Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-20 15:02:10
Üzenet elküldve: 2014-01-20 15:02:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Darel Corthyr Worf//
//Vaslábú Argus//
*A fiatal fiú neve hallatán felpillant. Először forgatja, a fejét keresi a hang forrását, mintha nem is lenne biztos, hogy őt szólítják. Mikor megpillantja Argust ráeszmél, hogy igen neki szóltak. Mosolya egész arcát beteríti, örül ismerőse látogatásának, habár nem feledkezik meg ismerőse társaságáról sem. A kezében lévő gereblyét visszateszi a helyére, megtörli kezét és izzadságtól nedves arcát majd oda siet társaságához. Mosolya az arcán állandó, mint az idő. Egy óvatos pillantást vet a társaságra. Mikor már minden emlékét megmozgatta és tényleg rájött, hogy nem találkozott még a másik fiatalemberrel felemeli jobb karját és nyújtja az idegen felé.*
- Üdvözletem a nevem Rigolhand Hemitar a templom egyik szolgája. Jó ismét látni Vaslábú Argus. Miben lehet a segítségükre?
*Hemitáron látszik fiatalos lendülete és az öröme. Látszik, hogy örül a társaságnak, ámbár ennek ellenére kicsi határozatlanság is az idegen felé. Nem baj fejébe vette határozott és illedelmes lesz hisz őt keresték fel akkor biztos tud majd segíteni valamiben. Karját nyújtva, tartva és fejét mosollyal az arcán társasága felé fordítva várja számára biztosan érdekes mondandójukat és persze a baráti jobb elfogadását.*
//Vaslábú Argus//
*A fiatal fiú neve hallatán felpillant. Először forgatja, a fejét keresi a hang forrását, mintha nem is lenne biztos, hogy őt szólítják. Mikor megpillantja Argust ráeszmél, hogy igen neki szóltak. Mosolya egész arcát beteríti, örül ismerőse látogatásának, habár nem feledkezik meg ismerőse társaságáról sem. A kezében lévő gereblyét visszateszi a helyére, megtörli kezét és izzadságtól nedves arcát majd oda siet társaságához. Mosolya az arcán állandó, mint az idő. Egy óvatos pillantást vet a társaságra. Mikor már minden emlékét megmozgatta és tényleg rájött, hogy nem találkozott még a másik fiatalemberrel felemeli jobb karját és nyújtja az idegen felé.*
- Üdvözletem a nevem Rigolhand Hemitar a templom egyik szolgája. Jó ismét látni Vaslábú Argus. Miben lehet a segítségükre?
*Hemitáron látszik fiatalos lendülete és az öröme. Látszik, hogy örül a társaságnak, ámbár ennek ellenére kicsi határozatlanság is az idegen felé. Nem baj fejébe vette határozott és illedelmes lesz hisz őt keresték fel akkor biztos tud majd segíteni valamiben. Karját nyújtva, tartva és fejét mosollyal az arcán társasága felé fordítva várja számára biztosan érdekes mondandójukat és persze a baráti jobb elfogadását.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-20 14:38:14
Üzenet elküldve: 2014-01-20 14:38:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf//
//Rigolhand Hemitar//
*Két alak lép be a kertbe a gazdag negyed felöl. Az egyikük egy szálfaegyenes tartású fiatal férfi, oldalán egy karddal. A másik majd egy fejjel alacsonyabb testes férfi. Az alacsonyabb mesél a társának, az próbálja hallgatni, és értelmezi a mondottakat.*
-Hm. Még soha nem voltam a templom kertben, a temetőben megfordultam egy párszor, de a kertben nem. *Elkezd körbenézni, s maga is meglepődik, hogy milyen érdekes a kert.* Szép. Eddig miért nem jöttem ide soha? *teszi fel a kérdést.*
*A kavicsos úton haladva beszél tovább a társához. Időnként lehajol megnézni egy virágot közelebbről, vagy csak a földet tapogatja a bokrok alatt.*
-Szóval az Örökség könyve. Mindenki ismeri az Örökség szó fogalmát. Te aztán főleg. De kevesen tudják az igaz jelentését. Eredetileg az örökség megfoghatatlan dolog volt, amely igaz, hogy átadódott egyik személytől a másiknak, de nem úgy, mint manapság. Ezért van sok félreértés. *Mondja, közben észrevesz egy tizenkét év körüli fiút, aki papi talárban gereblyézik a virágok között. Pár percig csendben nézi a fiút, olykor egy-egy lépést téve felé, hogy biztosabb legyen a dolgában.*
-Hemitar! *kiált oda a fiúnak, miközben int a kezével, hogy az jöjjön közelebb, míg ő leül egy padra.* Ez a sok séta nem mindig nekem való. *Mondja a társának.* Tudtad, hogy a templomok közepén van egy oltár, de semmit nem áldoznak rajta? Szóval az örökség jelentése egy olyan tudás, hatalom, átadása, amely más módon nem szerezhető meg. De ez nem ilyen egyszerű, hiszen hogy kapj valamit, adnod is kell érte. Ő az a fiú, akiről beszéltem, ő is egy az örökösök közül, bár szerintem még nem tud róla. *Kacsint a társára, mintha egy közös titokról beszélnének, amelyről csak ketten tudnak.*
//Rigolhand Hemitar//
*Két alak lép be a kertbe a gazdag negyed felöl. Az egyikük egy szálfaegyenes tartású fiatal férfi, oldalán egy karddal. A másik majd egy fejjel alacsonyabb testes férfi. Az alacsonyabb mesél a társának, az próbálja hallgatni, és értelmezi a mondottakat.*
-Hm. Még soha nem voltam a templom kertben, a temetőben megfordultam egy párszor, de a kertben nem. *Elkezd körbenézni, s maga is meglepődik, hogy milyen érdekes a kert.* Szép. Eddig miért nem jöttem ide soha? *teszi fel a kérdést.*
*A kavicsos úton haladva beszél tovább a társához. Időnként lehajol megnézni egy virágot közelebbről, vagy csak a földet tapogatja a bokrok alatt.*
-Szóval az Örökség könyve. Mindenki ismeri az Örökség szó fogalmát. Te aztán főleg. De kevesen tudják az igaz jelentését. Eredetileg az örökség megfoghatatlan dolog volt, amely igaz, hogy átadódott egyik személytől a másiknak, de nem úgy, mint manapság. Ezért van sok félreértés. *Mondja, közben észrevesz egy tizenkét év körüli fiút, aki papi talárban gereblyézik a virágok között. Pár percig csendben nézi a fiút, olykor egy-egy lépést téve felé, hogy biztosabb legyen a dolgában.*
-Hemitar! *kiált oda a fiúnak, miközben int a kezével, hogy az jöjjön közelebb, míg ő leül egy padra.* Ez a sok séta nem mindig nekem való. *Mondja a társának.* Tudtad, hogy a templomok közepén van egy oltár, de semmit nem áldoznak rajta? Szóval az örökség jelentése egy olyan tudás, hatalom, átadása, amely más módon nem szerezhető meg. De ez nem ilyen egyszerű, hiszen hogy kapj valamit, adnod is kell érte. Ő az a fiú, akiről beszéltem, ő is egy az örökösök közül, bár szerintem még nem tud róla. *Kacsint a társára, mintha egy közös titokról beszélnének, amelyről csak ketten tudnak.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-20 11:51:33
Üzenet elküldve: 2014-01-20 11:51:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A papnövendék kora reggeli órákban lép be a templomkertbe. Léptei még nehézkesek és lassúak. Látszik rajta nem rég kelhetett. A reggelin és az imádkozáson már túl van. Ahogy a kerthez ér megfogja a kis vödrét és elkezdi megöntözni tegnap ültetett növényét. Kicsit dalol hozzá bár szavai leginkább érthetetlen motyogás. Dolga befejeztével visszarakja a vödröt a helyére és a gereblyéért nyúl. Nekilát a kert gondozásának és közben, ahogy teste egyre jobban tér magához mozdulatai egyre határozottabbakká és normális tempójúvá válnak. Mosollyal az arcán örömmel teszi, amit kell. Annak ellenére, hogy ma nem kapott sok munkát elég hamar nekilátott, szeretné a délutánját kicsit szabadabban tölteni.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-20 00:05:54
Üzenet elküldve: 2014-01-20 00:05:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A papnövendék a templomkertbe érve felkapja a szerszámokat és nekilát egy kis növénygondozásnak. Örömmel látja, hogy minden rendben van csak egy kis gondozás kell és öntözés. A növények gondozása közben dudorászik magában, és ahogy a földön térdel, lábfejével játszadozik. Látszik, rajta hogy nagyon élvezi. Dolga végeztével még egyszer körbenéz, tehet e még valamit. Majd megtörli izzadságtól áztatott arcát és elmond egy imát a kert végében.*
~Köszönöm hatalmas elemek, hogy véditek a termést mely táplálja eme föld lakóit. Kérlek, titeket óvjátok meg éltető földünket.~
* Az imát befejezve feláll, és gondosan újabb magvakat helyez el a földben. Végül visszarakja a kerti szerszámokat a helyére, és leül egy fatövébe pihenni egy kicsit. Kellemesen érzi magát, ahogy a levegő fújja az arcát és hűsítő érzés járja át. Hallgatja a madarak csicsergését. A gyermek arcán látszik gondolatai teljesen békések és nyugodtak jól érzi, magát ott ahol van. Már a lista nagy részén túl van. Kitakarította a ráeső cellákat, felmosott, segédkezet a konyhán is. Már csak a saját kis sétája van hátra. Először a temetőben fog körbenézni végül a folyópartra megy ki hűsölni egy kicsit. Gondolatait összeszedve fiatal teste szinte felröppen és már úton is van a temető felé.*
~Köszönöm hatalmas elemek, hogy véditek a termést mely táplálja eme föld lakóit. Kérlek, titeket óvjátok meg éltető földünket.~
* Az imát befejezve feláll, és gondosan újabb magvakat helyez el a földben. Végül visszarakja a kerti szerszámokat a helyére, és leül egy fatövébe pihenni egy kicsit. Kellemesen érzi magát, ahogy a levegő fújja az arcát és hűsítő érzés járja át. Hallgatja a madarak csicsergését. A gyermek arcán látszik gondolatai teljesen békések és nyugodtak jól érzi, magát ott ahol van. Már a lista nagy részén túl van. Kitakarította a ráeső cellákat, felmosott, segédkezet a konyhán is. Már csak a saját kis sétája van hátra. Először a temetőben fog körbenézni végül a folyópartra megy ki hűsölni egy kicsit. Gondolatait összeszedve fiatal teste szinte felröppen és már úton is van a temető felé.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-16 14:56:06
Üzenet elküldve: 2014-01-16 14:56:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Mordach Harders //
*Mordach igazán nem jár messze a valóságtól. Annak idején nem is remélte volna, hogy rejtegetnie kellene származását, de itt már csak azért is rákényszerült félvér mivoltának titokba övezésére, mert nem egy alkalommal rebesgették, hogy ezen világ földjein a magafajtákat elég csúnya bélyegekkel illetik. Bár viselkedése és kinézete nyomán valószínűleg nehezen mondták volna meg, hogy nem színtiszta elf vér csörgedezik az ereiben.
