Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:45:27
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:45:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
- Gyere csak.
*Hívja maga után a lányt, ahogy a negyeden áthaladva, a templomhoz mennek. De nem is állnak meg előtte, nem térnek a templomkertbe se, a temető felé meg végképp nem veszi az irányt egy gyermekkel az oldalán. A levegő templomának egyik papja állítja csak őket, kit kifaggathat. Pedig nem tegnap érkezett a városba, de Zhrodim mellett nehéz időt szakítania saját magára, ahogy most teszi. S még ilyenkor is többször fordul meg fejében a sötételf, akár az edzés közben, akár mikor még ismeretlen, arctalan követte a leány, hogy mily jó volna, ha nem egyedül kellene menekülnie az őt követő vész elől. De lám, okafogyott lett a reménye, hiszen új kis barátra lelt.
Érdekli, hogy felkarolnák-e őt, mint varázslatokra vágyó lényt, valamint lát-e bármi reményt, hogy ebből a kedves kislányból legyen valami. Értelmesnek találja, ki nem való szegények közé. Bár, neki sincs sok pénze, de arra mindig elég, hogy meg tudjon élni és ne a mocsokba süllyedjen vissza újra. Eleget volt már a társadalom alján, a világ szennyesében, nem vágyik oda, s másnak se kívánná ezt. Főleg nem egy gyermeknek.*
- Amennyiben elsajátítja a kellő képességeket, úgy Önt és a gyermeket is ki tudjuk tanítani. Viszont ennek is ára van.
*Kicsit elszontyolodik, nem oly templom ez, hol hívők segítik a rászorulókat. De érthető, a mágusok se abból élnek, hogy léteznek, pénz kell nekik is. Ahogy Faeusnak is. Ezért muszáj lesz valami munkát szereznie, hogy ne csak abból tudjon megélni, mi még korábbról maradt a zsebében.
A lánykával együtt sétál át a templomon és néznek meg pár dolgot.*
- Rég jártam ilyen szép helyen. Bár, innen jó pár napi útra volt egy kisebb város, ahol még ennél is sokkal szebb templom volt. Ott mondjuk nem mágusok voltak. Papok egytől egyig, igaz, ismerték a gyógyító varázslatok titkait. Csodálatos építmény volt, s szinte élt is. Mindenhol benőtte a növényzet, de ez nem csorbított a kinézetén, hiszen virágai szépek voltak és az ott élők szándékkal teremtették azt a környezetet. Együtt éltek a természettel, mégis házakat emeltek. Mindenhol virágok, borkor és fák voltak, pedig szinte csak emberek voltak. Furcsa, hogy egyes fajok mennyire meg tudnak változni és hasonlóvá lenni, mint egy másik faj, pusztán a környezetük miatt.
*A kislány figyel csak, nem szól, Faeus pedig szinte már helyette is beszél, annyit jár a szája.*
*Hívja maga után a lányt, ahogy a negyeden áthaladva, a templomhoz mennek. De nem is állnak meg előtte, nem térnek a templomkertbe se, a temető felé meg végképp nem veszi az irányt egy gyermekkel az oldalán. A levegő templomának egyik papja állítja csak őket, kit kifaggathat. Pedig nem tegnap érkezett a városba, de Zhrodim mellett nehéz időt szakítania saját magára, ahogy most teszi. S még ilyenkor is többször fordul meg fejében a sötételf, akár az edzés közben, akár mikor még ismeretlen, arctalan követte a leány, hogy mily jó volna, ha nem egyedül kellene menekülnie az őt követő vész elől. De lám, okafogyott lett a reménye, hiszen új kis barátra lelt.
Érdekli, hogy felkarolnák-e őt, mint varázslatokra vágyó lényt, valamint lát-e bármi reményt, hogy ebből a kedves kislányból legyen valami. Értelmesnek találja, ki nem való szegények közé. Bár, neki sincs sok pénze, de arra mindig elég, hogy meg tudjon élni és ne a mocsokba süllyedjen vissza újra. Eleget volt már a társadalom alján, a világ szennyesében, nem vágyik oda, s másnak se kívánná ezt. Főleg nem egy gyermeknek.*
- Amennyiben elsajátítja a kellő képességeket, úgy Önt és a gyermeket is ki tudjuk tanítani. Viszont ennek is ára van.
*Kicsit elszontyolodik, nem oly templom ez, hol hívők segítik a rászorulókat. De érthető, a mágusok se abból élnek, hogy léteznek, pénz kell nekik is. Ahogy Faeusnak is. Ezért muszáj lesz valami munkát szereznie, hogy ne csak abból tudjon megélni, mi még korábbról maradt a zsebében.
A lánykával együtt sétál át a templomon és néznek meg pár dolgot.*
- Rég jártam ilyen szép helyen. Bár, innen jó pár napi útra volt egy kisebb város, ahol még ennél is sokkal szebb templom volt. Ott mondjuk nem mágusok voltak. Papok egytől egyig, igaz, ismerték a gyógyító varázslatok titkait. Csodálatos építmény volt, s szinte élt is. Mindenhol benőtte a növényzet, de ez nem csorbított a kinézetén, hiszen virágai szépek voltak és az ott élők szándékkal teremtették azt a környezetet. Együtt éltek a természettel, mégis házakat emeltek. Mindenhol virágok, borkor és fák voltak, pedig szinte csak emberek voltak. Furcsa, hogy egyes fajok mennyire meg tudnak változni és hasonlóvá lenni, mint egy másik faj, pusztán a környezetük miatt.
*A kislány figyel csak, nem szól, Faeus pedig szinte már helyette is beszél, annyit jár a szája.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-06 13:41:29
Üzenet elküldve: 2014-03-06 13:41:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Lassan visszatér a mágia szempontjából igencsak színes és összetett társasághoz, és meglepődve tapasztalja, hogy szétszéledt kissé a csapat. Dern szerzetest keresi fel, és jelzi számára, hogy részéről minden rendben, készen áll.*
- Pontosan mit is kéne most csinálni? Van valami információ a szertartásról? *Talán a legjogosabb kérdések. Rendben, tudják milyen varázslatokat kell elmondani, az is logikus, hogy az mondja el őket, aki tudja is. Az is, hogy milyen formában kell felállniuk. De mikor és hol is végezzék el pontosan a rituálét? És mi történik, ha valami rosszul sül el? Bizonyára kell egy B terv, még ne szándékozik meghalni.*
*Lassan visszatér a mágia szempontjából igencsak színes és összetett társasághoz, és meglepődve tapasztalja, hogy szétszéledt kissé a csapat. Dern szerzetest keresi fel, és jelzi számára, hogy részéről minden rendben, készen áll.*
- Pontosan mit is kéne most csinálni? Van valami információ a szertartásról? *Talán a legjogosabb kérdések. Rendben, tudják milyen varázslatokat kell elmondani, az is logikus, hogy az mondja el őket, aki tudja is. Az is, hogy milyen formában kell felállniuk. De mikor és hol is végezzék el pontosan a rituálét? És mi történik, ha valami rosszul sül el? Bizonyára kell egy B terv, még ne szándékozik meghalni.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-01 20:25:35
Üzenet elküldve: 2014-03-01 20:25:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A csuklyája alól kikandikálva sárgásan csillogó szemeivel észreveszi, a távolban elhelyezkedő templomot. Furcsán hat neki az épület, nem egészen úgy képzelte el, a remegő ruhadarab, mint ahogy a valóságban fest. Egy vékony, talán fehér hajú ifjú távozik látszólag sietve. Sokat nem törődik a környezetével, inkább belép az építménybe. A templom ajtaját belöki, s engedi had csapódjon vissza. Hangos zúgással, recsegéssel, ropogással, de az öreg ajtó túléli a megrázkódtatást. A kísértetet ábrázoló mélységi hím még mindig émelyeg, de nem törődik az érzéssel, s azzal sem, hogy torka annyira kiszáradt, hogy a víz utáni sóvárgásában meg sem tudna szólalni. Végre érzi bőrén a hűvös levegőt amit a templom fűtetlen belsőterének köszönhet. Éhsége még mindig csillapíthatatlannak tűnik. Legalább most azt teheti amit szeret tanul... tanul gyilkolni.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-01 19:53:34
Üzenet elküldve: 2014-03-01 19:53:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
-Akkor jöjjenek! *Ordítja nekik.*
*Elindul a Pegazus felé, és reméli, hogy a két férfi követi őt.*
*A templomkert kavicsos útján indul el, amin csizmái ropogós hangot adnak, majd hamar érkezik el a szegénynegyedbe. Eleinte a gazdag negyed felé fordul, de hirtelen rájön, hogy most sem haza felé megy.*
