Nincs játékban - Templomkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Templomkert | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-17 17:40:06
Üzenet elküldve: 2018-06-17 17:40:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
//Főleg Aleimord, de azért Relék is//
*Aleimord szavaira csak bólint, és elégedett mosollyal az arcán néz rá.*
- Valóban, a hölgyek mellett bármikor elkélhet egy férfi, hogy biztonságosabb legyen az utuk. És milyen ember lennék, ha hagynám, hogy a segítségem nélkül vágjanak neki az útnak. *Paskolja meg díszes kardját, amiben biztos, hogy soha nem fogja előhúzni. Valószínűleg ha út közben probléma adódna, akkor ő lenne az első, aki elszelel a társaság mellől, vagy éppen feláldozza őket, hogy magát mentse. De persze ezt nem kell nagy dobra verni.*
- Biztosíthatom, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy megvédjem őket. Persze ezzel magára hagyom a családom, és a városi ingóságaim... de nem, nem gondolhatok most magamra, amikor a bajbajutottakon segíthetnék helyette! *Hazudja fapofával, és lovalja bele magát egészen a beszédbe.*
- Hát akkor, az Ég áldja önt, Aleimord Sayqueves, és vigyázza az útján! Remélem, hogy még találkozunk. *Int búcsút a nemesnek, és indul meg a kis társaság után, akik már mintha épp indulni készülnének. Végül is, ha csoportosan utaznak, még ha ilyen leharcoltak is, mégis nagyobb esélyük van a túlélésre, mintha egyedül vágna neki az ismeretlennek. És még az utat se ismeri túlzottan, de ha ilyen nagy határozottsággal indulnak meg, akkor biztos tudják, hogy merre mennek, és hogy ott biztonságban lesznek. Ez pedig bőven elég Samonyrnak.*
- Várjanak meg kérem! *Szól utánuk, és sietős léptekkel, de azért nem futva, hiszen egy nemes nem fut, főleg nem ilyen nagynevű nemesek társaságában, igyekszik felzárkózni a csoporthoz.*
//Főleg Aleimord, de azért Relék is//
*Aleimord szavaira csak bólint, és elégedett mosollyal az arcán néz rá.*
- Valóban, a hölgyek mellett bármikor elkélhet egy férfi, hogy biztonságosabb legyen az utuk. És milyen ember lennék, ha hagynám, hogy a segítségem nélkül vágjanak neki az útnak. *Paskolja meg díszes kardját, amiben biztos, hogy soha nem fogja előhúzni. Valószínűleg ha út közben probléma adódna, akkor ő lenne az első, aki elszelel a társaság mellől, vagy éppen feláldozza őket, hogy magát mentse. De persze ezt nem kell nagy dobra verni.*
- Biztosíthatom, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy megvédjem őket. Persze ezzel magára hagyom a családom, és a városi ingóságaim... de nem, nem gondolhatok most magamra, amikor a bajbajutottakon segíthetnék helyette! *Hazudja fapofával, és lovalja bele magát egészen a beszédbe.*
- Hát akkor, az Ég áldja önt, Aleimord Sayqueves, és vigyázza az útján! Remélem, hogy még találkozunk. *Int búcsút a nemesnek, és indul meg a kis társaság után, akik már mintha épp indulni készülnének. Végül is, ha csoportosan utaznak, még ha ilyen leharcoltak is, mégis nagyobb esélyük van a túlélésre, mintha egyedül vágna neki az ismeretlennek. És még az utat se ismeri túlzottan, de ha ilyen nagy határozottsággal indulnak meg, akkor biztos tudják, hogy merre mennek, és hogy ott biztonságban lesznek. Ez pedig bőven elég Samonyrnak.*
- Várjanak meg kérem! *Szól utánuk, és sietős léptekkel, de azért nem futva, hiszen egy nemes nem fut, főleg nem ilyen nagynevű nemesek társaságában, igyekszik felzárkózni a csoporthoz.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-17 08:20:49
Üzenet elküldve: 2018-06-17 08:20:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Úton Amonra //
// Coralynde, Darenahr, Laurentitia, Latlie //
*Relael nem látja indokoltnak további maradásukat. A többiek beszélgetnek, Niát éppen ellátják, addig sem kell a társaságában lennie, szóval úgy érzi ideje távozniuk. Közelebb lép Aleimord és Luninari csapatához, hangját kicsit megemelve kezd el beszélni, hogy mindenkihez eljusson az információ.*
- Akkor talán ideje indulni, ha ezzel senkinek nincs ellenvetése. Hosszú az út, hosszú volt ez a nap is. A tisztásig bizonyosan beértek minket.
*Itt Aleniára és az orvosra pillant, akik vélhetően egyhamar nem fognak elindulni. Ha esetleg lenne is ellenvetés nem igen szeretné meghallani, már fordul is el a társaságtól vissza az „övéihez”. Kicsit távolabb észreveszi Laurentitiát. Egy sóhaj után odasétál hozzá. Nem tudja, hogy megsérült-e vagy csak zaklatott, mindenesetre utóbbi látszik rajta.*
- Minden rendben? Jól vagy?
*Mosolya és szavai kedvesek, törődőek, valójában annyira nem érdekli a nő állapota, de ez egy olyan helyzet ahol nincs szükség felesleges drámára, ezért igyekszik kedves lenni. Ha pedig utálni kell valakit, akkor arra ott van Alenia és Ammerthy, mint tökéletes célszemélyek. Első találkozásuk ugyan nem volt túl fényes, tekintve, hogy Relael nem kifejezetten kedveli, ha parancsolnak neki, főleg ha nő teszi, de efölött képes szemethunyni. Ha nagyon muszáj.*
- Remélem velünk tartasz.
~ Annyira azért mégsem. ~
*Fejével int az adott irányba, és bízik benne, hogy a nő nem kéreti magát túlzottan, mert nem sok energiája van a huzavonához. Vissza is tér a csapathoz, ami Coralyndet képezi leginkább a számára.*
- Akkor indulhatunk?
*Kérdezi Darenra, Latliere, Corára és Laura pillantva. Ellenvetést nem várva neki is vág az útnak.*
// Úton Amonra //
// Coralynde, Darenahr, Laurentitia, Latlie //
*Relael nem látja indokoltnak további maradásukat. A többiek beszélgetnek, Niát éppen ellátják, addig sem kell a társaságában lennie, szóval úgy érzi ideje távozniuk. Közelebb lép Aleimord és Luninari csapatához, hangját kicsit megemelve kezd el beszélni, hogy mindenkihez eljusson az információ.*
- Akkor talán ideje indulni, ha ezzel senkinek nincs ellenvetése. Hosszú az út, hosszú volt ez a nap is. A tisztásig bizonyosan beértek minket.
*Itt Aleniára és az orvosra pillant, akik vélhetően egyhamar nem fognak elindulni. Ha esetleg lenne is ellenvetés nem igen szeretné meghallani, már fordul is el a társaságtól vissza az „övéihez”. Kicsit távolabb észreveszi Laurentitiát. Egy sóhaj után odasétál hozzá. Nem tudja, hogy megsérült-e vagy csak zaklatott, mindenesetre utóbbi látszik rajta.*
- Minden rendben? Jól vagy?
*Mosolya és szavai kedvesek, törődőek, valójában annyira nem érdekli a nő állapota, de ez egy olyan helyzet ahol nincs szükség felesleges drámára, ezért igyekszik kedves lenni. Ha pedig utálni kell valakit, akkor arra ott van Alenia és Ammerthy, mint tökéletes célszemélyek. Első találkozásuk ugyan nem volt túl fényes, tekintve, hogy Relael nem kifejezetten kedveli, ha parancsolnak neki, főleg ha nő teszi, de efölött képes szemethunyni. Ha nagyon muszáj.*
- Remélem velünk tartasz.
~ Annyira azért mégsem. ~
*Fejével int az adott irányba, és bízik benne, hogy a nő nem kéreti magát túlzottan, mert nem sok energiája van a huzavonához. Vissza is tér a csapathoz, ami Coralyndet képezi leginkább a számára.*
- Akkor indulhatunk?
*Kérdezi Darenra, Latliere, Corára és Laura pillantva. Ellenvetést nem várva neki is vág az útnak.*
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-16 22:29:12
Üzenet elküldve: 2018-06-16 22:29:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia, Latlie, Darenahr, Laurentitia//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy jól érzi magát, de az biztos, hogy most így, hogy kedvenc játéknyulát ölelheti magához, és simogathatja, mint egy száműzetést és halálfélelmet nem ismerő, gondtalan gyermek, valahogy sokkal kerekebbnek és barátságosabbnak tűnik neki a világ, mint eddig. Legalábbis addig mindenképpen, ameddig nem kezd el gondolkodni újra.
Már nem kérdéses számára, hogy mindannyian valami nagyon erős és még annál is sokkal gonoszabb, mint amennyire hatásos mágia hatása alá kerülhettek. Annak "köszönhetően" viselkedett utólag visszagondolva mindenki másként hirtelen, egyik pillanatról a másikra, mint ahogyan egyébként szokott. Bár akkor hirtelen nagyon butának és ingerültnek érezte magát, az emlékei azzal a különös perccel, vagy órával kapcsolatban nem vesztek el mégsem, akkori időérzékével, eszével, és jóindulatával együtt.
Amikor pedig az egésznek vége lett, akkor fedezte fel, hogy a távolban már valami lángol. Persze, érti ő a szegénység és nélkülözés miatti elkeseredést, elég különös mindenesetre most így jobban belegondolva, hogy ez pont az után következett be, hogy bizonytalan időre, mintha ők maguk is mind elvesztették volna a józan eszüket.
Bár szorongató és kétségbe ejtő gondolat, hogy hasonló talán újra megtörténhet, akár a következő pillanatokban, vagy percekben is, megnyugtatja mindenesetre, hogy a bor nem tompítja el az elméjét, csak a testét kicsit, így végre van kis ideje átgondolni, hogy vajon mi történhetett, minek köszönhetően haltak meg majdnem mindannyian azok közül, akik úgy keveredtek ide a Templomkertbe, hogy szétvert otthonukat voltak kénytelen a hátuk mögött hagyni. Vajon ki és miért szabadította rájuk azokat a borzalmakat, amelyeket mind átéltek nemrég, kinek lehetett útjában az itteni Gazdagnegyed, és áll-e ez az egész bármiféle összefüggésben Alenia korábbi elrablásával?
A Gazdagnegyed már időtlen idők óta itt áll, legalábbis akkor már biztosan itt volt, amikor édesanyja az ő születése előtt Artheniorba érkezett rokonlátogatóba, miért pont most tört hát ki ellene ez az egész felkelés? Ha a szegények minden nap gazdagokra támadnának és nemes kisasszonyokat rabolgatnának el csak úgy, akkor nem lennének sem gazdagok, sem pedig szegények, de hát épp az előbb gondolt rá, hogy gazdagok, szegények nagyon régóta egymás mellett élnek már ebben a városban, nem létezik hát, hogy ne legyen összefüggés az őket ért mágikus támadás, és a nyomában, vagy talán éppen közben kitörő zavargások között.
Mindezek ellenére túl keveset, azaz szinte semmit nem tud még a "kinti" világról ahhoz, hogy a benne felmerült kérdésekre felelni tudjon, és van egy olyan határozott érzése is, hogy talán jobb lenne soha nem is tudni meg a választ. Valamiért mégis boldoggá teszi, hogy hasonló kérdések legalább eszébe jutottak, nem csak elfogadja, mint valami semmiből jövő természeti csapást, hogy ez az egész megtörtént a többiekkel és vele.
Kívülálló mindenesetre nagy valószínűséggel sokáig csak annyit lát belőle, hogy monoton mozdulatokkal simogatja játéknyulának fejét és a hosszú, lelógó füleit hátulról előre, és olyan arccal bámul önmaga elé, mint aki tulajdonképpen itt sincs, hanem éberen álmodik valami nagyon furcsát és nyugtalanítót.
Alenia kedves szavai és hangja mindenesetre megnyugtatják kicsit, bár arra a megjegyzésére, hogy legutóbb sem sokáig élvezhette, hogy milyen szépen kiöltöztette őt majdnem elsírja magát, de persze nem saját maga miatt, hanem mert pontosan emlékszik, hogy mi lett annak a napnak a vége.*
- De az a kis idő legalább nagyon szép volt. *mondja mégis kissé talán nevetségesen elcsukló hangon, amivel elárulja saját lelkének gyengeségét és törékenységét. Nem kellett ugyan olyan megpróbáltatásokat átélnie, mint Aleniának, de őt nem sokkal azok után, hogy el kellett hagynia igazi otthonát, ezek is nagyon megviselték.
