Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-15 16:41:47
Üzenet elküldve: 2013-09-15 16:41:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Egy kis nekiiramodással felér a lépcső tetejére, és ismét, a Templomban találja magát.
Mivel elméjét akarja edzeni, és a mágiát is jobban meg kívánja ismerni, úgy dönt, hogy a kellemetlen környezet ellenére, sem hagyja el eme helyet. Odalép egy fapadhoz és leül, majd szakértő szemmel kezdi vizsgálni, szobrokat.*
~Gyönyörű faragás. Milyen élethű. Habár nem ezért vagyok itt. Valahonnan tanulnom kell.~* Értetlenül próbálja megérteni, hogy kinek, is kéne őt most tanítania.*
Mivel elméjét akarja edzeni, és a mágiát is jobban meg kívánja ismerni, úgy dönt, hogy a kellemetlen környezet ellenére, sem hagyja el eme helyet. Odalép egy fapadhoz és leül, majd szakértő szemmel kezdi vizsgálni, szobrokat.*
~Gyönyörű faragás. Milyen élethű. Habár nem ezért vagyok itt. Valahonnan tanulnom kell.~* Értetlenül próbálja megérteni, hogy kinek, is kéne őt most tanítania.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-15 15:38:44
Üzenet elküldve: 2013-09-15 15:38:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Már egy ideje a városban van a fél-elf, s még nem is tért be eme szent helyre, hogy az istenek előtt tiszteleghessen. A tiszteletet is kivívó épület kapuján belépve, nem várja semmi más, csupán a félhomály, a majdnem mindent elemésztő sötét tér.
Beljebb lép, s érdeklődve pillant körül, a sok "hívő" között. Nem is gondolta volna, hogy ennyien hisznek az istenekben, mikor meglátja, hogy mindenki a mágiával foglalkozik, és nem a felsőbbrendű lényeknek való hálálkodással. Nem igazán hitt eddig a mágiában, de mindig ámulatba ejtette, eme csodás, és ismeretlen tudományág.*
~ Sosem volt még alkalmam a mágiába bonyolódni. Sosem tudtam belemélyedni. De talán most, hogy végre azt csinálhatok, amit akarok.* Gondolja merészen, és elindul, a Templom belseje felé.*
Beljebb lép, s érdeklődve pillant körül, a sok "hívő" között. Nem is gondolta volna, hogy ennyien hisznek az istenekben, mikor meglátja, hogy mindenki a mágiával foglalkozik, és nem a felsőbbrendű lényeknek való hálálkodással. Nem igazán hitt eddig a mágiában, de mindig ámulatba ejtette, eme csodás, és ismeretlen tudományág.*
~ Sosem volt még alkalmam a mágiába bonyolódni. Sosem tudtam belemélyedni. De talán most, hogy végre azt csinálhatok, amit akarok.* Gondolja merészen, és elindul, a Templom belseje felé.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-15 09:57:45
Üzenet elküldve: 2013-09-15 09:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor leül a padra éppen ki akarja nyitni tudatát hogy, a külvilágot kirekessze de, előbb meghallgatja hova tart a nő.*
~A léptei koppanásai egyre közelednek. Véletlen vagy talán engem keres. Vagy csak egy idegent aki segíteni tud.~
*Mikor a nő megáll előtte Quantall feláll és viszont üdvözli. Bár a nőnek kellemes hangja van mégis érezni lehet belőle a távolságtartást. Quantall pont ezért lényegre törően válaszol. Érzi hogy, ez a nő nem szereti a fecsegést.*
-Üdv. Én sajnos nem tudok segíteni de, a templom papjai arra vannak a folyosó fele.
*És mutat arra a folyosóra ahonnan ő is jött a mesterével folytatott beszélgetés után.*
~A léptei koppanásai egyre közelednek. Véletlen vagy talán engem keres. Vagy csak egy idegent aki segíteni tud.~
*Mikor a nő megáll előtte Quantall feláll és viszont üdvözli. Bár a nőnek kellemes hangja van mégis érezni lehet belőle a távolságtartást. Quantall pont ezért lényegre törően válaszol. Érzi hogy, ez a nő nem szereti a fecsegést.*
-Üdv. Én sajnos nem tudok segíteni de, a templom papjai arra vannak a folyosó fele.
