Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 10:07:11
Üzenet elküldve: 2013-11-10 10:07:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*A Thaira- val folytatott veszekedés után talál egy függőt, amit meg is mutat Zrekil- nek, bár belső hangja szerint inkább meg kellene tartania. Viszont Allyn nem nagyon érti minek tartsa meg. Szép, meg minden, de felesleges. Mikor pedig a gnóm int, hogy tegye el Thaira diadalmasan megszólal.*
~Na mit mondtam? El kell rakni! Én voltam az okosabb!~
~Meg az ostobább! Azért kell elrakni, hogy megmutathassuk a főpapnak! Nem hogy a miénk legyen!~
~De, de, de... Ez nem ér! Nekem kellene az a függő!~
~Mégis mi a jó égnek?~
~Eladni! Ennyire nem lehetsz eszement!~
~Nem azt mondtad, hogy tetszik?~
~De, viszont ha lehet belőle pénzt csinálni, akkor az nem érdekes, hogy nekem tetszik-e.~
*Miután pedig ezt elintézték, Allyn még visszamegy a ládákhoz, kicsit nézelődik még. De mivel gyorsan megunja és mivel meglátja, hogy Zrekil a lépcső felé megy, ezért ott hagyja a ládákat és utána megy. A férfi tapogatja a lépcső fokokat, meg a falat, utána pedig a harangot nézi, Allyn pedig értetlen arcal bámulja. Nem nagyon érti mit csinál, ahogy Thaira sem, aki ennek hangot is ad.*
~Ez meg mit keres?~
~Fogalmam sincs. Bár a főpap mondott valami olyat, hogy a legfölső lépcsőfok után nem érzett semmit. Lehet, hogy azt akarja megnézni.~
~Hát én nem érzek semmi! De várj valami mászik a hátunkon!~
~Nem szabad megmozdulni!~
*Allyn megfagy, majd mikor Xini meglejenik a vállán fúj egyet, viszont a gyík kinyitja a kis száját, ami azt jelenti, hogy mindjárt hangosan kezd el sziszegni. Erre Allyn gyorsan odakap, s befogja a pici szájat, majd mutatóujját saját szája elé emelve jelzi, hogy "Csend legyen, különben visszakerülsz a táskába!", így a gyík csendben is marad, s meg se mozdul.*
~Mondtam már, hogy nyúzzuk meg!~
~Thaira, hagyd békén Xini-t! Nem tehet róla, nem tudta, hogy nem szabad beszélni!~
~Figyelhetne jobban! De ha te mondod, ha miatta bukunk le nem az én hibám lesz!~
*Mondja Thaira, azzal már nem is fordít különösebb figyelmet a gyíkra, inkább Hallgatagokon elmélkedik. Allyn pedig kérdőn néz Zrekil- re, amint az kutakodik, közben pedig maga is körbe néz, háta talál valamit.*
*A Thaira- val folytatott veszekedés után talál egy függőt, amit meg is mutat Zrekil- nek, bár belső hangja szerint inkább meg kellene tartania. Viszont Allyn nem nagyon érti minek tartsa meg. Szép, meg minden, de felesleges. Mikor pedig a gnóm int, hogy tegye el Thaira diadalmasan megszólal.*
~Na mit mondtam? El kell rakni! Én voltam az okosabb!~
~Meg az ostobább! Azért kell elrakni, hogy megmutathassuk a főpapnak! Nem hogy a miénk legyen!~
~De, de, de... Ez nem ér! Nekem kellene az a függő!~
~Mégis mi a jó égnek?~
~Eladni! Ennyire nem lehetsz eszement!~
~Nem azt mondtad, hogy tetszik?~
~De, viszont ha lehet belőle pénzt csinálni, akkor az nem érdekes, hogy nekem tetszik-e.~
*Miután pedig ezt elintézték, Allyn még visszamegy a ládákhoz, kicsit nézelődik még. De mivel gyorsan megunja és mivel meglátja, hogy Zrekil a lépcső felé megy, ezért ott hagyja a ládákat és utána megy. A férfi tapogatja a lépcső fokokat, meg a falat, utána pedig a harangot nézi, Allyn pedig értetlen arcal bámulja. Nem nagyon érti mit csinál, ahogy Thaira sem, aki ennek hangot is ad.*
~Ez meg mit keres?~
~Fogalmam sincs. Bár a főpap mondott valami olyat, hogy a legfölső lépcsőfok után nem érzett semmit. Lehet, hogy azt akarja megnézni.~
~Hát én nem érzek semmi! De várj valami mászik a hátunkon!~
~Nem szabad megmozdulni!~
*Allyn megfagy, majd mikor Xini meglejenik a vállán fúj egyet, viszont a gyík kinyitja a kis száját, ami azt jelenti, hogy mindjárt hangosan kezd el sziszegni. Erre Allyn gyorsan odakap, s befogja a pici szájat, majd mutatóujját saját szája elé emelve jelzi, hogy "Csend legyen, különben visszakerülsz a táskába!", így a gyík csendben is marad, s meg se mozdul.*
~Mondtam már, hogy nyúzzuk meg!~
~Thaira, hagyd békén Xini-t! Nem tehet róla, nem tudta, hogy nem szabad beszélni!~
~Figyelhetne jobban! De ha te mondod, ha miatta bukunk le nem az én hibám lesz!~
*Mondja Thaira, azzal már nem is fordít különösebb figyelmet a gyíkra, inkább Hallgatagokon elmélkedik. Allyn pedig kérdőn néz Zrekil- re, amint az kutakodik, közben pedig maga is körbe néz, háta talál valamit.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 09:38:17
Üzenet elküldve: 2013-11-10 09:38:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil közben alig hisz a szemének, amikor talál egy másik Napmágiáról szóló tekercset. Fogalma sincs, hogy ezt miért hozták ide, így ki is nyitja, és elkezdi olvasni. Illetve kezdené, ha nem lenne olyan cikornyás betűkkel írva... Így komolyan figyelnie kell, hogy egyik-másik hurkot el ne tévessze, és nehogy butaságot olvasson ki egy amúgy értelmes szóból, vagy értelmes dolgot egy butaságból. Nagyjából úgy veszi észre, hogy megegyezik az előző tekerccsel, csak mintha egy kicsivel hosszabb lenne. Igen, ahogy egyre inkább kitekeri, bizonyossá válik, hogy több olyan dolog is akad benne, ami az eddigi tekercsben nem volt benne. Főleg a végén talál még olyan varázslatokat, amelyek sokkal erősebbnek bizonyulnak az eddigieknél. Fogalma sincs, ezt a párat vajon miért hagyták ki a másik tekercsből, mindenesetre összetekeri, és azt is elrakja a batyujába, ami mellesleg kezd már megtelni a sok tekerccsel. Úgy látszik, ő választotta a jó oldalt, hiszen az itteni ládácskák mind tekerccsel vannak teletömve, viszont ezek közül igencsak kevés szól olyasmiről, ami Zrkeilt érinti. Talált már kettőt a Holdmágiáról is, így nincs oka panaszra, csak szerinte aránytalanul sok tekercs foglalkozik a levegőmágiával, habár ez érthető, hiszen ez a levegő városa. Ekkor azonban újból megjelenik a lány, ezúttal egy függővel. A gnóm végül is erről sem tudja eldönteni, viszont a szemében ez már inkább tűnik fontosnak, mint egy kulacs. Annyi reakciót mutat, hogy megvonja a vállát, és int Allynnak, hogy tegye el, biztos, ami biztos. Közben ő maga kicsit elgondolkozik rajta, hogy mit is mondott a főpap pontosan. 'Amikor átlépem az utolsó lépcsőfokot...' Valami ilyesmi lehetett, csak ez eddig nem tudatosult igazán Zrekilben (biztosan a bevarrt szájú emberek rész elvonta a figyelmét), éppen ezért most ezt a hibát korrigálandón óvatosan kisétál a harang alól, és a lépcső környékén kezd el keresgélni. Végigsimítja az utolsó néhány lépcsőfokot, a falakat is végignézi, sőt, még felfelé is pillant, hátha a harangon vagy a plafonon van valami. Ezenkívül még igyekszik olyasmiket felidézni, amik fontosak lehetnek, például: a harangtoronyba csak papok mehetnek. Akkor mégis hogy a fenébe jutott be oda többször a Hallgatag? Senki nem próbálta tartóztatni?*
*Zrekil közben alig hisz a szemének, amikor talál egy másik Napmágiáról szóló tekercset. Fogalma sincs, hogy ezt miért hozták ide, így ki is nyitja, és elkezdi olvasni. Illetve kezdené, ha nem lenne olyan cikornyás betűkkel írva... Így komolyan figyelnie kell, hogy egyik-másik hurkot el ne tévessze, és nehogy butaságot olvasson ki egy amúgy értelmes szóból, vagy értelmes dolgot egy butaságból. Nagyjából úgy veszi észre, hogy megegyezik az előző tekerccsel, csak mintha egy kicsivel hosszabb lenne. Igen, ahogy egyre inkább kitekeri, bizonyossá válik, hogy több olyan dolog is akad benne, ami az eddigi tekercsben nem volt benne. Főleg a végén talál még olyan varázslatokat, amelyek sokkal erősebbnek bizonyulnak az eddigieknél. Fogalma sincs, ezt a párat vajon miért hagyták ki a másik tekercsből, mindenesetre összetekeri, és azt is elrakja a batyujába, ami mellesleg kezd már megtelni a sok tekerccsel. Úgy látszik, ő választotta a jó oldalt, hiszen az itteni ládácskák mind tekerccsel vannak teletömve, viszont ezek közül igencsak kevés szól olyasmiről, ami Zrkeilt érinti. Talált már kettőt a Holdmágiáról is, így nincs oka panaszra, csak szerinte aránytalanul sok tekercs foglalkozik a levegőmágiával, habár ez érthető, hiszen ez a levegő városa. Ekkor azonban újból megjelenik a lány, ezúttal egy függővel. A gnóm végül is erről sem tudja eldönteni, viszont a szemében ez már inkább tűnik fontosnak, mint egy kulacs. Annyi reakciót mutat, hogy megvonja a vállát, és int Allynnak, hogy tegye el, biztos, ami biztos. Közben ő maga kicsit elgondolkozik rajta, hogy mit is mondott a főpap pontosan. 'Amikor átlépem az utolsó lépcsőfokot...' Valami ilyesmi lehetett, csak ez eddig nem tudatosult igazán Zrekilben (biztosan a bevarrt szájú emberek rész elvonta a figyelmét), éppen ezért most ezt a hibát korrigálandón óvatosan kisétál a harang alól, és a lépcső környékén kezd el keresgélni. Végigsimítja az utolsó néhány lépcsőfokot, a falakat is végignézi, sőt, még felfelé is pillant, hátha a harangon vagy a plafonon van valami. Ezenkívül még igyekszik olyasmiket felidézni, amik fontosak lehetnek, például: a harangtoronyba csak papok mehetnek. Akkor mégis hogy a fenébe jutott be oda többször a Hallgatag? Senki nem próbálta tartóztatni?*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:45:39
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:45:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Csendben kell maradni! Csendben kell maradni! Valószínűleg mind a lány, mind a gnóm fejében ez forog. Bár ahogy Allyn ismeri Zrekil-t, ez neki szörnyen nehéz lehet, hiszen nagyon szeret beszélni. Viszont neki nem nehéz, ő megszokta, hogyan kell hosszú órákon át némának lenni, persze, ha Thaira lenne uralmon, neki is gondot okozna a csendben lét. Most is állandó jelleggel beszél, ami igen zavaró, mert vannak olyan esetek, mikor Allyn azt hiszi hangosan válaszol Thaira- nak, s ilyenkor először a gnómra pillant ijedt tekintettel, aztán pedig hátra, hogy a bevarrt szájú követi-e őket. Egyre zavaróbb a nagy csend, de mivel semelyikük sem tudja mire képes, egy ilyen eszementeket összefogó testvériség tagja, így jobb ha csendben maradnak. Mikor felérnek a harang toronyba, s körbe nézett, valamint elintézte Thaira- val a harang megkondítás ügyét, az első amire gondol az, hogy csak ne kövesse őket az a Hallgatag. Bár bízik benne, hogy a főpap feltartja, amíg vissza nem térnek, de attól még ideges, hogy mi van, ha nem sikerül neki. Bele se mer gondolni mi lenne, ha a bevarrt szájú feljön.*
~Szerintem egy perc múlva találkoznánk a mamával!~
~Akármennyire is szeretem, még nem akarok vele találkozni! Nem úgy képzelem el a halálom, hogy egy harangtoronyban öl meg egy ilyen Hallgatag, bár szerintem a bevarrt szájú őrült helyesebb megfogalmazás!~
~Igaz az jobban áll nekik! Na, de dologra Allyn kutakodjunk!~
~Kezdem is!~
*S ezután a beszélgetés után nekilát a ládák átnézésének. Semmi különöset sem talál, csak egy kulacsot. Viszot mikor odaviszi a férfihez, az egy darabig gondolkodó arcot vág majd legyint egyet.*
~Szerintem bele se akar gondolni, hogy a Hallgatagé lehet.~
~Én sem akarok bele gondolni,mit gondolsz miért két ujjal fogom a szílyat?~
~Mert kényes vagy! A szellemekre, én vagyok az egyetlen, aki nem undorodik tőlük?!~
~Nem vagyok kényes! És azért csak te nem undorodsz tőlük, mert egy kicsit nálad sincsenk rendben az agykerekek!~
*Megint kialakult egy kis testvéri piszkálódás, ami ez elkövetkező négy láda átkutatásáig tart. Allyn még mindig nem talál semmit. Egy két régi tekercs, gyertya tartók, valami furcsa szagú növények (ezeket bizos elégetni szokták, esetleg gyógyítani lehetne használni) meg van ott még egy csomó vázaszerűség. Szóval semmi különös, Allyn már az ötödik ládát nézi át, mikor talál egy függöt.*
~De jól néz ki! Rakd el! Az ilyet nem lehet itt hagyni!~
~De, ha a Hallgatagé? Meg kellene mutatni Zrekil- nek is nem?~
~Akkor mutasd meg neki és hagyj kiesni a kezedből egy ilyen különleges tárgyat! Nem azt mondom, hogy eladnám mert nagyon szép, de azért örülnék, ha a tulajdomonban lenne!~
~Nem, a templomból nem illik lopni. Oda nézz, itt ékszer bemutató van! Egy régi gyűrű! Eléggé el van kopva, nem hiszem, hogy bármire is lehetne használni, de ki tudja. Akkor ezt szépen megmutatjuk Zrekil- nek!~
*S Thaira egyet nem értését, hallgatva megy oda megint a férfihez, bár reménykedik benne, hogy megint visszaküldi. Nem akar ő valami olyat találni, ami közvetlenül kapcsolódhat a Hallgataghoz.*
*Csendben kell maradni! Csendben kell maradni! Valószínűleg mind a lány, mind a gnóm fejében ez forog. Bár ahogy Allyn ismeri Zrekil-t, ez neki szörnyen nehéz lehet, hiszen nagyon szeret beszélni. Viszont neki nem nehéz, ő megszokta, hogyan kell hosszú órákon át némának lenni, persze, ha Thaira lenne uralmon, neki is gondot okozna a csendben lét. Most is állandó jelleggel beszél, ami igen zavaró, mert vannak olyan esetek, mikor Allyn azt hiszi hangosan válaszol Thaira- nak, s ilyenkor először a gnómra pillant ijedt tekintettel, aztán pedig hátra, hogy a bevarrt szájú követi-e őket. Egyre zavaróbb a nagy csend, de mivel semelyikük sem tudja mire képes, egy ilyen eszementeket összefogó testvériség tagja, így jobb ha csendben maradnak. Mikor felérnek a harang toronyba, s körbe nézett, valamint elintézte Thaira- val a harang megkondítás ügyét, az első amire gondol az, hogy csak ne kövesse őket az a Hallgatag. Bár bízik benne, hogy a főpap feltartja, amíg vissza nem térnek, de attól még ideges, hogy mi van, ha nem sikerül neki. Bele se mer gondolni mi lenne, ha a bevarrt szájú feljön.*
~Szerintem egy perc múlva találkoznánk a mamával!~
~Akármennyire is szeretem, még nem akarok vele találkozni! Nem úgy képzelem el a halálom, hogy egy harangtoronyban öl meg egy ilyen Hallgatag, bár szerintem a bevarrt szájú őrült helyesebb megfogalmazás!~
~Igaz az jobban áll nekik! Na, de dologra Allyn kutakodjunk!~
~Kezdem is!~
*S ezután a beszélgetés után nekilát a ládák átnézésének. Semmi különöset sem talál, csak egy kulacsot. Viszot mikor odaviszi a férfihez, az egy darabig gondolkodó arcot vág majd legyint egyet.*
~Szerintem bele se akar gondolni, hogy a Hallgatagé lehet.~
~Én sem akarok bele gondolni,mit gondolsz miért két ujjal fogom a szílyat?~
~Mert kényes vagy! A szellemekre, én vagyok az egyetlen, aki nem undorodik tőlük?!~
~Nem vagyok kényes! És azért csak te nem undorodsz tőlük, mert egy kicsit nálad sincsenk rendben az agykerekek!~
*Megint kialakult egy kis testvéri piszkálódás, ami ez elkövetkező négy láda átkutatásáig tart. Allyn még mindig nem talál semmit. Egy két régi tekercs, gyertya tartók, valami furcsa szagú növények (ezeket bizos elégetni szokták, esetleg gyógyítani lehetne használni) meg van ott még egy csomó vázaszerűség. Szóval semmi különös, Allyn már az ötödik ládát nézi át, mikor talál egy függöt.*
~De jól néz ki! Rakd el! Az ilyet nem lehet itt hagyni!~
~De, ha a Hallgatagé? Meg kellene mutatni Zrekil- nek is nem?~
~Akkor mutasd meg neki és hagyj kiesni a kezedből egy ilyen különleges tárgyat! Nem azt mondom, hogy eladnám mert nagyon szép, de azért örülnék, ha a tulajdomonban lenne!~
~Nem, a templomból nem illik lopni. Oda nézz, itt ékszer bemutató van! Egy régi gyűrű! Eléggé el van kopva, nem hiszem, hogy bármire is lehetne használni, de ki tudja. Akkor ezt szépen megmutatjuk Zrekil- nek!~
*S Thaira egyet nem értését, hallgatva megy oda megint a férfihez, bár reménykedik benne, hogy megint visszaküldi. Nem akar ő valami olyat találni, ami közvetlenül kapcsolódhat a Hallgataghoz.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-10 07:51:34
Üzenet elküldve: 2013-11-10 07:51:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Igazán kínkeserves dolog sokáig csendben lenni. Mivel a Hallgatag képességeivel nincsenek teljesen tisztában, így jó eséllyel egyikük sem mer megszólalni, habár Zrekilnek ez komoly megpróbáltatás, hiszen ő már hozzászokott ahhoz, hogy beszéljen. Mi több, imád beszélni, így elég kellemetlennek érzi ezt a helyzetet, hogy a legkisebb nesz nélkül kellene haladniuk. Szerencsére legalább annyit elértek, hogy a Hallgatag nem követte őket, amíg felértek, és talán még most sem indult el a nyomukban. Bár ha a főpapnak esze van, akkor biztosan rajta tartja a szemét, elvégre ki tudja, hogy mikor indulna fel egyébként csak úgy a harangtoronyba? A férfi állítása szerint a Hallgatag gyakran járt fel a harangtoronyba, így akár lehetséges, hogy most is támad egy hirtelen ötlete, és feljön. Miért ne lehetne? Hát... itt jön a képbe a főpap, aki remélhetőleg rajta tartja a szemét, de úgy, hogy a Hallgatag tudja is. Ha egy kis rejtekhelyről figyelné, akkor a bevarrt szájú ugyanúgy feljönne, viszont ha tud róla, hogy a főpap a közelben van, akkor nem fog ilyesmivel próbálkozni. Felérve pedig van esélyük felmérni, hogy itt van rengeteg láda, ami használhatatlan ócskaságokkal van tele. A gnóm gépiesen dolgozik a kutatás közben: ha tekercset talál, azt megnézi, hogy mágiáról szól-e, és amennyiben igen, úgy berakja a batyujába. Az egyéb tárgyakat meg aszerint vizsgálja, hogy szerinte lehet-e köze egy bevarrt szájú őrült testvériségéhez, vagy átkos istenéhez. Sajnos a válasz legtöbb esetben nem, így tulajdonképpen néhány öreg tekercsen kívül semmi nem jut a birtokába. Ekkor Allyn jelenik meg egy kulaccsal a kezében, mire Zrekil egy darabig gondolkodó arcot vág, majd bólint, és int, hogy tegye vissza. Mindezt úgy lehet lefordítani, hogy 'Igen, érdekes, de szerintem nem ezt keressük, legjobb lenne, ha visszatennéd', valójában olyasmit jelent, hogy 'Vidd a közelemből! Bele se merek gondolni, kié volt ez' . Persze lehetséges hogy ezt keresik, de mégis, azért kicsit undorító egy kulacshoz hozzáérni azok után, hogy a Hallgatag ki tudja milyen módon ivott belőle. Nem, ebből Zrekil nem kér, akkor inkább folytatja a kutatást a következő dobozzal, és reméli, hogy abban meg nem fog valamiféle ételmaradékra akadni, amit ugyanaz a férfi felejtett itt.*
