Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:18:45
Üzenet elküldve: 2015-07-03 20:18:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
*Szinte mint a szél, úgy süvít át a városon a templomba, hogy ismét tudásra leljen. A derengős fényű épületbe belépve mosoly kúszik az arcára. ~Otthon, édes otthon.~ Hisz már így gondol a templomra, ahol oly sok időt eltöltött, és még el fog tölteni a legjobb tanítók és mesterek társaságában - már ő maga is szinte beleillik a képbe, és már többször nézték őt is itteni tanítómesternek. Pedig a ruha és a hozzáállás is eltér.
Köszön több ismert és kevésbé ismert mágusnak is a templomban, megkeresi azokat, akikkel szívesen vált pár szót. Ez meg is történik, majd felkeresi a legjobb levegő mágus mestereket. Ugyanis Erali kiváló nagymágus, de a levegő ága még nem tökéletes. Itt az ideje befejezni ezen az ágon is a tanulmányait.*
Köszön több ismert és kevésbé ismert mágusnak is a templomban, megkeresi azokat, akikkel szívesen vált pár szót. Ez meg is történik, majd felkeresi a legjobb levegő mágus mestereket. Ugyanis Erali kiváló nagymágus, de a levegő ága még nem tökéletes. Itt az ideje befejezni ezen az ágon is a tanulmányait.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:31:23
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét a templom falai között találja magát, bár gondolataiból ez sem zökkenti ki. Nem érti miért kellett ilyen helyre dugni a könyvtárt, le a föld alá fáklyák és lámpások közé. Miért kell egyáltalán a tudományt és az irodalmat a mágiával vegyíteni. Valami szép világos helyet kellett volna keresni neki, könnyen elérhetőt a város közepén. Talán akkor a nagynépek is művelődnének egy kicsit. Nem csoda hogy ilyen tudatlanok itt a népek, megtalálni is nehéz a könyveket nemhogy kedvet csinálni ahhoz hogy valaki időt töltsön egy sötét verem mélyében. Legalább áshattak volna pár csatornát a felszínről hogy egy tükörrendszerrel levezessék odáig a napfényt. A tervezés és a logika teljes hiánya, meg sem lepődik már rajta, beletörődött az artheniori helyzetbe. Felesleges is idegeskednie rajta, úgysem tud tenni ellene, de legalább edzésben tartja elméjét a lehetséges megoldások keresésével.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:10:11
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:10:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Sokfelé suttogták már, és ő is sok dolgot látott a szeme sarkából, de sosem akarta igazán elhinni. Mágia meg varázslatok, ezzel röpítik az árvaházi gyermekeket egy szebb, ígéretesebb világba, ezzel hitegetik az összes utcagyereket, ha zsebelésen kapják őket. Ő a maga részéről úgy van vele, ártani nem igazán árthat, ha közelebbről is megnézi magának a nagy templomot, talán istentelensége sem látszik annyira a külsején, hogy kidobják onnan. Ki tudja, a végén még kiderül, hogy tehetsége is van a dologhoz. Számos furcsa dolog esett már földön s égen.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:51:27
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:51:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
*Miután végzett a mosdatással, válaszol a szerzetesnek.*
-Úgy érzem, hogy már kicsit átmelegedett, csak remélni tudom, hogy az a bájos lány fog visszatérni, aki megismerünk. Ha mégsem, maradt még abból az oldatból és akár még meg is kötözhetjük. Most mindenesetre vigyük el a tisztásra! Onnan már el tudunk indulni, ha dele egyezik, hogy velünk tartson.
*A mágus egy langyos szellő varázslattal segít a lány átmelegedésén, és így a ruháját is megszárítja.
Ha ez nem sikerül, sajnos nedvesen kell tovább vinniük.
Legalább már a bűnjeleket eltüntették. Ha csak nem ismeri fel valaki a szemtanúk közül, ezt megúszta.
Karjába veszi a lányt, immár egyedül, mert nem akarja barátját terhelni és templomból kilépve együtt indulnak a tisztásra.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
*Miután végzett a mosdatással, válaszol a szerzetesnek.*
-Úgy érzem, hogy már kicsit átmelegedett, csak remélni tudom, hogy az a bájos lány fog visszatérni, aki megismerünk. Ha mégsem, maradt még abból az oldatból és akár még meg is kötözhetjük. Most mindenesetre vigyük el a tisztásra! Onnan már el tudunk indulni, ha dele egyezik, hogy velünk tartson.
*A mágus egy langyos szellő varázslattal segít a lány átmelegedésén, és így a ruháját is megszárítja.
Ha ez nem sikerül, sajnos nedvesen kell tovább vinniük.
Legalább már a bűnjeleket eltüntették. Ha csak nem ismeri fel valaki a szemtanúk közül, ezt megúszta.
Karjába veszi a lányt, immár egyedül, mert nem akarja barátját terhelni és templomból kilépve együtt indulnak a tisztásra.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:12:34
Üzenet elküldve: 2015-06-24 18:12:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
*Bato mindenben támogatja az elfet, cipelni, vizet hordani, sőt, egy darab csuhát is kért a templomban lakó segítőkész mágusoktól, egy balesetre hivatkozva. A mágus kérdésére Bato hosszasan elgondolkodik.*
-Nem tudom, tényleg nem. Előbb várjuk meg, hogy felébredjen, addig legyen mindig karnyújtásnyira, hogy ne tudjon újra elszökni. Ha Siss ébred fel, talán ad magyarázatot.
*Bato őszintén reméli, hogy világos szempár villan fel a sötét helyett, de felkészült, hogy cselekedjen, ha téved. Amíg Coinleach mosdatja a lányt, tőlük néhány méterre Bato, amíg nyugta van a lánytól, kiüríti a fejét. Rogyasztott térdel, nyújtott kézzel és behunyt szemmel áll, egy-egy vaskos könyvet súlyként szorongatva. Nem meditál, a feje tiszta és beszélgetésre alkalmas. Csak neki nincs kérdése, de a mágus bármilyen aggályára azonnal reagál. Ahogy Coinleach befejezte a lány mosdatását és öltöztetését, abbahagyja a rögtönzött edzést, és odafordul hozzájuk.*
-Tennünk kell valamit, Coinleach. Hidegnek érzed a testét?
*Bato mindenben támogatja az elfet, cipelni, vizet hordani, sőt, egy darab csuhát is kért a templomban lakó segítőkész mágusoktól, egy balesetre hivatkozva. A mágus kérdésére Bato hosszasan elgondolkodik.*
-Nem tudom, tényleg nem. Előbb várjuk meg, hogy felébredjen, addig legyen mindig karnyújtásnyira, hogy ne tudjon újra elszökni. Ha Siss ébred fel, talán ad magyarázatot.
*Bato őszintén reméli, hogy világos szempár villan fel a sötét helyett, de felkészült, hogy cselekedjen, ha téved. Amíg Coinleach mosdatja a lányt, tőlük néhány méterre Bato, amíg nyugta van a lánytól, kiüríti a fejét. Rogyasztott térdel, nyújtott kézzel és behunyt szemmel áll, egy-egy vaskos könyvet súlyként szorongatva. Nem meditál, a feje tiszta és beszélgetésre alkalmas. Csak neki nincs kérdése, de a mágus bármilyen aggályára azonnal reagál. Ahogy Coinleach befejezte a lány mosdatását és öltöztetését, abbahagyja a rögtönzött edzést, és odafordul hozzájuk.*
-Tennünk kell valamit, Coinleach. Hidegnek érzed a testét?
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:46:48
Üzenet elküldve: 2015-06-24 17:46:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato, Siss//
*A két férfi becipeli Siss kábult testét a templomba, és megkeresik a legeldugottabb sarkot, ahol senki nem veheti őket észre. A tündér még jóideig kábultan fog heverni, ezért az elf nyugodtan küldi el Batot, hogy egy kis vizet hozzon. A szerzetes ha elég alaposan keresi, találni fog egy friss vízzel teli kancsót az oltárhoz közel.
Ha társa visszaért a vízzel, Coinleach azonnal hozzálát, hogy ledörzsölje a lány testéről a már lassan odaszáradó vért. Jó darabig eltart a mosakodás, de még mindig van idejük az ébredésig.*
- Most mit tegyünk, Bato? Kötözzük meg és erőszakkal vigyük magunkkal? Láthatod, hogy nem lehet megbízni benne és semmi bűntudatot nem érez, hogy ölt. Veszélyes!
*A két férfi becipeli Siss kábult testét a templomba, és megkeresik a legeldugottabb sarkot, ahol senki nem veheti őket észre. A tündér még jóideig kábultan fog heverni, ezért az elf nyugodtan küldi el Batot, hogy egy kis vizet hozzon. A szerzetes ha elég alaposan keresi, találni fog egy friss vízzel teli kancsót az oltárhoz közel.
Ha társa visszaért a vízzel, Coinleach azonnal hozzálát, hogy ledörzsölje a lány testéről a már lassan odaszáradó vért. Jó darabig eltart a mosakodás, de még mindig van idejük az ébredésig.*
- Most mit tegyünk, Bato? Kötözzük meg és erőszakkal vigyük magunkkal? Láthatod, hogy nem lehet megbízni benne és semmi bűntudatot nem érez, hogy ölt. Veszélyes!
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:44:07
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:44:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Myna//
- Nem hiszem, hogy bízna bennem. Kár. *biggyeszti le játékosan ajkait, és túljátszva a szomorú tekintetet. Most, hogy már túlestek a lényegen, ismét nem hazudtolja meg önmagát.*
- Pedig nálam nincs megbízhatóbb alak a világon. *vigyorog.
Elindulnak végül, és Ryr halad elől, csuklyáját a fejére igazítva, pedig nem hiszi, hogy régebb óta ismerné a várost, mint a lány. Még korán van, de a piacon már most nagy a sürgés forgás. Ahogy áthaladnak a sokaságon, még mutatványosokat is lát, amint készülődnek napi produkciójukhoz, míg egyik társuk már botjait pörgetve szórakoztatja a pór népet. Ismerős neki ez az élet. Ő is volt vándor komédiás. Annyira nem is régen. Azzut ennek köszönheti. Ám amire az állat kidugja orrát egy pillanatra a táskából, az az egyik pódiumnál sülő kolbászok illata. Talán visszafelé vesz majd a férfi belőle. De most elég a bogyó, és Azzu is harapott már ma egyet. Ha nem csent még valamit magának a konyháról.
Elébük toppan valami dalnokféle hirtelenjében. "Vegyen egy dalt tőlem a szép hölgyének!".*
- Nem mész innét? *morogja Ryr, s botjának aljával szó szerint elkanalazza az útból a szitkozódó ifjút. Az út további része csendben és nyugalomban telik. Végül, amikor a templomhoz érkeznek, csak Mynára pillant. Csak álla és vékony ajkai látszódnak ki a kámzsa sötétje alól. Látja, hogy Myna nem szándékozik bemenni vele. Remek. Úgysem kötné az orrára, hogy milyen könyvre van szüksége. Nem is biztos, hogy szívlelné. Szó nélkül megy be aztán. Próbálja gyorsan felkeresni a papot, akivel beszélnie kell, hogy aztán indulhassanak is tovább. Nem időzik soká. Jó száz szívdobbanásnyi idő múlva már érkezik is, és csak botjával int, hogy indulhatnak tovább. Ha így tesznek, egy ideig nem szól még semmit. De mivel hosszú útnak néznek elébe, végül megszólal.*
- Hallottál már A Szajha és a Gazdag Úr meséjéről?
