Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 69 (1361. - 1380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:06:26
Üzenet elküldve: 2014-06-08 23:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* A lovakkal indulnak el, az utat végigügetik. Akkor az ápolás későbbre marad, de nem vészes a helyzet, főleg Pihénél nem, hisz nemrég csutakolta. A templomba betérve megpillantja oktatóját.*
- Odamegyek.
* Mát sejti, hogy Erf nem kér az itteni papok tudásából, így egy időre magukban lesznek, mármint Assa a pap - Erf pedig a könyvek társaságában.
Az óra most is jól telik el, a tündérke örül, hogy csillapíthatja nagy tudásszomját. Szorgosan jegyzetel. Néha egy kicsit magáramarad, hogy olvasson, meg effélék. Ha kérdése van, akkor tanítója már válaszol is, akár hosszabb magyarázat formájában. A tündérke néhány könnyebb varázslatot választ is, amiket el szerezne sajátítani a közeljövőben. Ha végeztek, akkor odamegy a mélységi lányhoz.*
- Te is hasznosan töltötted az idődet?
* Kérdezi mosolyogva.*
* A lovakkal indulnak el, az utat végigügetik. Akkor az ápolás későbbre marad, de nem vészes a helyzet, főleg Pihénél nem, hisz nemrég csutakolta. A templomba betérve megpillantja oktatóját.*
- Odamegyek.
* Mát sejti, hogy Erf nem kér az itteni papok tudásából, így egy időre magukban lesznek, mármint Assa a pap - Erf pedig a könyvek társaságában.
Az óra most is jól telik el, a tündérke örül, hogy csillapíthatja nagy tudásszomját. Szorgosan jegyzetel. Néha egy kicsit magáramarad, hogy olvasson, meg effélék. Ha kérdése van, akkor tanítója már válaszol is, akár hosszabb magyarázat formájában. A tündérke néhány könnyebb varázslatot választ is, amiket el szerezne sajátítani a közeljövőben. Ha végeztek, akkor odamegy a mélységi lányhoz.*
- Te is hasznosan töltötted az idődet?
* Kérdezi mosolyogva.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:54:05
Üzenet elküldve: 2014-06-08 22:54:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*A nehézkes felkelésnek az oka a fáradtságot leszámítva nagyjából az összes azok közül amikre Assa gondol, bár az egyik csak részben igaz. Valóban nincs túlzottan hozzászokva az azonnali ugráshoz, viszont azért volt már rá példa, hogy heves ébresztést kapott, hogy valami gond van azzal a résszel ami a részleges hatásköre alá tartozik, aztán futólépésben kellett sietnie, hogy megtudhassa a problémát.*
- Ugye? *Mosolyog a lányra. Ezek szerint neki sem jutott ez eddig az eszébe, de talán csak azért, mert egyelőre még valószínűleg egyikük sem gondolt arra, hogy hosszabb ideig tervezzék a maradást. Legalábbis neki ezért nem jutott még eddig eszébe, hogy bepakolja a holmijait.*
- És nem kell majd folyton feltúrnod az egészet, ha keresel valamit. *Fűzi még hozzá a gondolatait, hisz neki személy szerint nem a súly miatt, hanem a problémák miatt jutott ez az eszébe. Nem kell kutakodniuk a táskájukban, és a ruhák sem gyűrődnek így össze.
Gyorsan elkészül, felkapja a köpenyét is, és a selymet feltekerve a szemére figyeli a tündérke ügyködését, ahogy ő is bepakolja rendezetten a ruhadarabjait.*
- Én nem vagyok éhes, de ha szeretnél megihatunk valamit. Vagy ehetsz is. *Nem is veszi fel a vállára a táskáját, ez most itt fog maradni. Van ugyan benne néhány hatásosabb kotyvalék, de ezek nélkül is csak életben tudnak maradni itt a városban.
A lovakat szerencsére nem ma este jutott eszébe valakinek, hogy ellopja pont mielőtt bevinnék őket az istállóba. Az állatok mintha azonnal megismernék őket, mintha még örülnének is nekik, bár ezt Erf nem tudja megmondani. Gyorsan felpattannak rájuk, majd gyaloglásba, utána pedig, ha senki sincs az úton, akkor könnyű ügetésbe kezdenek és ha Assa nem akar gyorsabban haladni, akkor ebben a tempóban érkeznek meg a templomba. Ott a szokásos helyre kikötik a lovakat, majd az épületbe érve még megvárja, hogy a lány az oktatóját akarja-e megkeresni, ő viszont ha Assa úgy dönt, hogy vele vesz egy órát, a nőstényke csak keres néhány könyvet magának, hogy azok oldalait átlapozva megszerezze a szükséges tudást amire szüksége van. Tudja, hogy a felszíni tündérke valószínűleg ellenségesnek, undoknak, vagy távolságtartónak fogja vélni, ő viszont akkor sem vágyik egy pap szövegeléseire amíg a tervezett tudást egyedül is meg tudja szerezni magának.*
*A nehézkes felkelésnek az oka a fáradtságot leszámítva nagyjából az összes azok közül amikre Assa gondol, bár az egyik csak részben igaz. Valóban nincs túlzottan hozzászokva az azonnali ugráshoz, viszont azért volt már rá példa, hogy heves ébresztést kapott, hogy valami gond van azzal a résszel ami a részleges hatásköre alá tartozik, aztán futólépésben kellett sietnie, hogy megtudhassa a problémát.*
- Ugye? *Mosolyog a lányra. Ezek szerint neki sem jutott ez eddig az eszébe, de talán csak azért, mert egyelőre még valószínűleg egyikük sem gondolt arra, hogy hosszabb ideig tervezzék a maradást. Legalábbis neki ezért nem jutott még eddig eszébe, hogy bepakolja a holmijait.*
- És nem kell majd folyton feltúrnod az egészet, ha keresel valamit. *Fűzi még hozzá a gondolatait, hisz neki személy szerint nem a súly miatt, hanem a problémák miatt jutott ez az eszébe. Nem kell kutakodniuk a táskájukban, és a ruhák sem gyűrődnek így össze.
Gyorsan elkészül, felkapja a köpenyét is, és a selymet feltekerve a szemére figyeli a tündérke ügyködését, ahogy ő is bepakolja rendezetten a ruhadarabjait.*
- Én nem vagyok éhes, de ha szeretnél megihatunk valamit. Vagy ehetsz is. *Nem is veszi fel a vállára a táskáját, ez most itt fog maradni. Van ugyan benne néhány hatásosabb kotyvalék, de ezek nélkül is csak életben tudnak maradni itt a városban.
A lovakat szerencsére nem ma este jutott eszébe valakinek, hogy ellopja pont mielőtt bevinnék őket az istállóba. Az állatok mintha azonnal megismernék őket, mintha még örülnének is nekik, bár ezt Erf nem tudja megmondani. Gyorsan felpattannak rájuk, majd gyaloglásba, utána pedig, ha senki sincs az úton, akkor könnyű ügetésbe kezdenek és ha Assa nem akar gyorsabban haladni, akkor ebben a tempóban érkeznek meg a templomba. Ott a szokásos helyre kikötik a lovakat, majd az épületbe érve még megvárja, hogy a lány az oktatóját akarja-e megkeresni, ő viszont ha Assa úgy dönt, hogy vele vesz egy órát, a nőstényke csak keres néhány könyvet magának, hogy azok oldalait átlapozva megszerezze a szükséges tudást amire szüksége van. Tudja, hogy a felszíni tündérke valószínűleg ellenségesnek, undoknak, vagy távolságtartónak fogja vélni, ő viszont akkor sem vágyik egy pap szövegeléseire amíg a tervezett tudást egyedül is meg tudja szerezni magának.*
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-07 21:41:54
Üzenet elküldve: 2014-06-07 21:41:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Érdeklődéssel tér be ismét a templomba. Jó pár hete már volt itt néhány napot, akkor megpróbált előrébb jutni a mágiával de nagyon nehezen haladt vele. Még szerencse, hogy volt az a fesztivál amin sikerült találkoznia Mordachal és válalta a tanítását. Az alapok talán már megvannk, már csak arra kell odafigyelnie, hogy mit épít tovább és, főleg, hogy miként. Megígérte a mágusnak, hogy ha sikerül akkor tesz egy nagyobbacska felajánlást, most épp azért van itt. Odalép az egyik templombeli tanítóhoz és átnyújt neki egy zacskó aranyat. - Ezt tegye félre kérem Mordach Hardersnek. A zacskóban 1900 aranyat talál ha belenéz. 
Ha sikerült átadnia a pénzt utánna a tekercseket rejtő polcok felé fordul. Most még nem kér segítséget senkitől, a legegyszerübb varázslatok szövegét szeretné megtanulni. Lehet néhányat ki is próbál de a komolyabbakat bitosan csak mestere figyelő tekintete mellett meri használni. Még most sem felejtette el milyen nagy hibát követhetett volna el ha nem kerül szóba a teleportáció majd pedig a veszélyei. Azért kíváncsi lenne rá milyen mondjuk az ha célba a szomszéd házát veszi valaki de egy kissé eltájolja magát és mondjuk a ház mögötti patakban találja magát. Most innen nézve elég viccesnek hangzik, még a nőstényke is elmosolyodik rajta, de ha a ház a biztonságot jelenti és bármi ami kívül van az veszélyes akkor már rögtön nem volna olyan szórakoztató a tévedés.
Leemeli a legelső tekercset ami a kezébe akad. Érdeklődve olvassa el majd morcosan vissza is csúsztatja. Nem volt jó választás, valamiféle vizfakasztásról olvasott.*
Ha sikerült átadnia a pénzt utánna a tekercseket rejtő polcok felé fordul. Most még nem kér segítséget senkitől, a legegyszerübb varázslatok szövegét szeretné megtanulni. Lehet néhányat ki is próbál de a komolyabbakat bitosan csak mestere figyelő tekintete mellett meri használni. Még most sem felejtette el milyen nagy hibát követhetett volna el ha nem kerül szóba a teleportáció majd pedig a veszélyei. Azért kíváncsi lenne rá milyen mondjuk az ha célba a szomszéd házát veszi valaki de egy kissé eltájolja magát és mondjuk a ház mögötti patakban találja magát. Most innen nézve elég viccesnek hangzik, még a nőstényke is elmosolyodik rajta, de ha a ház a biztonságot jelenti és bármi ami kívül van az veszélyes akkor már rögtön nem volna olyan szórakoztató a tévedés.
Leemeli a legelső tekercset ami a kezébe akad. Érdeklődve olvassa el majd morcosan vissza is csúsztatja. Nem volt jó választás, valamiféle vizfakasztásról olvasott.*
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:09:08
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:09:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen //
*Mordach ámulva pillant végig szárnyakon, melyeket világéletében csodás "képződménynek" tartott. Assa szavaira így bólint is egyet, bár őszintén szólva túlságosan sok esélyt nem lát arra, hogy megismerje a halászat egy másik vonulatát, hiszen hamarosan Mordokhaijjal együtt elmennek egy távoli szigetre, ahol könnyen ott hagyhatják a fogukat is.
