Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-30 09:18:35
Üzenet elküldve: 2013-10-30 09:18:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Kiér a Templomkertbe, ahol a hűvös déli szellő csapja meg arcát. Enyhén szőkés haját fel is kapja a szél, és oly vadul játszik vele, mint a vihar idején partokat nyaldosó hullámok hadai. Haja valósággal úszik a levegőben, és kissé kezdi zavarni.
Erőt vesz magán, hogy arcán ne látszódjék az érzés, hogy leginkább tőből levágná a szép szőkés haját. Inkább még egyszer beleszagol a levegőbe, amiben kellemes, vidékies illatokat érez. Akárcsak otthon, a kastély kertjében, amiben legtöbbször virágok és futónövények nőttek szerte-szét. Az a rengeteg gyönyörű, és érdekes szín, illat, és pompa mind a múlté.*
Erőt vesz magán, hogy arcán ne látszódjék az érzés, hogy leginkább tőből levágná a szép szőkés haját. Inkább még egyszer beleszagol a levegőbe, amiben kellemes, vidékies illatokat érez. Akárcsak otthon, a kastély kertjében, amiben legtöbbször virágok és futónövények nőttek szerte-szét. Az a rengeteg gyönyörű, és érdekes szín, illat, és pompa mind a múlté.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-29 20:14:56
Üzenet elküldve: 2013-10-29 20:14:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// A kígyó marása //
*Sarlós kérdése kissé zavarba hozza. Gondolkodik az elterelő válaszon, de nem sok jut az eszébe.*
-Nem jöttem zavarba. Miből gondolod , hogy zavarban vagyok?
*Nyitja ki a szemét higgadtan. A felhőkre bambulva mesélni kezd.*
-Akarod tudni a múltam?
*A választ meg nem várva belefog a mesedélutánba.*
-Ahol dolgoztam, a kertészetben, volt egy tündér. Olyan titokzatos volt mint te. Vékony, magas, piros csuklyás. Megbíztam benne és becsapott. Volt pár ellensége és így nekem is lett. Nem akarok senkit veszélybe sodorni, de téged lehet ,hogy nem mentettelek meg ez elől. Ennek elég nagy a valószínűsége.
*Ennél a mondatnál pár könny csepp gördül le az arcán, ki a szeméből. Mindenkinek nehéz a múltra emlékeznie, főleg ,ha az szomorú múlt.*
-Én..én..
*Dadogja zavartan.*
-Ezek a körök..Nem tudom, hogy mi és....Veszélyben vagy. Veszélyben vagyok. Veszélyben vagyunk. Veszélyben van mindenki akit ismerek. Esetleg, ha még most is van kedved idegenvezetőnek lenni akkor nyugodtan szólj. Ha véletlenül nem akarsz többet velem körtúrát folytatni azt én megértem és nem neheztel rád.
*Feláll és a tündér szemébe nézve mondja.*
-Ha elmennél tudd, hogy az eddigi segítségeidet.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.30 13:42:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Sarlós kérdése kissé zavarba hozza. Gondolkodik az elterelő válaszon, de nem sok jut az eszébe.*
-Nem jöttem zavarba. Miből gondolod , hogy zavarban vagyok?
*Nyitja ki a szemét higgadtan. A felhőkre bambulva mesélni kezd.*
-Akarod tudni a múltam?
*A választ meg nem várva belefog a mesedélutánba.*
-Ahol dolgoztam, a kertészetben, volt egy tündér. Olyan titokzatos volt mint te. Vékony, magas, piros csuklyás. Megbíztam benne és becsapott. Volt pár ellensége és így nekem is lett. Nem akarok senkit veszélybe sodorni, de téged lehet ,hogy nem mentettelek meg ez elől. Ennek elég nagy a valószínűsége.
*Ennél a mondatnál pár könny csepp gördül le az arcán, ki a szeméből. Mindenkinek nehéz a múltra emlékeznie, főleg ,ha az szomorú múlt.*
-Én..én..
*Dadogja zavartan.*
-Ezek a körök..Nem tudom, hogy mi és....Veszélyben vagy. Veszélyben vagyok. Veszélyben vagyunk. Veszélyben van mindenki akit ismerek. Esetleg, ha még most is van kedved idegenvezetőnek lenni akkor nyugodtan szólj. Ha véletlenül nem akarsz többet velem körtúrát folytatni azt én megértem és nem neheztel rád.
*Feláll és a tündér szemébe nézve mondja.*
-Ha elmennél tudd, hogy az eddigi segítségeidet.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.30 13:42:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-23 13:29:41
Üzenet elküldve: 2013-10-23 13:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A kígyó marása //
*A tündér látja, hogy valami újat mondott az óriás lánynak. Ezek szerint nem ő csinálta a színezést és ezt a szavaival is megerősíti. A hatalmas kezet nézve Sarlós arra gondol, hogy egy ekkora lénnyel jóban kell lenni. Ha akarja, megfogja és kettétöri vagy kettévágja őt és esélye sem lenne ellene. Sipola eddig nem mutatott ellenséges szándékot, sőt ha nem is túl beszédes, de legalább kedves. Annyira viszont még nem ismeri, hogy ne gondolja, ez bármikor megváltozhat. Az óriások állítólag egyszerű lények, de Sarlós nem akar elővigyázatlan lenni.
Kutatóan néz fel apró arcával a lányra, akit nem igazán érdekel egy kis elszíneződés a kezén. Azt mondja, hogy az egyik könyvtől lett ilyen. Sárkányok voltak a borítóján és megfogta a kezét a tinta.*
- Sárkányok? Hallottam már történeteket ilyen lényekről, de olyannal még nem találkoztam, aki látott is egyet. Furcsa, hogy egy poros kötetben még fog a tinta, nem?
*Az óriás lány Sarlós kérdése nélkül is elgondolkozik. Kifejezetten idegesnek tűnik, mint akit nyomaszt valami. Egy pár folt nem okozhat ilyet, hacsak nem valami méreg. Ilyen mérgezést viszont Sarlós még nem látott. A földeken néha volt kígyó, de az harapott és ha a kicsöppent mérgéhez csak hozzáért valaki, annak semmi baja nem lett.
Sipola harapdálja az ajkait és lehunyja a szemeit. Sarlós látja, hogy a lány szomorú és megpróbál beszélni vele:*
- Mi a baj, Sipola? Mitől estél így kétségbe?
*A tündér látja, hogy valami újat mondott az óriás lánynak. Ezek szerint nem ő csinálta a színezést és ezt a szavaival is megerősíti. A hatalmas kezet nézve Sarlós arra gondol, hogy egy ekkora lénnyel jóban kell lenni. Ha akarja, megfogja és kettétöri vagy kettévágja őt és esélye sem lenne ellene. Sipola eddig nem mutatott ellenséges szándékot, sőt ha nem is túl beszédes, de legalább kedves. Annyira viszont még nem ismeri, hogy ne gondolja, ez bármikor megváltozhat. Az óriások állítólag egyszerű lények, de Sarlós nem akar elővigyázatlan lenni.
Kutatóan néz fel apró arcával a lányra, akit nem igazán érdekel egy kis elszíneződés a kezén. Azt mondja, hogy az egyik könyvtől lett ilyen. Sárkányok voltak a borítóján és megfogta a kezét a tinta.*
- Sárkányok? Hallottam már történeteket ilyen lényekről, de olyannal még nem találkoztam, aki látott is egyet. Furcsa, hogy egy poros kötetben még fog a tinta, nem?
*Az óriás lány Sarlós kérdése nélkül is elgondolkozik. Kifejezetten idegesnek tűnik, mint akit nyomaszt valami. Egy pár folt nem okozhat ilyet, hacsak nem valami méreg. Ilyen mérgezést viszont Sarlós még nem látott. A földeken néha volt kígyó, de az harapott és ha a kicsöppent mérgéhez csak hozzáért valaki, annak semmi baja nem lett.
Sipola harapdálja az ajkait és lehunyja a szemeit. Sarlós látja, hogy a lány szomorú és megpróbál beszélni vele:*
- Mi a baj, Sipola? Mitől estél így kétségbe?
