Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-19 11:07:15
Üzenet elküldve: 2014-12-19 11:07:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Egy szörnyű nap//
*Végül úgy néz ki, hogy megússza a dolgot, de nem tudja kiverni a fejéből a kalapos férfi rémisztő jóslatát, amiben ő maga is közrejátszhat. Valóban nem bízik abban, hogy egyébként nem halnának meg, és az idegen sem adott olyan választ, ami megnyugtatta volna. Emiatt kissé zaklatottan indul a templom felé, a Gazdagnegyed biztonságos utcáit választja, ott mégiscsak több az őr, ha esetleg a férfi mégsem tartaná a szavát. Őt nem fenyegette meg konkrétan, így hamarosan ki fog derülni, mennyire becsületes a pergamen állítólagos tulajdonosa. A mágusnő majdnem biztos abban, hogy a pergamen nem a sötét hírű ember tulajdona, hanem valami fontosabb dolog lehet, amit meg akar szerezni magának. Nem annyira paranoiás Neara, de azért néha hátrapillant, és néhány utcába is benéz menet közben, hátha észrevesz valami gyanúsat. A templomkertbe érve máris jobban érzi magát, a legnagyobb és legbiztonságosabbnak tűnő ösvényen megy az ismerős templom bejáratához. Már azt is elfelejtette, hogy a reggeli sajtvásárlása kicsit kudarcba fulladt, fél, hogy az ütődéstől esetleg eltört az étel. Márpedig az esztétika is fontos a kulináris élvezetekkor.
Végül megérkezik a templomhoz, és ha senki sem akadályozza meg, belép oda.*
*Végül úgy néz ki, hogy megússza a dolgot, de nem tudja kiverni a fejéből a kalapos férfi rémisztő jóslatát, amiben ő maga is közrejátszhat. Valóban nem bízik abban, hogy egyébként nem halnának meg, és az idegen sem adott olyan választ, ami megnyugtatta volna. Emiatt kissé zaklatottan indul a templom felé, a Gazdagnegyed biztonságos utcáit választja, ott mégiscsak több az őr, ha esetleg a férfi mégsem tartaná a szavát. Őt nem fenyegette meg konkrétan, így hamarosan ki fog derülni, mennyire becsületes a pergamen állítólagos tulajdonosa. A mágusnő majdnem biztos abban, hogy a pergamen nem a sötét hírű ember tulajdona, hanem valami fontosabb dolog lehet, amit meg akar szerezni magának. Nem annyira paranoiás Neara, de azért néha hátrapillant, és néhány utcába is benéz menet közben, hátha észrevesz valami gyanúsat. A templomkertbe érve máris jobban érzi magát, a legnagyobb és legbiztonságosabbnak tűnő ösvényen megy az ismerős templom bejáratához. Már azt is elfelejtette, hogy a reggeli sajtvásárlása kicsit kudarcba fulladt, fél, hogy az ütődéstől esetleg eltört az étel. Márpedig az esztétika is fontos a kulináris élvezetekkor.
Végül megérkezik a templomhoz, és ha senki sem akadályozza meg, belép oda.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-12 22:33:53
Üzenet elküldve: 2014-12-12 22:33:53
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Az átkozott gyűrű//
*Pár nap pénzherdálás és láblóbálás után úgy dönt ideje ismét munkához látnia, már ami a gyűrűt illeti. Más kalandozót nyilván az érdekelne miként lehet egy ilyen démoni tárgyat megsemmisíteni. Ő azonban egész mást vár. Sokszor és sok helyen szeretne vele fizetni majd visszavenni azt a felrobbant agyú uraktól és hölgyektől, avagy a zsebmetszőknek nyújthatna egy kellemes meglepetést a talizmán. Ám a semlegesítéshez jobban meg kell ismernie a mágikus tárgyat, azt már tudja sem a zsebében, sem az ujján nincs jó helyen. Ha valaki más ujjával együtt tenné zsebre talán az megoldást jelentene, ám abszolút mágikus analfabétaként, ez még csak eszébe se jutott.
Így hát egy hideg téli éjszakán a kék csuklyás alak átlépi a templom küszömét miközben egy apró gyűrűt húz maga után egy hosszú véres madzagon. Itt már sokkal könnyebb a dolga mint az erdőben a templom sík talaján könnyebben siklik a gyűrű, nem akad bele semmibe, és a vonszoláshoz használt fonál sem szakad el minden harmadik lépésnél. A templomban a gyertyák félhomálya fogadja, állítólag a régi város is hasonló volt, itt is jól lát. Néhány csuhás, nagy tér sötét, sarkok. Remek kis hely több időt kéne itt töltenie.* -Jó estét. *Köszönti az egyik későn fenn levő csuhás alakot, talán ő az aki az oltárra vagy az ereklyékre vigyáz nehogy valami okos tolvaj bejöjjön és kifossza a helyet.* -Érdeklődni szeretnék, az elátkozott tárgyakkal kapcsolatban. *A kérdés talán túl konkrét és a madzag amin a gyűrűt húzza elég árulkodó, mármint a tárgy mibenlétét illetőleg. A csuhások megsemmisítik a szerzeményét? Lehet. Ráhívják az őrséget, kihajítják a templomból, esetleg valami nagy mágus ráküld egy villámot dühében amiért elátkozott tárgyat mert hozni erre a szent helyre? Meglehet bár kevés az esélye, de most akkor is végére jár ennek az ügynek.*
*Pár nap pénzherdálás és láblóbálás után úgy dönt ideje ismét munkához látnia, már ami a gyűrűt illeti. Más kalandozót nyilván az érdekelne miként lehet egy ilyen démoni tárgyat megsemmisíteni. Ő azonban egész mást vár. Sokszor és sok helyen szeretne vele fizetni majd visszavenni azt a felrobbant agyú uraktól és hölgyektől, avagy a zsebmetszőknek nyújthatna egy kellemes meglepetést a talizmán. Ám a semlegesítéshez jobban meg kell ismernie a mágikus tárgyat, azt már tudja sem a zsebében, sem az ujján nincs jó helyen. Ha valaki más ujjával együtt tenné zsebre talán az megoldást jelentene, ám abszolút mágikus analfabétaként, ez még csak eszébe se jutott.
Így hát egy hideg téli éjszakán a kék csuklyás alak átlépi a templom küszömét miközben egy apró gyűrűt húz maga után egy hosszú véres madzagon. Itt már sokkal könnyebb a dolga mint az erdőben a templom sík talaján könnyebben siklik a gyűrű, nem akad bele semmibe, és a vonszoláshoz használt fonál sem szakad el minden harmadik lépésnél. A templomban a gyertyák félhomálya fogadja, állítólag a régi város is hasonló volt, itt is jól lát. Néhány csuhás, nagy tér sötét, sarkok. Remek kis hely több időt kéne itt töltenie.* -Jó estét. *Köszönti az egyik későn fenn levő csuhás alakot, talán ő az aki az oltárra vagy az ereklyékre vigyáz nehogy valami okos tolvaj bejöjjön és kifossza a helyet.* -Érdeklődni szeretnék, az elátkozott tárgyakkal kapcsolatban. *A kérdés talán túl konkrét és a madzag amin a gyűrűt húzza elég árulkodó, mármint a tárgy mibenlétét illetőleg. A csuhások megsemmisítik a szerzeményét? Lehet. Ráhívják az őrséget, kihajítják a templomból, esetleg valami nagy mágus ráküld egy villámot dühében amiért elátkozott tárgyat mert hozni erre a szent helyre? Meglehet bár kevés az esélye, de most akkor is végére jár ennek az ügynek.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-12 19:52:58
Üzenet elküldve: 2014-12-12 19:52:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Valamelyik nap ismét ellátogat a templomba. Jól érezte magát itt a múltkor is, emberek között van, mégis csend és nyugalom honol, nem bosszantja, nem zavarja, nem aggasztja semmi és senki.
A legutóbb is elmélkedni jött ide, most is ezt teszi, de ez alkalommal kellemes témákon jár az esze, más kérdésekre keres választ. Jó darabig csak ül az egyik padon, végül megunva azt, kicsit jár egyet a templom falai között. Még néhány pappal is szóba elegyed, no nem csevegni, inkább a mágiáról kérdezi őket, hiszen a tudás mindig hasznos. Legfeljebb néha a fejét akarják venni az elfnek, ha túl kíváncsi, de ettől most nem fél, elvégre nem titkokról kérdez.
Jó néhány órát eltölt az épületben, majd miután kielégítette kíváncsiságát, és az elmélkedéssel is végzett, távozóra fogja.*
A legutóbb is elmélkedni jött ide, most is ezt teszi, de ez alkalommal kellemes témákon jár az esze, más kérdésekre keres választ. Jó darabig csak ül az egyik padon, végül megunva azt, kicsit jár egyet a templom falai között. Még néhány pappal is szóba elegyed, no nem csevegni, inkább a mágiáról kérdezi őket, hiszen a tudás mindig hasznos. Legfeljebb néha a fejét akarják venni az elfnek, ha túl kíváncsi, de ettől most nem fél, elvégre nem titkokról kérdez.
Jó néhány órát eltölt az épületben, majd miután kielégítette kíváncsiságát, és az elmélkedéssel is végzett, távozóra fogja.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:13:10
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:13:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon most már teljesen bizonyosra állítja magában, hogy Argus varázsló. Ha nem is biztosan van meg minden kereke, de az teljesen bizonyos, hogy nagy erőket birtokol, úgyhogy ezentúl Leon így is fog hozzáállni a dolgokhoz. A láng históriája, amilyen érdekesnek tűnt az első pár pillanatban, olyan gyorsan lesz érdektelen is Leon számára. Nem tudni miért, de ez valahogy nem fogta meg túlságosan. Talán azért, mert nem igazán szereti a tüzet, nem is foglalkozik vele túl sokáig. Csupán egyetlen mondattal nyugtázza a dolgot, nehogy Argus felróhassa neki, hogy figyelmen kívül hagyja elbeszélését.*
-Hát képes volt rá!
*Mikor a mágus meg szeretné simogatni a kis állatot, az egyértelmű választ ad neki, Leonnak meg sem kell szólalni. Amint a patkány úgy látja, megbízhat az alakban, azonnal a kezébe simul, majd át is sétál rá. Persze nem túlzottan gyorsan, hiszen még véletlenül sem akarná megijeszteni a férfit, nehogy aztán az eldobja, vagy agyonüsse őt. Azonban a következő kérdésre már Leon válaszol.*
-Tudja, mikor régen kalóz voltam, megmentettem a szüleit, mikor a hajón agyon akarták őket ütni. Aztán meg megszülettek a porontyok, aztán a következők is. És így lett ő!
*Vár egy pillanatot, majd folytatja.*
-Patkánynak hívják. És őt én neveztem el! Vagy talán itt is felsőbb erők játszottak szerepet?
*Hecceli egy kis mosollyal a mágust. Aztán figyelemmel kíséri, ahogy a papnak adja a nyulas dalt. Kissé csodálkozik rajta, nem hiszi, hogy ennek bárki hasznát fogja venni a jövőben, de ki tudja? Lehet valaki meg fogja találni a Nyulak szigetét Leon helyett, ha elolvassa ezt a pár sort... Bármit hozhat a jövő! Az ez utáni elbeszéléskor Leon már meg is bánta, hogy rákérdezett. Igaz, ami igaz, nem szabadott volna előre cselekednie, gondolkodás nélkül. Úgy gondolja, hogy Argust nem a rosszindulat, vagy a hatalomvágy vezérelte a rossz tettekre, ahogyan sokan másokat, köztük Leont is élete első két évtizedében, hanem a szomorúság. Ez bocsánatos bűn. Főleg azért, mert Leon valószínűleg ennél sokkal rosszabbakat is tett, habár nem ismeri az egész történetét a mágusnak. Amikor elhangzanak a mondatok, a férfi hátralép, kiszállva Argus aurájából, szabad levegőt hagyni neki. Majd a földet vizslatva válaszol neki, még véletlenül sem a szemébe nézve.*
-Felejtsük el a múltat! Elnézést kérek, nem szabadott volna kérdezősködnöm, amikor az enyém sem túl tiszta!
*Amikor Argus elindul, Leon azonnal utána ered, hiszen ha már felajánlotta a segítségét, teljesítenie is kell. Bár, nem mintha ellenére lenne a dolog.*
-Induljunk! Van valami holmija, amit nem szeretne cipelni? Van egy szamaram a templom elé kikötve. Amolyan hordárállat, meg jó útitárs is!
*Leon most már teljesen bizonyosra állítja magában, hogy Argus varázsló. Ha nem is biztosan van meg minden kereke, de az teljesen bizonyos, hogy nagy erőket birtokol, úgyhogy ezentúl Leon így is fog hozzáállni a dolgokhoz. A láng históriája, amilyen érdekesnek tűnt az első pár pillanatban, olyan gyorsan lesz érdektelen is Leon számára. Nem tudni miért, de ez valahogy nem fogta meg túlságosan. Talán azért, mert nem igazán szereti a tüzet, nem is foglalkozik vele túl sokáig. Csupán egyetlen mondattal nyugtázza a dolgot, nehogy Argus felróhassa neki, hogy figyelmen kívül hagyja elbeszélését.*
-Hát képes volt rá!