*Igazán kínkeserves dolog sokáig csendben lenni. Mivel a Hallgatag képességeivel nincsenek teljesen tisztában, így jó eséllyel egyikük sem mer megszólalni, habár Zrekilnek ez komoly megpróbáltatás, hiszen ő már hozzászokott ahhoz, hogy beszéljen. Mi több, imád beszélni, így elég kellemetlennek érzi ezt a helyzetet, hogy a legkisebb nesz nélkül kellene haladniuk. Szerencsére legalább annyit elértek, hogy a Hallgatag nem követte őket, amíg felértek, és talán még most sem indult el a nyomukban. Bár ha a főpapnak esze van, akkor biztosan rajta tartja a szemét, elvégre ki tudja, hogy mikor indulna fel egyébként csak úgy a harangtoronyba? A férfi állítása szerint a Hallgatag gyakran járt fel a harangtoronyba, így akár lehetséges, hogy most is támad egy hirtelen ötlete, és feljön. Miért ne lehetne? Hát... itt jön a képbe a főpap, aki remélhetőleg rajta tartja a szemét, de úgy, hogy a Hallgatag tudja is. Ha egy kis rejtekhelyről figyelné, akkor a bevarrt szájú ugyanúgy feljönne, viszont ha tud róla, hogy a főpap a közelben van, akkor nem fog ilyesmivel próbálkozni. Felérve pedig van esélyük felmérni, hogy itt van rengeteg láda, ami használhatatlan ócskaságokkal van tele. A gnóm gépiesen dolgozik a kutatás közben: ha tekercset talál, azt megnézi, hogy mágiáról szól-e, és amennyiben igen, úgy berakja a batyujába. Az egyéb tárgyakat meg aszerint vizsgálja, hogy szerinte lehet-e köze egy bevarrt szájú őrült testvériségéhez, vagy átkos istenéhez. Sajnos a válasz legtöbb esetben nem, így tulajdonképpen néhány öreg tekercsen kívül semmi nem jut a birtokába. Ekkor Allyn jelenik meg egy kulaccsal a kezében, mire Zrekil egy darabig gondolkodó arcot vág, majd bólint, és int, hogy tegye vissza. Mindezt úgy lehet lefordítani, hogy 'Igen, érdekes, de szerintem nem ezt keressük, legjobb lenne, ha visszatennéd', valójában olyasmit jelent, hogy 'Vidd a közelemből! Bele se merek gondolni, kié volt ez' . Persze lehetséges hogy ezt keresik, de mégis, azért kicsit undorító egy kulacshoz hozzáérni azok után, hogy a Hallgatag ki tudja milyen módon ivott belőle. Nem, ebből Zrekil nem kér, akkor inkább folytatja a kutatást a következő dobozzal, és reméli, hogy abban meg nem fog valamiféle ételmaradékra akadni, amit ugyanaz a férfi felejtett itt.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:21:59
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Az már biztos, hogy legjobban a Hallgatagokkal kapcsolatban az fog bennük megmaradni, hogy be van varrva a szájuk, Allyn- nak nem is kell megkérdeznie egyszerűen érzi, hogy ez a tény a gnómot is megrémítette, bár azt nem tudja, hogy pontosan mi, de a száj bevarrással kapcsolatos az biztos. Mikor a férfi kedvesen mosolyog Allyn- ra ő egy kicsit megnyugszik, s még midnig furcsálja, hogy elég csak látnia, hogy a másik mosolyog és máris biztonságban érzi magá és elfelejti a gondjait, egy darabig. Hiszen a főpap tovább mondja a mondókáját, amire figyelni kell. Zrekil persze nem jött ki a szokásos, viccelődős állapotából, hiszen sikerül egy mosolyt csalnia Allyn arcára, mikor a sírról tesz egy megjegyzést, viszont nem sokáig beszélhetnek erről, hiszen a főpap egy intéssel eltűnteti a kék füstöt, s nekik megint hallgatniuk kell, felvenniük az álcát, a küldetésük sikere érdekében, hiszen, ha a Hallgatag észre veszi őket, akkor... Akkor arra inkább ne is gondoljunk, mi lenne, ha észre venné őket. Majd egy igen csak jól sikerül színjáték után elindulnak a harangtorony felé. S szerencséjükre nem veszi őket észre a Hallgatag. Mikor már a torony lépcsőin mennek felfelé, kicsit megnyugszik, de nem nagyon még mindig ideges, hiszen mi lesz, ha amint a főpap békén hagyja, az az elmebeteg ember feljön a toronyba. Hát legrosszabb esetben meghalnak.*
~Van annál rosszabb is! Vagyis hallottam rosszabbról is!~
~Igen?! És mégis mi lenne az a rosszabb?~
~Valami eredar, vagy mi. Azt mondják valamilyen démonok és hogy a velük való találkozás rosszabb, mint a halál. Azt mondják, hogy úgy meg tudnak kínozni, hogy már könyörögnél a halálért!~
~Ezt meg hol hallottad?~
~Az egyik vásáron, ha jól emlékszem te éppen az igazak álmát aludtad!~
~Lehet, az gyakran megesik, ha kereskedsz! De te is tudod, hogy nem vagyok odaáig a kereskedésért, minek figyeljek akkor?~
~Hogy ilyeneket hallj!~
*Éppen ezen vitatkoznak, mikor felérnek a haranghoz. Allyn nem lepődik meg, hogy nem érez semmit, elvégre nem mágus, hogy értsen az ilyenekhez. Mikor felér először a dobozkon fut végig a tekintete, s tudatosul benne, hogy olyan szag van itt, mint egy borospincében, vagy egy ősöreg padláson. Aztán pedig feje fölé pillant, s meglátja a nagy harangot. Még életében látott harangot, ez pedig egy igen méretes darab.*
~Kondítsuk meg! Kondítsuk meg! Vajon milyen hangos lehet! Na, Allyn kondítsuk meg, kérlek!~
~Felejtsd el! Még kis zajt se szabad csinálnunk nem, hogy akkorát, mint amekkorára ez az igen nagy harang képes! Szóval, ne is gondolj rá, hogy meg akarod szólaltatni.~
*Mután Allyn kioktatta Thaira-t, Zrekil példáját követve ő is nekilát átnézni néhány dobozt. Van itt belőlük egy kettő, biztos ide hozzák a papok azt, amire lent már nincs szükségük.*
~Nem hiszem, hogy bármit is itt hagyott volna, vagy elrejtett volna. Nem úgy nézett, ki mint, aki bármit is elfelejt, vagy ilyen könnyen felfedezhető helyre rak.~
~A legjobban akkor tudsz elrejteni dolgokat, ha szem előtt hagyod! Akkor az esetek többségében nem találja meg senki.~
~Ez most úgy hangzott, mint mikor apa oktatott ki, ha valamit elrontottunk!~
~Nem annak szántam. Megnyugodhatsz!~
*Mondja miközben tovább vizsgálja a dobozokat. De egyenlőre nem talál semmi különöset. Viszont a harmadik ládában talál egy kis kulacs vizet (legalább is arra következtet, hogy víz, mert szaga az nincs), de ezt nem találja olyan furcsának, elvégre a Hallgatag is iszik, valahogyan. Ennek ellenére odaviszi a gnómhoz, s felé nyújtja. Mutatva, hogy ez minden amit talált. Egy egyszerű vizes kulacs, semmi több.*
*Az már biztos, hogy legjobban a Hallgatagokkal kapcsolatban az fog bennük megmaradni, hogy be van varrva a szájuk, Allyn- nak nem is kell megkérdeznie egyszerűen érzi, hogy ez a tény a gnómot is megrémítette, bár azt nem tudja, hogy pontosan mi, de a száj bevarrással kapcsolatos az biztos. Mikor a férfi kedvesen mosolyog Allyn- ra ő egy kicsit megnyugszik, s még midnig furcsálja, hogy elég csak látnia, hogy a másik mosolyog és máris biztonságban érzi magá és elfelejti a gondjait, egy darabig. Hiszen a főpap tovább mondja a mondókáját, amire figyelni kell. Zrekil persze nem jött ki a szokásos, viccelődős állapotából, hiszen sikerül egy mosolyt csalnia Allyn arcára, mikor a sírról tesz egy megjegyzést, viszont nem sokáig beszélhetnek erről, hiszen a főpap egy intéssel eltűnteti a kék füstöt, s nekik megint hallgatniuk kell, felvenniük az álcát, a küldetésük sikere érdekében, hiszen, ha a Hallgatag észre veszi őket, akkor... Akkor arra inkább ne is gondoljunk, mi lenne, ha észre venné őket. Majd egy igen csak jól sikerül színjáték után elindulnak a harangtorony felé. S szerencséjükre nem veszi őket észre a Hallgatag. Mikor már a torony lépcsőin mennek felfelé, kicsit megnyugszik, de nem nagyon még mindig ideges, hiszen mi lesz, ha amint a főpap békén hagyja, az az elmebeteg ember feljön a toronyba. Hát legrosszabb esetben meghalnak.*
~Van annál rosszabb is! Vagyis hallottam rosszabbról is!~
~Igen?! És mégis mi lenne az a rosszabb?~
~Valami eredar, vagy mi. Azt mondják valamilyen démonok és hogy a velük való találkozás rosszabb, mint a halál. Azt mondják, hogy úgy meg tudnak kínozni, hogy már könyörögnél a halálért!~
~Ezt meg hol hallottad?~
~Az egyik vásáron, ha jól emlékszem te éppen az igazak álmát aludtad!~
~Lehet, az gyakran megesik, ha kereskedsz! De te is tudod, hogy nem vagyok odaáig a kereskedésért, minek figyeljek akkor?~
~Hogy ilyeneket hallj!~
*Éppen ezen vitatkoznak, mikor felérnek a haranghoz. Allyn nem lepődik meg, hogy nem érez semmit, elvégre nem mágus, hogy értsen az ilyenekhez. Mikor felér először a dobozkon fut végig a tekintete, s tudatosul benne, hogy olyan szag van itt, mint egy borospincében, vagy egy ősöreg padláson. Aztán pedig feje fölé pillant, s meglátja a nagy harangot. Még életében látott harangot, ez pedig egy igen méretes darab.*
~Kondítsuk meg! Kondítsuk meg! Vajon milyen hangos lehet! Na, Allyn kondítsuk meg, kérlek!~
~Felejtsd el! Még kis zajt se szabad csinálnunk nem, hogy akkorát, mint amekkorára ez az igen nagy harang képes! Szóval, ne is gondolj rá, hogy meg akarod szólaltatni.~
*Mután Allyn kioktatta Thaira-t, Zrekil példáját követve ő is nekilát átnézni néhány dobozt. Van itt belőlük egy kettő, biztos ide hozzák a papok azt, amire lent már nincs szükségük.*
~Nem hiszem, hogy bármit is itt hagyott volna, vagy elrejtett volna. Nem úgy nézett, ki mint, aki bármit is elfelejt, vagy ilyen könnyen felfedezhető helyre rak.~
~A legjobban akkor tudsz elrejteni dolgokat, ha szem előtt hagyod! Akkor az esetek többségében nem találja meg senki.~
~Ez most úgy hangzott, mint mikor apa oktatott ki, ha valamit elrontottunk!~
~Nem annak szántam. Megnyugodhatsz!~
*Mondja miközben tovább vizsgálja a dobozokat. De egyenlőre nem talál semmi különöset. Viszont a harmadik ládában talál egy kis kulacs vizet (legalább is arra következtet, hogy víz, mert szaga az nincs), de ezt nem találja olyan furcsának, elvégre a Hallgatag is iszik, valahogyan. Ennek ellenére odaviszi a gnómhoz, s felé nyújtja. Mutatva, hogy ez minden amit talált. Egy egyszerű vizes kulacs, semmi több.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:39:09
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:39:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A pap meséjének láthatóan a száj bevarrásáról szóló része a legkritikusabb pontja, hiszen mindketten itt rémülnek meg egy kicsit. Zrekilnek már maga az ezzel járó fájdalom gondolata is elég, azt persze nem tudja, hogy Allyn mitől rémült meg ezen belül, de nem is firtatná még akkor sem, ha szóhoz jutna a főpaptól. Sokkal lényegesebb teendőjének érzi, hogy egy kedves félmosollyal megnyugtassa a lányt, ami láthatóan sikerül is, mert nem veszi a kezét az elkövetkezendő időben. Persze arról nem tud, hogy Thaira mennyire ellenzi az ilyeneket, így nem is feltételez ettől sokat, így csendben hallgatja a magyarázat további részét. Miután ezzel is megvannak, és a sírral kapcsolatban sikerül egy remek mondatot mondania, amivel láthatóan valamennyire elnyeri Allyn tetszését, hiszen amaz egy mosoly kíséretében válaszol. Viszont innentől már nem szólhatnak, hiszen a pap egy intéssel semmivé teszi a kék ködöt, és újból álcázniuk kell magukat a Hallgatag kedvéért (és a saját küldetésük sikeressége érdekében). Miután egy meggyőző színjátékot nyújtanak arról, hogy csak néhány tekercsért jöttek, Zrekil egyenesen a harangtorony felé indul, és a lány is követi, ezt látja minden alkalommal, mikor hátranéz. Illetve arról is meggyőződhet, hogy a Hallgatag még mindig nem vette őket észre. Miután eljutnak a harangtorony ajtajáig, és a lépcsőn elindulnak, már kicsit nagyobb biztonságban érzi magát, elvégre itt már nem láthatja meg őket a férfi... ugyanakkor még mindig meghallhatja. A főpap nyilván nem viccből mondta, hogy nagyon jó a hallásuk, ahogy mágiával beviszik magukba az élelmet, úgy biztos lehet valami átkos varázslatok, mellyel a hallásuk szokatlanul ki van élezve. Éppen ezért igyekszik minél csendesebben haladni, miközben azon elmélkedik, hogy habár ő is mágus, a főpappal ellentétben ő semmit nem érez. Talán még nem érzi át eléggé a mágiát. Közben felérnek a torony tetejébe, felettük az óriási harang, amit a kísértés ellenére még csak véletlenül sem szabadna megkondítaniuk, és körülöttük néhány ócska doboz, és dohos illat. A papok nyilván felhordtak ide olyasmiket, amiknek lent már nem vették hasznát, így a gnóm lassan nekiáll az egyik doboz átkutatásának. A hozzá legközelebb esővel kezdi, majd halad sorban, hátha talál valamit, amit a Hallgatag elrejtett itt fent.*
*A pap meséjének láthatóan a száj bevarrásáról szóló része a legkritikusabb pontja, hiszen mindketten itt rémülnek meg egy kicsit. Zrekilnek már maga az ezzel járó fájdalom gondolata is elég, azt persze nem tudja, hogy Allyn mitől rémült meg ezen belül, de nem is firtatná még akkor sem, ha szóhoz jutna a főpaptól. Sokkal lényegesebb teendőjének érzi, hogy egy kedves félmosollyal megnyugtassa a lányt, ami láthatóan sikerül is, mert nem veszi a kezét az elkövetkezendő időben. Persze arról nem tud, hogy Thaira mennyire ellenzi az ilyeneket, így nem is feltételez ettől sokat, így csendben hallgatja a magyarázat további részét. Miután ezzel is megvannak, és a sírral kapcsolatban sikerül egy remek mondatot mondania, amivel láthatóan valamennyire elnyeri Allyn tetszését, hiszen amaz egy mosoly kíséretében válaszol. Viszont innentől már nem szólhatnak, hiszen a pap egy intéssel semmivé teszi a kék ködöt, és újból álcázniuk kell magukat a Hallgatag kedvéért (és a saját küldetésük sikeressége érdekében). Miután egy meggyőző színjátékot nyújtanak arról, hogy csak néhány tekercsért jöttek, Zrekil egyenesen a harangtorony felé indul, és a lány is követi, ezt látja minden alkalommal, mikor hátranéz. Illetve arról is meggyőződhet, hogy a Hallgatag még mindig nem vette őket észre. Miután eljutnak a harangtorony ajtajáig, és a lépcsőn elindulnak, már kicsit nagyobb biztonságban érzi magát, elvégre itt már nem láthatja meg őket a férfi... ugyanakkor még mindig meghallhatja. A főpap nyilván nem viccből mondta, hogy nagyon jó a hallásuk, ahogy mágiával beviszik magukba az élelmet, úgy biztos lehet valami átkos varázslatok, mellyel a hallásuk szokatlanul ki van élezve. Éppen ezért igyekszik minél csendesebben haladni, miközben azon elmélkedik, hogy habár ő is mágus, a főpappal ellentétben ő semmit nem érez. Talán még nem érzi át eléggé a mágiát. Közben felérnek a torony tetejébe, felettük az óriási harang, amit a kísértés ellenére még csak véletlenül sem szabadna megkondítaniuk, és körülöttük néhány ócska doboz, és dohos illat. A papok nyilván felhordtak ide olyasmiket, amiknek lent már nem vették hasznát, így a gnóm lassan nekiáll az egyik doboz átkutatásának. A hozzá legközelebb esővel kezdi, majd halad sorban, hátha talál valamit, amit a Hallgatag elrejtett itt fent.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:57:11
Üzenet elküldve: 2013-11-09 21:57:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Zrekil elmosolyodik mikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Igaz neki ezerszer könnyebb dolga van, mint a férfinek, hiszen neki csak egyetlen egy, egyszerű személyiséget kell megfejtenie, míg a másiknak kettőt, amiből az egyik igen komplikált, főleg, hogy hol ilyen, hol olyan viselkedése van. Persze őt is biztos ki lehet ismerni, de erre még nem volt példa, s a legtöbbeknek nem is Allyn, hanem sokkal inkább Thaira okoz gondot, hiszen a kis állszent hölgyemény mindig igyekszik másmilyen képet adni magáról. Azért legbelül mind a ketten remélik, hogy a gnóm egyszer majd képes lesz kiismerni őket, bár ez biztos nem lesz egyszerű. Viszont ezeken a dolgokon nincs ideje elmélkedni ugyanis a főpap mondandóját figyeli, s még Thaira is csendben hallgatja az érdekes beszámolót. Mikor a főpap ahoz a részhez ér, hogy a Hallgatagok bevarják a szájukat, Allyn megfogja Zrekil kezét, s hiába Thaira hirtelen reakciója ( amíg körülbelül azt tartalmazta, hogy a lány nincs eszénél és hogy engedje el a férfi kezé, csak kicsit szebb szavakkal), az uralkodó fél gyorsan lecsitítja.*
~Láttad mosolygott, nem zavarja. Engem meg megnyugtat egy kicsit. Biztonság érzetet ad úgyhogy csendben maradhatsz!~
*S Thaira most kivítelesen csendben is marad. Lehet azért, mert elkezdett azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudnak művelni ezek a Hallgatagok, ha mind bevarrja a száját. Mikor pedig a főpap befejezi a mondandóját, s Allyn is biztosította róla, hogy hallgatni fognak a gnóm megint megszólal. Ha nem olyan lenne a helyzet, amilyen akkor biztos nevetnének, de így a lány egy kedves pillantás kíséretében szól hozzá a férfihez.*
- Ilyeneket ne is mondj! Még nincs kedvem meghalni!
