Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-04 13:51:20
Üzenet elküldve: 2014-01-04 13:51:20
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig nagyon alacsony volt a fájdalomküszöbe, hát nem is csoda, hogy egyszerűen elájul, amikor a pap nekiáll rendbe tenni az ujjait. Viszont nem pihenhet sokáig, bármilyen kényelmes is a templom padlója. Hamarosan lépteket hall közeledni (habár ez nem újdonság, hiszen valaki mindig közeledik, csak ezek a léptek most meg is állnak közvetlen mellette, ahelyett szépen továbbhaladnának), majd a hangra enyhén álomittasan felemeli a fejét, és megpillantja Erist. Ennek hatására hirtelen a fejéhez is akar kapni, azonban sajnálatos módon észre kell vegye, hogy az ujjai egyesével érdekesen rögzítve vannak egy-egy apró fallaphoz, biztosan azért, hogy ha egyszer már rendbe lettek téve, maradjanak is úgy. Így hát kénytelen kelletlen át kell forduljon a másik oldalára, és másik kezével a fejéhez kapni. Ezután szépen lassan felül, majd megszemléli újdonsült ujjait, már amennyit lát belőlük. Nagyjából olyannak tűnnek, mint a régiek, csak vajon úgy is maradnak-e?*
- Vajon meddig kell ezeknek így maradni? *emelgeti a kezét* Mikor szórhatok vele újra dobókéseket? Fél kézzel elég fárasztó volna... *jegyzi meg. Mert hát persze, tud célba dobni a másik kezével is, ugyanakkor jobb szereti, ha bármely kezével nyúl a fegyverért, azzal meg tudja ragadni, és elhajítani. Jobb (azaz bal) híján most jobb kezére kell majd támaszkodjon az elkövetkezendő harcokban, egészen addig, amíg meg nem gyógyul teljesen a bal keze.*
- Akkor most merre tovább?
- Vajon meddig kell ezeknek így maradni? *emelgeti a kezét* Mikor szórhatok vele újra dobókéseket? Fél kézzel elég fárasztó volna... *jegyzi meg. Mert hát persze, tud célba dobni a másik kezével is, ugyanakkor jobb szereti, ha bármely kezével nyúl a fegyverért, azzal meg tudja ragadni, és elhajítani. Jobb (azaz bal) híján most jobb kezére kell majd támaszkodjon az elkövetkezendő harcokban, egészen addig, amíg meg nem gyógyul teljesen a bal keze.*
- Akkor most merre tovább?
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-03 22:07:52
Üzenet elküldve: 2014-01-03 22:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*Tikron figyeli a szerzetest. Dern először még nem mond semmit, csak sokat mondóan simogatja a tokot. Az ujjaival követi a kacskaringós díszítéseket, de látni rajta, hogy nem azok nyűgözik le igazán. Csak gondolkodik és közben keres valami mellékes tevékenységet a kezének, mert vannak, akiknek ez segít az összpontosításban és úgy látszik, Dern szerzetes ilyen.
A gnóm ennyire feldúltnak még nem látta itt a papokat. A tanulást és a tanítást helyezik előtérbe, nem heveskednek sokat. Komoly dologról lehet szó, ha ennyire kiütközik Dern arcán, gondolja magában Tikron. A szerzetes végül elárulja a valódi célját: a húgát akarja megmenteni. Halálos beteg a leány és ha ő is elhagyja Lanawin élőinek világát, akkor három gyermek marad egyedül és Dern szerzetes pedig az utolsó rokonát veszítené el. Ez szomorú dolog, ahogy segíteni akar, az viszont elgondolkodtató. Azt mondja, hogy ebben a tekercsben egy olyan varázsige leírása rejtezik, ami minden fajta betegséget képes orvosolni és megszüntetni. Jogos a kérdés, ami a gnómban felmerül, hogy akkor miért tartják ilyen szigorú őrizet alatt. Dern azonnal meg is magyarázza. Szörnyű veszélyt rejt az írás helytelen értelmezéséből eredően rosszul kivitelezett varázslat. Egy démont megidézni semmiképp sem szerencsés. Amit Dern mond, az nem az egész világra jelent veszélyt, hanem "csak" arra, aki megidézi. Annak a legszörnyűbb rémálmai valósítja meg. A gnóm rávilágít arra, hogy jogos volt az eddig megkérdezett tanítványok félelme:*
- Értem, amit mond, Dern szerzetes. Az egy dolog, hogy csak magát fenyegetné ez a démon, ha megidézné. De ha az Ön egyik félelme például Arthenior elpusztítása és azt valóra váltaná a démon, az már sokkal nagyobb veszélyt jelent, ami nem csak Önt érinti. Megértem, hogy az eddigi mágiatanulók nem akartak ebbe belevágni. Én felajánlom a segítségemet a régies nyelvezetű írások feltárásában. Egyetlen dolgot kérek. Ha úgy állunk fel a tekercs elől, hogy nem tudjuk pontosan, nem értjük bizonyos részeit, akkor próbáljunk más megoldást keresni.
*A gnóm tisztában van vele, hogy most egy nagyon nagy dilemma előtt áll a szerzetes. Megmentheti a húgát, de beláthatatlan mértékű pusztítást végezhet az a démon, amit megidéz, ha rosszul hajtja végre a varázslatot. Ha viszont nem tesz semmit, akkor család nélkül marad, a gyerekek pedig anya nélkül. Az ilyesmit nem lehet csak úgy hipp-hopp eldönteni és más valaki főleg nem érezheti át ennek a súlyát. A gnóm a nőre néz:*
- Ön mit gondol, Neara?
*Tikron figyeli a szerzetest. Dern először még nem mond semmit, csak sokat mondóan simogatja a tokot. Az ujjaival követi a kacskaringós díszítéseket, de látni rajta, hogy nem azok nyűgözik le igazán. Csak gondolkodik és közben keres valami mellékes tevékenységet a kezének, mert vannak, akiknek ez segít az összpontosításban és úgy látszik, Dern szerzetes ilyen.
A gnóm ennyire feldúltnak még nem látta itt a papokat. A tanulást és a tanítást helyezik előtérbe, nem heveskednek sokat. Komoly dologról lehet szó, ha ennyire kiütközik Dern arcán, gondolja magában Tikron. A szerzetes végül elárulja a valódi célját: a húgát akarja megmenteni. Halálos beteg a leány és ha ő is elhagyja Lanawin élőinek világát, akkor három gyermek marad egyedül és Dern szerzetes pedig az utolsó rokonát veszítené el. Ez szomorú dolog, ahogy segíteni akar, az viszont elgondolkodtató. Azt mondja, hogy ebben a tekercsben egy olyan varázsige leírása rejtezik, ami minden fajta betegséget képes orvosolni és megszüntetni. Jogos a kérdés, ami a gnómban felmerül, hogy akkor miért tartják ilyen szigorú őrizet alatt. Dern azonnal meg is magyarázza. Szörnyű veszélyt rejt az írás helytelen értelmezéséből eredően rosszul kivitelezett varázslat. Egy démont megidézni semmiképp sem szerencsés. Amit Dern mond, az nem az egész világra jelent veszélyt, hanem "csak" arra, aki megidézi. Annak a legszörnyűbb rémálmai valósítja meg. A gnóm rávilágít arra, hogy jogos volt az eddig megkérdezett tanítványok félelme:*
- Értem, amit mond, Dern szerzetes. Az egy dolog, hogy csak magát fenyegetné ez a démon, ha megidézné. De ha az Ön egyik félelme például Arthenior elpusztítása és azt valóra váltaná a démon, az már sokkal nagyobb veszélyt jelent, ami nem csak Önt érinti. Megértem, hogy az eddigi mágiatanulók nem akartak ebbe belevágni. Én felajánlom a segítségemet a régies nyelvezetű írások feltárásában. Egyetlen dolgot kérek. Ha úgy állunk fel a tekercs elől, hogy nem tudjuk pontosan, nem értjük bizonyos részeit, akkor próbáljunk más megoldást keresni.
*A gnóm tisztában van vele, hogy most egy nagyon nagy dilemma előtt áll a szerzetes. Megmentheti a húgát, de beláthatatlan mértékű pusztítást végezhet az a démon, amit megidéz, ha rosszul hajtja végre a varázslatot. Ha viszont nem tesz semmit, akkor család nélkül marad, a gyerekek pedig anya nélkül. Az ilyesmit nem lehet csak úgy hipp-hopp eldönteni és más valaki főleg nem érezheti át ennek a súlyát. A gnóm a nőre néz:*
- Ön mit gondol, Neara?
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-03 21:29:34
Üzenet elküldve: 2014-01-03 21:29:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Dern kézbe veszi a díszes tartót, végigsimít néhány kacskaringós mintán, látszik, hogy a gondolatait szedi össze. A tekintete heves érzelmekről árulkodik, olyanokról, amiket szerzetesek között szokás elnyomni.*
A húgom nagyon beteg *kezdi.* Ő az egyetlen élő rokonom, a férje nemrég meghalt, és egyedül maradt három gyerekkel. Most pedig ő is haldoklik. Engem köt az esküm, ha elhagyom a rendet, örökre átkozott leszek. Ez a tekercs viszont *mutatja fel a tartót* leír egy rituálét, ami bármilyen betegséget meggyógyít. Viszont nagyon régies a nyelvezete, és mindenféle legendák segítségével rejtjelezték. A veszélye abban áll, hogy amennyiben a rituálé végrehajtója elront valamit, megidéz egy démont, aki, azt mondják, a legrosszabb rémálmait váltja majd valóra. De ha minden igaz, ez csak engem fenyeget, hiszen a varázslathoz nem, csak a megfejtéshez kérek segítséget.
