Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-11-04 14:34:36
Üzenet elküldve: 2018-11-04 14:34:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naty//
*Naty kérdésére csak értetlenül rázza a fejét.*
- Ne kérdezd, nem tudom. Aleimord... Fura volt mindig is. És biztosan nehezen viseli ezt az egészet, de azért úgy gondolom, mindennek van egy határa.
*Talán még tudta is volna szeretni a férfit, volt szerethető oldala, valamilyen szinten pedig még vonzódott is hozzá. ezért vállalta be, hogy segít neki, és méltán nem ezt a köszönetet várta. Nyilván Naty sem.
A lány szavaira zavarodottan vonja fel szemöldökét. Egyre inkább kezdi azt hinni, hogy Aleimord egyszerűen csak megőrült. Miért adna pénzt Natynak, ha utána őt okolja a történtekért?*
- Igen? Én már ezt nem tudom követni. De mindegy is, nem szeretnék ezzel foglalkozni. A gyűrűt már odaadtam Kriyonnak, hogy adja el valami kereskedőnek jó pénzért.
~Abból talán lesz egy kis vagyon a kúriára pluszban.~
*Viszonozza barátnője ölelését. Nagyon örül neki, hogy találkozott vele, és pár nap múlva viszont láthatják egymást, ha minden jól megy.*
- Arra gondoltam, elmegyek az otthon felé, csak hogy megnézzem, maradt-e valami, amit magammal vihetnék az új birtokra. Eljössz velem arra vagy másfelé van dolgod?
//Naty//
*Naty kérdésére csak értetlenül rázza a fejét.*
- Ne kérdezd, nem tudom. Aleimord... Fura volt mindig is. És biztosan nehezen viseli ezt az egészet, de azért úgy gondolom, mindennek van egy határa.
*Talán még tudta is volna szeretni a férfit, volt szerethető oldala, valamilyen szinten pedig még vonzódott is hozzá. ezért vállalta be, hogy segít neki, és méltán nem ezt a köszönetet várta. Nyilván Naty sem.
A lány szavaira zavarodottan vonja fel szemöldökét. Egyre inkább kezdi azt hinni, hogy Aleimord egyszerűen csak megőrült. Miért adna pénzt Natynak, ha utána őt okolja a történtekért?*
- Igen? Én már ezt nem tudom követni. De mindegy is, nem szeretnék ezzel foglalkozni. A gyűrűt már odaadtam Kriyonnak, hogy adja el valami kereskedőnek jó pénzért.
~Abból talán lesz egy kis vagyon a kúriára pluszban.~
*Viszonozza barátnője ölelését. Nagyon örül neki, hogy találkozott vele, és pár nap múlva viszont láthatják egymást, ha minden jól megy.*
- Arra gondoltam, elmegyek az otthon felé, csak hogy megnézzem, maradt-e valami, amit magammal vihetnék az új birtokra. Eljössz velem arra vagy másfelé van dolgod?
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-11-02 19:26:34
Üzenet elküldve: 2018-11-02 19:26:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nai//
*Elraktározza a hallottakat, amivel végső soron egyet is ért. A megfelelő távolság megválasztása minden szempontból fontos.*
- Hogy? Aleimord? *kerekedik a szeme Nairada kifakadására.*
- Nadehát... és ebben neked mi lett volna jó? *Nem igazán érti, talán tényleg nincs értelme, vagy csak vajmi kevés információja van. Mert nem egy buta lány, de ezt az összefüggést még nem igazán látja.*
- És... sosem vágytam nemesi rangra. Úgy is folyton aranykalickában voltam, hát még ha rangom lett volna.
*Értetlen pillantással rázza meg a fejét. Tudja nagyon jól, hogy néhány nemes lánynak szabadosabb élete volt Artheniorban, mint egy örömlánynak. De neki, még rang nélkül is több szigor jutott, mint kellett volna.*
- Találkoztam vele, és a fiával. A kezembe nyomott egy nagy erszény aranyat, és eltűnt a tömegben... Én nem is tudom, miért kaptam. Meg sem tudtam köszönni. Azt hiszem, már nem neheztelt, hiszen, mi másért adhatta volna.
*Mai napig nem érti a dolgot, és szívesen beszélt volna Aleimorddal, egy nyugalmasabb bár bizton nem vidám este lett volna, de úgy, hogy a tömegben eltűnt, még a vidéki birtok helyét sem tudta meg tőle. Így aligha van más esélye az újrakezdésre.*
- Egy pár nap, talán már holnap el tudok én is indulni. Megtalállak Nai *bólogat, kezében barátnője kezével.* Vashegy, aztán Synmira *ismétli, mint jó diák a leckét.*
- Köszönöm *öleli magához Nairadát szorosan, s megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából. Még sokáig nem engedi el, talán egy percek is eltelnek, ha Nai nem szakítja meg hamarabb.*
//Nai//
*Elraktározza a hallottakat, amivel végső soron egyet is ért. A megfelelő távolság megválasztása minden szempontból fontos.*
- Hogy? Aleimord? *kerekedik a szeme Nairada kifakadására.*
- Nadehát... és ebben neked mi lett volna jó? *Nem igazán érti, talán tényleg nincs értelme, vagy csak vajmi kevés információja van. Mert nem egy buta lány, de ezt az összefüggést még nem igazán látja.*
- És... sosem vágytam nemesi rangra. Úgy is folyton aranykalickában voltam, hát még ha rangom lett volna.
*Értetlen pillantással rázza meg a fejét. Tudja nagyon jól, hogy néhány nemes lánynak szabadosabb élete volt Artheniorban, mint egy örömlánynak. De neki, még rang nélkül is több szigor jutott, mint kellett volna.*
- Találkoztam vele, és a fiával. A kezembe nyomott egy nagy erszény aranyat, és eltűnt a tömegben... Én nem is tudom, miért kaptam. Meg sem tudtam köszönni. Azt hiszem, már nem neheztelt, hiszen, mi másért adhatta volna.
*Mai napig nem érti a dolgot, és szívesen beszélt volna Aleimorddal, egy nyugalmasabb bár bizton nem vidám este lett volna, de úgy, hogy a tömegben eltűnt, még a vidéki birtok helyét sem tudta meg tőle. Így aligha van más esélye az újrakezdésre.*
- Egy pár nap, talán már holnap el tudok én is indulni. Megtalállak Nai *bólogat, kezében barátnője kezével.* Vashegy, aztán Synmira *ismétli, mint jó diák a leckét.*
- Köszönöm *öleli magához Nairadát szorosan, s megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából. Még sokáig nem engedi el, talán egy percek is eltelnek, ha Nai nem szakítja meg hamarabb.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-11-02 16:06:37
Üzenet elküldve: 2018-11-02 16:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naty//
- Persze, találkoztam. De azért...jobb vigyázni vele. Kétségkívül nagyban megkönnyítette a dolgom, de azért a pár lépés távolságot jobb megtartani, minden szinten.
*Aztán majd kialakul, mennyire lehet ezt kivitelezni. Hűbéri esküjével valamilyen szinten elkötelezte magát, de nem szabad a seggnyalás túloldalára sem átesni.*
- Nem érdekel Aleimord! Felőlem aztán földig rombolhatják azt az átkozott kúriát, vele együtt.
*Fakad ki hirtelen barátnője szavaira, de aztán vesz egy nagy levegőt, hogy lenyugtassa magát.*
- Nemrég kaptam tőle egy levelet, hogy biztosan én terveltem ki Aleina elrablását, csonkítását, és azért tűntem el a lázadás előtt, mert ebben is benne van a kezem. *Idegesen felnevet, majd Naty felé fordul.* Téged is említett ám. Azt írta, mind ezt azért csináltam, hogy az ő családját ellehetetlenítsem, és hogy te hozzámehess, ezzel nemesi rangot nyerve. Nem beszéltél azóta vele?
*Kíváncsian figyeli, a lány mit reagál a hírre, mert személy szerint Nai igen csak felbosszantotta magát, mikor ezen sorokat olvasta.*
- Nagyon örülnék, ha tényleg odajönnél! És... Amikor csak szeretnél. Én ugyan ma még visszaindulok, de te ha még maradnál, hát majd találkozunk ott. Még nem áll kúria a birtokon, addig Synmirán kaptam szállást. Ott megtalálsz, és ha én kérem, te is ottmaradhatsz. Aztán meg majd ha meglesz a kúria, hát ott. Mit gondolsz?
//Naty//
- Persze, találkoztam. De azért...jobb vigyázni vele. Kétségkívül nagyban megkönnyítette a dolgom, de azért a pár lépés távolságot jobb megtartani, minden szinten.
*Aztán majd kialakul, mennyire lehet ezt kivitelezni. Hűbéri esküjével valamilyen szinten elkötelezte magát, de nem szabad a seggnyalás túloldalára sem átesni.*
- Nem érdekel Aleimord! Felőlem aztán földig rombolhatják azt az átkozott kúriát, vele együtt.