*Majd lemennek a lépcsőn, s megpillantják az egyik Hallgatagot, persze Thaira rögtön ujjongani kezd, hogy milyen érdekesen fest az ember, de Allyn nem hagy neki időt, hogy szemügyre vegye, gyorsan elfordítja tekintetét és megint a főpapra néz. Majd mikor elköszöntek, követi Zrekil-t fel a harangtoronyba. Szerencséjükre a főpap lefoglalja a Hallgatagot, beszél hozzá, bár Allyn nem nagyon érti, mit vár attól a néma lénytől, mondjuk nem sok választ kell várnia elég, ha eltereli a figyelmét. Mikor odaérnek a harangtorony ajtajához a gnóm óvatosan lenyomja a kilincset, s miután meggyőződtek róla, hogy senki sem akadályozza meg, hogy belépjenek, mondjuk erre nincs is nagy esély, hiszen csak ketten vannak a templomban. Majd szépen lassan elindulnak felfelé.*
~Most minek osonunk? Nem hinném, hogy utánunk jön a némák királya!~
~Szerintem sem fog követni, de biztos, ami biztos. Különben is jobb, ha óvatosak vagyunk akkor nem lesz semmi bajunk, remélem!~
*Mondja, miközben teljes csendben követi a gnómot. Mikor a férfi visszanéz rá, ő bólint neki egyet, jelezve, hogy itt van szorosan mögötte. Ennek ellenére néha ő is visszapillat, nem azért, mert nem bízik a gnómban, hogy nem szólna, ha a Hallgatag utánuk eredne, hanem mert az egészséges félelem ott van benne. S ezt nem lehet elnyomni, hiába is próbálkozik vele Thaira, hogy elterelje a veszélyről Allyn figyelmét.*
*Zrekil elmosolyodik mikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Igaz neki ezerszer könnyebb dolga van, mint a férfinek, hiszen neki csak egyetlen egy, egyszerű személyiséget kell megfejtenie, míg a másiknak kettőt, amiből az egyik igen komplikált, főleg, hogy hol ilyen, hol olyan viselkedése van. Persze őt is biztos ki lehet ismerni, de erre még nem volt példa, s a legtöbbeknek nem is Allyn, hanem sokkal inkább Thaira okoz gondot, hiszen a kis állszent hölgyemény mindig igyekszik másmilyen képet adni magáról. Azért legbelül mind a ketten remélik, hogy a gnóm egyszer majd képes lesz kiismerni őket, bár ez biztos nem lesz egyszerű. Viszont ezeken a dolgokon nincs ideje elmélkedni ugyanis a főpap mondandóját figyeli, s még Thaira is csendben hallgatja az érdekes beszámolót. Mikor a főpap ahoz a részhez ér, hogy a Hallgatagok bevarják a szájukat, Allyn megfogja Zrekil kezét, s hiába Thaira hirtelen reakciója ( amíg körülbelül azt tartalmazta, hogy a lány nincs eszénél és hogy engedje el a férfi kezé, csak kicsit szebb szavakkal), az uralkodó fél gyorsan lecsitítja.*
~Láttad mosolygott, nem zavarja. Engem meg megnyugtat egy kicsit. Biztonság érzetet ad úgyhogy csendben maradhatsz!~
*S Thaira most kivítelesen csendben is marad. Lehet azért, mert elkezdett azon gondolkodni milyen szörnyűségeket tudnak művelni ezek a Hallgatagok, ha mind bevarrja a száját. Mikor pedig a főpap befejezi a mondandóját, s Allyn is biztosította róla, hogy hallgatni fognak a gnóm megint megszólal. Ha nem olyan lenne a helyzet, amilyen akkor biztos nevetnének, de így a lány egy kedves pillantás kíséretében szól hozzá a férfihez.*
- Ilyeneket ne is mondj! Még nincs kedvem meghalni!
*Majd lemennek a lépcsőn, s megpillantják az egyik Hallgatagot, persze Thaira rögtön ujjongani kezd, hogy milyen érdekesen fest az ember, de Allyn nem hagy neki időt, hogy szemügyre vegye, gyorsan elfordítja tekintetét és megint a főpapra néz. Majd mikor elköszöntek, követi Zrekil-t fel a harangtoronyba. Szerencséjükre a főpap lefoglalja a Hallgatagot, beszél hozzá, bár Allyn nem nagyon érti, mit vár attól a néma lénytől, mondjuk nem sok választ kell várnia elég, ha eltereli a figyelmét. Mikor odaérnek a harangtorony ajtajához a gnóm óvatosan lenyomja a kilincset, s miután meggyőződtek róla, hogy senki sem akadályozza meg, hogy belépjenek, mondjuk erre nincs is nagy esély, hiszen csak ketten vannak a templomban. Majd szépen lassan elindulnak felfelé.*
~Most minek osonunk? Nem hinném, hogy utánunk jön a némák királya!~
~Szerintem sem fog követni, de biztos, ami biztos. Különben is jobb, ha óvatosak vagyunk akkor nem lesz semmi bajunk, remélem!~
*Mondja, miközben teljes csendben követi a gnómot. Mikor a férfi visszanéz rá, ő bólint neki egyet, jelezve, hogy itt van szorosan mögötte. Ennek ellenére néha ő is visszapillat, nem azért, mert nem bízik a gnómban, hogy nem szólna, ha a Hallgatag utánuk eredne, hanem mert az egészséges félelem ott van benne. S ezt nem lehet elnyomni, hiába is próbálkozik vele Thaira, hogy elterelje a veszélyről Allyn figyelmét.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:42:45
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:42:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil elmosolyodik, amikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Végül is nem nehéz őt kiismerni, elvégre néhány fontosabb dolog köré épül minden, amit tesz. Először is kedves, mindig igyekszik mindenkivel jóban lenni, és ezek alapján is szokott legfőképp cselekedni, igyekszik senkit nem megbántani. Azonkívül jelentős tudásszomj hajtja, és a szándék, hogy másokat is mágiára oktathasson, emiatt pedig igyekszik egy-egy magas pozíciót megkaparintani. Ez a kettő talán még ütközhet egymással a jövőben, de a gnóm reméli, hogy ilyesfajta dilemmákban nem lesz része. Aztán a főpap mondandója közepette közben egyszer nagyjából akkortájt, amikor arról van szó, hogy a Hallgatagok bevarrták a szájukat, hirtelen Allyn kezét érzi a sajátján. Ennek hatására csak egy kedves félmosolyt ereszt meg a lány felé, hogy tudja: egyáltalán nem bánja a dolgot. Persze őt is megijesztik ezek dolgok, elvégre ha valami őrült képes a saját száját bevarrni, akkor ki tudja, mire képes még? Ugyanakkor nem szeretné ezt kimutatni a lány irányában, elvégre így legalább ő nyugodtabb lehet egy kicsivel. A főpap mondandója végén Allyn szavaira már csak annyit mond:*
- Csak nehogy oda is kerüljünk *bár ezt nem azért mondja, mert komolyan jelentőséget tulajdonítana neki, inkább csak felidézte nagyapja mogorva testvérének a hangulatát. Ha nem lenne a helyzet komolysága, meg ilyenek, talán még el is mosolyodna. A lépcsőn leérve persze meglátja azt a rettenetes embert, és elhúzza a száját. Persze alig észrevehetően, viszont nem is tudja, hogy a külseje miatt veti meg jobban ezt a férfit, vagy azért, amit tenni készül. Hát ez a száz év nem nekik dolgozott, mert Zrekil a városba került, és ő nem fogja hagyni, hogy elfoglalják. Persze szólni nem mer, így inkább hangtalanul halad a harangtorony lépcsője felé. A főpap szerencsére szóba elegyedik a Hallgataggal (hát... beszél hozzá), így talán nekik lesz idejük észrevétlenül feljutni oda. Halkan kinyitja az ajtót, majd ha nem tartóztatja senki (és hát ki tartóztatná, amikor senki nincs a templomban, csak ők?), akkor szépen lassan elindul felfelé a lépcsőn, közben pedig időről időre hátrapillant, hogy Allyn ott van-e még mögötte, és hogy a Hallgatag nem eredt-e a nyomukba. Ezenkívül semmi zajt nem csap, legalábbis igyekszik teljes csendben lenni.*
*Zrekil elmosolyodik, amikor Allyn megjegyzi, hogy kezdi kiismerni. Végül is nem nehéz őt kiismerni, elvégre néhány fontosabb dolog köré épül minden, amit tesz. Először is kedves, mindig igyekszik mindenkivel jóban lenni, és ezek alapján is szokott legfőképp cselekedni, igyekszik senkit nem megbántani. Azonkívül jelentős tudásszomj hajtja, és a szándék, hogy másokat is mágiára oktathasson, emiatt pedig igyekszik egy-egy magas pozíciót megkaparintani. Ez a kettő talán még ütközhet egymással a jövőben, de a gnóm reméli, hogy ilyesfajta dilemmákban nem lesz része. Aztán a főpap mondandója közepette közben egyszer nagyjából akkortájt, amikor arról van szó, hogy a Hallgatagok bevarrták a szájukat, hirtelen Allyn kezét érzi a sajátján. Ennek hatására csak egy kedves félmosolyt ereszt meg a lány felé, hogy tudja: egyáltalán nem bánja a dolgot. Persze őt is megijesztik ezek dolgok, elvégre ha valami őrült képes a saját száját bevarrni, akkor ki tudja, mire képes még? Ugyanakkor nem szeretné ezt kimutatni a lány irányában, elvégre így legalább ő nyugodtabb lehet egy kicsivel. A főpap mondandója végén Allyn szavaira már csak annyit mond:*
- Csak nehogy oda is kerüljünk *bár ezt nem azért mondja, mert komolyan jelentőséget tulajdonítana neki, inkább csak felidézte nagyapja mogorva testvérének a hangulatát. Ha nem lenne a helyzet komolysága, meg ilyenek, talán még el is mosolyodna. A lépcsőn leérve persze meglátja azt a rettenetes embert, és elhúzza a száját. Persze alig észrevehetően, viszont nem is tudja, hogy a külseje miatt veti meg jobban ezt a férfit, vagy azért, amit tenni készül. Hát ez a száz év nem nekik dolgozott, mert Zrekil a városba került, és ő nem fogja hagyni, hogy elfoglalják. Persze szólni nem mer, így inkább hangtalanul halad a harangtorony lépcsője felé. A főpap szerencsére szóba elegyedik a Hallgataggal (hát... beszél hozzá), így talán nekik lesz idejük észrevétlenül feljutni oda. Halkan kinyitja az ajtót, majd ha nem tartóztatja senki (és hát ki tartóztatná, amikor senki nincs a templomban, csak ők?), akkor szépen lassan elindul felfelé a lépcsőn, közben pedig időről időre hátrapillant, hogy Allyn ott van-e még mögötte, és hogy a Hallgatag nem eredt-e a nyomukba. Ezenkívül semmi zajt nem csap, legalábbis igyekszik teljes csendben lenni.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:41:57
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:41:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Mikor Allyn visszakérdez az asztal borogatásra, Zrekil csak halványan utal, arra mi volt az asztalon, mire a lány meg is szólal.*
- Tévedtem, akkor, így nem is csoda, hogy nem lehet bent használni. A mi... Bocsánat meg van szokva a többesszám. Az én anyukám is mindig ideges volt, ha eltört valami, de ő már azt se szerette, ha hozzányúltunk, akarom mondani Thaira hozzányúlt a fontosabb értéltárgyaihoz. *elneveti magát, hiszen emlékszik még, hogy kikapott belső hangja, mikor valami olyanhoz ért hozzá, amihez nem lett volna szabad* Szóval a levegő mágiát jobb nagyhelyen alkalmazni. Mert a végén még mindent leverünk vele.
*Mondja el a beltéri varázslattal kapcsolatos elméleteit.*
- Igen gondoltam, hogy ezt mondod majd! Kezdelek kiismerni!