*Dern kézbe veszi a díszes tartót, végigsimít néhány kacskaringós mintán, látszik, hogy a gondolatait szedi össze. A tekintete heves érzelmekről árulkodik, olyanokról, amiket szerzetesek között szokás elnyomni.*
A húgom nagyon beteg *kezdi.* Ő az egyetlen élő rokonom, a férje nemrég meghalt, és egyedül maradt három gyerekkel. Most pedig ő is haldoklik. Engem köt az esküm, ha elhagyom a rendet, örökre átkozott leszek. Ez a tekercs viszont *mutatja fel a tartót* leír egy rituálét, ami bármilyen betegséget meggyógyít. Viszont nagyon régies a nyelvezete, és mindenféle legendák segítségével rejtjelezték. A veszélye abban áll, hogy amennyiben a rituálé végrehajtója elront valamit, megidéz egy démont, aki, azt mondják, a legrosszabb rémálmait váltja majd valóra. De ha minden igaz, ez csak engem fenyeget, hiszen a varázslathoz nem, csak a megfejtéshez kérek segítséget.
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-03 18:26:28
Üzenet elküldve: 2014-01-03 18:26:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin már megnyugodott. Kicsit szégyenli is magát az előbbi idegességéért. A nevető ember tanításai azt mondják, hogy a harag felhői nem homályosíthatják el a szerzetes elméjét. A lány kérdése jól esik neki. Szeret az otthonáról beszélni.*
-Az otthonom egy domboldalra épült és közvetlen mellette egy folyó folyt. A domb alján egy falu volt ahonnan az emberek néha fölmentek a kolostorba segítséget érni tőlünk. A kolostor épületét szerzetesek építetté a nevető ember iránymutatása alapján. Maga az épület egy emelet magas de, a legnagyobb teret az épület közepén lévő díszterem foglalja el. Itt van az oltár is ami a nevetőembert ábrázolja és az anyaga aranyból van. Két oldalt lépcsők vannak amik az emeleti termekbe vezetnek fel. Van egy alagsor is ahol az ételt tároljuk. A földszinten az oltár és a fegyverraktárak vannak és a könyvtár. Az emeleten a mi hálóink, a mesterek hálói és az apát hálója. Na meg persze az ebédlő ahol mindenki elfért. Van egy hatalmas udvara a kolostornak. Ott szoktunk gyakorolni és ott a kert is amit szintén mi gondozunk. A kolostor fallal van körülvéve mert ha támadás érné a falut akkor a kolostorban mindenki menedékre találna. A napjaink reggeli edzéssel teltek. Utána reggeliztünk. Ez után munka következett és pihenés. Este szintén edzettünk még egyet és lepihentünk. Az edzéseket a mesterek választották akik közül mi választottuk ki, hogy ki tanítson mert sokan és sokféle dolgot ismertek. Egyetlen közös az volt, hogy kolostorunk négy alapvető pusztakezes harcművészeti ágából egyet el kellett sajátítani mindannyiunknak. Én eddig kettőt tanultam meg de, mindet megszeretném. A földet és a vizet sikerült eddig. Ezen kívül a bottal való küzdelmet sajátítottam el. A bot bár harcra is lehet használni mégsem gyilkos fegyver és ezért ezt választottam. A harc számomra nem az, hogy megöljem az ellenfelemet hanem az, hogy edzem a testemet és ha megtámadnak akkor megvédhessem magam. A pusztakezes harchoz is ezért ezt a két harcmodort tanultam még meg. A föld biztos nehezen elmozdítható de, ha kell veszélyes. A víz pedig veszélytelennek tűnik de, könnyen a támadója ellen küldheti ellenfele erejét. A szél lényege, hogy elsöpörd az ellenfeled. A tűz pedig, hogy ellenfeled körül táncolva megismerd a gyengéit és elpusztítsd.
*Aokin már megnyugodott. Kicsit szégyenli is magát az előbbi idegességéért. A nevető ember tanításai azt mondják, hogy a harag felhői nem homályosíthatják el a szerzetes elméjét. A lány kérdése jól esik neki. Szeret az otthonáról beszélni.*
-Az otthonom egy domboldalra épült és közvetlen mellette egy folyó folyt. A domb alján egy falu volt ahonnan az emberek néha fölmentek a kolostorba segítséget érni tőlünk. A kolostor épületét szerzetesek építetté a nevető ember iránymutatása alapján. Maga az épület egy emelet magas de, a legnagyobb teret az épület közepén lévő díszterem foglalja el. Itt van az oltár is ami a nevetőembert ábrázolja és az anyaga aranyból van. Két oldalt lépcsők vannak amik az emeleti termekbe vezetnek fel. Van egy alagsor is ahol az ételt tároljuk. A földszinten az oltár és a fegyverraktárak vannak és a könyvtár. Az emeleten a mi hálóink, a mesterek hálói és az apát hálója. Na meg persze az ebédlő ahol mindenki elfért. Van egy hatalmas udvara a kolostornak. Ott szoktunk gyakorolni és ott a kert is amit szintén mi gondozunk. A kolostor fallal van körülvéve mert ha támadás érné a falut akkor a kolostorban mindenki menedékre találna. A napjaink reggeli edzéssel teltek. Utána reggeliztünk. Ez után munka következett és pihenés. Este szintén edzettünk még egyet és lepihentünk. Az edzéseket a mesterek választották akik közül mi választottuk ki, hogy ki tanítson mert sokan és sokféle dolgot ismertek. Egyetlen közös az volt, hogy kolostorunk négy alapvető pusztakezes harcművészeti ágából egyet el kellett sajátítani mindannyiunknak. Én eddig kettőt tanultam meg de, mindet megszeretném. A földet és a vizet sikerült eddig. Ezen kívül a bottal való küzdelmet sajátítottam el. A bot bár harcra is lehet használni mégsem gyilkos fegyver és ezért ezt választottam. A harc számomra nem az, hogy megöljem az ellenfelemet hanem az, hogy edzem a testemet és ha megtámadnak akkor megvédhessem magam. A pusztakezes harchoz is ezért ezt a két harcmodort tanultam még meg. A föld biztos nehezen elmozdítható de, ha kell veszélyes. A víz pedig veszélytelennek tűnik de, könnyen a támadója ellen küldheti ellenfele erejét. A szél lényege, hogy elsöpörd az ellenfeled. A tűz pedig, hogy ellenfeled körül táncolva megismerd a gyengéit és elpusztítsd.
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-03 14:41:36
Üzenet elküldve: 2014-01-03 14:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*Neara már mosolyog, mikor meglátja a gnómot. Eddig is élvezték egymás társaságát és jól megértették egymást. Neara is olyan barátságos típus, mint Tikron, bár talán nem annyira nyílt. A gnóm mindenesetre örömmel veszi, ha ő lesz a társa a kutatásban, amivel Dern szerzetesnek segítenek. A nő bizonyára ért a tekercsekhez, hiszen ha az ereje el is veszett abban a csatában, a tapasztalata és a tudása meg kellett, hogy maradjon. Emellett pedig szót lehet vele érteni, nem okoskodik, nem nagyképű és ez sokat számít a gnóm számára. A tiszteletleneket ki nem állhatja, Neara viszont jó társnak ígérkezik az eddig tapasztaltak alapján.
A pap válaszai után majd jön a többi kérdés, feltéve, hogy Dern szerzetes nem ad kielégítő feleletet már az első kérdésekre is. A gnóm kíváncsi, de amikor igazán észnél kell lenni, akkor észnél lesz. Eszébe jut, amit Tilli, a fogadott leánya mesélt egy pár kezdő varázslóról. Rosszul sikerült a varázslatuk és homokvihart csináltak.*
~Bizony, ha ilyen erőkkel cimborálunk, jól meg kell gondolni, hol is vagyunk és mik lesznek a varázslatunk hatásai. De vajon milyen igék vagy titkok rejtőzhetnek abban a tekercsben, amihez hárman kellünk?
*A gnóm egyre kíváncsibb. Nézegeti a tokot, nézegeti. Egy díszes tekercstok, ami arra utal, hogy nem akarták nagyon leplezni, hogy különleges. Adtak a szép formára és cirádákra is, a biztonságot csak a lakat szolgálja. Ha ki akarják nyitni, akkor a szerzetesnél kell lennie a kulcsnak. Az erre vonatkozó kérdéssel Tikron még vár. Ha már tudják, miről van szó és mik a veszélyek, majd akkor lehet rátérni arra, hogy kinyissák. Lehet, hogy pont a kulcs lesz az első nehézség. Ha nincs meg, akkor vagy elő kell keríteni valahonnan vagy máshogy megoldani. Nyers erővel a gnóm semmiképpen sem menne neki egy ilyen tárgynak. A tolvajkodáshoz nem ért, de esetleg csinál valamilyen szerszámot, ha arra van szükség. A lakatok szerkezete többnyire egyszerű. Ha például ugyanolyan zárszerkezetű lakatokat használnak a szerzetesek vagy tudják, hogy ezt milyen kulcs nyitná, akkor a gnómnak megvan a módszere, hogy gyorsan készítsen egy tolvajkulcsot. Nézegeti a szerkezetet kívülről, majd ha lehet, akkor megpróbál belesni a kulcslyukon is. Lehet, hogy ehhez kelleni fog egy kis fény. Ez esetben majd kér egy fáklyát. Közben a gnóm kíváncsian várja a fejleményeket, a válaszokat, hogy nekiláthassanak az izgalmas és egyben megtisztelő feladatnak.*
*Neara már mosolyog, mikor meglátja a gnómot. Eddig is élvezték egymás társaságát és jól megértették egymást. Neara is olyan barátságos típus, mint Tikron, bár talán nem annyira nyílt. A gnóm mindenesetre örömmel veszi, ha ő lesz a társa a kutatásban, amivel Dern szerzetesnek segítenek. A nő bizonyára ért a tekercsekhez, hiszen ha az ereje el is veszett abban a csatában, a tapasztalata és a tudása meg kellett, hogy maradjon. Emellett pedig szót lehet vele érteni, nem okoskodik, nem nagyképű és ez sokat számít a gnóm számára. A tiszteletleneket ki nem állhatja, Neara viszont jó társnak ígérkezik az eddig tapasztaltak alapján.