*Hogy milyen apropóból kezd el ilyenekről beszélni, még soha senki nem fejtette meg. Talán csak magát szórakoztatja ezekkel.*
- Nem hiszem, hogy bízna bennem. Kár. *biggyeszti le játékosan ajkait, és túljátszva a szomorú tekintetet. Most, hogy már túlestek a lényegen, ismét nem hazudtolja meg önmagát.*
- Pedig nálam nincs megbízhatóbb alak a világon. *vigyorog.
Elindulnak végül, és Ryr halad elől, csuklyáját a fejére igazítva, pedig nem hiszi, hogy régebb óta ismerné a várost, mint a lány. Még korán van, de a piacon már most nagy a sürgés forgás. Ahogy áthaladnak a sokaságon, még mutatványosokat is lát, amint készülődnek napi produkciójukhoz, míg egyik társuk már botjait pörgetve szórakoztatja a pór népet. Ismerős neki ez az élet. Ő is volt vándor komédiás. Annyira nem is régen. Azzut ennek köszönheti. Ám amire az állat kidugja orrát egy pillanatra a táskából, az az egyik pódiumnál sülő kolbászok illata. Talán visszafelé vesz majd a férfi belőle. De most elég a bogyó, és Azzu is harapott már ma egyet. Ha nem csent még valamit magának a konyháról.
Elébük toppan valami dalnokféle hirtelenjében. "Vegyen egy dalt tőlem a szép hölgyének!".*
- Nem mész innét? *morogja Ryr, s botjának aljával szó szerint elkanalazza az útból a szitkozódó ifjút. Az út további része csendben és nyugalomban telik. Végül, amikor a templomhoz érkeznek, csak Mynára pillant. Csak álla és vékony ajkai látszódnak ki a kámzsa sötétje alól. Látja, hogy Myna nem szándékozik bemenni vele. Remek. Úgysem kötné az orrára, hogy milyen könyvre van szüksége. Nem is biztos, hogy szívlelné. Szó nélkül megy be aztán. Próbálja gyorsan felkeresni a papot, akivel beszélnie kell, hogy aztán indulhassanak is tovább. Nem időzik soká. Jó száz szívdobbanásnyi idő múlva már érkezik is, és csak botjával int, hogy indulhatnak tovább. Ha így tesznek, egy ideig nem szól még semmit. De mivel hosszú útnak néznek elébe, végül megszólal.*
- Hallottál már A Szajha és a Gazdag Úr meséjéről?
*Hogy milyen apropóból kezd el ilyenekről beszélni, még soha senki nem fejtette meg. Talán csak magát szórakoztatja ezekkel.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:23:45
Üzenet elküldve: 2015-06-24 14:23:45
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrros//
~Hát így már izgalmasabb kalandnak hangzik ez az út a vércsékkel, legalább lesz játszótársam és ki tudja talán még lenne kedve megismételni az estit is... de ha nem biztos találok mást is.~
-Akkor nagyon bízhat benned, hogy nem vered át és vele tartasz. *A lány elég semleges és szerencsére nem jártatja fölöslegesen a száját.*
*Myna mikor elindul az ajtóhoz észreveszi a kis vadászgörényt, aki nem semmi kincset visz a gazdájának. A lány nem mondd semmit, biztos fogja még látni a kis állatot, nem is szólal meg az úton, csak ha a férfi kérdez tőle, lélekben sokkal felnőttebb, mint azt képzelnék róla és épp ezért nem is jártatja a száját fölösleges csevegéssel. Hamar elfogyasztja reggelijét és kulacsából folyó nedűvel öblíti le.*
*Végig a félmélységi mögött halad, a piactéren a tömeg miatt közelebb is, nehogy lemaradjon vagy szétválasszák őket, arca komoly és érzelemmentesen pásztázza a körülöttük veszély forrást jelentő alakokat, de úgy néz ki korán van még az ilyeneknek az utcákat róni.*
*Lassan megérkeznek a kis fakapun át a templom kertbe, majd a lány nekidől a templom falának kinn, ő nem szándékozik ilyen helyre bemenni, túl hosszú az ő bűnlistája és naphosszat gyónhatna értük.*
~Hát így már izgalmasabb kalandnak hangzik ez az út a vércsékkel, legalább lesz játszótársam és ki tudja talán még lenne kedve megismételni az estit is... de ha nem biztos találok mást is.~
-Akkor nagyon bízhat benned, hogy nem vered át és vele tartasz. *A lány elég semleges és szerencsére nem jártatja fölöslegesen a száját.*
*Myna mikor elindul az ajtóhoz észreveszi a kis vadászgörényt, aki nem semmi kincset visz a gazdájának. A lány nem mondd semmit, biztos fogja még látni a kis állatot, nem is szólal meg az úton, csak ha a férfi kérdez tőle, lélekben sokkal felnőttebb, mint azt képzelnék róla és épp ezért nem is jártatja a száját fölösleges csevegéssel. Hamar elfogyasztja reggelijét és kulacsából folyó nedűvel öblíti le.*
*Végig a félmélységi mögött halad, a piactéren a tömeg miatt közelebb is, nehogy lemaradjon vagy szétválasszák őket, arca komoly és érzelemmentesen pásztázza a körülöttük veszély forrást jelentő alakokat, de úgy néz ki korán van még az ilyeneknek az utcákat róni.*
*Lassan megérkeznek a kis fakapun át a templom kertbe, majd a lány nekidől a templom falának kinn, ő nem szándékozik ilyen helyre bemenni, túl hosszú az ő bűnlistája és naphosszat gyónhatna értük.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:10:25
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:10:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
//Templomban//
*Hemitar megörül annak, hogy végre a tettek mezejére lépnek. Argust és Dayriat engedi előre hiszen ők tudják az utat. De még menet közben visszafordul a másik kettő felé.*
- Uraim elnézésüket kérem a kis kirohanásomért, de mint sejthetik is a helyzet nem tűr halasztást.
*Majd enyhén meghajol.*
- A későbbi viszontlátásra.
*Majd az ifjú papnövendék Argus után siet.*
//Csontok Ura//
//Templomon kívül//
*Mikor utoléri a duót egy ideig csak csendben követi őket. A templomot elhagyva viszont Hemitart egy két gondolat rohamozza meg aminek hangot is ad.*
- Meg bocsáss Argus, hogy ilyet kérdezek tőled, de mivel úgy vélem elég veszélyes útra készülünk és mint te is tudod Darel tanított a küzdelmekre és azok felmérésére lehet el kéne még egy kis segítség. Mivel láttam, hogy leginkább csak mágusok és egy nemes hölgy van a társaságunkban. Így ha mást nem is szándékozol hozni magaddal szerintem egy kard elférne nálunk ha titeket nagy mágusokat nem is magamat és a hölgyet megtudjam védeni a szükség idején.
*A fiú hangján nem aggodalom és nem és kételkedés hanem inkább maga az elszántság érződik. Tudja, nagyon jól, hogy Argus sejti mire gondol hisz nem kis szó Darel és az edzései. Pontosabban az edzések túlélése. Hemitar várja a mágus válaszát és akárhogyan is döntsön elfogadja azt.*
- Amúgy Argus ha nem haragszol meg érte azt a kis bogyót rágcsáld egy kicsit.
*A kis erszényből sok bogyó közül kivesz egyet mely egy kis fehér golyóbisra hasonlít méretre mint egy emberi fog.*
- Amint láttam mostanság sokat aggodalmaskodtál ez segít egy kicsit megnyugodni és elmulasztja egy kicsit a fáradtságod is.
*Ha a mágus elfogadja átadja az orvosságot amennyiben nem visszateszi helyére. Tudja, hogy sokat aggodalmaskodik és lehet pont ezért is olyan nagy a zsákja de szeret mindig minden lehetőségre felkészülni. Még arra is emlékszik nem szereti Argus a hajózást így az az elleni kenőcsőt is hozta neki. Majd továbbiakban, hagyja társalogni vagy csendben haladni tovább társaságát ő hátul lépdel utánuk óvakodva le ne maradjon.*
//Templomban//
*Hemitar megörül annak, hogy végre a tettek mezejére lépnek. Argust és Dayriat engedi előre hiszen ők tudják az utat. De még menet közben visszafordul a másik kettő felé.*
- Uraim elnézésüket kérem a kis kirohanásomért, de mint sejthetik is a helyzet nem tűr halasztást.
*Majd enyhén meghajol.*
- A későbbi viszontlátásra.
*Majd az ifjú papnövendék Argus után siet.*
//Csontok Ura//
//Templomon kívül//
*Mikor utoléri a duót egy ideig csak csendben követi őket. A templomot elhagyva viszont Hemitart egy két gondolat rohamozza meg aminek hangot is ad.*
- Meg bocsáss Argus, hogy ilyet kérdezek tőled, de mivel úgy vélem elég veszélyes útra készülünk és mint te is tudod Darel tanított a küzdelmekre és azok felmérésére lehet el kéne még egy kis segítség. Mivel láttam, hogy leginkább csak mágusok és egy nemes hölgy van a társaságunkban. Így ha mást nem is szándékozol hozni magaddal szerintem egy kard elférne nálunk ha titeket nagy mágusokat nem is magamat és a hölgyet megtudjam védeni a szükség idején.
*A fiú hangján nem aggodalom és nem és kételkedés hanem inkább maga az elszántság érződik. Tudja, nagyon jól, hogy Argus sejti mire gondol hisz nem kis szó Darel és az edzései. Pontosabban az edzések túlélése. Hemitar várja a mágus válaszát és akárhogyan is döntsön elfogadja azt.*
- Amúgy Argus ha nem haragszol meg érte azt a kis bogyót rágcsáld egy kicsit.
*A kis erszényből sok bogyó közül kivesz egyet mely egy kis fehér golyóbisra hasonlít méretre mint egy emberi fog.*
- Amint láttam mostanság sokat aggodalmaskodtál ez segít egy kicsit megnyugodni és elmulasztja egy kicsit a fáradtságod is.