Miközben visszafelé sétálnak, Mordach fejében számos gondolat fut át. Ha tényleg csupa ellenszenvet látna az éjhölgyben, akkor minden bizonnyal már valahol egy messzi asztalnál iszogatna, ám valami arra készteti, hogy mégis visszamenjen - s ez nem feltétlenül az alkohol s a dohány. Bár nem értettek egyet szinte semmiben, a Vörös számára mégis imponáló a tény, hogy van saját véleménye, melyet nem rest magában tartani, s nem próbálja szépíteni, hanem a nyers valóságot közli, épp ahogy a férfi. Ez pedig hiába is tűnik negatívnak, ő magának nem teljesen az...*
- Ennek különösen örülök, s szívből remélem, hogy tényleg így van. *pillant helyeslően Erf, majd Assa felé* A családját nem válogathatja meg az ember, kénytelen elfogadni azt, amibe beleszületett. *mondja komoran, s együttérző éllel a mélységi felé* Van, akiknek viszont megadatik egy Sors fonta lehetőség... Egy lehetőség, melyben nincs választása, s mely temérdek fájdalmat szülhet. *sóhajt, mintha csak magáról beszélne, ami igaz is* Viszont nem önmagának, s a felejtés sötét burka sokszor mindent megoldhat...
*Mondandója eléggé ködösen, s Mordokhai jól tudhatja, hogy éppen a saját helyzetét idézte, mely egy igen szörnyű balesettel kezdődött, melynek során minden emléke a homályba veszett.*
- Valaki a múlt elől menekül, s valaki épp azt kergeti.
*Vérvörös íriszeivel nem csupán nézi az éjhölgyet, de mintha azokkal szinte meg is érintené a lelkét. Nem kell ide se illúzió, se semmilyen varázslat...*
- Talán egyszer a Sors olyasvalakit fúj Ön elé, aki meg tudja cáfolni a kialakult véleményét a mélyebb érzésekről. *színpadiasan körbepillant* Ki tudja, talán most is ül!
*Kacsint felé, miközben poharának utolsó hűs cseppét is kiissza, az utolsó darabkát is kiütögeti a pipából, s bólogat a hóhajú szavaira. Mordachban egyáltalán nincs harag, se más negatív érzés, melyet Erf felé táplálna, ezek inkább a beszélgetésük kezdete óta átalakultak.
Viszont tény, hogy későre jár, s Mordokhaijjal együtt a korai órákban indulnak meg. Így hát mikor pár részeges alakon kívül csak ők maradnak, egy köhintés után visszacsatolja kardját oldalára, s készülődni kezd.*
- Úgy vélem, igen tanulságos estét tudhatunk magunk mögött, s ismeretségünknek egy pillanatát sem bántam meg! *pillant célzóan az éjhölgy felé, majd kedvesen elmosolyodik Assa felé* Viszont az idő a sötétség csúcsán honol, így jobb lesz, ha mi is eltesszük magunkat a holnapi napra. Az első napsugarakkal indulunk...
*Sóhajt egyet, majd feláll székéről - remélve, hogy a többiek is kezdenek készülődni -, majd odalép a tündér mellé, s kezét egy csókkal hinti.*
- Igazán örvendtem, s örülök, hogy emlékeztetett arra, hogy a tündérek mily kellemes társaságot is nyújtanak.
*Biccent felé, majd lassan a mélységihez sétál. Hát, mit is mondhatna... Igen sok gondolat szaladgál a fejében, melyeknek talán nem itt, s nem most van az idejük. Így hát gyengéden megragadja Erf kezét, s ében bőrére egy lágy csókot lehel, majd suttogva, a többieknek háttal állva felszólal úgy, hogy csak ő értse szavait.*
- Tudja, odaát a messzi szigeten szerintem sokszor az eszembe fog jutni. Hiszem, hogy oka van annak, hogy ezen az éjen "összefújt minket a Sors". *az utóbbit tagolva mondja, mely talán ismerős lehet az éjhölgynek valahonnan* Ha visszatérek - s remélem, hogy vissza fogok -, akkor bízom abban, hogy a Sors nem csak ennyi időt szánt az ismeretségnek. Így hát most telve bizalommal, el is köszönök...
*A mondatot nyitva hagyja, s ha esetleg a másik akar még mondani vagy tenni valamit, azt megvárja, majd ábrándos arccal megindul a szálláshely felé. Mordokhaitól elköszön szobája előtt, s vagy negyed órán belül már az álmok világába kerül. S hogy ki jár álmaiban? Talán lehet sejteni...
A reggel hamar eljő, s ahogy az első napsugarak beszökellnek az ablakon, Mordach szemei azonnal kipattannak. Még van egy kis elintéznivalója, így becsúsztat egy levelet a hóhajú ajtaja alatt, melyben azt közli vele, hogy a reggelt a templomban tölti, s hogy találkozzanak a folyóparton pár óra múlva. Ezek után egy épp a gazdagnegyed felé robogó szekérre fel is kapaszkodik, miközben elrág egy almát, s a templomkert szélén leszökell róla, majd igyekszik is befelé az épületbe. Odabent már várja Amos Thenior, akivel vált pár szót az útról - hogy legalább egy ember tudja, merre mentek -, végül keresgélni kezd pár tekercset, s elméjének kitisztítására szán is egy fél órát. Ezért hát letelepedik az egyik padra, majd behunyt szemmel elrepíti magát egy kellemesebb világba.*
*Mordach ámulva pillant végig szárnyakon, melyeket világéletében csodás "képződménynek" tartott. Assa szavaira így bólint is egyet, bár őszintén szólva túlságosan sok esélyt nem lát arra, hogy megismerje a halászat egy másik vonulatát, hiszen hamarosan Mordokhaijjal együtt elmennek egy távoli szigetre, ahol könnyen ott hagyhatják a fogukat is.
Miközben visszafelé sétálnak, Mordach fejében számos gondolat fut át. Ha tényleg csupa ellenszenvet látna az éjhölgyben, akkor minden bizonnyal már valahol egy messzi asztalnál iszogatna, ám valami arra készteti, hogy mégis visszamenjen - s ez nem feltétlenül az alkohol s a dohány. Bár nem értettek egyet szinte semmiben, a Vörös számára mégis imponáló a tény, hogy van saját véleménye, melyet nem rest magában tartani, s nem próbálja szépíteni, hanem a nyers valóságot közli, épp ahogy a férfi. Ez pedig hiába is tűnik negatívnak, ő magának nem teljesen az...*
- Ennek különösen örülök, s szívből remélem, hogy tényleg így van. *pillant helyeslően Erf, majd Assa felé* A családját nem válogathatja meg az ember, kénytelen elfogadni azt, amibe beleszületett. *mondja komoran, s együttérző éllel a mélységi felé* Van, akiknek viszont megadatik egy Sors fonta lehetőség... Egy lehetőség, melyben nincs választása, s mely temérdek fájdalmat szülhet. *sóhajt, mintha csak magáról beszélne, ami igaz is* Viszont nem önmagának, s a felejtés sötét burka sokszor mindent megoldhat...
*Mondandója eléggé ködösen, s Mordokhai jól tudhatja, hogy éppen a saját helyzetét idézte, mely egy igen szörnyű balesettel kezdődött, melynek során minden emléke a homályba veszett.*
- Valaki a múlt elől menekül, s valaki épp azt kergeti.
*Vérvörös íriszeivel nem csupán nézi az éjhölgyet, de mintha azokkal szinte meg is érintené a lelkét. Nem kell ide se illúzió, se semmilyen varázslat...*
- Talán egyszer a Sors olyasvalakit fúj Ön elé, aki meg tudja cáfolni a kialakult véleményét a mélyebb érzésekről. *színpadiasan körbepillant* Ki tudja, talán most is ül!
*Kacsint felé, miközben poharának utolsó hűs cseppét is kiissza, az utolsó darabkát is kiütögeti a pipából, s bólogat a hóhajú szavaira. Mordachban egyáltalán nincs harag, se más negatív érzés, melyet Erf felé táplálna, ezek inkább a beszélgetésük kezdete óta átalakultak.
Viszont tény, hogy későre jár, s Mordokhaijjal együtt a korai órákban indulnak meg. Így hát mikor pár részeges alakon kívül csak ők maradnak, egy köhintés után visszacsatolja kardját oldalára, s készülődni kezd.*
- Úgy vélem, igen tanulságos estét tudhatunk magunk mögött, s ismeretségünknek egy pillanatát sem bántam meg! *pillant célzóan az éjhölgy felé, majd kedvesen elmosolyodik Assa felé* Viszont az idő a sötétség csúcsán honol, így jobb lesz, ha mi is eltesszük magunkat a holnapi napra. Az első napsugarakkal indulunk...
*Sóhajt egyet, majd feláll székéről - remélve, hogy a többiek is kezdenek készülődni -, majd odalép a tündér mellé, s kezét egy csókkal hinti.*
- Igazán örvendtem, s örülök, hogy emlékeztetett arra, hogy a tündérek mily kellemes társaságot is nyújtanak.
*Biccent felé, majd lassan a mélységihez sétál. Hát, mit is mondhatna... Igen sok gondolat szaladgál a fejében, melyeknek talán nem itt, s nem most van az idejük. Így hát gyengéden megragadja Erf kezét, s ében bőrére egy lágy csókot lehel, majd suttogva, a többieknek háttal állva felszólal úgy, hogy csak ő értse szavait.*
- Tudja, odaát a messzi szigeten szerintem sokszor az eszembe fog jutni. Hiszem, hogy oka van annak, hogy ezen az éjen "összefújt minket a Sors". *az utóbbit tagolva mondja, mely talán ismerős lehet az éjhölgynek valahonnan* Ha visszatérek - s remélem, hogy vissza fogok -, akkor bízom abban, hogy a Sors nem csak ennyi időt szánt az ismeretségnek. Így hát most telve bizalommal, el is köszönök...
*A mondatot nyitva hagyja, s ha esetleg a másik akar még mondani vagy tenni valamit, azt megvárja, majd ábrándos arccal megindul a szálláshely felé. Mordokhaitól elköszön szobája előtt, s vagy negyed órán belül már az álmok világába kerül. S hogy ki jár álmaiban? Talán lehet sejteni...
A reggel hamar eljő, s ahogy az első napsugarak beszökellnek az ablakon, Mordach szemei azonnal kipattannak. Még van egy kis elintéznivalója, így becsúsztat egy levelet a hóhajú ajtaja alatt, melyben azt közli vele, hogy a reggelt a templomban tölti, s hogy találkozzanak a folyóparton pár óra múlva. Ezek után egy épp a gazdagnegyed felé robogó szekérre fel is kapaszkodik, miközben elrág egy almát, s a templomkert szélén leszökell róla, majd igyekszik is befelé az épületbe. Odabent már várja Amos Thenior, akivel vált pár szót az útról - hogy legalább egy ember tudja, merre mentek -, végül keresgélni kezd pár tekercset, s elméjének kitisztítására szán is egy fél órát. Ezért hát letelepedik az egyik padra, majd behunyt szemmel elrepíti magát egy kellemesebb világba.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:07:15
Üzenet elküldve: 2014-06-04 22:07:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Eralil Namos, Neara Anthariel//
*Senkinek sincs ellenvetése, így kezdetét veheti a rituálé. Eddigre már a templomban tartózkodók többsége észrevette, hogy Dern társakat talált őrült tervéhez, így a szerzetesek közül sokan inkább elmenekülnek, néhányan pedig távoli sarkokból lesekednek. Egyvalaki van, aki viszonylag közel marad. Ő azonban nem szerzetes, nem is tanulni vágyó vagy a rituáléra kíváncsi mágus. A városőrök egyenruháját viseli. Alighanem határozott céllal jött ide, mert bár nem zavarja meg a szertartást, nem is távozik, hanem látva, hogy ez eltarthat egy ideig, leül egy padra, és vár.*
*Senkinek sincs ellenvetése, így kezdetét veheti a rituálé. Eddigre már a templomban tartózkodók többsége észrevette, hogy Dern társakat talált őrült tervéhez, így a szerzetesek közül sokan inkább elmenekülnek, néhányan pedig távoli sarkokból lesekednek. Egyvalaki van, aki viszonylag közel marad. Ő azonban nem szerzetes, nem is tanulni vágyó vagy a rituáléra kíváncsi mágus. A városőrök egyenruháját viseli. Alighanem határozott céllal jött ide, mert bár nem zavarja meg a szertartást, nem is távozik, hanem látva, hogy ez eltarthat egy ideig, leül egy padra, és vár.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:08:11
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:08:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Elismeréssel tekint a hatalmas épületre. Tökéletesen megfelel a hallottaknak. A templomban félhomály fogadja. Gyertyafény imbolyog mindenhol és a legtöbb helyen különböző alakok üldögélnek könyvekkel a kezükben. Szemével egy papot, tanítót kutat, de mivel pillanatnyilag nem lát senkit, követi társai példáját és egy érdekesnek tűnő könyvvel a kezében leül a legközelebbi padra.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:44:07
Üzenet elküldve: 2014-06-01 02:44:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm még néhány percig bámészkodik a temetőben, persze amennyire illendő ez a kifejezés jelen helyzetben. Lenyűgöző hely, a fák, a kripták, a sírkövek mind-mind nagyon öregek és tele vannak emlékkel. Szinte érezni lehet a fájdalmat. Mielőtt még nagyon eluralkodna az euforikus hangulat Wrekuron, inkább körbenéz, hogy mi is volt az a magas épület, amit távolról látott.
