Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-17 13:44:30
Üzenet elküldve: 2014-03-17 13:44:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A törpnek mélységesen igaza van. Acrywae nem kegyelmes istennő, legkevésbé sem. Sőt, talán az univerzum legkegyetlenebb istensége, aki nem tűri a gyengeséget, semmilyen formában. Elwyriennek pedig gondolkodás nélkül kell minden parancsát követnie, ha valaha is az Örök Várakozás Csarnokába akar kerülni, s viszont akarja látni testvérét. Talán az egyetlen, akihez valaha bármilyen érzelmi kötelék fűzte, s ironikus módon éppen ez az érzelmi kötelék volt, mely Erazziel végét okozta, mikor feláldozták az istennőnek Arthenior védelme érdekében. Ez a város vérrel tartozik neki, Elwyriennek pedig feltett szándéka, hogy behajtja a tartozást. Eljön még az éjszaka, mikor vérrel fogja beborítani Arthenior utcáit... De erre még várni kell. Viszont most esélye van arra, hogy magasabbra jusson, mint eddig bármikor, és feltett szándéka, hogy megragadja az alkalmat.*
-Egy négy fős csapat csinálta. Láttam őket, de ők nem láthattak engem. Legalábbis az arcomat semmiképpen sem, legfeljebb egy sötét alakot a tetőn.*kezd bele a dolog fejtegetésébe Elwy. Nincs oka rá, hogy bármilyen információt elhallgasson a törp elől, elvégre mindketten azonos mértékben részesednek az esetleges jutalomból, viszont így a kockázat is kétfelé oszlik, ami a nő részéről abszolút elfogadható.*
-Három megtermett férfi, a ruházatuk alapján nem városiak, inkább valami barbár törzs tagjai lehetnek. Velük volt egy tündér férfi is, az ő ruhája jóval kifinomultabb volt. Megjegyeztem az arcukat, bárhol felismerem őket, ha látom.*közli hát bajtársával az általa ismert adatokat.*
-Azt, hogy a megégett férfi mennyit tud, egyelőre nem tudhatom. Ezért akarom egyenesen tőle megkérdezni. Nincs rá sok esély, hogy túléli, én pedig gyors, fájdalommentes halált ígérhetek neki, ha segít nekünk. Ez a legkevesebb, amit megérdemel, amennyiben használható információval szolgál.*teszi még hozzá, majd egy pillanatra elhallgat, s elgondolkozik.*
-Követtem a csapatot, amint elmenekültek a városból. Az alapján, ahol az erdőbe léptek, minden valószínűség szerint a kikötő felé indultak, tehát ott kell kezdjük a keresést. Egy ilyen szedett-vedett kompánia elég nagy feltűnést kelt, de ha szét is váltak -amire minden esély megvan- akkor sem bujkálhatnak örökké. Valahol el kell adniuk a zsákmányt, amit elvittek. Láttam, hogy zsákokat kötöztek a lovakra, azt pedig csak a kikötőben értékesíthetik.*magyarázza elmerengve.*
*A törpnek mélységesen igaza van. Acrywae nem kegyelmes istennő, legkevésbé sem. Sőt, talán az univerzum legkegyetlenebb istensége, aki nem tűri a gyengeséget, semmilyen formában. Elwyriennek pedig gondolkodás nélkül kell minden parancsát követnie, ha valaha is az Örök Várakozás Csarnokába akar kerülni, s viszont akarja látni testvérét. Talán az egyetlen, akihez valaha bármilyen érzelmi kötelék fűzte, s ironikus módon éppen ez az érzelmi kötelék volt, mely Erazziel végét okozta, mikor feláldozták az istennőnek Arthenior védelme érdekében. Ez a város vérrel tartozik neki, Elwyriennek pedig feltett szándéka, hogy behajtja a tartozást. Eljön még az éjszaka, mikor vérrel fogja beborítani Arthenior utcáit... De erre még várni kell. Viszont most esélye van arra, hogy magasabbra jusson, mint eddig bármikor, és feltett szándéka, hogy megragadja az alkalmat.*
-Egy négy fős csapat csinálta. Láttam őket, de ők nem láthattak engem. Legalábbis az arcomat semmiképpen sem, legfeljebb egy sötét alakot a tetőn.*kezd bele a dolog fejtegetésébe Elwy. Nincs oka rá, hogy bármilyen információt elhallgasson a törp elől, elvégre mindketten azonos mértékben részesednek az esetleges jutalomból, viszont így a kockázat is kétfelé oszlik, ami a nő részéről abszolút elfogadható.*
-Három megtermett férfi, a ruházatuk alapján nem városiak, inkább valami barbár törzs tagjai lehetnek. Velük volt egy tündér férfi is, az ő ruhája jóval kifinomultabb volt. Megjegyeztem az arcukat, bárhol felismerem őket, ha látom.*közli hát bajtársával az általa ismert adatokat.*
-Azt, hogy a megégett férfi mennyit tud, egyelőre nem tudhatom. Ezért akarom egyenesen tőle megkérdezni. Nincs rá sok esély, hogy túléli, én pedig gyors, fájdalommentes halált ígérhetek neki, ha segít nekünk. Ez a legkevesebb, amit megérdemel, amennyiben használható információval szolgál.*teszi még hozzá, majd egy pillanatra elhallgat, s elgondolkozik.*
-Követtem a csapatot, amint elmenekültek a városból. Az alapján, ahol az erdőbe léptek, minden valószínűség szerint a kikötő felé indultak, tehát ott kell kezdjük a keresést. Egy ilyen szedett-vedett kompánia elég nagy feltűnést kelt, de ha szét is váltak -amire minden esély megvan- akkor sem bujkálhatnak örökké. Valahol el kell adniuk a zsákmányt, amit elvittek. Láttam, hogy zsákokat kötöztek a lovakra, azt pedig csak a kikötőben értékesíthetik.*magyarázza elmerengve.*
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-17 11:53:24
Üzenet elküldve: 2014-03-17 11:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog keresztbe fonja kezeit vértje előtt.*
- Az istennőd nem éppen kegyelmes. Bár, talán jobban járunk így, hogy a te kezeidet használja a sajátjai helyet.* Válaszol mély hangján.* Azt pedig te is jól tudod, hogy senkitől sem tűröm meg, hogy bírálja a döntéseimet. Sajnos, ezek a fattyak egyre bátrabbak.* A törpe leereszti kezeit. Páncélja és egyéb felszerelései halkan csendülnek meg a mozdulat után. Elwyrien szavai nehezen hihetőek, azonban a mélységi teljes bizalmát élvezi Turrognak. A harcos nem kételkedik benne, hogy valóban igaz minden szó, amit Elwyrien kiejt maszk mögé rejtett száján. Harcos komorabb arcot ölt, majd végig simítja szakállát vet egy sanda pillantást az ajtók felé.* Városőrség, tanácsosok... Szóval felbujtás. Ármánykodás és szervezkedés életek árán, vér árán.* Turrog finoman szól.* Nagy hibát vétettek az elkövetők. Nem is tudják, miféle csatába keveredtek. *Be kell látnia, mindkettejük neve ismert Artheniorban, habár különböző dolgokért. Míg ő mondhatni 'köztiszteletben' áll tetteiért, Elwyrient félik és körözik. Annyira különböznének? Gyilkolnak, harcolnak, küzdenek. Acél acélon, vér véren... És mégis. Míg egyikőjük felemelt fejjel sétálhat az utcán, vagy pihenhet a templomban, a másikójuk maszk mögé búja, sikátorokban és tetőkön osonva olt ki újabb és újabb életeket. Ennyire különböznének? Elwyrien eltakart mosolya csak még erősebbé teszi benne ezt az érzést. Ő is ilyen volna?* Őrültek voltak. Őrültek, és ez most az életükbe fog kerülni.* Fejezi be halkan a harcos.* Mit gondolsz, a sebesült mennyit tudhat róluk? Te mit láttál? Hányan voltak, mifélék?
*Turrog keresztbe fonja kezeit vértje előtt.*
- Az istennőd nem éppen kegyelmes. Bár, talán jobban járunk így, hogy a te kezeidet használja a sajátjai helyet.* Válaszol mély hangján.* Azt pedig te is jól tudod, hogy senkitől sem tűröm meg, hogy bírálja a döntéseimet. Sajnos, ezek a fattyak egyre bátrabbak.* A törpe leereszti kezeit. Páncélja és egyéb felszerelései halkan csendülnek meg a mozdulat után. Elwyrien szavai nehezen hihetőek, azonban a mélységi teljes bizalmát élvezi Turrognak. A harcos nem kételkedik benne, hogy valóban igaz minden szó, amit Elwyrien kiejt maszk mögé rejtett száján. Harcos komorabb arcot ölt, majd végig simítja szakállát vet egy sanda pillantást az ajtók felé.* Városőrség, tanácsosok... Szóval felbujtás. Ármánykodás és szervezkedés életek árán, vér árán.* Turrog finoman szól.* Nagy hibát vétettek az elkövetők. Nem is tudják, miféle csatába keveredtek. *Be kell látnia, mindkettejük neve ismert Artheniorban, habár különböző dolgokért. Míg ő mondhatni 'köztiszteletben' áll tetteiért, Elwyrient félik és körözik. Annyira különböznének? Gyilkolnak, harcolnak, küzdenek. Acél acélon, vér véren... És mégis. Míg egyikőjük felemelt fejjel sétálhat az utcán, vagy pihenhet a templomban, a másikójuk maszk mögé búja, sikátorokban és tetőkön osonva olt ki újabb és újabb életeket. Ennyire különböznének? Elwyrien eltakart mosolya csak még erősebbé teszi benne ezt az érzést. Ő is ilyen volna?* Őrültek voltak. Őrültek, és ez most az életükbe fog kerülni.* Fejezi be halkan a harcos.* Mit gondolsz, a sebesült mennyit tudhat róluk? Te mit láttál? Hányan voltak, mifélék?