*Ha a mágus elfogadja átadja az orvosságot amennyiben nem visszateszi helyére. Tudja, hogy sokat aggodalmaskodik és lehet pont ezért is olyan nagy a zsákja de szeret mindig minden lehetőségre felkészülni. Még arra is emlékszik nem szereti Argus a hajózást így az az elleni kenőcsőt is hozta neki. Majd továbbiakban, hagyja társalogni vagy csendben haladni tovább társaságát ő hátul lépdel utánuk óvakodva le ne maradjon.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-23 18:31:29
Üzenet elküldve: 2015-06-23 18:31:29
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nos hát a kör teljessé válik, legalábbis Argus is elmondja a nevét, így mindenki ismer mindenkit. A meséjét többnyire élvezettel hallgatják, de ami igazán megszorongatja a szívét, hogy utána nem tudja meg a további változatokat. Nyilván nem csettintésre találták ki a nevet, hallottak már róla ezt-azt, és Lorew őszintén remélte, hogy nem kell majd külön kérnie, ha már ő hasonlóképpen adta elő, pláne ha még hasznot is húzhatnak abból, amit mondott.*
- Esetleg megtudhatnám, hogy ön mi mindent hallott róla? Csak néhány mondatban *már ha nem olyan nagyon megterhelő a Vaslábúnak, hiszen csak egyetlen szóval illette a mesét, de Lorew a nyakát (de egy fülét minimum) tenné rá, hogy nem pont ugyanilyen formában ismerte a legendát. Ha más nem, hát az arca tükrözött némi érdeklődést, nem csak azt, hogy "Ezt már úgyis tudom, érjünk már el a holtas részhez, hadd induljunk". Elenith közben örvend, és Lorew képzeli mennyire, de ezt nem mondja ki, felesleges lenne (főleg mert lehet, hogy a nő tényleg örvend). Semmit nem érez a nővel kapcsolatban, se hideget, se meleget, ez lehet mágiájának teljes hiánya, de a megérzéseket úgyse veszi elég komolyan, mennyivel is lenne előrébb? Örül hogy kellemes társaságba került, eddig még senki nem hadonászott pengékkel.
Az Ösvények Könyve... Lorew legalább olyan beleéléssel bólint, mintha már életében hallott volna ilyesmiről. Továbbra sem tudja meg Argus célját, nem a mostanit, az éppen aktuális apró célt, hanem az igazi nagyot. Pedig hát számára az legalább annyira hozzátartozik egy emberhez, mint mások számára a hajszín. Vagy épp a faj. Csak az a baj, hogy ezzel sokan nem így vannak, sőt, van aki még el sem gondolkozott ilyesmin. Majd el ne felejtse a többiek célját megtudakolni...
Sokkal érdekesebb, ami "mester és tanítvány" között bontakozik. Az eddigiekből világossá vált, hogy Hemitar legalább részben Argus tanítványa. Ez eddig rendben is van, még az sem olyan kiugróan érdekes, hogy ennek ellenére le szeretné vágni a fiú kezét, mert hát Lorewnek is megvannak a maga emlékei gyermekkorából. A rend vezetőjének, ahol ő maga is szerzetes volt, gyakran tényleg az volt a legudvariasabb tette, hogy nem vágta le valaki kezét, viszont legalább kétszer ilyen cifrákkal fenyegetőzött. A büntetések osztásánál sem volt rest egy méretes karót ragadni, és addig volt jó, amíg csak ütött, és nem szúrt. Valójában azon lepődtek meg, hogy sokan elhagyták a rendet, holott Lorew így utólag inkább azon mereng, hogy nem halt meg ott senki? Tehát nem, a kézlevágás, egyáltalán nem ríkatja meg, főleg a visszanövesztéssel együtt. Úgy már csak egyfajta jó fájdalmas büntetés, de az alany nem veszít semmit. Ugyanakkor Hemitar sem az a gyerek, aki erre helyből maga alá vizel, sőt, legalább olyan higgadtan beszél, mintha nem is az ő végtagjáról lenne szó (mint az imént Lorew). Érdekes-érdekes, mintha ez az Argus figura már maga sem tudná, hogy kicsoda. Kicsit mint mikor a rossz színdarabokban az előadó elfelejti a szövegét, és úgy súgják neki, olyan volt Hemitar rávilágítása arra, hogy (elvileg) a férfi most majdnem szembement saját életelveivel. Persze Lorewet ez csak annyiban érdekli, hogyha a Vaslábú a jövőben is ilyen lesz, akkor még a végén egy kínos helyzetben felejti el a varázslatait, ami igen-igen rossz hatással lenne a csapat életben maradási esélyeire. Mikor pedig Hemitar már a templom megmentéséről beszél, akkor a mágus már-már nyomatékosítaná korábbi álláspontját, hogy (ha még eddig nem tették meg, akkor) avassák kicsit beljebb az általuk ismert legendába, de Argus meghívása előbb következik be.*
- Mindenképpen *jegyzi meg, hiszen ezek után már csak nem maradhat itt a templomban. Mindig is érdekelték a legenda mögött álló valódi dolgok, és most végre itt az esély, hogyha nem is mindent, de sokat kiderítsen. És úgy fest az indulás ideje "most", avagy "azonnal", végül viszont egy újabb érkezővel bővül a csapat.*
- Lihanech terjeszkedik *sóhajt, mikor kiderül, hogy a gnóm is hasonló helyről való, mint ő. Aztán pedig sor kerül a csapat szétválására, ami komoly lelki terhet ruház a mágusra, mivel a gnómmal valamit még kezdeni kéne. A helyszínre és az időpontra bólint, jelezvén a világnak: megértette. A franc tudja, mikor telik le az a fertályóra, de miután tett egy sétát a tisztáson, rögtön a főtérre fog menni. Mikor már a trió, a csapat magja eltávozott, Achradra pillant. A kérdésére még szándékosan nem válaszolt, azt meghagyta mostanra.*
- Lorew Mazoral, szerzetes *ennyiben le is tudja, a többire később fény derül, ha lényeges* Mi az élete célja?
*Elvégre amíg él valaki, addig célja is van, így az öregséget nem tudja elfogadni, mint kifogást az ilyesmire. És mivel úgy látszik, ezzel a "felvétel" lezárult, és a csapat teljes, végiggondolja a gnómot is, mint a többieket korábban. Öreg, rossz pont, de lihanechi, és varázshasználó, ez jó pont. Ismeri Argust, rossz pont, de életben van, ez jó pont Argusnak. Nem, sajnos továbbra is Elenith marad a csapat legmegbízhatóbb tagja. Ha választ kap a kérdésére, még mérlegelés előtt vágja rá*
- Szép cél *majd leporolja köpenyét* De hallotta a főnököt, össze kell szednünk magunkat, és egy fertály múlva a főtéren lenni.
*Ezzel a lendülettel pedig meg is indul az ajtó felé, mivel neki itt nincs semmije, csak egy kis csendet és nyugalmat szeretne magába szívni a megmérettetés előtt. Ha esetleg a gnóm észrevétlenül követi nagyon közelről, akkor hallhatja a következő szavakat, egyéb esetben Lorew csak tervei szerint morog maga elé:*
- Argus, mi? Egy fertályóra... Meg az én hátsó fertályam, az nem érdekel? *nem mintha Argusra haragudna, vagy jobban utálná, mint mindenki mást, éppen csak azzal van problémája, hogy valaki utasítgatja. Persze tudja, hogy ez az ő lelki problémája, éppen ezért ilyen dörmögésben vezeti le a mérgét. Amikor majd úgy érzi, jogosan dühös, azt szemtől szembe fogja mondani.*
*Nos hát a kör teljessé válik, legalábbis Argus is elmondja a nevét, így mindenki ismer mindenkit. A meséjét többnyire élvezettel hallgatják, de ami igazán megszorongatja a szívét, hogy utána nem tudja meg a további változatokat. Nyilván nem csettintésre találták ki a nevet, hallottak már róla ezt-azt, és Lorew őszintén remélte, hogy nem kell majd külön kérnie, ha már ő hasonlóképpen adta elő, pláne ha még hasznot is húzhatnak abból, amit mondott.*
- Esetleg megtudhatnám, hogy ön mi mindent hallott róla? Csak néhány mondatban *már ha nem olyan nagyon megterhelő a Vaslábúnak, hiszen csak egyetlen szóval illette a mesét, de Lorew a nyakát (de egy fülét minimum) tenné rá, hogy nem pont ugyanilyen formában ismerte a legendát. Ha más nem, hát az arca tükrözött némi érdeklődést, nem csak azt, hogy "Ezt már úgyis tudom, érjünk már el a holtas részhez, hadd induljunk". Elenith közben örvend, és Lorew képzeli mennyire, de ezt nem mondja ki, felesleges lenne (főleg mert lehet, hogy a nő tényleg örvend). Semmit nem érez a nővel kapcsolatban, se hideget, se meleget, ez lehet mágiájának teljes hiánya, de a megérzéseket úgyse veszi elég komolyan, mennyivel is lenne előrébb? Örül hogy kellemes társaságba került, eddig még senki nem hadonászott pengékkel.
Az Ösvények Könyve... Lorew legalább olyan beleéléssel bólint, mintha már életében hallott volna ilyesmiről. Továbbra sem tudja meg Argus célját, nem a mostanit, az éppen aktuális apró célt, hanem az igazi nagyot. Pedig hát számára az legalább annyira hozzátartozik egy emberhez, mint mások számára a hajszín. Vagy épp a faj. Csak az a baj, hogy ezzel sokan nem így vannak, sőt, van aki még el sem gondolkozott ilyesmin. Majd el ne felejtse a többiek célját megtudakolni...
Sokkal érdekesebb, ami "mester és tanítvány" között bontakozik. Az eddigiekből világossá vált, hogy Hemitar legalább részben Argus tanítványa. Ez eddig rendben is van, még az sem olyan kiugróan érdekes, hogy ennek ellenére le szeretné vágni a fiú kezét, mert hát Lorewnek is megvannak a maga emlékei gyermekkorából. A rend vezetőjének, ahol ő maga is szerzetes volt, gyakran tényleg az volt a legudvariasabb tette, hogy nem vágta le valaki kezét, viszont legalább kétszer ilyen cifrákkal fenyegetőzött. A büntetések osztásánál sem volt rest egy méretes karót ragadni, és addig volt jó, amíg csak ütött, és nem szúrt. Valójában azon lepődtek meg, hogy sokan elhagyták a rendet, holott Lorew így utólag inkább azon mereng, hogy nem halt meg ott senki? Tehát nem, a kézlevágás, egyáltalán nem ríkatja meg, főleg a visszanövesztéssel együtt. Úgy már csak egyfajta jó fájdalmas büntetés, de az alany nem veszít semmit. Ugyanakkor Hemitar sem az a gyerek, aki erre helyből maga alá vizel, sőt, legalább olyan higgadtan beszél, mintha nem is az ő végtagjáról lenne szó (mint az imént Lorew). Érdekes-érdekes, mintha ez az Argus figura már maga sem tudná, hogy kicsoda. Kicsit mint mikor a rossz színdarabokban az előadó elfelejti a szövegét, és úgy súgják neki, olyan volt Hemitar rávilágítása arra, hogy (elvileg) a férfi most majdnem szembement saját életelveivel. Persze Lorewet ez csak annyiban érdekli, hogyha a Vaslábú a jövőben is ilyen lesz, akkor még a végén egy kínos helyzetben felejti el a varázslatait, ami igen-igen rossz hatással lenne a csapat életben maradási esélyeire. Mikor pedig Hemitar már a templom megmentéséről beszél, akkor a mágus már-már nyomatékosítaná korábbi álláspontját, hogy (ha még eddig nem tették meg, akkor) avassák kicsit beljebb az általuk ismert legendába, de Argus meghívása előbb következik be.*
- Mindenképpen *jegyzi meg, hiszen ezek után már csak nem maradhat itt a templomban. Mindig is érdekelték a legenda mögött álló valódi dolgok, és most végre itt az esély, hogyha nem is mindent, de sokat kiderítsen. És úgy fest az indulás ideje "most", avagy "azonnal", végül viszont egy újabb érkezővel bővül a csapat.*
- Lihanech terjeszkedik *sóhajt, mikor kiderül, hogy a gnóm is hasonló helyről való, mint ő. Aztán pedig sor kerül a csapat szétválására, ami komoly lelki terhet ruház a mágusra, mivel a gnómmal valamit még kezdeni kéne. A helyszínre és az időpontra bólint, jelezvén a világnak: megértette. A franc tudja, mikor telik le az a fertályóra, de miután tett egy sétát a tisztáson, rögtön a főtérre fog menni. Mikor már a trió, a csapat magja eltávozott, Achradra pillant. A kérdésére még szándékosan nem válaszolt, azt meghagyta mostanra.*
- Lorew Mazoral, szerzetes *ennyiben le is tudja, a többire később fény derül, ha lényeges* Mi az élete célja?