Hálásan kap mindenesetre a lehetőség után, hogy másról beszélhet.*
- Persze, bemegyek veled, szívesen. Amúgy sem láttam még fedett templomot soha belülről. Tudod, a mi oltáraink mind szabad ég alatt vannak, és a legtöbbje leginkább egy nagy kő, virágokkal körbeültetve, gallyakkal díszítve, vagy felfuttatva egy kis borostyánnal, meg ilyesmi. *meséli, hiszen emlékszik még arra, hogy a lányt, aki hozzá hasonlóan szomjazik a tudásra, nagyon is érdekelte, hogyan él népének az a része az erdő mélyén, aki mindig is ott élt, és sose jutna eszébe beköltözni a városba. (Az itt eltöltött napok után, pedig már ő is megérti őket, egyre jobban. Milyen boldog élete lehetett volna ott, ha apja történetesen nem egy léha ember, aki jött, aztán pedig ment!) Hamar belátja azonban, hogy nem ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy otthonáról meséljen, főleg most, amikor, hogyha minden igaz, a gyógyító mágia után, Alenia most talán szakszerű, orvosi segítséget is kaphat, még akkor is, ha számára, az elf, aki orvosként mutatta be saját magát, de valahogy a helyzethez egyáltalán nem illően vidám, kissé fura szerzet. Ezt azonban nem az ő dolga eldönteni, így természetesen odébbáll, és hagyja, hogy Alenia és a férfi megbeszéljék, vagy megejtsék azt, amit ilyenkor kell.
Korábbi komor hangulata ismét kezdi teljesen eltemetni, amikor újra meghallja Latliet, aminek köszönhetően, mintha rossz álomból ébredne fel, úgy fordul feléje, ráeszmélve arra, hogy mennyire örül, hogy hallja a hangját. Igaz, amit mond neki, az nagyon kedves ugyan, ami őt illeti, de jobb kedvre azért finoman fogalmazva sem hangolja. Ami kicsit még is jobb kedvre deríti, hogy maga sem tudja miért, ajkairól valahogy annyira természetesen hangzik a "kisasszony" megszólítás, hogy hirtelen el sem tudja képzelni, hogy Luninarinak, vagy Luninak szólítsa őt. Alenia, Nairada, Aleimord értelemszerűen nem is kisasszonyozhatnák, Lautól teljesen idegennek érezné, de Latlienak valahogy tényleg jól áll. Ettől még persze, amit mond az tényleg nagyon szomorú.*
- Sajnálom, ha ehhez szoktál hozzá. *mondja neki nagyon csendesen.*
- De ameddig a közelemben vagy, senkinek sem fogom hagyni, hogy így bánjon veled! *jelenti ki hirtelen feltámadt harcias hévvel, bár maga is tisztában van vele, hogy az olyan ígéret, amit nem biztos, hogy valaha is meg fog tudni tartani, kissé szánalmasan hangzik.*
- Legalábbis igyekszem. De láthatod, nem vagyok éppen túl erős. *visszakozik is kicsit. Persze, van az álma arról, hogy mágiát fog tanulni, és akkor aztán soha többé nem lesz kiszolgáltatott és gyenge, de hát ez megint olyan dolog, amit hiába ivott kicsit, nem most fog itt ecsetelni. Ráadásul ameddig nem tud legalább egy apró szikrácskát megidézni, eléggé értelmetlen dolog lenne azzal dicsekedni, hogy belőle majd mekkora nagy mágus lesz, ha eljut valaha odáig. Még bele is borzong és sápad a gondolatba, hogy az elmúlt napok tanulsága számára tulajdonképpen az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben az lesz a legnagyobb gondja, mint eddig volt, hogy sohasem lehet gyereke, halála után pedig nem lesz senki, aki játéknyulait szeresse és vigyázzon rájuk. Sokkal inkább attól kell majd félnie, hogy nem fogja megérni a holnapot, vagy a holnaputánt, és hogy kis barátai időnek előtte gazdátlanná, pontosabban fogalmazva árvává válnak. Ha hasonló mágikus támadások és zavargások, meg lányok elrablása errefelé mindennaposak, egyáltalán nem biztos benne, hogy a mágia valaha is védelmet képes velük szemben teljesen nyújtani. Mindent egybevetve, sohasem érezte annyira bizonytalannak és félelmetesnek a jövőt, mint most, még akkor sem, amikor otthonról, az igazi otthonából, kidobták.
A Latlie által mondott szavak is csak tovább mélyítik benne ezeket a gondolatokat, így azok olyan mélyre vágnak, hogy úgy érzi szinte belülről égetik és emésztik őt.*
- Na ugye? Én is pont ezt mondtam! *kotyog közbe htá inkább, amikor a lány felveti, hogy a férfi és Lau nélkül ki sem jutnak élve.*
- Felesleges túlszerénykedni. *mondja a férfinak megint, akinek még mindig nem tudja a nevét.*
- Nézze… nálunk odahaza, mármint úgy értem, hogy ott, ahol az előtt éltem, hogy pont ebbe a városba jöttem volna, ennél sokkal kisebb tettekkel is úgy dicsekszenek még évek múltán is, mintha legkevesebb egy ork hordától mentették volna meg a falut. Ha nem csak szerintem Ön, és Lau mentett meg bennünket, akkor biztosan nem tévedek! A hálám pedig egyáltalán nem felesleges és értelmetlen dolog, ebben biztos vagyok. *teszi még hozzá, hátha a férfi végre megérti. Kicsit tényleg bosszantja, hogy ezt bizonygatnia kell, de nagyon örül neki, hogy a maga módján Latlie is melléállt, igaz minden bizonnyal nem kifejezetten mellé, és mindezt öntudatlanul tette, de pontosan azért, mert szorult bele némi illem, és nem elég büszke ahhoz, hogy úgy tegyen, mintha maguktól menekültek volna meg. Már csak emiatt is nagyon kedveli őt.
Nem hiszi, hogy bármi választ fog kapni a férfitól, akinek a szavait szánta, de azért nem is fogadna rá nagyobb összegben, hogy biztosan így lesz.
Fél szemmel Alenia és a másik elf párosára sandít, kíváncsian arra, hogy mennek a dolgok. Nagyon szeretne már túl lenni a templomon, majd aztán egy szekéren utazva békésen pihenni, miközben minden félelme és balsejtelme ellenére szebb és nyugodtabb rájuk váró jövőről álmodik. Nagyon reméli, hogy egyáltalán képes lesz még hasonlóra valaha.*
//Alenia, Latlie, Darenahr, Laurentitia//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy jól érzi magát, de az biztos, hogy most így, hogy kedvenc játéknyulát ölelheti magához, és simogathatja, mint egy száműzetést és halálfélelmet nem ismerő, gondtalan gyermek, valahogy sokkal kerekebbnek és barátságosabbnak tűnik neki a világ, mint eddig. Legalábbis addig mindenképpen, ameddig nem kezd el gondolkodni újra.
Már nem kérdéses számára, hogy mindannyian valami nagyon erős és még annál is sokkal gonoszabb, mint amennyire hatásos mágia hatása alá kerülhettek. Annak "köszönhetően" viselkedett utólag visszagondolva mindenki másként hirtelen, egyik pillanatról a másikra, mint ahogyan egyébként szokott. Bár akkor hirtelen nagyon butának és ingerültnek érezte magát, az emlékei azzal a különös perccel, vagy órával kapcsolatban nem vesztek el mégsem, akkori időérzékével, eszével, és jóindulatával együtt.
Amikor pedig az egésznek vége lett, akkor fedezte fel, hogy a távolban már valami lángol. Persze, érti ő a szegénység és nélkülözés miatti elkeseredést, elég különös mindenesetre most így jobban belegondolva, hogy ez pont az után következett be, hogy bizonytalan időre, mintha ők maguk is mind elvesztették volna a józan eszüket.
Bár szorongató és kétségbe ejtő gondolat, hogy hasonló talán újra megtörténhet, akár a következő pillanatokban, vagy percekben is, megnyugtatja mindenesetre, hogy a bor nem tompítja el az elméjét, csak a testét kicsit, így végre van kis ideje átgondolni, hogy vajon mi történhetett, minek köszönhetően haltak meg majdnem mindannyian azok közül, akik úgy keveredtek ide a Templomkertbe, hogy szétvert otthonukat voltak kénytelen a hátuk mögött hagyni. Vajon ki és miért szabadította rájuk azokat a borzalmakat, amelyeket mind átéltek nemrég, kinek lehetett útjában az itteni Gazdagnegyed, és áll-e ez az egész bármiféle összefüggésben Alenia korábbi elrablásával?
A Gazdagnegyed már időtlen idők óta itt áll, legalábbis akkor már biztosan itt volt, amikor édesanyja az ő születése előtt Artheniorba érkezett rokonlátogatóba, miért pont most tört hát ki ellene ez az egész felkelés? Ha a szegények minden nap gazdagokra támadnának és nemes kisasszonyokat rabolgatnának el csak úgy, akkor nem lennének sem gazdagok, sem pedig szegények, de hát épp az előbb gondolt rá, hogy gazdagok, szegények nagyon régóta egymás mellett élnek már ebben a városban, nem létezik hát, hogy ne legyen összefüggés az őket ért mágikus támadás, és a nyomában, vagy talán éppen közben kitörő zavargások között.
Mindezek ellenére túl keveset, azaz szinte semmit nem tud még a "kinti" világról ahhoz, hogy a benne felmerült kérdésekre felelni tudjon, és van egy olyan határozott érzése is, hogy talán jobb lenne soha nem is tudni meg a választ. Valamiért mégis boldoggá teszi, hogy hasonló kérdések legalább eszébe jutottak, nem csak elfogadja, mint valami semmiből jövő természeti csapást, hogy ez az egész megtörtént a többiekkel és vele.
Kívülálló mindenesetre nagy valószínűséggel sokáig csak annyit lát belőle, hogy monoton mozdulatokkal simogatja játéknyulának fejét és a hosszú, lelógó füleit hátulról előre, és olyan arccal bámul önmaga elé, mint aki tulajdonképpen itt sincs, hanem éberen álmodik valami nagyon furcsát és nyugtalanítót.
Alenia kedves szavai és hangja mindenesetre megnyugtatják kicsit, bár arra a megjegyzésére, hogy legutóbb sem sokáig élvezhette, hogy milyen szépen kiöltöztette őt majdnem elsírja magát, de persze nem saját maga miatt, hanem mert pontosan emlékszik, hogy mi lett annak a napnak a vége.*
- De az a kis idő legalább nagyon szép volt. *mondja mégis kissé talán nevetségesen elcsukló hangon, amivel elárulja saját lelkének gyengeségét és törékenységét. Nem kellett ugyan olyan megpróbáltatásokat átélnie, mint Aleniának, de őt nem sokkal azok után, hogy el kellett hagynia igazi otthonát, ezek is nagyon megviselték.
Hálásan kap mindenesetre a lehetőség után, hogy másról beszélhet.*
- Persze, bemegyek veled, szívesen. Amúgy sem láttam még fedett templomot soha belülről. Tudod, a mi oltáraink mind szabad ég alatt vannak, és a legtöbbje leginkább egy nagy kő, virágokkal körbeültetve, gallyakkal díszítve, vagy felfuttatva egy kis borostyánnal, meg ilyesmi. *meséli, hiszen emlékszik még arra, hogy a lányt, aki hozzá hasonlóan szomjazik a tudásra, nagyon is érdekelte, hogyan él népének az a része az erdő mélyén, aki mindig is ott élt, és sose jutna eszébe beköltözni a városba. (Az itt eltöltött napok után, pedig már ő is megérti őket, egyre jobban. Milyen boldog élete lehetett volna ott, ha apja történetesen nem egy léha ember, aki jött, aztán pedig ment!) Hamar belátja azonban, hogy nem ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy otthonáról meséljen, főleg most, amikor, hogyha minden igaz, a gyógyító mágia után, Alenia most talán szakszerű, orvosi segítséget is kaphat, még akkor is, ha számára, az elf, aki orvosként mutatta be saját magát, de valahogy a helyzethez egyáltalán nem illően vidám, kissé fura szerzet. Ezt azonban nem az ő dolga eldönteni, így természetesen odébbáll, és hagyja, hogy Alenia és a férfi megbeszéljék, vagy megejtsék azt, amit ilyenkor kell.