*Fakad ki hirtelen barátnője szavaira, de aztán vesz egy nagy levegőt, hogy lenyugtassa magát.*
- Nemrég kaptam tőle egy levelet, hogy biztosan én terveltem ki Aleina elrablását, csonkítását, és azért tűntem el a lázadás előtt, mert ebben is benne van a kezem. *Idegesen felnevet, majd Naty felé fordul.* Téged is említett ám. Azt írta, mind ezt azért csináltam, hogy az ő családját ellehetetlenítsem, és hogy te hozzámehess, ezzel nemesi rangot nyerve. Nem beszéltél azóta vele?
*Kíváncsian figyeli, a lány mit reagál a hírre, mert személy szerint Nai igen csak felbosszantotta magát, mikor ezen sorokat olvasta.*
- Nagyon örülnék, ha tényleg odajönnél! És... Amikor csak szeretnél. Én ugyan ma még visszaindulok, de te ha még maradnál, hát majd találkozunk ott. Még nem áll kúria a birtokon, addig Synmirán kaptam szállást. Ott megtalálsz, és ha én kérem, te is ottmaradhatsz. Aztán meg majd ha meglesz a kúria, hát ott. Mit gondolsz?
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-11-01 08:42:04
Üzenet elküldve: 2018-11-01 08:42:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nai//
~Hadúr?~
*Quantall is csak jót mondott a Hadúrról, az ő szavára pedig mindenképpen ad. Aztán később az a marcona fickó is, aki hazakísérte, azokkal a furcsa sárga szemeivel. Ő is kegyesnek írta le, és Jaz, az a csalafinta félvér, a már-már pimaszságig illedelmes modorával. Ő is kapott egy esélyt a Thargoknál. Naty voltaképpen semmire sem vágyik jobban, mint hogy valóban biztonságban legyen, és ne kelljen gyerekekkel és mindenfélemás népekkel harcolnia. Nem mint ha nem tenné meg a túlélésért, vagy azokért, akiket szeret.*
- Hallottam már a nagylelkűségéről. Akkor hát igaz? Találkoztál vele?
*De ezek a kérdések csak úgy hagyják el a száját, hogy valójában tudja a választ. Csupán egy apró megerősítés kell neki. Már talán akkor meg kellett volna látogatnia azt a népet, amikor azzal a sárgaszeművel találkozott.*
- Nem láttam a házatokat, de Aleimord kúriája romokban. Kifosztva, kiégve. Voltam ott… *Furcsa egy kontraszt, hogy a barbár férfi épségben hazakísérte őt a fogadóba, míg a városiak vérét vették volna. Nem kell sokat győzködnie Nairadának, hogy szeme felragyogjon a meghívásra, és kezei barátnője kezeire szorítsanak.*
- Szívesen mennék Nairada…de most? Máris?
//Nai//
~Hadúr?~
*Quantall is csak jót mondott a Hadúrról, az ő szavára pedig mindenképpen ad. Aztán később az a marcona fickó is, aki hazakísérte, azokkal a furcsa sárga szemeivel. Ő is kegyesnek írta le, és Jaz, az a csalafinta félvér, a már-már pimaszságig illedelmes modorával. Ő is kapott egy esélyt a Thargoknál. Naty voltaképpen semmire sem vágyik jobban, mint hogy valóban biztonságban legyen, és ne kelljen gyerekekkel és mindenfélemás népekkel harcolnia. Nem mint ha nem tenné meg a túlélésért, vagy azokért, akiket szeret.*
- Hallottam már a nagylelkűségéről. Akkor hát igaz? Találkoztál vele?
*De ezek a kérdések csak úgy hagyják el a száját, hogy valójában tudja a választ. Csupán egy apró megerősítés kell neki. Már talán akkor meg kellett volna látogatnia azt a népet, amikor azzal a sárgaszeművel találkozott.*
- Nem láttam a házatokat, de Aleimord kúriája romokban. Kifosztva, kiégve. Voltam ott… *Furcsa egy kontraszt, hogy a barbár férfi épségben hazakísérte őt a fogadóba, míg a városiak vérét vették volna. Nem kell sokat győzködnie Nairadának, hogy szeme felragyogjon a meghívásra, és kezei barátnője kezeire szorítsanak.*
- Szívesen mennék Nairada…de most? Máris?
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-30 18:35:39
Üzenet elküldve: 2018-10-30 18:35:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naty//
- Az, tényleg fantasztikus! A Hadúr nagyon nagylelkű volt, én sem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni.
*Így utólag belegondolva valóban hálás lehet a sorsnak, hogy ilyen könnyen mászott ki a gödörből, már ami Arthenior többi nemesét illeti.
Amit apjáról mond neki Naty, arra csak elhúzza a száját, de egyebet nem felel. Magában ezt már elrendezte.*
- Igen, délen. És azok pont a barbárok. Igaz, nem a szó szoros értelmében azok, de... Fura egy népség. *Halkan felnevet.* Bevallom, párszor olyan érzésem volt, hogy menten berángat három marcona szakállas egy sarokba.
*Bár talán ehhez Kriyonnak lett volna egy-két szava. Vagy ha más nem, beszállt volna hozzájuk, de Nai nagyon reméli, hogy inkább az első, ha már fényesre nyalja a mágus seggét.*
- Naty, már nincs itt semmim. A házam? Láttad azt te? Én nem voltam arra, de inkább nem is akarok. A vagyonom egy része az északi birtokon van, a másik fele szerintem valamelyik koldus nyakában lóg. Én sem akarom ott újrakezdeni az életem, de nincs más választásom.
*Barátnőjére néz, szeme tele csalódottsággal. Hogyne sajnálná maga mögött hagyni az eddigi életét!*
- Amonon tovább vihetem, amit apám elkezdett itt. Mágiát tanulhatok és biztonságosabb is. Már semmi dolgom Artheniorban. De tudod mit? Miért nem jössz velem vissza Vashegyre?
*Az ötletre fellelkesül, nagyon örülne neki, de persze azt is teljesen meg tudja érteni, ha Naty nem él a lehetőséggel. A lány még így is vissza tud menni a családjához, arrafelé szintén ugyanolyan biztonságos.*
//Naty//
- Az, tényleg fantasztikus! A Hadúr nagyon nagylelkű volt, én sem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni.
*Így utólag belegondolva valóban hálás lehet a sorsnak, hogy ilyen könnyen mászott ki a gödörből, már ami Arthenior többi nemesét illeti.
Amit apjáról mond neki Naty, arra csak elhúzza a száját, de egyebet nem felel. Magában ezt már elrendezte.*
- Igen, délen. És azok pont a barbárok. Igaz, nem a szó szoros értelmében azok, de... Fura egy népség. *Halkan felnevet.* Bevallom, párszor olyan érzésem volt, hogy menten berángat három marcona szakállas egy sarokba.
*Bár talán ehhez Kriyonnak lett volna egy-két szava. Vagy ha más nem, beszállt volna hozzájuk, de Nai nagyon reméli, hogy inkább az első, ha már fényesre nyalja a mágus seggét.*
- Naty, már nincs itt semmim. A házam? Láttad azt te? Én nem voltam arra, de inkább nem is akarok. A vagyonom egy része az északi birtokon van, a másik fele szerintem valamelyik koldus nyakában lóg. Én sem akarom ott újrakezdeni az életem, de nincs más választásom.
*Barátnőjére néz, szeme tele csalódottsággal. Hogyne sajnálná maga mögött hagyni az eddigi életét!*
- Amonon tovább vihetem, amit apám elkezdett itt. Mágiát tanulhatok és biztonságosabb is. Már semmi dolgom Artheniorban. De tudod mit? Miért nem jössz velem vissza Vashegyre?
*Az ötletre fellelkesül, nagyon örülne neki, de persze azt is teljesen meg tudja érteni, ha Naty nem él a lehetőséggel. A lány még így is vissza tud menni a családjához, arrafelé szintén ugyanolyan biztonságos.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-30 10:30:58
Üzenet elküldve: 2018-10-30 10:30:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nai//
*Natyt megviselte ez néhány nap, éppen próbál zöld ágra vergődni, így könnyen lehet, hogy az, amire Nai kíváncsi, nem most kerül terítékre. Jelenleg azt érzi, hogy egy szót sem tudna minderről mondani. Ezért aztán nagyon is jól esik neki, hogy Nairada beszél, és amit mond, végképp megnyugvással tölti el.*
- Birtokot? Ez fantasztikus. Itt már valóban semmi nem maradt...
*Natynak legalábbis semmi, addig sem volt túl sok.*
- Sajnálom apádat. Nem láttam őt, már nagyon rég óta.
*Sajnálja az elf férfit, és könnyen elhiszi, hogy meghalt, mert ő magának sem sokon múlott, csupán gyerekek keze által meghalni.*
- Amon. Ez délen van? A barbár népek felé?
