//Sherin Valalith részére//
*Az inasok morognak egy sort, és az egyikük fel is emeli hangját nemtetszése jeléül, de hamar le lesz pisszegve. Nem telik el egy perc, és a lány kettesben marad az öregemberrel és a hideg vizes dézsával, amibe hamarosan beleereszkedik. A hideg víz belemar felsértett bőrébe, és pár pillanatra a fájdalom felváltja a viszkető érzést, viszont amint a lány hozzászokik a hideghez, a viszketés is visszatér. A pap halkan mormol és Sherin fejére teszi az öregségtől ráncos kezeit. Aztán egyik kezébe egy kis vizet mer és végigcsorgatja a szőke kobakon. A folyadék csordogálása nyugtalanító érzéssel tölti el az elfet, de jelen pillanatban ez okozza a legkevesebb kellemetlenséget, így nem foglalkozik vele.*
-...kiűzünk eme testből démon! Távozz! Nem maradhatsz itt, eme tiszta testben, amit áldott vízben fürösztöttünk! *Fejezi be immáron hangos fejhangon a gyógyító, és tarkón vágja Sherint, mielőtt bocsánatot kérne és kisegítené a lányt a hideg fürdődézsából. Az elfet nyugalom tölti el, lehet, hogy mert hatott a varázslat, de az is előfordulhat, hogy csak azért mert elhiszi, hogy ennek a rituálénak segítenie kell. A viszketés viszont nem enyhül.*
-Nem kell megtörölköznöd és felöltöznöd sem gyermekem. Mindjárt hozzák a kenőcsöt. *És valóban, hamarosan megjelenik egy vörös fülű inas egy vödörnyi zöld masszával. Tekintetét a földre szegezi és úgy teszi le az öreg mellé a ragacsot.*
-Végig kell állnod kedvesem a szertartás ezen részét, és nagyon fontos, hogy ne vakard közben magadat, mert a friss sebek újabb támadási felületet adnak a démonoknak. *Szól, aztán lehajol, hogy a kezébe vegyen egy adag zöld masszát és elkezdje végigkenni először a lány sebzett hátán.*