Korábbi komor hangulata ismét kezdi teljesen eltemetni, amikor újra meghallja Latliet, aminek köszönhetően, mintha rossz álomból ébredne fel, úgy fordul feléje, ráeszmélve arra, hogy mennyire örül, hogy hallja a hangját. Igaz, amit mond neki, az nagyon kedves ugyan, ami őt illeti, de jobb kedvre azért finoman fogalmazva sem hangolja. Ami kicsit még is jobb kedvre deríti, hogy maga sem tudja miért, ajkairól valahogy annyira természetesen hangzik a "kisasszony" megszólítás, hogy hirtelen el sem tudja képzelni, hogy Luninarinak, vagy Luninak szólítsa őt. Alenia, Nairada, Aleimord értelemszerűen nem is kisasszonyozhatnák, Lautól teljesen idegennek érezné, de Latlienak valahogy tényleg jól áll. Ettől még persze, amit mond az tényleg nagyon szomorú.*
- Sajnálom, ha ehhez szoktál hozzá. *mondja neki nagyon csendesen.*
- De ameddig a közelemben vagy, senkinek sem fogom hagyni, hogy így bánjon veled! *jelenti ki hirtelen feltámadt harcias hévvel, bár maga is tisztában van vele, hogy az olyan ígéret, amit nem biztos, hogy valaha is meg fog tudni tartani, kissé szánalmasan hangzik.*
- Legalábbis igyekszem. De láthatod, nem vagyok éppen túl erős. *visszakozik is kicsit. Persze, van az álma arról, hogy mágiát fog tanulni, és akkor aztán soha többé nem lesz kiszolgáltatott és gyenge, de hát ez megint olyan dolog, amit hiába ivott kicsit, nem most fog itt ecsetelni. Ráadásul ameddig nem tud legalább egy apró szikrácskát megidézni, eléggé értelmetlen dolog lenne azzal dicsekedni, hogy belőle majd mekkora nagy mágus lesz, ha eljut valaha odáig. Még bele is borzong és sápad a gondolatba, hogy az elmúlt napok tanulsága számára tulajdonképpen az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben az lesz a legnagyobb gondja, mint eddig volt, hogy sohasem lehet gyereke, halála után pedig nem lesz senki, aki játéknyulait szeresse és vigyázzon rájuk. Sokkal inkább attól kell majd félnie, hogy nem fogja megérni a holnapot, vagy a holnaputánt, és hogy kis barátai időnek előtte gazdátlanná, pontosabban fogalmazva árvává válnak. Ha hasonló mágikus támadások és zavargások, meg lányok elrablása errefelé mindennaposak, egyáltalán nem biztos benne, hogy a mágia valaha is védelmet képes velük szemben teljesen nyújtani. Mindent egybevetve, sohasem érezte annyira bizonytalannak és félelmetesnek a jövőt, mint most, még akkor sem, amikor otthonról, az igazi otthonából, kidobták.
A Latlie által mondott szavak is csak tovább mélyítik benne ezeket a gondolatokat, így azok olyan mélyre vágnak, hogy úgy érzi szinte belülről égetik és emésztik őt.*
- Na ugye? Én is pont ezt mondtam! *kotyog közbe htá inkább, amikor a lány felveti, hogy a férfi és Lau nélkül ki sem jutnak élve.*
- Felesleges túlszerénykedni. *mondja a férfinak megint, akinek még mindig nem tudja a nevét.*
- Nézze… nálunk odahaza, mármint úgy értem, hogy ott, ahol az előtt éltem, hogy pont ebbe a városba jöttem volna, ennél sokkal kisebb tettekkel is úgy dicsekszenek még évek múltán is, mintha legkevesebb egy ork hordától mentették volna meg a falut. Ha nem csak szerintem Ön, és Lau mentett meg bennünket, akkor biztosan nem tévedek! A hálám pedig egyáltalán nem felesleges és értelmetlen dolog, ebben biztos vagyok. *teszi még hozzá, hátha a férfi végre megérti. Kicsit tényleg bosszantja, hogy ezt bizonygatnia kell, de nagyon örül neki, hogy a maga módján Latlie is melléállt, igaz minden bizonnyal nem kifejezetten mellé, és mindezt öntudatlanul tette, de pontosan azért, mert szorult bele némi illem, és nem elég büszke ahhoz, hogy úgy tegyen, mintha maguktól menekültek volna meg. Már csak emiatt is nagyon kedveli őt.
Nem hiszi, hogy bármi választ fog kapni a férfitól, akinek a szavait szánta, de azért nem is fogadna rá nagyobb összegben, hogy biztosan így lesz.
Fél szemmel Alenia és a másik elf párosára sandít, kíváncsian arra, hogy mennek a dolgok. Nagyon szeretne már túl lenni a templomon, majd aztán egy szekéren utazva békésen pihenni, miközben minden félelme és balsejtelme ellenére szebb és nyugodtabb rájuk váró jövőről álmodik. Nagyon reméli, hogy egyáltalán képes lesz még hasonlóra valaha.*
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-16 19:06:10
Üzenet elküldve: 2018-06-16 19:06:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Intath//
*Kicsit félénken, kicsit bizonytalanul mutatja meg sérülését a férfinek, meg úgy mindent, hisz nem nagyon örül annak, hogy tapogatják, de hát ez van.*
- Nem látott még orvos. Fájdalomcsillapító mágiát kaptam egy mágustól, meg gyógyító mágiát Eeyr papjától, de igazi orvos nem nézte még meg.
*Nem buta ő egyáltalán, sőt, nagyon is olvasott és okos, bár jelen helyzetben ezt képtelen volna bárkinek is a tudtára adni.
A mágia talán sokkal hatékonyabb is lehet, mint az egyszerű gyógymódok, de mégis egy orvos a sérülések szakértője, nem a mágus és nem a pap, ez is tény.*
- Miféle sejtés? Ne titkolózzon, mondja el nyíltan!
*Közli kicsit idegesen és ingerlékenyen. Tudni akarja, mi baja van, és azt is, hogy vége legyen ennek az egésznek, bemehessen a templomba, majd elindulhasson Amon Ruadhra, ha ennyire oda akarják küldeni. Teljesen mindegy, csak hadd alhasson.*
- Azt csinál velem, amit akar, csak tilos helyre ne nyúlkáljon.
*Sóhajt fel, és hagyja, hogy megvizsgálja őt a férfi, de közben minden mozdulatát figyeli, hová nyúl, s mikor.*
//Intath//
*Kicsit félénken, kicsit bizonytalanul mutatja meg sérülését a férfinek, meg úgy mindent, hisz nem nagyon örül annak, hogy tapogatják, de hát ez van.*
- Nem látott még orvos. Fájdalomcsillapító mágiát kaptam egy mágustól, meg gyógyító mágiát Eeyr papjától, de igazi orvos nem nézte még meg.
*Nem buta ő egyáltalán, sőt, nagyon is olvasott és okos, bár jelen helyzetben ezt képtelen volna bárkinek is a tudtára adni.
A mágia talán sokkal hatékonyabb is lehet, mint az egyszerű gyógymódok, de mégis egy orvos a sérülések szakértője, nem a mágus és nem a pap, ez is tény.*
- Miféle sejtés? Ne titkolózzon, mondja el nyíltan!
*Közli kicsit idegesen és ingerlékenyen. Tudni akarja, mi baja van, és azt is, hogy vége legyen ennek az egésznek, bemehessen a templomba, majd elindulhasson Amon Ruadhra, ha ennyire oda akarják küldeni. Teljesen mindegy, csak hadd alhasson.*
- Azt csinál velem, amit akar, csak tilos helyre ne nyúlkáljon.
*Sóhajt fel, és hagyja, hogy megvizsgálja őt a férfi, de közben minden mozdulatát figyeli, hová nyúl, s mikor.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-16 17:52:22
Üzenet elküldve: 2018-06-16 17:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Aleimord, Alenia, Samonyr//
*Aleimord feltűnően ideges. Intiath csak mosolyog a helyzeten és álldogál majd megszólítja a lányt ő is. Akiről hamar megállapítja, hogy ő is még a történtek hatása alatt van. Vagy alapból butácska, de jelen esetben Intiath megszavazza neki, hogy csak a történtek miatt lassú a felfogása. A megállapításra bólint. Majd a sebre néz és értő szemmel megvizsgálja.*
-Ennél szebb lesz ezt megígérhetem.
*A tünetek hallatán már lefagyott a mosoly az arcáról. Sőt elég komor tekintettel kezdte méregetni a sebet.*
-Orvos látta már azóta? Milyen kezelést kapott?
*Kérdéseit a lányhoz címzi, de úgy, hogy a bátyja vagy a többi közelben lévő is meghallja akik ki tudják segíteni. Nem fogja a helyzetet csinosítani. Nyíltan megmondja mire gondol.*
-Egyelőre elég rossz sejtésem van. A homlokát és a nyakát megnézném, hogy a testének a melegét és a szívének a ritmusát megállapíthassam. Szabad?
*Ha a lány megengedi akkor a homlokot megérinti egyetlen kézfejével és a lány nyakán annak pulzusát megméri.*
//Aleimord, Alenia, Samonyr//
*Aleimord feltűnően ideges. Intiath csak mosolyog a helyzeten és álldogál majd megszólítja a lányt ő is. Akiről hamar megállapítja, hogy ő is még a történtek hatása alatt van. Vagy alapból butácska, de jelen esetben Intiath megszavazza neki, hogy csak a történtek miatt lassú a felfogása. A megállapításra bólint. Majd a sebre néz és értő szemmel megvizsgálja.*
-Ennél szebb lesz ezt megígérhetem.
*A tünetek hallatán már lefagyott a mosoly az arcáról. Sőt elég komor tekintettel kezdte méregetni a sebet.*
-Orvos látta már azóta? Milyen kezelést kapott?
*Kérdéseit a lányhoz címzi, de úgy, hogy a bátyja vagy a többi közelben lévő is meghallja akik ki tudják segíteni. Nem fogja a helyzetet csinosítani. Nyíltan megmondja mire gondol.*
-Egyelőre elég rossz sejtésem van. A homlokát és a nyakát megnézném, hogy a testének a melegét és a szívének a ritmusát megállapíthassam. Szabad?
*Ha a lány megengedi akkor a homlokot megérinti egyetlen kézfejével és a lány nyakán annak pulzusát megméri.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-15 17:22:55
Üzenet elküldve: 2018-06-15 17:22:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Luninari, Darenahr//
* Meglepi Luninari érintése, nem igazán szokott hozzá, ezért először kicsit meg is szeppen, nehogy egy második pofont kenjenek le neki, de amikor rájön, hogy puszta cirógatásról van szó zavartan elmosolyodik. *
- Ugyan kisasszony, ne tessen miattam aggódni, nagyobb fájdalom lett volna ha önök közül kapja valaki azt a pofont. Én már hozzászoktam az ilyesfajta bánásmódhoz- * igyekszik megnyugtatni a fiatal lánykát, ajkán halovány mosollyal. Örül, hogy valaki aggódik érte, épp az ilyen emberek miatt hisz és bízik meg még mindig az emberekben, annak ellenére, hogy mióta eszét tudja csak egyszerű szolga, akinek néha fizettek, néha nem. *
- Köszönöm kedvességét - * biccent. Boldog lenne, ha maradhatna ennél a családnál, de Luninari szavait nem veszi készpénznek, elvégre ki tudja, hogy lesz-e ház, amit rendbe lehet tenni.
Eztán később a férfi lép oda hozzá, aki a pincében sokat segített a kis csapatnak, hogy minden végtagjával együtt ki tudjon menekülni a fellázadt tömeg markai közül. *
- Ne aggódjon miattam az úr, nincsen semmi bajom, nem sérültem meg -* felel ajkán halovány mosollyal. *
- Azonban hálával tartozom önnek, amiért annyira sokat segített nekünk a kijutásban a másik, zöld ruhás kisasszonnyal együtt. Maguk nélkül talán lenn ragadtunk volna
//Luninari, Darenahr//
* Meglepi Luninari érintése, nem igazán szokott hozzá, ezért először kicsit meg is szeppen, nehogy egy második pofont kenjenek le neki, de amikor rájön, hogy puszta cirógatásról van szó zavartan elmosolyodik. *
- Ugyan kisasszony, ne tessen miattam aggódni, nagyobb fájdalom lett volna ha önök közül kapja valaki azt a pofont. Én már hozzászoktam az ilyesfajta bánásmódhoz- * igyekszik megnyugtatni a fiatal lánykát, ajkán halovány mosollyal. Örül, hogy valaki aggódik érte, épp az ilyen emberek miatt hisz és bízik meg még mindig az emberekben, annak ellenére, hogy mióta eszét tudja csak egyszerű szolga, akinek néha fizettek, néha nem. *
- Köszönöm kedvességét - * biccent. Boldog lenne, ha maradhatna ennél a családnál, de Luninari szavait nem veszi készpénznek, elvégre ki tudja, hogy lesz-e ház, amit rendbe lehet tenni.
Eztán később a férfi lép oda hozzá, aki a pincében sokat segített a kis csapatnak, hogy minden végtagjával együtt ki tudjon menekülni a fellázadt tömeg markai közül. *
- Ne aggódjon miattam az úr, nincsen semmi bajom, nem sérültem meg -* felel ajkán halovány mosollyal. *
- Azonban hálával tartozom önnek, amiért annyira sokat segített nekünk a kijutásban a másik, zöld ruhás kisasszonnyal együtt. Maguk nélkül talán lenn ragadtunk volna
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-14 18:52:42
Üzenet elküldve: 2018-06-14 18:52:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
//Nakraida, Samonyr//
*Mikor egy újabb személy csapódik hozzájuk, már meg sem lepődik. A köszönésére bólint egyet, majd körbenéz. Olyan érzése van, mintha valaki hiányozna a csapatból. Végignéz a lányokon, a kereskedőn, majd hirtelen eszébe is jut.*
~Vicben!~
*Mióta kiszöktek a házól, a papot bizony nem látta. Biztos, hogy megviselte, ami történt, esetleg van pár ismerőse, rokona, akikért aggódik. Viszont így, hogy el sem köszönt Aleimord kicsit csalódottan húzza a száját. Újabb emberről kell lemondania, kár, pedig igazán megkedvelte a papot. Úgy tűnik, így mégsem számíthat a segítségére.*
- Egyetértek.
*Bólint Samonyr felé, mikor a férfi újra megszólal.*
~Megtudtad, amit akartál, miért vagy még mindig itt?~
- Igen, a többiek elhagyják a várost.
