//Antasnak//
*Miután kifizették a szállást, összeszedték magukat, Antas és Arae a Templomkert felé veszik az irányt. Antas szerint ott lesz a verseny, úgyhogy oda kell menniük. Arae tudja, hogy izgulnia kellene, de tudja, hogy a ruha csodálatos, úgyhogy most már nem rajtuk múlik, hogy hányadikak lesznek. Ő mindent meg fog tenni, amit tud. Amikor beérnek a kertbe, keresnek egy padot, és ott leülnek. Aztán Antas hirtelen elkapja és megcsókolja. Utána mosolyogva figyeli a férfi arcát, és nevetve ad neki egy puszit.*
-Nekem is hiányoztál...úgy... *kicsit elpirul, de gyorsan hozzábújik a férfihoz, hogy ne lássa a pirulását.*
-Tényleg nincsenek túl sokan. *Mondja körülnézve - valójában senkit nem lát, aki a versenyre igyekezne.* - Ha nem ismernélek, azt gondolnám, hogy csak azért találtad ki ezt az egészet, hogy velem lehess. *Ugratja Antast, de végül felkapja a ruhát és egy bokorhoz húzza a férfit.*
-Ez megfelel, nem? *Gyorsan átöltözik, hogy nehogy pont most jöjjön meg valaki.* - Na még mindig jól áll? *kérdi Antastól és körbefordul. Tetszik neki, ahogy pörög a szoknya, ahogy körbeforog.* - Bárcsak megtarthatnánk ezt a ruhát. Nagyon jól sikerült. Habár a többi munkádat még nem ismerem. De nem is rossz ötlet...ha továbbra is együtt maradunk, készíthetnél nekem pár ruhát, hétköznapi használatra.
*Odalép hozzá és a férfihoz bújik. Szorosan öleli magához.*
-Remélem nyerni fogunk. Nagyon megérdemelnéd. *bízatatóan rámosolyog*