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-17 00:08:02
Üzenet elküldve: 2014-03-17 00:08:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien halkan felkuncog Turrog replikáján. Minden valószínűség szerint senki másnak nem hagyná, hogy kétségbe vonja akár egyetlen túlzó mondatát is, de a törp más. Más annyiban, hogy mindketten a másik hasznára lehetnek, s ez talán szorosabb kötelék két harcos között, mint bármilyen félreértelmezett igazságérzet, vagy bajtársiasság. A nőt ugyan hidegen hagyják a földi javak, a hatalom viszont legkevésbé sem. S mi jelentene nagyobb hatalmat annál, hogy mások élete felett dönthet? Már pedig ezt teszi, amióta az eszét tudja, s a döntése ellen nincs fellebbezés. Ha valakit meg akar ölni, akkor az meg fog halni. Méghozzá igen erőszakos, és általában meglehetősen mocskos módon.*
-Ha a város lángra kap, s több százan halnak meg, akkor több száz élet kioltását vették el tőlem. Az ÉN városomban.*jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangnemben.*
-Nincs az az istenség, aki megkérdőjelezhetné a döntéseim, mert azok az én istennőmtől származnak.*zárja a dolgot rövidre. Ettől a szent meggyőződéstől senki, az ég egy adta világon nem tudná eltántorítani, s bolond volna, ki megpróbálná.*
-Te talán eltűröd bárkitől is, hogy megkérdőjelezze a döntéseid?*kérdi fejét oldalra billentve, a törpöt fixírozva tekintetével. Egészen bizonyos afelől, hogy a törp sem viselne el ilyesfajta bírálatot senki élő ember fiától, és ez így van rendjén.*
-El is vártam, hogy részt vegyél benne. Ami azt illeti, ebben az ügyben szinte mindenkit a saját oldalunkra állíthatunk. A városőrség egészen biztosan nyomozni fog, s mi megkönnyíthetjük a dolgukat, arról nem is beszélve, hogy bizonyára Consiglio tanácsos urat is érdekelni fogja, ki akarta felgyújtani a várost, a többi tanácstaggal egyetemben. Csak egy bolond nem használná ki a kínálkozó alkalmat. Másfelől viszont, mindenki fizet valakinek. A becsüs is valaki érdekeit szolgálta az alvilágban, épp csak meg kell találni a megfelelő füleket, melyekbe suttogni kell, a többit pedig rábízni a sorsra.*vigyorodik el, amit persze a törp nem láthat a maszktól, mely arcának vonásait fedi, de nem is lényeges.*
-A sors pedig, mint tudjuk, kegyetlen istennő. Bárkik is voltak azok a halálraítéltek, kik ilyen balga módon önbíráskodni akartak egy város felett, keservesen el fogják átkozni a percet, mikor a fáklyát a kezükbe vették.*mondja meggyőződéssel, majd visszalép az árnyak közé.*
-Hamarosan itt lesznek a sebesülttel. Bár lassan haladnak a hordággyal, sietnek, hogy minden használható információt kiszedjenek belőle, s az ő ideje rohamosan fogy.
*Elwyrien halkan felkuncog Turrog replikáján. Minden valószínűség szerint senki másnak nem hagyná, hogy kétségbe vonja akár egyetlen túlzó mondatát is, de a törp más. Más annyiban, hogy mindketten a másik hasznára lehetnek, s ez talán szorosabb kötelék két harcos között, mint bármilyen félreértelmezett igazságérzet, vagy bajtársiasság. A nőt ugyan hidegen hagyják a földi javak, a hatalom viszont legkevésbé sem. S mi jelentene nagyobb hatalmat annál, hogy mások élete felett dönthet? Már pedig ezt teszi, amióta az eszét tudja, s a döntése ellen nincs fellebbezés. Ha valakit meg akar ölni, akkor az meg fog halni. Méghozzá igen erőszakos, és általában meglehetősen mocskos módon.*
-Ha a város lángra kap, s több százan halnak meg, akkor több száz élet kioltását vették el tőlem. Az ÉN városomban.*jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangnemben.*
-Nincs az az istenség, aki megkérdőjelezhetné a döntéseim, mert azok az én istennőmtől származnak.*zárja a dolgot rövidre. Ettől a szent meggyőződéstől senki, az ég egy adta világon nem tudná eltántorítani, s bolond volna, ki megpróbálná.*
-Te talán eltűröd bárkitől is, hogy megkérdőjelezze a döntéseid?*kérdi fejét oldalra billentve, a törpöt fixírozva tekintetével. Egészen bizonyos afelől, hogy a törp sem viselne el ilyesfajta bírálatot senki élő ember fiától, és ez így van rendjén.*
-El is vártam, hogy részt vegyél benne. Ami azt illeti, ebben az ügyben szinte mindenkit a saját oldalunkra állíthatunk. A városőrség egészen biztosan nyomozni fog, s mi megkönnyíthetjük a dolgukat, arról nem is beszélve, hogy bizonyára Consiglio tanácsos urat is érdekelni fogja, ki akarta felgyújtani a várost, a többi tanácstaggal egyetemben. Csak egy bolond nem használná ki a kínálkozó alkalmat. Másfelől viszont, mindenki fizet valakinek. A becsüs is valaki érdekeit szolgálta az alvilágban, épp csak meg kell találni a megfelelő füleket, melyekbe suttogni kell, a többit pedig rábízni a sorsra.*vigyorodik el, amit persze a törp nem láthat a maszktól, mely arcának vonásait fedi, de nem is lényeges.*
-A sors pedig, mint tudjuk, kegyetlen istennő. Bárkik is voltak azok a halálraítéltek, kik ilyen balga módon önbíráskodni akartak egy város felett, keservesen el fogják átkozni a percet, mikor a fáklyát a kezükbe vették.*mondja meggyőződéssel, majd visszalép az árnyak közé.*
-Hamarosan itt lesznek a sebesülttel. Bár lassan haladnak a hordággyal, sietnek, hogy minden használható információt kiszedjenek belőle, s az ő ideje rohamosan fogy.
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 23:50:38
Üzenet elküldve: 2014-03-16 23:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*A törpe szájára furcsa vigyor kúszik, ahogy meghallja a mélységi hangját. Nem is lehetett volna hangzatosabb megjelenést kitalálni Elwyriennek, mint hogy nem jelenik meg. A falról visszaverődő szavak tökéletesen tükrözik a sötétben megbúvó gyilkos lelkét. Turrog jól gondolta. Sejtette, hogy nem a nő okozta a tüzet. Ő sokkal csendesebb módszerekhez van szokva, ha megakart volna ölni valakit, akkor azt akár teljes csendben tette volna, hogy csak ő és áldozat tudjon a gyilkolásról... Vagy akár az áldozat sem. Mi tagadás, Elwyrien kétség kívül páratlan a művészetében. Kicsit sem lepi meg a nő indulatossága, hiszen a vétkesek egyértelműen nagy hibát követtek el. Nem csak, hogy rossz felségterületen munkálkodtak, de még olyan módszerekkel is, amiket még Elwyrien, Arthenior talán legőrültebb gyilkosa is megvet. Miféle ember tesz ilyet?*
- Minek nevezhetnénk őket? Szerencsétleneknek, azt hiszem.* Jegyzi meg, miközben a mélységi kihallgatási módszereit idézi fel magában. Sokat dolgozott már a nővel, harcolt az oldalán, éppen ezért tudja, hogy soha nem akar ellene fordulni.* Az élet feletti döntés joga?* Kérdezi hitetlenül mikor a nő kilép a sötétségből.* Mikor is lettél istenség, Elwyrien?* Kérdezi kissé gúnyos mosollyal az arcán. Nem sértegeti a nőt, csak próbálja visszatartani az őrültségtől. Senki hasznára nem válna (sőt, inkább csak még veszélyesebb lenne) ha a mélységi egyik napról a másikra mindenhatónak hinné magát. Sok-sok fej hullana, az biztos.* Viszont a haszon pontosan az a szó, ami még a leghitetlenebb embert is meggyőzi az istenségekről. Sosem árt egy kevés arany, ezt mindkettőnk pontosan tudja.* Folytatja kapzsin.* Így, ha nem veszed sértésnek, segédkezem a kihallgatásban. Kevesebb kockázat, tudod hogy megy ez.* Turrog mélyen a mélységi szemébe néz. Pontosan tudják, hogy megy ez. Ezek sötét ügyek, azok közt sem azok, amik könnyűnek ígérkeznek.* Igazságtétel, bosszúhadjárat, mások koncoltatása, ugyan. Veszélyes ügyekbe bonyolódunk, Elwyrien... De amit meg kell tennie, azt meg kell tenni, igaz?* Kérdezi félmosollyal az arcán, majd az ajtó felé néz.* Mit gondolsz, mennyi időnk van addig, amíg ideérnek?
*A törpe szájára furcsa vigyor kúszik, ahogy meghallja a mélységi hangját. Nem is lehetett volna hangzatosabb megjelenést kitalálni Elwyriennek, mint hogy nem jelenik meg. A falról visszaverődő szavak tökéletesen tükrözik a sötétben megbúvó gyilkos lelkét. Turrog jól gondolta. Sejtette, hogy nem a nő okozta a tüzet. Ő sokkal csendesebb módszerekhez van szokva, ha megakart volna ölni valakit, akkor azt akár teljes csendben tette volna, hogy csak ő és áldozat tudjon a gyilkolásról... Vagy akár az áldozat sem. Mi tagadás, Elwyrien kétség kívül páratlan a művészetében. Kicsit sem lepi meg a nő indulatossága, hiszen a vétkesek egyértelműen nagy hibát követtek el. Nem csak, hogy rossz felségterületen munkálkodtak, de még olyan módszerekkel is, amiket még Elwyrien, Arthenior talán legőrültebb gyilkosa is megvet. Miféle ember tesz ilyet?*
- Minek nevezhetnénk őket? Szerencsétleneknek, azt hiszem.* Jegyzi meg, miközben a mélységi kihallgatási módszereit idézi fel magában. Sokat dolgozott már a nővel, harcolt az oldalán, éppen ezért tudja, hogy soha nem akar ellene fordulni.* Az élet feletti döntés joga?* Kérdezi hitetlenül mikor a nő kilép a sötétségből.* Mikor is lettél istenség, Elwyrien?* Kérdezi kissé gúnyos mosollyal az arcán. Nem sértegeti a nőt, csak próbálja visszatartani az őrültségtől. Senki hasznára nem válna (sőt, inkább csak még veszélyesebb lenne) ha a mélységi egyik napról a másikra mindenhatónak hinné magát. Sok-sok fej hullana, az biztos.* Viszont a haszon pontosan az a szó, ami még a leghitetlenebb embert is meggyőzi az istenségekről. Sosem árt egy kevés arany, ezt mindkettőnk pontosan tudja.* Folytatja kapzsin.* Így, ha nem veszed sértésnek, segédkezem a kihallgatásban. Kevesebb kockázat, tudod hogy megy ez.* Turrog mélyen a mélységi szemébe néz. Pontosan tudják, hogy megy ez. Ezek sötét ügyek, azok közt sem azok, amik könnyűnek ígérkeznek.* Igazságtétel, bosszúhadjárat, mások koncoltatása, ugyan. Veszélyes ügyekbe bonyolódunk, Elwyrien... De amit meg kell tennie, azt meg kell tenni, igaz?* Kérdezi félmosollyal az arcán, majd az ajtó felé néz.* Mit gondolsz, mennyi időnk van addig, amíg ideérnek?