*És mutat arra a folyosóra ahonnan ő is jött a mesterével folytatott beszélgetés után.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-15 07:32:22
Üzenet elküldve: 2013-09-15 07:32:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az ajtót nem egyszerű feladat belöknie, hisz nem kis méretekkel és súllyal bír. A nő viszont nincs túlzottan ereje teljében. Erősödhetne, tény, de ahogyan a tanulással, úgy azzal sem törődött eddig igazán. Azt, hogy mágussá válik is csak nemrégiben határozta el. Az pedig, hogy ehhez némi erőnlétre is szükség lenne, eddig nemigen jutott el tudatáig. Vagyis éppenséggel igen, csak nem foglalkozott vele túlontúl sokat. Pont úgy, ahogy mással sem. Nehéz lesz hát számára lekötelezni magát a könyvek mellett, viszont tudja, hogy szükséges. Valamit kezdenie kell magával, nem lóghat állandóan a feladatok elől. Az pedig sokkalta élvezetesebb, ha az ember, vagy esetében elf, tehet is valamit egy-egy küldetés során. Az ajtón belépve nem megy messzire. Nincs rá szükség, mert valakin máris megakad tekintete. Egy sötét bőrű férfi, díszes, vörös színű öltözékben. Igencsak feltűnő jelenség, s mikor a méricskélés során tekintetük találkozik, a nő meg is kapja az üdvözlést. Elégedetten konstatálja a jelenséget, bár azt nem, hogy mielőtt viszonozhatná, az alak máris helyet foglal. Lépteit hát kénytelen hozzá irányítani. Remélhetőleg ő tud útmutatást adni. Könnyed, elegáns mozdulatokkal halad a padsorok között, majd megáll a sötételf előtt.*
- Üdvözlöm! *mondja kellemesen csengő hangon, melyben szintén kettősség játszik, mert megbúvik benne némi érzelemmentesség, mi talán nem is illene ezen dallamhoz.
Az egész teremtés ily ellentétekből alkottatott. Hiszen a bájos külső sem illik fagyos lelkéhez, mégis, a teremtők keze így formálták őt a világnak. Az elf türelmesen kivárja, hogy a férfi tekintete rá szegeződjön köszönése után, majd csak aztán kezd el ismét társalogni. Már ha annak lehet nevezni a néhány szóval, vagy esetleg mondattal le is zárt beszélgetését. Nem sokaknak hajlandó bőséggel beszélni. Azt ki kell érdemelni, hogy valós társalgásba bonyolódjon.*
- Olyasvalakit keresek, aki útmutatást tud adni a mágia tanulásával kapcsolatban. Tudna esetleg segíteni? Vagy tudna mutatni valakit, aki tud? *teszi fel kérdéseit.
Ha egyikre, ha másikra kap igent, neki az tökéletesen megfelel. Csak azt reméli, hogy az éjbőrű érti beszédét és nem kezd el minden féléről szövegelni. Nem szereti húzni az időt, s most, hogy erre rájön ismét, úgy véli, talán jobb lett volna egy helyi szolgát keresni, nem pedig egy városi idegent, vagy helyi vándort megszólítani.*
- Üdvözlöm! *mondja kellemesen csengő hangon, melyben szintén kettősség játszik, mert megbúvik benne némi érzelemmentesség, mi talán nem is illene ezen dallamhoz.
Az egész teremtés ily ellentétekből alkottatott. Hiszen a bájos külső sem illik fagyos lelkéhez, mégis, a teremtők keze így formálták őt a világnak. Az elf türelmesen kivárja, hogy a férfi tekintete rá szegeződjön köszönése után, majd csak aztán kezd el ismét társalogni. Már ha annak lehet nevezni a néhány szóval, vagy esetleg mondattal le is zárt beszélgetését. Nem sokaknak hajlandó bőséggel beszélni. Azt ki kell érdemelni, hogy valós társalgásba bonyolódjon.*
- Olyasvalakit keresek, aki útmutatást tud adni a mágia tanulásával kapcsolatban. Tudna esetleg segíteni? Vagy tudna mutatni valakit, aki tud? *teszi fel kérdéseit.