Másrészről viszont tényleg szükséggé vált, hogy emberibben forgassa szavait, s rövid éltű rokonaihoz hasonlatosan öltözködjék. Nem is csoda, hogy ennyi idő elteltével megtöredezni látszik az az amúgy sem túl erőteljes álca, mit magára öltött, ám azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a Vörös nagyobb hatással van eme folyamatra, miként ennyire nyíltan és ösztönösen szól hozzá megannyi alkalommal. Persze, mindég ott kong elméjében a vészharang, hogy legyen óvatosabb, ha másért nem is, akkor a nemrég meglátogatott jósnő szavai nyomán, azonban folytonos ott civakodik benne óvatlan, veleszületett természete, mely mindenkihez bizakodással fordul.
Vagy épp őt is az a rövidke momentum ragadta meg, ami a férfi elméjébe is beleégett? Azon pillanatban ugyan ő nem volt tisztában a történésekkel, de így utólagosan ő is sokszor végiggondolja, vajon miként lehetett hatással egy ilyen magas szintű tudomány világára, mikor neki hozzáértése nem igen akad. Különös, láthatatlan kapocsként fogja fel a kettejük közt létrejött, furcsa bizalmat, s talán ez az igazi oka annak, hogy ennyire fesztelenül érzi magát a nem épp hétköznapi lélektükrökkel s hajzuhataggal megáldott férfi mellett. Így elmondható, hogy Mordach sem érezheti egyedül magát a sors különös játékának spekulációját illetően, bár eme megérzést ő sem tudná kellőképpen megmagyarázni.
No de, mielőtt még elveszni tűnne a magasztos gondolatok tengerén, az uraság szavai visszazökkentik a kíméletlen valóságba, mellyel sajnálatos egyet kell értenie.*
- Ugyan... Való igaz, hogy óvakodom e témától, s azt Ön nagyon is jól kifejezte, miért, de úgy vélem eme fontos gondolatok megérik a szót. Higgye el, annál jobban semmi nem szomorít el, hogy magam óvására kell használnom e pengét, s hogy manapság már senkire nem lehet bízni a biztonságunk, ám nem csak a férfiakat ítélném el a jelenséget illetően. Szomorú, hogy nők megannyian kardot ragadnak, pusztán szórakozásból vagy épp mások bántalmazása reményében, férfiak háborúiba ütik az orrukat, s felelőtlen használják...
Tudja, odahaza egészen más a felfogásmód. Tekintse a kardot ecsetnek, csak épp itt az egész test minden porcikája összeműködik. Bizarrul hangzik e két művészetet összehasonlítani, kérdezhetné, mi köze az egyiknek a másikhoz? S tudja, ha azt vesszük, nagyon is sok, tán az ecset még veszélyesebb, mint maga a kard. Utóbbiról mindenki feltételezi a veszélyt, de végül is egy ecsetet is lehet úgy faragni, hogy halálos legyen. A rátekintés s az alkalmazás a nem mindegy. Férfiaknak legyen fegyver, nőknek művészet. Ez az én elgondolásom, de távol álljék tőlem, hogy Önre kívánjam erőltetni. Megértem gondolatait, s őszintén tisztelem Önt a látásmódjáért. *Ismét egy hosszadalmasabb kifejtésnek szenteli ajkait, s eme témára igazán nem sajnálja a szót, bár az is bizonyos, hogy könnyebben megérthetné felfogását, ha elmondaná, odahaza szinte csak elfek közt nevelkedett. Ám effajta információkat egyelőre nem kíván a másik tudtára adni, szintén csak a fránya óvatoskodás miatt, ami inkább kelti a nyűg érzetét, semmint a biztonságét.
Azonban hiába óhajtja kerülni a témát, a Vörös mintha megsejtette volna a lepel alatt megbúvó igazi valóját, bár így utólagosan gondolva nem lehetett nehéz dolga, ha ismert már elfet. A legtöbbjük ékesen szól, a természethez pedig kimondatlan frigy köti őket, legalábbis, kik még megmaradtak a hagyományoknál s nem fertőzték meg magukat a világ mocskaival. Szomorú tapasztalás az, mikor eme büszke nép tagjai kocsmák alkoholbűzös forgatagában mulatják az időt, s felesleges gondolatoknak, élvezeteknek szánják tehetségüket.
Választ viszont már csak akkor ad, mikor kiléptek a templomból, annak a délután színeiben tündöklő, mégis sivár kertjébe. Az év e szakában az olykor felerősödő hideg nem feltétlen kíméli a növényeket, s most a terebélyes fák is csupaszon ingadoznak a lágy, melegebb szélben. Épp egy ilyen fuvallatnak köszönhető, hogy haja mögül előbukkan egy pillanatra finoman ívelt, enyhén hegyes füle, s ha a férfi épp akkor kíváncsiskodott, akkor egy s másra már is választ kaphatott.*
- Nem, nem volnék történetíró, egyszerűen csak közel áll hozzám a természet, hiszen megannyi lenyűgöző kreálmánya akad a világban, ami megéri az említést, a szép szavakat. Esetleg Ön is így gondolja? *Érdeklődik, miként ajkaira ismét lágy mosoly telepszik, s miként mélykék szemeivel felpillant a nem sokkal, de nálánál magasabb férfire.*
- Ami pedig azt illeti, valóban felkeltette az érdeklődésemet, s miként arról már meggyőzött, hogy mágiáját nem fordítja felesleges rosszra, így nem is tartózkodom e tapasztalástól. Rég nem találkoztam mágussal, már ha Önt szabad annak neveznem, miután kifejtette, hogy éltének csupán kicsiny részét képezi, tehát megvallhatom, hogy izgatottsággal várom az egyre közelgő estet. *Mosolyogja, s arcán is egyre jobban megolvad a visszafogottság, legalábbis azon rövidke időre, míg Mordach nem felel legutóbbi eszmefuttatására, s meg nem érdeklődi ittlétének valós okát. Ismételten felsejlik bensőjében az a kellemetlen, rossz érzet, mi napok óta gyötri, illetve az óvakodás, ám köntörfalazva tán megadhatja a választ.*
- Mint mondottam, nem szívem ügye minap a sötét gondolatok, de ide utazásom oka sem sokkal derűsebb. Családom egy kényes ügyének lenne szükséges utánanéznem, de minél több nap telik el eredmény nélkül, annál kétségesebb gondolataim támadnak... Az nyilvánvaló, hogy a sötét szolgálja már megülepedett a városban, ha csak nem maga a sötétség, s őszinte reményem, hogy nem én hoztam e rosszat ide... Bár ügyem akár a mocsár, szinte kiismerhetetlennek s megfejthetetlennek tűnik, miközben arra kell vigyáznom bekötött szemmel, merre lépek. Talán a következő lépés egy virágos tisztásra visz, de előfordulhat, hogy a legrosszabb rémálmok öltenek formát. Tehát, ha ez a hatalmas világ egy titka, akkor igennel felelhetek kérdésére. *Meséli nem épp derűs arckifejezéssel, arcának finom vonalait beárnyékolja a lelkében megülő rossz érzet. Ám mielőtt elmerülhetne e sötét gondolatokban, útnak indulnak.
Miként Mordach az erdőt rebesgette többedszeri alkalommal is, úgy a kis fakapun kilépvén úgy sejti, hogy a gazdagok negyede felé lenne célszerű irányulniuk, ám a férfi valószínűleg szintén elmerült az elmélkedés végeláthatatlan mezsgyéjén, mert helyébe inkább a szegénynegyed felé moccan. Legalábbis úgy tűnik...*
- Elintézni valóm nem akad, de ha nem óhajt nagy kitérőt tenni, úgy ajánlatom inkább a gazdagnegyed felé vezetne. *Jegyzi meg finoman, hogy másfelé kellene indulniuk, ennek nyomatékát adván pedig gyöngéden a férfi vállára helyezi a kezét, s biztató mosollyal pillant fel reá.
Ám szinte egyből el is húzza kacsóját, s arcára zavartság ül ki.*
- Bocsásson meg hamariságom miatt, illendő volna megtudakolnom, Önnek esetleg akad-e dolga az éj leszállta előtt? Mert úgy igen csak tapintatlan volna tőlem Önt másfelé terelgetni... *Szól ekképpen, bár nem feltételezné az eddig nyugodalommal viseltetett úrról, hogy haragra gerjedne eme figyelmetlensége nyomán, de az ő lelkét mindenképp megnyugtatja, ha elejét veszi a lehetséges nézeteltéréseknek.
Távol álljék tőle, hogy egy ilyen kellemes társaságot üldözzék el puszta figyelmetlenségével, mert bár nem óhajt hamari következtetéseket levonni, azért azt már megállapíthatja, hogy a Mordach nevet viselő egy igazi úriember, ki jártas a világ dolgaiban, észreveszi a látható mögött megbúvó rejtelmeket, s mellékesen szórakoztató jelleggel bírnak intelligens szavai, beszéljen bármiről is. Ritka az ilyen kifinomult társaság, rajta kívül csupán egy férfivel tudott ily kötetlenül és jó érzettel elbeszélgetni, s annak eltűnése után csakugyan rettegett, hogy ebben a romlandóba hajló világban már nem fog többé hasonló személlyel találkozni.