*Mikor a mágus meg szeretné simogatni a kis állatot, az egyértelmű választ ad neki, Leonnak meg sem kell szólalni. Amint a patkány úgy látja, megbízhat az alakban, azonnal a kezébe simul, majd át is sétál rá. Persze nem túlzottan gyorsan, hiszen még véletlenül sem akarná megijeszteni a férfit, nehogy aztán az eldobja, vagy agyonüsse őt. Azonban a következő kérdésre már Leon válaszol.*
-Tudja, mikor régen kalóz voltam, megmentettem a szüleit, mikor a hajón agyon akarták őket ütni. Aztán meg megszülettek a porontyok, aztán a következők is. És így lett ő!
*Vár egy pillanatot, majd folytatja.*
-Patkánynak hívják. És őt én neveztem el! Vagy talán itt is felsőbb erők játszottak szerepet?
*Hecceli egy kis mosollyal a mágust. Aztán figyelemmel kíséri, ahogy a papnak adja a nyulas dalt. Kissé csodálkozik rajta, nem hiszi, hogy ennek bárki hasznát fogja venni a jövőben, de ki tudja? Lehet valaki meg fogja találni a Nyulak szigetét Leon helyett, ha elolvassa ezt a pár sort... Bármit hozhat a jövő! Az ez utáni elbeszéléskor Leon már meg is bánta, hogy rákérdezett. Igaz, ami igaz, nem szabadott volna előre cselekednie, gondolkodás nélkül. Úgy gondolja, hogy Argust nem a rosszindulat, vagy a hatalomvágy vezérelte a rossz tettekre, ahogyan sokan másokat, köztük Leont is élete első két évtizedében, hanem a szomorúság. Ez bocsánatos bűn. Főleg azért, mert Leon valószínűleg ennél sokkal rosszabbakat is tett, habár nem ismeri az egész történetét a mágusnak. Amikor elhangzanak a mondatok, a férfi hátralép, kiszállva Argus aurájából, szabad levegőt hagyni neki. Majd a földet vizslatva válaszol neki, még véletlenül sem a szemébe nézve.*
-Felejtsük el a múltat! Elnézést kérek, nem szabadott volna kérdezősködnöm, amikor az enyém sem túl tiszta!
*Amikor Argus elindul, Leon azonnal utána ered, hiszen ha már felajánlotta a segítségét, teljesítenie is kell. Bár, nem mintha ellenére lenne a dolog.*
-Induljunk! Van valami holmija, amit nem szeretne cipelni? Van egy szamaram a templom elé kikötve. Amolyan hordárállat, meg jó útitárs is!
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:40:33
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:40:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*Lám egy aprócska kis lángocska milyen érdekesnek tűnik Leonnak. Joggal gondolja veszélyesnek egy könyvtárban, de a mágus nem tart ilyentől. Nem telik sok időbe, amire észreveszi, hogy a másik figyelme mire tévedt el.*
-Ez az éltem lángja. *mondja teljes nyugalommal, miközben belenyúl a lángba.* Engem nem éget meg, de másokat igen. Ez a tűz addig ég, amíg én élek. Régen készítettem. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok -e rá. *mondja, mintha csak az íjászatról lenne szó.*
*Argus nem gondolta volna, hogy a felsőbb erők említése ennyire érzékeny téma a tengerésznél.A köpcös mágus jó maga sem hisz, mint egy hívő, de a félelmei mégis a hitből fakadnak. Először az jut eszébe, hogy elmagyarázza neki, hogy miként avatkoznak be a hatalmasok a halandók életébe, de még sem teszi. Inkább ráhagyja a másikra.*
~Milyen aranyosan eszik, a kis rágcsáló.~
*Lassú mozdulattal kinyújtja a kezét a patkány felé, hogy megsimogassa, de persze megállítja a mozdulatot, mielőtt megtenné.*
-Szabad? Hogyan ismerkedtek meg?
*Argus int az idős papnak, aki nyugodt léptekkel oda lép hozzájuk.*
-Köszönöm Atyám! *kezdi a mágus.* Ezekre már nem lesz szükségünk. *mutat a tekercsekre.* És ez pedig egy igen érdekes olvasmány. Repülő nyulak vannak benne. *közben átnyújtja Leon dalát.*
*Az idős pap csendben összeszedi a tekercseket, majd magára hagyja a párost.*
*Miután befejezi a varázslatot, még pár másodpercig szép lassan veszi a levegőt, hogy visszanyerje az önuralmát a hatalma felett. Majd a tengerész neki szegezi a kérdést, amely összetűzés lehet kettőjük között.*
-Hát ez érdekes kérdés. *kezd bele, de megáll, hogy átgondolja, hogy miként is magyarázza meg.* Tudja egyszer alá akartam szállni a túlvilágnak, hogy megkeresek valakit. A húgomat. *hangja szomorú, és elkeseredettséget sugall.* Persze, ez nem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik. Hogy meg tudja, hogyan lehetséges, ahhoz meg kellet oldanom, hogy beszélni tudjak a holtakkal. Később ez is kevés volt, hiszen nem kaptam meg a választ. Így megtanultam, hogyan tudom a nyugtalan lelkeket csapdába ejteni, és velük próbáltam átlépni. De ezek már mind régen volt. Hét évig tanultam a holtak tudományát, mire rájöttem, hogy ez nem lehetséges úgy ahogyan én gondolom. A titulus, azóta is rám ragadt. Nem vagyok büszke rá, de ez is én vagyok. Biztos, hogy maga is csinált már olyat, amit utólag megbánt. Ez is olyan.
*Miközben beszél, addig nem néz a férfi szemébe, inkább másfele néz, mint aki szégyelli magát. Miután megválaszolta a kérdést, csak reméli, hogy a másik elfogadja a botlását.*
-Keressük meg a fát. *jelenti ki, és elindul a kijárat felé.* Ha a főtéren nem találunk karavánt, akkor eldöntjük, hogy gyalogolunk vagy várunk. Először a karavánpihenő közelében nézünk körben.
*Lám egy aprócska kis lángocska milyen érdekesnek tűnik Leonnak. Joggal gondolja veszélyesnek egy könyvtárban, de a mágus nem tart ilyentől. Nem telik sok időbe, amire észreveszi, hogy a másik figyelme mire tévedt el.*
-Ez az éltem lángja. *mondja teljes nyugalommal, miközben belenyúl a lángba.* Engem nem éget meg, de másokat igen. Ez a tűz addig ég, amíg én élek. Régen készítettem. Kíváncsi voltam, hogy képes vagyok -e rá. *mondja, mintha csak az íjászatról lenne szó.*
*Argus nem gondolta volna, hogy a felsőbb erők említése ennyire érzékeny téma a tengerésznél.A köpcös mágus jó maga sem hisz, mint egy hívő, de a félelmei mégis a hitből fakadnak. Először az jut eszébe, hogy elmagyarázza neki, hogy miként avatkoznak be a hatalmasok a halandók életébe, de még sem teszi. Inkább ráhagyja a másikra.*
~Milyen aranyosan eszik, a kis rágcsáló.~
*Lassú mozdulattal kinyújtja a kezét a patkány felé, hogy megsimogassa, de persze megállítja a mozdulatot, mielőtt megtenné.*
-Szabad? Hogyan ismerkedtek meg?
*Argus int az idős papnak, aki nyugodt léptekkel oda lép hozzájuk.*
-Köszönöm Atyám! *kezdi a mágus.* Ezekre már nem lesz szükségünk. *mutat a tekercsekre.* És ez pedig egy igen érdekes olvasmány. Repülő nyulak vannak benne. *közben átnyújtja Leon dalát.*
*Az idős pap csendben összeszedi a tekercseket, majd magára hagyja a párost.*
*Miután befejezi a varázslatot, még pár másodpercig szép lassan veszi a levegőt, hogy visszanyerje az önuralmát a hatalma felett. Majd a tengerész neki szegezi a kérdést, amely összetűzés lehet kettőjük között.*
-Hát ez érdekes kérdés. *kezd bele, de megáll, hogy átgondolja, hogy miként is magyarázza meg.* Tudja egyszer alá akartam szállni a túlvilágnak, hogy megkeresek valakit. A húgomat. *hangja szomorú, és elkeseredettséget sugall.* Persze, ez nem olyan könnyű, mint ahogyan hangzik. Hogy meg tudja, hogyan lehetséges, ahhoz meg kellet oldanom, hogy beszélni tudjak a holtakkal. Később ez is kevés volt, hiszen nem kaptam meg a választ. Így megtanultam, hogyan tudom a nyugtalan lelkeket csapdába ejteni, és velük próbáltam átlépni. De ezek már mind régen volt. Hét évig tanultam a holtak tudományát, mire rájöttem, hogy ez nem lehetséges úgy ahogyan én gondolom. A titulus, azóta is rám ragadt. Nem vagyok büszke rá, de ez is én vagyok. Biztos, hogy maga is csinált már olyat, amit utólag megbánt. Ez is olyan.
*Miközben beszél, addig nem néz a férfi szemébe, inkább másfele néz, mint aki szégyelli magát. Miután megválaszolta a kérdést, csak reméli, hogy a másik elfogadja a botlását.*
-Keressük meg a fát. *jelenti ki, és elindul a kijárat felé.* Ha a főtéren nem találunk karavánt, akkor eldöntjük, hogy gyalogolunk vagy várunk. Először a karavánpihenő közelében nézünk körben.
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:51:29
Üzenet elküldve: 2014-12-10 15:51:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon el sem tudja képzelni, hogy a mi a fene az a láng a mágus botján. Eddig észre sem vette, de most nagyon is feltűnt neki, és nem tartja túlságosan jó ötletnek, hogy egy könyvekkel, tekercsekkel teli templomban lángoljon Argus, meg a csudabotja. De megijed kissé, ezért nem teszi szóvá a dolgot. Leon a névvel történő okfejtésre csak a szemöldökét ráncolja. Nem tudja milyen fölsőbb erőről van szó már megint. Ezt közli is a mágussal.*
-Semmi felső erő nem volt ott! Határozottan emlékszem, hogy vagy húszan ott voltak, mikor anyám elnevezett engem ezzel a névvel!
*Erről nem szeretne vitát nyitni, de ha Argus tud valami felfogható és hihető magyarázatot adni, hát kénytelen lesz vele egyetérteni. Addig nem. Patkány szívesen veszi az ajándékot. Gondosan ügyelve átveszi a darab sajtot, nehogy megharapja a neki ételt adó kezet, majd gyorsan be is habzsolja az ajándékát. Leon köszöni meg helyette.*
-Köszönjük nagylelkűségét!
*Biccent fejet hálája jeléül. Megejt egy mosolyt annak hallatán, hogy vissza fog találni a szigetre. Nem sok esélyét látja ennek, de talán, reménykedni szabad. Öröm fogja el annak hallatán, hogy tényleg segíthet. Átolvasásban is segítene szívesen, de lehet, hogy azzal nem járna jól a mágus, hiszen Leon nem olyan fajta, aki gyakran megtalálja az összefüggéseket. Nem buta ő, csak nem túl sok a logikája. Sosem volt egy mágusnak való alkat, s eztán se lesz.*
-Hát akkor induljunk, keressük fel ezt a fát! Nosza!
*Lép is egyet, hogy szavait tettekkel is megerősítse, de nem jut túlzottan messzire, hiszen kiborul Argusnál a pohár. Leont ennyire nem zavarta meg a férfi, de úgy látszik, hogy a mágust nem a nyugalom fájából faragták. Nem kicsit hőköl hátra, amikor a mágus elkezd mormogni, majd a semmibe beszélni. Mármint, Leon szerint a semmibe, hiszen a férfi előbb viharzott ki. Egyre inkább kezdi megint azt a véleményt pedzegetni, hogy Argus őrült, de szerencsére még időben összeáll a kép, a szavak hallatán. Mikor végzett a monológgal a varázsló, Leon igen közel állt már hozzá, alig pár centiméteres távolságban a férfi arca, az övétől. Igen érdekes kérdést szegez a férfinek. Méghozzá eléggé dühös arckifejezés közepette. Bár, hangja még mindig nyugodtságot áraszt.*
-Mit jelent az, hogy "beszélt a Holtakkal"?
*Keze kardja markolatán nyugszik. Leonnak megvan a véleménye a holtakról. Méghozzá az, hogy a holtak testének a földben, vagy a tengerben, a lelküknek pedig a vizek szellemeinél kell lennie. Amit pedig a mágus mondott, nagyon nem ezt tükrözi. Leon ennek ellenére nem próbál meg fenyegetőnek tűnni. Elég furcsán is venné ki magát, ha ezek után fenyegetően állna elé, hogy megbizonyosodott a mágus erejéről. Csupán a holtaktól való félelme miatt kéri számon Argust.*
*Leon el sem tudja képzelni, hogy a mi a fene az a láng a mágus botján. Eddig észre sem vette, de most nagyon is feltűnt neki, és nem tartja túlságosan jó ötletnek, hogy egy könyvekkel, tekercsekkel teli templomban lángoljon Argus, meg a csudabotja. De megijed kissé, ezért nem teszi szóvá a dolgot. Leon a névvel történő okfejtésre csak a szemöldökét ráncolja. Nem tudja milyen fölsőbb erőről van szó már megint. Ezt közli is a mágussal.*
-Semmi felső erő nem volt ott! Határozottan emlékszem, hogy vagy húszan ott voltak, mikor anyám elnevezett engem ezzel a névvel!
*Erről nem szeretne vitát nyitni, de ha Argus tud valami felfogható és hihető magyarázatot adni, hát kénytelen lesz vele egyetérteni. Addig nem. Patkány szívesen veszi az ajándékot. Gondosan ügyelve átveszi a darab sajtot, nehogy megharapja a neki ételt adó kezet, majd gyorsan be is habzsolja az ajándékát. Leon köszöni meg helyette.*
-Köszönjük nagylelkűségét!