Nem tévedett valóban egy templomot látott, méghozzá nem is a csúnyábbik fajtából. A hely minden bizonnyal Arthenior büszkesége, így a gnóm örvend, hogy rátalált. Szereti a szépet, nem is kicsit, így hát elindul arrafelé és még talán dúdolgatna is, ha az illem nem azt diktálná, hogy a temetőben befogja a száját és ezzel megtiszteli az elhunytak emlékét.
Amint beér a templomba még mindig nem kezd el énekelni, ott meg már az illendőség követeli meg, hogy csendben maradjon és hagyja a bent lévőket a tanulmányaikkal foglalkozni. Jelen esetben a bent tartózkodók csakis a papok lehetnek, ugyanis nem lát itt olyant, aki hétköznapi embernek tűnik. Őszintén szólva senkit nem lát, de ez lehet a kellemes félhomály műve, ami most üdítően hat Wrekurra és felruházza őt energiával. Persze az is lehet, hogy a papok már nyugovóra tértek, vagy éppen csak mással foglalkoznak. Ő mindenesetre még nem szeretné követni a példájukat, a gnóm inkább keres magának egy vaskos könyvet, letelepedik a földre, felüti, majd lapozgatni kezdi bele-bele olvasgatva. Így elsőre érdekesnek tűnik, a holnapi napon első dolga lesz, hogy részletesebben is foglalkozzon vele, tehát kiolvassa az elejétől a végéig. Most azonban az olvasáshoz kissé el van fáradva. Elméje azonban még képes befogadni információt, tehát tovább lapoz a vaskos kötetben és néhány bekezdést elolvas, illetve egy-egy érdekesebbnek tűnő fejezetbe is beleássa magát. Igazán csodás dolog a tudomány, ez hatalmas örömet okoz a gnómoknak. Alkotni, teremteni, méghozzá szépet. Sok szép kell még ebbe a világba és a mágia, illetve a tudomány egy eszköz eme dolgok teremtéséhez. Egy olyan eszköz, amit bárki megtanulhat használni, csak elég kitartónak kell lennie.
Egyre inkább beleássa magát a könyvbe, másnap valóban kénytelen lesz az utolsó betűig kiolvasni, az érdekes kötet egyben értékes kötet is. Azt pedig óvni kell.*
Nem tévedett valóban egy templomot látott, méghozzá nem is a csúnyábbik fajtából. A hely minden bizonnyal Arthenior büszkesége, így a gnóm örvend, hogy rátalált. Szereti a szépet, nem is kicsit, így hát elindul arrafelé és még talán dúdolgatna is, ha az illem nem azt diktálná, hogy a temetőben befogja a száját és ezzel megtiszteli az elhunytak emlékét.
Amint beér a templomba még mindig nem kezd el énekelni, ott meg már az illendőség követeli meg, hogy csendben maradjon és hagyja a bent lévőket a tanulmányaikkal foglalkozni. Jelen esetben a bent tartózkodók csakis a papok lehetnek, ugyanis nem lát itt olyant, aki hétköznapi embernek tűnik. Őszintén szólva senkit nem lát, de ez lehet a kellemes félhomály műve, ami most üdítően hat Wrekurra és felruházza őt energiával. Persze az is lehet, hogy a papok már nyugovóra tértek, vagy éppen csak mással foglalkoznak. Ő mindenesetre még nem szeretné követni a példájukat, a gnóm inkább keres magának egy vaskos könyvet, letelepedik a földre, felüti, majd lapozgatni kezdi bele-bele olvasgatva. Így elsőre érdekesnek tűnik, a holnapi napon első dolga lesz, hogy részletesebben is foglalkozzon vele, tehát kiolvassa az elejétől a végéig. Most azonban az olvasáshoz kissé el van fáradva. Elméje azonban még képes befogadni információt, tehát tovább lapoz a vaskos kötetben és néhány bekezdést elolvas, illetve egy-egy érdekesebbnek tűnő fejezetbe is beleássa magát. Igazán csodás dolog a tudomány, ez hatalmas örömet okoz a gnómoknak. Alkotni, teremteni, méghozzá szépet. Sok szép kell még ebbe a világba és a mágia, illetve a tudomány egy eszköz eme dolgok teremtéséhez. Egy olyan eszköz, amit bárki megtanulhat használni, csak elég kitartónak kell lennie.
Egyre inkább beleássa magát a könyvbe, másnap valóban kénytelen lesz az utolsó betűig kiolvasni, az érdekes kötet egyben értékes kötet is. Azt pedig óvni kell.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:02:42
Üzenet elküldve: 2014-05-29 22:02:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A napok teltek múltak, s végül Tandaron - átvágva Arthenior nyüzsgő-forgó népén (mire is számított? Hogy a nagyvárosban majd kevesebb lesz a forgatag, mint az erdőben?!) megérkezik a templomba. Meg sem áll sehol, csupán a hatalmas, faragott sziklából készült monstrum előtt.
~Hát ez volna az.~ Konstatálja magában a férfiú elégedettséggel. Pont így képzelte el a helyet, melyről korábban összekérdezősködött mindenfélét. S valóban elnyeri a tetszését az épület. De nincs idő bámészkodni! Gondolja, majd nekiveselkedik betolni a hatalmas fa ajtót, hogy végre szeme elé táruljon a méltán emlegetésre méltó templom belseje. S belépvén Tandaron nem csalódik - hűvös félhomály, gyertyák és a nehéz levegő, mely egy ilyen ódon épület belsejében uralkodik. Micsoda megkönnyebbülést keltő, s egyszerre izgalmas érzések okozója. *
~Hát ez volna az.~ Konstatálja magában a férfiú elégedettséggel. Pont így képzelte el a helyet, melyről korábban összekérdezősködött mindenfélét. S valóban elnyeri a tetszését az épület. De nincs idő bámészkodni! Gondolja, majd nekiveselkedik betolni a hatalmas fa ajtót, hogy végre szeme elé táruljon a méltán emlegetésre méltó templom belseje. S belépvén Tandaron nem csalódik - hűvös félhomály, gyertyák és a nehéz levegő, mely egy ilyen ódon épület belsejében uralkodik. Micsoda megkönnyebbülést keltő, s egyszerre izgalmas érzések okozója. *
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-28 17:03:53
Üzenet elküldve: 2014-05-28 17:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Úgy tűnik, nincs más hátra mint előre. Most már igazán szeretne túllenni a dolgon, elvégre jó sok ideje húzzák a rituálét, de csak egy helybe toporognak. Eralil is belép a felrajzolt kis jelbe, és elfoglalja a megfelelő helyet rajta.*
- Eralil Namos. *Ő is bemutatkozik a furcsa újoncnak, de ezen kívül nagyobb figyelmet nem szentel neki.*
- Nos, véglegesítsük, hogy hogy volt. Ki és melyik varázslatot mondja, milyen sorrendben? *Megvárja, hogy Neara felsorolja, amit gyorsan meg is tesz, és ő is így látja, ez a helyes sorrend, bólint, és kezdheti is az első helyen lévő a rituálét. Nem tudja mit várjon ettől az egésztől, egyszerre van benne a félsz és rossz érzés, ami kavarog a jóval, hogy segít, illetve azzal, hogy megmutathatja mágikus erejét. És persze a kíváncsiság, az a legerősebb minden érzés közül.*
- Nos hát, én magam tudom a síri csend varázslatot, ami elsőnek kell, és ezt alkalmaznám is akkor. Kezdhetjük?
*Úgy tűnik, nincs más hátra mint előre. Most már igazán szeretne túllenni a dolgon, elvégre jó sok ideje húzzák a rituálét, de csak egy helybe toporognak. Eralil is belép a felrajzolt kis jelbe, és elfoglalja a megfelelő helyet rajta.*
- Eralil Namos. *Ő is bemutatkozik a furcsa újoncnak, de ezen kívül nagyobb figyelmet nem szentel neki.*
- Nos, véglegesítsük, hogy hogy volt. Ki és melyik varázslatot mondja, milyen sorrendben? *Megvárja, hogy Neara felsorolja, amit gyorsan meg is tesz, és ő is így látja, ez a helyes sorrend, bólint, és kezdheti is az első helyen lévő a rituálét. Nem tudja mit várjon ettől az egésztől, egyszerre van benne a félsz és rossz érzés, ami kavarog a jóval, hogy segít, illetve azzal, hogy megmutathatja mágikus erejét. És persze a kíváncsiság, az a legerősebb minden érzés közül.*
- Nos hát, én magam tudom a síri csend varázslatot, ami elsőnek kell, és ezt alkalmaznám is akkor. Kezdhetjük?
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-26 22:15:30
Üzenet elküldve: 2014-05-26 22:15:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Pár hét telt el amióta utoljára mágiatanulásra vitte a kedve. Most érdeklődve néz körbe, keresi a meszokott tanárokat de egynek sem látja nyomát. Érdekes a templom mindig tele van papokkal és tanulni vágyókkal most mégis olyan csend lebegi körbe mintha legalábbis éjfélben érkezett volna.*
- Van itt valaki? *szól hangosabban bár nem kiabál miközben a pergamenekkel megrakott polcok felé fordul. A polcokon az egyszerübb varázslatok leirása szabadon forgatható, a nehezebbeket pedig lakat védi egy kis szekrény mélyén.
Ewangel végül egy tekercset leemel az egyik polcról és azt kezdi tanulmányozni. Reméli, hogy ha senki sem kerül elő az itt tanitó papok közül akkor egyedül is fog boldogulni a kiválasztott mágiával.*
- Van itt valaki? *szól hangosabban bár nem kiabál miközben a pergamenekkel megrakott polcok felé fordul. A polcokon az egyszerübb varázslatok leirása szabadon forgatható, a nehezebbeket pedig lakat védi egy kis szekrény mélyén.
Ewangel végül egy tekercset leemel az egyik polcról és azt kezdi tanulmányozni. Reméli, hogy ha senki sem kerül elő az itt tanitó papok közül akkor egyedül is fog boldogulni a kiválasztott mágiával.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:19:30
Üzenet elküldve: 2014-05-24 16:19:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Meril Falasse, Eidan Loawyr//
*Amint meghallja, a két újonnan szerzett útitársaitól, hogy a tűzrakás ötlete elvan vetve, mert szerintük elég félelmetes és kiszámíthatatlan e fákkal sűrített, bokrokkal és állatokkal ölelt erdő, kis szomorúságfolt keletkezik az arcán, de igyekszik letörölni a szomorúságot arcáról és mosolyog, mintha egy mosolygó álarcot vett volna fel amit a színészek előszeretettel használnak a színpadon.
