam, hogy elbújjak. Kicsin múlott, hogy elkapjon. Szerencsém volt, máskor megpróbálok nem belekezdeni egy ilyen kalandba. ~*- gondolja magában Sienna. S ezzel ott az árokban elalszik.
//Másnap reggel//
Reggel Sienna az elmúlt napokban először érzi úgy, hogy kialudta magát. Nem fáj a keze, a feje, semmilye, kivéve a lábán lévő seb.
Sienna megnézi a sebet. *
~ Nem néz ki mély sebnek, csak hosszúnak. A vér megalvadt rajta, nem is vérzik. ~
* A fiú most néz csak körül, hogy hol is van? A közelében egy templom, mögötte a temető, ahonnan jön. Mellette egy járókelő végignéz rajta, de továbbmegy.
Sienna egy pillanatig megijed tőle, azt hiszi ki akarja rabolni.
Az ellenkező irányba, mint ahonnan jön módosabbnak tűnő házakat lát. Arra megy. megy. *
A fiú még mindig fut, de nem tudja meddig bírja még. Vissza-vissza tekint, az ork a nyomában van. *
~ Meddig akar még kergetni vajon? ~*- kérdezi magától.
Sienna tudja, hogy az orkok nagyon kitartó népek közé tartoznak és azt is tudja, hogy nem csak kitartásuk, nagyon jó, hanem iszonyatos erővel is bírnak. Tehát, ha most leállna harcolni az orkkal nagy valószínűséggel az örök nyugalommal nézne farkasszemet.
Az ork egyre közelít Sienna felé, a fiú tudja, hogyha nem cselekszik semmit ugyanúgy darabokban találja magát.
Így hát Sienna kezét övére helyezett apró dobócsillagjára helyezi. *
~ Ha megölni nem is tudom ennyivel, de legalább meggyengítem. ~
* Sienna az alkalmas helyzetre vár. Nem sokáig kell várnia, a fiú néhány lépésnyi előnyre tesz szert. Megragadja dobócsillagát és az ork felé hajítja.
A lehető egyik legjobb helyen találja el: az ork sípcsontjába beleáll a dobócsillag, ezért az ork kénytelen megállni, hogy kiszedje. Meg is áll, de Siennát sehol nem látja, amikor felnéz. Ezzel nem törődve tovább szalad.
Sienna egy út melletti árokban fekszik. *
~ Amíg az ork nem figyelt rám félre ugrottam, hogy elbújjak. Kicsin múlott, hogy elkapjon. Szerencsém volt, máskor megpróbálok nem belekezdeni egy ilyen kalandba. ~*- gondolja magában Sienna. S ezzel ott az árokban elalszik.
//Másnap reggel//
Reggel Sienna az elmúlt napokban először érzi úgy, hogy kialudta magát. Nem fáj a keze, a feje, semmilye, kivéve a lábán lévő seb.
Sienna megnézi a sebet. *
~ Nem néz ki mély sebnek, csak hosszúnak. A vér megalvadt rajta, nem is vérzik. ~
* A fiú most néz csak körül, hogy hol is van? A közelében egy templom, mögötte a temető, ahonnan jön. Mellette egy járókelő végignéz rajta, de továbbmegy.
Sienna egy pillanatig megijed tőle, azt hiszi ki akarja rabolni.
Az ellenkező irányba, mint ahonnan jön módosabbnak tűnő házakat lát. Arra megy. megy. *
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-25 21:12:58
Üzenet elküldve: 2014-05-25 21:12:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse, Din'tari Shimaz //
*A séta alatt nem igazán tud mit felelni Shimaznak, elvégre az egyszerű okokat már hallotta az ittlétéről, viszont hogy Artheniorban jobb mágus kerekedjék belőle, mint az elfeknél... Különös. Erre sajnos nem kapott választ, az ismétlés pedig nem kenyere, szóval a továbbiakra nézve csendben folytatja útjukat, mely a Levegő Templomában végződik.
Igazából sosem tervezte, hogy mágusnak tanulna, bőven meg van elégedve sajátos festői "hivatásával" is, tehát minek kellene még több bonyodalom? Talán egyszer, majd ha idősebb lesz s már mindent megörökített, amit szeretett volna... Addig is viszont megmarad emberi életénél, melyben a varázslatok csupán kedves, átutazó vendégek.
Mindenesetre eléggé elmerül a tekercsek vizslatásában, elvégre nem mindennap lát ilyesmit az ember fia, ám nyugodt szemlélődéséből felveri az elf ifjú már-már lekezelő megnyilvánulása az itteni papokról.
~Ha ennyire nem bízik a tudásukban, mit keres itt?~
Szemöldökeit finoman összevonja a szavak nyomán, mert bár nem egy példamutató hazafi, azért ő sem hallja szívesen, ha otthona bölcseit egy kis mitugrász írja le. Végül azonban annyival letudja bimbódzó haragját, hogy mást nem is várhatott volna egy elftől. Valóban igaz lehet, amit róluk susmorognak, s csakugyan mindenki fölébe helyezik magukat még akkor is, ha tapasztalatlanok. Bizonyosan e szellemben nevelkedett Shimaz, így hiába is kezdene okító beszédbe a Párduc, valószínűleg süket fülekre találna.*
- A papok egyelőre náladnál többet ismernek a mágia rejtelmeiből, és ha az ő tudásukat kívánod felhasználni, nem árt, ha tisztelettel beszélsz róluk. Máskülönben tedd vissza azokat a tekercseket, és találd fel magad önerőből *Ritkán érződik ki bármi is a tárgyilagos hangból - mely általában finoman duruzsolva ékesíti Eidan megnyerő külsejét -, most viszont nem féli a csöppet ellenséges élt belékúszni.
Talán már a fáradtság, ami lassacskán kikezdi végeláthatatlannak tűnő önuralmát, persze az is igaz, hogy nem szokta félni a szavakat ajkaira engedni. Csak általában nem éri meg őket hangoztatni, most viszont úgy érezte, aminek ki kell jönnie, az jöjjön is ki. Elvégre a festészetet ő sem tanulhatta mesteremberektől, ám a szenvedélyének tárgyában jeleskedőket eszébe sem jutna rossz színben feltüntetni. Lehet, hogy az ízlésük különböző, ám ha valaki letett valamit az asztalra, akkor azt illik becsben tartani.
