//Vértestvérek//
*Arian észlel, hallgat és figyel. Bár amatőröknek vannak beállítva a "főnök" részéről, akit persze ő maga nem ismer el, nem tartja magát vagy Arunt a jelenlévőknél kevesebbre. A kezdetben áldozatnak látszó nőről számára lehull az ártatlanságot vélelmező lepel. Yoera szükségben tanúsított bizalmatlansága most már kétkedéssel tölti el. Elutasító a bemutatkozásra, csakúgy ahogy a nő a segítségre volt. Az alvilág szervezetének emlegetése nem mond számára semmit. Kicsit még mindig a kocsmai helyzetet elemzi, de ugyanoda jut. Ő ott Arun hátát védte és mivel a korosodó kardforgató még életben van, nem csinálta rosszul. Ellenben Drethon részéről tényleges diletancia nyilvánul meg abban, ahogy két találkozót hozott össze egy időben, egymásra könnyen harapó, ismeretlen csoportok közé ékelődve. "Mint a két kotlóst tolató ficsúr esete." Hogy egy emberi kultúrkörből felszívott benső megjegyzéssel éljen. Ha az időpontokat nem is tudta előre összehangolni, lehetett volna egyszerre két helyen, ahogy ezt a jövőre nézve is állítja most. "Megtalálunk persze, vagy itt vagy ott. Majd sorsot vetünk hová is induljunk elébb, ide vagy oda." Továbblépve elgondolkozik rajta, miért is lesznek mostantól a Saiim csoport első számú célpontjai. Gyakorlatilag egy egyszerű kocsmai hepajba keveredtek, többre nem nagyon futotta. Mindkét fél rosszul reagált, s jobb ha ezt belátja, mielőtt felesleges veszteségek felhalmozásába kezd.
Ariant nemesnek nevelték Ezüsttölgyben, nem emberi, hanem emelkedett mércét alkalmazva. Ha néha a város elf, vagy többségi lakóira gondol, ők messze kerültek gyökereiktől. Középszerűek és alantasak lettek, ha nem is mindegyik. Gondolkozásmódjának meghatározásakor ezeket a lelki fundamentumokat lehet tapodni.
Végül eleget maradt szó nélkül, de a civódásra rest.
- Köszönöm a tanácsaidat Drethon. Nem kockáztatjuk sem a hozzád tartozó nő, sem a te életedet saját engedelmednél jobban. Ha efféle cikornyás szólamokkal kanyarítottam volna körbe a patkány csapszékét, gyanakvóbbak lehettek volna. Azt azért előre bocsátom, hogy legközelebb ne a fészkében keltezzünk tollfosztásra hívó szót az éjszakai bóbitásnak. Én be nem teszem a lábam a Pegazus vagy a Patkány küszöbén, míg tart a tánc. A város mosléka ott folyik össze. Nappal sokkal tisztább az ég, s minden sarokra kevés árnyék vetül. Az erdei tisztáson, pont délben, ha valami fontos adódna, üzenetet hagyunk.
*Körbenéz, az éjelf és Arun véleményére kíváncsi. Ha szót tudtak érteni, kezét nyújtja Drethonnak, búcsú és a létrejött egyesség megpecsételéseképpen.*