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-22 16:34:05
Üzenet elküldve: 2013-10-22 16:34:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó marása-Kbegemoko bgulubguluval//
*Sipola szippantása után Sarlós is nagyot szippant.*
- Az ujjad végén azok a foltok... Ez is valami testfestés?
*Kérdezi Sarlós. Sipola megnézi ujjbegyeit, mert először nem érti. Megpillantja a zöld karikákat az ujjai végén.*
-Nem tudom, de az biztos, hogy nem testfestés.
*Vonja meg a vállát Sipola. Sarlós furán néz rá, mire a lány újra kezdi.*
-A könyvtárban a könyv, amit olvastam, más mint a többi. Volt benne egy kép két sárkányról. Miután azt megfogtam és megnéztem , ilyen körök díszítették az ujjaim.
*Leül a földre és kezével megtámasztva magát hátra dől. Egy ideig az eget nézi, majd becsukja a szemét.*
~El kéne mondanom. De bízhatok én benne?~
*Gondolja és az ajkába harap. Gondolatait tovább fűzi.*
~Nem olyan aki kiakad. Ám lehet, hogy olyan, aki fecseg. Legfeljebb elhallgattatom...~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.22 16:47:58, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása; Hiányzó jelek pótlása
*Sipola szippantása után Sarlós is nagyot szippant.*
- Az ujjad végén azok a foltok... Ez is valami testfestés?
*Kérdezi Sarlós. Sipola megnézi ujjbegyeit, mert először nem érti. Megpillantja a zöld karikákat az ujjai végén.*
-Nem tudom, de az biztos, hogy nem testfestés.
*Vonja meg a vállát Sipola. Sarlós furán néz rá, mire a lány újra kezdi.*
-A könyvtárban a könyv, amit olvastam, más mint a többi. Volt benne egy kép két sárkányról. Miután azt megfogtam és megnéztem , ilyen körök díszítették az ujjaim.
*Leül a földre és kezével megtámasztva magát hátra dől. Egy ideig az eget nézi, majd becsukja a szemét.*
~El kéne mondanom. De bízhatok én benne?~
*Gondolja és az ajkába harap. Gondolatait tovább fűzi.*
~Nem olyan aki kiakad. Ám lehet, hogy olyan, aki fecseg. Legfeljebb elhallgattatom...~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.22 16:47:58, a következő indokkal:
Helyesírási hibák javítása; Hiányzó jelek pótlása
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-22 15:57:01
Üzenet elküldve: 2013-10-22 15:57:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó marása - Sipola Medollal//
*A tündér és az óriás felmennek a lépcsőn. Sarlós Sipola mögött megy és nézi az óriási testet, ami több lépcsőfokkal feljebb halad. Még kisebbnek érzi magát, mint eddig. Hamarosan végighaladnak a templomon is. Az óriás lány kitárja a kaput. Neki meg se kottyan megmozgatni ezt a vaskos ajtót. Amikor kiérnek, a tündér követi Sipola példáját és ő is teleszívja a tüdejét a friss levegővel. A poros és dohos lenti légtér után nagyon jólesik neki. Szép és hasznos dolgok vannak odalent, de az ablak nagyon hiányzik a helyiségből. Persze biztos megvan az oka, hogy nem építettek egyet sem. Talán biztonsági megfontolásokból, hiszen könnyű lenne betörni az üveget és belopózni. Azokat az értékes köteteket pedig meg kell védeni. A védelem nagyon fontos, erre Sarlósnak rá kellett jönnie az elmúlt időszakban.
Amikor az óriáslány a kapu mozgatása után visszaengedi a kezét maga mellé, az pont Sarlós szemmagasságába kerül. A tündér látja, hogy Sipola ujjbegyeinek furcsa színei vannak. Zöld foltok vannak rajtuk, mintha ilyen színű tintába nyúlt volna. Sarlós nem gondolná, hogy van olyan kötet a könyvtárban, amiben még fogna a tinta. Kíváncsi, hogy mik azok a foltok, ezért megkérdezi Sipolát:*
- Az ujjad végén azok a foltok... Ez is valami testfestés?
*Az óriás lány az arcán használ nagyon érdekes, fekete festést és Sarlós először arra gondol, hogy a kezén is ilyen van, csak zöldben. Eddig ugyan nem tűnt fel neki, mivel nem nézte a lány kezét.*
*A tündér és az óriás felmennek a lépcsőn. Sarlós Sipola mögött megy és nézi az óriási testet, ami több lépcsőfokkal feljebb halad. Még kisebbnek érzi magát, mint eddig. Hamarosan végighaladnak a templomon is. Az óriás lány kitárja a kaput. Neki meg se kottyan megmozgatni ezt a vaskos ajtót. Amikor kiérnek, a tündér követi Sipola példáját és ő is teleszívja a tüdejét a friss levegővel. A poros és dohos lenti légtér után nagyon jólesik neki. Szép és hasznos dolgok vannak odalent, de az ablak nagyon hiányzik a helyiségből. Persze biztos megvan az oka, hogy nem építettek egyet sem. Talán biztonsági megfontolásokból, hiszen könnyű lenne betörni az üveget és belopózni. Azokat az értékes köteteket pedig meg kell védeni. A védelem nagyon fontos, erre Sarlósnak rá kellett jönnie az elmúlt időszakban.
Amikor az óriáslány a kapu mozgatása után visszaengedi a kezét maga mellé, az pont Sarlós szemmagasságába kerül. A tündér látja, hogy Sipola ujjbegyeinek furcsa színei vannak. Zöld foltok vannak rajtuk, mintha ilyen színű tintába nyúlt volna. Sarlós nem gondolná, hogy van olyan kötet a könyvtárban, amiben még fogna a tinta. Kíváncsi, hogy mik azok a foltok, ezért megkérdezi Sipolát:*
- Az ujjad végén azok a foltok... Ez is valami testfestés?
