Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:58:38
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:58:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Darel Corthyr Worf//
//Vaslábú Argus//
*Hemitár a templomban lépve kicsit felszabadultabbnak érzi magát. Meglepődve tapasztalja, hogy Argus ilyen jóban van az idős pappal. Követi a mágus példáját és kényelembe helyezi magát a beszélgetéshez. Darel kíváncsi mi köze van az egészhez igazából ő is nagyon kíváncsi, hogy mit tudd segíteni az említettek alapján. Nézegeti, a sok pergament nem olvassa, őket az illetlenség lenne csak olyan megszokásból rájuk tekint amolyan leltári szándékkal. Argust hallgatva hirtelen összezavarodnak Hemitár gondolatai. Vér, farkas, hold, örökség és a levágott kecske? Tudna mindre teóriát, de nem tudná összekötni, nincs kapcsolat tudása szerint. Nem ért semmit az egészből, és ahogy hallgatja, egyre rosszabbul esik neki és aggodalma arcára is kiül. Nem akarja elzavarni társaságát vagy elbátortalanítani további mondandójától, így hát lenéz a lábára. Kicsit megmozgatja, lábfejét vessz egy-két mélyebb levegőt majd kis mosollyal az arcán beszélgető partnereire néz és így szól.*
- Bocsáss meg Argus de szerintem most valamit nagyon rosszul tudsz. Nekem nincs semmi hatalmas erőm és nem tudok csodákat tenni. Egy egyszerű papnövendék vagyok. El tudom látni a sebeket, tudok segíteni a betegeskedőknek, és mérgek ellenszereit ismerem. Ezen kívül sajnos csak szavaim lehetnek eszközeim. A tudás és bölcsesség melyet az otthonélő papok és itteni papok átadnak nekem. Ha ily hatalmas ellen készülsz felvenni a harcot, akkor Darel jelenlétét még megértem.
*Néz végig a hatalmas harcoson. Enyhe bólintással tudatosítja magának is igazát.*
- De inkább az idős pap tanácsát kéne kikérned, ha efféle gonosz ellen készülsz menni. Ha könyvet keresnél, történelmi feljegyzéseket esetekről szívesen segítek, de szerintem ennél többet nem igazán tehetek érted.
*Az ifjú befejezve mondatát kicsit lesüti fejét. Szégyelli magát, hogy nem tudd segíteni, de hiszen a tapasztalt papok is félve beszélnek, arról akkor ő mit tehetne. Majd ismételten felnéz immár inkább Darelt fürkészi. Próbálja megfejteni gondolatait mintha nem, lenne biztos benne, hogy érti, miről van szó így hát ismételten szóra nyitja száját.*
- Darel maga mit szól az itt elhangzottakhoz?
*Majd szemét Darelen tartva kíváncsian várja válaszát.*
//Vaslábú Argus//
*Hemitár a templomban lépve kicsit felszabadultabbnak érzi magát. Meglepődve tapasztalja, hogy Argus ilyen jóban van az idős pappal. Követi a mágus példáját és kényelembe helyezi magát a beszélgetéshez. Darel kíváncsi mi köze van az egészhez igazából ő is nagyon kíváncsi, hogy mit tudd segíteni az említettek alapján. Nézegeti, a sok pergament nem olvassa, őket az illetlenség lenne csak olyan megszokásból rájuk tekint amolyan leltári szándékkal. Argust hallgatva hirtelen összezavarodnak Hemitár gondolatai. Vér, farkas, hold, örökség és a levágott kecske? Tudna mindre teóriát, de nem tudná összekötni, nincs kapcsolat tudása szerint. Nem ért semmit az egészből, és ahogy hallgatja, egyre rosszabbul esik neki és aggodalma arcára is kiül. Nem akarja elzavarni társaságát vagy elbátortalanítani további mondandójától, így hát lenéz a lábára. Kicsit megmozgatja, lábfejét vessz egy-két mélyebb levegőt majd kis mosollyal az arcán beszélgető partnereire néz és így szól.*
- Bocsáss meg Argus de szerintem most valamit nagyon rosszul tudsz. Nekem nincs semmi hatalmas erőm és nem tudok csodákat tenni. Egy egyszerű papnövendék vagyok. El tudom látni a sebeket, tudok segíteni a betegeskedőknek, és mérgek ellenszereit ismerem. Ezen kívül sajnos csak szavaim lehetnek eszközeim. A tudás és bölcsesség melyet az otthonélő papok és itteni papok átadnak nekem. Ha ily hatalmas ellen készülsz felvenni a harcot, akkor Darel jelenlétét még megértem.
*Néz végig a hatalmas harcoson. Enyhe bólintással tudatosítja magának is igazát.*
- De inkább az idős pap tanácsát kéne kikérned, ha efféle gonosz ellen készülsz menni. Ha könyvet keresnél, történelmi feljegyzéseket esetekről szívesen segítek, de szerintem ennél többet nem igazán tehetek érted.
*Az ifjú befejezve mondatát kicsit lesüti fejét. Szégyelli magát, hogy nem tudd segíteni, de hiszen a tapasztalt papok is félve beszélnek, arról akkor ő mit tehetne. Majd ismételten felnéz immár inkább Darelt fürkészi. Próbálja megfejteni gondolatait mintha nem, lenne biztos benne, hogy érti, miről van szó így hát ismételten szóra nyitja száját.*
- Darel maga mit szól az itt elhangzottakhoz?
*Majd szemét Darelen tartva kíváncsian várja válaszát.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 20:54:32
Üzenet elküldve: 2014-01-20 20:54:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf//
// Rigolhand Hemitar //
//Templomkert//
*Hallgatja a fiú magyarázatát a családjára, s inkább nem szól bele. Ha nem tudja, kik a szülei, akkor lehet, hogy halottak. De nem akarja elszomorítani. A fiú elmondása alapján hallott a rítusról, sebaj, csak könnyebb lesz. Darel arcán nem sok változást lát az elhangzottakról, s amikor az felteszi a kérdést, akkor Argus elneveti magát Darel egyszerűségén.*
-Nyugalom barátom hamarosan megtudod a választ, csak kérlek légy még egy kicsit türelemmel. *Veregeti meg a vállát, majd elindul.*
//Templom//
*Megáll az ajtó előtt, s vesz egy nagy levegőt, de nem teszi meg a lépést. Elsőre nem. Elbizonytalanodik. Hátra pillant a barátaira, s egy mosolyt erőltet az arcára, hogy megnyugtassa őket, csak utána lép be a templomba. Megszokásból körbe néz. Az idős pap szokás szerint a söprűvel a kezében szorgoskodik,de egyből lerakja, amikor meglátja a mágust.*
-Üdvözlöm ifjú mágus! *Köszönti a pap széles mosollyal.* Már elő van készítve a szokásos asztal, némi olvasni valóval.
-Köszönöm szépen. *köszöni meg a papnak a kedvességet.*Menjünk, int a társainak. Argus határozott léptekkel halad az oldalsó helységbe, ahol célirányosan egy asztalhoz megy. Leül a szembe lévő székbe, s elkezdi átolvasni a három kupacba helyezett tekercsek címkéit. Jobb oldalon a három tekercs a farkasokról íródtak (A farkas, mint címerállat; Én a Farkas; A Farkas éjszakája). A bal oldali két tekercs a medvékről (Medve Álmok, Medve az erő jelképe , míg a szembe lévő tekercs a kivégzésekről (Arthenior kivégzésének listája). ~lám az idős pap ismét meg tud lepni.~ Int a társainak, hogy üljenek le.*
-Kérlek titeket, hogy senkinek se szóljatok, vagy említsétek ezt a beszélgetésünket, mivel nem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg. Szóval Darel ismered már a Vér, a Farkas, a Hold, és az Örökség könyvét. *Elhallgat, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatja.*Ismerek egy személyt, aki végrehajtotta a rítust. Levágta a fehér kecskét. *suttogja halkan.* A pókok az ő ügynökei. A Farkas ellensége, akire felhívtam apád figyelmét, az ő ügynöke volt. A Hold, az ok, amiért összejöttünk, s az Örökség, az Hemitar, hiszen ő az ellenpólusa. A hálója elérte Arthenior-t. Én látom a fonalait, te kedves Darel szembe tudsz szállni a csatlósaival, Hemitar, te pedig szembe tudsz szállni a hatalmával. Vele nekem kell végeznem. *szögezi le, mint tényt, majd várja társai reakcióját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.20 20:56:08
// Rigolhand Hemitar //
//Templomkert//
*Hallgatja a fiú magyarázatát a családjára, s inkább nem szól bele. Ha nem tudja, kik a szülei, akkor lehet, hogy halottak. De nem akarja elszomorítani. A fiú elmondása alapján hallott a rítusról, sebaj, csak könnyebb lesz. Darel arcán nem sok változást lát az elhangzottakról, s amikor az felteszi a kérdést, akkor Argus elneveti magát Darel egyszerűségén.*
-Nyugalom barátom hamarosan megtudod a választ, csak kérlek légy még egy kicsit türelemmel. *Veregeti meg a vállát, majd elindul.*
//Templom//
*Megáll az ajtó előtt, s vesz egy nagy levegőt, de nem teszi meg a lépést. Elsőre nem. Elbizonytalanodik. Hátra pillant a barátaira, s egy mosolyt erőltet az arcára, hogy megnyugtassa őket, csak utána lép be a templomba. Megszokásból körbe néz. Az idős pap szokás szerint a söprűvel a kezében szorgoskodik,de egyből lerakja, amikor meglátja a mágust.*
-Üdvözlöm ifjú mágus! *Köszönti a pap széles mosollyal.* Már elő van készítve a szokásos asztal, némi olvasni valóval.
-Köszönöm szépen. *köszöni meg a papnak a kedvességet.*Menjünk, int a társainak. Argus határozott léptekkel halad az oldalsó helységbe, ahol célirányosan egy asztalhoz megy. Leül a szembe lévő székbe, s elkezdi átolvasni a három kupacba helyezett tekercsek címkéit. Jobb oldalon a három tekercs a farkasokról íródtak (A farkas, mint címerállat; Én a Farkas; A Farkas éjszakája). A bal oldali két tekercs a medvékről (Medve Álmok, Medve az erő jelképe , míg a szembe lévő tekercs a kivégzésekről (Arthenior kivégzésének listája). ~lám az idős pap ismét meg tud lepni.~ Int a társainak, hogy üljenek le.*
-Kérlek titeket, hogy senkinek se szóljatok, vagy említsétek ezt a beszélgetésünket, mivel nem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg. Szóval Darel ismered már a Vér, a Farkas, a Hold, és az Örökség könyvét. *Elhallgat, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatja.*Ismerek egy személyt, aki végrehajtotta a rítust. Levágta a fehér kecskét. *suttogja halkan.* A pókok az ő ügynökei. A Farkas ellensége, akire felhívtam apád figyelmét, az ő ügynöke volt. A Hold, az ok, amiért összejöttünk, s az Örökség, az Hemitar, hiszen ő az ellenpólusa. A hálója elérte Arthenior-t. Én látom a fonalait, te kedves Darel szembe tudsz szállni a csatlósaival, Hemitar, te pedig szembe tudsz szállni a hatalmával. Vele nekem kell végeznem. *szögezi le, mint tényt, majd várja társai reakcióját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.20 20:56:08
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 01:07:40
Üzenet elküldve: 2014-01-20 01:07:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiatal papnövendék minden dolga végeztével végre visszaért a templomba. Ma is sok mindent tett, de még mindig érzi, hogy többet is tehetne és akar is többet tenni. Na de majd a holnap. Gondolja ma, is mint minden másnap. Kicsit keserű mosoly ül, az arcára néha érzi, hogy minden nap ugyan olyan igaz meg kell köszönni az elemeknek a békés életet, amit megadtak neki, de néha egy kis izgalom jól esne. Gondolkodik kicsit történeteken, legendákon, hős tetteken mi az, amire nem emlékszik és mi, amit kéne tudnia, majd kis idővel egy kicsinyke lista alakul ki elméjében és elindul a könyvtár felé. Megfog néhány könyvet és elindul, velük cellája fellé ahol békésen olvasgathatja a történeteket.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-19 13:25:30
Üzenet elküldve: 2014-01-19 13:25:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Henua Tikron, Eralil Namos//
*Ez a délután elég érdekes alakult eddig számára. Attól függetlenül, hogy már megszokta a rengeteg tanulni vágyót, ma még többen jöttek, sőt még egy kis kalandban is lesz része. Miközben hallgatja a két férfi okfejtését, elkapja a vörös hajú holdmágus, Mordach pillantását és üdvözlését. Természetesen ő is üdvözli a másikat, elmosolyodik és finoman biccent az elhaladó férfi felé. Még élénken él benne a legutóbbi találkozásuk, és még mindig furcsállja egy kicsit a vörös sörényű férfi stílusát. ~ Úgy látszik, hogy itt a furcsa, normálisnak számít. De ez csak izgalmasabbá teszi az egész várost. ~ Elmélkedik, miközben a vörös hajú Mordachot követi a szemeivel, ahogy elhagyni készült a templomot. ~ Talán ős is tudna segíteni, legalábbis a pillantása arról árulkodik a férfinak, hogy érdeklődik a tekercs után. Még gondolkodik róla, hogy szóljon-e Dern szerzetesnek efelől, de nem igazán ismeri Mordachot ahhoz, hogy teljes bizonysággal a kedves férfinek bizalmába tudja ajánlani a távozót. Közben megigazítja ruháját, és erősen rátámaszkodik a botjára. Ez szokott neki segíteni a gondolkodásban is, a rendezettség elvét követi, nála általában minden szép rendben van, hogy ha hirtelen szüksége van valamire, akkor minél gyorsabban elő tudja venni azt. Már csak a kellékre várnak, de addig is Henua éppen azt magyarázza, hogy talán le kéne írniuk az egészet, hogy biztonságosabban dolgozhassanak, bár Neara nem egészen ért egyet eme remek felvetéssel.*
- Én úgy gondolom, hogy amíg nem próbáljuk ki a varázslatot, nem vagyunk veszélyben, hiszen a lényeg, hogy jó legyen a megfejtés. Amíg nem próbálkozunk, ez úgysem derül ki, hogy sikeresek vagyunk-e, vagy sem, csak akkor. Ennek ellenére jó ötletnek vélem Tikron úr javaslatát, hiszen egymás jegyzeteit elolvashatjuk és véleményezhetjük, illetve új ötletekre, utakra vezethet minket a megfejtés szövevényes ösvényein. *Fejezi be kedvesen, nem bántólag, ahogy szokta. Közben Megérkezik Eralil is, aki végül a csapat tagja lesz, a szokásos furcsa stílusában. Ámde Neara tudja, hogy nem szabad lebecsülni a mágus tudását, remek csapattag lesz. Dern szerzetes és a húga így már három tapasztalt mágussal rendelkezik, hogy az ősi tekercset megfejthessék.*
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.19 15:11:14
*Ez a délután elég érdekes alakult eddig számára. Attól függetlenül, hogy már megszokta a rengeteg tanulni vágyót, ma még többen jöttek, sőt még egy kis kalandban is lesz része. Miközben hallgatja a két férfi okfejtését, elkapja a vörös hajú holdmágus, Mordach pillantását és üdvözlését. Természetesen ő is üdvözli a másikat, elmosolyodik és finoman biccent az elhaladó férfi felé. Még élénken él benne a legutóbbi találkozásuk, és még mindig furcsállja egy kicsit a vörös sörényű férfi stílusát. ~ Úgy látszik, hogy itt a furcsa, normálisnak számít. De ez csak izgalmasabbá teszi az egész várost. ~ Elmélkedik, miközben a vörös hajú Mordachot követi a szemeivel, ahogy elhagyni készült a templomot. ~ Talán ős is tudna segíteni, legalábbis a pillantása arról árulkodik a férfinak, hogy érdeklődik a tekercs után. Még gondolkodik róla, hogy szóljon-e Dern szerzetesnek efelől, de nem igazán ismeri Mordachot ahhoz, hogy teljes bizonysággal a kedves férfinek bizalmába tudja ajánlani a távozót. Közben megigazítja ruháját, és erősen rátámaszkodik a botjára. Ez szokott neki segíteni a gondolkodásban is, a rendezettség elvét követi, nála általában minden szép rendben van, hogy ha hirtelen szüksége van valamire, akkor minél gyorsabban elő tudja venni azt. Már csak a kellékre várnak, de addig is Henua éppen azt magyarázza, hogy talán le kéne írniuk az egészet, hogy biztonságosabban dolgozhassanak, bár Neara nem egészen ért egyet eme remek felvetéssel.*
- Én úgy gondolom, hogy amíg nem próbáljuk ki a varázslatot, nem vagyunk veszélyben, hiszen a lényeg, hogy jó legyen a megfejtés. Amíg nem próbálkozunk, ez úgysem derül ki, hogy sikeresek vagyunk-e, vagy sem, csak akkor. Ennek ellenére jó ötletnek vélem Tikron úr javaslatát, hiszen egymás jegyzeteit elolvashatjuk és véleményezhetjük, illetve új ötletekre, utakra vezethet minket a megfejtés szövevényes ösvényein. *Fejezi be kedvesen, nem bántólag, ahogy szokta. Közben Megérkezik Eralil is, aki végül a csapat tagja lesz, a szokásos furcsa stílusában. Ámde Neara tudja, hogy nem szabad lebecsülni a mágus tudását, remek csapattag lesz. Dern szerzetes és a húga így már három tapasztalt mágussal rendelkezik, hogy az ősi tekercset megfejthessék.*
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.19 15:11:14
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-19 12:32:21
Üzenet elküldve: 2014-01-19 12:32:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Nagy megkönnyebbüléssel jön ki pihenőhelyéről a papnövendék. Mondták neki a papok, hogy sok időre megyünk el és leginkább kereséssel töltjük majd az időt. Papnövendék nem gondolta volna, hogy ez is ilyen nehéz lesz, vagyis nem nehéz csak sok. Mikor egyszer megkérdezte az egyik papot minek gyűjtünk olyan gyógynövényeket, amiket sok esetben nem használnának normális körülmények között így válaszolt.*
- Nagy ez a város és nem a legmegfontoltabb és óvatosabb népek lakják, vannak köztük kalandvágyók és bolondok is. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk, ha szükségük van rá.