Szerencsére azonban mindenki egyetért abban, hogy menjenek tovább, bár ez azt jelenti, hogy neki lassacskán búcsút kell intenie a társaságnak, legfőképpen Merilnek, akinek a jelenlétét már egészen megszokta. Nem bánná, ha gyakorta élvezhetnék egymás hangját s testét...*
- Nos, akkor én itt elbúcsúzom, az én szállásom nem a fogadóban van *Szólal fel, mikor már a sötétbe boruló kertben lépkednek.*
- Örülök, hogy megismerhettelek Shimaz, Neked pedig kellemes... *Mielőtt még befejezhetné a mondatát és igazán Merilre figyelhetne, amaz már a füle mellett susmorog didergést keltő, finom szavakat. A Párduc ajkai holmi elégedett mosolyra húzódnak, és utoljára még megengedi magának, hogy puha ujjai a lány karcsú derekát érinthessék.*
- Még találkozunk... *Ennyit mond csupán, majd ha már senkinek semmi mondanivalója nincs az irányában, elindul haza, hogy végre megpihenhessen a fárasztó nap után.*
*A séta alatt nem igazán tud mit felelni Shimaznak, elvégre az egyszerű okokat már hallotta az ittlétéről, viszont hogy Artheniorban jobb mágus kerekedjék belőle, mint az elfeknél... Különös. Erre sajnos nem kapott választ, az ismétlés pedig nem kenyere, szóval a továbbiakra nézve csendben folytatja útjukat, mely a Levegő Templomában végződik.
Igazából sosem tervezte, hogy mágusnak tanulna, bőven meg van elégedve sajátos festői "hivatásával" is, tehát minek kellene még több bonyodalom? Talán egyszer, majd ha idősebb lesz s már mindent megörökített, amit szeretett volna... Addig is viszont megmarad emberi életénél, melyben a varázslatok csupán kedves, átutazó vendégek.
Mindenesetre eléggé elmerül a tekercsek vizslatásában, elvégre nem mindennap lát ilyesmit az ember fia, ám nyugodt szemlélődéséből felveri az elf ifjú már-már lekezelő megnyilvánulása az itteni papokról.
~Ha ennyire nem bízik a tudásukban, mit keres itt?~
Szemöldökeit finoman összevonja a szavak nyomán, mert bár nem egy példamutató hazafi, azért ő sem hallja szívesen, ha otthona bölcseit egy kis mitugrász írja le. Végül azonban annyival letudja bimbódzó haragját, hogy mást nem is várhatott volna egy elftől. Valóban igaz lehet, amit róluk susmorognak, s csakugyan mindenki fölébe helyezik magukat még akkor is, ha tapasztalatlanok. Bizonyosan e szellemben nevelkedett Shimaz, így hiába is kezdene okító beszédbe a Párduc, valószínűleg süket fülekre találna.*
- A papok egyelőre náladnál többet ismernek a mágia rejtelmeiből, és ha az ő tudásukat kívánod felhasználni, nem árt, ha tisztelettel beszélsz róluk. Máskülönben tedd vissza azokat a tekercseket, és találd fel magad önerőből *Ritkán érződik ki bármi is a tárgyilagos hangból - mely általában finoman duruzsolva ékesíti Eidan megnyerő külsejét -, most viszont nem féli a csöppet ellenséges élt belékúszni.
Talán már a fáradtság, ami lassacskán kikezdi végeláthatatlannak tűnő önuralmát, persze az is igaz, hogy nem szokta félni a szavakat ajkaira engedni. Csak általában nem éri meg őket hangoztatni, most viszont úgy érezte, aminek ki kell jönnie, az jöjjön is ki. Elvégre a festészetet ő sem tanulhatta mesteremberektől, ám a szenvedélyének tárgyában jeleskedőket eszébe sem jutna rossz színben feltüntetni. Lehet, hogy az ízlésük különböző, ám ha valaki letett valamit az asztalra, akkor azt illik becsben tartani.
Szerencsére azonban mindenki egyetért abban, hogy menjenek tovább, bár ez azt jelenti, hogy neki lassacskán búcsút kell intenie a társaságnak, legfőképpen Merilnek, akinek a jelenlétét már egészen megszokta. Nem bánná, ha gyakorta élvezhetnék egymás hangját s testét...*
- Nos, akkor én itt elbúcsúzom, az én szállásom nem a fogadóban van *Szólal fel, mikor már a sötétbe boruló kertben lépkednek.*
- Örülök, hogy megismerhettelek Shimaz, Neked pedig kellemes... *Mielőtt még befejezhetné a mondatát és igazán Merilre figyelhetne, amaz már a füle mellett susmorog didergést keltő, finom szavakat. A Párduc ajkai holmi elégedett mosolyra húzódnak, és utoljára még megengedi magának, hogy puha ujjai a lány karcsú derekát érinthessék.*
- Még találkozunk... *Ennyit mond csupán, majd ha már senkinek semmi mondanivalója nincs az irányában, elindul haza, hogy végre megpihenhessen a fárasztó nap után.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-25 15:58:45
Üzenet elküldve: 2014-05-25 15:58:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr, Din'tari Shimaz//
*Érdeklődve figyeli a két férfi mágiáról folytatott párbeszédét, azonban nem szándékszik hozzászólni a témához, részéről tökéletesen megvan a természetben való gyönyörködéssel, nem ért annyira hozzá, hogy érdembeli megjegyzéseket tegyen hozzá. A templomba érve ismét pozitívan csalódhat Eidanban, a könnyedén feltalálja magát ismeretlen terepen is. Shimaz könnyedén felkapja az iratokat, és megszólalásával alátámasztja tettét, Meril azonban erősen kétli, hogy pusztán egy tekercs elég volna efféle tudományok elsajátításához.*
- Valóban?
*Hangjában könnyen felfedezhető a kétkedés, de felőle azt tesz Shimaz, amit csak akar, mégha nem is túl megfontolt ötlet egy templomban szidni a papokat, elvégre mégiscsak egy szentséget sért meg, ami elflétére erős kulturálatlanságra utal. A tűztekercs szóra azonban érdeklődve kapja fel fejét, noha Wegtorenben nyilván többet tudnak az ilyesmiről, az artheniorban feltérképezhető tudás is kedvére volna. Eidan felveti a távozás ötletét, ami afféle barlangbeli fényként hat Meril számára, valahogy nem érzi otthon magát a templom tisztaságában, mintha megigézni próbálná a hozzá hasonló szabad szellemű teremtményeket, hogy énekes madárként kalitkába zárja önérzetüket.*
- Benne vagyok.
*A szokásosnál kissé fürgébb léptekkel hagyja el az épületet, és megnyugodva lélegzik fel a friss levegőre lépve. A templomkertbe érve várakozva néz a két férfira, illetve leginkább Eidanra, elvégre nem valószínű, hogy kellemes kis otthona helyett a fogadó mozgalmát választaná, esélyes, hogy elválnak útjaik. Ha így van, akkor emlékezetes búcsúban részesíti a fiút, gyengéd puszit lehelve arcára simítja végig karját, hogy fülébe suttogja csábító szavait.*
- Hiányozni fogsz...
*Játékos mosoly kíséretében kacsint a fiúra, majd megmutatja Shimaznak a szegénynegyedfelé vezető utat, elvégre ezen haladnak majd a fogadó felé.*
*Érdeklődve figyeli a két férfi mágiáról folytatott párbeszédét, azonban nem szándékszik hozzászólni a témához, részéről tökéletesen megvan a természetben való gyönyörködéssel, nem ért annyira hozzá, hogy érdembeli megjegyzéseket tegyen hozzá. A templomba érve ismét pozitívan csalódhat Eidanban, a könnyedén feltalálja magát ismeretlen terepen is. Shimaz könnyedén felkapja az iratokat, és megszólalásával alátámasztja tettét, Meril azonban erősen kétli, hogy pusztán egy tekercs elég volna efféle tudományok elsajátításához.*
- Valóban?