*Az óriás lány az arcán használ nagyon érdekes, fekete festést és Sarlós először arra gondol, hogy a kezén is ilyen van, csak zöldben. Eddig ugyan nem tűnt fel neki, mivel nem nézte a lány kezét.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-21 21:29:07
Üzenet elküldve: 2013-10-21 21:29:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Jobb bal. Jobb bal. Semmi más nem jár a meggyötört harcos elméjében, mint egyik lábát a másik után rakni, és nem elterülni a földön. A rövid út, a templom és a kert bejárata között, ezerszer hosszabbnak tűnik Maron számára. Jobb kezével már képtelen tovább tartani a kötését, karja az oldalához hull, a véres kendő pedig a földre. Következő lépésnél megrogyik a térde, a mély vágásból a mellkasán lassan de biztosan folyni kezd a vére. "Csak még egy kicsit!" Fut át a gondolat elködösült elméjén, majd a világ elsötétül előtte.*
*Arra eszmél, hogy a föld vészesen közeledik felé, ő pedig semmit sem tehet azért, hogy ezt megakadályozza. "Hogy az a..." Kezdi meg a gondolatot, de befejezni már nem bírja, mert elérte a földet, hangos nyögés hagyja el ajkait, ahogy az ütközéstől minden levegő kiszalad a tüdejéből. Vörös és fekete foltok úsznak a szeme előtt, hisz a fejét is elég rendesen beverte az esésben. Érzi, ahogy az életerő lassan de biztosan elszáll belőle. Behunyja szemét és minden erejét beleadva megpróbál megmozdulni, de már erre sem képes. Ahogy fekszik a hideg földön, magatehetetlenül és egyedül, gondolatai visszaszállnak a múltba, először tanítójához, majd még messzebbre, a családjához és régi barátaihoz. Édesanyja mosolygó arcát látja maga előtt, mikor végül teljesen körülöleli a sötétség.*
*Arra eszmél, hogy a föld vészesen közeledik felé, ő pedig semmit sem tehet azért, hogy ezt megakadályozza. "Hogy az a..." Kezdi meg a gondolatot, de befejezni már nem bírja, mert elérte a földet, hangos nyögés hagyja el ajkait, ahogy az ütközéstől minden levegő kiszalad a tüdejéből. Vörös és fekete foltok úsznak a szeme előtt, hisz a fejét is elég rendesen beverte az esésben. Érzi, ahogy az életerő lassan de biztosan elszáll belőle. Behunyja szemét és minden erejét beleadva megpróbál megmozdulni, de már erre sem képes. Ahogy fekszik a hideg földön, magatehetetlenül és egyedül, gondolatai visszaszállnak a múltba, először tanítójához, majd még messzebbre, a családjához és régi barátaihoz. Édesanyja mosolygó arcát látja maga előtt, mikor végül teljesen körülöleli a sötétség.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-20 12:46:08
Üzenet elküldve: 2013-10-20 12:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Belép az alacsony kapun a templomkertbe. Elgondolkozva megáll. Még korán van, és nem annyira sietős neki. Mérlegeli a helyzetet, majd úgy dönt, hogy leül a fűbe. Odasétál az egyik terebélyes lombú fa alá, ahol kényelmesen elhelyezkedik. Kezével végigsimítja a zöld füvet. Elgondolkozva nézegeti a templomot.* ~Majd ha gazdag leszek, eljövök ide és kitanulom a mágiát.~ *Feltápászkodik, majd elindul az épülethez. Fellépdel néhány, kőből készült lépcsőfokon, hogy aztán belépjen a levegő mágia templomába.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:15:14
Üzenet elküldve: 2013-10-19 19:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Quantall a meditációt befejezve feláll a kis székről. Az elméjét sikerült teljesen kiürítenie. Szereti ezt az állapotot. Ilyenkor a körülötte lévő mágikus energiákat is jobban érzi. Szereti a templomot. Itt mindig sikerül ezt az állapotot elérnie. Miután kiélvezte feláll és lassan elindul.*
~Most hova menjek? Még túl korán van ahhoz hogy, a fogadóban megpihenjek. De a városban csatangolni sincs kedvem. Inkább a természetet élvezném ki.~
*Hát kimegy a templomkertbe. Leül egy padra és élvezi a természet közelségét. Fél órát üldögél ott.*
~Ez a hely jó de, mesterséges. A valódi érintetlen természet jobb.~
*Ezennel feláll és elindul. A kertből egy kis kapu vezet ki. Miután kilép rajta gondosan becsukja maga mögött.*
~Most hova menjek? Még túl korán van ahhoz hogy, a fogadóban megpihenjek. De a városban csatangolni sincs kedvem. Inkább a természetet élvezném ki.~
*Hát kimegy a templomkertbe. Leül egy padra és élvezi a természet közelségét. Fél órát üldögél ott.*
~Ez a hely jó de, mesterséges. A valódi érintetlen természet jobb.~
*Ezennel feláll és elindul. A kertből egy kis kapu vezet ki. Miután kilép rajta gondosan becsukja maga mögött.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-06 13:03:47
Üzenet elküldve: 2013-10-06 13:03:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Enyhe megalázottságot érezve sétál a buja, zöld kertben. Nem lesz képes megbízásokat kapni, ha nem végzi jól a dolgát, és nem kerül vissza a megszokott kerékvágásba. A sérülés, amit még régebben szerzett, úgy tűnik még árnyékként kísérti. A múlt árnyai visszatérnek, és a feledés lehetetlenné válván kínozza elméjét.*
~A klán kihalása, egyet jelentett a teljes munka-, és célnélküliséggel. Most Artheniorben keresem a menedékemet, ha más már nincs. Meg kellene találnom az új célomat, és nem csak lézengeni. Csatlakozni egy csoporthoz, és portyázni, vagy megbízásokat keresni. Az aktivistáknak már leáldozott, és még csak nem is lettek gazdagok. Pedig az elnyomók elleni küzdelem jó lenne.~* Éles gondolatok, de annál kevesebb mozgás társul a törpéhez.*
~A klán kihalása, egyet jelentett a teljes munka-, és célnélküliséggel. Most Artheniorben keresem a menedékemet, ha más már nincs. Meg kellene találnom az új célomat, és nem csak lézengeni. Csatlakozni egy csoporthoz, és portyázni, vagy megbízásokat keresni. Az aktivistáknak már leáldozott, és még csak nem is lettek gazdagok. Pedig az elnyomók elleni küzdelem jó lenne.~* Éles gondolatok, de annál kevesebb mozgás társul a törpéhez.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-04 16:51:36
Üzenet elküldve: 2013-10-04 16:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kbegemoko Bgulubgulu //
*elég jól elmerűlnek a beszélgetésben mikor a templomkertbe érnek. A tündér váratlanul kerdezősködni kezd előző munkája iránt.*
-Munkám? egy gyógynövény kertben volt munkám.Elég jó volt, de a szüleim szerint egy ilyen ember mint én foglalkozhatna mással is.
*A tündér is elmeséli szerencsétlen találkozását az orkokkal. A fiú kinyittja elötte a fa kaput. A fiu elárulja tervétt és a lányét is tudni szeretné, de az inkább nem beszél szándékáról.*
*elég jól elmerűlnek a beszélgetésben mikor a templomkertbe érnek. A tündér váratlanul kerdezősködni kezd előző munkája iránt.*
-Munkám? egy gyógynövény kertben volt munkám.Elég jó volt, de a szüleim szerint egy ilyen ember mint én foglalkozhatna mással is.
*A tündér is elmeséli szerencsétlen találkozását az orkokkal. A fiú kinyittja elötte a fa kaput. A fiu elárulja tervétt és a lányét is tudni szeretné, de az inkább nem beszél szándékáról.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-10-02 16:58:20
Üzenet elküldve: 2013-10-02 16:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Sipola Medol//
*A tündér nem lepődik meg, mikor Sipola elcsodálkozik a néven. Nem túl boldog attól, hogy a nevére megjegyzést tesznek, bár már sokszor megtörtént. A lány legalább nem gúnyolódik. Sarlós végül nem válaszol semmit.
Az óriás nő csak idekeveredett valahogy. Nincs semmi célja itt a városban. A tündér azért kíváncsi, hogy mivel foglalkozik a nő, mihez ért.*
- És előtte mit csináltál, mivel foglalkoztál? Én a földeken dolgoztam, amíg az orkok el nem pusztították a falunkat.
*Amíg beszélgetnek, kivártatva el is hagyják a gazdagnegyedet. A templom felé egy nagyon szép kerten át vezet az út. Sarlós kinyitja a fakaput és előreengedi Sipolát. Ő már járt a kertben, de akkor a temető felől jött éppen. Nagyon szép és megnyugtató hely ez. A templom pedig úgy magaslik az égbe, akár egy hegycsúcs. Magasztos épület.*
- Egyébként én azt tervezem, hogy letelepedek és egy saját birtokot szerzek. Ehhez viszont meg kell tudnom védeni magamat és azt, ami az enyém. Azt hiszem, nekem, mint tündérnek, erre nem igazán a fegyverek jelentenek megoldást, hanem a mágia. Itt a templomban tanítják, de a karavánpihenőben még jobb hely van. Te értesz a varázsláshoz?
*A tündér nem lepődik meg, mikor Sipola elcsodálkozik a néven. Nem túl boldog attól, hogy a nevére megjegyzést tesznek, bár már sokszor megtörtént. A lány legalább nem gúnyolódik. Sarlós végül nem válaszol semmit.
Az óriás nő csak idekeveredett valahogy. Nincs semmi célja itt a városban. A tündér azért kíváncsi, hogy mivel foglalkozik a nő, mihez ért.*
- És előtte mit csináltál, mivel foglalkoztál? Én a földeken dolgoztam, amíg az orkok el nem pusztították a falunkat.
*Amíg beszélgetnek, kivártatva el is hagyják a gazdagnegyedet. A templom felé egy nagyon szép kerten át vezet az út. Sarlós kinyitja a fakaput és előreengedi Sipolát. Ő már járt a kertben, de akkor a temető felől jött éppen. Nagyon szép és megnyugtató hely ez. A templom pedig úgy magaslik az égbe, akár egy hegycsúcs. Magasztos épület.*
- Egyébként én azt tervezem, hogy letelepedek és egy saját birtokot szerzek. Ehhez viszont meg kell tudnom védeni magamat és azt, ami az enyém. Azt hiszem, nekem, mint tündérnek, erre nem igazán a fegyverek jelentenek megoldást, hanem a mágia. Itt a templomban tanítják, de a karavánpihenőben még jobb hely van. Te értesz a varázsláshoz?