*Ez után a beszélgetés után jó érzéssel töltött el az a két hónap, amit mesze a várostól töltöttünk a városlakók érdekében. Sok érdekes növényt szedtünk és különféle új módszereket tanultam mind a növényekről és mind azok hatásairól. Ezután a papnövendék az oltárhoz sétál, letérdel, imára kulcsolja kezét és imádkozni kezd. *
~ Ó hatalmas elemek köszönöm néktek ezt a tanúságos 2 hónapot. A velejáró tapasztalatokat és a mai napot is.~
*Az ima befejeztével feláll és elindul, dolgára gondolatai azon listán mely a templom körüli munkákat tartalmazza.*
- Nagy ez a város és nem a legmegfontoltabb és óvatosabb népek lakják, vannak köztük kalandvágyók és bolondok is. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk, ha szükségük van rá.
*Ez után a beszélgetés után jó érzéssel töltött el az a két hónap, amit mesze a várostól töltöttünk a városlakók érdekében. Sok érdekes növényt szedtünk és különféle új módszereket tanultam mind a növényekről és mind azok hatásairól. Ezután a papnövendék az oltárhoz sétál, letérdel, imára kulcsolja kezét és imádkozni kezd. *
~ Ó hatalmas elemek köszönöm néktek ezt a tanúságos 2 hónapot. A velejáró tapasztalatokat és a mai napot is.~
*Az ima befejeztével feláll és elindul, dolgára gondolatai azon listán mely a templom körüli munkákat tartalmazza.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-17 16:23:41
Üzenet elküldve: 2014-01-17 16:23:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Úgy tűnik, valami olyasmi közepébe csöppent, ami igencsak közel állhat a mágiához. Neara gyakorlatilag helyette felajánlja a segítségét, pontosabban utal rá, de ez így teljesen jó. Eralil nincs képben, hogy miről is van szó, és ami még izgalmasabb, őszintén nem emlékszik sajnos a kis gnómra ott mellette. Bár ezt leplezni próbálja.*
- Ó, persze, természetesen emlékszem. Üdvözlöm. *Mondja mosolyogva Henua felé, miután az felvilágítja, hol is találkoztak korábban. Ennyiből nehéz lenne kivenni, hogy valójában tényleg nem emlékszik, de ez mindegy is. Részletkérdés ahhoz képest, ami a feladat. Legalábbis a szerzetes minden részletet elmesél arról, hogy mi történt. Eralil komoran hallgatja.
~ A démonok nem játékszerek. De kicsit sántít is a történet, lehet, hogy valójában csak a képzelete játszadozik szegény szerzetessel. De ezt hamarosan kiderítjük. Az biztos, hogy óvatosnak kell lennünk. ~
Imigyen gondolkodik, miután végighallgatta a történetet. Jó ötletnek tartja azokat, amiket eddig kitaláltak, mint például azt, hogy leírják a szavakat, így biztos nem mondanak ki varázsigét.*
- Rendben, segítek. *Határozza el, majd a többiekkel együtt várakozik, hogy megérkezzen az inas a könyvekkel és minden egyéb kellékkel, ami kérve lett tőle. Bár rossz érzése van az egésszel kapcsolatban, nem hagyhatja, hogy ilyen gonosz erők hatalmat nyerjenek, minden erejével vissza kell őket szorítania. És nem mellesleg, Nearával, és most már a gnómmal is terve van. Talán mégis csak lesz valami abból a rendből, mely a leghatalmasabb mágusokat gyűjti egybe, hogy a jó é becsületes célokat támogassák.*
*Úgy tűnik, valami olyasmi közepébe csöppent, ami igencsak közel állhat a mágiához. Neara gyakorlatilag helyette felajánlja a segítségét, pontosabban utal rá, de ez így teljesen jó. Eralil nincs képben, hogy miről is van szó, és ami még izgalmasabb, őszintén nem emlékszik sajnos a kis gnómra ott mellette. Bár ezt leplezni próbálja.*
- Ó, persze, természetesen emlékszem. Üdvözlöm. *Mondja mosolyogva Henua felé, miután az felvilágítja, hol is találkoztak korábban. Ennyiből nehéz lenne kivenni, hogy valójában tényleg nem emlékszik, de ez mindegy is. Részletkérdés ahhoz képest, ami a feladat. Legalábbis a szerzetes minden részletet elmesél arról, hogy mi történt. Eralil komoran hallgatja.
~ A démonok nem játékszerek. De kicsit sántít is a történet, lehet, hogy valójában csak a képzelete játszadozik szegény szerzetessel. De ezt hamarosan kiderítjük. Az biztos, hogy óvatosnak kell lennünk. ~
Imigyen gondolkodik, miután végighallgatta a történetet. Jó ötletnek tartja azokat, amiket eddig kitaláltak, mint például azt, hogy leírják a szavakat, így biztos nem mondanak ki varázsigét.*
- Rendben, segítek. *Határozza el, majd a többiekkel együtt várakozik, hogy megérkezzen az inas a könyvekkel és minden egyéb kellékkel, ami kérve lett tőle. Bár rossz érzése van az egésszel kapcsolatban, nem hagyhatja, hogy ilyen gonosz erők hatalmat nyerjenek, minden erejével vissza kell őket szorítania. És nem mellesleg, Nearával, és most már a gnómmal is terve van. Talán mégis csak lesz valami abból a rendből, mely a leghatalmasabb mágusokat gyűjti egybe, hogy a jó é becsületes célokat támogassák.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-17 00:22:22
Üzenet elküldve: 2014-01-17 00:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// M4, Neara, Eralil //
*A gnóm javaslatára Dern helyesel. Tikron biztos lesz benne, hogy nagyon furcsa módja lesz ez a társalgásnak. Gyakran szokott levelet írni, mivel barátnője nem tart vele a vándorútján és így tartják a kapcsolatot. Amióta Artheniorban van, még nem írt, de annak is itt lesz az ideje. Nearával és Dernnel viszont egy helyen, egy helyiségben fognak kutatni és próbálkozni órákon vagy talán napokon keresztül. Egy-két dolgot persze lehet mondani, de ami már varázsigének számít, azt nem fogják kiejteni, úgyhogy sokat fognak hallgatni és körmölni. Ha a végeredmény siker lesz, akkor persze megéri, gondolja magában a gnóm.
A második kérdés a nehezebb és a gnóm természetesen megérti a szerzetest. Világos, hogy most a húgát félti a legjobban, de nem tudni, hogy ez lesz-e az, amit a démon ki akar használni.*
~Egyáltalán hogyan tudják meg a démonok, hogy ki mitől fél a legjobban? Képesek a gondolatokban olvasni vagy az élettörténetünkkel is tisztában vannak? Ha ilyen veszélyek vannak, többet kell tanulnom ezekről a lényekről.~
- Ha maga nem ismeri ennyire a szívét, akkor reméljük, hogy a démon sem fogja. Önnel vagyunk, Dern szerzetes!
*A gnóm látja, hogy Nearának nincs több kérdése, úgyhogy ha a fiatal papok visszaérnek az írásokkal, akkor a hármas elkezdheti bújni azokat. Ekkor érkezik meg egy jellegzetes alak, zöld csuhában és növénymintás bottal. A gnóm sejti, hogy Eralil Namos az, de csak akkor bizonyosodik meg erről, mikor megszólal az a nyugalmat sugárzó, rekedtes hang. Akkor találkoztak itt, mikor Tilli is rátalált a gnómra, aztán még a fogadóban is összefutottak véletlenül. Ha a varázsló sok emberrel találkozik, akkor könnyen lehet, hogy már nem emlékszik a gnómra vagy ha az alakra emlékszik is, egyáltalán nem biztos, hogy a nevét is megjegyezte, ezért ő is viszonozza a bemutatkozást.*
- Üdvözlöm, Eralil! Henua Tikron, már volt szerencsénk egymáshoz, mikor azzal a fiatal leányzóval jártam itt, biztosan emlékszik. Remélem, jól telt a napja!
*A varázsló Neara gyermekkorát emlegeti és a gnóm számára világos, hogy sokkal régebbi ismeretségről van itt szó. Ebbe nem folyik bele, hiszen rájuk tartozik és Nearát valami bosszantja is. Eralil nem tudhatta, milyen súlyos dolgokról van itt szó, ezért a gnóm szerint nem érdemes rá neheztelni vagy csúnyán nézni. A nő is túlteszi magát, hiszen már be is vonná Eralilt a kutakodásba. Tikron nem ismeri a férfit annyira, hogy biztosra tudja, ez jó ötlet-e, de bízik a nő ítélőképességében és a régi ismeretségükből fakadó tudásában. Dernt már nem egészíti ki, hiszen a szerzetes dolga, hogy eldöntse, kell-e még egy szem, hogy többet lássanak és Eralilon múlik, hogy ő felajánlja-e a segítségét. Tikron csak vár és figyeli a többieket.*
*A gnóm javaslatára Dern helyesel. Tikron biztos lesz benne, hogy nagyon furcsa módja lesz ez a társalgásnak. Gyakran szokott levelet írni, mivel barátnője nem tart vele a vándorútján és így tartják a kapcsolatot. Amióta Artheniorban van, még nem írt, de annak is itt lesz az ideje. Nearával és Dernnel viszont egy helyen, egy helyiségben fognak kutatni és próbálkozni órákon vagy talán napokon keresztül. Egy-két dolgot persze lehet mondani, de ami már varázsigének számít, azt nem fogják kiejteni, úgyhogy sokat fognak hallgatni és körmölni. Ha a végeredmény siker lesz, akkor persze megéri, gondolja magában a gnóm.
A második kérdés a nehezebb és a gnóm természetesen megérti a szerzetest. Világos, hogy most a húgát félti a legjobban, de nem tudni, hogy ez lesz-e az, amit a démon ki akar használni.*
~Egyáltalán hogyan tudják meg a démonok, hogy ki mitől fél a legjobban? Képesek a gondolatokban olvasni vagy az élettörténetünkkel is tisztában vannak? Ha ilyen veszélyek vannak, többet kell tanulnom ezekről a lényekről.~
- Ha maga nem ismeri ennyire a szívét, akkor reméljük, hogy a démon sem fogja. Önnel vagyunk, Dern szerzetes!
*A gnóm látja, hogy Nearának nincs több kérdése, úgyhogy ha a fiatal papok visszaérnek az írásokkal, akkor a hármas elkezdheti bújni azokat. Ekkor érkezik meg egy jellegzetes alak, zöld csuhában és növénymintás bottal. A gnóm sejti, hogy Eralil Namos az, de csak akkor bizonyosodik meg erről, mikor megszólal az a nyugalmat sugárzó, rekedtes hang. Akkor találkoztak itt, mikor Tilli is rátalált a gnómra, aztán még a fogadóban is összefutottak véletlenül. Ha a varázsló sok emberrel találkozik, akkor könnyen lehet, hogy már nem emlékszik a gnómra vagy ha az alakra emlékszik is, egyáltalán nem biztos, hogy a nevét is megjegyezte, ezért ő is viszonozza a bemutatkozást.*
- Üdvözlöm, Eralil! Henua Tikron, már volt szerencsénk egymáshoz, mikor azzal a fiatal leányzóval jártam itt, biztosan emlékszik. Remélem, jól telt a napja!
*A varázsló Neara gyermekkorát emlegeti és a gnóm számára világos, hogy sokkal régebbi ismeretségről van itt szó. Ebbe nem folyik bele, hiszen rájuk tartozik és Nearát valami bosszantja is. Eralil nem tudhatta, milyen súlyos dolgokról van itt szó, ezért a gnóm szerint nem érdemes rá neheztelni vagy csúnyán nézni. A nő is túlteszi magát, hiszen már be is vonná Eralilt a kutakodásba. Tikron nem ismeri a férfit annyira, hogy biztosra tudja, ez jó ötlet-e, de bízik a nő ítélőképességében és a régi ismeretségükből fakadó tudásában. Dernt már nem egészíti ki, hiszen a szerzetes dolga, hogy eldöntse, kell-e még egy szem, hogy többet lássanak és Eralilon múlik, hogy ő felajánlja-e a segítségét. Tikron csak vár és figyeli a többieket.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-16 22:31:33
Üzenet elküldve: 2014-01-16 22:31:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron, Neara , Eralil Namos//
Igen, ez jó ötlet *bólint lelkesen Dern Henua azon javaslatára, hogy fejtegetéseiket inkább írásban, mint szóban közöljék egymással.* A kupacomban elméletileg akadnak üres lapok is, már csak pennát kell keríteni valahonnan.
*A félelmeit firtató kérdésre viszont zavarba jön, és nagyon bizonytalanul válaszol.*
Most azt hiszem, attól, hogy elveszítjük a húgomat, de nem vagyok benne biztos. Az ember nem ismeri annyira a saját szívét, hogy egy ilyen kérdésre biztosan válaszolhasson.
*Ekkor érkezik Eralil. Dern bemutatkozik, és fürkészőn néz rá, azt próbálja megállapítani, nyerhet-e újabb segítőt, vagy jobb, ha megelégszik kettővel. Úgy dönt, nyíltan egyelőre nem kérdez rá a dologra, de erre nincs is szükség, hiszen Neara felveti helyette, hogy Eralilt is bevehetnék a csoportba.*
Igen, hallottam már róla *bólint.* Amennyiben Eralil úr is hajlandó belekeveredni ősi rejtélyek kockázatos megfejtésébe, természetesen nagyon hálás lennék a segítségéért.*
Ha az újonnan érkezett mágus érdeklődik, röviden neki is elmeséli, miről van szó, amennyiben nemet mond, nem erőlteti a témát, pontosan tudja és megérti, miért vannak olyan kevesen, akik hajlandóak segíteni neki.*
Igen, ez jó ötlet *bólint lelkesen Dern Henua azon javaslatára, hogy fejtegetéseiket inkább írásban, mint szóban közöljék egymással.* A kupacomban elméletileg akadnak üres lapok is, már csak pennát kell keríteni valahonnan.
*A félelmeit firtató kérdésre viszont zavarba jön, és nagyon bizonytalanul válaszol.*
Most azt hiszem, attól, hogy elveszítjük a húgomat, de nem vagyok benne biztos. Az ember nem ismeri annyira a saját szívét, hogy egy ilyen kérdésre biztosan válaszolhasson.