~Otthon valószínűleg port borít már mindent. Megint... Ha haza megyek akkor megint takarítani mehetek csak oda.~ *Ezt a gondolatot hirtelen elfelejti, mert nem akarja, hogy rossz kedve legyen, és az ráragadjon új társaira.*
~Milyen furcsa ember. Ez a férfi olyan érzéseket vált ki belőlem, mint ezelőtt még soha senki. Remélem Hulat nem rettent el tőlem teljesen. Még én magam is képes lennék elrettenni magamtól. Sőt, ez az ember teljesen leszívta az energiámat. Valami megváltozott. Ez az érzés... Nagyon fura... Egyre több ötlet jut az eszembe. Már mindent tudok. Érzem magamban azt amire hivatott lettem. Azért kellett ezzel a varázslóval találkoznom, hogy átadja azokat a gondolatokat, amikből rájöhetek erre... erre... Az új elvre, vagy... Az új hitre... Nehéz megfogalmazni. Érzek valami, erőt magamban. Talán majd elmondom nekik. Ez az elv, vagy hit, vagy tudom is én...~ *Elborzongott.* ~Ezek bűnös gondolatok. Bűnök! Elfelejteni, elfelejteni...~ *Hajtogatja magában. Nem tud ebből a gondolatmenetből kiábrándulni, majd rögeszmésen bekanyarodik, egy utcasarkon a Pegazus irányába.*
-Akkor jöjjenek! *Ordítja nekik.*
*Elindul a Pegazus felé, és reméli, hogy a két férfi követi őt.*
*A templomkert kavicsos útján indul el, amin csizmái ropogós hangot adnak, majd hamar érkezik el a szegénynegyedbe. Eleinte a gazdag negyed felé fordul, de hirtelen rájön, hogy most sem haza felé megy.*
~Otthon valószínűleg port borít már mindent. Megint... Ha haza megyek akkor megint takarítani mehetek csak oda.~ *Ezt a gondolatot hirtelen elfelejti, mert nem akarja, hogy rossz kedve legyen, és az ráragadjon új társaira.*
~Milyen furcsa ember. Ez a férfi olyan érzéseket vált ki belőlem, mint ezelőtt még soha senki. Remélem Hulat nem rettent el tőlem teljesen. Még én magam is képes lennék elrettenni magamtól. Sőt, ez az ember teljesen leszívta az energiámat. Valami megváltozott. Ez az érzés... Nagyon fura... Egyre több ötlet jut az eszembe. Már mindent tudok. Érzem magamban azt amire hivatott lettem. Azért kellett ezzel a varázslóval találkoznom, hogy átadja azokat a gondolatokat, amikből rájöhetek erre... erre... Az új elvre, vagy... Az új hitre... Nehéz megfogalmazni. Érzek valami, erőt magamban. Talán majd elmondom nekik. Ez az elv, vagy hit, vagy tudom is én...~ *Elborzongott.* ~Ezek bűnös gondolatok. Bűnök! Elfelejteni, elfelejteni...~ *Hajtogatja magában. Nem tud ebből a gondolatmenetből kiábrándulni, majd rögeszmésen bekanyarodik, egy utcasarkon a Pegazus irányába.*
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-28 21:40:19
Üzenet elküldve: 2014-02-28 21:40:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gwomel Hulat és Rynut War'pero//
*Argus elmosolyodik Pero válaszán.*
-Érdekes meglátás. Tudás kölcsönbe, szerintem a tudás, az egyetlen, amit igazán birtokolhat valaki. Hiszen a medált ellophatják, a kard eltörhet, de a tudás halálig elkísér. Arra gondoltam, hogy a Hold Akadémia tanulói kapnak ilyen medált, addig, amíg ott tanulnak. Akkor ha jól gondolom, maga nem az Akadémia tanulója.
*Közben észbe kap, hogy a másiknak még sem mutatkozott.*
-Elnézést kérek. A nevem Vaslábú Argus. *Nyújtja felé a kezét, majd hallgatja tovább Pero eszmefuttatását.*
~Filozofikus elme? Élő könyv? Tinta? Hm. Élek, mert élnem kell?~
-Sajnálom, de nem vagyok filozofikus. Mágus vagyok, a tudásban hiszek, nem pedig a spekulációban. Az, hogy miért élek, az megint más. Amiben tudok, abban segítek.
*Hallgatja, a Pegazusba való utazás tervét, pár pillanatig gondolkodóba esik, majd így szól.*
-Rendben, menjünk. Soha nem voltam ellene egy jó étkezésnek *simogatja meg a pocakját közben.* Csak önök után
*Argus elmosolyodik Pero válaszán.*
-Érdekes meglátás. Tudás kölcsönbe, szerintem a tudás, az egyetlen, amit igazán birtokolhat valaki. Hiszen a medált ellophatják, a kard eltörhet, de a tudás halálig elkísér. Arra gondoltam, hogy a Hold Akadémia tanulói kapnak ilyen medált, addig, amíg ott tanulnak. Akkor ha jól gondolom, maga nem az Akadémia tanulója.
*Közben észbe kap, hogy a másiknak még sem mutatkozott.*
-Elnézést kérek. A nevem Vaslábú Argus. *Nyújtja felé a kezét, majd hallgatja tovább Pero eszmefuttatását.*
~Filozofikus elme? Élő könyv? Tinta? Hm. Élek, mert élnem kell?~
-Sajnálom, de nem vagyok filozofikus. Mágus vagyok, a tudásban hiszek, nem pedig a spekulációban. Az, hogy miért élek, az megint más. Amiben tudok, abban segítek.
*Hallgatja, a Pegazusba való utazás tervét, pár pillanatig gondolkodóba esik, majd így szól.*
-Rendben, menjünk. Soha nem voltam ellene egy jó étkezésnek *simogatja meg a pocakját közben.* Csak önök után
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-28 16:51:40
Üzenet elküldve: 2014-02-28 16:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vaslábú Argus & Rynut War'pero//
*Gwomel észre sem veszi, az események rohanását, kezet nyújt a papnak.*
-Jó napot uram.* Mosolyog rá, mint aki csak most találkozott volna, eltekint attól, hogy a két férfi már elbeszélgetett egymással. Majd ős is meg akar ismerkedni a férfivel, sőt, mondhatni mind a kettővel, mivel még egyiket sem ismeri, a papot egyáltalán nem, semmit nem tud róla, még az a keveset se, mint amennyit a másik férfiről, akiről szintén nem sokat tud, de annál többet mint a papról, akiről viszont semmit.*
*Gwomel észre sem veszi, az események rohanását, kezet nyújt a papnak.*
-Jó napot uram.* Mosolyog rá, mint aki csak most találkozott volna, eltekint attól, hogy a két férfi már elbeszélgetett egymással. Majd ős is meg akar ismerkedni a férfivel, sőt, mondhatni mind a kettővel, mivel még egyiket sem ismeri, a papot egyáltalán nem, semmit nem tud róla, még az a keveset se, mint amennyit a másik férfiről, akiről szintén nem sokat tud, de annál többet mint a papról, akiről viszont semmit.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-28 15:43:05
Üzenet elküldve: 2014-02-28 15:43:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
*Rynutot a nagy termetes test barátságos kézfogása igazán meglepi, majd pedig a férfi visszautasítja a baglyot.*
-A tudás nem az enyém, csak kölcsönbe kaptam. Csak úgy, mint mindenki más. *Vissza veszi a medált.*
*Egy fura monológba kezd, amit szinte követni sem lehet, de Pero igazán megdolgoztatja az agytekervényeit.*
-Talán. *Feleli zavartan, de lassan újra hangzatos szónoklat alakot vesz fel a beszéde.* A furcsa megfogalmazás filozófus elméről árulkodik. Pedig maga nem tűnik annak az ember félének, aki csak úgy önti magából a bölcsességet... És mégis! Egy papot említettem - aki utat mutatott. Egy betegséget - amit meg kell gyógyítani. És egy könyvet - aki maga... Egy megíratlan könyvet, amit nem csak az írástudók olvashatnak el. Egy kódex, ami nem íródott meg, egy toll amiben nincs tinta, és egy író, aki nem is író. Egy élő könyv áll előttem, aki tud, tudott, és tudni is fog dolgokat, míg világ a világ. *Ezt nem Pero mondta. Legalábbis nem önszántából, de teljesen megindul belőle is a szóáradat.* Maga él, mert élnie kell. Egy könyv sem adhatja úgy vissza a tudást, mint egy élő könyv. A papír elázhat, de az elme nem: az a legjobb tároló eszköz. Az energia, ami magát hajtja, hogy tudást szerezzen az okozza, hogy talán öntudatlanul is, de tovább kell adnia másoknak. Nem vagyunk zsenik, de nem is vagyunk teljesen bolondok, hisz itt vagyunk még most is. A sors akarta, hogy találkozzunk, a sors - ami egy helyre vezénylet mindhármunkat.
*A beszéd megszakad, pedig láthatóan mondani akar még valami a fiú.*
-Eljönne velünk a Pegazusba? Igazán elbeszélgetnék önnel tartósabban. *Ezután Hulat felé fordul.* Nem baj, ha ő is jön?
