Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:22:06
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:22:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*A papnövendék egy pillanat alatt elszégyelli magát és így szól.*
- Bocsánat uram soha nem fordult még elő velem ilyen csak még új vagyok itt és kicsit szétszórt lettem izgatottságomba nagyon nagyon sajnálom uram.
*Majd átadja a gyűrűt és még párszor hangoztatja bocsánatát. Ezek után kicsit megijedve tőle és elszégyellve magát tovább állt kicsit eltávolodva előbbi társóságától.*
*A papnövendék egy pillanat alatt elszégyelli magát és így szól.*
- Bocsánat uram soha nem fordult még elő velem ilyen csak még új vagyok itt és kicsit szétszórt lettem izgatottságomba nagyon nagyon sajnálom uram.
*Majd átadja a gyűrűt és még párszor hangoztatja bocsánatát. Ezek után kicsit megijedve tőle és elszégyellve magát tovább állt kicsit eltávolodva előbbi társóságától.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:11:02
Üzenet elküldve: 2013-12-09 21:11:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
"Árva. Szinte biztos, hogy árva. Mi történt a családjával. Vajon volt-e testvére?"
*Annyira elmerül a gondolkodásban, hogy észre sem veszi, hogy a fiú a gyűrűért nyúl. Már csak azt veszi észre, hogy a gyűrű a fú kezében van.*
*Látszik az arcán a hogy rémült. Észre sem veszi, hogy jobb kezével benyúl a talárjába, s rámarkol az ott rejtett tőrére.*
"Hozzányúlt. Mit tegyek?"
*Egy pillanat alatt rájön, hogy egy gyerek van előtte, s hogy egy templomban van.*
-Ő csak egy gyerek. Ő csak egy gyerek. *Mondogatja magában, mint egy imát. Látszik rajta, ahogy enyhül a feszültsége. Bármennyire próbál teljesen megnyugodni, nem megy neki. Ahogy egyre jobban nyugszik meg, annál jobban tud figyelni a fiúra.*
- Dronofall. *Motyogja magában, látszik rajta, hogy a fiú meg lepte.*
- Még nem hallottam róla, de utána nézek. Köszönöm a segítségedet. *Mondta kedvesen a fiúnak.*
"Vajon hol kezdjek neki? Királyságok lexikona? Vagy hol?"
*Látja, hogy a fiú tovább halad a következő asztalhoz, hogy segítségére legyen másoknak. Argus utána lép, s megfogja a fiú vállát, s a fiúhoz képest erős rántással maga felé fordítja.*
- A gyűrűt kérem! *Szól rá a gyermekre.
*A gyermek kezében még mindig ott van a gyűrű, úgy néz ki, hogy elfelejtette visszatenni az asztalra, vagy vissza adni Argusnak.*
"Tolvaj, vagy nem tolvaj? Karg azt mondta, hogy a városban rafinált tolvajok vannak."
*Feszülten várja a fiú reakcióját, hogy eldöntse a tolvaj kérdést.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 21:12:00
"Árva. Szinte biztos, hogy árva. Mi történt a családjával. Vajon volt-e testvére?"
*Annyira elmerül a gondolkodásban, hogy észre sem veszi, hogy a fiú a gyűrűért nyúl. Már csak azt veszi észre, hogy a gyűrű a fú kezében van.*
*Látszik az arcán a hogy rémült. Észre sem veszi, hogy jobb kezével benyúl a talárjába, s rámarkol az ott rejtett tőrére.*
"Hozzányúlt. Mit tegyek?"
*Egy pillanat alatt rájön, hogy egy gyerek van előtte, s hogy egy templomban van.*
-Ő csak egy gyerek. Ő csak egy gyerek. *Mondogatja magában, mint egy imát. Látszik rajta, ahogy enyhül a feszültsége. Bármennyire próbál teljesen megnyugodni, nem megy neki. Ahogy egyre jobban nyugszik meg, annál jobban tud figyelni a fiúra.*
- Dronofall. *Motyogja magában, látszik rajta, hogy a fiú meg lepte.*
- Még nem hallottam róla, de utána nézek. Köszönöm a segítségedet. *Mondta kedvesen a fiúnak.*
"Vajon hol kezdjek neki? Királyságok lexikona? Vagy hol?"
*Látja, hogy a fiú tovább halad a következő asztalhoz, hogy segítségére legyen másoknak. Argus utána lép, s megfogja a fiú vállát, s a fiúhoz képest erős rántással maga felé fordítja.*
- A gyűrűt kérem! *Szól rá a gyermekre.
*A gyermek kezében még mindig ott van a gyűrű, úgy néz ki, hogy elfelejtette visszatenni az asztalra, vagy vissza adni Argusnak.*
"Tolvaj, vagy nem tolvaj? Karg azt mondta, hogy a városban rafinált tolvajok vannak."
*Feszülten várja a fiú reakcióját, hogy eldöntse a tolvaj kérdést.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 21:12:00
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:57:35
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:57:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Nap már a távoli dombvidékkel készül betakarni az immár borostyán sárgává tompult testét, mikor a templom ajtaja kissé bátortalanul kinyílik. A nyíláson betóduló fény, egy fiatal szerzetes árnyékát festi végig a padsorok között.
Egy pillanatnyi habozás után határozott lépés következik, amely apró csillámfelhőt kavar sarujának magasságában. A homokszemcsék a lebukó napfényben utolsó táncra kélnek, majd kihunyva elvesznek a látszólag semmiben, ahogy maga mögött az ajtót bezárja vándorunk. Bizony hosszú zarándokút volt ez Lihanech azúrkék partjaitól, Arthenior magasztos falai közé így koránt sem meglepő a zarándokok oly jó ismert társa, mint az úti por.
Tekintetével lassan végigpásztázza a templomot. Feszületek, kegytárgyak, imaszobrok, gyóntatószék, füstölők és miegyéb.*
~ „…az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót…” ~
*Még egy jó emberismerőnek is csupán halovány grimasz villan át vendégünk arcán, majd elindul a templom belseje felé.*
- Kérlek! Kerülj beljebb, fiatal szerzetes! *Nagy meglepetésére a rendfőnök siet elő az egyik oldalsó helységből, nem burkolt izgalommal.*
- Már vártuk érkezésed! A Zafír Rend nagymestere már értesített eljöveteledről, szívem repes végre ideértél!
- Részemről a megtiszteltetés, Rendfőnök! *Kezeit maga mellé szorítva mélyen meghajol a víz-szolgája.*
- Örülök végre ideértem és nem kevésbé nyűgöz le a déli város szépsége s megannyi csodája! *Miközben szemügyre veszi az idős rendfőnök mimikáit, olyan érzése támad hősünknek a kedves fogadás mögött valami sürgetőbb indíték bújik meg.*
- Mindazonáltal kérem, ne vegye sértésnek, ám az ügy melyben rendünk segítségét kérte, némi halasztással kell megkezdenünk. Az út... *Látható szégyen ül ki arcára.*
- ...többet vett ki belőlem, mint azt hittem. Így a nap további részére megpihennék, ha lehet.
*A templom jelenlegi vezetője, rövid mélázást követően összeszedi gondolatait és arckifejezése visszavált a papokra jellemző, sokszor bálványi ürességre, majd folytatja.*
- Rögvest értesítem a templomszolgákat s kerítünk neked egy szabad templom cellát! *Azzal a rendfőnök sebtében távozik. Ismét egyedül maradva, szemügyre veszi a résztvevőket a templomban.*
Egy pillanatnyi habozás után határozott lépés következik, amely apró csillámfelhőt kavar sarujának magasságában. A homokszemcsék a lebukó napfényben utolsó táncra kélnek, majd kihunyva elvesznek a látszólag semmiben, ahogy maga mögött az ajtót bezárja vándorunk. Bizony hosszú zarándokút volt ez Lihanech azúrkék partjaitól, Arthenior magasztos falai közé így koránt sem meglepő a zarándokok oly jó ismert társa, mint az úti por.
Tekintetével lassan végigpásztázza a templomot. Feszületek, kegytárgyak, imaszobrok, gyóntatószék, füstölők és miegyéb.*
~ „…az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót…” ~
*Még egy jó emberismerőnek is csupán halovány grimasz villan át vendégünk arcán, majd elindul a templom belseje felé.*
- Kérlek! Kerülj beljebb, fiatal szerzetes! *Nagy meglepetésére a rendfőnök siet elő az egyik oldalsó helységből, nem burkolt izgalommal.*
- Már vártuk érkezésed! A Zafír Rend nagymestere már értesített eljöveteledről, szívem repes végre ideértél!
- Részemről a megtiszteltetés, Rendfőnök! *Kezeit maga mellé szorítva mélyen meghajol a víz-szolgája.*
- Örülök végre ideértem és nem kevésbé nyűgöz le a déli város szépsége s megannyi csodája! *Miközben szemügyre veszi az idős rendfőnök mimikáit, olyan érzése támad hősünknek a kedves fogadás mögött valami sürgetőbb indíték bújik meg.*
- Mindazonáltal kérem, ne vegye sértésnek, ám az ügy melyben rendünk segítségét kérte, némi halasztással kell megkezdenünk. Az út... *Látható szégyen ül ki arcára.*
- ...többet vett ki belőlem, mint azt hittem. Így a nap további részére megpihennék, ha lehet.
*A templom jelenlegi vezetője, rövid mélázást követően összeszedi gondolatait és arckifejezése visszavált a papokra jellemző, sokszor bálványi ürességre, majd folytatja.*
- Rögvest értesítem a templomszolgákat s kerítünk neked egy szabad templom cellát! *Azzal a rendfőnök sebtében távozik. Ismét egyedül maradva, szemügyre veszi a résztvevőket a templomban.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:55:54
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:55:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templom kapuján. Szétnéz a hatalmas épületben, megcsodálja e építészeti remekművet, a művészi munkát ami a képekben és a szobrokban rejlik. Valami különleges energia átjárja a a lelkét... Elidőz egy kicsit a rózsaablakok előtt, élvezi ahogy a napfény simogatja a bőrét. De Ő ide határozott céllal érkezett: tanulni szeretne!*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.10 18:44:06, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.10 18:44:06, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:16:55
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:16:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*Kezébe veszi, a gyűrűt nézegeti egy ideig majd így szól.*
- Ragosh atya mesélt egy régi uralkodóról, akinek volt egy mágusa s ő volt az ki a sötétség gyermeke volt. Pók jelkép volt a köpenyén és volt egy vörös drágakő gyűrűje a neve Dronofall volt. De rég múlt és ez biztosan nem az a gyűrű hisz az rég elveszhetett vagy vele temették el. Remélem tetszett ez a kis történet. Kérem, a pénzt tartsa meg hisz magának valószínűséggel nagyobb szüksége lesz rá, mint szerénységemnek. Az elemek vezessék útján tovább és bátran forduljon hozzám, ha segíthetek még.
*Ezzel a kis papnövendék mosollyal az arcán továbbindul a többi ott lévők esetleges megsegítésére.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 20:17:47
*Kezébe veszi, a gyűrűt nézegeti egy ideig majd így szól.*
- Ragosh atya mesélt egy régi uralkodóról, akinek volt egy mágusa s ő volt az ki a sötétség gyermeke volt. Pók jelkép volt a köpenyén és volt egy vörös drágakő gyűrűje a neve Dronofall volt. De rég múlt és ez biztosan nem az a gyűrű hisz az rég elveszhetett vagy vele temették el. Remélem tetszett ez a kis történet. Kérem, a pénzt tartsa meg hisz magának valószínűséggel nagyobb szüksége lesz rá, mint szerénységemnek. Az elemek vezessék útján tovább és bátran forduljon hozzám, ha segíthetek még.
