//Az égi bábjátékos//
*A két elf még nyilván folytatná a beszélgetést, de nem tehetik, mert hangos nevetésre lesznek figyelmesek. Nem gúnyos, vagy gonosz nevetésre, egyszerűen csak vidám, jó kedélyű nevetésre. Egy viszonylag magas férfi lép ki a bokor mögül. Hosszú szakálla már-már a térdét verdesi, azonban tekintetét nem a párosra emeli, sokkal inkább saját kezeit nézi. Persze nem pusztán a kezeit, a rajtuk elhelyezkedő két apró bábot. Egyszerűek, bármely nő, aki tanulta szövés művészetét, képes ilyesmit alkotni. Azonban ami talán kísérteties lehet, hogy a bábok pontosan úgy néznek ki, mint Valer és Ttari, mintha csak egy az egyben róluk mintázták volna. Ekkor a férfi megszólal, de nem saját hangján, kicsit mélyebb hangot erőltet, amilyen Ttarié:*
- Valer, milyen szép hajad van *száját összeszorítja, és a bábu száját mozgatja, mintha nem is ő, hanem valóban a Ttari-báb beszélni. Ezután vékony, nőies hangot vesz fel, és a Valer-báb 'szólal meg':*
- Ó, köszönöm *eközben a játék mér szórakozottan végig is simít a fehér szöveten, mely Valer haját szimbolizálja, majd a férfi folytatja a női hangon* És mond csak, mi járatban vagy? *majd ismét a Ttari-báb helyett kezd a mélyebb hangon beszélni* Az élet egy könyv, én pedig cselekményt akarok vinni bele.
*Így játszogat még a bábokkal, visszaidéz egy-egy morzsát az elfek beszélgetéséből, sőt, sokszor még a gondolataikat is. Ilyenkor a báb szája sincs nyitva, onnan lehet tudni, hogy akiről mintázták, az csak gondolta:*
- Egy idegent nem érdekel az ilyesmi *'gondolja' a Ttari-báb, másik helyzetben:* Nem fogom beavatni *ezek pedig a Valer-báb gondolatai, persze kimondva a férfi által. Hát így játszik a bábos, visszaidézve a beszélgetések darabkáit, és feltárva az egyik fél gondolatait a másik előtt. Mielőtt azonban még bármelyikük és megszólalhatna, a férfi kicsit lassabban, de nyomatékosan rátér az utolsó mondatokra. Először a női hangon:*
- Veled mennék *majd a mélyebb hangra vált* De én sem tudom, hova megyek *a bábok szája persze szüntelenül mozog. Látszik, hogy a férfi érti a dolgát, valóban kiváló bábjátékos, ha most előadást tartott volna, nyilván repkednének az aranyak. De ő sokkal többet tett. Valószínűleg lól megrémítette a párost azzal, hogy nem csak szavaikat, de gondolataikat is szinte pontosan visszamondta. Majd végre háta mögé rejti a bábokat, a párosra szegezi szemeit, és úgy szólal meg, ezúttal saját hangján:*
- Úgy ám, mi legyen ezután? *majd előveszi háta mögül a kezeit, ezúttal azonban az egyik kezén Valer bábja, a másikon egy idegené van, akinek 'arca' nem látszik a a fekete lepeltől. A férfi pedig újra megszólal:*
- Javaslom, mentsd meg a hölgyet *néz Ttarira, és közben az új báb kezeit szépen lassan a Valer-báb köré fonja. Ebben a pillanatban gyakorlatilag a semmiből megjelenik az igazi Valer mögött egy alak, kinek arcát fekete lepel takarja, és szakasztott mása a bábnak. És épp úgy, ahogy a báb is tette, megragadja a nőt, mielőtt az bármit is tehetne, és elrohan vele a temető irányába. Ekkor a férif újfent megszólal női hangon, mosollyal az arcán, miközben a Valer-báb szája tátog:*
- Ments meg, Ttari, ments meg!