*Neveti Allyn, s most Thaira is vele nevet, kivételesen. Majd a gnóm megpróbálja átadni a levelet.*
~Te Allyn találtam különbséget!~
~Na és, mit?~
~Csak mi vagyunk itt! Nem szoktak többen lenni a templomban?~
~De most, hogy mondod igaz! Sokkal többen szoktak lenni.~
*Veszi észre az igen csak szembetűnő különbséget. Egyszer körbe is fordul maga körül, de sehol senki sincsen. Ekkor viszont megjelenik a főpap és se szó, se beszéd kikapja a gnóm kezéből a tekercset. Majd biccent feléjük, hogy kövessék. Egészen a szobájáig mennek szó nélkül. Mikor belépnek a főpap kék ködöt varázsol, minek hatására Thaira fennhangon fejezi ki csodálatát.*
~Azta! Ez nagyon jól néz ki! Szerinted majd Zrekil is fog tudni ilyet csinálni?~
~Szerintem meg akarja majd tanulni!~
*Neveti Allyn, majd leül a gnóm mellé és figyelmesen hallgatja a főpapot. Valami Hallgatagokról beszél. S mikor felteszi az első kérdést, a két lány egyszerre szólal meg fejükben.*
~Azok meg ki a jó fenék?~
*Szerencsére a főpap elmagyarázza nekik milyenek is ezek az "emberek". Mikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy bevarják a szájukat, Allyn akaratlanul is megrémül, s ennek hatására óvatosan megfogja a gnóm kezét, addig amíg Thaira meg nem szólja, hiszen abba a pillanatban újra elveszi a kezét, hacsak a másik nem akarja, hogy ott hagyja. Tovább hallgatja a mesét, először nem nagyon érti viszont egyre világosabb lesz előtte minden. Ezek a Hallgatagok, vagy ki a csodák el akarják foglalni a várost. Ekkor a főpap kitér arra, hogy hol volt az elmúlt napokban, messze egy mágiával védett szentélyben.*
~Te is arra gondolsz, amire én?~
~Ha arra, hogy Zrekil megint álmodozni akar, akkor igen pont arra.~
*Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet nevetne, de az hogy a hallgatagok el akarják foglalni Artheniort igenis komoly ügy. Persze ez nem tetszik neki, úgy ahogy Thaira- nak sem, de egyikük se szólal meg az idegességük sokkal nagyobb. Viszont a gnóm halkan megszólal, s ugyanazt mondja ki amire a lányok is gondolnak. De természetesen ezután is újabb csendes, feszült figyelem következik. Majd azt a kérdést hallva, amire már régen vártak Thaira elordítja magát, de Allyn csak bólont.*
~Természetes! Azok után amit velünk csináltak, nem is kérdés!~
~Nyugodj meg Thaira! Nem hallom, amit mond!~
*Meglepi, hogy a gnóm is csendben van mellette. Látszik mennyire tiszteli a főpapot, vagy csak nincs ideje megszólalni. A főpap elmagyarázza a dolgukat, Allyn pedig azt veszi észre, hogy nem tűnik nehéznek, felmenni a toronyba és körülszaglászni, de ki tudja. Ekkor viszont eszébe ötlik egy újabb kérdés. Mivel a papok többsége mágus is, mi van ha pont a mágusokat zárta ki, akkor viszont csak Allyn és Thaira fogja érzékelni a történéseket. Viszont ezt az ötletet igyekszik elvetni. Inkább feláll és az ajtóhoz lép, majd ő is megszólal.*
- Hallgatni fogunk, mint a sír! Nem kell aggódnia atyám.
*Majd visszamennek a templomba, s megpillantják az említett Hallgatagot.*
~Ez, de jól néz ki!~
~Neked elmentek otthonról! Ez undorító!~
*Allyn már el is fordítja tekintetét az emberről, Thaira legnagyobb bánatára, aki mindig is szerette az ijesztő és undorító dolgokat. Majd mikor a főpap megszólal a lány elmosolyodik biccent egyet, majd illedelmesen megszólal.*
- Legközelebb is a szolgálatára állunk atyám, csak hívjon!
*Azzal egy meghajlás után sarkon fordul és követi a gnómot, egyenesen fel a toronyba, abba a toronyba, ahova papokon kívül senki se léphet be, s most ők fel fognak menni.*
*Mikor Allyn visszakérdez az asztal borogatásra, Zrekil csak halványan utal, arra mi volt az asztalon, mire a lány meg is szólal.*
- Tévedtem, akkor, így nem is csoda, hogy nem lehet bent használni. A mi... Bocsánat meg van szokva a többesszám. Az én anyukám is mindig ideges volt, ha eltört valami, de ő már azt se szerette, ha hozzányúltunk, akarom mondani Thaira hozzányúlt a fontosabb értéltárgyaihoz. *elneveti magát, hiszen emlékszik még, hogy kikapott belső hangja, mikor valami olyanhoz ért hozzá, amihez nem lett volna szabad* Szóval a levegő mágiát jobb nagyhelyen alkalmazni. Mert a végén még mindent leverünk vele.
*Mondja el a beltéri varázslattal kapcsolatos elméleteit.*
- Igen gondoltam, hogy ezt mondod majd! Kezdelek kiismerni!
*Neveti Allyn, s most Thaira is vele nevet, kivételesen. Majd a gnóm megpróbálja átadni a levelet.*
~Te Allyn találtam különbséget!~
~Na és, mit?~
~Csak mi vagyunk itt! Nem szoktak többen lenni a templomban?~
~De most, hogy mondod igaz! Sokkal többen szoktak lenni.~
*Veszi észre az igen csak szembetűnő különbséget. Egyszer körbe is fordul maga körül, de sehol senki sincsen. Ekkor viszont megjelenik a főpap és se szó, se beszéd kikapja a gnóm kezéből a tekercset. Majd biccent feléjük, hogy kövessék. Egészen a szobájáig mennek szó nélkül. Mikor belépnek a főpap kék ködöt varázsol, minek hatására Thaira fennhangon fejezi ki csodálatát.*
~Azta! Ez nagyon jól néz ki! Szerinted majd Zrekil is fog tudni ilyet csinálni?~
~Szerintem meg akarja majd tanulni!~
*Neveti Allyn, majd leül a gnóm mellé és figyelmesen hallgatja a főpapot. Valami Hallgatagokról beszél. S mikor felteszi az első kérdést, a két lány egyszerre szólal meg fejükben.*
~Azok meg ki a jó fenék?~
*Szerencsére a főpap elmagyarázza nekik milyenek is ezek az "emberek". Mikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy bevarják a szájukat, Allyn akaratlanul is megrémül, s ennek hatására óvatosan megfogja a gnóm kezét, addig amíg Thaira meg nem szólja, hiszen abba a pillanatban újra elveszi a kezét, hacsak a másik nem akarja, hogy ott hagyja. Tovább hallgatja a mesét, először nem nagyon érti viszont egyre világosabb lesz előtte minden. Ezek a Hallgatagok, vagy ki a csodák el akarják foglalni a várost. Ekkor a főpap kitér arra, hogy hol volt az elmúlt napokban, messze egy mágiával védett szentélyben.*
~Te is arra gondolsz, amire én?~
~Ha arra, hogy Zrekil megint álmodozni akar, akkor igen pont arra.~
*Ha nem lenne ilyen komoly a helyzet nevetne, de az hogy a hallgatagok el akarják foglalni Artheniort igenis komoly ügy. Persze ez nem tetszik neki, úgy ahogy Thaira- nak sem, de egyikük se szólal meg az idegességük sokkal nagyobb. Viszont a gnóm halkan megszólal, s ugyanazt mondja ki amire a lányok is gondolnak. De természetesen ezután is újabb csendes, feszült figyelem következik. Majd azt a kérdést hallva, amire már régen vártak Thaira elordítja magát, de Allyn csak bólont.*
~Természetes! Azok után amit velünk csináltak, nem is kérdés!~
~Nyugodj meg Thaira! Nem hallom, amit mond!~
*Meglepi, hogy a gnóm is csendben van mellette. Látszik mennyire tiszteli a főpapot, vagy csak nincs ideje megszólalni. A főpap elmagyarázza a dolgukat, Allyn pedig azt veszi észre, hogy nem tűnik nehéznek, felmenni a toronyba és körülszaglászni, de ki tudja. Ekkor viszont eszébe ötlik egy újabb kérdés. Mivel a papok többsége mágus is, mi van ha pont a mágusokat zárta ki, akkor viszont csak Allyn és Thaira fogja érzékelni a történéseket. Viszont ezt az ötletet igyekszik elvetni. Inkább feláll és az ajtóhoz lép, majd ő is megszólal.*
- Hallgatni fogunk, mint a sír! Nem kell aggódnia atyám.
*Majd visszamennek a templomba, s megpillantják az említett Hallgatagot.*
~Ez, de jól néz ki!~
~Neked elmentek otthonról! Ez undorító!~
*Allyn már el is fordítja tekintetét az emberről, Thaira legnagyobb bánatára, aki mindig is szerette az ijesztő és undorító dolgokat. Majd mikor a főpap megszólal a lány elmosolyodik biccent egyet, majd illedelmesen megszólal.*
- Legközelebb is a szolgálatára állunk atyám, csak hívjon!
*Azzal egy meghajlás után sarkon fordul és követi a gnómot, egyenesen fel a toronyba, abba a toronyba, ahova papokon kívül senki se léphet be, s most ők fel fognak menni.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:53:03
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:53:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil megmosolyogja, hogy pont az asztalkérdés üt szöget Allyn fejében.*
- Nos, voltak azon az asztalon dolgok, meg az a drága váza... és a kis szobrocska... persze csak kevés olyan varázslat volt, amit a házban is lehetett alkalmazni, ez nem tartozott közéjük. A levegőmágia nem kis helyre való, legfeljebb a vízzel való játéknak vette néha hasznát. *majd a következőket hallva elneveti magát* Hát persze, ha már kifigyelem, akkor hadd kapjam el!
*A jegyzetet nem sikerül átadni senkinek, mivel... nos, mondjuk úgy, nincs rá esély. A következő pillanatban pedig a főpap is feltűnik, először azóta, hogy kiadta nekik a feladatokat. Lehet, hogy mégsem mennek ma a folyópartra? Hát... nagyon úgy fest, habár a főpap egy árva szót sem hajlandó szólni, amíg be nem érnek a szobájába, ahol pedig furcsa kék ködöt varázsol. Ezt majd egyszer Zrekilnek is meg kell tanulnia, azonban mielőtt ezen kezdene mélázni, a főpap azonnal belekezd a magyarázatba. Amikor az első kérdést megkapják, és valami Hallgatagokról van szó, hát hirtelen nagyon bután érzi magát. Majd az utána következő dolgok igazán megrémítik, főleg amikor arra tér ki a főpap, hogy bevarrták a szájukat. Még csak nem is egymásnak, hanem... mindenki magának? A gnóm számára elképzelhetetlen, hogy ilyesmihez folyamodjon, akármilyen istent tiszteljen is.*
~ Másokat veszélyeztetni? ~
*Ám életében először nem mondja ki hangosan, amire gondol, helyette csendben hallgatja a magyarázatot. Egészen biztos benne, hogy a végére össze fog állni előtte a kép. Majd arra is fény derül, miért nem találkoztak eddig sűrűn a férfivel: hiszen egy távoli szentélyben tevékenykedett. Itt persze Zrekil elhatározza, hogy ő is olyan hatalmas mágus lesz, aki túl tud jutni a védővarázslatokon, viszont semmi ideje nem jut az álmodozásra, mivel a férfi már folytatja is a történetet, és végre a gnóm számára is kezd megvilágosodni minden.*
- El akarnak űzni mindenkit! *mondja félhangosan, majd a főpap további beszéde megerősíti ebben a hitében. Ezek bizony a városra akarják rátenni a mocskos mancsukat az átkozott istenségük nevében. Amikor arra irányul a téma, hogy vajon készek-e segíteni, természetesen bólint, majd hallgatja a feladatukat. A harangtorony... hát, nem tűnik különösen nehezebbnek a dolog, de ki tudja, milyen csapdákat helyezett el ott a férfi. Vagy vajon tényleg csak papokra számít?*
- Rendben, meg se fogunk szólalni *bólint még egy utolsót a gnóm, mielőtt kilépnek, majd leérve meg is pillantja az említett férfit, a Hallgatagot. Hát, eléggé borzalmas látványt nyújt, nem is érti, hogy nem vette eddig észre, viszont nem akarja soká bámulni, mert gyanús lehet. Helyette inkább válaszol a papnak:*
- Igazán nincs mit, atyám *majd meghajol, és elindul, remélvén, hogy Allyn is követi, egyenesen a harangtoronyba vezető lépcső felé veszi az irányt.*
*Zrekil megmosolyogja, hogy pont az asztalkérdés üt szöget Allyn fejében.*
- Nos, voltak azon az asztalon dolgok, meg az a drága váza... és a kis szobrocska... persze csak kevés olyan varázslat volt, amit a házban is lehetett alkalmazni, ez nem tartozott közéjük. A levegőmágia nem kis helyre való, legfeljebb a vízzel való játéknak vette néha hasznát. *majd a következőket hallva elneveti magát* Hát persze, ha már kifigyelem, akkor hadd kapjam el!
*A jegyzetet nem sikerül átadni senkinek, mivel... nos, mondjuk úgy, nincs rá esély. A következő pillanatban pedig a főpap is feltűnik, először azóta, hogy kiadta nekik a feladatokat. Lehet, hogy mégsem mennek ma a folyópartra? Hát... nagyon úgy fest, habár a főpap egy árva szót sem hajlandó szólni, amíg be nem érnek a szobájába, ahol pedig furcsa kék ködöt varázsol. Ezt majd egyszer Zrekilnek is meg kell tanulnia, azonban mielőtt ezen kezdene mélázni, a főpap azonnal belekezd a magyarázatba. Amikor az első kérdést megkapják, és valami Hallgatagokról van szó, hát hirtelen nagyon bután érzi magát. Majd az utána következő dolgok igazán megrémítik, főleg amikor arra tér ki a főpap, hogy bevarrták a szájukat. Még csak nem is egymásnak, hanem... mindenki magának? A gnóm számára elképzelhetetlen, hogy ilyesmihez folyamodjon, akármilyen istent tiszteljen is.*
~ Másokat veszélyeztetni? ~
*Ám életében először nem mondja ki hangosan, amire gondol, helyette csendben hallgatja a magyarázatot. Egészen biztos benne, hogy a végére össze fog állni előtte a kép. Majd arra is fény derül, miért nem találkoztak eddig sűrűn a férfivel: hiszen egy távoli szentélyben tevékenykedett. Itt persze Zrekil elhatározza, hogy ő is olyan hatalmas mágus lesz, aki túl tud jutni a védővarázslatokon, viszont semmi ideje nem jut az álmodozásra, mivel a férfi már folytatja is a történetet, és végre a gnóm számára is kezd megvilágosodni minden.*
- El akarnak űzni mindenkit! *mondja félhangosan, majd a főpap további beszéde megerősíti ebben a hitében. Ezek bizony a városra akarják rátenni a mocskos mancsukat az átkozott istenségük nevében. Amikor arra irányul a téma, hogy vajon készek-e segíteni, természetesen bólint, majd hallgatja a feladatukat. A harangtorony... hát, nem tűnik különösen nehezebbnek a dolog, de ki tudja, milyen csapdákat helyezett el ott a férfi. Vagy vajon tényleg csak papokra számít?*
- Rendben, meg se fogunk szólalni *bólint még egy utolsót a gnóm, mielőtt kilépnek, majd leérve meg is pillantja az említett férfit, a Hallgatagot. Hát, eléggé borzalmas látványt nyújt, nem is érti, hogy nem vette eddig észre, viszont nem akarja soká bámulni, mert gyanús lehet. Helyette inkább válaszol a papnak:*
- Igazán nincs mit, atyám *majd meghajol, és elindul, remélvén, hogy Allyn is követi, egyenesen a harangtoronyba vezető lépcső felé veszi az irányt.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:14:36
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:14:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A nap ezen szakaszán a pároson kívül senki nem tartózkodik a templomban, így nyugodtan tudják írni az újabb, immáron sokadik jegyzetet. Azonban egy váratlan pillanatban nyikordul a papok szobáihoz vezető ajtó, s megjelenik mögötte Amos Thenior, aki mintha csak megérezte volna a jelenlétüket, úgy siet oda hozzájuk, s veszi el a jegyzetet szótlanul. Közben olykor bólogat egyet, majd feltűnően körbenéz, míg végül mutatóujját a szája elé helyezi, jelezve, hogy maradjanak csendben. Ezután biccent nekik, hogy kövessék, egyenesen a szobájáig, ahova ha belépnek, bezárja annak ajtaját, s halkan elmormol egy igét, minek hatására kékes ködben kezd el úszni a szoba összes fala, a padlótól kezdve a mennyezetig.*
- Foglaljatok helyet, kérlek, azt hiszem, rájöttem pár dologra. Először is kezdeném azzal, hogy erre az egészre *mutat körbe a szobán* azért volt szükség, mert kihallgatnak minket, s ennek segítségével ez nem sikerülhet. Másodszor elolvastam minden jegyzetet, s nagyon köszönöm, hogy kiálltátok ezeket a gyötrelmes helyszíneket, rengeteget segített. Sikerült is rájönnöm valamire.. Hallottatok már a Hallgatagokról? *vár egy pillanatot, majd folytatja* Ők egy amolyan titkosabb testvériségnek számítanak, s a nevük sem csupán a véletlen műve, hiszen ők egy kegyetlennek mondható istent tisztelnek, aki teljesen elvakította elméjüket, s kissé eltérítette őket a helyes útról. Egyikük sem beszél, sőt, mi több, mindegyiknek be van varrva a szája. Az ételt s a vizet minden bizonnyal valami varázslattal viszik be a szervezetükbe. A lényeg, hogy ők a hallgatásukkal tisztelegnek istenük előtt, ezért mindegyik egytől egyig bevarrta a száját emiatt. Igen, nagyon furcsán hangzik, de az ő elméjük már annyira megbomlott, hogy fanatikusoknak számítanak a hit terén. Az ilyeneknek pedig nincs helyük e világban, nincs joguk arra, hogy a többi embert veszélyeztessék elméjük elferdülése miatt. *ekkor hagy nekik egy szusszanásnyi időt* E mögött is ők állnak, legalábbis a jegyzeteitek nagyon erre utaltak, emellett van itt még valami. Az egyik épp itt van a templomban.. Mikor jött, nem szenteltem neki nagy figyelmet, bár szokatlannak tartottam, hogy eljött ide, hiszen az ő testvériségük zárt, senki sem léphet be a szentélyükbe, s ők sem igazán mozdulnak ki onnan. Furcsa volt ez, de végül legyintettem egyet, s mondtam neki, hadd jöjjön, hátha megjött az esze. Ugyanakkor a szája még mindig be van varrva, amit furcsálltam is, hiszen egyáltalán semmi jelét nem mutatta annak, hogy nyitott lenne a mi isteneinkre, ám mivel az én lelkem nem sötét, nagyon békés, ezért e felett is szemet hunytam. Aztán kezdődtek a bajok, amiket ti is tapasztalhattatok.. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy ez a Hallgatag áll a háttérben, viszont ezt hamar elvetettem, mert függetlenül attól, hogy milyenek, eddig nagyon békések voltak. Viszont nem egyszer láttam éjfél tájban felmenni a harangtorony felé. Követtem párszor, bár nem tulajdonítottam neki semmi lényegest, azonban ahogy jöttek a jegyzetek, elkezdtem kutatni, s rájöttem valamire. Titkos könyvek ugyan szólnak róluk, de nem véletlenül titkosak.. Ezért sem voltam az utóbbi napokban, mert egy távoli szentélybe utaztam, mely nem egy ilyen könyvet őriz, s csak a hozzám hasonló hatalmúak léphetnek be, ugyanis az mágiával van védve, ami megtörhetetlen. Hiába nagy mágus valaki, egy bizonyos szintet el kell érnie, ami nem kis munka. Rajtam kívül alig van olyan, aki beléphet oda, s ezt is egy elődöm építette, az szórta rá a védőmágiát. Utólag áldom e tettét.. A lényeg, hogy hosszas kutakodás után ráakadtam egy ősi könyv apró oldalára, mely róluk szólt. Ősi írással íródott, nem volt kis munka kibogozni, teljesen nem is sikerült, viszont a nagyrésze igen. Meg is lepődtem, hogy ennyire régre nyúlik vissza a testvériség.. *gondolkodik el egy pillanatra* Annyi a lényeg, hogy nekik bizonyos időközönként, száz évente új helyet kell keresniük hitük gyakorlására, hiszen istenük vándorol, s a helyük egy idő után elveszti a mágiára irányuló aktivitást. Lehet, hogy bonyolultan hangzik elsőre, viszont eléggé nagy az összefüggés. Ha jól fordítottam, akkor ez az idő, a száz éves váltás nem is lesz sok idő múlva - pontosan három hét múlva. S gondoljatok csak bele.. Hány szegény ember él ebben a városban, akik inkább tovább állnának a jelenések miatt? Nem egy jelentette már be költözését, s most gondoljatok bele, hogy ha ez így folytatódik az elkövetkezendő három hétben, akkor a lakosság hatalmas része elhagyná e helyet, ami mit eredményezne? *mosolyodik el az összefüggéseken* Azt, hogy üresen állna egy remek, kiépített hely, melyet tökéletesen lehet védeni, s minden tagnak jutna egy-egy ház. Egyszóval, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a Hallgatagok el akarják űzni Arthenior lakosságát, s el akarják foglalni a helyet. *ekkor tiltóan meglengeti az ujját* Erről senkinek sem szabad szólnotok, kitörne csak a pánik! Ezt nekünk kell megoldanunk a háttérben.. Készek vagytok segíteni? *teszi fel a költői kérdést* Először is az lesz a feladatotok, hogy felmásztok a toronyba, s rájöttök, hogy mit rejteget ott az a Hallgatag. Van egy olyan érzésem, hogy köze van az entitáshoz. A távolból ugyan érzem, hogy van ott valami, nem is egyszer jártam ott, de ahogy átlépem a harangtorony utolsó lépcsőjét, rögtön elveszett a jel. Mintha mágiával lenne védve a terület ellenünk.. Talán ti sikerrel járnátok, elvégre titeket nem is ismer, s mivel egyértelműen csak mi, papok léphetünk be a harangtoronyba, ezért szerintem ez a tiltó varázslat csak ránk vonatkozik. *ekkor feláll, majd az ajtó felé lép* Erről nem beszélhettek hangosan, mert attól, hogy nem tud beszélni, túlságosan is jó a hallása, s mindenre rá fog jönni. Egy szóval se említsetek semmit, ha kiléptek ezen az ajtón, erről maximum írásban kommunikáljatok. Se ne feledjétek, csak papok tehetik be a lábukat a toronyba, így ezt se említsétek.