*Ezzel a kis papnövendék mosollyal az arcán továbbindul a többi ott lévők esetleges megsegítésére.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 20:17:47
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:14:12
Üzenet elküldve: 2013-12-09 20:14:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil azzal az eggyel nem tud vitatkozni, hogy bizony viszonylag gyorsan megy neki a tanulás. Nyilván nem olyan gyorsan, mint annak a Napmágusnak, aki már bizonyára tökéletesítette a tudományát, mióta a gnóm eladta neki a tekercset, azonban ahhoz képest, hogy csak sok generációval ezelőtt volt Nap- és Holdmágus a családjukban, átkozottul gyorsan ment. Habár egyik ágat sem sikerült még a végsőkig fejleszteni, viszont a tekercsek tartalmaznak sok olyan varázslatot is, amelyek Zrekilt nem érdeklik. Viszont ha egyszer eljut a toronyba, azt a tekercset, amelyiket megtartotta magának, mindképpen szeretné lemásolni néhány példányban, akár kiegészíteni saját tapasztalataival. Igen, egészen biztosan ezt kell tegye, hiszen ez a tekercs amúgy sem tartalmazza az alapokat. És akár írhatna olyan tekercset is, amely összefoglalja a Nap- és a Holdmágiát, vagy akár... Megint elkalandoztak a gondolatai.*
- Jókor voltam jó helyen, ha éppen nem engem kér fel a főpap, lehetek akármekkora mágus, nem figyelt volna fel rám. Szerencsém volt, hála neked. Ha nem ébresztesz fel, lehet, hogy minden másképpen alakult volna.
*Majd Allyn további szavaira újra nevetnie kell, hiszen eszébe jut, hogy tulajdonképpen rajta több a sérülés jelenleg, hiszen a lány karja visszanőtt, csak Zrekil arcán van ott a karmolás nyoma. Viszont nem tűnik túl mélynek, szóval valószínűleg el fog múlni. Magyarázatként annyit mond nevetés közben:*
- Hát csak nekem lett itt egy karcolás, te megúsztad *majd Allyn válaszára boldogan felel* Dehogy zavarnál. És szívesen tanítalak akár én is.
*Majd nekiáll a varázslatnak, ami legutóbb valahogy elfelejtődött, és ha sikerül (de valójában akkor is, ha nem), akkor leheveredik aludni. Tulajdonképpen egészen másnap reggelig békésen alszik, nagyon lefárasztották a történtek. Nem zavarja sem a papok motoszkálása, sem a betérők beszéde, de még az esetleges fények sem. Az álma is nyugodt most, hogy a lélekkő elpusztult, talán hetek óta most alszik először ilyen mélyen. Viszont reggel, mikor a Nap már közelebb jár a deleléshez, mint a horizonthoz, lassan kinyitja a szemeit, és feltápászkodik. Lassan végiggondolja, hogy vajon tényleg megtörtént-e vele mindaz, amit gondol, majd megtapogatja az arcát, és arra jut, hogy igen. Ezek után már nincs más hátra, ha Allyn is felébredt, akkor idővel indulni kellene a toronyba.*
A varázsló egy Szunnyadó magmahatás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy megérintett fémfegyver testébe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat. Hatása további egy körig tart.
- Jókor voltam jó helyen, ha éppen nem engem kér fel a főpap, lehetek akármekkora mágus, nem figyelt volna fel rám. Szerencsém volt, hála neked. Ha nem ébresztesz fel, lehet, hogy minden másképpen alakult volna.
*Majd Allyn további szavaira újra nevetnie kell, hiszen eszébe jut, hogy tulajdonképpen rajta több a sérülés jelenleg, hiszen a lány karja visszanőtt, csak Zrekil arcán van ott a karmolás nyoma. Viszont nem tűnik túl mélynek, szóval valószínűleg el fog múlni. Magyarázatként annyit mond nevetés közben:*
- Hát csak nekem lett itt egy karcolás, te megúsztad *majd Allyn válaszára boldogan felel* Dehogy zavarnál. És szívesen tanítalak akár én is.
*Majd nekiáll a varázslatnak, ami legutóbb valahogy elfelejtődött, és ha sikerül (de valójában akkor is, ha nem), akkor leheveredik aludni. Tulajdonképpen egészen másnap reggelig békésen alszik, nagyon lefárasztották a történtek. Nem zavarja sem a papok motoszkálása, sem a betérők beszéde, de még az esetleges fények sem. Az álma is nyugodt most, hogy a lélekkő elpusztult, talán hetek óta most alszik először ilyen mélyen. Viszont reggel, mikor a Nap már közelebb jár a deleléshez, mint a horizonthoz, lassan kinyitja a szemeit, és feltápászkodik. Lassan végiggondolja, hogy vajon tényleg megtörtént-e vele mindaz, amit gondol, majd megtapogatja az arcát, és arra jut, hogy igen. Ezek után már nincs más hátra, ha Allyn is felébredt, akkor idővel indulni kellene a toronyba.*
A varázsló egy Szunnyadó magmahatás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy megérintett fémfegyver testébe izzó energiát bujtat el. A fegyver első sebejtésénél a varázs felszabadul és megperzseli az áldozatot. Közepes sérüléseket okozhat. Hatása további egy körig tart.
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 19:38:44
Üzenet elküldve: 2013-12-09 19:38:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
- Mi ez a lárma? *Bosszankodik Argus. Régóta olvassa a hatalmas könyvet, amely nem csak nem csak nagy, de unalmas is. Lassan harmadszorra olvassa át, de még mindig belezavarodik a jelek, szimbólumok, címerek bonyolult rendszerébe. Nem megy olyan könnyen, mint ahogy várta.*
*Felnéz a könyvből, s meglátja a lelkes fiút, aki mindenkinek felajánlja a segítségét. Argus elmosolyodik a lelkesedésén. Már nem dühös, hogy lehetne dühös egy ártatlan gyermekre. Ismét visszatér a könyvéhez.*
"Fontos a szín, forma mind magában, s mind egységben. Pók jelentése: csapdaveszély, behálózás, cselszövés. Ezek mellet ha tűzzel párosul, akkor a háló elégetését jelenti. De egy szó sincs erről a gyűrűről."
*Amikor elér hozzá a fiú, akkor elmosolyodik*
- Fiú! Ha tudsz segíteni, akkor kapsz 10 aranyat. * Argus nagyon magabiztos, hiszen tudja, hogy egy ilyen korú fiatal fiú nem fog tudni segíteni.*
"Lássuk milyen okos. Pár ravasz kérdéssel megizzasztom, aztán kap egy aranyat, s még boldogabb lesz."
- Erről a gyűrűről szeretnék minél többet megtudni. * Mutat az asztalon heverő mélyvörös színű gyűrűre, ami egy pókot ábrázol*
- Honnét származik, kié volt, és hasonló kérdések. Tudsz segíteni?
* Türelmesen várja a fiú válaszát, közben az arcát fürkészi, hogy mennyire szenved a fiú a kérdések megválaszolásával.*
"Vajon próbálkozik, vagy feladja? Vajon mennyire kitartó? Mit keres itt egy ilyen fiatal? Árva lenne?"
- Mi ez a lárma? *Bosszankodik Argus. Régóta olvassa a hatalmas könyvet, amely nem csak nem csak nagy, de unalmas is. Lassan harmadszorra olvassa át, de még mindig belezavarodik a jelek, szimbólumok, címerek bonyolult rendszerébe. Nem megy olyan könnyen, mint ahogy várta.*
*Felnéz a könyvből, s meglátja a lelkes fiút, aki mindenkinek felajánlja a segítségét. Argus elmosolyodik a lelkesedésén. Már nem dühös, hogy lehetne dühös egy ártatlan gyermekre. Ismét visszatér a könyvéhez.*
"Fontos a szín, forma mind magában, s mind egységben. Pók jelentése: csapdaveszély, behálózás, cselszövés. Ezek mellet ha tűzzel párosul, akkor a háló elégetését jelenti. De egy szó sincs erről a gyűrűről."
*Amikor elér hozzá a fiú, akkor elmosolyodik*
- Fiú! Ha tudsz segíteni, akkor kapsz 10 aranyat. * Argus nagyon magabiztos, hiszen tudja, hogy egy ilyen korú fiatal fiú nem fog tudni segíteni.*
"Lássuk milyen okos. Pár ravasz kérdéssel megizzasztom, aztán kap egy aranyat, s még boldogabb lesz."
- Erről a gyűrűről szeretnék minél többet megtudni. * Mutat az asztalon heverő mélyvörös színű gyűrűre, ami egy pókot ábrázol*
- Honnét származik, kié volt, és hasonló kérdések. Tudsz segíteni?
* Türelmesen várja a fiú válaszát, közben az arcát fürkészi, hogy mennyire szenved a fiú a kérdések megválaszolásával.*
"Vajon próbálkozik, vagy feladja? Vajon mennyire kitartó? Mit keres itt egy ilyen fiatal? Árva lenne?"
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:46:53
Üzenet elküldve: 2013-12-09 18:46:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fiatal papnövendék jön, a templom oltára elé letérdel, összerakja kezét és imádkozni kezd.*
~Vizek hatalma köszönöm néked az újabb napot mit adományoztál nekem köszönöm a reggeli kenyeret és vizet. Kérlek agy erőt, hogy tovább szolgálhassalak, megvédelmezhessem az ártatlanokat, tanáccsal láthassam el az eltévelyedetteket.~
*Dolga végeztével a fiatal papnövendék feláll, és körbenéz, hogyan teheti magát hasznossá ezzel elkezdve napi tevékenységét. Meglát, egy idős papot amint sepreget, odasiet hozzá és így szól.*
- Kérem atyám hagy segítsek magának.
*Mikor nyúl a seprűért az idős pap elhúzza a seprűt és így szól.*
- Mindenkinek megvan, a maga teendője ne másét vedd el keresd sajátod.
*Ezek után a fiatal papnövendék körbe sétál, a templomba minden ott tartózkodóktól megkérdve miben nyújthat neki segítséget.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 19:09:01
~Vizek hatalma köszönöm néked az újabb napot mit adományoztál nekem köszönöm a reggeli kenyeret és vizet. Kérlek agy erőt, hogy tovább szolgálhassalak, megvédelmezhessem az ártatlanokat, tanáccsal láthassam el az eltévelyedetteket.~
*Dolga végeztével a fiatal papnövendék feláll, és körbenéz, hogyan teheti magát hasznossá ezzel elkezdve napi tevékenységét. Meglát, egy idős papot amint sepreget, odasiet hozzá és így szól.*
- Kérem atyám hagy segítsek magának.
*Mikor nyúl a seprűért az idős pap elhúzza a seprűt és így szól.*
- Mindenkinek megvan, a maga teendője ne másét vedd el keresd sajátod.