Nekivágtak és hárman mennek a folyópart partján közbe Shimaz látja a közeledő templomot ami úgy néz ki, mint egy hívogató óriás aki egymaga áll a földben magányosan. Tornya díszesen simítja végig a már "alvásra" készülő égboltot. Shimaz ezt egy tábortűzhöz tudja hasonlítani aminek csak a parazsa pislákol és lassan elalszik.
Az útközben elhangzik Eidan hirtelen csendtörő hangja ami Shimaz felé irányul. Shimaz már tudta, hogy a mágiával kapcsolatosan kérdez tőle valamit hisz úgy véli, hogy az emberek nem annyira kicsiszoltak a mágia erő befogadására vagy a mágia elismeréséhez, hogy milyen hatalmas erő ez.
Amint Eidan végig mondja a kerek mondatát egyből válaszol rá Shimaz, a mágusnak tanuló hatvan éves elf. *
-Igen, pontosan, a mágia miatt léptem a hajómmal erre a számomra még ismeretlen földre. A legerősebb varázsló akarok lenni, mert úgy gondolom, hogy nemhiába adta nekem azaz ismeretlen csuklyás varázsló a talizmánt. *Megint kitapintja a születésekor kapott talizmánját, közben nézi az igyekező Merilt ahogy a kevéske ruhadarabjaiban tempóban halad a Templom irányába, mintha nagyon keresne valamit vagy csak fél az éj kiszámíthatatlanságától? Ez Shimaznak és talán EIdannak is rejtély lehet. Bár Eidan több ideje van Merilel és tudja, hogy mikor hogy viselkedik a nem annyira szerény táncoslány. Amint kitapintotta a talizmánját folytatja a válaszát kissé artikulál rá. *
-Remélem majd elérem a célom. *mosolyog ~Remélem~
*Hátuk mögé hagyva a két útitársa szerinti veszélyes erdőt közelednek a templomhoz ami egy kicsit félelmetesnek tűnik, de Shimaz nem annyira félős típus. Amint belépnek a templom belsejében látja, hogy az előtte álló Merilen felfut a libabőr, de a mellette lévő Eidan csak érdeklően néz körül a templom belsejében. Eidant követve találnak pár tekercset amit Shimaz talán felismer egy-két pecsét ismeretével.
-Nem kell ide egy idétlen pap se. *Az idétlen szót elharapja remélve, hogy nem annyira hangzik körül a templomban. *
-Ez itt tűztekercs. Ott van a tűzpecsét a szélén. *Szépen elveszi Eidan művészi és puha kezeiből a tekercset amiről beszélt; Tűztekercs.
Amint feljön azaz ötlet, hogy menjenek a fogadóba, ismeretlen erő húzza le Shimaz szemet, hirtelen elálmosodott e szavak hallatán és egyből bólint az ötletre. Elrakja a tűztekercset a jobb oldalán lévő oldaltáskájába. *
-Pegazus fogadó? Remek ötletnek tűnik, rám fér egy kis alvás, pihenés. Meg kicsit éhes is vagyok. Remélem közel van ez a Pegazus.
*Amint meghallja, a két újonnan szerzett útitársaitól, hogy a tűzrakás ötlete elvan vetve, mert szerintük elég félelmetes és kiszámíthatatlan e fákkal sűrített, bokrokkal és állatokkal ölelt erdő, kis szomorúságfolt keletkezik az arcán, de igyekszik letörölni a szomorúságot arcáról és mosolyog, mintha egy mosolygó álarcot vett volna fel amit a színészek előszeretettel használnak a színpadon.
Nekivágtak és hárman mennek a folyópart partján közbe Shimaz látja a közeledő templomot ami úgy néz ki, mint egy hívogató óriás aki egymaga áll a földben magányosan. Tornya díszesen simítja végig a már "alvásra" készülő égboltot. Shimaz ezt egy tábortűzhöz tudja hasonlítani aminek csak a parazsa pislákol és lassan elalszik.
Az útközben elhangzik Eidan hirtelen csendtörő hangja ami Shimaz felé irányul. Shimaz már tudta, hogy a mágiával kapcsolatosan kérdez tőle valamit hisz úgy véli, hogy az emberek nem annyira kicsiszoltak a mágia erő befogadására vagy a mágia elismeréséhez, hogy milyen hatalmas erő ez.
Amint Eidan végig mondja a kerek mondatát egyből válaszol rá Shimaz, a mágusnak tanuló hatvan éves elf. *
-Igen, pontosan, a mágia miatt léptem a hajómmal erre a számomra még ismeretlen földre. A legerősebb varázsló akarok lenni, mert úgy gondolom, hogy nemhiába adta nekem azaz ismeretlen csuklyás varázsló a talizmánt. *Megint kitapintja a születésekor kapott talizmánját, közben nézi az igyekező Merilt ahogy a kevéske ruhadarabjaiban tempóban halad a Templom irányába, mintha nagyon keresne valamit vagy csak fél az éj kiszámíthatatlanságától? Ez Shimaznak és talán EIdannak is rejtély lehet. Bár Eidan több ideje van Merilel és tudja, hogy mikor hogy viselkedik a nem annyira szerény táncoslány. Amint kitapintotta a talizmánját folytatja a válaszát kissé artikulál rá. *
-Remélem majd elérem a célom. *mosolyog ~Remélem~
*Hátuk mögé hagyva a két útitársa szerinti veszélyes erdőt közelednek a templomhoz ami egy kicsit félelmetesnek tűnik, de Shimaz nem annyira félős típus. Amint belépnek a templom belsejében látja, hogy az előtte álló Merilen felfut a libabőr, de a mellette lévő Eidan csak érdeklően néz körül a templom belsejében. Eidant követve találnak pár tekercset amit Shimaz talán felismer egy-két pecsét ismeretével.
-Nem kell ide egy idétlen pap se. *Az idétlen szót elharapja remélve, hogy nem annyira hangzik körül a templomban. *
-Ez itt tűztekercs. Ott van a tűzpecsét a szélén. *Szépen elveszi Eidan művészi és puha kezeiből a tekercset amiről beszélt; Tűztekercs.
Amint feljön azaz ötlet, hogy menjenek a fogadóba, ismeretlen erő húzza le Shimaz szemet, hirtelen elálmosodott e szavak hallatán és egyből bólint az ötletre. Elrakja a tűztekercset a jobb oldalán lévő oldaltáskájába. *
-Pegazus fogadó? Remek ötletnek tűnik, rám fér egy kis alvás, pihenés. Meg kicsit éhes is vagyok. Remélem közel van ez a Pegazus.
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-21 23:00:35
Üzenet elküldve: 2014-05-21 23:00:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse, Din'tari Shimaz //
*Az íves szemöldökök árnyaltan emelkednek meg, mikor is kiderül az ifjú kora. Hallotta, hogy az elfek szinte örökéletűek, azonban hogy ez a fiúcska már hatvan éves legyen? Ki gondolná... Külsőre nem tűnik sokkal fiatalabbnak, mint jómaga, mikor ő is csak nemrég töltötte a huszadikat. Egy pillanatra el is mélázik, mennyi mindenre lenne ideje, ha ő is az elfek közé születhetett volna, persze nem tartja kizárnak, hogy a hosszú életnek is megannyi hátulütője van. Ami viszont elsőként az eszébe ötlik, inkább társítható a kinézethez, semmint az időhöz és a lehetőségekhez.
~Nem, nekem biztos nem állna jól a hegyes fül... Voltaképpen idétlen lenne és az enyéimet is minden jöttment megfogdosná~
Természetesen szerény személyét nem sorolná a "jöttment" kategóriába, Shimaz kimondottan örülhet, hogy ilyen finom művészkezek csókolták hallószerveit.
Amúgy nem különösebben egy fintorgó fajta, szitkozódni sem kimondottan szokott, viszont hangulatára bélyeget nyomott a ráeszmélés, miszerint a ma estére hidegen marad az ágya, legalábbis az elf hiányában.
Eztán vajmi talizmánról esik szó, melyet csak lelki szemei előtt képzelhet el, ugyanis Din hiába emlegeti, megmutatni már nem óhajtja. Nem mintha kimondottan érdekelné egy ékszer, ami ki tudja, bír-e bármiféle mágiával. Ha rendelkezik is valamilyen képességgel, ők úgy sem láthatják, révén, hogy viselője nem kívánja közszemlére tenni a kincset, így pedig el is vesztette a Párduc érdeklődését.
S bár nem kérdőjelezi meg a mágia létezését, sem annak hasznosságát, annyira azért ő is van földhözragadt, hogy egy sikeres utazást inkább írjon a saját erények számlájára, semmint egy régi csecsebecse óvó vigyázására. Azonban távol álljék tőle, hogy bármiféle megjegyzéssel is megbántsa Shimazt, ugyanis a másik oldalról nézve igen csak kedves, ahogy szeretett talizmánjába veti a hitét. Ennek hatására lassacskán kezd feloldódni Eidan megkövülni tetsző szíve is, s elméjét inkább fordítja a templomot illetve a maradást mérlegelő témakörre. Nem kizárt, hogy Din jobban élvezné a pattogó tűz kellemes melegét egy jóízű társalgás keretein belül, és bár neki is ínyére volna az effajta szórakozás, ismerkedés, de Arthenior erdejében rengeteg veszély leselkedik az éjjelre maradókra, már pedig ő nem kívánná az életét adni holmi bohém éjszakáért.
Megérti, hogy elfként, a természet szerelmeseként igazán nincs mitől félnie Shimaznak, azonban hogy kettejüket is megvédené, már igen csak kétséges. Szégyenszemre pedig jómaga nem igazán okult a harctudományokban, így tényleg jobbnak véli, ha inkább a Levegő Templomába teszik látogatásukat.*
- Kellemesen hangzik a tűzrakás, hangulatos volna, ám ez az erdő nem éppen mentes a veszélyektől. Nem tartom kizártnak, hogy igazak a szóbeszédek, és ti jól megértitek magatokat a rengeteggel, mi viszont nem kockáztathatunk *Valamivel jobban kifejti Meril tartózkodásának okát, hogy Din se maradjék magyarázat nélkül, s ha a fiúnak is megfelel, elindulhatnak a tisztás irányába.
Voltaképpen a táncosra az itt létük okának magyarázatát bízta, nem a vezető szerepét, mindenesetre már jártak erre, így nem féli, hogy eltévednének. Amúgy is, ha rossz felé fordulna a lány, ő ott van, hogy kijavíthassa lépteit.*
- És mondd csak, Shimaz, valóban a mágia miatt utaztál ily messzire? Nem kívánnám megkérdőjelezni a szavaid, azonban az elfek kitűnő képességeikről híresek, úgy hittem, felétek inkább tudói a varázslatoknak, mint itt *Voltaképpen még nem volt alkalma egy valamirevaló elffel beszélni, így csak szóbeszédekből, mendemondákból hallotta eme kivételes nép erényeit, melyeknek élén áll a mágiatudás.
Valószínűleg ez irányban fog elhúzódni beszélgetésük a séta alatt, mely lévén, hogy a folyópart egy igen tekintélyes szakaszát is magában foglalja, eltart egy ideig. Pontosabban addig, mikor a Nap már a horizont alá bukik, utolsó, narancsos sugaraival még megfestve a fák zöldellő lombkoronáit, az ég lilás, kékes felhőkkel tűzdelt vásznát.