De a sors olybá tűnik megkegyelmezett neki, vagy épp az uraság segedelmére sietett – nézőpont kérdése -, s ezért igen csak hálás.*
*Mordach igazán nem jár messze a valóságtól. Annak idején nem is remélte volna, hogy rejtegetnie kellene származását, de itt már csak azért is rákényszerült félvér mivoltának titokba övezésére, mert nem egy alkalommal rebesgették, hogy ezen világ földjein a magafajtákat elég csúnya bélyegekkel illetik. Bár viselkedése és kinézete nyomán valószínűleg nehezen mondták volna meg, hogy nem színtiszta elf vér csörgedezik az ereiben.
Másrészről viszont tényleg szükséggé vált, hogy emberibben forgassa szavait, s rövid éltű rokonaihoz hasonlatosan öltözködjék. Nem is csoda, hogy ennyi idő elteltével megtöredezni látszik az az amúgy sem túl erőteljes álca, mit magára öltött, ám azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a Vörös nagyobb hatással van eme folyamatra, miként ennyire nyíltan és ösztönösen szól hozzá megannyi alkalommal. Persze, mindég ott kong elméjében a vészharang, hogy legyen óvatosabb, ha másért nem is, akkor a nemrég meglátogatott jósnő szavai nyomán, azonban folytonos ott civakodik benne óvatlan, veleszületett természete, mely mindenkihez bizakodással fordul.
Vagy épp őt is az a rövidke momentum ragadta meg, ami a férfi elméjébe is beleégett? Azon pillanatban ugyan ő nem volt tisztában a történésekkel, de így utólagosan ő is sokszor végiggondolja, vajon miként lehetett hatással egy ilyen magas szintű tudomány világára, mikor neki hozzáértése nem igen akad. Különös, láthatatlan kapocsként fogja fel a kettejük közt létrejött, furcsa bizalmat, s talán ez az igazi oka annak, hogy ennyire fesztelenül érzi magát a nem épp hétköznapi lélektükrökkel s hajzuhataggal megáldott férfi mellett. Így elmondható, hogy Mordach sem érezheti egyedül magát a sors különös játékának spekulációját illetően, bár eme megérzést ő sem tudná kellőképpen megmagyarázni.
No de, mielőtt még elveszni tűnne a magasztos gondolatok tengerén, az uraság szavai visszazökkentik a kíméletlen valóságba, mellyel sajnálatos egyet kell értenie.*
- Ugyan... Való igaz, hogy óvakodom e témától, s azt Ön nagyon is jól kifejezte, miért, de úgy vélem eme fontos gondolatok megérik a szót. Higgye el, annál jobban semmi nem szomorít el, hogy magam óvására kell használnom e pengét, s hogy manapság már senkire nem lehet bízni a biztonságunk, ám nem csak a férfiakat ítélném el a jelenséget illetően. Szomorú, hogy nők megannyian kardot ragadnak, pusztán szórakozásból vagy épp mások bántalmazása reményében, férfiak háborúiba ütik az orrukat, s felelőtlen használják...
Tudja, odahaza egészen más a felfogásmód. Tekintse a kardot ecsetnek, csak épp itt az egész test minden porcikája összeműködik. Bizarrul hangzik e két művészetet összehasonlítani, kérdezhetné, mi köze az egyiknek a másikhoz? S tudja, ha azt vesszük, nagyon is sok, tán az ecset még veszélyesebb, mint maga a kard. Utóbbiról mindenki feltételezi a veszélyt, de végül is egy ecsetet is lehet úgy faragni, hogy halálos legyen. A rátekintés s az alkalmazás a nem mindegy. Férfiaknak legyen fegyver, nőknek művészet. Ez az én elgondolásom, de távol álljék tőlem, hogy Önre kívánjam erőltetni. Megértem gondolatait, s őszintén tisztelem Önt a látásmódjáért. *Ismét egy hosszadalmasabb kifejtésnek szenteli ajkait, s eme témára igazán nem sajnálja a szót, bár az is bizonyos, hogy könnyebben megérthetné felfogását, ha elmondaná, odahaza szinte csak elfek közt nevelkedett. Ám effajta információkat egyelőre nem kíván a másik tudtára adni, szintén csak a fránya óvatoskodás miatt, ami inkább kelti a nyűg érzetét, semmint a biztonságét.
Azonban hiába óhajtja kerülni a témát, a Vörös mintha megsejtette volna a lepel alatt megbúvó igazi valóját, bár így utólagosan gondolva nem lehetett nehéz dolga, ha ismert már elfet. A legtöbbjük ékesen szól, a természethez pedig kimondatlan frigy köti őket, legalábbis, kik még megmaradtak a hagyományoknál s nem fertőzték meg magukat a világ mocskaival. Szomorú tapasztalás az, mikor eme büszke nép tagjai kocsmák alkoholbűzös forgatagában mulatják az időt, s felesleges gondolatoknak, élvezeteknek szánják tehetségüket.
Választ viszont már csak akkor ad, mikor kiléptek a templomból, annak a délután színeiben tündöklő, mégis sivár kertjébe. Az év e szakában az olykor felerősödő hideg nem feltétlen kíméli a növényeket, s most a terebélyes fák is csupaszon ingadoznak a lágy, melegebb szélben. Épp egy ilyen fuvallatnak köszönhető, hogy haja mögül előbukkan egy pillanatra finoman ívelt, enyhén hegyes füle, s ha a férfi épp akkor kíváncsiskodott, akkor egy s másra már is választ kaphatott.*
- Nem, nem volnék történetíró, egyszerűen csak közel áll hozzám a természet, hiszen megannyi lenyűgöző kreálmánya akad a világban, ami megéri az említést, a szép szavakat. Esetleg Ön is így gondolja? *Érdeklődik, miként ajkaira ismét lágy mosoly telepszik, s miként mélykék szemeivel felpillant a nem sokkal, de nálánál magasabb férfire.*
- Ami pedig azt illeti, valóban felkeltette az érdeklődésemet, s miként arról már meggyőzött, hogy mágiáját nem fordítja felesleges rosszra, így nem is tartózkodom e tapasztalástól. Rég nem találkoztam mágussal, már ha Önt szabad annak neveznem, miután kifejtette, hogy éltének csupán kicsiny részét képezi, tehát megvallhatom, hogy izgatottsággal várom az egyre közelgő estet. *Mosolyogja, s arcán is egyre jobban megolvad a visszafogottság, legalábbis azon rövidke időre, míg Mordach nem felel legutóbbi eszmefuttatására, s meg nem érdeklődi ittlétének valós okát. Ismételten felsejlik bensőjében az a kellemetlen, rossz érzet, mi napok óta gyötri, illetve az óvakodás, ám köntörfalazva tán megadhatja a választ.*
- Mint mondottam, nem szívem ügye minap a sötét gondolatok, de ide utazásom oka sem sokkal derűsebb. Családom egy kényes ügyének lenne szükséges utánanéznem, de minél több nap telik el eredmény nélkül, annál kétségesebb gondolataim támadnak... Az nyilvánvaló, hogy a sötét szolgálja már megülepedett a városban, ha csak nem maga a sötétség, s őszinte reményem, hogy nem én hoztam e rosszat ide... Bár ügyem akár a mocsár, szinte kiismerhetetlennek s megfejthetetlennek tűnik, miközben arra kell vigyáznom bekötött szemmel, merre lépek. Talán a következő lépés egy virágos tisztásra visz, de előfordulhat, hogy a legrosszabb rémálmok öltenek formát. Tehát, ha ez a hatalmas világ egy titka, akkor igennel felelhetek kérdésére. *Meséli nem épp derűs arckifejezéssel, arcának finom vonalait beárnyékolja a lelkében megülő rossz érzet. Ám mielőtt elmerülhetne e sötét gondolatokban, útnak indulnak.
Miként Mordach az erdőt rebesgette többedszeri alkalommal is, úgy a kis fakapun kilépvén úgy sejti, hogy a gazdagok negyede felé lenne célszerű irányulniuk, ám a férfi valószínűleg szintén elmerült az elmélkedés végeláthatatlan mezsgyéjén, mert helyébe inkább a szegénynegyed felé moccan. Legalábbis úgy tűnik...*
- Elintézni valóm nem akad, de ha nem óhajt nagy kitérőt tenni, úgy ajánlatom inkább a gazdagnegyed felé vezetne. *Jegyzi meg finoman, hogy másfelé kellene indulniuk, ennek nyomatékát adván pedig gyöngéden a férfi vállára helyezi a kezét, s biztató mosollyal pillant fel reá.
Ám szinte egyből el is húzza kacsóját, s arcára zavartság ül ki.*
- Bocsásson meg hamariságom miatt, illendő volna megtudakolnom, Önnek esetleg akad-e dolga az éj leszállta előtt? Mert úgy igen csak tapintatlan volna tőlem Önt másfelé terelgetni... *Szól ekképpen, bár nem feltételezné az eddig nyugodalommal viseltetett úrról, hogy haragra gerjedne eme figyelmetlensége nyomán, de az ő lelkét mindenképp megnyugtatja, ha elejét veszi a lehetséges nézeteltéréseknek.
Távol álljék tőle, hogy egy ilyen kellemes társaságot üldözzék el puszta figyelmetlenségével, mert bár nem óhajt hamari következtetéseket levonni, azért azt már megállapíthatja, hogy a Mordach nevet viselő egy igazi úriember, ki jártas a világ dolgaiban, észreveszi a látható mögött megbúvó rejtelmeket, s mellékesen szórakoztató jelleggel bírnak intelligens szavai, beszéljen bármiről is. Ritka az ilyen kifinomult társaság, rajta kívül csupán egy férfivel tudott ily kötetlenül és jó érzettel elbeszélgetni, s annak eltűnése után csakugyan rettegett, hogy ebben a romlandóba hajló világban már nem fog többé hasonló személlyel találkozni.