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 21:48:31
Üzenet elküldve: 2014-03-16 21:48:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Árnyak közé rejtőzve vár, egybeolvadva a homállyal a sötételf gyilkos, s nem is kell oly soká várnia. Mozgást észlel a templomban, ám csakhamar rá kell jönnie arra is, hogy még mindig nem a várt csapat érkezett, hanem Turrog, régi társa a bajban. Persze örül neki, a maga módján, de egyelőre jobban örülne annak, ha mielőbb fültanúja lehetne a megégett férfi végső vallomásának. Ettől függetlenül sem árthat az, ha a törp harcos a közelben van, elvégre a templom önmagában véve is veszélyes terep a gyilkos számára, hiszen a papok nyilvánvalóan nem kedvelik őt. Már ha egyáltalán tudják, ki ő, s tudatában vannak annak is, hogy ő tizedelte meg soraikat az évek során, de Elwyrien mindig a legrosszabból indul ki. Akkor csak pozitívan csalódhat. Ez nem afféle pesszimizmus, vagy paranoia, egyszerű, tárgyilagos óvatosság, amellyel mindent és mindenkit kezel maga körül. Még Turrogot is, pedig ha volna olyan élőlény, akire (komoly túlzással...) azt lehetne mondani, hogy a nő bízik benne, akkor az bizony a sokat látott törp vitéz lenne.
Annak a kérdésnek már sokkal kevésbé örül, melyet Turrog épp az imént intézett, nyilvánvalóan hozzá, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem látja őt.*
-Ne légy nevetséges.*válaszol Elwyrien némileg megvető hangnemben. Hangjának jéghideg dallama visszhangot vet a templom falai között, éppen ezért nem tudná megmondani, hogy a törp vajon rájön-e arra, hol is lapul éppen. De nem kell rájönnie, éppen elég, ha tudja: ott van.*
-Nem az én stílusom. Aki ezt tette, vagy elrendelte, az éppoly kisstílű, gyáva félkegyelmű, mint akit üldözünk. Sőt, még rosszabb, mert tettük következményeibe egy pillanatig sem gondoltak bele. Ha rám mondják, hogy őrült vagyok, őket minek neveznék?*most először vetül érzelem a nő hangjába, a gúnyon és megvetésen kívül. Dühös, mert számára sértés volt az, hogy az ő vadászterületén belül ilyen legalja módszerrel próbálkozott néhány útszéli szuka fattya.*
-Tudni akarom kik voltak, ezért akarok beszélni azzal, kit az égő házból kihoztak. Nem tűröm, hogy a saját városomban sértegessen pár ostoba barom azzal, hogy el akarja venni tőlem az élet feletti döntés jogát.*teszi még hozzá, majd kihúzva magát előrébb lép, ahol a félhomályban kivehető lesz a törp számára az alakja.*
-Néhány fontos ember tyúkszemére alaposan ráléptek, nekem pedig feltett szándékom, hogy átadjam őket nekik, s széles vigyorral nézzem végig, ahogy felkoncolják őket. Még hasznot is húzhatunk belőle.*fejti ki a számára igen nyilvánvaló okfejtést a törpnek.*
*Árnyak közé rejtőzve vár, egybeolvadva a homállyal a sötételf gyilkos, s nem is kell oly soká várnia. Mozgást észlel a templomban, ám csakhamar rá kell jönnie arra is, hogy még mindig nem a várt csapat érkezett, hanem Turrog, régi társa a bajban. Persze örül neki, a maga módján, de egyelőre jobban örülne annak, ha mielőbb fültanúja lehetne a megégett férfi végső vallomásának. Ettől függetlenül sem árthat az, ha a törp harcos a közelben van, elvégre a templom önmagában véve is veszélyes terep a gyilkos számára, hiszen a papok nyilvánvalóan nem kedvelik őt. Már ha egyáltalán tudják, ki ő, s tudatában vannak annak is, hogy ő tizedelte meg soraikat az évek során, de Elwyrien mindig a legrosszabból indul ki. Akkor csak pozitívan csalódhat. Ez nem afféle pesszimizmus, vagy paranoia, egyszerű, tárgyilagos óvatosság, amellyel mindent és mindenkit kezel maga körül. Még Turrogot is, pedig ha volna olyan élőlény, akire (komoly túlzással...) azt lehetne mondani, hogy a nő bízik benne, akkor az bizony a sokat látott törp vitéz lenne.
Annak a kérdésnek már sokkal kevésbé örül, melyet Turrog épp az imént intézett, nyilvánvalóan hozzá, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem látja őt.*
-Ne légy nevetséges.*válaszol Elwyrien némileg megvető hangnemben. Hangjának jéghideg dallama visszhangot vet a templom falai között, éppen ezért nem tudná megmondani, hogy a törp vajon rájön-e arra, hol is lapul éppen. De nem kell rájönnie, éppen elég, ha tudja: ott van.*
-Nem az én stílusom. Aki ezt tette, vagy elrendelte, az éppoly kisstílű, gyáva félkegyelmű, mint akit üldözünk. Sőt, még rosszabb, mert tettük következményeibe egy pillanatig sem gondoltak bele. Ha rám mondják, hogy őrült vagyok, őket minek neveznék?*most először vetül érzelem a nő hangjába, a gúnyon és megvetésen kívül. Dühös, mert számára sértés volt az, hogy az ő vadászterületén belül ilyen legalja módszerrel próbálkozott néhány útszéli szuka fattya.*
-Tudni akarom kik voltak, ezért akarok beszélni azzal, kit az égő házból kihoztak. Nem tűröm, hogy a saját városomban sértegessen pár ostoba barom azzal, hogy el akarja venni tőlem az élet feletti döntés jogát.*teszi még hozzá, majd kihúzva magát előrébb lép, ahol a félhomályban kivehető lesz a törp számára az alakja.*
-Néhány fontos ember tyúkszemére alaposan ráléptek, nekem pedig feltett szándékom, hogy átadjam őket nekik, s széles vigyorral nézzem végig, ahogy felkoncolják őket. Még hasznot is húzhatunk belőle.*fejti ki a számára igen nyilvánvaló okfejtést a törpnek.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 20:37:15
Üzenet elküldve: 2014-03-16 20:37:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog hamarabb érkezik meg a templomba, mint a sebesültet szállító őrök. Persze, ez várható volt, hiszen nehéz egy hordággyal végig futni a városon, vigyázva arra, hogy ne essen nagyobb baja a sérültnek. A harcos nem törődik ezzel, hiszen számára csak az fontos, hogy megtudja amit akar. Ha Elwyriennek köze volt a tűzhöz, akkor sajnos nagy esély van rá, hogy ő is előbb vagy utóbb bele fog keveredni ebbe. Mostanság sokszor akad össze a mélységi és Turrog sorsának fonala. A harcos érzi, hogy valami nagy közeledik. Valami egészen nagy, ami sok mindent megváltoztathat. Ezért kell most igazán vigyáznia. Nem csak neki, hanem minden egyes embernek, elfnek és egyéb fajnak, akik pengét forgatnak és mágiát suttognak. A törpe finoman körbepillant a templom tágas termében, majd sandán végig méri a sötét sarkokat. Még nem látja a mélységit, ezért kemény hangján megszólal.*
- A gyújtogatás a te kezed munkája?* Kérdezi Turrog, majd megfordul. Figyel, honnan jön majd a válasz.*
*Turrog hamarabb érkezik meg a templomba, mint a sebesültet szállító őrök. Persze, ez várható volt, hiszen nehéz egy hordággyal végig futni a városon, vigyázva arra, hogy ne essen nagyobb baja a sérültnek. A harcos nem törődik ezzel, hiszen számára csak az fontos, hogy megtudja amit akar. Ha Elwyriennek köze volt a tűzhöz, akkor sajnos nagy esély van rá, hogy ő is előbb vagy utóbb bele fog keveredni ebbe. Mostanság sokszor akad össze a mélységi és Turrog sorsának fonala. A harcos érzi, hogy valami nagy közeledik. Valami egészen nagy, ami sok mindent megváltoztathat. Ezért kell most igazán vigyáznia. Nem csak neki, hanem minden egyes embernek, elfnek és egyéb fajnak, akik pengét forgatnak és mágiát suttognak. A törpe finoman körbepillant a templom tágas termében, majd sandán végig méri a sötét sarkokat. Még nem látja a mélységit, ezért kemény hangján megszólal.*
- A gyújtogatás a te kezed munkája?* Kérdezi Turrog, majd megfordul. Figyel, honnan jön majd a válasz.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 18:37:28
Üzenet elküldve: 2014-03-16 18:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Utálja ha kioktatják, főleg ha azt egy felszínitől kapja.*
- Minden felszínivel ellenséges vagyok! *Hajol közelebb a tündérhez halkabbra, fenyegetőbbre véve a hangját, miközben feljebb csúsztatja szeméről a kendőt, csak hogy a lány láthassa a gyilkos szikrákat, amiket az izzó lélektükrök szórnak magukból.
Nem vár választ, nem is akar választ, inkább gyorsan visszasimítja szemeire a fekete védelmet, és kisiet a gyermek után, mielőtt az még olyat tesz ami a mélységi nőstény ellenére van. Nagyon dühíti, hogy olyasmi történik, ami teljes mértékben az akarata ellenére van. Ehhez egyáltalán nincs hozzászokva.