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-29 12:02:26
Üzenet elküldve: 2013-09-29 12:02:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Senki nem szól, a csend kezd egyre kínosabb lenni, Valernek pedig hideg veríték csorog a nyakán az idegen sunyi oldalpillantásaitól. Egyszer csak nem bírja tovább, lecsapja a csészéjét, csapot-papot otthagyva felpattan és kiront a fogadóból. A friss levegő jót tesz neki, de pánikrohamában nem nagyon érzékel ezen kívül mást. Lábai akaratlanul is egy olyan úton viszik, amit már bejárt. Átvág a szegénynegyeden, bár ennek nem nagyon van tudatában, és hirtelen ismerős helyen köt ki. Végre feleszmél, és rájön, hová futott: a templomkertbe.
Mindannak ellenére, ami itt történt vele nemrég, most nagyon kellemesnek és megnyugtatónak látja a helyet. Körbesétál a fák és bokrok között, és letelepszik egy félreeső kis padra. Két tenyerébe támasztja az állát, lehunyja a szemét és egy kissé elszenderedik. Ahogy leszáll az éj, szinte öntudatlanul eldől, és nyugodtan végigalussza az éjszakát. Csak amikor reggel frissen és enyhe hátfájással ébred akkor döbben rá, mennyire fáradt volt. Nagyot nyújtózik és megropogtatja elgémberedett hátát.*
Mindannak ellenére, ami itt történt vele nemrég, most nagyon kellemesnek és megnyugtatónak látja a helyet. Körbesétál a fák és bokrok között, és letelepszik egy félreeső kis padra. Két tenyerébe támasztja az állát, lehunyja a szemét és egy kissé elszenderedik. Ahogy leszáll az éj, szinte öntudatlanul eldől, és nyugodtan végigalussza az éjszakát. Csak amikor reggel frissen és enyhe hátfájással ébred akkor döbben rá, mennyire fáradt volt. Nagyot nyújtózik és megropogtatja elgémberedett hátát.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-27 18:50:50
Üzenet elküldve: 2013-09-27 18:50:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A templomból kilépve Golag átjut a templomkertbe. Elméje a mai napra megtelt új tudással. A templomban volt könyv és tanító aki megtegye ezt vele. Lomha léptekkel közlekedik egy újonnan szerzett könyvet búj sétája közben. A könyv elég vaskos, kemény fedésű. Érdekes látvány egy orkot olvasni látni, de úgy látszik létezik az ilyen. Nem is nagyon figyeli merre megy csak halad előre, talpa alatt a zöld fű lelapul nagy súlya alatt, nyomait látni lehet. Kék szemei sorról sorra haladnak ahogy olvassa a könyvet, nem néz fel de mégis kikerüli a fákat és a köveket amik néha elé kerülnek. Egyszer csak megáll, összecsukja a könyvet amiből por száll ki a csukás hatására. Úgy tűnik régi a könyv. Hóna alá vágja a könyvet és körbe tekint. Lát pár lehetséges útvonalat merre is menjen. Elméje elfáradt, úgy érzi lazítania kell egy kicsit, ezért elindul a szegénynegyed felé, hisz az az út a fogadóhoz. Ott talán ihat egy relaxáló teát, esetleg valami más italt.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-27 16:55:47
Üzenet elküldve: 2013-09-27 16:55:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*Figyelmesen hallgatja Leirel magyarázatát, főleg azt a részt, amikor kiderül, hogy senki nem tud semmit az átokról. Ez igazán érdekesen hangzik, függetlenül attól, hogy ő maga is belekeveredett, így ez rá is veszélyt jelent. Ettől függetlenül, ha esélye nyílna rá, hogy megváltoztassa a múlt történéseit, hogy ne keveredjen bele ebbe az ostoba fogócskába egy szellemmel, valószínűleg nem tenné meg. Elvégre függetlenül attól, hogy talán meg is halhat, rendkívüli mód élvezi a helyzetet. Kicsit olyan, mint egy szalag kikötve a templom tetejére. Néha szélcsend van, olyankor szépen kisimul, és meg se moccan, de máskor jön egy-egy nagyobb szélroham, amitől a szalag egyszerre nagyon elkezd remegni. Valahogy így vannak ők is, Leirel volt a szélcsend, amikor a szerzetes megjelent, mindenki sokkal nyugodtabb lett, talán úgy érezték, a férfi védelmet nyújthat nekik az átokkal szemben. Aztán mikor ő is féltérdre ereszkedett, az egy olyan gyönyörű pillanat volt, mintha a szó szoros értelmében az átok annyira kiteljesedett volna, hogy Leirel nem bírta el állva. És az a fojtogató félelem, ami ekkor hatalmába kerítette a csapatot... megremegtek, és azóta is ott lapul bennük a remegés, mintha csak erősödne a szél, azzal párhuzamosan, ahogy a szerzetes egyre gyengébbnek tűnik. Hát bizony, a helyzet az, hogy Caletnia elkönyveli magában: jelen helyzetben arra nemigen számíthat, hogy Leirel védi meg. Ekkor hirtelen szóba kerül valami ház, ami már eddig is lappangó félelemként jelen volt a tündér és a bosszantó elf szívében. Igazán kíváncsi, mi is lehet olyan ijesztő egy egyszerű építményben... Meg persze még inkább akarná tudni, hogy mennyire fognak majd rettegni, ha tényleg odamennek. Azonban kíváncsiságát most már tényleg képtelen türtőztetni, így amikor az elf tart egy szívdobbanásnyi szünetet, ki is használja az alkalmat, és gyorsan megszólal:*
- Tulajdonképpen mi ez a ház? Mi történt ott? Miért fél tőle ennyire mindenki? *persze alapesetben nem kérdezne ennyit, megpróbálná a két nő fejéből kigyűjteni a szükséges információkat, azonban most a félelem, meg a negatív érzések teljesen összekuszálják a levegőben keringő gondolatokat. Mintha tűt keresne a szénakazalban... Ilyenkor mégis csak jól jönnek az olyan ostobaságok, mint a beszéd.*
*Figyelmesen hallgatja Leirel magyarázatát, főleg azt a részt, amikor kiderül, hogy senki nem tud semmit az átokról. Ez igazán érdekesen hangzik, függetlenül attól, hogy ő maga is belekeveredett, így ez rá is veszélyt jelent. Ettől függetlenül, ha esélye nyílna rá, hogy megváltoztassa a múlt történéseit, hogy ne keveredjen bele ebbe az ostoba fogócskába egy szellemmel, valószínűleg nem tenné meg. Elvégre függetlenül attól, hogy talán meg is halhat, rendkívüli mód élvezi a helyzetet. Kicsit olyan, mint egy szalag kikötve a templom tetejére. Néha szélcsend van, olyankor szépen kisimul, és meg se moccan, de máskor jön egy-egy nagyobb szélroham, amitől a szalag egyszerre nagyon elkezd remegni. Valahogy így vannak ők is, Leirel volt a szélcsend, amikor a szerzetes megjelent, mindenki sokkal nyugodtabb lett, talán úgy érezték, a férfi védelmet nyújthat nekik az átokkal szemben. Aztán mikor ő is féltérdre ereszkedett, az egy olyan gyönyörű pillanat volt, mintha a szó szoros értelmében az átok annyira kiteljesedett volna, hogy Leirel nem bírta el állva. És az a fojtogató félelem, ami ekkor hatalmába kerítette a csapatot... megremegtek, és azóta is ott lapul bennük a remegés, mintha csak erősödne a szél, azzal párhuzamosan, ahogy a szerzetes egyre gyengébbnek tűnik. Hát bizony, a helyzet az, hogy Caletnia elkönyveli magában: jelen helyzetben arra nemigen számíthat, hogy Leirel védi meg. Ekkor hirtelen szóba kerül valami ház, ami már eddig is lappangó félelemként jelen volt a tündér és a bosszantó elf szívében. Igazán kíváncsi, mi is lehet olyan ijesztő egy egyszerű építményben... Meg persze még inkább akarná tudni, hogy mennyire fognak majd rettegni, ha tényleg odamennek. Azonban kíváncsiságát most már tényleg képtelen türtőztetni, így amikor az elf tart egy szívdobbanásnyi szünetet, ki is használja az alkalmat, és gyorsan megszólal:*
- Tulajdonképpen mi ez a ház? Mi történt ott? Miért fél tőle ennyire mindenki? *persze alapesetben nem kérdezne ennyit, megpróbálná a két nő fejéből kigyűjteni a szükséges információkat, azonban most a félelem, meg a negatív érzések teljesen összekuszálják a levegőben keringő gondolatokat. Mintha tűt keresne a szénakazalban... Ilyenkor mégis csak jól jönnek az olyan ostobaságok, mint a beszéd.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-25 21:06:32
Üzenet elküldve: 2013-09-25 21:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*A szerzetes sem tudja, milyen átok lehetett a tőrön. Ez felettébb aggasztja Elenát.* ~ Vigyázzunk kell majd ezentúl. Hátha lesznek még hasonló csapdák. ~ *Gondolja, és elhatározza, hogy alapos megfontolás nélkül semmit nem fog csupasz kézzel, főleg nem fegyvert és főleg nem a házban.