*Elvégre amíg él valaki, addig célja is van, így az öregséget nem tudja elfogadni, mint kifogást az ilyesmire. És mivel úgy látszik, ezzel a "felvétel" lezárult, és a csapat teljes, végiggondolja a gnómot is, mint a többieket korábban. Öreg, rossz pont, de lihanechi, és varázshasználó, ez jó pont. Ismeri Argust, rossz pont, de életben van, ez jó pont Argusnak. Nem, sajnos továbbra is Elenith marad a csapat legmegbízhatóbb tagja. Ha választ kap a kérdésére, még mérlegelés előtt vágja rá*
- Szép cél *majd leporolja köpenyét* De hallotta a főnököt, össze kell szednünk magunkat, és egy fertály múlva a főtéren lenni.
*Ezzel a lendülettel pedig meg is indul az ajtó felé, mivel neki itt nincs semmije, csak egy kis csendet és nyugalmat szeretne magába szívni a megmérettetés előtt. Ha esetleg a gnóm észrevétlenül követi nagyon közelről, akkor hallhatja a következő szavakat, egyéb esetben Lorew csak tervei szerint morog maga elé:*
- Argus, mi? Egy fertályóra... Meg az én hátsó fertályam, az nem érdekel? *nem mintha Argusra haragudna, vagy jobban utálná, mint mindenki mást, éppen csak azzal van problémája, hogy valaki utasítgatja. Persze tudja, hogy ez az ő lelki problémája, éppen ezért ilyen dörmögésben vezeti le a mérgét. Amikor majd úgy érzi, jogosan dühös, azt szemtől szembe fogja mondani.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-23 16:52:15
Üzenet elküldve: 2015-06-23 16:52:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Talán a körülmények hatására képzelte azt, hogy az eredar felkacag, vagy lehet, hogy a mágus képes bele látni a mások elméjébe. Az viszont biztos, hogy az eredar csak magában kacag fel, s a mágus mit sem tud róla.
Lorew feltűnésének Argus nagyon örül, hiszen valamitől megmentette a férfi, de maga sem tudja, hogy mitől. A szerencsés vagy éppen szerencsétlen ismerkedés miatt, a köpcös mágus is megfeledkezik az illemről, s nem mutatkozik be. Természetesen Dayria illedelmesen bemutatkozik, ez viszont emlékezteti a köpcös mágust az illemre.*
-Vaslábú Argus vagyok. *mutatkozik be.*
*Argus felháborodására amiért szörnyetegnek nevezik, Lorew mentegetőzni kezd. Elmagyarázza, hogy ő maga is egy mágus a Víz városa mellől. A kérdésre, hogy elmondja-e az általa ismert Csontok urát, arra csupán bólint a köpcös mágus. Szótlanul hallgatja a történetet, közben próbálja megtalálni a két legenda közötti összefüggést.*
~Törött csontokat lop?~
-Érdekes. *jegyzi meg, miközben tovább elmélkedik a kapcsolatokon, de a gondolatai szokás szerint kissé elkalandoznak.*
~Még nem látom a kapcsolatot, de az az érzésem, hogy fontos információt tudtunk meg.~
-Az Ösvények Könyve. *jegyzi meg hangosan mosolyogva, mintha evvel mindent megmagyarázott volna.*
*A felháborodott kérdésére, hogy szörnyeteg lenne, ha levágja Hemitar kezét, arra a fiú nyugalommal válaszol, és figyelmezteti a mágust a saját szavaira.*
-Igazad van, és sajnálom. *kér bocsánatot a fiútól, közben nézi, ahogyan Dayria megsimítja a fiú kezét. Maga a mágus sem érti, hogy miért, de legszívesebben elrántaná a fiút a lánytól, de nem enged a késztetésnek, hanem inkább megfogadja a fiú tanácsát, hiszen ezért akarja, hogy vele menjen.*
-Induljunk. *jelenti ki, s el is indulna, majd eszébe jut Lorew.* Ha meg akarja tudni a Csontok Urának a titkát, akkor tartson velünk. *teszi meg az ajánlatát a másik mágus felé.*
*Akár hogyan dönt a másik, akkor is elindul a fiúval, és az eredarral, de pár lépés múlva egy ismerős Gnómban botlik, aki szinte azonnal az utak kereszteződéséről kezd el beszélni, amire Argus arcán ismét az a mosoly jelenik, meg, mint aki megtudott valami fontosat.*
-Üdvözletem.*köszönti a gnómot.* Igaza van az utakról, pont ezt mondtam az előbb a többieknek. *bár biztos benne, hogy a többiek nem értették az Ösvények Könyvére való utalását.*
-Achrad a Víz városából, hadd mutassam be Lorew-et a Víz városából. *mutatja be egymásnak a két férfit, a többiek bemutatásával nem foglalkozik.*
-Most indulunk Északra, ahol jól jönne a segítsége. *közli a gnómnak, miközben kicsit halkabban motyogva gondolkozik.* A Kapu megnyitásához a Fény és a Sötétség szövetségére van szükség. *pislant Hemitarra, és Achrad-ra.*
-De most nincs időnk a csevegésre, majd útközben elmagyarázok mindent. *mondja, nem csak a gnómnak, hanem a többieknek is.*
-Nekünk még el kell mennünk valamiért, *mutat Dayria-ra, és Hemitarra* addig maguk ketten, mint a Víz város mágusai is szedjék össze amit kell maguknak, s egy fertály óra múlva találkozunk a főtéren.
*Ha megfelel nekik így, akkor el is indul, s hagyja, hogy az eredar vezesse. Ha valakinek nem tetszik a szétválás, akkor vele is tarthat, de ő mindenféleképpen megy a lánnyal.*
*Talán a körülmények hatására képzelte azt, hogy az eredar felkacag, vagy lehet, hogy a mágus képes bele látni a mások elméjébe. Az viszont biztos, hogy az eredar csak magában kacag fel, s a mágus mit sem tud róla.
Lorew feltűnésének Argus nagyon örül, hiszen valamitől megmentette a férfi, de maga sem tudja, hogy mitől. A szerencsés vagy éppen szerencsétlen ismerkedés miatt, a köpcös mágus is megfeledkezik az illemről, s nem mutatkozik be. Természetesen Dayria illedelmesen bemutatkozik, ez viszont emlékezteti a köpcös mágust az illemre.*
-Vaslábú Argus vagyok. *mutatkozik be.*
*Argus felháborodására amiért szörnyetegnek nevezik, Lorew mentegetőzni kezd. Elmagyarázza, hogy ő maga is egy mágus a Víz városa mellől. A kérdésre, hogy elmondja-e az általa ismert Csontok urát, arra csupán bólint a köpcös mágus. Szótlanul hallgatja a történetet, közben próbálja megtalálni a két legenda közötti összefüggést.*
~Törött csontokat lop?~
-Érdekes. *jegyzi meg, miközben tovább elmélkedik a kapcsolatokon, de a gondolatai szokás szerint kissé elkalandoznak.*
~Még nem látom a kapcsolatot, de az az érzésem, hogy fontos információt tudtunk meg.~
-Az Ösvények Könyve. *jegyzi meg hangosan mosolyogva, mintha evvel mindent megmagyarázott volna.*
*A felháborodott kérdésére, hogy szörnyeteg lenne, ha levágja Hemitar kezét, arra a fiú nyugalommal válaszol, és figyelmezteti a mágust a saját szavaira.*
-Igazad van, és sajnálom. *kér bocsánatot a fiútól, közben nézi, ahogyan Dayria megsimítja a fiú kezét. Maga a mágus sem érti, hogy miért, de legszívesebben elrántaná a fiút a lánytól, de nem enged a késztetésnek, hanem inkább megfogadja a fiú tanácsát, hiszen ezért akarja, hogy vele menjen.*
-Induljunk. *jelenti ki, s el is indulna, majd eszébe jut Lorew.* Ha meg akarja tudni a Csontok Urának a titkát, akkor tartson velünk. *teszi meg az ajánlatát a másik mágus felé.*
*Akár hogyan dönt a másik, akkor is elindul a fiúval, és az eredarral, de pár lépés múlva egy ismerős Gnómban botlik, aki szinte azonnal az utak kereszteződéséről kezd el beszélni, amire Argus arcán ismét az a mosoly jelenik, meg, mint aki megtudott valami fontosat.*
-Üdvözletem.*köszönti a gnómot.* Igaza van az utakról, pont ezt mondtam az előbb a többieknek. *bár biztos benne, hogy a többiek nem értették az Ösvények Könyvére való utalását.*
-Achrad a Víz városából, hadd mutassam be Lorew-et a Víz városából. *mutatja be egymásnak a két férfit, a többiek bemutatásával nem foglalkozik.*
-Most indulunk Északra, ahol jól jönne a segítsége. *közli a gnómnak, miközben kicsit halkabban motyogva gondolkozik.* A Kapu megnyitásához a Fény és a Sötétség szövetségére van szükség. *pislant Hemitarra, és Achrad-ra.*
-De most nincs időnk a csevegésre, majd útközben elmagyarázok mindent. *mondja, nem csak a gnómnak, hanem a többieknek is.*
-Nekünk még el kell mennünk valamiért, *mutat Dayria-ra, és Hemitarra* addig maguk ketten, mint a Víz város mágusai is szedjék össze amit kell maguknak, s egy fertály óra múlva találkozunk a főtéren.