De a sors olybá tűnik megkegyelmezett neki, vagy épp az uraság segedelmére sietett – nézőpont kérdése -, s ezért igen csak hálás.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-16 12:09:15
Üzenet elküldve: 2014-01-16 12:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
*Mordach ajkainak szegletéből nem akar eltűnni egy pillanatra sem az a haloványan megbúvó mosoly, hiszen minden egyes kis szó, melyet a másik világnak ereszt, egy újabb vékony leplet von le róla. Hiába a kard, hiába szeretné elsajátítani a pengék művészetét, mégis valami szokatlan intelligencia, elegancia bújik meg a másikban, melyről egy kicsit azt is hiszi a férfi, hogy a hölgyemény rejtegetné. S még ha ez így is van, akkor sem sikerül teljesen neki, mert a berögzött szavak, hanglejtések, s a hirtelen feltörő gondolatok onnan bentről, mélyről jönnek, melyet a hazugság sötét árnyai messze elkerülnek.*
- Jól mondja, még a legmagasabb mágusok is csupán egy töredékét ismerik ennek a rejtélyes világnak, így a titkok, s a furcsa momentumok mindig örökké élnek. S igen, jól hallotta, többen istenítik e tudományt, számos fanatikus csoport fordul meg erre, s tanyázik az erdő mélyén. E szempontból valóban nem lenne aggasztó, ha én is egy lennék közülük, ugyanakkor e felvetés téves lenne. Nem a mágia teszi ki az életem, sőt, igen kicsiny részét képezi annak, így az effajta szokatlan dolgokat sem a varázslatok ködös világának tudom be, hanem nagyon is evilági jelenésnek. *legyint* Ám mielőtt még tényleg sötét elméleteket gyártanék, betudom annak az egészet, hogy elértem a tűrőképességemnek a határát, így most egy jó ideig nem fogok a tanulással foglalkozni. Nem csak a test merülhet ki, hanem az elme is..
*Ezért is tűnhet úgy, hogy Mordach lelkesedése talán nagyobb is, mint egy átlagos találkozáskor lennie kellene. Elméjébe erősen belevésődött eleve Aravae bársonyos hangja még "odaát", s tekintve, hogy ilyen nem igazán szokott előfordulni, joggal hiheti azt, hogy a Sors biz' e találkozást messze előre megírta. Bolondnak lehetne tartani a Vöröst, ám ő hisz az effajta jelekben, épp úgy, ahogy hisz a megérzéseinek is.*
- Tudja, ez a szomorú, hogy már a hölgyeknek is pengét kell ragadniuk az önvédelem miatt. Viszont mégis ellentétes érzések bújnak meg bennem.. Egyrészről nagyon is tiszteletreméltó, hogy egy hölgyet érdekli a harcművészet, s hogy próbál tenni azért, hogy megóvja önmagát. Másrészről pedig ahogy említettem is, inkább egy férfinek kéne hogy legyen annyi esze, hogy nem támad meg egy hölgyet. Akad még ugyan rengeteg olyan nő, aki még életében nem fogott fegyvert, s sajnos az elférgesedő világ magukat férfinek nevező korcsai pont ezen hölgyeket nézik ki áldozatnak. *ekkor egy pillanatra elhallgat, majd folytatja* Ugyanakkor tiszteletben tartom az érzéseit, s így nem fogok kérdezősködni többet e témában.
*Mondja határozottan. Teljesen megérti, ha Aravae nem szívesen beszél az ilyen kis - talán titoknak is nevezhető - dolgairól, hiszen azok a férfiak mellett, akik előszeretettel bántják a nőket, olyanok is akadnak, akik pedig azért nézik le őket, mert kardot fogtak, s hogy ez nem méltó egy igazi hölgyhöz. Belegondolva a fertő a férfi nemből indult - függetlenül attól, hogy Mordach is ide tartozik, ugyanakkor ő sosem helyezte magát bármelyik csoportba is, s az előítéletek messze elkerülték mindig is. Tudja jól, hogy mindennek nyomós oka van, s azon nők, kik fegyvert ragadtak, a többségük nem csupán azért tette meg, mert érdekelte, hanem mert rákényszerült, avagy az elvárásoknak meg kellett felelnie.*
- Szokatlan számomra, de a szavai mintha életre kelnének.. Ha nem veszi tolakodásnak, esetleg történetíró Kegyed, vagy csupán ennyire mély vonzalom fűzi a természethez? *ekkor akaratlanul is a hölgy füle felé pillant, keresve rajta az elf vonásokat* Ugyanakkor örömmel hallom, hogy felkeltettem az érdeklődését, s ezúton remélem is, hogy egy teljesen elvont, varázslatos világba repíthetem. *felemeli ujját* Erre pedig tudom is a legalkalmasabb helyet az erdő mélyén, viszont ez maradjon meglepetés!
*Elhaladva Neara és társai mellett, pár foszlányt el tud csípni a beszédükből, viszont egyáltalán nincs szándékáéban beleavatkozni semmibe, főleg azért, mert az említett hölgyemény már akkor sem volt teljesen szimpatikus neki, mikor először elegyedtek szóba. Az orra mintha túlságosan is magasan járna, ez pedig a Vörös számára nem éppen imponáló. Viszont ekkor észre is veszi, hogy Aravae megindult a kijárat felé, így hát Mordach is sietteti lépteit, s megered utána. Kiérve becsukja maga mögött a vaskos templomajtót, s a hölgy után szól.*
- A sötét burok, mely vastagodik a város felett, csupán apró részleteket mutat meg nekünk baljós terveiből, viszont megígérhetem Kegyednek, hogy a mai nap folyamán ezen témában nem szólok többet. *azzal megindul, bár hirtelen nem is tudja, hogy merre* Csak nem Ön is a hatalmas világ titkainak megismerése végett utazott el eme messzi vidékre? Természetesen ha a választ titok övezi, abban az esetben vegye nyugodtan semmisnek a kérdésem! *mosolyodik el biztatóan* Pontosan nem tudom, hogy mennyit üthet az óra, viszont azt megkérdezném, hogy van-e valami elintéznivalója még az éj előtt? *kérdi kíváncsian*
*Mordach ajkainak szegletéből nem akar eltűnni egy pillanatra sem az a haloványan megbúvó mosoly, hiszen minden egyes kis szó, melyet a másik világnak ereszt, egy újabb vékony leplet von le róla. Hiába a kard, hiába szeretné elsajátítani a pengék művészetét, mégis valami szokatlan intelligencia, elegancia bújik meg a másikban, melyről egy kicsit azt is hiszi a férfi, hogy a hölgyemény rejtegetné. S még ha ez így is van, akkor sem sikerül teljesen neki, mert a berögzött szavak, hanglejtések, s a hirtelen feltörő gondolatok onnan bentről, mélyről jönnek, melyet a hazugság sötét árnyai messze elkerülnek.*
- Jól mondja, még a legmagasabb mágusok is csupán egy töredékét ismerik ennek a rejtélyes világnak, így a titkok, s a furcsa momentumok mindig örökké élnek. S igen, jól hallotta, többen istenítik e tudományt, számos fanatikus csoport fordul meg erre, s tanyázik az erdő mélyén. E szempontból valóban nem lenne aggasztó, ha én is egy lennék közülük, ugyanakkor e felvetés téves lenne. Nem a mágia teszi ki az életem, sőt, igen kicsiny részét képezi annak, így az effajta szokatlan dolgokat sem a varázslatok ködös világának tudom be, hanem nagyon is evilági jelenésnek. *legyint* Ám mielőtt még tényleg sötét elméleteket gyártanék, betudom annak az egészet, hogy elértem a tűrőképességemnek a határát, így most egy jó ideig nem fogok a tanulással foglalkozni. Nem csak a test merülhet ki, hanem az elme is..
*Ezért is tűnhet úgy, hogy Mordach lelkesedése talán nagyobb is, mint egy átlagos találkozáskor lennie kellene. Elméjébe erősen belevésődött eleve Aravae bársonyos hangja még "odaát", s tekintve, hogy ilyen nem igazán szokott előfordulni, joggal hiheti azt, hogy a Sors biz' e találkozást messze előre megírta. Bolondnak lehetne tartani a Vöröst, ám ő hisz az effajta jelekben, épp úgy, ahogy hisz a megérzéseinek is.*
- Tudja, ez a szomorú, hogy már a hölgyeknek is pengét kell ragadniuk az önvédelem miatt. Viszont mégis ellentétes érzések bújnak meg bennem.. Egyrészről nagyon is tiszteletreméltó, hogy egy hölgyet érdekli a harcművészet, s hogy próbál tenni azért, hogy megóvja önmagát. Másrészről pedig ahogy említettem is, inkább egy férfinek kéne hogy legyen annyi esze, hogy nem támad meg egy hölgyet. Akad még ugyan rengeteg olyan nő, aki még életében nem fogott fegyvert, s sajnos az elférgesedő világ magukat férfinek nevező korcsai pont ezen hölgyeket nézik ki áldozatnak. *ekkor egy pillanatra elhallgat, majd folytatja* Ugyanakkor tiszteletben tartom az érzéseit, s így nem fogok kérdezősködni többet e témában.
*Mondja határozottan. Teljesen megérti, ha Aravae nem szívesen beszél az ilyen kis - talán titoknak is nevezhető - dolgairól, hiszen azok a férfiak mellett, akik előszeretettel bántják a nőket, olyanok is akadnak, akik pedig azért nézik le őket, mert kardot fogtak, s hogy ez nem méltó egy igazi hölgyhöz. Belegondolva a fertő a férfi nemből indult - függetlenül attól, hogy Mordach is ide tartozik, ugyanakkor ő sosem helyezte magát bármelyik csoportba is, s az előítéletek messze elkerülték mindig is. Tudja jól, hogy mindennek nyomós oka van, s azon nők, kik fegyvert ragadtak, a többségük nem csupán azért tette meg, mert érdekelte, hanem mert rákényszerült, avagy az elvárásoknak meg kellett felelnie.*
- Szokatlan számomra, de a szavai mintha életre kelnének.. Ha nem veszi tolakodásnak, esetleg történetíró Kegyed, vagy csupán ennyire mély vonzalom fűzi a természethez? *ekkor akaratlanul is a hölgy füle felé pillant, keresve rajta az elf vonásokat* Ugyanakkor örömmel hallom, hogy felkeltettem az érdeklődését, s ezúton remélem is, hogy egy teljesen elvont, varázslatos világba repíthetem. *felemeli ujját* Erre pedig tudom is a legalkalmasabb helyet az erdő mélyén, viszont ez maradjon meglepetés!
