Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínTemplomkertNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-02 18:36:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//

- Úgy legyen hát. *A szokásostól határozottabban és mélyebben cseng Arenih hangja, sőt, mintha a pap erőt merített volna az eddig történtekből.*
- Testvérek! *Fordul a ravatal mellett várakozó papokhoz.* Goma testvérünk testét ti ketten fogjátok vinni, elöl Pycta del Ventus és Hanloren helyezkednek el. Magam hátul, a gyermekekkel leszek Xotarával. *Ezúttal segítői felé fordul, s ünnepélyes tekintettel arcán szólal meg:*
- Bár nem mindnyájan vagytok Eeyr hívei, szívetek mégis az övé valahol. Nevezzük bárhogyan az egy igazat, kegyelmessége mindenkire örök érvényű. A fényben megtisztultok, a sötétség betakar. Ne féljétek hát a sötétséget... Eeyr nevében! *Utolsó mondataival ujját emeli fel, s a ravatal környékén leégett gyertyák némelyike haragosan lángra kap, hogy hirtelen borítsa fénybe a helyiséget.* Útközben ne nézzetek hátra, s ne foglalkozzatok semmivel, érhetnek benneteket kísértések. *Csendesedik el komoran.* Induljunk hát! *Bólint határozottan, s a két pap hátulról megragadja a koporsót tartó rudak egy-egy végét. Ha Pyctáék is elhelyezkedtek, lassan az udvarra indul.*
- Leányom, az oldalválasztás a tiéd. *Mosolyog halványan Xotarára, s a szekér azon részén helyezkedik el, amelyik szabadon marad.*
- Hosszú útra indul a szívem, bár elmém még maradna. Fájdalommal tarkított éltemben nem mindig ért fény. De bízom a fényt, s nem félem a sötétet, mert egyik sincs meg a másik nélkül. *Nagyon mélyről indul a dal, szinte betölti a templom előtti teret, néhány arra kószáló vándor megkövülten kapja fel fejét a hirtelen felzendülő hangra, mely nem szokványos, talán eddig nem is volt megszokott. A furcsa menet elindul tehát, s rövidesen a kis kapun át a templomkertbe vezet az út. Esőtől még vizes fák és nedves fű. A kis kövekkel kirakott sétálóút néhol még csillog, a tócsákban visszatükröződik a felette, s rajta átkelő éneklő menet.*
- Áldozatot hoztam, oly áldozatot, mely az utolsó volt. Mégsem bánom, mégsem szomorkodom. Tiszta életem utolsó perceiben csak a fényt vártam, ez volt az álmom. *A dal kissé ritmust vált, ezúttal komorabbá és csendesebbé válik, de megőrzi teltségét és zengő voltát. Egy fél lábú, rojtosra rongyolódott, sebes arcú fogatlan koldus, botjára támaszkodva sántikál, talán gyümölcsöt keresett a már lassan színesedő fákon. Egy darabig hallgatja a dalt, s elnézi a menetet, majd rövidesen csatlakozik hozzá, s a Xotarék által húzott szekér mögé áll. Mankójára két kezével támaszkodik, szinte kidagadnak karján az erek. Testével nekifeszülni próbál, hogy így segítsen tolni, a halott gyermekek fehér lepellel takart testével megrakott szekeret. Az énekbe később halkan be is csatlakozik, s mily csodás a hangja! Pedig már oly nehezen formálja a szavakat.*


2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-10-01 15:52:22
 ÚJ
>Mundhudhai Dajioan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

* A szegénynegyed után felüdülés ide megérkezni. Mikor belép a kapun a templom épületére ügyet sem vetve indul meg a kert felé. Biztos szép, meg hasznos, meg tele van pátosszal és pappal, de az épített dolgok szépségét annyira nem, inkább a praktikumát ismeri el. A kert a magas fákkal és a felszórt úttal viszont megnyugtatja. Miután sikerült annyira bejutnia a kertbe, hogy a szegénynegyedet már ne lássa, lassít léptein. Igazán nincs dolga itt sem, nem mintha bárhol lenne, de azért elidőzik a fák alatt. Őszbe fordult az idő, a természet még itt is megfestette a levelek zöld egyenruháját. Borzongató, ahogy a bordótól a sárgán át a barnáig keverednek a színek a fák ágain. Próbál rendszert, mintákat találni a levelek festette képen. Majd negyedóra nézelődés után gondolatban megrója magát, no nem az időveszteség, hanem a természet szabadságán gondolatban tett erőszak miatt. A gondolkodó lények mindig mintázatokban, hierarchiában, külső vagy inkább felső kényszer hatására kialakult rendben gondolkodnak. Ha épp az aktuálissal nem elégedettek, akkor egy másikat próbálnak meg beerőszakolni az egyik helyére. Nem mondja, hogy a falevelek sárgulásában nincs rendszer, mert itt a templom takarta ki a napfényt, ott a másik fa, de akkor sem az, amit az ő elméje erőltetett volna rá. Az az igazság, hogy a rendház, már a neve is árulkodik ugyi, belső kényszere nem kiölte belőle a hierarchiavágyat, csak megutáltatta a fennállót. Ha komolyan gondolja, amiről papolt már ott is, akkor ezen változtatnia kell. Legalább a saját életében, ha a másokéra nem is lesz hatással.
Lassan a levelek vizslatása után tovább indul. A szegénynegyedben már volt, arra nem menne. Választania kell a gazdagnegyed hivalkodó házai és a temetőben álló, mulandóságot hirdető mementók közül. Az utóbbi felé indul. *