*Ezek után a fiatal papnövendék körbe sétál, a templomba minden ott tartózkodóktól megkérdve miben nyújthat neki segítséget.*
A hozzászólás írója (Rigolhand Hemitar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.09 19:09:01
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 14:33:37
Üzenet elküldve: 2013-12-09 14:33:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Az elmúlt hetek izgalmainak hatása csak most kezd meglátszani a lányon. Eddig nem nagyon volt ideje magával foglalkozni, vagy azzal törődni mennyire kimerült, viszont most minden ilyen érzés egyszerre törik rá. Mintha a világ összes fáradtsága a vállán lenne, mintha minden azt akarná, hogy aludjon és felejtsen. Ez utóbbi viszont lehetetlen az ilyen dolgokat nem lehet csak úgy elfelejteni, megváltoztatták az életét, a gondolkodását, s meghatározzák a jövőbeli tetteit is. Képtelenség lenne ilyen nagy horderejű eseménysorozatot elfeledni. Nem ugyanaz a kis szégyenlős, vagy éppen nagyszájú kereskedőlány, mint pár hete volt. S ha belegondol, hogy minden azzal kezdődött, hogy segíteni akart egy sebesült teremtményen. A vége pedig az lett, hogy pont az a lény segített neki, s védte meg igazán nagy bajoktól. Hát az biztos, hogy egy ilyen történetet senki se hitt volna neki el, ha még élne valakije, de őt még az a tudat sem zavarja, hogy olyan dolgokban volt része, amit senki se hinne el, neki elég, ha ő meg Thaira tudja, hogy így volt. Meg persze ott van a gnóm, aki ugyancsak tudja tanúsítani, hogy nem hazugság semmi, ami megtörtént vele.*
- Igen te különleges vagy! Nem mindenkinek megy ilyen könnyen a tanulás. Nem hiszem, hogy mindenki feltudja fejleszteni a Nap-, és a Holdmágiát olyan magas szintre, mint te, pusztán egy két hét alatt! Azt nem is beleszámolva, hogy min mentünk keresztül közben. Különlegese vagy Zrekil és itt nincs vitának helye! Különben meg, ha nem lennél különleges a kikötő mágusvezetője, se fogadott volna fel tanoncnak, vagy tévedek?
*Annak ellenére, hogy halkan beszél, mégis minden szót magabiztosan és őszintén mond ki. Kicsit elgondolkodik azon, hogy ha a gnóm elmegy tanulni a mágusvezetőhöz, akkor már nem sokáig lehet mellette, ez egy kicsit elszomorítja, nem szeretne ilyen hamar elválni a gnómtól, viszont ha ez történik akkor tényleg nagyon gyorsan kell felejtenie. De gyorsan elhesegeti a gondolatot, nem akar most ezen morfondírozni, inkább megint a beszélgetéssel törődik.*
- Megmondtad és úgy is lett. Pedig volt egy két pillanat, amikor azt hittem, hogy meg fogunk halni. De nagyon örülöl neki, hogy neked lett igazad és ép börrel megúsztuk... Már amennyire ezt lehet annak mondani. Az pedig nagyon valószínű, hogy kerülsz még ilyen helyzetekbe. Gondolom a kikötő vezető mágusának is megvannak a saját kis ügyei.
*Mondja, amíg a férfi elgondolkodik kicsit. Azonban hirtelen egy kérdést tesz fel Allyn-nak, s a lány arcán szinte látni lehet, ahogy az öröm és a meglepettség jelenik meg egy és ugyanazon percben.*
- Ha nem zavarnálak nagyon szívesen. Úgyis szeretnék még tanulni, ha már így belekezdtem a mágiába.
*Bár az indokláson nagyon jól észre lehet venni, hogy nem ez a legfőbb ok, amiért a gnómmal akar tartani, de azért megfelel. Az azonban nem lehet elmondani, hogy Allyn mennyire örült, mikor felajánlotta neki a gnóm ezt a lehetőséget, talán a kis troll ölelésének örült utoljára ennyire. Majd közelebb hajolva közli a férfival, hogy kellene aludnia, mire az csak mosolyog és egy bólintás után válaszol.*
- Elhiszem, téged még jobban, mint engem! Akkor aludj jól Zrekil!
~Ejnye! Meg kellett volna tenned! Most elúszott a lehetőség!~
~Ez van Thaira! Majd ha te vezetsz, azt csinálsz, amit akarsz!~
~Vigyázz, mert szavadon foglak Allyn Kvillon!~
*S kuncog egyet hozzá, ezzel azonban a lány nem törődik, inkáb lefekszik a padra, lehunyja a szemét és fél percen belül már mélyen alszik. Sokkal jobban elfáradt, mint gondolta.*
- Igen te különleges vagy! Nem mindenkinek megy ilyen könnyen a tanulás. Nem hiszem, hogy mindenki feltudja fejleszteni a Nap-, és a Holdmágiát olyan magas szintre, mint te, pusztán egy két hét alatt! Azt nem is beleszámolva, hogy min mentünk keresztül közben. Különlegese vagy Zrekil és itt nincs vitának helye! Különben meg, ha nem lennél különleges a kikötő mágusvezetője, se fogadott volna fel tanoncnak, vagy tévedek?
*Annak ellenére, hogy halkan beszél, mégis minden szót magabiztosan és őszintén mond ki. Kicsit elgondolkodik azon, hogy ha a gnóm elmegy tanulni a mágusvezetőhöz, akkor már nem sokáig lehet mellette, ez egy kicsit elszomorítja, nem szeretne ilyen hamar elválni a gnómtól, viszont ha ez történik akkor tényleg nagyon gyorsan kell felejtenie. De gyorsan elhesegeti a gondolatot, nem akar most ezen morfondírozni, inkább megint a beszélgetéssel törődik.*
- Megmondtad és úgy is lett. Pedig volt egy két pillanat, amikor azt hittem, hogy meg fogunk halni. De nagyon örülöl neki, hogy neked lett igazad és ép börrel megúsztuk... Már amennyire ezt lehet annak mondani. Az pedig nagyon valószínű, hogy kerülsz még ilyen helyzetekbe. Gondolom a kikötő vezető mágusának is megvannak a saját kis ügyei.
*Mondja, amíg a férfi elgondolkodik kicsit. Azonban hirtelen egy kérdést tesz fel Allyn-nak, s a lány arcán szinte látni lehet, ahogy az öröm és a meglepettség jelenik meg egy és ugyanazon percben.*
- Ha nem zavarnálak nagyon szívesen. Úgyis szeretnék még tanulni, ha már így belekezdtem a mágiába.
*Bár az indokláson nagyon jól észre lehet venni, hogy nem ez a legfőbb ok, amiért a gnómmal akar tartani, de azért megfelel. Az azonban nem lehet elmondani, hogy Allyn mennyire örült, mikor felajánlotta neki a gnóm ezt a lehetőséget, talán a kis troll ölelésének örült utoljára ennyire. Majd közelebb hajolva közli a férfival, hogy kellene aludnia, mire az csak mosolyog és egy bólintás után válaszol.*
- Elhiszem, téged még jobban, mint engem! Akkor aludj jól Zrekil!
~Ejnye! Meg kellett volna tenned! Most elúszott a lehetőség!~
~Ez van Thaira! Majd ha te vezetsz, azt csinálsz, amit akarsz!~
~Vigyázz, mert szavadon foglak Allyn Kvillon!~
*S kuncog egyet hozzá, ezzel azonban a lány nem törődik, inkáb lefekszik a padra, lehunyja a szemét és fél percen belül már mélyen alszik. Sokkal jobban elfáradt, mint gondolta.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-09 12:11:10
Üzenet elküldve: 2013-12-09 12:11:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Nos igen, a mozgalmas hetek után jól esik annak tudatában lenni, hogy vége ennek az egésznek, és pihenhetnek. Habár ez sem fog sokáig tartani, hiszen Zrekilnek néhány napon belül úgyis útra kell majd kelnie, hogy eljusson a mágustoronyba, azonban ez még odébb van. Tény, hogy jóval olcsóbban megúszta a dolgot, mint Allyn, mindössze egy egyszerű karmolás éktelenkedik az arcán, azonban rá is ráférne a pihenés. A kis kaland alatt olyan varázslatokat is használt, melyekről nem hitte volna, hogy valaha is képes lesz rájuk. Őszintén szólva ezek nélkül többnyire tehetetlen lett volna hárpiák és a gazdatest ellen (főleg az utóbbi ellen, ha nem sikerül a napkorona, mellyel gyakorlatilag a Napmágia magját zúdította az entitásra). A kar visszanövesztése pedig még neki is teljesen új, azonban most nem is akar ezzel foglalkozni, helyette az jut eszébe, hogy újból bele kéne ültetnie a fegyverébe a szunnyadó magmahatást.*
- Én? Különleges? Csak egy közönséges gnóm, aki megtanult varázsolni az elmúlt hetekben. Elvégre ezért jöttem Artheniorba, hogy varázsolni tanuljak. Azt még nem tudom, hogy fogom elmondani az otthoniaknak, hogy magához vett a kikötő mágusvezetője segédként, és idővel rám szeretné hagyni a tisztjét *valóban, a többi családtaggal miért nem történt ilyesmi? Vagy történt? Ezek lennének a nagy csaták? És mindenki visszatért legfeljebb két évtized múltán... Vajon Zrekil is vissza fog? Könnyedén le tud majd mondani a tisztségről, ha ugyan valaha a kezébe kerül azért, hogy hazamenjen, és megnősüljön? Valóban bűn volna utód nélkül hagyni egy ilyen ígéretes ágat. Mindig ezt mondta nagyapja...*
- Most is megmondtam, hogy nem halunk meg, és nem is haltunk. Viszont ha valóban a kikötő vezetőmágusának segédje leszek, akkor nyilván elmehetek még egy-két ilyen helyre rendet tenni, vagy nagy tetteket végrehajtani *mélázik el kicsit, majd megkérdezi* Te is szeretnél velem jönni vissza a kikötőbe? *a következő szavakra pedig csak mosolyog, és bólint.*
- Hol lennék? Nekem is kelleni fog pihenés, eléggé kifárasztott ez a... szóval minden. *azzal ha a lány aludni készül, akkor megpróbálkozik a varázslattal, majd akár sikerül, akár nem, szépen elhelyezkedik az egyik padon, és álomra hajtja a fejét. Kifárasztotta ez a sok nehéz varázslat, még ha eleinte nem is hitte volna.*
- Én? Különleges? Csak egy közönséges gnóm, aki megtanult varázsolni az elmúlt hetekben. Elvégre ezért jöttem Artheniorba, hogy varázsolni tanuljak. Azt még nem tudom, hogy fogom elmondani az otthoniaknak, hogy magához vett a kikötő mágusvezetője segédként, és idővel rám szeretné hagyni a tisztjét *valóban, a többi családtaggal miért nem történt ilyesmi? Vagy történt? Ezek lennének a nagy csaták? És mindenki visszatért legfeljebb két évtized múltán... Vajon Zrekil is vissza fog? Könnyedén le tud majd mondani a tisztségről, ha ugyan valaha a kezébe kerül azért, hogy hazamenjen, és megnősüljön? Valóban bűn volna utód nélkül hagyni egy ilyen ígéretes ágat. Mindig ezt mondta nagyapja...*
- Most is megmondtam, hogy nem halunk meg, és nem is haltunk. Viszont ha valóban a kikötő vezetőmágusának segédje leszek, akkor nyilván elmehetek még egy-két ilyen helyre rendet tenni, vagy nagy tetteket végrehajtani *mélázik el kicsit, majd megkérdezi* Te is szeretnél velem jönni vissza a kikötőbe? *a következő szavakra pedig csak mosolyog, és bólint.*
- Hol lennék? Nekem is kelleni fog pihenés, eléggé kifárasztott ez a... szóval minden. *azzal ha a lány aludni készül, akkor megpróbálkozik a varázslattal, majd akár sikerül, akár nem, szépen elhelyezkedik az egyik padon, és álomra hajtja a fejét. Kifárasztotta ez a sok nehéz varázslat, még ha eleinte nem is hitte volna.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 22:00:26
Üzenet elküldve: 2013-12-08 22:00:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem gondolta, hogy a mágiának ekkora ereje lehet, hihetetlenül gyorsan rendbe jött hála a két mágusnak. Nagyon örül annak, hogy túlélte még akkor is, ha ez nem látszik arcán. Hiszen a fáradtság teljesen elfedi minden más mimikáját. Mégis, mikor kezébe kapja a tőrt visszatér az igazi Allyn, s csodálattal teszi el. Legalább meg tudja magát védeni, ha legközelebb bajba kerül, vagy nem és megint óriási bajba keveredik. Kicsit elgondolkodik azon, hogy végül is, ha nem találkozott volna a gnómmal, akkor ez az egész nem történt volna meg. Nem lett volna terhére a férfinak, nem vesztette volna el a karját és nem szerett volna bele Zrekil-be. Ez az az érzés, amivel nem tud mit kezdeni. S talán jobban örülne neki, ha nem is lenne, de van és nem lehet elfelejteni, hiszen elég csak ránéznie a gnómra és már érzi is azt a furcsa meleg érzést. Persze ezzel egyetemben nagyon kellemetlen is, mivel esze, s Thaira is azt mondja, hogy nincs értelme így éreznie, de hol az értelem már Allyn-ban, sehol. De nem ez a legfontosabb kérdés, ami fantáziáját mozgatja, hanem a visszanőtt karja. Ez egy igazi csoda, visszakapta azt, amiről azt hitte soha többé nem lesz! És ott van a helyén, olyan mintha semmi sem történt volna, de mégis annyi minden történt az elmúlt hetekben. Találkozott egy sérült gnómmal, körbejárta a várost entitást kergetve, barátkozott trollokkal, elrabolta egy hárpia, megtanult valamilyen szinten varázsolni, elvesztette a karját, s vissza is kapta. Ezek olyan élmények, amiket sosem fog elfelejteni. Az ilyeneket nem merülhetnek feledésbe. Ezután a gondolatmenet után a gnóm kérdez tőle, mire ő megöleli, s suttog egy két szót. Amire a férfi gyorsan válaszol, majd elneveti magát. A lány is kuncog, hiszen ezt nem lehet komolyan venni, megpróbálja erőltetni a hangját és megint megszólalni, ami sikerül is.*
- Nem hiszem, hogy más képes lett volna rá! Te különleges vagy, nem hiába leszel segéd! Aludni meg még nem szeretnék, csak kicsi nyugalom kell.