Mindannyian szemügyre veszik a képet, és meghallgatják a szerzetest, aki válaszol a kérdéseikre, bár nem tudnak meg sokkal többet. Viszont most már biztos, hogy be kell menniük a házba. A házba, aminek már a közelsége is rossz érzésekkel töltöti el őket.*
- Ezek szerint a válaszokat odabent kell keresnünk. Nincs ötlete, hogy a házon belül merre keressük? Van esetleg egy térkép a házról? Lehet, hogy hasznát vennénk.
*A szerzetes Kazgora emeli tekintetét. A tündérlány is rá pillant, de nem lát rajta semmi furcsát.* ~ Lehet, hogy ez is olyan lenne, mint mikor rám nézett? Nem, ez másmilyen. ~ *Nem is képzelné, hogy a másik tündérnek sötét titkai lennének. Bár az is igaz, hogy elsőre róla sem gondolná senki.
Az elf lány megköszöni a segítséget, a tündér pedig biztatóan így szól a szerzeteshez:*
- Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy megtaláljuk a rejtély nyitját.
*Ezután Ysdeneri hozzájuk fordul, és bejelenti: menniük kell. Elena csak komoran bólint szavaira. Legkevésbé sem vágyik vissza arra sz átkozott helyre, de kénytelenek odamenni.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.25 21:37:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*A szerzetes sem tudja, milyen átok lehetett a tőrön. Ez felettébb aggasztja Elenát.* ~ Vigyázzunk kell majd ezentúl. Hátha lesznek még hasonló csapdák. ~ *Gondolja, és elhatározza, hogy alapos megfontolás nélkül semmit nem fog csupasz kézzel, főleg nem fegyvert és főleg nem a házban.
Mindannyian szemügyre veszik a képet, és meghallgatják a szerzetest, aki válaszol a kérdéseikre, bár nem tudnak meg sokkal többet. Viszont most már biztos, hogy be kell menniük a házba. A házba, aminek már a közelsége is rossz érzésekkel töltöti el őket.*
- Ezek szerint a válaszokat odabent kell keresnünk. Nincs ötlete, hogy a házon belül merre keressük? Van esetleg egy térkép a házról? Lehet, hogy hasznát vennénk.
*A szerzetes Kazgora emeli tekintetét. A tündérlány is rá pillant, de nem lát rajta semmi furcsát.* ~ Lehet, hogy ez is olyan lenne, mint mikor rám nézett? Nem, ez másmilyen. ~ *Nem is képzelné, hogy a másik tündérnek sötét titkai lennének. Bár az is igaz, hogy elsőre róla sem gondolná senki.
Az elf lány megköszöni a segítséget, a tündér pedig biztatóan így szól a szerzeteshez:*
- Minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy megtaláljuk a rejtély nyitját.
*Ezután Ysdeneri hozzájuk fordul, és bejelenti: menniük kell. Elena csak komoran bólint szavaira. Legkevésbé sem vágyik vissza arra sz átkozott helyre, de kénytelenek odamenni.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.25 21:37:48, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-25 11:37:12
Üzenet elküldve: 2013-09-25 11:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Ysdeneri mellett Elena is hamar Leirel mellé ugrik. Nem sokat tudnak ugyan segíteni, de talán jelent valamit, hogy mellette vannak. A szerzetes összeszedi magát és elmondja, hogy a tőr meg volt átkozva. Vajon akkor került rá az átok, amikor Dreack meghallotta az éneket? Vagy már eleves olyan tőr került hozzá, ami az eseményekhez vonzotta? És nem is a saját döntése volt, hogy segít? Mikor mondja, hogy az elf lány is veszélybe kerülhetett volna, ha sokáig magánál tartja a tőrt, akkor Ysdeneri egy kicsit értetlenül néz. Dreack a temetőtől a templomkertig hozta. Leirelnél pedig csak egy rövid ideig volt. Az elf lány nem ismeri a mágia mélységeit és ez az átok talán olyan valami, ami Leirel számára is újdonság lehet és ő is csak találgat. A lényeg az, hogy komoly baj nem történt és ebben nagy szerepe van a szerzetesnek. Leirel szerény ember lehet, nem szól semmit a dícséretre és a hálálkodásra. Ysdeneri persze nem is várta ezt, csak kikvíánkozott belőle a köszönetmondás. A pap tényleg sokat segített már nekik.
Elena más oldalról közelíti meg a dolgot és ismét tele van okos felvetésekkel és ötletekkel. Ő a kislány bosszúját sejti a háttérben, de nem egyszerűen a városban élők, hanem Nirwath és a rá hasonlító Leirel ellen. Könnyen lehet, hogy nála van az igazság kulcsa és jó nyomon jár.
A pap igyekszik elmondani, amit tud, de az nem sok. Hiányos a családi krónika. A házba pedig nem sokan tették be a lábukat azóta. Talán nem is véletlenül. De miért pont most történnek ezek az események? Talán azért, mert Leirel, aki ennyire hasonlít Nirwathra, szolgálatba lépett, mint szerzetes?
Az elf lány figyeli a pap szavait és látja, hogy a végén lehunyja a szemeit. Ezután jóformán útjukra bocsátja őket. Elmondta, mait tudott. A többi tudnivaló a házban lesz, amihez a kulcs Ysdenerinél van. Azt nem érti, miért nézi Leirel Kazgot. Ő maradt az egyetlen férfi a csapatban, de ennél többről lehet szó. Talán a tündér múltjában van valami, amit a pap különleges erejével észrevett. Ysdeneri nem látja értelmét a további kérdezősködésnek. Látja, hogy többre itt nem mennek és a papnak is pihennie kell. Leirel vállára teszi a kezét és így szól hozzá:*
- Még egyszer köszönjük a segítségét, Leirel!
*Ezután a csapathoz fordul. Megvárja, hogy ha valaki kérdezni vagy beszélni akar. Ha ötletek vannak, azoknak szabad teret kell biztosítani. Amikor mindenki befejezte, akkor szólal meg, szavait a többiekhez intézve:*
- Hölgyeim és uram, szerintem egy nagy levegőt kell vennünk és be kell lépnünk a házba. A kulcs, amit Therumon a koldustól kapott és a temetőben elejtett, nálam van. Előtte persze megnézzük a helyeket, amiket az ábra jelöl, ahogy Elena mondta.
*Ysdeneri mellett Elena is hamar Leirel mellé ugrik. Nem sokat tudnak ugyan segíteni, de talán jelent valamit, hogy mellette vannak. A szerzetes összeszedi magát és elmondja, hogy a tőr meg volt átkozva. Vajon akkor került rá az átok, amikor Dreack meghallotta az éneket? Vagy már eleves olyan tőr került hozzá, ami az eseményekhez vonzotta? És nem is a saját döntése volt, hogy segít? Mikor mondja, hogy az elf lány is veszélybe kerülhetett volna, ha sokáig magánál tartja a tőrt, akkor Ysdeneri egy kicsit értetlenül néz. Dreack a temetőtől a templomkertig hozta. Leirelnél pedig csak egy rövid ideig volt. Az elf lány nem ismeri a mágia mélységeit és ez az átok talán olyan valami, ami Leirel számára is újdonság lehet és ő is csak találgat. A lényeg az, hogy komoly baj nem történt és ebben nagy szerepe van a szerzetesnek. Leirel szerény ember lehet, nem szól semmit a dícséretre és a hálálkodásra. Ysdeneri persze nem is várta ezt, csak kikvíánkozott belőle a köszönetmondás. A pap tényleg sokat segített már nekik.