A falnak támaszkodva figyeli a gyerekzsúrt, ahogy a kisgyerek szinte ugrál örömében mikor megeteti, és dögönyözi a fehér kancát.* ~Pihe?! Ennél cukibb nevet ki sem találhatott volna a tündérke.~ *Alig tud elfojtani egy mosolyt, ahogy elnézi a kis duót.*
- Honnan szereztél répát? *Lepődik meg, mikor végre eljut a tudatáig, hogy mit adott etetés céljából a gyerek kezébe. Aztán a kislány nem marad veszteg, már az ő csődörét akarja nyúzni.
Akaratlanul is védelmezőn megy a lovához, aki elkezdi a fejével böködni.* ~Ez meg játékos kedvében van, marha jó!~ *Forgatja a szemét az állat piszkálódására. Bizonyos értelemben igaza van Assának, ez az ember csak egy túlbuzgó kislány. Kíváncsi lenne mit szólna a tündérke, ha meglátná náluk az ilyen korabeli gyerekeket. Hát meglepődne a látványtól.*
- Neki még nincs neve, csak a fajtájának a nevét tudom nagyjából. *Simogatja meg az oldalát, majd folytatja.* Nekem nincs répám, de ha tépsz füvet, biztos örömmel eszi ki a kezedből, de csak óvatosan, nehogy leharapja az ujjad. *Vonja meg a vállát. Kivételesen nem gonoszságból, vagy megfélemlítésből beszél, csak ezek a lovak még nekik is újak, a kislány keze meg nagyon apró. Fene se tudja mennyire lesz finom a fekete csődör, ha egy ilyen apró tenyér nyújt felé egy kis csomó füvet. A felülésről egyelőre nem mond semmit, de ha Assa az engedélye nélkül kezd el majd tevékenykedni az biztos hogy odaugrik. Bár már egyre jobban kezd beletörődni a jelenlegi helyzetbe.*
*Utálja ha kioktatják, főleg ha azt egy felszínitől kapja.*
- Minden felszínivel ellenséges vagyok! *Hajol közelebb a tündérhez halkabbra, fenyegetőbbre véve a hangját, miközben feljebb csúsztatja szeméről a kendőt, csak hogy a lány láthassa a gyilkos szikrákat, amiket az izzó lélektükrök szórnak magukból.
Nem vár választ, nem is akar választ, inkább gyorsan visszasimítja szemeire a fekete védelmet, és kisiet a gyermek után, mielőtt az még olyat tesz ami a mélységi nőstény ellenére van. Nagyon dühíti, hogy olyasmi történik, ami teljes mértékben az akarata ellenére van. Ehhez egyáltalán nincs hozzászokva.
A falnak támaszkodva figyeli a gyerekzsúrt, ahogy a kisgyerek szinte ugrál örömében mikor megeteti, és dögönyözi a fehér kancát.* ~Pihe?! Ennél cukibb nevet ki sem találhatott volna a tündérke.~ *Alig tud elfojtani egy mosolyt, ahogy elnézi a kis duót.*
- Honnan szereztél répát? *Lepődik meg, mikor végre eljut a tudatáig, hogy mit adott etetés céljából a gyerek kezébe. Aztán a kislány nem marad veszteg, már az ő csődörét akarja nyúzni.
Akaratlanul is védelmezőn megy a lovához, aki elkezdi a fejével böködni.* ~Ez meg játékos kedvében van, marha jó!~ *Forgatja a szemét az állat piszkálódására. Bizonyos értelemben igaza van Assának, ez az ember csak egy túlbuzgó kislány. Kíváncsi lenne mit szólna a tündérke, ha meglátná náluk az ilyen korabeli gyerekeket. Hát meglepődne a látványtól.*
- Neki még nincs neve, csak a fajtájának a nevét tudom nagyjából. *Simogatja meg az oldalát, majd folytatja.* Nekem nincs répám, de ha tépsz füvet, biztos örömmel eszi ki a kezedből, de csak óvatosan, nehogy leharapja az ujjad. *Vonja meg a vállát. Kivételesen nem gonoszságból, vagy megfélemlítésből beszél, csak ezek a lovak még nekik is újak, a kislány keze meg nagyon apró. Fene se tudja mennyire lesz finom a fekete csődör, ha egy ilyen apró tenyér nyújt felé egy kis csomó füvet. A felülésről egyelőre nem mond semmit, de ha Assa az engedélye nélkül kezd el majd tevékenykedni az biztos hogy odaugrik. Bár már egyre jobban kezd beletörődni a jelenlegi helyzetbe.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 18:14:50
Üzenet elküldve: 2014-03-16 18:14:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A gyermek boldogan rohan előre. Assa Erfalodyhoz fordul.*
- Ez csak egy lelkes kislány. Ne légy ellenséges! Gondolom az elvitelen lopást értettél, de ez a felszínieknél csak annyit jelent, hogy örülne ha ilyen szép lova lenne.
*Odamegy a saját lovához.*
- Ő az én lovam, úgy hívják, hogy Pihe. Tessék, itt egy kis répa, a tenyeredet veszítsd ki, s úgy add oda neki! *A kislány örömmel ad egy kis csemegét az állatnak. Majd Assa felteszi a hófehér paripa hátára.*
- Jaj, de jó! Nagyon köszönöm. *Mondja boldogan a kislány, majd megkérdezi:*
- A feketét hogy hívják? Megetethetem azt is? Felülhetek rá?
*Assa kicsit tart Erfalody válaszától, reméli egy ilyen ártatlan, gyermeki kérdésre nem ránt tőrt vagy ilyesmi.*
*A gyermek boldogan rohan előre. Assa Erfalodyhoz fordul.*
- Ez csak egy lelkes kislány. Ne légy ellenséges! Gondolom az elvitelen lopást értettél, de ez a felszínieknél csak annyit jelent, hogy örülne ha ilyen szép lova lenne.
*Odamegy a saját lovához.*
- Ő az én lovam, úgy hívják, hogy Pihe. Tessék, itt egy kis répa, a tenyeredet veszítsd ki, s úgy add oda neki! *A kislány örömmel ad egy kis csemegét az állatnak. Majd Assa felteszi a hófehér paripa hátára.*
- Jaj, de jó! Nagyon köszönöm. *Mondja boldogan a kislány, majd megkérdezi:*
- A feketét hogy hívják? Megetethetem azt is? Felülhetek rá?
*Assa kicsit tart Erfalody válaszától, reméli egy ilyen ártatlan, gyermeki kérdésre nem ránt tőrt vagy ilyesmi.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 17:44:24
Üzenet elküldve: 2014-03-16 17:44:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Éppen csak befejezi a munkát, mikor hangos kopogások csapják meg a fülét.* ~Idejön!~ *Állapítja meg a hang közeledtéről. Nem telik bele pár másodperc, míg melléjük nem ér a gyermek, áradozva a kint látott lovakról. Mikor megemlíti, hogy elvinné valamelyiket, izzó düh árad szét a testében, persze ez nem látható az arcán (még).* ~Na szépen vagyunk, egy gyerek akarna meglopni!~ *Mérgelődik magában, de az még inkább dühíti, hogy a tündérlány még bele is megy a játékba. Ahogy rászegeződik a két kérdő szempár, ő látványosan kezd el játszani a kezében lévő véres dobótőrrel, szórakozottan pörgeti az ujjai között, izzó jégkristály szín szemeit egyik felszíniről a másikra kapva, semmitmondó arckifejezéssel.* ~Egy embergyerek...pompás! Gyerekeket nem szokásom ölni!~ *Már szinte dühöng a semmitmondó arckifejezés alatt, talán csak a szemeiben ég a jeges tűz. Pár pillanatnyi belső harc után felsóhajt, egy gyors ujjmozdulattal már a markában is van a tőr markolata és visszacsúsztatja a helyére. Még mindig nem felelve kezdi az újonnan levágott selyemsálat végigkötözni a szemén, amíg az ismét el nem éri a kívánt sötétséget.*
- Ha egyszer megtalálom azt a szerencsétlent, egy kocsi hátuljához kötve fogom hazáig vonszolni! *Morog magában, visszarántva fejére a csuklyáját, és a vállára kapva a táskáját. Az embergyerek mellett egy pillanat alatt felpattanva vár Assára. Talán most jobb is, hogy egyik felszíni sem látja jelenleg teljesen az arcát, és főleg a szemeit nem. Egyedül ki nem engedi a tündérlányt, félti a lovát, ráadásul esze ágában sincs hagyni, hogy a gyermek az övére felüljön. Ha meg csak a tündérkével menne ki, tuti sunyiban felültetné arra is, ha a gyerek sipákol.*
*Éppen csak befejezi a munkát, mikor hangos kopogások csapják meg a fülét.* ~Idejön!~ *Állapítja meg a hang közeledtéről. Nem telik bele pár másodperc, míg melléjük nem ér a gyermek, áradozva a kint látott lovakról. Mikor megemlíti, hogy elvinné valamelyiket, izzó düh árad szét a testében, persze ez nem látható az arcán (még).* ~Na szépen vagyunk, egy gyerek akarna meglopni!~ *Mérgelődik magában, de az még inkább dühíti, hogy a tündérlány még bele is megy a játékba. Ahogy rászegeződik a két kérdő szempár, ő látványosan kezd el játszani a kezében lévő véres dobótőrrel, szórakozottan pörgeti az ujjai között, izzó jégkristály szín szemeit egyik felszíniről a másikra kapva, semmitmondó arckifejezéssel.* ~Egy embergyerek...pompás! Gyerekeket nem szokásom ölni!~ *Már szinte dühöng a semmitmondó arckifejezés alatt, talán csak a szemeiben ég a jeges tűz. Pár pillanatnyi belső harc után felsóhajt, egy gyors ujjmozdulattal már a markában is van a tőr markolata és visszacsúsztatja a helyére. Még mindig nem felelve kezdi az újonnan levágott selyemsálat végigkötözni a szemén, amíg az ismét el nem éri a kívánt sötétséget.*
- Ha egyszer megtalálom azt a szerencsétlent, egy kocsi hátuljához kötve fogom hazáig vonszolni! *Morog magában, visszarántva fejére a csuklyáját, és a vállára kapva a táskáját. Az embergyerek mellett egy pillanat alatt felpattanva vár Assára. Talán most jobb is, hogy egyik felszíni sem látja jelenleg teljesen az arcát, és főleg a szemeit nem. Egyedül ki nem engedi a tündérlányt, félti a lovát, ráadásul esze ágában sincs hagyni, hogy a gyermek az övére felüljön. Ha meg csak a tündérkével menne ki, tuti sunyiban felültetné arra is, ha a gyerek sipákol.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 17:24:03
Üzenet elküldve: 2014-03-16 17:24:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
-Aha, értem. Csak felvetettem az ötletet, nem tudtam, hogy ezt ilyen nehéz lenne neked megszokni. Te vagy az első sötételf, akivel beszélgettem. Ha fáj a bőröd, akkor tudok adni rá egy olyan olajat, ami valamelyest véd a naptól és hamarabb gyógyul a bőr ha leég vagy megég. Szeretnéd kipróbálni? *Kédezi kedvesen.*
*Egy ajtó nyílik, s belép valaki. Erfalody mérgesen szisszen fel, ahogy beáramlik a fény. A belépő egy kislány és épp hozzájuk jön.*
- Jónapot! Nem tudják, holgy kié az a két szép ló? Mert ha senkié sem, akkor én úgy ellvinném akármelyiket. De biztos van gazdájuk. Olyan jó lenne, ha megengedné, ha megsimogathatnám őket, esetleg ráülhetnék valamelyikre. *Ábrándozik a hat éves forma gyermek.*
- Azok a mi lovaink. A fehér az enyém, a fekete a társamé.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! Megnézhetem őket? Nagyon hálás lennék érte.