*Bólint.*
- Én egyelőre maradni terveztem. Nos...
*Végigfuttatja a tekintetét az idegen férfin.*
- A hölgyeknek biztosan örülnének, ha még egy férfi vigyázna rájuk.
~Már amennyire te képes vagy rá.~
//Nakraida, Samonyr//
*Mikor egy újabb személy csapódik hozzájuk, már meg sem lepődik. A köszönésére bólint egyet, majd körbenéz. Olyan érzése van, mintha valaki hiányozna a csapatból. Végignéz a lányokon, a kereskedőn, majd hirtelen eszébe is jut.*
~Vicben!~
*Mióta kiszöktek a házól, a papot bizony nem látta. Biztos, hogy megviselte, ami történt, esetleg van pár ismerőse, rokona, akikért aggódik. Viszont így, hogy el sem köszönt Aleimord kicsit csalódottan húzza a száját. Újabb emberről kell lemondania, kár, pedig igazán megkedvelte a papot. Úgy tűnik, így mégsem számíthat a segítségére.*
- Egyetértek.
*Bólint Samonyr felé, mikor a férfi újra megszólal.*
~Megtudtad, amit akartál, miért vagy még mindig itt?~
- Igen, a többiek elhagyják a várost.
*Bólint.*
- Én egyelőre maradni terveztem. Nos...
*Végigfuttatja a tekintetét az idegen férfin.*
- A hölgyeknek biztosan örülnének, ha még egy férfi vigyázna rájuk.
~Már amennyire te képes vagy rá.~
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-14 18:28:07
Üzenet elküldve: 2018-06-14 18:28:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
//Aleimord, Alenia, Luninari, Intath, Nakrida//
*A nevet hallva Samonyr felvonja a szemöldökét. Persze, hogy hallotta már, az egész gyerekkorát úgy élte le, hogy a többi, náluk sokkal érdemesebb nemes házakat figyelte. És még ha nem is így lett volna, a főnemesek nevét akkor is ismeri. Szóval ez a férfi, ha nem is főnemes, mindenképpen nemes, és sokkal méltóbb rá mint a Talwakr család bármelyik tagja. Képzeletben már gyűjti a nyálát, mert itt nagyon mély benyalások következnek. De persze óvatosan kell adagolni, nem szabad egyből letépni róla a nadrágot és letérdelni. Egyelőre azt kell megmutatni, hogy van gerince, és hogy méltó a figyelemre. Na, itt el is akad a terv, mert mivel tudná mindezt most itt pár perc alatt demonstrálni. *
- Örvendek a találkozásnak, bár szerencsésebb körülmények között esett volna meg. *Persze, mindketten tudják, hogy szerencsésebb körülmények között Aleimord rá se nézne.*
- Ha amit a lány mond igaz, akkor valószínűleg öngyilkosság lenne visszamennem. Ha jól hallom, elhagyni készülnek a várost. Ha megengednék, hogy csatlakozzak a kis csoportjukhoz, akkor mindenképp megtérülő befektetésnek számítanék.
~Persze, ha maradt bármi is a városban lévő tulajdonainkból. Amit ezek alapján eléggé kétlek.~ *Természetesen gondolatait nem mutatja arcán, csak egy barátságos, és fáradt mosoly amit magára erőltet. Nem is titkolja, hogy erőltetett, ebben a szituációban ki tudna természetesen mosolyogni. Persze, Sam tudna, de nem akar. Természetesen mindenki másra is figyel maguk körül, nem csak Aleimordra, csak nem mutatja. Jelenleg amúgy is csak a férfi az, aki méltó a figyelmére, a többiek nem számítanak.*
//Aleimord, Alenia, Luninari, Intath, Nakrida//
*A nevet hallva Samonyr felvonja a szemöldökét. Persze, hogy hallotta már, az egész gyerekkorát úgy élte le, hogy a többi, náluk sokkal érdemesebb nemes házakat figyelte. És még ha nem is így lett volna, a főnemesek nevét akkor is ismeri. Szóval ez a férfi, ha nem is főnemes, mindenképpen nemes, és sokkal méltóbb rá mint a Talwakr család bármelyik tagja. Képzeletben már gyűjti a nyálát, mert itt nagyon mély benyalások következnek. De persze óvatosan kell adagolni, nem szabad egyből letépni róla a nadrágot és letérdelni. Egyelőre azt kell megmutatni, hogy van gerince, és hogy méltó a figyelemre. Na, itt el is akad a terv, mert mivel tudná mindezt most itt pár perc alatt demonstrálni. *
- Örvendek a találkozásnak, bár szerencsésebb körülmények között esett volna meg. *Persze, mindketten tudják, hogy szerencsésebb körülmények között Aleimord rá se nézne.*
- Ha amit a lány mond igaz, akkor valószínűleg öngyilkosság lenne visszamennem. Ha jól hallom, elhagyni készülnek a várost. Ha megengednék, hogy csatlakozzak a kis csoportjukhoz, akkor mindenképp megtérülő befektetésnek számítanék.
~Persze, ha maradt bármi is a városban lévő tulajdonainkból. Amit ezek alapján eléggé kétlek.~ *Természetesen gondolatait nem mutatja arcán, csak egy barátságos, és fáradt mosoly amit magára erőltet. Nem is titkolja, hogy erőltetett, ebben a szituációban ki tudna természetesen mosolyogni. Persze, Sam tudna, de nem akar. Természetesen mindenki másra is figyel maguk körül, nem csak Aleimordra, csak nem mutatja. Jelenleg amúgy is csak a férfi az, aki méltó a figyelmére, a többiek nem számítanak.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-14 14:23:32
Üzenet elküldve: 2018-06-14 14:23:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A Nagy Egyenlőség Napja //
////Aleimord, Alenia, Luninari, Intath, Samonyr////
*Talán maga sem tudja miért, odacsapódik a nemesi társasághoz. Biccentve köszönti a nemeseket.*
- Üdvözletem.
*Különösképpen nem néz fel rájuk. Nem az ő nemesei, mivel nem városlakó. Lehet, hogy majd az akar lenni, de még nem az, így nincs felette hatalma a nemeseknek.
A csoportban lévő férfira néz, aki az imént hagyta ott őket, s már tudta. A felvetése beigazolódott.*
~Titkolta a nevét, és olyan jól beleillik ebbe a társaságba. Egy nemes volt az útitársunk.~
*Hiába nincs felette hatalma egyik jómódú úrnak se, szégyenkezve lehajtja a fejét. Olyan dolgokat mondott egy nemes társaságában, amik ellene szóltak. Még ha nem is egyenesen ellene, de nem az övével megegyező nézeteket vallotta. Biztos volt benne, hogy megsértette a férfit.*
////Aleimord, Alenia, Luninari, Intath, Samonyr////
*Talán maga sem tudja miért, odacsapódik a nemesi társasághoz. Biccentve köszönti a nemeseket.*
- Üdvözletem.
*Különösképpen nem néz fel rájuk. Nem az ő nemesei, mivel nem városlakó. Lehet, hogy majd az akar lenni, de még nem az, így nincs felette hatalma a nemeseknek.
A csoportban lévő férfira néz, aki az imént hagyta ott őket, s már tudta. A felvetése beigazolódott.*
~Titkolta a nevét, és olyan jól beleillik ebbe a társaságba. Egy nemes volt az útitársunk.~
*Hiába nincs felette hatalma egyik jómódú úrnak se, szégyenkezve lehajtja a fejét. Olyan dolgokat mondott egy nemes társaságában, amik ellene szóltak. Még ha nem is egyenesen ellene, de nem az övével megegyező nézeteket vallotta. Biztos volt benne, hogy megsértette a férfit.*
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-13 21:30:28
Üzenet elküldve: 2018-06-13 21:30:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Dromel Sayqueves //
*Ahogyan az állítólagos fia a szemébe néz azzal a jeges tekintetével rögtön eszébe jut az a nő, pedig már negyven évvel ezelőtt volt.*
- Jó nő volt!
*Tiltakozik a másik undora ellen.*
- És én nem csak kalandot akartam tőle.
*Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy jó-e, hogy így történtek a dolgok. Ha a nő enged, akkor Aleimoird valószínűleg nem tartana ott, ahol most, mert úgy repült volna a családból, ahogyan az csak fizikailag lehetséges. Megmaradt a jó híre, de most ennek a fiúnak látta kárát, a Szegénynegyedben kellett felnőnie.*
~Sokkal normálisabb lett volna. Miért nem volt képes szólni?~
- Nem engem kellene okolnod, a létezésedről sem tudtam.
// Dromel Sayqueves //
*Ahogyan az állítólagos fia a szemébe néz azzal a jeges tekintetével rögtön eszébe jut az a nő, pedig már negyven évvel ezelőtt volt.*
- Jó nő volt!
*Tiltakozik a másik undora ellen.*
- És én nem csak kalandot akartam tőle.
*Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy jó-e, hogy így történtek a dolgok. Ha a nő enged, akkor Aleimoird valószínűleg nem tartana ott, ahol most, mert úgy repült volna a családból, ahogyan az csak fizikailag lehetséges. Megmaradt a jó híre, de most ennek a fiúnak látta kárát, a Szegénynegyedben kellett felnőnie.*
~Sokkal normálisabb lett volna. Miért nem volt képes szólni?~
- Nem engem kellene okolnod, a létezésedről sem tudtam.
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-13 21:26:30
Üzenet elküldve: 2018-06-13 21:26:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Megtorpan a férfi szavaira. Ilyen gyorsan még nem rakja össze a képet, de már gyanakszik valami felől. Csendben hallgat, válla fölött néz hátra Aleimordra.*
̵ Kaland?
*Kérdez vissza, majd megfordul újra szembekerülve fajtársával. Egyenesen íriszeibe néz, hogy megerősítést kapjon a kaland mivoltáról.*
̵ Óóóó
*Meglepődik. Rövidke szünetet tart és nem tudja eldönteni, hogy dühös, vagy érdektelen, vagy mi van. Talán a sokk, sőt, biztosan az ami miatt még nem biztos magában.*
̵ Te húzogattad az anyámat?
*Nem is vár választ, a kérdés költői. Végignéz „apján”, majd arra a megállapításra jut, hogy:*
- Fúj!
*A stressz nevetés formájában tör ki, meg egyébként is, ennél képtelenebb helyzetet elképzelni sem tudna. Pont ma, pont ekkor és pont így találkozni állítólagos apjával. Fel sem merül benne, hogy kételkedjen, miért is akarná bárki is azt mondani, hogy az apja? Leginkább az ellenkezőjét tennék szívesen.*
̵ Na hát ez is egy kurva jó hír. Így kell még jobban elbaszni a napot.
*Tovább kacag, bár már lassan vihog.*
̵ Remélem nem vársz tőlem semmi érzelgőset. Nem fogok a karjaidba borulni Sayqueves.
*A nevére már nem is emlékszik, nem figyelt kellőképpen, de annyi bizonyos, hogy apának legfeljebb azért szólítaná, hogy felbosszantsa vele. Azért egy valós érzelem is megnyilvánulni látszik, egy pillanat erejéig arca fájdalmas grimaszba fordul, ezt pedig egy fáradt sóhaj kíséri.*
// Aleimord Sayqueves //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Megtorpan a férfi szavaira. Ilyen gyorsan még nem rakja össze a képet, de már gyanakszik valami felől. Csendben hallgat, válla fölött néz hátra Aleimordra.*
̵ Kaland?
*Kérdez vissza, majd megfordul újra szembekerülve fajtársával. Egyenesen íriszeibe néz, hogy megerősítést kapjon a kaland mivoltáról.*
̵ Óóóó
*Meglepődik. Rövidke szünetet tart és nem tudja eldönteni, hogy dühös, vagy érdektelen, vagy mi van. Talán a sokk, sőt, biztosan az ami miatt még nem biztos magában.*
̵ Te húzogattad az anyámat?
*Nem is vár választ, a kérdés költői. Végignéz „apján”, majd arra a megállapításra jut, hogy:*
- Fúj!
*A stressz nevetés formájában tör ki, meg egyébként is, ennél képtelenebb helyzetet elképzelni sem tudna. Pont ma, pont ekkor és pont így találkozni állítólagos apjával. Fel sem merül benne, hogy kételkedjen, miért is akarná bárki is azt mondani, hogy az apja? Leginkább az ellenkezőjét tennék szívesen.*
̵ Na hát ez is egy kurva jó hír. Így kell még jobban elbaszni a napot.
*Tovább kacag, bár már lassan vihog.*
̵ Remélem nem vársz tőlem semmi érzelgőset. Nem fogok a karjaidba borulni Sayqueves.
*A nevére már nem is emlékszik, nem figyelt kellőképpen, de annyi bizonyos, hogy apának legfeljebb azért szólítaná, hogy felbosszantsa vele. Azért egy valós érzelem is megnyilvánulni látszik, egy pillanat erejéig arca fájdalmas grimaszba fordul, ezt pedig egy fáradt sóhaj kíséri.*
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-12 16:06:29
Üzenet elküldve: 2018-06-12 16:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Lau, Latile//
*Lau szavaira csak bólint. Figyeli még egy kicsit a lányt, ahogy a fához sétál és annak neki dől, de a kérésnek eleget téve nem megy oda hozzá.*
~Biztosan őt is megviselhette a dolog...~
*De hát kit nem viselne meg az, ha a halál torkában van? Baromi nagy szerencséjük volt csak.