Elena más oldalról közelíti meg a dolgot és ismét tele van okos felvetésekkel és ötletekkel. Ő a kislány bosszúját sejti a háttérben, de nem egyszerűen a városban élők, hanem Nirwath és a rá hasonlító Leirel ellen. Könnyen lehet, hogy nála van az igazság kulcsa és jó nyomon jár.
A pap igyekszik elmondani, amit tud, de az nem sok. Hiányos a családi krónika. A házba pedig nem sokan tették be a lábukat azóta. Talán nem is véletlenül. De miért pont most történnek ezek az események? Talán azért, mert Leirel, aki ennyire hasonlít Nirwathra, szolgálatba lépett, mint szerzetes?
Az elf lány figyeli a pap szavait és látja, hogy a végén lehunyja a szemeit. Ezután jóformán útjukra bocsátja őket. Elmondta, mait tudott. A többi tudnivaló a házban lesz, amihez a kulcs Ysdenerinél van. Azt nem érti, miért nézi Leirel Kazgot. Ő maradt az egyetlen férfi a csapatban, de ennél többről lehet szó. Talán a tündér múltjában van valami, amit a pap különleges erejével észrevett. Ysdeneri nem látja értelmét a további kérdezősködésnek. Látja, hogy többre itt nem mennek és a papnak is pihennie kell. Leirel vállára teszi a kezét és így szól hozzá:*
- Még egyszer köszönjük a segítségét, Leirel!
*Ezután a csapathoz fordul. Megvárja, hogy ha valaki kérdezni vagy beszélni akar. Ha ötletek vannak, azoknak szabad teret kell biztosítani. Amikor mindenki befejezte, akkor szólal meg, szavait a többiekhez intézve:*
- Hölgyeim és uram, szerintem egy nagy levegőt kell vennünk és be kell lépnünk a házba. A kulcs, amit Therumon a koldustól kapott és a temetőben elejtett, nálam van. Előtte persze megnézzük a helyeket, amiket az ábra jelöl, ahogy Elena mondta.
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-24 09:49:37
Üzenet elküldve: 2013-09-24 09:49:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
-Én sem tudom, de okosan kitervelt csapda.
*Felel Elenának rövid hallgatás után. Nem érezte meg, hogy ártó mágia van a pengén, ez pedig aggasztó. Jobban legyengítette, hogy a törpe életét megvédje, mint az gondolta, elméje eltompult, ezért eszmélt csak túl későn. Még szerencse, hogy csuhájának bő ujja ráhullik támaszkodó kezére, így nem látják, hogy ujjai ökölbe szorulnak, mialatt beszél. Így is több gyengeséget mutatott, mint szabadna, nem szeretné aggasztani a kalandorokat, azzal, hogy még rá is hatással tud lenni az átok. Mindent megtesz, hogy hangja tárgyilagosan csengjen, elégedett is, hogy egyszer sem remeg meg közben.*
-Mondjuk úgy, hogy meg volt átkozva a tőr. Örülök, hogy nem tartotta magánál sokáig.
*Érzi Ysdeneri kezéből, amelyik a hátára simul, hogy a rontás akkor már a tőrön volt, amikor a nő kézbe vette, de nem volt nála elég ideig, hogy kifejthesse a hatását. Szerencse. A férfi szervezete a mágiának hála ellenállóbb, de ha még őt is térdre kényszeríti, rossz belegondolni, mi mindent művelt volna a nővel.
A szerzetesen dolguk végeztével távoznak, magukkal viszik Therumon fegyvereit is, megígérve, hogy amint a lovag biztonságban magához tért, vissza fogják neki juttatni mindet.*
-nem sok minden derül ki róla. Másodszülött fiú volt, nem ő volt a fő örökös, az írásokból úgy tűnik, mintha eléggé háttérbe lett volna szorítva. A születésén és titokzatos halálán kívül semmit nem találtam róla.
*Hátát a pad támlájának veti, a könyvet pedig összecsukva pihenteti ölében. Ő is tudni szeretné, hogy pontosan mi köze van a történtekhez, annyi biztos csak, hogy ahogy említette is, több köze van a tragikus eseményekhez, mint sejtette. Nirwath felbukkanása és a hasonlóságuk... Talán ez a kulcs valamihez?*
-Megnézhetik, de tudniuk kell valamit, amivel én is csak most szembesültem: a krónika hiányos. Mintha... Kötetek hiányoznának, mintha nem csak egy könyvben vezették volna a család történetét, hanem egy másikban is, amire burkoltan, de néha a nálam levő kötet utal. Olyan, mintha ezt szánták volna arra, hogy bárki olvassa, de van egy másik példány, ami többet tud. Az a gyanúm, hogy ez a mai napig is a házban található.
*Egy pillanatra le kell hunynia a szemét, az erőlködés, hogy hangján ne érezzenek semmit, csak jobban fogyasztja az erejét. Nem rémítheti meg őket, így is halálos fenyegetés leselkedik rájuk.*
-Vannak válaszok, amiket egyedül kell megtalálniuk, ebben pedig én sem segíthetek.
*Tekintete most Kazgora tapad, nem is annyira fürkészve, mintha biztatna vagy várakozna... Nehéz lenne megmondani, hogy mi is járhat a fejében, talán csak félrebeszél a gyengeségtől?*
-Én sem tudom, de okosan kitervelt csapda.
*Felel Elenának rövid hallgatás után. Nem érezte meg, hogy ártó mágia van a pengén, ez pedig aggasztó. Jobban legyengítette, hogy a törpe életét megvédje, mint az gondolta, elméje eltompult, ezért eszmélt csak túl későn. Még szerencse, hogy csuhájának bő ujja ráhullik támaszkodó kezére, így nem látják, hogy ujjai ökölbe szorulnak, mialatt beszél. Így is több gyengeséget mutatott, mint szabadna, nem szeretné aggasztani a kalandorokat, azzal, hogy még rá is hatással tud lenni az átok. Mindent megtesz, hogy hangja tárgyilagosan csengjen, elégedett is, hogy egyszer sem remeg meg közben.*
-Mondjuk úgy, hogy meg volt átkozva a tőr. Örülök, hogy nem tartotta magánál sokáig.
*Érzi Ysdeneri kezéből, amelyik a hátára simul, hogy a rontás akkor már a tőrön volt, amikor a nő kézbe vette, de nem volt nála elég ideig, hogy kifejthesse a hatását. Szerencse. A férfi szervezete a mágiának hála ellenállóbb, de ha még őt is térdre kényszeríti, rossz belegondolni, mi mindent művelt volna a nővel.
A szerzetesen dolguk végeztével távoznak, magukkal viszik Therumon fegyvereit is, megígérve, hogy amint a lovag biztonságban magához tért, vissza fogják neki juttatni mindet.*
-nem sok minden derül ki róla. Másodszülött fiú volt, nem ő volt a fő örökös, az írásokból úgy tűnik, mintha eléggé háttérbe lett volna szorítva. A születésén és titokzatos halálán kívül semmit nem találtam róla.
*Hátát a pad támlájának veti, a könyvet pedig összecsukva pihenteti ölében. Ő is tudni szeretné, hogy pontosan mi köze van a történtekhez, annyi biztos csak, hogy ahogy említette is, több köze van a tragikus eseményekhez, mint sejtette. Nirwath felbukkanása és a hasonlóságuk... Talán ez a kulcs valamihez?*
-Megnézhetik, de tudniuk kell valamit, amivel én is csak most szembesültem: a krónika hiányos. Mintha... Kötetek hiányoznának, mintha nem csak egy könyvben vezették volna a család történetét, hanem egy másikban is, amire burkoltan, de néha a nálam levő kötet utal. Olyan, mintha ezt szánták volna arra, hogy bárki olvassa, de van egy másik példány, ami többet tud. Az a gyanúm, hogy ez a mai napig is a házban található.
