Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:49:41
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:49:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*A gnóm látja, hogy Neara még mindig gondolkodik. A haját úgy rendezgeti, ahogy Tilli is tette előző nap és ez kellemes emlékeket ébreszt Tikronban. Megint eszébe jut az törékeny jóság, amit a lányban látott. Reméli, hogy egy nap újra találkoznak majd vagy ha nem is, akkor legalábbis azt, hogy Tilli sorsa jól fog menni.
Mikor Neara félresöpri az akadályozó tincseket, akkor újabb problémára világít rá. A kérdés jogos: egy démon, egy gonosz lény hogyan képes a gyógyításra? Tikronban rögtön egy másik kérdés merül fel, ami viszont még mindig csak találgatás. Ha azonban a kérdéseit nem teszi fel, akkor nem fog rájuk választ kapni. Ahogy Hurdeon városában az öreg, bölcs tudós gnóm, Felsin mondta, "néma gyereknek anyja se érti a szavát". Először még csak összegzi magában az elhangzottakat, hogy amire szükséges, arra kellőképpen reflektáljon.
Ha hasraütésszerűen kellene mondani valamit az esemény kimeneteléről, Tikron ugyanazt mondaná, amit Neara. Túl egyszerű lenne, ha egy ilyen erejű varázslatot meg lehetne ismételni. Túl nagylelkű ajánlat lenne egy démontól. Az is probléma, hogy Tikron nem sokat tud ezekről a lényekről. Szerencséjére nem találkozott eggyel sem, de a mágiatanulás során sem foglalkozott velük. Annyit tud, hogy gonoszak, de hogy miért és hogy ennek van-e mértéke, lehet-e hatni rájuk valamilyen módon, azt nem tudja. Feltételezi, hogy mint minden más teremtményre, rájuk is jellemző, hogy vannak köztük különbségek. A sötételfek sem mindig térnek a bűn útjára és az orkok között is akad rendes, dolgos egyed. Biztosat persze csak a bölcsek írásaiból fog tudni, de kíváncsi. Egyre kíváncsibb, hiszen most olyan dolgokba csöppen bele, amikhez még nem volt szerencséje.
Neara is kéri Dern szerzetest, hogy mutassa meg a könyveket, amikből lehet tudakozódni. Végezetül még az óvintézkedéseket emlegeti. Tikron egy nagyon talpraesett, körültekintő és a dolgokat alaposan átgondoló nőt lát maga előtt. Úgy véli, egy mágusnak, aki nagy hatalmakkal veszi a kapcsolatot, pont ilyennek kell lennie. Neki magának is meg kell tanulnia úrrá lenni a kíváncsiságán, ami gnómként igen kemény dió lesz. A mosolyt bólintással és elismerést sejtető arckifejezéssel viszonozza, majd felteszi a kérdéseit:*
- Neara kérdése is fontos, hogy egyáltalán tud-e gyógyítani egy démon. Én azt gondolnám, hogy ha a bajt elő tudja hozni, el is tudja venni azt. Viszont létezhet-e olyan démon, amelyik hajlandó erre? Az alku szerint ugye arról van szó, hogy ha valaki kiváltja belőle az elismerést az írás megfejtésével, akkor ő ezt jutalmazza. De még egy ilyen játszma esetén is meggondolandó, hogy az ígéretét be fogja-e tartani vagy a végén csak nevet a markába, hogy ráeszedte a segítségért két kézzel kapó, kiszolgáltatott halandó lényeket. Sajnos én nem sokat tudok ezekről a lényekről, de felmerült bennem a kérdés, hogy a gonoszságuknak lehet-e határa? Valóban szükség lesz minden könyvre, ami ezzel a témával foglalkozik és csak remélhetem, hogy a beteg hölgynek adatik annyi idő, amennyi kell a titkok végére járáshoz.
*A gnóm vesz egy nagy lélegzetet és ő is megtapogatja a dobozt, ami a tekercset rejti. Így folytatja:*
- Ha úgy állunk, hogy az írások szerint lehetséges a végső kimenetel kedvezősége és biztosak leszünk a dolgunkban, valamint az óvintézkedéseket is megteszik, akkor részemről áll az ajánlat, hogy megpróbálkozzunk a gyógymóddal. Ha viszont egy csipetnyi esély is lesz arra, hogy katasztrófát idézünk elő, akkor sajnos nem segíthetek. Először tényleg készüljünk fel, azt javaslom!
*A gnóm látja, hogy Neara még mindig gondolkodik. A haját úgy rendezgeti, ahogy Tilli is tette előző nap és ez kellemes emlékeket ébreszt Tikronban. Megint eszébe jut az törékeny jóság, amit a lányban látott. Reméli, hogy egy nap újra találkoznak majd vagy ha nem is, akkor legalábbis azt, hogy Tilli sorsa jól fog menni.
Mikor Neara félresöpri az akadályozó tincseket, akkor újabb problémára világít rá. A kérdés jogos: egy démon, egy gonosz lény hogyan képes a gyógyításra? Tikronban rögtön egy másik kérdés merül fel, ami viszont még mindig csak találgatás. Ha azonban a kérdéseit nem teszi fel, akkor nem fog rájuk választ kapni. Ahogy Hurdeon városában az öreg, bölcs tudós gnóm, Felsin mondta, "néma gyereknek anyja se érti a szavát". Először még csak összegzi magában az elhangzottakat, hogy amire szükséges, arra kellőképpen reflektáljon.
Ha hasraütésszerűen kellene mondani valamit az esemény kimeneteléről, Tikron ugyanazt mondaná, amit Neara. Túl egyszerű lenne, ha egy ilyen erejű varázslatot meg lehetne ismételni. Túl nagylelkű ajánlat lenne egy démontól. Az is probléma, hogy Tikron nem sokat tud ezekről a lényekről. Szerencséjére nem találkozott eggyel sem, de a mágiatanulás során sem foglalkozott velük. Annyit tud, hogy gonoszak, de hogy miért és hogy ennek van-e mértéke, lehet-e hatni rájuk valamilyen módon, azt nem tudja. Feltételezi, hogy mint minden más teremtményre, rájuk is jellemző, hogy vannak köztük különbségek. A sötételfek sem mindig térnek a bűn útjára és az orkok között is akad rendes, dolgos egyed. Biztosat persze csak a bölcsek írásaiból fog tudni, de kíváncsi. Egyre kíváncsibb, hiszen most olyan dolgokba csöppen bele, amikhez még nem volt szerencséje.
Neara is kéri Dern szerzetest, hogy mutassa meg a könyveket, amikből lehet tudakozódni. Végezetül még az óvintézkedéseket emlegeti. Tikron egy nagyon talpraesett, körültekintő és a dolgokat alaposan átgondoló nőt lát maga előtt. Úgy véli, egy mágusnak, aki nagy hatalmakkal veszi a kapcsolatot, pont ilyennek kell lennie. Neki magának is meg kell tanulnia úrrá lenni a kíváncsiságán, ami gnómként igen kemény dió lesz. A mosolyt bólintással és elismerést sejtető arckifejezéssel viszonozza, majd felteszi a kérdéseit:*
- Neara kérdése is fontos, hogy egyáltalán tud-e gyógyítani egy démon. Én azt gondolnám, hogy ha a bajt elő tudja hozni, el is tudja venni azt. Viszont létezhet-e olyan démon, amelyik hajlandó erre? Az alku szerint ugye arról van szó, hogy ha valaki kiváltja belőle az elismerést az írás megfejtésével, akkor ő ezt jutalmazza. De még egy ilyen játszma esetén is meggondolandó, hogy az ígéretét be fogja-e tartani vagy a végén csak nevet a markába, hogy ráeszedte a segítségért két kézzel kapó, kiszolgáltatott halandó lényeket. Sajnos én nem sokat tudok ezekről a lényekről, de felmerült bennem a kérdés, hogy a gonoszságuknak lehet-e határa? Valóban szükség lesz minden könyvre, ami ezzel a témával foglalkozik és csak remélhetem, hogy a beteg hölgynek adatik annyi idő, amennyi kell a titkok végére járáshoz.
*A gnóm vesz egy nagy lélegzetet és ő is megtapogatja a dobozt, ami a tekercset rejti. Így folytatja:*
- Ha úgy állunk, hogy az írások szerint lehetséges a végső kimenetel kedvezősége és biztosak leszünk a dolgunkban, valamint az óvintézkedéseket is megteszik, akkor részemről áll az ajánlat, hogy megpróbálkozzunk a gyógymóddal. Ha viszont egy csipetnyi esély is lesz arra, hogy katasztrófát idézünk elő, akkor sajnos nem segíthetek. Először tényleg készüljünk fel, azt javaslom!
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-11 23:13:43
Üzenet elküldve: 2014-01-11 23:13:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin miközben hallgatja a lányt aközben nézelődik a templomban. Keres valami folyosót vagy hasonlót. Ő is észreveszi a könyvekkel sétáló papot. A szerzetes eldönti, hogy majd egyszer beszél ezekkel az érdekesnek és nagytudásunak tűnő alakokkal. De most jobban érdekli a könyvtár amit most már van ötlete hol lehet. A lány ki is mondja a gondolatait. Aokin bólint egyet majd felteszi a következő kérdését.*
-Megnézzük a könyvtárat?
*Őszintén izgatott most a szerzetes. Nagyon kíváncsi azokra a könyvekre.*
*Aokin miközben hallgatja a lányt aközben nézelődik a templomban. Keres valami folyosót vagy hasonlót. Ő is észreveszi a könyvekkel sétáló papot. A szerzetes eldönti, hogy majd egyszer beszél ezekkel az érdekesnek és nagytudásunak tűnő alakokkal. De most jobban érdekli a könyvtár amit most már van ötlete hol lehet. A lány ki is mondja a gondolatait. Aokin bólint egyet majd felteszi a következő kérdését.*
-Megnézzük a könyvtárat?
*Őszintén izgatott most a szerzetes. Nagyon kíváncsi azokra a könyvekre.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-11 11:11:42
Üzenet elküldve: 2014-01-11 11:11:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
*Pyrkon kezét tompa, égéshez hasonlatos fájdalom fogja el. Az első pár pillanat után, már nem is foglalkozik vele, nem számottevően erős az érzés. Lyendar már ekkor rég nincs a templom ezen részén, ahol a langaléta is ücsörög. Körülbelül tíz perc tellett el, hogy kilépett a lány a teremből. Megunva a várakozás unalmát megemelkedik ülő helyzetéből és egy tekercsekkel és könyvekkel roskadásig rakott polchoz halad. Véletlenszerűen kiválaszt egyet, amit levesz, majd olvasni kezdi. A tekercs tapintásán és a tinta intenzitásán érezni lehet, hogy nem egy mai darabot tart a kezében. A benne lévő szöveg néhány jótékony növény felhasználását írja le. Többek között a 'Cytne Álma', az 'Ezüstcsörgő', a 'Mérges Cyrold' és a 'Réti ármány'-t. Ezeket ismeri fel, ugyanis az elmúlt években többször is alkalmazta őket, olykor puszta kedvtelésből, olykor a növények eredeti céljukért.*
~Talán az elmúlt napokban is hozzájuthattam valamelyikhez? Lehet, hogy azért lettem kiütve napokig. Francba!~
-Elnézést! *Szól a hozzá legközelebb lévő papnak.* Van maguknak ebből a tekercsből, már elkészült másolat?