*Próbálja beazonosítani a hallottak alapján.*
- Mit csinálsz majd ott? Miből kezded újra? Itt a házatok, a vagyonotok...
*A ház, ami valószínűleg porrá égett.
Most az egyszer hálát ad azért, hogy annak idején apja elcitálta a családot, és a birtokra telepedtek le.*
//Nai//
*Natyt megviselte ez néhány nap, éppen próbál zöld ágra vergődni, így könnyen lehet, hogy az, amire Nai kíváncsi, nem most kerül terítékre. Jelenleg azt érzi, hogy egy szót sem tudna minderről mondani. Ezért aztán nagyon is jól esik neki, hogy Nairada beszél, és amit mond, végképp megnyugvással tölti el.*
- Birtokot? Ez fantasztikus. Itt már valóban semmi nem maradt...
*Natynak legalábbis semmi, addig sem volt túl sok.*
- Sajnálom apádat. Nem láttam őt, már nagyon rég óta.
*Sajnálja az elf férfit, és könnyen elhiszi, hogy meghalt, mert ő magának sem sokon múlott, csupán gyerekek keze által meghalni.*
- Amon. Ez délen van? A barbár népek felé?
*Próbálja beazonosítani a hallottak alapján.*
- Mit csinálsz majd ott? Miből kezded újra? Itt a házatok, a vagyonotok...
*A ház, ami valószínűleg porrá égett.
Most az egyszer hálát ad azért, hogy annak idején apja elcitálta a családot, és a birtokra telepedtek le.*
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-25 23:12:12
Üzenet elküldve: 2018-10-25 23:12:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naty//
*Natyt sokkal érzékenyebben érinti a találkozás, mint Nairadát, látja ezt ő is, így aztán jól megszorítja barátnője kezét. Nagyon kezdi érdekelni, mi történhetett vele, hogy így odavan, de nem szeretné egyből ilyen kérdésekkel nyaggatni. Majd azoknak is eljön az idejük.*
- Nem, valószínűleg valóban nem lesz!
*Hangja ugyan tele van sajnálattal, hisz otthonát veszítette el, de közel sincs benne annyi reménytelenség, mint ahogy azt Natyban érzi. Amon neki már egy biztos pont, bárhogy is legyen.*
- Én szerencsére a lehető legjobban megúsztam a dolgot. A mágustoronynál jártunk apámmal, mikor a lázadásról kaptuk a híreket. Ő visszafordult, én meg elmentem egy férfival Synmirára, akivel a toronyban találkoztam. Apám... *Lesüti szemeit.* Felőle azóta nem hallottam, valószínűleg már halott.
*Titkon azért még mindig reménykedik, hogy ez nem így van, bár a realitás talaján állva erre kicsi az esély.*
- Szereztem egy birtokot Amonon. Ott fogok letelepedni és újrakezdeni. Artheniorba bolondság lenne visszajönni!
*A kis afférját Kriyonnal nem említi meg egyelőre, szándékosan. Aleimordra pedig még csak gondolni sem akar, a legkevésbé pedig azt, hogy most is ő legyen a téma.*
- Szóval... Szerencsém volt, mondhatni. Nagyon remélem, azért neked sem volt túl vészes a helyzet.
//Naty//
*Natyt sokkal érzékenyebben érinti a találkozás, mint Nairadát, látja ezt ő is, így aztán jól megszorítja barátnője kezét. Nagyon kezdi érdekelni, mi történhetett vele, hogy így odavan, de nem szeretné egyből ilyen kérdésekkel nyaggatni. Majd azoknak is eljön az idejük.*
- Nem, valószínűleg valóban nem lesz!
*Hangja ugyan tele van sajnálattal, hisz otthonát veszítette el, de közel sincs benne annyi reménytelenség, mint ahogy azt Natyban érzi. Amon neki már egy biztos pont, bárhogy is legyen.*
- Én szerencsére a lehető legjobban megúsztam a dolgot. A mágustoronynál jártunk apámmal, mikor a lázadásról kaptuk a híreket. Ő visszafordult, én meg elmentem egy férfival Synmirára, akivel a toronyban találkoztam. Apám... *Lesüti szemeit.* Felőle azóta nem hallottam, valószínűleg már halott.
*Titkon azért még mindig reménykedik, hogy ez nem így van, bár a realitás talaján állva erre kicsi az esély.*
- Szereztem egy birtokot Amonon. Ott fogok letelepedni és újrakezdeni. Artheniorba bolondság lenne visszajönni!
*A kis afférját Kriyonnal nem említi meg egyelőre, szándékosan. Aleimordra pedig még csak gondolni sem akar, a legkevésbé pedig azt, hogy most is ő legyen a téma.*
- Szóval... Szerencsém volt, mondhatni. Nagyon remélem, azért neked sem volt túl vészes a helyzet.
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-25 08:01:01
Üzenet elküldve: 2018-10-25 08:01:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nai//
*Keze indulna, hogy a lány keze felé nyúljon. Ellenőrzésképp, hogy biztosan jól lát, és nem csak valami káprázat az, hogy Nairada ül a padon. De Nai gyorsabb, s még csak a mozdulat gondolatáig jut Natalayda, mire a lány felpattanva ölelésébe vonja. Moccanni sem tud egy pár pillanatig, míg Nai el nem engedi, csak tenyerével tudja lapogatni annak derekát, a törzséhez szorult kezei okán.
Leül a padra, ahová barátnője vezeti, gépiesen lépked. Az eddigi napokba egy kis fény is vetül végre, egy kis öröm, hogy újra látja barátnőjét. Csak azért olyan tehetetlen, mert el sem hiszi még, azt gondolja, biztosan álmodik.*
- Tényleg te vagy az Nai? Én is nagyon aggódtam érted *szólal meg összeszoruló torokkal. Az elmúlt kevéske nap, még nem volt elegendő, hogy helyre hozza magát, de talán az élet is kevés volna befoltozni azt a sötét hasítékot a lelkén, amit a tőrökkel okozott. *
- Igen, fellázadtak. Ez a város, már talán sosem lesz olyan, mint régen. *Éppen úgy, ahogyan ő maga sem.*
- Nem, nem! Mesélj te előbb *fogja közre barátnője kezeit, s az ölébe húzza azokat. Melengeti, mint valami kincset, amit ha végre megtalált sosem eresztené hideg ujjai közül.
Nem tudja hol kezdhetné, így a legegyszerűbb az, ha Nairada mesél, Natynak pedig van ideje összeszednie gondolatait.*
//Nai//
*Keze indulna, hogy a lány keze felé nyúljon. Ellenőrzésképp, hogy biztosan jól lát, és nem csak valami káprázat az, hogy Nairada ül a padon. De Nai gyorsabb, s még csak a mozdulat gondolatáig jut Natalayda, mire a lány felpattanva ölelésébe vonja. Moccanni sem tud egy pár pillanatig, míg Nai el nem engedi, csak tenyerével tudja lapogatni annak derekát, a törzséhez szorult kezei okán.
Leül a padra, ahová barátnője vezeti, gépiesen lépked. Az eddigi napokba egy kis fény is vetül végre, egy kis öröm, hogy újra látja barátnőjét. Csak azért olyan tehetetlen, mert el sem hiszi még, azt gondolja, biztosan álmodik.*
- Tényleg te vagy az Nai? Én is nagyon aggódtam érted *szólal meg összeszoruló torokkal. Az elmúlt kevéske nap, még nem volt elegendő, hogy helyre hozza magát, de talán az élet is kevés volna befoltozni azt a sötét hasítékot a lelkén, amit a tőrökkel okozott. *
- Igen, fellázadtak. Ez a város, már talán sosem lesz olyan, mint régen. *Éppen úgy, ahogyan ő maga sem.*
- Nem, nem! Mesélj te előbb *fogja közre barátnője kezeit, s az ölébe húzza azokat. Melengeti, mint valami kincset, amit ha végre megtalált sosem eresztené hideg ujjai közül.
Nem tudja hol kezdhetné, így a legegyszerűbb az, ha Nairada mesél, Natynak pedig van ideje összeszednie gondolatait.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-22 23:49:28
Üzenet elküldve: 2018-10-22 23:49:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naty//
*Hirtelen mintha ismerős hangot hallana meg maga mellől.*
~Mintha...~
*Kinyitja szemeit, és alig tudja elhinni, hogy valóban barátnője áll előtte.*
- Naty, Eeyrre!
*Felugrik, és jó szorosan magához öleli a lányt. Nem hitte volna, hogy a véletlen folytán fog összeakadni vele. Már az is megfordult a fejében, hogy magához hasonlóan már Naty is egy másik városban próbálja meghúzni magát a zavargások elől.*
- Úgy örülök, hogy látlak! Aggódtam érted!