*A választ nem várja meg, rendíthetetlenül elindul az ajtó felé lassú és kecses léptekkel, hogy megmutassa: nem akárkit láthatnak most kimenni a templomból. Vagy egy különleges csoport kezdete ez, vagy pedig egy különleges barátságé.*
*Hulat valószínűleg rosszul érezte magát a furcsa monológok közben, mivel Rynut észrevétele szerint magát a templomot sem kedveli, de ő mindenképpen elhúzta a beszélgetést - bár akaratlanul.*
*Megáll a kapu előtt és hagyja, hogy a nap kicsit süsse az arcát, ebben a hideg időben. Hátrafordul megnézni Hulatot és a másik férfit, és a templom ablakai miatt részegítő fényben áztatott termet.*
*Rynutot a nagy termetes test barátságos kézfogása igazán meglepi, majd pedig a férfi visszautasítja a baglyot.*
-A tudás nem az enyém, csak kölcsönbe kaptam. Csak úgy, mint mindenki más. *Vissza veszi a medált.*
*Egy fura monológba kezd, amit szinte követni sem lehet, de Pero igazán megdolgoztatja az agytekervényeit.*
-Talán. *Feleli zavartan, de lassan újra hangzatos szónoklat alakot vesz fel a beszéde.* A furcsa megfogalmazás filozófus elméről árulkodik. Pedig maga nem tűnik annak az ember félének, aki csak úgy önti magából a bölcsességet... És mégis! Egy papot említettem - aki utat mutatott. Egy betegséget - amit meg kell gyógyítani. És egy könyvet - aki maga... Egy megíratlan könyvet, amit nem csak az írástudók olvashatnak el. Egy kódex, ami nem íródott meg, egy toll amiben nincs tinta, és egy író, aki nem is író. Egy élő könyv áll előttem, aki tud, tudott, és tudni is fog dolgokat, míg világ a világ. *Ezt nem Pero mondta. Legalábbis nem önszántából, de teljesen megindul belőle is a szóáradat.* Maga él, mert élnie kell. Egy könyv sem adhatja úgy vissza a tudást, mint egy élő könyv. A papír elázhat, de az elme nem: az a legjobb tároló eszköz. Az energia, ami magát hajtja, hogy tudást szerezzen az okozza, hogy talán öntudatlanul is, de tovább kell adnia másoknak. Nem vagyunk zsenik, de nem is vagyunk teljesen bolondok, hisz itt vagyunk még most is. A sors akarta, hogy találkozzunk, a sors - ami egy helyre vezénylet mindhármunkat.
*A beszéd megszakad, pedig láthatóan mondani akar még valami a fiú.*
-Eljönne velünk a Pegazusba? Igazán elbeszélgetnék önnel tartósabban. *Ezután Hulat felé fordul.* Nem baj, ha ő is jön?
*A választ nem várja meg, rendíthetetlenül elindul az ajtó felé lassú és kecses léptekkel, hogy megmutassa: nem akárkit láthatnak most kimenni a templomból. Vagy egy különleges csoport kezdete ez, vagy pedig egy különleges barátságé.*
*Hulat valószínűleg rosszul érezte magát a furcsa monológok közben, mivel Rynut észrevétele szerint magát a templomot sem kedveli, de ő mindenképpen elhúzta a beszélgetést - bár akaratlanul.*
*Megáll a kapu előtt és hagyja, hogy a nap kicsit süsse az arcát, ebben a hideg időben. Hátrafordul megnézni Hulatot és a másik férfit, és a templom ablakai miatt részegítő fényben áztatott termet.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-26 22:17:46
Üzenet elküldve: 2014-02-26 22:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gwomel Hulat és Rynut War'pero//
*Argus kézfogása meleg, és barátságos. A férfi örül, hogy más barátságos lényekkel találkozik.*
-Tessék? *kérdezi zavartan, miközben a másik nyújtja felé az amulettet. Kezdeti csodálkozásán hamar úrrá lesz az elméje, s hallgatja a pap, a könyv, és a betegség kapcsolatát.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el a medált, hiszen nem az öné. *jelenti ki, mint, ami egyértelmű.* És csak olyat adhat valakinek, ami a sajátja. *Argus gondolatai megindulnak, akár a szökőár, aminek a fizikai valóság nem szabhat gátat. Nem törődik a másik reakciójával, amíg a gondolat végére nem jut.*
-Mi olvasók? Érdekes megfogalmazás, főleg, hogy egy könyvet, egy betegséget, és egy papot említett. A négyes készen van az egyensúlyhoz. Jómagam nem vagyok gyógyító, de ez úgy gondolom nem is fontos, tehát a betegség, nem is betegség. Ha valakinek segítséget tudna nyújtani a bagoly, az csak az éjszaka gyermeke lehetne, vagy egy vadász, de nem olyan, mint én. *szavai zavartságról árulkodnak.* A könyvek, ahogyan a papok szavakat rejtenek magukban, ezek a szavak más szavak mögé vannak bújtatva, de ha megleljük őket, akkor kapjuk meg azt, amit keresünk. A bagoly hordozói szeretnek tanulni, ebből fakad, hogy sok könyvet olvasnak. Nekem nem a könyvet kell önöknek megmutatnom, hanem a szavakhoz a fejezet címeket. Igazam van? *teszi fel végül a kérdést, és reméli, hogy most sikerült összefüggően elmondani a gondolatait, s nem csak összezavarni őket.*
~Nem a fiúhoz küldte őket. Vagy próbatétel, vagy valami más. Bárhogyan is, végére kell járnom.~
*Argus kézfogása meleg, és barátságos. A férfi örül, hogy más barátságos lényekkel találkozik.*
-Tessék? *kérdezi zavartan, miközben a másik nyújtja felé az amulettet. Kezdeti csodálkozásán hamar úrrá lesz az elméje, s hallgatja a pap, a könyv, és a betegség kapcsolatát.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el a medált, hiszen nem az öné. *jelenti ki, mint, ami egyértelmű.* És csak olyat adhat valakinek, ami a sajátja. *Argus gondolatai megindulnak, akár a szökőár, aminek a fizikai valóság nem szabhat gátat. Nem törődik a másik reakciójával, amíg a gondolat végére nem jut.*
-Mi olvasók? Érdekes megfogalmazás, főleg, hogy egy könyvet, egy betegséget, és egy papot említett. A négyes készen van az egyensúlyhoz. Jómagam nem vagyok gyógyító, de ez úgy gondolom nem is fontos, tehát a betegség, nem is betegség. Ha valakinek segítséget tudna nyújtani a bagoly, az csak az éjszaka gyermeke lehetne, vagy egy vadász, de nem olyan, mint én. *szavai zavartságról árulkodnak.* A könyvek, ahogyan a papok szavakat rejtenek magukban, ezek a szavak más szavak mögé vannak bújtatva, de ha megleljük őket, akkor kapjuk meg azt, amit keresünk. A bagoly hordozói szeretnek tanulni, ebből fakad, hogy sok könyvet olvasnak. Nekem nem a könyvet kell önöknek megmutatnom, hanem a szavakhoz a fejezet címeket. Igazam van? *teszi fel végül a kérdést, és reméli, hogy most sikerült összefüggően elmondani a gondolatait, s nem csak összezavarni őket.*
~Nem a fiúhoz küldte őket. Vagy próbatétel, vagy valami más. Bárhogyan is, végére kell járnom.~
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-26 16:19:39
Üzenet elküldve: 2014-02-26 16:19:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
*Kíváncsian tekint a pap után. Egy olvasó emberhez megy oda, aki láthatólag nem rajong azért, hogy valaki félbeszakította könyvmoly tevékenységét. Ez persze Perot is zavarni szokta, bár a mai napon valahogy mindenki könnyebben felhúzza magát, mint máskor.*
*A férfi odalép hozzájuk és a jobb kezét nyújtja, majd köszön.*
-Jó napot. *Mondja War'pero és kezet fog vele.*
*Erre a férfi Rynut amulettjét kezdi el nézegetni. Ez fel is tűnik az ifjú szónoknak és leveszi magáról, majd felé nyújtja.*
*Bár nagyon halkan mondta el monológját magának, Pero valamennyire szájról is tud olvasni, és így összeállt neki a kép.*
-Önnek adom uram. Mi "olvasók" tartsunk csak össze. *Mondja egy mosoly keretében. Nagyon reméli, hogy elfogadja.* Nekem már sokat segített, ideje, hogy másnak is segítséget nyújtson. Ami pedig a kérdést illeti, tudja... Szóval eredetileg egy olyan könyvet kerestünk a barátommal *eközben Gwomel felé mutat* ami olyan betegségekről ír ami rohamokat idéz elő. A pap akibe az imént belebotlottam önt javasolta könyv helyett.