*Ekkor érkezik Eralil. Dern bemutatkozik, és fürkészőn néz rá, azt próbálja megállapítani, nyerhet-e újabb segítőt, vagy jobb, ha megelégszik kettővel. Úgy dönt, nyíltan egyelőre nem kérdez rá a dologra, de erre nincs is szükség, hiszen Neara felveti helyette, hogy Eralilt is bevehetnék a csoportba.*
Igen, hallottam már róla *bólint.* Amennyiben Eralil úr is hajlandó belekeveredni ősi rejtélyek kockázatos megfejtésébe, természetesen nagyon hálás lennék a segítségéért.*
Ha az újonnan érkezett mágus érdeklődik, röviden neki is elmeséli, miről van szó, amennyiben nemet mond, nem erőlteti a témát, pontosan tudja és megérti, miért vannak olyan kevesen, akik hajlandóak segíteni neki.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-16 20:20:25
Üzenet elküldve: 2014-01-16 20:20:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Mint mindig, most is megáll az ajtó előtt. Már soha nem fog tudni egyenesen bemenni. Minden belépés előtt ott lesz benne a félelem, hogy lesújtanak rá. Nagy levegőt vesz, s belép. Mintha egy hatalmas tehertől szabadulna meg, amikor sikerül belépnie. Körbenéz, hogy az ismerős idős papot keresse, de nem látja. Viszont feltűnik neki, egy fiatal fiú, aki nem illek bele a templom összképébe. Vékony fekete hajú fiúcska koszos ruhába. Széles mosollyal lép oda a mágus elé.*
-Elnézést kérek nagyságos uram. *kezdi, közben hatalmas barna szemeivel a mágus szemébe néz.* Ön lenne Argus Mester? *kérdezi félénken, továbbra is a férfira meredve.*
-Igen, én vagyok Argus. De Mester nem vagyok, azt a titulust csak azok kapják meg, akik az adott elem össze fortélyát ismerik. Jómagam még messze vagyok ettől a címtől. És amúgy sem vagyok... *magyarázza, a fiú szemeibe bámulva.~milyen ártatlan még szegényke. Gyermeki ártatlanság.~ kalandozik el Argus gondolata.* Elnézést. Mit szeretnél?
-Egy bizonyos Darel úr, akinek hihetetlenül kék szeme van kért meg, hogy adjak át önnek egy üzenetet. *mondja félénken a fiúcska.*
-Darel? És mit üzen? *lepődik meg Argus.*
-Azt mondta, *kezdi a fiú félénkebben, mint ezelőtt.* hogy ha elhozok egy üzenetet önnek, akkor ön fog adni nekem egy aranyat. *már nem néz Argus szemébe, mint aki szégyelli amit mondott.* Azt kéri, hogy keresse fel a Pegazusban. *hadarja gyorsan, hogy jóvá tegye az előtte kimondott szavakat, közben a szemét Argusra emeli, mint aki megbocsájtást remél.*
-Köszönöm szépen. *mondja Argus, miközben benyúl az erszényébe, s két aranyat a fiú markába teszi.* Nagyon szépen köszönöm.
~Honnét tudta, hogy itt talál meg? Darel, Darel, Darel.~
*Miközben Argus a gondolataiba merül el, addig a gyerek villámgyorsan kiszalad a templomból, úgy kerülgetve az embereket, mint a gyík a sziklákat a fűben.*
-A kis gazfickó. *Neveti el magát Argus. ~Darel hamarabb áll be zsoldosnak, minthogy ne fizessen a futárnak. Azt pedig nem hagyná, hogy evvel tudja cikizni. ~ mosolyog.* A gyerekek mindig leleményesek. Mi kincset vadásztunk. Ők futóárkodnak dupla bérért.
*Még egyszer körbenéz, hátha meglátja az idős papot. Bár hiába látná meg, akkor is elindulna a barátjához. *
-Elnézést kérek nagyságos uram. *kezdi, közben hatalmas barna szemeivel a mágus szemébe néz.* Ön lenne Argus Mester? *kérdezi félénken, továbbra is a férfira meredve.*
-Igen, én vagyok Argus. De Mester nem vagyok, azt a titulust csak azok kapják meg, akik az adott elem össze fortélyát ismerik. Jómagam még messze vagyok ettől a címtől. És amúgy sem vagyok... *magyarázza, a fiú szemeibe bámulva.~milyen ártatlan még szegényke. Gyermeki ártatlanság.~ kalandozik el Argus gondolata.* Elnézést. Mit szeretnél?
-Egy bizonyos Darel úr, akinek hihetetlenül kék szeme van kért meg, hogy adjak át önnek egy üzenetet. *mondja félénken a fiúcska.*
-Darel? És mit üzen? *lepődik meg Argus.*
-Azt mondta, *kezdi a fiú félénkebben, mint ezelőtt.* hogy ha elhozok egy üzenetet önnek, akkor ön fog adni nekem egy aranyat. *már nem néz Argus szemébe, mint aki szégyelli amit mondott.* Azt kéri, hogy keresse fel a Pegazusban. *hadarja gyorsan, hogy jóvá tegye az előtte kimondott szavakat, közben a szemét Argusra emeli, mint aki megbocsájtást remél.*
-Köszönöm szépen. *mondja Argus, miközben benyúl az erszényébe, s két aranyat a fiú markába teszi.* Nagyon szépen köszönöm.
~Honnét tudta, hogy itt talál meg? Darel, Darel, Darel.~
*Miközben Argus a gondolataiba merül el, addig a gyerek villámgyorsan kiszalad a templomból, úgy kerülgetve az embereket, mint a gyík a sziklákat a fűben.*
-A kis gazfickó. *Neveti el magát Argus. ~Darel hamarabb áll be zsoldosnak, minthogy ne fizessen a futárnak. Azt pedig nem hagyná, hogy evvel tudja cikizni. ~ mosolyog.* A gyerekek mindig leleményesek. Mi kincset vadásztunk. Ők futóárkodnak dupla bérért.
*Még egyszer körbenéz, hátha meglátja az idős papot. Bár hiába látná meg, akkor is elindulna a barátjához. *
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:27:13
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:27:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
- Ha Ön sem tudja, miként segíthettem, úgy nekem végkép nincs róla elképzelésem, de ahogy szavaiból kiveszem, se nem normális az ilyen, s maga az alapvető helyzet sem biztató. Aggódással tölt el az ilyesmi, hiszen szerény világunkban is megannyi rejtély leledzik, hát még, ha a másvilág is effajta hatással van reá… Bár eme misztikus helyet elébb hallottam különféle vallásokban rebesgetni, mint a mágia kapcsán. Persze, ha tudomásom pontos, itt és a környező városokban magát e tudományt istenítik egyesek, így már nem is olyan különös a kapocs. *Elmélkedik a férfi szavai nyomán, tán egy csöppet elkalandozva az eredeti témától, bár annak valós mivoltát még ő sem ismerheti, így talán nem olyan nagy gond, hogy kitért effajta gondolataira is.
Igazán többet nem is óhajt kérdezni, az ismeretség eme ingatag szakaszában inkább kelt gyanakodást a túlzott kíváncsiság, s majd ha Mordach jónak látja, úgy is megosztja véle a további tapasztalásait. Mert hogy vannak, az eléggé bizonyos a nő számára, hiszen jól látni a máguson, hogy miféle érzelmi hullámon gyötrődik. Nem lehet könnyű, de mint laikus, ő vélhetően többet már nem tud segíteni.
Aztán meg, a sérülése s tegnapi harca kerül terítékre, melynek kevésbé örül, de ha már megosztotta rövidke esetét a férfivel, akkor illendő annak felmerülő kérdéseire és aggályaira is választ nyújtania. Ám a sok feltevést illetően hátulról kívánja kielégíteni az úr érdeklődését.*
- Tudja, családomban nagy hagyománya van a kardforgatás művészetének, így odahaza nem meglepő, ha nők is elsajátítják. Miként pedig egyelőre egyke vagyok odahaza, s atyám hadvezér rangjában tetszeleg, úgy nekem is illendő volt kitanulnom, de legalábbis érintőlegesen megismernem e szabad művészetet. Nem is volt ellenemre, s továbbra is gyönyörűnek tartom, persze az is igaz, hogy számomra nem a gyilkos pengét jelenti, hanem az önvédelem lehetőségét. Legfőképpen manapság, azért is volt szükséges, hogy valódi ellenféllel is gyakorlatot szerezzek, még ha így meg is jártam. Megvallom, nem szívesen tárom fel életem ezen részét, hiszen jómagam is tisztán látom, hogy egy hölgynek nem illő az ilyen veszélyes fegyvert forgatni.
Mindezeken felül azonban rengeteg előnnyel is jár; megtanít a fegyelemre, a test és a szellem egyhangúan ténykedik, bátorságot és biztonságot nyújt... De arról ne is essék kétsége, hogy nekem se vált kedvemre az illető modora, ám mint mondta, a világ változóban, sajnos rosszabb irányban. *Fejezi be ekképp enyhén bő lére eresztett mondanivalóját, ám abból, hogy ilyen átszellemültséggel és csodálattal beszélt a kardforgatásról, jól látszik, hogy tényleg nem a féktelen gyilkolás és mások bántalmazása lebeg a szemei előtt, hanem ennél többről van szó. Nehéz is lenne mást feltételezni egy láthatóan ennyire kiegyensúlyozott s szelídlelkű nőről.
Azonban az ő szája is megpihenhet, ugyanis Mordach-é a szó, aki szintén nem röstelli a hosszas beszédet. Ez igazán kedvére való, szereti az olyan embereket, akik ódákat tudnak zengeni érdeklődésük legféltettebb kincseiről, hisz akkor látszik igazán, mennyire is tudósai az adott dolognak. Ráadásképp könnyen átadják felfokozott érzéseiket a hallgatóságnak, így nem is csoda, ha még a mágiát nem művelő fél-elf nő is oly figyelemmel kíséri a mondandót, mintha maga is mélyen mögé láthatna a tudománynak.*
- Ezek igazán nemes gondolatok, sokan példáját vehetnék… *Érti a harcban alkalmazott mágia használatát illetően. Ám a magasztos, ámde valahol szomorú gondolatokat felváltja valami sokkalta érdekesebb és professzionálisabb téma. Közben a tekercset is megkaphatja szemlélődésre, persze valóban nem tud róla semmit elolvasni. Azonban a tudat, hogy valóban egy ilyen értékes olvasmányt tekinthetett s foghatott két kezében, bőven kimeríti óhajait.*
- Lekötelezne, ha valóban megmutatna egy-két varázslatot magas szintű tudományából, kiváltképp, mert a Hold az egyik legkedveltebb természeti jelenségem. Fénye akár a tiszta ezüst, ott sejlik benne az elérhetetlenség, mégis olykor közelinek tetszik. Amit megérint sugaraival, mind megtapasztalják azt a misztikus égi áldást, mit szavakkal oly nehéz kifejezni... *Szól ekképpen, bár valamiként eme tiszta gondolatok is zavarttá válnak, amint a férfi szavaiban vajmi megmagyarázhatatlan homály lappang, mi koránt sem feltételezhető pozitívnak. Nincs tisztában vele, hogy mi lehet az, de nyugtalanságra ad okot. Ezt erősítvén inti óvásra következő gondolatmenetének folytán az uraság, s ha eddig nem is kívánta a nő kimutatni tartózkodását, most csakugyan némi bizonytalanság csillan meg mélykék lélektükreiben.*
- Szavai már eddig is hordoztak magukban valami megmagyarázhatatlan sötétséget, s most bizonyossá tette azokat. Tudja, nem szokásom a rettegés, de bizony ha valaki, akkor egy nő nagyon is jól tudja, mennyit jelentenek a megérzések. S bár nem szívest vallom be Önnek, bennem is már jó ideje különös érzetek lappangnak. Hogy előbbi kérdésére is választ adjak, nem idevalósi vagyok, igen messze esik szülőföldem, ám bizonyos ügyek miatt Artheniorba kényszerültem. Eddig úgy véltem, ezen ügyek miatt fog el mindig a rossz érzet, de most, hogy említi, tán több is van a dolog mögött... Éppen ezért ne is kérjék elnézést, csupán annyit tegyünk meg, hogy a minap már ne emlegessünk ily sötét gondolatokat. A mai napot a megnyugvásnak szenteltem, reményem, hogy így is marad. *Fejezi be mondandóját, mely nagyobb részében komor hangulatával s kellemes hangjával keltett kontrasztot, ám így, a végére, hogy nyomatékosítsa óhaját, ismét megejt egy csipetnyi női bájjal fűszerezett, apró mosolyt, mintegy viszonozva Mordach-ét.
Közben a tekercset is visszaszolgáltatja, megelégedett annyival, hogy a kezében tudhatott egy ilyen fontos irományt, majd a férfi - mintha erre várt volna -, felkel, hogy helyére szolgáltassa azt.
Azzal a bizonyos varázslatos, megannyi csillagot rejtő tekintettel követi az úr lépteit, így kerül szemei elé számára két ismeretlen. S ezen ténynek nyomán nem is foglalkozik velük többet, helyébe megigazgatja fején a kötést, mely nem járul hozzá az esztétikus megjelenéshez, de inkább így, mint kék-lila foltokkal...
Amint ezt is megejtette, ismét felkeresi lélektükreivel a férfit, s miként beleegyezését adta a Holdsütötte éjszaka mágikus kihasználására, úgy felvetül benne, hogy tán nem ártana követnie Mordach-ot, de ha annak még esetleg dolga akad itt, igen csak furcsán hatna, ha mindenhova utána caplatna. Így inkább a köztes megoldásnak adózik, s lassú, nyugodt léptekkel indul el a kijárat felé, miközben még egyszer megszemléli a magasba nyúló, számára ismeretlen alakokat ábrázoló szobrokat.*
- Ha Ön sem tudja, miként segíthettem, úgy nekem végkép nincs róla elképzelésem, de ahogy szavaiból kiveszem, se nem normális az ilyen, s maga az alapvető helyzet sem biztató. Aggódással tölt el az ilyesmi, hiszen szerény világunkban is megannyi rejtély leledzik, hát még, ha a másvilág is effajta hatással van reá… Bár eme misztikus helyet elébb hallottam különféle vallásokban rebesgetni, mint a mágia kapcsán. Persze, ha tudomásom pontos, itt és a környező városokban magát e tudományt istenítik egyesek, így már nem is olyan különös a kapocs. *Elmélkedik a férfi szavai nyomán, tán egy csöppet elkalandozva az eredeti témától, bár annak valós mivoltát még ő sem ismerheti, így talán nem olyan nagy gond, hogy kitért effajta gondolataira is.
Igazán többet nem is óhajt kérdezni, az ismeretség eme ingatag szakaszában inkább kelt gyanakodást a túlzott kíváncsiság, s majd ha Mordach jónak látja, úgy is megosztja véle a további tapasztalásait. Mert hogy vannak, az eléggé bizonyos a nő számára, hiszen jól látni a máguson, hogy miféle érzelmi hullámon gyötrődik. Nem lehet könnyű, de mint laikus, ő vélhetően többet már nem tud segíteni.
Aztán meg, a sérülése s tegnapi harca kerül terítékre, melynek kevésbé örül, de ha már megosztotta rövidke esetét a férfivel, akkor illendő annak felmerülő kérdéseire és aggályaira is választ nyújtania. Ám a sok feltevést illetően hátulról kívánja kielégíteni az úr érdeklődését.*
- Tudja, családomban nagy hagyománya van a kardforgatás művészetének, így odahaza nem meglepő, ha nők is elsajátítják. Miként pedig egyelőre egyke vagyok odahaza, s atyám hadvezér rangjában tetszeleg, úgy nekem is illendő volt kitanulnom, de legalábbis érintőlegesen megismernem e szabad művészetet. Nem is volt ellenemre, s továbbra is gyönyörűnek tartom, persze az is igaz, hogy számomra nem a gyilkos pengét jelenti, hanem az önvédelem lehetőségét. Legfőképpen manapság, azért is volt szükséges, hogy valódi ellenféllel is gyakorlatot szerezzek, még ha így meg is jártam. Megvallom, nem szívesen tárom fel életem ezen részét, hiszen jómagam is tisztán látom, hogy egy hölgynek nem illő az ilyen veszélyes fegyvert forgatni.