A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.01 15:56:15


2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-09-09 20:13:02
 ÚJ
>Wengetta Wyntris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A temetőt és egy vélhetően a templom épületét elhagyva egy szép kertes részhez ér. A kert szépen gondozott és ápolt ezért pár percet szentel neki. Szép kavicsos út és hangulatos kis kapuk adnak egyedi színt a város ezen részének. A temetőben és itt a kertben is csak lézengenek.*
~Hol vannak az emberek és más népek?~
*Egyre jobban zavarja a tény, hogy valami nem stimmel teljesen a városban. A külső kerületek szinte teljesen kihaltak és időnként szaladó, futkározó helyieket vél felfedezni. Kissé szokatlannak tartja, de különösebb jelentőséget még nem tulajdonít neki ezért is halad befelé a város belseje felé.*


2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-09-04 20:04:35
 ÚJ
>Gigbarap Lobiddnest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Fájó szívvel hagyja el új ismerőseit a fiatal gnóm, de elhatározott valamit és önmagát tagadná meg, ha mindenféle dolog miatt félbeszakítaná nagy álmát. A templomkertet igazán szépnek találja, talán talált végre egy helyt, ami olyan, mint ahogy mindig is elképzelte Artheniort. A zöldellő fák és gyönyörű zöld fű illata, kicsit az otthonára és családjára emlékezteti, de azt akarja, hogy büszkék legyenek rá, mikor hazatér. Ifjú szíve folytonosan félre állítaná a helyes útról, de a józan esze erősebb a szívénél, s ezernyi indokot tud, hogy miért nem szabad visszafordulnia. Hajtja a kíváncsiság és a tudásszomj, bár jól tudja, hogy nagyon nehéz utat kell bejárnia, hogy teljesítse terveit. Senki sem állíthatja félre, csak legfeljebb erővel, de elszántsága nem ismer határokat. *


2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-26 22:22:49
 ÚJ
>Ghaelowo Croylorint avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Nocsak-nocsak, Arthenior is rendelkezik egy gyémánttal a koronáján, na persze lehetne szebb is, de miért is panaszkodna? Ghael nem nagy híve a tomplomoknak, ámbár azt el kell ismernie, hogy a felvezetés nem banális. A virágok, a fák, szinte megérinti a lelkét a természet, szemei előtt látja is a lányokat lenge tavaszi ruhákban (már-már fátyolköntösben) futkározni összevissza. Hogy kacarásznak... A felvázolt jelenet hatására bárgyú, kicsit sem irányítás alatt tartott mosoly ül ki bárdunk egyébként csak cseppet sem bárgyú, csak időnként nem túl jól karbantartott képére.*
- Ezek meg veszni hagyják mindezt... Arthenior, újra és újra családnom kell benned, te félig tisztára nyalt levesesfazék!
*Igen, kétséget kizáróan ez a legpontosabb hasonlat. Egy olyan fazékhoz már ki nyúlna hozzá? A tartalma szinte teljesen eltűnt, épp csak annyi van már benne, hogy mocskos legyen még, de enni abból már senki nem fog. Az ember meglátja maga előtt, és máris eszébe villan, "én ugyan hozzá nem nyúlok, a végén még nekem kéne elmosni". Kívülről csábító, szép, de amikor belenézünk... Hatalmas csalódás. Így járt ő is a várossal, reménykedett, hogy majdcsak lesz valami, lányok, pénz, ital... De hát az ital pénzbe kerül, a lányok italba, a pénz meg nem a fán terem, és olyan mocskosul gyanakvó itt mindenki, mintha Ghael csak az erszényükre hajtana. Történetesen ez igaz is, de bárdunk szívét azért megsebzi, hogy ezt állandóan észreveszik rajta. Már-már színpadiasan a szívéhez kapna a trauma hatására, aztán rájön, hogy most magában van, nem kell megjátszania magát. Ennek hatására a szívhez kapás helyett egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, és már halad is tovább. Őszintén szólva ha nem kéne neki pénz ahhoz, hogy élhessen, akkor talán sose játszaná meg magát. Jó, ez aligha igaz, a nőknek mindig tenni kell a szépet, a férfi embernek választása nincs ilyen téren. Csakhogy... ha még pénz se kéne neki az élethez, és a nők is engedelmesen ledobnák a ruháikat az illemkörök nélkül, akkor már bizonyára nem játszaná meg magát soha.
Csak sajnos az életet úgy találták ki a feljebblévő erők, az istenek, vagy nevezzük bárhogy őket, hogy az élethez kellenek a nők meg a pénz. Kellemetlen? Nem annyira, legalább Ghael meg tudott békélni a játékszabályokkal. Csaló lenne ő ebben a játékban, csak mert ha teheti, nem dolgozik meg a pénzért és a nőkért? Aligha. Hol vagyon az írva, hogy neki vért kell izzadnia eme két fontos pontjáért az életnek. Fizetni nem szeret a nőért, ez tény, számára a pénz és a nő két külön területe az életnek, köztük átjárás csakis közvetve lehetséges. Egy kis ital, néhány ruha, ilyenek. De pénzt a nőnek adni... Azt csak olyanok csinálnák, akik nagyon kétségbe vannak esve. Szegény balfánácok... De persze Ghael pontosan tisztában van vele, hogy nem lehet mindenki olyan remek ember, mint ő, hogy a nők utána dobják magukat... Nem csak jólépű, de okos is, és hát a szavaival mindenkit elvarázsol. Ha jellemeznie kéne magát, akkor bizonyára ezeket emelné ki. Ha a nőknek kéne jellemezniük, akikkel dolga volt, akkor bizonyára más szemszögből kerülne megközelítésre vonzó személye, például alacsony, nyeszlett, tapló, ilyenek. Még tiszta szerencse, hogy ő maga asszonynépek véleményére nem ad, különösen olyanokéra, akiket végül be sem tudott csalni az ágyba. Azoknak csak savanyú a szőlő, amiért elszalasztották ezt a remek lehetőséget, efelől semmi kétsége nincs.*