*Kuncogja Allyn halkan, hogy minél jobban kímélje a torkát. Nem tudja, hogy sikerült a gnómnak ez a varázslat, hiszen biztos nem lehet egyszerű, ráadásul most csinálta először, de nem gondolkodik ezen a fő, hogy sikerült, s nem lesz csonka élete hátralevő részében.*
~Csak az kellett volna! Nem lett volna kellemes kar nélkül élni!~
~Ha Zrekil nem lenne, muszáj lett volna megszoknunk!~
~Vagy nem is kerültünk volna ilyen helyzetbe.~
~Az is lehet, de most gondoljunk arra, ami jó! Ne pedig arra, hogy mi lett volna, ha...~
*Ekkor azonban a gnóm újra megszólal, s Allyn megint elmosolyodik. Tetszik neki az ötlet, együtt kalandozni élete szerelmével, nem ő lenne, ha nem tetszett volna neki.*
- Tényleg nagyon izgalmas volt! Én is várom már a következőt. Biztos ugyanilyen izgalmas lesz. Ha pedig otthagyjuk a fogunk, az ellen mem tehetünk. Nem rajtad fog múlni, én vagyok az élő példa!
*Kicsit közlebb hajol a férfihez, s álát abba a tenyerébe fekteti, amelyik az eredeti még, arcán már csak az őszinte mosoly van. Majd halkan megszólal.*
- Csak úgy alszom, ha tudom, hogy itt leszel... Ugye itt leszel?
~Csókold meg! Na hajrá! Nem fog megölni!~
~Nem! Már abból is baj van, ha azt mondom el, amit érzek! Nem fogom megtenni! Nem itt és nem most! Talán majd egyszer megint megtehetem, de nem én fogom kezdeményezni!~
~Eh, nem vagy normális Allykám! Nem vagy normális!~
*Nyavajog Thaira, de persze Allyn ezzel cseppet sem foglalkozik inkább kérdő arccal várja a gnóm válaszát.*
- Nem hiszem, hogy más képes lett volna rá! Te különleges vagy, nem hiába leszel segéd! Aludni meg még nem szeretnék, csak kicsi nyugalom kell.
*Kuncogja Allyn halkan, hogy minél jobban kímélje a torkát. Nem tudja, hogy sikerült a gnómnak ez a varázslat, hiszen biztos nem lehet egyszerű, ráadásul most csinálta először, de nem gondolkodik ezen a fő, hogy sikerült, s nem lesz csonka élete hátralevő részében.*
~Csak az kellett volna! Nem lett volna kellemes kar nélkül élni!~
~Ha Zrekil nem lenne, muszáj lett volna megszoknunk!~
~Vagy nem is kerültünk volna ilyen helyzetbe.~
~Az is lehet, de most gondoljunk arra, ami jó! Ne pedig arra, hogy mi lett volna, ha...~
*Ekkor azonban a gnóm újra megszólal, s Allyn megint elmosolyodik. Tetszik neki az ötlet, együtt kalandozni élete szerelmével, nem ő lenne, ha nem tetszett volna neki.*
- Tényleg nagyon izgalmas volt! Én is várom már a következőt. Biztos ugyanilyen izgalmas lesz. Ha pedig otthagyjuk a fogunk, az ellen mem tehetünk. Nem rajtad fog múlni, én vagyok az élő példa!
*Kicsit közlebb hajol a férfihez, s álát abba a tenyerébe fekteti, amelyik az eredeti még, arcán már csak az őszinte mosoly van. Majd halkan megszólal.*
- Csak úgy alszom, ha tudom, hogy itt leszel... Ugye itt leszel?
~Csókold meg! Na hajrá! Nem fog megölni!~
~Nem! Már abból is baj van, ha azt mondom el, amit érzek! Nem fogom megtenni! Nem itt és nem most! Talán majd egyszer megint megtehetem, de nem én fogom kezdeményezni!~
~Eh, nem vagy normális Allykám! Nem vagy normális!~
*Nyavajog Thaira, de persze Allyn ezzel cseppet sem foglalkozik inkább kérdő arccal várja a gnóm válaszát.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 21:17:56
Üzenet elküldve: 2013-12-08 21:17:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Allyn nagyjából rendbe jön a két mágusnak hála, mi több, miután végeznek a varázslatokkal, már fel is tud ülni. Zrekil rendkívüli módon megnyugszik ezt látva, hiszen az azt jelenti, hogy a lány valóban fel fog épülni. Ráadásul még a karja is visszanőtt. A gnóm nem bírta volna elviselni, ha Allyn miatta hal meg, vagy marad örökre kar nélkül, elégre ha úgy tetszik, ő rángatta bele ebbe az egészbe. Ha nem találkoznak, akkor a lány jó eséllyel nem is tartózkodott volna a templomban amikor a főpap ellátta őket a megbízással, így legfeljebb Zrekilnek adhatta volna ki a feladatot. Ha már Allynt is minden áron bele akarta vinni a veszélybe, akkor a legkevesebb, amit tehetett érte, hogy megvédi. Ebbe beletartozott az is, amikor kiszabadította a hárpia karmai közül, illetve az is, amikor megverekedett az entitással, és elállította a vérzést. Nem mellesleg még a karjának a visszanövesztése is ilyesmi, bár az már csak gyógyítás, vagy vezeklés, amiért nem tudott időben leszámolni az entitással. Amikor a lány még egy új tőrt is kap, akkor végleg megnyugszik a lelke, hiszen azt ott felejtette a szegénynegyedben, nem volt ideje azzal foglalkozni. Majd a kérdésre először egy ölelés a válasz, majd Allyn még suttog néhány szót.*
- Hát nem szeretnélek feltartani, nyugodtan alhatsz, ha szeretnél. És igazán nincs mit, bárki más megküzdött volna az entitással és visszanövesztette volna a karodat a helyemben *majd a végén kibuggyan belőle a nevetés, hiszen ezt valóban nem lehet komoly ábrázattal elmondani. Tényleg nem hitte volna, hogy elsőre sikerülni fog neki a varászlat, hiszen ilyesmivel még nem próbálkozott eddig. Valójában eddig csak Nap- és Holdvarázslatokat használt, na meg persze a ruháját kitisztító varázslatot, de az viszonylag könnyűnek mondható. Majd a lány visszaül a padra, a gnóm pedig megjegyzi:*
- Igazán izgalmas kaland volt, alig várom a következőt *majd arcára újra kiül a széles vigyor, olyan, amilyen Henua arcára is néha, viszont ezúttal nem neveti el magát.* Ha sok ilyenben lesz részünk, egyszer majd nem jövünk vissza. De az nem rajtam fog múlni *jegyzi meg* Elvégre most is rajtam múlott, és visszajöttünk. És kaptál új kart *teszi hozzá, ez egy olyan feledhetetlen siker számára, sóval egy darabig még fogja emlegetni.*
- Hát nem szeretnélek feltartani, nyugodtan alhatsz, ha szeretnél. És igazán nincs mit, bárki más megküzdött volna az entitással és visszanövesztette volna a karodat a helyemben *majd a végén kibuggyan belőle a nevetés, hiszen ezt valóban nem lehet komoly ábrázattal elmondani. Tényleg nem hitte volna, hogy elsőre sikerülni fog neki a varászlat, hiszen ilyesmivel még nem próbálkozott eddig. Valójában eddig csak Nap- és Holdvarázslatokat használt, na meg persze a ruháját kitisztító varázslatot, de az viszonylag könnyűnek mondható. Majd a lány visszaül a padra, a gnóm pedig megjegyzi:*
- Igazán izgalmas kaland volt, alig várom a következőt *majd arcára újra kiül a széles vigyor, olyan, amilyen Henua arcára is néha, viszont ezúttal nem neveti el magát.* Ha sok ilyenben lesz részünk, egyszer majd nem jövünk vissza. De az nem rajtam fog múlni *jegyzi meg* Elvégre most is rajtam múlott, és visszajöttünk. És kaptál új kart *teszi hozzá, ez egy olyan feledhetetlen siker számára, sóval egy darabig még fogja emlegetni.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:10:36
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:10:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok - Vége//
*Mikor a gnóm elmegy Allyn-nak és Thaira-nak nincs sok ideje gondolkodni. Hiszen nem kell sokat várni, hogy a gnóm visszatérjen a főpappal és egy ismeretlen mágussal együtt. Bár a lány még mindig nem tudja kinyitni a szemeit azt azért valamilyen szinten tudja érzékelni, ami körülötte forog. Az ismeretlen férfi homlokára teszi a kezét, s ezzel párhuzamosan Allyn-t kirázza a hideg. A főpap pedig hasára helyezi kezét, majd egyszerre kezdenek el kántálni.*
~Ez most minek? Nincs is semmi baj, csak fáradtak vagyunk.~
~Igen szerintem is így van! De ők az okosok! Biztos segíteni akarnak, hogy gyorsabban felépüljünk.~
~Te Allyn mi ez a bizsergés a vállunkban?~
~Nem tudom, de elég kellemetlen! Vége lehetne már!~
*Egy perc után a bizsergés kis szúró fájdalommá válik, s mintha Allyn egyre erősebbnek érezné magát. Arca színe lassan visszatér, arcáról a fájdalom vonásai eltűnnek. Végül szemei is felnyílnak, s pillantása az ismeretlen mágusra esik, majd a főpapra, aki néhány bíztató szót szól hozzá. A lány elmosolyodik, majd lassan bólint egyet. Amint a két férfi ellép mellőle lassan megpróbál ülő helyzetbe kerülni. Ami meglepően gyorsan megy.*
~Ezek valami erősítő varázslatot használtak! Sokkal jobban vagyok!~
~Igen ez valószínűleg az volt! De nagyon nagy veszélyben lehettünk, ha két nagy varázslónak kellett az együttes ereje, ahhoz hogy megmentsen minket.~
*Ebben a pillanatban megszólal a főpap, így a lányok most rá figyelnek. A dícséretet hallva Allyn arcára felfut a pír. Őt sosem dícsérték meg semmiért, bár igaz ami igaz részt vett a város megmentésében. De nem érzi magát nagy részesnek benne, sokkal inkább akadályozó tényező volt, mint segítség. Akkor is mikor segíteni akart, valamit akart tenni, akkor is csak hátráltatta a gnómot. Viszont ezt nem említi meg, na meg persze nem is nagyon tudna megszólalni. A pénzt egy hálás tekintet kíséretében fogadja el, s teszi el a batyujába. Mikor pedig a gyönyörű díszes tőr kerül elő és a főpap felé nyújtja eltátja a száját a meglepetéstől, majd halk, erőtlen hangon kinyög valamit.*
- Nagyon köszönöm!