A temetőre még nem borul áthatolhatatlan sötétség, mikor megérkeznek, ám a Templomot körülölelő kertben könnyed az eltévedés a szak avatatlan szemnek, szerencsére viszont Meril nem az a fajta, aki nem találná fel magát egy félig-meddig ismeretlen környezetben.*
- Sokáig nem időzhetünk itt. Feltételezem megszállni is kívánnál valahol, melyre a legalkalmasabb a Pegazus Fogadó. Ott viszont az éj leszálltával biztosan hamar elkapkodják a szobákat, legalábbis így sejtem *Szavait ismét Shimaznak intézi, ugyanis ha jól tudja, vándortáncosuk már foglalt magának szobát korábban, s ha azt több napra tette, akkor nincs miért aggódnia. Ellenben az ő számára is tanulságosak lehetnek a Párduc szavai, melyek egyre halkulnak, amint beljebb lépdelnek a homály uralta épületbe.
A fényt napközben is többnyire gyertyák szolgáltatják, ez most sincsen másképpen azzal a kivétellel, hogy így még kényelmetlenebbek a látási viszonyok. Mindenesetre némi látványosság reményében már párszor ellátogatott ide a fiatalabbik Loawyr, aki egész jól kiismeri magát a helyiségben. Bár, hogy a tekercseket merre tárolják egyelőre nincsen fogalma, viszont nem az a fajta, aki könnyedén feladná. Sőt, igen csak találékony, ha problémamegoldásról van szó, tehát beljebb lépdel, hogy alaposabban szemügyre vehesse az oszlopok közt megbúvó tárolókat.*
- Szerintem ezekből a tekercsekből lehet tanulni. Azonban nem kizárt, hogy egy pap sem ártana a művelethez, de ilyenkor már biztos mással vannak elfoglalva *Motyogja eltűnődve, amint finom kezei közé vesz párat a feltekert pergamenekből, majd miután kellően megszemlélte őket, a másik kettő felé nyújtja, hátha ők is megvizslatni óhajtanák.*
*Az íves szemöldökök árnyaltan emelkednek meg, mikor is kiderül az ifjú kora. Hallotta, hogy az elfek szinte örökéletűek, azonban hogy ez a fiúcska már hatvan éves legyen? Ki gondolná... Külsőre nem tűnik sokkal fiatalabbnak, mint jómaga, mikor ő is csak nemrég töltötte a huszadikat. Egy pillanatra el is mélázik, mennyi mindenre lenne ideje, ha ő is az elfek közé születhetett volna, persze nem tartja kizárnak, hogy a hosszú életnek is megannyi hátulütője van. Ami viszont elsőként az eszébe ötlik, inkább társítható a kinézethez, semmint az időhöz és a lehetőségekhez.
~Nem, nekem biztos nem állna jól a hegyes fül... Voltaképpen idétlen lenne és az enyéimet is minden jöttment megfogdosná~
Természetesen szerény személyét nem sorolná a "jöttment" kategóriába, Shimaz kimondottan örülhet, hogy ilyen finom művészkezek csókolták hallószerveit.
Amúgy nem különösebben egy fintorgó fajta, szitkozódni sem kimondottan szokott, viszont hangulatára bélyeget nyomott a ráeszmélés, miszerint a ma estére hidegen marad az ágya, legalábbis az elf hiányában.
Eztán vajmi talizmánról esik szó, melyet csak lelki szemei előtt képzelhet el, ugyanis Din hiába emlegeti, megmutatni már nem óhajtja. Nem mintha kimondottan érdekelné egy ékszer, ami ki tudja, bír-e bármiféle mágiával. Ha rendelkezik is valamilyen képességgel, ők úgy sem láthatják, révén, hogy viselője nem kívánja közszemlére tenni a kincset, így pedig el is vesztette a Párduc érdeklődését.
S bár nem kérdőjelezi meg a mágia létezését, sem annak hasznosságát, annyira azért ő is van földhözragadt, hogy egy sikeres utazást inkább írjon a saját erények számlájára, semmint egy régi csecsebecse óvó vigyázására. Azonban távol álljék tőle, hogy bármiféle megjegyzéssel is megbántsa Shimazt, ugyanis a másik oldalról nézve igen csak kedves, ahogy szeretett talizmánjába veti a hitét. Ennek hatására lassacskán kezd feloldódni Eidan megkövülni tetsző szíve is, s elméjét inkább fordítja a templomot illetve a maradást mérlegelő témakörre. Nem kizárt, hogy Din jobban élvezné a pattogó tűz kellemes melegét egy jóízű társalgás keretein belül, és bár neki is ínyére volna az effajta szórakozás, ismerkedés, de Arthenior erdejében rengeteg veszély leselkedik az éjjelre maradókra, már pedig ő nem kívánná az életét adni holmi bohém éjszakáért.
Megérti, hogy elfként, a természet szerelmeseként igazán nincs mitől félnie Shimaznak, azonban hogy kettejüket is megvédené, már igen csak kétséges. Szégyenszemre pedig jómaga nem igazán okult a harctudományokban, így tényleg jobbnak véli, ha inkább a Levegő Templomába teszik látogatásukat.*
- Kellemesen hangzik a tűzrakás, hangulatos volna, ám ez az erdő nem éppen mentes a veszélyektől. Nem tartom kizártnak, hogy igazak a szóbeszédek, és ti jól megértitek magatokat a rengeteggel, mi viszont nem kockáztathatunk *Valamivel jobban kifejti Meril tartózkodásának okát, hogy Din se maradjék magyarázat nélkül, s ha a fiúnak is megfelel, elindulhatnak a tisztás irányába.
Voltaképpen a táncosra az itt létük okának magyarázatát bízta, nem a vezető szerepét, mindenesetre már jártak erre, így nem féli, hogy eltévednének. Amúgy is, ha rossz felé fordulna a lány, ő ott van, hogy kijavíthassa lépteit.*
- És mondd csak, Shimaz, valóban a mágia miatt utaztál ily messzire? Nem kívánnám megkérdőjelezni a szavaid, azonban az elfek kitűnő képességeikről híresek, úgy hittem, felétek inkább tudói a varázslatoknak, mint itt *Voltaképpen még nem volt alkalma egy valamirevaló elffel beszélni, így csak szóbeszédekből, mendemondákból hallotta eme kivételes nép erényeit, melyeknek élén áll a mágiatudás.
Valószínűleg ez irányban fog elhúzódni beszélgetésük a séta alatt, mely lévén, hogy a folyópart egy igen tekintélyes szakaszát is magában foglalja, eltart egy ideig. Pontosabban addig, mikor a Nap már a horizont alá bukik, utolsó, narancsos sugaraival még megfestve a fák zöldellő lombkoronáit, az ég lilás, kékes felhőkkel tűzdelt vásznát.
A temetőre még nem borul áthatolhatatlan sötétség, mikor megérkeznek, ám a Templomot körülölelő kertben könnyed az eltévedés a szak avatatlan szemnek, szerencsére viszont Meril nem az a fajta, aki nem találná fel magát egy félig-meddig ismeretlen környezetben.*
- Sokáig nem időzhetünk itt. Feltételezem megszállni is kívánnál valahol, melyre a legalkalmasabb a Pegazus Fogadó. Ott viszont az éj leszálltával biztosan hamar elkapkodják a szobákat, legalábbis így sejtem *Szavait ismét Shimaznak intézi, ugyanis ha jól tudja, vándortáncosuk már foglalt magának szobát korábban, s ha azt több napra tette, akkor nincs miért aggódnia. Ellenben az ő számára is tanulságosak lehetnek a Párduc szavai, melyek egyre halkulnak, amint beljebb lépdelnek a homály uralta épületbe.
A fényt napközben is többnyire gyertyák szolgáltatják, ez most sincsen másképpen azzal a kivétellel, hogy így még kényelmetlenebbek a látási viszonyok. Mindenesetre némi látványosság reményében már párszor ellátogatott ide a fiatalabbik Loawyr, aki egész jól kiismeri magát a helyiségben. Bár, hogy a tekercseket merre tárolják egyelőre nincsen fogalma, viszont nem az a fajta, aki könnyedén feladná. Sőt, igen csak találékony, ha problémamegoldásról van szó, tehát beljebb lépdel, hogy alaposabban szemügyre vehesse az oszlopok közt megbúvó tárolókat.*
- Szerintem ezekből a tekercsekből lehet tanulni. Azonban nem kizárt, hogy egy pap sem ártana a művelethez, de ilyenkor már biztos mással vannak elfoglalva *Motyogja eltűnődve, amint finom kezei közé vesz párat a feltekert pergamenekből, majd miután kellően megszemlélte őket, a másik kettő felé nyújtja, hátha ők is megvizslatni óhajtanák.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-21 17:21:25
Üzenet elküldve: 2014-05-21 17:21:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr, Din'tari Shimaz//
*Egy pillanatra mintha mosolya kegyetlenné válna, ahogy az ártatlan fiúcskára tekint, tenyerét lassan ajkaihoz emelve halkan sóhajt és kinyújtózkodik, evvel felfedve eddig a köpenye alatt rejtőzködő, nem éppen leplezni való idomait.*
- Érdekes.
*Halkan kuncog a gondolatra, hogy Shimaz a maga hatvan évével kész aggastyán hozzájuk képest, mégha az elfek ezt egészen mésképp mérik is. Azonban mindaddig, míg a fiú testén ez nem látszik meg, a legkevésbé sem zavarja Merilt. Érdeklődő mosoly kúszik arcára, mikor a mágiára kerül a szó, mindig is heveny érdeklődést mutatott a varázslatok iránt, így kedvére van Eidan ötlete is.*
- Jól hangzik. Egy ideje gondolkodtam rajta, hogy ellátogatok oda.
*Mikor Shimaz felveti a tábortüzet, mosolyogva megrázza a fejét.*
- Részemről már inkább nem kockáztatnám meg.
*Meril szeretné elkerülni az errefelé ólálkodó banditákat, na meg egy erdőtűz sem volna éppen kellemes, és az ilyesmit könnyű elrontani.
Ha Eidan is hasonló véleményen van, akkor akár el is indulhatnak a templom felé. Tekintve, hogy a fiú átadta neki a stafétát, Meril a korábbi tisztás felé veszi az utat, még nagyjából emlékszik, hogy merről jöttek Eidannal. A rét szépsége ezúttal is lenyűgözi, azonban nem sokat időznek rajta, az artheniori folyó partján haladva folytatják útjukat. Van valami lenyűgöző a homokos part egyszerűsűgében, melyet csupán fák öveznek, a természet egy kellemes kis pontja ez, ezúttal egyetlen fürdőzőbe, vagy errejáróba sem futnak bele.
Ahogy szélesednek az utcák, közelebb érve hamar megpillantják a templom égbenyúló sziklás épületét. A kerten áthaladva kellemes kis sétájuk egy pár lépcsőfokhoz és egy alacsony küszöbhöz vezet, melyet átlépve a félhomályba burkolózó templom belsejében találhatják magukat. Meril bizonytalanul halad át a fából készült fapadok között, először jár az épületben, így az itt uralkodó csend kissé összezavarja.*
- Kísérteties...
*Suttogja két útitársának, miközben tekintetével idegenek után kutatva néz körül, de egyelőre egyetlen új embert sem pillant meg. Hiányos öltözete kissé kellemetlenül érinti, a templomon belül mintha hűvösebb volna, mint odakinn, és bár ruhái már megszáradtak, még így is libabőr ül ki testére, ahogy összébbhúzza magán köpenyét.* - Tulajdonképpen most mihez kéne kezdenünk?