*Ekkor kilép az ajtón, s a kék köd egyből megszűnik. Szótlanul lépked tovább, míg ki nem érnek a templomba, ahol meg is jelenik a Hallgatag, aki nagy kíváncsisággal vizsgálja az oltárt. Szája sebes, vastagon be van varrva, feje pedig kopasz, arca nagyon sápadt, s egy hosszú, fekete köpenyt visel.*
- Barátaim, köszönöm a segítségeteket, nagyon jó hasznát fogjuk venni azoknak a tekercseknek, melyeket hoztatok! Az ég áldjon benneteket!
*Köszön el végül tőlük, s ujjával rejtve felfelé kezd mutatni, majd pedig odalép a Hallgataghoz, s beszédével próbálja elterelni a figyelmét.*
*A nap ezen szakaszán a pároson kívül senki nem tartózkodik a templomban, így nyugodtan tudják írni az újabb, immáron sokadik jegyzetet. Azonban egy váratlan pillanatban nyikordul a papok szobáihoz vezető ajtó, s megjelenik mögötte Amos Thenior, aki mintha csak megérezte volna a jelenlétüket, úgy siet oda hozzájuk, s veszi el a jegyzetet szótlanul. Közben olykor bólogat egyet, majd feltűnően körbenéz, míg végül mutatóujját a szája elé helyezi, jelezve, hogy maradjanak csendben. Ezután biccent nekik, hogy kövessék, egyenesen a szobájáig, ahova ha belépnek, bezárja annak ajtaját, s halkan elmormol egy igét, minek hatására kékes ködben kezd el úszni a szoba összes fala, a padlótól kezdve a mennyezetig.*
- Foglaljatok helyet, kérlek, azt hiszem, rájöttem pár dologra. Először is kezdeném azzal, hogy erre az egészre *mutat körbe a szobán* azért volt szükség, mert kihallgatnak minket, s ennek segítségével ez nem sikerülhet. Másodszor elolvastam minden jegyzetet, s nagyon köszönöm, hogy kiálltátok ezeket a gyötrelmes helyszíneket, rengeteget segített. Sikerült is rájönnöm valamire.. Hallottatok már a Hallgatagokról? *vár egy pillanatot, majd folytatja* Ők egy amolyan titkosabb testvériségnek számítanak, s a nevük sem csupán a véletlen műve, hiszen ők egy kegyetlennek mondható istent tisztelnek, aki teljesen elvakította elméjüket, s kissé eltérítette őket a helyes útról. Egyikük sem beszél, sőt, mi több, mindegyiknek be van varrva a szája. Az ételt s a vizet minden bizonnyal valami varázslattal viszik be a szervezetükbe. A lényeg, hogy ők a hallgatásukkal tisztelegnek istenük előtt, ezért mindegyik egytől egyig bevarrta a száját emiatt. Igen, nagyon furcsán hangzik, de az ő elméjük már annyira megbomlott, hogy fanatikusoknak számítanak a hit terén. Az ilyeneknek pedig nincs helyük e világban, nincs joguk arra, hogy a többi embert veszélyeztessék elméjük elferdülése miatt. *ekkor hagy nekik egy szusszanásnyi időt* E mögött is ők állnak, legalábbis a jegyzeteitek nagyon erre utaltak, emellett van itt még valami. Az egyik épp itt van a templomban.. Mikor jött, nem szenteltem neki nagy figyelmet, bár szokatlannak tartottam, hogy eljött ide, hiszen az ő testvériségük zárt, senki sem léphet be a szentélyükbe, s ők sem igazán mozdulnak ki onnan. Furcsa volt ez, de végül legyintettem egyet, s mondtam neki, hadd jöjjön, hátha megjött az esze. Ugyanakkor a szája még mindig be van varrva, amit furcsálltam is, hiszen egyáltalán semmi jelét nem mutatta annak, hogy nyitott lenne a mi isteneinkre, ám mivel az én lelkem nem sötét, nagyon békés, ezért e felett is szemet hunytam. Aztán kezdődtek a bajok, amiket ti is tapasztalhattatok.. Megmondom őszintén, először arra gyanakodtam, hogy ez a Hallgatag áll a háttérben, viszont ezt hamar elvetettem, mert függetlenül attól, hogy milyenek, eddig nagyon békések voltak. Viszont nem egyszer láttam éjfél tájban felmenni a harangtorony felé. Követtem párszor, bár nem tulajdonítottam neki semmi lényegest, azonban ahogy jöttek a jegyzetek, elkezdtem kutatni, s rájöttem valamire. Titkos könyvek ugyan szólnak róluk, de nem véletlenül titkosak.. Ezért sem voltam az utóbbi napokban, mert egy távoli szentélybe utaztam, mely nem egy ilyen könyvet őriz, s csak a hozzám hasonló hatalmúak léphetnek be, ugyanis az mágiával van védve, ami megtörhetetlen. Hiába nagy mágus valaki, egy bizonyos szintet el kell érnie, ami nem kis munka. Rajtam kívül alig van olyan, aki beléphet oda, s ezt is egy elődöm építette, az szórta rá a védőmágiát. Utólag áldom e tettét.. A lényeg, hogy hosszas kutakodás után ráakadtam egy ősi könyv apró oldalára, mely róluk szólt. Ősi írással íródott, nem volt kis munka kibogozni, teljesen nem is sikerült, viszont a nagyrésze igen. Meg is lepődtem, hogy ennyire régre nyúlik vissza a testvériség.. *gondolkodik el egy pillanatra* Annyi a lényeg, hogy nekik bizonyos időközönként, száz évente új helyet kell keresniük hitük gyakorlására, hiszen istenük vándorol, s a helyük egy idő után elveszti a mágiára irányuló aktivitást. Lehet, hogy bonyolultan hangzik elsőre, viszont eléggé nagy az összefüggés. Ha jól fordítottam, akkor ez az idő, a száz éves váltás nem is lesz sok idő múlva - pontosan három hét múlva. S gondoljatok csak bele.. Hány szegény ember él ebben a városban, akik inkább tovább állnának a jelenések miatt? Nem egy jelentette már be költözését, s most gondoljatok bele, hogy ha ez így folytatódik az elkövetkezendő három hétben, akkor a lakosság hatalmas része elhagyná e helyet, ami mit eredményezne? *mosolyodik el az összefüggéseken* Azt, hogy üresen állna egy remek, kiépített hely, melyet tökéletesen lehet védeni, s minden tagnak jutna egy-egy ház. Egyszóval, nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a Hallgatagok el akarják űzni Arthenior lakosságát, s el akarják foglalni a helyet. *ekkor tiltóan meglengeti az ujját* Erről senkinek sem szabad szólnotok, kitörne csak a pánik! Ezt nekünk kell megoldanunk a háttérben.. Készek vagytok segíteni? *teszi fel a költői kérdést* Először is az lesz a feladatotok, hogy felmásztok a toronyba, s rájöttök, hogy mit rejteget ott az a Hallgatag. Van egy olyan érzésem, hogy köze van az entitáshoz. A távolból ugyan érzem, hogy van ott valami, nem is egyszer jártam ott, de ahogy átlépem a harangtorony utolsó lépcsőjét, rögtön elveszett a jel. Mintha mágiával lenne védve a terület ellenünk.. Talán ti sikerrel járnátok, elvégre titeket nem is ismer, s mivel egyértelműen csak mi, papok léphetünk be a harangtoronyba, ezért szerintem ez a tiltó varázslat csak ránk vonatkozik. *ekkor feláll, majd az ajtó felé lép* Erről nem beszélhettek hangosan, mert attól, hogy nem tud beszélni, túlságosan is jó a hallása, s mindenre rá fog jönni. Egy szóval se említsetek semmit, ha kiléptek ezen az ajtón, erről maximum írásban kommunikáljatok. Se ne feledjétek, csak papok tehetik be a lábukat a toronyba, így ezt se említsétek.
*Ekkor kilép az ajtón, s a kék köd egyből megszűnik. Szótlanul lépked tovább, míg ki nem érnek a templomba, ahol meg is jelenik a Hallgatag, aki nagy kíváncsisággal vizsgálja az oltárt. Szája sebes, vastagon be van varrva, feje pedig kopasz, arca nagyon sápadt, s egy hosszú, fekete köpenyt visel.*
- Barátaim, köszönöm a segítségeteket, nagyon jó hasznát fogjuk venni azoknak a tekercseknek, melyeket hoztatok! Az ég áldjon benneteket!
*Köszön el végül tőlük, s ujjával rejtve felfelé kezd mutatni, majd pedig odalép a Hallgataghoz, s beszédével próbálja elterelni a figyelmét.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:48:02
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:48:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*A borzalmas éjszaka után, megint visszaindulnak a templomba. Közben pedig elkezdenek a repülésről beszélgetni. Allyn megjegyzi, hogy a nagy mágusok fájdalmat, vagy feszítést éreznek, mikor repülnek. Erre a gondolatra a gnóm is megszólal, s tőle már megszokott hosszú kifejtő választ ad, de a magyarázat közepén kicsit eltér a tárgytól.*
~Megint mellé beszél! Elvesztette a fonalat! Nem csoda, ha ilyen sokszor jártatja a száját, természetes, hogy nem tudja mit mond!~
~Szerintem csak mindenre ki akar térni egyszerre.~
*Mondja Allyn, mikor Thaira lenézően megszólal fejében. De nem sokat törődik vele, inkább tovább figyeli, amit a gnóm mond. Érdekesnek találja a másik mondandóját, viszont nem ért belőle mindent, ennek ellenére mosolyog és bólogat, majd ha a férfi befejezte meg is szólal.*
- Értem, szóval sokkal fárasztóbb,nem is csoda, nem mondom, hogy azt a fényárt könnyebb volt megcsinálni, de szerintem a repülés se lehet egyszerű. Gondolom valahogy maga alá irányítja a levegőt. De persze ezt nem tudhatom. Na várjunk, csak azért nem használhatja azt a szeles varázslatot, mert felborított egyetlen egy asztalt?!
*Igen Allyn megakad az apróságokon, s ez az asztal borogatás kíváncsivá tette.*
~Most komoly azt akarod kiszedni belőle, hogy miért nem lehet szelet varázsolni a lakásban? Te nem vagy eszednél! Én mást akarnék megtudni!~
~Igen azt akarom megtudni! Mellesleg szerintem egyáltalán nem úgy van ahogy gondolod. Kizárt, hogy mérges legyen rád, vagy kiabáljon veled! Nem nézném ki belőle!~
~Ünneprontó!~
*Mondja Thaira miután Allyn megcáfolta elképzelését, azzal kapcsolatban, hogy a gnóm talán egy kicsit mérges lett az miatt, hogy kinevette, meg azzal, hogy egyszer sikerülni fog neki annyira kihoznia Zrekil-t a béketűrésből, hogy kiabálni fog vele. Ez utóbbinak örülne a legjobban, az teljes győzelem lenne és mutatná, hogy még mindig képes mások idegeire menni. Beérnek a templomba, s a gnóm keres írószerszámot és papírt. Közben pedig vált egy két mondatot Allyn- nal, akinek sikerült lefoglalnia Thaira figyelmét egy darabig.*
- Igaz a nagyja még csak most következik, márha tényleg nekünk adná a feladatot! Bár, ahogy megismertelek úgyis kikönyörögnéd, hogy elfoghassuk az entitást. Amennyit játszott velünk meg is érdemli, hogy elkapják!
*Mondja Allyn kuncogva, miközben azt figyeli, ahogy a gnóm a tegnap esti eseményeket veti papírra. Egyre gyorsabban meg a férfinek az írás, s a lány is egyre könnyebben ki tudja olvasni, amit a másik ír. Pedig eddig voltak, olyan szavak a papírokon, amiket csak kikövetkeztetni tudott. Mikor Zrekil végez megint körbe néz. A főpap sehol, tipikus, mindig akkor nincs itt, mikor ők itt vannak. Ezért megint keresni kell egy papot, aki kézbesíti a levelet.*
~Te Allyn itt semmi sem változott! Unatkozom!~
~Számold meg a repedéseket a falom!~
~Olyan hülyének nézek én ki?~ ~Ami azt illeti igen, pontosan olyan hülyének!~
*Erre újabb veszekedés kezdődik, de ez inkább csak baráti, vagy testvéri piszkálódás, amit persze gyorsan be is fejeznek. Ahogy ez megtörtént a gnóm megint Allyn- hoz fordul.*
- Szerintem jó ötlet! Már ez is elég információ lenne, a tegnap estét bele véve, de ha akarod menjünk még át a folyópartra! Aztán majd megkeressük a főpapot, vagy keresed, ha nem kellek hozzá!