- Nos, lehet róla szó. Mit gondolsz Lidérc? *Figyel, hogy most ne valódi nevén szólítsa a lányt.*
-Aha, értem. Csak felvetettem az ötletet, nem tudtam, hogy ezt ilyen nehéz lenne neked megszokni. Te vagy az első sötételf, akivel beszélgettem. Ha fáj a bőröd, akkor tudok adni rá egy olyan olajat, ami valamelyest véd a naptól és hamarabb gyógyul a bőr ha leég vagy megég. Szeretnéd kipróbálni? *Kédezi kedvesen.*
*Egy ajtó nyílik, s belép valaki. Erfalody mérgesen szisszen fel, ahogy beáramlik a fény. A belépő egy kislány és épp hozzájuk jön.*
- Jónapot! Nem tudják, holgy kié az a két szép ló? Mert ha senkié sem, akkor én úgy ellvinném akármelyiket. De biztos van gazdájuk. Olyan jó lenne, ha megengedné, ha megsimogathatnám őket, esetleg ráülhetnék valamelyikre. *Ábrándozik a hat éves forma gyermek.*
- Azok a mi lovaink. A fehér az enyém, a fekete a társamé.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! Megnézhetem őket? Nagyon hálás lennék érte.
- Nos, lehet róla szó. Mit gondolsz Lidérc? *Figyel, hogy most ne valódi nevén szólítsa a lányt.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 16:39:47
Üzenet elküldve: 2014-03-16 16:39:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*A szemét forgatja a lány szavaira, a gyomra felkavarodik az emlékektől.*
- Assa, nagyon sok sötételf él a felszínen, közülük sokan már itt is születtek. Ezeket mi nem tekintjük mélységinek, nem ismerjük el őket, nem vesszük egy kalap alá magunkkal. A szemünkben ők nem többek, mint sötétebb bőrű elfek. Semmi közük hozzánk! Én csak pár napja érkeztem, hogy pontosítsak aznap mikor betértem a Morajló Merinába. Hajóval érkeztem, és napközben nem jöttem ki a kabinomból. Az én szemem az érintetlen sötétségben született, fejlődött ki és azt szokta meg. Ha most kiteszem a lábam csak egy éles eszméletlenül erős fájdalmat fogok érezni, egy fehér fényvillanást látni és a bőrömön érezni a nap égetését. Előbb veszíteném el a látásom, mint hogy megszokjam most a kinti fényt. Igen, valószínűleg meg tudnám szokni de nem egyik napról a másikra, hanem hónapok, évek alatt nagy szenvedések árán, és biztos nem úgy, hogy a félhomályból amit most megszoktam kimegyek a verőfényes reggeli napsütésbe. Sajnálom, de még mindig fáj a bőröm. *Sorolja a tényállást, kicsit mérgesen a lányra, majd az utolsó mondatnál kinyújtja a karját, végignézve, hogy tényleg nincsenek-e rajta égésnyomok. Szerencsére ha vannak is, az ében bőrön láthatatlanok.
Sóhajtva fordul az ajtó felé, fejében ezernyi átokkal, és szitkozódással sújtva a felszíni világot, ám ekkor nyílik az ajtó, ami a lány számára egy éles fényvillanás csupán, ahogy az előbb mondta. Fájdalmasan felszisszenve fordul el az ajtótól, pont szembe a tündérlánnyal. De legalább így a fénynek háttal ül. Egyáltalán nem érdekli milyen szerencsétlen tévedt be a templomba, már most a halálát kívánja, hogy pont akkor kell neki is kinyitnia az ajtót, mikor ő éppen arra néz. Dühösen fejezi be az anyag szétvágását, a még épen maradt kendőt visszatéve a táskájába, a levágott anyagon pedig végigfuttatja az ujjait. Hiányzik neki a mélység, és az akadémiai tanulmányai. Ismét végigsimít a gyűrűjén, de hamar visszatér a valóságba. Erre most végképp nincs ideje. Csak egy kis idő, és hozzá fog szokni az ittléthez, nem kezdhet el most honvágyat érezni.*
*A szemét forgatja a lány szavaira, a gyomra felkavarodik az emlékektől.*
- Assa, nagyon sok sötételf él a felszínen, közülük sokan már itt is születtek. Ezeket mi nem tekintjük mélységinek, nem ismerjük el őket, nem vesszük egy kalap alá magunkkal. A szemünkben ők nem többek, mint sötétebb bőrű elfek. Semmi közük hozzánk! Én csak pár napja érkeztem, hogy pontosítsak aznap mikor betértem a Morajló Merinába. Hajóval érkeztem, és napközben nem jöttem ki a kabinomból. Az én szemem az érintetlen sötétségben született, fejlődött ki és azt szokta meg. Ha most kiteszem a lábam csak egy éles eszméletlenül erős fájdalmat fogok érezni, egy fehér fényvillanást látni és a bőrömön érezni a nap égetését. Előbb veszíteném el a látásom, mint hogy megszokjam most a kinti fényt. Igen, valószínűleg meg tudnám szokni de nem egyik napról a másikra, hanem hónapok, évek alatt nagy szenvedések árán, és biztos nem úgy, hogy a félhomályból amit most megszoktam kimegyek a verőfényes reggeli napsütésbe. Sajnálom, de még mindig fáj a bőröm. *Sorolja a tényállást, kicsit mérgesen a lányra, majd az utolsó mondatnál kinyújtja a karját, végignézve, hogy tényleg nincsenek-e rajta égésnyomok. Szerencsére ha vannak is, az ében bőrön láthatatlanok.
Sóhajtva fordul az ajtó felé, fejében ezernyi átokkal, és szitkozódással sújtva a felszíni világot, ám ekkor nyílik az ajtó, ami a lány számára egy éles fényvillanás csupán, ahogy az előbb mondta. Fájdalmasan felszisszenve fordul el az ajtótól, pont szembe a tündérlánnyal. De legalább így a fénynek háttal ül. Egyáltalán nem érdekli milyen szerencsétlen tévedt be a templomba, már most a halálát kívánja, hogy pont akkor kell neki is kinyitnia az ajtót, mikor ő éppen arra néz. Dühösen fejezi be az anyag szétvágását, a még épen maradt kendőt visszatéve a táskájába, a levágott anyagon pedig végigfuttatja az ujjait. Hiányzik neki a mélység, és az akadémiai tanulmányai. Ismét végigsimít a gyűrűjén, de hamar visszatér a valóságba. Erre most végképp nincs ideje. Csak egy kis idő, és hozzá fog szokni az ittléthez, nem kezdhet el most honvágyat érezni.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 16:12:21
Üzenet elküldve: 2014-03-16 16:12:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*Társa nem szól egy szót sem a paphoz. És ki sem akar menni.*
- Szeretném a környéket megnézni. Lehet, hogy ostobaság, de egy idő után nem tudnád megszokni a napot, ha kis időre kimész? Hisz a felszínen is él nem egy sötételf. Talán, ha fokozatosan egyre többet lennél kint... *Örülne, ha a lány meg tudná szokni ezt, hisz így csak este és éjjel utazhatnának, nézelődhetnének.*
*Társa nem szól egy szót sem a paphoz. És ki sem akar menni.*
- Szeretném a környéket megnézni. Lehet, hogy ostobaság, de egy idő után nem tudnád megszokni a napot, ha kis időre kimész? Hisz a felszínen is él nem egy sötételf. Talán, ha fokozatosan egyre többet lennél kint... *Örülne, ha a lány meg tudná szokni ezt, hisz így csak este és éjjel utazhatnának, nézelődhetnének.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:57:23
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:57:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Odakapja a fejét, amerre a lány mutat, és rögtön kiül az arcára az ellenséges grimasz, de gyorsan simít a vonásain.*
- Azt csinálsz, amit akarsz! *Vonja meg a vállát érdektelenül, megtámasztva a fejét a kezével, amivel a pad támláján könyököl.
De hiába engedi útjára a lányt, hogy ha akar nyugodtan menjen oda az alakhoz, ő biztos ülve marad, a férfi előbb veszi őket észre, és jön oda hozzájuk, mielőtt Assa mehetne oda őhozzá. Érdektelenül figyeli a férfit, és örül, hogy a tündérlány barátkozós fajta, mert ő nem tervez megszólalni. A papot nem zavarja az ittlétük, ugyan miért is zavarná, majd barátságosan mosolyog a felszíni tündérlányra, és távozik. Feltűnésmentesen fújja ki a levegőt, ahogy az alak távolodik tőlük. Idegen felszínieket nem szeret a közelébe engedi, zavarja, és felforgatja a gyomrát a közelség. A tündér már egyáltalán nem zavarja, de ezzel az emberrel jelenleg még teljesen más a helyzet.