*Egy pillanatra le kell hunynia a szemét, az erőlködés, hogy hangján ne érezzenek semmit, csak jobban fogyasztja az erejét. Nem rémítheti meg őket, így is halálos fenyegetés leselkedik rájuk.*
-Vannak válaszok, amiket egyedül kell megtalálniuk, ebben pedig én sem segíthetek.
*Tekintete most Kazgora tapad, nem is annyira fürkészve, mintha biztatna vagy várakozna... Nehéz lenne megmondani, hogy mi is járhat a fejében, talán csak félrebeszél a gyengeségtől?*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-23 16:41:49
Üzenet elküldve: 2013-09-23 16:41:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi örökség//
*Miután a férfi (Leirel, bár az eredar nem ad a nevekre, hiszen senkinek nem ás ő sírt) elejét veszi egy igazán érdekes tragédiának, a dolgok újabb fordulatot vesznek. Átkos fegyver... igazán látványos a fűszálak lekonyulása, és elfonnyadása. A fegyver, amely kioltja maga körül az életet. Ha nem lenne ártalmas a viselőjére is (a szerzetes féltérdre ereszkedéséből pedig határozottan ez szűrhető le), még talán magához is venné. Persze kínzáshoz nem alkalmas, de a kegyelemdöféshez megteszi. Ezután már jön is a következő ötlet, miszerint a szerzetes most igencsak gyenge, hát mi is lehetne szebb, mint most átvágni a torkát. Persze akad pár szemlélő, de előle eddig még senki nem menekült el. Ekkor azonban megjelenik még néhány kullancs, így erről a tervéről is lemond. Pedig már-már látta maga előtt, ahogy Leirel bölcs, kék szemei kifakulnak, és eltűnik belőlük az élet szikrája, miközben a nyakából szüntelenül dől a vér. Vagy inkább kezdje a szemeivel? Tartalmas kínzásra sehogyan sem lett volna idő, mert azalatt túl messzire érnek a halandók, de azért a szemek kibökése sem tart percekig, mindössze pár pillanat. Hiába minden praktika, ha a lehetőség már elúszott, a szerzetes továbbra is az élők sorában marad. Végül is nem tudott meg semmit, csak bosszantó, ahogy mindenki, aki ért a mágiához.
A kis könyvecskében érdeklődve szemléli a festmények másolatát, és az alakot, aki igencsak hasonlít Leirelre, és nagyjából már sikerült kihámoznia, mi az ördög is történik itt. Tehát legjobb észrevételei szerint van egy szellem (valami kertész fattya, vagy kije), aki elfoglalja halandók testét, és öngyilkosságra készteti őket. Ez eddig még rendben is van, habár nagyon hihetetlen, és akkor jön a következő érdekesség: ez a lány ismeri a Nirwath nevű embert, akiről a kép készült. És összekeverte a szerzetessel... Nem érti a dolgok miértjét, meg a kezdeti ponttal sincs tisztában, viszont igazán érdekfeszítő a szálak gabalyodása. És ha tényleg van itt egy szellem, ami mindenféle lényeket megszáll, és öngyilkosságra késztet, hát az csak még érdekesebbé tesz mindent. Már csak azt nem érti, mi a jó abban, ha valaki öntudatán kívül hal meg? Hiszen akkor pont a lényeg marad ki, a félelem, és a szenvedés. Hiába, még a szellemek sem lehetnek olyan okosak, mint az eredarok.*
A hozzászólás írója (Caletnia Phyaltet) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.23 18:20:26
*Miután a férfi (Leirel, bár az eredar nem ad a nevekre, hiszen senkinek nem ás ő sírt) elejét veszi egy igazán érdekes tragédiának, a dolgok újabb fordulatot vesznek. Átkos fegyver... igazán látványos a fűszálak lekonyulása, és elfonnyadása. A fegyver, amely kioltja maga körül az életet. Ha nem lenne ártalmas a viselőjére is (a szerzetes féltérdre ereszkedéséből pedig határozottan ez szűrhető le), még talán magához is venné. Persze kínzáshoz nem alkalmas, de a kegyelemdöféshez megteszi. Ezután már jön is a következő ötlet, miszerint a szerzetes most igencsak gyenge, hát mi is lehetne szebb, mint most átvágni a torkát. Persze akad pár szemlélő, de előle eddig még senki nem menekült el. Ekkor azonban megjelenik még néhány kullancs, így erről a tervéről is lemond. Pedig már-már látta maga előtt, ahogy Leirel bölcs, kék szemei kifakulnak, és eltűnik belőlük az élet szikrája, miközben a nyakából szüntelenül dől a vér. Vagy inkább kezdje a szemeivel? Tartalmas kínzásra sehogyan sem lett volna idő, mert azalatt túl messzire érnek a halandók, de azért a szemek kibökése sem tart percekig, mindössze pár pillanat. Hiába minden praktika, ha a lehetőség már elúszott, a szerzetes továbbra is az élők sorában marad. Végül is nem tudott meg semmit, csak bosszantó, ahogy mindenki, aki ért a mágiához.
A kis könyvecskében érdeklődve szemléli a festmények másolatát, és az alakot, aki igencsak hasonlít Leirelre, és nagyjából már sikerült kihámoznia, mi az ördög is történik itt. Tehát legjobb észrevételei szerint van egy szellem (valami kertész fattya, vagy kije), aki elfoglalja halandók testét, és öngyilkosságra készteti őket. Ez eddig még rendben is van, habár nagyon hihetetlen, és akkor jön a következő érdekesség: ez a lány ismeri a Nirwath nevű embert, akiről a kép készült. És összekeverte a szerzetessel... Nem érti a dolgok miértjét, meg a kezdeti ponttal sincs tisztában, viszont igazán érdekfeszítő a szálak gabalyodása. És ha tényleg van itt egy szellem, ami mindenféle lényeket megszáll, és öngyilkosságra késztet, hát az csak még érdekesebbé tesz mindent. Már csak azt nem érti, mi a jó abban, ha valaki öntudatán kívül hal meg? Hiszen akkor pont a lényeg marad ki, a félelem, és a szenvedés. Hiába, még a szellemek sem lehetnek olyan okosak, mint az eredarok.*
A hozzászólás írója (Caletnia Phyaltet) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.23 18:20:26
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-23 10:39:03
Üzenet elküldve: 2013-09-23 10:39:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi örökség//
*Megnyugtató, hogy bár az átok marad, biztonságban van a törpe, ki önkezével kívánt véget vetni a dalnak. Láthatóan a szereztest kimeríti a varázslat, amivel az álmok mezejére száműzte a harcos férfit.
Elena válasza megnyugvást hoz, hiszen semmi baja. Bár kicsit zavartan pillant vissza, mikor érkezik a kérdés felé is.*
- Én is jól vagyok.
*Válaszol kissé idétlen vigyorral. Hogy képes ilyenkor nem a célra vagy a helyzetre koncentrálni?
Leirel hirtelen a térdeire rogy és a földhöz igen közel kerül. Kazgo újfent megrémül, talán most ő fog próbálkozni? Nem, a földet támadja a tőrrel és elég meglepő lesz az eredmény, ami a hölgyeket láthatóan megijeszti. Persze, Kaz is retteg, hiszen a fű úgy száradt el, mintha valaki kiszívta volna belőle az életet, vagy erőnek erejével rohasztotta volna.
Elena és Ysdeneri is a szerzetes segítségére siet, de szerencsére érkezik a többi csuhás a templomból. Tudja, hogy ezek mind mágiahasználók, Leirel mégis erősebbnek érződik, ami Kazgoban továbbra is életben tartja a kétséget. Hiába az legyengülés és a másik szerzetes segítségének igénye, veszélyes lehet, akinek ennyi hatalma van. Hiába dönti le a lábáról, képes nyugodtan és megfontoltan beszélni. Nem tehet róla, számára túlzottan gyanús mindenki.
A padhoz megy ő is a többiekkel, hogy megpillantsa a kis képtár-könyvet. Ahogy a nevezett őse képét mutatja Leirel, Kazgo is megdöbben a hasonlóságuk láttán. Persze, rokonok, bizonyára egyenes ágon, így nem meglepő, annyira, mégis...