*Mondja Allyn, s kicsit elgondolkodik azon, hogy végülis milyen sok mindent tudnak az entitásról. Amíg Thaira nem kezdi el sorolni, azt amit ő kikövetkeztetett, mire Allyn is elmondja az ő gondolatait, s ebből egy hosszas belső beszélgetés alakul ki, amíg meg nem zavarják őket!*
*A borzalmas éjszaka után, megint visszaindulnak a templomba. Közben pedig elkezdenek a repülésről beszélgetni. Allyn megjegyzi, hogy a nagy mágusok fájdalmat, vagy feszítést éreznek, mikor repülnek. Erre a gondolatra a gnóm is megszólal, s tőle már megszokott hosszú kifejtő választ ad, de a magyarázat közepén kicsit eltér a tárgytól.*
~Megint mellé beszél! Elvesztette a fonalat! Nem csoda, ha ilyen sokszor jártatja a száját, természetes, hogy nem tudja mit mond!~
~Szerintem csak mindenre ki akar térni egyszerre.~
*Mondja Allyn, mikor Thaira lenézően megszólal fejében. De nem sokat törődik vele, inkább tovább figyeli, amit a gnóm mond. Érdekesnek találja a másik mondandóját, viszont nem ért belőle mindent, ennek ellenére mosolyog és bólogat, majd ha a férfi befejezte meg is szólal.*
- Értem, szóval sokkal fárasztóbb,nem is csoda, nem mondom, hogy azt a fényárt könnyebb volt megcsinálni, de szerintem a repülés se lehet egyszerű. Gondolom valahogy maga alá irányítja a levegőt. De persze ezt nem tudhatom. Na várjunk, csak azért nem használhatja azt a szeles varázslatot, mert felborított egyetlen egy asztalt?!
*Igen Allyn megakad az apróságokon, s ez az asztal borogatás kíváncsivá tette.*
~Most komoly azt akarod kiszedni belőle, hogy miért nem lehet szelet varázsolni a lakásban? Te nem vagy eszednél! Én mást akarnék megtudni!~
~Igen azt akarom megtudni! Mellesleg szerintem egyáltalán nem úgy van ahogy gondolod. Kizárt, hogy mérges legyen rád, vagy kiabáljon veled! Nem nézném ki belőle!~
~Ünneprontó!~
*Mondja Thaira miután Allyn megcáfolta elképzelését, azzal kapcsolatban, hogy a gnóm talán egy kicsit mérges lett az miatt, hogy kinevette, meg azzal, hogy egyszer sikerülni fog neki annyira kihoznia Zrekil-t a béketűrésből, hogy kiabálni fog vele. Ez utóbbinak örülne a legjobban, az teljes győzelem lenne és mutatná, hogy még mindig képes mások idegeire menni. Beérnek a templomba, s a gnóm keres írószerszámot és papírt. Közben pedig vált egy két mondatot Allyn- nal, akinek sikerült lefoglalnia Thaira figyelmét egy darabig.*
- Igaz a nagyja még csak most következik, márha tényleg nekünk adná a feladatot! Bár, ahogy megismertelek úgyis kikönyörögnéd, hogy elfoghassuk az entitást. Amennyit játszott velünk meg is érdemli, hogy elkapják!
*Mondja Allyn kuncogva, miközben azt figyeli, ahogy a gnóm a tegnap esti eseményeket veti papírra. Egyre gyorsabban meg a férfinek az írás, s a lány is egyre könnyebben ki tudja olvasni, amit a másik ír. Pedig eddig voltak, olyan szavak a papírokon, amiket csak kikövetkeztetni tudott. Mikor Zrekil végez megint körbe néz. A főpap sehol, tipikus, mindig akkor nincs itt, mikor ők itt vannak. Ezért megint keresni kell egy papot, aki kézbesíti a levelet.*
~Te Allyn itt semmi sem változott! Unatkozom!~
~Számold meg a repedéseket a falom!~
~Olyan hülyének nézek én ki?~ ~Ami azt illeti igen, pontosan olyan hülyének!~
*Erre újabb veszekedés kezdődik, de ez inkább csak baráti, vagy testvéri piszkálódás, amit persze gyorsan be is fejeznek. Ahogy ez megtörtént a gnóm megint Allyn- hoz fordul.*
- Szerintem jó ötlet! Már ez is elég információ lenne, a tegnap estét bele véve, de ha akarod menjünk még át a folyópartra! Aztán majd megkeressük a főpapot, vagy keresed, ha nem kellek hozzá!
*Mondja Allyn, s kicsit elgondolkodik azon, hogy végülis milyen sok mindent tudnak az entitásról. Amíg Thaira nem kezdi el sorolni, azt amit ő kikövetkeztetett, mire Allyn is elmondja az ő gondolatait, s ebből egy hosszas belső beszélgetés alakul ki, amíg meg nem zavarják őket!*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-09 08:24:49
Üzenet elküldve: 2013-11-09 08:24:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*A gnóm csak hümmög, majd megjegyzi:*
- Hát ha nem sikerül, majd megpróbálom újra... ami egyszer sikerül, az sikerül kétszer is.
*Majd mikor túljutnak a kellemetlen estén, és visszafelé sétálnak a templomba, belekezdenek a repülésről szóló eszmefuttatásba, amiben Zrekil sem annyira jól informált, csak sejtései vannak.*
- Hát jó eséllyel nem érzik úgy, kevés az olyan varázslat, ami ártalmas arra is, aki alkalmazza. Viszont akad... Napmágiában még nem találkoztam ilyesmivel, viszont apám tudott még valami nagyobb széllökést csinálni, ami rá ugyanúgy hatott, mint a körülötte lévőkre. Nem mellesleg ezt a varázslatot tilos volt alkalmazni a házban, mert egyszer egy asztalt is felborított vele. Eltértem a tárgytól... *gyorsan visszagondol, hogy hol is szakadt meg a gondolatmenete* Szóval a repülés szerintem csak simán átkozottul fárasztó. Nem úgy, mint mondjuk ez a fényár, amit gyakorlatilag akármeddig csinálhatok. Az entitás meg... hát tulajdonképpen ugyanúgy reptetett körben, ahogy a fegyvereket. Viszont nem fogta le az egész testemet, csak mintha egy hatalmas madár felemelt volna.
*Majd a templomban gyorsan megkeresi a tintát, és a papírokat, majd egy újabbat vesz elő, miközben Allyn válaszát hallgatja. Úgy tűnik, a lány már nem haragszik rá, é ez megnyugtatja.*
- Hát, ez eddigiek alapján lesz még bőven. Meg az igazi része még el sem kezdődött a dolognak, mégpedig a valódi vadászat. Szerintem lassan már meg is kereshetnénk majd a főpapot, mert szerintem már bőven elég információt gyűjtöttünk *mondja, miközben lejegyzeteli a tegnap este történteket, kezdve a fagyossággal, majd a lerántás, és a kellemetlen repülés. Nem hagyja ki a beszámolóból azt sem, hogy Thaira kétszer elesett. Majd körbepillant, de megint nem látja sehol a főpapot, így megint csak választania kell valakit hírvivőnek. Miután átadja neki a levelet, végül is megjegyzi:*
- Na jó, én úgy döntöttem, még átmegyünk a folyópartra hirtelen megjelenő majd eltűnő lábnyomokat keresni, és utána felkeresem személyesen a főpapot, hogy beszéljek vele arról, hogy szükséges-e még információ, vagy kezdhetünk vadászni. Te mit gondolsz?
*Szerinte már bőven elég volt a békés megfigyelői szerep, erre a tegnap este nyomta rá a csillagjegyét, szóval lassan szívesen a kezei közt tudná az entitást.*
*A gnóm csak hümmög, majd megjegyzi:*
- Hát ha nem sikerül, majd megpróbálom újra... ami egyszer sikerül, az sikerül kétszer is.
*Majd mikor túljutnak a kellemetlen estén, és visszafelé sétálnak a templomba, belekezdenek a repülésről szóló eszmefuttatásba, amiben Zrekil sem annyira jól informált, csak sejtései vannak.*
- Hát jó eséllyel nem érzik úgy, kevés az olyan varázslat, ami ártalmas arra is, aki alkalmazza. Viszont akad... Napmágiában még nem találkoztam ilyesmivel, viszont apám tudott még valami nagyobb széllökést csinálni, ami rá ugyanúgy hatott, mint a körülötte lévőkre. Nem mellesleg ezt a varázslatot tilos volt alkalmazni a házban, mert egyszer egy asztalt is felborított vele. Eltértem a tárgytól... *gyorsan visszagondol, hogy hol is szakadt meg a gondolatmenete* Szóval a repülés szerintem csak simán átkozottul fárasztó. Nem úgy, mint mondjuk ez a fényár, amit gyakorlatilag akármeddig csinálhatok. Az entitás meg... hát tulajdonképpen ugyanúgy reptetett körben, ahogy a fegyvereket. Viszont nem fogta le az egész testemet, csak mintha egy hatalmas madár felemelt volna.
*Majd a templomban gyorsan megkeresi a tintát, és a papírokat, majd egy újabbat vesz elő, miközben Allyn válaszát hallgatja. Úgy tűnik, a lány már nem haragszik rá, é ez megnyugtatja.*
- Hát, ez eddigiek alapján lesz még bőven. Meg az igazi része még el sem kezdődött a dolognak, mégpedig a valódi vadászat. Szerintem lassan már meg is kereshetnénk majd a főpapot, mert szerintem már bőven elég információt gyűjtöttünk *mondja, miközben lejegyzeteli a tegnap este történteket, kezdve a fagyossággal, majd a lerántás, és a kellemetlen repülés. Nem hagyja ki a beszámolóból azt sem, hogy Thaira kétszer elesett. Majd körbepillant, de megint nem látja sehol a főpapot, így megint csak választania kell valakit hírvivőnek. Miután átadja neki a levelet, végül is megjegyzi:*
- Na jó, én úgy döntöttem, még átmegyünk a folyópartra hirtelen megjelenő majd eltűnő lábnyomokat keresni, és utána felkeresem személyesen a főpapot, hogy beszéljek vele arról, hogy szükséges-e még információ, vagy kezdhetünk vadászni. Te mit gondolsz?
*Szerinte már bőven elég volt a békés megfigyelői szerep, erre a tegnap este nyomta rá a csillagjegyét, szóval lassan szívesen a kezei közt tudná az entitást.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:53:51
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:53:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Allyn- on látszik, hogy nagyon mélyen érinti ez a téma. Lehet, hogy elvesztette az egyetlen esélyét, annak hogy ingyen tanuljon a férfitől, de nem tudta volna elviselni azt a felelősséget, amivel jár, s ebben teljesen biztos. Neki így is pont elég gondot okoz az, hogy Thaira néhai kifejezetten furcsa viselkedését kimagyarázza, nem kell még az is, hogy folyton figyelnie kelljen, arra nehogy belső hangja, meggondolatlanul cselekedjen. Márpedig Thaira hajlamos a meggondolatlanságra, s arra is, hogy lusta, bár ha valamit nagyon akar azt maximális odafigyeléssel hajtja végre. Így lenne ez a mágiával, de Allyn nem engedheti, tudja hogy Thaira magának is ártana vele, s ez a teher egyre nehezebb. Egyre jobban fáj a gnóm minden belő hangja számára buzdító mondata után. De el kell viselnie, megfogadta hogy nem fog elgyengülni, nem szabad, erősnek és magabiztosanak kell maradnia, hogy tudjon majd uralkodni Thaira felett. Majd Allyn persze visszaadja a vezető szerepet belső hangjának. Legszívesebben elsírta volna magát, de így inkáb csak lefekszik. Majd Thaira hallgatja tovább a gnómot.*
- Már kíváncsian várom, de azért viszek majd fáklyát, nehogy a végén ne sikerüljön.
*Jegyzi meg kicsit szúrós hangon, de persze nem bántásnak szánta csak egy egyszerű viccnek. Ezek után nyugodtan telik az idő éjfélig, mikor is a gnóm megzavarja Thaira eddigi gonolat menetét. Persze felfogja, hogy a férfi nem tehetett mást, de hát akkor is. Ő a legfontosabb, a másik már melléges harmadrangú valami, hiszen Allyn a második legfontosabb személy, de csak mert egy testen kell osztozniuk. Miután Thaira kétszer esik a szebbi felére, már nem nevet és kezdi azt gondolni, hogy az entitás egyre kevésbé vicces. Ez nagyon nem tetszik neki, viszont mikor felemeli a gnómot és elkezdi mozgatni, majdnem megint nevet. Ennek ellenére gyorsan a segítségére siet. Majd mikor a földről nem sikerül semmi, az ágyról próbálkozik. S mivel letelt az öt perc az entitás abba hagyja a játékot és a Zrekil és Thaira közti gyors mondatváltások után inkább nekikezd az elaltalásuknak, ami nagyon jól sikerült. Allyn különeseket álmodik, s nincs vele egyedül, hiszen belső hangja is pontosan ugyanazt álmodja. Már épp kezdenének álmukban kétségbe esni, mikor Zrekil felkelti őket. Megnyugodnak, hogy minden csak álom volt, csak az elméjük szüleménye. Majd miután megköszönték a vendéglátást, visszaindulnak a templomba. Mint egy elrontott labirintus, ahol mindig visszajutsz a kiindulási pontra. Jelen esetben a templomba, persze mehettek volna séma szerint, de ők nem olyanok, s persze ettől függetlenül "élvezik" az éjszakákat. Ahogy haladnak Allyn kérdést intéz a gnómhoz, ami láthatóan elgondolkodtatja a férfit.*
- Nem lehetett kellemes az entitásnak kiszolgáltatva repülni. Gondolom a Levegőmágusokat nem akarja egy idegen erő széttépni. Persze nem értek hozzá, csak nem lenne logikus, ha úgy éreznének.
*Válaszlja, amint újra belépnek a templomba. Allyn már szinte keni, vágja mi merre van a templomban, mit hol kell keresni. S ezt élvezi is, ellenben Thaira inkább unja ezt a helyet.*
~Megint itt! Újra nem csinálunk semmit. Megírja a levelet, utána meg mehetünk a következő helyszínre. Nagyon unalmas!~
~Nyugalom Thaira! Keress inkább különbséget a tegnapi, meg a mai kinézetében a templomnak!~
~Unalmasabb!~
*Mondja Thaira egyre fogyó lelkeseddéssel, de nekilát a különbségek keresésének. Így Allyn foglalkozhat megint csak a gnómmal. Aki mosolyogva fordul felé és szólal meg. A lányban megfagy egy pillanatra a vér. Majd felenged, mind mikor kifolyik a víz az ember tenyeréből. A férfi mosolyát nézi, furcsa, de már nem is tud rá haragudni az miatt, amit tegnap mondott, szinte el is felejti. Valamilyen számára túl erős kedvesség árad a gnómból, ami akkor is megnyugtatja, s elfeledteti gondjait, ha nagyon haragos. Ennek fényében moslyogva válaszol.*
- Igen nagyon sok közös élményünk lesz. Vannak közte jók és kevésbé jók is. De nagyon remélem, hogy még sok közös élményünk lesz.
*Miközben beszél kicsit elpirul, de szinte csak alig láthatón. Ahogy ezeket mind kimondja a táskájából kidugja a fejét Xini, eddig aludt. Allyn rápillant, majd mutató ujjával megsimítja a fejét. A gyík gyorsan kimászik a biztonságos zugából, majd a földre szalad, s egy két percig eltűnik Allyn tekintete elől, de gyorsan visszatér és felmászik a lány vállára, a megszokott kis helyére.*
*Allyn- on látszik, hogy nagyon mélyen érinti ez a téma. Lehet, hogy elvesztette az egyetlen esélyét, annak hogy ingyen tanuljon a férfitől, de nem tudta volna elviselni azt a felelősséget, amivel jár, s ebben teljesen biztos. Neki így is pont elég gondot okoz az, hogy Thaira néhai kifejezetten furcsa viselkedését kimagyarázza, nem kell még az is, hogy folyton figyelnie kelljen, arra nehogy belső hangja, meggondolatlanul cselekedjen. Márpedig Thaira hajlamos a meggondolatlanságra, s arra is, hogy lusta, bár ha valamit nagyon akar azt maximális odafigyeléssel hajtja végre. Így lenne ez a mágiával, de Allyn nem engedheti, tudja hogy Thaira magának is ártana vele, s ez a teher egyre nehezebb. Egyre jobban fáj a gnóm minden belő hangja számára buzdító mondata után. De el kell viselnie, megfogadta hogy nem fog elgyengülni, nem szabad, erősnek és magabiztosanak kell maradnia, hogy tudjon majd uralkodni Thaira felett. Majd Allyn persze visszaadja a vezető szerepet belső hangjának. Legszívesebben elsírta volna magát, de így inkáb csak lefekszik. Majd Thaira hallgatja tovább a gnómot.*
- Már kíváncsian várom, de azért viszek majd fáklyát, nehogy a végén ne sikerüljön.
*Jegyzi meg kicsit szúrós hangon, de persze nem bántásnak szánta csak egy egyszerű viccnek. Ezek után nyugodtan telik az idő éjfélig, mikor is a gnóm megzavarja Thaira eddigi gonolat menetét. Persze felfogja, hogy a férfi nem tehetett mást, de hát akkor is. Ő a legfontosabb, a másik már melléges harmadrangú valami, hiszen Allyn a második legfontosabb személy, de csak mert egy testen kell osztozniuk. Miután Thaira kétszer esik a szebbi felére, már nem nevet és kezdi azt gondolni, hogy az entitás egyre kevésbé vicces. Ez nagyon nem tetszik neki, viszont mikor felemeli a gnómot és elkezdi mozgatni, majdnem megint nevet. Ennek ellenére gyorsan a segítségére siet. Majd mikor a földről nem sikerül semmi, az ágyról próbálkozik. S mivel letelt az öt perc az entitás abba hagyja a játékot és a Zrekil és Thaira közti gyors mondatváltások után inkább nekikezd az elaltalásuknak, ami nagyon jól sikerült. Allyn különeseket álmodik, s nincs vele egyedül, hiszen belső hangja is pontosan ugyanazt álmodja. Már épp kezdenének álmukban kétségbe esni, mikor Zrekil felkelti őket. Megnyugodnak, hogy minden csak álom volt, csak az elméjük szüleménye. Majd miután megköszönték a vendéglátást, visszaindulnak a templomba. Mint egy elrontott labirintus, ahol mindig visszajutsz a kiindulási pontra. Jelen esetben a templomba, persze mehettek volna séma szerint, de ők nem olyanok, s persze ettől függetlenül "élvezik" az éjszakákat. Ahogy haladnak Allyn kérdést intéz a gnómhoz, ami láthatóan elgondolkodtatja a férfit.*
- Nem lehetett kellemes az entitásnak kiszolgáltatva repülni. Gondolom a Levegőmágusokat nem akarja egy idegen erő széttépni. Persze nem értek hozzá, csak nem lenne logikus, ha úgy éreznének.