A pap válaszai után majd jön a többi kérdés, feltéve, hogy Dern szerzetes nem ad kielégítő feleletet már az első kérdésekre is. A gnóm kíváncsi, de amikor igazán észnél kell lenni, akkor észnél lesz. Eszébe jut, amit Tilli, a fogadott leánya mesélt egy pár kezdő varázslóról. Rosszul sikerült a varázslatuk és homokvihart csináltak.*
~Bizony, ha ilyen erőkkel cimborálunk, jól meg kell gondolni, hol is vagyunk és mik lesznek a varázslatunk hatásai. De vajon milyen igék vagy titkok rejtőzhetnek abban a tekercsben, amihez hárman kellünk?
*A gnóm egyre kíváncsibb. Nézegeti a tokot, nézegeti. Egy díszes tekercstok, ami arra utal, hogy nem akarták nagyon leplezni, hogy különleges. Adtak a szép formára és cirádákra is, a biztonságot csak a lakat szolgálja. Ha ki akarják nyitni, akkor a szerzetesnél kell lennie a kulcsnak. Az erre vonatkozó kérdéssel Tikron még vár. Ha már tudják, miről van szó és mik a veszélyek, majd akkor lehet rátérni arra, hogy kinyissák. Lehet, hogy pont a kulcs lesz az első nehézség. Ha nincs meg, akkor vagy elő kell keríteni valahonnan vagy máshogy megoldani. Nyers erővel a gnóm semmiképpen sem menne neki egy ilyen tárgynak. A tolvajkodáshoz nem ért, de esetleg csinál valamilyen szerszámot, ha arra van szükség. A lakatok szerkezete többnyire egyszerű. Ha például ugyanolyan zárszerkezetű lakatokat használnak a szerzetesek vagy tudják, hogy ezt milyen kulcs nyitná, akkor a gnómnak megvan a módszere, hogy gyorsan készítsen egy tolvajkulcsot. Nézegeti a szerkezetet kívülről, majd ha lehet, akkor megpróbál belesni a kulcslyukon is. Lehet, hogy ehhez kelleni fog egy kis fény. Ez esetben majd kér egy fáklyát. Közben a gnóm kíváncsian várja a fejleményeket, a válaszokat, hogy nekiláthassanak az izgalmas és egyben megtisztelő feladatnak.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-02 23:31:03
Üzenet elküldve: 2014-01-02 23:31:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//M4 Themis, Henua Tikron//
*Újabb nap, újabb tanulással töltött délelőtt. Neara tudása egyre jobban növekszik, vagy úgy is mondhatnánk, hogy lassan, de biztosan tér vissza. Nagyszerű helynek tartja a templomot, nagyon boldog, hogy rátalált erre a helyre, és helyet is adtak a tanuláshoz neki, szinte ingyen. Azzal fizet, hogy szépen rendbe rakja a könyvtár napmágiával foglalkozó részét, cserébe a lakhatóságáért, és a külön teremért, ahol tanulhat. Most is éppen ezt teszi, amikor megszólítja egy szerzetes, akivel néhányszor már találkozott, de nem igazán ismerte meg őt.*
- Üdvözlöm Dern szerzetes, az én nevem Neara, de ezt bizonyosan tudja. Természetesen nagyon szívesen segítek. Miben lehetek a segítségére? *Kérdezi kedvesen, mivel tényleg sok segítséget kapott eddig a templomtól és Amos Theniortól, így szívesen elvállalja, hogy a férfivel tart, még ha nem is biztosan tudja, hogy miről is van szó teljességgel. A válasz után elindulnak a könyvtár egy nem túl használt része felé. Az útjuk során a szerzetes meggyőzi még Henuát is, aki szintén a templomban tartózkodik és kedvesen köszönti őt.*
- Önnek is Tikron úr, örülök, hogy csatlakozik. Ennyien már csak elegek leszünk, hogy Dern szerzetes megfejtse azt a bizonyos tekercset. *Mosolyog, majd hármasban megérkeznek egy ifjú szerzetes által őrzött helyre, aki jöttükre elmegy, de ott hagyja a tekercset, amit hármuknak meg kell vizsgálniuk. Neara jól megnézi magának a szerzeteset és a gnómot is, aki a szokásos vidámságával van jelen, na meg a szemei is kíváncsian villannak. Neara is elég kíváncsi, miután már megpillantotta a régi tekercstartót. Henua máris kérdezősködni kezd, Neara pedig megvárja, amíg a gnómnak válaszol a férfi, csak utána teszi fel a sajátjait.*
- Honnan van a tekercs, és mit gondol mi rejtőzhet benne? *Érdeklődik ő is, mert tudja, hogy ezek a kérdések akár életmentőek is lehetnek a későbbiek során.*
*Újabb nap, újabb tanulással töltött délelőtt. Neara tudása egyre jobban növekszik, vagy úgy is mondhatnánk, hogy lassan, de biztosan tér vissza. Nagyszerű helynek tartja a templomot, nagyon boldog, hogy rátalált erre a helyre, és helyet is adtak a tanuláshoz neki, szinte ingyen. Azzal fizet, hogy szépen rendbe rakja a könyvtár napmágiával foglalkozó részét, cserébe a lakhatóságáért, és a külön teremért, ahol tanulhat. Most is éppen ezt teszi, amikor megszólítja egy szerzetes, akivel néhányszor már találkozott, de nem igazán ismerte meg őt.*
- Üdvözlöm Dern szerzetes, az én nevem Neara, de ezt bizonyosan tudja. Természetesen nagyon szívesen segítek. Miben lehetek a segítségére? *Kérdezi kedvesen, mivel tényleg sok segítséget kapott eddig a templomtól és Amos Theniortól, így szívesen elvállalja, hogy a férfivel tart, még ha nem is biztosan tudja, hogy miről is van szó teljességgel. A válasz után elindulnak a könyvtár egy nem túl használt része felé. Az útjuk során a szerzetes meggyőzi még Henuát is, aki szintén a templomban tartózkodik és kedvesen köszönti őt.*
- Önnek is Tikron úr, örülök, hogy csatlakozik. Ennyien már csak elegek leszünk, hogy Dern szerzetes megfejtse azt a bizonyos tekercset. *Mosolyog, majd hármasban megérkeznek egy ifjú szerzetes által őrzött helyre, aki jöttükre elmegy, de ott hagyja a tekercset, amit hármuknak meg kell vizsgálniuk. Neara jól megnézi magának a szerzeteset és a gnómot is, aki a szokásos vidámságával van jelen, na meg a szemei is kíváncsian villannak. Neara is elég kíváncsi, miután már megpillantotta a régi tekercstartót. Henua máris kérdezősködni kezd, Neara pedig megvárja, amíg a gnómnak válaszol a férfi, csak utána teszi fel a sajátjait.*
- Honnan van a tekercs, és mit gondol mi rejtőzhet benne? *Érdeklődik ő is, mert tudja, hogy ezek a kérdések akár életmentőek is lehetnek a későbbiek során.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-02 22:54:22
Üzenet elküldve: 2014-01-02 22:54:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*A lány próbálkozása, hogy megnyugtassa a szerzetest sikertelennek bizonyult. Akárhogy próbált segíteni a férfi nem tudott megnyugodni, amíg a templomba nem értek. Ott viszont megint az a mosolygós ember lett, akivel Malissta találkozott a főtéren, ma kora reggel. A törpét bár nem érdekli annyira a kolostori lét, de igyekszik érdeklődést mutatni a férfi felé. Neki soha sem volt baja a szerzetes rendekkel, meg az otthonukkal, amíg neki nem kell benn laknia, addig őt nem zavarják. Szerencséjére a szerzetes megint elkezd mesélni, ő pedig kíváncsi szemekkel figyel. Arra már sikerült rájönnie, hogy az a rend ahonnan Aokin jött a nevető embert tiszteli, de persze azt nem teszi szóvá, hogy szerinte ez egy elég furcsa név egy istennek. Mikor a férfi elmondott mindent az oltálról Malissta bólint egyet, s újra megszólal.*
- Értem, szóval mindig az oltárhoz mentetek, ha éppen úgy tartotta kedvetek! Ez egy nagyon jó dolognak tűnik. Legalábbis szerintem az! Mesélnél még nekem az otthonodról?
*A lány próbálkozása, hogy megnyugtassa a szerzetest sikertelennek bizonyult. Akárhogy próbált segíteni a férfi nem tudott megnyugodni, amíg a templomba nem értek. Ott viszont megint az a mosolygós ember lett, akivel Malissta találkozott a főtéren, ma kora reggel. A törpét bár nem érdekli annyira a kolostori lét, de igyekszik érdeklődést mutatni a férfi felé. Neki soha sem volt baja a szerzetes rendekkel, meg az otthonukkal, amíg neki nem kell benn laknia, addig őt nem zavarják. Szerencséjére a szerzetes megint elkezd mesélni, ő pedig kíváncsi szemekkel figyel. Arra már sikerült rájönnie, hogy az a rend ahonnan Aokin jött a nevető embert tiszteli, de persze azt nem teszi szóvá, hogy szerinte ez egy elég furcsa név egy istennek. Mikor a férfi elmondott mindent az oltálról Malissta bólint egyet, s újra megszólal.*
- Értem, szóval mindig az oltárhoz mentetek, ha éppen úgy tartotta kedvetek! Ez egy nagyon jó dolognak tűnik. Legalábbis szerintem az! Mesélnél még nekem az otthonodról?