2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-22 14:39:39
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Lyessal Veryelian//

*Még véletlenül sem az a célja, hogy Lyessal türelmének végére járjon, bár alapvetően sűrűn jár úgy, hogy ezeket a határokat különböző fajoknál, hipp-hopp megtalálja. Arról viszont nem tehet, hogy bizonyos fordulatszámot mások nem képesek lekövetni. Ez pedig legyen azok baja, mert ő aligha fog megváltozni. Amikor az elf megjegyzi, hogy kifogástalan a hallása, csak legyint, bármilyen dacoskodó is Lyes pillantása. Ebbe a vitába nem fut bele, de legalább tudja, célba ért a megjegyzése. Arra pedig, mikor lyhanechi szokásaikról kezdene beszélni, csak megálljt int kecses kis kezével, és tovább folytatja saját mondandóját. Alapvetően pedig érdekelné, hogy ott északra, ahol legkedvesebb unokatestvérei élnek, vajon hogyan intézik az ilyen kényes városi ügyeket, mert Arthenior városőreinek láthatóan nehezen megy a rendrakás, de nem most van itt az ideje az összehasonlítgatásnak. Többek közt. Leginkább tovább menne, mert a templomkertet sem ítéli a legbiztonságosabb helynek, de egy rövid ideig éppen megteszi. A kis vörös pattogás csendesül, mire vázolja a városi helyzetet, de nem csak ez az oka. Rosszallóan húzza el a száját, mikor újra kineveti Lyes, aztán teste megdermed, csak szemével követi a szirmok után nyúló kezet. Egészen a szemüveg drótkerete fölött pillant ki, és mikor a műveletnek vége, zavarát palástolván veszi le a szemüveget, s rutinos mozdulattal dörgöli meg szoknyájából összecsípett darabbal. Egy fél pillantást enged, a dicsérő szavaknak, amikor felemelve az okulárét, ellenőrzi a lencsék tisztaságát, de folytatja is tovább a tisztogatást. Gyanúsan belemerül.*
- Ne kalandozzon el! *hessegeti a bókot, mikor végez. Bár a halvány pír arról árulkodik, hogy volt az pirosabb is, míg a szemüvegét törölgette.* Szóval? *terel.
Aztán torkát köszörülve gondosan visszahelyezi a drótkeretes lencséket, mint ha mi sem történt volna. Ruháján a dörgölés ráncai még látszanak, kisimulni viszont nem lesz idejük. A dörgölés, mint másnál a tarkóvakargatás, vagy csak, mint pótcselekvés jelentkezik Cilanneynél. Ezért aztán azok a jellegzetes törölgetésből fakadó ráncok, folyton meglátszanak combmagasságban, hol határozottabban, hol halványabban.
Pillantása pedig kíváncsi, információéhes, ha lehet így mondani, és még véletlenül sem számít olyasmire, amit hall.*
- Hogyan lehetne ilyesmi? *kérdi, aztán lassan megindul a templomkert vége felé.*
- Fizikálisan érti? Nem igazán tudom, milyen.
*Tehát egyáltalán nem tudja.*
- Mert elvettek Öntől valamit? Ezt keresi? *Kérdések tömkelege tolul ajkaira, aminek csak egy szelete az, amit ki is mond. A megfejtendő talány felvillanyozza, de úgy hiszi, nem lesz ideje kisakkozni, Lyessal hamarabb elárulja a megoldást. Azért mégiscsak megpróbálkozik.*
- Egy tárgy? Vagy talán valaki. Óh. Biztosan romantika van a dologban. *emeli ajkaihoz mutatóujját gondolkodva.* Hacsak nem arany. Mert *séta közben, a következtetés megszületik. Cilanney pedig megtorpanva mutat ajkaitól elemelt ujjával Lyesre.* így van? Ilyen hosszú útra, csak valami nagyon fontos miatt indulhatott, ezért gondolom, hogy arany van a dologban vagy egy kisasszony.
*A gondolatmenet befejeztével már a templomkert végében járnak.*
- Persze sok más is lehet, de én erre gondolnék.
*Közben átlép a temetőkertbe, ahol aztán tekergőző füst kezdi facsarni az orrát. Régen nem járt távolabb a könyvtárnál, így csak a polcok közt elsuttogott pletykákat ismeri. Nem szívesen bizonyosodna meg az igazukról, így nem is keresi a szag forrását. Csak Lyessalra figyel és a haladásra.*
- Tehát?
*Sürgetné a válaszokat, felpillantva az elf arcára. Vajon mit keres egy lihanechi nemes a forrongó Artheniorban? Azzal a lendülettel pedig neki is gyalogol egy régen kifordult, félig mohával benőtt sírkőnek.*