Mindezeken felül azonban rengeteg előnnyel is jár; megtanít a fegyelemre, a test és a szellem egyhangúan ténykedik, bátorságot és biztonságot nyújt... De arról ne is essék kétsége, hogy nekem se vált kedvemre az illető modora, ám mint mondta, a világ változóban, sajnos rosszabb irányban. *Fejezi be ekképp enyhén bő lére eresztett mondanivalóját, ám abból, hogy ilyen átszellemültséggel és csodálattal beszélt a kardforgatásról, jól látszik, hogy tényleg nem a féktelen gyilkolás és mások bántalmazása lebeg a szemei előtt, hanem ennél többről van szó. Nehéz is lenne mást feltételezni egy láthatóan ennyire kiegyensúlyozott s szelídlelkű nőről.
Azonban az ő szája is megpihenhet, ugyanis Mordach-é a szó, aki szintén nem röstelli a hosszas beszédet. Ez igazán kedvére való, szereti az olyan embereket, akik ódákat tudnak zengeni érdeklődésük legféltettebb kincseiről, hisz akkor látszik igazán, mennyire is tudósai az adott dolognak. Ráadásképp könnyen átadják felfokozott érzéseiket a hallgatóságnak, így nem is csoda, ha még a mágiát nem művelő fél-elf nő is oly figyelemmel kíséri a mondandót, mintha maga is mélyen mögé láthatna a tudománynak.*
- Ezek igazán nemes gondolatok, sokan példáját vehetnék… *Érti a harcban alkalmazott mágia használatát illetően. Ám a magasztos, ámde valahol szomorú gondolatokat felváltja valami sokkalta érdekesebb és professzionálisabb téma. Közben a tekercset is megkaphatja szemlélődésre, persze valóban nem tud róla semmit elolvasni. Azonban a tudat, hogy valóban egy ilyen értékes olvasmányt tekinthetett s foghatott két kezében, bőven kimeríti óhajait.*
- Lekötelezne, ha valóban megmutatna egy-két varázslatot magas szintű tudományából, kiváltképp, mert a Hold az egyik legkedveltebb természeti jelenségem. Fénye akár a tiszta ezüst, ott sejlik benne az elérhetetlenség, mégis olykor közelinek tetszik. Amit megérint sugaraival, mind megtapasztalják azt a misztikus égi áldást, mit szavakkal oly nehéz kifejezni... *Szól ekképpen, bár valamiként eme tiszta gondolatok is zavarttá válnak, amint a férfi szavaiban vajmi megmagyarázhatatlan homály lappang, mi koránt sem feltételezhető pozitívnak. Nincs tisztában vele, hogy mi lehet az, de nyugtalanságra ad okot. Ezt erősítvén inti óvásra következő gondolatmenetének folytán az uraság, s ha eddig nem is kívánta a nő kimutatni tartózkodását, most csakugyan némi bizonytalanság csillan meg mélykék lélektükreiben.*
- Szavai már eddig is hordoztak magukban valami megmagyarázhatatlan sötétséget, s most bizonyossá tette azokat. Tudja, nem szokásom a rettegés, de bizony ha valaki, akkor egy nő nagyon is jól tudja, mennyit jelentenek a megérzések. S bár nem szívest vallom be Önnek, bennem is már jó ideje különös érzetek lappangnak. Hogy előbbi kérdésére is választ adjak, nem idevalósi vagyok, igen messze esik szülőföldem, ám bizonyos ügyek miatt Artheniorba kényszerültem. Eddig úgy véltem, ezen ügyek miatt fog el mindig a rossz érzet, de most, hogy említi, tán több is van a dolog mögött... Éppen ezért ne is kérjék elnézést, csupán annyit tegyünk meg, hogy a minap már ne emlegessünk ily sötét gondolatokat. A mai napot a megnyugvásnak szenteltem, reményem, hogy így is marad. *Fejezi be mondandóját, mely nagyobb részében komor hangulatával s kellemes hangjával keltett kontrasztot, ám így, a végére, hogy nyomatékosítsa óhaját, ismét megejt egy csipetnyi női bájjal fűszerezett, apró mosolyt, mintegy viszonozva Mordach-ét.
Közben a tekercset is visszaszolgáltatja, megelégedett annyival, hogy a kezében tudhatott egy ilyen fontos irományt, majd a férfi - mintha erre várt volna -, felkel, hogy helyére szolgáltassa azt.
Azzal a bizonyos varázslatos, megannyi csillagot rejtő tekintettel követi az úr lépteit, így kerül szemei elé számára két ismeretlen. S ezen ténynek nyomán nem is foglalkozik velük többet, helyébe megigazgatja fején a kötést, mely nem járul hozzá az esztétikus megjelenéshez, de inkább így, mint kék-lila foltokkal...
Amint ezt is megejtette, ismét felkeresi lélektükreivel a férfit, s miként beleegyezését adta a Holdsütötte éjszaka mágikus kihasználására, úgy felvetül benne, hogy tán nem ártana követnie Mordach-ot, de ha annak még esetleg dolga akad itt, igen csak furcsán hatna, ha mindenhova utána caplatna. Így inkább a köztes megoldásnak adózik, s lassú, nyugodt léptekkel indul el a kijárat felé, miközben még egyszer megszemléli a magasba nyúló, számára ismeretlen alakokat ábrázoló szobrokat.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:15:26
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:15:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
- Még oly régen én is csak ámultam egy csodásabb varázslat láttán, mikor is rájöttem, hogy miért ne sajátíthatnám el ezt én magam? Miért mások munkáján ábrándozzak, mikor én magam is képes vagyok arra, hogy ezt véghez vigyem? *bólint elismerősen* A misztikus másvilág s a kietlen evilág közt mindig is volt kapcsolat, talán ezért segíthetett Kegyed kristályos hangja valamilyen módon, bár arra én sem jöttem rá, hogy pontosan hogy. *vakarja meg állát* Mikor túlságosan is belemélyülök, akkor akár a Mélységből előtörő Tűzhányó sem tudna "felébreszteni"! Most viszont valami nem stimmelt..
*Ráncolni kezdi homlokát, persze a baljóslatú, már-már látomásnak mondható képekről egyelőre nem akar beszélni ennek a bájos hölgynek, hiszen míg nem ismerte ki eléggé a Vöröst, addig téves következtetéseket vonhat le erről az amúgy is megannyi titkot rejtő személyről - melynek többségről még önmaga sem tud. Hiába, az emlékezetkiesés aljasan gyötri mind a lelket, mind a testet, s hiába sóvárog mindkettő azért, hogy csak egy kicsit is belelásson a múltba, az nem sikerülhet.. Mintha csak egy halovány, áttörhetetlen, ugyanakkor vékony fal választaná el egymástól a jelent, s a homályos múltat, mely mögött ugyan vannak körvonalak, ám Mordach már sosem láthat ezeken túl. Talán az, hogy a mágia rejtelmes világába belevetette magát, tudat alatt emiatt lehet? Talán azt hitte, hogy a mágia segítségével visszanyerhet akár egy röpke kis emlékfonalat? Tudat alatt talán ez volt a legnagyobb ok, ám józan eszét tán nem éppen ez vezérelte..*
- Aravae.. Ez a név egy életre beleégett az elmémbe!
*Majd csendben hallgatja végig a hölgy mondandóját, s Mordach arcáról hamarosan a mosoly is lefagy, s félig felvont szemöldökkel, szúrós szemeivel pillant a másikra, kicsit értetlenül. Lerí róla, hogy nem igazán tetszik neki a történet, melynek az enyhe fejrázásán kívül hangot is ad.*
- Szép, mondhatom.. Igazán elismerő Öntől, hogy semmiségnek tartja, s hogy nem mutatja ki fájdalmát, esetleg sértettségét, ám tartson engem túlságosan is maradinak, de.. Úgy vélem, hogy egy férfi ne ejtsen sebet hölgyön, s már elnézést, de az, hogy Kegyeddel szándékozott ez az illető harcolni, igazán szánalmas köntösbe öltözteti őt. *legyint egyet* Igazából meg sem lepődök manapság, mert a mai világ hatalmas ívben kezdett meg hanyatlani mind erkölcsileg, mind fizikailag, így szinte már nem ér váratlanul, ha a férfiak finom hölgyeket akarnak legyőzni. *ekkor Aravae felé pillant, s kicsit jobban szemügyre veszi* Mi cél vezetett arra egy ilyen teremtést, hogy gyilkos pengét ragadjon? Hirtelenjében megannyi magyarázat ötlik a fejembe, ám kíváncsi lennék a válaszára!
*Szívesen megnézné ennek a bizonyos férfinek az arcát, ha esetleg e bájos hölgy ismét megjelenne, azonban Mordachkal az oldalán, s az illetőnek vele kellene összecsapnia. Kíváncsi, hogy vajon akkor is ennyire bátor lenne.. Szívesen venne revansot, hiszen tiszta szívéből gyűlöli az ilyen férfiakat, persze jelen helyzetben e véleményét is megtartja magának, hiszen a kezdeti ismerkedés szakaszában még akár túlbuzgónak is tűnhet.*
- Hogy mióta? Tán három évet ölelhetett magába ez az időszak, bár én eme varázslatokat inkább csak a saját szórakozásomra, s a hétköznapi élet könnyítésére szoktam alkalmazni. Egy igazi Harcos csupán a földi élet adta ajándékot veti be egy csata során, s maximum akkor alkalmazza e túlvilági erőt, ha az élete múlik rajta.. Persze, csak a magam nevében beszélek! Ugyanakkor a mai éjjelen a telihold bágyadt tükre ott fog tündökölni az erdő felett.. Ha tényleg kíváncsi rá, esetleg mutathatok pár varázslatot, melyet Kegyed is könnyedén elsajátíthat! *ekkor veszi észre, hogy Aravae nagyon érdeklődik a tekercs iránt, így azt a Vörös felé is nyújtja* Parancsoljon, vessen csak rá nyugodtan egy pillantást, bár kétlem, hogy el tudná olvasni, ugyanakkor a jövőre nézve elmondhatja, hogy volt már szerencséje a legmagasabb szintű varázslatok tanulmányozásához.
*Hiába beszél jó kedvvel, hiába beszél lelkesen a mágiáról, hangjának némely lejtésén mégis megbújik valami kétely, valami szokatlan él, melyből akár arra is lehet következtetni, hogy talán valami sötétebb titok is lappang a homályban..*
- Nem látok túl sok holmit Önnél, tán városbeli, vagy esetleg átutazóban van? Ha esetleg utóbbi él, akkor ha elfogad egy jótanácsot.. Inkább maradjon a fogadó melegében az éji órákon, mert sötét fellegek gyűlnek Arthenior felett.. *mondja kissé sejtelmesen* Persze, ne gondoljon olyasvalakinek, aki mindenben a rosszat látja, s minden másodpercben a háta mögé néz, hogy nem követi-e valaki. Nem erről van szó.. Biztos Kegyednek is voltak többször "megérzései". Hogy is fogalmazzak.. Volt egy bizonyos kellemes, avagy negatív érzése akár a másodperc töredéke alatt, mely mintha utalt volna arra, mely Ön körül történik. Ez bonyolult, s tán kissé bolondnak is tűnhetek emiatt, így mielőtt még a mélybe ívelne a szimpátia, kérek is gyorsan egy elnézést!
*Megjelenik egy kis mosoly hűs ajkainak szegletében, miközben azokba a varázslatosnak tűnő tengerkék szemekbe pillant, melyek mögött mintha egy külön, csillagokkal borított misztikus világ rejtőzne. Ha Aravae átfésülte a tekercset, akkor Mordach azt visszaviszi az egyik szekrényre, s épp két férfi, egy gnóm, s egy ismerős hölgy, Neara mellett ballag el, kinek biccent is egyet. A tekercsről messze lerí, hogy új, s hogy magasabb tudást rejt magában.*
- Még oly régen én is csak ámultam egy csodásabb varázslat láttán, mikor is rájöttem, hogy miért ne sajátíthatnám el ezt én magam? Miért mások munkáján ábrándozzak, mikor én magam is képes vagyok arra, hogy ezt véghez vigyem? *bólint elismerősen* A misztikus másvilág s a kietlen evilág közt mindig is volt kapcsolat, talán ezért segíthetett Kegyed kristályos hangja valamilyen módon, bár arra én sem jöttem rá, hogy pontosan hogy. *vakarja meg állát* Mikor túlságosan is belemélyülök, akkor akár a Mélységből előtörő Tűzhányó sem tudna "felébreszteni"! Most viszont valami nem stimmelt..
*Ráncolni kezdi homlokát, persze a baljóslatú, már-már látomásnak mondható képekről egyelőre nem akar beszélni ennek a bájos hölgynek, hiszen míg nem ismerte ki eléggé a Vöröst, addig téves következtetéseket vonhat le erről az amúgy is megannyi titkot rejtő személyről - melynek többségről még önmaga sem tud. Hiába, az emlékezetkiesés aljasan gyötri mind a lelket, mind a testet, s hiába sóvárog mindkettő azért, hogy csak egy kicsit is belelásson a múltba, az nem sikerülhet.. Mintha csak egy halovány, áttörhetetlen, ugyanakkor vékony fal választaná el egymástól a jelent, s a homályos múltat, mely mögött ugyan vannak körvonalak, ám Mordach már sosem láthat ezeken túl. Talán az, hogy a mágia rejtelmes világába belevetette magát, tudat alatt emiatt lehet? Talán azt hitte, hogy a mágia segítségével visszanyerhet akár egy röpke kis emlékfonalat? Tudat alatt talán ez volt a legnagyobb ok, ám józan eszét tán nem éppen ez vezérelte..*
- Aravae.. Ez a név egy életre beleégett az elmémbe!
*Majd csendben hallgatja végig a hölgy mondandóját, s Mordach arcáról hamarosan a mosoly is lefagy, s félig felvont szemöldökkel, szúrós szemeivel pillant a másikra, kicsit értetlenül. Lerí róla, hogy nem igazán tetszik neki a történet, melynek az enyhe fejrázásán kívül hangot is ad.*
- Szép, mondhatom.. Igazán elismerő Öntől, hogy semmiségnek tartja, s hogy nem mutatja ki fájdalmát, esetleg sértettségét, ám tartson engem túlságosan is maradinak, de.. Úgy vélem, hogy egy férfi ne ejtsen sebet hölgyön, s már elnézést, de az, hogy Kegyeddel szándékozott ez az illető harcolni, igazán szánalmas köntösbe öltözteti őt. *legyint egyet* Igazából meg sem lepődök manapság, mert a mai világ hatalmas ívben kezdett meg hanyatlani mind erkölcsileg, mind fizikailag, így szinte már nem ér váratlanul, ha a férfiak finom hölgyeket akarnak legyőzni. *ekkor Aravae felé pillant, s kicsit jobban szemügyre veszi* Mi cél vezetett arra egy ilyen teremtést, hogy gyilkos pengét ragadjon? Hirtelenjében megannyi magyarázat ötlik a fejembe, ám kíváncsi lennék a válaszára!
*Szívesen megnézné ennek a bizonyos férfinek az arcát, ha esetleg e bájos hölgy ismét megjelenne, azonban Mordachkal az oldalán, s az illetőnek vele kellene összecsapnia. Kíváncsi, hogy vajon akkor is ennyire bátor lenne.. Szívesen venne revansot, hiszen tiszta szívéből gyűlöli az ilyen férfiakat, persze jelen helyzetben e véleményét is megtartja magának, hiszen a kezdeti ismerkedés szakaszában még akár túlbuzgónak is tűnhet.*
- Hogy mióta? Tán három évet ölelhetett magába ez az időszak, bár én eme varázslatokat inkább csak a saját szórakozásomra, s a hétköznapi élet könnyítésére szoktam alkalmazni. Egy igazi Harcos csupán a földi élet adta ajándékot veti be egy csata során, s maximum akkor alkalmazza e túlvilági erőt, ha az élete múlik rajta.. Persze, csak a magam nevében beszélek! Ugyanakkor a mai éjjelen a telihold bágyadt tükre ott fog tündökölni az erdő felett.. Ha tényleg kíváncsi rá, esetleg mutathatok pár varázslatot, melyet Kegyed is könnyedén elsajátíthat! *ekkor veszi észre, hogy Aravae nagyon érdeklődik a tekercs iránt, így azt a Vörös felé is nyújtja* Parancsoljon, vessen csak rá nyugodtan egy pillantást, bár kétlem, hogy el tudná olvasni, ugyanakkor a jövőre nézve elmondhatja, hogy volt már szerencséje a legmagasabb szintű varázslatok tanulmányozásához.