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-02 15:55:33
Üzenet elküldve: 2014-01-02 15:55:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin kedvesnek találja, hogy a lány megpróbálja őt nyugtatni de, nem tud megnyugodni. Ő szörnyű honvágytól szenved és olyanok akik nem is jártak kolostorban ilyeneket mondanak az ő otthonáról. A templomnál tud megnyugodni. Az oltárnál a lány érdeklődést mutat Aokin gondolkodása iránt. A szerzetes mosolyogva válaszol.*
-Nem csak akkor kerestük fel az oltárt ha kérni szerettünk volna valamit vagy ha megnyugvásra volt szükségünk. Akkor is ha beszélgetni szerettünk volna a nevető emberrel. Ha elmélkedni szerettünk volna. Majdnem mindig volt valaki az oltárnál. De voltak olyan alkalmak is mikor mindenki felkereste az oltárt. Például ha valaki meghalt akkor kértük a nevető embert, hogy a másvilágon vigyázzon az elhunyt lelkére és vegye maga mellé. Meg akkor is mikor új tanítvány érkezett, hogy a nevető ember segítse a tanulását és adjon neki erőt az életben.
*Aokin kedvesnek találja, hogy a lány megpróbálja őt nyugtatni de, nem tud megnyugodni. Ő szörnyű honvágytól szenved és olyanok akik nem is jártak kolostorban ilyeneket mondanak az ő otthonáról. A templomnál tud megnyugodni. Az oltárnál a lány érdeklődést mutat Aokin gondolkodása iránt. A szerzetes mosolyogva válaszol.*
-Nem csak akkor kerestük fel az oltárt ha kérni szerettünk volna valamit vagy ha megnyugvásra volt szükségünk. Akkor is ha beszélgetni szerettünk volna a nevető emberrel. Ha elmélkedni szerettünk volna. Majdnem mindig volt valaki az oltárnál. De voltak olyan alkalmak is mikor mindenki felkereste az oltárt. Például ha valaki meghalt akkor kértük a nevető embert, hogy a másvilágon vigyázzon az elhunyt lelkére és vegye maga mellé. Meg akkor is mikor új tanítvány érkezett, hogy a nevető ember segítse a tanulását és adjon neki erőt az életben.
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-02 00:30:59
Üzenet elküldve: 2014-01-02 00:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*Tikron sokáig hallgatja a mestert. Rengeteg dologról esik szó, annyi mindenről, hogy még a gnóm pallérozott elméjének is kezd egy kissé sok lenni. A végén még összegzi és elismétli a tanultakat. Nagyon izgalmas ez az új ág, a földmágia. Ami a lába alatt rejtőzik, azt megtanulhatja irányítani. Hasznos dolog, már a vándorlása alatt is sokszor a segítségére lettek volna ezek a praktikák. Az egyik kedvenc varázslata A hegyióriások étke. Köveket fog enni és ezzel sokat spórol majd. A gnóm azt azért elhatározza, hogy nem mellőzi teljesen az ízeket és néha be fog térni egy jó babfőzelékre vagy egy gyümölcstálra.
Mikor úgy érzi, hogy többet már nem tud befogadni és ezt a tanítója is látja, akkor megköszöni a mai foglalkozást és hagyja távozni a mestert. Ő maga még nem siet elmenni a templomból. Emészti, átgondolja a tanultakat. Egy kis idő múlva megpillantja Nearát egy szerzetes oldalán. Nem túl idős, de már nem is fiatal papnak néz ki, aki a nőt kíséri. Megszólítja Tikront és Dernként mutatkozik be. Azt mondja, hallott már a gnómról, aki igen lelkes tanítvány. Tikron ekkor már tudja, hogy Neara miért van itt. Ő is szorgalmas és a pap ilyen mágustanoncokat keres egy kutatáshoz. Nem kéri, hogy ész nélkül ugorjanak bele. Figyelmezteti őket a veszélyekre, bár azt mondja, hogy a kockázat inkább őt érintené. A gnóm meghallgatja, majd először Nearához beszél, hiszen úgy illik, hogy a hölgyet szólítsa meg elsőnek:*
- Örülök, hogy ilyen hamar ismét találkozunk! Remélem, jól telt a napja!
*A szerzetesnek felvont szemöldökkel válaszol:*
- Tisztelettel köszöntöm, kedves Dern! Henua Tikron a becses nevem, de gondolom, ezt már tudja, ha hallott rólam. Miről lenne szó konkrétan? Milyen veszélyre gondol, ami tekercsekben rejtőzhet?
*A gnóm várja a választ, de addig is a pappal tart és ha Neara is jön, akkor így hármasban mennek hátra. Olyan részre vezeti őket a szerzetes, ahová biztosan nem engednek be akárkit. Egy gondosan őrzött, ékes tartóhoz mennek, amit lakat zár. A gnóm kíváncsisága kezd úrrá lenni a kezdeti gyanakváson. Meg fogja hallgatni, mit mond Dern, de szinte biztos, hogy vállalkozik a feladatra. Kíváncsi, hogy milyen igéket vagy más tudásanyagot rejthet a tekercs, hogy ennyire őrizni kell. Attól nem tart, hogy butaságot csinál majd. A kíváncsiságából ugyanis még komoly baj nem származott. Amikor már veszélyhelyzet van, akkor mindig magához tér az ámulatból. Megtisztelő, hogy kiválasztották egy ilyen feladatra. Figyeli, hogy Neara mit csinál, mit mond, hiszen ha minden igaz, ők ketten segédkezhetnek Dernnek és senki más.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.02 00:32:34
*Tikron sokáig hallgatja a mestert. Rengeteg dologról esik szó, annyi mindenről, hogy még a gnóm pallérozott elméjének is kezd egy kissé sok lenni. A végén még összegzi és elismétli a tanultakat. Nagyon izgalmas ez az új ág, a földmágia. Ami a lába alatt rejtőzik, azt megtanulhatja irányítani. Hasznos dolog, már a vándorlása alatt is sokszor a segítségére lettek volna ezek a praktikák. Az egyik kedvenc varázslata A hegyióriások étke. Köveket fog enni és ezzel sokat spórol majd. A gnóm azt azért elhatározza, hogy nem mellőzi teljesen az ízeket és néha be fog térni egy jó babfőzelékre vagy egy gyümölcstálra.
Mikor úgy érzi, hogy többet már nem tud befogadni és ezt a tanítója is látja, akkor megköszöni a mai foglalkozást és hagyja távozni a mestert. Ő maga még nem siet elmenni a templomból. Emészti, átgondolja a tanultakat. Egy kis idő múlva megpillantja Nearát egy szerzetes oldalán. Nem túl idős, de már nem is fiatal papnak néz ki, aki a nőt kíséri. Megszólítja Tikront és Dernként mutatkozik be. Azt mondja, hallott már a gnómról, aki igen lelkes tanítvány. Tikron ekkor már tudja, hogy Neara miért van itt. Ő is szorgalmas és a pap ilyen mágustanoncokat keres egy kutatáshoz. Nem kéri, hogy ész nélkül ugorjanak bele. Figyelmezteti őket a veszélyekre, bár azt mondja, hogy a kockázat inkább őt érintené. A gnóm meghallgatja, majd először Nearához beszél, hiszen úgy illik, hogy a hölgyet szólítsa meg elsőnek:*
- Örülök, hogy ilyen hamar ismét találkozunk! Remélem, jól telt a napja!
*A szerzetesnek felvont szemöldökkel válaszol:*
- Tisztelettel köszöntöm, kedves Dern! Henua Tikron a becses nevem, de gondolom, ezt már tudja, ha hallott rólam. Miről lenne szó konkrétan? Milyen veszélyre gondol, ami tekercsekben rejtőzhet?
*A gnóm várja a választ, de addig is a pappal tart és ha Neara is jön, akkor így hármasban mennek hátra. Olyan részre vezeti őket a szerzetes, ahová biztosan nem engednek be akárkit. Egy gondosan őrzött, ékes tartóhoz mennek, amit lakat zár. A gnóm kíváncsisága kezd úrrá lenni a kezdeti gyanakváson. Meg fogja hallgatni, mit mond Dern, de szinte biztos, hogy vállalkozik a feladatra. Kíváncsi, hogy milyen igéket vagy más tudásanyagot rejthet a tekercs, hogy ennyire őrizni kell. Attól nem tart, hogy butaságot csinál majd. A kíváncsiságából ugyanis még komoly baj nem származott. Amikor már veszélyhelyzet van, akkor mindig magához tér az ámulatból. Megtisztelő, hogy kiválasztották egy ilyen feladatra. Figyeli, hogy Neara mit csinál, mit mond, hiszen ha minden igaz, ők ketten segédkezhetnek Dernnek és senki más.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.02 00:32:34
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-01 23:17:13
Üzenet elküldve: 2014-01-01 23:17:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Nearát egy középkorú szerzetes zavarja meg tanulmányaiban. Csendesen, néhány lépésnyire megállva várja ugyan, hogy a nő rá figyeljen, de ahhoz elég feltűnő az érkezése, hogy ne maradjon észrevétlenül.*
A nevem Dern *mutatkozik be*, azt hiszem, néhányszor már összefutottunk a könyvtárban, de még sosem beszéltünk. Sokat hallottam azonban az ön tudásáról, és megtiszteltetésnek venném, ha segítséget nyújtana egy kutatásomhoz. Többeket kértem már, de a dolog veszélyes lehet, ha nem jól fejtjük meg a tekercseket, és a többiek nem vállalták a kockázatot, annak ellenére, hogy az csak az enyém, ha nem járunk sikerrel.