*Biccent fejet hálája jeléül. Megejt egy mosolyt annak hallatán, hogy vissza fog találni a szigetre. Nem sok esélyét látja ennek, de talán, reménykedni szabad. Öröm fogja el annak hallatán, hogy tényleg segíthet. Átolvasásban is segítene szívesen, de lehet, hogy azzal nem járna jól a mágus, hiszen Leon nem olyan fajta, aki gyakran megtalálja az összefüggéseket. Nem buta ő, csak nem túl sok a logikája. Sosem volt egy mágusnak való alkat, s eztán se lesz.*
-Hát akkor induljunk, keressük fel ezt a fát! Nosza!
*Lép is egyet, hogy szavait tettekkel is megerősítse, de nem jut túlzottan messzire, hiszen kiborul Argusnál a pohár. Leont ennyire nem zavarta meg a férfi, de úgy látszik, hogy a mágust nem a nyugalom fájából faragták. Nem kicsit hőköl hátra, amikor a mágus elkezd mormogni, majd a semmibe beszélni. Mármint, Leon szerint a semmibe, hiszen a férfi előbb viharzott ki. Egyre inkább kezdi megint azt a véleményt pedzegetni, hogy Argus őrült, de szerencsére még időben összeáll a kép, a szavak hallatán. Mikor végzett a monológgal a varázsló, Leon igen közel állt már hozzá, alig pár centiméteres távolságban a férfi arca, az övétől. Igen érdekes kérdést szegez a férfinek. Méghozzá eléggé dühös arckifejezés közepette. Bár, hangja még mindig nyugodtságot áraszt.*
-Mit jelent az, hogy "beszélt a Holtakkal"?
*Keze kardja markolatán nyugszik. Leonnak megvan a véleménye a holtakról. Méghozzá az, hogy a holtak testének a földben, vagy a tengerben, a lelküknek pedig a vizek szellemeinél kell lennie. Amit pedig a mágus mondott, nagyon nem ezt tükrözi. Leon ennek ellenére nem próbál meg fenyegetőnek tűnni. Elég furcsán is venné ki magát, ha ezek után fenyegetően állna elé, hogy megbizonyosodott a mágus erejéről. Csupán a holtaktól való félelme miatt kéri számon Argust.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 21:47:00
Üzenet elküldve: 2014-12-09 21:47:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
//Scorrage Argethlam, Leon Descrobrat//
//Leon Descrobrat//
*Nem csak Leon nem tud kiigazodni a Scorrage nevű egyeden, hanem Argus is. Először szégyellős volt, mint egy kislány a tanyasi fesztiválon, aztán egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Először az odújáról beszél, hogy Argusék ott keressék fel, ha szükség van rá, majd becsméreli a mágus munkásságát, hogy semmire sem vezet. Szerencséjére a köpcös mágus nagyon nyugodt, vidám ember. Emelet számtalanszor találkozott ilyen hozzá állással, bár most az ő arca is elkomorodik. Olyan dolog fordul meg az elméjében, amely régóta nem. Hogy megleckézteti ezt a senkiházit. Arckifejezése ugyan az a komor arc marad, egy rezzenés sem látszik rajta, de a botja végén táncoló kis lángocska hirtelen a duplájára dagad, s élénkvörös színben tündököl, és csak hosszú percekkel később kezd vissza zsugorodni az eredeti méretére.*
~De szívesen elkapnám kint az erdőben, hogy megtanulja, mi a tisztelet.~
*A köpcös mágus egyik kedvenc szórakozása, hogy az új személyek nevéből megpróbál rájönni az illető valójára. Általában sikerül is ráérezni, és helyesen következtetnie, de most ő is meglepődik, amikor a kis patkány kibújik az erszényből. A meglepődésből, hamar hangos kacagás lesz. Erre azért ő sem számított. Csak az után szólal meg, hogy abba bírja hagyni a nevetést.*
-A nevünket felsőbb erők adják, nem a szüleink. És a nevünk meghatározza a sorsunkat, és az egész életünket. Ez a név mágiája. Ha megismeri egy személy nevét, akkor minden fontosat megtudhat róla.
*miközben beszél, lehajol a táskájához, és egy kis zsíros papírt vesz elő, amiből egy féltenyérnyi sajtot csomagol ki. Lecsippent belőle egy kicsit, és nyújtja az apró kis teremtésnek, hátha elfogadja, és a gazdája sem ellenzi.*
*Argus nem viccelt avval, hogy hallani akarja a történetet a repülő nyulakról, de Leon rákérdez, hogy biztosan hallani akarja e.*
-Persze. Természetesen. *válaszolja határozottan. Közben készül, hogy minden szót azonnal leírjon, amint elhangzik. Legnagyobb meglepetésére nem elbeszélést hall, hanem egy érdekes kis nótát hall. Emiatt az első sorról egy kicsit lemarad, amit csak a végén pótol. A szünetben lelkesen bólogat, hogy hallani akarja a történet folytatását is. Szorgosan leírja a dal összes strófáját, majd a végére oda írja Leon nevét, mint a dal szerzőjét. A férfi kérdésére csak nemlegesen bólint, hogy ennyi elég lesz. Közben gyorsan átnézi a leírt szöveget. Ilyen gyorsan nem sikerült a legszebb írásával írnia, de így is olvasható. Lerakja az asztalra, s homokot szór rá, hogy megszáradjon.*
-Nyugodjon meg, szerintem még vissza fog találni arra a szigetre. *próbálja vigasztalni Leont a köpcös mágus.* Reméljük nem bánja meg. *teszi hozzá kissé szomorkásan.*
*Leon felajánlja segítségét a fa megkeresésében, aminek Argus nagyon örül, hiszen így nem kell egyedül bolyongania. De úgy gondolja, hogy ideje megviccelni a másikat.*
-Persze, hogy tud segíteni. *kezdi komolyan.* Át kellene olvasni ezeket, *mutat a nagy halom tekercsre* és ki kellene belőlük jegyzetelni a lényeget. *Sajnos a mondat végét már nem bírja ki nevetés nélkül.*
-Az olvasásból elég volt. Éppen az erőbe tartanék, hogy átnézzem. *magyarázza a férfinak.* Örülnék, ha egy ilyen vidám emberrel kereshetném a fát.
//Scorrage Argethlam//
*Nem sokkal a repülő nyulak története után viharzik be ismét a fél-elf a templomba. Szó nélkül rohan végig a templomon, Argus és Leon előtt is el megy, de egy szót sem szól hozzájuk, csak tovább siet ki a templomból.
Már a beviharzásával felkelti a köpcös mágus figyelmét, aki mérgesen néz arra, aki megzavarja a hely szellemiségét. A láng izgatottan táncol a botja végén, mint aki várja, hogy kirobbanhasson, és legnagyobb balszerencséjére Scorrage-nek a gyertya véletlen eloltása az utolsó csepp. A láng már nem öklömnyi méretű, hanem egy emberi fej nagyságúra lobban egy pillanat alatt, egy mély robbanás szerű hang kíséretében. Scorrage szerencséjére vagy lehet, hogy balszerencséjére már kiviharzik, mire a mágus feláll.*
-Rendben. *dörmögi csak úgy magában.*
*Lassan lehunyja a szemét, s halkan bonyolult varázsszavakat mormol. A varázslat hatására, ha összejön, akkor Scorrage fejében meghallja a mágus szavait, amit a templomban mond, bárhol is tartózkodjon. Nem akarja olvasni a másik gondolatát, csupán beszél hozzá. Természetesen a monológot Leon is hallja, de ő nem a fejében, hanem Argus szájából.*
-Elég! *a mágus hangja parancsoló, és ellenvetést nem tűrő.* Scorrage Argethlam halld a szavam! Vaslábú Argus vagyok a Hegy szívéből. Argus vagyok a Tűzben Égő, Argus vagyok a Föld Mélyéről, Argus vagyok, aki beszélt a Holtakkal, Argus vagyok a Mágus. *mutatkozik be a teljes nevén, hogy bizonyítsa mennyivel több, mint a másik.* Te egy nyomorult senki vagy, aki arra nem méltó, hogy a cipőmet tisztítsa. Hogy merészeled becsmérelni a mágusok munkáját, és megzavarni őket az egyik legszentebb helyükön? Bárhol és bármik képes vagyok téged a hatalmammal eltaposni, de te csak avval szemben tudsz harcolni, aki éppen előtted áll. Ha akarnám, most azonnal kifacsarhatnálak, mint egy érett gyümölcsöt, de azt akarom, hogy tanul. Tanulj tiszteletet, és alázatot. Légy átkozott! A legszörnyűbb gyötrelmek sora fog rád hullani, amikor eljön az idő. Emlékezz! Mindig, amikor valami baj történik veled, akkor jusson eszedbe az átok, és csak remélni fogod, hogy nem akkor teljesül be rajtad. *Az utolsó szó után kinyitja a szemét a köpcös mágus, s a láng is lassan visszanyeri eredeti alakját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 21:47:35
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
//Scorrage Argethlam, Leon Descrobrat//
//Leon Descrobrat//
*Nem csak Leon nem tud kiigazodni a Scorrage nevű egyeden, hanem Argus is. Először szégyellős volt, mint egy kislány a tanyasi fesztiválon, aztán egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozik. Először az odújáról beszél, hogy Argusék ott keressék fel, ha szükség van rá, majd becsméreli a mágus munkásságát, hogy semmire sem vezet. Szerencséjére a köpcös mágus nagyon nyugodt, vidám ember. Emelet számtalanszor találkozott ilyen hozzá állással, bár most az ő arca is elkomorodik. Olyan dolog fordul meg az elméjében, amely régóta nem. Hogy megleckézteti ezt a senkiházit. Arckifejezése ugyan az a komor arc marad, egy rezzenés sem látszik rajta, de a botja végén táncoló kis lángocska hirtelen a duplájára dagad, s élénkvörös színben tündököl, és csak hosszú percekkel később kezd vissza zsugorodni az eredeti méretére.*
~De szívesen elkapnám kint az erdőben, hogy megtanulja, mi a tisztelet.~
*A köpcös mágus egyik kedvenc szórakozása, hogy az új személyek nevéből megpróbál rájönni az illető valójára. Általában sikerül is ráérezni, és helyesen következtetnie, de most ő is meglepődik, amikor a kis patkány kibújik az erszényből. A meglepődésből, hamar hangos kacagás lesz. Erre azért ő sem számított. Csak az után szólal meg, hogy abba bírja hagyni a nevetést.*
-A nevünket felsőbb erők adják, nem a szüleink. És a nevünk meghatározza a sorsunkat, és az egész életünket. Ez a név mágiája. Ha megismeri egy személy nevét, akkor minden fontosat megtudhat róla.
*miközben beszél, lehajol a táskájához, és egy kis zsíros papírt vesz elő, amiből egy féltenyérnyi sajtot csomagol ki. Lecsippent belőle egy kicsit, és nyújtja az apró kis teremtésnek, hátha elfogadja, és a gazdája sem ellenzi.*
*Argus nem viccelt avval, hogy hallani akarja a történetet a repülő nyulakról, de Leon rákérdez, hogy biztosan hallani akarja e.*
-Persze. Természetesen. *válaszolja határozottan. Közben készül, hogy minden szót azonnal leírjon, amint elhangzik. Legnagyobb meglepetésére nem elbeszélést hall, hanem egy érdekes kis nótát hall. Emiatt az első sorról egy kicsit lemarad, amit csak a végén pótol. A szünetben lelkesen bólogat, hogy hallani akarja a történet folytatását is. Szorgosan leírja a dal összes strófáját, majd a végére oda írja Leon nevét, mint a dal szerzőjét. A férfi kérdésére csak nemlegesen bólint, hogy ennyi elég lesz. Közben gyorsan átnézi a leírt szöveget. Ilyen gyorsan nem sikerült a legszebb írásával írnia, de így is olvasható. Lerakja az asztalra, s homokot szór rá, hogy megszáradjon.*
-Nyugodjon meg, szerintem még vissza fog találni arra a szigetre. *próbálja vigasztalni Leont a köpcös mágus.* Reméljük nem bánja meg. *teszi hozzá kissé szomorkásan.*
*Leon felajánlja segítségét a fa megkeresésében, aminek Argus nagyon örül, hiszen így nem kell egyedül bolyongania. De úgy gondolja, hogy ideje megviccelni a másikat.*
-Persze, hogy tud segíteni. *kezdi komolyan.* Át kellene olvasni ezeket, *mutat a nagy halom tekercsre* és ki kellene belőlük jegyzetelni a lényeget. *Sajnos a mondat végét már nem bírja ki nevetés nélkül.*
-Az olvasásból elég volt. Éppen az erőbe tartanék, hogy átnézzem. *magyarázza a férfinak.* Örülnék, ha egy ilyen vidám emberrel kereshetném a fát.
//Scorrage Argethlam//
*Nem sokkal a repülő nyulak története után viharzik be ismét a fél-elf a templomba. Szó nélkül rohan végig a templomon, Argus és Leon előtt is el megy, de egy szót sem szól hozzájuk, csak tovább siet ki a templomból.