Közben a többiekre nem igazán figyel, csak egy-egy félmondatra fordítja oda a fejét, mint például hogy Vashegyre menekülnek, vagy ami még érdekesebb, valami családi vita Aleimord és a húga között.*
~Vashegyen sem jártam még.~
*És egy ideig még nem is tervezett, hogy itt építse ki üzleti kapcsolatait. Viszont mivel már nem nagyon van kivel, így lényegében teljesen mindegy, hogy hová megy és kivel.
Végignéz a népes társaságon, és szeme a hátul lévő szolgálón. Elég zavartnak tűnik, így aztán odamegy hozzá, hátha segíteni tud valamiben.*
- Na és te hogy vagy? Illetve... Bocsánat, hogy van a kisasszony? *jaívtja ki magát.* Mifelénk nem szokás a magázódás, nem állt még a számra.
//Lau, Latile//
*Lau szavaira csak bólint. Figyeli még egy kicsit a lányt, ahogy a fához sétál és annak neki dől, de a kérésnek eleget téve nem megy oda hozzá.*
~Biztosan őt is megviselhette a dolog...~
*De hát kit nem viselne meg az, ha a halál torkában van? Baromi nagy szerencséjük volt csak.
Közben a többiekre nem igazán figyel, csak egy-egy félmondatra fordítja oda a fejét, mint például hogy Vashegyre menekülnek, vagy ami még érdekesebb, valami családi vita Aleimord és a húga között.*
~Vashegyen sem jártam még.~
*És egy ideig még nem is tervezett, hogy itt építse ki üzleti kapcsolatait. Viszont mivel már nem nagyon van kivel, így lényegében teljesen mindegy, hogy hová megy és kivel.
Végignéz a népes társaságon, és szeme a hátul lévő szolgálón. Elég zavartnak tűnik, így aztán odamegy hozzá, hátha segíteni tud valamiben.*
- Na és te hogy vagy? Illetve... Bocsánat, hogy van a kisasszony? *jaívtja ki magát.* Mifelénk nem szokás a magázódás, nem állt még a számra.
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-12 14:44:59
Üzenet elküldve: 2018-06-12 14:44:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Coralynde, Azele, Relael //
*Figyelmesen pillázik mindenre és mindenkire, persze leginkább Relét tartja szemmel, meg Szakállkát. Ezek számára a prioritások jelenleg, meg egy ideig még Elf uraság is.
Amikor Azele elkezdi mutogatni magát, Cora csak fintorogva vicsorog a férfira, hogy ugyan hagyja már ezt abba, rohadtul nem kíváncsi erre senki. Persze Corának is lenne mit mutogatnia, szutykos ruhái alatt megannyi forradás és heg látható, de nem fog itt egy csomó idegen előtt levetkőzni és mutogatni magát.*
~Álejmord... Szárazkéve? Bruh...~
*Inkább meg sem próbálja hangosan kimondani a férfi nevét, annyiban is hagyja, ha fontos, majd Relé tudni fogja. Aztán persze az is elhangzik, hogy a borzasztóan menekülteknek mi az úti cél, bizonyos Amon Ruadh, amit Cora legföljebb hallomásból ismerhet, de hangosan kimondani már ezt se próbálná meg. Elhatározása azonnal megszületik, hogy akár akar menni Relé, akár nem, vele fog tartani, de persze a lány hangosan is megjegyzi, amolyan ellentmondást nem tűrő kérdésként, hogy ők innentől kettesben, kézenfogva, mindenhova. Legalábbis Cora így látja magukat a nem túl távoli jövőben, úgyhogy csak bólint Relé kérdésére, és felőle akár indulhatnak is, most azonnal.*
- Há' mondjuk pont ne szólítson mán hé te-nek, ha egy mód van rá! Inkább ne is szólítson sehogyan!
*Villogtatja fogait meg dühösen csillogó szemeit a férfira, főleg, mikor a kanos óriásokról esik szó. Rá is néz barinőjére, hogy ez most akkor vajon kinek szól, de végül Relé rövidre is zárja a beszélgetést, jelesül vagy jön Torzonborzi is velük, vagy viszlát. Corát mindenképp a második lehetőség villanyozza fel, és talán feszült és ideges testtartása is enyhül valamelyest, ahogy szinte eggyé olvad Relé árnyékával, természetesen még mindig készenlétben. Az ember ugyanis sosem lehet elég óvatos, főleg egy idegen földön járva, idegen emberek között.
Elengedi tőrét a gatyájában, majd immár szabaddá vált bal kezével integet egyet Azelének, mert nem feltételezi, hogy velük akar majd jönni. Ha meg velük akar jönni, akkor szemmel kell tartania, de erre még később is lehet gondja.*
- Viszlát Szakáll uraság!
*Vicsorogva vigyorog a férfira, a továbbiakban pedig Relére bízza magát, hogy merre tovább.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 14:47:24
// Coralynde, Azele, Relael //
*Figyelmesen pillázik mindenre és mindenkire, persze leginkább Relét tartja szemmel, meg Szakállkát. Ezek számára a prioritások jelenleg, meg egy ideig még Elf uraság is.
Amikor Azele elkezdi mutogatni magát, Cora csak fintorogva vicsorog a férfira, hogy ugyan hagyja már ezt abba, rohadtul nem kíváncsi erre senki. Persze Corának is lenne mit mutogatnia, szutykos ruhái alatt megannyi forradás és heg látható, de nem fog itt egy csomó idegen előtt levetkőzni és mutogatni magát.*
~Álejmord... Szárazkéve? Bruh...~
*Inkább meg sem próbálja hangosan kimondani a férfi nevét, annyiban is hagyja, ha fontos, majd Relé tudni fogja. Aztán persze az is elhangzik, hogy a borzasztóan menekülteknek mi az úti cél, bizonyos Amon Ruadh, amit Cora legföljebb hallomásból ismerhet, de hangosan kimondani már ezt se próbálná meg. Elhatározása azonnal megszületik, hogy akár akar menni Relé, akár nem, vele fog tartani, de persze a lány hangosan is megjegyzi, amolyan ellentmondást nem tűrő kérdésként, hogy ők innentől kettesben, kézenfogva, mindenhova. Legalábbis Cora így látja magukat a nem túl távoli jövőben, úgyhogy csak bólint Relé kérdésére, és felőle akár indulhatnak is, most azonnal.*
- Há' mondjuk pont ne szólítson mán hé te-nek, ha egy mód van rá! Inkább ne is szólítson sehogyan!
*Villogtatja fogait meg dühösen csillogó szemeit a férfira, főleg, mikor a kanos óriásokról esik szó. Rá is néz barinőjére, hogy ez most akkor vajon kinek szól, de végül Relé rövidre is zárja a beszélgetést, jelesül vagy jön Torzonborzi is velük, vagy viszlát. Corát mindenképp a második lehetőség villanyozza fel, és talán feszült és ideges testtartása is enyhül valamelyest, ahogy szinte eggyé olvad Relé árnyékával, természetesen még mindig készenlétben. Az ember ugyanis sosem lehet elég óvatos, főleg egy idegen földön járva, idegen emberek között.
Elengedi tőrét a gatyájában, majd immár szabaddá vált bal kezével integet egyet Azelének, mert nem feltételezi, hogy velük akar majd jönni. Ha meg velük akar jönni, akkor szemmel kell tartania, de erre még később is lehet gondja.*
- Viszlát Szakáll uraság!
*Vicsorogva vigyorog a férfira, a továbbiakban pedig Relére bízza magát, hogy merre tovább.*
A hozzászólás írója (Coralynde Ihrayah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 14:47:24
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-12 14:22:00
Üzenet elküldve: 2018-06-12 14:22:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
// Eddig is ott volt ám //
* Orrába valamit belefúj a szellő, ami tüsszentésre készteti. Hangosan, hogy mindenki hallja. Latlie bizony eddig is végig itt volt, megbújva, csendben, hallgatagon ácsorogva a legtöbb beszélgetésből mit sem felfogva, ám lehet eddig sokaknak nem szúrt szemet jelenléte, talán a zaj után se mindenkinek.
Mégis úgy érzi, hogy még a világ feneke is megneszelte és emiatt el is vörösödik. Nem nagyon akar ezen felül semmit sem szólni, valahol ott van Luninari háta mögött pár lépéssel és zavartan próbálja tartani a tempót a többiekkel, nem is, inkább újra felvenni, mert gondolataiban annyira elveszett, hogy most épp nem is tudja miről van szó. Azt ugyan kiveszi, hogy a vashegyre készülnek, menedéket kérni. Még sohasem volt Arthenioron kívül mióta első gazdája gyermekként idehozta és kicsit fél elhagyni a várost, de tudja, hogy ez a legokosabb döntés és különben is jobb ha a többiekkel marad. Nem akar maga szembeszállni a nép haragjával. *
// Eddig is ott volt ám //
* Orrába valamit belefúj a szellő, ami tüsszentésre készteti. Hangosan, hogy mindenki hallja. Latlie bizony eddig is végig itt volt, megbújva, csendben, hallgatagon ácsorogva a legtöbb beszélgetésből mit sem felfogva, ám lehet eddig sokaknak nem szúrt szemet jelenléte, talán a zaj után se mindenkinek.
Mégis úgy érzi, hogy még a világ feneke is megneszelte és emiatt el is vörösödik. Nem nagyon akar ezen felül semmit sem szólni, valahol ott van Luninari háta mögött pár lépéssel és zavartan próbálja tartani a tempót a többiekkel, nem is, inkább újra felvenni, mert gondolataiban annyira elveszett, hogy most épp nem is tudja miről van szó. Azt ugyan kiveszi, hogy a vashegyre készülnek, menedéket kérni. Még sohasem volt Arthenioron kívül mióta első gazdája gyermekként idehozta és kicsit fél elhagyni a várost, de tudja, hogy ez a legokosabb döntés és különben is jobb ha a többiekkel marad. Nem akar maga szembeszállni a nép haragjával. *
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:31:54
Üzenet elküldve: 2018-06-12 09:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
// A Nagy Egyenlőség Napja //
// Relael szórakoztatása //
// Coralynde, Azele //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Cora megjegyzése miszerint elesett mosolyt csal az arcára. Meglepi, hogy milyen hirtelen vált defenzív módba, amikor nem olyan rég még ő maga is megjegyzést tett Relael külsejére. Továbbra sem szól közbe, főleg mert szórakoztatja a lány viselkedése. Még nevetni is képes lenne, de uralkodva magán elfojtja, fejét pedig elfordítja, hogy ne legyen túl feltűnő mosolya.
Coralynde mellé húzódására nem távolodik el tőle. Valójában tetszik neki. Szereti a gyámoltalan lányokat, Latlie is ezért szúrt szemet neki szépsége mellett. Megmagyarázhatatlan védelmező ösztönt váltanak ki belőle, amellett meg azt az érzetet keltik benne, hogy több hatalom van a kezében. Nem mellesleg Coralynde vehemens viselkedése után ez a számára váratlan lépés érdekessé tette őt a számára.*
̵ Rendben van.
*Biccentve jelzi Aleimord számára, hogy megértette és el is fogadja tervüket, miszerint menjenek Amon Ruadhra. Az mondjuk cseppet zavarja, hogy így kell megjelennie a Hadúr földjén, viszont egyelőre még nem túráztatja komolyabban ezen magát.
Coralynde felé fordulva megosztja vele hirtelen ötletét.*
̵ Velünk tartasz Amon Ruadhra? Ott nagyobb biztonságban leszel, mint most Artheniorban.
*Bár kérdésként reprezentálja szavait, valójában kijelentés.*
~ Velünk tartasz Amon Ruadhra. ~
*Luninari köszönetére mosolyogva bólint, mintha hálás lenne az elismerésért, igazából nem sokat jelentenek neki szavai. De azért kedves lány, ezt belátja, amikor nyulacskáival matat egészen meghatja. Némán nyomon követi, hogyan adják át a varázsitalokat, meg egy újabb csapat férfi érkezését, akik cseppet sem nyűgözik le, de még csak meg sem mozgatják. Egyébként is el van foglalva az irritáltsággal, amit Alenia vált ki belőle. Persze érti ő, hogy beteg, de az sem érdekelné, hogy haldoklik, ameddig műsorával minden figyelmet eloroz tőle.*
~ Ribanc. ~
̵ Egész úton a nyafogását hallgatjuk majd?
*Felnyög kínjában, szemeit is forgatja. Halkan beszél, ezért legfeljebb Cora és Azele hallhatják.*
̵ Az ájuldozáson és a saját maga cipeltetésén kívül semmi érdemit nem csinált még.
*Magyarázza a mellette álló lánynak. Mutatóujjával halántékánál jelzi, hogy Alenia fogaskerekeivel gondok vannak, tekintve milyen furcsán viselkedett első találkozásukkor, ami mint műsor azért nem volt utolsó.*
̵ Nyugodtan szólíthat Relnek.