*Elhaladva Neara és társai mellett, pár foszlányt el tud csípni a beszédükből, viszont egyáltalán nincs szándékáéban beleavatkozni semmibe, főleg azért, mert az említett hölgyemény már akkor sem volt teljesen szimpatikus neki, mikor először elegyedtek szóba. Az orra mintha túlságosan is magasan járna, ez pedig a Vörös számára nem éppen imponáló. Viszont ekkor észre is veszi, hogy Aravae megindult a kijárat felé, így hát Mordach is sietteti lépteit, s megered utána. Kiérve becsukja maga mögött a vaskos templomajtót, s a hölgy után szól.*
- A sötét burok, mely vastagodik a város felett, csupán apró részleteket mutat meg nekünk baljós terveiből, viszont megígérhetem Kegyednek, hogy a mai nap folyamán ezen témában nem szólok többet. *azzal megindul, bár hirtelen nem is tudja, hogy merre* Csak nem Ön is a hatalmas világ titkainak megismerése végett utazott el eme messzi vidékre? Természetesen ha a választ titok övezi, abban az esetben vegye nyugodtan semmisnek a kérdésem! *mosolyodik el biztatóan* Pontosan nem tudom, hogy mennyit üthet az óra, viszont azt megkérdezném, hogy van-e valami elintéznivalója még az éj előtt? *kérdi kíváncsian*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-16 10:26:07
Üzenet elküldve: 2014-01-16 10:26:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Maga mögött hagyja a templom nehéz faajtaját, s kilép a friss levegőre. Hiába indult el kora hajnalban a fogadóból, olyan sok időt eltöltött odabent, hogy észre sem vette, mennyire elszaladt az idő. A Nap már magasan jár az égen, Arthenior lakossága minden bizonnyal felébredt mély álmából, s annak rendje és módja szerint elözönlötték az utcákat - azaz sietnie kell, ha nyugodt, délelőtti gyakorlását meg akarja ejteni a barakkban, mielőtt felkeresné az öreg kovácsot abban a picinyke kovácsműhelyben, amit egy ismerőse ajánlott neki a minap.
Sokkal többet időzött Artheniorban, mint szeretett volna - eleget ahhoz, hogy nagyjából a fejébe vésse a város alaprajzát, ami ezúttal kifejezetten a hasznára válik. Gyorsan átgondolja, merre a legrövidebb, majd határozott léptekkel elindul, megkerüli a templomot és a hátsó, aprócska fa kaput veszi célba, mely a Gazdagnegyedbe engedi. Ki nem állhatja, ha ismerős fák, ismerős utcák jönnek vele szembe, mert így vándorlása, az ismeretlen, új tájak hajszolása értelmét veszti. Nincs meg az eltévedés izgalma, a véletlen, spontán kalandok, a rossz környékre keveredés - ez keserű szájízt hagy maga után, s elgondolkodtatja Reverie-t arról, hogy ideje lenne lassan tovább állni.
Jelenleg a Gazdagnegyedbe.*
Sokkal többet időzött Artheniorban, mint szeretett volna - eleget ahhoz, hogy nagyjából a fejébe vésse a város alaprajzát, ami ezúttal kifejezetten a hasznára válik. Gyorsan átgondolja, merre a legrövidebb, majd határozott léptekkel elindul, megkerüli a templomot és a hátsó, aprócska fa kaput veszi célba, mely a Gazdagnegyedbe engedi. Ki nem állhatja, ha ismerős fák, ismerős utcák jönnek vele szembe, mert így vándorlása, az ismeretlen, új tájak hajszolása értelmét veszti. Nincs meg az eltévedés izgalma, a véletlen, spontán kalandok, a rossz környékre keveredés - ez keserű szájízt hagy maga után, s elgondolkodtatja Reverie-t arról, hogy ideje lenne lassan tovább állni.
Jelenleg a Gazdagnegyedbe.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-15 11:27:29
Üzenet elküldve: 2014-01-15 11:27:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
*Ahogy a lány ránéz a templomban lévő tekercsekre kifelé menet, látja rajta Pyrkon, hogy van benne affinitás a tanulásra, akár a mágia irányában, akár bármi más irányában, ezt még nem tudhatja.*
-Hogy a látvány? Az felbecsülhetetlen. Majd meglátod! *Mosolyodik el ismét.* Szép helyek vannak ebben a városban, részben ez is tart itt, de főként a karavánpihenőben való szentély. A város környékén az a hely a legjobb a tűzmágia tanuláshoz, legalábbis tudomásom szerint. Bár hallottam már egy környező városról, illetve olvastam is róla, aminek a neve: Wegtoren. Az a tűz városa, ugyan úgy, ahogy ez a levegőé, és értelem szerint ott tanítanak a leghatékonyabban. De még nem tudom, hogyan lehet eljutni oda. Se térképet, se feljegyzést nem találtam még az útvonalról, csupán hallottam a városról, mint már említettem.
*Kis monológja közben a temető felé veszi az irányt.*
-Na, és te hogy állsz hozzá a mágiához?
*Kérdi nagyra nőtt vigyorral képén.
*Ahogy a lány ránéz a templomban lévő tekercsekre kifelé menet, látja rajta Pyrkon, hogy van benne affinitás a tanulásra, akár a mágia irányában, akár bármi más irányában, ezt még nem tudhatja.*
-Hogy a látvány? Az felbecsülhetetlen. Majd meglátod! *Mosolyodik el ismét.* Szép helyek vannak ebben a városban, részben ez is tart itt, de főként a karavánpihenőben való szentély. A város környékén az a hely a legjobb a tűzmágia tanuláshoz, legalábbis tudomásom szerint. Bár hallottam már egy környező városról, illetve olvastam is róla, aminek a neve: Wegtoren. Az a tűz városa, ugyan úgy, ahogy ez a levegőé, és értelem szerint ott tanítanak a leghatékonyabban. De még nem tudom, hogyan lehet eljutni oda. Se térképet, se feljegyzést nem találtam még az útvonalról, csupán hallottam a városról, mint már említettem.
*Kis monológja közben a temető felé veszi az irányt.*
-Na, és te hogy állsz hozzá a mágiához?
*Kérdi nagyra nőtt vigyorral képén.
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-14 01:16:43
Üzenet elküldve: 2014-01-14 01:16:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*Meghallgatja Pyrkon ajánlatát, majd válaszol.*
-Tökéletesen megfelel. Belefér egy kis séta.
*A férfi előremegy, és udvariasan kinyitja neki az ajtót. Ahogy Lyendar kilép, halkan elköszön válla fölött a bent lévőktől, függetlenül attól, hogy már egy pap sem tartózkodik a helyiségben. Mielőtt végleg kilépnek, utolsó pillantása az egyik bent lévő ajtóra esik, mely mögött könyvkupacok és tekercsek halma hever, szinte hívogatva Lyendar olvasni, de legfőképp varázsolni vágyó lényét.*
~Úgy néz ki, érdemes lesz még visszatérnem ide egyszer.~
*Ha a mellette gyalogló férfi jártas a varázslatban, még nagyobb oka van rá, hogy vele maradjon. Egyelőre semmi erre utaló jelet nem mutatott az alak, de ha ért is a mágiához, az előbb-utóbb megmutatkozik. Igazán nem szeretné kihasználni, de ha már összehozta őket a véletlen, miért ne tehetné.. Ha pedig nem is ért hozzá Pyrkon, legalább társaságnak itt van, a lány pedig kereshet mást, aki tanítja.
Ahogy a nedves növényzeten, itt-ott sárban lépkednek, Lyendar nem túl jó kedvvel veszi tudomásul, hogy köpenye alulról majdnem a térdéig vizes, és tele van még száradófélben lévő sárral.*
~Nagy mulatság lesz letakarítani ezt a sok mocskot.. Mindegy, megoldom valahogy.~
*Csak sétál tovább Pyrkon mellett, néha elmerül az égbolt egyik éjfekete, csillagos részében, majd a másik, világoskékben pompázó felében.*
-Remélem, megéri a látvány ezt a pár óra fennmaradást.
*Szól a férfihoz, majd játékosan rákacsint, és elmosolyodik.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.14 10:44:16, a következő indokkal:
Jelpótlás
*Meghallgatja Pyrkon ajánlatát, majd válaszol.*
-Tökéletesen megfelel. Belefér egy kis séta.
*A férfi előremegy, és udvariasan kinyitja neki az ajtót. Ahogy Lyendar kilép, halkan elköszön válla fölött a bent lévőktől, függetlenül attól, hogy már egy pap sem tartózkodik a helyiségben. Mielőtt végleg kilépnek, utolsó pillantása az egyik bent lévő ajtóra esik, mely mögött könyvkupacok és tekercsek halma hever, szinte hívogatva Lyendar olvasni, de legfőképp varázsolni vágyó lényét.*
~Úgy néz ki, érdemes lesz még visszatérnem ide egyszer.~
*Ha a mellette gyalogló férfi jártas a varázslatban, még nagyobb oka van rá, hogy vele maradjon. Egyelőre semmi erre utaló jelet nem mutatott az alak, de ha ért is a mágiához, az előbb-utóbb megmutatkozik. Igazán nem szeretné kihasználni, de ha már összehozta őket a véletlen, miért ne tehetné.. Ha pedig nem is ért hozzá Pyrkon, legalább társaságnak itt van, a lány pedig kereshet mást, aki tanítja.
Ahogy a nedves növényzeten, itt-ott sárban lépkednek, Lyendar nem túl jó kedvvel veszi tudomásul, hogy köpenye alulról majdnem a térdéig vizes, és tele van még száradófélben lévő sárral.*
~Nagy mulatság lesz letakarítani ezt a sok mocskot.. Mindegy, megoldom valahogy.~
*Csak sétál tovább Pyrkon mellett, néha elmerül az égbolt egyik éjfekete, csillagos részében, majd a másik, világoskékben pompázó felében.*
-Remélem, megéri a látvány ezt a pár óra fennmaradást.
*Szól a férfihoz, majd játékosan rákacsint, és elmosolyodik.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.14 10:44:16, a következő indokkal:
Jelpótlás
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-12 20:55:41
Üzenet elküldve: 2014-01-12 20:55:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőből jövet úgy dönt, visszafele is megteszi azt a távot, mint odafele. A tisztáson és folyóparton át jön, a temetőn is átvág, így ér vissza a templomkertbe. A szomszédos negyedektől zajos, azonban más kérdésekben nyugodt, szép kertben is elidőzik egy keveset. Pallosát kivonja hüvelyéből, és leül a zöldellő fűre, ami kellemesen hajlik meg alatta, puha ülőhelyet biztosítva. A fegyvert az ölébe fekteti, és fenőkövet, rongyot, és egy kis fiolát vesz elő, amiben sűrű olaj van. A fenőkővel szépen egyengeti a kard élét, végig-végighúzva hosszában, hogy élesítse, szépítse. A sercegő hang zene füleinek, ahogy az acélpenge kopik, lassan, de biztosan megadva magát a kő erejének - ami is természetesen fogyatkozik.