*Válaszlja, amint újra belépnek a templomba. Allyn már szinte keni, vágja mi merre van a templomban, mit hol kell keresni. S ezt élvezi is, ellenben Thaira inkább unja ezt a helyet.*
~Megint itt! Újra nem csinálunk semmit. Megírja a levelet, utána meg mehetünk a következő helyszínre. Nagyon unalmas!~
~Nyugalom Thaira! Keress inkább különbséget a tegnapi, meg a mai kinézetében a templomnak!~
~Unalmasabb!~
*Mondja Thaira egyre fogyó lelkeseddéssel, de nekilát a különbségek keresésének. Így Allyn foglalkozhat megint csak a gnómmal. Aki mosolyogva fordul felé és szólal meg. A lányban megfagy egy pillanatra a vér. Majd felenged, mind mikor kifolyik a víz az ember tenyeréből. A férfi mosolyát nézi, furcsa, de már nem is tud rá haragudni az miatt, amit tegnap mondott, szinte el is felejti. Valamilyen számára túl erős kedvesség árad a gnómból, ami akkor is megnyugtatja, s elfeledteti gondjait, ha nagyon haragos. Ennek fényében moslyogva válaszol.*
- Igen nagyon sok közös élményünk lesz. Vannak közte jók és kevésbé jók is. De nagyon remélem, hogy még sok közös élményünk lesz.
*Miközben beszél kicsit elpirul, de szinte csak alig láthatón. Ahogy ezeket mind kimondja a táskájából kidugja a fejét Xini, eddig aludt. Allyn rápillant, majd mutató ujjával megsimítja a fejét. A gyík gyorsan kimászik a biztonságos zugából, majd a földre szalad, s egy két percig eltűnik Allyn tekintete elől, de gyorsan visszatér és felmászik a lány vállára, a megszokott kis helyére.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:07:40
Üzenet elküldve: 2013-11-08 21:07:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Valóban, Allyn meglepi ezzel a furcsa belépővel, Zrekil nem számított rá, hogy ilyen érzékenyen fogja érinteni az ajánlat, de hát tudomásul vette, hogy nem tanul senki mágiát tőle ingyen, nem szándékozik még egyszer felvetni az ötletet. Egyrészt, mert nem szeretné Allynt ezzel terhelni, másrészről valóban neki sem éri meg ingyen adni a tudást, amit kemény munka árán szerzett meg. A lány mégis szomorúnak tűnik, ahogy átadja a vezetést, bár ezt a gnóm nem tudja mire vélni, elvégre ő maga nagyon gyorsan elfogadta az álláspontját, és nem is akar a jövőben emiatt összeakadást.*
- Kerülhetünk még barlangba, ne aggódj, majd meglátjuk, mit is tud az ilyen valójában.
*Miután kicsit sem kedvesen kirángatja Thairát az álmok világából, azonban nem tehet mást, elvégre már annyira fázott, hogy az külső fájdalmat okozott neki. Miután pedig a lány is párszor elesik, ár nem nevet annyira, a gnóm pedig kezdi úgy érezni, hogy az entitás túl messzire megy, főleg az ő reptetése miatt. Miután segítséggel sem sikerül lekászálódnia a plafonról, felveti az ágy gondolatát, mondván, akkor Thaira talán jobban bele tud kapaszkodni, végül viszont mégis az öt perces határ lejárta segíti meg őket. Miután a gnóm lepottyan, és a lány helyesbít, hirtelen elneveti magát:*
- A krumpli nem szokott világítani *jegyzi meg végül majd röviddel ezután elalszanak. Miután felébrednek, megköszönik a vendéglátást, és odébbállnak, Allyn egy kérdést intéz hozzá, ami komoly gondolkodásra készteti.*
- Hát igen, repülni eddig még nem repültem... és nem is fogok. Azt mondják, egy tapasztalt levegőmágus képes hasonlóra, de látni még nem láttam. Pedig elvileg nagyapám testvére tud olyat, viszont csak indokolt esetben teszi *mondja, miközben belépnek a templomba. Nagyjából úgy kezdi érezni magát, mint egy nagy inga, ami a városban leng, és a templom tornyára van felfüggesztve. Kileng, majd vissza a templomba, aztán ellenkező irányba újra kileng, és így tovább. Valóban haladhattak volna kicsit logikusabban is, viszont Zrekil ezen nem tud sokat mélázni, helyette inkább keres írószert.*
- Már alig várom, hogy ezt az estét is megörökítsem... mennyi közös kaland *pillant Allynra mosolyogva. Reméli, hogy a lány már nem neheztel rá, amiért tegnap este felajánlotta a szolgálatait, mint tanító.*
*Valóban, Allyn meglepi ezzel a furcsa belépővel, Zrekil nem számított rá, hogy ilyen érzékenyen fogja érinteni az ajánlat, de hát tudomásul vette, hogy nem tanul senki mágiát tőle ingyen, nem szándékozik még egyszer felvetni az ötletet. Egyrészt, mert nem szeretné Allynt ezzel terhelni, másrészről valóban neki sem éri meg ingyen adni a tudást, amit kemény munka árán szerzett meg. A lány mégis szomorúnak tűnik, ahogy átadja a vezetést, bár ezt a gnóm nem tudja mire vélni, elvégre ő maga nagyon gyorsan elfogadta az álláspontját, és nem is akar a jövőben emiatt összeakadást.*
- Kerülhetünk még barlangba, ne aggódj, majd meglátjuk, mit is tud az ilyen valójában.
*Miután kicsit sem kedvesen kirángatja Thairát az álmok világából, azonban nem tehet mást, elvégre már annyira fázott, hogy az külső fájdalmat okozott neki. Miután pedig a lány is párszor elesik, ár nem nevet annyira, a gnóm pedig kezdi úgy érezni, hogy az entitás túl messzire megy, főleg az ő reptetése miatt. Miután segítséggel sem sikerül lekászálódnia a plafonról, felveti az ágy gondolatát, mondván, akkor Thaira talán jobban bele tud kapaszkodni, végül viszont mégis az öt perces határ lejárta segíti meg őket. Miután a gnóm lepottyan, és a lány helyesbít, hirtelen elneveti magát:*
- A krumpli nem szokott világítani *jegyzi meg végül majd röviddel ezután elalszanak. Miután felébrednek, megköszönik a vendéglátást, és odébbállnak, Allyn egy kérdést intéz hozzá, ami komoly gondolkodásra készteti.*
- Hát igen, repülni eddig még nem repültem... és nem is fogok. Azt mondják, egy tapasztalt levegőmágus képes hasonlóra, de látni még nem láttam. Pedig elvileg nagyapám testvére tud olyat, viszont csak indokolt esetben teszi *mondja, miközben belépnek a templomba. Nagyjából úgy kezdi érezni magát, mint egy nagy inga, ami a városban leng, és a templom tornyára van felfüggesztve. Kileng, majd vissza a templomba, aztán ellenkező irányba újra kileng, és így tovább. Valóban haladhattak volna kicsit logikusabban is, viszont Zrekil ezen nem tud sokat mélázni, helyette inkább keres írószert.*
- Már alig várom, hogy ezt az estét is megörökítsem... mennyi közös kaland *pillant Allynra mosolyogva. Reméli, hogy a lány már nem neheztel rá, amiért tegnap este felajánlotta a szolgálatait, mint tanító.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-08 16:17:03
Üzenet elküldve: 2013-11-08 16:17:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Sietve nyit be a templom nyikorgó ajtaján. Kezében egy apró, sérült mókust tart. Körbepillant. Félhomályos, titokzatos helységbe érkezett. Nincs ideje nézelődni, a mókusnak minden perc számít. Az erdőből érkezett, megmentette a csöppnyi kis lényt két gonosz fiútól, akik majdnem megölték. Keresztülrohant sok nyilvános helyen, sokan megbámulták. Furcsa látványt nyújthatott a sehová nem néző vörös hajú lány egy sérült mókussal a kezében. De nem törődik vele. Csak az érdekli, hogy minél előbb megtalálja a főpapot. Csak ő segíthet neki. Átrohan a templomon, közben félrelök egy meglepett férfit. Futtában odakiált neki:* -Bocsánat!- *és siet tovább. Kis híján nekiütközik egy szobornak. Elhalad az oltár mellett, hátra, a templom hátsó részére. Megpillant egy csuhás férfit.* -Jó napot kívánok! Felteszem, ön a főpap.- *kiált oda neki. A pap teljes nyugalommal válaszol.* -Én vagyok.- *Eyela közelebb lép a férfihez.* -A segítségét szeretném kérni. Ezt a mókust az erdőben mentettem meg két aljas, pimasz kis suhanctól, akik feldobálták és leejtették a földre. Tud adni valami orvosságot neki?- *kérdezi.* -Igen. Máris hozom.- *feleli a pap, és eltűnik egy ajtó mögött.* ~Csak ne legyen késő!~ *fohászkodik az elf lány. Megsimogatja a kis mókus törékeny, sérült testét. Nagyon reméli, hogy a pap gyógyszere használni fog. A főpap, Amos Thenior közben visszatér, kezében egy kis fiolányi csillogó folyadékkal.* -Ebből adj be neki naponta háromszor.- *mondja.* -Köszönöm szépen!- *hálálkodik Eyela, a pap markába nyom néhány aranyat, és már megy is. Aztán megtorpan. Miért is ne tanulhatna, ha már itt van?*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-06 16:22:59
Üzenet elküldve: 2013-11-06 16:22:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Mikor elfogadja, hogy nem különlegesek egy cseppet sem, a gnóm megint rácáfol elképzeléseire. Minek hatására kicsit zavart tekintetet vág.*
~Akkor most szerencsések vagyunk, vagy nem?~
*Ezen már azután kezd el csak gondolkodni, mikor már Thaira újra alszik, hogy a belső hangja, aki érezhetően egyre jobban van, ne tudjon semmit sem hozzáfűzni.*
- Lehet, én már nem merek semmit sem gondolni. Vagyok, aki vagyok és nem leszek se különlegese, se egy senki. Az viszont tényleg érdekes, hogy pont nekünk kell megfigyelni az entitást, bár nem hinném, hogy a főpap azt akarná, hogy kapjuk el. Szerintem, ha nem kellene megfigyelgetni saját maga fogná meg. Így viszont, hogy velünk kifigyelteti ezt az időt megspótolja. De kitalálom, neked más ötleted van, nem igaz?
*Kérdezi egyet kacsintva Xini-nek, aki ennek hatására fut egy kört a lány vállain, majd visszatér az eredeti helyére. S ezután a gnóm egy mondatot intéz Allyn-hoz aztán elviharzik, magára hagyva a lányt.*
- Na nézd meg Xini, hogy siet pedig nem is kergetik. Csak tudnám miért fut, megvagyunk mi egyedül is, na nem igaz? *a gyík leszalad a tenyeréhez, ő pedig felemeli azt* Persze, hogy igaz! Eddig is megvoltunk, eztán is megleszünk! Hoppá, itt jön Zrekil! Látod kicsi Xini, így néz ki a gnóm, ha rohan!
*S nevet egyet, majd a kis gyíkot felsegíti a vállára, majd a férfire figyel, akinek a kezében ott ékesledik a tekercs, amit legutóbb is olvasgatott.*
- Látom, nem kell lobogtatni, még elveszted a nagy lendületben. *mondja megfogva a tekercset, hogy megálljon, s mikor ez megtörténik el is engedi* Egy hét tényleg sok idő, az alatt sok mindent megtudsz tanulni. Bár reméljük, hogy nem kell majd használnod, azokat a varázslatokat. Persze jó, ha tudod őket a biztonság kedvéért!
*Kuncog egyet, s szemei bohókásan csillognak. Majd a gnóm mondatára, Allyn rögtön ki is kérdezi Thaira-t, hogy merre kell menniük, s miután ezzel végzett a gnómhoz fordul.*
- Késő! Már megkérdeztem, nem vette olyan rosszul.
*S ezután elmagyarázza merre kell menniük, mire a gnóm gyorsan lereagálja a helyzetet és elmagyarázza, hogy neki mindegy merre mennek. Allyn kicsit elkeseredetten néz, de gyorsan megint mosolyog.*
- Hát valószínűleg nem. De én nem tudom. Mondjuk Thaira kicsit el volt keseredve, hogy most akarunk oda menni, de most jobban örül az alvásnak, viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy estére már annyira rendbe fog jönni, hogy muszáj lesz átadnom neki a vezetést. Majd meglátjuk! Viszont legközelebb mehetnénk a folyópartra, ha gondolod. Ennek ellenére jobb lesz, ha elindulunk. Még meg kell találnunk azt a házat.
*Mondja kedvesen mosolyogva, amint figyeli, ahogy a gnóm elteszi a tekercset, majd lassan megindul a nagykapu felé.*
*Mikor elfogadja, hogy nem különlegesek egy cseppet sem, a gnóm megint rácáfol elképzeléseire. Minek hatására kicsit zavart tekintetet vág.*
~Akkor most szerencsések vagyunk, vagy nem?~
*Ezen már azután kezd el csak gondolkodni, mikor már Thaira újra alszik, hogy a belső hangja, aki érezhetően egyre jobban van, ne tudjon semmit sem hozzáfűzni.*
- Lehet, én már nem merek semmit sem gondolni. Vagyok, aki vagyok és nem leszek se különlegese, se egy senki. Az viszont tényleg érdekes, hogy pont nekünk kell megfigyelni az entitást, bár nem hinném, hogy a főpap azt akarná, hogy kapjuk el. Szerintem, ha nem kellene megfigyelgetni saját maga fogná meg. Így viszont, hogy velünk kifigyelteti ezt az időt megspótolja. De kitalálom, neked más ötleted van, nem igaz?
*Kérdezi egyet kacsintva Xini-nek, aki ennek hatására fut egy kört a lány vállain, majd visszatér az eredeti helyére. S ezután a gnóm egy mondatot intéz Allyn-hoz aztán elviharzik, magára hagyva a lányt.*
- Na nézd meg Xini, hogy siet pedig nem is kergetik. Csak tudnám miért fut, megvagyunk mi egyedül is, na nem igaz? *a gyík leszalad a tenyeréhez, ő pedig felemeli azt* Persze, hogy igaz! Eddig is megvoltunk, eztán is megleszünk! Hoppá, itt jön Zrekil! Látod kicsi Xini, így néz ki a gnóm, ha rohan!
*S nevet egyet, majd a kis gyíkot felsegíti a vállára, majd a férfire figyel, akinek a kezében ott ékesledik a tekercs, amit legutóbb is olvasgatott.*
- Látom, nem kell lobogtatni, még elveszted a nagy lendületben. *mondja megfogva a tekercset, hogy megálljon, s mikor ez megtörténik el is engedi* Egy hét tényleg sok idő, az alatt sok mindent megtudsz tanulni. Bár reméljük, hogy nem kell majd használnod, azokat a varázslatokat. Persze jó, ha tudod őket a biztonság kedvéért!
*Kuncog egyet, s szemei bohókásan csillognak. Majd a gnóm mondatára, Allyn rögtön ki is kérdezi Thaira-t, hogy merre kell menniük, s miután ezzel végzett a gnómhoz fordul.*
- Késő! Már megkérdeztem, nem vette olyan rosszul.
*S ezután elmagyarázza merre kell menniük, mire a gnóm gyorsan lereagálja a helyzetet és elmagyarázza, hogy neki mindegy merre mennek. Allyn kicsit elkeseredetten néz, de gyorsan megint mosolyog.*
- Hát valószínűleg nem. De én nem tudom. Mondjuk Thaira kicsit el volt keseredve, hogy most akarunk oda menni, de most jobban örül az alvásnak, viszont van egy olyan sanda gyanúm, hogy estére már annyira rendbe fog jönni, hogy muszáj lesz átadnom neki a vezetést. Majd meglátjuk! Viszont legközelebb mehetnénk a folyópartra, ha gondolod. Ennek ellenére jobb lesz, ha elindulunk. Még meg kell találnunk azt a házat.