*Kissé tanácstalanul áll a dologhoz, de erre a kérdésre talán még Eidan sem tudja a választ, valószínűleg ritkán jár errefelé, többnyire csak a szobájában festeget.*
*Egy pillanatra mintha mosolya kegyetlenné válna, ahogy az ártatlan fiúcskára tekint, tenyerét lassan ajkaihoz emelve halkan sóhajt és kinyújtózkodik, evvel felfedve eddig a köpenye alatt rejtőzködő, nem éppen leplezni való idomait.*
- Érdekes.
*Halkan kuncog a gondolatra, hogy Shimaz a maga hatvan évével kész aggastyán hozzájuk képest, mégha az elfek ezt egészen mésképp mérik is. Azonban mindaddig, míg a fiú testén ez nem látszik meg, a legkevésbé sem zavarja Merilt. Érdeklődő mosoly kúszik arcára, mikor a mágiára kerül a szó, mindig is heveny érdeklődést mutatott a varázslatok iránt, így kedvére van Eidan ötlete is.*
- Jól hangzik. Egy ideje gondolkodtam rajta, hogy ellátogatok oda.
*Mikor Shimaz felveti a tábortüzet, mosolyogva megrázza a fejét.*
- Részemről már inkább nem kockáztatnám meg.
*Meril szeretné elkerülni az errefelé ólálkodó banditákat, na meg egy erdőtűz sem volna éppen kellemes, és az ilyesmit könnyű elrontani.
Ha Eidan is hasonló véleményen van, akkor akár el is indulhatnak a templom felé. Tekintve, hogy a fiú átadta neki a stafétát, Meril a korábbi tisztás felé veszi az utat, még nagyjából emlékszik, hogy merről jöttek Eidannal. A rét szépsége ezúttal is lenyűgözi, azonban nem sokat időznek rajta, az artheniori folyó partján haladva folytatják útjukat. Van valami lenyűgöző a homokos part egyszerűsűgében, melyet csupán fák öveznek, a természet egy kellemes kis pontja ez, ezúttal egyetlen fürdőzőbe, vagy errejáróba sem futnak bele.
Ahogy szélesednek az utcák, közelebb érve hamar megpillantják a templom égbenyúló sziklás épületét. A kerten áthaladva kellemes kis sétájuk egy pár lépcsőfokhoz és egy alacsony küszöbhöz vezet, melyet átlépve a félhomályba burkolózó templom belsejében találhatják magukat. Meril bizonytalanul halad át a fából készült fapadok között, először jár az épületben, így az itt uralkodó csend kissé összezavarja.*
- Kísérteties...
*Suttogja két útitársának, miközben tekintetével idegenek után kutatva néz körül, de egyelőre egyetlen új embert sem pillant meg. Hiányos öltözete kissé kellemetlenül érinti, a templomon belül mintha hűvösebb volna, mint odakinn, és bár ruhái már megszáradtak, még így is libabőr ül ki testére, ahogy összébbhúzza magán köpenyét.* - Tulajdonképpen most mihez kéne kezdenünk?
*Kissé tanácstalanul áll a dologhoz, de erre a kérdésre talán még Eidan sem tudja a választ, valószínűleg ritkán jár errefelé, többnyire csak a szobájában festeget.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-18 19:11:07
Üzenet elküldve: 2014-05-18 19:11:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~ Milyen jó érzés újra itt lenni... Régen jártam már erre. ~ *gondolja Ariette ahogy belép a templomba nosztalgikus gondolatokkal. Régen járta már a világot és jól esik ide visszatérnie, újra tanulni. Már vágyik rá, hogy elméjét megtöltse friss tudással. Odamegy a tanítóhoz. De nem akármelyikhez ám, ahhoz, aki oly régen már tanította őt. Mosolyogva közeledik felé.*
- Jónapot! *köszön illedelmesen*
- Jónapot hölgyem! Miben segíthetek?
- Már nem is emlékszik rám? Hát ez elszomorít. *hajtja le a fejét, majd ismét megemeli.* De ez majd talán segíti a visszaemlékezésben! *azzal leveszi a csuklyáját és tovább mosolyog kissé oldalra biccentve fejét. A tanító egyből megismeri*
- Jó újra látni gyermekem! Ha jól sejtem ismét azért jöttél, hogy megtöltsd az elmédet tudással!
- Igen, és ha lehet, azonnal el is kezdeném!* tördeli kezeit izgalmában*
- Jól van, jól van, akkor menjünk! Az izgatottságodon azonban meglepődtem, mi történt veled? *kérdése közben furcsálló pillantásokat vet, s közben elindulnak tanulni*
- Jónapot! *köszön illedelmesen*
- Jónapot hölgyem! Miben segíthetek?
- Már nem is emlékszik rám? Hát ez elszomorít. *hajtja le a fejét, majd ismét megemeli.* De ez majd talán segíti a visszaemlékezésben! *azzal leveszi a csuklyáját és tovább mosolyog kissé oldalra biccentve fejét. A tanító egyből megismeri*
- Jó újra látni gyermekem! Ha jól sejtem ismét azért jöttél, hogy megtöltsd az elmédet tudással!
- Igen, és ha lehet, azonnal el is kezdeném!* tördeli kezeit izgalmában*
- Jól van, jól van, akkor menjünk! Az izgatottságodon azonban meglepődtem, mi történt veled? *kérdése közben furcsálló pillantásokat vet, s közben elindulnak tanulni*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-16 23:22:08
Üzenet elküldve: 2014-05-16 23:22:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Az óriás nem tudja, hogy mi a szokás egy ilyen épületnél, hiszen még nem volt ilyen helyen. Vajon be kell-e kopogni, vagy sem? Egyszerűen csak belép a kapun, s nem bajlódik a kopogással.*
*A benti félhomály zavarja ugyan egy kissé, de nem annyira, hogy visszakozzon. Majdnem egy percig csak csendben áll a kapuban, hogy a szeme hozzá szokjon a fényviszonyokhoz.*
*Óvatosan lassú léptekkel halad a templom belseje felé. A templom belseje hatalmas, ő mégsem érzi úgy, hogy számára biztonságos lenne. A lépcsők túl aprók.*
-Elnézést segíthetek? *érdeklődik egy fiatal pap az óriástól.*
-Köszönöm nem. *kezdi az óriás, de meggondolja magát.* Lehet, hogy mégiscsak tud segíteni.
*Hosszú percekig az óriás csendben marad, hogy kitalálja mit mondjon, a pap pedig nem akarja sürgetni, vagy zavarni.*
-Szóval. *kezdi Noosh.* Keresek valakit. Egy mágiahasználót, és abban reménykedtem, hogy maguk tudnak segíteni.
-Hát. *kezdi a pap.* Ez attól függ, bár nem vezetünk semmilyen nyilvántartást. De ha ismerem, akkor segítek. *magyarázza a pap.*
-Értem. *válaszolja az óriás.* Akkor semmiben nem tud segíteni.
*Megfordul, és kimegy a templomból, az ajtóban még megáll, és vissza fordul, hogy elgondolkozzon a helyen döntésen.*
~Ha a templomban nem tartanak semmilyen listát, akkor hogyan fogom megtalálni? Lehet, hogy hazudik, a kis mocsok.~
*Úgy dönt, hogy nem tesz semmi meggondolatlant, csak tovább megy az útján.*
*A benti félhomály zavarja ugyan egy kissé, de nem annyira, hogy visszakozzon. Majdnem egy percig csak csendben áll a kapuban, hogy a szeme hozzá szokjon a fényviszonyokhoz.*
*Óvatosan lassú léptekkel halad a templom belseje felé. A templom belseje hatalmas, ő mégsem érzi úgy, hogy számára biztonságos lenne. A lépcsők túl aprók.*
-Elnézést segíthetek? *érdeklődik egy fiatal pap az óriástól.*
-Köszönöm nem. *kezdi az óriás, de meggondolja magát.* Lehet, hogy mégiscsak tud segíteni.
*Hosszú percekig az óriás csendben marad, hogy kitalálja mit mondjon, a pap pedig nem akarja sürgetni, vagy zavarni.*
-Szóval. *kezdi Noosh.* Keresek valakit. Egy mágiahasználót, és abban reménykedtem, hogy maguk tudnak segíteni.
-Hát. *kezdi a pap.* Ez attól függ, bár nem vezetünk semmilyen nyilvántartást. De ha ismerem, akkor segítek. *magyarázza a pap.*
-Értem. *válaszolja az óriás.* Akkor semmiben nem tud segíteni.
*Megfordul, és kimegy a templomból, az ajtóban még megáll, és vissza fordul, hogy elgondolkozzon a helyen döntésen.*
~Ha a templomban nem tartanak semmilyen listát, akkor hogyan fogom megtalálni? Lehet, hogy hazudik, a kis mocsok.~
*Úgy dönt, hogy nem tesz semmi meggondolatlant, csak tovább megy az útján.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:00:55
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:00:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mire végre a városba ér, gondolatai már a mai nap eseményei és a következő napok tennivalói körül forognak. Feleleveníti az örülttel való találkozás és beszélgetés részleteit, nehogy véletlenül elfelejtsen egy fontos mozzanatot vagy felmerült kérdést is, hiszen ha hazaér, mindent papírra akar vetni még, az utolsó szóig. A megállapodás részleteit, az együtt továbbgondolt terveket, s azokat a kérdéseket is, amik eszébe jutottak, mikor arról esett szó, hogy alaposan meg kell válogatniuk azokat, akikkel együtt fognak dolgozni.
Hosszú percekig sorolja mindezeket, s mire a gondolatmenet végére ér, gonddal terhesen felsóhajt. Már most biztosan tudja, hogy az ígért három nap mégsem lesz elég... De talán jobb is lenne, ha nem erőltetné mindenáron, hogy beleférjen a saját maga által szabott időkeretbe. Jobb is lenne, ha inkább csúszik kicsit az elgondolások megvalósításával, mint ha összecsapott munkát végez, aztán utólag majd nem győz toldani-foldani, ahogy kiderülnek az esetleges hiányosságok - mint valami összetákolt kézikocsinál, aminek a lécei közti réseken kihullik a belé töltött szén.
Bár ez kitérőt jelent, a templomba is betér, de ezúttal csak pár percet tölt bent, míg megtudakolja, hogy a fehér köpenyes alak ott tartózkodik-e. Sajnos csalódottan kell távozzon, hiszen hiába hitte úgy, hogy legalább alvásidőben e helyen tartózkodik, azt a tájékoztatást kapja, hogy nem tért vissza. Pedig ellenkező esetben kivételesen megértő lenne, nem zavarná fel álmából a gnómot, hanem tűrtőztetné magát, hogy aztán reggel ismét igen korán keljen, hátha még elkapja őt, mielőtt ismét elhagyná a templomot.*
~Nagyon nincs szerencséd vele. Add fel, biztosan akad más is, aki kisegíthet. Válaszd azt. Ugyan, mit számít? Vagy kell még egyáltalán bárki segítsége?~
*Kénytelen beletörődni ismét, hogy a hang igazat beszél. S mivel mára már nincs túl sok dolga, holnapra viszont annál inkább, visszaléptet a lóval az istállóhoz, s közli a lovásszal, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy megveszi a feketeséget, azonban ha lehet, aludna még rá egyet.