A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.22 14:51:52


2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-20 12:04:03
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A zavargások előtt//

- Azok voltunk, főleg gyerekkorunkban. Ahogy nőttünk, kicsit ugyan eltávolodtunk, de ettől függetlenül még mindig őt tartom a legjobb barátnőmnek.
*Nyilván megviselte őt is Aenae "halálhíre", de jóllehet valahol még mindig sejtette, hogy életben van. No meg ő nem látott bele semmiféle összeesküvést, Testvériséget, Szövetséget meg egyebeket. Már éppen továbblépett volna, mikor összefutott a lánnyal a könyvtárban. Kellemes, ijesztő, de egyben váratlan meglepetés volt a számára, ám a lényeg, hogy életben van.*
- Ühüm. Te soha.
*Néz fivérére sandán, mikor az önzőségre terelődik a szó. Briwal következő szavaira ingatja a fejét. *
- Hidd el nekem, hogy erre törekszem. Egy olyan megoldásra, hogy senkit se veszítsek el, de eléggé nehéz dolgom van, mit ne mondjak.
*Belátja, nehéz úgy közösen elfogadható megoldást találni, ha a két fél nézetei nem egyeznek.*
- Nem akarlak titeket eldobni. Attól még, mert a kedvesemmel szeretnék élni és mert nem hajlok meg atyánk akarata előtt, attól még nem dobnék el senkit. Ugyanúgy a családom maradnátok.
*Ezt még maga is nehezen hiszi el, főleg egy olyan családfővel az élen, mint Aldo, aki látszólag hiába nyílt a kompromisszumokra, a háttérben érződik, hogy választás elé állítja Ephemiát. Azt az Ephemiát, aki olyan döntésképtelen, mint egy tál zöldség.*


2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:13:40
 ÚJ
>Lyessal Veryelian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Cilanney Dharlarann//

*Halk sóhajokkal és lágyan körző szemekkel adja át magát a lánynak és a tuszkolásnak. Eszébe sem jut megállítani, ha már tolni akarja, minden bizonnyal meg van rá az oka.*
- Teljesen nyugodt vagyok, hölgyem. Erre igazán semmi szükség. *Fújja ki egy kicsit erőteljesebben a levegőt száján, a híres Veryelian türelem bizony lassan kezd elfogyni. Bár azért még vannak ott tartalékok ahonnan ez jött. Néha azért hátratekint, hogy közelebbről meggyőződjön a lány kilétéről. ~ Érdekes egy teremtés, annyi szent. ~ Húzza fel szemöldökét, persze esze ágában sincs mindezeket hangosan is megjegyezni, csak a szeme sarkából vizslatja a vöröslő hajkoronát, a lencsék mögött megbúvó sötétkék, jelenleg méltatlan tekintetű szempárt. Ha a lány feltekint, az erdő fái oldalán visszaköszönő mohaszín szemekbe nézhet, persze csak, ha azok zöld varázsát e rövidke és kusza pillanatok alatt elkapja. A gazdagnegyed forrongó hangulata hamarosan kissé alábbhagy, persze az ordítások és a fegyvercsörgés még gyakran ide hallik. A negyedhatáron átlépve, mintha kicserélték volna a tájat. Bizonyára a templomkert idilli szépsége már kissé megkopott, akad pad, melynek darabjai félredobva, apró darabokra törve pihennek a haragoszöld fűben. Lyes úgy érzi a lökdösés is gyengül, így van ideje körbenézni, s amit lát csodálattal, egyben csalódottsággal tölti el. Nem így képzelte Arthenior városát, mely a romlás szélén egyensúlyozva lassan a mélybe taszítja önmagát. Egy fa alatt hirtelen megtorpannak, az ösztökélést már nem érzi, megkönnyebbül tekintettel fordul a lány felé, hogy aztán kissé hátrahőkölve fogadja az újabb áradatot.*
- Higgye el, kifogástalan a hallásom! *Fonja karba kezét, s tekintetét dacosan a nőébe fúrja. ~ Még, hogy magasan vagyok. Bah! ~ Nem kíván vitába bocsátkozni, de nyilvánvaló, hogy e nagy tudású teremtmény nincs tisztában az elf fülek csodálatra méltó érzékenységével, így azt feltételezi, hogy azok a hegyes fülek, bizony nem működnek jól.*
- Láttam, hölgyem. Van egy kis zavar, hogy úgy mondjam. Mi Lihanechben ilyenkor... *Folytatná, de persze félbeszakítják.*
- Nem ártottam senkinek, nem is idevaló vagyok. *Kapja félre tekintetét, s a távolba réved, de nem tudja kikerülni az ide-oda sértődötten sétáló gnóm alakját, ki majdnem ismét mosolyra készteti. Ami azt illeti el is mosolyodik, sajnos ezúttal is látható:*
- Jajj, nyugodjon már meg, még megkarcolja magát. *Nevet fel végül.* Ígérem nem nézem meg azt a fát, ha ez megnyugtatja. *Bólint, majd még mindig mosolyogva a lány haja felé nyúl.* Ha megengedi... *S ha a lány nem ellenkezik az apró virágszirmokat kiszedegeti belőle, majd kezébe fogva elgondolkodva nézi meg. Mintha korábban nem épp vita tárgya lett volna viselkedése, vagy nem toloncolták volna keresztül a városon, hirtelen feltekint, majd az egyik szirmot szeme elé tartva nézi meg vele együtt a lány arcát.*
- Illik önhöz. *Jelenti ki komolyan.* Hordhatna lila ruhát is. Persze ez is csodálatosan áll önnek. *Van az a vér, mit nem lehet letagadni, s a nemesi bókok indokolatlan pillanatban törnek fel.*
- Szolgálatára! *Mondja, majd mosolyogva teszi hozzá.* Ígérem nem hajolok meg, kedves Cilanney
Dharlarann kisasszony. *A kérdésre, immár jóval komorabb tekintettel lép hátrébb, s elgondolkodva ejti ki kezéből a virágszirmokat, felsóhajt.*
- Ismeri azt, amikor úgy érzi elveszített valamit, amit még meg sem talált? *A komoly, kissé szomorú mohazöld tekintet, ismét a lányra néz.*