*Mondja kedvesen mosolyogva, amint figyeli, ahogy a gnóm elteszi a tekercset, majd lassan megindul a nagykapu felé.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-06 12:29:35
Üzenet elküldve: 2013-11-06 12:29:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Bár persze lehet benne valami, hogy különlegesebbek, mint az átlag, mármint azok átlaga, akik találkoztak az entitással. Talán az entitás már azt is megszokta, hogy ők figyelik, ezért nem is akarja bántani őket. Hát... annyira. Mert tény, hogy még Thairában tette a legnagyobb kárt azáltal, hogy a földhöz verte a fejét.*
- Még lehetünk kivételesek, elvégre a főpap minket kért fel arra, hogy elkapjuk... most még csak kifigyeljük, azonban a következő lépés bizonyosan a tényleges csapdába ejtés lesz *jegyzi meg a gnóm magabiztosan, habár erre semmi oka, elvégre lehet hogy a pap majd valaki mást fog felkérni a feladatra. Ennek a gondolatnak hatására Zrekil úgy dönt, ha tényleg entitásra fognak vadászni, akkor neki képzettnek kell lennie, kellenek még varázslatok, amelyekkel már eredményesebben szabhat gátat a túlvilági erő ténykedéseinek.*
- Egy pillanat, azonnal jövök *mondja a lánynak, majd eltűnik a papok között. Azonban néhány perc múlva valóban meg is jelenik, kezében a Napmágiáról szóló tekerccsel.*
- A könyvtárban voltam *lihegi* említettem a főpapot, és a küldetésünket, onnantól kezdve az öreg papnak, aki ott felügyeli a dolgokat, már nem volt kifogása az ellen, hogy elhozzam ezt *lengeti meg a tekercset a levegőben* Ha valóban van még egy hetünk, azalatt tanulhatnék pár igen hasznos varázslatot. Láttam pár hasznosat, amik még nem is annyira veszélyesek... mármint az ellenfélre nézve *teszi hozzá. Valóban akadnak olyanok, amikkel meg tud sebesíteni másokat, hála égnek olyannal még nem találkozott, amivel ölni is tudna. És reméli, hogy ilyesmi nincs is egy bárki számára elérhető tekercsben, az könnyen káoszt okozhatna...*
- Nem szükséges felébresztened, hogy megsérült, nyugodtan pihenhet, majd megyünk a folyópartra *feleli a gnóm, de láthatóan túl későn, elvégre Allyn már intézkedett. Hát, akkor már mindenképpen a negyedbe kell menjenek, elvégre akkor feleslegesen zaklatták volna Thairát.*
- Rendben, így biztos megtaláljuk. Akkor nem a szegényebbik családokhoz tartoznak, ha még ablakra is futja nekik... Ami a további terveket illeti, részemről mindegy, mehetünk is, de meg is beszélhetjük a dolgokat. Nekem a kovácsműhely volt az utolsó tervem, szóval részemről a sorrend már mindegy *jegyzi meg, miközben elteszi a tekercset.*
*Bár persze lehet benne valami, hogy különlegesebbek, mint az átlag, mármint azok átlaga, akik találkoztak az entitással. Talán az entitás már azt is megszokta, hogy ők figyelik, ezért nem is akarja bántani őket. Hát... annyira. Mert tény, hogy még Thairában tette a legnagyobb kárt azáltal, hogy a földhöz verte a fejét.*
- Még lehetünk kivételesek, elvégre a főpap minket kért fel arra, hogy elkapjuk... most még csak kifigyeljük, azonban a következő lépés bizonyosan a tényleges csapdába ejtés lesz *jegyzi meg a gnóm magabiztosan, habár erre semmi oka, elvégre lehet hogy a pap majd valaki mást fog felkérni a feladatra. Ennek a gondolatnak hatására Zrekil úgy dönt, ha tényleg entitásra fognak vadászni, akkor neki képzettnek kell lennie, kellenek még varázslatok, amelyekkel már eredményesebben szabhat gátat a túlvilági erő ténykedéseinek.*
- Egy pillanat, azonnal jövök *mondja a lánynak, majd eltűnik a papok között. Azonban néhány perc múlva valóban meg is jelenik, kezében a Napmágiáról szóló tekerccsel.*
- A könyvtárban voltam *lihegi* említettem a főpapot, és a küldetésünket, onnantól kezdve az öreg papnak, aki ott felügyeli a dolgokat, már nem volt kifogása az ellen, hogy elhozzam ezt *lengeti meg a tekercset a levegőben* Ha valóban van még egy hetünk, azalatt tanulhatnék pár igen hasznos varázslatot. Láttam pár hasznosat, amik még nem is annyira veszélyesek... mármint az ellenfélre nézve *teszi hozzá. Valóban akadnak olyanok, amikkel meg tud sebesíteni másokat, hála égnek olyannal még nem találkozott, amivel ölni is tudna. És reméli, hogy ilyesmi nincs is egy bárki számára elérhető tekercsben, az könnyen káoszt okozhatna...*
- Nem szükséges felébresztened, hogy megsérült, nyugodtan pihenhet, majd megyünk a folyópartra *feleli a gnóm, de láthatóan túl későn, elvégre Allyn már intézkedett. Hát, akkor már mindenképpen a negyedbe kell menjenek, elvégre akkor feleslegesen zaklatták volna Thairát.*
- Rendben, így biztos megtaláljuk. Akkor nem a szegényebbik családokhoz tartoznak, ha még ablakra is futja nekik... Ami a további terveket illeti, részemről mindegy, mehetünk is, de meg is beszélhetjük a dolgokat. Nekem a kovácsműhely volt az utolsó tervem, szóval részemről a sorrend már mindegy *jegyzi meg, miközben elteszi a tekercset.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-05 22:10:44
Üzenet elküldve: 2013-11-05 22:10:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef és Mort//
*Allyn kicsit elkeseredik, mikor a férfi megcáfolja az elképzeléseit arról, hogy kiváltságosak. Persze tudja, hogy igaza van, de álmodozni csak lehet. Viszont muszáj megint igazat adnia a gnómnak, bár ez kicsit sem tetszik neki, de már megszokta, hogy mindig mindent elront. El kell fogadnia. S ha végig gondolja azt, amit az entitásról tud, rá kell jönnie, hogy tényleg nem bájt senkit, s hogy komolyan semmi különbség nincs köztük és a többi szemtanú között. Csak az, hogy többet láttak, s lehet ez miatt is van ez a furcsa érzése, hogy az entitás kivételezik velük.*
- Igaz lehet, hogy csak azért fogom fel máshogy mert többet láttam az entitást tevékenykedni, mint az átlag. Biztos ezért gondolok ilyen ostobaságokat. Még jó, hogy Thaira alszik és nem tud velem vitatkozni, meg nevetni rajtam.
*S mintha csak erre várt volna morcosan megszólal fejében egy hang.*
~Megint minek emlegetsz? Ma ne is szólj hozzám értve? Nagyon rosszul vagyok. Ez a fejbeveregetés nem az én világom. Talán holnap már jobban leszek. Persze ez nem jelenti azt, hogy én nem szólok hozzád, értve vagyok?~
~Igen értve! És nem akartam felkelteni őnagyságát, úgyhogy nyugodtan aludhat tovább! Nem fogom ma zavarni! Csak, ha nagyon muszáj!~
*Thaira kicsit morcosan, de elfogadja a feltételeket. S újra elalszik, így Allyn sokkal nyugodtabb, mintha nem tudná, hogy ahogy belső hangja felébred, mindent tudni fog, ami történt, de ez jelen esetben nem zavarja. Majd válaszol a gnóm kérdésére, azzal kapcsolatban, hogy minden le van-e írva. Ezek után pedig az odasiet az egyik paphoz és átadja a levelet, majd visszatér a lányhoz, aki egy újabb igen elgondolkodtató kérdést vet fel, mire Zrekil gyorsan válaszol.*
- Hát mehetünk oda, de Thaira kijelentette, hogy ma csak vészhelyzetben szólhatok hozzá. Úgyhogy, ha oda megyünk nem ő lesz az idegen vezetőnk! Viszont, akkor megkérdezem és menjünk oda, de a piacot, muszáj lesz neki hagynom, mikor oda megyünk, azt szereti.
*Hangjában kis bizonytalanság érezhető ennek ellenére, elhallgat, s bátortalan hangon megszólítja belső hangját.*
~Thaira! Thaira!~
~Mi a jó eget akarsz?~
*Rivval rá Thary kicsit sem kedves hangon.*
~Tudod, hol lakik az a család, akiknél a gyereket lehúzták az ágyról? Nem tudom a nevüket.~
~Miért most akartok Alommarékhoz menni? De legyen mondom, csak utána hagyj aludni, kérlek. Na akkor a gazdagegyed felől megyünk. Első utca balra, a harmadik sarkon befurdulsz és a kettő, négy, hat, nyolcadik ház lesz az. Zöld ablaka van, abban az utcában az az egy olyan. Most hagyj, aludni akarok!~
*Mondja Thaira morcosan, majd pedig megint elszunyókál, Allyn pedig a gnómhoz fordul.*
- Alommarék, oda kell menni! Első utca balra, majd a harmadik jobbra, azon a nyolcadik ház, zöld ablakkal. Legalábbis Thary szerint, az lesz az! Akkor elindulunk most, vagy még kitaláljuk utána hová megyünk?
*Fordul kedvesen a gnómhoz az újabb kérdéssel.*
*Allyn kicsit elkeseredik, mikor a férfi megcáfolja az elképzeléseit arról, hogy kiváltságosak. Persze tudja, hogy igaza van, de álmodozni csak lehet. Viszont muszáj megint igazat adnia a gnómnak, bár ez kicsit sem tetszik neki, de már megszokta, hogy mindig mindent elront. El kell fogadnia. S ha végig gondolja azt, amit az entitásról tud, rá kell jönnie, hogy tényleg nem bájt senkit, s hogy komolyan semmi különbség nincs köztük és a többi szemtanú között. Csak az, hogy többet láttak, s lehet ez miatt is van ez a furcsa érzése, hogy az entitás kivételezik velük.*
- Igaz lehet, hogy csak azért fogom fel máshogy mert többet láttam az entitást tevékenykedni, mint az átlag. Biztos ezért gondolok ilyen ostobaságokat. Még jó, hogy Thaira alszik és nem tud velem vitatkozni, meg nevetni rajtam.
*S mintha csak erre várt volna morcosan megszólal fejében egy hang.*
~Megint minek emlegetsz? Ma ne is szólj hozzám értve? Nagyon rosszul vagyok. Ez a fejbeveregetés nem az én világom. Talán holnap már jobban leszek. Persze ez nem jelenti azt, hogy én nem szólok hozzád, értve vagyok?~
~Igen értve! És nem akartam felkelteni őnagyságát, úgyhogy nyugodtan aludhat tovább! Nem fogom ma zavarni! Csak, ha nagyon muszáj!~
*Thaira kicsit morcosan, de elfogadja a feltételeket. S újra elalszik, így Allyn sokkal nyugodtabb, mintha nem tudná, hogy ahogy belső hangja felébred, mindent tudni fog, ami történt, de ez jelen esetben nem zavarja. Majd válaszol a gnóm kérdésére, azzal kapcsolatban, hogy minden le van-e írva. Ezek után pedig az odasiet az egyik paphoz és átadja a levelet, majd visszatér a lányhoz, aki egy újabb igen elgondolkodtató kérdést vet fel, mire Zrekil gyorsan válaszol.*
- Hát mehetünk oda, de Thaira kijelentette, hogy ma csak vészhelyzetben szólhatok hozzá. Úgyhogy, ha oda megyünk nem ő lesz az idegen vezetőnk! Viszont, akkor megkérdezem és menjünk oda, de a piacot, muszáj lesz neki hagynom, mikor oda megyünk, azt szereti.
*Hangjában kis bizonytalanság érezhető ennek ellenére, elhallgat, s bátortalan hangon megszólítja belső hangját.*
~Thaira! Thaira!~
~Mi a jó eget akarsz?~
*Rivval rá Thary kicsit sem kedves hangon.*
~Tudod, hol lakik az a család, akiknél a gyereket lehúzták az ágyról? Nem tudom a nevüket.~
~Miért most akartok Alommarékhoz menni? De legyen mondom, csak utána hagyj aludni, kérlek. Na akkor a gazdagegyed felől megyünk. Első utca balra, a harmadik sarkon befurdulsz és a kettő, négy, hat, nyolcadik ház lesz az. Zöld ablaka van, abban az utcában az az egy olyan. Most hagyj, aludni akarok!~
*Mondja Thaira morcosan, majd pedig megint elszunyókál, Allyn pedig a gnómhoz fordul.*
- Alommarék, oda kell menni! Első utca balra, majd a harmadik jobbra, azon a nyolcadik ház, zöld ablakkal. Legalábbis Thary szerint, az lesz az! Akkor elindulunk most, vagy még kitaláljuk utána hová megyünk?
*Fordul kedvesen a gnómhoz az újabb kérdéssel.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:06:01
Üzenet elküldve: 2013-11-05 21:06:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Allyn Thaira Kvillon és Mort //
*Zrekil hány ostobaságot csinált már egyetlen gondolattól vezetve... Persze ebbe nem is akar belekezdeni, mert abból megint csak nagyon hosszú mesék kerekednének, és azokat jobb lenne megtartani majd az esti semmittevésekre. Viszont óhatatlanul is lejátszódik a fejében szinte minden olyan dolog, amikor valami eszébe jutott, csakhogy ő nem kimondta, helyette inkább cselekedett. Egyszer például eszébe jutott, hogy ha a lovat meg lehet ülni, akkor a tehenet miért nem? Persze ezt nem apjától vagy nagyapjától kérdezte meg, helyette úgy döntött, elébe megy a dolgoknak, és bebizonyítja, hogy igen is meg lehet ülni a tehenet. Tény, hogy eléggé meglepte a jószágot, mivel egy szénakazal tetejéről ugrott fel a hátára, de Zrekil azóta is úgy véli, hogy azért nem volt ez annyira váratlan, mint ahogy az állat reagált rá... Persze utána megmagyarázni, hogy miért is történt az, ami történt, az egy egészen más történet volt.*
- Hát igen, valami ilyesmire gyanakszok én is, bár... megint elfelejtjük, hogy mást sem bántott, még annyira sem, mint minket. Nem vagyunk kiváltságosak, attól, mert figyeljük, legalábbis eddig nem *teszi hozzá, mert ki tudja, mire lesz még képes az entitás, ha továbbra is a nyomában lesznek. Majd Allyn is egyetért abban, hogy ez egy rendkívül mozgalmas este volt, még ki is egészíti a gondolatot. Aztán nem szándékozik semmit hozzátenni a leíráshoz, így a gnóm egyszerűen odasiet a legközelebbi paphoz, majd a kezébe nyomja a papirost, amire már előzőleg felfirkálta Z. L. monogramot, így a főpap ezúttal is tudni fogja, kitől jött. Most sem írta bele a levélbe a saját gondolatait, így azok vagy a következő levelekre maradnak, vagy szóban való elmondásra kerülnek, vagy végleg a főpapra hárul a megoldás. Eztán Allyn feltesz egy kérdést, ami komolyan gondolkodóba ejti a gnómot, elvégre eddig egészen jól eltervezték az útjukat, viszont valóban csak eddig szóltak az ötletek.*
- Mehetnénk a szegénynegyedbe, ott rántottak le valakit az ágyról, nemde? Úgyis meg kéne már fejteni azt is, meg a gazdagnegyedet már úgyis megjártuk *sorolja az érveket, de persze ha Allyn mást talált ki, akkor örömmel meghallgatja. A kovács műhelyében már szerzett egy Nap talizmánt, több terve pedig egyelőre nincs.*
*Zrekil hány ostobaságot csinált már egyetlen gondolattól vezetve... Persze ebbe nem is akar belekezdeni, mert abból megint csak nagyon hosszú mesék kerekednének, és azokat jobb lenne megtartani majd az esti semmittevésekre. Viszont óhatatlanul is lejátszódik a fejében szinte minden olyan dolog, amikor valami eszébe jutott, csakhogy ő nem kimondta, helyette inkább cselekedett. Egyszer például eszébe jutott, hogy ha a lovat meg lehet ülni, akkor a tehenet miért nem? Persze ezt nem apjától vagy nagyapjától kérdezte meg, helyette úgy döntött, elébe megy a dolgoknak, és bebizonyítja, hogy igen is meg lehet ülni a tehenet. Tény, hogy eléggé meglepte a jószágot, mivel egy szénakazal tetejéről ugrott fel a hátára, de Zrekil azóta is úgy véli, hogy azért nem volt ez annyira váratlan, mint ahogy az állat reagált rá... Persze utána megmagyarázni, hogy miért is történt az, ami történt, az egy egészen más történet volt.*
- Hát igen, valami ilyesmire gyanakszok én is, bár... megint elfelejtjük, hogy mást sem bántott, még annyira sem, mint minket. Nem vagyunk kiváltságosak, attól, mert figyeljük, legalábbis eddig nem *teszi hozzá, mert ki tudja, mire lesz még képes az entitás, ha továbbra is a nyomában lesznek. Majd Allyn is egyetért abban, hogy ez egy rendkívül mozgalmas este volt, még ki is egészíti a gondolatot. Aztán nem szándékozik semmit hozzátenni a leíráshoz, így a gnóm egyszerűen odasiet a legközelebbi paphoz, majd a kezébe nyomja a papirost, amire már előzőleg felfirkálta Z. L. monogramot, így a főpap ezúttal is tudni fogja, kitől jött. Most sem írta bele a levélbe a saját gondolatait, így azok vagy a következő levelekre maradnak, vagy szóban való elmondásra kerülnek, vagy végleg a főpapra hárul a megoldás. Eztán Allyn feltesz egy kérdést, ami komolyan gondolkodóba ejti a gnómot, elvégre eddig egészen jól eltervezték az útjukat, viszont valóban csak eddig szóltak az ötletek.*
- Mehetnénk a szegénynegyedbe, ott rántottak le valakit az ágyról, nemde? Úgyis meg kéne már fejteni azt is, meg a gazdagnegyedet már úgyis megjártuk *sorolja az érveket, de persze ha Allyn mást talált ki, akkor örömmel meghallgatja. A kovács műhelyében már szerzett egy Nap talizmánt, több terve pedig egyelőre nincs.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870