Assa kijelentésén egy pillanatra elgondolkozik. Nem tudja, hogy a lány a templomra gondol-e vagy magára a városra. Egy biztos, ha már most ki akar menni, ő biztos nem követi, már csak az kellene neki.*
- Körbe akarsz röpködni? *Kérdezi értetlenül, miközben kihalász a táskájából egy a régihez hasonló, ám sokkal nagyobb fekete átlátszó selyemkendőt, és a ruhája rejtekéből a múltkori még mindig véres dobótőrét, és egy jó hosszú, 10centi vastagságú darabot kezd levágni belőle.*
*Odakapja a fejét, amerre a lány mutat, és rögtön kiül az arcára az ellenséges grimasz, de gyorsan simít a vonásain.*
- Azt csinálsz, amit akarsz! *Vonja meg a vállát érdektelenül, megtámasztva a fejét a kezével, amivel a pad támláján könyököl.
De hiába engedi útjára a lányt, hogy ha akar nyugodtan menjen oda az alakhoz, ő biztos ülve marad, a férfi előbb veszi őket észre, és jön oda hozzájuk, mielőtt Assa mehetne oda őhozzá. Érdektelenül figyeli a férfit, és örül, hogy a tündérlány barátkozós fajta, mert ő nem tervez megszólalni. A papot nem zavarja az ittlétük, ugyan miért is zavarná, majd barátságosan mosolyog a felszíni tündérlányra, és távozik. Feltűnésmentesen fújja ki a levegőt, ahogy az alak távolodik tőlük. Idegen felszínieket nem szeret a közelébe engedi, zavarja, és felforgatja a gyomrát a közelség. A tündér már egyáltalán nem zavarja, de ezzel az emberrel jelenleg még teljesen más a helyzet.
Assa kijelentésén egy pillanatra elgondolkozik. Nem tudja, hogy a lány a templomra gondol-e vagy magára a városra. Egy biztos, ha már most ki akar menni, ő biztos nem követi, már csak az kellene neki.*
- Körbe akarsz röpködni? *Kérdezi értetlenül, miközben kihalász a táskájából egy a régihez hasonló, ám sokkal nagyobb fekete átlátszó selyemkendőt, és a ruhája rejtekéből a múltkori még mindig véres dobótőrét, és egy jó hosszú, 10centi vastagságú darabot kezd levágni belőle.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:28:44
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A mélységi csak fél órát aludt. Assa nem tudja, hogy ez elég -e neki, de ő tudja. A tündér mindenesetre jól érzi magát, kipihent. Észrevesz egy barna csuhába öltözött alakot.*
- Nézd, az az ember ott biztosan egy pap. Nem szólítjuk meg?
*Nem is szükséges az,mert az idős férfi odamegy hozzájuk.*
- Szép napot kisasszonyok! Mi szél hozta magukat ide?
- Véletlenül keveredtünk ide. Nem bánja, ha egy kicsit körbenézünk errefelé?
-Nem, dehogy. Itt mindenkit szívesen látunk. *Mosolyog Assára a pap, majd továbbáll.*
*A mélységi csak fél órát aludt. Assa nem tudja, hogy ez elég -e neki, de ő tudja. A tündér mindenesetre jól érzi magát, kipihent. Észrevesz egy barna csuhába öltözött alakot.*
- Nézd, az az ember ott biztosan egy pap. Nem szólítjuk meg?
*Nem is szükséges az,mert az idős férfi odamegy hozzájuk.*
- Szép napot kisasszonyok! Mi szél hozta magukat ide?
- Véletlenül keveredtünk ide. Nem bánja, ha egy kicsit körbenézünk errefelé?
-Nem, dehogy. Itt mindenkit szívesen látunk. *Mosolyog Assára a pap, majd továbbáll.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 14:35:37
Üzenet elküldve: 2014-03-16 14:35:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*A lány ahogy leül mellé, szinte azonnal el is alszik. Meglepetten pislog, ahogy a tündérlány minden különösebb probléma, és aggodalom nélkül képes nyugodtan mély álomba zuhanni. Ő mióta a felszínen van minden különösebb neszre már ébren is van. Már szinte hozzászokott, hogy éberen alszik. A mélység ehhez képest egy olyan hely, ahol semmi nesz, semmi külső zajt szinte sosem hall az ember, egy felszíni talán egy kis idő után ha senki sem szólal meg a közelében úgy érezhetné mintha megsüketült volna.
Az alvó tündér látványa pár másodpercnél tovább nem kötik le a figyelmét. Kíváncsian néz körül a hatalmas templomban, eltűnődve rajta, hogy vajon a felszíniek mire is használhatják ezeket a helyeket. Amíg ezen gondolkozik, keze önkéntelenül siklik, és kezd játszani az ujján lévő családi címert viselő, fényes rikító zöld smaragd díszítésű pók alakú gyűrűjén.* ~Vajon nem túl kockázatos ezt hordanom?~ *Tűnődik szomorúan, ahogy a számára csodaszép, egyedi készítésű családi ékszerén simít végig többször is az ujjával. Ugyan ő még annyira nem fáradt, mivel pár órát sikerült aludnia, hála a két sofőrjüknek, akik az út feléig elfuvarozták őket. Erfalody nagyon kíváncsi lenne a főnökük arcára, mikor megtudja, hogy milyen szép halált halt a két kutyája. Az azért nagyon érdekelné a nőstényt, hogy a főnökük tudta-e vajon, hogy valószínűleg ez lesz a vége, ha mélységi nőstényt próbál velük elkapatni, vagy szentül hitte, hogy egy sötételf nőstényért és egy tündérlányért a szokásosnál több pénzt fog tudni bezsákmányolni. Miközben ezen gondolkozik őt is végül elnyomja kicsit az álom. Nem álmodik semmit, és olyan fél óra múlva kisebb cipőkopogások zavarják föl a szendergéséből. Mivel senki sem nézi, nem is zavartatva magát ásít egy nagyot. Tényleg egyáltalán nem hagytak benne nyomot a történtek, még el is aludt az emlékek felidézésére. Az biztos, hogy legközelebb magát fogja leüttetni, ha még egyszer elgondolkozik azon, hogy mielőtt egy ilyet megölne előtte kikérdezze. Nem, az ilyenektől soha nem kap az ember semmi lényeges információt, és ezt már akkor is sejtette. Vállat von, nem rágódik tovább rajta. Valószínűleg többet nem fogják ezt a bandát viszontlátni. Ő legalábbis biztosan nem. Tör kicsit a táskájában lévő kenyérből, és amíg a lány alszik jóízűen falatozik belőle.
Aztán lassan 1-2óra múlva már Assa is kel. Kint már valószínűleg felkelhetett a nap, de a templomban sötét félhomály uralkodik a nőstényke legnagyobb örömére.*
- Talán egy fél órát. *Von vállat elnézve a lány nyújtózkodását, majd a maradék kenyérdarabot visszateszi a táskájába.*
*A lány ahogy leül mellé, szinte azonnal el is alszik. Meglepetten pislog, ahogy a tündérlány minden különösebb probléma, és aggodalom nélkül képes nyugodtan mély álomba zuhanni. Ő mióta a felszínen van minden különösebb neszre már ébren is van. Már szinte hozzászokott, hogy éberen alszik. A mélység ehhez képest egy olyan hely, ahol semmi nesz, semmi külső zajt szinte sosem hall az ember, egy felszíni talán egy kis idő után ha senki sem szólal meg a közelében úgy érezhetné mintha megsüketült volna.
Az alvó tündér látványa pár másodpercnél tovább nem kötik le a figyelmét. Kíváncsian néz körül a hatalmas templomban, eltűnődve rajta, hogy vajon a felszíniek mire is használhatják ezeket a helyeket. Amíg ezen gondolkozik, keze önkéntelenül siklik, és kezd játszani az ujján lévő családi címert viselő, fényes rikító zöld smaragd díszítésű pók alakú gyűrűjén.* ~Vajon nem túl kockázatos ezt hordanom?~ *Tűnődik szomorúan, ahogy a számára csodaszép, egyedi készítésű családi ékszerén simít végig többször is az ujjával. Ugyan ő még annyira nem fáradt, mivel pár órát sikerült aludnia, hála a két sofőrjüknek, akik az út feléig elfuvarozták őket. Erfalody nagyon kíváncsi lenne a főnökük arcára, mikor megtudja, hogy milyen szép halált halt a két kutyája. Az azért nagyon érdekelné a nőstényt, hogy a főnökük tudta-e vajon, hogy valószínűleg ez lesz a vége, ha mélységi nőstényt próbál velük elkapatni, vagy szentül hitte, hogy egy sötételf nőstényért és egy tündérlányért a szokásosnál több pénzt fog tudni bezsákmányolni. Miközben ezen gondolkozik őt is végül elnyomja kicsit az álom. Nem álmodik semmit, és olyan fél óra múlva kisebb cipőkopogások zavarják föl a szendergéséből. Mivel senki sem nézi, nem is zavartatva magát ásít egy nagyot. Tényleg egyáltalán nem hagytak benne nyomot a történtek, még el is aludt az emlékek felidézésére. Az biztos, hogy legközelebb magát fogja leüttetni, ha még egyszer elgondolkozik azon, hogy mielőtt egy ilyet megölne előtte kikérdezze. Nem, az ilyenektől soha nem kap az ember semmi lényeges információt, és ezt már akkor is sejtette. Vállat von, nem rágódik tovább rajta. Valószínűleg többet nem fogják ezt a bandát viszontlátni. Ő legalábbis biztosan nem. Tör kicsit a táskájában lévő kenyérből, és amíg a lány alszik jóízűen falatozik belőle.