*Hangjában könnyen felfedezhető a kétkedés, de felőle azt tesz Shimaz, amit csak akar, mégha nem is túl megfontolt ötlet egy templomban szidni a papokat, elvégre mégiscsak egy szentséget sért meg, ami elflétére erős kulturálatlanságra utal. A tűztekercs szóra azonban érdeklődve kapja fel fejét, noha Wegtorenben nyilván többet tudnak az ilyesmiről, az artheniorban feltérképezhető tudás is kedvére volna. Eidan felveti a távozás ötletét, ami afféle barlangbeli fényként hat Meril számára, valahogy nem érzi otthon magát a templom tisztaságában, mintha megigézni próbálná a hozzá hasonló szabad szellemű teremtményeket, hogy énekes madárként kalitkába zárja önérzetüket.*
- Benne vagyok.
*A szokásosnál kissé fürgébb léptekkel hagyja el az épületet, és megnyugodva lélegzik fel a friss levegőre lépve. A templomkertbe érve várakozva néz a két férfira, illetve leginkább Eidanra, elvégre nem valószínű, hogy kellemes kis otthona helyett a fogadó mozgalmát választaná, esélyes, hogy elválnak útjaik. Ha így van, akkor emlékezetes búcsúban részesíti a fiút, gyengéd puszit lehelve arcára simítja végig karját, hogy fülébe suttogja csábító szavait.*
- Hiányozni fogsz...
*Játékos mosoly kíséretében kacsint a fiúra, majd megmutatja Shimaznak a szegénynegyedfelé vezető utat, elvégre ezen haladnak majd a fogadó felé.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-17 05:09:57
Üzenet elküldve: 2014-05-17 05:09:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség nyitánya: 2. felvonás//
*Wram épp elkezdené a játékát a döggel, amikor hirtelen újabb alakok tűnnek fel a szìnen, és néhány pillanat leforgása alatt tervszerűen kiiktatják a gyíkokat.*
~Hé! Mi a nyavalya? Ezek meg kik?~
*Tör ki az értetlenség az ork fejében, ám mivel a támadások csupán a cilinderes állataira, illetve ő magára irányul, így hamar összeáll a kép.*
~Tehát a felmentő sereg. De akkor is elvették a szórakozásomat. Meg a tőrömet! Ha elégett, kifizettetem veletek!~
*Kap észbe, ám most fontosabb, hogy a főpap látszólag biztonságban van, a gyíkok kiiktatva, már csak a repülő ló van, meg maga az egésznek az előidézője. Mire ez tudatosul Wramban, a főpap visszanyeri emberi alakját, Worenth pedig magán akcióba kezd. A vajákos, kezében a fegyverrel, lassan, igyekezvén kikerülni a lovat, közelebb húzódik pár méterrel a fakóhajú mágushoz, és túszához. Egy fa mögé húzodva figyeli az eseményeket, várva a kedvező alkalomra.*
*Wram épp elkezdené a játékát a döggel, amikor hirtelen újabb alakok tűnnek fel a szìnen, és néhány pillanat leforgása alatt tervszerűen kiiktatják a gyíkokat.*
~Hé! Mi a nyavalya? Ezek meg kik?~
*Tör ki az értetlenség az ork fejében, ám mivel a támadások csupán a cilinderes állataira, illetve ő magára irányul, így hamar összeáll a kép.*
~Tehát a felmentő sereg. De akkor is elvették a szórakozásomat. Meg a tőrömet! Ha elégett, kifizettetem veletek!~
*Kap észbe, ám most fontosabb, hogy a főpap látszólag biztonságban van, a gyíkok kiiktatva, már csak a repülő ló van, meg maga az egésznek az előidézője. Mire ez tudatosul Wramban, a főpap visszanyeri emberi alakját, Worenth pedig magán akcióba kezd. A vajákos, kezében a fegyverrel, lassan, igyekezvén kikerülni a lovat, közelebb húzódik pár méterrel a fakóhajú mágushoz, és túszához. Egy fa mögé húzodva figyeli az eseményeket, várva a kedvező alkalomra.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-16 12:27:42
Üzenet elküldve: 2014-05-16 12:27:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A sötétség nyitánya: 2. felvonás//
*A fehér hajú mágus értetlenül húzza fel szemöldökét, és észreveszi, hogy valamiért a cilinderes nem akarja őt észrevenni. Worenth maga elé emeli kezeit, végignéz rajta, de persze ő látja saját magát, viszont mi van ha a cilinderes őt nem is látja ?* ~Csak nem !~ *nyílnak hatalmasra pupillái, mikor ráébred a valóságra. A főpap érintése lehetett az, ami ezt a hatást kelti, más logikus ésszerű magyarázat nemigen lehetséges a dologra, és láthatólag a cilinderes sem akarja őt semmibe venni, sőt mi több dühíti is az egész.*
-Az aki megállít a pusztításodban fekete mágus. *mondja kicsit gúnyos hangon, és azért is igyekszik magára vonni a figyelmet, hogy Riha közelebb férkőzzön hozzá.* ~Ügyes, nagyon ügyes.~ *mosolyodik el, mikor látja, hogy sikeresen kilopta a követ a fekete ruhás zsebéből. Le is szúrhatta volna, de így sem rossz a helyzet. Éppen tovább idegesítené a fekete ruhást, mikor is megérkezik a felmentősereg nagy energiákat birtokló varázslók személyeiben. Az egyik szörnyet sikeresen szénné is égetik, Worenth mindeközben lassan egyre közelebb és közelebb próbál férkőzni a cilindereshez, ami nem lehet nehéz feladat, főleg, hogy láthatatlan számára.*
~Na ez már igen.~ *ámuldozik magában, mikor is láthatóvá válik a hatalmas erő, amit magukkal hoztak az érkezők, és akkor el lehet képzelni a vörös köpenyesnek micsoda ereje lehet, mert látszólag ő a vezetőjük. Aztán következik az újabb csodálkozás, amint a tűzmágusok körbecsavarják a cilinderest, a gnóm pedig elviszi a főpapot, majd a vörös köpenyes újra "feléleszti." Mindez olyan gyorsan történik, hogy Worenth csak kapkodja ide-oda fejét, majd megrázza magát visszatérve a valóságba, és ismét közeledik a cilindereshez. Közben megérkezik a ló, mire Worenth megtorpan, és ekkor válik az is világossá számára, hogy a különös állatra nem hat a mágia. Egy kis fedezék mögé húzódik, és végigfut agyán, hogy mi van ha az ő kis láthatatlanságát is semlegesíti majd ? A nő felé néz, aki kicsente a követ a cilinderes zsebéből, és talán tényleg össze kellene törni. De a mágus biztosan nem fog várakozni, így tőle elég távol álló, mondhatni drasztikus lépésre szánja el magát. A cilinderes háta mögé lopózik halkan, majd ha sikerrel jár, előveszi aprócska tőrét, egyik kezével elkapja a cilinderes fickó nyakát, a másik kezében lévő tőrt pedig szorosan a nyakához szorítja, hogy érezze a hideg pengét. Azt még nem tudja, hogy más számára is láthatatlan lett e, de majd kiderül.*