*Elengedi a lányt, és pad felé húzza, hogy üljön le mellé, persze ha csak nem tiltakozik ellene. Sok minden mondanivalója van...*
- Annyi mindent el szeretnék mesélni! Na de kezd előbb te. Mesélj, mi történt veled? Hallottam, hogy fellázadtak a polgárok és felgyújtották az egész szegénynegyedet. Remélem jól vagy azért!
*Ezer kérdése van, de nem szeretne mindent egyszerre barátnője nyakába önteni. Majd szépen lassan, mindennek eljön a maga ideje.*
//Naty//
*Hirtelen mintha ismerős hangot hallana meg maga mellől.*
~Mintha...~
*Kinyitja szemeit, és alig tudja elhinni, hogy valóban barátnője áll előtte.*
- Naty, Eeyrre!
*Felugrik, és jó szorosan magához öleli a lányt. Nem hitte volna, hogy a véletlen folytán fog összeakadni vele. Már az is megfordult a fejében, hogy magához hasonlóan már Naty is egy másik városban próbálja meghúzni magát a zavargások elől.*
- Úgy örülök, hogy látlak! Aggódtam érted!
*Elengedi a lányt, és pad felé húzza, hogy üljön le mellé, persze ha csak nem tiltakozik ellene. Sok minden mondanivalója van...*
- Annyi mindent el szeretnék mesélni! Na de kezd előbb te. Mesélj, mi történt veled? Hallottam, hogy fellázadtak a polgárok és felgyújtották az egész szegénynegyedet. Remélem jól vagy azért!
*Ezer kérdése van, de nem szeretne mindent egyszerre barátnője nyakába önteni. Majd szépen lassan, mindennek eljön a maga ideje.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-22 08:51:24
Üzenet elküldve: 2018-10-22 08:51:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nai//
*Nem is érti, miért jár a városban, ahelyett, hogy messziről elkerülné. Talán ez is olyan dolog, mint ami az utóbbi időben jellemezte őt. Minden terve halogatásra került eddig, csak sodródott az árral. Ennek köszönhető minden ártalom, ami érte.
Lelki sebei, minden testit felülmúlnak, így az egyetlen helyre jön, ahol még akad egy kis remény. Ha másért nem is, a tisztás után a második legjobb hely a gondolkodásra, a templomkert. Muszáj egyedül lennie, hogy mindentől távol számot vethessen.
Lassan lépked emlékei szerint egy félreeső pad felé, ám azon már addigra ül valaki.
Mikor közelebb ér, nem hisz a szemének, biztosan nem lehet ő, hisz már mióta nem látta. A szeme biztosan megcsalja, már meg is bolondult, erre más magyarázat nincsen. Szótlanul áll meg a padon ücsörgő mellett, s hitetlen szavai suttogón hagyják el ajkait.*
- Nairada? Tényleg *megakad a mondatban* tényleg te vagy az?
//Nai//
*Nem is érti, miért jár a városban, ahelyett, hogy messziről elkerülné. Talán ez is olyan dolog, mint ami az utóbbi időben jellemezte őt. Minden terve halogatásra került eddig, csak sodródott az árral. Ennek köszönhető minden ártalom, ami érte.
Lelki sebei, minden testit felülmúlnak, így az egyetlen helyre jön, ahol még akad egy kis remény. Ha másért nem is, a tisztás után a második legjobb hely a gondolkodásra, a templomkert. Muszáj egyedül lennie, hogy mindentől távol számot vethessen.
Lassan lépked emlékei szerint egy félreeső pad felé, ám azon már addigra ül valaki.
Mikor közelebb ér, nem hisz a szemének, biztosan nem lehet ő, hisz már mióta nem látta. A szeme biztosan megcsalja, már meg is bolondult, erre más magyarázat nincsen. Szótlanul áll meg a padon ücsörgő mellett, s hitetlen szavai suttogón hagyják el ajkait.*
- Nairada? Tényleg *megakad a mondatban* tényleg te vagy az?
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-21 00:17:04
Üzenet elküldve: 2018-10-21 00:17:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Naty//
*Alig tud hinni a szemének, mennyire megváltozott a város, mióta utoljára itt járt, és ráadásul a másik felén még nem is járt.
A templomban és a környékén körbekérdezősködött néhány embernél, nem tudnak-e valamit apjáról vagy Natyról. Na meg Aleimordról is kérdezett, mert nagyon szívesen vágná pofon azok után, amiket a levelében írt. Azonban sajnos sem előbbiekről és sem az utóbbiról nem tudtak semmilyen érdemi információt közölni vele.
Talán egyedül a templomkert az, ami ugyanolyan, mint a lázadás előtt. Így aztán most útja ide vezetett, hogy egy kis nosztalgikus érzés foghassa el. Fejéről hátrahajtja a csuklyát, ami eddig arcát takarta, és egy fűzfa alatti padot választ ki magának. Oda leül, hosszú pillanatig csak mered maga elé gondolataiba révedve. Ezután lecsukja a szemét, és halk, szinte suttogásnak sem nevezhető mormogással kezd Eeyrhez imádkozni.*
//Naty//
*Alig tud hinni a szemének, mennyire megváltozott a város, mióta utoljára itt járt, és ráadásul a másik felén még nem is járt.
A templomban és a környékén körbekérdezősködött néhány embernél, nem tudnak-e valamit apjáról vagy Natyról. Na meg Aleimordról is kérdezett, mert nagyon szívesen vágná pofon azok után, amiket a levelében írt. Azonban sajnos sem előbbiekről és sem az utóbbiról nem tudtak semmilyen érdemi információt közölni vele.
Talán egyedül a templomkert az, ami ugyanolyan, mint a lázadás előtt. Így aztán most útja ide vezetett, hogy egy kis nosztalgikus érzés foghassa el. Fejéről hátrahajtja a csuklyát, ami eddig arcát takarta, és egy fűzfa alatti padot választ ki magának. Oda leül, hosszú pillanatig csak mered maga elé gondolataiba révedve. Ezután lecsukja a szemét, és halk, szinte suttogásnak sem nevezhető mormogással kezd Eeyrhez imádkozni.*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-19 15:22:45
Üzenet elküldve: 2018-10-19 15:22:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Wremnard Wazophyr //
- Ühüm, tehát lesz egy vadlovad amit meg sem tudsz ülni, mert senki sem törte be.
*Kezd direkt provokációba átcsapni viselkedése, de hazudna ha azt mondaná nem élvezi, akkor is ha esetleg ne lenne igaza, persze ez nincs így. Végül kap egy mézes mázas történetet, amit udvariasan végighallgat, és csak kicsit enged teret arcán megjelenő mosolynak. Annak jellegéről az elf nem tudhat, ezért könnyen hiheti azt is, hogy esetleg megérintette a mese.*
- Ilyen ló nekem is kell.
*Motyogja orra alatt, hiszen ha életét menthetik meg, akkor már mindjárt egy egész ménest kérne ezekből. Bezzeg a szénfekete hátasa aligha áldozná az életét érte, hiszen ez csak egy ló és nem több, soha nem is gondolt az állatra úgy, mintha az ne egy eszközzel lenne egyenértékű. Persze a tanulság nem ment át, ezt Wremnard is sejthette, hiszen Hytia láthatóan eleget tanult eddigi élete során például az emberszerű lények ocsmány természetéről, az élet kegyetlenségéről, így az ilyen napsugaras csillogó elgondolások nem többek számára, mint szánalmas ábrándok.
A nyeregből lassan leereszkedik ő is, majd az egyik padhoz sétál és kiköti hozzá hátasát. Napsugárának biztos igaza van, elég feltűnőek lennének lóháton, sőt, talán elrejtésként szánt fekete öltözete is az, bár ez idővel majd kiderül. Az előbb említett irányba néz, ahol elvileg a Gazdagnegyed van, biccentve jelzi, hogy tudomásul vette, és ha nem ütköznek akadályba, akkor részéről folytathatják útjukat.*
- Ühüm, tehát lesz egy vadlovad amit meg sem tudsz ülni, mert senki sem törte be.
*Kezd direkt provokációba átcsapni viselkedése, de hazudna ha azt mondaná nem élvezi, akkor is ha esetleg ne lenne igaza, persze ez nincs így. Végül kap egy mézes mázas történetet, amit udvariasan végighallgat, és csak kicsit enged teret arcán megjelenő mosolynak. Annak jellegéről az elf nem tudhat, ezért könnyen hiheti azt is, hogy esetleg megérintette a mese.*
- Ilyen ló nekem is kell.
*Motyogja orra alatt, hiszen ha életét menthetik meg, akkor már mindjárt egy egész ménest kérne ezekből. Bezzeg a szénfekete hátasa aligha áldozná az életét érte, hiszen ez csak egy ló és nem több, soha nem is gondolt az állatra úgy, mintha az ne egy eszközzel lenne egyenértékű. Persze a tanulság nem ment át, ezt Wremnard is sejthette, hiszen Hytia láthatóan eleget tanult eddigi élete során például az emberszerű lények ocsmány természetéről, az élet kegyetlenségéről, így az ilyen napsugaras csillogó elgondolások nem többek számára, mint szánalmas ábrándok.