*Hiába beszél jó kedvvel, hiába beszél lelkesen a mágiáról, hangjának némely lejtésén mégis megbújik valami kétely, valami szokatlan él, melyből akár arra is lehet következtetni, hogy talán valami sötétebb titok is lappang a homályban..*
- Nem látok túl sok holmit Önnél, tán városbeli, vagy esetleg átutazóban van? Ha esetleg utóbbi él, akkor ha elfogad egy jótanácsot.. Inkább maradjon a fogadó melegében az éji órákon, mert sötét fellegek gyűlnek Arthenior felett.. *mondja kissé sejtelmesen* Persze, ne gondoljon olyasvalakinek, aki mindenben a rosszat látja, s minden másodpercben a háta mögé néz, hogy nem követi-e valaki. Nem erről van szó.. Biztos Kegyednek is voltak többször "megérzései". Hogy is fogalmazzak.. Volt egy bizonyos kellemes, avagy negatív érzése akár a másodperc töredéke alatt, mely mintha utalt volna arra, mely Ön körül történik. Ez bonyolult, s tán kissé bolondnak is tűnhetek emiatt, így mielőtt még a mélybe ívelne a szimpátia, kérek is gyorsan egy elnézést!
*Megjelenik egy kis mosoly hűs ajkainak szegletében, miközben azokba a varázslatosnak tűnő tengerkék szemekbe pillant, melyek mögött mintha egy külön, csillagokkal borított misztikus világ rejtőzne. Ha Aravae átfésülte a tekercset, akkor Mordach azt visszaviszi az egyik szekrényre, s épp két férfi, egy gnóm, s egy ismerős hölgy, Neara mellett ballag el, kinek biccent is egyet. A tekercsről messze lerí, hogy új, s hogy magasabb tudást rejt magában.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:08:53
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:08:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron, Eralil Namos//
*A nő figyelmesen hallgatja a válaszokat, minden információra szükségük lehet. ~ Dern szerzetes nem felkészületlen, ez máris nagy segítség. Sokkal rosszabb vállalkozás lenne, ha nem segítene ezekkel a válaszokkal. Mégsem múlt el a rossz érzésem. ~ Neara egyszerűen nem hisz abban, hogy egy démon gyógyítói mágiával rendelkezik. Talán más alapon kellene megközelíteni a kérdést. Talán a Démon el tud venni bármely betegséget a szervezetből, ami elősegítheti a gyógyulást. Ez inkább kedvére való elmélet, de még mindig élénk a bajsejtelme. Megrázza magát lélekben, segítenie kell. Inkább próbálják meg hárman, mint a férfi egyedül próbálja meg, márpedig az elszántságán látja, hogy így is-úgyis megtenné. Ezért belenyugszik, és áldását adja egy biztató mosollyal a szerzetesnek. Mellettük más szerzetesek, aggódó és lenéző pillantásokkal illetik Dernt, és Neara részben egyet tud érteni velük. Nem tetszik neki az, hogy nem segítenek többen a kutatásban a szerzetesnek, pedig valamilyen szinten a testvérei. Mivel ez a gondolatmenet sem viszi tovább az ügyet és Henuának újabb kérdései merültek fel, inkább hagyja a gúnyolódó tekinteteket és a feladatra koncentrál. Bár az, hogy mi a legnagyobb félelme a férfinak jelenleg, azzal Neara tisztában van: a húga elvesztése. Miközben ezen gondolkodik egy ismerős hang szólítja meg, oda is fordítja kék tekintetét.*
- Üdvözlöm Eralil. Magamra hagyott volna? *Kérdez vissza, hiszen nincs élénken az emlékeiben a férfi. Ha humornak szánta, Neara nem venné jó néven, hiszen az ügy annál sokkal fájdalmasabb, hogy nevetgélni lehessen rajta. Rovó pillantással illeti a mágust, viszont örül, hogy itt van, talán segíthet. Miután Eralil bemutatkozott meg is ragadja az alkalmat.*
- Dern szerzetes! Eralil úr képzett mágus, talán ő is segíthetne az ügyben. Tudja, több szem többet lát. Nagyobb esély lenne a megfejtéshez. *Néz Dernre a nő, ajkain kedves mosoly játszik. Eralillal valóban megnőnének az esélyeik a tekercs megfejtéséhez, de túl sokat nem mondhatott a mágus jelenlétében, mert a szerzetesnek kell döntenie, hogy bevesz-e még egy mágust a kutatócsapatba. Bízik benne Neara, hogy ez így lesz, habár nem sokat tud Eralilról és a képességeiről, de segítőkész embernek ismerte meg.*
*A nő figyelmesen hallgatja a válaszokat, minden információra szükségük lehet. ~ Dern szerzetes nem felkészületlen, ez máris nagy segítség. Sokkal rosszabb vállalkozás lenne, ha nem segítene ezekkel a válaszokkal. Mégsem múlt el a rossz érzésem. ~ Neara egyszerűen nem hisz abban, hogy egy démon gyógyítói mágiával rendelkezik. Talán más alapon kellene megközelíteni a kérdést. Talán a Démon el tud venni bármely betegséget a szervezetből, ami elősegítheti a gyógyulást. Ez inkább kedvére való elmélet, de még mindig élénk a bajsejtelme. Megrázza magát lélekben, segítenie kell. Inkább próbálják meg hárman, mint a férfi egyedül próbálja meg, márpedig az elszántságán látja, hogy így is-úgyis megtenné. Ezért belenyugszik, és áldását adja egy biztató mosollyal a szerzetesnek. Mellettük más szerzetesek, aggódó és lenéző pillantásokkal illetik Dernt, és Neara részben egyet tud érteni velük. Nem tetszik neki az, hogy nem segítenek többen a kutatásban a szerzetesnek, pedig valamilyen szinten a testvérei. Mivel ez a gondolatmenet sem viszi tovább az ügyet és Henuának újabb kérdései merültek fel, inkább hagyja a gúnyolódó tekinteteket és a feladatra koncentrál. Bár az, hogy mi a legnagyobb félelme a férfinak jelenleg, azzal Neara tisztában van: a húga elvesztése. Miközben ezen gondolkodik egy ismerős hang szólítja meg, oda is fordítja kék tekintetét.*
- Üdvözlöm Eralil. Magamra hagyott volna? *Kérdez vissza, hiszen nincs élénken az emlékeiben a férfi. Ha humornak szánta, Neara nem venné jó néven, hiszen az ügy annál sokkal fájdalmasabb, hogy nevetgélni lehessen rajta. Rovó pillantással illeti a mágust, viszont örül, hogy itt van, talán segíthet. Miután Eralil bemutatkozott meg is ragadja az alkalmat.*
- Dern szerzetes! Eralil úr képzett mágus, talán ő is segíthetne az ügyben. Tudja, több szem többet lát. Nagyobb esély lenne a megfejtéshez. *Néz Dernre a nő, ajkain kedves mosoly játszik. Eralillal valóban megnőnének az esélyeik a tekercs megfejtéséhez, de túl sokat nem mondhatott a mágus jelenlétében, mert a szerzetesnek kell döntenie, hogy bevesz-e még egy mágust a kutatócsapatba. Bízik benne Neara, hogy ez így lesz, habár nem sokat tud Eralilról és a képességeiről, de segítőkész embernek ismerte meg.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 19:45:52
Üzenet elküldve: 2014-01-15 19:45:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
*Való igaz, ha nem látott volna még emberen – bár megkérdőjelezi, hogy az előtte ülő teljesen az e – ilyesfajta szemeket, akkor bizony megilletődne, de miként ama tegnapi vörös is hasonlatos szempárt hordozott, így nem ül meg a lelkében félelem. Helyébe inkább az aggodalom kezd lassan előtűnni az arcán, hiszen látja a férfin, hogy valami igazán nincs rendben. Tán rosszat álmodhatott?
De ahogy másod ízben is találkoznak tekinteteik, melyek akár ég s föld, olyannyira különbözőek egymástól, megnyugszik, mert láthatóan nyugalom ült meg a Vörösön.
Ám mihelyt talán ő is elkalandozhatna, amaz szabadkozásba kezd, igazi úri ember módjára, majd pediglen elmagyarázza, minek okán is került olyan kétes állapotba.
Aravae nem az a nő, aki túl gyakorta engedi arcára kiülni őszinte véleményét, nem mintha a félrevezetés volna a célja, de úrinőhöz méltóan tanították viselkedni. Azonban most mégis kitelepszik rá a meglepődöttség s tán a csodálat csipetnyi keveréke. Holdmágiának még csak hírét se hallotta, de hogy épp ő segítette volna a férfit egy ilyen különös tudomány sötétebb bugyraiból visszatérni? Ha öntelt lenne, most dagaszthatná a büszkeség, helyébe viszont csupán egy finom mosolyt ejt meg az eset nyomán, mert ha akaratlanul is segedelmét nyújthatta, akkor örül, hogy megtehette.*
- Őszintén megvallhatom Önnek, igazán nem értek a mágiához, de mindig is csodáltam azokat, akik ily bátorsággal mertek eme ingatag tudomány oltárán áldozni... Sajnálatos nem szándékosan zavartam meg, azonban így is megnyugtató, ha segíthettem. *Felel ekképpen Mordach magyarázatára, továbbra is visszafogott csendben tudva hangját.
Ami pedig a kézcsókot illeti, nos, örvendezik a lelke, hogy ma ha akaratlan is, de nem adta hajlandóságát továbbra is az álcájába bújni, s így valóban megilletheti eme gesztus. Még csak nyoma sem akad halovány kék ruhakölteményének kinézetén, hogy miféle bajoktól terhes a viselője. Utazó holmijainak nagy részét hátrahagyta a kovácsnál, no nem mintha oly sok mindent cipelne nap nap után magával. Éppúgy rövidkardját is rábízta egy kis tisztogatásra, azonban bármennyire nem úrinőhöz méltó a kardviselet, önnön védelmére ott nyugszik oldalán hosszúkardja, melynek kinézetét most szintén nem volt hajlandósága egyszerű bőranyaggal takargatni; büszkén viseli a Mithraniel címert s egyéb kacifántos, elf vonalakat.
Tehát sejteni lehet, hogy nem egy könnyűvérű nőcske, s nem is a kor egy elfuserált gazdag leánya. Egész lényéből sugárzik az elegancia, a másik fél iránti tisztelet...
Ha valamin azonban mégis megilletődhet, az az, hogy a férfi még előtte nyújtja a kezét a kézcsókra, miként az ő tudomása szerint ennek épp fordítva kell történnie. De mint megannyi nép, annyi szokás, szóval az enyhe zavaron túllendülvén, természetes nemességgel ajánlja kacsóját az üdvözletre.*
- Atyámtól az Aravae nevet kaptam, én is örvendek a szerencsének, Mordach *Mutatkozik be ő is, majd mélykék tekintetével követi a férfi útját a padig, s jómaga sem fél pár lépéssel közelebb merészkedni, esetleg távolabbról szemrevételezni a számára különös tekercset. Azonban mielőtt ő érdeklődhetne, azt az uraság teszi meg, s hát egyből megtalálja azon témák egyikét, melyről a fél-elf nem szívesen szokott beszélni, legalábbis csínján bánik a felfedésével. Ám itt nem akad kitérő válasz, a hazugság mocskába pedig sosem bocsátkozna, így ha kissé szerényen is, de megválaszolja a kérdést.*
- A kardforgatás művészetét finomítván akadt a tegnapi nap folyamán egy Önhöz hasonlatos, vörös szemvilágú s hajú férfi, aki velem kívánt gyakorlatot szerezni. Így esett a sérülés, de igazán semmiség *Magyarázza olykor lesütve hosszú, éjfekete szempilláit, de vajmi oknál fogva úgy érzi, nem kell zavarba esnie a férfi előtt. Tán mert ő is különc tudományt űz, éppoly furcsát, mint a kardforgatás női kéz által, s így párhuzamot érez kettejük között.
No de, nem kívánja, hogy ezen téma fonalán essék tovább a beszélgetés.*
- Ha nem túlzottan tolakodó a kérdésem, megmondaná, mióta foglalkozik mágiával? Mint mondottam, rendkívül érdekesnek találom, de hozzáértésem igen szegényes. Holdmágiának még csak hírét se hallottam, de miként az égitest oly gyönyörű, bizakodom, ez a fajta varázs sem lehet különb... *Jegyzi meg finom, visszafogott mosollyal pirosas ajkain, miként csakugyan közelebb merészkedik megint, hogy ezúttal valóban rálátása lehessen a tekercsre.
Ha Mordach nem vallott volna neki a legelején oly őszintén arról, mivel foglalatoskodik, valószínűleg eszébe se jutna olyan tapintatlanság, hogy csak úgy belekontárkodjon mások magán ügyeibe, de miként a férfi oly természetességgel nyitott felé, így nem érzi akadályát, ha kicsit ő is fesztelenebb viselkedést mutat.*
*Való igaz, ha nem látott volna még emberen – bár megkérdőjelezi, hogy az előtte ülő teljesen az e – ilyesfajta szemeket, akkor bizony megilletődne, de miként ama tegnapi vörös is hasonlatos szempárt hordozott, így nem ül meg a lelkében félelem. Helyébe inkább az aggodalom kezd lassan előtűnni az arcán, hiszen látja a férfin, hogy valami igazán nincs rendben. Tán rosszat álmodhatott?
De ahogy másod ízben is találkoznak tekinteteik, melyek akár ég s föld, olyannyira különbözőek egymástól, megnyugszik, mert láthatóan nyugalom ült meg a Vörösön.
Ám mihelyt talán ő is elkalandozhatna, amaz szabadkozásba kezd, igazi úri ember módjára, majd pediglen elmagyarázza, minek okán is került olyan kétes állapotba.
Aravae nem az a nő, aki túl gyakorta engedi arcára kiülni őszinte véleményét, nem mintha a félrevezetés volna a célja, de úrinőhöz méltóan tanították viselkedni. Azonban most mégis kitelepszik rá a meglepődöttség s tán a csodálat csipetnyi keveréke. Holdmágiának még csak hírét se hallotta, de hogy épp ő segítette volna a férfit egy ilyen különös tudomány sötétebb bugyraiból visszatérni? Ha öntelt lenne, most dagaszthatná a büszkeség, helyébe viszont csupán egy finom mosolyt ejt meg az eset nyomán, mert ha akaratlanul is segedelmét nyújthatta, akkor örül, hogy megtehette.*
- Őszintén megvallhatom Önnek, igazán nem értek a mágiához, de mindig is csodáltam azokat, akik ily bátorsággal mertek eme ingatag tudomány oltárán áldozni... Sajnálatos nem szándékosan zavartam meg, azonban így is megnyugtató, ha segíthettem. *Felel ekképpen Mordach magyarázatára, továbbra is visszafogott csendben tudva hangját.
Ami pedig a kézcsókot illeti, nos, örvendezik a lelke, hogy ma ha akaratlan is, de nem adta hajlandóságát továbbra is az álcájába bújni, s így valóban megilletheti eme gesztus. Még csak nyoma sem akad halovány kék ruhakölteményének kinézetén, hogy miféle bajoktól terhes a viselője. Utazó holmijainak nagy részét hátrahagyta a kovácsnál, no nem mintha oly sok mindent cipelne nap nap után magával. Éppúgy rövidkardját is rábízta egy kis tisztogatásra, azonban bármennyire nem úrinőhöz méltó a kardviselet, önnön védelmére ott nyugszik oldalán hosszúkardja, melynek kinézetét most szintén nem volt hajlandósága egyszerű bőranyaggal takargatni; büszkén viseli a Mithraniel címert s egyéb kacifántos, elf vonalakat.
Tehát sejteni lehet, hogy nem egy könnyűvérű nőcske, s nem is a kor egy elfuserált gazdag leánya. Egész lényéből sugárzik az elegancia, a másik fél iránti tisztelet...