-Itt vagyok. *szinte suttogja a cilinderes fülébe.* -Egy rossz mozdulat, és vége a dalnak érthető ? *nyomja a nyakához még jobban a pengét.* -Parancsold meg a lovadnak, hogy takarodjon innen, különben nem habozok. *mondja hidegen, így ha sikerrel jár, az utolsó védvonal is leomolhat a cilinderes előtt, és akkor neki vége. Bár Worenth sejti, hogy a dolog nem lesz ilyen egyszerű, és kíváncsi lesz, hogy az a kő végül összetörődik e.*
*A fehér hajú mágus értetlenül húzza fel szemöldökét, és észreveszi, hogy valamiért a cilinderes nem akarja őt észrevenni. Worenth maga elé emeli kezeit, végignéz rajta, de persze ő látja saját magát, viszont mi van ha a cilinderes őt nem is látja ?* ~Csak nem !~ *nyílnak hatalmasra pupillái, mikor ráébred a valóságra. A főpap érintése lehetett az, ami ezt a hatást kelti, más logikus ésszerű magyarázat nemigen lehetséges a dologra, és láthatólag a cilinderes sem akarja őt semmibe venni, sőt mi több dühíti is az egész.*
-Az aki megállít a pusztításodban fekete mágus. *mondja kicsit gúnyos hangon, és azért is igyekszik magára vonni a figyelmet, hogy Riha közelebb férkőzzön hozzá.* ~Ügyes, nagyon ügyes.~ *mosolyodik el, mikor látja, hogy sikeresen kilopta a követ a fekete ruhás zsebéből. Le is szúrhatta volna, de így sem rossz a helyzet. Éppen tovább idegesítené a fekete ruhást, mikor is megérkezik a felmentősereg nagy energiákat birtokló varázslók személyeiben. Az egyik szörnyet sikeresen szénné is égetik, Worenth mindeközben lassan egyre közelebb és közelebb próbál férkőzni a cilindereshez, ami nem lehet nehéz feladat, főleg, hogy láthatatlan számára.*
~Na ez már igen.~ *ámuldozik magában, mikor is láthatóvá válik a hatalmas erő, amit magukkal hoztak az érkezők, és akkor el lehet képzelni a vörös köpenyesnek micsoda ereje lehet, mert látszólag ő a vezetőjük. Aztán következik az újabb csodálkozás, amint a tűzmágusok körbecsavarják a cilinderest, a gnóm pedig elviszi a főpapot, majd a vörös köpenyes újra "feléleszti." Mindez olyan gyorsan történik, hogy Worenth csak kapkodja ide-oda fejét, majd megrázza magát visszatérve a valóságba, és ismét közeledik a cilindereshez. Közben megérkezik a ló, mire Worenth megtorpan, és ekkor válik az is világossá számára, hogy a különös állatra nem hat a mágia. Egy kis fedezék mögé húzódik, és végigfut agyán, hogy mi van ha az ő kis láthatatlanságát is semlegesíti majd ? A nő felé néz, aki kicsente a követ a cilinderes zsebéből, és talán tényleg össze kellene törni. De a mágus biztosan nem fog várakozni, így tőle elég távol álló, mondhatni drasztikus lépésre szánja el magát. A cilinderes háta mögé lopózik halkan, majd ha sikerrel jár, előveszi aprócska tőrét, egyik kezével elkapja a cilinderes fickó nyakát, a másik kezében lévő tőrt pedig szorosan a nyakához szorítja, hogy érezze a hideg pengét. Azt még nem tudja, hogy más számára is láthatatlan lett e, de majd kiderül.*
-Itt vagyok. *szinte suttogja a cilinderes fülébe.* -Egy rossz mozdulat, és vége a dalnak érthető ? *nyomja a nyakához még jobban a pengét.* -Parancsold meg a lovadnak, hogy takarodjon innen, különben nem habozok. *mondja hidegen, így ha sikerrel jár, az utolsó védvonal is leomolhat a cilinderes előtt, és akkor neki vége. Bár Worenth sejti, hogy a dolog nem lesz ilyen egyszerű, és kíváncsi lesz, hogy az a kő végül összetörődik e.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:30:54
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:30:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség nyitánya 2. felvonás//
* A cilinderest nagyon idegesíti a hang, s kérdezi, hogy mi van, ki idézte elő. Riha rögtön kapcsol, s közelebb megy, kikapja a férfi zsebéből a követ. Lépései lassúak, hogy ne halhassák a dobogását, de mikor megjelennek a tűzcsóvák, akkor rohan vissza, s meglapul a virágágyásban. Mágusok azok, akik először a gyíkokat teszik el láb alól, aztán, a cilinderessel foglalkoznak. Amos Theinort is felélesztik. Riha ennek örül. A követ zsebébe teszi. A hátas kimenti gazdáját, látszik, hogy minden varázslatot semlegesít. Riha filózni kezd. Eszébe jut, hogy a ló ereje a kőből származhat, s talán a cilinderesnek is megnövelheti a hatalmát. Talán szét kéne törnie a követ. Egyelőre azonban csak vár…*
* A cilinderest nagyon idegesíti a hang, s kérdezi, hogy mi van, ki idézte elő. Riha rögtön kapcsol, s közelebb megy, kikapja a férfi zsebéből a követ. Lépései lassúak, hogy ne halhassák a dobogását, de mikor megjelennek a tűzcsóvák, akkor rohan vissza, s meglapul a virágágyásban. Mágusok azok, akik először a gyíkokat teszik el láb alól, aztán, a cilinderessel foglalkoznak. Amos Theinort is felélesztik. Riha ennek örül. A követ zsebébe teszi. A hátas kimenti gazdáját, látszik, hogy minden varázslatot semlegesít. Riha filózni kezd. Eszébe jut, hogy a ló ereje a kőből származhat, s talán a cilinderesnek is megnövelheti a hatalmát. Talán szét kéne törnie a követ. Egyelőre azonban csak vár…*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:11:30
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség nyitánya: 2.felvonás//