Ha egyikre, ha másikra kap igent, neki az tökéletesen megfelel. Csak azt reméli, hogy az éjbőrű érti beszédét és nem kezd el minden féléről szövegelni. Nem szereti húzni az időt, s most, hogy erre rájön ismét, úgy véli, talán jobb lett volna egy helyi szolgát keresni, nem pedig egy városi idegent, vagy helyi vándort megszólítani.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-14 22:03:46
Üzenet elküldve: 2013-09-14 22:03:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Miután pénze nagy részétől megfosztották de, mégse érzett komolyabb fejlődést mágikus tudásában kicsit lehangolódott. A tanítójától búcsút vett és bement a templom főhajójába. Mint mindig most is a szokásos félhomály és dohos szag. De Quantall érzi a mágia vibrálását is a levegőben. Amihez szintén hozzászokott. Épp le akar ülni egy padra hogy, meditáljon kicsit mikor kinyílik a templom ajtaja és egy elf nő lép be rajta. A tartásán látszik hogy, van benne tartás. Ránézésre egy elég furcsa szerzet de, persze Quantall se mindennapi a díszes vörös ruhájával és az öldalán lógó díszes kardokkal. Főleg a fekete bőrével. Végignéz az idegenen és ha találkozik a tekintetük Quantall biccent egyet és leül a padra.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-14 20:43:33
Üzenet elküldve: 2013-09-14 20:43:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A városba csak nem rég érkezett. Erre valószínűleg sokan rájöttek a nézelődésből, ez viszont vajmi kevéssé érdekli. Nem is azért van itt, hogy barátkozzon, vagy bármi egyebet tegyen. Csak egy dolog érdekli, az pedig a mágia mihamarabbi elsajátítása, melyet csak most tűzött ki magának célul. Éppen ezért lehetséges az, hogy még sehol nem tart annak tanulása terén. A szándék benne van, csak még olyan helyre nem lelt útja során, hol nyugodtan, mások zavarása nélkül elkezdhette volna tanulmányait. Azt hallotta, itt talán van erre mód, méghozzá a Levegő templomában . Na igen, szépen is hangzik a név, olyan mágikusan, vagy hogy is mondják. A nőnek első itt töltött napján volt ideje felmérni a várost, így már rutinosan közlekedik, legalábbis mondhatni. A fő útvonalakkal tisztában van, s ha mégsem így lenne, még mindig segítségére lehet a kis méretű táskájában gyűrődő térkép, mi a várost ábrázolja és annak környékét. Az erdőbe hiába menne, arról senki nem tudna térképet rajzolni. A folyóról már egyszerűbben, csakhogy őt most egyik helyszín sem izgatja túlzottan. Étkezése után egyenest a templom felé vezeti útja. Léptei kecsesek, könnyedek, ugyanakkor határozottak is. Állát emeli, tekintete nem alacsonyodik le. Lehet, hogy beképzeltnek nézik, de benne legalább van tartás. Olyasféle dolog ez, mellyel a népek java része nem rendelkezik. Kiváltságos hát oly esetekben, mikor valaki hozzá hasonló, magasztosabb személlyel van dolga. Olyasvalakivel, ki tudja mi az a jó modor, vagy mi egyáltalán az illem. Kinek van büszkesége és nem csak alázata, mi valójában ezen nőszemélyből teljes mértékben hiányzik. Ember legyen hát a talpán, vagy más fajtabeli, ki megereszkedésre képes bírni.
A szegénynegyeden túljut. Mi sem volt egyszerűbb számára. Vagy inkább nehezebb, hiszen a sok idegesítő utcafattyú mind ott rohangált körülötte, remélve, hogy pillantással, vagy kegyes adománnyal illeti őket. Ez nem az ő műfaja, legszívesebben az összest munkára fogná, hogy legalább dolgozzanak meg az étekért. Nem kell itt komoly feladatokra gondolni, de azért mégiscsak azok, ha az ifjoncok korát szemléli. Ruhákat mosni azonban egy fiatalka lány is megtanulhat, ugyanúgy tüzelőt aprítani, vagy lovat abrakolni egy fiú. Ily tevékenykedőkre pedig mindig szükség van, ha máshol nem is, hát a vagyonosabbaknál igen. Nem mellesleg az elfnek sem ártana efféle segítség, előtte azonban ki kell tapasztalnia a várost. Házat csak akkor vesz ezen helyen, ha úgy véli, van értelme. Amennyiben nagy lehetőséget lát az itteni templomban, szándéka erősödik, ha viszont nem, úgy teljes mértékben esélytelennek látja az itteni házvételt. Akkor marad a fogadó kicsiny, ugyanakkor éppen elégséges szobájánál.