-Melyik is ez? A gyógynövényes? Sajnálom, de nincsen. Viszont holnapra készíthetünk magának egyet. A másolásért húsz aranyat kérünk.
*Pyrkon keresni kezd az övére erősített kis szütyőben, majd a pap markába nyom húsz aranyat.*
-Remek. Milyen névre lesz?
-Pyrkon Dravok.
-Rendben. Holnap, körülbelül ilyenkor jöjjön vissza, akkorra már készen leszünk.
-Nagyon szépen köszönöm.
*Mosolyog a papra, majd még egy pillantást vet a tekercsre, hogy addig is minél többet meg tudjon róla jegyezni, majd visszateszi a polcra. Számtalan, ehhez hasonló polc van még az épületben, sétálni kezd körülöttük. Egy másik, sokkal beljebb lévőhöz ér, melyen már jóval kevesebb tekercs van. Vékony üveglap védi őket, amit kinyit, hogy egy újabb tekercset vehessen kezébe. Nem foglalkozik vele, hogy minek is van ott az az üveg, eszébe se jut, hogy valószínűleg azért, hogy nem olvasgathassa őket akárki.*
~Ez már valamivel izgalmasabbnak tűnik.~
*Gondolja, mikor elolvassa a címet: Alapfokú tűzmágia. Ekkor egy újabb csuklyás jelenik meg és amilyen gyorsan csak tudja, kiveszi a kezéből az iratot.*
-Sajnálom, de ezek a tekercsek nem publikusak. Vagyis, hát nem ingyen. Egy varázslat háromszáznyolcvankettő arany.
*Bár Pyrkon erősen húzza a száját (nem sokkal több arany lapul kis erszényében), rettenetesen vonzza az ajánlat. Elvégre a tűzmágiát már nem kevés ideje tanulmányozza, jó lenne ezúttal magát, egy bizonyos varázslatot is megtanulnia a csomós trükkön kívül.*
-Legyen.
*Mondja, majd a kiszámolt aranyat a pap kezébe nyomja.*
-Tessék. De ne ablakon kidobott pénz legyen!
*A pap valamit súg a langaléta fülébe, majd visszarakja a tekercset a polcra és elhalad. Ekkor kinyílik az ajtó.. Amint meglátja a lány arcáról sugárzó mosolyt, az ő szája is szélesedni kezd. Kérdés hangzik el, mely a későbbi útvonalukra terjed ki.*
-Van egy gyönyörű hely a városban, ha szerencsénk van, napfelkelte előtt még odaérhetünk. Bűn kihagyni a nap gyönyörű belépőjét arról a helyről. Aztán irány a fogadó, ha ez neked is megfelel.
*Vigyorog, majd a kijárat felé veszi az irányt és kinyitja Lyendar előtt az ajtót. Az eső már el is állt. Ahhoz képest, hogy mennyire zuhogott, már csak a fákon, köveken és apró növényeken lévő nedvesség jelzi, hogy itt korábban eső volt.
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.11 12:33:46
*Pyrkon kezét tompa, égéshez hasonlatos fájdalom fogja el. Az első pár pillanat után, már nem is foglalkozik vele, nem számottevően erős az érzés. Lyendar már ekkor rég nincs a templom ezen részén, ahol a langaléta is ücsörög. Körülbelül tíz perc tellett el, hogy kilépett a lány a teremből. Megunva a várakozás unalmát megemelkedik ülő helyzetéből és egy tekercsekkel és könyvekkel roskadásig rakott polchoz halad. Véletlenszerűen kiválaszt egyet, amit levesz, majd olvasni kezdi. A tekercs tapintásán és a tinta intenzitásán érezni lehet, hogy nem egy mai darabot tart a kezében. A benne lévő szöveg néhány jótékony növény felhasználását írja le. Többek között a 'Cytne Álma', az 'Ezüstcsörgő', a 'Mérges Cyrold' és a 'Réti ármány'-t. Ezeket ismeri fel, ugyanis az elmúlt években többször is alkalmazta őket, olykor puszta kedvtelésből, olykor a növények eredeti céljukért.*
~Talán az elmúlt napokban is hozzájuthattam valamelyikhez? Lehet, hogy azért lettem kiütve napokig. Francba!~
-Elnézést! *Szól a hozzá legközelebb lévő papnak.* Van maguknak ebből a tekercsből, már elkészült másolat?
-Melyik is ez? A gyógynövényes? Sajnálom, de nincsen. Viszont holnapra készíthetünk magának egyet. A másolásért húsz aranyat kérünk.
*Pyrkon keresni kezd az övére erősített kis szütyőben, majd a pap markába nyom húsz aranyat.*
-Remek. Milyen névre lesz?
-Pyrkon Dravok.
-Rendben. Holnap, körülbelül ilyenkor jöjjön vissza, akkorra már készen leszünk.
-Nagyon szépen köszönöm.
*Mosolyog a papra, majd még egy pillantást vet a tekercsre, hogy addig is minél többet meg tudjon róla jegyezni, majd visszateszi a polcra. Számtalan, ehhez hasonló polc van még az épületben, sétálni kezd körülöttük. Egy másik, sokkal beljebb lévőhöz ér, melyen már jóval kevesebb tekercs van. Vékony üveglap védi őket, amit kinyit, hogy egy újabb tekercset vehessen kezébe. Nem foglalkozik vele, hogy minek is van ott az az üveg, eszébe se jut, hogy valószínűleg azért, hogy nem olvasgathassa őket akárki.*
~Ez már valamivel izgalmasabbnak tűnik.~
*Gondolja, mikor elolvassa a címet: Alapfokú tűzmágia. Ekkor egy újabb csuklyás jelenik meg és amilyen gyorsan csak tudja, kiveszi a kezéből az iratot.*
-Sajnálom, de ezek a tekercsek nem publikusak. Vagyis, hát nem ingyen. Egy varázslat háromszáznyolcvankettő arany.
*Bár Pyrkon erősen húzza a száját (nem sokkal több arany lapul kis erszényében), rettenetesen vonzza az ajánlat. Elvégre a tűzmágiát már nem kevés ideje tanulmányozza, jó lenne ezúttal magát, egy bizonyos varázslatot is megtanulnia a csomós trükkön kívül.*
-Legyen.
*Mondja, majd a kiszámolt aranyat a pap kezébe nyomja.*
-Tessék. De ne ablakon kidobott pénz legyen!
*A pap valamit súg a langaléta fülébe, majd visszarakja a tekercset a polcra és elhalad. Ekkor kinyílik az ajtó.. Amint meglátja a lány arcáról sugárzó mosolyt, az ő szája is szélesedni kezd. Kérdés hangzik el, mely a későbbi útvonalukra terjed ki.*
-Van egy gyönyörű hely a városban, ha szerencsénk van, napfelkelte előtt még odaérhetünk. Bűn kihagyni a nap gyönyörű belépőjét arról a helyről. Aztán irány a fogadó, ha ez neked is megfelel.
*Vigyorog, majd a kijárat felé veszi az irányt és kinyitja Lyendar előtt az ajtót. Az eső már el is állt. Ahhoz képest, hogy mennyire zuhogott, már csak a fákon, köveken és apró növényeken lévő nedvesség jelzi, hogy itt korábban eső volt.
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.11 12:33:46
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-10 23:47:02
Üzenet elküldve: 2014-01-10 23:47:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*Megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy Pyrkon hajlandó előremenni, és nem visszakozik. Valóban nem ezen a fél-egy órán fog múlni a seb gyógyíthatósága, viszont Lyendar sokkal nyugodtabban üldögél, ha a férfin segítenek először. Mielőtt a három alak elhagyná a hatalmas, csupán gyertyák által megvilágított termet, a lány még utoljára feléjük pillant. Meglehetősen sokat kell várnia, ha helyben begyógyítják a sebét. Pár percig csak egy helyben üldögél az egyik padon, majd mélyet sóhajt. Már amennyire adottak a lehetőségek a kis méretű ülőhelyen, a hátára dől, hogy ebben a helyzetben várja ki sorát. Mihelyst háta a kemény padnak ütközik, fájdalom hasít a vállába, amiről már órák óta nem szerzett tudomást. Majdnem hangosan ejti ki a csúnya szavakat, de szerencsére még időben rájön, hogy most nem az utcán van. Bár.. ha annyira be szeretné tartani az illemet, a padon sem terült volna el. Na de szitkozódni azért tényleg nem fog egy templomban.
Míg az elmúlt hetek történésein járnak gondolatai, szemügyre veszi a mennyezetet tartó díszes oszlopokat, illetve kőszobrokat. Épp az egyik szobor arckifejezését fürkészi, mikor lépteket hall a helyiség azon oldala felől, ahol nemrég Pyrkon és a két pap távozott. Sietősen ülő helyzetbe vált, s mikor kinyílik az ajtó, lassan feláll a padról. Pyrkon közeledik hozzá, és széles vigyorral teszi fel pimasz kérdését. Lyendar nem válaszol, csupán megereszt egy apró mosolyt a férfi felé. Az ajtóban türelmetlenül várakozó pap irányába indul, aki hosszú folyosókon vezeti őt keresztül, míg megérkeznek a gyógyítóhoz. Míg a pap kiveszi az ócska varrást és kérdéseket tesz fel, Lyendarnak sűrűn eszébe jut a kint várakozó Pyrkon. Reméli, hogy nem unja el magát túlságosan. Ő sem tudta magát elfoglalni sok mindennel, míg a férfira várakozott, viszont a lány sebének rendberakása talán négyszer annyi ideig is eltartott, s nem volt éppen kellemes érzés. Hosszú idő múlva véget ér a kínzó érzés, s immár kitisztított sebbel, új varrattal távozhat a szobából. Mielőtt kimegy, hálásan megköszöni a segítséget -bár nagyrészt Pyrkonnak köszönheti, hiszen ha vele nem találkozik, eszébe sem jut meglátogatni egy gyógyítót-, és egy kevés aranyat tesz az ajtó melletti kis asztalra.
A pap visszavezeti őt a hatalmas terembe, ahol Pyrkon töltötte az elmúlt időt. Mosolyra húzódik a szája.*
-Na, most már mindketten rendben vagyunk. Merre tovább?
*Kíváncsian tekint a férfi szemébe, s még mielőtt az válaszolhatna, Lyendar szája elé tartja kezét, és egy nagyot ásít. Talán lassan, hogy közeledik a reggel, ideje lenne már nyugovóra térni. Nem is titkolja ezen szándékát Pyrkon elől, de azt sem bánja, ha még elsétálnak valahova, netán elintéznek valamit. Azért titkon reméli, hogy betérnek valamiféle szálláshelyre kipihenni a fáradalmakat.*
*Megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy Pyrkon hajlandó előremenni, és nem visszakozik. Valóban nem ezen a fél-egy órán fog múlni a seb gyógyíthatósága, viszont Lyendar sokkal nyugodtabban üldögél, ha a férfin segítenek először. Mielőtt a három alak elhagyná a hatalmas, csupán gyertyák által megvilágított termet, a lány még utoljára feléjük pillant. Meglehetősen sokat kell várnia, ha helyben begyógyítják a sebét. Pár percig csak egy helyben üldögél az egyik padon, majd mélyet sóhajt. Már amennyire adottak a lehetőségek a kis méretű ülőhelyen, a hátára dől, hogy ebben a helyzetben várja ki sorát. Mihelyst háta a kemény padnak ütközik, fájdalom hasít a vállába, amiről már órák óta nem szerzett tudomást. Majdnem hangosan ejti ki a csúnya szavakat, de szerencsére még időben rájön, hogy most nem az utcán van. Bár.. ha annyira be szeretné tartani az illemet, a padon sem terült volna el. Na de szitkozódni azért tényleg nem fog egy templomban.