Ha valamin azonban mégis megilletődhet, az az, hogy a férfi még előtte nyújtja a kezét a kézcsókra, miként az ő tudomása szerint ennek épp fordítva kell történnie. De mint megannyi nép, annyi szokás, szóval az enyhe zavaron túllendülvén, természetes nemességgel ajánlja kacsóját az üdvözletre.*
- Atyámtól az Aravae nevet kaptam, én is örvendek a szerencsének, Mordach *Mutatkozik be ő is, majd mélykék tekintetével követi a férfi útját a padig, s jómaga sem fél pár lépéssel közelebb merészkedni, esetleg távolabbról szemrevételezni a számára különös tekercset. Azonban mielőtt ő érdeklődhetne, azt az uraság teszi meg, s hát egyből megtalálja azon témák egyikét, melyről a fél-elf nem szívesen szokott beszélni, legalábbis csínján bánik a felfedésével. Ám itt nem akad kitérő válasz, a hazugság mocskába pedig sosem bocsátkozna, így ha kissé szerényen is, de megválaszolja a kérdést.*
- A kardforgatás művészetét finomítván akadt a tegnapi nap folyamán egy Önhöz hasonlatos, vörös szemvilágú s hajú férfi, aki velem kívánt gyakorlatot szerezni. Így esett a sérülés, de igazán semmiség *Magyarázza olykor lesütve hosszú, éjfekete szempilláit, de vajmi oknál fogva úgy érzi, nem kell zavarba esnie a férfi előtt. Tán mert ő is különc tudományt űz, éppoly furcsát, mint a kardforgatás női kéz által, s így párhuzamot érez kettejük között.
No de, nem kívánja, hogy ezen téma fonalán essék tovább a beszélgetés.*
- Ha nem túlzottan tolakodó a kérdésem, megmondaná, mióta foglalkozik mágiával? Mint mondottam, rendkívül érdekesnek találom, de hozzáértésem igen szegényes. Holdmágiának még csak hírét se hallottam, de miként az égitest oly gyönyörű, bizakodom, ez a fajta varázs sem lehet különb... *Jegyzi meg finom, visszafogott mosollyal pirosas ajkain, miként csakugyan közelebb merészkedik megint, hogy ezúttal valóban rálátása lehessen a tekercsre.
Ha Mordach nem vallott volna neki a legelején oly őszintén arról, mivel foglalatoskodik, valószínűleg eszébe se jutna olyan tapintatlanság, hogy csak úgy belekontárkodjon mások magán ügyeibe, de miként a férfi oly természetességgel nyitott felé, így nem érzi akadályát, ha kicsit ő is fesztelenebb viselkedést mutat.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:00:38
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Miután meglátogatta barátját a fogadóban, úgy dönt, hogy ideje ismét a mágia irányába fordítania a fejét, és mi más lenne erre megfelelő hely, mint Arthenior temploma. Szapora léptekkel közelíti meg hát a helyet, átvágva a főtéren, szegénynegyeden majd templomkerten. Már amennyire ez lehetséges a kisebb-nagyobb tömegben, amin keresztül kell furakodnia. Mindenesetre nem telik bele sok idő, máris a templom bejáratánál lévő lépcsőkön koppan botjának alja, ahogy megmássza a fokokat, végül pedig betér a kellemes hőmérsékletű helyiségbe - ugyanis kint jelenleg elég hűvös az idő, míg a templom falai sokat nem, de némi hőt megtartanak, így alaposan felöltözve ideális.
Ahogy beljebb lépked, egyre jobban tisztul látása, ahogy hozzászokik az állandó félhomályhoz, és íriszei elfelejtik a korábbi, borongó felhőkön át sütő nap fényét. Körbejáratja tekintetét. A napmágus lányt, Nearát, akit korábban - tán előző életének is lehet nevezni - látásból ismert - hisz a nagy máguscsalád cseperedő gyermeke volt ott, ahonnan Eralil is származik, egyszerű földműves családból - legutóbb "itt hagyta", reméli, hogy még mindig megtalálhatja az épületben. Nem volt oly rég, hogy erre járt vele.
Szerencséje van. A hosszú, fekete hajszálak és a mohazöld köpeny egyértelműen jelzik a lány - nő - helyzetét, amit végül a kék szem, és kékre festett ajkak is nyomatékosítanak. Közelebb biceg, hogy megszólíthassa. Úgy látja, hogy két másik lény társaságában hallgat: egy gnóm és egy szerzetes áll Neara mellett. Mielőtt Eralil odalépne, épp az alábbi szavak hangoznak el: "amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk."*
- Magadra hagylak egy kis ideig, és máris bajban vagy? Mint mikor még csak gyermek voltál. *Mosolyog rá az ember nőre, aki harminckét esztendőjével Eralilnál egy jó tizenöt évvel fiatalabb, és ez pont elég arra, hogy amikor Eralil útra kelt és elvált családjától, akkor Neara még kislány volt. Nem ismerte személyesen, de tudott a lányról, és még mindig picit azt a lányt látja benne, akiről az emlékei szólnak: csodálatos tehetséggel megáldott ember.
Majd észbe kap, és rájön, hogy valószínűleg egy tartalmas beszélgetés "közepébe" - vagyis egy kis szünetébe - csöppent bele, ami talán némileg udvariatlanság. Gyorsan bemutatkozik hát.*
- Üdvözletem, Eralil Namos vagyok. *Mondja a gnómnak és a szerzetesnek intézve a szavait, bár utóbbi valószínűleg már látta őt errefelé, hisz már többször járt a templomban, és sok időt töltött el itt.*
*Miután meglátogatta barátját a fogadóban, úgy dönt, hogy ideje ismét a mágia irányába fordítania a fejét, és mi más lenne erre megfelelő hely, mint Arthenior temploma. Szapora léptekkel közelíti meg hát a helyet, átvágva a főtéren, szegénynegyeden majd templomkerten. Már amennyire ez lehetséges a kisebb-nagyobb tömegben, amin keresztül kell furakodnia. Mindenesetre nem telik bele sok idő, máris a templom bejáratánál lévő lépcsőkön koppan botjának alja, ahogy megmássza a fokokat, végül pedig betér a kellemes hőmérsékletű helyiségbe - ugyanis kint jelenleg elég hűvös az idő, míg a templom falai sokat nem, de némi hőt megtartanak, így alaposan felöltözve ideális.
Ahogy beljebb lépked, egyre jobban tisztul látása, ahogy hozzászokik az állandó félhomályhoz, és íriszei elfelejtik a korábbi, borongó felhőkön át sütő nap fényét. Körbejáratja tekintetét. A napmágus lányt, Nearát, akit korábban - tán előző életének is lehet nevezni - látásból ismert - hisz a nagy máguscsalád cseperedő gyermeke volt ott, ahonnan Eralil is származik, egyszerű földműves családból - legutóbb "itt hagyta", reméli, hogy még mindig megtalálhatja az épületben. Nem volt oly rég, hogy erre járt vele.
Szerencséje van. A hosszú, fekete hajszálak és a mohazöld köpeny egyértelműen jelzik a lány - nő - helyzetét, amit végül a kék szem, és kékre festett ajkak is nyomatékosítanak. Közelebb biceg, hogy megszólíthassa. Úgy látja, hogy két másik lény társaságában hallgat: egy gnóm és egy szerzetes áll Neara mellett. Mielőtt Eralil odalépne, épp az alábbi szavak hangoznak el: "amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk."*
- Magadra hagylak egy kis ideig, és máris bajban vagy? Mint mikor még csak gyermek voltál. *Mosolyog rá az ember nőre, aki harminckét esztendőjével Eralilnál egy jó tizenöt évvel fiatalabb, és ez pont elég arra, hogy amikor Eralil útra kelt és elvált családjától, akkor Neara még kislány volt. Nem ismerte személyesen, de tudott a lányról, és még mindig picit azt a lányt látja benne, akiről az emlékei szólnak: csodálatos tehetséggel megáldott ember.
Majd észbe kap, és rájön, hogy valószínűleg egy tartalmas beszélgetés "közepébe" - vagyis egy kis szünetébe - csöppent bele, ami talán némileg udvariatlanság. Gyorsan bemutatkozik hát.*
- Üdvözletem, Eralil Namos vagyok. *Mondja a gnómnak és a szerzetesnek intézve a szavait, bár utóbbi valószínűleg már látta őt errefelé, hisz már többször járt a templomban, és sok időt töltött el itt.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 15:32:16
Üzenet elküldve: 2014-01-15 15:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Megáll az ajtó előtt, mint aki fél belépni, vesz egy nagy levegőt, s belép. A megszokott kellemes félhomály van bent, amely jó érzéssel tölti el Argust. A bent lévők mind csendben végzik a tevékenységüket, hogy ne zavarják meg a hely szentségét.
Az idős pap félre rakja a seprűt, s megindul az új jövevény felé. Argus tisztelettudóan fejet hajt az idő pap előtt.*
-Üdvözletem Atyám! *köszönti kedvesen a papot.*
-Üdvözöllek fiam! Rég jártál errefelé. Gyere velem, mutatok neked valamit. *invitálja beljebb a mágust.*
*Csendben haladnak végig a templomon egy asztalhoz.*
-Foglalj helyet, s mindjárt ide hozom neked. *Kéri az idő pap, s elvonul a könyvtár felé.*
*Argus lerakja a tarisznyáját, s helyet foglal az asztalnál. ~Vajon mit akar? Már régóta nem voltam, de még emlékszik rám. Talán egy tekercs, valami különleges varázslattal? Vagy esetleg egy ősi mágus feljegyzése?~ idegesen dörzsölgeti a kezét.*
*Az idős pap egy tekerccsel a kezében jön vissza. Széles mosollyal az arcán rakja le a tekercset a mágus elé.*
-Amikor először olvastam, akkor tudtam, hogy ez t érdekesnek fogod tartani. *Megfordul, s otthagyja Argust a tekerccsel.*
*A mágus lassan kitekeri, s elkezdi olvasni magában, de a szája mozog közben. Hamar kiderül, hogy a tekercs nem egy ősi varázsló titkait rejti, hanem egy vándor kereskedő levelét.*
"Kedves Thiord!
A múlt héten egy kis bányász faluban voltam, ahol először minden normálisnak tűnt egészen addig, amíg egyik este egy fekete csuklyás alak jelent meg a szobámban. Nem lépet be, csak megjelent. Egy erszény aranyat adott, s közölte, hogy el akar adni nekem valamit. Nem értettem, hiszen most adott közel 200 aranyat, utána pedig azt akarja, hogy vegyek meg tőle valamit. Ez nem normális. Amikor rákérdeztem, akkor közölte, hogy egy kislányt akart eladni nekem. Azt akarta, hogy még az nap este titokba n raboljam el. Nemet mondtam. Ekkor minden elhomályosul előttem, mintha álmodtam volna. Álmomban hős harcos voltam, aki a megküzdött az erdei szörnyetegekkel. Amikor felébredtem az álmomból, akkor ott álltam a vendéglátóim maradványai fölött. Megöltem őket. A falusiak hamar lefegyvereztek, s elzártak, amíg Arthenior katonái le nem tartóztattak. Halálra ítéltek. Hiába mondtam az őröknek, hogy nem én tehetek róla, azok nem hittek nekem. Próbáltam mindenre visszaemlékezni, de ahogy egyre jobban emlékszem az álmomra, annál jobban meggyőződtem róla, hogy én tettem. A kivégzésem előtt egy papot küldtek be hozzám, s a pap, aki bejött gyóntatni, azt mondta, ha megírom a történetemet, akkor jobban érzem majd magam. Nem érzem magam jobban, sőt egyre jobban dühít, az a pókgyűrűs csuklyás. Átvert. Ha tehetném, akkor bosszút állnék, de erre semmi esélyem."
Az idős pap félre rakja a seprűt, s megindul az új jövevény felé. Argus tisztelettudóan fejet hajt az idő pap előtt.*
-Üdvözletem Atyám! *köszönti kedvesen a papot.*
-Üdvözöllek fiam! Rég jártál errefelé. Gyere velem, mutatok neked valamit. *invitálja beljebb a mágust.*
*Csendben haladnak végig a templomon egy asztalhoz.*
-Foglalj helyet, s mindjárt ide hozom neked. *Kéri az idő pap, s elvonul a könyvtár felé.*
*Argus lerakja a tarisznyáját, s helyet foglal az asztalnál. ~Vajon mit akar? Már régóta nem voltam, de még emlékszik rám. Talán egy tekercs, valami különleges varázslattal? Vagy esetleg egy ősi mágus feljegyzése?~ idegesen dörzsölgeti a kezét.*
*Az idős pap egy tekerccsel a kezében jön vissza. Széles mosollyal az arcán rakja le a tekercset a mágus elé.*
-Amikor először olvastam, akkor tudtam, hogy ez t érdekesnek fogod tartani. *Megfordul, s otthagyja Argust a tekerccsel.*
*A mágus lassan kitekeri, s elkezdi olvasni magában, de a szája mozog közben. Hamar kiderül, hogy a tekercs nem egy ősi varázsló titkait rejti, hanem egy vándor kereskedő levelét.*
"Kedves Thiord!
A múlt héten egy kis bányász faluban voltam, ahol először minden normálisnak tűnt egészen addig, amíg egyik este egy fekete csuklyás alak jelent meg a szobámban. Nem lépet be, csak megjelent. Egy erszény aranyat adott, s közölte, hogy el akar adni nekem valamit. Nem értettem, hiszen most adott közel 200 aranyat, utána pedig azt akarja, hogy vegyek meg tőle valamit. Ez nem normális. Amikor rákérdeztem, akkor közölte, hogy egy kislányt akart eladni nekem. Azt akarta, hogy még az nap este titokba n raboljam el. Nemet mondtam. Ekkor minden elhomályosul előttem, mintha álmodtam volna. Álmomban hős harcos voltam, aki a megküzdött az erdei szörnyetegekkel. Amikor felébredtem az álmomból, akkor ott álltam a vendéglátóim maradványai fölött. Megöltem őket. A falusiak hamar lefegyvereztek, s elzártak, amíg Arthenior katonái le nem tartóztattak. Halálra ítéltek. Hiába mondtam az őröknek, hogy nem én tehetek róla, azok nem hittek nekem. Próbáltam mindenre visszaemlékezni, de ahogy egyre jobban emlékszem az álmomra, annál jobban meggyőződtem róla, hogy én tettem. A kivégzésem előtt egy papot küldtek be hozzám, s a pap, aki bejött gyóntatni, azt mondta, ha megírom a történetemet, akkor jobban érzem majd magam. Nem érzem magam jobban, sőt egyre jobban dühít, az a pókgyűrűs csuklyás. Átvert. Ha tehetném, akkor bosszút állnék, de erre semmi esélyem."
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:12:12
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
*Hamarosan eléri a tűrőképességének határát.. Hogy ezt honnan tudja? Onnan, hogy bár megint átkerült az álomvilág s a valóság határára, ugyanakkor most valamiért nagyon nehezen tud visszajönni, sőt, egyelőre nem is sikerül neki. A gyönyörű vízesések, a csodálatos táj, a csicsergő madarak, a fénylő patakok, a cikázó szentjánosbogarak, a színes lombkoronák pusztulásba kezdtek. Mintha valami fertő kezdte volna rágni őket, úgy sorvadnak el a fák, mocskolódnak be a patakok, s vált át feketére a kristályos égbolt. Szinte kézzel fogható az a fertő, mely hirtelenjében ellepi Mordach lelkét, s ebből talán a külvilág is érzékelhet annyit, hogy a Vörös homloka gyöngyözik, s csukott szemmel zihál, miközben erősen szorongatja azt a tekercset, mi a kezében van.
Egyre gyorsabban sötétül, egyre gyorsabban rohad, egyre jobban távolodik minden élő.. Ebben a pillanatban mégis valami fénysugár tűnik fel a távolban, melyet először csak homályosan lát Mordach, aztán ahogy közeledik, szép lassan tisztul, s lát meg egy ébenhajú.. Tündért? Istennőt? Nem tudja eldönteni pontosan, s tisztán sem látja ezt a gyönyörű fényforrást, ám ahogy nyújtja felé a kezét, a Vörös hirtelen felébred!
Ebben a pillanatban pattannak ki szemei, s vérszín íriszeivel, mereven kezd bámulni az őt megszólító hölgyre - nem is kérdéses, ő oszlatta fel azt a fertőt az elméjében. Szegény ha olyan, akkor meg is ijedhet egy pillanatra, hiszen vörös szemeket maximum éjelfeknél lehet látni, egy fehér bőrű embernél már túlságosan is szokatlan e jelenség. Előbb mondanák rá azt, hogy valami aljas démon, mely félig-meddig emberi külsőt vett fel, hogy ember legyen teljesen. Gyorsan meg is törli szemeit jobb kezének hüvely- és mutatóujjával, majd újra az ébenhajúra pillant.*
- Ó, kérem, bocsásson meg nekem.. *azzal hirtelen feláll a padról, s odalép a félvér elé, persze tisztes távolságba, nem szeretné elijeszteni, vagy megijeszteni* Éppen a Holdmágia varázslatos tudományát próbáltam magamba szívni, de valami balul sült el! S de, Ön megzavart! *ekkor elmosolyodik* Ezt pedig szeretném megköszönni! Tudja, ha nem szól hozzám, akkor talán még a két világ közt lebegnék! Hiába, ha elértük a maximumot egy bizonyos ágból, akkor ha azután még próbáljuk feszegetni a határokat, az már csak negatívat jelent, s én bizony átestem a ló túloldalára. *húzza el száját, majd ismét megdörzsöli szemeit* Én Mordach volnék, örvendek a szerencsének!