*Ha Neara kérdez, válaszol, ha pedig igent mond, egy félreeső ülőhelyhez vezeti, azaz vezetné, ha nem pillantaná meg út közben Henuát is. Neki is beszél a kutatásról, és tőle is hasonlóan méltató szavakkal kér segítséget. Ha a gnóm vállalja a feladatot, immár hárman érkeznek meg a félreeső helyre, ahol egy díszes, lakatra zárt kerek tok várja őket, amely, nem kétséges, ősi és igen értékes írást rejt. Egy nagyon fiatal szerzetes őrzi, aki a hármas érkezése után azonnal tovább is áll.*
*Nearát egy középkorú szerzetes zavarja meg tanulmányaiban. Csendesen, néhány lépésnyire megállva várja ugyan, hogy a nő rá figyeljen, de ahhoz elég feltűnő az érkezése, hogy ne maradjon észrevétlenül.*
A nevem Dern *mutatkozik be*, azt hiszem, néhányszor már összefutottunk a könyvtárban, de még sosem beszéltünk. Sokat hallottam azonban az ön tudásáról, és megtiszteltetésnek venném, ha segítséget nyújtana egy kutatásomhoz. Többeket kértem már, de a dolog veszélyes lehet, ha nem jól fejtjük meg a tekercseket, és a többiek nem vállalták a kockázatot, annak ellenére, hogy az csak az enyém, ha nem járunk sikerrel.
*Ha Neara kérdez, válaszol, ha pedig igent mond, egy félreeső ülőhelyhez vezeti, azaz vezetné, ha nem pillantaná meg út közben Henuát is. Neki is beszél a kutatásról, és tőle is hasonlóan méltató szavakkal kér segítséget. Ha a gnóm vállalja a feladatot, immár hárman érkeznek meg a félreeső helyre, ahol egy díszes, lakatra zárt kerek tok várja őket, amely, nem kétséges, ősi és igen értékes írást rejt. Egy nagyon fiatal szerzetes őrzi, aki a hármas érkezése után azonnal tovább is áll.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-31 13:33:33
Üzenet elküldve: 2013-12-31 13:33:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Tikron végigmegy a temetőn és a templom kertjében áll meg. Az egyik padra ül le és kirakja a fa alkatrészeket maga köré. Vigyáz, hogy ne guruljanak el a golyók, körberakja őket az oldallapokkal és a hosszabb, a későbbiekben talpként és fedődeszkaként funkcionáló részekkel. Előszedi a kulacsát és kinyitja. A lakknak érezni a szagát, de itt majd hamar el fog illanni, főleg ha egy kicsit rá is segít a gnóm. Előveszi az egyik kis kőből formázott, kampós eszközt, ráteker egy rongyot az eszköz fejére és belemártja a lakkba. Elkezdi kenegetni a golyók belsejét. Mikor minddel megvan, akkor szerszámot cserél. Most már csak kívül kell mindent bekenni, ehhez már nem kell a kampó, elég lesz egy kis szeg is. Áttekeri a rongyot egy szegre és körbekeni a golyókat a színtelen lakkal. Már le van tisztítva a felületük, ez csak egy másodlagos biztonsági művelet és egy kicsit szebb is lesz tőlük az alkatrész. Aprólékosan folytatja a munkát, minden golyót alaposan körbeken, majd a lapokat is és a rudakat. Végül mindent nekitámaszt a padnak. Nem akar órákat itt ücsörögni várva a száradást, ezért újra ahhoz a varázslathoz nyúl, amivel ezt könnyen meg lehet oldani. Ha korábban megtanulta volna, már sok időt nyerhetett volna életében. A mágia a mérnöki munkát nagyon szépen ki tudja egészíteni. Elmondja az igéket és ha sikerül, akkor megszárad minden alkatrész. Ezen kívül a lakk illata is elkeveredik a levegőben és már nem lesz bántó.
Ha készen van, akkor megint bepakol a szűtyőjébe és az épület felé indul. Tikron itt van megint a Levegő Templománál. Ahogy kinyitja a kaput és megcsapja a benti dohos levegő, már szinte otthon érzi magát. A levegőágat nagyjából kitanulta, már csak néhány varázslat hiányzik a tarsolyából. Most következik a földmágia, amit második ágként akar felfedezni. Ahogy belép, lát egy kopasz, szerzeteskinézetű embert egy törp lánnyal beszélgetni. Mintha egy kicsit feldúltak lennének. Nem megy oda hozzájuk, hiszen nem biztos, hogy pont az ő társaságára vágynak. Inkább megnézi, hogy itt van-e a mester, akinél szokott tanulni. Még nem látja, így leül egy padra és elkezdi leírogatni, amiket már tud. Tekercsekre szükség lesz, mivel tanítani akar. Néha felnéz és a számológépre gondol, majd rá is tekint a szütyőjére. Egyetlen dolog maradt hátra, az összeillesztés, kalapálás. Ezt majd estefelé megcsinálja és akkor készen is lesz a szerkezet. Reméli, hogy örömet szerez vele a kis Nallának és Lirafuay is elégedett lesz az oktatási segédeszközzel. A legfontosabb, hogy ők elégedettek legyenek vele, hiszen a gnóm nekik fogja adni, hogy a gyermek a tanító távollétében is gyakorolhasson.
Hamarosan visszatér a jegyzeteléshez. Épp néhány varázslatot körmöl le, mikor megpillantja tanítóját. Gyorsan összeszedi a jegyzeteit és hangosan köszönve odarohan. A pap is udvariasan köszönti. Belekezdenek az újabb oktatásba. Megint az elmélettel indítanak, de hamarosan jönnek a konkrét igék, mozdulatok is és a mester mutat néhány dolgot. Tikron issza a szavakat, hiszen szomjazza a tudást.*
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.
Ha készen van, akkor megint bepakol a szűtyőjébe és az épület felé indul. Tikron itt van megint a Levegő Templománál. Ahogy kinyitja a kaput és megcsapja a benti dohos levegő, már szinte otthon érzi magát. A levegőágat nagyjából kitanulta, már csak néhány varázslat hiányzik a tarsolyából. Most következik a földmágia, amit második ágként akar felfedezni. Ahogy belép, lát egy kopasz, szerzeteskinézetű embert egy törp lánnyal beszélgetni. Mintha egy kicsit feldúltak lennének. Nem megy oda hozzájuk, hiszen nem biztos, hogy pont az ő társaságára vágynak. Inkább megnézi, hogy itt van-e a mester, akinél szokott tanulni. Még nem látja, így leül egy padra és elkezdi leírogatni, amiket már tud. Tekercsekre szükség lesz, mivel tanítani akar. Néha felnéz és a számológépre gondol, majd rá is tekint a szütyőjére. Egyetlen dolog maradt hátra, az összeillesztés, kalapálás. Ezt majd estefelé megcsinálja és akkor készen is lesz a szerkezet. Reméli, hogy örömet szerez vele a kis Nallának és Lirafuay is elégedett lesz az oktatási segédeszközzel. A legfontosabb, hogy ők elégedettek legyenek vele, hiszen a gnóm nekik fogja adni, hogy a gyermek a tanító távollétében is gyakorolhasson.
Hamarosan visszatér a jegyzeteléshez. Épp néhány varázslatot körmöl le, mikor megpillantja tanítóját. Gyorsan összeszedi a jegyzeteit és hangosan köszönve odarohan. A pap is udvariasan köszönti. Belekezdenek az újabb oktatásba. Megint az elmélettel indítanak, de hamarosan jönnek a konkrét igék, mozdulatok is és a mester mutat néhány dolgot. Tikron issza a szavakat, hiszen szomjazza a tudást.*
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-30 23:18:33
Üzenet elküldve: 2013-12-30 23:18:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*A lány kicsit meglepődik, hogy a szerzetes ennyire felidegesedett, bár teljesen érthetőnek tartja, ő is így viselkedne, ha valaki az ő otthonára mondana rosszat. Ennek ellenére teljes nyugalommal szólal meg újra, s próbálja a szerzetest is megnyugtatni, ami nála lehet kicsit nehezen fog menni.*
- Sajnálom! Nem akartalak felzaklatni! Én is pont ugyanezt érezném, ha az én otthonomról mondanának ilyeneket. De tudod aki valamit nem ismer, attól fél és ostoba meséket talál ki a megértésére, s így sem érti meg! Amit nem ismer, arról ostobaságokat állít, olyan dolgokat talál ki, aminek nimcsen valóság alapja. Mint a kolostorról szóló történetek, azoknak sincsen alapjuk, de a tudatlan elhiszi őket! Ezért is jó a magadfajtával találkozni. Ki tud nyílni a szemünk és meglátjuk az igazságot a mesével szemben! Megtudhatjuk, mi is az a hely valójában!
*Ahogy belépnek a templomba, a szerzetest mintha elvágták volna. Visszatér a nyugodt önmagához, ez máris sokkal jobban tetszik Malissta-nak. Így ő is megtud nyugodni, bár a hely kicsit idegen és hideg a számára, mégis sokkal jobb, mint a feldúlt szerzetes látványa. Ahogy az oltárhoz érnek, a törpe feltesz egy számára különös kérdést, amire gyorsan meg is kapja a választ.*
- Áh, értem! Szóval segítséget kértetek. Biztos jól lehet, hogy van valami vagy valaki... Nem tudom melyik a helyes megfogalmazás, de a lényeg, hogy mindig ott van ha kell egy kis megnyugvás, igaz?
*A lány kicsit meglepődik, hogy a szerzetes ennyire felidegesedett, bár teljesen érthetőnek tartja, ő is így viselkedne, ha valaki az ő otthonára mondana rosszat. Ennek ellenére teljes nyugalommal szólal meg újra, s próbálja a szerzetest is megnyugtatni, ami nála lehet kicsit nehezen fog menni.*
- Sajnálom! Nem akartalak felzaklatni! Én is pont ugyanezt érezném, ha az én otthonomról mondanának ilyeneket. De tudod aki valamit nem ismer, attól fél és ostoba meséket talál ki a megértésére, s így sem érti meg! Amit nem ismer, arról ostobaságokat állít, olyan dolgokat talál ki, aminek nimcsen valóság alapja. Mint a kolostorról szóló történetek, azoknak sincsen alapjuk, de a tudatlan elhiszi őket! Ezért is jó a magadfajtával találkozni. Ki tud nyílni a szemünk és meglátjuk az igazságot a mesével szemben! Megtudhatjuk, mi is az a hely valójában!