*Válaszol kissé megkésve Azelenek. Relaelt nem kifejezetten feszélyezi a férfi személye, kezdeti kedvessége gyanút keltett benne, de ez már el is párolgott.*
̵ Ami késik, nem múlik.
*Teszi hozzá gyorsan apró mosollyal arcán. Bár Coralynde szemtelenkedett elsőként, azért mégsem hagyja csak úgy annyiban, hogy a férfi sértegesse őt vagy őket.*
̵ Amennyiben nem szándékozik velünk tartani Amonra, akkor most elköszönünk.
*Bár mosolyog, valójában a pokolba kívánja a férfit. Nem is feltétlenül személye miatt, egyszerűen csak kimerült és ilyenkor nagyon alacsony a tűrőképessége. Természetesen nem fogja magukkal hívni, hiszen semmi közük egymáshoz és amíg haszna nincs is belőle nem is erőlteti meg magát.*
// Relael szórakoztatása //
// Coralynde, Azele //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*Cora megjegyzése miszerint elesett mosolyt csal az arcára. Meglepi, hogy milyen hirtelen vált defenzív módba, amikor nem olyan rég még ő maga is megjegyzést tett Relael külsejére. Továbbra sem szól közbe, főleg mert szórakoztatja a lány viselkedése. Még nevetni is képes lenne, de uralkodva magán elfojtja, fejét pedig elfordítja, hogy ne legyen túl feltűnő mosolya.
Coralynde mellé húzódására nem távolodik el tőle. Valójában tetszik neki. Szereti a gyámoltalan lányokat, Latlie is ezért szúrt szemet neki szépsége mellett. Megmagyarázhatatlan védelmező ösztönt váltanak ki belőle, amellett meg azt az érzetet keltik benne, hogy több hatalom van a kezében. Nem mellesleg Coralynde vehemens viselkedése után ez a számára váratlan lépés érdekessé tette őt a számára.*
̵ Rendben van.
*Biccentve jelzi Aleimord számára, hogy megértette és el is fogadja tervüket, miszerint menjenek Amon Ruadhra. Az mondjuk cseppet zavarja, hogy így kell megjelennie a Hadúr földjén, viszont egyelőre még nem túráztatja komolyabban ezen magát.
Coralynde felé fordulva megosztja vele hirtelen ötletét.*
̵ Velünk tartasz Amon Ruadhra? Ott nagyobb biztonságban leszel, mint most Artheniorban.
*Bár kérdésként reprezentálja szavait, valójában kijelentés.*
~ Velünk tartasz Amon Ruadhra. ~
*Luninari köszönetére mosolyogva bólint, mintha hálás lenne az elismerésért, igazából nem sokat jelentenek neki szavai. De azért kedves lány, ezt belátja, amikor nyulacskáival matat egészen meghatja. Némán nyomon követi, hogyan adják át a varázsitalokat, meg egy újabb csapat férfi érkezését, akik cseppet sem nyűgözik le, de még csak meg sem mozgatják. Egyébként is el van foglalva az irritáltsággal, amit Alenia vált ki belőle. Persze érti ő, hogy beteg, de az sem érdekelné, hogy haldoklik, ameddig műsorával minden figyelmet eloroz tőle.*
~ Ribanc. ~
̵ Egész úton a nyafogását hallgatjuk majd?
*Felnyög kínjában, szemeit is forgatja. Halkan beszél, ezért legfeljebb Cora és Azele hallhatják.*
̵ Az ájuldozáson és a saját maga cipeltetésén kívül semmi érdemit nem csinált még.
*Magyarázza a mellette álló lánynak. Mutatóujjával halántékánál jelzi, hogy Alenia fogaskerekeivel gondok vannak, tekintve milyen furcsán viselkedett első találkozásukkor, ami mint műsor azért nem volt utolsó.*
̵ Nyugodtan szólíthat Relnek.
*Válaszol kissé megkésve Azelenek. Relaelt nem kifejezetten feszélyezi a férfi személye, kezdeti kedvessége gyanút keltett benne, de ez már el is párolgott.*
̵ Ami késik, nem múlik.
*Teszi hozzá gyorsan apró mosollyal arcán. Bár Coralynde szemtelenkedett elsőként, azért mégsem hagyja csak úgy annyiban, hogy a férfi sértegesse őt vagy őket.*
̵ Amennyiben nem szándékozik velünk tartani Amonra, akkor most elköszönünk.
*Bár mosolyog, valójában a pokolba kívánja a férfit. Nem is feltétlenül személye miatt, egyszerűen csak kimerült és ilyenkor nagyon alacsony a tűrőképessége. Természetesen nem fogja magukkal hívni, hiszen semmi közük egymáshoz és amíg haszna nincs is belőle nem is erőlteti meg magát.*
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:21:43
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:21:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Rel, Cora//
-Hogy orvos? Nem, de van tapasztalatom a sérülések terén. *Húzza félre a köpenyét felfedve egy hosszú vágást az oldalán. *Az én munkám. Mármint nem maga a seb, az egy nem túl barátságos férfiúé volt. De pánikra semmi ok, úgy hallottam, az egyik sikátorban holtan találtak rá, így nem áll fent annak az veszélye, hogy megint belé botoljak. Visszatérve a sebre, én varrtam össze. -
*Miután mind a ketten visszautasították a vizet, ki finomabban, ki nem elteszi azt és érdeklődve fordul vissza a pároshoz. Ha ez lehetséges, még jobban felkeltették az érdeklődését. *
-Nem. *Neveti el magát kedélyesen. *Egyik sem vagyok. Nincs nekem gyomrom ahhoz, hogy hullákkal dolgozzak. -
*Feleli mosolyogva, de hogy mi is a foglalkozássa, arra akkor se válaszolna, ha pontosan tudná, hogy mi. *
-Szólíthatom Relnek? Soha nem állt rá a szám az ilyen bonyolult nevekre. És téged... mondjuk úgy, hogy hé te? -
*Mosolyog a szőkére, de ebben a mosolyban, nincs egy szemernyi melegség sem. Amikor a külseje kerül terítékre ismét felnevet. *
-Hát ezzel, nem lehet mit tenni. *Simogatja meg a szakállát. *De még mindig jobb, mintha úgy néznék ki, mint akin átment, egy csapat kanos óriás. -
*Mást is mondana még, de a tömeg egyre sűrűbb lesz körülötte. Nem tetszik ez neki. Hogy fog tudni így bármit is csinálni? Képzettnek tartja magát, de nem mindenhatónak. Bár úgy tűnik, hogy a tömeg lassan elkezd majd oszolni, de nem tudja, hogy kiszemeltje is velük tart-e majd. Végül úgy dönt vár egy keveset. Hátha jobban átlátja majd a helyzetet*
//Rel, Cora//
-Hogy orvos? Nem, de van tapasztalatom a sérülések terén. *Húzza félre a köpenyét felfedve egy hosszú vágást az oldalán. *Az én munkám. Mármint nem maga a seb, az egy nem túl barátságos férfiúé volt. De pánikra semmi ok, úgy hallottam, az egyik sikátorban holtan találtak rá, így nem áll fent annak az veszélye, hogy megint belé botoljak. Visszatérve a sebre, én varrtam össze. -
*Miután mind a ketten visszautasították a vizet, ki finomabban, ki nem elteszi azt és érdeklődve fordul vissza a pároshoz. Ha ez lehetséges, még jobban felkeltették az érdeklődését. *
-Nem. *Neveti el magát kedélyesen. *Egyik sem vagyok. Nincs nekem gyomrom ahhoz, hogy hullákkal dolgozzak. -
*Feleli mosolyogva, de hogy mi is a foglalkozássa, arra akkor se válaszolna, ha pontosan tudná, hogy mi. *
-Szólíthatom Relnek? Soha nem állt rá a szám az ilyen bonyolult nevekre. És téged... mondjuk úgy, hogy hé te? -
*Mosolyog a szőkére, de ebben a mosolyban, nincs egy szemernyi melegség sem. Amikor a külseje kerül terítékre ismét felnevet. *
-Hát ezzel, nem lehet mit tenni. *Simogatja meg a szakállát. *De még mindig jobb, mintha úgy néznék ki, mint akin átment, egy csapat kanos óriás. -
*Mást is mondana még, de a tömeg egyre sűrűbb lesz körülötte. Nem tetszik ez neki. Hogy fog tudni így bármit is csinálni? Képzettnek tartja magát, de nem mindenhatónak. Bár úgy tűnik, hogy a tömeg lassan elkezd majd oszolni, de nem tudja, hogy kiszemeltje is velük tart-e majd. Végül úgy dönt vár egy keveset. Hátha jobban átlátja majd a helyzetet*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-11 12:53:56
Üzenet elküldve: 2018-06-11 12:53:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Alenia, Luninari, Intath, Samonyr//
*Kezd eléggé dühös lenni, így mielőtt újra testvéréhez fordulna, vesz egy nagy levegőt.*
- Amint látod, mindenemmel azon vagyok, hogy megoldjam ezt a problémát.
~A legnagyobb álmomat adtam fel miattad, erre folyamatosan hisztizel, mint egy kis... Persze, rosszul vagy, tudom én, de hát nem ezen próbálok segíteni?~
*Kezdi úgy érezni, hogy akármit tesz, mindenét is odaadhatná a többieknek, az sem lesz elég jó és elég sok. Főleg nem a drága húgának.*
~Nairada...~
- Végre!
*Kiáltja el magát, mikor szóba kerülnek a kocsik.*
- Végre valaki képes felfogni, hogy mégis mire gondoltam. Köszönöm, Luninari!
*A dühtől lassan már dagadnak a nyakán az erek. Aztán, mikor a húga újra panaszkodni kezd először ráharap a nyelvére, de úgy dönt, nem bárja tovább. Odalép húgához és lehajol, és olyan halkan beszél hozzá, hogy más lehetőleg ne hallja meg.*
- Miért érzed ezt? Nem te tehetsz arról, ami történt, és nem is tehettél volna ellene semmit. Ha a saját hibádból raboltak volna el, csak akkor lenne megalázó, így ezzel ne foglalkozz. Néhány év múlva úgysem emlékeznek arra, hogy mit mondasz nekik. Egyébként is, ha nem mondom el az Intathnak, hogy mi történt veled, és mi a baj, mégis hogyan segítsen rajtad? A legnagyobb álmomat adtam fel azért, hogy újra hallgathassam a hisztizésedet. Nőj fel végre, a világ nem abból a mézes-cukros bödönből áll, amiben eddig éltél.
*Kiegyenesedik, hogy átadhassa a helyét az orvoslásnak. Próbál úgy tenni, mintha semmi baja nem lenne, de ezzel senkit sem tud becsapni: sem saját magát, sem pedig másokat.*
- Mikor jöttünk láttam, hogy ég a Városháza, néhány nemes pedig gyönyörűen lógott az utcákon.
*Mikor régi barátja azt említi, hogy híján van az erős kezeknek, először nem tudja, hogy az mire gondol. Később látja csak meg, hogy, nos... tényleg híján van egy erős kéznek.*
~Majd később rákérdezek, most nem alkalmas, nem illik, és nem biztos, hogy ennyi személy előtt kellene.~
*Közben az idegen férfi sem sétál el, hanem tovább beszél hozzá, Aleimord kezdi úgy érezni, hogy minimum háromra lenne szükség belőle, hogy elég legyen mindenkinek.*
- Aleimord Sayqueves.
*Inkább csak dühösen odavágja a nevét, mint igazán bemutatkozik, semmi kedve most az ilyesmihez. Nem ismerős neki az idegen férfi családneve, márpedig ha az Aleimordnak nem ismerős, még csak hallani sem hallott róla, akkor nem lehet túl híres és gazdag családja, hiába nemesek.*
- Az én szüleim már valószínűleg halottak.
~Nesze neked, főnemesség.~
*Nem érinti meg nagyon az, hogy esetleg a szülei halottak... Talán az anyja, igen, ő eléggé hiányzott neki mindig is. De hát kitagadták, nem sok köze van már ó nagy főnemességükhöz.*
~Mondtam nekik, hogy értelmetlen az egész.~
*Luninari válaszol helyette, ezért pedig Aleimord roppant hálás.*
//Alenia, Luninari, Intath, Samonyr//
*Kezd eléggé dühös lenni, így mielőtt újra testvéréhez fordulna, vesz egy nagy levegőt.*
- Amint látod, mindenemmel azon vagyok, hogy megoldjam ezt a problémát.
~A legnagyobb álmomat adtam fel miattad, erre folyamatosan hisztizel, mint egy kis... Persze, rosszul vagy, tudom én, de hát nem ezen próbálok segíteni?~
*Kezdi úgy érezni, hogy akármit tesz, mindenét is odaadhatná a többieknek, az sem lesz elég jó és elég sok. Főleg nem a drága húgának.*
~Nairada...~
- Végre!
*Kiáltja el magát, mikor szóba kerülnek a kocsik.*
- Végre valaki képes felfogni, hogy mégis mire gondoltam. Köszönöm, Luninari!