*Kíváncsian tekint a pap után. Egy olvasó emberhez megy oda, aki láthatólag nem rajong azért, hogy valaki félbeszakította könyvmoly tevékenységét. Ez persze Perot is zavarni szokta, bár a mai napon valahogy mindenki könnyebben felhúzza magát, mint máskor.*
*A férfi odalép hozzájuk és a jobb kezét nyújtja, majd köszön.*
-Jó napot. *Mondja War'pero és kezet fog vele.*
*Erre a férfi Rynut amulettjét kezdi el nézegetni. Ez fel is tűnik az ifjú szónoknak és leveszi magáról, majd felé nyújtja.*
*Bár nagyon halkan mondta el monológját magának, Pero valamennyire szájról is tud olvasni, és így összeállt neki a kép.*
-Önnek adom uram. Mi "olvasók" tartsunk csak össze. *Mondja egy mosoly keretében. Nagyon reméli, hogy elfogadja.* Nekem már sokat segített, ideje, hogy másnak is segítséget nyújtson. Ami pedig a kérdést illeti, tudja... Szóval eredetileg egy olyan könyvet kerestünk a barátommal *eközben Gwomel felé mutat* ami olyan betegségekről ír ami rohamokat idéz elő. A pap akibe az imént belebotlottam önt javasolta könyv helyett.
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 22:58:09
Üzenet elküldve: 2014-02-25 22:58:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gwomel Hulat és Rynut War'pero//
-Semmi baj nem történt.
*Nyugtatja meg az idős pap a férfit. Folytatná a söprögetést, de az ifjú kérdése megállásra készteti. Pár pillanatig némán áll, és gondolkozik.*
-A könyveknél tudok jobb megoldást is. Kérem, várjon egy kicsit. *nem vár választ már el is indul a templom egyik hátsó sarka irányába.*
*Argus becsukja a hatalmas könyvet, s az asztal bal oldalára helyezi. A pergamentett gyorsan leszórja egy kis homokkal, majd a jobb oldalon pihenő négy könyvre néz.*
-Nehéz olvasmány. *mondja csak úgy magának, nem is veszi észre az idős papot aki oda lép hozzá, csak akkor, amikor az megszólal.*
-Nem olyan nehéz, ha érti az ember.
*A férfi akaratlanul elmosolyodik az idős pap célzására.*
-Igaz.
-Van itt két úriember, akiknek az ön segítségére lenne szüksége, *kezdi el az idős pap.* Talán ők is segíthetnek önnek.
*Argus némán a gondolataiba merül, mielőtt válaszolna.*
~Mi vagyok én? Irgalmas pap? Minek segítsek?~
*Bosszankodik, hogy elszakítják a könyveitől, de azért elrakja az eszközeit a tarisznyájába, s feláll az asztaltól.*
~Segíts másokon, hogy élhess.~ *Jutnak eszébe a régi szavak.*
-Kérem vezessen oda hozzájuk.
-Nekem még ezeket el kell pakolnom. *mondja mosolyogva a pap a könyvekre mutatva.* De a bejárat mellett meg fogja őket találni. Egy szőke ifjú, és egy tündér férfi.
-Köszönöm atyám. *búcsúzik el az idős paptól.*
~Egy tündér. Lehet, hogy ő lesz az.~
*A félhomályban egy egy öklömnyi láng látszódik először, majd egy alacsony kövér férfi, amint közelít a két alak felé. Alig múlhatott húsz éves, de valahogy mégis olyan érzés támad a két alakban, hogy idősebb. Lassú kimért léptei alatt a padló deszkák már rég meghajlottak volna, de a templom kövezetén csak tompa erőteljes utalnak a férfi termetére. Hamar felfigyel a két férfira, gyorsan végig méri őket, amíg oda ér hozzájuk.*
~Egy ficsúr, és egy írnok. Vajon melyik a tündér? Azt, mondta, hogy egy szőke, és egy tündér. Vajon össze akart zavarni?~
*Megáll előttük, elengedi a botját, s a jobbját nyújtja feléjük.*
-Vaslábú Argus vagyok. *Mosolyog rájuk, a hangja barátságos, de mégis érződik belőle valamiféle erő.* Ez egyik pap kért meg, hogy jöjjek ide önökhöz valami kérdés miatt.
*Észreveszi az egyikük nyakában a bagoly amulettet, amely szinte megbűvöli a férfit.*
-A bagoly egerekre vadászik az éjszakában. *motyogja* De ugyan akkor a tudásszomj is egyben, az egér pedig a könyvek. Hogy nem jöttem rá hamarabb, amit kerestem, az végig itt volt, én pedig elmentem máshol keresni, pedig csak türelmesen kellet volna várni.
-Semmi baj nem történt.
*Nyugtatja meg az idős pap a férfit. Folytatná a söprögetést, de az ifjú kérdése megállásra készteti. Pár pillanatig némán áll, és gondolkozik.*
-A könyveknél tudok jobb megoldást is. Kérem, várjon egy kicsit. *nem vár választ már el is indul a templom egyik hátsó sarka irányába.*
*Argus becsukja a hatalmas könyvet, s az asztal bal oldalára helyezi. A pergamentett gyorsan leszórja egy kis homokkal, majd a jobb oldalon pihenő négy könyvre néz.*
-Nehéz olvasmány. *mondja csak úgy magának, nem is veszi észre az idős papot aki oda lép hozzá, csak akkor, amikor az megszólal.*
-Nem olyan nehéz, ha érti az ember.
*A férfi akaratlanul elmosolyodik az idős pap célzására.*
-Igaz.
-Van itt két úriember, akiknek az ön segítségére lenne szüksége, *kezdi el az idős pap.* Talán ők is segíthetnek önnek.
*Argus némán a gondolataiba merül, mielőtt válaszolna.*
~Mi vagyok én? Irgalmas pap? Minek segítsek?~
*Bosszankodik, hogy elszakítják a könyveitől, de azért elrakja az eszközeit a tarisznyájába, s feláll az asztaltól.*
~Segíts másokon, hogy élhess.~ *Jutnak eszébe a régi szavak.*
-Kérem vezessen oda hozzájuk.
-Nekem még ezeket el kell pakolnom. *mondja mosolyogva a pap a könyvekre mutatva.* De a bejárat mellett meg fogja őket találni. Egy szőke ifjú, és egy tündér férfi.
-Köszönöm atyám. *búcsúzik el az idős paptól.*
~Egy tündér. Lehet, hogy ő lesz az.~
*A félhomályban egy egy öklömnyi láng látszódik először, majd egy alacsony kövér férfi, amint közelít a két alak felé. Alig múlhatott húsz éves, de valahogy mégis olyan érzés támad a két alakban, hogy idősebb. Lassú kimért léptei alatt a padló deszkák már rég meghajlottak volna, de a templom kövezetén csak tompa erőteljes utalnak a férfi termetére. Hamar felfigyel a két férfira, gyorsan végig méri őket, amíg oda ér hozzájuk.*
~Egy ficsúr, és egy írnok. Vajon melyik a tündér? Azt, mondta, hogy egy szőke, és egy tündér. Vajon össze akart zavarni?~
*Megáll előttük, elengedi a botját, s a jobbját nyújtja feléjük.*
-Vaslábú Argus vagyok. *Mosolyog rájuk, a hangja barátságos, de mégis érződik belőle valamiféle erő.* Ez egyik pap kért meg, hogy jöjjek ide önökhöz valami kérdés miatt.
*Észreveszi az egyikük nyakában a bagoly amulettet, amely szinte megbűvöli a férfit.*
-A bagoly egerekre vadászik az éjszakában. *motyogja* De ugyan akkor a tudásszomj is egyben, az egér pedig a könyvek. Hogy nem jöttem rá hamarabb, amit kerestem, az végig itt volt, én pedig elmentem máshol keresni, pedig csak türelmesen kellet volna várni.
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 19:54:08
Üzenet elküldve: 2014-02-25 19:54:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
-Akkor kedves Gwomel, örülök, hogy megismerhetem! *Néz mosolyogva a tündérre.*
*Ahogy az arcába néz egy egyszerű következtetést von le: nem kedveli ezt a helyet valamiért. Végül úgy dönt, hogy nem teszi szóvá, avagy nem kérdez rá, hogy mi a problémája ezzel a hellyel. Úgy tűnik Gwomel nem akarja megsérteni Perot azzal, hogy megelőzi, de ő egyszerűen nem képes itt gyorsan haladni. Mindennap járt ide olvasni, de mindig lenyűgözte a hely szépsége.*~Gyönyörű!~*Visszhangzott mindig a fejében, amikor meglátta ezt a szépséges épületet, akár belülről, akár kívülről...*
*Puff!*
*Pero sétálgatás közben sikeresen nekiment egy söprögető papnak.*
-Elnézést kérek! Nagyon sajnálom! *Reméli, hogy ez a bölcs öreg pap nem fog rá megharagudni. Hirtelen egy lámpa gyúl ki Rynut fejében:*
-Elnézést még egyszer, de ha már így önbe botlottam megkérdezhetem, hogy egy rohamot okozó betegségekről szóló könyvet nem ismer-e? Tudja lenn a könyvtárban sehogy nem találok ilyet.