Már a beviharzásával felkelti a köpcös mágus figyelmét, aki mérgesen néz arra, aki megzavarja a hely szellemiségét. A láng izgatottan táncol a botja végén, mint aki várja, hogy kirobbanhasson, és legnagyobb balszerencséjére Scorrage-nek a gyertya véletlen eloltása az utolsó csepp. A láng már nem öklömnyi méretű, hanem egy emberi fej nagyságúra lobban egy pillanat alatt, egy mély robbanás szerű hang kíséretében. Scorrage szerencséjére vagy lehet, hogy balszerencséjére már kiviharzik, mire a mágus feláll.*
-Rendben. *dörmögi csak úgy magában.*
*Lassan lehunyja a szemét, s halkan bonyolult varázsszavakat mormol. A varázslat hatására, ha összejön, akkor Scorrage fejében meghallja a mágus szavait, amit a templomban mond, bárhol is tartózkodjon. Nem akarja olvasni a másik gondolatát, csupán beszél hozzá. Természetesen a monológot Leon is hallja, de ő nem a fejében, hanem Argus szájából.*
-Elég! *a mágus hangja parancsoló, és ellenvetést nem tűrő.* Scorrage Argethlam halld a szavam! Vaslábú Argus vagyok a Hegy szívéből. Argus vagyok a Tűzben Égő, Argus vagyok a Föld Mélyéről, Argus vagyok, aki beszélt a Holtakkal, Argus vagyok a Mágus. *mutatkozik be a teljes nevén, hogy bizonyítsa mennyivel több, mint a másik.* Te egy nyomorult senki vagy, aki arra nem méltó, hogy a cipőmet tisztítsa. Hogy merészeled becsmérelni a mágusok munkáját, és megzavarni őket az egyik legszentebb helyükön? Bárhol és bármik képes vagyok téged a hatalmammal eltaposni, de te csak avval szemben tudsz harcolni, aki éppen előtted áll. Ha akarnám, most azonnal kifacsarhatnálak, mint egy érett gyümölcsöt, de azt akarom, hogy tanul. Tanulj tiszteletet, és alázatot. Légy átkozott! A legszörnyűbb gyötrelmek sora fog rád hullani, amikor eljön az idő. Emlékezz! Mindig, amikor valami baj történik veled, akkor jusson eszedbe az átok, és csak remélni fogod, hogy nem akkor teljesül be rajtad. *Az utolsó szó után kinyitja a szemét a köpcös mágus, s a láng is lassan visszanyeri eredeti alakját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 21:47:35
A varázsló szemét becsukja, majd elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel. A célpont mindenképp megérzi, hogy valaki más is hallja gondolatait, de nem tudja megmondani, hogy kicsoda. Ha a mágus kinyitja a szemét, a varázslat megszűnik.
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 17:15:03
Üzenet elküldve: 2014-12-09 17:15:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon nem igazán tud kiigazodni a Scorrage-ként bemutatkozó fickón. Az előbb még olyan félénk volt, mint a percekkel ezelőtt említett repülő nyulak egyike, most meg mintha valaki olyasmi lenne, aki parancsolhat nekik. Jobban tenné, ha nem szurkálna a pillantásával senkit, mert hamar rá fog járni a rúd. De egyelőre Leont nem foglalkoztatja különösképpen a hirtelen jellemváltozás. Betudja egyfajta fáradtságnak a férfi részéről. De hamarost felkapja valamire a fejét. Méghozzá a neve elemzésére. Megmosolyogtatja a dolog. Egészen kezdi megkedvelni a köpcös alakot. Mikor a patkány szó elhangzik, a nevezett jószág, egy patkány elő is bújik Leon erszényéből. A férfi mókásan vigyorogva mutat az állatra.*
-Minden stimmel, de a patkány az nem én vagyok, hanem Ő! És igen, tengerész, habár a rosszabbik fajtából! Akár illett is volna rám ez a név hajdanán.
*Széttárja karjait, hogy mutassa bizonytalanságát mondatai iránt.*
-Talán igaza is lehet, bár nevemet illetően homályban maradok ezután is! Nem tudhatom szülőanyám mit gondolt, mikor elnevezett, se apám származásáról fogalmam nem lehet.
*Ezzel el is vándorol a következő témára. Hanem a következőkben egészen meglepő dolog történik, de Leon ugyebár nem hazudik, még a vicceiben sem. Az eset megtörtént, és ha szeretné papírra vetni a fickó, hát nem Leon lesz az aki ebben meggátolja. Egy pillanatra összeszedi gondolatait, aztán bele is kezd.*
-Hát, ha hallani szeretné, semmi akadályát nem látom!
*Megköszörüli torkát, majd kissé halkra véve, egy nótát kezd el fabrikálni a történetből. Hátha így jobban jönnek gondolatai. Legszívesebben furulyájával kísérné a szöveget, de a világért se zavarna meg senkit az olvasásában.*
-Egyszer régen, éppen, mikor kikötöttünk,
Ittunk, nőztünk és öltünk!
Egy tündérek lakta falu,
Mi mostanra már csak hamu,
Olyan jó rummal látott el minket,
Azóta se ittam olyan kincset!
Dolgunk végeztével kikötve,
Egy lakatlan, szép szigetre,
Minek legyen neve Nyulak földje!
*Itt megáll, iszik egy kortyot, és megkérdezi, hogy folytassa-e. Ha igenlő választ kap, akkor továbbmegy, ha nem, akkor befejezi.*
-Ezen a földön nem láttam még olyat!
Olyan sok, szép, bolyhos, pisze orrú nyulat!
Az érdekes nem is az orruk,
Hanem szárnyuk, fehér tolluk!
Csak úgy repdestek köröttünk!
Azt hittük meghaltunk, és a mennybe vagyunk!
De nem, hiszen csak a rum volt,
Fejünkbe is lágy dallam szólt!
De aztán következő nap felébredve,
Semminek nyomát se láttuk.
Hajónk messze került a szigettől...
*Itt egy kissé szomorkás lesz a hangja, nyel egyet, majd a dallamot abbahagyva, már beszédhangon szólal meg.*
-Pedig a fél karom odaadnám, ha még egyszer láthatnám! Olyan hihetőnek tűnt abban a pillanatban. Kár, hogy még arra sem emlékszem, hogy kerültünk el a szigetről... Van bármi kérdése, még a nyulaimmal kapcsolatban?
*Ezután jön a fáról a történet. Így belegondolva, a nyulak mellett nem is hangzik akkora badarságnak. valamint az, hogy a férfi úgy említi, hogy többen is keresik, nagyobb biztonságot ad Leonnak, hogy nem csak valami megkeseredett, bolond vénemberrel van dolga, aki jobb híján történetekkel hitegeti a jóembereket.*
-Hát, ha bármiben is segíthetek, hogy megtaláljuk a fabácsit, akkor állok szolgálatára!
*Fejezi be ezzel, kijelentve, hogy ő márpedig segíteni fog. Hangjából kivehető, hogy nem fogad el nemleges választ, mindenképpen segíteni fog, akár tetszik, akár nem Argusnak.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 17:19:40
*Leon nem igazán tud kiigazodni a Scorrage-ként bemutatkozó fickón. Az előbb még olyan félénk volt, mint a percekkel ezelőtt említett repülő nyulak egyike, most meg mintha valaki olyasmi lenne, aki parancsolhat nekik. Jobban tenné, ha nem szurkálna a pillantásával senkit, mert hamar rá fog járni a rúd. De egyelőre Leont nem foglalkoztatja különösképpen a hirtelen jellemváltozás. Betudja egyfajta fáradtságnak a férfi részéről. De hamarost felkapja valamire a fejét. Méghozzá a neve elemzésére. Megmosolyogtatja a dolog. Egészen kezdi megkedvelni a köpcös alakot. Mikor a patkány szó elhangzik, a nevezett jószág, egy patkány elő is bújik Leon erszényéből. A férfi mókásan vigyorogva mutat az állatra.*
-Minden stimmel, de a patkány az nem én vagyok, hanem Ő! És igen, tengerész, habár a rosszabbik fajtából! Akár illett is volna rám ez a név hajdanán.
*Széttárja karjait, hogy mutassa bizonytalanságát mondatai iránt.*
-Talán igaza is lehet, bár nevemet illetően homályban maradok ezután is! Nem tudhatom szülőanyám mit gondolt, mikor elnevezett, se apám származásáról fogalmam nem lehet.
*Ezzel el is vándorol a következő témára. Hanem a következőkben egészen meglepő dolog történik, de Leon ugyebár nem hazudik, még a vicceiben sem. Az eset megtörtént, és ha szeretné papírra vetni a fickó, hát nem Leon lesz az aki ebben meggátolja. Egy pillanatra összeszedi gondolatait, aztán bele is kezd.*
-Hát, ha hallani szeretné, semmi akadályát nem látom!
*Megköszörüli torkát, majd kissé halkra véve, egy nótát kezd el fabrikálni a történetből. Hátha így jobban jönnek gondolatai. Legszívesebben furulyájával kísérné a szöveget, de a világért se zavarna meg senkit az olvasásában.*
-Egyszer régen, éppen, mikor kikötöttünk,
Ittunk, nőztünk és öltünk!
Egy tündérek lakta falu,
Mi mostanra már csak hamu,
Olyan jó rummal látott el minket,
Azóta se ittam olyan kincset!
Dolgunk végeztével kikötve,
Egy lakatlan, szép szigetre,
Minek legyen neve Nyulak földje!
*Itt megáll, iszik egy kortyot, és megkérdezi, hogy folytassa-e. Ha igenlő választ kap, akkor továbbmegy, ha nem, akkor befejezi.*
-Ezen a földön nem láttam még olyat!
Olyan sok, szép, bolyhos, pisze orrú nyulat!
Az érdekes nem is az orruk,
Hanem szárnyuk, fehér tolluk!
Csak úgy repdestek köröttünk!
Azt hittük meghaltunk, és a mennybe vagyunk!
De nem, hiszen csak a rum volt,
Fejünkbe is lágy dallam szólt!
De aztán következő nap felébredve,
Semminek nyomát se láttuk.
Hajónk messze került a szigettől...
*Itt egy kissé szomorkás lesz a hangja, nyel egyet, majd a dallamot abbahagyva, már beszédhangon szólal meg.*
-Pedig a fél karom odaadnám, ha még egyszer láthatnám! Olyan hihetőnek tűnt abban a pillanatban. Kár, hogy még arra sem emlékszem, hogy kerültünk el a szigetről... Van bármi kérdése, még a nyulaimmal kapcsolatban?
*Ezután jön a fáról a történet. Így belegondolva, a nyulak mellett nem is hangzik akkora badarságnak. valamint az, hogy a férfi úgy említi, hogy többen is keresik, nagyobb biztonságot ad Leonnak, hogy nem csak valami megkeseredett, bolond vénemberrel van dolga, aki jobb híján történetekkel hitegeti a jóembereket.*
-Hát, ha bármiben is segíthetek, hogy megtaláljuk a fabácsit, akkor állok szolgálatára!
*Fejezi be ezzel, kijelentve, hogy ő márpedig segíteni fog. Hangjából kivehető, hogy nem fogad el nemleges választ, mindenképpen segíteni fog, akár tetszik, akár nem Argusnak.*
A hozzászólás írója (Leon Descobrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 17:19:40
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 09:36:36
Üzenet elküldve: 2014-12-09 09:36:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Még nem ismerheti elég jól a várost hiszen most jár itt először. Zsákutcába futott. Arcán a méregnek nyoma sincs de belül picit zavart a kellemetlenség miatt mivel ismét végig kell haladnia ezen a szobán. Kiront az ajtón a lendület erejét alig bírja lefékezni, hogy aztán megálljon, megforduljon és becsukja maga mögött az ajtót. A két férfi-Argus és Leon- még mindig az asztalnál ül és most meglepetten néznek rá amiért ismét ebben a szobában találják. Amikor elhalad az asztal mellett köpenye meglobban és eloltja a gyertya élő lángját csak egy kis izzó pötty marad utána és bódító füst száll Leon orrlyukán keresztül az elméjébe. Szó nélkül halad keresztül a szobán és kilép a teremből.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 09:38:19
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 09:38:19
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-09 08:34:06
Üzenet elküldve: 2014-12-09 08:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
-Miért akarod megtalálni a fát Argus?
*A vállára kanyarintja a köpenyét, látszik, hogy indulni készül.*
-Egy barlang környékén hagytam a lovamat. Lehet, hogy ez az a barlang ahol utoljára látták a fát? Mindenképpen megnézem.
-A barlang egy kisebb tisztás szélétől keletre található. Ha azt akarjátok, hogy csatlakozzak ott keressetek.
*Még egy utolsó pillantást vet a két férfire, aztán nekiindult. Mielőtt kiléphetne az ajtón odavet egy mondatot:*
-Annak, hogy itt üldögéltek és egyforma beszámolók tömkelegét olvasgatjátok nem fogjuk megtalálni. A tettlegesség sokkal hasznosabb lenne.
*Int majd otthagyja a szobát.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 08:36:25
-Miért akarod megtalálni a fát Argus?
*A vállára kanyarintja a köpenyét, látszik, hogy indulni készül.*
-Egy barlang környékén hagytam a lovamat. Lehet, hogy ez az a barlang ahol utoljára látták a fát? Mindenképpen megnézem.
-A barlang egy kisebb tisztás szélétől keletre található. Ha azt akarjátok, hogy csatlakozzak ott keressetek.
*Még egy utolsó pillantást vet a két férfire, aztán nekiindult. Mielőtt kiléphetne az ajtón odavet egy mondatot:*
-Annak, hogy itt üldögéltek és egyforma beszámolók tömkelegét olvasgatjátok nem fogjuk megtalálni. A tettlegesség sokkal hasznosabb lenne.