*Örömkiáltásait amennyire lehet, igyekszik visszafogni, de még így is alig bírja felfogni a tényt, hogy mutatványa sikeres volt, és valóban a túlméretezett ló hátára esik vissza. Ugyan feneke és bal könyöke kissé sajog a becsapódás után, továbbá néhány helyen megégtek ruhái és bőre, semmi nem oszlathatja el jó kedvét. Közben a templomkertbe új látogatók érkeznek, akik feltételezhetően velük vannak, és sikerül leszerelniük a három otromba gyíkot. Rikunak azonban kevés időre nyughat csak lelke, elvégre a bestia pár szárnycsapás kíséretében mestere mellett száll le, aki valahogy még ijesztőbb a számára, mint maga az állat. Érkezéskor kihúzza tőrét az állat hátából, majd igyekszik észrevétlenül lecsusszanni róla, és eliszkolni egy kedvezőbb irányba, ahonnét biztonságosabb helyzetből figyelheti az eseményket, változtatni amúgy is kevéssé tud a dolgok folyásán, és egyelőre meg szeretné tartani életét is. Azonban heves természete valószínűleg kevéssé fogja visszatartani a további vakmerő cselekedetektől, ha majd esélyt lát rá, hogy hasznát vehetik a harcban.*
*Örömkiáltásait amennyire lehet, igyekszik visszafogni, de még így is alig bírja felfogni a tényt, hogy mutatványa sikeres volt, és valóban a túlméretezett ló hátára esik vissza. Ugyan feneke és bal könyöke kissé sajog a becsapódás után, továbbá néhány helyen megégtek ruhái és bőre, semmi nem oszlathatja el jó kedvét. Közben a templomkertbe új látogatók érkeznek, akik feltételezhetően velük vannak, és sikerül leszerelniük a három otromba gyíkot. Rikunak azonban kevés időre nyughat csak lelke, elvégre a bestia pár szárnycsapás kíséretében mestere mellett száll le, aki valahogy még ijesztőbb a számára, mint maga az állat. Érkezéskor kihúzza tőrét az állat hátából, majd igyekszik észrevétlenül lecsusszanni róla, és eliszkolni egy kedvezőbb irányba, ahonnét biztonságosabb helyzetből figyelheti az eseményket, változtatni amúgy is kevéssé tud a dolgok folyásán, és egyelőre meg szeretné tartani életét is. Azonban heves természete valószínűleg kevéssé fogja visszatartani a további vakmerő cselekedetektől, ha majd esélyt lát rá, hogy hasznát vehetik a harcban.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-15 17:45:35
Üzenet elküldve: 2014-05-15 17:45:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség nyitánya: 2. felvonás//
*A cilinderes láthatóan egy jól irányzott csapással darabjaira akarja zúzni a szobrot, azonban még mielőtt ez megtörténhetne, meghallja a hangot maga mögül. Megfordul, és szembetalálná magát Worenthtel, ha látná a férfit. Az eddigiekből is úgy látszott, hogy valamiért láthatatlan a cilinderes számára (talán ez volt a főpap utolsó érintése?), azonban most teljes bizonyosságot nyer a tény, hiszen hangosan megkérdezi:*
- Mi a fene ez? Ki van ott? *olyannyira lefoglalja a hang, hogy amennyiben Riha most próbálkozik, úgy ki tudja lopni a követ a férfi zsebéből. Az csak ráncolja a homlokát, és igyekszik rájönni, hogy találhatná meg a láthatatlan ellenséget, aki fenyegeti. Ebben a pillanatban tűzgolyók szelik át a templomkert egét, és mindegyik pontosan telibe találja a szörnyet, amely éppen Tyriára vetné magát. A lény a földre zuhan a csapásoktól, majd a tűz gyorsan beborítja a testét, hangos, fültépő sikoltások közepette szénné ég. Ekkor néhány fa árnyékából előlép egy férfi, vörös csuklyás köpenyben, azonban a csuklya nincs a fején. Harmincas évei végén járhat, sűrű fekete haja, és viszonylag hosszú fekete szakálla és bajsza van. Kezében mágusbot, amelynek tetején tökéletes gömb alakra csiszolt tűzkő terpeszkedik. Mellette egy nála (nem meglepően) jóval alacsonyabb gnóm, aki már viszonylag öregnek tűnik, ugyanakkor életerősnek is. Kettejük mögött pedig még két mágus, majd még két mágus tűnik fel, akik azonnal egy négyes sorba rendeződnek, és felkészülnek a harcra. Valószínűleg ők küldték a négy előző lövést is. A szakállas férfi tűzgömbjével a következő bestiára mutat, amelyet éppen a két férfi, Wram és Taan készült levadászni, és elkiáltja magát:*
- Célozz! Tűz! *ebben a pillanatban újabb négy tűzgolyó jelenik meg, és csapódik pontosan a bestiába. Hasonlóan az előzőhöz, hamarosan az is elhagyja az élők sorát. Végül az enyhén életképtelen harmadik jószág is ily módon átszenderül a másvilágra. Ekkor csapódik bele a szörnyű repülő ló tűzgolyója a fába, amelyen át tervezi vinni Rikut. A tündér viszont nagyon okos módszert alkalmaz, és nagyjából sikerül is elkerülnie a végzetet, ruhája és bőre néhány helyen megég ugyan, de semmi komoly.*
- Uram, mi legyen a lóval? *teszi fel a kérdést az egyik tűzmágus, aki láthatóan nem tulajdonít komoly jelentőséget a cilinderesnek* Van rajta valaki.
- Célozz! *bődül el a szakállas ismét, mit sem törődve az utolsó mondattal, ám a gnóm közbeszól:*
- A mágia nem hat az állatra. Volt szerencsém látni. És égetőbb gondjaink is vannak *pillant a cilinderes és a kővé dermedt főpap irányába.*
- Való igaz... Kormlanz, nekedem kevés tapasztalatod van földmágia terén, nemde? Ha megkérhetlek...
*Nem fejezi be a mondatot, de a gnóm tudja a dolgát. Két tűzmágus előlép, ujjaikból apró tűzcsóvák törnek elő, melyek végül egy hosszú tűzcsíkká állnak össze, és mintha csak kötelek lennének, úgy tekerik körbe a cilinderest, és nem eresztik. Mondjuk nem is nagyon tűnik úgy, mint aki ellenkezne, az eddigiek alapján talán sokan sejthetik, hogy ez a varázslat nem az, ami sakkban tudja tartani. Az öreg gnóm ezalatt vakond módjára beássa magát a föld alá, és pillanatok múlva a főpap szobra mellett bújik ki a földből. Ezután a szoborral együtt újra visszabújik a föld alá, és néhány másodperc múlva újra a szakállas férfi mellett bújik ki a szobor, majd ő is a földből. Elmormol néhány varázsszót, mire a kőből újra hús-vér ember lesz, Amos Thenior újra él, és virul (noha meg sem halt a szó szigorú értelmében.*
- Amos Thenior, főmágus, Ar Thenior leszármazottja *jegyzi meg a szakállas, miközben a tűzgömbbel folyamatosan a cilinderesre mutat, mintegy jelezve, hogy el ne engedjék. Hangjában némi káröröm érződik, amiért ilyen kiszolgáltatott helyzetben találta a főmágust* Öröm téged újra látni.