*Ezek után nagy csodálattal teszi el a fegyvert.*
~Na csak lesz egy vágó fegyverünk! Ráadásul milyen egy tőrt kaptunk! Ez kész csoda! Gyönyörű darab!~
~Az bizony! És nagy megtiszteltetés, hogy maga a főpap adta nekünk a tőrt! Nem hiszem, hogy az ilyeneket úgy osztogatja!~
*Ekkor azonban Thaira-nak feltűnik egy nagyon nagy dolog, amit muszáj szóvá tennie *
~Allyn! Allyn! Allyn!~
~Mi van? Mi lett? Valakit megöltek?~
~Nem! Nézd a karunk! Nézd! Megvan! Újra megvan!~
~Tényleg visszanőtt ezt nem hiszem el!~
*S azzal mit sem törődve, hogy a gnóm élete legboldogabb pillantát éli át, elkezdi a frissen kinőtt karját nyomkodni és mozgatni. Olyan mint a másik volt, csak ott van benne az a szúró fájdalom. Biztos csak a pihenés kell neki. De Allyn most felfedezi, hogy mennyire jó, hogy két keze van. S hogy valahogy, valamilyen varázslat hatására kapott egy új kart, ami olyan, mint az eredeti. Csodálkozva nézi a végtagot és ki tudja meddig nézné, ha a főpap meg nem szólalna. Felpillant az atyára, majd halványan mosolyogva bólint egyet felé. Ő is elköszönne, de a hangok képzése még mindig nehézkes művelet. Ekkor a gnóm felé fordul, most megint ketten maradtak, s a férfi tud kérdezni tőle. Allyn elmosolyodik a mondatokon, majd megöleli Zrekil-t, erre két oka is van, az első hogy így nem kell hangosan beszélni, a második pedig a köszönet nyilvánítás gesztusa. Halkan suttog a férfi fülébe, hiszen többre most nem is lenne képes.*
- Rendben vagyok! Sokkal jobban vagyok, csak kell a pihenés! Nagyon köszönöm Zrekil, nagyon köszönöm!
*Mondja, majd fejét a férfi vállára hajtja, s egy fél perc után felemeli és visszaül a padra.*
~Szóval ő varázsolta vissza a karunkat!~
~Sokkal erősebb, mint gondoltam! Nagyon hálásak lehetünk neki!~
*Mikor a gnóm elmegy Allyn-nak és Thaira-nak nincs sok ideje gondolkodni. Hiszen nem kell sokat várni, hogy a gnóm visszatérjen a főpappal és egy ismeretlen mágussal együtt. Bár a lány még mindig nem tudja kinyitni a szemeit azt azért valamilyen szinten tudja érzékelni, ami körülötte forog. Az ismeretlen férfi homlokára teszi a kezét, s ezzel párhuzamosan Allyn-t kirázza a hideg. A főpap pedig hasára helyezi kezét, majd egyszerre kezdenek el kántálni.*
~Ez most minek? Nincs is semmi baj, csak fáradtak vagyunk.~
~Igen szerintem is így van! De ők az okosok! Biztos segíteni akarnak, hogy gyorsabban felépüljünk.~
~Te Allyn mi ez a bizsergés a vállunkban?~
~Nem tudom, de elég kellemetlen! Vége lehetne már!~
*Egy perc után a bizsergés kis szúró fájdalommá válik, s mintha Allyn egyre erősebbnek érezné magát. Arca színe lassan visszatér, arcáról a fájdalom vonásai eltűnnek. Végül szemei is felnyílnak, s pillantása az ismeretlen mágusra esik, majd a főpapra, aki néhány bíztató szót szól hozzá. A lány elmosolyodik, majd lassan bólint egyet. Amint a két férfi ellép mellőle lassan megpróbál ülő helyzetbe kerülni. Ami meglepően gyorsan megy.*
~Ezek valami erősítő varázslatot használtak! Sokkal jobban vagyok!~
~Igen ez valószínűleg az volt! De nagyon nagy veszélyben lehettünk, ha két nagy varázslónak kellett az együttes ereje, ahhoz hogy megmentsen minket.~
*Ebben a pillanatban megszólal a főpap, így a lányok most rá figyelnek. A dícséretet hallva Allyn arcára felfut a pír. Őt sosem dícsérték meg semmiért, bár igaz ami igaz részt vett a város megmentésében. De nem érzi magát nagy részesnek benne, sokkal inkább akadályozó tényező volt, mint segítség. Akkor is mikor segíteni akart, valamit akart tenni, akkor is csak hátráltatta a gnómot. Viszont ezt nem említi meg, na meg persze nem is nagyon tudna megszólalni. A pénzt egy hálás tekintet kíséretében fogadja el, s teszi el a batyujába. Mikor pedig a gyönyörű díszes tőr kerül elő és a főpap felé nyújtja eltátja a száját a meglepetéstől, majd halk, erőtlen hangon kinyög valamit.*
- Nagyon köszönöm!
*Ezek után nagy csodálattal teszi el a fegyvert.*
~Na csak lesz egy vágó fegyverünk! Ráadásul milyen egy tőrt kaptunk! Ez kész csoda! Gyönyörű darab!~
~Az bizony! És nagy megtiszteltetés, hogy maga a főpap adta nekünk a tőrt! Nem hiszem, hogy az ilyeneket úgy osztogatja!~
*Ekkor azonban Thaira-nak feltűnik egy nagyon nagy dolog, amit muszáj szóvá tennie *
~Allyn! Allyn! Allyn!~
~Mi van? Mi lett? Valakit megöltek?~
~Nem! Nézd a karunk! Nézd! Megvan! Újra megvan!~
~Tényleg visszanőtt ezt nem hiszem el!~
*S azzal mit sem törődve, hogy a gnóm élete legboldogabb pillantát éli át, elkezdi a frissen kinőtt karját nyomkodni és mozgatni. Olyan mint a másik volt, csak ott van benne az a szúró fájdalom. Biztos csak a pihenés kell neki. De Allyn most felfedezi, hogy mennyire jó, hogy két keze van. S hogy valahogy, valamilyen varázslat hatására kapott egy új kart, ami olyan, mint az eredeti. Csodálkozva nézi a végtagot és ki tudja meddig nézné, ha a főpap meg nem szólalna. Felpillant az atyára, majd halványan mosolyogva bólint egyet felé. Ő is elköszönne, de a hangok képzése még mindig nehézkes művelet. Ekkor a gnóm felé fordul, most megint ketten maradtak, s a férfi tud kérdezni tőle. Allyn elmosolyodik a mondatokon, majd megöleli Zrekil-t, erre két oka is van, az első hogy így nem kell hangosan beszélni, a második pedig a köszönet nyilvánítás gesztusa. Halkan suttog a férfi fülébe, hiszen többre most nem is lenne képes.*
- Rendben vagyok! Sokkal jobban vagyok, csak kell a pihenés! Nagyon köszönöm Zrekil, nagyon köszönöm!
*Mondja, majd fejét a férfi vállára hajtja, s egy fél perc után felemeli és visszaül a padra.*
~Szóval ő varázsolta vissza a karunkat!~
~Sokkal erősebb, mint gondoltam! Nagyon hálásak lehetünk neki!~
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 14:25:11
Üzenet elküldve: 2013-12-08 14:25:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok - Vége //
*Szerencsére nem kell sokat kiabálnia, rögtön megjelenik a főpap (akinek, mint a másik gnómtól megtudta, Amos Thenior a neve), mellette egy másik öreg mágussal, akiről viszont nem tud semmit. Legalábbis egy darabig ezt hiszi, viszont átkozottul ismerősnek tűnik neki az öreg. Tudja, hogy már látta valahol, viszont jelenleg olyannyira lekötik a gondolatait a körülötte zajló események, hogy képtelen azon elmélkedni, hogy hol. A két öreg egyszerre kezdenek el kántálni, miközben a kezüket Allynra teszik, és közben a lány karja gyorsabban nő vissza, mint ahogy a tekercs írta. Idegességben újra beleolvas, és aszerint azért beletelik némi időbe, mire a kar visszanő, most pedig alig volt egy perc... Nyilván a két nagy erejű mágus varázslata miatt gyorsult fel a folyamat. Eztán remegő kézzel összetekeri a tekercset, közben pedig tudatosul benne, hogy ki az a másik varázstudó Amos Thenior mellett. Pontosan ugyanaz az öreg, akitől azt a tekercset vásárolta, amiben a varázslat volt. A férfi nem más, mint a kikötő mágustornyának idős mágusa. Viszont hogy kerül éppen most ide? Ezen persze nem tud sokat gondolkodni, hiszen a regenerációs varázslat befejeződik, ezért közelebb merészkedik, hogy megnézze, Allyn rendben van-e. Miután a főpap közli, hogy a lánynak már csak egy kis pihenés kell, a gnómnak rettentő nagy kő esik le a szívéről. Majd a főpap szavait hallva egészen zavarba jön, hiszen valóban megmentett egy várost, ugyanakkor nincs hozzászokva a dicséretekhez. A pénzt persze megköszöni, és elteszi, úgyis meg volt szorulva amióta a tekercset megvette. Amikor pedig arra terelődik a szó, hogy a kikötő mágusa szeretne tőle valamit, érdeklődve pillant fel az öregre. Amit hall, az felülmúlja minden elképzelését, tulajdonképpen azt sem tudja, hova legyen örömében. Hogy belőle segéd legyen? Gyorsan rábólint:*
- Inkább enyém a megtiszteltetés, hogy a segédjévé fogad. Természetesen vállalom *majd miután az öreg visszasétál a szobájába, újból Amos Thenior ragadja magához a szót.*
- Igazán semmiség *jegyzi meg, majd mosolyogva hozzáteszi* Remélem. A mielőbbi viszontlátásra! *azzal végre Allynra is tud figyelni, pár szót intézni hozzá.*
- Rendben vagy? *kérdezi* Persze, buta kérdés, de legalább nagyjából. Elvégre működött a varázslatom is, szóval a karodat visszakaptad.