*Ahogy belépnek a templomba, a szerzetest mintha elvágták volna. Visszatér a nyugodt önmagához, ez máris sokkal jobban tetszik Malissta-nak. Így ő is megtud nyugodni, bár a hely kicsit idegen és hideg a számára, mégis sokkal jobb, mint a feldúlt szerzetes látványa. Ahogy az oltárhoz érnek, a törpe feltesz egy számára különös kérdést, amire gyorsan meg is kapja a választ.*
- Áh, értem! Szóval segítséget kértetek. Biztos jól lehet, hogy van valami vagy valaki... Nem tudom melyik a helyes megfogalmazás, de a lényeg, hogy mindig ott van ha kell egy kis megnyugvás, igaz?
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-30 22:18:58
Üzenet elküldve: 2013-12-30 22:18:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin a kolostorokról szóló mendemondákon őszintén megsértődik. Felháborodottan és a hangjában elfojtott dühvel szólal meg.*
-Ez hazugság. Egyáltalán nem olyan mint egy börtön. Bárki elhagyhatja aki csak akarja. Vannak szabályok amiket be kell tartani az természetes. És vallásosnak sem mondanám magunkat. Tiszteletet érzünk. Azt is csak a bölcs rendalapítónkkal szemben. És az pedig természetes ha a nevető embert megvédjük ha meg akarják sérteni. Ez az egész hazugság.
*Aokin most tényleg dühös. Pedig ő valóban nagyon türelmes ember. De az teljesen felháborítja, hogy egyesek így beszélnek az ő otthonáról és életéről. A templomban ugyan azt az érzést érzi. A lány is megerősíti az ő sejtelmét és kérdez. Aokin nem gondol semmi rosszat a lányról.*
-Nem tudom, hogy itt mit szoktak tenni. Nálunk az oltár a nevető ember szobra volt amihez akkor mentünk mikor szükségét éreztük. Akkor leborultunk előtte és a segítségét kértük.
*Aokin a kolostorokról szóló mendemondákon őszintén megsértődik. Felháborodottan és a hangjában elfojtott dühvel szólal meg.*
-Ez hazugság. Egyáltalán nem olyan mint egy börtön. Bárki elhagyhatja aki csak akarja. Vannak szabályok amiket be kell tartani az természetes. És vallásosnak sem mondanám magunkat. Tiszteletet érzünk. Azt is csak a bölcs rendalapítónkkal szemben. És az pedig természetes ha a nevető embert megvédjük ha meg akarják sérteni. Ez az egész hazugság.
*Aokin most tényleg dühös. Pedig ő valóban nagyon türelmes ember. De az teljesen felháborítja, hogy egyesek így beszélnek az ő otthonáról és életéről. A templomban ugyan azt az érzést érzi. A lány is megerősíti az ő sejtelmét és kérdez. Aokin nem gondol semmi rosszat a lányról.*
-Nem tudom, hogy itt mit szoktak tenni. Nálunk az oltár a nevető ember szobra volt amihez akkor mentünk mikor szükségét éreztük. Akkor leborultunk előtte és a segítségét kértük.
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-30 20:24:14
Üzenet elküldve: 2013-12-30 20:24:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aokin Uehoshi//
*Meg se lepi, hogy a szerzetes megint felfigyelt egy apró mellékmondatra. Ezt már kezdi is megszokni igazából, úgyhogy csak nevet egyet, majd válaszol is.*
- Én olyanokat hallottam, hogy majdnem olyan, mint egy börtön. Meg hogy ott nincsen szabad akarata az ott lévőknek, na meg azt, hogy túlzottan vallásosak. Egyesek azt mondják, hogy vallásosabbak az ott lakók, mint a papok. Persze ez mind csak mendemonda, mese, aminek a fele sem igaz, hacsak nem hazugság egészen.
*Ahogy a templomba érnek Malissta-ban tudatosul, hogy miért nem járt erre. Számára ez a hely olyan érzést kelt, mintha megakarná valaki ölni. Mintha minden csak arra várna, hogy ne figyeljen és maga alá temesse, a nagy csendről nem is beszélve, mintha folyton gyászolnának valakit, s ez számára kicsit zavaró. Ahogy a szerzetes is beér, áhitattól csillogó tekintettel halad előre a sorok közöt. Malissta egyszerűen keresztbe teszi kezét a háta mögött, s a földet nézve halad. Észre sem veszi mikor elérik az oltárt. Legalábbis azt, ami a törpe lány szerint oltár. Ebben a hitében Aokin is megerősiti, hiszen ő is megkérdezi, hogy az-e az oltár?*
- Én nem vagyok jártas errefelé, de szerintem ez az! És mit kell egy ilyen előtt csinálni?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel pillantva a szerzetesre, hiszen ő tényleg nem tudja, mit illik egy templomban csinálni.*
*Meg se lepi, hogy a szerzetes megint felfigyelt egy apró mellékmondatra. Ezt már kezdi is megszokni igazából, úgyhogy csak nevet egyet, majd válaszol is.*
- Én olyanokat hallottam, hogy majdnem olyan, mint egy börtön. Meg hogy ott nincsen szabad akarata az ott lévőknek, na meg azt, hogy túlzottan vallásosak. Egyesek azt mondják, hogy vallásosabbak az ott lakók, mint a papok. Persze ez mind csak mendemonda, mese, aminek a fele sem igaz, hacsak nem hazugság egészen.
*Ahogy a templomba érnek Malissta-ban tudatosul, hogy miért nem járt erre. Számára ez a hely olyan érzést kelt, mintha megakarná valaki ölni. Mintha minden csak arra várna, hogy ne figyeljen és maga alá temesse, a nagy csendről nem is beszélve, mintha folyton gyászolnának valakit, s ez számára kicsit zavaró. Ahogy a szerzetes is beér, áhitattól csillogó tekintettel halad előre a sorok közöt. Malissta egyszerűen keresztbe teszi kezét a háta mögött, s a földet nézve halad. Észre sem veszi mikor elérik az oltárt. Legalábbis azt, ami a törpe lány szerint oltár. Ebben a hitében Aokin is megerősiti, hiszen ő is megkérdezi, hogy az-e az oltár?*
- Én nem vagyok jártas errefelé, de szerintem ez az! És mit kell egy ilyen előtt csinálni?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel pillantva a szerzetesre, hiszen ő tényleg nem tudja, mit illik egy templomban csinálni.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-30 15:33:50
Üzenet elküldve: 2013-12-30 15:33:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*Elégedett mosolyra húzódik szája, amint meghallja a férfi válaszát. Így semmi baja nem származhat belőle, ha a későbbiekben netán történne pár érdekes dolog. A női név kiejtésének hatására Pyrkon egy pillanatra fájdalmas arckifejezésre vált, akarva-akaratlanul is kimutatva a nő iránt táplált múltbeli érzéseket. Neki legalább volt valaki, aki iránt többet is érzett barátságnál, vagy egyszerű vonzalomnál. Lyendarnak ez eddig nem adatott meg - nem mintha annyira hiányozna, hogy bárkitől is függjön.*
-Hogyne, az ilyesmiről ráérünk máshol is beszélni. Foglalkozzunk azzal, amiért idejöttünk.
*Mosolyog vissza a férfira. Tisztában van vele, hogy nem a templom akadályozza meg az erről való beszélgetést, sokkal inkább az, hogy Pyrkon nem beszél róla szívesen. Ha szóba is jön ez a téma, biztosan nem a közeljövőben. Annyira nem is fontos - s nem is érdekes -, hogy kérdezősködjön róla.
Rövid időn belül a templom bejáratához érnek, s a férfi bekopog az elázott faajtókon. Lyendarnak így, mögötte állva lehetősége adódik rá, hogy teljes egészében végigmérje az idegent. Magas, férfias testalkata tipikusan az a fajta, mely mellett büszkén sétál végig bármelyik csitri a tömeges utcán, s ágyba is képes bújni csak azért, hogy növelje saját önbizalmát tudván, hogy egy ilyen férfival hálhatott.
Egy köpenyes alak jelenik meg az ajtóban, s be is invitálja az épületbe őket. Mikor beérnek, Pyrkon megmutatja a kézfején lévő sebet, s egy gyógyító után küldi a papot. Lyendar a csúf folt láttán kimereszti szemét, s egész testét enyhe undor járja át. Nem mintha nem látott - s nem okozott - volna hasonló sebeket, valahogy sosem bírta a varázslat által okozott sérülések látványát megszokni. Legalábbis ha ez olyan sérülés. Márpedig eléggé úgy néz ki. A férfi szavai kizökkentik az undorból.*
-Rendben.
*Válaszol. Ahogy odasétálnak az egyik fapadhoz, Lyendar leborítja fejéről a csuromvizes csuklyát, így felfedve a pár apró karcolással borított, fiatal arcát. Beletúr sötétvörös, a köpenytől enyhén vizes hajába, majd helyet foglal. Rámosolyog a férfira, hogy kövesse. Titkon reméli, hogy a férfi kis távolságot hagy kettőjük közt a széken.*
-Amíg a gyógyítóra várunk, elmesélnéd, hogy szerezted ezt a sérülést?
*Kérdezi kíváncsian. Azért hozzáteszi.*
-Persze ha magánügy, nem kérdezősködöm.
*Meghallgatja a férfi válaszát, s az épület végébe pillantva meglátja, ahogy a pap visszatér egy másik személy kíséretében. Valószínűleg ő lehet a gyógyító. Mielőtt odaérnek hozzájuk, eszébe jut a saját vállán éktelenkedő seb, s halkan odaszól Pyrkonnak.*
-Mit kérnek a gógyításért cserébe? Lenne egy nem éppen kellemes vágás rajtam, amit jó lenne rendbe hozni.