- Hiqel Arvcaptel, wegtoreni vezetőmágus! *kapja fel a fejét a főpap.*
- Azok az idők már elmúltak. Főmágushelyettes, ha kérhetem.
- Mégis mi dolga itt Wegtorennek, és neked? *kérdezi a főpap, és hangjából kiérződik némi ellenszenv. Nem Wegtoren iránt, ez iránt a férfi iránt.*
- Még kérded? *majd tekintetét újra a cilinderes felé fordítja, de még hozzáteszi* A többit később beszéljük meg, ez égetőbb probléma *azzal éppen kiadná a tűzparancsot, amikor a ló leszáll a cilinderes elé, ezzel párhuzamosan a "tűzkötelek" elszakadnak, nyilván a ló jelenléte semlegesítette a mágiát.*
- Igazán nagyszerű, hogy sikerült végeznetek a három kis állatkámmal, na de hogyan tovább? *teszi fel a kérdést a cilinderes. A ló elég ügyetlenül áll előtte a három lábán, de azért el nem esik. Rikunak persze ezalatt bőven volt ideje leszállni új hátasáról, és ha esze volt, ezt már meg is tette.*
*A cilinderes láthatóan egy jól irányzott csapással darabjaira akarja zúzni a szobrot, azonban még mielőtt ez megtörténhetne, meghallja a hangot maga mögül. Megfordul, és szembetalálná magát Worenthtel, ha látná a férfit. Az eddigiekből is úgy látszott, hogy valamiért láthatatlan a cilinderes számára (talán ez volt a főpap utolsó érintése?), azonban most teljes bizonyosságot nyer a tény, hiszen hangosan megkérdezi:*
- Mi a fene ez? Ki van ott? *olyannyira lefoglalja a hang, hogy amennyiben Riha most próbálkozik, úgy ki tudja lopni a követ a férfi zsebéből. Az csak ráncolja a homlokát, és igyekszik rájönni, hogy találhatná meg a láthatatlan ellenséget, aki fenyegeti. Ebben a pillanatban tűzgolyók szelik át a templomkert egét, és mindegyik pontosan telibe találja a szörnyet, amely éppen Tyriára vetné magát. A lény a földre zuhan a csapásoktól, majd a tűz gyorsan beborítja a testét, hangos, fültépő sikoltások közepette szénné ég. Ekkor néhány fa árnyékából előlép egy férfi, vörös csuklyás köpenyben, azonban a csuklya nincs a fején. Harmincas évei végén járhat, sűrű fekete haja, és viszonylag hosszú fekete szakálla és bajsza van. Kezében mágusbot, amelynek tetején tökéletes gömb alakra csiszolt tűzkő terpeszkedik. Mellette egy nála (nem meglepően) jóval alacsonyabb gnóm, aki már viszonylag öregnek tűnik, ugyanakkor életerősnek is. Kettejük mögött pedig még két mágus, majd még két mágus tűnik fel, akik azonnal egy négyes sorba rendeződnek, és felkészülnek a harcra. Valószínűleg ők küldték a négy előző lövést is. A szakállas férfi tűzgömbjével a következő bestiára mutat, amelyet éppen a két férfi, Wram és Taan készült levadászni, és elkiáltja magát:*
- Célozz! Tűz! *ebben a pillanatban újabb négy tűzgolyó jelenik meg, és csapódik pontosan a bestiába. Hasonlóan az előzőhöz, hamarosan az is elhagyja az élők sorát. Végül az enyhén életképtelen harmadik jószág is ily módon átszenderül a másvilágra. Ekkor csapódik bele a szörnyű repülő ló tűzgolyója a fába, amelyen át tervezi vinni Rikut. A tündér viszont nagyon okos módszert alkalmaz, és nagyjából sikerül is elkerülnie a végzetet, ruhája és bőre néhány helyen megég ugyan, de semmi komoly.*
- Uram, mi legyen a lóval? *teszi fel a kérdést az egyik tűzmágus, aki láthatóan nem tulajdonít komoly jelentőséget a cilinderesnek* Van rajta valaki.
- Célozz! *bődül el a szakállas ismét, mit sem törődve az utolsó mondattal, ám a gnóm közbeszól:*
- A mágia nem hat az állatra. Volt szerencsém látni. És égetőbb gondjaink is vannak *pillant a cilinderes és a kővé dermedt főpap irányába.*
- Való igaz... Kormlanz, nekedem kevés tapasztalatod van földmágia terén, nemde? Ha megkérhetlek...
*Nem fejezi be a mondatot, de a gnóm tudja a dolgát. Két tűzmágus előlép, ujjaikból apró tűzcsóvák törnek elő, melyek végül egy hosszú tűzcsíkká állnak össze, és mintha csak kötelek lennének, úgy tekerik körbe a cilinderest, és nem eresztik. Mondjuk nem is nagyon tűnik úgy, mint aki ellenkezne, az eddigiek alapján talán sokan sejthetik, hogy ez a varázslat nem az, ami sakkban tudja tartani. Az öreg gnóm ezalatt vakond módjára beássa magát a föld alá, és pillanatok múlva a főpap szobra mellett bújik ki a földből. Ezután a szoborral együtt újra visszabújik a föld alá, és néhány másodperc múlva újra a szakállas férfi mellett bújik ki a szobor, majd ő is a földből. Elmormol néhány varázsszót, mire a kőből újra hús-vér ember lesz, Amos Thenior újra él, és virul (noha meg sem halt a szó szigorú értelmében.*
- Amos Thenior, főmágus, Ar Thenior leszármazottja *jegyzi meg a szakállas, miközben a tűzgömbbel folyamatosan a cilinderesre mutat, mintegy jelezve, hogy el ne engedjék. Hangjában némi káröröm érződik, amiért ilyen kiszolgáltatott helyzetben találta a főmágust* Öröm téged újra látni.
- Hiqel Arvcaptel, wegtoreni vezetőmágus! *kapja fel a fejét a főpap.*
- Azok az idők már elmúltak. Főmágushelyettes, ha kérhetem.