Míg az elmúlt hetek történésein járnak gondolatai, szemügyre veszi a mennyezetet tartó díszes oszlopokat, illetve kőszobrokat. Épp az egyik szobor arckifejezését fürkészi, mikor lépteket hall a helyiség azon oldala felől, ahol nemrég Pyrkon és a két pap távozott. Sietősen ülő helyzetbe vált, s mikor kinyílik az ajtó, lassan feláll a padról. Pyrkon közeledik hozzá, és széles vigyorral teszi fel pimasz kérdését. Lyendar nem válaszol, csupán megereszt egy apró mosolyt a férfi felé. Az ajtóban türelmetlenül várakozó pap irányába indul, aki hosszú folyosókon vezeti őt keresztül, míg megérkeznek a gyógyítóhoz. Míg a pap kiveszi az ócska varrást és kérdéseket tesz fel, Lyendarnak sűrűn eszébe jut a kint várakozó Pyrkon. Reméli, hogy nem unja el magát túlságosan. Ő sem tudta magát elfoglalni sok mindennel, míg a férfira várakozott, viszont a lány sebének rendberakása talán négyszer annyi ideig is eltartott, s nem volt éppen kellemes érzés. Hosszú idő múlva véget ér a kínzó érzés, s immár kitisztított sebbel, új varrattal távozhat a szobából. Mielőtt kimegy, hálásan megköszöni a segítséget -bár nagyrészt Pyrkonnak köszönheti, hiszen ha vele nem találkozik, eszébe sem jut meglátogatni egy gyógyítót-, és egy kevés aranyat tesz az ajtó melletti kis asztalra.
A pap visszavezeti őt a hatalmas terembe, ahol Pyrkon töltötte az elmúlt időt. Mosolyra húzódik a szája.*
-Na, most már mindketten rendben vagyunk. Merre tovább?
*Kíváncsian tekint a férfi szemébe, s még mielőtt az válaszolhatna, Lyendar szája elé tartja kezét, és egy nagyot ásít. Talán lassan, hogy közeledik a reggel, ideje lenne már nyugovóra térni. Nem is titkolja ezen szándékát Pyrkon elől, de azt sem bánja, ha még elsétálnak valahova, netán elintéznek valamit. Azért titkon reméli, hogy betérnek valamiféle szálláshelyre kipihenni a fáradalmakat.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-09 19:46:44
Üzenet elküldve: 2014-01-09 19:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//M4 Themis, Henua Tikron//
*A válasz amit hall Neara, igazán szívbemarkoló, arcáról a mosolya el is tűnik egy rövidebb időre. Sajnálja a férfit, aki úgy tűnik, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a húga meggyógyuljon. Az utolsó szalmaszálakba is kapaszkodik, ami elismerésre méltó és egyben óvatosságra is int. Ilyen helyzetben túlértékelődhet bármi, de úgy látja, hogy Henuát meggyőzték a szerzetes szavai. Sóhajt egyet, az orrán át fújja ki a levegőt, a gondolatait rendezi, a hajával együtt. Egy gyors mozdulattal félretűzi, hogy ne lógjanak a szemeibe a rakoncátlan tincsek és végül ő is belemegy a megfejtésbe.*
- Én még nem hallottam démon gyógyítóról, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak ezek a lények gyógyítani. Bár a véleményem szerint ez nem lehetséges, mégis kellő óvatossággal megpróbálkozhatunk vele, megfejthetjük a rejtélyt, vagy rejtvényt. Amikor pedig próbát teszünk, hívunk még egy pár mágust, aki segíthet megállítani a démont... Vagy éppen önt. *Mondja, majd közelebb húzódik a tekercshez, miközben a gnóm úr újabb kérdést tesz fel.*
- Nem hiszem, hogy meg tudjuk a titkát, és sokszorsíthatjuk a tudást belőle. Túl egyszerű lenne, és a démonok nem adakozóak. De az érdekelne, hogy ki volt ez a mágus, aki lepaktált egy démonnal, bármennyire is jó szándék vezette. Azt sem pontosan értem, hogy miért fogadott ilyenben a mágus, elég morbidnak találom. *Fintorodik el, majd a két férfire emeli a tekintetét, jelezvén, hogy ha el akarják kezdeni, akkor kezdjenek bele a kutatásba.*
- Eddig mire jutott, és honnan tájékozódott az ügyben Dern szerzetes? Bármilyen könyv, ami a segítségünkre lehet, azt ide tudja hozatni majd? /Érdeklődik, mert abban sem biztos, hogy el tudják majd olvasni azt a bizonyos tekercset, vagy egy rejtvényt. Igazán azt sem tudja, hogy pontosan mit kell megfejteni: az írást, vagy a doboz nyitját, esetleg mindkettőt? Izgalmasan hangzik az egész, de bizonyosan óvatos lesz, nem szereti a kellemetlen meglepetéseket, egy démon érkezése pedig nagyon nem kívánatos számára és a város számára sem.*
- A templomba beléphetnek démonok, vagy más entitások? Illetve, van-e olyan hely itt, mondjuk az oltár, ahol némi védelmet biztosít az ilyen dolog eljövetelkor. Fő a biztonság! De akkor, lássunk is neki, gyógyítsuk meg a húgát! *Neara biztató mosolyt küld a két férfi felé, és elindul, hogy megvizsgálja a problémát.*
*A válasz amit hall Neara, igazán szívbemarkoló, arcáról a mosolya el is tűnik egy rövidebb időre. Sajnálja a férfit, aki úgy tűnik, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a húga meggyógyuljon. Az utolsó szalmaszálakba is kapaszkodik, ami elismerésre méltó és egyben óvatosságra is int. Ilyen helyzetben túlértékelődhet bármi, de úgy látja, hogy Henuát meggyőzték a szerzetes szavai. Sóhajt egyet, az orrán át fújja ki a levegőt, a gondolatait rendezi, a hajával együtt. Egy gyors mozdulattal félretűzi, hogy ne lógjanak a szemeibe a rakoncátlan tincsek és végül ő is belemegy a megfejtésbe.*
- Én még nem hallottam démon gyógyítóról, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak ezek a lények gyógyítani. Bár a véleményem szerint ez nem lehetséges, mégis kellő óvatossággal megpróbálkozhatunk vele, megfejthetjük a rejtélyt, vagy rejtvényt. Amikor pedig próbát teszünk, hívunk még egy pár mágust, aki segíthet megállítani a démont... Vagy éppen önt. *Mondja, majd közelebb húzódik a tekercshez, miközben a gnóm úr újabb kérdést tesz fel.*
- Nem hiszem, hogy meg tudjuk a titkát, és sokszorsíthatjuk a tudást belőle. Túl egyszerű lenne, és a démonok nem adakozóak. De az érdekelne, hogy ki volt ez a mágus, aki lepaktált egy démonnal, bármennyire is jó szándék vezette. Azt sem pontosan értem, hogy miért fogadott ilyenben a mágus, elég morbidnak találom. *Fintorodik el, majd a két férfire emeli a tekintetét, jelezvén, hogy ha el akarják kezdeni, akkor kezdjenek bele a kutatásba.*
- Eddig mire jutott, és honnan tájékozódott az ügyben Dern szerzetes? Bármilyen könyv, ami a segítségünkre lehet, azt ide tudja hozatni majd? /Érdeklődik, mert abban sem biztos, hogy el tudják majd olvasni azt a bizonyos tekercset, vagy egy rejtvényt. Igazán azt sem tudja, hogy pontosan mit kell megfejteni: az írást, vagy a doboz nyitját, esetleg mindkettőt? Izgalmasan hangzik az egész, de bizonyosan óvatos lesz, nem szereti a kellemetlen meglepetéseket, egy démon érkezése pedig nagyon nem kívánatos számára és a város számára sem.*
- A templomba beléphetnek démonok, vagy más entitások? Illetve, van-e olyan hely itt, mondjuk az oltár, ahol némi védelmet biztosít az ilyen dolog eljövetelkor. Fő a biztonság! De akkor, lássunk is neki, gyógyítsuk meg a húgát! *Neara biztató mosolyt küld a két férfi felé, és elindul, hogy megvizsgálja a problémát.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-08 19:36:39
Üzenet elküldve: 2014-01-08 19:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy tűnik a sötételfnek nincs több mondanivalója és mivel Nolie sem szívesen beszélget, így némán fogyasztja el az ételt. Miután végez feláll az asztaltól és sietősen távozik. Lábai a templom felé viszik remélve, hogy most, hogy kicsit pihent jobban megy majd a mágiatanulás, mint eddig. Az épülethez érve besiet a kapun s meg sem áll az oltárig, ahol egy pap tevékenykedik.*
- Elnézést. *Szólítja meg.* Tudna nekem segíteni?
- Miben segíthetek? *Kérdi a csuhás barátságosan.*
- Tudja, tanulni szeretnék, de nincs igazán érzékem a mágiához.
- Várjon egy pillanatot.. * A pap távozik, majd pár perc múlva visszatér egy adag tekerccsel a kezében.* Akkor kezdhetjük is..
- Elnézést. *Szólítja meg.* Tudna nekem segíteni?
- Miben segíthetek? *Kérdi a csuhás barátságosan.*
- Tudja, tanulni szeretnék, de nincs igazán érzékem a mágiához.
- Várjon egy pillanatot.. * A pap távozik, majd pár perc múlva visszatér egy adag tekerccsel a kezében.* Akkor kezdhetjük is..
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:26:53
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:26:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Türelmesen kivárja, míg Verner úgy-ahogy magához tér.*
Én csak az összetörésükhoz értek, az összeforrasztásukhoz nem *von vállat.* Aki összerakta, alighanem jobban tudna válaszolni, őt megkérdezhetted volna, ha nem dőlsz le inkább pihengetni.
*Verner keze kész, amennyire lehet, ő is megunta a tanulást, talán tényleg ideje továbbállni, de nincs ötlete, hová, és lusta tervezgetni, úgyhogy a gnóm kérdésére csak annyit felel:*
Abban állapodtunk meg, hogy ez a te napod. Válassz te úti célt.*
Én csak az összetörésükhoz értek, az összeforrasztásukhoz nem *von vállat.* Aki összerakta, alighanem jobban tudna válaszolni, őt megkérdezhetted volna, ha nem dőlsz le inkább pihengetni.