A hozzászólás írója (Rynut War'pero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.25 19:55:02
-Akkor kedves Gwomel, örülök, hogy megismerhetem! *Néz mosolyogva a tündérre.*
*Ahogy az arcába néz egy egyszerű következtetést von le: nem kedveli ezt a helyet valamiért. Végül úgy dönt, hogy nem teszi szóvá, avagy nem kérdez rá, hogy mi a problémája ezzel a hellyel. Úgy tűnik Gwomel nem akarja megsérteni Perot azzal, hogy megelőzi, de ő egyszerűen nem képes itt gyorsan haladni. Mindennap járt ide olvasni, de mindig lenyűgözte a hely szépsége.*~Gyönyörű!~*Visszhangzott mindig a fejében, amikor meglátta ezt a szépséges épületet, akár belülről, akár kívülről...*
*Puff!*
*Pero sétálgatás közben sikeresen nekiment egy söprögető papnak.*
-Elnézést kérek! Nagyon sajnálom! *Reméli, hogy ez a bölcs öreg pap nem fog rá megharagudni. Hirtelen egy lámpa gyúl ki Rynut fejében:*
-Elnézést még egyszer, de ha már így önbe botlottam megkérdezhetem, hogy egy rohamot okozó betegségekről szóló könyvet nem ismer-e? Tudja lenn a könyvtárban sehogy nem találok ilyet.
A hozzászólás írója (Rynut War'pero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.25 19:55:02
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 18:33:10
Üzenet elküldve: 2014-02-25 18:33:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rynut War'pero//
-A nevem Gwomel Hulat. Igen tündér vagyok. A munkám, hát mondjuk úgy nem kívánatos személyek likvidálásával foglalkozom anyagi ellenszolgáltatás fejében.*Mosolyodik el.*-Szeretem ezt csinálni, és mindig ezt csináltam.*
Mikor befejezi már a templomban találja magát, sietni akar innen, nem szeretni a templomokat, oltárokat, pavilonokat, s hasonlókat, valamiért nem szereti az ilyesféle helyiségeket, valamiért, amit ős sem tud teljesen.
Igyekezne is ki, de nem mer előreszaladni, mivel (mint már írtam) nem illendő megívód előtt haladni. Kelletlenül érzi magát a templomban, furcsa érzés fogja el, még sosem imádkozott, semmilyen istennek, bálványnak, semminek sem, inkább arra gondolt, amikor rá fért volna, hogy ha a sivatagot túlélte, akkor ezt is túl foglya élni. És úgy lett, legalább is eddig.*
-A nevem Gwomel Hulat. Igen tündér vagyok. A munkám, hát mondjuk úgy nem kívánatos személyek likvidálásával foglalkozom anyagi ellenszolgáltatás fejében.*Mosolyodik el.*-Szeretem ezt csinálni, és mindig ezt csináltam.*
Mikor befejezi már a templomban találja magát, sietni akar innen, nem szeretni a templomokat, oltárokat, pavilonokat, s hasonlókat, valamiért nem szereti az ilyesféle helyiségeket, valamiért, amit ős sem tud teljesen.
Igyekezne is ki, de nem mer előreszaladni, mivel (mint már írtam) nem illendő megívód előtt haladni. Kelletlenül érzi magát a templomban, furcsa érzés fogja el, még sosem imádkozott, semmilyen istennek, bálványnak, semminek sem, inkább arra gondolt, amikor rá fért volna, hogy ha a sivatagot túlélte, akkor ezt is túl foglya élni. És úgy lett, legalább is eddig.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 15:03:34
Üzenet elküldve: 2014-02-25 15:03:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A férfi első dolga, hogy szóljon a lovásznak az istállóban, nem mennek ma lóért. Lehet, hogy soha nem mennek már. Ahogy Moy végigmegy a szegénynegyeden a főtérig, végig lesi a háztetőket. A Varjúvadászt akarja meglátni. Nem akarja elhinni, hogy a sors csak egy ilyen rövid találkozást adott nekik. Sajnos nem látja sehol. Az istállóban a legénynek elmondja, hogy nem leszs szükség a strapabíró kis paripára és ne tartogassa, ha más igényt tartana rá. A fiú hálásan megköszöni, hogy szólt és megjegyzi, hogy sokan csak egyszerűen nem jönnek érte ilyenkor. Tényleg nagyra értékeli, hogy Moy ilyen figyelmes. a Medve vigyorogva biccent, majd távozik.
A templomba indul, hogy felkeresse apját, akit ott ápolnak a gyomorrontás miatt. Már korábban is felmerült, hogy meglátogatja, de most van rá idő is. Újra átmegy a városon és közben vígan dudorászik. Jól érzi magát most Artheniorban. Nem tudja, meddig marad, de most jó neki itt. Gondolkozik, hogy testvéreit is meg kell még látogatnia. Az majd a holnapi napon lesz, ha semmi nem jön közbe.
Amikor odaér a kőépülethez, könnyedén kitárja a kaput és bemegy. Köszönti a szerzeteseket és az egyikhez fordul a kérdéssel:*
- Üdvözlöm! Moy Befe vagyok, Anios Befe fia. Úgy tudom, édesapámat itt kezelik. El tudna hozzá kísérni?
*A szerzetes végigméri a férfit és halk, de határozott szavakkal így szól hozzá:*
- Sajnos én nem ismerem, de megkérdezem a társaimat. Egy pillanat!
*A szerzetes eltűnik egy faajtó mögött. Amíg várakozni kell, Moy szétnéz. Belülről is óriási ez a templom. Kiskorában járt itt és akkor persze még nagyobbnak tűnt. A félhomályban nézegeti az oszlopok faragásait és a szobrokat. Ez egy teljesen más világ, más életforma, mint az övé. Könyvek fölött ülni, tanítványokat fogadni és varázsolni, gyógyítani szép dolog, de a férfinek sosem volt ilyenhez szerencséje. Olvasott már egy pár írást, főleg szépirodalmat, de azt nem lehet egy szerzetes tudásához hasonlítani, amire így szert tett. Becsüli ezeket az embereket és más lényeket, hogy az életüket a segítő mágiának szentelik. Biztos vannak rosszindulatúak is közöttük, de általánosságban kedveli a papokat.
A nézelődésnek hamar véget vet a visszaérkező szerzetes, aki int Moynak, hogy menjen. A férfi szíve hevesebben kezd dobogni, hogy negyven év után újra láthatja apját. Követi a papot, aki Anios ágyához vezeti. A viszontlátás könnyeket csal apja szemébe és egy ideig nem is beszélnek, csak ölelgetik egymást. Utána viszont Moy egy óriási fejmosást kap, hogy mégis hogy képzelte azt az eltűnést. Apja nagyon haragossá válik és sokat kiabál, mire a papok jönnek és megkérik Moyt, hogy távozzon. Ő győzködi a szerzeteseket, de azok nem hagyják magukat. Kitessékelik, mert a betegnek pihennie kell. A Medve csalódott, de nem akarja apja gyógyulását hátráltatni. Majd ha hazatér, akkor megnyugszik és végre beszélhetnek rendes körülmények között.
A sikertelen látogatás után a férfi távozik a templomból. Nem mondhatja, hogy nagyot csalódott. Számolt a felháborodással és nyíltan megmondta, hogy miként tűnt el annak idején. Anyja és apja is úgy reagáltak, ahogy gondolta. Örömmel és váddal, öleléssel és szitkokkal. A kedélyek majd lenyugszanak, a Medve pedig felderíti a város rengetegét.*
A templomba indul, hogy felkeresse apját, akit ott ápolnak a gyomorrontás miatt. Már korábban is felmerült, hogy meglátogatja, de most van rá idő is. Újra átmegy a városon és közben vígan dudorászik. Jól érzi magát most Artheniorban. Nem tudja, meddig marad, de most jó neki itt. Gondolkozik, hogy testvéreit is meg kell még látogatnia. Az majd a holnapi napon lesz, ha semmi nem jön közbe.
Amikor odaér a kőépülethez, könnyedén kitárja a kaput és bemegy. Köszönti a szerzeteseket és az egyikhez fordul a kérdéssel:*
- Üdvözlöm! Moy Befe vagyok, Anios Befe fia. Úgy tudom, édesapámat itt kezelik. El tudna hozzá kísérni?
*A szerzetes végigméri a férfit és halk, de határozott szavakkal így szól hozzá:*
- Sajnos én nem ismerem, de megkérdezem a társaimat. Egy pillanat!
*A szerzetes eltűnik egy faajtó mögött. Amíg várakozni kell, Moy szétnéz. Belülről is óriási ez a templom. Kiskorában járt itt és akkor persze még nagyobbnak tűnt. A félhomályban nézegeti az oszlopok faragásait és a szobrokat. Ez egy teljesen más világ, más életforma, mint az övé. Könyvek fölött ülni, tanítványokat fogadni és varázsolni, gyógyítani szép dolog, de a férfinek sosem volt ilyenhez szerencséje. Olvasott már egy pár írást, főleg szépirodalmat, de azt nem lehet egy szerzetes tudásához hasonlítani, amire így szert tett. Becsüli ezeket az embereket és más lényeket, hogy az életüket a segítő mágiának szentelik. Biztos vannak rosszindulatúak is közöttük, de általánosságban kedveli a papokat.