Miután eleget csiszolta, élezte, fente a kardot, a követ elrakja, a rongyra egy kis olajat önt, majd szépen törölgetni kezdi a pengét. Kimérten, hűvösen, egyenletes mozdulatokkal, egészen addig, míg az összes apró kosz el nem tűnik rajta, és olyan szép és sima nem lesz, hogy akár tükörnek is lehetne használni. Az éle pedig olyan, hogy borotválkozni lehetne vele. Kár, hogy egyszerre a kettő nem megoldható.
~ Talán kéne még egy kard. Nem, nem, ezt nem tudom egy kézzel jól forgatni. Nem lehetetlen, de mégis egy pallos, az Első szerelmére. Két kisebb kard? Hagyjak fel a pallosommal? Nem az én stílusom. ~
Elmélkedik, hogy talán jobban járna, hogyha a nehéz fegyver helyett két fürgébbet választana. A pallossal igen nehéz védekezni, könnyű kitérni útjából, de ha egyszer eltalál, jajj annak, aki nincs kellően felpáncélozva - és néha annak is, aki kellően fel van.*
Miután eleget csiszolta, élezte, fente a kardot, a követ elrakja, a rongyra egy kis olajat önt, majd szépen törölgetni kezdi a pengét. Kimérten, hűvösen, egyenletes mozdulatokkal, egészen addig, míg az összes apró kosz el nem tűnik rajta, és olyan szép és sima nem lesz, hogy akár tükörnek is lehetne használni. Az éle pedig olyan, hogy borotválkozni lehetne vele. Kár, hogy egyszerre a kettő nem megoldható.
~ Talán kéne még egy kard. Nem, nem, ezt nem tudom egy kézzel jól forgatni. Nem lehetetlen, de mégis egy pallos, az Első szerelmére. Két kisebb kard? Hagyjak fel a pallosommal? Nem az én stílusom. ~
Elmélkedik, hogy talán jobban járna, hogyha a nehéz fegyver helyett két fürgébbet választana. A pallossal igen nehéz védekezni, könnyű kitérni útjából, de ha egyszer eltalál, jajj annak, aki nincs kellően felpáncélozva - és néha annak is, aki kellően fel van.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-12 14:30:54
Üzenet elküldve: 2014-01-12 14:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog csendesen figyeli a templomkertben csipegető madarakat. Sok időt töltött a templom falai között, így jólesik neki egy kis levegő. Páncélzata jelenleg nincs rajta, hiszen itt nem sok esély van arra, hogy megtámadnák. Bár, amennyiben ez mégis megtörténne, a támadó megismerkedhet a törpe ökleivel. Turrog finoman hátradőlve a padon pihen, azonban tudja, hogy nem sok ideje marad lazítani. Az eszenciás könyvből (mely mellesleg most is nála van) rengeteg dolgot megtudott a mágikus felszerelésekről, melyet a háborúk idején használtak. Noha ezek többnyire csak egyszerű varázslatok, ő nem tartja lehetetlennek hogy esetleg erősebb mágiával is át lehessen itatni egy-egy felszerelést. Ha sikerülne, ha adj isten sikerülne, végre olyan dolgokat alkothatna, melyek már régen a feledésbe merültek. Kissé megpihenhetne, visszavonulhatna, úgy ahogyan azt tervezte mielőtt a játékba keveredett. veszélyes ügyek lengték (és lengik most is körül) a törpét, azonban ha tervét sikerülne befejeznie, ezek talán elillannának. Turrog végre régi dicsfényében pompázna, és Arthenior pedig új védelmezőt kapna. A város szelleme halott, az elfajzott lények és lelkek pedig egyre közelebb kerülnek a szívhez. Ameddig valaki nem tesz valamit, védtelenek maradunk a veszéllyel szemben... és a védtelenség egyenlő a halállal. Nem mintha Artheniornak ne lenne meg a potenciálja arra, hogy ütőképes ereje legyen. A sok kalandor, a kiváló mágusok és az erős házak mind remek védelmet ígérnek, azonban ez kevés hogyha egyszer megindul a támadás. A régen történt ork támadás miatt is sokat adózott a város, nem is beszélve arról a szektáról, akik egy sárkánykígyót uszítottak Artheniorra. Ameddig az itteniek nem kezdenek törődni a közös érdekeikkel és csak arra koncentrálnak, hogy erősebbek és gazdagabbak legyenek, sosem lesz nyugodt a város. De talán Turrog jobb lenne ezeknél? A harcos össze font karokkal dől teljesen hátra ülő helyzetében. Az eddig oly békés madarak arrébb libbenek a hirtelen mozdulat láttán. Jobb ő a többi bérencnél? Végignézve karjain, lábain, sebzett testén és mélyen barázdált arcán nem lát mást, csak a sok edzést és harcot, ami erőssé tette. De ennyi lenne ő? Harc és vér, két izmos karral és kitartó lábbal? Csak egy kardforgató, aki magáért él? Ha így is van, ezen változtatni fog. Ha nem volt értelme ily erőfeszítéséknek, hát ő majd ad célt magának. Ad értelmet a sok harcnak, a sok szenvedésnek. Az nem lehet, hogy a semmiért folyna minden. Az nem lehet, hogy ennyi lenne. Kell valaminek lennie a célok mögött, és ha mégsem, majd ő lesz az, aki ezek mögé áll. A harcos nyugodtan feltápászkodik, majd visszaindul a templomba. Ideje tovább dolgoznia.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-10 20:05:40
Üzenet elküldve: 2014-01-10 20:05:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alivya Ona//
*Lassan kiérnek a negyedből és a templomkertben találják magukat, útitársa még mindig csendesen a vállának dőlve pihen. A templomkertben rengeteg virág van, az egyik szebb mint a másik. Raco látja, hogy az út hosszú lesz, és bármennyire is gyorsít a tempón az emberek gátolják benne. Egyik kezével a lovat simogatja a másikkal pedig vezeti a nehéz állatot. Kutyája ugyan időnként megáll szaglászni de igyekszik tartani a tempót amit gazdája egyre jobban csak növel. Mindenki számára hosszú nap volt ez a mai, de valószínűleg apró útitársát jobban megviseli az út mint őt, de a lova nyerge kétség kívül nagyon kényelmes, ezért a kényelmetlenség miatt nem lehet panasza senkinek, bár kevés embert fogadott el a lova, csodálkozik is, hogy kedveli a lány jelenlétét, és nem rakoncátlankodik az úton. Amíg ezen gondolkozik, eléri a Temető kapuját.*
*Lassan kiérnek a negyedből és a templomkertben találják magukat, útitársa még mindig csendesen a vállának dőlve pihen. A templomkertben rengeteg virág van, az egyik szebb mint a másik. Raco látja, hogy az út hosszú lesz, és bármennyire is gyorsít a tempón az emberek gátolják benne. Egyik kezével a lovat simogatja a másikkal pedig vezeti a nehéz állatot. Kutyája ugyan időnként megáll szaglászni de igyekszik tartani a tempót amit gazdája egyre jobban csak növel. Mindenki számára hosszú nap volt ez a mai, de valószínűleg apró útitársát jobban megviseli az út mint őt, de a lova nyerge kétség kívül nagyon kényelmes, ezért a kényelmetlenség miatt nem lehet panasza senkinek, bár kevés embert fogadott el a lova, csodálkozik is, hogy kedveli a lány jelenlétét, és nem rakoncátlankodik az úton. Amíg ezen gondolkozik, eléri a Temető kapuját.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:52:15
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:52:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A templomkert éjszaka is gyönyörű, bár a virágok színét nem látja az illatukat is alig érzi de mégis tetszik neki. Lehajol és beléjük szagol. A nyugalmat a szegénynegyed látványa zavarja meg majd elhatározza, hogy megnézi egy kicsit közelebről az elátkozott negyedet, már csak így hívja a megerőszakolása helyszínét. *
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-28 20:09:42
Üzenet elküldve: 2013-12-28 20:09:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A temető kegyetlen nyugalma után békés hullámzás az templomkert virágos forgatagában játszadozni. Nagy és mély levegőt vesz, hogy a holtak szaga és a túlvilág egyéb illatai is távozzanak mind tüdejéből, mind orrlikaiból. Látszik rajta a gondozás és a kemény munka, vagy talán egy kis mágikus segítség. De nem kell mindenbe mágiát látni, a paraszti valóság szűk keretei között is képes lehet összehozni ember és természet egy ilyen művet. Egy kicsit talán az elf vére húzza visszafele a fák vonzásába, de egyébiránt most nem akar helyben maradni ilyesmikhez. Tisztességtelen ötlet játszadozik a fejében, és talán egy kezdőút afelé, amit szeretne. Hiszen nem hülye ő, valamihez biztosan ért.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-28 14:25:39
Üzenet elküldve: 2013-12-28 14:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin mosolyogva hallgatja a tündérlányt. Sokan megbántódnának és itt hagynák a lányt az iménti mondatai miatt. De Aokin tudja, hogy Mallissta nem akarja őt megbántani hanem csak egyszerűen olyan őszinte, hogy nem figyel oda mit mond.*
-Nem olyan rossz a kolostor mint gondolod. Vannak szabályok de, ha azokat tiszteled akkor sokat tanulhatsz ott és sok szeretetet kaphatsz. Mi akik együtt tanultunk a kolostorban egymás testvérei voltunk és így is neveztük egymást. Testvérem. Voltak bátyáim és öcséim is. A mesterek pedig ha kellett akkor kemények voltak de, gyakran velük beszélhettük meg a bajainkat és ők bölcs tanácsaikkal segítettek rajtunk.