Aztán lassan 1-2óra múlva már Assa is kel. Kint már valószínűleg felkelhetett a nap, de a templomban sötét félhomály uralkodik a nőstényke legnagyobb örömére.*
- Talán egy fél órát. *Von vállat elnézve a lány nyújtózkodását, majd a maradék kenyérdarabot visszateszi a táskájába.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:32:37
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:32:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A folyón vágnak át. A sodrás nem nagy, a két ló könnyen átgázol a vízen. A templomhoz érnek. Assa Erfalody példáját követve kiköti lovát. Egy kis csapnál vizet enged a lovaknak. Belépnek a templomba. Az nem valami világos, csak a gyertyafény világítja meg a helyiséget. Nem lát senkit. A sötételf lány leül egy padra, odamegy ő is, s hátradől, érzi, hogy pillái elnehezednek. Majd álomba merül. Álmodik is valamit. Az álomképben a fekete és fehér patás beszél és a régi gazdáikat keresik, aztán felvillan a két mélységi hím képe. Kezükben véres kések, aztán előugrik Erfalody és megöli őket. A lovak szeméből könnyek folynak és köszönetet mobdanak a két lánynak, hogy bosszút áltak.*
*Felébred* ~Micsoda álom.~ *Nyújtózik egy nagyot. Nem tudja, hogy Erfalody aludt -e, ezért megkérdezi.*
- Te is aludtál?
*A folyón vágnak át. A sodrás nem nagy, a két ló könnyen átgázol a vízen. A templomhoz érnek. Assa Erfalody példáját követve kiköti lovát. Egy kis csapnál vizet enged a lovaknak. Belépnek a templomba. Az nem valami világos, csak a gyertyafény világítja meg a helyiséget. Nem lát senkit. A sötételf lány leül egy padra, odamegy ő is, s hátradől, érzi, hogy pillái elnehezednek. Majd álomba merül. Álmodik is valamit. Az álomképben a fekete és fehér patás beszél és a régi gazdáikat keresik, aztán felvillan a két mélységi hím képe. Kezükben véres kések, aztán előugrik Erfalody és megöli őket. A lovak szeméből könnyek folynak és köszönetet mobdanak a két lánynak, hogy bosszút áltak.*
*Felébred* ~Micsoda álom.~ *Nyújtózik egy nagyot. Nem tudja, hogy Erfalody aludt -e, ezért megkérdezi.*
- Te is aludtál?
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:04:06
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:04:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Rádől a nyeregre, úgy figyeli ahogy a lány kioldja a kantárt, és már fel is ugrik a lova hátára. Nagyot nyújtózkodva emeli az ég felé a karjait, aztán már ő is kioldja a kantárt, és pattan fel a csődör hátára. Az út a folyón vezet át, úgyhogy valószínűleg feleslegesen óvta meg a csizmáit az elázástól. Csak reméli, hogy a folyó középen nem túl mély és a lovak könnyűszerrel átvágnak rajta. A sodrás egyértelműen nem erős.
Ő megy elől nyugodt, lassú tempóban. A jól betanított hátas egy pillanatig sem ellenkezik miközben átvezeti őt a folyón. Szerencsére csak a csizmája lesz vizes, középen sem annyira mély a víz.
Miután átérnek a templom tetejét figyelve nem telik bele sok idő, míg már semmi sem takarja a nagy épületet. A főbejárathoz közel a falnál egy hosszú fagerenda van kifeszítve, melyet két oldalt ugyancsak két másik gerenda tart, melyeket jól erősen belevertek a földbe. Ez pont arra szolgál, hogy erre kössék ki a lovakat az utazók. Legalábbis reméli, hogy erre való. Odavezeti a fekete csődört, majd leugrik a hátáról és szépen a számára ismert legbonyolultabb, kacifántosabb csomóval rögzíti a helyére a kantárt, bár valószínűleg egy tolvaj inkább elvágja a szárat, minthogy bajlódjon a kikötésével. A fekete sörénybe fúrva az ujjait várja amíg Assa is kiköti a sajátját, majd besétál a templomba. Belül ugyan egy pillanatra zavaró gyertyafények világítanak, de gyorsan hozzászokik a szeme a fényviszonyokhoz. Kevés fényt adnak a gyertyák, valószínűleg egy felszíni épp csak el tud tájékozódni ilyen fényviszonyoknál, így ő gyorsan hozzászokik a gyertyák fényéhez. Egy gyors körbe szemle, aztán odamegy az egyik padhoz leülni. Onnan is tud majd nézelődni a hatalmas helységben. A kései óra miatt rajtuk kívül senki sincs a templomban, és ennek a mélységi nőstény nagyon is örül.*
*Rádől a nyeregre, úgy figyeli ahogy a lány kioldja a kantárt, és már fel is ugrik a lova hátára. Nagyot nyújtózkodva emeli az ég felé a karjait, aztán már ő is kioldja a kantárt, és pattan fel a csődör hátára. Az út a folyón vezet át, úgyhogy valószínűleg feleslegesen óvta meg a csizmáit az elázástól. Csak reméli, hogy a folyó középen nem túl mély és a lovak könnyűszerrel átvágnak rajta. A sodrás egyértelműen nem erős.
Ő megy elől nyugodt, lassú tempóban. A jól betanított hátas egy pillanatig sem ellenkezik miközben átvezeti őt a folyón. Szerencsére csak a csizmája lesz vizes, középen sem annyira mély a víz.
Miután átérnek a templom tetejét figyelve nem telik bele sok idő, míg már semmi sem takarja a nagy épületet. A főbejárathoz közel a falnál egy hosszú fagerenda van kifeszítve, melyet két oldalt ugyancsak két másik gerenda tart, melyeket jól erősen belevertek a földbe. Ez pont arra szolgál, hogy erre kössék ki a lovakat az utazók. Legalábbis reméli, hogy erre való. Odavezeti a fekete csődört, majd leugrik a hátáról és szépen a számára ismert legbonyolultabb, kacifántosabb csomóval rögzíti a helyére a kantárt, bár valószínűleg egy tolvaj inkább elvágja a szárat, minthogy bajlódjon a kikötésével. A fekete sörénybe fúrva az ujjait várja amíg Assa is kiköti a sajátját, majd besétál a templomba. Belül ugyan egy pillanatra zavaró gyertyafények világítanak, de gyorsan hozzászokik a szeme a fényviszonyokhoz. Kevés fényt adnak a gyertyák, valószínűleg egy felszíni épp csak el tud tájékozódni ilyen fényviszonyoknál, így ő gyorsan hozzászokik a gyertyák fényéhez. Egy gyors körbe szemle, aztán odamegy az egyik padhoz leülni. Onnan is tud majd nézelődni a hatalmas helységben. A kései óra miatt rajtuk kívül senki sincs a templomban, és ennek a mélységi nőstény nagyon is örül.*
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:21:27
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:21:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Hátbaszurkálósdi//
*Cwarren háza eléggé a gazdagnegyed mélyén van, így nem is olyan rövid az út a templomig. Ha nem ismerné már úgy a negyedet, mint a tenyerét, talán képes lenne eltévedni is, de így szerencséje van.
Végig az utcákon, át a templomkertben... Utóbbin végigsétálva azért lassít léptein. Kicsit tart a mágiahasználók "gyűjtőhelyéül" szolgáló épület közelében lenni, igazából még sosem merészkedett ide azelőtt. Vagyis de, mégis. Egyszer. Még valahogy nem sokkal az után, hogy Artheniorba érkezett. Fiatal volt még és tapasztalatlan, de a mágia tudománya már akkor is érdekelte. Mint kiderült, akkor még nem volt elég érett a tanuláshoz, túl sok indulat dolgozott benne egyszerre ahhoz, hogy igazán oda tudjon figyelni a megtanulni való igékre... így órákat ült a poros, régi könyvek fölött hiába.
Azóta nem járt erre, és ennek jópár éve már. Eleinte azért kerülte a helyet, mert iszonyú dühöt érzett iránta, amiért akkor kudarcot vallott. Aztán már azért, mert szegről-végről megtudta, hogy egy mágus előtt könnyebben lebukhat. Ennek módját ugyan nem ismeri pontosan ma sem, de úgy gondolja, talán azt érezhetik rajta meg az erősebbek, hogy lényét a negatív érzelmek fűtik át.
Nagy nehezen mégis ráveszi magát, hogy benyisson az ajtón. A tökéletességre, s így a tudásra szomjas vágya erősebbnek bizonyul a tartózkodásnál.
Belépve végigvezeti vörös-barna tekintetét a falak mellé állított szobrokon, melyek néhai, megboldogult mágiahasználókat ábrázolnak, majd a hosszú padokon, s végül megállapodik egy idős papon. Egyelőre nem lép közel hozzá, csak vár. Nem arról van szó, hogy nem akarja megzavarni, hiszen a pap láthatólag nem túl elfoglalt, jelenleg szórakozottan lapozgat egy könyvet, egy ahhoz hasonlót, amilyenből annak idején ő maga is tanulni akart. Biztos benne, hogy nem tanul, hiszen ahhoz túl gyorsan forgatja a lapokat.
Amiért még vár, az csupán az óvatosság, amit azért mindig igyekszik szem előtt tartani, hiába tudja megvédeni magát, vagy gyorsan menekülni. Itt azért jobb tartani a lehetséges veszélyektől, hiszen talán több is les rá, mint egyébként az utcán.
Nagyjából két perc alatt megunja az ácsorgást és nézelődést, s mivel ez alatt nem történik semmi különös, már hajlandó tenni is valamit. Ennyi idő alatt, ha bárki is ártani akart volna neki, bőven megtehette volna.
A paphoz sétál hát, s lehajol hozzá, hogy halkan érdeklődhessen a fehér köpenyes holléte felől. Nem kap érdemi választ, a csuhás csak azt tudja, hogy most nincs itt. Viszont tekintete máris keres valakit, s amint megtalálja, felé is int.
Rahil megköszöni a segítséget egy halvány mosoly kíséretében, majd otthagyja őt. Egyelőre nem merészkedik túl közel a másik férfihoz, megáll tőle jó öt lépésnyire, s úgy veszi szemügyre. Sőt, meg bámulja. Egyáltalán nem érzi feszélyezve magát amiatt, hogy a másik majd talán felfigyel rá. Épp ez lenne a cél.
Mélyzöld-arany köpeny, borostás, idősebb arc... De nem az, akit egyébként keresett volna. Minden bizonnyal ő is varázstudó, de Rahil egyelőre kételkedik benne, hogy a segítségére lehetne, vagy hogy egyáltalán szánna rá időt.*
~Majd kiderül.~
*Cwarren háza eléggé a gazdagnegyed mélyén van, így nem is olyan rövid az út a templomig. Ha nem ismerné már úgy a negyedet, mint a tenyerét, talán képes lenne eltévedni is, de így szerencséje van.