*Verner keze kész, amennyire lehet, ő is megunta a tanulást, talán tényleg ideje továbbállni, de nincs ötlete, hová, és lusta tervezgetni, úgyhogy a gnóm kérdésére csak annyit felel:*
Abban állapodtunk meg, hogy ez a te napod. Válassz te úti célt.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:12:20
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*Úgy tűnik, Dern számára megterhelő a kérdezősködés, de megérti a tanítványok óvatosságát és felel a kérdésekre. Ahogy azt Henua Tikron is sejtette, a szerzetes és a rokona már minden egyéb lehetőséget megpróbáltak. A pénz sem számított, hiszen egy életről volt szó, de a legharácsolóbb gyógyító sem tudott segíteni és ezért vannak most itt. Tényleg az egyetlen lehetőség a tekercs, aminek végre megtudják az eredetét. Egy varázsló és egy démon alkujából született. Még mindig nagyon furcsa a történet, de ha a gnóm többet tudna a démonokról, lehet, hogy jobban értené.*
~Hmm, tehát a démon annyira bízott magában, hogy még egy ilyen fogadásba is belement. Képes jót tenni, ha valaki megfejti a talányt, hiszen úgy gondolja, hogy ez lehetetlen. A varázsló pedig a kezét adta az alkura, azt remélve, hogy aki nekilát, lesz annyira józan, hogy nem csinál ostobaságot. Hogy nem áll neki félkészen vagy bizonytalanul az igék elmondásának, azzal pusztítást okozva, hanem inkább abbahagyja, ha nem érti. Hát nagyon bátor varázsló volt...~
*A gnóm hallgatja, hogy a szerzetes elfogadja a segítségüket ezekkel a feltételekkel is. A varázslatával annyit lát, hogy Dern kihozza a tekercset a szerzetesek közül és közben sírdogál, mert a remény felcsillan ugyan, de óriási akadályok is gördülnek elé. Azért mondta el ezt a varázslatot, hogy lássa, volt-e valaki, aki valótlanságot állított a szerzetesnek. Mindig akadnak, akik szeretik kihasználni a rászorulók bizalmát. A látomás és Dern szavai viszont meggyőzik Tikront arról, hogy ilyen ármány nem leselkedik a sötétben és a szerzetes szándékai is tiszták. Nem csapta be senki élő szóval, hanem írásokból vette az ötletet. A gnóm most a szerzetes vállára tenné a kezét, ha felérné, de ahhoz ő túl alacsony. Felrepülhetne, de csupáán emiatt nem akarja használni a varázserejét. Inkább egy sokatmondó, bizalmat keltő mosollyal néz Dernre és így szól hozzá:*
- Szerzetes, láttam a varázslattal, hogy senki nem csapta be Önt. Tehát felajánlom a segítségemet! Merész varázsló lehetett, aki ilyen veszélyes alkut kötött a démonnal, de talán csak erre a pillanatra várt. Én azt mondom, hogy mutassuk meg annak az öntelt, gonosz entitásnak, hogy léteznek azok a mágusok, akik meg tudják fejteni a rejtett üzenetet!
*A gnóm Nearára néz egy reménykedő tekintettel. Valószínűnek tartja, hogy a nőt is meggyőzte a szerzetes, de helyette nem dönthet. Ha a nőnek még mindig van kérdése, azt nyugodtan felteheti. Mindketten más oldalról közelítenek a helyzethez és ez még a későbbiekben is jól jöhet. Amíg a nő válaszát várja, még egy dolog eszébe jut és megint a szerzeteshez fordul:*
- Jól értem, hogy ez a tekercs úgy született meg, hogy elrontani akárhányszor lehet és a démon korlátlan számú próbálkozó rémálmát váltja valóra (gondolom, nagy kárörvendés közepette), de a helyes alkalmazásra csak egyszer van mód? Ha többször is lehetne használni és mi most megfejtjük, azzal forradalmasítanánk a gyógyítást Artheniorban. De ez egy démontól elég távol álló gondolatnak tűnik.
*Úgy tűnik, Dern számára megterhelő a kérdezősködés, de megérti a tanítványok óvatosságát és felel a kérdésekre. Ahogy azt Henua Tikron is sejtette, a szerzetes és a rokona már minden egyéb lehetőséget megpróbáltak. A pénz sem számított, hiszen egy életről volt szó, de a legharácsolóbb gyógyító sem tudott segíteni és ezért vannak most itt. Tényleg az egyetlen lehetőség a tekercs, aminek végre megtudják az eredetét. Egy varázsló és egy démon alkujából született. Még mindig nagyon furcsa a történet, de ha a gnóm többet tudna a démonokról, lehet, hogy jobban értené.*
~Hmm, tehát a démon annyira bízott magában, hogy még egy ilyen fogadásba is belement. Képes jót tenni, ha valaki megfejti a talányt, hiszen úgy gondolja, hogy ez lehetetlen. A varázsló pedig a kezét adta az alkura, azt remélve, hogy aki nekilát, lesz annyira józan, hogy nem csinál ostobaságot. Hogy nem áll neki félkészen vagy bizonytalanul az igék elmondásának, azzal pusztítást okozva, hanem inkább abbahagyja, ha nem érti. Hát nagyon bátor varázsló volt...~
*A gnóm hallgatja, hogy a szerzetes elfogadja a segítségüket ezekkel a feltételekkel is. A varázslatával annyit lát, hogy Dern kihozza a tekercset a szerzetesek közül és közben sírdogál, mert a remény felcsillan ugyan, de óriási akadályok is gördülnek elé. Azért mondta el ezt a varázslatot, hogy lássa, volt-e valaki, aki valótlanságot állított a szerzetesnek. Mindig akadnak, akik szeretik kihasználni a rászorulók bizalmát. A látomás és Dern szavai viszont meggyőzik Tikront arról, hogy ilyen ármány nem leselkedik a sötétben és a szerzetes szándékai is tiszták. Nem csapta be senki élő szóval, hanem írásokból vette az ötletet. A gnóm most a szerzetes vállára tenné a kezét, ha felérné, de ahhoz ő túl alacsony. Felrepülhetne, de csupáán emiatt nem akarja használni a varázserejét. Inkább egy sokatmondó, bizalmat keltő mosollyal néz Dernre és így szól hozzá:*
- Szerzetes, láttam a varázslattal, hogy senki nem csapta be Önt. Tehát felajánlom a segítségemet! Merész varázsló lehetett, aki ilyen veszélyes alkut kötött a démonnal, de talán csak erre a pillanatra várt. Én azt mondom, hogy mutassuk meg annak az öntelt, gonosz entitásnak, hogy léteznek azok a mágusok, akik meg tudják fejteni a rejtett üzenetet!
*A gnóm Nearára néz egy reménykedő tekintettel. Valószínűnek tartja, hogy a nőt is meggyőzte a szerzetes, de helyette nem dönthet. Ha a nőnek még mindig van kérdése, azt nyugodtan felteheti. Mindketten más oldalról közelítenek a helyzethez és ez még a későbbiekben is jól jöhet. Amíg a nő válaszát várja, még egy dolog eszébe jut és megint a szerzeteshez fordul:*
- Jól értem, hogy ez a tekercs úgy született meg, hogy elrontani akárhányszor lehet és a démon korlátlan számú próbálkozó rémálmát váltja valóra (gondolom, nagy kárörvendés közepette), de a helyes alkalmazásra csak egyszer van mód? Ha többször is lehetne használni és mi most megfejtjük, azzal forradalmasítanánk a gyógyítást Artheniorban. De ez egy démontól elég távol álló gondolatnak tűnik.
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 22:25:23
Üzenet elküldve: 2014-01-07 22:25:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron, Neara Anthariel//
*Dern nagyot sóhajt, már-már a könnyeivel küszködik.*
A legjobb lanawini gyógyítók sem tudtak vele mit kezdeni, pedig nem válogatós, járt papoknál, erdei javasasszonyoknál, még olyanoknál is, akikről azt beszélik, olyan árat kérnek, amiért már nem is érdemes meggyógyulni. A varázslat valóban afféle tartozás - de nem feltétlenül a démon felé. A démon afféle fogadást kötött egy varázslóval, és együtt készítették el ezt a tekercset. A démon ereje hatalmas, így képes az idéző álmát és rémálmát is valóra váltani. A fogadás tárgya, bocsássanak meg, hogy csapongok, az volt, hogy vajon lesz-e valaki, aki képes megfejteni a tekercset. A démon vállalta, hogy teljesíti az idéző vágyát, mert nem hitte, hogy bárki sikerrel jár. Természetesen szívesen megmutatok bármit, amit eddig elolvastam róla, és alighanem az is igaz, hogy sok olvasás vár ránk. Ami a feltételüket illeti... már ez is több, mint amit bárkitől kaptam, úgyhogy azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni.
*Henua varázslata nem fed fel hazugságot a szerzetes körül. Dern a könyvtár egy, csak a szerzetesek számára hozzáférhető részéből hozta elő, és azóta a megfejtésen dolgozik. A gnóm némelyik emlékképben sírni is láthatja a szerzetest egy-egy különösen reménytelen pillanatban.*
*Dern nagyot sóhajt, már-már a könnyeivel küszködik.*
A legjobb lanawini gyógyítók sem tudtak vele mit kezdeni, pedig nem válogatós, járt papoknál, erdei javasasszonyoknál, még olyanoknál is, akikről azt beszélik, olyan árat kérnek, amiért már nem is érdemes meggyógyulni. A varázslat valóban afféle tartozás - de nem feltétlenül a démon felé. A démon afféle fogadást kötött egy varázslóval, és együtt készítették el ezt a tekercset. A démon ereje hatalmas, így képes az idéző álmát és rémálmát is valóra váltani. A fogadás tárgya, bocsássanak meg, hogy csapongok, az volt, hogy vajon lesz-e valaki, aki képes megfejteni a tekercset. A démon vállalta, hogy teljesíti az idéző vágyát, mert nem hitte, hogy bárki sikerrel jár. Természetesen szívesen megmutatok bármit, amit eddig elolvastam róla, és alighanem az is igaz, hogy sok olvasás vár ránk. Ami a feltételüket illeti... már ez is több, mint amit bárkitől kaptam, úgyhogy azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni.
*Henua varázslata nem fed fel hazugságot a szerzetes körül. Dern a könyvtár egy, csak a szerzetesek számára hozzáférhető részéből hozta elő, és azóta a megfejtésen dolgozik. A gnóm némelyik emlékképben sírni is láthatja a szerzetest egy-egy különösen reménytelen pillanatban.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:44:56
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:44:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
*Csodálkozva tapasztalja, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsít a lány az érintésnél, sőt. Szemmel láthatóan, talán még tetszett is neki. A kedves mosolyt nem igazán tudja jobban viszonozni, minthogy folytatja az eddig is jól bevált arckifejezésének gyakorlását: a szüntelen mosolygást. Esetleg egy minimálisat még tudja szélesíteni, de csak pár másodpercig, majd visszaáll eredeti formájára.*
-Nincs rózsa tövis nélkül! *Feleli a történetre.* De tán még ez is javadra vállt.
*A papok megérkeztekor a lány elutasítja a felajánlást, aminek indokán Pyrkon nevetésre nyitja száját.*
-Haha! Szerinted ezen a kis karcoláson segítene, esetleg rontana az a fél-egy óra plusz-mínusz, amíg a válladdal foglalkoznak? De ha bele is halnék addig, legalább annak a tudatában tenném, hogy viszont egy gyönyörű lányt megmentettem a további fájdalmaitól.
*Derűs fejrázással kel fel ülőhelyéről.*
-Viszont könyörögni márpedig nem fogok!
