// Egy kis nosztalgia //
*A temető mellett gyorsan suhannak el, bár Mordach figyelmét nem tudja elkerülni az a hölgy, ki hófehér bársonyruhában, szőke fürtökkel, sápadt arccal, s vörös ajkakkal áll mozdulatlanul egy sír előtt. Csupán ruháját lengeti lágyan a szellő, így olyan aurát varázsol köré, mintha egy szomorú szellemalak kísértene a temetőben. Eszébe is juttatja a Vörösnek egyből, hogy milyen régen is fordította saját magára az idejét, pontosabban arra, hogy magányosan, egymagában keressen egy megfelelő helyet, ahol meditálhat több napig. Ahol önmaga lehet, a többi ember zavarása nélkül, s kicsit átadhatja magát a természetnek... Így hát egy nagy sóhajjal robognak el a hölgy mellett, rátérve a templomkert elhaló félben levő füvére, mely enyhe sárgás árnyalatot öltött.
Szívesen sétálgatna egyet, élvezné az őszi tájat, ám most erre nincs idő, végeznie kell, mire Assa ideér. Neki is aztán jókor jönnek az ilyen elvágyódásai! Gyorsan el is tereli figyelmét, s a magasodó épület mellé érve léptében pattan le lováról, kit nem köt ki, hiszen nem tart attól, hogy elmenne, vagy ellopnák. Tudja jól az állat, hogy Mordach a gazdája, s hogy nála jobb társat el sem képzelhet magának egy patás, illetve ő nem az ostoba lovak közé tartozik, tehát ha el akarnák lopni, akkor egy tapodtat sem mozdulna, megmakacsolná magát. S mire erővel esetleg rá tudnák venni a menésre, addigra már a Vörös is megérkezne... Addig pedig legelészik egyet, esetleg elfetreng a fűtengerben - ugyanis rejtélyes módon szeret hemperegni a szálak közt.
Belépve a templomba, rögtön megcsapja az a mély, leereszkedő hűvös, mely a vastag falak közt bújik meg. Amos Theniort egyből felfedezi az oltárnál, épp egy tekercset bújik, mikor belép a férfi. Egyből hátra fordul, s rögtön a Vörös felé kezd lépkedni.*
- Á, Mordach! Jó, hogy jössz, vess egy pillantást erre a tekercsre, kérlek! Hasonló lehet, mint amit a szigeten kaptál, bár nekem gyanúsnak tűnik. *azzal a férfi megragadja a papirost, rápillant, s egyből rázni kezdi a fejét*
- Az írás kicsit hasonlít, de nem ugyanaz. Először azt mondanám, hogy talán valami más nyelven íródott, de így jobban megnézve könnyen lehet, hogy hamis. *nyújtja vissza a tekercset tanácstalanul* Mellesleg kellene az a bizonyos könyv, amiből én is sokat tanultam. Van egy lelkes ismerősöm, aki a Víz alapjait szeretné elsajátítani, s lévén, hogy nekem is sokat segített, szívesen megmutatnám neki is. Lehet benne bízni, egy kedves tündér hölgyről van szó. *mielőtt még mondana valamit a mágus, Mordach rögtön folytatja* Illetve kellene még pár varázslat, ugyanis a nem messzi kúriába megyek a mai éjjel tanítani, s jelenleg egy darab pergamen sincs nálam. Közepes erősségűre lenne szükségem, az éjhölgy már elsajátította az alapokat.
- Amit csak akarsz! Csak a tekercseket kérlek majd küldd vissza nekem egy héten belül, mert jön pár mágus ide a templomba, akik össze akarnak gyűjteni pár varázslatot, s valami kísérletet akarnak csinálni.
- Meg lesz!
*Biccen Amos Thenior felé, azzal le is igyekszik a könyvtárba, mely mintha bővült volna jópár irománnyal, mióta itt járt. Még szerencse, hogy rendszerezve vannak az olvasnivalók, így nem kell sokáig keresgélnie, már hozza a könyvet Assának. A varázslatok is hasonlóan egy részen vannak, úgyhogy onnan felkarol párat, s topog is vissza a templomba. Odabent nem időzik, rögtön nyitja is ki a vaskos ajtót, s lépked is már oda lovához, ki éppen egy hatalmas fűcsomót próbál kitépni a földből. Kis híján rá is borul Mordachra, mikor sikerül neki! Rá is csap egy intőt a hátsójára, majd elteszi a begyűjtött könyvet s pergameneket, majd felpattan rá, indulásra készen. Remélhetőleg Assa sem marad el túlságosan, hiszen hamarosan már esteledik, s a hold bágyadt tükre nemsokára uralni fogja az eget. Akkor lesz igazán jó tanítani ezt az ágat, no meg ha a tündérke nagyon fáradt lenne, akkor talán pihenni is tudna a kúriában, hiszen ahogy megismerte Moont, ennek nem lesz akadálya.*