A nézelődésnek hamar véget vet a visszaérkező szerzetes, aki int Moynak, hogy menjen. A férfi szíve hevesebben kezd dobogni, hogy negyven év után újra láthatja apját. Követi a papot, aki Anios ágyához vezeti. A viszontlátás könnyeket csal apja szemébe és egy ideig nem is beszélnek, csak ölelgetik egymást. Utána viszont Moy egy óriási fejmosást kap, hogy mégis hogy képzelte azt az eltűnést. Apja nagyon haragossá válik és sokat kiabál, mire a papok jönnek és megkérik Moyt, hogy távozzon. Ő győzködi a szerzeteseket, de azok nem hagyják magukat. Kitessékelik, mert a betegnek pihennie kell. A Medve csalódott, de nem akarja apja gyógyulását hátráltatni. Majd ha hazatér, akkor megnyugszik és végre beszélhetnek rendes körülmények között.
A sikertelen látogatás után a férfi távozik a templomból. Nem mondhatja, hogy nagyot csalódott. Számolt a felháborodással és nyíltan megmondta, hogy miként tűnt el annak idején. Anyja és apja is úgy reagáltak, ahogy gondolta. Örömmel és váddal, öleléssel és szitkokkal. A kedélyek majd lenyugszanak, a Medve pedig felderíti a város rengetegét.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-24 11:22:22
Üzenet elküldve: 2014-02-24 11:22:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Lassú léptekkel közeledik a temető felől a köpcös férfi. Kék köpenye leng a reggeli szélben, de a botja végén égő kis láng csak éppen hogy megmozdul, mint, ami nem függene az időjárástól. A férfi megáll a templom bejárata előtt, s nagy levegőt vesz. Egy lépést tesz előre, de megáll, mielőtt belépne. Lehunyja a szemét, s ismét vesz egy nagy levegőt, hogy megnyugodjon, majd pár pillanat múlva csukott szemmel belép az épületbe.*
-Köszönöm. *suttogja, miközben kinyitja a szemét. Pár percre szüksége van, hogy hozzászokjon a benti fényviszonyokhoz, de örömmel veszi észre, hogy minden rendben. Nem változott semmi. Az idős pap seprűvel a kezében szorgoskodik, de amint meglátja a mágust az üdvözlésére siet.*
-Üdvözöllek gyermekem! Ismét vissza tértél. *mosolyog rá a pap.*
-Üdvözlöm Atyám! Ahogy egy barátom mondta, itt mindig megtalál. *örül, hogy végre ismerős személlyel beszélhet.* A papi hivatás érdekelne atyám. *közli félénken az ide jövetelének okát.*
-Pap akarsz lenni? *kérdez vissza a pap, de tudja jól a választ.*
-Nem. Ne vegye sértésnek, a papi hivatás szép, és becsülendő. *kezdi a magyarázatot* De én nem vagyok rá méltó. Csak olvasni szeretnék róla, hogy megismerjem. *ismeri be a mágus.* S ha később alkalmas leszek rá, akkor lehet, hogy csatlakozom önökhöz. *próbálja jobb színben feltüntetni magát evvel a kis füllentéssel.*
-Te nem akarsz pap lenni. Evvel nincs semmi baj, de te is tudod, hogy az őszinteséget jobban értékeljük, mint a kegyes hazugságot. *dorgálja meg a mágust.* Gyere velem! *adja ki az utasítást, s elindul az egyik asztalhoz.*
-Értem. *szégyelli el magát Argus. Némán követi a papot az asztalhoz, majd leül. Amikor az idős pap magára hagyja, csak akkor kezdi el kényelmesebb helyzetbe hozni magát. A tarisznyáját a szék támlájára helyezi, előkészíti a pergament tekercseket, a lúdtollakat, s a tintakövet. Pár perc múlva az idős pap hét hatalmas könyvvel, és egy tekercstokkal. A hét könyv mind egy méretben, és egyazon kötéssel készült. Közel másfél arasz széles, három arasz magas és fél arasz vastag. Mindegyik vastag bőrkötéssel rendelkezik.*
-A Levegő könyve. *helyezi az első könyvet az asztal jobb oldalára.* A Föld könyve. *rakja az előző tetejére.* A Tűz könyve. *rakja tovább a kupacot.* A Víz könyve. *a torony csak egyre csak nő.* És végül az Artheniori Templom történelme. *rakja le az utolsót is.* Ez pedig *emeli fel a tekercstokot.* az öt könyv kivonata. *Majd lehelyezi Argus-szal szembe az asztalra.* Jó olvasást kívánok. *Megfordul, és magára hagyja a mágust.*
-Cseles. Próbára akar tenni? *Jegyzi meg Argus halkan, miközben szemével a tekercset nézi, majd leveszi az első könyvet, s elkezdi olvasni.*
-Köszönöm. *suttogja, miközben kinyitja a szemét. Pár percre szüksége van, hogy hozzászokjon a benti fényviszonyokhoz, de örömmel veszi észre, hogy minden rendben. Nem változott semmi. Az idős pap seprűvel a kezében szorgoskodik, de amint meglátja a mágust az üdvözlésére siet.*
-Üdvözöllek gyermekem! Ismét vissza tértél. *mosolyog rá a pap.*
-Üdvözlöm Atyám! Ahogy egy barátom mondta, itt mindig megtalál. *örül, hogy végre ismerős személlyel beszélhet.* A papi hivatás érdekelne atyám. *közli félénken az ide jövetelének okát.*
-Pap akarsz lenni? *kérdez vissza a pap, de tudja jól a választ.*
-Nem. Ne vegye sértésnek, a papi hivatás szép, és becsülendő. *kezdi a magyarázatot* De én nem vagyok rá méltó. Csak olvasni szeretnék róla, hogy megismerjem. *ismeri be a mágus.* S ha később alkalmas leszek rá, akkor lehet, hogy csatlakozom önökhöz. *próbálja jobb színben feltüntetni magát evvel a kis füllentéssel.*
-Te nem akarsz pap lenni. Evvel nincs semmi baj, de te is tudod, hogy az őszinteséget jobban értékeljük, mint a kegyes hazugságot. *dorgálja meg a mágust.* Gyere velem! *adja ki az utasítást, s elindul az egyik asztalhoz.*
-Értem. *szégyelli el magát Argus. Némán követi a papot az asztalhoz, majd leül. Amikor az idős pap magára hagyja, csak akkor kezdi el kényelmesebb helyzetbe hozni magát. A tarisznyáját a szék támlájára helyezi, előkészíti a pergament tekercseket, a lúdtollakat, s a tintakövet. Pár perc múlva az idős pap hét hatalmas könyvvel, és egy tekercstokkal. A hét könyv mind egy méretben, és egyazon kötéssel készült. Közel másfél arasz széles, három arasz magas és fél arasz vastag. Mindegyik vastag bőrkötéssel rendelkezik.*
-A Levegő könyve. *helyezi az első könyvet az asztal jobb oldalára.* A Föld könyve. *rakja az előző tetejére.* A Tűz könyve. *rakja tovább a kupacot.* A Víz könyve. *a torony csak egyre csak nő.* És végül az Artheniori Templom történelme. *rakja le az utolsót is.* Ez pedig *emeli fel a tekercstokot.* az öt könyv kivonata. *Majd lehelyezi Argus-szal szembe az asztalra.* Jó olvasást kívánok. *Megfordul, és magára hagyja a mágust.*
-Cseles. Próbára akar tenni? *Jegyzi meg Argus halkan, miközben szemével a tekercset nézi, majd leveszi az első könyvet, s elkezdi olvasni.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-23 12:50:21
Üzenet elküldve: 2014-02-23 12:50:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Henua Tikron, Eralil Namos//
*Dern szavaival minden a helyére kerül, most már mindent tudni vélnek, ami a segítségükre lesz. Henuában is megfordulnak azok a gondolatok, amik korábban már varázslónőben is, csak a gnóm ki is mondja azokat. Viszont Henua is elmegy egy kis időre, így kettesben marad Neara a szerzetessel. Nagyon várja, hogy mi fog kisülni ebből, és szándékosan nem kezd el gondolkodni a legnagyobb félelméről. Talán lehet, hogy mégis jobb lenne felkészülni rá, de úgy véli, hogy meg tudják majd védeni magukat, lesznek elegen.*
- Sajnálom, hogy várakoznunk kell. Addig, amíg visszaérnek a többiek, kitisztítom az elmémet, hogy felkészülten, semmitől sem zavartatva tudjak varázsolni a megfelelő résznél. *Ezzel menti ki magát és nagyjából a társait is, akik remélhetőleg hamarosan visszaérkeznek majd ide, és végre elkezdhetik a varázslást. Neara egy kisebb zugba húzódik be, közel Dern szerzeteshez, hogy amikor szükség lesz rá, tudjon neki szólni majd. Lótuszülést vesz fel, lehunyja a szemeit és meditálni kezd. megszabadul a káros gondolatoktól, aztán szép lassan mindent kizár az elméjéből, hogy elérje a tökéletes meditatív állapotot. Így várakozik, amíg Dern, vagy más meg nem szólítja a varázslat elkezdésére.*
*Dern szavaival minden a helyére kerül, most már mindent tudni vélnek, ami a segítségükre lesz. Henuában is megfordulnak azok a gondolatok, amik korábban már varázslónőben is, csak a gnóm ki is mondja azokat. Viszont Henua is elmegy egy kis időre, így kettesben marad Neara a szerzetessel. Nagyon várja, hogy mi fog kisülni ebből, és szándékosan nem kezd el gondolkodni a legnagyobb félelméről. Talán lehet, hogy mégis jobb lenne felkészülni rá, de úgy véli, hogy meg tudják majd védeni magukat, lesznek elegen.*
- Sajnálom, hogy várakoznunk kell. Addig, amíg visszaérnek a többiek, kitisztítom az elmémet, hogy felkészülten, semmitől sem zavartatva tudjak varázsolni a megfelelő résznél. *Ezzel menti ki magát és nagyjából a társait is, akik remélhetőleg hamarosan visszaérkeznek majd ide, és végre elkezdhetik a varázslást. Neara egy kisebb zugba húzódik be, közel Dern szerzeteshez, hogy amikor szükség lesz rá, tudjon neki szólni majd. Lótuszülést vesz fel, lehunyja a szemeit és meditálni kezd. megszabadul a káros gondolatoktól, aztán szép lassan mindent kizár az elméjéből, hogy elérje a tökéletes meditatív állapotot. Így várakozik, amíg Dern, vagy más meg nem szólítja a varázslat elkezdésére.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-23 11:50:05
Üzenet elküldve: 2014-02-23 11:50:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Elgondolkodik, próbál szórol szóra visszaemlékezni az irományra. Mintha nem is a bunda kellett volna.*
- Azt hiszem igazad van, a fejüket kérték. Le kell adni a Barakba és ott fizetik ki értük a fejpénzt.* mondja határozottan miközben ismét megindúl, hogy végre kivül jussanak a Templom kapuján.*
- Nem, nem kell senkivel előtte egyeztetni. Nyomokat kell keresni a közeli erdőben és ha rájuk találunk akkor amennyit csak tudunk meg kell öljünk közülük.