*Szerencsére nem kell sokat kiabálnia, rögtön megjelenik a főpap (akinek, mint a másik gnómtól megtudta, Amos Thenior a neve), mellette egy másik öreg mágussal, akiről viszont nem tud semmit. Legalábbis egy darabig ezt hiszi, viszont átkozottul ismerősnek tűnik neki az öreg. Tudja, hogy már látta valahol, viszont jelenleg olyannyira lekötik a gondolatait a körülötte zajló események, hogy képtelen azon elmélkedni, hogy hol. A két öreg egyszerre kezdenek el kántálni, miközben a kezüket Allynra teszik, és közben a lány karja gyorsabban nő vissza, mint ahogy a tekercs írta. Idegességben újra beleolvas, és aszerint azért beletelik némi időbe, mire a kar visszanő, most pedig alig volt egy perc... Nyilván a két nagy erejű mágus varázslata miatt gyorsult fel a folyamat. Eztán remegő kézzel összetekeri a tekercset, közben pedig tudatosul benne, hogy ki az a másik varázstudó Amos Thenior mellett. Pontosan ugyanaz az öreg, akitől azt a tekercset vásárolta, amiben a varázslat volt. A férfi nem más, mint a kikötő mágustornyának idős mágusa. Viszont hogy kerül éppen most ide? Ezen persze nem tud sokat gondolkodni, hiszen a regenerációs varázslat befejeződik, ezért közelebb merészkedik, hogy megnézze, Allyn rendben van-e. Miután a főpap közli, hogy a lánynak már csak egy kis pihenés kell, a gnómnak rettentő nagy kő esik le a szívéről. Majd a főpap szavait hallva egészen zavarba jön, hiszen valóban megmentett egy várost, ugyanakkor nincs hozzászokva a dicséretekhez. A pénzt persze megköszöni, és elteszi, úgyis meg volt szorulva amióta a tekercset megvette. Amikor pedig arra terelődik a szó, hogy a kikötő mágusa szeretne tőle valamit, érdeklődve pillant fel az öregre. Amit hall, az felülmúlja minden elképzelését, tulajdonképpen azt sem tudja, hova legyen örömében. Hogy belőle segéd legyen? Gyorsan rábólint:*
- Inkább enyém a megtiszteltetés, hogy a segédjévé fogad. Természetesen vállalom *majd miután az öreg visszasétál a szobájába, újból Amos Thenior ragadja magához a szót.*
- Igazán semmiség *jegyzi meg, majd mosolyogva hozzáteszi* Remélem. A mielőbbi viszontlátásra! *azzal végre Allynra is tud figyelni, pár szót intézni hozzá.*
- Rendben vagy? *kérdezi* Persze, buta kérdés, de legalább nagyjából. Elvégre működött a varázslatom is, szóval a karodat visszakaptad.
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:38:30
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:38:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok - Vége //
*Mikor Zrekil szólogatni kezdi a főpapot, az szinte abban a pillanatban jelenik meg a szobáknak az ajtajában egy másik, igen idős mágussal, és már sietnek is oda a gnómhoz. Észrevehet Amos Thenioron egy furcsa dolgot, még pedig hogy mindkét keze vöröses, olyan mintha megégtek volna, s tartásukból is látszik, hogy eléggé nagy fájdalmat hordoznak magukban.*
- Sok vért vesztett, így nem fogja túlélni! *mondja, mintha mindenről tudna, ami így is van rejtélyes módon* Bár nem éppen a gyógyítás a területem, de van pár trükk a tarsolyomban, amivel megmenthetjük! Segítségem is van, így lássunk hozzá!
*Biccent a mellette igyekvő idős, barnás köpenybe burkolt, vélhetően mágus felé. A főpap int Zrekilnek, hogy álljon hátrébb, mire odalépnek Allyn mellé: az egyelőre ismeretlen mágus kezét a félvér homlokára helyezi, Amos Thenior pedig hasára, majd egyszerre elkezdenek kántálni egy igét. E közben Zrekil remek varázsa is megindul - a két mágus általi regenerációs varázslat hatására gyorsabban -, s igazán érdekes látványnak lehet mindenki szemtanúja, ahogy egy gyíkfarok módjára nő vissza egy percen belül Allyn karja, mely semmiben sem különbözik az előzőtől. A két pap eközben vagy fél percig mormolja az igét, mire a hölgy eddigi sápadtas arca kezdi visszanyerni rendes színét, s így hamarosan magához is térhet rendesen.*
- Már csak egy kis pihenés, és rendben is leszel!
*Suttogja a főpap Allyn felé, aki a nagy fáradtságon kívül már csak egy enyhe fájdalmat érezhet visszanőtt karjában. A regenerációs varázslat is sikerrel járt, s a holnapi napon már olyan lesz ez az egész, mintha meg sem történt volna.
Mikor a két férfi megbizonyosodik róla, hogy a hölgy rendben van, akkor mindkettejük feláll, majd Amos Thenior Zrekil és Ally felé fordul.*
- Nem mindennapi cselekedet hajtottatok végre városunkért. A félelmet nem ismerő bátorságotok sikeresen vette az akadályokat, és örömmel jelenthetem, hogy egy időre megmaradnak a Hallgatagok a kis vackukban. *ekkor felemeli égett kezeit* Nekem sem ment épp zökkenőmentesen.. Ti eddig átlagembereknek számítottatok, de most már messze földön ismert lesz a nevetek. Először is szeretném ezt átadni ezt az 1000 érmét neked, Allyn Thaira Kvillon.
*előhúz egy gyönyörű tőrt az egyik zsebéből* Ezt pedig az odaveszett fegyverért.. *majd átnyújtja neki* Ezt az 1000 aranyat pedig neked, Zrekil Losef. Emellett a varázslatok, melyeket alkalmaztál, a mágusvilágnak is feltűntek, ezért is van itt a kikötő mágusvezetője, aki hozzád szeretne szólni pár szót. *ekkor az idős ember megköszörüli torkát, majd rekedtes hangján a gnómhoz fordul, s kezét a vállára helyezi*
- Öreg vagyok én már, fiam.. Az erőm szép lassan elhagy, és szükségem lenne egy olyan feltörekvő tanonca, mint te vagy, aki ki tudna segíteni engem az utolsó éveimben, míg vissza nem vonulok. Zrekil Losef, megtiszteltetés lenne, ha segédemmé fogadhatnálak a kikötőben!
*Ekkor elkezd köhögni, s ha a férfi válaszolt neki, akkor az idős mágus vissza is vonul az egyik szobába.*
- Köszönöm a segítségetek, s ezt a sok áldozatot, melyet hoztatok! További szép életet kívánok nektek.. *ekkor megfordul, s elindul a szoba felé, ám mielőtt belépne, még hátraszól* Bár szerintem hamarosan találkozunk.. *kacsint egyet Zrekil felé, majd eltűnik a szobában*
*Mikor Zrekil szólogatni kezdi a főpapot, az szinte abban a pillanatban jelenik meg a szobáknak az ajtajában egy másik, igen idős mágussal, és már sietnek is oda a gnómhoz. Észrevehet Amos Thenioron egy furcsa dolgot, még pedig hogy mindkét keze vöröses, olyan mintha megégtek volna, s tartásukból is látszik, hogy eléggé nagy fájdalmat hordoznak magukban.*
- Sok vért vesztett, így nem fogja túlélni! *mondja, mintha mindenről tudna, ami így is van rejtélyes módon* Bár nem éppen a gyógyítás a területem, de van pár trükk a tarsolyomban, amivel megmenthetjük! Segítségem is van, így lássunk hozzá!
*Biccent a mellette igyekvő idős, barnás köpenybe burkolt, vélhetően mágus felé. A főpap int Zrekilnek, hogy álljon hátrébb, mire odalépnek Allyn mellé: az egyelőre ismeretlen mágus kezét a félvér homlokára helyezi, Amos Thenior pedig hasára, majd egyszerre elkezdenek kántálni egy igét. E közben Zrekil remek varázsa is megindul - a két mágus általi regenerációs varázslat hatására gyorsabban -, s igazán érdekes látványnak lehet mindenki szemtanúja, ahogy egy gyíkfarok módjára nő vissza egy percen belül Allyn karja, mely semmiben sem különbözik az előzőtől. A két pap eközben vagy fél percig mormolja az igét, mire a hölgy eddigi sápadtas arca kezdi visszanyerni rendes színét, s így hamarosan magához is térhet rendesen.*
- Már csak egy kis pihenés, és rendben is leszel!
*Suttogja a főpap Allyn felé, aki a nagy fáradtságon kívül már csak egy enyhe fájdalmat érezhet visszanőtt karjában. A regenerációs varázslat is sikerrel járt, s a holnapi napon már olyan lesz ez az egész, mintha meg sem történt volna.
Mikor a két férfi megbizonyosodik róla, hogy a hölgy rendben van, akkor mindkettejük feláll, majd Amos Thenior Zrekil és Ally felé fordul.*
- Nem mindennapi cselekedet hajtottatok végre városunkért. A félelmet nem ismerő bátorságotok sikeresen vette az akadályokat, és örömmel jelenthetem, hogy egy időre megmaradnak a Hallgatagok a kis vackukban. *ekkor felemeli égett kezeit* Nekem sem ment épp zökkenőmentesen.. Ti eddig átlagembereknek számítottatok, de most már messze földön ismert lesz a nevetek. Először is szeretném ezt átadni ezt az 1000 érmét neked, Allyn Thaira Kvillon.
*előhúz egy gyönyörű tőrt az egyik zsebéből* Ezt pedig az odaveszett fegyverért.. *majd átnyújtja neki* Ezt az 1000 aranyat pedig neked, Zrekil Losef. Emellett a varázslatok, melyeket alkalmaztál, a mágusvilágnak is feltűntek, ezért is van itt a kikötő mágusvezetője, aki hozzád szeretne szólni pár szót. *ekkor az idős ember megköszörüli torkát, majd rekedtes hangján a gnómhoz fordul, s kezét a vállára helyezi*- Öreg vagyok én már, fiam.. Az erőm szép lassan elhagy, és szükségem lenne egy olyan feltörekvő tanonca, mint te vagy, aki ki tudna segíteni engem az utolsó éveimben, míg vissza nem vonulok. Zrekil Losef, megtiszteltetés lenne, ha segédemmé fogadhatnálak a kikötőben!
*Ekkor elkezd köhögni, s ha a férfi válaszolt neki, akkor az idős mágus vissza is vonul az egyik szobába.*
- Köszönöm a segítségetek, s ezt a sok áldozatot, melyet hoztatok! További szép életet kívánok nektek.. *ekkor megfordul, s elindul a szoba felé, ám mielőtt belépne, még hátraszól* Bár szerintem hamarosan találkozunk.. *kacsint egyet Zrekil felé, majd eltűnik a szobában*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 00:00:18
Üzenet elküldve: 2013-12-08 00:00:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Argus megáll az ajtó előtt. Nem félelemből, hanem inkább megszokásból. Majd óvatosan belép a templomba. Az idős pap hamar észreveszi, s egyből jön elé.*
- Üdvözlöm atyám! * Köszönti őt Argus.*
- Üdvölek gyermekem! *A pap hangja kellemes, és megnyugtató.* - Már vártalak. Előkészítettem neked az újabb olvasnivalót. Elkísérlek az asztalhoz.