A kis beszámolót követően Elena és Ysdeneri szinte minden kérdést neki szegeznek. Szép, neki már nincs is mit mondani.
~Jobb lesz figyelni. Nirwath... Kertész lánya... Halál és bosszú... Érdekes dolgok, de még egyszerű kirakósként se áll össze. Valami közük kellett, hogy legyen egymáshoz. Több, mint amit a szereztes elárult.~*
*Megnyugtató, hogy bár az átok marad, biztonságban van a törpe, ki önkezével kívánt véget vetni a dalnak. Láthatóan a szereztest kimeríti a varázslat, amivel az álmok mezejére száműzte a harcos férfit.
Elena válasza megnyugvást hoz, hiszen semmi baja. Bár kicsit zavartan pillant vissza, mikor érkezik a kérdés felé is.*
- Én is jól vagyok.
*Válaszol kissé idétlen vigyorral. Hogy képes ilyenkor nem a célra vagy a helyzetre koncentrálni?
Leirel hirtelen a térdeire rogy és a földhöz igen közel kerül. Kazgo újfent megrémül, talán most ő fog próbálkozni? Nem, a földet támadja a tőrrel és elég meglepő lesz az eredmény, ami a hölgyeket láthatóan megijeszti. Persze, Kaz is retteg, hiszen a fű úgy száradt el, mintha valaki kiszívta volna belőle az életet, vagy erőnek erejével rohasztotta volna.
Elena és Ysdeneri is a szerzetes segítségére siet, de szerencsére érkezik a többi csuhás a templomból. Tudja, hogy ezek mind mágiahasználók, Leirel mégis erősebbnek érződik, ami Kazgoban továbbra is életben tartja a kétséget. Hiába az legyengülés és a másik szerzetes segítségének igénye, veszélyes lehet, akinek ennyi hatalma van. Hiába dönti le a lábáról, képes nyugodtan és megfontoltan beszélni. Nem tehet róla, számára túlzottan gyanús mindenki.
A padhoz megy ő is a többiekkel, hogy megpillantsa a kis képtár-könyvet. Ahogy a nevezett őse képét mutatja Leirel, Kazgo is megdöbben a hasonlóságuk láttán. Persze, rokonok, bizonyára egyenes ágon, így nem meglepő, annyira, mégis...
A kis beszámolót követően Elena és Ysdeneri szinte minden kérdést neki szegeznek. Szép, neki már nincs is mit mondani.
~Jobb lesz figyelni. Nirwath... Kertész lánya... Halál és bosszú... Érdekes dolgok, de még egyszerű kirakósként se áll össze. Valami közük kellett, hogy legyen egymáshoz. Több, mint amit a szereztes elárult.~*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:10:57
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:10:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi örökség//
*Mikor Dreack összeesett, és a veszély elmúlt, Kazgo lép a tündérlány mellé. A kérdésre bólintott.*
- Csak kicsit megijedtem. - *Nem bánja, hogy a másik letegezi, egyáltalán nem gondolja illetlenségnek a fiú esetében. Sőt, inkább ezt érzi helyénvalónak, természetesnek.*
- És te? Nem esett bajod? - *Kérdezi, bár tudja, hogy Kazgo sem sérült meg, de úgy gondolja, jól eshet neki a kérdés, hiszen Elenába is lelket öntött a tündérfi kedvességétől. Mert bár nem mutatja ki, nagyon megijedt a történtektől.
Leriel megnyugtatja őket, hogy az áldozatok jól vannak. Vagy legalábbis élnek még.
Leriel átveszi a pergament, megnézi, majd vissza is adja a tündérnek. Sajnos nem tudott semmit mondani róla, csak a fejét rázza, majd hirtelen a földre zuhan. Elena mellé térdel, és próbál neki segíteni, ha tud.
A szerzetes a földbe döfi a tőr, s a növényzet körülötte azonnal elsorvad. Elena ezt elképedve nézi.*
- Miféle varázslat ez? - *Kérdezi rémülten. Ilyen tőr végzett hát a többi áldozattal is. Egyszerűen szörnyű belegondolni.
Közben a pap mesélni kezd. A tündérlány aggódva figyeli, de ha beszélni tud, akkor nem lehet nagy baja.
Hamarosan négy szerzetes érkezik. Egyikük Lerielnek segít, kettő az alvó törpét viszi el, egy pedig hozzájuk fordul. Elena feláll, neki nincs szüksége segítségre.
Lerielt a másik szerzetes egy padhoz kíséri, és egy kicsi könyvet nyújt át neki. Eztán a csuhások távoznak, Leriel pedig magához hívja őket.
Elena szó nélkül odamegy, megnézi a képet, amit a szerzetes mutat neki, és meghallgatja, amit mond. A tündér most már komolyan kezd hinni Ysdeneri elméletében, miszerint a kertész lány az a bizonyos szellem.*
- Kérem meséljen még róla! Volt köze még valakinek az ügyhöz? Nem tudja, mégis hogyan halt meg Nirwath? Mi okozta a halálát? Volt még valaki másnak is köze az ügyhöz? Azt mondta, a történet a családi krónikában van leírva, nem nézhetnénk meg esetleg? Mi oka lehet a kislánynak, hogy bosszút álljon? - *Kérdezte lelkesen. Nem örömmel, csak izgatottan. Végre találtak valami nyomot, ami alapján fényt deríthetnek erre a sötét titokra, és lenyugtathatják a szellemet.*
*Mikor Dreack összeesett, és a veszély elmúlt, Kazgo lép a tündérlány mellé. A kérdésre bólintott.*
- Csak kicsit megijedtem. - *Nem bánja, hogy a másik letegezi, egyáltalán nem gondolja illetlenségnek a fiú esetében. Sőt, inkább ezt érzi helyénvalónak, természetesnek.*
- És te? Nem esett bajod? - *Kérdezi, bár tudja, hogy Kazgo sem sérült meg, de úgy gondolja, jól eshet neki a kérdés, hiszen Elenába is lelket öntött a tündérfi kedvességétől. Mert bár nem mutatja ki, nagyon megijedt a történtektől.
Leriel megnyugtatja őket, hogy az áldozatok jól vannak. Vagy legalábbis élnek még.
Leriel átveszi a pergament, megnézi, majd vissza is adja a tündérnek. Sajnos nem tudott semmit mondani róla, csak a fejét rázza, majd hirtelen a földre zuhan. Elena mellé térdel, és próbál neki segíteni, ha tud.
A szerzetes a földbe döfi a tőr, s a növényzet körülötte azonnal elsorvad. Elena ezt elképedve nézi.*
- Miféle varázslat ez? - *Kérdezi rémülten. Ilyen tőr végzett hát a többi áldozattal is. Egyszerűen szörnyű belegondolni.
Közben a pap mesélni kezd. A tündérlány aggódva figyeli, de ha beszélni tud, akkor nem lehet nagy baja.
Hamarosan négy szerzetes érkezik. Egyikük Lerielnek segít, kettő az alvó törpét viszi el, egy pedig hozzájuk fordul. Elena feláll, neki nincs szüksége segítségre.
Lerielt a másik szerzetes egy padhoz kíséri, és egy kicsi könyvet nyújt át neki. Eztán a csuhások távoznak, Leriel pedig magához hívja őket.
Elena szó nélkül odamegy, megnézi a képet, amit a szerzetes mutat neki, és meghallgatja, amit mond. A tündér most már komolyan kezd hinni Ysdeneri elméletében, miszerint a kertész lány az a bizonyos szellem.*
- Kérem meséljen még róla! Volt köze még valakinek az ügyhöz? Nem tudja, mégis hogyan halt meg Nirwath? Mi okozta a halálát? Volt még valaki másnak is köze az ügyhöz? Azt mondta, a történet a családi krónikában van leírva, nem nézhetnénk meg esetleg? Mi oka lehet a kislánynak, hogy bosszút álljon? - *Kérdezte lelkesen. Nem örömmel, csak izgatottan. Végre találtak valami nyomot, ami alapján fényt deríthetnek erre a sötét titokra, és lenyugtathatják a szellemet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084