*A közeledő alakok felé biccent.*
*Elégedett mosolyra húzódik szája, amint meghallja a férfi válaszát. Így semmi baja nem származhat belőle, ha a későbbiekben netán történne pár érdekes dolog. A női név kiejtésének hatására Pyrkon egy pillanatra fájdalmas arckifejezésre vált, akarva-akaratlanul is kimutatva a nő iránt táplált múltbeli érzéseket. Neki legalább volt valaki, aki iránt többet is érzett barátságnál, vagy egyszerű vonzalomnál. Lyendarnak ez eddig nem adatott meg - nem mintha annyira hiányozna, hogy bárkitől is függjön.*
-Hogyne, az ilyesmiről ráérünk máshol is beszélni. Foglalkozzunk azzal, amiért idejöttünk.
*Mosolyog vissza a férfira. Tisztában van vele, hogy nem a templom akadályozza meg az erről való beszélgetést, sokkal inkább az, hogy Pyrkon nem beszél róla szívesen. Ha szóba is jön ez a téma, biztosan nem a közeljövőben. Annyira nem is fontos - s nem is érdekes -, hogy kérdezősködjön róla.
Rövid időn belül a templom bejáratához érnek, s a férfi bekopog az elázott faajtókon. Lyendarnak így, mögötte állva lehetősége adódik rá, hogy teljes egészében végigmérje az idegent. Magas, férfias testalkata tipikusan az a fajta, mely mellett büszkén sétál végig bármelyik csitri a tömeges utcán, s ágyba is képes bújni csak azért, hogy növelje saját önbizalmát tudván, hogy egy ilyen férfival hálhatott.
Egy köpenyes alak jelenik meg az ajtóban, s be is invitálja az épületbe őket. Mikor beérnek, Pyrkon megmutatja a kézfején lévő sebet, s egy gyógyító után küldi a papot. Lyendar a csúf folt láttán kimereszti szemét, s egész testét enyhe undor járja át. Nem mintha nem látott - s nem okozott - volna hasonló sebeket, valahogy sosem bírta a varázslat által okozott sérülések látványát megszokni. Legalábbis ha ez olyan sérülés. Márpedig eléggé úgy néz ki. A férfi szavai kizökkentik az undorból.*
-Rendben.
*Válaszol. Ahogy odasétálnak az egyik fapadhoz, Lyendar leborítja fejéről a csuromvizes csuklyát, így felfedve a pár apró karcolással borított, fiatal arcát. Beletúr sötétvörös, a köpenytől enyhén vizes hajába, majd helyet foglal. Rámosolyog a férfira, hogy kövesse. Titkon reméli, hogy a férfi kis távolságot hagy kettőjük közt a széken.*
-Amíg a gyógyítóra várunk, elmesélnéd, hogy szerezted ezt a sérülést?
*Kérdezi kíváncsian. Azért hozzáteszi.*
-Persze ha magánügy, nem kérdezősködöm.
*Meghallgatja a férfi válaszát, s az épület végébe pillantva meglátja, ahogy a pap visszatér egy másik személy kíséretében. Valószínűleg ő lehet a gyógyító. Mielőtt odaérnek hozzájuk, eszébe jut a saját vállán éktelenkedő seb, s halkan odaszól Pyrkonnak.*
-Mit kérnek a gógyításért cserébe? Lenne egy nem éppen kellemes vágás rajtam, amit jó lenne rendbe hozni.
*A közeledő alakok felé biccent.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-30 13:21:12
Üzenet elküldve: 2013-12-30 13:21:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a gnóm feláll a padról, Neara már csak tisztelettel elköszön és jó tanulást kíván neki. Tikron még látja a nőt elvonulni arrafelé, amerre a szobák vannak.
Tanítója elméje igen pallérozott, szó szerint idézi az utolsó mondatot, amivel a szünet előtt befejezte a tanítást. Pontosan onnan folytatják, ahol félbehagyták. Folytatja az elméleti oktatást is, hiszen fontos tudni, mit miért kell csinálni, ismerni kell a dolgok rendszerét. Azt is a gnóm orrára köti, hogy nem szabad elbíznia magát. Már csak hajszálnyi távolság választja el a levegőmágia legfelső ágától és már rengeteg varázslatot is tud, de tudomásul kell vennie, hogy ez egyetlen ág. Ha annak a mestere is, akkor is előtte áll még a többi. A gnóm ugyanis már az elején megmondta, hogy a levegővel akarja kezdeni, de utána majd jön a többi. A mester azt is megmondja, hogy jobb ha először ezen megy végig és a földágat, amit következő célként kijelölt, csak utána hagyja. Sokkal lassabban haladnak, akik kettőt-hármat próbálnak egyszerre és bizony össze is lehet zavarodni.
Sokat foglalkoznak az igék megtanulásával. A mester elismételteti a gnómmal a varázsszavakat egészen addig, amíg meg nem tanulja hibátlanul végigmondani és kiejteni azokat. Nem ír le semmit, de Tikron igyekszik mindent megjegyezni. Jegyzetelésre lesz még idő a későbbiekben is. Szorgalmasan mondogatja az igéket, majd amikor konkrét varázslatokat csinál a tanító, mindent megfigyel. Vannak olyan varázslatok, amik sokkal jobban megterhelik a mágus szervezetét, mint a többi, sőt olyan is van, aminek a hatása kifejezetten visszacsap. Ezek után pedig a tanító olyan mágiát alkalmaz, amivel visszaszerzi az elhasznált fizikai, szellemi és mágikus energiát.*
~Csodálatos tudomány! Minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban érzem, mennyi mindent tanulhatok még meg.~
*Egészen sokáig folytatják egyhuzamban, majd megint tartanak egy kis szünetet. A tanító is leül és a gnóm is. Kortyol a kulacsából és lassan már kezdi látni az edény alját. Hamarosan el kell látogatnia a partra vagy a főtérre friss vízért. A szünetben egy kicsit gondolkodik, hogy mit fog még ma tenni. A számológép tervei már a fejében vannak, csupán egy-két részlet megvalósításán elmélkedik. Most elfelejti a templomot, a tanítót és észre sem vesz senkit, aki jön vagy megy. Az jár a fejében, hogy milyen óvatosan kell a rudakat beilleszteni a gép belsejébe. Szegezni nem lenne szerencsés, inkább bevágásokat kell készíteni az oldalfalakba és azokba helyezni a rudakat. Utána pedig szorosan rögzíteni kell őket, hogy ne csúszkáljanak és a golyók súlyát is elbírják. A gnóm eltervezi, hogy a súly csökkentése miatt minden számológolyónak a belsejét ki fogja vájni. Eddig csak járatot faragott beléjük, hogy a rúdra majd ráhúzza őket, de ezt az apró lépést kihagyta. Egy ilyen szerkezetet sokáig lehet tökéletesítgetni. Ezeken gondolkodik, amíg a szünetét tölti a padon.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.31 17:22:06, a következő indokkal:
Jelpótlás.
Tanítója elméje igen pallérozott, szó szerint idézi az utolsó mondatot, amivel a szünet előtt befejezte a tanítást. Pontosan onnan folytatják, ahol félbehagyták. Folytatja az elméleti oktatást is, hiszen fontos tudni, mit miért kell csinálni, ismerni kell a dolgok rendszerét. Azt is a gnóm orrára köti, hogy nem szabad elbíznia magát. Már csak hajszálnyi távolság választja el a levegőmágia legfelső ágától és már rengeteg varázslatot is tud, de tudomásul kell vennie, hogy ez egyetlen ág. Ha annak a mestere is, akkor is előtte áll még a többi. A gnóm ugyanis már az elején megmondta, hogy a levegővel akarja kezdeni, de utána majd jön a többi. A mester azt is megmondja, hogy jobb ha először ezen megy végig és a földágat, amit következő célként kijelölt, csak utána hagyja. Sokkal lassabban haladnak, akik kettőt-hármat próbálnak egyszerre és bizony össze is lehet zavarodni.