* Megáll a Templomkert közepén. Körbenéz, valamikor régen sokat olvasgatott itt, ismeri minden kis szegletét és szeret nyárestéken itt pihenni. Most Hópelyhet keresi, majd éles füttyszavat hallat mire a fehér pej békésen előkocog.*
- Itt hátul, a könyvtár felé vezető úton ha letérünk balra jó félórás séta és a Tisztáson lehetünk. Tudod mit, vegyük csak egy kellemes sétának az egészet ami talán pénzt is hozhat!* mondja és megindúl a kijelölt irányba lovát egyelőre kötőféken vezetve.*
* Elgondolkodik, próbál szórol szóra visszaemlékezni az irományra. Mintha nem is a bunda kellett volna.*
- Azt hiszem igazad van, a fejüket kérték. Le kell adni a Barakba és ott fizetik ki értük a fejpénzt.* mondja határozottan miközben ismét megindúl, hogy végre kivül jussanak a Templom kapuján.*
- Nem, nem kell senkivel előtte egyeztetni. Nyomokat kell keresni a közeli erdőben és ha rájuk találunk akkor amennyit csak tudunk meg kell öljünk közülük.
* Megáll a Templomkert közepén. Körbenéz, valamikor régen sokat olvasgatott itt, ismeri minden kis szegletét és szeret nyárestéken itt pihenni. Most Hópelyhet keresi, majd éles füttyszavat hallat mire a fehér pej békésen előkocog.*
- Itt hátul, a könyvtár felé vezető úton ha letérünk balra jó félórás séta és a Tisztáson lehetünk. Tudod mit, vegyük csak egy kellemes sétának az egészet ami talán pénzt is hozhat!* mondja és megindúl a kijelölt irányba lovát egyelőre kötőféken vezetve.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-22 15:42:26
Üzenet elküldve: 2014-02-22 15:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
*Olfreen figyelmesen hallgatja Ewa javaslatát, majd helyeslően bólogat. Ő is valami egyszerűbb, gyors hasznot hozó munkára gondolt, nem tudja a farkasok mennyien lehetnek, mennyire vadak. De úgy véli el tudnak ketten bánni pár farkassal, főleg, hogy az apja és testvérei sűrűn jártak vadakra vadászni, medvékre, farkasokra. Párszor ő is elkísérte őket, de azért nem mondhatja magát profi erdei vadásznak. *
- Az ötlet nem rossz, támogatom. Akkor merre induljunk, kell előtte valamit egyeztetni a hatósággal, tényleg elég ha csak bemutatjuk a lenyúzott bőrüket, vagy levágott fejüket inkább?* szegezi a kérdést a lánynak.
De már meg is bánta kicsit, mert félt ,hogy a megoldásai túl brutálisak egy elf lelkivilágához, mert otthon ők így csinálták. Mindenesetre várja a választ és utána mehetnek is a kalandra.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.22 15:43:32
*Olfreen figyelmesen hallgatja Ewa javaslatát, majd helyeslően bólogat. Ő is valami egyszerűbb, gyors hasznot hozó munkára gondolt, nem tudja a farkasok mennyien lehetnek, mennyire vadak. De úgy véli el tudnak ketten bánni pár farkassal, főleg, hogy az apja és testvérei sűrűn jártak vadakra vadászni, medvékre, farkasokra. Párszor ő is elkísérte őket, de azért nem mondhatja magát profi erdei vadásznak. *
- Az ötlet nem rossz, támogatom. Akkor merre induljunk, kell előtte valamit egyeztetni a hatósággal, tényleg elég ha csak bemutatjuk a lenyúzott bőrüket, vagy levágott fejüket inkább?* szegezi a kérdést a lánynak.
De már meg is bánta kicsit, mert félt ,hogy a megoldásai túl brutálisak egy elf lelkivilágához, mert otthon ők így csinálták. Mindenesetre várja a választ és utána mehetnek is a kalandra.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.22 15:43:32
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-21 10:27:50
Üzenet elküldve: 2014-02-21 10:27:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* A kérdés hatására az ajtó előtt megtorpan, visszafordul Olfreen felé és elgondolkodva néz furcsa szemébe. Sárgás szemü mélységivel eddig még nem tallálkozozz. Mit is kellene csinálni? Ha jobban belegondol, tényleg szükségük volna valami munkára mert ő is szinte minden pénzét a Mesternek adta, talán ha egy hétre való összeg lapul még a zsebeiben.*
- A piacon jöttem át. *mondja elgondolkodva és eszébe jut a lova nyergére kötözött zsákocska tele finomságokkal. Csak most érzi milyen éhes. Alig tudja gondolatait helyes irányba terelni. Nagyot nyel a sültek és gyümölcsök gondolatára majd elmosolyodik és fejét kissé megrázva tisztitja ki gondolatait.*
- Azt olvastam egy falragaszon, hogy az erdőben és a közeli tisztáson elszaporodtak a farkasok. Egész hordákban járnak és fenyegetik a közeli nyájak és emberek életét. Azt írta, hogy minden egyes farkasbunda bemutatásáért 50 aranyat fizetnek. Ha gondolod egy keveset ritkíthatnánk a vadakat. *néz a sötételfre kérdőn.
Régebb, még fiatalabb korában a falujukban is évente rendeztek farkas és vaddisznóvadászatokat, bár őt inkább csak az őzek és a kondér közelébe engedték. Nagyapja mindig azt mondta, hogy a nagyvadakra vadászni férfi dolog. Ewa a maga részéről nem fél az efféle feladatoktól, legalábbis amig csak a falka kissebb részével találkozik, mondjuk csak olyan négy-öt ordassal. Egy ötven fős farkascsapattal azért nem szívesen találná szembe magát. Sejtelme sincs akkor miként cselekedne.*
* A kérdés hatására az ajtó előtt megtorpan, visszafordul Olfreen felé és elgondolkodva néz furcsa szemébe. Sárgás szemü mélységivel eddig még nem tallálkozozz. Mit is kellene csinálni? Ha jobban belegondol, tényleg szükségük volna valami munkára mert ő is szinte minden pénzét a Mesternek adta, talán ha egy hétre való összeg lapul még a zsebeiben.*
- A piacon jöttem át. *mondja elgondolkodva és eszébe jut a lova nyergére kötözött zsákocska tele finomságokkal. Csak most érzi milyen éhes. Alig tudja gondolatait helyes irányba terelni. Nagyot nyel a sültek és gyümölcsök gondolatára majd elmosolyodik és fejét kissé megrázva tisztitja ki gondolatait.*
- Azt olvastam egy falragaszon, hogy az erdőben és a közeli tisztáson elszaporodtak a farkasok. Egész hordákban járnak és fenyegetik a közeli nyájak és emberek életét. Azt írta, hogy minden egyes farkasbunda bemutatásáért 50 aranyat fizetnek. Ha gondolod egy keveset ritkíthatnánk a vadakat. *néz a sötételfre kérdőn.