*Int majd otthagyja a szobát.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 08:36:25
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:46:11
Üzenet elküldve: 2014-12-08 23:46:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*Aki először találkoznak a legtöbben bolondnak titulálják a köpcös férfit, akik megismerik, és megszokják a különleges természetét, azok csak legyintenek amikor olyannyira elviselhetetlenül egyedi. Sokszor azt mondják, hogy nem képes soha egyetlen dologra sem koncentrálni, mert mindenről más jut eszébe, de amikor látják, hogy milyen elszántsággal veti bele magát a könyvek sokaságába, akkor rájönnek, hogy mekkorát is tévedtek. Soha nem volt nemes, sem pedig gazdag, bár a lekezelő intésekben majdnem olyan jó, mint a legtöbb nemes. Leon akár szaltózhatna is teljes lovagi vértben azt sem biztos, hogy észre venné a mágus. Most minden figyelmét a fontos iratok kötik le.
Leon bemutatkozásakor hümmög magában, majd hangosan kezd el gondolkozni.*
-Leon Descobrat. *ízlelgeti a szavakat.* Leon. Bátorság, akár az oroszlán. Descobrat. Talán a scobat szóból eredhet. Vízi patkány? Ez így nem lesz jó, ha csak nem gúnynév. *gondolkozik hangosan, közben az asztalon heverő tekercseket nézi, majd végül felnéz a férfira.* Maga tengerész. *jelenti ki az összegzést.* Az atya is az volt.
*Leon egy repülő nyulas viccel próbálja érzékeltetni a történet lehetetlenségét, hogy egy fa sétáljon. Nem is próbálja titkolni, hogy csak viccel. A köpcös mágus először kacag a viccen, de hirtelen az arca komollyá válik, s azonnal tollat vesz a kezébe, s el kezdi jegyzetelni a repülő nyulak történetét.*
-Szóval azt mondja, hogy repültek. Érdekes. Az ital képes arra, hogy egy rusnya nőt széppé és kívánatossá változtasson. De nem képes egy nyulat repülésre bírni. Lehet, hogy maga olyan dolgot látott, akkor amit el sem tudna képzelni. De csak azt hiszi, hogy az ital miatt. Hol volt ez az eset? *Látszik a máguson, hogy nem tréfál. Komolyan gondolja, amit mond. Ha Leon válaszol a kérdésekre, akkor tovább kérdez, de ha bevallja, hogy nem igaz az eset, akkor kicsit csalódottan abba hagyja a jegyzetelést.*
*A félelf bemutatkozására fejet hajt, megadva a tiszteletet neki, ha már a másik meghajolt. A két férfi között némi feszültség keletkezik a vallás miatt. Argus inkább kimarad ebből a kérdésből, bár a szíve mélyén reméli, hogy nem léteznek az istenek, mert ha igen, akkor szörnyű vég vár rá. Bár még soha nem látott bizonyítékot a létezésükre, de akkor is a legnagyobb félelmei közé tartozik, hogy léteznek.*
-Scorrage Argethlam. *ismétli a nevet, majd lehunyja a szemét.* Scorrage, mint belső tűz. Argeth, akár a legendás vadász, aki őzsutává változott. *kinyitja a szemét, s a félelfre mosolyog.* ez könnyű volt.
*Argus szép nyugodt léptekkel elkezd fel s alá sétálni, miközben a Derengő fáról beszél. A hangja kellemes és lágy, bár időnként némi pöszeség hallatható, de egészébe véve kellemes mesének néznek elébe.*
-Pár nappal ez előttig én sem hallottam még a fáról. Először egy idő gnómtól hallottam róla. Ő már látta. Állítólag egy vénséges vén tölgy, s ha alaposan megnézed a kérgét, akkor egy arcot is felismerhetsz benne. Egyes történetek szerint valaha egy hatalmas varázsló lehetett. Állítólag utoljára Arthenior közelében látták egy barlang közelében. Amit még biztosan tudunk, hogy képes mozogni, és azt hogy erős mágikus képességei vannak. Képes gondolatok útján beszélni. Ezekben a tekercsekben *mutat a három tekercsre, amelyet már elolvasott.* hasonló jelenségeket írnak le. Most éppen avval foglalkoztam, hogy a maradék tekercset is átolvasom *mutat a nagy halomra.* és megpróbálom kitalálni belőle, hogy mi az igazság. A társaim jelenleg a Krenkataur barlangrendszer környékét nézik át, én pedig Arthenior környékét. Azután pedig találkozunk. Csak úgy voltam vele, hogy előbb utána olvasok valamilyen támpontért, mielőtt az összes fát megkérdezem, hogy bocsánat maga a mozgó fa? Igen tudunk a természetes élőhelyéről. *gúnyolódik a félelffel.* Egy fáról beszélünk! Az erdőben van valahol. Az idős gnóm szerint valamilyen gyűjtögető a fa, akivel találkozik, attól elvesz, vagy elkér valamit. Szerintem azokat nem dobja el, hanem a búvóhelyén rejtegeti.
*Aki először találkoznak a legtöbben bolondnak titulálják a köpcös férfit, akik megismerik, és megszokják a különleges természetét, azok csak legyintenek amikor olyannyira elviselhetetlenül egyedi. Sokszor azt mondják, hogy nem képes soha egyetlen dologra sem koncentrálni, mert mindenről más jut eszébe, de amikor látják, hogy milyen elszántsággal veti bele magát a könyvek sokaságába, akkor rájönnek, hogy mekkorát is tévedtek. Soha nem volt nemes, sem pedig gazdag, bár a lekezelő intésekben majdnem olyan jó, mint a legtöbb nemes. Leon akár szaltózhatna is teljes lovagi vértben azt sem biztos, hogy észre venné a mágus. Most minden figyelmét a fontos iratok kötik le.
Leon bemutatkozásakor hümmög magában, majd hangosan kezd el gondolkozni.*
-Leon Descobrat. *ízlelgeti a szavakat.* Leon. Bátorság, akár az oroszlán. Descobrat. Talán a scobat szóból eredhet. Vízi patkány? Ez így nem lesz jó, ha csak nem gúnynév. *gondolkozik hangosan, közben az asztalon heverő tekercseket nézi, majd végül felnéz a férfira.* Maga tengerész. *jelenti ki az összegzést.* Az atya is az volt.
*Leon egy repülő nyulas viccel próbálja érzékeltetni a történet lehetetlenségét, hogy egy fa sétáljon. Nem is próbálja titkolni, hogy csak viccel. A köpcös mágus először kacag a viccen, de hirtelen az arca komollyá válik, s azonnal tollat vesz a kezébe, s el kezdi jegyzetelni a repülő nyulak történetét.*
-Szóval azt mondja, hogy repültek. Érdekes. Az ital képes arra, hogy egy rusnya nőt széppé és kívánatossá változtasson. De nem képes egy nyulat repülésre bírni. Lehet, hogy maga olyan dolgot látott, akkor amit el sem tudna képzelni. De csak azt hiszi, hogy az ital miatt. Hol volt ez az eset? *Látszik a máguson, hogy nem tréfál. Komolyan gondolja, amit mond. Ha Leon válaszol a kérdésekre, akkor tovább kérdez, de ha bevallja, hogy nem igaz az eset, akkor kicsit csalódottan abba hagyja a jegyzetelést.*
*A félelf bemutatkozására fejet hajt, megadva a tiszteletet neki, ha már a másik meghajolt. A két férfi között némi feszültség keletkezik a vallás miatt. Argus inkább kimarad ebből a kérdésből, bár a szíve mélyén reméli, hogy nem léteznek az istenek, mert ha igen, akkor szörnyű vég vár rá. Bár még soha nem látott bizonyítékot a létezésükre, de akkor is a legnagyobb félelmei közé tartozik, hogy léteznek.*
-Scorrage Argethlam. *ismétli a nevet, majd lehunyja a szemét.* Scorrage, mint belső tűz. Argeth, akár a legendás vadász, aki őzsutává változott. *kinyitja a szemét, s a félelfre mosolyog.* ez könnyű volt.
*Argus szép nyugodt léptekkel elkezd fel s alá sétálni, miközben a Derengő fáról beszél. A hangja kellemes és lágy, bár időnként némi pöszeség hallatható, de egészébe véve kellemes mesének néznek elébe.*
-Pár nappal ez előttig én sem hallottam még a fáról. Először egy idő gnómtól hallottam róla. Ő már látta. Állítólag egy vénséges vén tölgy, s ha alaposan megnézed a kérgét, akkor egy arcot is felismerhetsz benne. Egyes történetek szerint valaha egy hatalmas varázsló lehetett. Állítólag utoljára Arthenior közelében látták egy barlang közelében. Amit még biztosan tudunk, hogy képes mozogni, és azt hogy erős mágikus képességei vannak. Képes gondolatok útján beszélni. Ezekben a tekercsekben *mutat a három tekercsre, amelyet már elolvasott.* hasonló jelenségeket írnak le. Most éppen avval foglalkoztam, hogy a maradék tekercset is átolvasom *mutat a nagy halomra.* és megpróbálom kitalálni belőle, hogy mi az igazság. A társaim jelenleg a Krenkataur barlangrendszer környékét nézik át, én pedig Arthenior környékét. Azután pedig találkozunk. Csak úgy voltam vele, hogy előbb utána olvasok valamilyen támpontért, mielőtt az összes fát megkérdezem, hogy bocsánat maga a mozgó fa? Igen tudunk a természetes élőhelyéről. *gúnyolódik a félelffel.* Egy fáról beszélünk! Az erdőben van valahol. Az idős gnóm szerint valamilyen gyűjtögető a fa, akivel találkozik, attól elvesz, vagy elkér valamit. Szerintem azokat nem dobja el, hanem a búvóhelyén rejtegeti.
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 22:13:09
Üzenet elküldve: 2014-12-08 22:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*Nem igazán örül a két férfi kötözködésének, ennek ellenére egyáltalán nem tudja miféle köszönés járja errefelé hisz más földekről származik és évekig senkivel sem beszélt. Igyekszik összeszedni magát és előkaparni a szokásos lényegre törő parancsoló stílusát valamint a megfelelő szavakat.*
-A nevem Scorrage Argethlam.
*A mondat közben meghajolt majd helyet foglalt.*
-Örvendek a találkozásnak.
-Mit tudunk eddig? Van már valami eredménye a kutatásnak?
*Scorrage szúrós éles pillantást vet Argusra, Nem is fogható az előző félénk jellemű férfihez aki az előbb megszólította őket.*
-Esetleg tudunk már valamit a megtalálásával kapcsolatosan vagy a természetes élőhelyéről valamit?
*Scorrage sosem volt a szavak embere... Sokkal inkább a kardé és a mágiáé.
Mindenképpen javítani próbálja az előbbi kínosan szerény stílusát. Felállt és ide oda járkálva folytatta*
-Én mindenképpen elmegyek holnap és megnézem az erdőben. Merre találom a fogadót?
*Nem igazán örül a két férfi kötözködésének, ennek ellenére egyáltalán nem tudja miféle köszönés járja errefelé hisz más földekről származik és évekig senkivel sem beszélt. Igyekszik összeszedni magát és előkaparni a szokásos lényegre törő parancsoló stílusát valamint a megfelelő szavakat.*
-A nevem Scorrage Argethlam.
*A mondat közben meghajolt majd helyet foglalt.*
-Örvendek a találkozásnak.
-Mit tudunk eddig? Van már valami eredménye a kutatásnak?
*Scorrage szúrós éles pillantást vet Argusra, Nem is fogható az előző félénk jellemű férfihez aki az előbb megszólította őket.*
-Esetleg tudunk már valamit a megtalálásával kapcsolatosan vagy a természetes élőhelyéről valamit?
*Scorrage sosem volt a szavak embere... Sokkal inkább a kardé és a mágiáé.
Mindenképpen javítani próbálja az előbbi kínosan szerény stílusát. Felállt és ide oda járkálva folytatta*
-Én mindenképpen elmegyek holnap és megnézem az erdőben. Merre találom a fogadót?
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 21:19:39
Üzenet elküldve: 2014-12-08 21:19:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Akárhogy is, Leont egy kissé sérti, hogy a férfi kutyába sem veszi először, hanem mintegy még le is inti, hogy maradjon csendben, mert ő olvas. Ha nem szolgált volna anno gazdagok és nemesek házainál, most bizonyára legalább mérges arcot vágna. De nem. Teljes nyugodtsággal várja meg a férfi munkájának végét, még egy mosolyt is dob felé, habár azt bizonyára nem látja a pakolásba feledkezett alak. Mikor azonban feléje pillant, és meg is szólítja, Leon újból meghajol, kifejezve tiszteletét. A bemutatkozást azonnal viszonozza is Argus felé.*
-Az én nevem pedig Leon Descobrat.
*Ekkor meg is bizonyosodik, hogy tényleg jól értette. Egy mozgó fa. Ez bizony annyira hihető számára, mint, hogyha azt mondaná a férfi, hogy a fű lila. Ennek ellenére Leon fenntartva érdeklődését, nem mutatja ki a történettel szembeni ellenszenvét, csak mosolyog továbbra is.*
-Ahamm, sok mindent sokan láttak már!
*Ekkor ha lehet, még szélesebb vigyor kerül arcára, szinte már nevetni is kezd, de ez annyira nem látványos.*
-Képzelje, volt amikor annyi rumot ittunk, hogy repülő nyulakat láttunk! Ha felírnám egy tekercsre, elhinné?