*Ha megfelel nekik így, akkor el is indul, s hagyja, hogy az eredar vezesse. Ha valakinek nem tetszik a szétválás, akkor vele is tarthat, de ő mindenféleképpen megy a lánnyal.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-22 15:07:08
Üzenet elküldve: 2015-06-22 15:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Hangtalanul tipeg be az óriási (számára pláne) építménybe. Lassan indul befelé miközben fejét hátradöntve keresi a plafont. Ezt biztosan nem kontárok készítették, akármennyire is lenézi a nagynépek tudását, itt igazán kitettek magukért. Persze az ő nézőpontja szerint felesleges pazarlás mindez, de attól még nem kis teljesítmény. A szobrokat is alaposan végigméri ahogy elsétál mellettük, biztosan mágusok lehettek, névről még esetleg de csak így szoborformában nem ismeri fel őket. Számára ez végül is érdektelen, megkeresi a könyvtár felé vezető ajtót és hamar el is tűnik mögötte.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-22 00:20:51
Üzenet elküldve: 2015-06-22 00:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kirándulás - Eireni//
*Meglepődötten fogadja, ahogy Worenth hirtelen sietni kezd. Megérti, hiszen egyáltalán nem kirándulni jöttek. És eleve sietségben voltak. Ahhoz képest szépen elücsörögtek a könyvek fölött, na meg beszélgettek egy kicsit, ami közelebb is hozta Eirenit mesteréhez. Úgy tűnik, megkedvelte, immáron megbízik benne.
Körmölni kezdi a neki kiadott másolandó listát. Szépen, ívelten kicsinosítja betűit, melyek továbbra is elf stílusúak. Közben feltűnik neki, hogy Worenth mennyi varázslatot is tudhat magáénak. Egyszerűen bámulatos, gondolja ő. Ha az ősz ember erre képes, akkor kizárt, hogy ő ne lenne az. Nagyban hasonlítanak, ez már kiderült.*
~Worenth itt hagyott... Remélem azért még sikerül beérnem, ha sietek. Nemsokára végzek ezzel itt, aztán gyorsan összeszedem személyes holmimat, aztán indulok is.~
*Mikor befejezi az írást, szépen kiteríti azt az asztalra, hogy száradjon. Nem szükséges, hiszen a jó minőségű tinta hamar megszárad, és nem maszatol annyira, de azért sem akar kockáztatni. Amíg az ott szépen pihen, addig az olvasgatott könyvet megjelöli egy szalaggal, becsukja és visszateszi a polcra, ahonnan elvette. Aztán fogja a tekercset, gondosan összetekeri és indul, hogy összeszedje a holmiját. Nincs neki sok, épp hogy egy kisebb, vállon átfektethető táskája van.*
~Valóban, Worenth mester mindent elvitt már...~
*Ekkor tűnik fel neki, hogy az ő táskája nincs meg. Ugyanoda tette, ahová az idefelé cipelt dolgokat.*
~Valószínűleg a mester elvitte azt is.~
*Felshóhajt, valóban csak reménykedve ebben az eshetőségben. Elég valószínűnek tűnik a helyzet. Egyszóval elindul visszafelé az úton, ahol jöttek. Maga mögött hagyja a templomot, s kilépve a városból is, a mellénye belsejébe rejti a felcsavart tekercset.*
*Meglepődötten fogadja, ahogy Worenth hirtelen sietni kezd. Megérti, hiszen egyáltalán nem kirándulni jöttek. És eleve sietségben voltak. Ahhoz képest szépen elücsörögtek a könyvek fölött, na meg beszélgettek egy kicsit, ami közelebb is hozta Eirenit mesteréhez. Úgy tűnik, megkedvelte, immáron megbízik benne.
Körmölni kezdi a neki kiadott másolandó listát. Szépen, ívelten kicsinosítja betűit, melyek továbbra is elf stílusúak. Közben feltűnik neki, hogy Worenth mennyi varázslatot is tudhat magáénak. Egyszerűen bámulatos, gondolja ő. Ha az ősz ember erre képes, akkor kizárt, hogy ő ne lenne az. Nagyban hasonlítanak, ez már kiderült.*
~Worenth itt hagyott... Remélem azért még sikerül beérnem, ha sietek. Nemsokára végzek ezzel itt, aztán gyorsan összeszedem személyes holmimat, aztán indulok is.~
*Mikor befejezi az írást, szépen kiteríti azt az asztalra, hogy száradjon. Nem szükséges, hiszen a jó minőségű tinta hamar megszárad, és nem maszatol annyira, de azért sem akar kockáztatni. Amíg az ott szépen pihen, addig az olvasgatott könyvet megjelöli egy szalaggal, becsukja és visszateszi a polcra, ahonnan elvette. Aztán fogja a tekercset, gondosan összetekeri és indul, hogy összeszedje a holmiját. Nincs neki sok, épp hogy egy kisebb, vállon átfektethető táskája van.*
~Valóban, Worenth mester mindent elvitt már...~
*Ekkor tűnik fel neki, hogy az ő táskája nincs meg. Ugyanoda tette, ahová az idefelé cipelt dolgokat.*
~Valószínűleg a mester elvitte azt is.~
*Felshóhajt, valóban csak reménykedve ebben az eshetőségben. Elég valószínűnek tűnik a helyzet. Egyszóval elindul visszafelé az úton, ahol jöttek. Maga mögött hagyja a templomot, s kilépve a városból is, a mellénye belsejébe rejti a felcsavart tekercset.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-21 18:15:44
Üzenet elküldve: 2015-06-21 18:15:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Midőn Argus elhátrál tőle, ösztönösen pillant el a mágusbot felé, amely mintegy iránymutatója a férfi lelki állapotának. Olybá tűnik, most újfent tiszta, azonban arra mégsem számítana, hogy ismételt közeledését ilyen udvariatlan és nyers módon fogják elutasítani. Meglehet, túlbecsülte önnön csáberejét vagy a mágus lelkében keletkezett törést, mely egyre szomjazza, hogy magához ölelje a sötétséget... Muszáj lesz óvatosabban lavíroznia az ép elme és őrület vékonyka mezsgyéjén, ha igazán meg akarja fertőzni Argust nem e világi lelkének minden mocskával.
Legszívesebben bosszankodva fújtatna egyet, valódi lényéhez idomosabb reakció volna, mint egy fiatal hölgy kétségbeesett pillantása, amiért támasza elfordul tőle, márpedig most eképpen kell formálnia a szűzies lány manírját, nehogy idejekorán gyanút szimatoljanak a kedves egybegyűltek. Nyilván Argus ebből sokat nem érzékelhet, hiszen úgy fest, a mágus figyelme inkább a többieké, tehát ő udvariasan elhátrál egy lépést, majd szürkéskék lélektükreit a földön pihentetve hallgatja a szokásos, ködös diskurálást.
Lorew meséjének azért több figyelmet szentel, mindég is szerette hallgatni, hogyan tartják akaratlan is rettegésben ifjaikat az ostoba halandók, ám megrendszabályozza vonásait, s igyekszik elégedett mosoly helyett érdeklődő ábrázattal vizslatni a férfi arcát. Noha unalma egyre erősödik, és ha nem is túl feltűnően, de csak megmutatkozik rajta, midőn a nyakában függő, aranyozott, méretes szemfog-medállal kezd el játszadozni az ujjai között.*
- Örvendek, Lorew Mazoral. *Köszönti illendően a mesedélután végeztével, ahogyan az egy nemesi sarjtól elvárható volna, és elegáns kacsóját is visszasimítja maga elé, ölelkezésben másik kezével. Még egy aprócska, szelíd mosolyt is megejt az uraság felé, ennél több figyelmet azonban nem követel magának, újfent a háttérbe húzódva kíséri érdeklődéssel az erősebbik nem beszélgetését. Kivételesen nem bosszantja, midőn nem kizárólag körötte forog a társalgás, jobban élvezi megfigyelni az Argusban végbemenő, aprócska változásokat. A világ szerencséjére nem gondolatolvasó, ám a negatív, főként dühödt gondolatokat és érzelmeket kitűnően érzékeli. Úgy is lehet fogalmazni, ő a haragvás pusztító istennője, kinek fekete kátránytól mocskos valóját elégedettségre bírja a szemei előtt kirajzolódó jelenet, egy éj-fekete lelkű gyermekének születése. Hát miért érdemes e világon tengődni, ha nem ezen pillanatokért? Két jó barát, s már is egymás torkának esnének puszta jelenlététől fertőzötten... Mámorítja a fúriát, kinek esze ágában sincs meggátolni az indulatok elszabadulását, de végül mégis csak Hemitarhoz lép, megjátszott aggodalommal simítva egyik puha kacsóját az ifjú papnövendék karjára.*
- Kérem, Hemitar, mindannyiunknak érdeke, hogy útra keljünk. De egyetértek, indulnunk kellene. *Teszi hozzá csöndes hangján, miközben tiszta lélektükreit Argusra engedi siklani, elvégre ő itt a vezéregyéniség, az aprócska kiruccanás szervezője és irányítója.
Örömmel nézte volna még a civódásukat, azonban nem árt, ha békítőként megnyeri magának mindkét fél szimpátiáját, esetleg mélyebb bizalmát. Egy erősebb kötelék megléte mellett könnyebb a másik felet manipulálni.
Épp nyitná újfent az ajkait, hogy közölje, amennyiben tovább kívánnak beszélni, úgy ő előremegy a gazdagnegyedbe, amikor is egy újabb mágus csatlakozik hozzájuk. Kezdi bosszantani Dayriát a varázstudók közelsége, dicső lényének egyedüli ellenségei ezek a mocskos mágusok lehetnek csupán. Muszáj lesz magának is tanulnia, hogy felvehesse velük a versenyt, amennyiben úgy adódna.*
- Örvendek, Achrad Thorend. Én Elenith Dharemon vagyok. *Rövidre fogja a bemutatkozást, mert bár dobálózhatna azzal, hogy ő a Csontok urának leszármazottja, mágusok családjának ékköve, de ezen elbeszélést Argusra, netán Hemitarra bízza. Vagy az útjuk további részére, ám a kezdetekben effajta információt senkinek nem kell tudni, míg nem vonják kétségbe jogát az úthoz való csatlakozáshoz.*
*Midőn Argus elhátrál tőle, ösztönösen pillant el a mágusbot felé, amely mintegy iránymutatója a férfi lelki állapotának. Olybá tűnik, most újfent tiszta, azonban arra mégsem számítana, hogy ismételt közeledését ilyen udvariatlan és nyers módon fogják elutasítani. Meglehet, túlbecsülte önnön csáberejét vagy a mágus lelkében keletkezett törést, mely egyre szomjazza, hogy magához ölelje a sötétséget... Muszáj lesz óvatosabban lavíroznia az ép elme és őrület vékonyka mezsgyéjén, ha igazán meg akarja fertőzni Argust nem e világi lelkének minden mocskával.