A nyeregből lassan leereszkedik ő is, majd az egyik padhoz sétál és kiköti hozzá hátasát. Napsugárának biztos igaza van, elég feltűnőek lennének lóháton, sőt, talán elrejtésként szánt fekete öltözete is az, bár ez idővel majd kiderül. Az előbb említett irányba néz, ahol elvileg a Gazdagnegyed van, biccentve jelzi, hogy tudomásul vette, és ha nem ütköznek akadályba, akkor részéről folytathatják útjukat.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-17 15:31:52
Üzenet elküldve: 2018-10-17 15:31:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A templomkert szépsége és a templom masszív hátsó fala, de még a nem túl rég zajlott ceremónia maradványai sem tűnnek fel neki. Bódultan lépdel a templom melletti ösvényen a fák árnyékában. Aztán valami mégis eljut a tudatához. Illetve valami hiánya. ~ Ó a francba, Tolvaj úr! ~ Gyors léptekkel indul vissza a temető felé, de a kapunk belépni valahogy nincs ínyére. ~ Persze baromság, meg nem normális, de most nem megyek oda vissza. Még fájnak az emlékek, amiket felidézett, pedig baromi mélyre temettem őket. Ha akartam sem tudtam volna rájuk így emlékezni, mielőtt megláttam azt a nyamvadt jelet. Na mindegy. ~ Megáll a kapuban és halkan, majd egyre hangosabban szólítgatni kezdi a macskát:*
-Tolvaj úr, Tolvaj úr, cicc, gyere már ide. * Ordítani nem lenne itt illendő, így más módszerhez folyamodik. Hátizsákjából előveszi a frissen szedett ördögvigyor egy levelét és elkezdi dörzsölgetni. Így elsőre ennyi elég is, hisz mögüle fúj a szél a folyó felé. Nem erős, de Tolvaj úrnak elég lesz. Mikor meghallja az amúgy igen halkan is járni képes macskát kicsörtetni a falevelek közül, gyorsan letép egy kis darabot a levélből és a többit visszateszi a zsákjába. Jó - jó, hogy a macska találta, de neki se tenne jót, ha fölfordulna itt a nagy nyugalomlökettől. Hagyja, hogy a macska megszerezze a kezéből a levéldarabkát, de picit azért elszórakozik vele. Elnézi a küzdelmét, ahogy a karmaival feszegeti az ujjait. Pár karmolást megér, hogy lássa a diadalittas győztes boldogságát. Óvatosan felemeli Tolvaj urat és a kabátja zsebébe rejti. Megkísérti persze a gondolat, hogyne tenné, hogy itt a templom mögött bújjon el gyorsan egy pipatömésnyi füst mögé az emlékek elől, de még túl friss, hogy igazán a tudatalattijára merje bízni a feldolgozását. Meg azért Eeyr templomkertjét se azzal tisztelné meg első látogatása alkalmával, hogy betépve kiröhög minden papot és gyászolót. Mert ugye ez sem lenne kizárt.
Miután a macska megvan, a kijáratokat kezdi felmérni. ~ Szegénynegyed, gazdagnegyed, esetleg maga a templom, mert az azért innen hátulról is tuti, hogy van bejárata. Az eddigi életemből a szegénynegyed is vállalható, de most valahogy jobban vonzz a gazdag. Talán ki tudom szúrni apám családjának palotáját, ha meg nem majd az egyiket kinevezem annak. Mondjuk a kikötőben mindenféle pletyka járja az itteni lázongásról, meg hogy nagy itt a kalamajka. Úgy mondták majdnem olyan veszélyes, mint ott egy átlag hétköznap. ~ Vigyorodik el. ~ Nem baj majd óvatos leszek. ~ Határozott léptekkel indul el a Gazdagnegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.17 15:36:05
*A templomkert szépsége és a templom masszív hátsó fala, de még a nem túl rég zajlott ceremónia maradványai sem tűnnek fel neki. Bódultan lépdel a templom melletti ösvényen a fák árnyékában. Aztán valami mégis eljut a tudatához. Illetve valami hiánya. ~ Ó a francba, Tolvaj úr! ~ Gyors léptekkel indul vissza a temető felé, de a kapunk belépni valahogy nincs ínyére. ~ Persze baromság, meg nem normális, de most nem megyek oda vissza. Még fájnak az emlékek, amiket felidézett, pedig baromi mélyre temettem őket. Ha akartam sem tudtam volna rájuk így emlékezni, mielőtt megláttam azt a nyamvadt jelet. Na mindegy. ~ Megáll a kapuban és halkan, majd egyre hangosabban szólítgatni kezdi a macskát:*
-Tolvaj úr, Tolvaj úr, cicc, gyere már ide. * Ordítani nem lenne itt illendő, így más módszerhez folyamodik. Hátizsákjából előveszi a frissen szedett ördögvigyor egy levelét és elkezdi dörzsölgetni. Így elsőre ennyi elég is, hisz mögüle fúj a szél a folyó felé. Nem erős, de Tolvaj úrnak elég lesz. Mikor meghallja az amúgy igen halkan is járni képes macskát kicsörtetni a falevelek közül, gyorsan letép egy kis darabot a levélből és a többit visszateszi a zsákjába. Jó - jó, hogy a macska találta, de neki se tenne jót, ha fölfordulna itt a nagy nyugalomlökettől. Hagyja, hogy a macska megszerezze a kezéből a levéldarabkát, de picit azért elszórakozik vele. Elnézi a küzdelmét, ahogy a karmaival feszegeti az ujjait. Pár karmolást megér, hogy lássa a diadalittas győztes boldogságát. Óvatosan felemeli Tolvaj urat és a kabátja zsebébe rejti. Megkísérti persze a gondolat, hogyne tenné, hogy itt a templom mögött bújjon el gyorsan egy pipatömésnyi füst mögé az emlékek elől, de még túl friss, hogy igazán a tudatalattijára merje bízni a feldolgozását. Meg azért Eeyr templomkertjét se azzal tisztelné meg első látogatása alkalmával, hogy betépve kiröhög minden papot és gyászolót. Mert ugye ez sem lenne kizárt.
Miután a macska megvan, a kijáratokat kezdi felmérni. ~ Szegénynegyed, gazdagnegyed, esetleg maga a templom, mert az azért innen hátulról is tuti, hogy van bejárata. Az eddigi életemből a szegénynegyed is vállalható, de most valahogy jobban vonzz a gazdag. Talán ki tudom szúrni apám családjának palotáját, ha meg nem majd az egyiket kinevezem annak. Mondjuk a kikötőben mindenféle pletyka járja az itteni lázongásról, meg hogy nagy itt a kalamajka. Úgy mondták majdnem olyan veszélyes, mint ott egy átlag hétköznap. ~ Vigyorodik el. ~ Nem baj majd óvatos leszek. ~ Határozott léptekkel indul el a Gazdagnegyed irányába.*
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.17 15:36:05
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-15 16:17:07
Üzenet elküldve: 2018-10-15 16:17:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hytia Nazdyr//
*Wremnard szíve szerint annyiban hagyná a magyarázkodást. Ez a nő neki senkije, nem ismeri, és nem is számít számára a véleménye, ő tökéletesen ellenne, ha csak lovagolnának egymás mellett, és hanyagolnának bármiféle kommunikációt, még csak kellemetlen sem lenne a számára. Az sem nagyon érdekelné, ha az idegen rosszat gondolna róla.*
- Nem.
*Úgy érzi magát, mint egy tanárbácsi, érzi a nőn a nemesi korlátokat, a férfi jön rá igazán, hogy mennyire szerencsés.*
- Ha befogsz egy vadlovat, ostorral és egyebekkel betöröd, majd arra kényszeríted, hogy kövesse a parancsaidat, akkor lesz egy lovad. Viszont ha összebarátkozol azzal a vadlóval, akkor lesz egy barátod, aki szintén követ téged, de sok mindent képes megtenni érted.
*Hogy a foltos sötételf jobban értse a hasonlatot, még egy valamit hozzátesz.*
- Így veszítettem el a musztángomat. Gyönyörű volt, erős és gyors, az egyik legjobb barátom akkoriban. Előbb kiszúrta a banditát, aki a hátamba akart ereszteni egy nyilat, mint én. Feláldozta magát értem, ha ő nem lenne, már halott lennék.
*A hangja még mindig nyugodt és kimért, hallani, hogy nem számít neki a nő véleménye, csupán tanítani akar neki valamit, de ha az nem jön rá a történet tanulságára, akkor az elfet az sem fogja érdekelni túlságosan. Mindenki a saját módján tanul az élettől, senkit sem lehet siettetni - ezt a mesterétől tanulta meg.