2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-18 12:56:08
 ÚJ
>Cilanney Dharlarann avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Lyessal Veryelian//

* Nem is néz körül igazán, csak tolja deréknál fogva az elf úrfit, még akkor is töretlen, amikor az megtorpan. Még talán jobban rá is kapcsol. Nem volna szerencsés megállni a gazdagnegyedben. Egészen megkönnyebbül, amikor a megtorpanás után magától is enged a toloncolásnak, mert ő csak tessékelni tudná, nagyobb erővel biztosan nem hathatna. Az értetlenkedő szavakra szintén nem reagál, nem most van itt a magyarázkodás ideje, amikor a lázadások gócpontján haladnak keresztül.*
- Hogy meddig? Ameddig nyugalom nem lesz *puffogja vissza. Talán elővigyázatlanság, egy idegen férfival nyugodtabb helyet keresni, sőt mi több, egyenesen botorság. De gnóm lány meggyőződése szerint a férfi egy hétig, talán egy napig sem élné túl itt az önmagából kifordult városban.
A templomkertbe érve sem áll meg. A kapun amikor átlép, elengedi a férfit, de halad tovább, megkerülve a nyurgaságot. Perc nyugtot sem hagyva neki.*
- Tovább, tovább *sürgeti, nehogy megálljon. Csak a templomkert temető felőli végében áll meg egy félreeső fa alatt. Mikor szembe fordul az elffel, arcán a neheztelő árnyék és tudálékosság vonásai tűnnek elő.*
- Talán félreértett, vagy túl magasan van és nem hallotta amit mondok. *kezdi pattogó hangsúllyal, természetes rekedtséggel.* Látta a gazdagnegyedet? Érti már miről beszélek? *Lassan sétálgatni kezd oda-vissza, hajkoronája pedig folyton egy belógó virágfüzérbe akad. Rutinosan hessegeti el, de a beleakadt szirmokkal már nem foglalkozik, talán észre sem veszi őket.* Vagy még mindig meg akarja nézni a fát, amire a nemeseket húzzák fel a nyakuknál fogva? Nem vicceltem, ez halálosan komoly.
*Bár teljesen komolyan beszél, és igyekszik elővigyázatos lenni, de éppen csorbít komolyságán a tény, hogy a vöröslő hajzuhatag a monológ alatt telis-tele szóródik a lila virágszirmokkal.*
- Amúgy pedig köszönöm, hogy törte az utat. Sokkal kényelmesebb volt így haladni, mint máskor *pillant fel, a járkálásból, s áll is meg egyúttal.*
- A nevem Cilanney Dharlarann. *Hogy kipuffogta magát, egészen megnyugszik, hogy eszébe jusson, a hosszúéletű bemutatkozott neki, de ő nem, így gyorsan pótolja is elmaradását.*
- Mi szél hozta erre? Éppen ilyen forrongó időkben.