*A dühtől lassan már dagadnak a nyakán az erek. Aztán, mikor a húga újra panaszkodni kezd először ráharap a nyelvére, de úgy dönt, nem bárja tovább. Odalép húgához és lehajol, és olyan halkan beszél hozzá, hogy más lehetőleg ne hallja meg.*
- Miért érzed ezt? Nem te tehetsz arról, ami történt, és nem is tehettél volna ellene semmit. Ha a saját hibádból raboltak volna el, csak akkor lenne megalázó, így ezzel ne foglalkozz. Néhány év múlva úgysem emlékeznek arra, hogy mit mondasz nekik. Egyébként is, ha nem mondom el az Intathnak, hogy mi történt veled, és mi a baj, mégis hogyan segítsen rajtad? A legnagyobb álmomat adtam fel azért, hogy újra hallgathassam a hisztizésedet. Nőj fel végre, a világ nem abból a mézes-cukros bödönből áll, amiben eddig éltél.
*Kiegyenesedik, hogy átadhassa a helyét az orvoslásnak. Próbál úgy tenni, mintha semmi baja nem lenne, de ezzel senkit sem tud becsapni: sem saját magát, sem pedig másokat.*
- Mikor jöttünk láttam, hogy ég a Városháza, néhány nemes pedig gyönyörűen lógott az utcákon.
*Mikor régi barátja azt említi, hogy híján van az erős kezeknek, először nem tudja, hogy az mire gondol. Később látja csak meg, hogy, nos... tényleg híján van egy erős kéznek.*
~Majd később rákérdezek, most nem alkalmas, nem illik, és nem biztos, hogy ennyi személy előtt kellene.~
*Közben az idegen férfi sem sétál el, hanem tovább beszél hozzá, Aleimord kezdi úgy érezni, hogy minimum háromra lenne szükség belőle, hogy elég legyen mindenkinek.*
- Aleimord Sayqueves.
*Inkább csak dühösen odavágja a nevét, mint igazán bemutatkozik, semmi kedve most az ilyesmihez. Nem ismerős neki az idegen férfi családneve, márpedig ha az Aleimordnak nem ismerős, még csak hallani sem hallott róla, akkor nem lehet túl híres és gazdag családja, hiába nemesek.*
- Az én szüleim már valószínűleg halottak.
~Nesze neked, főnemesség.~
*Nem érinti meg nagyon az, hogy esetleg a szülei halottak... Talán az anyja, igen, ő eléggé hiányzott neki mindig is. De hát kitagadták, nem sok köze van már ó nagy főnemességükhöz.*
~Mondtam nekik, hogy értelmetlen az egész.~
*Luninari válaszol helyette, ezért pedig Aleimord roppant hálás.*
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-11 11:54:40
Üzenet elküldve: 2018-06-11 11:54:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Luninari, Intath, Aleimord//
*Nia kissé elmosolyodik Luninari reakcióján a szekér ötletét hallva. Na végre, ez már az a Luninari, akit pár nappal ezelőtt megismert, aki ilyen hevesen reagál mindenre, és ennyire felnagyítja a dolgok súlyát. Bár, talán pont ez a tulajdonsága segített rajta is, talán azért találták meg időben, mielőtt megfagyott volna, mert pont a fél-elf lány nyaggatta őket, hogy induljanak a keresésére, nem tudni.*
- Jól van, Luni. Akkor ezt megbeszéltük. Nem megyünk gyalog, hanem mindenképp keresünk egy szekeret. *Jelenti ki, akár tetszik az ötlet Aleimordnak, akár nem.* Aztán, ha egy kicsit nyugtunk lesz, és már nem leszek ennyire... béna, akkor megint kiöltöztetlek. *Mosolyodik el.* Legutóbb nem sokáig élvezhetted.
*Tetszett neki, mikor kicsinosíthatta Luninarit, és a végeredmény is igazán szemrevaló volt, csak sajnos a lány nem sokáig élvezhette a dolgot, mert pár órával később minden rosszra fordult.
Aleimord közben minden apró titkát elkotyogja a férfinek, aminek a lány nem kifejezetten örül, de hát megszokhatta volna már, hogy bátyja mindig, de mindig kínos helyzetekbe hozza. Ilyen ez a testvéri kapcsolat.
A beszélgetés fonalát hamar elveszíti, a következő pillanatban pedig már hozzá beszél a másik. Ő nem mutatkozik be, nem érzi szükségességét, de annak örül, hogy megtudta, Intath névre hallgat az elf.*
- Ön orvos? *Örül meg neki őszintén.* Igen, én is tudom, hogy a varázsital nem lesz elég. Főleg nem erre.
*Nyújtja előre jobb kezét, és megmutatja a levágott ujja helyén díszelgő sebet az orvosnak.*
- Felettébb ronda. *Húzza el a száját.* Egyébként meg gyengének, kimerültnek, álmosnak érzem magam, és kicsit fázom is.
*Sorolja fel a panaszait jó páciens módjára, remélve, hogy ez elég lesz, és nem kell engednie, hogy a férfi végigtapogassa, vagy kigomboltassa vele a blúzát, vagy bármi más testi kontaktusra szükség legyen. Ő egy nemes kisasszony, akihez még egy orvos sem érhet hozzá csak úgy.*
- Luninari! *Fordul vissza a diskurzus közepén a lányhoz, mert most jutott eszébe egy fontos dolog.* Mielőtt elindulunk, szeretnék bemenni a templomba.
*Egy újabb dolog amiből nem enged. Bármennyire is van rosszul, szeretne imádkozni Eeyrhez, és megköszönni az úrnőnek, hogy Vicben atya személyében egyik hű hívét küldte az ő oltalmazására.*
//Luninari, Intath, Aleimord//
*Nia kissé elmosolyodik Luninari reakcióján a szekér ötletét hallva. Na végre, ez már az a Luninari, akit pár nappal ezelőtt megismert, aki ilyen hevesen reagál mindenre, és ennyire felnagyítja a dolgok súlyát. Bár, talán pont ez a tulajdonsága segített rajta is, talán azért találták meg időben, mielőtt megfagyott volna, mert pont a fél-elf lány nyaggatta őket, hogy induljanak a keresésére, nem tudni.*
- Jól van, Luni. Akkor ezt megbeszéltük. Nem megyünk gyalog, hanem mindenképp keresünk egy szekeret. *Jelenti ki, akár tetszik az ötlet Aleimordnak, akár nem.* Aztán, ha egy kicsit nyugtunk lesz, és már nem leszek ennyire... béna, akkor megint kiöltöztetlek. *Mosolyodik el.* Legutóbb nem sokáig élvezhetted.
*Tetszett neki, mikor kicsinosíthatta Luninarit, és a végeredmény is igazán szemrevaló volt, csak sajnos a lány nem sokáig élvezhette a dolgot, mert pár órával később minden rosszra fordult.
Aleimord közben minden apró titkát elkotyogja a férfinek, aminek a lány nem kifejezetten örül, de hát megszokhatta volna már, hogy bátyja mindig, de mindig kínos helyzetekbe hozza. Ilyen ez a testvéri kapcsolat.
A beszélgetés fonalát hamar elveszíti, a következő pillanatban pedig már hozzá beszél a másik. Ő nem mutatkozik be, nem érzi szükségességét, de annak örül, hogy megtudta, Intath névre hallgat az elf.*
- Ön orvos? *Örül meg neki őszintén.* Igen, én is tudom, hogy a varázsital nem lesz elég. Főleg nem erre.
*Nyújtja előre jobb kezét, és megmutatja a levágott ujja helyén díszelgő sebet az orvosnak.*
- Felettébb ronda. *Húzza el a száját.* Egyébként meg gyengének, kimerültnek, álmosnak érzem magam, és kicsit fázom is.
*Sorolja fel a panaszait jó páciens módjára, remélve, hogy ez elég lesz, és nem kell engednie, hogy a férfi végigtapogassa, vagy kigomboltassa vele a blúzát, vagy bármi más testi kontaktusra szükség legyen. Ő egy nemes kisasszony, akihez még egy orvos sem érhet hozzá csak úgy.*
- Luninari! *Fordul vissza a diskurzus közepén a lányhoz, mert most jutott eszébe egy fontos dolog.* Mielőtt elindulunk, szeretnék bemenni a templomba.
*Egy újabb dolog amiből nem enged. Bármennyire is van rosszul, szeretne imádkozni Eeyrhez, és megköszönni az úrnőnek, hogy Vicben atya személyében egyik hű hívét küldte az ő oltalmazására.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:43:24
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Aleimord, Alenia, Samonyr, Intah//
- Tényleg ilyen naiv vajon, vagy most csak tetteti?
*A félig magának, félig kedvenc játéknyulának feltett kérdés olyan ellenállhatatlan erővel tör fel belőle pár pillanattal azok után, hogy Aleimord azt fejtegeti, hogy ő tisztességes úton szerezte a vagyonát, hogy maga is csak a szavak kimondása után fogja fel azt, hogy nem csak gondolta az egészet, hanem mindezek a szavak tényleg elhagyták ajkait.
Nem tudja mennyire volt hangos, nem tudja, hogy ki vesz pont ezekről tudomást, amikor annyi sok mindenki között, olyan sok szó elveszik annyira amennyire, egészen pontosan mintha sohasem mondták volna ki őket, mindenesetre nagyon reméli, hogy Aleimordnak fel sem tűnnek most, illetve ha mégis, hát nem veszi nagyon magára őket.
Ettől még ő tényleg nem érti az elfet, aminek nyilvánvalóan és egészen egyszerűen a különböző társadalmi háttér és a múlt az oka, ami mögöttük áll.
Ami őt illeti, szülőfalujában pusztán félvér mivolta miatt kitaszított volt. Ha irtózik is mindattól a féktelen gyűlölettől és céltalan indulattól, ami ok nélkül is széttépte volna őket, és odáig vetemedett, hogy még Latlie ártatlan arcára is képes volt akkora pofont adni, hogy az egész lány beleremegett, azért úgy véli, hogy az itt töltött kevés idő alatt is egészen jól felfogta, hogyan is működik a városi világ, amelynek szintén megvannak a maga kitaszítottjai. Amikor pedig egy forradalom dühöng körülöttük, nyilván egy éhezőt sem fog érdekelni, hogy melyik nemes dúskált eddig a javakban "tisztességes," és melyik "tisztességtelen" úton szerzett pénzzel, miközben ő éhezett.
Most mindenesetre, hogy már nem egy polc alatt bujkál saját közelgő haláltól rettegve, eszébe jut, hogyha ebben a városban nő fel, és ugyanolyan kitaszítottként mint odahaza, akkor most nem azok között lenne, aki menekül, hanem jó eséllyel éppen azokkal üvöltözné torkát rekedtre és gyújtogatna vígan gazdagokra vadászva, akik elől a pincéből nemrég menekült el.
Mégis szégyelli magát saját szavai miatt. Elvégre is nem itt nőtt fel.
Befogadták, szó nélkül, jó szívvel. Pont Aleimord és Alenia, aki most éppen megköszön neki valamit.
Pontosan mit is? Hirtelen nem hiszi, hogy a kétségbeesésen és rettegésen bármit is tett volna az elmúlt napokban, ami segített volna a lányon.
Aztán mégiscsak eszébe jut, hogy saját testének korlátait, és bizonyos értelemben véve lelkét is legyőzve mekkorát futott csak azért, hogy a családot figyelmeztesse, hogy mekkora nagy baj van. Ahogyan az is, hogy képes volt eltenni Nia levágott ujját, hátha még kelleni fog. Hogy mellette volt, amikor megtalálták, szinte pontosan ugyanitt.
A köszönet talán helyénvaló, mégis jobban belegondolva úgy érzi, hogy semmi olyat nem volt képes tenni, ami érdemben segített volna Alenián, és amit bárki más ne tett volna meg azonnal a helyében, aki nem teljesen szívtelen, vagy önző.
Zavarát leplezve próbál hát kedvesen és hálásan mosolyogni Niára, és, ha már Aleimorddal a kelleténél jobban kritikus volt, beismerni saját mérhetetlen ostobaságát is.*
- Hogy én milyen hülye vagyok! Ez vajon miért nem jutott az eszembe? Még otthonról is gyalog jöttem egészen idáig! *csap saját homlokára. Gesztusa talán színpadiasnak hat egy kissé, részéről mégis teljesen őszinte. Ahogyan az is, ahogyan ezek után hitetlenkedve rázza meg a fejét.
Az igazság az, hogy annyira lefoglalta a saját száműzetése miatti elkeseredés, hogy az erdőből kiérve, még a városba vezető úton is köveket rugdosott maga előtt leszegett fejjel, és eszébe sem jutott az, hogy felkéredzkedjen egy szekérre, ami Artheniorba tart. Ahogyan most sem az, hogy mostani céljukig sem kell feltétlenül gyalog menniük.*
- De ez nagyon jó ötlet! Biztosan elég sokan hagyják most el a várost. Szerzünk egy szekeret, amint elértük az utat. Ha pedig valaki nem visz el bennünket csak úgy, van még nálam egy-két palack bor, amivel tudunk fizetni. *igyekszik megnyugtatnia Aleniát halkan.