Hazáig így már gyalogszerrel jut el, s ahogy bezárja maga mögött az ajtót, máris lerúgja cipőit, s magához ragadva a tollat, tintát és papírt, nekilát, hogy a kis olajlámpás fénye mellett valóban feljegy ezzen mindent, aminek nem szabad a feledés homályába vesznie.*
Hosszú percekig sorolja mindezeket, s mire a gondolatmenet végére ér, gonddal terhesen felsóhajt. Már most biztosan tudja, hogy az ígért három nap mégsem lesz elég... De talán jobb is lenne, ha nem erőltetné mindenáron, hogy beleférjen a saját maga által szabott időkeretbe. Jobb is lenne, ha inkább csúszik kicsit az elgondolások megvalósításával, mint ha összecsapott munkát végez, aztán utólag majd nem győz toldani-foldani, ahogy kiderülnek az esetleges hiányosságok - mint valami összetákolt kézikocsinál, aminek a lécei közti réseken kihullik a belé töltött szén.
Bár ez kitérőt jelent, a templomba is betér, de ezúttal csak pár percet tölt bent, míg megtudakolja, hogy a fehér köpenyes alak ott tartózkodik-e. Sajnos csalódottan kell távozzon, hiszen hiába hitte úgy, hogy legalább alvásidőben e helyen tartózkodik, azt a tájékoztatást kapja, hogy nem tért vissza. Pedig ellenkező esetben kivételesen megértő lenne, nem zavarná fel álmából a gnómot, hanem tűrtőztetné magát, hogy aztán reggel ismét igen korán keljen, hátha még elkapja őt, mielőtt ismét elhagyná a templomot.*
~Nagyon nincs szerencséd vele. Add fel, biztosan akad más is, aki kisegíthet. Válaszd azt. Ugyan, mit számít? Vagy kell még egyáltalán bárki segítsége?~
*Kénytelen beletörődni ismét, hogy a hang igazat beszél. S mivel mára már nincs túl sok dolga, holnapra viszont annál inkább, visszaléptet a lóval az istállóhoz, s közli a lovásszal, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy megveszi a feketeséget, azonban ha lehet, aludna még rá egyet.
Hazáig így már gyalogszerrel jut el, s ahogy bezárja maga mögött az ajtót, máris lerúgja cipőit, s magához ragadva a tollat, tintát és papírt, nekilát, hogy a kis olajlámpás fénye mellett valóban feljegy ezzen mindent, aminek nem szabad a feledés homályába vesznie.*
1364. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:01:09
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
- Ezért jobb ha vigyázunk az őrökkel.* Jegyzi meg a mélységi megjegyzését a városőrök kiképzésével kapcsolatban.* Mostanában sokkal fegyelmezettebbek és összeszedettebbek, mint régen voltak. És ha azok egyszer bekerítenek... hát igen.* Bólint felelősségteljesen a harcos. Jobb, ha tényleg vigyáznak velük. Ki tudja, hogy mikor fogják ellenük fordítani a rend őreit, így ez egy igen is számba vétendő fél. A város kemény ellenfél vagy szövetséges lehet a jövőben.* És a halál nem a legrosszabb dolog, ami ezen a világon történhet, és ezt jól jegyezd meg Elwyrien. Vannak sokkal rosszabb és sokkal hidegebb dolgok is ezen a síkon.* Jegyzi meg a törpe.* Acrywea pedig ahogyan mondtad, nem egy kegyelmes isten. Ne egyszerű halálra számíts az ő kegyelméből.* Folytatja feltápászkodva.* A lelked pedig örökre a tied, ezt is jegyezd meg. Azt hiszem jobb lenne, ha Eralilhoz csak reggel néznénk be. Nekem van itt egy szobám a templomban. Meghívnálak, azonban biztos vagyok benne, hogy hív még téged az éjszaka. *Fejezi be finom hangnemben.* Kérlek add át üdvözletem az jövőbeli alvilági támogatóinknak. Szeretném, hogy minél hamarabb felmerüljön a nevem.* A törpe pár lépéssel megközelíti a lépcsőt, mely a szálláshelyekhez vezet.* Jobb ha tudják, kivel van dolguk. *Szól oda már csak úgy a válla felől. Nagyra becsüli magát, igazán érzékeny a kivívott tiszteletére. Jobb, ha a Dwirinthalenek nem próbálják majd megfosztani ezektől az érdemektől a jövőben.*
- Ezért jobb ha vigyázunk az őrökkel.* Jegyzi meg a mélységi megjegyzését a városőrök kiképzésével kapcsolatban.* Mostanában sokkal fegyelmezettebbek és összeszedettebbek, mint régen voltak. És ha azok egyszer bekerítenek... hát igen.* Bólint felelősségteljesen a harcos. Jobb, ha tényleg vigyáznak velük. Ki tudja, hogy mikor fogják ellenük fordítani a rend őreit, így ez egy igen is számba vétendő fél. A város kemény ellenfél vagy szövetséges lehet a jövőben.* És a halál nem a legrosszabb dolog, ami ezen a világon történhet, és ezt jól jegyezd meg Elwyrien. Vannak sokkal rosszabb és sokkal hidegebb dolgok is ezen a síkon.* Jegyzi meg a törpe.* Acrywea pedig ahogyan mondtad, nem egy kegyelmes isten. Ne egyszerű halálra számíts az ő kegyelméből.* Folytatja feltápászkodva.* A lelked pedig örökre a tied, ezt is jegyezd meg. Azt hiszem jobb lenne, ha Eralilhoz csak reggel néznénk be. Nekem van itt egy szobám a templomban. Meghívnálak, azonban biztos vagyok benne, hogy hív még téged az éjszaka. *Fejezi be finom hangnemben.* Kérlek add át üdvözletem az jövőbeli alvilági támogatóinknak. Szeretném, hogy minél hamarabb felmerüljön a nevem.* A törpe pár lépéssel megközelíti a lépcsőt, mely a szálláshelyekhez vezet.* Jobb ha tudják, kivel van dolguk. *Szól oda már csak úgy a válla felől. Nagyra becsüli magát, igazán érzékeny a kivívott tiszteletére. Jobb, ha a Dwirinthalenek nem próbálják majd megfosztani ezektől az érdemektől a jövőben.*
1363. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 23:28:13
Üzenet elküldve: 2014-05-08 23:28:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
-Eszem ágában sincs lebecsülni őket.*ingatja lassan a fejét.*
-Régen más volt. Mindenféle jöttmentet felvettek az őrséghez, legtöbbjük akkor fogott életében először fegyvert. Mostanra rájöttek, hogy ez nyilvánvalóan nem egy járható út, s az őrök kiképzését igen komolyan veszik. Emellett pedig kiváló minőségű fegyvereik és páncéljuk is van.*ad hitelt a mélységi nő is Turrog szavainak.*
-Ugyanakkor, ha valaki ismeri a páncélzatuk gyenge pontját -s nekem volt szerencsém megtalálni ezeket-, akkor igen sebezhetővé válnak. Arról nem is beszélve, hogy mivel emberek képzik ki őket, értelemszerűen az emberi harcmodort tanulják meg. Ha úgy tetszik, ők az úgy nevezett "becsületes" harc hívei. Ez viszont gyengévé teszi őket, ha olyasvalakivel állnak szemben, akinek esze ágában sincs becsületesen küzdeni.*kuncogja el magát.*
-Én Odalent egészen más kiképzést kaptam. A szűk járatokban nem vettük hasznát a szálfegyvereknek, vagy a hosszú kardoknak, így én, velük ellentétben szűk helyre beszorítva is ugyanolyan veszélyes vagyok. Meg persze ne feledjük el, hogy az emberek nem látnak a sötétben.*mutat rá Elwyrien a cseppet sem elhanyagolható tényezőkre. Ami azt illeti, őt magát nem is harcosnak nevelték. A harcos szemtől-szemben küzd, s valamiféle furcsa igazságérzet hajtja, már legalábbis a legtöbbjüket. Talán ezt neveznék becsületnek, vagy valami ahhoz hasonlónak. Elwyrient azonban születésétől kezdve gyilkosnak nevelték, aki fittyet hány a becsületre, a tiszta harcra, s egyetlen dolog motiválja: hogy a küzdelem végén ő maradjon életben. Ehhez pedig minden felhasználható eszközt és körülményt fel is használ.*
-Félelmetesebbek volnának az evilági dolgok? Ugyan mitől?*kérdez vissza szkeptikusan.*
-A legrosszabb dolog, ami ezen a világon érhet, az a halál. Teljesen mindegy, hogy honnan érkezik, vagy éppen milyen formában. Számomra azonban a túlvilág sem jelent megváltást, én örök kárhozatra vagyok ítélve.*jelenti ki mély meggyőződéssel. Hangja nem árulkodik keserűségről, ez olyasmi, amit már réges-régen megtanult elfogadni.*
-Acrywae nem kegyelmes istennő, aki az ő szolgálatának szenteli az életét, kénytelen számolni azzal, hogy halála után többet fog szenvedni, mint éltében. De ennek is van jó oldala: ha meghalok, az Örök Várakozás Csarnokába kerülök, s minden kín elviselhetővé válik, ha viszont láthatom a nővérem, s ezzel megváltom lelkét a kárhozattól.*fejtegeti a gyilkos a távolba meredve. Ami azt illeti, erről sosem beszélt még senkinek, s fogalma sincs, miért teszi épp most.*
-Én alkut kötöttem az Istennővel, a lelkem már az övé.
-Eszem ágában sincs lebecsülni őket.*ingatja lassan a fejét.*
-Régen más volt. Mindenféle jöttmentet felvettek az őrséghez, legtöbbjük akkor fogott életében először fegyvert. Mostanra rájöttek, hogy ez nyilvánvalóan nem egy járható út, s az őrök kiképzését igen komolyan veszik. Emellett pedig kiváló minőségű fegyvereik és páncéljuk is van.*ad hitelt a mélységi nő is Turrog szavainak.*
-Ugyanakkor, ha valaki ismeri a páncélzatuk gyenge pontját -s nekem volt szerencsém megtalálni ezeket-, akkor igen sebezhetővé válnak. Arról nem is beszélve, hogy mivel emberek képzik ki őket, értelemszerűen az emberi harcmodort tanulják meg. Ha úgy tetszik, ők az úgy nevezett "becsületes" harc hívei. Ez viszont gyengévé teszi őket, ha olyasvalakivel állnak szemben, akinek esze ágában sincs becsületesen küzdeni.*kuncogja el magát.*
-Én Odalent egészen más kiképzést kaptam. A szűk járatokban nem vettük hasznát a szálfegyvereknek, vagy a hosszú kardoknak, így én, velük ellentétben szűk helyre beszorítva is ugyanolyan veszélyes vagyok. Meg persze ne feledjük el, hogy az emberek nem látnak a sötétben.*mutat rá Elwyrien a cseppet sem elhanyagolható tényezőkre. Ami azt illeti, őt magát nem is harcosnak nevelték. A harcos szemtől-szemben küzd, s valamiféle furcsa igazságérzet hajtja, már legalábbis a legtöbbjüket. Talán ezt neveznék becsületnek, vagy valami ahhoz hasonlónak. Elwyrient azonban születésétől kezdve gyilkosnak nevelték, aki fittyet hány a becsületre, a tiszta harcra, s egyetlen dolog motiválja: hogy a küzdelem végén ő maradjon életben. Ehhez pedig minden felhasználható eszközt és körülményt fel is használ.*
-Félelmetesebbek volnának az evilági dolgok? Ugyan mitől?*kérdez vissza szkeptikusan.*
-A legrosszabb dolog, ami ezen a világon érhet, az a halál. Teljesen mindegy, hogy honnan érkezik, vagy éppen milyen formában. Számomra azonban a túlvilág sem jelent megváltást, én örök kárhozatra vagyok ítélve.*jelenti ki mély meggyőződéssel. Hangja nem árulkodik keserűségről, ez olyasmi, amit már réges-régen megtanult elfogadni.*
-Acrywae nem kegyelmes istennő, aki az ő szolgálatának szenteli az életét, kénytelen számolni azzal, hogy halála után többet fog szenvedni, mint éltében. De ennek is van jó oldala: ha meghalok, az Örök Várakozás Csarnokába kerülök, s minden kín elviselhetővé válik, ha viszont láthatom a nővérem, s ezzel megváltom lelkét a kárhozattól.*fejtegeti a gyilkos a távolba meredve. Ami azt illeti, erről sosem beszélt még senkinek, s fogalma sincs, miért teszi épp most.*
-Én alkut kötöttem az Istennővel, a lelkem már az övé.