Végig az utcákon, át a templomkertben... Utóbbin végigsétálva azért lassít léptein. Kicsit tart a mágiahasználók "gyűjtőhelyéül" szolgáló épület közelében lenni, igazából még sosem merészkedett ide azelőtt. Vagyis de, mégis. Egyszer. Még valahogy nem sokkal az után, hogy Artheniorba érkezett. Fiatal volt még és tapasztalatlan, de a mágia tudománya már akkor is érdekelte. Mint kiderült, akkor még nem volt elég érett a tanuláshoz, túl sok indulat dolgozott benne egyszerre ahhoz, hogy igazán oda tudjon figyelni a megtanulni való igékre... így órákat ült a poros, régi könyvek fölött hiába.
Azóta nem járt erre, és ennek jópár éve már. Eleinte azért kerülte a helyet, mert iszonyú dühöt érzett iránta, amiért akkor kudarcot vallott. Aztán már azért, mert szegről-végről megtudta, hogy egy mágus előtt könnyebben lebukhat. Ennek módját ugyan nem ismeri pontosan ma sem, de úgy gondolja, talán azt érezhetik rajta meg az erősebbek, hogy lényét a negatív érzelmek fűtik át.
Nagy nehezen mégis ráveszi magát, hogy benyisson az ajtón. A tökéletességre, s így a tudásra szomjas vágya erősebbnek bizonyul a tartózkodásnál.
Belépve végigvezeti vörös-barna tekintetét a falak mellé állított szobrokon, melyek néhai, megboldogult mágiahasználókat ábrázolnak, majd a hosszú padokon, s végül megállapodik egy idős papon. Egyelőre nem lép közel hozzá, csak vár. Nem arról van szó, hogy nem akarja megzavarni, hiszen a pap láthatólag nem túl elfoglalt, jelenleg szórakozottan lapozgat egy könyvet, egy ahhoz hasonlót, amilyenből annak idején ő maga is tanulni akart. Biztos benne, hogy nem tanul, hiszen ahhoz túl gyorsan forgatja a lapokat.
Amiért még vár, az csupán az óvatosság, amit azért mindig igyekszik szem előtt tartani, hiába tudja megvédeni magát, vagy gyorsan menekülni. Itt azért jobb tartani a lehetséges veszélyektől, hiszen talán több is les rá, mint egyébként az utcán.
Nagyjából két perc alatt megunja az ácsorgást és nézelődést, s mivel ez alatt nem történik semmi különös, már hajlandó tenni is valamit. Ennyi idő alatt, ha bárki is ártani akart volna neki, bőven megtehette volna.
A paphoz sétál hát, s lehajol hozzá, hogy halkan érdeklődhessen a fehér köpenyes holléte felől. Nem kap érdemi választ, a csuhás csak azt tudja, hogy most nincs itt. Viszont tekintete máris keres valakit, s amint megtalálja, felé is int.
Rahil megköszöni a segítséget egy halvány mosoly kíséretében, majd otthagyja őt. Egyelőre nem merészkedik túl közel a másik férfihoz, megáll tőle jó öt lépésnyire, s úgy veszi szemügyre. Sőt, meg bámulja. Egyáltalán nem érzi feszélyezve magát amiatt, hogy a másik majd talán felfigyel rá. Épp ez lenne a cél.
Mélyzöld-arany köpeny, borostás, idősebb arc... De nem az, akit egyébként keresett volna. Minden bizonnyal ő is varázstudó, de Rahil egyelőre kételkedik benne, hogy a segítségére lehetne, vagy hogy egyáltalán szánna rá időt.*
~Majd kiderül.~
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-14 13:35:32
Üzenet elküldve: 2014-03-14 13:35:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien, miután Turrogot értesítette a célról, újfent eltűnik az utcáról. Legalábbis arról az utcáról, ahol a sebesültet viszik. A hordággyal nyilván jóval lassabban haladnak, mint a sötételf, így a nő mindent belead, hogy előttük érjen a templomba. Reményei szerint ez sikerül is, tehát a templomkerten átvágva egyenesen a hatalmas épületbe lép. Idebent szerencsére elég sötét van így éjszaka, s temérdek homályfedte sarok, ahová el lehet bújni. Az egyik ilyen félreeső helyre veszi hát be magát a nő, s vár. Türelmesen vár, hogy a sebesültet szállító csapat megérkezzen. Nem igazán retten vissza annak gondolatától, hogy a templomban gyilkoljon, történt már ilyen, nem egyszer, nem kétszer. Persze ha Amos Thenior fülébe jutna, valószínűleg nem repesne az örömtől, bár semmi nem zárja ki annak eshetőségét, hogy a főpap nem tud róla. Legutóbb is akkor járt itt a nő, mikor egy pappal végzett, méghozzá azzal, aki annak idején megmentette az életét, akarata ellenére. De ölt már papot megrendelésre is, ezek a csuhások mindig azt gondolják, hogy sebezhetetlenek, a nevetséges mágiájuknak hála, de Elwyrien már számtalanszor bizonyította, hogy ez távolról sincs így. Egy mágust is meg lehet lepni, s a megfelelő időben, megfelelő helyre döfött acél bizony még velük is végez.
Gondolatainak kusza örvényléséből a valóság szilárd talajára rángatja vissza magát, filozofálgatni ráér később is. Most dolga van.*
*Elwyrien, miután Turrogot értesítette a célról, újfent eltűnik az utcáról. Legalábbis arról az utcáról, ahol a sebesültet viszik. A hordággyal nyilván jóval lassabban haladnak, mint a sötételf, így a nő mindent belead, hogy előttük érjen a templomba. Reményei szerint ez sikerül is, tehát a templomkerten átvágva egyenesen a hatalmas épületbe lép. Idebent szerencsére elég sötét van így éjszaka, s temérdek homályfedte sarok, ahová el lehet bújni. Az egyik ilyen félreeső helyre veszi hát be magát a nő, s vár. Türelmesen vár, hogy a sebesültet szállító csapat megérkezzen. Nem igazán retten vissza annak gondolatától, hogy a templomban gyilkoljon, történt már ilyen, nem egyszer, nem kétszer. Persze ha Amos Thenior fülébe jutna, valószínűleg nem repesne az örömtől, bár semmi nem zárja ki annak eshetőségét, hogy a főpap nem tud róla. Legutóbb is akkor járt itt a nő, mikor egy pappal végzett, méghozzá azzal, aki annak idején megmentette az életét, akarata ellenére. De ölt már papot megrendelésre is, ezek a csuhások mindig azt gondolják, hogy sebezhetetlenek, a nevetséges mágiájuknak hála, de Elwyrien már számtalanszor bizonyította, hogy ez távolról sincs így. Egy mágust is meg lehet lepni, s a megfelelő időben, megfelelő helyre döfött acél bizony még velük is végez.
Gondolatainak kusza örvényléséből a valóság szilárd talajára rángatja vissza magát, filozofálgatni ráér később is. Most dolga van.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:51:18
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:51:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog még páncélja nélkül lépdel vissza a templomba ebédje után. A felszerelése a szobájában van, azonban még nem áll szándékában magára ölteni azt. Kényelmesen érzi magát egyszerű viseletében, mely egy világosbarna ing és egy sötétebb nadrág, melynek végét csizmája szárába tömte. Meleg, puha érzés ez így a nehéz páncélzat hosszú viselése után. Egyik kardja sincs nála, az Artheniori mesterkard és a lovagi kard is a szobájában pihen egy ládában, ahogyan pajzsa is. Nincs szüksége most ezekre. A templom védelmet nyújt a támadások elől (legalább is reménykedik ebben), másrészről pedig tudomása szerint senki sem tudja, hogy itt tartózkodik, amitől felettébb biztonságban érzi magát. A vastag kőfalak és a mágusok közelsége valamiért jó érzéssel tölti el, pedig nem igazán bízik az efféle dolgokban. Számára a mágia és az ilyen 'művészetek' nem sokat jelentenek, bár be kell látnia, hogy egyre több varázshasználó jelenik meg Arthenior utcáin. A legtöbben nem konyítanak az erősebb varázslatokhoz, azonban egy apró trükk is képes megmenteni manapság egy harcos életét. Turrog lassú léptekkel halad fel a lépcsőn, hiszen a hideg földszinten nem tud sok mindent kezdeni. A könyvtárba nem készül, tanulni pedig nem kíván ebben a percben. Többet kell tanulnia a talizmánokról, az eszenciákról és a tárgyak felruházásáról. Hiszen emiatt jött ide! A tervei lassan elkészülnek, már csak a pénzügyi alapokat kéne megszereznie. De hogyan tehetné ezt? A zsoldos munkával aligha fogja megkeresni a számára szükséges aranyat, de a városban jelenleg nem keres senki hozzá hasonló kalandorokat. Mit tehetne? Kezdjen rabolni? Fosztogasson a gazdagnegyed utcáin, és várja hogy az ölébe essen pár zsák arany? Ez kivitelezhetetlen. Találnia kell egy módot arra, hogy gyorsan sok pénzhez jusson, hiszen e nélkül nehezen foghat hozzá terveihez. Pontosan tudja mit kell tennie először: egy műhelyet kell vennie a piactér környékén. Négyezer arany körül talán már megkaparinthatna egyet, azonban jelenleg nem áll szolgálatára ennyi pénz. Aztán persze az átalakítások, a felszerelések... Sokba fog ez fájni neki, nagyon sokba, de egyáltalán nem bánja. Ha sikerülne véghezvinnie ezt, végre beírhatná a nevét a történelembe, és véghez mehetne a terve. A városban elterjednének a mágikus eszközök, melyek mind az ő tulajdonában lennének... mind. Ennyi kell csak, egy műhely és jó pár ember. Na meg persze mindenre kész harcosok, akik majd készséggel hordják a felszerelését. Hiszen, ki ne akarna egy ilyen eszközt? Mágikus hatalmat tudás nélkül. Gyönyörűen hangzik. Csizmája halkan nyikordul, ahogy megérkezik szobájába. Nem tölt sok időt álldogálással, rögtön ledől ágyába, és el is alszik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870