- Mégis mi dolga itt Wegtorennek, és neked? *kérdezi a főpap, és hangjából kiérződik némi ellenszenv. Nem Wegtoren iránt, ez iránt a férfi iránt.*
- Még kérded? *majd tekintetét újra a cilinderes felé fordítja, de még hozzáteszi* A többit később beszéljük meg, ez égetőbb probléma *azzal éppen kiadná a tűzparancsot, amikor a ló leszáll a cilinderes elé, ezzel párhuzamosan a "tűzkötelek" elszakadnak, nyilván a ló jelenléte semlegesítette a mágiát.*
- Igazán nagyszerű, hogy sikerült végeznetek a három kis állatkámmal, na de hogyan tovább? *teszi fel a kérdést a cilinderes. A ló elég ügyetlenül áll előtte a három lábán, de azért el nem esik. Rikunak persze ezalatt bőven volt ideje leszállni új hátasáról, és ha esze volt, ezt már meg is tette.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-14 20:09:56
Üzenet elküldve: 2014-05-14 20:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Elhagyva a temető sűrű ködét Din'tari Shimaz máris tisztábban lát. Egyből észreveszi, hogy egy kis kertben van. Csodálja a szép zöldellő nagy füvet és a szép fákat és a kikövezett utat. Követi a kikövezett utat és rápillant a Gazdagnegyedre, egyből megtetszik neki és máris a Gazdagnegyed felé veszi az irányát. *
~Hm, de szép helynek tűnik. ~
*Mosolyog.*
*Oldalra sepri a jobb kezével a haját majd nekiindul az útnak, követi a kikövezett utat remélve, hogy több mindent megtud e szép városról. *
~Hm, de szép helynek tűnik. ~
*Mosolyog.*
*Oldalra sepri a jobb kezével a haját majd nekiindul az útnak, követi a kikövezett utat remélve, hogy több mindent megtud e szép városról. *
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-04 11:23:37
Üzenet elküldve: 2014-05-04 11:23:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Nyph, mikor kiér a templomból, már úgy érzi, hogy van köze a mágiához. Megtanulta a mágia affinitást, tehát lassan kitanulhat egy mágiaágat is. Miközben olvasgatott, a víz elemét találta a legjobban hozzá illőnek. Nagyrészt erről olvasott a templomban. Most leül a kertben, hogy elmélkedjen az olvasott dolgokon. Minél jobban szeretné felfogni a dolgokat. ha már tanul, akkor tökéletesen akarja a tudást megszerezni, nem csak felületesen. Eddig bármit is tett, mindig félmunka volt. Azonban néhány nap alatt rájött, hogy sok mindent elrontott. A rengeteg elmélkedés és gondolkodás sokkal hasznosabbnak bizonyul most, mint a tettek. Régi mesekönyvei olyan varázslókról szóltak, akik ősöreg, nagy szakállú emberek, de ahogy elnézegette ezeket a mágia tanuló embereket és egyéb lényeket, feltűnt neki, hogy tévedett és a történetek írói is tévedtek ezzel kapcsolatban. Ő, ha igazán szorgalmasan tanul, pár hónapon belül, már igazi varázsló lehet. Vagyis ő így gondolja. Mikor megunja a tanulást elkezd segédkezni könyvek pakolásában annak a papnak, akivel előzőleg beszélgetett és akitől tanulta azt a keveset, amit tanult. Utána természetesen vissza a könyvei bújásához. Miközben olvas, elméje elcsatangol újra ahhoz a kis házhoz, amiről álmodott.*
~Nyph! Muszáj lesz megvenned, ha van rá lehetőséged! Utolsó garasod is rá fogod költeni!~
*Biztosra akar menni, hogy megveszi azt a házat. Összeszámolgatja az aranyait, hogy biztos kijön-e. Talán épphogy. Abban reménykedik, hogy az a ház van olyan ramaty most is, mint amire ő emlékszik, mert akkor nem lesz gond a megvásárlásával. Ezért fel is áll, hogy elinduljon a szegénynegyedbe és megtekintse jövőbeli otthonát.*
~Nyph! Muszáj lesz megvenned, ha van rá lehetőséged! Utolsó garasod is rá fogod költeni!~
*Biztosra akar menni, hogy megveszi azt a házat. Összeszámolgatja az aranyait, hogy biztos kijön-e. Talán épphogy. Abban reménykedik, hogy az a ház van olyan ramaty most is, mint amire ő emlékszik, mert akkor nem lesz gond a megvásárlásával. Ezért fel is áll, hogy elinduljon a szegénynegyedbe és megtekintse jövőbeli otthonát.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-03 08:55:30
Üzenet elküldve: 2014-05-03 08:55:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A templomkert gyönyörű, virágos és napfényes hely, de Nesrát ez csöppet sem érdekli, nincs itt különösebb célja, csupán átmenőben van itt. Nem a napfényben és a virágok illatában jött fürdőzni, a temetőbe tart, az édesanyjához.*
- Kisasszony, segítene nekem?- *kéri a mellette a virágágyásban dolgozó öreg pap.
Nesra bólint, noha nem akar időt vesztegetni, de azért egy jó cselekedetbe még nem hal bele.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.03 10:57:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás.
- Kisasszony, segítene nekem?- *kéri a mellette a virágágyásban dolgozó öreg pap.
Nesra bólint, noha nem akar időt vesztegetni, de azért egy jó cselekedetbe még nem hal bele.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.03 10:57:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás.
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:55:47
Üzenet elküldve: 2014-05-01 14:55:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség nyitánya:2.felvonás//
*Hirtelen megugrik felé a termetes gyíkszerű lény. Látszólag az előbb okozott kis karcolás nem nagyon hatotta meg a túlvilági entitást. A csapás erős volt, de annál inkább pontatlan. Az e okból lecsúszó penge pedig így nem okozott nagyobb sérülést, mivel ellenfele testét éppen hogy csak sikerült végig sértenie, tehát a seb igen vékonykára, és a gyík testén elenyésző nagyságúra sikerült. Ezzel a sérüléssel a túl méretes teremtmény könnyen feltudja venni még a harcot, s nem habozik nekitámadni. A felugró gyík nagy erővel csapódik a harcosnak pajzsára, és ezzel hátratolja a férfit. Fogaival próbál belemarni Taan húsába. ~A franc esne beléd!~ Ő érzi torkán a lénynek meleg, s büdös, de gyilkos leheletét. A világ egy pillanatra elsötétül körülötte, és halálfélelem támad benne.* ~A franc!~
-FRANC! FRANC!
~Vége? Talán vége?~ *Ekkor egy tőr landol a bestia hátában. A fekete férfi fellélegzik, és megkönnyebbül. ~Nem nincs!~ félmosoly jelenik meg arcán, mikor a szörnyeteg távozik mellőle. Hirtelen az ork férfi hangját hallja. ~Macska? Egér? Játék?~ Gondolkodik egy picit, hogy az újdonsült "társa" pontosan mire is gondol.*
-Kopasz? Persze! Játszunk csúfság!
*Ezzel a válaszával egy időben megindul az ellenfele felé. Pajzsát maga elé tartja, és kardját a rettenetes lénynek szegezi, aztán hátulról egy nagy csapást mér a gyíkra. Ha megsebzi vele, ha nem elkezd hátrálni a kidőlt fa egyik végébe, miközben szemét végig a rémségen tartja.*
A hozzászólás írója (Taan Horf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.01 15:40:30
*Hirtelen megugrik felé a termetes gyíkszerű lény. Látszólag az előbb okozott kis karcolás nem nagyon hatotta meg a túlvilági entitást. A csapás erős volt, de annál inkább pontatlan. Az e okból lecsúszó penge pedig így nem okozott nagyobb sérülést, mivel ellenfele testét éppen hogy csak sikerült végig sértenie, tehát a seb igen vékonykára, és a gyík testén elenyésző nagyságúra sikerült. Ezzel a sérüléssel a túl méretes teremtmény könnyen feltudja venni még a harcot, s nem habozik nekitámadni. A felugró gyík nagy erővel csapódik a harcosnak pajzsára, és ezzel hátratolja a férfit. Fogaival próbál belemarni Taan húsába. ~A franc esne beléd!~ Ő érzi torkán a lénynek meleg, s büdös, de gyilkos leheletét. A világ egy pillanatra elsötétül körülötte, és halálfélelem támad benne.* ~A franc!~
-FRANC! FRANC!