Csak ezek után figyel fel a férfiakra, akiket eddig leginkább csak tudatának a peremén érzékelt, noha alig állhattak öt, talán tíz lábnyira tőle, és valószínűleg mondtak is valamit, amit ő éppen nem hallott, vagy csak nem fogott fel, mert éppen Aleimordra figyelt, vagy az őket menteni próbálni lánynak mondott köszönetet.
Megbocsáthatatlan hanyagság lenne hasonló, ha még mindig ott lennének, ahol házak lángolnak és folyik a vér, itt azonban szerencsére nem kell saját és senki más vérével fizetnie érte.
Persze megérti Niát, amiért zavarja, hogy Aleimord elmondta mindazt, ami vele történt az elmúlt napokban, de sokkal inkább megérti Aleimordot, akit szavai alapján leginkább az vezérel, hogy húgán a lehető legtöbbet segítsen. A gyógyító csak gyógyítson! Nézete szerint ez a dolga mindenhol még az orkok között is. Neki ehhez nincs köze, ezért természetesen bele sem szól.
Ezért is fordul többek közt inkább a nemrég érkezettek felé.*
- Láttam az ablakunkból elmenekülni a Városőrséget a lázadók elől. Akkora volt a túlerő, hogy nem volt esélyük. Persze ez csak a mi házunk előtt történt, de nem hiszem, hogy máshol más lenne a helyzet. *kotyog közbe, pedig a férfi, aki nemesnek mondta magát nyilván nem őt kérdezte. Szíve szerint hozzátenné azt is, hogy sajnálja, hogyha családja a Gazdagnegyedben rekedt, de ő ugyan a helyében egy kisebb hadsereg és néhány azt támogató mágus nélkül nem menne vissza semmilyen isten, vagy istennő kedvéért sem. Mégis belátja, hogyha édesanyja maradt volna hátra, ő sem menekülne most. Még akkor sem, ha játéknyulai nem lennének nála.
Ettől még mindig ugyanott tartanak. Bizonytalan és érthetetlen jelen és saját vérükkel megfestett jelen, hogyha tovább kísértik a sorsot. A Templomkert szentsége szerinte más dolog, ettől még tényszerűen gondolkodó létező, akinek nincs vesztenivalója, nézete szerint nem megy vissza a Gazdagnegyedbe pont most.*
- Lassan nekünk is menni kéne már innen tovább...
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 22:57:16
//Aleimord, Alenia, Samonyr, Intah//
- Tényleg ilyen naiv vajon, vagy most csak tetteti?
*A félig magának, félig kedvenc játéknyulának feltett kérdés olyan ellenállhatatlan erővel tör fel belőle pár pillanattal azok után, hogy Aleimord azt fejtegeti, hogy ő tisztességes úton szerezte a vagyonát, hogy maga is csak a szavak kimondása után fogja fel azt, hogy nem csak gondolta az egészet, hanem mindezek a szavak tényleg elhagyták ajkait.
Nem tudja mennyire volt hangos, nem tudja, hogy ki vesz pont ezekről tudomást, amikor annyi sok mindenki között, olyan sok szó elveszik annyira amennyire, egészen pontosan mintha sohasem mondták volna ki őket, mindenesetre nagyon reméli, hogy Aleimordnak fel sem tűnnek most, illetve ha mégis, hát nem veszi nagyon magára őket.
Ettől még ő tényleg nem érti az elfet, aminek nyilvánvalóan és egészen egyszerűen a különböző társadalmi háttér és a múlt az oka, ami mögöttük áll.
Ami őt illeti, szülőfalujában pusztán félvér mivolta miatt kitaszított volt. Ha irtózik is mindattól a féktelen gyűlölettől és céltalan indulattól, ami ok nélkül is széttépte volna őket, és odáig vetemedett, hogy még Latlie ártatlan arcára is képes volt akkora pofont adni, hogy az egész lány beleremegett, azért úgy véli, hogy az itt töltött kevés idő alatt is egészen jól felfogta, hogyan is működik a városi világ, amelynek szintén megvannak a maga kitaszítottjai. Amikor pedig egy forradalom dühöng körülöttük, nyilván egy éhezőt sem fog érdekelni, hogy melyik nemes dúskált eddig a javakban "tisztességes," és melyik "tisztességtelen" úton szerzett pénzzel, miközben ő éhezett.
Most mindenesetre, hogy már nem egy polc alatt bujkál saját közelgő haláltól rettegve, eszébe jut, hogyha ebben a városban nő fel, és ugyanolyan kitaszítottként mint odahaza, akkor most nem azok között lenne, aki menekül, hanem jó eséllyel éppen azokkal üvöltözné torkát rekedtre és gyújtogatna vígan gazdagokra vadászva, akik elől a pincéből nemrég menekült el.
Mégis szégyelli magát saját szavai miatt. Elvégre is nem itt nőtt fel.
Befogadták, szó nélkül, jó szívvel. Pont Aleimord és Alenia, aki most éppen megköszön neki valamit.
Pontosan mit is? Hirtelen nem hiszi, hogy a kétségbeesésen és rettegésen bármit is tett volna az elmúlt napokban, ami segített volna a lányon.
Aztán mégiscsak eszébe jut, hogy saját testének korlátait, és bizonyos értelemben véve lelkét is legyőzve mekkorát futott csak azért, hogy a családot figyelmeztesse, hogy mekkora nagy baj van. Ahogyan az is, hogy képes volt eltenni Nia levágott ujját, hátha még kelleni fog. Hogy mellette volt, amikor megtalálták, szinte pontosan ugyanitt.
A köszönet talán helyénvaló, mégis jobban belegondolva úgy érzi, hogy semmi olyat nem volt képes tenni, ami érdemben segített volna Alenián, és amit bárki más ne tett volna meg azonnal a helyében, aki nem teljesen szívtelen, vagy önző.
Zavarát leplezve próbál hát kedvesen és hálásan mosolyogni Niára, és, ha már Aleimorddal a kelleténél jobban kritikus volt, beismerni saját mérhetetlen ostobaságát is.*
- Hogy én milyen hülye vagyok! Ez vajon miért nem jutott az eszembe? Még otthonról is gyalog jöttem egészen idáig! *csap saját homlokára. Gesztusa talán színpadiasnak hat egy kissé, részéről mégis teljesen őszinte. Ahogyan az is, ahogyan ezek után hitetlenkedve rázza meg a fejét.
Az igazság az, hogy annyira lefoglalta a saját száműzetése miatti elkeseredés, hogy az erdőből kiérve, még a városba vezető úton is köveket rugdosott maga előtt leszegett fejjel, és eszébe sem jutott az, hogy felkéredzkedjen egy szekérre, ami Artheniorba tart. Ahogyan most sem az, hogy mostani céljukig sem kell feltétlenül gyalog menniük.*
- De ez nagyon jó ötlet! Biztosan elég sokan hagyják most el a várost. Szerzünk egy szekeret, amint elértük az utat. Ha pedig valaki nem visz el bennünket csak úgy, van még nálam egy-két palack bor, amivel tudunk fizetni. *igyekszik megnyugtatnia Aleniát halkan.
Csak ezek után figyel fel a férfiakra, akiket eddig leginkább csak tudatának a peremén érzékelt, noha alig állhattak öt, talán tíz lábnyira tőle, és valószínűleg mondtak is valamit, amit ő éppen nem hallott, vagy csak nem fogott fel, mert éppen Aleimordra figyelt, vagy az őket menteni próbálni lánynak mondott köszönetet.
Megbocsáthatatlan hanyagság lenne hasonló, ha még mindig ott lennének, ahol házak lángolnak és folyik a vér, itt azonban szerencsére nem kell saját és senki más vérével fizetnie érte.
Persze megérti Niát, amiért zavarja, hogy Aleimord elmondta mindazt, ami vele történt az elmúlt napokban, de sokkal inkább megérti Aleimordot, akit szavai alapján leginkább az vezérel, hogy húgán a lehető legtöbbet segítsen. A gyógyító csak gyógyítson! Nézete szerint ez a dolga mindenhol még az orkok között is. Neki ehhez nincs köze, ezért természetesen bele sem szól.
Ezért is fordul többek közt inkább a nemrég érkezettek felé.*
- Láttam az ablakunkból elmenekülni a Városőrséget a lázadók elől. Akkora volt a túlerő, hogy nem volt esélyük. Persze ez csak a mi házunk előtt történt, de nem hiszem, hogy máshol más lenne a helyzet. *kotyog közbe, pedig a férfi, aki nemesnek mondta magát nyilván nem őt kérdezte. Szíve szerint hozzátenné azt is, hogy sajnálja, hogyha családja a Gazdagnegyedben rekedt, de ő ugyan a helyében egy kisebb hadsereg és néhány azt támogató mágus nélkül nem menne vissza semmilyen isten, vagy istennő kedvéért sem. Mégis belátja, hogyha édesanyja maradt volna hátra, ő sem menekülne most. Még akkor sem, ha játéknyulai nem lennének nála.
Ettől még mindig ugyanott tartanak. Bizonytalan és érthetetlen jelen és saját vérükkel megfestett jelen, hogyha tovább kísértik a sorsot. A Templomkert szentsége szerinte más dolog, ettől még tényszerűen gondolkodó létező, akinek nincs vesztenivalója, nézete szerint nem megy vissza a Gazdagnegyedbe pont most.*
- Lassan nekünk is menni kéne már innen tovább...
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.10 22:57:16
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Templomkert
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:02:31
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:02:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja//
//Aleimord, Alenia, Intath//
*Ahogy a korábbi társaságtól elszakad, nem biztos benne, hogy megérte erre az újra lecserélni előbbi két társát. Ők legalább igényes ruhában, és normálisan néztek ki, ezek viszont koszosak, és leharcoltak. Persze ettől még szakszerű szemmel kiszúrja, hogy ezek a ruhák egykor szépek voltak, és tündököltek, legalábbis néhányuké. Nemes pedig koszos paraszttal nem keveredik, úgyhogy feltételezi róluk is, hogy jómódúak. Vagy voltak egykoron, hiszen a jelenlegi helyzetet tekintve, az is lehet, hogy már Samonyr sem az. Nem mintha valaha igazán az lett volna. *
- Szerencsém volt bizony, hogy elkerültem a városi cirkuszt, azonban így a helyzetről sincs tudomásom. Maguk viszont úgy néznek ki, mint akik benne voltak a sűrűjében, alighanem csepegtethetnek egy kis információt az arra szomjazónak. *És végül is, ha már őket is gazdagnak és nemesnek nézi, miért ne mutatkozhatna be. Nem hinné, hogy haramiák, akik így állítanak csapdát, ahhoz túl ügyetlenek. Vagy éppen túl jók. *
- Samonyr Talwakr vagyok, a város egyik nemese. Nem tudják, hogy mi lehet a családommal, és a tulajdonainkkal? Egyáltalán, mennyire vészes a helyzet? *Kérdezi érdeklődve, egyre közelebb érve a kis csoporthoz. Na persze nem túl közel, azért illendő távolságot hagyni két idegen között.*
- És azt, hogy milyen a helyzet, hogy ítélnék meg? Felülkerekedik a városi őrség, vagy még mindig életveszélyes odabent? *Ennyi kérdés egyelőre elég lesz, már így is épp eléggé lejáratta magát a faggatózással, ami, bár a jelen helyzetben indokoltnak érzi, mégis méltatlan. *
//Aleimord, Alenia, Intath//
*Ahogy a korábbi társaságtól elszakad, nem biztos benne, hogy megérte erre az újra lecserélni előbbi két társát. Ők legalább igényes ruhában, és normálisan néztek ki, ezek viszont koszosak, és leharcoltak. Persze ettől még szakszerű szemmel kiszúrja, hogy ezek a ruhák egykor szépek voltak, és tündököltek, legalábbis néhányuké. Nemes pedig koszos paraszttal nem keveredik, úgyhogy feltételezi róluk is, hogy jómódúak. Vagy voltak egykoron, hiszen a jelenlegi helyzetet tekintve, az is lehet, hogy már Samonyr sem az. Nem mintha valaha igazán az lett volna. *
- Szerencsém volt bizony, hogy elkerültem a városi cirkuszt, azonban így a helyzetről sincs tudomásom. Maguk viszont úgy néznek ki, mint akik benne voltak a sűrűjében, alighanem csepegtethetnek egy kis információt az arra szomjazónak. *És végül is, ha már őket is gazdagnak és nemesnek nézi, miért ne mutatkozhatna be. Nem hinné, hogy haramiák, akik így állítanak csapdát, ahhoz túl ügyetlenek. Vagy éppen túl jók. *
- Samonyr Talwakr vagyok, a város egyik nemese. Nem tudják, hogy mi lehet a családommal, és a tulajdonainkkal? Egyáltalán, mennyire vészes a helyzet? *Kérdezi érdeklődve, egyre közelebb érve a kis csoporthoz. Na persze nem túl közel, azért illendő távolságot hagyni két idegen között.*
- És azt, hogy milyen a helyzet, hogy ítélnék meg? Felülkerekedik a városi őrség, vagy még mindig életveszélyes odabent? *Ennyi kérdés egyelőre elég lesz, már így is épp eléggé lejáratta magát a faggatózással, ami, bár a jelen helyzetben indokoltnak érzi, mégis méltatlan. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2065-2084