2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:50:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia Cirenhille Sayqueves (#10488) szerepében//

//Int, Alei//

*Néha elakad a lélegzetvétel, egy-egy döccenőnél, de kényelmesen simul Aleimord hátára. Valószínűleg semmit nem érez az egészből, mert szeme csukva, arca pedig kifejezéstelen. Hideg izzadságcseppek gyűlnek homlokán a láztól, testét érezhető remegés járja át, melyet Aleimord sietős léptei ellenére is érzékelhet. Intath, minden bizonnyal orvosként tisztában van a jelekkel, a hidegtől rángatózó test, a veríték, a lúdbőrös karok, a gyorsan felszökő láz legbiztosabb jelei. Ahogy a hirtelen jövő öklendezés is, mely kapcsán az esetlegesen elfogyasztott máskor tápláló gyomortartalom elhagyja a lány száját. Testhelyzetfüggő, hogy hogyan végzi, vagy hogyan nem, de jelenleg ájultan a fulladás veszélye is fenyegeti, ha a férfiak nem lépnek. Alenia teste már egy kályha egyenértékű, mit vagy hűtenek, vagy hamarosan a lány lelke is megolvad, mint a vaj, amit a napon felejtenek. A forróság közvetlen közelről érintés nélkül is érezhető.*


2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 21:46:18
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Int segít neki, így nagy nehezen felerőszakolják a lányt Aleimord hátára. A férfi próbálja erősen tartani, amennyire csak tudja, és amennyire csak erejéből kitelik.*
~Ha ennek vége biztos, hogy elkezdek edzeni.~
*Tőle eddig sosem látható módon görnyed be a háta, hogy minél jobban eloszthassa a súlyt, a lábait pedig sebesen kapkodja egymás után, hogy minél előbb odaérjenek Intath műtőjébe.*
- Igyekezzünk. Nemes vagyok, nem harcos.
*Nyögi hangosan.*
- Az üzleteléshez értek és a manipulációhoz.
*Sebesen kapkodja a lábait és nem beszél többet, mert az is csak elveszi az energiáját.*


2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 20:13:49
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1181
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Intiath már látott sőt számára mindennaposak az ilyen történetek. Orvosnak lenni bár úgy meséli, de valójában nem, azt jelenti, hogy életeket ment, hanem inkább, hogy próbál életben tartani másokat és ritkán sikerrel. Ezért pedig a hála a legritkább dolog amit kap. Nem csoda, hogy belefásult már a szenvedés látványába. Próbálja felsegíteni az ájult lányt a bátyja hátára. Amint sikerült el is indul a szegénynegyed felé.*
-Kövess!
~Majd kérnem kell a segítségét. Fél kézzel lehetetlen amputálni. Remélem a műtőmet nem dúlták fel. Bár túl sok hasznos dolgot nem vihettek el. A műszereim nagy része egyszerű vasdaraboknak tűnnek, a késeim használhatják bár ha azokkal szalonnázni akarnak akkor utána igencsak megszopják. Az üvegcséim és főzeteim hasonlóképp haszontalanok számukra.~


2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 19:55:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia Cirenhille Sayqueves (#10488) szerepében//

//Int, Alei//

~ Álom, álom, édes álom, de lassan jössz! ~ *Gondolja elkeseredetten, de megnyugszik a tényre, hogy valaki elkapja őt, s nem rogy a földre, mint egy teli zsák. Békésen dől Intath karjaiba, s átadja magát a gyengeségnek, immár nincs ereje ellenállni. Vannak még éber pillanatai, ilyen ez is, mikor meghallja, hogy a fűrészről beszélnek. Igyekszik eltolni magát, de vélhetően ez már nem sikerül, pedig, ha tehetné világgá szaladna:*
- Fű... rész...? *Kérdezi suttogva.* Ne vágják le... a karom. Ne... *Aztán persze minden elsötétül. A korábbi vérveszteség, a stressz, a sérülés okozta sokk, a vélhető fertőzés, a láz, mind, mind hozzájárul, hogy a ködös világba kerüljön, hol nincs számára sem gondolat, sem érzelem. Ez némiképp persze megnyugtató, mert fájdalmat sem érez, némiképp pedig nagyon nyugtalanító is, mert nincs, ki vigyázzon rá. Attól is tart, hogy ebből a világból már nem tér vissza, pedig oly sok minden áll még előtte, minden egyes szitokszót és veszekedést megbánt már. Csak élni akar, csak kikerülni innen. ~ De kar nélkül?! Torz leszek, egy szörnyszülött, ki fog így rám nézni egyáltalán? ~ Szemei csukva, teste nem rezdül, nem fázik már. Az ájulás hatalmába keríti, s nincs tudomása a körülötte történekről.*