Régebb, még fiatalabb korában a falujukban is évente rendeztek farkas és vaddisznóvadászatokat, bár őt inkább csak az őzek és a kondér közelébe engedték. Nagyapja mindig azt mondta, hogy a nagyvadakra vadászni férfi dolog. Ewa a maga részéről nem fél az efféle feladatoktól, legalábbis amig csak a falka kissebb részével találkozik, mondjuk csak olyan négy-öt ordassal. Egy ötven fős farkascsapattal azért nem szívesen találná szembe magát. Sejtelme sincs akkor miként cselekedne.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:33:16
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Neara Anthariel, M4, Eralil Namos//
*Neara feltesz néhány kérdést, amik jogosan vethetőek fel, de épp ezért aggasztják is a gnómot. Az írásokban semmi nincs róluk. Dern azt mondja, hogy ez nem baj. Ha nincs róluk szó, akkor nem számítanak ezek a dolgok.
Ezek után Tikron itt sokkal több megbeszélni valót már nem lát, legalábbis hármójuk között. Ha majd Eralil visszajön, akkor még az ő véleményét is kikérik. Utána pedig végre kell hajtani a varázslatokat. Egy dolog mégis eszébe jut:*
- Dern szerzetes! A húgát nem kellene idehozatni? Ha sikerrel járunk, jobb lenne azonnal látni a gyógyulását.
*Ezt már nem mondja ki, de ha elrontják, akkor pedig a démon valószínűleg megkeresi és megöli a rokont, hogy beteljesítse Dern félelmét. A gnóm úgy érzi, hogy mindent megtettek ennek elkerülése érdekében. Alaposan utánajártak, elolvasták többször az egészet. Ő legszívesebben még egy komplett démonológiai tanulmányt is átrágott volna, valamint Renior élettörténetét és egyéb írásait, de be kell látnia, hogy szoros az idő. Ha a mágus tényleg olyan nagy tudású és alapos volt, akkor ezekben az írásokban minden ott van, ami kell. Ha ez mégis kevés, akkor még mindig itt van a mágusközösség, hogy felvegye a harcot a rosszindulatú entitással. A gnómot a rend is nagyon foglalkoztatja. Szép kiindulásnak látná ezt az együttműködést. Három mágus összeáll, hogy tudását másokkal megosztva segítsen egy rászorulón. Ebből kikerekíteni egy mágusrendet igen becsülendő gondolat.*
//Ewangel Nortsan//
*A gnóm nagyon megörül annak, hogy amikor Eralilhez a sötételf megy, akkor Ewangel visszajön és válthatnak néhány szót. Elnézést kér Derntől és Nearától:*
- Bocsássanak meg egy pár pillanatra! Egy kedves ismerősöm érkezett. Azonnal visszajövök!
*Ezzel odamegy az elf nőhöz és ha megengedi, akkor kezet csókol neki:*
- Üdvözlöm, Ewangel! De jó, hogy újra látom! Hogy szolgál a kedves egészsége? Most egy nagyon fontos feladaton dolgozunk, de később szívesen venném, ha újra tudnánk egy kicsit beszélgetni. A városban lesz még egy ideig? Ha igen, szívesen meglátogatnám. Vagy Ön is megtalálhat engem, itt a templomban.
*Tikron csillogó szemekkel néz fel a tanítónőre. A bálon nagyon megkedvelte. Visszaemlékszik rá, hogy még táncra is rá tudta venni az elf, pedig az szinte senkinek nem szokott sikerülni. A választ még megvárja, majd visszamegy a többiekhez, hogy folytassák a megbeszélést és persze hogy végül elkezdjék, amiért összegyűltek.*
*Neara feltesz néhány kérdést, amik jogosan vethetőek fel, de épp ezért aggasztják is a gnómot. Az írásokban semmi nincs róluk. Dern azt mondja, hogy ez nem baj. Ha nincs róluk szó, akkor nem számítanak ezek a dolgok.
Ezek után Tikron itt sokkal több megbeszélni valót már nem lát, legalábbis hármójuk között. Ha majd Eralil visszajön, akkor még az ő véleményét is kikérik. Utána pedig végre kell hajtani a varázslatokat. Egy dolog mégis eszébe jut:*
- Dern szerzetes! A húgát nem kellene idehozatni? Ha sikerrel járunk, jobb lenne azonnal látni a gyógyulását.
*Ezt már nem mondja ki, de ha elrontják, akkor pedig a démon valószínűleg megkeresi és megöli a rokont, hogy beteljesítse Dern félelmét. A gnóm úgy érzi, hogy mindent megtettek ennek elkerülése érdekében. Alaposan utánajártak, elolvasták többször az egészet. Ő legszívesebben még egy komplett démonológiai tanulmányt is átrágott volna, valamint Renior élettörténetét és egyéb írásait, de be kell látnia, hogy szoros az idő. Ha a mágus tényleg olyan nagy tudású és alapos volt, akkor ezekben az írásokban minden ott van, ami kell. Ha ez mégis kevés, akkor még mindig itt van a mágusközösség, hogy felvegye a harcot a rosszindulatú entitással. A gnómot a rend is nagyon foglalkoztatja. Szép kiindulásnak látná ezt az együttműködést. Három mágus összeáll, hogy tudását másokkal megosztva segítsen egy rászorulón. Ebből kikerekíteni egy mágusrendet igen becsülendő gondolat.*
//Ewangel Nortsan//
*A gnóm nagyon megörül annak, hogy amikor Eralilhez a sötételf megy, akkor Ewangel visszajön és válthatnak néhány szót. Elnézést kér Derntől és Nearától:*
- Bocsássanak meg egy pár pillanatra! Egy kedves ismerősöm érkezett. Azonnal visszajövök!
*Ezzel odamegy az elf nőhöz és ha megengedi, akkor kezet csókol neki:*
- Üdvözlöm, Ewangel! De jó, hogy újra látom! Hogy szolgál a kedves egészsége? Most egy nagyon fontos feladaton dolgozunk, de később szívesen venném, ha újra tudnánk egy kicsit beszélgetni. A városban lesz még egy ideig? Ha igen, szívesen meglátogatnám. Vagy Ön is megtalálhat engem, itt a templomban.
*Tikron csillogó szemekkel néz fel a tanítónőre. A bálon nagyon megkedvelte. Visszaemlékszik rá, hogy még táncra is rá tudta venni az elf, pedig az szinte senkinek nem szokott sikerülni. A választ még megvárja, majd visszamegy a többiekhez, hogy folytassák a megbeszélést és persze hogy végül elkezdjék, amiért összegyűltek.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:04:15
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:04:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
* Nem is kell sokáig keresni a lányt, úgy láttam valakivel épp társalgott. Örömmel nyugtázza ,hogy csak egy gnóm az illető, és nem valami délceg lovag, vagy egy jóképű mágus. Nem is érti miért zavarná ez, egyértelműen az érzelmek eleddig ismeretlen régiói tárulnak fel benne a lány hatására. Ewa cinkosan kacsint felé miután a tanulás eredményeit tudakolja tőle.*
- Semmiképp nem akarok nagyképűnek tűnni, vagy túl szerénynek, de jobban sikerült mint vártam. Igaz el is kérte az árát a mágus.
*Látja, hogy a lány a kijárat felé indul, csatlakozik tehát hozzá, de még mielőtt kiérnek kérdez tőle valamit.*
- Tudsz valami feladatot, küldetést amiből pénzt szerezhetünk? Nem olcsó mulatság ez a mágia, annyi szent.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.21 21:12:21, a következő indokkal:
Jelek javítása.
* Nem is kell sokáig keresni a lányt, úgy láttam valakivel épp társalgott. Örömmel nyugtázza ,hogy csak egy gnóm az illető, és nem valami délceg lovag, vagy egy jóképű mágus. Nem is érti miért zavarná ez, egyértelműen az érzelmek eleddig ismeretlen régiói tárulnak fel benne a lány hatására. Ewa cinkosan kacsint felé miután a tanulás eredményeit tudakolja tőle.*
- Semmiképp nem akarok nagyképűnek tűnni, vagy túl szerénynek, de jobban sikerült mint vártam. Igaz el is kérte az árát a mágus.
*Látja, hogy a lány a kijárat felé indul, csatlakozik tehát hozzá, de még mielőtt kiérnek kérdez tőle valamit.*
- Tudsz valami feladatot, küldetést amiből pénzt szerezhetünk? Nem olcsó mulatság ez a mágia, annyi szent.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.02.21 21:12:21, a következő indokkal:
Jelek javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870