//Ser Lazzur figyelmébe//
*A megjegyzésre bólint. Nem igazán várt mást egy sötételftől, mint benyomásokon alapuló észlelést. Vagy azoktól függő véleményt. Persze, hogy nincsenek kedvére az erős szagok, színek, fény... És ez olyan... Szimpatikus.*
- Kristály foglalattal.
*Egészíti még ki a férfi mondatát. Eltelik néhány néma pillanat, azután Gael mély hangon, halkan felnevet, eszmélve, hogy az erős közhely irányába tart. Nem akar úgy viselkedni, mint egy szerelmes fruska, kinek a tojáshéj még ott a fenekén, hiszen ezek közül egy sem igaz. És költőnek sem képzeli magát.*
- Elnézést.
*Szabadkozik, még mindig mosolyogva. Előre tekintve folytatják a sétát.
Némán bólint, elfogadva a tényt, hogy a lovag is képviselteti magát, vagy a házát. Félreértés ne essék, egyáltalán nem a várható jelenléte zavarja, inkább a tudat, hogy úgy látszik benne sem találhat társra - neki is, mint a többi férfinek, a szenvedélye a versengés, legyen szó rangról, harcról, vadászatról, hódításról. De mindegy is, majd csak elüti valahogy az időt, amíg ezek a vacsorát kajtatják.
Kérdésére nem kap választ, legalábbis nem olyat, ami kielégítené a kíváncsiságát. Szemöldökét felvonva pillant oldalra, várva az esetleges folytatást, amit meg is kap.*
- Dwirinthalen.
*Mondja ki a nevet, persze hibás kiejtéssel. Több gondolatot nem közöl. Az a sötételf család, akik nem rég érkeztek a városba. Eddig nem hallott róluk túl sokat. Ha valaki emlegette, az is tartózkodva.
De egyszercsak a férfi elengedi, ott hagyja. A nő értetlenkedve megtorpan, tekintetével követi a mélyésgit, de nem látja mit csinál, mivel háttal van. Végül visszatér egy fagyott rózsával a kezében. Neki?*
- Köszönöm, uram.
*Egy pillanatra találkozik a pillantásuk, azután a hölgy hirtelen lesüti a szemét. Mintha a rózsát tanulmányozná. Ezt most mire vélje? Reméli, csak az illem szándéka adományozta a virágot. Nem kell most semmiféle bonyodalom, nincs szükség Garim megrovó szavaira, sem a bátyja fenyegetőzéseire. De mindennek ellenére a Ser kedves, a nőnek jólesik a gesztus.*
- Valóban szép.
*Csak hallgat tovább, mikor újabb morzsa hullik el a múltból, mi rögtön kíváncsiságot ébreszt.*
- Felvidéki hadjáratok?
*A kérdésre nem csak egy igent, vagy nemet vár, hanem mikor, hogy, miért, ki. De talán nyilvánvaló, hogy többet akar hallani. Türelmesen vár, hallgat, mindent ami elhangzik. De az idő telik, nemsokára dél. Ideje indulni.*
- Bocsásson meg uram, de atyám vár, nemsokára hazatérünk. De a főtérig velem tarthatna.