2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 17:12:59
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Iszonyúan dühös, de mint mindig, most is elnyomja magában. Mi értelme lenne, ha most kieresztené a haragját? Azzal csak hátraáltatná mindhármunkat.
Kicsit azért elkertesíti, hogy mindennek ő issza meg a levét, gyerekkoruktól fogva. De hát ilyen egy bátyja élete, nem? Először a szüleit vesztette el, aztán a szerelmét, utána gyakorlatilag földönfutóvá vált, és a húga is hamarosan meglátogatja Eeyrt, ha így haladnak. Milyen gonosz erők lehetnek azok, akik ezeket a borzasztó csapásokat mérik rá? Sosem hitt igazán az istenekben, de ha így haladnak, komolyabban el fog rajtuk gondolkodni, mert ez már nem lehet csupán csak a véletlen műve. Valami gonosz átok vagy mágia, más nem lehet.
Mikor észreveszi Alenia karján a pöttyöket elhajítja a borosüveget, ami repül valahova hátrafelé vagy oldalra - nem érdekli, hogy hova és merre, a kiömlött italt úgyis beissza majd a talaj.
A drapp sem érdkeli most, fontosabb dolgok is vannak annál. Megpróbálja felvenni Aleniát, bár saját maga is tudja, hogy annyira azért nem erős, hogy elbírja. Azért megpróbálkozik vele, mert helyettük senki sem fogja elvinni a húgát szegénynegyedig.*


2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 12:10:54
 ÚJ
>Briwal d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//A zavargások előtt//

*Hallgatja húgát, lágy pillantásokkal övezve a leányt, szereti Effyt, minden önzőségével, makacsságával, ostobaságával, esendőségével együtt. Aldoval ellentétben egyáltalán nem látja reménytelenek húga jövőjét, ha képes kimondani, felismerni saját jellembeli hibáit, csak egy pici lökés kell, hogy képes legyen tenni is ellenük.*
-Mindig azt hittem ti amolyan legjobb barátnők vagytok, szinte már testvérek.
*Jegyzi meg halkan, mint ki kevesli az érzelmieket.*
-Én elsősorban dühös voltam. Mérhetetlenül. Nem is tudom igazán kire, mindenkire. És aggódtam, féltem, hiszen ez az egész tragédia akár veled is megeshetett volna. Apa is hasonlóan érezhetett, ezért sürgette a testőröket, és felteszem még mindig így érez. Ahogy én is.
*Persze Briwal mindent tud a Szövetség, és a Testvériség ellentéteiről, ez pedig erőteljesen befolyásolja saját érzéseit.
Halkan nevet fel Effy vádjára.*
-Sejtettem, a cselédség pletykált erről, te pedig épp az imént erősítetted meg.
*Kacsint a lányra, majd feltett kezekkel hátrál egyetlen lépést szabadkozva.*
-Egy szóval sem mondtam, hogy önző vagy! Te magad nyilatkoztál így húgom.
*Néha nem szereti, ha apjához hasonlítják, holott igen sok dologban ő a példaképe.*
-Mit is? Hogy mérlegelj, mielőtt döntesz? Hogy ne fekete-fehéren szemléld a világot? Vagy hogy próbálj meg valami elfogadható középutat találni arra, hogy neked is jó legyen, de a családodnak se legyen feltétlenül rossz? Hogy talán megmaradjanak a testvéreid, és a szeretőd is?
*Él benne azért a sanda gyanú, hogy Aldo nem a kompromisszum kereséssel kezdte. És megérti ezt is. Elvégre mit tudnak erről a csábítóról? Mit tudhat róla Ephemia? Még a legszerencsésebb ha pusztán csak egy hozományvadász, és nem a Testvériség tagja.*
-Tényleg annyira jó hozzád, tényleg annyira szereted, hogy eldobnál minket miatta?
*Ez a gondolat tölti el igazán szomorúsággal, emiatt rugdosná félholtra a fickót. A liliomtiprót, aki elveszi tőle a kishúgát. Akit meg közben fivérként ölelne keblére, hiszen boldoggá teszi kishúgát. Nehéz ügy.*


2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 01:09:53
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1181
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//A Nagy Egyenlőség Napja//

*Nocsak a bátyj mégiscsak rájött ki itt az áldozat és akinek igazat kell adni. Int számára váratlan fordulat. Ahogy az is, hogy kiállást és meggyőzőkészséget javító italt szeretne tőle a másik egy ilyen helyzetben.*
-Egy van nálam csak. Alapanyag híján többet csinálni sem tudok.
*Indulhatnak is el végre, hogy Intiath mentse a menthetőt, de a lány megrogyik. Int ezért kapaszkodik bele meg ugye azért, hogy egy csinos lányba kapaszkodjon, hogy segítsen úgyhogy próbálja a lányt megtartani vagy óvatosan lefektetni a földre. A helyzet pedig pont olyan, amitől félt.*
~Pokolba a kuruzslókkal akik csak a mágiához értenek, de mindenbe bele akarnak pofázni!~
-Sebláz. Kell egy fűrész és a műszereim. Meg nedves rongyok. Aleimord a hátadra tudod venni? A rendelőmben tudok valamit kezdeni vele.
~Ha túléli. Ebbe a műtétbe ilyen súlyos állapotban bivalyerős matrózok is bele szoktak halni, ő meg azon kívül, hogy nő az elmúlt pár napját tortúraként élte meg.~
*Ha kell megpróbál segíteni a nőt a bátyja hátára feltuszkolni, hogy futólépésben meginduljanak a szegénynegyedbe a rendelőjéhez.*