*Feleli, majd követni kezdi a papokat. Pár méterre egy ajtót nyitnak ki előtte, amely mögött rögtön lépcsők invitálják az embert a föld alá. Pár lépcsőfokkal lejjebb egy folyosóhoz érnek, aminek mindkét oldalán faajtók sorakoznak. Egyiken sincs szám, se betű, amivel egyszerűbb lenne eligazodni. A papok valószínűleg pontosan tudják mi mögött mi rejlik, a kívülállók pedig nem nagyon jöhetnek ide le kíséret nélkül.*
-Itt is volnánk.
*Szólal meg az egyik csuklyás. Egy nagy vas kulcsot húz elő köpenye alól, amely a zárban elforgatva hangos kattanással jelzi, hogy az ajtó nyitva van. A pap betolja azt és bemegy, majd kezével int, hogy Pyrkon is tegye ugyan ezt. A másik pap, aki velük jött a bejáraton kivül marad. A szoba nem nagy. Található benne két szekrény, amik roskadásig vannak különböző üvegcsékkel.*
-Gondolom a keze miatt jött ide. Elég szembetűnő, akárhogy is próbálja rejtegetni azt.
-Pontosan. *Feleli a langaléta.*
-Remek.
*Pyrkon kinyújtja kezét a pap felé, hogy az jobban láthassa. Kis undorral, de többnyire rezzenéstelen arccal vizsgálja a gyógyító a végtagot, mintha minden nap látna ilyet, vagy legalább ehhez hasonlót.*
-Jöhetett volna hamarabb is, akkor valószínűleg maradéktalanul el tudtam volna távolítani a sebesülést, de így sajnálatos módon elég ronda egy heg fog maradni belőle.
-Az sem érdekelne, ha továbbra is ugyan így nézne ki, csak ne váljak esztelen agy-zabálóvá.
-Értem.
*Levesz az egyik polcról egy kis üveget, majd a sebre önt belőle egy keveset.*
-Timoren olaj. Valójában semmi köze nincs az oldatnak a Timorenekhez, csupán róluk kapta a nevét.
*Pyrkon furcsán néz a szó hallatán.*
-Nem hallott még a Timorenekről? *A pap végignéz az előtte állón, majd váll vonva hozzáteszi.* Nem is csodálom...
*Fehér textillel tekeri körül a magas férfi tenyerét, ami rögtön nedves lesz az olajtól, erre köt még egyet.*
-Ha az alsó ruhaanyag már teljesen megszárad, öntsön ebből az olajból a sebre még és tekerje be újra.
-Köszönöm.
-Semmiség. A kint várakozó társam majd felkíséri a hölgyhöz.
*Pyrkon kimegy a teremből és az eddig kint várakozó pap társaságában visszatér Lyendar-hoz.*
-Na, most már hajlandó vagy menni?
*Kérdezi a lánytól ismét felvett széles vigyorral.*
*Csodálkozva tapasztalja, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsít a lány az érintésnél, sőt. Szemmel láthatóan, talán még tetszett is neki. A kedves mosolyt nem igazán tudja jobban viszonozni, minthogy folytatja az eddig is jól bevált arckifejezésének gyakorlását: a szüntelen mosolygást. Esetleg egy minimálisat még tudja szélesíteni, de csak pár másodpercig, majd visszaáll eredeti formájára.*
-Nincs rózsa tövis nélkül! *Feleli a történetre.* De tán még ez is javadra vállt.
*A papok megérkeztekor a lány elutasítja a felajánlást, aminek indokán Pyrkon nevetésre nyitja száját.*
-Haha! Szerinted ezen a kis karcoláson segítene, esetleg rontana az a fél-egy óra plusz-mínusz, amíg a válladdal foglalkoznak? De ha bele is halnék addig, legalább annak a tudatában tenném, hogy viszont egy gyönyörű lányt megmentettem a további fájdalmaitól.
*Derűs fejrázással kel fel ülőhelyéről.*
-Viszont könyörögni márpedig nem fogok!
*Feleli, majd követni kezdi a papokat. Pár méterre egy ajtót nyitnak ki előtte, amely mögött rögtön lépcsők invitálják az embert a föld alá. Pár lépcsőfokkal lejjebb egy folyosóhoz érnek, aminek mindkét oldalán faajtók sorakoznak. Egyiken sincs szám, se betű, amivel egyszerűbb lenne eligazodni. A papok valószínűleg pontosan tudják mi mögött mi rejlik, a kívülállók pedig nem nagyon jöhetnek ide le kíséret nélkül.*
-Itt is volnánk.
*Szólal meg az egyik csuklyás. Egy nagy vas kulcsot húz elő köpenye alól, amely a zárban elforgatva hangos kattanással jelzi, hogy az ajtó nyitva van. A pap betolja azt és bemegy, majd kezével int, hogy Pyrkon is tegye ugyan ezt. A másik pap, aki velük jött a bejáraton kivül marad. A szoba nem nagy. Található benne két szekrény, amik roskadásig vannak különböző üvegcsékkel.*
-Gondolom a keze miatt jött ide. Elég szembetűnő, akárhogy is próbálja rejtegetni azt.
-Pontosan. *Feleli a langaléta.*
-Remek.
*Pyrkon kinyújtja kezét a pap felé, hogy az jobban láthassa. Kis undorral, de többnyire rezzenéstelen arccal vizsgálja a gyógyító a végtagot, mintha minden nap látna ilyet, vagy legalább ehhez hasonlót.*
-Jöhetett volna hamarabb is, akkor valószínűleg maradéktalanul el tudtam volna távolítani a sebesülést, de így sajnálatos módon elég ronda egy heg fog maradni belőle.
-Az sem érdekelne, ha továbbra is ugyan így nézne ki, csak ne váljak esztelen agy-zabálóvá.
-Értem.
*Levesz az egyik polcról egy kis üveget, majd a sebre önt belőle egy keveset.*
-Timoren olaj. Valójában semmi köze nincs az oldatnak a Timorenekhez, csupán róluk kapta a nevét.
*Pyrkon furcsán néz a szó hallatán.*
-Nem hallott még a Timorenekről? *A pap végignéz az előtte állón, majd váll vonva hozzáteszi.* Nem is csodálom...
*Fehér textillel tekeri körül a magas férfi tenyerét, ami rögtön nedves lesz az olajtól, erre köt még egyet.*
-Ha az alsó ruhaanyag már teljesen megszárad, öntsön ebből az olajból a sebre még és tekerje be újra.
-Köszönöm.
-Semmiség. A kint várakozó társam majd felkíséri a hölgyhöz.
*Pyrkon kimegy a teremből és az eddig kint várakozó pap társaságában visszatér Lyendar-hoz.*
-Na, most már hajlandó vagy menni?
*Kérdezi a lánytól ismét felvett széles vigyorral.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:15:08
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:15:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*A lány figyelmesen végighallgatja Pyrkon szavait. A történet végén együttérzően pillant rá, és megszólal*
-Igazán sajnálom. Remélem előkerülnek egyszer.
*Az utóbbiakat csak kedvességből mondja. Tisztában van azzal, milyen egyedül maradni és várni, miután a hamis ígéreteket, a meggyőző szavakat rebbenéstelen pillantással mondták a szemébe. Más emberek ennyi hazugság után talán már magukba fordultak volna, és senkiben sem bíznának, de a lány inkább hiszi el az összes hazugságot, mint hogy száz igazságban kételkedjen.
Egy kicsit aggódik Pyrkon sérülése miatt, amit a hajón lévő fertőzött személyzet okozott. Kevés esettel találkozott, mikor a hasonló sebeket teljesen meggyógyították, és nem vált előbb-utóbb halálos fertőzéssé. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy most egy jókora városban időznek, nem pedig egy ócska faluban az isten háta mögött. Itt biztosan tapasztaltabb gyógyítókkal vannak körülvéve, akik jobban értenek hozzá.
A férfi kérdésének hallatára Lyendar lesüti szemét, mivel nem túl büszke a történtekre, melyek az arcán lévő karcolásokhoz vezettek. Hirtelen egy meleg kéz simít végig az apró sebeken, melynek hatására nem képes visszatartani az arcára újra kiülő mosolyt. Mikor a férfi keze eltávolodik, felpillant rá. Rövid hezitálás után végül belekezd.*
-Bárcsak pengével sértették volna, de sajnos nincs ilyen izgalmas háttere..
*Sóhajt egyet, majd folytatja.*
-Előzménynek annyit, hogy az utóbbi pár hónapban volt egy társam. Egy lány, majdnem annyi esztendős, mint én. De mint láthatod, most már egyedül vagyok, szóval nem éppen úgy alakult, ahogy elterveztem. Mit sem sejtve bíztam benne, aminek a vége az lett, hogy közel az összes értékem ellopta, és megszökött egy pont hozzá illő izmos, agyatlan barommal. De meg kell mondjam, igazán tehetséges volt, jól játszotta a szerepét addig a pár hónapig.
*Keserű mosoly fut végig az arcán, majd megrázza fejét.*
-Általában könnyen túllépek azon, ha átvernek, és nem is csodálkozom rajta. De ez tényleg nagy fájdalmat okozott, fogalmam sem volt arról, hogy sírnom, vagy nevetnem kéne. Ezért inkább úgy döntöttem, megbarátkozom néhány pohár itallal. Ezek itt.. *Rámutat a hegekre.* Ezek egy rózsabokor eredményei. Nem túl hősies sebek.
*Szégyenteljesen elneveti magát.*
-Nincs is velük problémám, jobban zavar az, ami a vállamon van. Az erdőben elég mély vágást kaptam egy rablótól. Valahogy sikerült végeznem a nyomorulttal, de addigra sok vért vesztettem. Szerencsére volt a közelben egy kis falu, de nem végzett túl jó munkát az ottani gyógyító, elég tapasztalatlan volt.
*Megérkeznek a papok. Lyendar meglepetten hallja, hogy nem kell a gyógyításért fizetnie, de mindenképp szeretne majd adni egy kis pénzt, ha elhagyják az épületet. Pyrkon elsőbbségben részesíti a lányt, de ő tiltakozik.*
-Köszönöm a kedves felajánlást, de jobban járunk, ha veled foglalkoznak elsőként. Jókora különbség van a sérülésünk közt.
*Komoly tekintettel néz a férfira, amiből teljesen kiolvasható, hogy komolyan gondolja az előbbi szavakat, és nem akar elsőnek menni.*
*A lány figyelmesen végighallgatja Pyrkon szavait. A történet végén együttérzően pillant rá, és megszólal*
-Igazán sajnálom. Remélem előkerülnek egyszer.
*Az utóbbiakat csak kedvességből mondja. Tisztában van azzal, milyen egyedül maradni és várni, miután a hamis ígéreteket, a meggyőző szavakat rebbenéstelen pillantással mondták a szemébe. Más emberek ennyi hazugság után talán már magukba fordultak volna, és senkiben sem bíznának, de a lány inkább hiszi el az összes hazugságot, mint hogy száz igazságban kételkedjen.
Egy kicsit aggódik Pyrkon sérülése miatt, amit a hajón lévő fertőzött személyzet okozott. Kevés esettel találkozott, mikor a hasonló sebeket teljesen meggyógyították, és nem vált előbb-utóbb halálos fertőzéssé. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy most egy jókora városban időznek, nem pedig egy ócska faluban az isten háta mögött. Itt biztosan tapasztaltabb gyógyítókkal vannak körülvéve, akik jobban értenek hozzá.