Legszívesebben bosszankodva fújtatna egyet, valódi lényéhez idomosabb reakció volna, mint egy fiatal hölgy kétségbeesett pillantása, amiért támasza elfordul tőle, márpedig most eképpen kell formálnia a szűzies lány manírját, nehogy idejekorán gyanút szimatoljanak a kedves egybegyűltek. Nyilván Argus ebből sokat nem érzékelhet, hiszen úgy fest, a mágus figyelme inkább a többieké, tehát ő udvariasan elhátrál egy lépést, majd szürkéskék lélektükreit a földön pihentetve hallgatja a szokásos, ködös diskurálást.
Lorew meséjének azért több figyelmet szentel, mindég is szerette hallgatni, hogyan tartják akaratlan is rettegésben ifjaikat az ostoba halandók, ám megrendszabályozza vonásait, s igyekszik elégedett mosoly helyett érdeklődő ábrázattal vizslatni a férfi arcát. Noha unalma egyre erősödik, és ha nem is túl feltűnően, de csak megmutatkozik rajta, midőn a nyakában függő, aranyozott, méretes szemfog-medállal kezd el játszadozni az ujjai között.*
- Örvendek, Lorew Mazoral. *Köszönti illendően a mesedélután végeztével, ahogyan az egy nemesi sarjtól elvárható volna, és elegáns kacsóját is visszasimítja maga elé, ölelkezésben másik kezével. Még egy aprócska, szelíd mosolyt is megejt az uraság felé, ennél több figyelmet azonban nem követel magának, újfent a háttérbe húzódva kíséri érdeklődéssel az erősebbik nem beszélgetését. Kivételesen nem bosszantja, midőn nem kizárólag körötte forog a társalgás, jobban élvezi megfigyelni az Argusban végbemenő, aprócska változásokat. A világ szerencséjére nem gondolatolvasó, ám a negatív, főként dühödt gondolatokat és érzelmeket kitűnően érzékeli. Úgy is lehet fogalmazni, ő a haragvás pusztító istennője, kinek fekete kátránytól mocskos valóját elégedettségre bírja a szemei előtt kirajzolódó jelenet, egy éj-fekete lelkű gyermekének születése. Hát miért érdemes e világon tengődni, ha nem ezen pillanatokért? Két jó barát, s már is egymás torkának esnének puszta jelenlététől fertőzötten... Mámorítja a fúriát, kinek esze ágában sincs meggátolni az indulatok elszabadulását, de végül mégis csak Hemitarhoz lép, megjátszott aggodalommal simítva egyik puha kacsóját az ifjú papnövendék karjára.*
- Kérem, Hemitar, mindannyiunknak érdeke, hogy útra keljünk. De egyetértek, indulnunk kellene. *Teszi hozzá csöndes hangján, miközben tiszta lélektükreit Argusra engedi siklani, elvégre ő itt a vezéregyéniség, az aprócska kiruccanás szervezője és irányítója.
Örömmel nézte volna még a civódásukat, azonban nem árt, ha békítőként megnyeri magának mindkét fél szimpátiáját, esetleg mélyebb bizalmát. Egy erősebb kötelék megléte mellett könnyebb a másik felet manipulálni.
Épp nyitná újfent az ajkait, hogy közölje, amennyiben tovább kívánnak beszélni, úgy ő előremegy a gazdagnegyedbe, amikor is egy újabb mágus csatlakozik hozzájuk. Kezdi bosszantani Dayriát a varázstudók közelsége, dicső lényének egyedüli ellenségei ezek a mocskos mágusok lehetnek csupán. Muszáj lesz magának is tanulnia, hogy felvehesse velük a versenyt, amennyiben úgy adódna.*
- Örvendek, Achrad Thorend. Én Elenith Dharemon vagyok. *Rövidre fogja a bemutatkozást, mert bár dobálózhatna azzal, hogy ő a Csontok urának leszármazottja, mágusok családjának ékköve, de ezen elbeszélést Argusra, netán Hemitarra bízza. Vagy az útjuk további részére, ám a kezdetekben effajta információt senkinek nem kell tudni, míg nem vonják kétségbe jogát az úthoz való csatlakozáshoz.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-21 16:29:04
Üzenet elküldve: 2015-06-21 16:29:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Sikerül gond és megzavarás nélkül átaludnia az éjszakát.
Reggel,amikor felkel, eszik néhány bogyót és gombát, fog pár szitakötőt Azzunak a folyóparton, majd felkerekedik, és elindul, hogy a temetőn keresztül eljuthasson a templomig. Hűvös a reggel, összébb is húzza magát, s a vadászgörény is befúrja magát oldalán lógó táskájába. Faragott botjára támaszkodva tér be az épületbe. Mielőtt elindulna bármerre is, hogy Morfiusszal, s még ki tudja kikkel találkozzon, sok dolga lesz itt is. Az elkövetkező napokban igen keveset fog pihenni. De ezt most nem is bánja. Csak elvégzi a dolgát itt, amit szeretne, és már megy is tovább.*
Reggel,amikor felkel, eszik néhány bogyót és gombát, fog pár szitakötőt Azzunak a folyóparton, majd felkerekedik, és elindul, hogy a temetőn keresztül eljuthasson a templomig. Hűvös a reggel, összébb is húzza magát, s a vadászgörény is befúrja magát oldalán lógó táskájába. Faragott botjára támaszkodva tér be az épületbe. Mielőtt elindulna bármerre is, hogy Morfiusszal, s még ki tudja kikkel találkozzon, sok dolga lesz itt is. Az elkövetkező napokban igen keveset fog pihenni. De ezt most nem is bánja. Csak elvégzi a dolgát itt, amit szeretne, és már megy is tovább.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-21 14:05:51
Üzenet elküldve: 2015-06-21 14:05:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura - Argus, aztán meg mindenki más//
*Ahogy kinyitja szemét, és teljes mértékben megbizonyosodik arról, hogy Argus erejét érezte, pergamenszerű vékony, sárga bőre az arcán még ráncosabbá válik, mivel ajkai mosolyra húzódnak, az örömtől még botján a kosfej is felvillan a szokásos kék derengéssel. Azonban hiába a mágia, ez a varázslat a mágus helyét nem adja a használó tudtára, így kedve kissé lankad, azonban nem lenne ő Achrad, az öreg varázs-vesztett mágus, ha ilyen könnyen feladná. Hiába nem lát az orra hegyéig se öreg szemeivel eme sejtelmes félhomályban, megpróbálja összeszedni magát, de egyelőre még csak ülőhelyén töri az amúgy is törékeny fejét. Fény kéne, olyan, amiben minimálisan ugyan, de tudna tájékozódni. Szemei az ébenfabot kosfejére vándorolnak, azon belül is a kos szemére, mely néha-néha csak úgy, önmagától felvillan. Legtöbbször akkor, mikor a földnek csapja a talpát, de Achrad kedves lélek, és esze ágában sincs a botja kopogásával zavarni a varázslatot tanuló népet.
Helyette inkább erejét a bot felé irányítja, midőn akkor tette, mikor egy göcsörtös fabotból megteremtette ezt a csodálatos munkát, puszta varázserejét használva. A kos szemei először csak elvétve villódzni kezdenek, majd egyre erősebb ragyogással töltik meg a gnóm körül a teret, és mikor már eléggé lát ahhoz, hogy tájékozódhasson, abba hagyja az erő irányítását, így stabilan tartva a fény erejét. Talán már Argus és csapata erre is felfigyelt, de ha nem, hát ő maga keresi meg őket. Egy darabig kémlelnie kell, mint egy szurikátának a Wegtoreni rév utáni szavanna pusztáin, de aztán sikerül kivennie a köpcös mágus alakját. Komótos léptekkel indul meg az adott irányba, miközben mint valami hóbortos, bohókás öregember, valamiféle dalt dúdolgat kortól elvékonyodott hangján, és amint közelebb ér, elhallgat. Sőt, túlontúl csendessé válik, de csak azért, mert végigméri tekintetét a csapaton, de csak futólag, mindenekelőtt régi barátját kell üdvözölni.*
- Látod, barátom, az utad és az utam mindig keresztezik egymást, mint két ösvény az erdőben, melyek folyton kavarognak és változnak. Egyszer itt, egyszer ott, mit szólsz? *neveti el magát, majd ha amaz megfejti, ki is ő, még egy szívélyes kézfogásban is részesíti őt, majd a többiekhez fordul, már aki ott van.* - Achrad Thorend vagyok, régebben a Mágusok Tanácsának tagja, ma már csak vén korait élő, erejét vesztett öreg. Bennetek kit tisztelhet eme öreg? *kérdi tőlük is a szokásos mosollyal, mely mintha rá lenne ragasztva arcára, oly' ritkán lankad róla.*
A hozzászólás írója (Achrad Thorend) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 16:40:08
*Ahogy kinyitja szemét, és teljes mértékben megbizonyosodik arról, hogy Argus erejét érezte, pergamenszerű vékony, sárga bőre az arcán még ráncosabbá válik, mivel ajkai mosolyra húzódnak, az örömtől még botján a kosfej is felvillan a szokásos kék derengéssel. Azonban hiába a mágia, ez a varázslat a mágus helyét nem adja a használó tudtára, így kedve kissé lankad, azonban nem lenne ő Achrad, az öreg varázs-vesztett mágus, ha ilyen könnyen feladná. Hiába nem lát az orra hegyéig se öreg szemeivel eme sejtelmes félhomályban, megpróbálja összeszedni magát, de egyelőre még csak ülőhelyén töri az amúgy is törékeny fejét. Fény kéne, olyan, amiben minimálisan ugyan, de tudna tájékozódni. Szemei az ébenfabot kosfejére vándorolnak, azon belül is a kos szemére, mely néha-néha csak úgy, önmagától felvillan. Legtöbbször akkor, mikor a földnek csapja a talpát, de Achrad kedves lélek, és esze ágában sincs a botja kopogásával zavarni a varázslatot tanuló népet.
Helyette inkább erejét a bot felé irányítja, midőn akkor tette, mikor egy göcsörtös fabotból megteremtette ezt a csodálatos munkát, puszta varázserejét használva. A kos szemei először csak elvétve villódzni kezdenek, majd egyre erősebb ragyogással töltik meg a gnóm körül a teret, és mikor már eléggé lát ahhoz, hogy tájékozódhasson, abba hagyja az erő irányítását, így stabilan tartva a fény erejét. Talán már Argus és csapata erre is felfigyelt, de ha nem, hát ő maga keresi meg őket. Egy darabig kémlelnie kell, mint egy szurikátának a Wegtoreni rév utáni szavanna pusztáin, de aztán sikerül kivennie a köpcös mágus alakját. Komótos léptekkel indul meg az adott irányba, miközben mint valami hóbortos, bohókás öregember, valamiféle dalt dúdolgat kortól elvékonyodott hangján, és amint közelebb ér, elhallgat. Sőt, túlontúl csendessé válik, de csak azért, mert végigméri tekintetét a csapaton, de csak futólag, mindenekelőtt régi barátját kell üdvözölni.*
- Látod, barátom, az utad és az utam mindig keresztezik egymást, mint két ösvény az erdőben, melyek folyton kavarognak és változnak. Egyszer itt, egyszer ott, mit szólsz? *neveti el magát, majd ha amaz megfejti, ki is ő, még egy szívélyes kézfogásban is részesíti őt, majd a többiekhez fordul, már aki ott van.* - Achrad Thorend vagyok, régebben a Mágusok Tanácsának tagja, ma már csak vén korait élő, erejét vesztett öreg. Bennetek kit tisztelhet eme öreg? *kérdi tőlük is a szokásos mosollyal, mely mintha rá lenne ragasztva arcára, oly' ritkán lankad róla.*
A hozzászólás írója (Achrad Thorend) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 16:40:08
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:33:40
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:33:40
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kirándulás - Eireni//
*A földmágia oktatónál tett kis kiruccanása eléggé jól sikerült, és még a levegő ágán is tudott fejleszteni kicsit, most viszont érzi, hogy teljesen kimerült, bár ennyi varázslat megtanulása után nem is csoda. Elbúcsúzik hát az oktatóktól, és inasa felé veszi az irányt. Nem sokan vannak már ekkorra a templomban, ami mostanság amúgy sem ritka. Mikor Eireni asztalához lép ismét helyet foglal, majd nyakát kicsit előre nyújtogatva figyeli az inasnál lévő könyvet.*
-Áh a levegő mágia ág könyve. Jól ismerem, ez alapozta meg a tanulásomat.