*Aokin mosolyogva hallgatja a tündérlányt. Sokan megbántódnának és itt hagynák a lányt az iménti mondatai miatt. De Aokin tudja, hogy Mallissta nem akarja őt megbántani hanem csak egyszerűen olyan őszinte, hogy nem figyel oda mit mond.*
-Nem olyan rossz a kolostor mint gondolod. Vannak szabályok de, ha azokat tiszteled akkor sokat tanulhatsz ott és sok szeretetet kaphatsz. Mi akik együtt tanultunk a kolostorban egymás testvérei voltunk és így is neveztük egymást. Testvérem. Voltak bátyáim és öcséim is. A mesterek pedig ha kellett akkor kemények voltak de, gyakran velük beszélhettük meg a bajainkat és ők bölcs tanácsaikkal segítettek rajtunk.
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-27 03:49:11
Üzenet elküldve: 2013-12-27 03:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*Lyendar a bókokból rögtön észreveszi, hogy bármikor az ujja köré csavarhatná a férfit, ha szeretné. Jelenleg semmi hasonló szándék nem jár a fejében, így hát mosollyal fogadja a gyerekes, de mégis odaillő kedveskedést. Élvezi a kézcsókot, a két nem közti bolond játszadozás érdekesebbé teszi az együtt töltött időt, legyen szó csupán pár napos bolyongásról a városban, vagy netán több ideig tartó utazgatásról. S ha kiderül, hogy egy újabb félnótást sikerült találnia maga mellé, ugyanolyan könnyen elfelejti, mint a többi mellészegődött vándort.
Nem tudja mire vélni a férfi állandó vigyorát, de néha azért Lyendar is elmosolyodik ok nélkül, hogy ne tűnjön nagyon faragatlannak - bár kerülve a szemkontaktust fogalma sincs róla, mennyi értelme van a mosolygásának.
Lassan kibontakozik a távolban egy kapu, s még annál is messzebb -feltételezhetően- a templom körvonalai. Az épület láttán a régmúlt emlékei, s azzal együtt a sötétebb gondolatok jelennek meg fejében, melyeket tüstént próbál elhessegetni.*
~Ne ilyenkor, amikor épp ismerkedni próbálok..~
*Csak rövid ideig viaskodik magában, mivel a kapu után a férfi megtöri a csendet, s ez eltereli a figyelmét. Széles mosollyal, és szívből szóló nevetéssel fogadja az ügyetlen próbálkozást.*
-Ilyen Pyrkon figurákkal sétálgatva nem is tűnik olyan lehangoltnak ez a hely.
*Átvált mosolyra. Biztos benne, hogy a férfinak is jól esik egy kis dicséret. Meg biztosan az is jól esne, ha... Nem. Mi a frász történt vele, az előbb, a szegénynegyedben sétálgatva még egyáltalán nem érdekelte az ismeretlen, most pedig azon jár az esze, hol maradhatnának kettesben egy hangulatos helyen. Lyendar korholni kezdi magát. Látszik, hogy rég volt már szerencséje férfiakkal sétálgatni, legfőképp beszélni.*
~Elég pár mondat, és máris elolvadsz, kislány.. Fárasztó vagy még saját magadnak is.~
*Elhatározza, hogy nem dől be neki ilyen könnyen. Bármennyire is élvezi a beszélgetést, attól még idegen, s idegenként is fog vele bánni. Fölösleges, ide-oda cikázó gondolatait újra megtöri a kellemes, mély hang.*
~Persze, hogy nem lepne meg ha lenne, aki a magáénak tudhatna engem, de pontosan tisztában vagyok vele mennyire reméled, hogy nincs ilyen zavaró tényező számodra.~
*Gondolja az elhangzott mondatok után.*
-Bármennyire is meglep, egyedül jöttem.
*Majdnem véget is vet ezzel a válasznak, de végül őszintén kifejti az okát.*
-Magányosan utazgattam, és jólesett egyedül lenni. Nem arról van szó, szeretem én a társaságot, sok embert ismertem meg életem során. De sajnos egy idő után megunom őket, elegem lesz belőlük, és valami újra vágyom.. Ilyen vagyok, sajnos.
*Szomorú arckifejezésre vált. Utálja magát az előbb elmondottak miatt.*
-A férfiak...
*Keserűen felnevet.*
-Hát a férfiak hol vannak, hol nincsenek. Egy sem érdemelte meg, hogy nagyon közel engedjem magamhoz.
*Nem szeretne annyit beszélni magáról, inkább Pyrkonra kíváncsi.*
-Na és te, kedves színkavalkád uraság? Mit keresel a városban, és hogy állsz a nőneműekkel?
*Lassan a templom bejáratához érnek.*
*Lyendar a bókokból rögtön észreveszi, hogy bármikor az ujja köré csavarhatná a férfit, ha szeretné. Jelenleg semmi hasonló szándék nem jár a fejében, így hát mosollyal fogadja a gyerekes, de mégis odaillő kedveskedést. Élvezi a kézcsókot, a két nem közti bolond játszadozás érdekesebbé teszi az együtt töltött időt, legyen szó csupán pár napos bolyongásról a városban, vagy netán több ideig tartó utazgatásról. S ha kiderül, hogy egy újabb félnótást sikerült találnia maga mellé, ugyanolyan könnyen elfelejti, mint a többi mellészegődött vándort.
Nem tudja mire vélni a férfi állandó vigyorát, de néha azért Lyendar is elmosolyodik ok nélkül, hogy ne tűnjön nagyon faragatlannak - bár kerülve a szemkontaktust fogalma sincs róla, mennyi értelme van a mosolygásának.
Lassan kibontakozik a távolban egy kapu, s még annál is messzebb -feltételezhetően- a templom körvonalai. Az épület láttán a régmúlt emlékei, s azzal együtt a sötétebb gondolatok jelennek meg fejében, melyeket tüstént próbál elhessegetni.*
~Ne ilyenkor, amikor épp ismerkedni próbálok..~
*Csak rövid ideig viaskodik magában, mivel a kapu után a férfi megtöri a csendet, s ez eltereli a figyelmét. Széles mosollyal, és szívből szóló nevetéssel fogadja az ügyetlen próbálkozást.*
-Ilyen Pyrkon figurákkal sétálgatva nem is tűnik olyan lehangoltnak ez a hely.
*Átvált mosolyra. Biztos benne, hogy a férfinak is jól esik egy kis dicséret. Meg biztosan az is jól esne, ha... Nem. Mi a frász történt vele, az előbb, a szegénynegyedben sétálgatva még egyáltalán nem érdekelte az ismeretlen, most pedig azon jár az esze, hol maradhatnának kettesben egy hangulatos helyen. Lyendar korholni kezdi magát. Látszik, hogy rég volt már szerencséje férfiakkal sétálgatni, legfőképp beszélni.*
~Elég pár mondat, és máris elolvadsz, kislány.. Fárasztó vagy még saját magadnak is.~
*Elhatározza, hogy nem dől be neki ilyen könnyen. Bármennyire is élvezi a beszélgetést, attól még idegen, s idegenként is fog vele bánni. Fölösleges, ide-oda cikázó gondolatait újra megtöri a kellemes, mély hang.*
~Persze, hogy nem lepne meg ha lenne, aki a magáénak tudhatna engem, de pontosan tisztában vagyok vele mennyire reméled, hogy nincs ilyen zavaró tényező számodra.~
*Gondolja az elhangzott mondatok után.*
-Bármennyire is meglep, egyedül jöttem.
*Majdnem véget is vet ezzel a válasznak, de végül őszintén kifejti az okát.*
-Magányosan utazgattam, és jólesett egyedül lenni. Nem arról van szó, szeretem én a társaságot, sok embert ismertem meg életem során. De sajnos egy idő után megunom őket, elegem lesz belőlük, és valami újra vágyom.. Ilyen vagyok, sajnos.
*Szomorú arckifejezésre vált. Utálja magát az előbb elmondottak miatt.*
-A férfiak...
*Keserűen felnevet.*
-Hát a férfiak hol vannak, hol nincsenek. Egy sem érdemelte meg, hogy nagyon közel engedjem magamhoz.
*Nem szeretne annyit beszélni magáról, inkább Pyrkonra kíváncsi.*
-Na és te, kedves színkavalkád uraság? Mit keresel a városban, és hogy állsz a nőneműekkel?
*Lassan a templom bejáratához érnek.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-27 02:12:22
Üzenet elküldve: 2013-12-27 02:12:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
-Lyendar...
*Mondja ki halkan. Szinte csak ő hallja, másnak érthetetlen, csupán annak a fülnek nyer értelmet, akinek halovány sejtése is lehet mit mond. A név csengése magával ragadja de nem csoda. Pyrkon szíve mindig is buzgó volt, sosem tudott uralkodni rajta. Amint talál valakit, akiben van valami, amitől kicsit is különleges, rögtön meg akarja szerezni.*
-A név oly csodás, mint a viselője.
*Mondja, majd a nyújtott jobbot, égre tekintő tenyerére fekteti, hogy ajkaihoz terelhesse, könnyű csókot hintve a hófehér kézfejre.*
-Jómagam a Pyrkon Dravok nevet viselem. Egy piciny, nemesi családból származom, de ezt leszámítva nem éppen vidám a történet többi része, már ha ez annak mondható. Nem szívesen beszélnék róla, ha nem probléma.
*Szüntelen mosollyal arcán halad a lány mellett, mikor meglát a távolban egy fakaput. ~Végre!~ Gondolja, majd újdonsült társára néz.*
-Ez már a templomkert bejárata. Innen már tényleg nincs messze a templom maga sem.
*Megszaporázva lépteit közelíti meg a helyet, persze abban az esetben, ha a lány marad ugyan abban a tempóban, mint eddig, ő is visszavesz. Teljes extázisban van, végre kikeveredett ebből a putriból.*
~Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz ez az este, de talán van jó oldala is.~
*Szeme sarkából a csuklyásra néz.*
~De ez majd még eldől. Ki tudja?~
*Az, hogy elhagyták a kaput és talpuk alatt immár sár helyett apró kavicsok, egymáshoz dörzsölődésének hangja hallatszik jelzi, hogy nincsenek messze céljuktól.*
-Nappal gyönyörű ez a hely, főleg ha az eső sem esik de így persze, hogy lehangolt. Melyik hely nem lehangolt ha szakad ránk a hideg víz? *Nevetgél kicsit, majd megpróbál még többet megtudni a vörösről.* Egyedül érkeztél? Elég furcsa lenne, ha magányosan telnének a napjai egy magadfajta lánynak, bár biztos, hogy nem unatkozol. A férfiak biztos csak úgy özönlenek feléd. Az se lepne meg, ha lenne egy szerencsés, aki magáénak tudhatja ezt a fiatal vörös rózsát. *Továbbra is vigyorog és kacsint egyet. Kíváncsian várja a folytatást.*
-Lyendar...