Sokat foglalkoznak az igék megtanulásával. A mester elismételteti a gnómmal a varázsszavakat egészen addig, amíg meg nem tanulja hibátlanul végigmondani és kiejteni azokat. Nem ír le semmit, de Tikron igyekszik mindent megjegyezni. Jegyzetelésre lesz még idő a későbbiekben is. Szorgalmasan mondogatja az igéket, majd amikor konkrét varázslatokat csinál a tanító, mindent megfigyel. Vannak olyan varázslatok, amik sokkal jobban megterhelik a mágus szervezetét, mint a többi, sőt olyan is van, aminek a hatása kifejezetten visszacsap. Ezek után pedig a tanító olyan mágiát alkalmaz, amivel visszaszerzi az elhasznált fizikai, szellemi és mágikus energiát.*
~Csodálatos tudomány! Minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban érzem, mennyi mindent tanulhatok még meg.~
*Egészen sokáig folytatják egyhuzamban, majd megint tartanak egy kis szünetet. A tanító is leül és a gnóm is. Kortyol a kulacsából és lassan már kezdi látni az edény alját. Hamarosan el kell látogatnia a partra vagy a főtérre friss vízért. A szünetben egy kicsit gondolkodik, hogy mit fog még ma tenni. A számológép tervei már a fejében vannak, csupán egy-két részlet megvalósításán elmélkedik. Most elfelejti a templomot, a tanítót és észre sem vesz senkit, aki jön vagy megy. Az jár a fejében, hogy milyen óvatosan kell a rudakat beilleszteni a gép belsejébe. Szegezni nem lenne szerencsés, inkább bevágásokat kell készíteni az oldalfalakba és azokba helyezni a rudakat. Utána pedig szorosan rögzíteni kell őket, hogy ne csúszkáljanak és a golyók súlyát is elbírják. A gnóm eltervezi, hogy a súly csökkentése miatt minden számológolyónak a belsejét ki fogja vájni. Eddig csak járatot faragott beléjük, hogy a rúdra majd ráhúzza őket, de ezt az apró lépést kihagyta. Egy ilyen szerkezetet sokáig lehet tökéletesítgetni. Ezeken gondolkodik, amíg a szünetét tölti a padon.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.31 17:22:06, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-30 08:13:28
Üzenet elküldve: 2013-12-30 08:13:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Henua Tikron//
*Végül elfogynak a szavak, úgy érzi, hogy egyelőre mindent megbeszéltek, sőt még egy kicsit többet is, mint ő azt várta egy idegennel való első találkozáskor. Henuában egy remek gnómot ismert meg, és hálát adott a napnak, hogy ilyen sokszínű lényekkel hozta eddig össze. Mind más volt eddig, talán a két gnóm volt a legszimpatikusabb számára, és ez érthető is. Igaz, Eralilnak is hálás, hiszen bevette őt az alakuló rendbe, méghozzá magas pozícióba, amit nem várt el, a varázsló mégis megtette neki ezt a szívességet.*
- Nagyon remélem, hogy így lesz Henua. *Replikáz vissza, majd megigazítja a haját, és egy körözést tesz a bokájával, ami kissé elmacskásodott miközben beszélgettek. Henua felpillant és kimenti magát. ~ Talán figyelt minket a tanító? Pont jókor érkezett. ~ Nézi a papot, őt is látta már. Nem emlékszik, hogy Zrekil gnómot ugyanez tanította volna-e, de biztos benne, hogy más gnómmal is látta már. gyanítja, hogy az ő elméjükre van a legjobban ráhangolódva, hiszen a mágiát mindenki máshogy fogadja be. A gnómok például nem misztikumként, ahogy azt Henua is mondta korábban. Természetesen nem fogja feltartani Henuát, így illedelmesen fel is áll, utat engedve a gnómnak.*
- Parancsoljon, kellemes tanulást. *fejezi be mosolyogva, majd nézi a távolodó férfit. Aztán egy nagyobbat sóhajt és elindul a kis zuga felé, hogy a kellemes pihenés után újra visszataláljon ő is a mágia művészetéhez.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.31 17:21:27, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Végül elfogynak a szavak, úgy érzi, hogy egyelőre mindent megbeszéltek, sőt még egy kicsit többet is, mint ő azt várta egy idegennel való első találkozáskor. Henuában egy remek gnómot ismert meg, és hálát adott a napnak, hogy ilyen sokszínű lényekkel hozta eddig össze. Mind más volt eddig, talán a két gnóm volt a legszimpatikusabb számára, és ez érthető is. Igaz, Eralilnak is hálás, hiszen bevette őt az alakuló rendbe, méghozzá magas pozícióba, amit nem várt el, a varázsló mégis megtette neki ezt a szívességet.*
- Nagyon remélem, hogy így lesz Henua. *Replikáz vissza, majd megigazítja a haját, és egy körözést tesz a bokájával, ami kissé elmacskásodott miközben beszélgettek. Henua felpillant és kimenti magát. ~ Talán figyelt minket a tanító? Pont jókor érkezett. ~ Nézi a papot, őt is látta már. Nem emlékszik, hogy Zrekil gnómot ugyanez tanította volna-e, de biztos benne, hogy más gnómmal is látta már. gyanítja, hogy az ő elméjükre van a legjobban ráhangolódva, hiszen a mágiát mindenki máshogy fogadja be. A gnómok például nem misztikumként, ahogy azt Henua is mondta korábban. Természetesen nem fogja feltartani Henuát, így illedelmesen fel is áll, utat engedve a gnómnak.*
- Parancsoljon, kellemes tanulást. *fejezi be mosolyogva, majd nézi a távolodó férfit. Aztán egy nagyobbat sóhajt és elindul a kis zuga felé, hogy a kellemes pihenés után újra visszataláljon ő is a mágia művészetéhez.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.31 17:21:27, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:37:13
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:37:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin elmesélése úgy látszik tetszik a lánynak. Viszont Aokin egy mondatfoszlányra felfigyel és rá is kérdez.*
-Miféle mendemondákat mesélnek a kolostorról. Én ilyenről még nem hallottam.
*Kicsit zavarja Aokint, hogy rosszat mondanak az ő otthonáról. A hangulata a templomhoz érve enyhül. Belépve a hatalmas épületbe ismerős érzés keríti magába. Bár a templom kevésbé díszes mint a kolostor de, ugyan olyan a hangulata. Aokin most már teljesen biztos benne, hogy ide gyakran ellátogat majd. Belépve már majdnem földre is borul megszokásból. Áhítattal sétál végig a sorok között egészen az oltárig. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön arra ez az oltár. De meg is kérdezi.*
-Ez az oltár?
*Aokin elmesélése úgy látszik tetszik a lánynak. Viszont Aokin egy mondatfoszlányra felfigyel és rá is kérdez.*
-Miféle mendemondákat mesélnek a kolostorról. Én ilyenről még nem hallottam.
*Kicsit zavarja Aokint, hogy rosszat mondanak az ő otthonáról. A hangulata a templomhoz érve enyhül. Belépve a hatalmas épületbe ismerős érzés keríti magába. Bár a templom kevésbé díszes mint a kolostor de, ugyan olyan a hangulata. Aokin most már teljesen biztos benne, hogy ide gyakran ellátogat majd. Belépve már majdnem földre is borul megszokásból. Áhítattal sétál végig a sorok között egészen az oltárig. Nem kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön arra ez az oltár. De meg is kérdezi.*
-Ez az oltár?
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-29 21:20:03
Üzenet elküldve: 2013-12-29 21:20:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Nem tart ugyan Vernerrel a törött ujjak gyógyítását felvállaló paphoz, de úgy intézi, hogy tanulás közben sem kerüljön túl messze tőle, nehogy aktuális játékszere szökni próbáljon vagy más butaságra ragadtassa magát. Erisnek egy pillanatnyi lelkifurdalást sem okozna, ha itt, a templomban kellene erőszakos cselekedetekre ragadtatnia magát, de legjobb a megelőzés, és különben is, túl sok lenne a szemtanú. Szerencsére azonban az egyetlen dolog, amit a gnóm felől érzékel, a nem kis mértékű és mennyiségű fájdalom, amibe az ujjak helyretétele kerül. Sajnos ez hamarosan eltompul, hiszen Verner - micsoda meglepetés! - inkább elájul, mint hogy el kelljen viselnie.
A tanító, akit az eredar kifogott, valószínűleg elég jó emberismerő, mert mintha nem bízna a tanítványában. Minden kérdésre nyakatekert, minden gyakorlati hasznot nélkülöző választ ad, így Erisnek hamar elege lesz belőle. Amikor látja, hogy a másik pap végzett Verner kezelésével, szó nélkül faképnél hagyja a tanítót, és megáll a gnóm mellett - vagy inkább felett.*
Jó reggelt, hétalvó, hogy s mint?
A tanító, akit az eredar kifogott, valószínűleg elég jó emberismerő, mert mintha nem bízna a tanítványában. Minden kérdésre nyakatekert, minden gyakorlati hasznot nélkülöző választ ad, így Erisnek hamar elege lesz belőle. Amikor látja, hogy a másik pap végzett Verner kezelésével, szó nélkül faképnél hagyja a tanítót, és megáll a gnóm mellett - vagy inkább felett.*
Jó reggelt, hétalvó, hogy s mint?
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-28 23:28:19
Üzenet elküldve: 2013-12-28 23:28:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A szerzetes végre kijut, Verner ezzel egy időben fellélegzik. Ki nem állhatja az ilyen alakokat, akik azt mondják, hogy valami istent tisztelnek, vagy valami vallás képviseletében vannak itt, aztán mindössze az ingyen szállás része látható ezeknek a dolgoknak. Nyomorult ingyenélő banda! Miután kimorogta magát, elindul keresni egy papot, aki esetleg tudna segíteni a problémájában, és nem is kell sokáig keresgélnie. Hamarosan ráakad egy idős, hosszú szakállú férfire, aki állítja, hogy tud valamit kezdeni az ujjaival. Először lassan a tenyerébe helyezi a gnóm kezét, majd megjegyzi, hogy ez lehet, hogy fájni fog.*
- Nincs valami varázslat, amitől elájulok, és nem érzem? *az első roppanás válasz a kérdésre. Ha van is, a pap nem tervezi alkalmazni. Verner nem is akarja már látni, mit művel a szent ember az ujjaival, helyette elfordul, és igyekszik az oszlopokat nézegetni, miközben minden roppanásra egy hangos nyögés a válasza. Szerencsére alacsony fájdalomküszöbének hála viszonylag gyorsan el is ájul. A papot viszont ez sem hátráltatta a munkában, így mikor a gnóm szépen lassan magához tér, az első dolog, amit tapasztal, hogy ujjai többnyire egyenesek, illetve mindegyikhez hozzá van rögzítve egy szép sima fadarab, így nem nagyon tudja mozgatni őket. Ha nem zavarja meg semmi, még kényelmesen elpihenget a templom padlóján, habár az ujjai talán jobban fájnak, mint valaha, de a pap már úgysincs a közelben, akkor minek kapkodni?*
- Nincs valami varázslat, amitől elájulok, és nem érzem? *az első roppanás válasz a kérdésre. Ha van is, a pap nem tervezi alkalmazni. Verner nem is akarja már látni, mit művel a szent ember az ujjaival, helyette elfordul, és igyekszik az oszlopokat nézegetni, miközben minden roppanásra egy hangos nyögés a válasza. Szerencsére alacsony fájdalomküszöbének hála viszonylag gyorsan el is ájul. A papot viszont ez sem hátráltatta a munkában, így mikor a gnóm szépen lassan magához tér, az első dolog, amit tapasztal, hogy ujjai többnyire egyenesek, illetve mindegyikhez hozzá van rögzítve egy szép sima fadarab, így nem nagyon tudja mozgatni őket. Ha nem zavarja meg semmi, még kényelmesen elpihenget a templom padlóján, habár az ujjai talán jobban fájnak, mint valaha, de a pap már úgysincs a közelben, akkor minek kapkodni?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3852-3871