*Hozzátartozik ehhez, hogy ezzel a könyvvel nem itt találkozott már elsőnek, hanem még régi mentoránál, később a mágustoronyban is forgatta, amikor két hetet töltött ott egyhuzamban.*
-Na és miről szól, mit olvastál benne?
*Nem kell szóról szóra elmondani a tartalmát, csak a hóhajú kíváncsi arra, hogy Eireni figyelt is e arra amit olvasott, vagy csak úgy végigfuttatta rajta a szemét. Utóbbinak a tanulás világában nincs semmi értelme, nem ragad meg semmi, és csak felesleges idő és energiabefektetés.*
-Sikerült tanulnom egy kis földmágiát, egészen jól ment. Illetve új levegő varázslatot is tanultam. Hoztam egy templomi pergament, és jó minőségű tintát. *veszi el ezeket, mielőtt elfelejtené. A pergamenen látszik, hogy jó minőségű, szakadás vagy gyűrődés nélkül összetekerhető, szétnyitható. A tinta nem maszatol, illetve kevésbé, és szépen vastagon fog, ugyanakkor a pergamenen nem üt át a tinta. Eireni írnokként biztosan ezeket észre is veszi, és nem is véletlenül hozta el ezeket most neki a mestere.*
-Azt kérném, hogy mindjárt én összeírom a teljes varázslataim listáját egy cetlire, és kérlek másold le ezt gyönyörű olvasható betűkkel a pergamenre. Aztán tekerd, és kösd össze egy szalaggal. *zsebéből vesz elő azt is.* -Amíg te ezt megcsinálod, én összepakolom a holminkat, felszerelem Táltost, és indulunk gyorsan vissza. Rendben? *érdeklődik, majd ha inasa rábólint, gyorsan összeírja a listát amit majd másolnia kell.*
*A földmágia oktatónál tett kis kiruccanása eléggé jól sikerült, és még a levegő ágán is tudott fejleszteni kicsit, most viszont érzi, hogy teljesen kimerült, bár ennyi varázslat megtanulása után nem is csoda. Elbúcsúzik hát az oktatóktól, és inasa felé veszi az irányt. Nem sokan vannak már ekkorra a templomban, ami mostanság amúgy sem ritka. Mikor Eireni asztalához lép ismét helyet foglal, majd nyakát kicsit előre nyújtogatva figyeli az inasnál lévő könyvet.*
-Áh a levegő mágia ág könyve. Jól ismerem, ez alapozta meg a tanulásomat.
*Hozzátartozik ehhez, hogy ezzel a könyvvel nem itt találkozott már elsőnek, hanem még régi mentoránál, később a mágustoronyban is forgatta, amikor két hetet töltött ott egyhuzamban.*
-Na és miről szól, mit olvastál benne?
*Nem kell szóról szóra elmondani a tartalmát, csak a hóhajú kíváncsi arra, hogy Eireni figyelt is e arra amit olvasott, vagy csak úgy végigfuttatta rajta a szemét. Utóbbinak a tanulás világában nincs semmi értelme, nem ragad meg semmi, és csak felesleges idő és energiabefektetés.*
-Sikerült tanulnom egy kis földmágiát, egészen jól ment. Illetve új levegő varázslatot is tanultam. Hoztam egy templomi pergament, és jó minőségű tintát. *veszi el ezeket, mielőtt elfelejtené. A pergamenen látszik, hogy jó minőségű, szakadás vagy gyűrődés nélkül összetekerhető, szétnyitható. A tinta nem maszatol, illetve kevésbé, és szépen vastagon fog, ugyanakkor a pergamenen nem üt át a tinta. Eireni írnokként biztosan ezeket észre is veszi, és nem is véletlenül hozta el ezeket most neki a mestere.*
-Azt kérném, hogy mindjárt én összeírom a teljes varázslataim listáját egy cetlire, és kérlek másold le ezt gyönyörű olvasható betűkkel a pergamenre. Aztán tekerd, és kösd össze egy szalaggal. *zsebéből vesz elő azt is.* -Amíg te ezt megcsinálod, én összepakolom a holminkat, felszerelem Táltost, és indulunk gyorsan vissza. Rendben? *érdeklődik, majd ha inasa rábólint, gyorsan összeírja a listát amit majd másolnia kell.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:29:20
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:29:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kirándulás - Worenth//
*Mindannak, melyet Worenth elmond, tudatában van az elf. Tudja, hogy ismeretei nagyon kevesek, aligha elegek egy varázstanulmányokból álló tekercs megírásához. Figyelmesen hallgatja hát mestere szavait, majd mikor az magára hagyja, belemélyed az olvasásba.
"A szél mágia eredete a világ teremtésével köthető össze. A benne élő fajok kezdetektől fogva használták ezt a fajta ágat. Messze a leghasznosabb varázsigéket tartalmazza az ág, mely több oldalról megközelítve segítheti a mindennapokat. Kellemes klíma teremthető vele, malmok és egyéb gépek meghajtásához elengedhetetlen forrás, főleg szélcsendben. Egyszóval rengeteg módon segíthet, továbbá a kényelem sem a legutolsó, ha levegő mágiáról beszélünk. De a csatatéren sem lebecsülendő tényező, ha esetleg íjászaink éppen ilyesfajta bűbájjal találják szembe magukat. Könnyen fordíthat kilátástalan helyzeteket, ha használója ügyes stratéga. A helyes pozíconálás tehát elengedhetetlen. "
A levegő mágiájának felhasználhatósági lehetőségei után annak használati módjáról olvas, továbbra is cifra körülírással. Tetszik neki, hogy a könyv írója ennyire szépen fogalmaz, mondhatni "ízesen" beszél. Egyszerűen "ízlik" Eireninek, nem unja hát meg egyhamar. Ha jól emlékszik vissza nem is olyan régen mesterével folytatott beszélgetésére, akkor talán arra is következtethet, hogy azt pont Worenth Yosden írta egykor. *
~Nem is tudom, pontosan miért kezdett el érdekelni a levegő mágia. Talán éppen sokoldalúsága miatt. Ez a város pedig a legmegfelelőbb erre. ~
*Jócskán eltelik egy óra, majd kettő. Worenthnek még semmi nyoma, ami azt illeti alig vannak a könyvtárban. Eireni teljesen ignorálva van, egyetlen szerzetes sem vet még csak egy pillantást sem felé. Talán azért, mert látták Worenthel. *
~Nem tagadhatom, nagyon szépen kidolgozott mű. Az elején könnyedén fogalmazott, de minél beljebb haladok, annál nehezebb értelmezni. Szépen belemerült az elérhető varázslatok listájába, azoknak használati módjába. ~
*Hangosan felsóhajt, pislant egy párat, s miután kobakját is megvakarja, csak amolyan fölösleges gesztusként, visszalapoz, hogy még egyszer elolvassa a levitációt és annak fajtáit boncolgató részt. Kissé bonyolultnak tűnik neki, hiába elég egy csettintés is annak előidézésére. A könyv szerzője nagyon belemegy a részletekbe, még ha az némely esetben feleslegesnek tűnik. De Eireni nem bánja. Ha újra is kell olvasnia, hogy megértse, rendben van. Inkább elolvassa százszor, hogy megértse. Szerinte fontosak a részletek, s valószínűleg ezzel az író is egyetért.
Immáron megközelítőleg három órája bújja azt a könyvet, minek már a harmadik negyedéig el is ért. Hátradől székében, s tesz egy kis pihenőt. *
A hozzászólás írója (Eireni Daterea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 22:32:01
*Mindannak, melyet Worenth elmond, tudatában van az elf. Tudja, hogy ismeretei nagyon kevesek, aligha elegek egy varázstanulmányokból álló tekercs megírásához. Figyelmesen hallgatja hát mestere szavait, majd mikor az magára hagyja, belemélyed az olvasásba.
"A szél mágia eredete a világ teremtésével köthető össze. A benne élő fajok kezdetektől fogva használták ezt a fajta ágat. Messze a leghasznosabb varázsigéket tartalmazza az ág, mely több oldalról megközelítve segítheti a mindennapokat. Kellemes klíma teremthető vele, malmok és egyéb gépek meghajtásához elengedhetetlen forrás, főleg szélcsendben. Egyszóval rengeteg módon segíthet, továbbá a kényelem sem a legutolsó, ha levegő mágiáról beszélünk. De a csatatéren sem lebecsülendő tényező, ha esetleg íjászaink éppen ilyesfajta bűbájjal találják szembe magukat. Könnyen fordíthat kilátástalan helyzeteket, ha használója ügyes stratéga. A helyes pozíconálás tehát elengedhetetlen. "
A levegő mágiájának felhasználhatósági lehetőségei után annak használati módjáról olvas, továbbra is cifra körülírással. Tetszik neki, hogy a könyv írója ennyire szépen fogalmaz, mondhatni "ízesen" beszél. Egyszerűen "ízlik" Eireninek, nem unja hát meg egyhamar. Ha jól emlékszik vissza nem is olyan régen mesterével folytatott beszélgetésére, akkor talán arra is következtethet, hogy azt pont Worenth Yosden írta egykor. *
~Nem is tudom, pontosan miért kezdett el érdekelni a levegő mágia. Talán éppen sokoldalúsága miatt. Ez a város pedig a legmegfelelőbb erre. ~
*Jócskán eltelik egy óra, majd kettő. Worenthnek még semmi nyoma, ami azt illeti alig vannak a könyvtárban. Eireni teljesen ignorálva van, egyetlen szerzetes sem vet még csak egy pillantást sem felé. Talán azért, mert látták Worenthel. *
~Nem tagadhatom, nagyon szépen kidolgozott mű. Az elején könnyedén fogalmazott, de minél beljebb haladok, annál nehezebb értelmezni. Szépen belemerült az elérhető varázslatok listájába, azoknak használati módjába. ~
*Hangosan felsóhajt, pislant egy párat, s miután kobakját is megvakarja, csak amolyan fölösleges gesztusként, visszalapoz, hogy még egyszer elolvassa a levitációt és annak fajtáit boncolgató részt. Kissé bonyolultnak tűnik neki, hiába elég egy csettintés is annak előidézésére. A könyv szerzője nagyon belemegy a részletekbe, még ha az némely esetben feleslegesnek tűnik. De Eireni nem bánja. Ha újra is kell olvasnia, hogy megértse, rendben van. Inkább elolvassa százszor, hogy megértse. Szerinte fontosak a részletek, s valószínűleg ezzel az író is egyetért.