Mikor elérnek a Templomkert végébe, megáll a lovával.*
- Az ott már a Gazdagnegyed. Túl feltűnőek leszünk.
*Wremnard szíve szerint annyiban hagyná a magyarázkodást. Ez a nő neki senkije, nem ismeri, és nem is számít számára a véleménye, ő tökéletesen ellenne, ha csak lovagolnának egymás mellett, és hanyagolnának bármiféle kommunikációt, még csak kellemetlen sem lenne a számára. Az sem nagyon érdekelné, ha az idegen rosszat gondolna róla.*
- Nem.
*Úgy érzi magát, mint egy tanárbácsi, érzi a nőn a nemesi korlátokat, a férfi jön rá igazán, hogy mennyire szerencsés.*
- Ha befogsz egy vadlovat, ostorral és egyebekkel betöröd, majd arra kényszeríted, hogy kövesse a parancsaidat, akkor lesz egy lovad. Viszont ha összebarátkozol azzal a vadlóval, akkor lesz egy barátod, aki szintén követ téged, de sok mindent képes megtenni érted.
*Hogy a foltos sötételf jobban értse a hasonlatot, még egy valamit hozzátesz.*
- Így veszítettem el a musztángomat. Gyönyörű volt, erős és gyors, az egyik legjobb barátom akkoriban. Előbb kiszúrta a banditát, aki a hátamba akart ereszteni egy nyilat, mint én. Feláldozta magát értem, ha ő nem lenne, már halott lennék.
*A hangja még mindig nyugodt és kimért, hallani, hogy nem számít neki a nő véleménye, csupán tanítani akar neki valamit, de ha az nem jön rá a történet tanulságára, akkor az elfet az sem fogja érdekelni túlságosan. Mindenki a saját módján tanul az élettől, senkit sem lehet siettetni - ezt a mesterétől tanulta meg.
Mikor elérnek a Templomkert végébe, megáll a lovával.*
- Az ott már a Gazdagnegyed. Túl feltűnőek leszünk.
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-14 02:34:27
Üzenet elküldve: 2018-10-14 02:34:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Wremnard Wazophyr //
*Nagyon másak a nézeteik és Hytia nem az, aki ezt csak úgy annyiban hagyná. Még talán az előbbi részével egyet is értene, hiszen van akinek ez kell, babusgatás ahhoz, hogy hajlandó legyen bármire is, de a férfi mondandójának második fele szinte szögegyenest ellentmond az előbbinek. Legalábbis szerinte.*
- De nem teljesen mindegy, hogy az elejétől meg van mondva, hogy ez lesz és kész, vagy önként mész bele egy házasságba amit egyébként sem akarnál?
*Nem mintha Wremnard képes lenne változtatni véleményén, de néha úgy tűnik tud egészen értékelhető megnyilvánulásokat is tenni, ezért legalább meghallgatja. Ettől függetlenül még mindig azt gondolja, hogy mindennek megvan a rendje és a módja, és mindenkinek a dolga, az önérzeteskedés pedig nem egyéb, mint feleslegesen lefutott körök, egy út meghosszabbítása.*
- Úgy látom közelebb vagyunk.
*Jegyzi meg amint a templomkertbe érnek. Most, hogy elképzelése szerint közelednek a Gazdagnegyedhez kissé nyugtalanná válik. Leellenőrzi ruházatot, fegyverei is mind rendben vannak, ezek után már csak reménykedni tud, hogy külseje nem sodorja bajba, ami talán csuklyája takarása alól nem túl látványos.*
*Nagyon másak a nézeteik és Hytia nem az, aki ezt csak úgy annyiban hagyná. Még talán az előbbi részével egyet is értene, hiszen van akinek ez kell, babusgatás ahhoz, hogy hajlandó legyen bármire is, de a férfi mondandójának második fele szinte szögegyenest ellentmond az előbbinek. Legalábbis szerinte.*
- De nem teljesen mindegy, hogy az elejétől meg van mondva, hogy ez lesz és kész, vagy önként mész bele egy házasságba amit egyébként sem akarnál?
*Nem mintha Wremnard képes lenne változtatni véleményén, de néha úgy tűnik tud egészen értékelhető megnyilvánulásokat is tenni, ezért legalább meghallgatja. Ettől függetlenül még mindig azt gondolja, hogy mindennek megvan a rendje és a módja, és mindenkinek a dolga, az önérzeteskedés pedig nem egyéb, mint feleslegesen lefutott körök, egy út meghosszabbítása.*
- Úgy látom közelebb vagyunk.
*Jegyzi meg amint a templomkertbe érnek. Most, hogy elképzelése szerint közelednek a Gazdagnegyedhez kissé nyugtalanná válik. Leellenőrzi ruházatot, fegyverei is mind rendben vannak, ezek után már csak reménykedni tud, hogy külseje nem sodorja bajba, ami talán csuklyája takarása alól nem túl látványos.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-04 17:43:19
Üzenet elküldve: 2018-10-04 17:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
*Érdekes híreket hallott a templomból amik le is lombozták. Egy pap az életét áldozta a templomért. Quantall valahogy érez egy kis bűntudatot ez iránt. Talán ha jobban siet a gazdagnegyedből kikerülni akkor tudott volna tenni ellene. Mindenesetre a temetési menet után siet. Bár megjelenése most kivételesen nem túl díszes. Sőt, kimondottan koszos és szakadt, de a város jelenlegi állapotában a díszes viselet nem egy életbiztosítás a mélységi pedig nem kockáztat. Csak távolabbról követi a papi kompániát. Mellette Csámpás egykedvűen baktat. Ismeri a templomkertet. Szereti is, de most fáradt. Szíve szerint ő lepihenne csak a gazdája olyan, hogy nem akar megpihenni.*
*Érdekes híreket hallott a templomból amik le is lombozták. Egy pap az életét áldozta a templomért. Quantall valahogy érez egy kis bűntudatot ez iránt. Talán ha jobban siet a gazdagnegyedből kikerülni akkor tudott volna tenni ellene. Mindenesetre a temetési menet után siet. Bár megjelenése most kivételesen nem túl díszes. Sőt, kimondottan koszos és szakadt, de a város jelenlegi állapotában a díszes viselet nem egy életbiztosítás a mélységi pedig nem kockáztat. Csak távolabbról követi a papi kompániát. Mellette Csámpás egykedvűen baktat. Ismeri a templomkertet. Szereti is, de most fáradt. Szíve szerint ő lepihenne csak a gazdája olyan, hogy nem akar megpihenni.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-04 10:11:09
Üzenet elküldve: 2018-10-04 10:11:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetés//
~Aztapaszta! Hát nem elkéstem??~
*Addig cicomázta magát míg a gyászmenet tovább ment nélküle. Gyorsan megigazítja az övet a hordó hasán majd nyakába veszi a lábait és uzsgyi a tömeg után.*
~Na jó van azért nem maradtam le nagyon.~
*Hamar beéri a templomkertben a gyászmenetet.*
~Igen szép dalt harsognak, igen szépet.~
*Beállna a kórusba is ha tudná a szöveget. Bariton hangját így nem csillogtatja meg csupán beáll a menet mögé. Áhítattal hallgatja a szent beszédet, amit valamelyik atya prezentál. Eddig nem volt ideje Eeyr misékre járni de mivel ilyen szép beszédet még nem hallott ezért úgy dönt szorgos templomba járó hív lesz eztán.*
~Aztapaszta! Hát nem elkéstem??~
*Addig cicomázta magát míg a gyászmenet tovább ment nélküle. Gyorsan megigazítja az övet a hordó hasán majd nyakába veszi a lábait és uzsgyi a tömeg után.*
~Na jó van azért nem maradtam le nagyon.~
*Hamar beéri a templomkertben a gyászmenetet.*
~Igen szép dalt harsognak, igen szépet.~
*Beállna a kórusba is ha tudná a szöveget. Bariton hangját így nem csillogtatja meg csupán beáll a menet mögé. Áhítattal hallgatja a szent beszédet, amit valamelyik atya prezentál. Eddig nem volt ideje Eeyr misékre járni de mivel ilyen szép beszédet még nem hallott ezért úgy dönt szorgos templomba járó hív lesz eztán.*
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-03 12:34:58
Üzenet elküldve: 2018-10-03 12:34:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//
*Xotara a menet közepén kap helyet Arenih atya mellett, ők ketten fogják húzni a szekeret, rajtuk a gyermekek fehér lepellel takart porhüvelyeivel. A csuhás néma beleegyezéssel fogadja a felosztást, neki nincs kivetnivalója, s ha valami baj történne, akkor a mélységi lány ott lesz, hogy segítse a papot.
Hanloren-nel nem fognak teológiai vitába keveredni, hisz az elf lány nem mondja ki gondolatait és az erdőmélyi szerzetes sem az a bőbeszédű fajta, de érdekes volna egyszer végigvezetni eszméiket egy vita mentén.