*Mondja kedvesen, s a hölgy felé nyújtja kezeit. Ha ő is nyújtja, akkor a Vörös megragadja azt, s lágy bőrére egy finom csókot hint. Manapság ugyan a hölgyek teljesen mások, mint régen, hiszen az effajta tiszteletteljes köszöntést sokan akár pofonnal is jutalmaznák - bezzeg az alkohol hatására történő tapogatózás már megy! Mindenesetre ha az ébenhajú ellenkezik, esetleg nincs hozzászokva az effajta köszönéshez, akkor a férfi egy mosollyal kísérve vissza húzza kezét.*
- Ne haragudjon, de azt már nem sikerült meghallanom, hogy mit mondott! Remélem, nem szalasztottam el valami fontos kérdést! *azzal visszaül a padra, azonban most tűnik fel csak neki igazán, hogy a félvér feje be van kötve, s hogy pár apróbb sérülés tarkítja a bőrét* Kegyeddel meg mi történt?! Ki művelte ezt?!
*Hamarosan eléri a tűrőképességének határát.. Hogy ezt honnan tudja? Onnan, hogy bár megint átkerült az álomvilág s a valóság határára, ugyanakkor most valamiért nagyon nehezen tud visszajönni, sőt, egyelőre nem is sikerül neki. A gyönyörű vízesések, a csodálatos táj, a csicsergő madarak, a fénylő patakok, a cikázó szentjánosbogarak, a színes lombkoronák pusztulásba kezdtek. Mintha valami fertő kezdte volna rágni őket, úgy sorvadnak el a fák, mocskolódnak be a patakok, s vált át feketére a kristályos égbolt. Szinte kézzel fogható az a fertő, mely hirtelenjében ellepi Mordach lelkét, s ebből talán a külvilág is érzékelhet annyit, hogy a Vörös homloka gyöngyözik, s csukott szemmel zihál, miközben erősen szorongatja azt a tekercset, mi a kezében van.
Egyre gyorsabban sötétül, egyre gyorsabban rohad, egyre jobban távolodik minden élő.. Ebben a pillanatban mégis valami fénysugár tűnik fel a távolban, melyet először csak homályosan lát Mordach, aztán ahogy közeledik, szép lassan tisztul, s lát meg egy ébenhajú.. Tündért? Istennőt? Nem tudja eldönteni pontosan, s tisztán sem látja ezt a gyönyörű fényforrást, ám ahogy nyújtja felé a kezét, a Vörös hirtelen felébred!
Ebben a pillanatban pattannak ki szemei, s vérszín íriszeivel, mereven kezd bámulni az őt megszólító hölgyre - nem is kérdéses, ő oszlatta fel azt a fertőt az elméjében. Szegény ha olyan, akkor meg is ijedhet egy pillanatra, hiszen vörös szemeket maximum éjelfeknél lehet látni, egy fehér bőrű embernél már túlságosan is szokatlan e jelenség. Előbb mondanák rá azt, hogy valami aljas démon, mely félig-meddig emberi külsőt vett fel, hogy ember legyen teljesen. Gyorsan meg is törli szemeit jobb kezének hüvely- és mutatóujjával, majd újra az ébenhajúra pillant.*
- Ó, kérem, bocsásson meg nekem.. *azzal hirtelen feláll a padról, s odalép a félvér elé, persze tisztes távolságba, nem szeretné elijeszteni, vagy megijeszteni* Éppen a Holdmágia varázslatos tudományát próbáltam magamba szívni, de valami balul sült el! S de, Ön megzavart! *ekkor elmosolyodik* Ezt pedig szeretném megköszönni! Tudja, ha nem szól hozzám, akkor talán még a két világ közt lebegnék! Hiába, ha elértük a maximumot egy bizonyos ágból, akkor ha azután még próbáljuk feszegetni a határokat, az már csak negatívat jelent, s én bizony átestem a ló túloldalára. *húzza el száját, majd ismét megdörzsöli szemeit* Én Mordach volnék, örvendek a szerencsének!
*Mondja kedvesen, s a hölgy felé nyújtja kezeit. Ha ő is nyújtja, akkor a Vörös megragadja azt, s lágy bőrére egy finom csókot hint. Manapság ugyan a hölgyek teljesen mások, mint régen, hiszen az effajta tiszteletteljes köszöntést sokan akár pofonnal is jutalmaznák - bezzeg az alkohol hatására történő tapogatózás már megy! Mindenesetre ha az ébenhajú ellenkezik, esetleg nincs hozzászokva az effajta köszönéshez, akkor a férfi egy mosollyal kísérve vissza húzza kezét.*
- Ne haragudjon, de azt már nem sikerült meghallanom, hogy mit mondott! Remélem, nem szalasztottam el valami fontos kérdést! *azzal visszaül a padra, azonban most tűnik fel csak neki igazán, hogy a félvér feje be van kötve, s hogy pár apróbb sérülés tarkítja a bőrét* Kegyeddel meg mi történt?! Ki művelte ezt?!
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 15:56:47
Üzenet elküldve: 2014-01-14 15:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
*Igen-igen... Olybá tűnik, a mai napja a szeszélyesség jegyében ékeskedik, vagy csupán a piactér légköre az, ami végül folytonos irányváltoztatásra ösztökéli a nőt, de csakugyan nem a belváros felé indul meg, hanem a folyópart mentén kíván nyugtató sétát tenni.
S végezetül le is mond nagy terveiről, inkább a pihenésnek és a természet csodálatának szenteli a napját, elvégre abból baja nem származhat, s enyhén megviselt testének is elkél az ilyesfajta szolgálat.
Ahogy már a dél is mulandóban, úgy a part népes látogatói is oszladozni kezdenek, ki-ki menve a maga dolgára. Aravae pedig nem is bánja, hogy csendben élvezheti a víz tükrén megcsillanó napfény jótékony hatását.
Lassú menetelésének hála elég sokára éri csak el a temetőt, melynek meredek ösvénye nem épp kedvez jókedvének, de azért olyan akadályokba sem ütközik, hogy ne tehetné magát túl rajta. Igazán észre sem veszi, hogy hova viszi a lába, egyszerűen megy előre, aztán majd csak megállapodik valahol, ami olybá tűnik, a Levegő mágia Temploma lesz.
Nem is várat magára, hamarost túljut a sírkerten, majd belép a monumentális, kívülről szinte ragyogó épületbe. Odabent viszont már egészen más a helyzet. A félhomály uralta teret mintha vajmi misztikus fátyol borítaná; az ablakokon szórt, gyér fény juthat csak be, azonban az a kevéske gyertya sem szolgál sokat, gyöngéden derengnek a sötétségben, azon pillanatban majdnem el is aludva, mikor kitárja a faajtót, s kívülről huzat üti a teret.
Persze, az is könnyeden megeshet, hogy csak azért tekint ilyen borongó szemmel a templomra, mert jómaga a mágiát sosem értette, se nem is gyakorolta. Az egészen más volt, mikor hazája mágusai elkápráztatták apró-cseprő trükkjeikkel, női szívének kedveskedő varázslatokkal, melyeknek egészen gyermeki korától nagy kedvelője volt.
Azonban az idők változnak... Otthonát pusztulás fenyegeti, a vidám varázskezűek pedig komorabb munkára kényszerültek, s eme tapasztalások útján őbelőle is kihunyt égboltjának egy csillaga.
No de, nem is azért keveredett ide, hogy feltámassza ama csillagot, egyszerűen csak kíváncsi volt, hogyan is festhet belsejében Arthenior e különleges temploma. S meg kell hagynia, szemgyönyörködtetőek a szépen megmunkált szobrok, az oszlopok, de amiben igazán tetszését leli - így messzebbről is -, az az oltár.
Érdeklődésének összpontosítása pedig annyira sikeres s egyirányú, hogy halk, könnyed léptei alatt – amint közeledik a kőasztalhoz – észre sem veszi az első sorok közt művelődő Vöröst.
Pedig aztán nem mindennapi látvány a hosszú, vérszín hajzuhatagával, ám Aravaénak csakugyan nem tűnik fel jelenléte, oly szinten elbűvöli az oltár rejtélyes mivolta.
Méghozzá nem kevésbé, mint hogy egészen közel merészkedjék hozzá, és puha ujjaival megérintse a zöld színben tetsző, behatárolhatatlan vastag anyagot.
Ekkor történik, hogy tán a káprázatból ocsúdik fel, vagy csupán Mordach mozdítja úgy a tekercset, hogy hangot adjék, de hirtelen elhúzza kezét az oltártól, és egyenest a férfi felé fordul.
Nem az a rémülgetős fajta, s most sem engedi megilletődöttségét kiülni az arcára, de azért felmerül benne a kétely érzékeinek romlására. Mondjuk zavartságát s a mai szeszélyes gondolat változásait betudhatja a tegnapi gyakorló harcból eredő fejsérülésének, azonban nem kíván mindent erre fogni.
Az meg a sors különleges játéka lehet csupán, hogy nap nap után vörös férfiakba botlik, mintha az effajta kinézet oly gyakori volna. Egyedül azt reméli, hogy ezt az urat jobb modorral látták el, mint a barakkban megismertet.
Amennyiben jelenlétével s hirtelen mozzanatával láthatóan megzavarta a férfit, esedékesen felkeltette a figyelmét úgy szóra nyitja ajkait.*
- Remélem nem zavartam meg túlságosan művelődésében... *Suttogja tán egy kissé tartózkodóan, de ugyanazon bájos hangon, mellyel mindenkihez szólni szokott. Nem mondhatni, hogy úgy beszél, mint ahogy a madár csicsereg, és nem is erőlteti a cifra beszédet, egyszerűen olybá tűnik, mintha dallamos, csöndes virágokat hintene a levegőbe szavai nyomán.*
*Igen-igen... Olybá tűnik, a mai napja a szeszélyesség jegyében ékeskedik, vagy csupán a piactér légköre az, ami végül folytonos irányváltoztatásra ösztökéli a nőt, de csakugyan nem a belváros felé indul meg, hanem a folyópart mentén kíván nyugtató sétát tenni.
S végezetül le is mond nagy terveiről, inkább a pihenésnek és a természet csodálatának szenteli a napját, elvégre abból baja nem származhat, s enyhén megviselt testének is elkél az ilyesfajta szolgálat.
Ahogy már a dél is mulandóban, úgy a part népes látogatói is oszladozni kezdenek, ki-ki menve a maga dolgára. Aravae pedig nem is bánja, hogy csendben élvezheti a víz tükrén megcsillanó napfény jótékony hatását.
Lassú menetelésének hála elég sokára éri csak el a temetőt, melynek meredek ösvénye nem épp kedvez jókedvének, de azért olyan akadályokba sem ütközik, hogy ne tehetné magát túl rajta. Igazán észre sem veszi, hogy hova viszi a lába, egyszerűen megy előre, aztán majd csak megállapodik valahol, ami olybá tűnik, a Levegő mágia Temploma lesz.
Nem is várat magára, hamarost túljut a sírkerten, majd belép a monumentális, kívülről szinte ragyogó épületbe. Odabent viszont már egészen más a helyzet. A félhomály uralta teret mintha vajmi misztikus fátyol borítaná; az ablakokon szórt, gyér fény juthat csak be, azonban az a kevéske gyertya sem szolgál sokat, gyöngéden derengnek a sötétségben, azon pillanatban majdnem el is aludva, mikor kitárja a faajtót, s kívülről huzat üti a teret.
Persze, az is könnyeden megeshet, hogy csak azért tekint ilyen borongó szemmel a templomra, mert jómaga a mágiát sosem értette, se nem is gyakorolta. Az egészen más volt, mikor hazája mágusai elkápráztatták apró-cseprő trükkjeikkel, női szívének kedveskedő varázslatokkal, melyeknek egészen gyermeki korától nagy kedvelője volt.
Azonban az idők változnak... Otthonát pusztulás fenyegeti, a vidám varázskezűek pedig komorabb munkára kényszerültek, s eme tapasztalások útján őbelőle is kihunyt égboltjának egy csillaga.
No de, nem is azért keveredett ide, hogy feltámassza ama csillagot, egyszerűen csak kíváncsi volt, hogyan is festhet belsejében Arthenior e különleges temploma. S meg kell hagynia, szemgyönyörködtetőek a szépen megmunkált szobrok, az oszlopok, de amiben igazán tetszését leli - így messzebbről is -, az az oltár.
Érdeklődésének összpontosítása pedig annyira sikeres s egyirányú, hogy halk, könnyed léptei alatt – amint közeledik a kőasztalhoz – észre sem veszi az első sorok közt művelődő Vöröst.
Pedig aztán nem mindennapi látvány a hosszú, vérszín hajzuhatagával, ám Aravaénak csakugyan nem tűnik fel jelenléte, oly szinten elbűvöli az oltár rejtélyes mivolta.
Méghozzá nem kevésbé, mint hogy egészen közel merészkedjék hozzá, és puha ujjaival megérintse a zöld színben tetsző, behatárolhatatlan vastag anyagot.
Ekkor történik, hogy tán a káprázatból ocsúdik fel, vagy csupán Mordach mozdítja úgy a tekercset, hogy hangot adjék, de hirtelen elhúzza kezét az oltártól, és egyenest a férfi felé fordul.
Nem az a rémülgetős fajta, s most sem engedi megilletődöttségét kiülni az arcára, de azért felmerül benne a kétely érzékeinek romlására. Mondjuk zavartságát s a mai szeszélyes gondolat változásait betudhatja a tegnapi gyakorló harcból eredő fejsérülésének, azonban nem kíván mindent erre fogni.
Az meg a sors különleges játéka lehet csupán, hogy nap nap után vörös férfiakba botlik, mintha az effajta kinézet oly gyakori volna. Egyedül azt reméli, hogy ezt az urat jobb modorral látták el, mint a barakkban megismertet.
Amennyiben jelenlétével s hirtelen mozzanatával láthatóan megzavarta a férfit, esedékesen felkeltette a figyelmét úgy szóra nyitja ajkait.*
- Remélem nem zavartam meg túlságosan művelődésében... *Suttogja tán egy kissé tartózkodóan, de ugyanazon bájos hangon, mellyel mindenkihez szólni szokott. Nem mondhatni, hogy úgy beszél, mint ahogy a madár csicsereg, és nem is erőlteti a cifra beszédet, egyszerűen olybá tűnik, mintha dallamos, csöndes virágokat hintene a levegőbe szavai nyomán.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 12:25:42
Üzenet elküldve: 2014-01-14 12:25:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*A szerzetest bizony nehéz kérdések elé állítják ők ketten, méghozzá sok nehéz kérdés elé. Dern megmutatja az esze erejét is, hiszen sorra vesz mindent és kivétel nélkül válaszol a kérdésekre, amik a két tanítványt foglalkoztatják.
A gnóm először csak figyelmesen hallgat. Dern szerzetes is azon a véleményen van, hogy az alku egyszeri gyógyításra vonatkozik. A démonokról többet tud, hiszen számos hasonló egyezményt emleget. Tikronnak eddig egyről sem volt tudomása, de természetesen hisz a papnak. Ő lát bele jobban ezekbe az eseményekbe és valószínűleg a fél életét, ha nem az egészet a könyvtár írásai között tölti, így nem lehet összehasonlítani a tudásukat. Henua pedig nyitott és elképzelhetőnek tartja, hogy nem úgy van minden, ahogy a szóbeszéd járja. Nem végtelenül gonosz lények ezek, hanem képesek és hajlandóak néha segíteni is. A jelenlegi esetből is látszik, hogy komoly árat szabnak meg, de nem lehetetlen az elképzelés.