*Mondja ki halkan. Szinte csak ő hallja, másnak érthetetlen, csupán annak a fülnek nyer értelmet, akinek halovány sejtése is lehet mit mond. A név csengése magával ragadja de nem csoda. Pyrkon szíve mindig is buzgó volt, sosem tudott uralkodni rajta. Amint talál valakit, akiben van valami, amitől kicsit is különleges, rögtön meg akarja szerezni.*
-A név oly csodás, mint a viselője.
*Mondja, majd a nyújtott jobbot, égre tekintő tenyerére fekteti, hogy ajkaihoz terelhesse, könnyű csókot hintve a hófehér kézfejre.*
-Jómagam a Pyrkon Dravok nevet viselem. Egy piciny, nemesi családból származom, de ezt leszámítva nem éppen vidám a történet többi része, már ha ez annak mondható. Nem szívesen beszélnék róla, ha nem probléma.
*Szüntelen mosollyal arcán halad a lány mellett, mikor meglát a távolban egy fakaput. ~Végre!~ Gondolja, majd újdonsült társára néz.*
-Ez már a templomkert bejárata. Innen már tényleg nincs messze a templom maga sem.
*Megszaporázva lépteit közelíti meg a helyet, persze abban az esetben, ha a lány marad ugyan abban a tempóban, mint eddig, ő is visszavesz. Teljes extázisban van, végre kikeveredett ebből a putriból.*
~Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz ez az este, de talán van jó oldala is.~
*Szeme sarkából a csuklyásra néz.*
~De ez majd még eldől. Ki tudja?~
*Az, hogy elhagyták a kaput és talpuk alatt immár sár helyett apró kavicsok, egymáshoz dörzsölődésének hangja hallatszik jelzi, hogy nincsenek messze céljuktól.*
-Nappal gyönyörű ez a hely, főleg ha az eső sem esik de így persze, hogy lehangolt. Melyik hely nem lehangolt ha szakad ránk a hideg víz? *Nevetgél kicsit, majd megpróbál még többet megtudni a vörösről.* Egyedül érkeztél? Elég furcsa lenne, ha magányosan telnének a napjai egy magadfajta lánynak, bár biztos, hogy nem unatkozol. A férfiak biztos csak úgy özönlenek feléd. Az se lepne meg, ha lenne egy szerencsés, aki magáénak tudhatja ezt a fiatal vörös rózsát. *Továbbra is vigyorog és kacsint egyet. Kíváncsian várja a folytatást.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-25 09:22:40
Üzenet elküldve: 2013-12-25 09:22:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta nagyon szereti a kerteket, bármennyire is harcos típus a virágok mindig képesek megnyugtatni. Olyan varázslatos környezetet biztosítanak mágia nélkül. Ez az, amit a legjobban szeret bennük. Csak gyönyörködik a szebbnél szebb növényeknek. Azonban a hosszas csendet nem lehet hagyni, így muszáj megszólalnia. Érdeklődve hallgatja a férfi válaszát az előző kérdésre. Örül neki, hogy nem hozta vele zavarba a szerzetest, nem akarta volna kellemetlen beszédhelyzetbe keverni Aokin-t. A válaszon csak mosolyog, majd mivel egy igen szép virágcsoport mellett haladnak el, egy pillanatra megáll, s miközben lehajol a virágokhoz megszólal.*
- Biztos jó okuk volt rá, hogy ott hagytak. Az pedig igazán csodás lehet, ha egy közösséget családnak lehet tekinteni. Nekem ilyen bajaim nem voltak, nekem megvolt a családom, sok testvérem és egészséges szüleim. Egy szerető nagy család, bár magamat ismerve egy kolostort én nem tudtam volna elviselni. Az első adandó alkalommal elszöktem volna. De persze nem lehet tudni mi az igazság, minden esetre hálás vagyok a Sorsnak, hogy meghagyta a családom számomra.
*Mondja kedves hangon, közben pedig leszakított egy virágot és azt forgatja kezében, nem is törődve azzal merre haladnak, hogy esetleg a temető felé indulnak-e. Biztos benne, hogy jó úton jár, így pedig nincs semmi baj sem.*
*Malissta nagyon szereti a kerteket, bármennyire is harcos típus a virágok mindig képesek megnyugtatni. Olyan varázslatos környezetet biztosítanak mágia nélkül. Ez az, amit a legjobban szeret bennük. Csak gyönyörködik a szebbnél szebb növényeknek. Azonban a hosszas csendet nem lehet hagyni, így muszáj megszólalnia. Érdeklődve hallgatja a férfi válaszát az előző kérdésre. Örül neki, hogy nem hozta vele zavarba a szerzetest, nem akarta volna kellemetlen beszédhelyzetbe keverni Aokin-t. A válaszon csak mosolyog, majd mivel egy igen szép virágcsoport mellett haladnak el, egy pillanatra megáll, s miközben lehajol a virágokhoz megszólal.*
- Biztos jó okuk volt rá, hogy ott hagytak. Az pedig igazán csodás lehet, ha egy közösséget családnak lehet tekinteni. Nekem ilyen bajaim nem voltak, nekem megvolt a családom, sok testvérem és egészséges szüleim. Egy szerető nagy család, bár magamat ismerve egy kolostort én nem tudtam volna elviselni. Az első adandó alkalommal elszöktem volna. De persze nem lehet tudni mi az igazság, minden esetre hálás vagyok a Sorsnak, hogy meghagyta a családom számomra.
*Mondja kedves hangon, közben pedig leszakított egy virágot és azt forgatja kezében, nem is törődve azzal merre haladnak, hogy esetleg a temető felé indulnak-e. Biztos benne, hogy jó úton jár, így pedig nincs semmi baj sem.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-24 11:06:27
Üzenet elküldve: 2013-12-24 11:06:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokinnak tetszik ez a templomkert. Emlékszik ott a kolostorban is volt egy kert. Ott tanították meg neki a türelmet. Gyakran járt oda később is elmélkedni de, nem csak ő. Sokan a kolostorból. El tudja képzelni, hogy ide is sokan járnak gondolkozni. A lány kérdése nem hozza zavarba. Ezt a dolgot már rég lezárta magában.*
-Nem sértesz meg. Te is beszéltél magadról, én is beszélek magamról. Csecsemőkoromban a szüleim hagytak ott a kolostor kapujában. Az okát nem tudom és azt sem, hogy kik voltak. A szerzetesek neveltek fel és tanítottak ki. Apáim voltak és a többi tanítvány pedig a testvérem. Sosem volt hiányom.
*Aokinnak tetszik ez a templomkert. Emlékszik ott a kolostorban is volt egy kert. Ott tanították meg neki a türelmet. Gyakran járt oda később is elmélkedni de, nem csak ő. Sokan a kolostorból. El tudja képzelni, hogy ide is sokan járnak gondolkozni. A lány kérdése nem hozza zavarba. Ezt a dolgot már rég lezárta magában.*
-Nem sértesz meg. Te is beszéltél magadról, én is beszélek magamról. Csecsemőkoromban a szüleim hagytak ott a kolostor kapujában. Az okát nem tudom és azt sem, hogy kik voltak. A szerzetesek neveltek fel és tanítottak ki. Apáim voltak és a többi tanítvány pedig a testvérem. Sosem volt hiányom.
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-12-21 22:13:59
Üzenet elküldve: 2013-12-21 22:13:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Malissta nagyon boldog, hogy végre beszélgethet egy jót. Már hiányzott neki, egy ilyen nap, amikor megbeszélheti gondolatait valakivel.*
- Hát az biztos, hogy így hosszabban el tudunk beszélgetni, mintha egyformák lennének a nézeteink. Sokkal érdekesebb és elgondolkodtatóbban tudjuk eltölteni az időt.
*Mondja kedvesen mosolyogva, majd mesél a templomról, meg a templomkertről. A férfi nem mond közben semmit, viszont már ő nem tud mit mondani, így inkább kérdez.*
- Mond csak Aokin, hogyan kerültél a kolostorba? Persze csak, ha nem sértelek meg a kérdésemmel!
*Ahogy ezt kimondta, megint elnézegeti a kertet. Nagyon tetszik neki, mégha magát a templomot nem is kedveli annyira. Sose volt olyan, aki nagyon ragaszkodna a hithez, legfeljebb a sajátjához, ami a harchoz kapcsolódik. Azonban a templomtól mindig kirázta a hideg, hiszen nagynak és hidegnek tetszett neki. Viszont most mégis be fog menni. Senki se tudja mi lesz, ha bemegy, de egyszer mindent meg kell próbálni. Nem lehet meghátrálni soha sem!*
*Malissta nagyon boldog, hogy végre beszélgethet egy jót. Már hiányzott neki, egy ilyen nap, amikor megbeszélheti gondolatait valakivel.*
- Hát az biztos, hogy így hosszabban el tudunk beszélgetni, mintha egyformák lennének a nézeteink. Sokkal érdekesebb és elgondolkodtatóbban tudjuk eltölteni az időt.
*Mondja kedvesen mosolyogva, majd mesél a templomról, meg a templomkertről. A férfi nem mond közben semmit, viszont már ő nem tud mit mondani, így inkább kérdez.*
- Mond csak Aokin, hogyan kerültél a kolostorba? Persze csak, ha nem sértelek meg a kérdésemmel!
*Ahogy ezt kimondta, megint elnézegeti a kertet. Nagyon tetszik neki, mégha magát a templomot nem is kedveli annyira. Sose volt olyan, aki nagyon ragaszkodna a hithez, legfeljebb a sajátjához, ami a harchoz kapcsolódik. Azonban a templomtól mindig kirázta a hideg, hiszen nagynak és hidegnek tetszett neki. Viszont most mégis be fog menni. Senki se tudja mi lesz, ha bemegy, de egyszer mindent meg kell próbálni. Nem lehet meghátrálni soha sem!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084