A férfi kérdésének hallatára Lyendar lesüti szemét, mivel nem túl büszke a történtekre, melyek az arcán lévő karcolásokhoz vezettek. Hirtelen egy meleg kéz simít végig az apró sebeken, melynek hatására nem képes visszatartani az arcára újra kiülő mosolyt. Mikor a férfi keze eltávolodik, felpillant rá. Rövid hezitálás után végül belekezd.*
-Bárcsak pengével sértették volna, de sajnos nincs ilyen izgalmas háttere..
*Sóhajt egyet, majd folytatja.*
-Előzménynek annyit, hogy az utóbbi pár hónapban volt egy társam. Egy lány, majdnem annyi esztendős, mint én. De mint láthatod, most már egyedül vagyok, szóval nem éppen úgy alakult, ahogy elterveztem. Mit sem sejtve bíztam benne, aminek a vége az lett, hogy közel az összes értékem ellopta, és megszökött egy pont hozzá illő izmos, agyatlan barommal. De meg kell mondjam, igazán tehetséges volt, jól játszotta a szerepét addig a pár hónapig.
*Keserű mosoly fut végig az arcán, majd megrázza fejét.*
-Általában könnyen túllépek azon, ha átvernek, és nem is csodálkozom rajta. De ez tényleg nagy fájdalmat okozott, fogalmam sem volt arról, hogy sírnom, vagy nevetnem kéne. Ezért inkább úgy döntöttem, megbarátkozom néhány pohár itallal. Ezek itt.. *Rámutat a hegekre.* Ezek egy rózsabokor eredményei. Nem túl hősies sebek.
*Szégyenteljesen elneveti magát.*
-Nincs is velük problémám, jobban zavar az, ami a vállamon van. Az erdőben elég mély vágást kaptam egy rablótól. Valahogy sikerült végeznem a nyomorulttal, de addigra sok vért vesztettem. Szerencsére volt a közelben egy kis falu, de nem végzett túl jó munkát az ottani gyógyító, elég tapasztalatlan volt.
*Megérkeznek a papok. Lyendar meglepetten hallja, hogy nem kell a gyógyításért fizetnie, de mindenképp szeretne majd adni egy kis pénzt, ha elhagyják az épületet. Pyrkon elsőbbségben részesíti a lányt, de ő tiltakozik.*
-Köszönöm a kedves felajánlást, de jobban járunk, ha veled foglalkoznak elsőként. Jókora különbség van a sérülésünk közt.
*Komoly tekintettel néz a férfira, amiből teljesen kiolvasható, hogy komolyan gondolja az előbbi szavakat, és nem akar elsőnek menni.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-06 17:14:27
Üzenet elküldve: 2014-01-06 17:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog nehéz léptekkel érkezik meg a templomba. Sárga kendőjét kénytelen még magán viselni, azonban azt csak egyszerűen övére köti. Úgy tűnik, a játék véget ért, ha akarják ha nem. Legalábbis nem léphetnek semerre, míg nem jutnak nyomra. Az pedig, lássuk be, erősen valószínűtlen.*
*A törpe fegyvereit lecsatolva magáról, békés szándékkal kerül egyre beljebb az ormótlan építménybe. Csendesen figyeli a papokat, akik meghitten sétálgatnak, imádkoznak vagy éppen takarítanak. Habár a mágia nincs szoros kapcsolatban a hittel és a vallással, Arthenior varázshasználói mégis itt fordulnak meg a legtöbben. Furcsa ez, de a harcost nem zavarja. Megpihenni jött ide, ahogy már sokszor ezelőtt. Figyelmesen biccent a jól ismert arcú papok felé, majd halkan megkopogtatja a főpap ajtaját. Illedelmesen köszönti, majd pedig egy meglepően rövid társalgás útján tudatja a kegyelmessel, úgy újra eltölt pár napot vagy hetet az épület falai között. Ismerik és szeretik már annyira, hogy ez ne okozzon gondot számukra. A harcos háláját fejezi ki egy szépen elhelyezett pénzes zacskóval és egy mély meghajlással, majd pedig szokásos szobája felé veszi az irányt. Jól jön most neki a nyugalom, nagy tervei vannak a jövőre nézve. Nagy tervei, mely sok előkészületet igényelnek.*
*A törpe fegyvereit lecsatolva magáról, békés szándékkal kerül egyre beljebb az ormótlan építménybe. Csendesen figyeli a papokat, akik meghitten sétálgatnak, imádkoznak vagy éppen takarítanak. Habár a mágia nincs szoros kapcsolatban a hittel és a vallással, Arthenior varázshasználói mégis itt fordulnak meg a legtöbben. Furcsa ez, de a harcost nem zavarja. Megpihenni jött ide, ahogy már sokszor ezelőtt. Figyelmesen biccent a jól ismert arcú papok felé, majd halkan megkopogtatja a főpap ajtaját. Illedelmesen köszönti, majd pedig egy meglepően rövid társalgás útján tudatja a kegyelmessel, úgy újra eltölt pár napot vagy hetet az épület falai között. Ismerik és szeretik már annyira, hogy ez ne okozzon gondot számukra. A harcos háláját fejezi ki egy szépen elhelyezett pénzes zacskóval és egy mély meghajlással, majd pedig szokásos szobája felé veszi az irányt. Jól jön most neki a nyugalom, nagy tervei vannak a jövőre nézve. Nagy tervei, mely sok előkészületet igényelnek.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-06 09:58:51
Üzenet elküldve: 2014-01-06 09:58:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
*Nem titok, hogy Pyrkon egy fajta nővel nem tud mit kezdeni, a vörössel. Számára azok a vérvörös fürtök, melyek az előbb hulltak alá Lyendar csuklyája alól... Ez jelent számára most mindent, ami földi. A felé érkező mosolyra nem felelhet mással, mint megnyugtató mosolyának szüntelen folytatásával. Elindul ő is a padok felé és leül a lány mellé, kis távolságot tartva, elvégre alig ismeri, tán fél órája. A vörös, a kezén lévő sebről kérdezi.*
-Hogy ez? Igazán semmiség. Néhány héttel ez előtt találtunk egy hajót Nanaiával, itt Artheniorban. A folyóparton. Kívülről semmi különös nem volt benne, egy átlagos járműnek hittük. Volt rajta néhány repedés, egy-egy deszka hiányzott róla, de melyik hajó nem jár hasonlóképp, ha a személyzet akarata ellenére sodródik partra? Még ha a személyzet önmagáról sem tud... Mikor odaértünk egy kalóz-lány bukkant fel, ő már a fedélzetet bújta, valami kincsben reménykedve, valamint nem sokkal később meg egy csuklyás alak is hozzánk szegődött. A nevüket már nem is tudom... *Elgondolkodik, pár másodpercig nem is szólal meg, majd fejrázva folytatja.* Nem is lényeges, majd eszembe jut. Nem voltak valami barátságosak, annyi szent. Na de mint már mondtam, nem ez a lényeg. A hajó belsejéből hangokat hallottunk. Lementünk, hogy megnézzük mi volt az. A személyzet. Önkívületlen állapotban találtuk őket, tán már bomladoztak is. Rothadó hús émelyítő szaga lengte be a hajótestet. Olyanok voltak, mint az élőholtak, de csak egy fertőzés szállta meg őket és az egyik...
*Kezére pillant, melyen a feketés sérülés található.*
-Szinte csak megkarcolt a dög, de idáig fajult. Na de valamiben meg kell halni, nem? *Nevetgél kicsit, majd folytatja.* Találtunk egy térképet, mely elvezetett volna minket egy szigetre, ahol reményeink szerint megleljük az ellenszert, de sajnálatos módon engem a kikötőben fogtak az őrök. Nana megígérte, hogy mikor visszatérnek meggyógyítja a kezem azzal, amit ott találnak, de sem őt, sem a csapat többi tagját nem láttam többet.
*Mosolya kissé erőltetettre vált, de nem kell neki sok, hogy ismételten természetes legyen, ahogy megpillantja partnere sérülésekkel tarkított hófehér bőrét, vörös haját, és kék szemét, mely a tenger legmélyének rejtelmeit hordozza magába.*
-Az én mesedélutánomnak ezzel vége is, most hallanám a te történetedet, ha leszel kedves megosztani velem. Ki volt, ki eretnekség bűnének súlyával vetekedő bűnként, pengével sértette fiatal arcod?
*Jobb kezével (nem azzal, amin sebe van) finoman végigsimít a lány arcának sebein, persze ha az nem mutat ellenvetést. Figyelmesen hallgatja végig a lányt, ha az közöl vele bármit is az említett téma kapcsán, majd nem sokkal az után köhintés hallatszik mögülük.*
-Khm.! *Jelenik meg egy újabb pap.* A gyógyításért nem kérünk pénzt, de adományt elfogadunk. Melyikük kérte a gyógyítót?
-Előbb a hölgy.
*Ajánlja fel az elsőbbség jogát Lyendarnak.*
*Nem titok, hogy Pyrkon egy fajta nővel nem tud mit kezdeni, a vörössel. Számára azok a vérvörös fürtök, melyek az előbb hulltak alá Lyendar csuklyája alól... Ez jelent számára most mindent, ami földi. A felé érkező mosolyra nem felelhet mással, mint megnyugtató mosolyának szüntelen folytatásával. Elindul ő is a padok felé és leül a lány mellé, kis távolságot tartva, elvégre alig ismeri, tán fél órája. A vörös, a kezén lévő sebről kérdezi.*
-Hogy ez? Igazán semmiség. Néhány héttel ez előtt találtunk egy hajót Nanaiával, itt Artheniorban. A folyóparton. Kívülről semmi különös nem volt benne, egy átlagos járműnek hittük. Volt rajta néhány repedés, egy-egy deszka hiányzott róla, de melyik hajó nem jár hasonlóképp, ha a személyzet akarata ellenére sodródik partra? Még ha a személyzet önmagáról sem tud... Mikor odaértünk egy kalóz-lány bukkant fel, ő már a fedélzetet bújta, valami kincsben reménykedve, valamint nem sokkal később meg egy csuklyás alak is hozzánk szegődött. A nevüket már nem is tudom... *Elgondolkodik, pár másodpercig nem is szólal meg, majd fejrázva folytatja.* Nem is lényeges, majd eszembe jut. Nem voltak valami barátságosak, annyi szent. Na de mint már mondtam, nem ez a lényeg. A hajó belsejéből hangokat hallottunk. Lementünk, hogy megnézzük mi volt az. A személyzet. Önkívületlen állapotban találtuk őket, tán már bomladoztak is. Rothadó hús émelyítő szaga lengte be a hajótestet. Olyanok voltak, mint az élőholtak, de csak egy fertőzés szállta meg őket és az egyik...
*Kezére pillant, melyen a feketés sérülés található.*
-Szinte csak megkarcolt a dög, de idáig fajult. Na de valamiben meg kell halni, nem? *Nevetgél kicsit, majd folytatja.* Találtunk egy térképet, mely elvezetett volna minket egy szigetre, ahol reményeink szerint megleljük az ellenszert, de sajnálatos módon engem a kikötőben fogtak az őrök. Nana megígérte, hogy mikor visszatérnek meggyógyítja a kezem azzal, amit ott találnak, de sem őt, sem a csapat többi tagját nem láttam többet.
