//Egy szörnyű nap//
*Mielőtt véglegesen belépne a templomba, végig méri még utoljára az árnyékba húzódó lopakodót. Végig méri, s a látottakból némi következtetéseket von le. Valóban átlag polgár, aki semmivel nem rí ki a környezetéből. Lehetne akár pék inas is. Sem öltözéke, sem fegyverzete nem különleges, de még az arca is olyan átlagos, amelyből tizenkettő egy tucat. Ha nem lenne jó megfigyelő, akkor vélhetően holnapra már el is felejtené, hogy miképpen néz ki az alak. De nem fogja. Főleg azért nem, ahogy rápillant az idegen. A tekintetéből úgy süt a gyűlölet, hogy ha ezzel ölni lehetne, Illiamae száz halált halt volna a templom kapujában.*
~Megjegyeztelek, és figyelni foglak.~ *Sugallja vissza neki a választ, keskenyre húzott szemekkel, majd elnyeli alakját a templom félhomálya, ahol is megkezdődik a diskurzus a pergamen és a tör feliratait illetően.*
~Alkordasz? Az Eredet Könyve? De régen nem hallottam róluk.~ Villan fel benne a felismerés. Még egészen kicsi gyermek volt, amikor még otthon beszéltek róla anyja és a nővérei. Alkordaszról. Legendának vélte ő akkor, mesének egy tündérhelyről. ~Alkordasz nem is létezett.~ Bukkan fel benne a kétség, bár ez a hit, melyet oly régóta dédelgetett, most földre ejtett tükörként törik szét benne. ~Vagy mégis?~
*Jobban odafigyel minden kiejtett szóra. Túl sok a rejtély. S ekkor a pap olyasmit mond, amelytől talán meg is döbben. Épp úgy, mint a pap. "Vért a vérért." Ekkor fordul hozzá Neara újabb kérdésekkel, és Illiamae összehúzza kicsit a szemöldökeit.*
-Alkordasz úgy él családom emlékezetében, mint a Legendák Földje. Nem valós történelmi helyként. Nem is értem, miért akarna bárki is ölni egy olyan papírosét, amely egy mesét tartalmaz, ráadásul csak egy másolata az eredeti írásnak. Azonban... *S itt elveszi a pap kezéből a tőrt, ha amaz feléje nyújtotta, s óvatosan fekteti tenyerére. Hegye oldalra néz, egyikük felé sem mutat.* ...hasonló feliratú pengével már találkoztam. Anyám egyik áldozó tőrén volt ez a szöveg, de a sötételfek nyelvén vésve. Az a penge mágikus erővel bírt. Ha használták fájdalmat okozott, és ha vért ontottak vele, akkor a használójának ki kellett engesztelnie saját véréből is, különben a penge ellene fordult volna. Soha nem mertem megérinteni. Anyám úgy kezelte, mintha egy Isten lakozott volna a pengében.
*Fejezi be a meséjét, és kétkedően pillant le a tenyerén egyensúlyozott tőrre. Ha nem akadályozzák meg benne, akkor visszacsúsztatja a tokba, melyet a piacon vásárolt neki.*
-Viszont, ha nem eredeti, elvileg nincs is ekkora hatalma. Más kérdés, hogy értő mágus kezében felruházható-e vele?
*Tekintete kérdő pillantással simul a pap arcára, aztán átfordul Nearára, hogy a másik kérdést is megválaszolja.*
-A templomkertig követtek. Ketten. Az egyik visszatért, talán jelentést tesz, talán segítséget hív, hogy a pergament visszaszerezzék. A másik megbújt egy árnyékban. De nem katona. Nem is profi bérgyilkos, vagy ilyesmi. Túl feltűnően követett.
*Jegyzi még meg, de arról nem beszél, hogy az ismeretlen milyen gyilkos utálattal mérte őt végig.*
A hozzászólás írója (Illiamae Rilynurden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.10 09:12:42