~Vége? Talán vége?~ *Ekkor egy tőr landol a bestia hátában. A fekete férfi fellélegzik, és megkönnyebbül. ~Nem nincs!~ félmosoly jelenik meg arcán, mikor a szörnyeteg távozik mellőle. Hirtelen az ork férfi hangját hallja. ~Macska? Egér? Játék?~ Gondolkodik egy picit, hogy az újdonsült "társa" pontosan mire is gondol.*
-Kopasz? Persze! Játszunk csúfság!
*Ezzel a válaszával egy időben megindul az ellenfele felé. Pajzsát maga elé tartja, és kardját a rettenetes lénynek szegezi, aztán hátulról egy nagy csapást mér a gyíkra. Ha megsebzi vele, ha nem elkezd hátrálni a kidőlt fa egyik végébe, miközben szemét végig a rémségen tartja.*
A hozzászólás írója (Taan Horf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.01 15:40:30
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-29 21:46:03
Üzenet elküldve: 2014-04-29 21:46:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
*Eltűnnek az élők, s a helyiség ura a templom lesz. Út közben hallott dolgokat, így tudja, hogy semmi vallási véna nincs benne, csakis mágia. Pedig attól még áldozhatnának és imádhatnák a levegő szellemét, ahogy néhány elf szokta. Persze, ilyesmik nem léteznek, ezt mind jól tudjuk. Hiszen a Tervező csinált mindent, s akárcsak minden feltaláló, ő is vétett hibákat, mire megalkotta a tökéletest. De szerencsére sikerrel járt végezetül, hiszen itt van Ziq. Igaz, sose tartotta magát tökéletesnek, megvannak a maga hibái. Ám ezek teszik őt azzá, ami. Nagyszerű és csodálatra méltó, miként mindenki ismerheti már.
Be nem lép a templom kertjébe, mellette halad el szekerével, szamarai a kapun kívül, a kerítés innenső felén maradnak, biztos kapna is Lángész a fejére, ha behajtana járművével és jószágaival.*
Be nem lép a templom kertjébe, mellette halad el szekerével, szamarai a kapun kívül, a kerítés innenső felén maradnak, biztos kapna is Lángész a fejére, ha behajtana járművével és jószágaival.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-04-27 22:45:02
Üzenet elküldve: 2014-04-27 22:45:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~Végre! Fény! Végre!~
*Örvendezik, ahogy kikerül a sötét, köddel borított, meglehetősen nyomasztó helyről, ahol az előbb járt, de vége van. Végre. A templomkert nem sok mindent mozgat meg benne, ugyan úgy, ahogy a mellette magasodó templom sem. Soha sem érdekelte különösebben sem a mágia, sem pedig a akármelyik vallás, mellyel találkozott vagy melyről csak hallott is élete során.
Lassan kezd kimerülni és érzi, hogy ideje lenne lepihenni valahol, szerencséjére nem egy padot lát a kertben, ahol helyet tudna foglalni. Odasétál a hozzá legközelebbihez, melyen nem ül senki és egy egyszerű mozdulattal felhuppan rá. Kihasználva az alkalmat, hogy jelenleg nincs különösebb mozgásban, leakasztja botjáról a kis szütyőjét és egy jó csipet dohányt szed ki belőle. Pipáját, szájából kivéve enyhén a kőpadhoz ütögeti, hogy a már használhatatlan hamu kihullhasson belőle, majd másik kezében lévő dohányt a helyére helyezi. Kissé belenyomkodja, majd meggyújtja azt.*
~Akármennyire is jó ülni és kicsit pihenni, ideje lenne lassan tovább állni. Kellemetlen lenne ha rám esteledne és még mindig nem lenne megfelelő szállásom. Egy teljesen idegen városban és még sötétben is...~
*Lehuppan a padról de egyenlőre még nem indul el... Elvégre nem tudja merre is induljon, úgyhogy most csupán csak körbenéz, valami kiindulási pontot keressen a továbbiakra nézve. Kicsivel odébb meglát egy kis fakaput, mely után, mintha házak állnának. Sok ház.*
~Hehehe. Talán arra lesz a nép, amit én keresek! Végre megvannak, de na.! Nem iszunk előre a medve bőrére! Előbb derítsük ki, aztán vedelünk! Hehehehe.~
A hozzászólás írója (Zrickrof Dibryn a Rigolyás) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.27 22:45:25
*Örvendezik, ahogy kikerül a sötét, köddel borított, meglehetősen nyomasztó helyről, ahol az előbb járt, de vége van. Végre. A templomkert nem sok mindent mozgat meg benne, ugyan úgy, ahogy a mellette magasodó templom sem. Soha sem érdekelte különösebben sem a mágia, sem pedig a akármelyik vallás, mellyel találkozott vagy melyről csak hallott is élete során.
Lassan kezd kimerülni és érzi, hogy ideje lenne lepihenni valahol, szerencséjére nem egy padot lát a kertben, ahol helyet tudna foglalni. Odasétál a hozzá legközelebbihez, melyen nem ül senki és egy egyszerű mozdulattal felhuppan rá. Kihasználva az alkalmat, hogy jelenleg nincs különösebb mozgásban, leakasztja botjáról a kis szütyőjét és egy jó csipet dohányt szed ki belőle. Pipáját, szájából kivéve enyhén a kőpadhoz ütögeti, hogy a már használhatatlan hamu kihullhasson belőle, majd másik kezében lévő dohányt a helyére helyezi. Kissé belenyomkodja, majd meggyújtja azt.*
~Akármennyire is jó ülni és kicsit pihenni, ideje lenne lassan tovább állni. Kellemetlen lenne ha rám esteledne és még mindig nem lenne megfelelő szállásom. Egy teljesen idegen városban és még sötétben is...~
*Lehuppan a padról de egyenlőre még nem indul el... Elvégre nem tudja merre is induljon, úgyhogy most csupán csak körbenéz, valami kiindulási pontot keressen a továbbiakra nézve. Kicsivel odébb meglát egy kis fakaput, mely után, mintha házak állnának. Sok ház.*
~Hehehe. Talán arra lesz a nép, amit én keresek! Végre megvannak, de na.! Nem iszunk előre a medve bőrére! Előbb derítsük ki, aztán vedelünk! Hehehehe.~
A hozzászólás írója (Zrickrof Dibryn a Rigolyás) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.27 22:45:25
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084