A csuhátlan csuhás nem Eeyr híve, azaz mégis, de nem teljesen. Ő az erdőből jött, onnan, ahol az egyensúly mindennél fontosabb, ahol az egyensúly az élet. Érdekes dogma. Mert, ha az egyensúly Teysus, az élet Eeyr, akkor az erdő olyan összefonódásuk, amely túlmutat egy istenségen.
Látja ugyan, hogy Hanloren-nek nem esett jól a parancsnak is beillő mondat, de nem mutatja jelét, hogy bánná a kimondottakat. Az elf lány nem ismerte régebbről a csuhást, nem látta még mosolyogni, nem társalgott vele egy bögre tea mellett a tűznél. Nem tudhatja, hogy milyen is valójában, csak azt, amit most lát, hall, érez felőle. S ha ez visszatetszést is kelt benne olykor, egyelőre válaszok és magyarázat nélkül marad.
Míg az atya a papokhoz beszél, a csuhátlan csuhás szenvtelen tekintettel hallgat, majd amikor mozdulnak a koporsó felé a szentéletűek, maga is elhelyezkedik a helyén és egyszerre, ütemben emelik meg Goma testvérük testét. Neki nem okoz gondot a súly felemelése, könnyűléptű létére jó erőnlétben van.
Arentih intése az út alatt tapasztalható kísértésekről őt nem érinti. Mármint úgy értve, hogy nem gyúl benne félelem vagy kétség. Az ő elméjét maga az Erdő Szíve védi, hitének páncélján kevés kísértés törhet át, nem aggódik.
A dalhoz nem kapcsolódik, nem ismer ilyen egyházi énekeket, ő a Fákban Lakó katonája, nem pedig Eeyr papja, bár a két patrónus egylényegű.
Megingás nélkül viszi vállán a terhet, mereven előre néz, de érzékei követik a körülöttük történő változásokat. Látja a koldusnak tetsző alakot, hallja a hangját, de aztán halad előre rendületlen át a templomkerten a piactér széle felé.
Észleli, amikor Hanloren belekezd az énekbe, ahogy azt is érzi, hogy neki nehezebben megy a koporsó súlyának megtartása, de kitartása és hite kisegíti őt. Amikor a lány felé néz, nem találkozik a tekintetük és Hanloren csak azt láthatja, amit addig is. A csuhátlan csuhás gépiesen lépked, arcát szürke kendő takarja, csak ezüst haja és fülének fajára jellemző alakja mutatja, hogy az elfek népének tagja. Haragoszöld tekintetét előre szegezi, mintha fel akarná mérni az előttük álló nehézségeket és veszélyeket, hogy elsőként reagálhasson.
Majd, ha minden jól megy, elhagyják maguk mögött a templom kertjét, hogy a piactérre forduljanak. Balra tőlük a barakk épületéhez vezetnek az utcák, onnan mintha csatazaj hangjait sodorná feléjük a szél, de ők nem arra mennek, hanem jobbra tartanak, hogy a piactér szélét érintve, átvágva a területen a kovácsműhely felé haladjanak.*
//A templom átka//
//Temetés//
*Xotara a menet közepén kap helyet Arenih atya mellett, ők ketten fogják húzni a szekeret, rajtuk a gyermekek fehér lepellel takart porhüvelyeivel. A csuhás néma beleegyezéssel fogadja a felosztást, neki nincs kivetnivalója, s ha valami baj történne, akkor a mélységi lány ott lesz, hogy segítse a papot.
Hanloren-nel nem fognak teológiai vitába keveredni, hisz az elf lány nem mondja ki gondolatait és az erdőmélyi szerzetes sem az a bőbeszédű fajta, de érdekes volna egyszer végigvezetni eszméiket egy vita mentén.
A csuhátlan csuhás nem Eeyr híve, azaz mégis, de nem teljesen. Ő az erdőből jött, onnan, ahol az egyensúly mindennél fontosabb, ahol az egyensúly az élet. Érdekes dogma. Mert, ha az egyensúly Teysus, az élet Eeyr, akkor az erdő olyan összefonódásuk, amely túlmutat egy istenségen.
Látja ugyan, hogy Hanloren-nek nem esett jól a parancsnak is beillő mondat, de nem mutatja jelét, hogy bánná a kimondottakat. Az elf lány nem ismerte régebbről a csuhást, nem látta még mosolyogni, nem társalgott vele egy bögre tea mellett a tűznél. Nem tudhatja, hogy milyen is valójában, csak azt, amit most lát, hall, érez felőle. S ha ez visszatetszést is kelt benne olykor, egyelőre válaszok és magyarázat nélkül marad.
Míg az atya a papokhoz beszél, a csuhátlan csuhás szenvtelen tekintettel hallgat, majd amikor mozdulnak a koporsó felé a szentéletűek, maga is elhelyezkedik a helyén és egyszerre, ütemben emelik meg Goma testvérük testét. Neki nem okoz gondot a súly felemelése, könnyűléptű létére jó erőnlétben van.
Arentih intése az út alatt tapasztalható kísértésekről őt nem érinti. Mármint úgy értve, hogy nem gyúl benne félelem vagy kétség. Az ő elméjét maga az Erdő Szíve védi, hitének páncélján kevés kísértés törhet át, nem aggódik.
A dalhoz nem kapcsolódik, nem ismer ilyen egyházi énekeket, ő a Fákban Lakó katonája, nem pedig Eeyr papja, bár a két patrónus egylényegű.
Megingás nélkül viszi vállán a terhet, mereven előre néz, de érzékei követik a körülöttük történő változásokat. Látja a koldusnak tetsző alakot, hallja a hangját, de aztán halad előre rendületlen át a templomkerten a piactér széle felé.
Észleli, amikor Hanloren belekezd az énekbe, ahogy azt is érzi, hogy neki nehezebben megy a koporsó súlyának megtartása, de kitartása és hite kisegíti őt. Amikor a lány felé néz, nem találkozik a tekintetük és Hanloren csak azt láthatja, amit addig is. A csuhátlan csuhás gépiesen lépked, arcát szürke kendő takarja, csak ezüst haja és fülének fajára jellemző alakja mutatja, hogy az elfek népének tagja. Haragoszöld tekintetét előre szegezi, mintha fel akarná mérni az előttük álló nehézségeket és veszélyeket, hogy elsőként reagálhasson.
Majd, ha minden jól megy, elhagyják maguk mögött a templom kertjét, hogy a piactérre forduljanak. Balra tőlük a barakk épületéhez vezetnek az utcák, onnan mintha csatazaj hangjait sodorná feléjük a szél, de ők nem arra mennek, hanem jobbra tartanak, hogy a piactér szélét érintve, átvágva a területen a kovácsműhely felé haladjanak.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-03 01:29:47
Üzenet elküldve: 2018-10-03 01:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//
~Ha a Fény mindent megvilágít egyszer, nem marad többé árnyék.~
*Tenné hozzá Pycta monológjához az egyensúlyról, de ez most valóban nem az ilyen jellegű vitáknak az ideje, így inkább lenyeli magában a választ.*
-Eeyr nevében.
*Suttogja az atya után hangjában némi áhítattal, majd figyelme a szót átvevő Pyctára terelődik.
Az útvonalt illetően nem tesz hozzá semmit, ezt végképp társaira bízza, hisz egyáltalán nem ismeri a várost. Pycta utasítására némi szemforgatás és bólintás a válasz, hisz a dolog egyértelmű, a neki szegezett parancs egészen másról szól.
A koporsóhoz lép, hogy az erőlködéstől felnyögve emelje azt fel. Egy pillanatra megreszket a lába a súly alatt, de miután mindenki megfelelően elhelyezkedett a koporsó körül, olybá tűnik, bírni fogja a tisztásig.*
~"Egyik sincs meg a másik nélkül." Ugyan miért ne lenne meg? Elvégre nem Teysushoz imádkoznak...~
*Akaratlanul is hazagondol Lihanechre, ahol a Fény kitűnően megvan és jaj annak, ki a sötétséget szolgálja.
Egy pillanatra elfeledkezvén komor küldetésükről, sugárzó mosollyal fogadja a mellettük álldogáló idős koldust, ki be is sorol a menet végére. Egy mosoly bizalmat szül a lélekben és megnyugvással tölti el azt, talán éppen ezért igyekszik oly buzgón osztogatni.
Csendben lépeget tovább erősen tartva a koporsót. Furcsa mód egyre ismerősebbé kezd válni a dallam. Igen, már biztos, hogy ismeri a dalt gyermekkorából. Néhány szó, mondat tán máshogy csendül Lihanechben, de kétségtelen, hogy egyazon dal.
Maga is énekelni kezd, csilingelő hangja mélyen elüt a csuhások baritonjától, ám mégis mintha színesebb lenne tőle az összhang. Megnyugvással tölti el lelkét a dal, szinte érzi, ahogy a Fény átjárja lelkét és testét egyaránt.