A templomkerten csak átsiet. A templom az mi érdekli, pontosabban annak belseje. A magas falakat láthatja máskor is, távolabbról is, azért nem kell ide jönnie. Lépteit be veheti hát az épületbe, ott pedig valaki helyi szolgát kezd kutatni, ki útba tudja igazítani olyan hely felé, hol elkezdhet foglalatoskodni a mágiával.*
A hozzászólás írója (Dylena Rerracien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.14 20:43:41
A szegénynegyeden túljut. Mi sem volt egyszerűbb számára. Vagy inkább nehezebb, hiszen a sok idegesítő utcafattyú mind ott rohangált körülötte, remélve, hogy pillantással, vagy kegyes adománnyal illeti őket. Ez nem az ő műfaja, legszívesebben az összest munkára fogná, hogy legalább dolgozzanak meg az étekért. Nem kell itt komoly feladatokra gondolni, de azért mégiscsak azok, ha az ifjoncok korát szemléli. Ruhákat mosni azonban egy fiatalka lány is megtanulhat, ugyanúgy tüzelőt aprítani, vagy lovat abrakolni egy fiú. Ily tevékenykedőkre pedig mindig szükség van, ha máshol nem is, hát a vagyonosabbaknál igen. Nem mellesleg az elfnek sem ártana efféle segítség, előtte azonban ki kell tapasztalnia a várost. Házat csak akkor vesz ezen helyen, ha úgy véli, van értelme. Amennyiben nagy lehetőséget lát az itteni templomban, szándéka erősödik, ha viszont nem, úgy teljes mértékben esélytelennek látja az itteni házvételt. Akkor marad a fogadó kicsiny, ugyanakkor éppen elégséges szobájánál.
A templomkerten csak átsiet. A templom az mi érdekli, pontosabban annak belseje. A magas falakat láthatja máskor is, távolabbról is, azért nem kell ide jönnie. Lépteit be veheti hát az épületbe, ott pedig valaki helyi szolgát kezd kutatni, ki útba tudja igazítani olyan hely felé, hol elkezdhet foglalatoskodni a mágiával.*
A hozzászólás írója (Dylena Rerracien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.14 20:43:41
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-13 11:16:09
Üzenet elküldve: 2013-09-13 11:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A templomba toppanva, sietve halad át a monumentális oszlopok és falak között, de ügyelve a hely csendjére és a mások által oly szentnek tartott tér tiszteletére. A kevéske fény, amely az ablakokon beszűrődik, jól megvilágítja a kijáratot így, az Ifjú nemes csöndes, de céltudatos léptekkel veszi az irányt hazafelé a gazdagok, tehetősek és nemesek által lakott negyed felé. Fejében még mindig a munka, a tudomány és az elérendő cél lebeg.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:05:53
Üzenet elküldve: 2013-09-12 19:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az ételt elfogyasztja. Lassan, nyugodtan juttatja le torkán a falatokat, holott a hely meglehetősen irritálja személyét. Őt igaz, minden irritálja, hol nem talál legalább egy, számára tetsző személyt. Lehet az nő, vagy akár férfi, bár inkább nő, hisz ha gyengébb is a vártnál, a nőneműekkel még akkor is tud kezdeni egyet s mást. A férfiakkal viszont ilyesmibe nem gabalyodik. Azt is megveti, ki így cselekszik, hisz a világ rendje, hogy férfi nővel háljon, nem pedig saját nemével. Ugyanez igaz a nőkre is, bár még mindig kecsegtetőbb látvány egy hím számára két hölgyemény egymásba borulása, mint két nemével egyezőé. Az ocsmány dolog, a renddel teljesen ellentétes. S habár az sincs ellenére, ha láncainak új birtoklója férfi, vagy akár csak fiú, bizonyos dolgokat biztos, hogy parancsra sem teljesítene azon esetben. Valahogy sokkal könnyebbnek gondolná a világot, ha rajta kívül nem lenne több hím. Ő lenne az egyetlen, az örök szolga, ki élvezheti a kín és fájdalom adta örömöket, melyeket kisasszonyi vagy éppenséggel asszonyi karmok okoznak. A felülmúlhatatlan érzés elönti elméjét. Egy pillanatra lecsukódnak szemei és elnyílnak ajkai, hogy élettelen sóhajjal illessék a külvilágot, aztán mindennek vége szakad. Az étkezést befejezi, egyenes tartással lábaira helyezkedik és felkel, majd az asztalt ott hagyva összeszedi holmiját és megindul kifelé. Léptei ismét átvezetik a városon. Tekintete most fürkésző. Hirtelen elkapta a vágy. A késztetés, hogy keressen és ne várjon tovább. Kutatja hát azt, ki a mai örömöket biztosítja számára, ugyanakkor mindhiába. Hiszen azt az álláspontját, miszerint a leggyengébbekkel nem kezd, továbbra is fenn