- Köszönöm szépen.
"Vajon mindenkivel ilyen kedves? Miért ilyen kedves velem?"
- Miért segít nekem atyám? * érdeklődik Argus.
- Ez a dolgom. Mi azért vagyunk, hogy segítsük azokat, akik betérnek ide. *Olyan egyszerűséggel mondja, mint ha ez természetes lenne. Megérkeznek az asztalhoz. Azt asztalon egyetlen egy hatalmas könyv pihen. Argus leül, s elkezdi elolvasni a könyvet.*
- Üdvözlöm atyám! * Köszönti őt Argus.*
- Üdvölek gyermekem! *A pap hangja kellemes, és megnyugtató.* - Már vártalak. Előkészítettem neked az újabb olvasnivalót. Elkísérlek az asztalhoz.
- Köszönöm szépen.
"Vajon mindenkivel ilyen kedves? Miért ilyen kedves velem?"
- Miért segít nekem atyám? * érdeklődik Argus.
- Ez a dolgom. Mi azért vagyunk, hogy segítsük azokat, akik betérnek ide. *Olyan egyszerűséggel mondja, mint ha ez természetes lenne. Megérkeznek az asztalhoz. Azt asztalon egyetlen egy hatalmas könyv pihen. Argus leül, s elkezdi elolvasni a könyvet.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-07 23:10:31
Üzenet elküldve: 2013-12-07 23:10:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Annak ellenére, hogy most járta meg a halál szélét és hogy írtózatos kínokkal küszköd Allyn teljesen nyugodt. Végül is csak két lehetősége van, vagy megmenekül és felépül, már amennyire tud, vagy meghal. Ezt pedig elfogadta nem kell idegeskednie, nincs rá oka, na jó van, hiszen Thaira ugyanúgy idegesen hadar a fejében, szinte követni se tudja, amit a belső hangja mond neki. Meg persze nem is nagyon akarja lefoglalja az, hogy ne ordítson a fájdalomtól, amit a vállához szorított kalapács okoz neki. A kérdésre nem kap választ, viszont az, hogy a gnóm megindul vele vissza a templomba tudatja Allyn-nal azt amire kíváncsi volt. Akkor csak elpusztult a lélekkő. Zrekil megtette, megmentette a várost. S most őt próbálja megvédeni a haláltól.*
~Szép gesztus! Nem mondom, most örülök neki, hogy olyan kedvességi betegségben szenved, mint te!~
~Nem hagyna cserben, ő mondta, hogy abban bízunk meg legjobban, akivel sokmindent átéltünk. Mi is megpróbáltunk volna neki segíteni, legalábbis én biztos, azok után a szörnyűségek után, akkor is megtenném, ha nem szeretném ennyire.~
~A te kedvességed! Még mindig undorító! Jobb, ha tudod, hogy rosszul vagyok tőled!~
~Furcsa, hogy ugyanúgy tudunk beszélni, mintha minden rendben lenne! Közben pedig érzem, ahogy a testem kínlódik! Borzalmas!~
~Tényleg nem minden napi jelenség!~
*Mondja Thaira egykedvűen, ezek után Allyn megint szóváteszi a gnómnak, amit érez, s az csak úgy, mint legutóbb, rá se hederít. Bár most ez megérthető, hiszen fontosabb dolga is van, koncentrálnia kell. Hiszen azért Allyn még úgy sem könnyű, hogy ilyen nagyon vékony. Viszont nem is azért mondta ezt, mert választ vár. Egyszerűen csak annyi oka volt, hogy közelinek érezte megint a halált és ezzel a szóval akart távozni. De szerencsére Thaira és az ő lelki ereje elég ahhoz, hogy eszméletüknél maradjanak.*
~Meg tudjuk csinálni! Életben maradunk!~
~Hajrá Thaira! Úgy mint régen! Harcoljunk közös erővel! Menni fog!~
*Nem is erőlködnek hiába, hiszen a gnóm elérte a templomkertet, onnan pedig nem kell sok, hogy a templomba jussanak. A lépcső előtt megáll a férfi, vesz egy-két mély levegőt, s nekiveselkedik a lépcsőknek.*
~Most mutasd meg mennyire vagy erős, te agyament gnóm!~
~Ne csúfold! Látod, hogy mit tesz miattunk!~
~Nem sértésnek szántam! Az máshogy hangzott volna!~
*Igerültködik Thaira, mikor felérnek a gnóm leteszi őket, majd kinyitja az ajtót és bevonszolja a lányt a templomba. Allyn kicsit elgondolkodik azon, hogy vajon, ha kinyitná szemét mit látna. Csodálkozó szemeket, vagy senkit sem, vagy sajnálkozó arcokat? Nem tudja, de nem is bírja még mindig kinyit a szemét. Teljesen elment az ereje, pedig tartalékolt vele, ahogy tudott. Ekkor érzi, hogy a férfi valahova felfekteti. Biztosan egy padra, nem mozdul csak némán fekszik.*
- Biztos!
*Hallatszik gyengén a hangja, de szemei még mindig csukva vannak. Hallja, ahogy Zrekil kitekeri a tekercset és elkezd mormogni, persze semmit sem ért belőle, de ez nem is zavarja. Bízik a férfiben, s tudja, hogy akármit tesz is, az nem végzödhet rosszul. Legalábbis, most biztos benne, hogy ez így lesz. Maga sem tudja miért, de tudja. A következő mondatra alig észrevehetően bólint egyet. Akkor se tudna elmenni, ha akarna, de nem is akar. Hallja, ahogy a gnóm feláll és elsiet, még a hangját is fel tudja fedezni, ahogy a főpapért kiált.*
~Minek ordítozik ez? Nem dől össze a templom!~
~Szerintem csak ideges! És különben is be kell számolni a főpapnak a küldetésről.~
~Ez igaz, de akkor se kellene így ordítozni!~
~Ne nyavajogja már Thaira! Esküszöm rosszabb vagy, mint mikor az entitással beszélgettél!~
~Ez nem volt vicces! Gonosz vagy! Csak izgulok, hogy mi lesz, te meg leszídsz! Köszönöm!~
*Ekkor persze Allyn elnézést kér, s mind a ketten igyekszenek megnyugodni, bár fogalmuk sincs, mit csinált velük a gnóm, vagy hogy most hol van, de ennek ellenére teljesen biztonsában érzik magukat. Nagy kő esett le a szívükről most, hogy a lélekkő nem létezik többé.*
*Annak ellenére, hogy most járta meg a halál szélét és hogy írtózatos kínokkal küszköd Allyn teljesen nyugodt. Végül is csak két lehetősége van, vagy megmenekül és felépül, már amennyire tud, vagy meghal. Ezt pedig elfogadta nem kell idegeskednie, nincs rá oka, na jó van, hiszen Thaira ugyanúgy idegesen hadar a fejében, szinte követni se tudja, amit a belső hangja mond neki. Meg persze nem is nagyon akarja lefoglalja az, hogy ne ordítson a fájdalomtól, amit a vállához szorított kalapács okoz neki. A kérdésre nem kap választ, viszont az, hogy a gnóm megindul vele vissza a templomba tudatja Allyn-nal azt amire kíváncsi volt. Akkor csak elpusztult a lélekkő. Zrekil megtette, megmentette a várost. S most őt próbálja megvédeni a haláltól.*
~Szép gesztus! Nem mondom, most örülök neki, hogy olyan kedvességi betegségben szenved, mint te!~
~Nem hagyna cserben, ő mondta, hogy abban bízunk meg legjobban, akivel sokmindent átéltünk. Mi is megpróbáltunk volna neki segíteni, legalábbis én biztos, azok után a szörnyűségek után, akkor is megtenném, ha nem szeretném ennyire.~
~A te kedvességed! Még mindig undorító! Jobb, ha tudod, hogy rosszul vagyok tőled!~
~Furcsa, hogy ugyanúgy tudunk beszélni, mintha minden rendben lenne! Közben pedig érzem, ahogy a testem kínlódik! Borzalmas!~
~Tényleg nem minden napi jelenség!~
*Mondja Thaira egykedvűen, ezek után Allyn megint szóváteszi a gnómnak, amit érez, s az csak úgy, mint legutóbb, rá se hederít. Bár most ez megérthető, hiszen fontosabb dolga is van, koncentrálnia kell. Hiszen azért Allyn még úgy sem könnyű, hogy ilyen nagyon vékony. Viszont nem is azért mondta ezt, mert választ vár. Egyszerűen csak annyi oka volt, hogy közelinek érezte megint a halált és ezzel a szóval akart távozni. De szerencsére Thaira és az ő lelki ereje elég ahhoz, hogy eszméletüknél maradjanak.*
~Meg tudjuk csinálni! Életben maradunk!~
~Hajrá Thaira! Úgy mint régen! Harcoljunk közös erővel! Menni fog!~
*Nem is erőlködnek hiába, hiszen a gnóm elérte a templomkertet, onnan pedig nem kell sok, hogy a templomba jussanak. A lépcső előtt megáll a férfi, vesz egy-két mély levegőt, s nekiveselkedik a lépcsőknek.*
~Most mutasd meg mennyire vagy erős, te agyament gnóm!~
~Ne csúfold! Látod, hogy mit tesz miattunk!~
~Nem sértésnek szántam! Az máshogy hangzott volna!~
*Igerültködik Thaira, mikor felérnek a gnóm leteszi őket, majd kinyitja az ajtót és bevonszolja a lányt a templomba. Allyn kicsit elgondolkodik azon, hogy vajon, ha kinyitná szemét mit látna. Csodálkozó szemeket, vagy senkit sem, vagy sajnálkozó arcokat? Nem tudja, de nem is bírja még mindig kinyit a szemét. Teljesen elment az ereje, pedig tartalékolt vele, ahogy tudott. Ekkor érzi, hogy a férfi valahova felfekteti. Biztosan egy padra, nem mozdul csak némán fekszik.*
- Biztos!