2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-14 16:32:28
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia Cirenhille Sayqueves (#10488) szerepében//

//Int, Alei//

*Bár a fájdalom és a szenvedés borzasztóan kínozza, egy apró mosolyt azért arcára erőltet, s Intathra néz.*
- Köszönöm megértését. *Szól halkan, elfúló hangon, mert olybá tűnik, hogy a fájdalom mellé némi hidegrázás is párosul. Talán a körülötte állók is észrevehetik, mert szabad karján apró pöttyök jelennek meg, s fázósan körbefonja magát karjaival.*
- Aleimord... nem haragszom... a bátyám vagy, mindig is az maradsz. *Búcsúnak tűnhet, de Alenia nem annak szánja, mindenesetre furcsa érzés kerülgeti.
~ Olyan... szürke minden. De miért?! ~ Gondolatait nem ejti ki hangosan, épp elég gondot okoz már így is családjának, ráadásul még egy idegennek is. Szégyenlősen süti le szemét, karjait továbbra is maga köré fonja.*
- Alei... bátyám... *Szemei úgy maradnak, lecsukva, s lábai megrogynak.* Uram! *Sóhajt fel hirtelen, majd, ha nem kapják el, mint egy száraz csemetefa, engedve a szélnek, rogy össze.* Mi történik velem? Forró a testem... uram!! *Utóbbi segélykiáltása egyetlen reménységének, az orvosnak szólnak, vagy legalábbis annak a férfinak, ki orvosnak vallja magát. Ha elkapják, ha nem, még magánál van kissé, de a sebláz leteríti lábáról, az álomhatár küszöbén egyensúlyozik, de próbál ébren maradni, minden maradék akaratával ébren... életben akar maradni.*
- Alei... hol vagy, bátyám? *Suttogja halkan, lehet meg sem hallják, bár azért reménykedik benne, annyira jó lenne. Annyira jó. Most kedve lenne csak lefeküdni egy kicsit, akár a földre, vagy egy puha ágyba és csak úgy befúrni magát a hűvös párnák közé. Szinte már látja maga előtt, ahogy az oly ritka testvéri játékokat is, vagy a közös kacagást egy csendes, cseverészős, felkelés nélküli, nyugodt családi délutánon. Együtt.*


2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-11 12:09:09
 ÚJ
>No'ära Thoa'n avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*A templomkertnél köt ki, szóval jól követte a Bobbirtól ismert utat. Mosolyogva megingatja fejét, hihetetlen, hogy máris jön neki eggyel. Úgy halad el az épület mellett, hogy fejét nem emeli fel egy röpke másodpercre sem. Hihetetlen, mennyire vallás ellenessé vált az anyja miatt. Hamar átslisszan a kis kerten, mint aki itt se lett volna.*


2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-08 10:51:38
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A zavargások előtt//

*Ezekben a pillanatokban fogalma sincs arról, hogy fivére megértő próbál lenni, egyetért-e vele, mindkettő, avagy egyik sem, de most nem is rágódik ezen. Voltaképp a férfi most egy közvetítő szerepét tölt be közötte és atyjuk között, ami már eleve nagyon nincs rendjén szerinte. Persze attól még jóleső dolog pár szót váltani vele, ha idejük engedi.*
- Hogy hogy éreztem magam? *Kérdi kissé értetlenkedve.* Lesújtva és nem akartam elhinni, de aztán beletörődtem. Bevallom, a saját gondjaim foglalkoztattak mindig, így valamelyest egyszerűbb volt megküzdenem a gondolataimmal... De végül is örülök, hogy életben van. *Áll meg egy pillanatra.* Várj csak... Te tudtad, hogy Aenae nem halt meg? *Megint megáll.* És tényleg önzőnek tartasz? Ne kezdd azt te is, mint apánk...
*Emeli fel a kezét védekezőn, még akkor is, ha némi igazságot ő is lát a feltevésben.*


2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-07-07 21:20:14
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Int, Nia//

*Hallgatja, amit a húga mondd, kicsit úgy hangzik, mint egy jól irányzott fejmosás az anyjától, vagy az apjától.*
- Ne haragudj.
*Őszinte megbánást lehet kihallani a hangjából, és látni is az arcán valamiféle szégyent. Nem kezdi el magyarázni, hogy a mostanában történtek milyen hatással voltak az idegrendszerére, felesleges, a körülötte lévők úgyis érzik és tapasztalják.*
- Alenia... ne legyél ennyire naiv, kérlek. Mondd, mégis miért akarnálak eltávolítani a közelemből? Felkutatjuk azokat, akik ezt tették veled.
~Azaz nem én, de most lényegtelen.~
- Nem fogom hagyni, hogy a mocskok bűntelenül járjanak.
*Mikor megindulnak felkap a pad mellől egy üveg bort, és nagyot húz belőle. Úgy érzi, hogy ennyi kín után igazán megengedheti ezt magának.*
- Igen, pont olyanra gondoltam! Szükségem lenne egyre. Vagy kettőre.
*Még nem biztos abban, hogy végrehajtja a tervét, de jobb előre felkészülni a dologra.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084