*Persze Leon csak mókázik, hangjából talán érezhető, hogy nem kéne komolyan venni ezt a megnyilvánulását. Hamarost komolyságot is erőltet magára és helyet foglal szemben Argussal.*
-Hanem, ha már belekezdett, meséljen nekem erről a nyugalomfáról! Eléggé érdekesnek hangzik!
*Közben egy másik férfi is megjelenik, aki valami furcsa köszöntéssel áll elő, de Leon azonnal belejavít, hiszen neki istene nincsen.*
-Én a vizek szellemeiben hiszek, nem istenekben! De ha így szeretné, hát adjon az istene magának is! Foglaljon helyet!
*Akárhogy is, Leont egy kissé sérti, hogy a férfi kutyába sem veszi először, hanem mintegy még le is inti, hogy maradjon csendben, mert ő olvas. Ha nem szolgált volna anno gazdagok és nemesek házainál, most bizonyára legalább mérges arcot vágna. De nem. Teljes nyugodtsággal várja meg a férfi munkájának végét, még egy mosolyt is dob felé, habár azt bizonyára nem látja a pakolásba feledkezett alak. Mikor azonban feléje pillant, és meg is szólítja, Leon újból meghajol, kifejezve tiszteletét. A bemutatkozást azonnal viszonozza is Argus felé.*
-Az én nevem pedig Leon Descobrat.
*Ekkor meg is bizonyosodik, hogy tényleg jól értette. Egy mozgó fa. Ez bizony annyira hihető számára, mint, hogyha azt mondaná a férfi, hogy a fű lila. Ennek ellenére Leon fenntartva érdeklődését, nem mutatja ki a történettel szembeni ellenszenvét, csak mosolyog továbbra is.*
-Ahamm, sok mindent sokan láttak már!
*Ekkor ha lehet, még szélesebb vigyor kerül arcára, szinte már nevetni is kezd, de ez annyira nem látványos.*
-Képzelje, volt amikor annyi rumot ittunk, hogy repülő nyulakat láttunk! Ha felírnám egy tekercsre, elhinné?
*Persze Leon csak mókázik, hangjából talán érezhető, hogy nem kéne komolyan venni ezt a megnyilvánulását. Hamarost komolyságot is erőltet magára és helyet foglal szemben Argussal.*
-Hanem, ha már belekezdett, meséljen nekem erről a nyugalomfáról! Eléggé érdekesnek hangzik!
*Közben egy másik férfi is megjelenik, aki valami furcsa köszöntéssel áll elő, de Leon azonnal belejavít, hiszen neki istene nincsen.*
-Én a vizek szellemeiben hiszek, nem istenekben! De ha így szeretné, hát adjon az istene magának is! Foglaljon helyet!
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:02:42
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
- Főleg, ha még tetszik is a vér látványa!
*Kacsint Ada felé, miközben húz egy keveset a vörös nedűből. Neki semmi baja sincs a vérrel - semmilyen helyzetben -, hiszen bár csak a színek köti össze ezzel az éltető folyadékkal, mégis nagyon magáénak érzi, hiszen valamilyen különös vonzódás köti hozzá. Mintha a vérben lakozna a "szellem", s minden érzés. A fájdalom, a bánat, a kétségbeesés... Amik a vörös nedűvel együtt kifolyhatnak a testből. Ezért sem ítéli el azokat az embereket, kik ilyen módszerekhez folyamodnak, hogy könnyítsenek a lelkükön, hiszen bár eléggé furcsának tűnhet, mégis nagyon hatásos.*
- Ohh... Hogy nem fagytál még meg eddig? *röhögi* Viszont ha gondolod, nézhetünk neked valami ruhát a piactéren. Illetve amit még fel tudok ajánlani, az a karom, s a vállam. *mutat magára* Nagy hó lesz szerintem az erdő mélyén, márpedig ezek nem áznak át *pillant acélozott talpú bakancsára*, viszont a te esetedben esélyes, hogy csurom víz leszel. Szóval... Ha szükség van egy saját bejáratú lóra...
*Vigyorodik el, bár szavait komolyan gondolta, több szempontból is. Egyrészt mert Ada oly könnyű, mint egy lágy tavaszi szellő, illetve egyáltalán nincs ellenére a tündér közelsége, főleg azok után nem, hogy abban a kis házikóban is volt bőven látnivaló belőle, bár nem minden, viszont ami késik, nem múlik!*
- Megmondom őszintén, nekem sincs sok kedvem jeget törni például, főleg ha arra gondolok, hogy milyen nagy az esélye annak, hogy a tóban végzem.
*Vonja meg vállát amolyan együttérzően, hiszen most jelenleg ilyen könnyű munka, mint egy kis séta, nagyon is kapóra jön, főleg mert valamiért sokat fizet az öreg neki. Nem tudni, hogy azért, mert nagylelkű, vagy mert tud valamit, amit Mordachnak nem mondott el... Mindenesetre ő felkészül mindenre, mint például egy bandita hordára, vagy hogy esetleg a vajákos nem fogadja épp túl vidáman, esetleg egy éhes állat kinézi magának. Így mondjuk valamivel nehezebb dolga van, hogy Ada is vele tart, de természetesen egyáltalán nem lehetetlen a küldetés.*
- Nem sok kedvem van egyedül menni igazából, szóval pont kapóra jön, hogy ismét találkoztunk! *kacsint* S ahogy hallom, mindkettőnknek jól jön! *kiissza végül az utolsó kortyot is poharából, amit odébb tol egy kicsit* Remek! Én holnap reggelre terveztem az indulást, de igazából minél előbb, annál jobb!
*Azzal fel is áll székéről, felhúzza vastagabb felsőjét, visszacsatolja oldalára kardját, majd baljára az acélkarmot, kicsit megigazítja hosszasan lenyúló hajzuhatagját, majd kihúzva magát a kijárat felé biccent.*
- Kétezer arany körül lesz a fizetség mellesleg. *jegyzi meg, miközben a kijárat felé ballag* Szóval abból a pénzből eléggé sokáig ki fogod húzni! Bár ezt nem akartam az elején említeni, hátha csak ez mozgatott volna meg. *vonogatja fel-le szemöldökét, miközben kilép az ajtón* Mielőtt belevetnénk magunkat a sűrűbe, azért figyelmeztetlek, hogy lehetséges, hogy nem lesz egy könnyű menet. Csak, mint szokott lenni...
*Húzza el száját, mikor visszagondol a nem is olyan régi találkozásukra. Ekkor váratlanul elkezd mormolni egy halk igét, mire hirtelen egy ezüstös ködfoszlány keletkezik előttük, s Mordach ekkor váratlanul felkapja a tündért.*
- Kapaszkodj!
*Azzal belelép a ködbe, s nagy feketeség borul rájuk. Ada kissé émelyeghet, enyhe nyomást érezhet a tüdején, ám ez szerencsére nem tart sokáig, hiszen hamarosan a sötétség lassan feloszlik, s a hölgyemény a templom mellett találhatja magát.*
- Csak egy pillanat!
*Teszi le a Vörös a tündért, aki úgy érezheti, mintha hirtelen mászott volna elő a vízből, több órás ázás után, s nehezebbnek érezné a testét. Amíg ezt szokja, addig Mordach nagyjából egy perc alatt vissza is jön, hiszen csak a tekercseit adta be, de már mehetnek is, függően attól, hogy a piactérre, vagy az erdőbe vetik be magukat először.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.
- Főleg, ha még tetszik is a vér látványa!
*Kacsint Ada felé, miközben húz egy keveset a vörös nedűből. Neki semmi baja sincs a vérrel - semmilyen helyzetben -, hiszen bár csak a színek köti össze ezzel az éltető folyadékkal, mégis nagyon magáénak érzi, hiszen valamilyen különös vonzódás köti hozzá. Mintha a vérben lakozna a "szellem", s minden érzés. A fájdalom, a bánat, a kétségbeesés... Amik a vörös nedűvel együtt kifolyhatnak a testből. Ezért sem ítéli el azokat az embereket, kik ilyen módszerekhez folyamodnak, hogy könnyítsenek a lelkükön, hiszen bár eléggé furcsának tűnhet, mégis nagyon hatásos.*
- Ohh... Hogy nem fagytál még meg eddig? *röhögi* Viszont ha gondolod, nézhetünk neked valami ruhát a piactéren. Illetve amit még fel tudok ajánlani, az a karom, s a vállam. *mutat magára* Nagy hó lesz szerintem az erdő mélyén, márpedig ezek nem áznak át *pillant acélozott talpú bakancsára*, viszont a te esetedben esélyes, hogy csurom víz leszel. Szóval... Ha szükség van egy saját bejáratú lóra...
*Vigyorodik el, bár szavait komolyan gondolta, több szempontból is. Egyrészt mert Ada oly könnyű, mint egy lágy tavaszi szellő, illetve egyáltalán nincs ellenére a tündér közelsége, főleg azok után nem, hogy abban a kis házikóban is volt bőven látnivaló belőle, bár nem minden, viszont ami késik, nem múlik!*
- Megmondom őszintén, nekem sincs sok kedvem jeget törni például, főleg ha arra gondolok, hogy milyen nagy az esélye annak, hogy a tóban végzem.
*Vonja meg vállát amolyan együttérzően, hiszen most jelenleg ilyen könnyű munka, mint egy kis séta, nagyon is kapóra jön, főleg mert valamiért sokat fizet az öreg neki. Nem tudni, hogy azért, mert nagylelkű, vagy mert tud valamit, amit Mordachnak nem mondott el... Mindenesetre ő felkészül mindenre, mint például egy bandita hordára, vagy hogy esetleg a vajákos nem fogadja épp túl vidáman, esetleg egy éhes állat kinézi magának. Így mondjuk valamivel nehezebb dolga van, hogy Ada is vele tart, de természetesen egyáltalán nem lehetetlen a küldetés.*
- Nem sok kedvem van egyedül menni igazából, szóval pont kapóra jön, hogy ismét találkoztunk! *kacsint* S ahogy hallom, mindkettőnknek jól jön! *kiissza végül az utolsó kortyot is poharából, amit odébb tol egy kicsit* Remek! Én holnap reggelre terveztem az indulást, de igazából minél előbb, annál jobb!
*Azzal fel is áll székéről, felhúzza vastagabb felsőjét, visszacsatolja oldalára kardját, majd baljára az acélkarmot, kicsit megigazítja hosszasan lenyúló hajzuhatagját, majd kihúzva magát a kijárat felé biccent.*
- Kétezer arany körül lesz a fizetség mellesleg. *jegyzi meg, miközben a kijárat felé ballag* Szóval abból a pénzből eléggé sokáig ki fogod húzni! Bár ezt nem akartam az elején említeni, hátha csak ez mozgatott volna meg. *vonogatja fel-le szemöldökét, miközben kilép az ajtón* Mielőtt belevetnénk magunkat a sűrűbe, azért figyelmeztetlek, hogy lehetséges, hogy nem lesz egy könnyű menet. Csak, mint szokott lenni...
*Húzza el száját, mikor visszagondol a nem is olyan régi találkozásukra. Ekkor váratlanul elkezd mormolni egy halk igét, mire hirtelen egy ezüstös ködfoszlány keletkezik előttük, s Mordach ekkor váratlanul felkapja a tündért.*
- Kapaszkodj!
*Azzal belelép a ködbe, s nagy feketeség borul rájuk. Ada kissé émelyeghet, enyhe nyomást érezhet a tüdején, ám ez szerencsére nem tart sokáig, hiszen hamarosan a sötétség lassan feloszlik, s a hölgyemény a templom mellett találhatja magát.*
- Csak egy pillanat!
*Teszi le a Vörös a tündért, aki úgy érezheti, mintha hirtelen mászott volna elő a vízből, több órás ázás után, s nehezebbnek érezné a testét. Amíg ezt szokja, addig Mordach nagyjából egy perc alatt vissza is jön, hiszen csak a tekercseit adta be, de már mehetnek is, függően attól, hogy a piactérre, vagy az erdőbe vetik be magukat először.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:38:06
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*A köpcös mágus kitartóan olvassa a tekercsek végtelennek tűnő sokaságát. Leon óvatos léptekkel közelíti meg, nehogy megzavarja. Bár ő nem is tudja, hogy igazán nehéz megzavarni, vagy kizökkenteni. Nyugodtan oda hajolhatna a füléhez, és beszélhetne hozzá, azt sem biztos, hogy észre venné. Ennek tökéletes jele az, hogy amikor a férfi megköszörüli a torkát, akkor Argus csak feltartja a kezét, jelezve neki, hogy mindjárt ráér. Bár valójában ez csak ösztönös reakció a mágustól, és jelenleg fogalma sincs, hogy van ott valaki.