Immáron megközelítőleg három órája bújja azt a könyvet, minek már a harmadik negyedéig el is ért. Hátradől székében, s tesz egy kis pihenőt. *
A hozzászólás írója (Eireni Daterea) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 22:32:01
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 11:01:30
Üzenet elküldve: 2015-06-20 11:01:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Nara//
* Mikor a zörgés hallja Es a hang irányába fordítja a fejét. A lány reakciója mulattató, ahogy riadt gyermekként ugrik le az oltárról, hogy leplezze neveletlenségét. Az öreg felé biccent egyet, köszönésként. Tekintetével követi, ahogy eltűnik az árnyak között. *
- Rossz a lelkiismeret Nara? * mosolyodik el, hangjában némi élcelődéssel. Bár kétségkívül igaza van a lánynak, elég fura alakok. *
- Nem szólnak egy szót sem, ha csak nincs dolguk veled, éppen csak biccentenek, hogy tudassák, látnak téged, hangtalanul osonnak az emberek között akár a szellemek, néha, ha nagyon figyelsz hallod amint csuhájuk halkan súrolja a padlót. Félelmetes. * tör ki belőle egy kisebb monológ arról, amit ma itt tapasztalt. *
- S mindez, ha nem lenne elég, hatalmas, rideg kőfalak között, a homályba burkolózva élnek, mint… * elhallgat, egy kósza gondolt, melyet még talán magának sem fejezi be. Hirtelen fordul a lány felé. *
- Menjünk. * jobb társasága mára úgy sem akad, s talán az elkövetkezendő napokra sem. S mit veszthet? Semmit. Csak nyerhet vele, vagyis reméli, hogy a lány személyében egy kellemes társaságra egy ismerősre lelt. Bár a hely, ahova készülnek, elég bizarr a beszélgetéshez, még az iszogatáshoz is. De, meg lehet nem ez az eddigi legfurcsább dolog, amivel találkozott. Az elmúlt napokban, volt már benne része elég, s még az is lehet maga is elhiszi, hogy ez csak egy álom. S a holtak már nem bánthatják. Azzal indul is meg a kijárat felé, bevárva a Barnát, hisz ő mégsem ismeri a járást. *
- Miért egyedül? Miért itt? Nem tűnsz egy magányos fajtának?
* Mikor a zörgés hallja Es a hang irányába fordítja a fejét. A lány reakciója mulattató, ahogy riadt gyermekként ugrik le az oltárról, hogy leplezze neveletlenségét. Az öreg felé biccent egyet, köszönésként. Tekintetével követi, ahogy eltűnik az árnyak között. *
- Rossz a lelkiismeret Nara? * mosolyodik el, hangjában némi élcelődéssel. Bár kétségkívül igaza van a lánynak, elég fura alakok. *
- Nem szólnak egy szót sem, ha csak nincs dolguk veled, éppen csak biccentenek, hogy tudassák, látnak téged, hangtalanul osonnak az emberek között akár a szellemek, néha, ha nagyon figyelsz hallod amint csuhájuk halkan súrolja a padlót. Félelmetes. * tör ki belőle egy kisebb monológ arról, amit ma itt tapasztalt. *
- S mindez, ha nem lenne elég, hatalmas, rideg kőfalak között, a homályba burkolózva élnek, mint… * elhallgat, egy kósza gondolt, melyet még talán magának sem fejezi be. Hirtelen fordul a lány felé. *
- Menjünk. * jobb társasága mára úgy sem akad, s talán az elkövetkezendő napokra sem. S mit veszthet? Semmit. Csak nyerhet vele, vagyis reméli, hogy a lány személyében egy kellemes társaságra egy ismerősre lelt. Bár a hely, ahova készülnek, elég bizarr a beszélgetéshez, még az iszogatáshoz is. De, meg lehet nem ez az eddigi legfurcsább dolog, amivel találkozott. Az elmúlt napokban, volt már benne része elég, s még az is lehet maga is elhiszi, hogy ez csak egy álom. S a holtak már nem bánthatják. Azzal indul is meg a kijárat felé, bevárva a Barnát, hisz ő mégsem ismeri a járást. *
- Miért egyedül? Miért itt? Nem tűnsz egy magányos fajtának?
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-20 10:45:46
Üzenet elküldve: 2015-06-20 10:45:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Hemitar egy ideig csak áll és figyeli a kis csoportot. Jó emberismerő így hamar kiszúrja, hogy valami nincs rendben, egyenest keresztülnéznek rajta és ezt a fajta viselkedést egyáltalán nem díjazza. Majd a Csontok Ura újabb történetét mesélik amit még ő is hallott szülő hazájában de ő mint a Csontok gyűjtője néven ismerte a legendát. De mindez most nem számít mert naphosszat mesélhetnének különböző és hasonló történeteket jó párat ismer ő is főleg, hogy némely könyvet ő maga másolta át mikor az már elhasználódott. Majd nem sokkal később Argus előáll azzal a nevetséges dologgal, hogy levágja a karját és visszanöveszti majd különböző mágusi erőfitogtatásba kezd a két férfi.*
~Na nem ennek most legyen vége.~
*Argus felé fordul és mosolya kicsit alábbhagyva de válaszol a kérdésre és arckifejezése mögött már a türelmetlenség kezd előtörni.*
- Argus én megbocsátanék neked ha levágnád a karom és visszanövesztenéd, de a bizalmam teljesen elvesztenéd mivel a mágiád mutogatásának tárgyaként kezelnél és azt tanítottad, hogy ez undorító dolog. Illetve azt is mondtad, hogy nem erény a hatalmaddal kérkedni de találkoztam már épp elég mágussal az itteni templomi szolgálatom alatt, hogy tudjam ez olyan mondom-mondom de nem tartom be dolog nálatok mágusoknál. De a lényegre térve te ma beviharoztál ide majd összeestél, utána előálltál egy hihetetlen történettel és azt mondtad segítsek. Ez mind rendben van felfogtam, hogy sietős a dolog de most csak azt látom, hogy hatalmadat fitogtatni illetve újabb és újabb idegenek vagy nem idegenek csatlakoznak. Ha tényleg fontos akkor induljunk és ne vesztegessük az időt, ha viszont meg akarod várni míg a templomban lévő összes ember velünk jön akkor szólj szívesen körbemegyek és megkérdem van-e kedvük.
*Ennél a pontnál már Hemitár is érzi azt, hogy kicsit túlzásba esett de ha tényleg igaz amit a mágus mond akkor lángolni fog a templom és ez az ami számára fontos. Meg kell állítani akár ki vagy akár mi álljon mögötte, nem tűr halasztást. Majd éppen ezen gondolatok raknak még egy lapáttal a már majdnem mérgesnek mondható Hemitárra.*
- Ha szeretnél tovább vitatkozni maradj itt nyugodtan de mutasd meg merre kell mennem és elindulok magam nekem fontos a templom védelme, bármi áron.
*A beszédje végéig ott volt az ifjú papnövendék arcán az enyhe mosoly hisz nem akart megsérteni senkit de ez már nem ugyanolyan volt mint előtte a kedvesség ami régen is érződött belőle elszállt és inkább egy sértő érzéssel teli vette át helyét. Éppen ezért egy kis aggodalom és türelmetlenség is érezhetővé válik a szavai végén.*
*Hemitar egy ideig csak áll és figyeli a kis csoportot. Jó emberismerő így hamar kiszúrja, hogy valami nincs rendben, egyenest keresztülnéznek rajta és ezt a fajta viselkedést egyáltalán nem díjazza. Majd a Csontok Ura újabb történetét mesélik amit még ő is hallott szülő hazájában de ő mint a Csontok gyűjtője néven ismerte a legendát. De mindez most nem számít mert naphosszat mesélhetnének különböző és hasonló történeteket jó párat ismer ő is főleg, hogy némely könyvet ő maga másolta át mikor az már elhasználódott. Majd nem sokkal később Argus előáll azzal a nevetséges dologgal, hogy levágja a karját és visszanöveszti majd különböző mágusi erőfitogtatásba kezd a két férfi.*
~Na nem ennek most legyen vége.~
*Argus felé fordul és mosolya kicsit alábbhagyva de válaszol a kérdésre és arckifejezése mögött már a türelmetlenség kezd előtörni.*
- Argus én megbocsátanék neked ha levágnád a karom és visszanövesztenéd, de a bizalmam teljesen elvesztenéd mivel a mágiád mutogatásának tárgyaként kezelnél és azt tanítottad, hogy ez undorító dolog. Illetve azt is mondtad, hogy nem erény a hatalmaddal kérkedni de találkoztam már épp elég mágussal az itteni templomi szolgálatom alatt, hogy tudjam ez olyan mondom-mondom de nem tartom be dolog nálatok mágusoknál. De a lényegre térve te ma beviharoztál ide majd összeestél, utána előálltál egy hihetetlen történettel és azt mondtad segítsek. Ez mind rendben van felfogtam, hogy sietős a dolog de most csak azt látom, hogy hatalmadat fitogtatni illetve újabb és újabb idegenek vagy nem idegenek csatlakoznak. Ha tényleg fontos akkor induljunk és ne vesztegessük az időt, ha viszont meg akarod várni míg a templomban lévő összes ember velünk jön akkor szólj szívesen körbemegyek és megkérdem van-e kedvük.
*Ennél a pontnál már Hemitár is érzi azt, hogy kicsit túlzásba esett de ha tényleg igaz amit a mágus mond akkor lángolni fog a templom és ez az ami számára fontos. Meg kell állítani akár ki vagy akár mi álljon mögötte, nem tűr halasztást. Majd éppen ezen gondolatok raknak még egy lapáttal a már majdnem mérgesnek mondható Hemitárra.*
- Ha szeretnél tovább vitatkozni maradj itt nyugodtan de mutasd meg merre kell mennem és elindulok magam nekem fontos a templom védelme, bármi áron.
*A beszédje végéig ott volt az ifjú papnövendék arcán az enyhe mosoly hisz nem akart megsérteni senkit de ez már nem ugyanolyan volt mint előtte a kedvesség ami régen is érződött belőle elszállt és inkább egy sértő érzéssel teli vette át helyét. Éppen ezért egy kis aggodalom és türelmetlenség is érezhetővé válik a szavai végén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870