*Mosolya kissé erőltetettre vált, de nem kell neki sok, hogy ismételten természetes legyen, ahogy megpillantja partnere sérülésekkel tarkított hófehér bőrét, vörös haját, és kék szemét, mely a tenger legmélyének rejtelmeit hordozza magába.*
-Az én mesedélutánomnak ezzel vége is, most hallanám a te történetedet, ha leszel kedves megosztani velem. Ki volt, ki eretnekség bűnének súlyával vetekedő bűnként, pengével sértette fiatal arcod?
*Jobb kezével (nem azzal, amin sebe van) finoman végigsimít a lány arcának sebein, persze ha az nem mutat ellenvetést. Figyelmesen hallgatja végig a lányt, ha az közöl vele bármit is az említett téma kapcsán, majd nem sokkal az után köhintés hallatszik mögülük.*
-Khm.! *Jelenik meg egy újabb pap.* A gyógyításért nem kérünk pénzt, de adományt elfogadunk. Melyikük kérte a gyógyítót?
-Előbb a hölgy.
*Ajánlja fel az elsőbbség jogát Lyendarnak.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:28:07
Üzenet elküldve: 2014-01-05 18:28:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*A törpe megjegyzésére a férfi megosztja vele, hogy ő mit érzett, mikor otthagyta a kolostort. Így jobban belegondolva Malissta meg is érti a szerzetest, s elhiszi, hogy nagyon vágyhat vissza. A kétdés előtt komolyan tanácstalanul áll, de amit tud azt megosztja a férfival.*
- Én úgy hallottam, valahol a templom alatt van! De nem vagyok benne biztos. Várjunk csak egy percet, ahonnan könyvekkel jönnek ki az valószínű, hogy könyvtár nem igaz? Mert akkor szerintem ott lesz. Nézd!
*Mutat egy ajtóra, ahonnan éppen egy pap lép ki, könyvekkel a kezében. Bár a lány kicsit sem biztos benne, hogy igaza van, de egy próbát csak meg ér az a hely is.*
*A törpe megjegyzésére a férfi megosztja vele, hogy ő mit érzett, mikor otthagyta a kolostort. Így jobban belegondolva Malissta meg is érti a szerzetest, s elhiszi, hogy nagyon vágyhat vissza. A kétdés előtt komolyan tanácstalanul áll, de amit tud azt megosztja a férfival.*
- Én úgy hallottam, valahol a templom alatt van! De nem vagyok benne biztos. Várjunk csak egy percet, ahonnan könyvekkel jönnek ki az valószínű, hogy könyvtár nem igaz? Mert akkor szerintem ott lesz. Nézd!
*Mutat egy ajtóra, ahonnan éppen egy pap lép ki, könyvekkel a kezében. Bár a lány kicsit sem biztos benne, hogy igaza van, de egy próbát csak meg ér az a hely is.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-05 12:02:23
Üzenet elküldve: 2014-01-05 12:02:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*A lány megjegyzései nagyon jól esnek Aokinnak. Főleg most, hogy nemrég tudta meg mások milyen rosszakat mondanak az otthonáról.*
-Mikor elváltam az otthonomtól akkor még annyira nem hiányzott. Inkább izgatott voltam, hogy új dolgokat ismerhetek meg. Út közben jöttem rá mennyire különleges hely az otthonom és kezdett el hiányozni. De igen majd visszatérek és az út során szerzett tapasztalataimmal tovább erősítem a kolostort. Tényleg hol van az a könyvtár amiről út közben beszéltél? Én itt nem látok könyveket.
*A lány megjegyzései nagyon jól esnek Aokinnak. Főleg most, hogy nemrég tudta meg mások milyen rosszakat mondanak az otthonáról.*
-Mikor elváltam az otthonomtól akkor még annyira nem hiányzott. Inkább izgatott voltam, hogy új dolgokat ismerhetek meg. Út közben jöttem rá mennyire különleges hely az otthonom és kezdett el hiányozni. De igen majd visszatérek és az út során szerzett tapasztalataimmal tovább erősítem a kolostort. Tényleg hol van az a könyvtár amiről út közben beszéltél? Én itt nem látok könyveket.
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-05 09:48:33
Üzenet elküldve: 2014-01-05 09:48:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét visszatér ebbe a hatalmas rideg épületbe. Nem is érti miért mondják rá, hogy megvéd. Hiszen rideg közérzetével a kistündért bántja. De mégiscsak itt illene megtanulnia, a varázslás alapjait.
~Miért nem lehet egy kertben? Tényleg el kell jutnom Tündérkertbe, ott biztosan más minden.~
Fogan meg a gondolata már sokadszor, igazán alaposan elhúzza az idejét ennek az utazásnak.
Most azonban teljesen nyugalomban sétálgat a templomban a padok között, persze a nyugalom a lelkiállapotára vonatkozik, valójában első ránézésre, egy izgága kis tündér, aki folyton csak mozog. Le nem állna egy pillanatra sem. Az komoly bűnnek számít nála, és csak nagy indokolt esetben pihen le. Nagyon hosszú út, vagy sérülés. Az utóbbi eddig még nem valósult meg, ahogy az előző sem túl gyakori esemény az aprócska termetű leányzónál.
Fehér kis ruhája kivágott a hátán, szárnyainak szabad mozgást hagyva. Fehér gyapjú harisnya, és szürke kis bőr csizma van lábain. Nyakába fehér nagy kendőt került, kezeire pedig hosszú meleg kesztyűt húzott, mely egészen válláig felér. Nem fázós, mert folyton mozgásban van, ami apró testét könnyen melegen tartja.*
~Miért nem lehet egy kertben? Tényleg el kell jutnom Tündérkertbe, ott biztosan más minden.~
Fogan meg a gondolata már sokadszor, igazán alaposan elhúzza az idejét ennek az utazásnak.
Most azonban teljesen nyugalomban sétálgat a templomban a padok között, persze a nyugalom a lelkiállapotára vonatkozik, valójában első ránézésre, egy izgága kis tündér, aki folyton csak mozog. Le nem állna egy pillanatra sem. Az komoly bűnnek számít nála, és csak nagy indokolt esetben pihen le. Nagyon hosszú út, vagy sérülés. Az utóbbi eddig még nem valósult meg, ahogy az előző sem túl gyakori esemény az aprócska termetű leányzónál.
Fehér kis ruhája kivágott a hátán, szárnyainak szabad mozgást hagyva. Fehér gyapjú harisnya, és szürke kis bőr csizma van lábain. Nyakába fehér nagy kendőt került, kezeire pedig hosszú meleg kesztyűt húzott, mely egészen válláig felér. Nem fázós, mert folyton mozgásban van, ami apró testét könnyen melegen tartja.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-04 23:22:24
Üzenet elküldve: 2014-01-04 23:22:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Szerencsére a szerzetes már megnyugodott, így azért sokkal kellemesebb a beszélgetés. Örömmel veszi tudomásul, hogy a férfi szívesen mesél az otthonáról. Malisstanak nagyon tetszik a hely, így a férfi leírása alapján, bár a meghatározott napirendet nem látja olyan jónak, de nem szólal meg nehogy megbántsa a férfit. Mikor pedig az befejezi a meséjét a törpe csillogó szemekkel jegyzi meg.*
- Igazán gyönyörű lehet az otthonod. Biztos nagyon sajnáltad, hogy el kell hagynod, az enyém nem volt ilyen szép, de én is nagyon sajnáltam az első években, hogy nem mehetek haza. De jó újdolgokat is látni és megismerni. Én rengeteget tanultam, mióta eljöttem hazulról, azonban ellenben veled én nem hiszem, hogy haza megyek még egyszer. Már az emléke is távoli, nem hiszem, hogy jól viselném, ha vissza kellene térnem ahhoz az élethez. Dícséretes, hogy te vissza akarsz menni, örülhetsz, hogy van ami visszahív oda.
*Szerencsére a szerzetes már megnyugodott, így azért sokkal kellemesebb a beszélgetés. Örömmel veszi tudomásul, hogy a férfi szívesen mesél az otthonáról. Malisstanak nagyon tetszik a hely, így a férfi leírása alapján, bár a meghatározott napirendet nem látja olyan jónak, de nem szólal meg nehogy megbántsa a férfit. Mikor pedig az befejezi a meséjét a törpe csillogó szemekkel jegyzi meg.*
- Igazán gyönyörű lehet az otthonod. Biztos nagyon sajnáltad, hogy el kell hagynod, az enyém nem volt ilyen szép, de én is nagyon sajnáltam az első években, hogy nem mehetek haza. De jó újdolgokat is látni és megismerni. Én rengeteget tanultam, mióta eljöttem hazulról, azonban ellenben veled én nem hiszem, hogy haza megyek még egyszer. Már az emléke is távoli, nem hiszem, hogy jól viselném, ha vissza kellene térnem ahhoz az élethez. Dícséretes, hogy te vissza akarsz menni, örülhetsz, hogy van ami visszahív oda.
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:10:45
Üzenet elküldve: 2014-01-04 22:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*A gnóm látja Nearán, hogy ő is gondolkodik. A jószándéka felől egyelőre nincsenek kétségei, de itt bizony észnél kell lenni. Olyan veszélyekről van szó, amik rengeteg életet követelhetnek. A nő nézi a tekercset és a szerzetest, aki azt tartja a kezében. Tikron kérdésére pedig elmondja, ami őt nyomasztja, ismerteti a gyanúját.
A gnóm először nem is gondolt arra, hogy mennyire furcsa egy gyógyító varázslat és egy démon megidézése közötti hasonlóság. Ő már a szavakon, az íráson gondolkodott és a külalakban kereste a problémát. Neara viszont női gondolkodásával az egésznek az értelmi, érzelmi részére tapint rá. Teljesen jogos a felvetése, gondolja magában a gnóm.*
~Ki az, aki egy mindent meggyógyító varázsigét ismer, de úgy álcázza, hogy aki ezt meg akarja ismerni, az gonosz entitásokat szabadíthat a világra? Furcsa, de tulajdonképpen lehet értelme.~
*Tikron Dern felé néz és kimondja, ami eszébe jut:*
- Nearának igaza van. Egy ilyen erejű varázslat mögött a gyógyítás szándékának kell állnia és az nem fér össze egy démonnal, ha hihetünk az ilyen lényekről szóló történeteknek. Ön biztosan többet tud az efféle lényekről, de tényleg gondoljuk végig, hogy mi értelme lenne ennek az egésznek? Ha valaki lejegyez egy ilyen igét és lehetővé teszi, hogy alapos utánajárással a gyógyítás korlátlan hatalmát kapja meg egy varázsló, akkor miért építene bele egy olyan védelmet, amivel démonokat lehet idézni? A gyógyítás is veszélyes, ha gonoszok seregén alkalmazzák. Gondoljon csak egy minden sebből felépülő ellenséges hadseregre. Szóval a hölgy felvetése jogos, könnyen lehet, hogy ez egy csapda.
*A gnóm tart egy kis szünetet, majd mosolyogva néz a szerzetesre és így folytatja:*
- Kérem, félre ne értse! Nagyon szomorú eset, amit elmesélt és nagyon szívesen segítünk, de biztosan kell tudnunk, hogy nem épp az ellenkező hatást érjük el ezzel.