A három legfontosabbnak tartottat félre rakja, majd feláll, kikerüli Leon-t mintha csak egy bútor darab lenne, és elkezdi rendbe rakni a többi tekercset. Mindet kitekeri, és szép óvatosan összetekeri, majd megköti őket. Alig járhat a felénél, amikor az idős pap oda lép hozzá, és segít neki. Közben egy széles mosollyal próbálja nyugtatni a másik férfit, hogy hamarosan észre fogják venni. Amikor végzetek, akkor az idős pap elsétál az átadott tekercsekkel.*
-Várj egy kicsit, és hozom még a többit. Még három ilyen kupac van. *mosolyog rá az idős pap a mágusra.*
-Köszönöm. *válaszolja Argus, s vissza ül a helyére. Belenyúl a táskájába, ahonnét üres tekercseket vesz elő, pár lúdtollat, és becses kincsként őrzött tintásüvegét. Óvatosan kitekeri az első üres pergamentett, a felső részére helyezi a tintásüveget, a bal kezével leszorítja az alját, s határozott kézmozdulatokkal elkezdi lemásolni az itt maradt tekercseket. Alig kezdett bele, amikor eszébe jut, hogy valaki van még mellette. Meglepett arccal néz fel a férfira.*
-Üdvözletem. Vaslábú Argus vagyok. *Mutatkozik be.* Miben segíthetek? *kérdi, de hamar megkapja a választ.*
~Vajon milyen régóta lehet itt? Remélem nem mérges rám, amiért nem vettem észre.~
-Tudja a Derengő fát keresem. Egy fa, amely mozog. Ön még nem hallott róla? *csodálkozik rá.* Akkor nem én vagyok az egyetlen. Most próbálom behozni a lemaradásomat, hiszen egy ilyen fa, amely képes odébb állni. Egyesek szerint a nyugalom és béke szimbóluma. Bár ezekről még nem tudok biztosan nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy mozog, és nagyon sokan látták már. *mutat a kupac tekercsre.*
*Közben egy félelf is oda lép hozzájuk, s minden óvatoskodás nélkül köszönti őket. A köszöntés hallatán a mágus szemei kikerekednek, miközben ő maga össze rezzen, mint aki hirtelen megijed.*
~Istenek? Vajon hol hallotta ezt? Biztos nem a környékről származik. Mennyit tudhat az ősi vallásról?~
-Ha gondolják, akkor üljenek le, s szívesen elmondom, amit tudok.
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.08 19:45:39
*A köpcös mágus kitartóan olvassa a tekercsek végtelennek tűnő sokaságát. Leon óvatos léptekkel közelíti meg, nehogy megzavarja. Bár ő nem is tudja, hogy igazán nehéz megzavarni, vagy kizökkenteni. Nyugodtan oda hajolhatna a füléhez, és beszélhetne hozzá, azt sem biztos, hogy észre venné. Ennek tökéletes jele az, hogy amikor a férfi megköszörüli a torkát, akkor Argus csak feltartja a kezét, jelezve neki, hogy mindjárt ráér. Bár valójában ez csak ösztönös reakció a mágustól, és jelenleg fogalma sincs, hogy van ott valaki.
A három legfontosabbnak tartottat félre rakja, majd feláll, kikerüli Leon-t mintha csak egy bútor darab lenne, és elkezdi rendbe rakni a többi tekercset. Mindet kitekeri, és szép óvatosan összetekeri, majd megköti őket. Alig járhat a felénél, amikor az idős pap oda lép hozzá, és segít neki. Közben egy széles mosollyal próbálja nyugtatni a másik férfit, hogy hamarosan észre fogják venni. Amikor végzetek, akkor az idős pap elsétál az átadott tekercsekkel.*
-Várj egy kicsit, és hozom még a többit. Még három ilyen kupac van. *mosolyog rá az idős pap a mágusra.*
-Köszönöm. *válaszolja Argus, s vissza ül a helyére. Belenyúl a táskájába, ahonnét üres tekercseket vesz elő, pár lúdtollat, és becses kincsként őrzött tintásüvegét. Óvatosan kitekeri az első üres pergamentett, a felső részére helyezi a tintásüveget, a bal kezével leszorítja az alját, s határozott kézmozdulatokkal elkezdi lemásolni az itt maradt tekercseket. Alig kezdett bele, amikor eszébe jut, hogy valaki van még mellette. Meglepett arccal néz fel a férfira.*
-Üdvözletem. Vaslábú Argus vagyok. *Mutatkozik be.* Miben segíthetek? *kérdi, de hamar megkapja a választ.*
~Vajon milyen régóta lehet itt? Remélem nem mérges rám, amiért nem vettem észre.~
-Tudja a Derengő fát keresem. Egy fa, amely mozog. Ön még nem hallott róla? *csodálkozik rá.* Akkor nem én vagyok az egyetlen. Most próbálom behozni a lemaradásomat, hiszen egy ilyen fa, amely képes odébb állni. Egyesek szerint a nyugalom és béke szimbóluma. Bár ezekről még nem tudok biztosan nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy mozog, és nagyon sokan látták már. *mutat a kupac tekercsre.*
*Közben egy félelf is oda lép hozzájuk, s minden óvatoskodás nélkül köszönti őket. A köszöntés hallatán a mágus szemei kikerekednek, miközben ő maga össze rezzen, mint aki hirtelen megijed.*
~Istenek? Vajon hol hallotta ezt? Biztos nem a környékről származik. Mennyit tudhat az ősi vallásról?~
-Ha gondolják, akkor üljenek le, s szívesen elmondom, amit tudok.
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.08 19:45:39
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:37:53
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:37:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa-Keresés//
*Belép a templomba. Pislog párat és várja, hogy zöld szemének pupillája kellően kitáguljon és megszokja a benti fényviszonyokat ugyanis a templomban félhomály uralkodik. Sutyorgás, suttogás és gyertyák fénye tölti meg a templomot. Közelebb lép. ~Miféle fa? Mi ez az őrültség?~ Nem bírja visszatartani a mély undort ami kiült az arcára ekkora ostobaság hallatán. Egyre közelebb és közelebb húzódott. A téma vonzotta és taszította egyszerre. Olyan közel merészkedik, hogy észre sem vette, hogy mindkét férfi elhallgatott és meglepetten bámulják őt. ~Nincs más választásom... Az érdeklődés jeleit kell mutatnom.~*
-Adjon I-Isten. Adjon Isten!
*Hangja mély, érdes és rideg. Nem emlékszik erre a hangra. Évek óta egy szót se szólt. Senkinek... Semmiről... Beleborzong a gondolatba.*
-Nem akartam kihallgatni önöket. Tudják messze földről jövök és felénk még csak meséket sem mesélnek efféle dolgokról. Mindenesetre, ha nem vagyok tolakodó tudnának egy picit beszélni erről a ragyogó fáról?
*Megnyugszik és kifújja magát, örül neki, hogy túl van rajta. Azonban meglepi alázatossága. Ő volt a mindig komoly és hideg Scorrage. Amíg a válaszra vár saját beszédstílusát elemezgeti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.08 23:32:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Belép a templomba. Pislog párat és várja, hogy zöld szemének pupillája kellően kitáguljon és megszokja a benti fényviszonyokat ugyanis a templomban félhomály uralkodik. Sutyorgás, suttogás és gyertyák fénye tölti meg a templomot. Közelebb lép. ~Miféle fa? Mi ez az őrültség?~ Nem bírja visszatartani a mély undort ami kiült az arcára ekkora ostobaság hallatán. Egyre közelebb és közelebb húzódott. A téma vonzotta és taszította egyszerre. Olyan közel merészkedik, hogy észre sem vette, hogy mindkét férfi elhallgatott és meglepetten bámulják őt. ~Nincs más választásom... Az érdeklődés jeleit kell mutatnom.~*
-Adjon I-Isten. Adjon Isten!
*Hangja mély, érdes és rideg. Nem emlékszik erre a hangra. Évek óta egy szót se szólt. Senkinek... Semmiről... Beleborzong a gondolatba.*
-Nem akartam kihallgatni önöket. Tudják messze földről jövök és felénk még csak meséket sem mesélnek efféle dolgokról. Mindenesetre, ha nem vagyok tolakodó tudnának egy picit beszélni erről a ragyogó fáról?
*Megnyugszik és kifújja magát, örül neki, hogy túl van rajta. Azonban meglepi alázatossága. Ő volt a mindig komoly és hideg Scorrage. Amíg a válaszra vár saját beszédstílusát elemezgeti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.08 23:32:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:13:55
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:13:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon dolgai végeztével, úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot. Elég régóta van a városban, de legnagyobb bánatára, ezt a helyet alig látta párszor, mióta Artheniorba jött, mert mindig akadt valami tennivaló. Úgyhogy most itt a lehetőség, hiszen semmi jobb dolga nincs és van pár hete, amit pihenéssel szeretne tölteni. És mi lenne pihentetőbb az olvasásnál, vagy a nála bölcsebb, nagyobb tudású emberek hallgatásánál? Belépve körbenéz a helyiségben, hátha talál valakit, aki szimpatikusnak tűnik. Mostanában nagyon sok lett a varázstudó, mágus a városban. Eddig, úgy emlékszik, hogy nem voltak ennyien. Először úgy gondolja, hogy valamelyik paptól kér tanácsot olvasnivalóhoz, de szeme megakad egy magában motyogó mágusforma fickón. Felkelti a kíváncsiságát Leonnak, hogy mi lehet olyan érdekes, mit olvashat a férfi.*
~Legjobb esetben is elzavar, sebaj!~
*Közelebb lépve, ahelyett, hogy rögtön rákérdezne, úgy dönt, hogy inkább beleolvas az iratokba. Természetesen nem áll a férfi mögé, hogy belelihegjen a nyakába, csak pár lépés távolságról sandít oda a papírosokra. Amint az első pár mondat végére ér, már fogja is a fejét.*
~Miféle paraszthistóriák ezek? Még hogy mozgó fa? Jó mesének tűnik!~
*Megköszörüli a torkát, hogy a fickó figyelmét magára vonja. Ha ez megtörténik, akkor meghajlással köszönti, majd szóban is megteszi ezt.*
-Engedje meg, hogy üdvözöljem, és hogy kérjem bocsánatát, miért is megzavartam olvasgatásában!
*Közelebb lép, ha esetleg kézfogásra emelné a kezét megszólítottja. Ha így tesz, Leon nyújtja felé jobbját.*
-Megkérdezhetem, hogy mi is ez a mozgó fa? Vagy tán rosszul értelmeztem az olvasottakat?
*Érdeklődik, cseppet bizonytalan a dolgában. Mindig is tisztelte a nagy tudású embereket, és ez a férfi bizony annak néz ki.*
*Leon dolgai végeztével, úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot. Elég régóta van a városban, de legnagyobb bánatára, ezt a helyet alig látta párszor, mióta Artheniorba jött, mert mindig akadt valami tennivaló. Úgyhogy most itt a lehetőség, hiszen semmi jobb dolga nincs és van pár hete, amit pihenéssel szeretne tölteni. És mi lenne pihentetőbb az olvasásnál, vagy a nála bölcsebb, nagyobb tudású emberek hallgatásánál? Belépve körbenéz a helyiségben, hátha talál valakit, aki szimpatikusnak tűnik. Mostanában nagyon sok lett a varázstudó, mágus a városban. Eddig, úgy emlékszik, hogy nem voltak ennyien. Először úgy gondolja, hogy valamelyik paptól kér tanácsot olvasnivalóhoz, de szeme megakad egy magában motyogó mágusforma fickón. Felkelti a kíváncsiságát Leonnak, hogy mi lehet olyan érdekes, mit olvashat a férfi.*
~Legjobb esetben is elzavar, sebaj!~
*Közelebb lépve, ahelyett, hogy rögtön rákérdezne, úgy dönt, hogy inkább beleolvas az iratokba. Természetesen nem áll a férfi mögé, hogy belelihegjen a nyakába, csak pár lépés távolságról sandít oda a papírosokra. Amint az első pár mondat végére ér, már fogja is a fejét.*
~Miféle paraszthistóriák ezek? Még hogy mozgó fa? Jó mesének tűnik!~
*Megköszörüli a torkát, hogy a fickó figyelmét magára vonja. Ha ez megtörténik, akkor meghajlással köszönti, majd szóban is megteszi ezt.*
-Engedje meg, hogy üdvözöljem, és hogy kérjem bocsánatát, miért is megzavartam olvasgatásában!
*Közelebb lép, ha esetleg kézfogásra emelné a kezét megszólítottja. Ha így tesz, Leon nyújtja felé jobbját.*
-Megkérdezhetem, hogy mi is ez a mozgó fa? Vagy tán rosszul értelmeztem az olvasottakat?
*Érdeklődik, cseppet bizonytalan a dolgában. Mindig is tisztelte a nagy tudású embereket, és ez a férfi bizony annak néz ki.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:40:21
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*A mágus hosszú órákon keresztül szótlanul ül az asztalnál, és olvassa a rengeteg tekercset. Szinte meg sem szólal, s ha valamit motyog is az orra alatt, az csak valamilyen megjegyzés az olvasottakra. Az olvasott tekercseket az asztal jobb oldalára rakja egy kupacba, de pár darabot az asztal másik felére helyezi. Amikor végzett, akkor kinyúl a pár darabos kupac felé, és átkarolva húzza közel magához. Megmozgatja a nyakát, s neki lát ismét átolvasni őket.*
"Az éjszaka közepén furcsa hangra lettem figyelmes. Mint amikor egy faágat akarunk meghajlítani, recseg ropog. De nem egy faágat, hanem rengeteget. Elindultam a hang irányába, de semmit sem láttam, csak az erdőt, az éjszakában. Hosszú ideig bolyongtam, de nem találtam semmit. Leültem az egyik fa tövébe, s gondoltam hátra dőlök. De amint hátradőltem hátra estem. A fa hátrébb került. Először arra gondoltam, hogy csak fáradt vagyok, úgyhogy közelebb kúsztam, de ismét a hátamra estem. Ekkor vettem észre nem messze tőlem, egy fát, aminek a levelei halvány fényben derengtek. Úgy éreztem, hogy ott kényelmes lesz az alvás. Ezért átkúsztam oda. Olyan jól még soha nem aludtam. Viszont reggelre eltűnt a fa."