1362. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:28:05
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:28:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyriennek igaza van. Azzal, hogy keményen megválogatja a megbízóit csak saját hírnevén javít. Egy igazán gazdag család megbízása pedig nagyon is jót tesz a hírnévnek.*
- Igen, Eruinel papnő jelenleg pont kapóra jön mindenki számára. Te kapsz egy kis szünetet az eddigi életedből, A Dwirinthalenék kapnak egy gyilkost, én pedig egy összeköttetőt a családjukkal. Mindenki jól jár. *Jelenti ki tárgyilagosan a harcos. Valóban pont jókor jött Elwyrien terve, hogy támogatókat keressen alvilági ügyleteihez. Az pedig, hogy őt is hajlandó bevenni ezekbe az ügyletekbe nem csak hogy megtisztelő, de igazán jövedelmező is számára. Új korszak kezdődhet mindkettejük életében.*
- Azért ne becsüld le az őröket. *Inti óvatosságra a nőt, miközben keresztbe fonja karjai mellkasa előtt.* Lehet, hogy még nem jártak sikerrel, de ez nem biztosít semmiről. Csak a titokzatosságod és a rejtőzködésed mentett meg az akasztófától, és ezt gondolom te is tudod. *Folytatja a harcos. ~Persze hogy tudja, okos lány ez az Elwyrien. Okosabb mint az őrség, az már biztos.~* Viszont ügyelj arra, hogy ez így is maradjon. Mikor azok a szörnyű dolgok történtek a városban és a nővéredet a tömlöcbe zárták, de odarohantál hogy kimentsd. *Emlékszik vissza Turrog.* Sikerrel jártál ez nem kétséges, azonban nagyon sok figyelő szemet is magadra irányítottál. Manapság már nem igen lehetne egy ilyet eljátszani. *Állapítja meg álláspontját a törp. Nem mintha kételkedne Elwyrien képességeiben. Sőt! Pontosan tudja, hogy mire képes a nő, hogyha el akar valamit érni... De Turrog ettől még igyekszik őt a realitás talaján tartani.* A város megváltozott. Sötétebb és keményebb lett. Lehet, hogy mostanában nem éri olyan sok nem evilági fenyegetés mint annak idején, de talán a mi síkunkról érkező veszedelmek még félelmetesebbek. *Vonja le bölcsen. Fejét kissé lebiggyeszti, és a szürkés kőpadlóra néz. ~De meddig fog ez így maradni? Valami jön, valami közeledik, és aki ezt tagadja, az csak azért teszi mert fél.~ Derengnek sötét gondolatok a fejében. Nem tudja pontosan, miféle veszély közeledik a város felé, azonban abban biztos, hogy jobb ha különösen figyel és vigyáz mindenre. Senki sem tudhatja, mi történhet manapság.*
*Elwyriennek igaza van. Azzal, hogy keményen megválogatja a megbízóit csak saját hírnevén javít. Egy igazán gazdag család megbízása pedig nagyon is jót tesz a hírnévnek.*
- Igen, Eruinel papnő jelenleg pont kapóra jön mindenki számára. Te kapsz egy kis szünetet az eddigi életedből, A Dwirinthalenék kapnak egy gyilkost, én pedig egy összeköttetőt a családjukkal. Mindenki jól jár. *Jelenti ki tárgyilagosan a harcos. Valóban pont jókor jött Elwyrien terve, hogy támogatókat keressen alvilági ügyleteihez. Az pedig, hogy őt is hajlandó bevenni ezekbe az ügyletekbe nem csak hogy megtisztelő, de igazán jövedelmező is számára. Új korszak kezdődhet mindkettejük életében.*
- Azért ne becsüld le az őröket. *Inti óvatosságra a nőt, miközben keresztbe fonja karjai mellkasa előtt.* Lehet, hogy még nem jártak sikerrel, de ez nem biztosít semmiről. Csak a titokzatosságod és a rejtőzködésed mentett meg az akasztófától, és ezt gondolom te is tudod. *Folytatja a harcos. ~Persze hogy tudja, okos lány ez az Elwyrien. Okosabb mint az őrség, az már biztos.~* Viszont ügyelj arra, hogy ez így is maradjon. Mikor azok a szörnyű dolgok történtek a városban és a nővéredet a tömlöcbe zárták, de odarohantál hogy kimentsd. *Emlékszik vissza Turrog.* Sikerrel jártál ez nem kétséges, azonban nagyon sok figyelő szemet is magadra irányítottál. Manapság már nem igen lehetne egy ilyet eljátszani. *Állapítja meg álláspontját a törp. Nem mintha kételkedne Elwyrien képességeiben. Sőt! Pontosan tudja, hogy mire képes a nő, hogyha el akar valamit érni... De Turrog ettől még igyekszik őt a realitás talaján tartani.* A város megváltozott. Sötétebb és keményebb lett. Lehet, hogy mostanában nem éri olyan sok nem evilági fenyegetés mint annak idején, de talán a mi síkunkról érkező veszedelmek még félelmetesebbek. *Vonja le bölcsen. Fejét kissé lebiggyeszti, és a szürkés kőpadlóra néz. ~De meddig fog ez így maradni? Valami jön, valami közeledik, és aki ezt tagadja, az csak azért teszi mert fél.~ Derengnek sötét gondolatok a fejében. Nem tudja pontosan, miféle veszély közeledik a város felé, azonban abban biztos, hogy jobb ha különösen figyel és vigyáz mindenre. Senki sem tudhatja, mi történhet manapság.*
1361. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:04:56
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:04:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Az, hogy Turrog esetlegesen nem kedveli a sötételfeket, Elwyrien számára valahol magától értetődő. Tekintettel arra, hogy a két faj között a múltban akadtak ellentétek, melyeket az esetek túlnyomó többségében fegyverrel és vérrel intéztek el, cseppet sem meglepő. Ugyanakkor a nő számára irreleváns dolog, hiszen ő maga nem feltétlenül tesz különbséget az egyes fajok között. Nyilvánvalóan tisztában van az anatómiai különbségekkel, de mint hogy önmagát minden más faj fölé emeli, számára mind egyformák: mindet meg tudja ölni.*
-Ezt nem csodálom.*válaszol vigyorogva a törpnek. Még ő maga sem biztos abban, hogy ismeri önmagát, nem is várja hát el senki mástól ugyanezt. Sőt, minél kiismerhetetlenebb, annál jobb, annál inkább védve van, mivel kiszámíthatatlan az ellenségei számára. Bár a törp harcos távolról sem az ellensége, nem talál semmi kifogásolnivalót abban, hogy a törp nem tudja hova tenni bizonyos dolgait. S ami azt illeti, mielőtt Turrogot megismerte volna, ő sem gondolt volna arra, hogy egy törp lesz a legnagyobb szövetségese. Sőt, korábban nevetségesnek és abszurdnak találta volna ezt az elrugaszkodott gondolatot.*
-Egy képzett gyilkos mindenkinek jól jön.*vonja meg a vállát félig-meddig egyetértően.*
-Elég sokan tartanának igényt a szolgálataimra, s megvan az a privilégiumom, hogy én döntöm el, kinek ajánlom azt fel. Ez pedig komoly fegyvertény a kezemben.*teszi még hozzá.*
-Nem feltétlenül akarom egyelőre felfedni előtte a kilétem.*ért egyet a törppel.*
-Magam is arra gondoltam, hogy a nővérem szerepét meghagyom egyfajta alteregónak, tekintettel arra, hogy rajtad kívül évek óta senki nem láthatta az arcomat. Erunielként megjelenhetek a nyilvánosság előtt.*fejti ki a saját nézőpontját is, ami nagyjából egyezik Turrogéval.*
-Így is évek óta a nyomomban van mindenki, bár ennek az utóbbi időben egyre kevesebb jelét tapasztaltam. Mintha az őrség letett volna arról, hogy elkapjanak. Persze tudom, ez pillanatnyilag annak köszönhető, hogy azt hiszik, még játékban vagyok.*mondja kuncogva. Erősen kételkedik abban, hogy valaha is komoly fenyegetésként kellene tekintenie a városőrségre, vagy éppen a feldühödött csőcselékre. Az évek múltával nemhogy koptak volna a képességei, inkább egyre jobb lett, egyre kifinomultabb. Persze nem jön rosszul a paranoiája sem abban, hogy mindig résen van.*
*Az, hogy Turrog esetlegesen nem kedveli a sötételfeket, Elwyrien számára valahol magától értetődő. Tekintettel arra, hogy a két faj között a múltban akadtak ellentétek, melyeket az esetek túlnyomó többségében fegyverrel és vérrel intéztek el, cseppet sem meglepő. Ugyanakkor a nő számára irreleváns dolog, hiszen ő maga nem feltétlenül tesz különbséget az egyes fajok között. Nyilvánvalóan tisztában van az anatómiai különbségekkel, de mint hogy önmagát minden más faj fölé emeli, számára mind egyformák: mindet meg tudja ölni.*
-Ezt nem csodálom.*válaszol vigyorogva a törpnek. Még ő maga sem biztos abban, hogy ismeri önmagát, nem is várja hát el senki mástól ugyanezt. Sőt, minél kiismerhetetlenebb, annál jobb, annál inkább védve van, mivel kiszámíthatatlan az ellenségei számára. Bár a törp harcos távolról sem az ellensége, nem talál semmi kifogásolnivalót abban, hogy a törp nem tudja hova tenni bizonyos dolgait. S ami azt illeti, mielőtt Turrogot megismerte volna, ő sem gondolt volna arra, hogy egy törp lesz a legnagyobb szövetségese. Sőt, korábban nevetségesnek és abszurdnak találta volna ezt az elrugaszkodott gondolatot.*
-Egy képzett gyilkos mindenkinek jól jön.*vonja meg a vállát félig-meddig egyetértően.*
-Elég sokan tartanának igényt a szolgálataimra, s megvan az a privilégiumom, hogy én döntöm el, kinek ajánlom azt fel. Ez pedig komoly fegyvertény a kezemben.*teszi még hozzá.*
-Nem feltétlenül akarom egyelőre felfedni előtte a kilétem.*ért egyet a törppel.*
-Magam is arra gondoltam, hogy a nővérem szerepét meghagyom egyfajta alteregónak, tekintettel arra, hogy rajtad kívül évek óta senki nem láthatta az arcomat. Erunielként megjelenhetek a nyilvánosság előtt.*fejti ki a saját nézőpontját is, ami nagyjából egyezik Turrogéval.*
-Így is évek óta a nyomomban van mindenki, bár ennek az utóbbi időben egyre kevesebb jelét tapasztaltam. Mintha az őrség letett volna arról, hogy elkapjanak. Persze tudom, ez pillanatnyilag annak köszönhető, hogy azt hiszik, még játékban vagyok.*mondja kuncogva. Erősen kételkedik abban, hogy valaha is komoly fenyegetésként kellene tekintenie a városőrségre, vagy éppen a feldühödött csőcselékre. Az évek múltával nemhogy koptak volna a képességei, inkább egyre jobb lett, egyre kifinomultabb. Persze nem jön rosszul a paranoiája sem abban, hogy mindig résen van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870