*A gnóm egy kicsit gondolkodik, hogy mit lehetne tenni. Le kell ellenőrizni a forrást, ami azt állítja, hogy ebben a tekercsben gyógyító varázslat van. Neara pont ezt kéri már másodszorra is és erre a gnóm csak helyeslően bólogat. Feltesz egy kérdést ezzel kapcsolatban:*
- Megnézhetjük azokat a könyveket, amikben erről szó van? Azt mondta, legendákkal rejtjelezték az írást. Lehet, hogy körbe kell bástyáznunk magunkat vaskos kötetekkel, de úgy legalább biztosat fogunk tudni. Vagy van még egy megoldás...
*A gnómnak eszébe jut, hogy ismer egy olyan praktikát, amivel a közelmúlt eseményeit meg tudja tekinteni egy bizonyos, nem túl távoli időpontig visszamenőleg. Ha a tekercs közelében járt valaki, aki hazudott Dern szerzetesnek, akkor így talán meglátják. Henua fejében még az a gondolat is megjelenik, hogy valójában a szerzetes próbálja átejteni őket és csak gyanútlan tanítványokat keres a fekete mágiához, de ezt hamar elveti. Nagyon jó színésznek kellene lennie a papnak, hogy gonosz tervekkel a fejében így elő tudjon adni egy készülőben lévő családi tragédiát...
Tikron elmondja az igéket és várja a varázslat eredményét illetve Dern válaszát.*
A varázsló egy Rövidtávú emlékezet nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 10 körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, s szabadon kereshet közöttük.
*A gnóm látja Nearán, hogy ő is gondolkodik. A jószándéka felől egyelőre nincsenek kétségei, de itt bizony észnél kell lenni. Olyan veszélyekről van szó, amik rengeteg életet követelhetnek. A nő nézi a tekercset és a szerzetest, aki azt tartja a kezében. Tikron kérdésére pedig elmondja, ami őt nyomasztja, ismerteti a gyanúját.
A gnóm először nem is gondolt arra, hogy mennyire furcsa egy gyógyító varázslat és egy démon megidézése közötti hasonlóság. Ő már a szavakon, az íráson gondolkodott és a külalakban kereste a problémát. Neara viszont női gondolkodásával az egésznek az értelmi, érzelmi részére tapint rá. Teljesen jogos a felvetése, gondolja magában a gnóm.*
~Ki az, aki egy mindent meggyógyító varázsigét ismer, de úgy álcázza, hogy aki ezt meg akarja ismerni, az gonosz entitásokat szabadíthat a világra? Furcsa, de tulajdonképpen lehet értelme.~
*Tikron Dern felé néz és kimondja, ami eszébe jut:*
- Nearának igaza van. Egy ilyen erejű varázslat mögött a gyógyítás szándékának kell állnia és az nem fér össze egy démonnal, ha hihetünk az ilyen lényekről szóló történeteknek. Ön biztosan többet tud az efféle lényekről, de tényleg gondoljuk végig, hogy mi értelme lenne ennek az egésznek? Ha valaki lejegyez egy ilyen igét és lehetővé teszi, hogy alapos utánajárással a gyógyítás korlátlan hatalmát kapja meg egy varázsló, akkor miért építene bele egy olyan védelmet, amivel démonokat lehet idézni? A gyógyítás is veszélyes, ha gonoszok seregén alkalmazzák. Gondoljon csak egy minden sebből felépülő ellenséges hadseregre. Szóval a hölgy felvetése jogos, könnyen lehet, hogy ez egy csapda.
*A gnóm tart egy kis szünetet, majd mosolyogva néz a szerzetesre és így folytatja:*
- Kérem, félre ne értse! Nagyon szomorú eset, amit elmesélt és nagyon szívesen segítünk, de biztosan kell tudnunk, hogy nem épp az ellenkező hatást érjük el ezzel.
*A gnóm egy kicsit gondolkodik, hogy mit lehetne tenni. Le kell ellenőrizni a forrást, ami azt állítja, hogy ebben a tekercsben gyógyító varázslat van. Neara pont ezt kéri már másodszorra is és erre a gnóm csak helyeslően bólogat. Feltesz egy kérdést ezzel kapcsolatban:*
- Megnézhetjük azokat a könyveket, amikben erről szó van? Azt mondta, legendákkal rejtjelezték az írást. Lehet, hogy körbe kell bástyáznunk magunkat vaskos kötetekkel, de úgy legalább biztosat fogunk tudni. Vagy van még egy megoldás...
*A gnómnak eszébe jut, hogy ismer egy olyan praktikát, amivel a közelmúlt eseményeit meg tudja tekinteni egy bizonyos, nem túl távoli időpontig visszamenőleg. Ha a tekercs közelében járt valaki, aki hazudott Dern szerzetesnek, akkor így talán meglátják. Henua fejében még az a gondolat is megjelenik, hogy valójában a szerzetes próbálja átejteni őket és csak gyanútlan tanítványokat keres a fekete mágiához, de ezt hamar elveti. Nagyon jó színésznek kellene lennie a papnak, hogy gonosz tervekkel a fejében így elő tudjon adni egy készülőben lévő családi tragédiát...
Tikron elmondja az igéket és várja a varázslat eredményét illetve Dern válaszát.*
A varázsló egy Rövidtávú emlékezet nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 10 körre visszamenőleg leperegnek előtte az adott helyszín eseményei, melyen tartózkodik, s szabadon kereshet közöttük.
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-04 20:05:01
Üzenet elküldve: 2014-01-04 20:05:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//M4 Themis, Henua Tikron//
*Neara figyeli a szerzetest, ahogy mint egy kincset szorongat. Feltűnően nagy becsben tartja Dern azt a tekercset, az érzelmei is kiülnek az ábrázatára, ami nem éppen szerzetes vonás. Inkább az aggasztja, hogy nem kapott a kérdésére választ, miszerint honnan származik a tekercs. Egy egyszerű szerzetes hogyan birtokolhat ilyet? Miért nem kért a rend vezetőjétől segítséget, hiszen Amos Thenior neki egy sokkal kisebb ügyben is a rendelkezésre állt, tehát a saját papjaival szintén jól bánhat. Mikor fény derül a tekercs mivoltára, Nearának még jobban nem tetszik ez az egész. ~ Mindent meggyógyít ha jól csinálod, de egyébként egy démont idéz meg? A gyógyításnak mi köze a démonokhoz? ~ Egy fél lépést hátralép, és újra megnézi magának a többször látott Dernt, hátha lát valami gyanúsat rajta, vagy valami elváltozást. Nem szokott gyanakodni, de ez a titkolózás és a démon léte, vagy megidézésének lehetősége aggasztja. Közben Henua felajánlja segítségét úgy, hogy csak akkor segít, ha tökéletesen értelmezték a tekercset. Neara megnézi újra magának a szerzetes kezében heverő tekercstartót, hátha felismer rajta valamit, ami a segítségükre lehet, akár most, akár a kutatás során. Tikron viszont a véleményét kéri, így készségesen válaszol.*
- Furcsa egy történet, amit Dern szerzetes elmondott. Nem értem, hogy például mi köze egy démonnak a gyógyításhoz, ugye azt azért feltételezzük, hogy azok az átkos lények inkább rosszindulatúak, minthogy árvákat mentenének meg. A kérdésem pedig még mindig fennáll, hogy honnan van a tekercs, kitől kapta. Lehet, hogy az a valaki, akiben megbízik felültette önt, hogy megidézzen egy démont, vagy éppen így rója le az adósságát egy démonnak. Ez nem a szakterületem szerencsére. Mi baja a húgának, biztosan nem lehet más módszerrel meggyógyítani? Tudja, ha megidézünk egy démont a húgával együtt maga is meghal, de ahogy Henua is rávilágított, akár többen is. Ezt pedig nem szívesen kockáztatnám meg, csak ha teljesen biztos vagyok a dologban, ami egyelőre nem áll fel. A gyógyítás és a démonok nagyon távol állnak egymástól, főleg egy varázslatban. *Fejti ki kételyeit és véleményét az ügyről. Gondolkodni kezd, hogy mi lenne a jó megoldás, de egyelőre nem jut eszébe semmi, inkább újra megnézi magának a tekercstartót.*
*Neara figyeli a szerzetest, ahogy mint egy kincset szorongat. Feltűnően nagy becsben tartja Dern azt a tekercset, az érzelmei is kiülnek az ábrázatára, ami nem éppen szerzetes vonás. Inkább az aggasztja, hogy nem kapott a kérdésére választ, miszerint honnan származik a tekercs. Egy egyszerű szerzetes hogyan birtokolhat ilyet? Miért nem kért a rend vezetőjétől segítséget, hiszen Amos Thenior neki egy sokkal kisebb ügyben is a rendelkezésre állt, tehát a saját papjaival szintén jól bánhat. Mikor fény derül a tekercs mivoltára, Nearának még jobban nem tetszik ez az egész. ~ Mindent meggyógyít ha jól csinálod, de egyébként egy démont idéz meg? A gyógyításnak mi köze a démonokhoz? ~ Egy fél lépést hátralép, és újra megnézi magának a többször látott Dernt, hátha lát valami gyanúsat rajta, vagy valami elváltozást. Nem szokott gyanakodni, de ez a titkolózás és a démon léte, vagy megidézésének lehetősége aggasztja. Közben Henua felajánlja segítségét úgy, hogy csak akkor segít, ha tökéletesen értelmezték a tekercset. Neara megnézi újra magának a szerzetes kezében heverő tekercstartót, hátha felismer rajta valamit, ami a segítségükre lehet, akár most, akár a kutatás során. Tikron viszont a véleményét kéri, így készségesen válaszol.*
- Furcsa egy történet, amit Dern szerzetes elmondott. Nem értem, hogy például mi köze egy démonnak a gyógyításhoz, ugye azt azért feltételezzük, hogy azok az átkos lények inkább rosszindulatúak, minthogy árvákat mentenének meg. A kérdésem pedig még mindig fennáll, hogy honnan van a tekercs, kitől kapta. Lehet, hogy az a valaki, akiben megbízik felültette önt, hogy megidézzen egy démont, vagy éppen így rója le az adósságát egy démonnak. Ez nem a szakterületem szerencsére. Mi baja a húgának, biztosan nem lehet más módszerrel meggyógyítani? Tudja, ha megidézünk egy démont a húgával együtt maga is meghal, de ahogy Henua is rávilágított, akár többen is. Ezt pedig nem szívesen kockáztatnám meg, csak ha teljesen biztos vagyok a dologban, ami egyelőre nem áll fel. A gyógyítás és a démonok nagyon távol állnak egymástól, főleg egy varázslatban. *Fejti ki kételyeit és véleményét az ügyről. Gondolkodni kezd, hogy mi lenne a jó megoldás, de egyelőre nem jut eszébe semmi, inkább újra megnézi magának a tekercstartót.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:46:58
Üzenet elküldve: 2014-01-04 17:46:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Beszalad a templom ajtaján, majd azonnal a tanitómesterhez megy megnyugtatni őt. A tanítomester egy kicsit mérgesen fogadja, hogy csak úgy eltölt egy napot a folyóparton minden szó nélkül. A barátság kettőjük közt nagyon szoros, ezért aggódik Duhan miatt. A beszélgetésnek hamar végeszakad és az egész nap gyorsan eltelik. Duhan nyugovóra akart térni, de nem ment álom a szemére, egész idő alatt a köpenyét nézi. A másik pillanatban azon kapja magát, hogy az éj leple alatt a templom ajtajában áll útra készen. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870