//Csontok ura//
*A templom, az artheniori tudomány központja, a béke színtere, és megannyi szerzetes ideiglenes lakhelye. Szinte minden sarokban gubbaszt valaki, de a sok közül csak egy néz ki úgy, mint egy zsák krumpli, amin áthajtott egy lovaskocsi: Lorew. Talán halottnak is titulálhatnák, de alvónak biztosan, holott dehogy... éppen csak szeme helyett elméjével próbál látni. Amíg pedig az nem sikerül, addig a fülével hallani, abban nem érheti nagy kudarc. Békésen pihengetne így egész nap (talán a végére megtanulna elméjével látni), de megüti egy kifejezés a fülét. Kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor az emberfia legszebb álmából ébred arra, hogy egy pallossal félbevágták nagyjából a mellkasa táján. A Csontok ura... wegtoreni gyerek csak megkérdezni, hogy olyan az, mint a sárkány úr? Na de Lorew azért egy jól informált személy hírében áll, persze ezúttal nem erről van szó, egyszerűen szerencséje volt (vagy ellenkezőleg) kiskorában, és találkozhatott már ezzel a névvel. Persze ez csak egy mese, egy legenda, egy ostoba babona, amivel a gyerekeket riogatták. "Légy jó, különben elvisz a Csontok ura" vagy épp "Látod a törött kezű gyereket? Biztos rossz volt, a Csontok ura pedig elrabolt valamit a karjából... " Így utólag ez rettentő kegyetlen dolognak tűnik, mármint ilyesmivel ijesztgetni egy gyereket. Még kegyetlenebbnek tűnik a szituáció így, hogy gyerek sincs a közelben. Az alak, aki ezt a kifejezést használta, láthatóan komoly társasági életnek örvend, legalábbis egymás után mennek oda hozzá a mindenféle szerzetek. Vagy ez a kifejezésnek köszönhető? Végtére is részben Lorew is ezért fog odamenni, de a közvetlen kiváltó ok persze a templomhoz méltatlan viselkedés. Persze kit érdekel, ha itt élik a párok a házaséletet, meg minden, talán csak Lorew zavartatja magát ilyesmi láttán. Fel is tápászkodik, avagy feléled a hulla, aki eddig a falnak döntve feküdt, és odasétál.*
- Mégis micsoda viselkedés ez egy templomban? Ide tanulni járnak az emberek, érezni a mágiát, vagy csak kicsit eltávolodni a várostól, enyelegni lehet a kertben is *persze felháborodása kivételesen nem teljes. Most jobban érdekli a másik a dolog, így ha nem ugranak rögtön rá, és verik meg, akkor (ritka alkalom ez!) magától visszavesz kicsit, és nyugodtabb hangon folytatja* Már elnézést, hogy kihallgattam önöket (bár ahogy elnézem nem szokásuk rejtegetni a dolgokat), de óhatatlanul is meghallottam néhány szót, ami miatt elgondolkodtam. Tudják, csillapíthatatlan lett a kíváncsiságom, és valamivel becsületesebb dolognak tartottam, hogy inkább idejövök, és szemtől szemben kérdezem meg, minthogy hallgatózzak. A Csontok ura számomra egy mese, egy rém, amivel a gyerekeket riogatják. Önök pedig ha jól értettem, erről beszéltek, pedig nem gyerekek, nem tűnnek ittasnak, vagy őrültnek, és ezek összessége már elég volt ahhoz, hogy... nem is tudom, zavarba ejtsen, elbizonytalanítson, kicsit talán meg is ijesszen. Kérem árulja el *pillant ezúttal egyenesen Argusra, hiszen hát ő a társalgás középpontja (ami nem nagy érdem a megmaradt három személy közül, de mégsem elhanyagolható)* Miért beszélnek egy legendabeli szörnyetegről?