Lopva a mellette lépkedő Pyctára pillant, vajon az elf levetkőzte-e már a komor kőarcot, vagy kitart állapota mellett.*
//A templom átka//
//Temetés//
~Ha a Fény mindent megvilágít egyszer, nem marad többé árnyék.~
*Tenné hozzá Pycta monológjához az egyensúlyról, de ez most valóban nem az ilyen jellegű vitáknak az ideje, így inkább lenyeli magában a választ.*
-Eeyr nevében.
*Suttogja az atya után hangjában némi áhítattal, majd figyelme a szót átvevő Pyctára terelődik.
Az útvonalt illetően nem tesz hozzá semmit, ezt végképp társaira bízza, hisz egyáltalán nem ismeri a várost. Pycta utasítására némi szemforgatás és bólintás a válasz, hisz a dolog egyértelmű, a neki szegezett parancs egészen másról szól.
A koporsóhoz lép, hogy az erőlködéstől felnyögve emelje azt fel. Egy pillanatra megreszket a lába a súly alatt, de miután mindenki megfelelően elhelyezkedett a koporsó körül, olybá tűnik, bírni fogja a tisztásig.*
~"Egyik sincs meg a másik nélkül." Ugyan miért ne lenne meg? Elvégre nem Teysushoz imádkoznak...~
*Akaratlanul is hazagondol Lihanechre, ahol a Fény kitűnően megvan és jaj annak, ki a sötétséget szolgálja.
Egy pillanatra elfeledkezvén komor küldetésükről, sugárzó mosollyal fogadja a mellettük álldogáló idős koldust, ki be is sorol a menet végére. Egy mosoly bizalmat szül a lélekben és megnyugvással tölti el azt, talán éppen ezért igyekszik oly buzgón osztogatni.
Csendben lépeget tovább erősen tartva a koporsót. Furcsa mód egyre ismerősebbé kezd válni a dallam. Igen, már biztos, hogy ismeri a dalt gyermekkorából. Néhány szó, mondat tán máshogy csendül Lihanechben, de kétségtelen, hogy egyazon dal.
Maga is énekelni kezd, csilingelő hangja mélyen elüt a csuhások baritonjától, ám mégis mintha színesebb lenne tőle az összhang. Megnyugvással tölti el lelkét a dal, szinte érzi, ahogy a Fény átjárja lelkét és testét egyaránt.
Lopva a mellette lépkedő Pyctára pillant, vajon az elf levetkőzte-e már a komor kőarcot, vagy kitart állapota mellett.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-03 00:21:20
Üzenet elküldve: 2018-10-03 00:21:20
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//
*A sötételf lány látja, hogy Han feszülten pillant a fekete vértől sötétlő oltárra, majd kissé meglepi a nővért a szekérnél való segédkezési szándéka. Nem csodálkozik ezen, ahogy azon se, hogy a szürke csuhátlannal hamar megegyeznek a feladatok leosztásában és a módosult útvonaltervben, majd indul is ki a szekérhez.
Közben Pycta és Hanloren továbbra is eszmét cserél a jóról, a rosszról és azok szükséges egyensúlyáról, és a két erő örök harcáról. Mely harcban hol az egyik, hol a másik oldalra billen a mérleg, amióta világ a világ. A vallási filozofálásához Arenih is hozzáteszi a maga hitbéli gondolatait. Xotara távolodva is hallja mindhármukat, sőt ahogy halad kifelé a templomból a magas beltér, mintha vadászkürtként erősítené fel szavaikat. A hitetlen lánynak is meg vannak a maga gondolatai az elhangzottakról, bár egyiket sem szent könyvekben olvasta, nem miséken hallotta, de nem is egy erős hitű osztotta meg vele. A következő kérdések futnak át az agyán, ahogy elhagyja a templomot.*
~ Jó és rossz… ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Egy farkas rossz, hogy elejt egy szarvast, hogy falkáját és kölykeit táplálja? Egy szarvast, akinek ugyancsak volt csordája és utódai, ettől a szarvas jobbnak számít? ~
*Árnytörő hősnőnk nem keresi ezekre a kérdésekre a válaszokat, csak elfogadja, hogy ez az élet örök körforgása, mert a természetben nincs olyan, hogy jó és rossz. Csak mindenki teszi, amit kell.
Az atya ünnepélyesen rendezi, és útnak indítja a búcsúmenetet. A tisztelendő mosolyogva meghagyja neki a szekérnél az oldalválasztás lehetőségét, mire a sötételf lány elvigyorodva felel.*
- Kösz atyám! De igazából tök mindegy. Ez csak egy szekér. A rakománya nem mindennapos. Reméljük nem is lesz az. Az úton lesznek kanyarok, hol jobbra, hol balra kell fordítanunk egyszerre a két rúddal.
* Ahogy elindul a halottas menet, gyászdal zendül fel a templomból. A mélységi lány a két szekérrúd közé lép, és két kézzel felkapja az egyiket, aztán az atyával egyszerre nekidőlve húzzák a szekeret a menet végére besorolva. A templomkertbe érve, a népsoraiból felfigyelnek a gyászmenetre. Xotara árgus pillantásával kíséri az öreg koldust, aki követni kezdi őket, majd érzi, hogy a szekeret valamivel könnyebb lesz húzni. Nem kell hátra néznie, hogy tudja miért, mert hallja a koldus énekszavát is. Mélyzöld szemeivel vet egy oldalpillantást az öreg csuklyás csuhásra, de nem szól egy árva szót sem, ahogy heges ajkai sem fakadnak dalra, csak mélyen hallgatva húzza a terhet. Ahol kell balra, vagy jobbra fordítva a rudat, és éberen figyelve az alkonyat fényeibe burkolózó mocskos várost.*
//A templom átka//
//Temetés//
*A sötételf lány látja, hogy Han feszülten pillant a fekete vértől sötétlő oltárra, majd kissé meglepi a nővért a szekérnél való segédkezési szándéka. Nem csodálkozik ezen, ahogy azon se, hogy a szürke csuhátlannal hamar megegyeznek a feladatok leosztásában és a módosult útvonaltervben, majd indul is ki a szekérhez.
Közben Pycta és Hanloren továbbra is eszmét cserél a jóról, a rosszról és azok szükséges egyensúlyáról, és a két erő örök harcáról. Mely harcban hol az egyik, hol a másik oldalra billen a mérleg, amióta világ a világ. A vallási filozofálásához Arenih is hozzáteszi a maga hitbéli gondolatait. Xotara távolodva is hallja mindhármukat, sőt ahogy halad kifelé a templomból a magas beltér, mintha vadászkürtként erősítené fel szavaikat. A hitetlen lánynak is meg vannak a maga gondolatai az elhangzottakról, bár egyiket sem szent könyvekben olvasta, nem miséken hallotta, de nem is egy erős hitű osztotta meg vele. A következő kérdések futnak át az agyán, ahogy elhagyja a templomot.*
~ Jó és rossz… ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Egy farkas rossz, hogy elejt egy szarvast, hogy falkáját és kölykeit táplálja? Egy szarvast, akinek ugyancsak volt csordája és utódai, ettől a szarvas jobbnak számít? ~
*Árnytörő hősnőnk nem keresi ezekre a kérdésekre a válaszokat, csak elfogadja, hogy ez az élet örök körforgása, mert a természetben nincs olyan, hogy jó és rossz. Csak mindenki teszi, amit kell.
Az atya ünnepélyesen rendezi, és útnak indítja a búcsúmenetet. A tisztelendő mosolyogva meghagyja neki a szekérnél az oldalválasztás lehetőségét, mire a sötételf lány elvigyorodva felel.*
- Kösz atyám! De igazából tök mindegy. Ez csak egy szekér. A rakománya nem mindennapos. Reméljük nem is lesz az. Az úton lesznek kanyarok, hol jobbra, hol balra kell fordítanunk egyszerre a két rúddal.
* Ahogy elindul a halottas menet, gyászdal zendül fel a templomból. A mélységi lány a két szekérrúd közé lép, és két kézzel felkapja az egyiket, aztán az atyával egyszerre nekidőlve húzzák a szekeret a menet végére besorolva. A templomkertbe érve, a népsoraiból felfigyelnek a gyászmenetre. Xotara árgus pillantásával kíséri az öreg koldust, aki követni kezdi őket, majd érzi, hogy a szekeret valamivel könnyebb lesz húzni. Nem kell hátra néznie, hogy tudja miért, mert hallja a koldus énekszavát is. Mélyzöld szemeivel vet egy oldalpillantást az öreg csuklyás csuhásra, de nem szól egy árva szót sem, ahogy heges ajkai sem fakadnak dalra, csak mélyen hallgatva húzza a terhet. Ahol kell balra, vagy jobbra fordítva a rudat, és éberen figyelve az alkonyat fényeibe burkolózó mocskos várost.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084