"AZ egész úgy kezdődött, hogy hajnalban eltűnt a teknősöm. A hajnali napfényben sokáig bóklásztam az erdőben, mire megtaláltam. Egy fa tövében volt, de ilyen fát még soha nem láttam. Látszott rajta, hogy egy nagyon vén fa, de az oldalán mintha egy arc lett volna, aki engem nézett. Amikor pislogott, és az egyik ága megmozdult, mint egy kar, akkor úgy megrémültem, hogy hazáig szaladtam. Legnagyobb meglepetésemre a teknősöm velem egy időben ért haza. Ő is akkor lépett ki az erdőből. Az erdő szélét néztem, de nem láttam azt a fát sehol."
"Fáradtan ballagtam az éjszaka az erdőben. Amikor hirtelen furcsa zajra lettem figyelmet. Recsegtek a fák. Hamar rájöttem, hogy nem mindenhonnét, hanem csak egy irányból hallottam a hangot. Elindultam, de nem találtam semmit. Csupán egy barlangot. Nem értettem. Hiszen a barlang mélyéből nem jöhet a hang. De azért beljebb mentem. Bent nem találtam meg a fát, de egy sérültet találtam. Szegény egy medve barlangjába próbált bemenekülni. Gyorsan elláttam a sérüléseit, amennyire tudtam, s elindultam vele vissza Artheniorba. Csak a városban jutott eszembe, hogy volt egy fa a barlang mellet, amely már nem volt ott, amikor kijöttem. Nem hiszem, hogy el sétált, de másképpen nem tűnhetett el."
*Argus szótlanul olvass végig a tekercseket, egyszer, majd kétszer. Egészen addig, amíg meg nem találja a választ a kérdéseire.*
*A mágus hosszú órákon keresztül szótlanul ül az asztalnál, és olvassa a rengeteg tekercset. Szinte meg sem szólal, s ha valamit motyog is az orra alatt, az csak valamilyen megjegyzés az olvasottakra. Az olvasott tekercseket az asztal jobb oldalára rakja egy kupacba, de pár darabot az asztal másik felére helyezi. Amikor végzett, akkor kinyúl a pár darabos kupac felé, és átkarolva húzza közel magához. Megmozgatja a nyakát, s neki lát ismét átolvasni őket.*
"Az éjszaka közepén furcsa hangra lettem figyelmes. Mint amikor egy faágat akarunk meghajlítani, recseg ropog. De nem egy faágat, hanem rengeteget. Elindultam a hang irányába, de semmit sem láttam, csak az erdőt, az éjszakában. Hosszú ideig bolyongtam, de nem találtam semmit. Leültem az egyik fa tövébe, s gondoltam hátra dőlök. De amint hátradőltem hátra estem. A fa hátrébb került. Először arra gondoltam, hogy csak fáradt vagyok, úgyhogy közelebb kúsztam, de ismét a hátamra estem. Ekkor vettem észre nem messze tőlem, egy fát, aminek a levelei halvány fényben derengtek. Úgy éreztem, hogy ott kényelmes lesz az alvás. Ezért átkúsztam oda. Olyan jól még soha nem aludtam. Viszont reggelre eltűnt a fa."
"AZ egész úgy kezdődött, hogy hajnalban eltűnt a teknősöm. A hajnali napfényben sokáig bóklásztam az erdőben, mire megtaláltam. Egy fa tövében volt, de ilyen fát még soha nem láttam. Látszott rajta, hogy egy nagyon vén fa, de az oldalán mintha egy arc lett volna, aki engem nézett. Amikor pislogott, és az egyik ága megmozdult, mint egy kar, akkor úgy megrémültem, hogy hazáig szaladtam. Legnagyobb meglepetésemre a teknősöm velem egy időben ért haza. Ő is akkor lépett ki az erdőből. Az erdő szélét néztem, de nem láttam azt a fát sehol."
"Fáradtan ballagtam az éjszaka az erdőben. Amikor hirtelen furcsa zajra lettem figyelmet. Recsegtek a fák. Hamar rájöttem, hogy nem mindenhonnét, hanem csak egy irányból hallottam a hangot. Elindultam, de nem találtam semmit. Csupán egy barlangot. Nem értettem. Hiszen a barlang mélyéből nem jöhet a hang. De azért beljebb mentem. Bent nem találtam meg a fát, de egy sérültet találtam. Szegény egy medve barlangjába próbált bemenekülni. Gyorsan elláttam a sérüléseit, amennyire tudtam, s elindultam vele vissza Artheniorba. Csak a városban jutott eszembe, hogy volt egy fa a barlang mellet, amely már nem volt ott, amikor kijöttem. Nem hiszem, hogy el sétált, de másképpen nem tűnhetett el."
*Argus szótlanul olvass végig a tekercseket, egyszer, majd kétszer. Egészen addig, amíg meg nem találja a választ a kérdéseire.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-06 16:56:30
Üzenet elküldve: 2014-12-06 16:56:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* A megjegyzésen elmosolyodik. Ő tulajdonképpen egy listára gondolt azokról a mérgekről vagy gógyitó kenőcsökről amit szeret a félvér használni. Tavasszal megszedi a hozzávalókat és elkészíti mindet. Hiába kér ősszel mondjuk vérfakasztót ha csak tavasszal tudja elkészíteni viszont ami megvan az ha gyengébb hatásfokkal is de hasznosítható még némi időt.
Aletai viccelődésére visszafordul, elmosolyodik majd mutatóujjával meginti a "csintalankodó" félvért. Bevonulnak a kamrájukba és Ewa a poharakban található vizet egy tálkába önti majd néhány halk szót mormol minekutána a többszörösére duzzadt vízben kezeit megmossa majd combközépig érő ingre vetkezik és eltűnik az ágyában.*
- Jó éjt!. *hallatszik miután elnyom egy ásítást és már alszik is. Másnap korán kelnek a kamrát rendben hagyják maguk után, nem lehet rájuk panasza a Mágusmesternek. Mielőtt ismét elhagyná a templomot, köszönetet mond a lehetőségért, hogy mind a ketten megszállhattak. Még egyszer körbenéz a templomban majd kilép az ajtón Aletai oldalán. Nem valószínű, hogy a következő félévben ide visszatérne.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a mágiahasználó húsz lépéses körzetén belüli víztömeget kétszeresére növeli a következő egy kör leforgása alatt. Hatása maradandó.
* A megjegyzésen elmosolyodik. Ő tulajdonképpen egy listára gondolt azokról a mérgekről vagy gógyitó kenőcsökről amit szeret a félvér használni. Tavasszal megszedi a hozzávalókat és elkészíti mindet. Hiába kér ősszel mondjuk vérfakasztót ha csak tavasszal tudja elkészíteni viszont ami megvan az ha gyengébb hatásfokkal is de hasznosítható még némi időt.
Aletai viccelődésére visszafordul, elmosolyodik majd mutatóujjával meginti a "csintalankodó" félvért. Bevonulnak a kamrájukba és Ewa a poharakban található vizet egy tálkába önti majd néhány halk szót mormol minekutána a többszörösére duzzadt vízben kezeit megmossa majd combközépig érő ingre vetkezik és eltűnik az ágyában.*
- Jó éjt!. *hallatszik miután elnyom egy ásítást és már alszik is. Másnap korán kelnek a kamrát rendben hagyják maguk után, nem lehet rájuk panasza a Mágusmesternek. Mielőtt ismét elhagyná a templomot, köszönetet mond a lehetőségért, hogy mind a ketten megszállhattak. Még egyszer körbenéz a templomban majd kilép az ajtón Aletai oldalán. Nem valószínű, hogy a következő félévben ide visszatérne.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a mágiahasználó húsz lépéses körzetén belüli víztömeget kétszeresére növeli a következő egy kör leforgása alatt. Hatása maradandó.
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-06 13:59:17
Üzenet elküldve: 2014-12-06 13:59:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* A fiatal mélységi még nem kelt fel, de Assa visszakapja fegyvereit, így a reggeli órákban távozik. Megüzeni, hogy köszöni a vendéglátást. Majd a templom felé veszi az irányt. Néhány papot lát meg, akiknek köszön. Egyelőre nem lát tanulnivagyókat, valószínűleg azért, mert még kora reggel van. Leül egy asztalhoz.
Assa érdelődve veszi a kezébe a könyvet, amit Mordach szerzett neki. Elég vaskos, bőrkötéses. Belelapoz. A lapok már kicsit megsárgultak. Talál rajzokat is a könyvben. Először a vízmágiaággal kapcsolatos tudnivalókhoz lapoz, majd magában olvasni kezdi a szöveget. Tetszenek neki azok a varázslatok, amelyekben már a jég is szerepet játszik, azonban a kezdő igék sem rosszak, ezekből már ismer egy párat. Majd a meditációhoz ugrik. Egy alakot rajzoltak le, aki a fűben ül. Körülötte fák és madarak, a alak szeme csukva. A könyvben az áll, hogy a meditáció lelki megnyugvást, békét hoz. S ezzel is az elmét lehet fejleszteni, nő a koncentrálóképesség. Többféle gyakorlatot is ír a könyv. A lánynak leginkább a tetszik, melynek az a lényege, hogy egy napsugár körülöleli a testet, majd beleszáll a lélekbe. Ezt kell elképezelni. Ott van még a helyszín. A legjobb, ha a szabadban van az ember, közel a természethez, távol a nyüzsgéstől, a város zajától. A könyv írója közli az olvasóval, hogy meditálni több napig is lehet. Persze nem egyfolytában. Az csak a profiknak megy. Megszakításokkal viszont szintén hasznos a dolog. Assa azt olvassa, hogy addig kell ilyen ellazult állapotban lenni, ameddig az ember kellemesen érzi magát, mert ha nem tud koncentrálni, az már úgy félrecsúszott. Igen, érdemes szünetet tartani, ezt Assa megértette. Még olyan tanácsot is talál a könyvben, hogy a varázslatok gyakorlását is érdemes ilyen helyen gyakorolni, mert az elején még nagyobb koncentráció szükséges ehhez.
Előkerülnek megint a pergamenlapok, a tinta és a toll. Szorgosan jegyzetel, s megmorizálja a dolgokat. Kb. 2 órát tölt el a könyvek társaságában, ezután emeli fel igazából a fejét. A fő tanítót pillantja meg, így odamegy hozzá. Arról érdeklődik, hogy van e valaki, aki tudna neki vízmágiát tanítani, s nemsokára elő is kerül egy igen profi vízmágus. Így a tündérke megértekezi vele, hogy igyekszik minél gyakrabban eljárni. Még kap néhány könyvet, meg tekercset, megbeszélik, hogy mit tanuljon meg. Így ez a dolog is ki van pipálva, már van egy állandó, igen képzett tanítója. A Mordachtól kapott könyvet még magánál tartja egy ideig, de néhány nap múlva visszatér vele. Hisz másoknak is kellhet.*
Assa érdelődve veszi a kezébe a könyvet, amit Mordach szerzett neki. Elég vaskos, bőrkötéses. Belelapoz. A lapok már kicsit megsárgultak. Talál rajzokat is a könyvben. Először a vízmágiaággal kapcsolatos tudnivalókhoz lapoz, majd magában olvasni kezdi a szöveget. Tetszenek neki azok a varázslatok, amelyekben már a jég is szerepet játszik, azonban a kezdő igék sem rosszak, ezekből már ismer egy párat. Majd a meditációhoz ugrik. Egy alakot rajzoltak le, aki a fűben ül. Körülötte fák és madarak, a alak szeme csukva. A könyvben az áll, hogy a meditáció lelki megnyugvást, békét hoz. S ezzel is az elmét lehet fejleszteni, nő a koncentrálóképesség. Többféle gyakorlatot is ír a könyv. A lánynak leginkább a tetszik, melynek az a lényege, hogy egy napsugár körülöleli a testet, majd beleszáll a lélekbe. Ezt kell elképezelni. Ott van még a helyszín. A legjobb, ha a szabadban van az ember, közel a természethez, távol a nyüzsgéstől, a város zajától. A könyv írója közli az olvasóval, hogy meditálni több napig is lehet. Persze nem egyfolytában. Az csak a profiknak megy. Megszakításokkal viszont szintén hasznos a dolog. Assa azt olvassa, hogy addig kell ilyen ellazult állapotban lenni, ameddig az ember kellemesen érzi magát, mert ha nem tud koncentrálni, az már úgy félrecsúszott. Igen, érdemes szünetet tartani, ezt Assa megértette. Még olyan tanácsot is talál a könyvben, hogy a varázslatok gyakorlását is érdemes ilyen helyen gyakorolni, mert az elején még nagyobb koncentráció szükséges ehhez.
Előkerülnek megint a pergamenlapok, a tinta és a toll. Szorgosan jegyzetel, s megmorizálja a dolgokat. Kb. 2 órát tölt el a könyvek társaságában, ezután emeli fel igazából a fejét. A fő tanítót pillantja meg, így odamegy hozzá. Arról érdeklődik, hogy van e valaki, aki tudna neki vízmágiát tanítani, s nemsokára elő is kerül egy igen profi vízmágus. Így a tündérke megértekezi vele, hogy igyekszik minél gyakrabban eljárni. Még kap néhány könyvet, meg tekercset, megbeszélik, hogy mit tanuljon meg. Így ez a dolog is ki van pipálva, már van egy állandó, igen képzett tanítója. A Mordachtól kapott könyvet még magánál tartja egy ideig, de néhány nap múlva visszatér vele. Hisz másoknak is kellhet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870