Dern elküld egy fiatalabb szerzetest, hogy előhozza a szükséges írásokat. Azokban lesz minden fontos dolog leírva. A gnóm megjegyzi Renior nevét. A sötét mágiát jó célokra használni érdekes, de veszélyes elhatározás. Egyszer utána fog járni ennek a varázslónak és a munkásságának. Lehet, hogy olyan titkok rejlenek a kutatásaiban, amik rendkívül hasznosak lehetnek, ha ésszel és józan ítélőképességgel közelítenek hozzájuk. A gnóm kíváncsiság erejét pedig meg kell nyirbálni egy kicsit, hogy Tikron ne ugrojon bele balgaságokba. Ehhez sokat kell még meditálnia és tanulnia, de készen áll rá. Úgy érzi, ez a mostani feladat is jó lecke.
A templom valóban a legerősebb mágusok gyűjtőhelye és jól teszik, ha itt maradnak. Tikron és Neara tehát mindenre választ kaptak, de a kérdés kérdést szül a gnóm előtt és lehet, hogy Neara is tovább fog érdeklődni. Tikron még két dolgot talál fontosnak:*
- A problémák akkor keletkeznek, ha a leírt szöveget ki is mondjuk, ugye? Ahogy a varázslatoknál lenni szokott, az igék hatnak, amiket kimondunk. Ha itt is így van, akkor a fejtegetéseket, a lehetséges értelmezéseket és az esetleges tévedéseket érdemes lenne inkább leírnunk, mint szóban egymás tudtára adnunk. Ez esetben jegyzetelésre alkalmas, üres felület és írószerszám is fog kelleni mindannyiunknak.
*Tikron tart egy szünetet és megnézi az őket becsmérlően leső szerzeteseket. Jogos az aggodalmuk, mivel ha itt baj lesz, akkor nagy baj lesz. A hármason nagy felelősség van most és ezt hordozniuk kell. Terhet vállalnak, hogy segítsenek és lehet, hogy az egésszel semmire sem jutnak majd. Tikron mindent meg fog tenni, hogy sikerrel járjanak és emellett körültekintő is lesz. Éppen ezért teszi fel második kérdését:*
- Dern szerzetes! Biztosan nehezére esik elmondania, mitől retteg a legjobban, mivel ezt senki nem szokta mások orrára kötni vagy csak a legbizalmasabb barátainak, családtagjainak mondja el. Most mégis azt kérem, hogy ossza meg velünk, mivel ha a fokozott elővigyázatosság és óvatosság ellenére valamit mégis elrontunk, akkor tudnunk kell, mi lesz az, amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk.
*A szerzetest bizony nehéz kérdések elé állítják ők ketten, méghozzá sok nehéz kérdés elé. Dern megmutatja az esze erejét is, hiszen sorra vesz mindent és kivétel nélkül válaszol a kérdésekre, amik a két tanítványt foglalkoztatják.
A gnóm először csak figyelmesen hallgat. Dern szerzetes is azon a véleményen van, hogy az alku egyszeri gyógyításra vonatkozik. A démonokról többet tud, hiszen számos hasonló egyezményt emleget. Tikronnak eddig egyről sem volt tudomása, de természetesen hisz a papnak. Ő lát bele jobban ezekbe az eseményekbe és valószínűleg a fél életét, ha nem az egészet a könyvtár írásai között tölti, így nem lehet összehasonlítani a tudásukat. Henua pedig nyitott és elképzelhetőnek tartja, hogy nem úgy van minden, ahogy a szóbeszéd járja. Nem végtelenül gonosz lények ezek, hanem képesek és hajlandóak néha segíteni is. A jelenlegi esetből is látszik, hogy komoly árat szabnak meg, de nem lehetetlen az elképzelés.
Dern elküld egy fiatalabb szerzetest, hogy előhozza a szükséges írásokat. Azokban lesz minden fontos dolog leírva. A gnóm megjegyzi Renior nevét. A sötét mágiát jó célokra használni érdekes, de veszélyes elhatározás. Egyszer utána fog járni ennek a varázslónak és a munkásságának. Lehet, hogy olyan titkok rejlenek a kutatásaiban, amik rendkívül hasznosak lehetnek, ha ésszel és józan ítélőképességgel közelítenek hozzájuk. A gnóm kíváncsiság erejét pedig meg kell nyirbálni egy kicsit, hogy Tikron ne ugrojon bele balgaságokba. Ehhez sokat kell még meditálnia és tanulnia, de készen áll rá. Úgy érzi, ez a mostani feladat is jó lecke.
A templom valóban a legerősebb mágusok gyűjtőhelye és jól teszik, ha itt maradnak. Tikron és Neara tehát mindenre választ kaptak, de a kérdés kérdést szül a gnóm előtt és lehet, hogy Neara is tovább fog érdeklődni. Tikron még két dolgot talál fontosnak:*
- A problémák akkor keletkeznek, ha a leírt szöveget ki is mondjuk, ugye? Ahogy a varázslatoknál lenni szokott, az igék hatnak, amiket kimondunk. Ha itt is így van, akkor a fejtegetéseket, a lehetséges értelmezéseket és az esetleges tévedéseket érdemes lenne inkább leírnunk, mint szóban egymás tudtára adnunk. Ez esetben jegyzetelésre alkalmas, üres felület és írószerszám is fog kelleni mindannyiunknak.
*Tikron tart egy szünetet és megnézi az őket becsmérlően leső szerzeteseket. Jogos az aggodalmuk, mivel ha itt baj lesz, akkor nagy baj lesz. A hármason nagy felelősség van most és ezt hordozniuk kell. Terhet vállalnak, hogy segítsenek és lehet, hogy az egésszel semmire sem jutnak majd. Tikron mindent meg fog tenni, hogy sikerrel járjanak és emellett körültekintő is lesz. Éppen ezért teszi fel második kérdését:*
- Dern szerzetes! Biztosan nehezére esik elmondania, mitől retteg a legjobban, mivel ezt senki nem szokta mások orrára kötni vagy csak a legbizalmasabb barátainak, családtagjainak mondja el. Most mégis azt kérem, hogy ossza meg velünk, mivel ha a fokozott elővigyázatosság és óvatosság ellenére valamit mégis elrontunk, akkor tudnunk kell, mi lesz az, amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk.
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:15:53
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A lépcsőn felfelé lépkedve egy mosoly kúszik Mordach arcára, hiszen álmaiban sem gondolta volna, hogy röpke pár óra alatt ennyien akarnának jelentkezni a rendbe, ami igazából akkor még szinte nem is alakult meg, csupán ötleteket vésett a papírosra. Ám most határozottan kijelentheti, hogy hivatalosan is megalakult Szörnyvadászok! Nem csupán a pénz, de a harc terén is remek előnyre tehetnek szert, ha tényleg komolyan gondolják, s nem lesz az, hogy azon a bizonyos napon, egy hét múlva csak a Vörös jelenik meg a szálláshelyen..
Örül ugyan ennek az egésznek nagyon, viszont úgy véli, hogy mára bőven elég volt az alapításból, már eléggé túlcsordultak a gondolatai, s tekintve, hogy neki nincs szüksége semmilyen felszerelés beszerzésére, így elegendő lesz jópár nap múlva tervezgetni a rendet, addig majd éli a kis saját életét.
Most viszont a szobája előtt összetalálkozik az egyik szolgálóval, aki fel is ajánlj neki egy forró fürdőt, amire a Vörös nem is mondhat nemet.. Így az tíz percen belül meg is érkezik, s miután henyélt egy kicsit a bódító illatú vízben, be is veti magát ágyába, s reggelig fel sem kel. Az éjszaka eléggé nyugodtan telik, még a szél lágy fütyülése is sokkal mélyebb álomba meríti a férfit, s tekintve, hogy eléggé hideg van a szobában, sokkal jobbat alszik.
Tegnap este jól belakott, így az úgy látszik, hogy még a mai reggelen is tart, ezért is hagyja el a fogadót reggeli nélkül, s indul meg a templom felé. A karavántól a visszafelé jövetel alatt Mordach agyán átfutott, hogy nem sokáig fog tartani az "egyelőre elég volt a mágiából" állapot, s ez a mostani napon remekül látszik, hiszen azzal a céllal igyekszik a levegő becses épülete felé, hogy a Holdmágia szintjét a legmagasabb fokozatra fejlessze, így pedig nem kell majd több időt tanulással töltenie, hanem bármilyen mennyiségben szívhatja magába a varázslatokat.
Előtte persze vet egy pillantást patására, hiszen az a tegnapi napon igen rosszul volt a lábába fúródó nyíl miatt, ám most a látottak alapján mintha kutya baja sem lenne! Ott ácsorog valami szép, barna szőrű kanca mellett, s szinte észre sem veszi gazdáját.. A Vörös pedig nem is akarja zavarni, persze kedve lenne vágtázni egyet, de tudja, hogy még jópár napig nem szabad túlságosan terhelni az állatot. Ezért is indul el lábán, ami hamarosan el is viszi a templomhoz..
Még nem heverte ki az utóbbi, túlságosan is hosszasan tartó tanulást, de úgy véli, hogy amíg hajlandó rá a szervezete, addig fogja terhelni. Magát ismerve ritkább az olyan időszak, amikor nagy lelkesen képes lenne több órát is egyhelyben ülős tanulással tölteni, ám ez az időszak most pont ilyen, s bármennyire is nincs túlságosan nagy kedve hozzá most, mégis meg kell tennie, hogy magasabbra törjön.
A templom ajtaja halk nyikorgással tárul fel, s Mordach le is telepedik megszokott helyére az első sorokba, majd becsukja szemeit, s egy fél órás meditációt követően magához vesz egy tekercset, s azt kezdi tanulmányozni.*
Örül ugyan ennek az egésznek nagyon, viszont úgy véli, hogy mára bőven elég volt az alapításból, már eléggé túlcsordultak a gondolatai, s tekintve, hogy neki nincs szüksége semmilyen felszerelés beszerzésére, így elegendő lesz jópár nap múlva tervezgetni a rendet, addig majd éli a kis saját életét.
Most viszont a szobája előtt összetalálkozik az egyik szolgálóval, aki fel is ajánlj neki egy forró fürdőt, amire a Vörös nem is mondhat nemet.. Így az tíz percen belül meg is érkezik, s miután henyélt egy kicsit a bódító illatú vízben, be is veti magát ágyába, s reggelig fel sem kel. Az éjszaka eléggé nyugodtan telik, még a szél lágy fütyülése is sokkal mélyebb álomba meríti a férfit, s tekintve, hogy eléggé hideg van a szobában, sokkal jobbat alszik.
Tegnap este jól belakott, így az úgy látszik, hogy még a mai reggelen is tart, ezért is hagyja el a fogadót reggeli nélkül, s indul meg a templom felé. A karavántól a visszafelé jövetel alatt Mordach agyán átfutott, hogy nem sokáig fog tartani az "egyelőre elég volt a mágiából" állapot, s ez a mostani napon remekül látszik, hiszen azzal a céllal igyekszik a levegő becses épülete felé, hogy a Holdmágia szintjét a legmagasabb fokozatra fejlessze, így pedig nem kell majd több időt tanulással töltenie, hanem bármilyen mennyiségben szívhatja magába a varázslatokat.
Előtte persze vet egy pillantást patására, hiszen az a tegnapi napon igen rosszul volt a lábába fúródó nyíl miatt, ám most a látottak alapján mintha kutya baja sem lenne! Ott ácsorog valami szép, barna szőrű kanca mellett, s szinte észre sem veszi gazdáját.. A Vörös pedig nem is akarja zavarni, persze kedve lenne vágtázni egyet, de tudja, hogy még jópár napig nem szabad túlságosan terhelni az állatot. Ezért is indul el lábán, ami hamarosan el is viszi a templomhoz..
Még nem heverte ki az utóbbi, túlságosan is hosszasan tartó tanulást, de úgy véli, hogy amíg hajlandó rá a szervezete, addig fogja terhelni. Magát ismerve ritkább az olyan időszak, amikor nagy lelkesen képes lenne több órát is egyhelyben ülős tanulással tölteni, ám ez az időszak most pont ilyen, s bármennyire is nincs túlságosan nagy kedve hozzá most, mégis meg kell tennie, hogy magasabbra törjön.
A templom ajtaja halk nyikorgással tárul fel, s Mordach le is telepedik megszokott helyére az első sorokba, majd becsukja szemeit, s egy fél órás meditációt követően magához vesz egy tekercset, s azt kezdi tanulmányozni.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-13 22:47:23
Üzenet elküldve: 2014-01-13 22:47:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron, Neara Anthariel//
*Dern csak kapkodja a fejét (persze csupán képletesen), nem győz minden kérdést észben tartani, de miután elküld egy újabb, épp arra járó fiatal szerzetest a könyvekért és tekercsekért, amiket összegyűjtött, mindenre válaszol.*
- Nem tudom, lehet-e többször használni *ismeri be.* Erről sehol nem írnak, de nem hiszem, hogy egy démont többször is rá lehetne venni ilyesmire egyazon fogadásra hivatkozva. Egy próbát persze lehet, hogy megér, ha rá tudunk jönni a rituálé pontos menetére... de úgy is veszélyesnek tűnik. Talán ez is kiderül, ha megfejtjük a rejtjelezést.
- Én úgy gondolom, nem kétséges, hogy tudnak gyógyítani, hiszen sokan kötnek közülük alkukat a mi világunkbeli lényekkel, akik közül alighanem sokan keresnek gyógyulást.
- A mágus neve Renior volt, és sötét mágiával foglalkozott, de abban a reményben, hogy azt jó célokra használhatja, ha megtalálja a kulcsot. Ez a fogadás csak egy a kísérletei közül, hever még néhány szanaszét a nagy városokban.
- Ami az eredményeimet illeti, a szöveg nagy részét már el tudom olvasni, bár néhány homályosabb jelentésű szónál még szükségem lesz segítségre. A fordításom mindjárt érkezik a könyvekkel együtt.
- A templomot erős varázslatok védik a rosszindulatú entitásoktól. Nem legyőzhetetlenek persze, de azt hiszem, még mindig ez a legbiztonságosabb hely a városban ahhoz, amire készülünk.
*Amíg várakoznak, többen elhaladnak, és mind ugyanúgy néznek Dernre: sajnálattal, de ugyanakkor sejtetve, hogy őrültnek tartják, amiért belevágott ebbe. A könyvekért szalajtott szerzetesnövendék pedig késlekedik, így bőven jut idő esetleges újabb kérdésekre és a megvető pillantások begyűjtésére.*
*Dern csak kapkodja a fejét (persze csupán képletesen), nem győz minden kérdést észben tartani, de miután elküld egy újabb, épp arra járó fiatal szerzetest a könyvekért és tekercsekért, amiket összegyűjtött, mindenre válaszol.*
- Nem tudom, lehet-e többször használni *ismeri be.* Erről sehol nem írnak, de nem hiszem, hogy egy démont többször is rá lehetne venni ilyesmire egyazon fogadásra hivatkozva. Egy próbát persze lehet, hogy megér, ha rá tudunk jönni a rituálé pontos menetére... de úgy is veszélyesnek tűnik. Talán ez is kiderül, ha megfejtjük a rejtjelezést.
- Én úgy gondolom, nem kétséges, hogy tudnak gyógyítani, hiszen sokan kötnek közülük alkukat a mi világunkbeli lényekkel, akik közül alighanem sokan keresnek gyógyulást.
- A mágus neve Renior volt, és sötét mágiával foglalkozott, de abban a reményben, hogy azt jó célokra használhatja, ha megtalálja a kulcsot. Ez a fogadás csak egy a kísérletei közül, hever még néhány szanaszét a nagy városokban.
- Ami az eredményeimet illeti, a szöveg nagy részét már el tudom olvasni, bár néhány homályosabb jelentésű szónál még szükségem lesz segítségre. A fordításom mindjárt érkezik a könyvekkel együtt.
- A templomot erős varázslatok védik a rosszindulatú entitásoktól. Nem legyőzhetetlenek persze, de azt hiszem, még mindig ez a legbiztonságosabb hely a városban ahhoz, amire készülünk.
*Amíg várakoznak, többen elhaladnak, és mind ugyanúgy néznek Dernre: sajnálattal, de ugyanakkor sejtetve, hogy őrültnek tartják, amiért belevágott ebbe. A könyvekért szalajtott szerzetesnövendék pedig késlekedik, így bőven jut idő esetleges újabb kérdésekre és a megvető pillantások begyűjtésére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870