*Hallatszik gyengén a hangja, de szemei még mindig csukva vannak. Hallja, ahogy Zrekil kitekeri a tekercset és elkezd mormogni, persze semmit sem ért belőle, de ez nem is zavarja. Bízik a férfiben, s tudja, hogy akármit tesz is, az nem végzödhet rosszul. Legalábbis, most biztos benne, hogy ez így lesz. Maga sem tudja miért, de tudja. A következő mondatra alig észrevehetően bólint egyet. Akkor se tudna elmenni, ha akarna, de nem is akar. Hallja, ahogy a gnóm feláll és elsiet, még a hangját is fel tudja fedezni, ahogy a főpapért kiált.*
~Minek ordítozik ez? Nem dől össze a templom!~
~Szerintem csak ideges! És különben is be kell számolni a főpapnak a küldetésről.~
~Ez igaz, de akkor se kellene így ordítozni!~
~Ne nyavajogja már Thaira! Esküszöm rosszabb vagy, mint mikor az entitással beszélgettél!~
~Ez nem volt vicces! Gonosz vagy! Csak izgulok, hogy mi lesz, te meg leszídsz! Köszönöm!~
*Ekkor persze Allyn elnézést kér, s mind a ketten igyekszenek megnyugodni, bár fogalmuk sincs, mit csinált velük a gnóm, vagy hogy most hol van, de ennek ellenére teljesen biztonsában érzik magukat. Nagy kő esett le a szívükről most, hogy a lélekkő nem létezik többé.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-07 22:25:32
Üzenet elküldve: 2013-12-07 22:25:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil egyre jobban kétségbe van esve. Tulajdonképpen nem tudja, hogy a kalapácsos trükk rendesen elállította-r a vérzést, habár régi történetekben hallott ilyeneket, még nagyapjától, hogy úgy állították el a vérzést, hogy kardok lapját nyomták a sebnek, miután tűzön felhevítették, és ez valóban működött is, legalábbis amennyire akkor meg tudta állapítani. Most azonban egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti, méghozzá az, hogy nem fogják bírni a lábai a templomig. Az a legkevesebb, hogy a varázslatok kicsit lefárasztották, azonban Allyn még a karja nélkül sem bizonyul túl könnyűnek. Elvégre a gnóm nagyjából másfél méter, és nincs éppen jó erőben, Allyn még nála is magasabb, és habár viszonylag sovány, lehet, hogy Zrekilnek még magát is nehezére esne alapból elvonszolni a templomig. Szerencsére ha a szegénynegyed széléig eljutnak, onnantól már alig néhány száz méter, és a templom biztonságos falai között találhatják magukat. Közben Allyn megmaradt levegőjét arra használja, hogy ismét közölje, hogy szereti a gnómot. Zrekil viszont nem áll meg magyarázkodni, meg minden, most a legkevésbé sincs erre ideje, ereje meg még annyira sem. A templomkertbe érve a lépcső előtt vesz néhány mélyebb levegőt, majd nekivág a végső megpróbáltatásnak: fel kell vigye mindkettőjüket a lépcsőn. Sikerül ugyan felvergődnie, azonban ott kénytelen letegye egy kicsit a lányt, majd lihegve belökni a templom ajtaját, végül pedig bevonszolni. Úgy érzi, ha újra a hátára venné, akkor azonnal összerogynának a lábai. Miután nagyjából a templom közepéig eljut (jelenleg nem tud törődni azzal, hogy kik vannak ott, vagy hogy merre van a főpap, lefoglalja a töprengés, és hogy ne ájuljon el), felfekteti Allynt az egyik padra, majd bőszen elkezd kutakodni a tekercsei között. Végül megtalálja amit keres, azonnal letekeri, amíg el nem jut a megfelelő varázslathoz, majd ismét megszólal:*
- Ilyet még sosem csináltam, nem tudom, sikerülni fog-e *majd megkezdi a ráolvasást. Ezúttal direkt jól jön, hogy Allyn sebe nincs bekötve. Miután befejezte a varázslatot, megérinti a lányt, és mivel tisztában van vele, hogy egy darabig úgysem tudná megmondani, hogy sikerült-e a varázslat, inkább még annyit mond:*
- Talán sikerült, most maradj, azonnal hozok segítséget *azzal ismét ugyanaz a gnóm lesz, mint hetekkel ezelőtt, amikor még Konjának kellett segítséget hoznia.*
- Főpap! Főpaaap! *ha bármilyen egyéb papba ütközne, azonnal közli vele, hogy szüksége van a főpapra, élet-halál kérdés.*
A varázsló egy Gyík ereje nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa megérintett személy elvesztett végtagja visszanő, a folyamat 3 körig tart.
*Zrekil egyre jobban kétségbe van esve. Tulajdonképpen nem tudja, hogy a kalapácsos trükk rendesen elállította-r a vérzést, habár régi történetekben hallott ilyeneket, még nagyapjától, hogy úgy állították el a vérzést, hogy kardok lapját nyomták a sebnek, miután tűzön felhevítették, és ez valóban működött is, legalábbis amennyire akkor meg tudta állapítani. Most azonban egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti, méghozzá az, hogy nem fogják bírni a lábai a templomig. Az a legkevesebb, hogy a varázslatok kicsit lefárasztották, azonban Allyn még a karja nélkül sem bizonyul túl könnyűnek. Elvégre a gnóm nagyjából másfél méter, és nincs éppen jó erőben, Allyn még nála is magasabb, és habár viszonylag sovány, lehet, hogy Zrekilnek még magát is nehezére esne alapból elvonszolni a templomig. Szerencsére ha a szegénynegyed széléig eljutnak, onnantól már alig néhány száz méter, és a templom biztonságos falai között találhatják magukat. Közben Allyn megmaradt levegőjét arra használja, hogy ismét közölje, hogy szereti a gnómot. Zrekil viszont nem áll meg magyarázkodni, meg minden, most a legkevésbé sincs erre ideje, ereje meg még annyira sem. A templomkertbe érve a lépcső előtt vesz néhány mélyebb levegőt, majd nekivág a végső megpróbáltatásnak: fel kell vigye mindkettőjüket a lépcsőn. Sikerül ugyan felvergődnie, azonban ott kénytelen letegye egy kicsit a lányt, majd lihegve belökni a templom ajtaját, végül pedig bevonszolni. Úgy érzi, ha újra a hátára venné, akkor azonnal összerogynának a lábai. Miután nagyjából a templom közepéig eljut (jelenleg nem tud törődni azzal, hogy kik vannak ott, vagy hogy merre van a főpap, lefoglalja a töprengés, és hogy ne ájuljon el), felfekteti Allynt az egyik padra, majd bőszen elkezd kutakodni a tekercsei között. Végül megtalálja amit keres, azonnal letekeri, amíg el nem jut a megfelelő varázslathoz, majd ismét megszólal:*
- Ilyet még sosem csináltam, nem tudom, sikerülni fog-e *majd megkezdi a ráolvasást. Ezúttal direkt jól jön, hogy Allyn sebe nincs bekötve. Miután befejezte a varázslatot, megérinti a lányt, és mivel tisztában van vele, hogy egy darabig úgysem tudná megmondani, hogy sikerült-e a varázslat, inkább még annyit mond:*
- Talán sikerült, most maradj, azonnal hozok segítséget *azzal ismét ugyanaz a gnóm lesz, mint hetekkel ezelőtt, amikor még Konjának kellett segítséget hoznia.*
- Főpap! Főpaaap! *ha bármilyen egyéb papba ütközne, azonnal közli vele, hogy szüksége van a főpapra, élet-halál kérdés.*
A varázsló egy Gyík ereje nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa megérintett személy elvesztett végtagja visszanő, a folyamat 3 körig tart.
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-07 01:13:58
Üzenet elküldve: 2013-12-07 01:13:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Szinte beesik az ajtón. Látszik rajta, hogy hosszú volt az út idáig, s mennyire kimerült. Hiába pihent útközben, most mégis olyan, mint akit napok óta üldöznek. Pórbál kiegyensúlyozottnak látszódni, de nem megy neki. Ide - oda kapkodja a fejét. Keres valamit a földön.*
"Nyolc lépés egyenesen, majd balra. 12 lépés előre az ajtóig."
- Mi? *Meglepődik, mint aki soha életében nem látott volna falat.*
"Itt kéne lennie az ajtónak." *Körbe néz. Alig két méterre tőle megtalálja az ajtót, amelyet keresett. Alig, hogy elindul felé, az idős pap, aki a napokba segített neki megszólítja. El akarja zavarni, hogy most nem ér rá, de az idős pap a zsebébe nyúl, s egy gyűrűt vesz elő, s a férfi kezébe rakja, majd összezárja Argus újait.*
- Köszönöm. * Leheli halkan a férfi.*
- Nem tudja, mennyire hálás vagyok. *Az idő pap, csak elmosolyodik, s mielőtt visszaindul a munkájához, csak annyit mond: Tudtam, hogy visszajön érte. Argus mereven nézi a gyűrűt a kezében, s elindul kifelé. Meg van, amit keresett. Végre pihenhet.*
"Nyolc lépés egyenesen, majd balra. 12 lépés előre az ajtóig."
- Mi? *Meglepődik, mint aki soha életében nem látott volna falat.*
"Itt kéne lennie az ajtónak." *Körbe néz. Alig két méterre tőle megtalálja az ajtót, amelyet keresett. Alig, hogy elindul felé, az idős pap, aki a napokba segített neki megszólítja. El akarja zavarni, hogy most nem ér rá, de az idős pap a zsebébe nyúl, s egy gyűrűt vesz elő, s a férfi kezébe rakja, majd összezárja Argus újait.*
- Köszönöm. * Leheli halkan a férfi.*
- Nem tudja, mennyire hálás vagyok. *Az idő pap, csak elmosolyodik, s mielőtt visszaindul a munkájához, csak annyit mond: Tudtam, hogy visszajön érte. Argus mereven nézi a gyűrűt a kezében, s elindul kifelé. Meg van, amit keresett. Végre pihenhet.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-06 08:27:47
Üzenet elküldve: 2013-12-06 08:27:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Megáll az ajtó előtt.*
"Nappal és éjjel, mint két külön világ. Ugyan azon az útvonalon jöttem ide, ahogy tegnap távoztam, de minden más lett. A Holdudvarban látszódott a Hold, de nem ő világította meg. Az erdő sem olyan rémisztő nappal. A folyópart is tele van emberekkel, nem olyan nyugodt mint tegnap."
*Óvatos léptekkel lép be a kapun, mint aki attól fél, hogy elnyeli a föld. Odasétál az oltárhoz, s elkezdi nézni, mint aki megakarja fejteni a titkát.*
*Kicsivel később meglát egy ismerős arcot, az idős papot. Egyből siet hozzá*
-Üdvözletem Tisztelendő Atyám! Ismét a segítségét kérném. Ugyan arról lenne szó, mint tegnap. * Az idős pap elmosolyodik. Int, hogy menjen vele a fiú. Elkíséri a tegnapi asztalhoz, az asztalon három kupacban tekercsek vannak. Közel egy tucat tekercs a jobb oldalon, 3 a bal oldalon, s 1 darab tekercs az asztal túlsó felén.*
-Nekem?* Kérdezi félénken a férfi. A pap csak némán bólint, s tovább megy. Argus leül, s nyúl az első tekercsért.*
"Honnét tudta? Figyelt tegnap? A rendszerezést is megcsinálta. Miért?"
*Elkezdi olvasni az első tekercset.*
"Nappal és éjjel, mint két külön világ. Ugyan azon az útvonalon jöttem ide, ahogy tegnap távoztam, de minden más lett. A Holdudvarban látszódott a Hold, de nem ő világította meg. Az erdő sem olyan rémisztő nappal. A folyópart is tele van emberekkel, nem olyan nyugodt mint tegnap."
*Óvatos léptekkel lép be a kapun, mint aki attól fél, hogy elnyeli a föld. Odasétál az oltárhoz, s elkezdi nézni, mint aki megakarja fejteni a titkát.*
*Kicsivel később meglát egy ismerős arcot, az idős papot. Egyből siet hozzá*
-Üdvözletem Tisztelendő Atyám! Ismét a segítségét kérném. Ugyan arról lenne szó, mint tegnap. * Az idős pap elmosolyodik. Int, hogy menjen vele a fiú. Elkíséri a tegnapi asztalhoz, az asztalon három kupacban tekercsek vannak. Közel egy tucat tekercs a jobb oldalon, 3 a bal oldalon, s 1 darab tekercs az asztal túlsó felén.*
-Nekem?* Kérdezi félénken a férfi. A pap csak némán bólint, s tovább megy. Argus leül, s nyúl az első tekercsért.*
"Honnét tudta? Figyelt tegnap? A rendszerezést is megcsinálta. Miért?"
*Elkezdi olvasni az első tekercset.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870