tartja. Nehezebb így sorsa, nem vitás, hisz megannyi gyenge közt válogathatna, neki viszont az nem elég. Nem kihívás letörni egy gyenge szárral bíró virágot. Az ő ízlésének az időt állóbb, tövisekkel megáldott rózsák felelnek meg. Azok, melyekben van kihívás, s nem rettennek meg némi keményebb bánásmódtól. Ha pedig fel tudják kelteni az érdektelen érdeklődését, még inkább megérdemlik, hogy adjon nekik egy esélyt. Egyet, nem többet, több ugyanis csak annak jár, ki a gyengébbik nemből származó létére átveszi béklyói felett az uralmat és magához ragadja az éjszín bestiát. A szegénynegyed nem kecsegtet ily népséggel. Ugyanígy a gazdagnegyed sem, s mivel az erdőbe most nem szándékszik menni, lépteit a templomkert felé vezeti. Nem tudja miért pont arra száguld, nem is érdekli. Csak találni akar valakit. Nem valakit, hanem őt. De mindig is rá vágyott. Hogy mikor kapja meg, nem tudja. Azt sem, hogy mily alakjában. Hogy hogy néz ki az a bizonyos, találkozásukkor fog kiderülni. Talán úgy, mint a váratlan megjelenő nő az erdőben, ki egy emberrel kajtatott? Nem lehet tudni. Közelebbről kellene ahhoz megvizsgálnia, ahhoz viszont találkozniuk kellene, melyre mostanság nem lát esélyt. Ki tudja, hogy merre jár azóta az az egyetlen egy lehetséges jelölt? Lábai a templomba viszik. Ott megáll a kapuban, s tekintetét a magas falakra szegezi. Nézi az időtlen építményt, mi megannyi kort megélt és bizonyára még élni is fog. Történetét hosszasan mesélhetnék a kövek, melyek alkotják. Elmesélhetné több generáció életét, ha tudna beszélni, addig azonban, míg erre nem találnak varázst, csak a benne élőket és szorgoskodókat lehet kérdezni. Lehet, hogy ők tudnának valamiféle útmutatást adni? Nem, arra semmi esély, de talán valaki épp most vágyik Xares Dhel számára haszontalan tudás megszerzésére és pont itt időzik. Be is lép hát, hogy szemügyre vegye a bent tartózkodókat. Néhány lépés után azonban megáll, egy olyan ponton, honnan nagyjából belátja a templom fő termét.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-10 15:00:48
Üzenet elküldve: 2013-09-10 15:00:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Leirel udvarias segítőkészsége váratlanul éri Nergalt. Idefent már megszokta, hogy a felszínen mit sem ér többé a származása mióta Styx tárnái összeomlottak és maguk alá temették ősei uradalmát. Pedig Leirel nem is alázkodott meg előtte úgy, mint az udvaroncok és szolgák serege, akik fiatal korában körülvették, csupán azzal a természetes jó modorral szólt hozzá, ahogyan a műveltség és kultúra központjaiban szokás. Mivel Nergalnak már régóta nélkülöznie kellett ezt a megbecsülést, a tisztelettudó szavakat hallva enyhülni érzi azt a szorongást, ami száműzetése óta teljesen rátelepedett, és tőle szokatlan mértékben megnyílik a szentély tisztviselője előtt.*
- Tudja, régi emlékeket idéz fel bennem ez a hely. A családomnak remek könyvtára volt, ahol a legkiválóbb tudósok is megfordultak, akik a legtávolabbi vidékekről érkeztek, hogy megtekinthessék hírneves iskolánkat. De sajnos mindez már a múlté, és én már nagyon rég nem jártam ehhez hasonló helyen. Szívesen eltöltenék itt egy kis időt, hogy megismerhessem az itteni mestereket, és néhány képzést is kipróbálnék, hogy felfrissítsem az ismereteimet. Természetesen nem ingyen gondoltam, azt hiszem hozzá tudnék járulni valamivel a tudás eme tárhelyének bővítéséhez.
*Kinyitja hátizsákját, amelyben tekintélyes örökségének néhány megmaradt morzsáját őrzi. Azt a néhány darabot amit sikerült kimentenie a nagy összeomlás előtt. A zsák alján néhány díszes könyv rejtőzik, ezek közül vesz elő egyet. Ez a könyv Nabu-Nahir Ahpepi műve, akit még apja bízott meg azzal, hogy papírra vesse a Styx dinasztia történetét. Onnan kezdve, hogy az öreg Nazgul Styx megleli a Harz hegység mélyén búvó patakot, végigköveti a kolónia megalapítását, majd a Styx uradalom felemelkedését és virágzását, egészen a csúfos összeomlásig. Az utolsó hetek krónikáját már Nergal fejezte be, hiszen a tudós Ahpepi szintén a romok alatt rekedt. Most úgy érzi jobb lenne itt hagyni ezt a könyvet, ahol mások is megismerhetik a családja történetét, mert ő maga már nem tudja mit hoz a holnap, az ő életében már nincs olyan biztos pont, mint ez a szentély. Érdemes lenne itt biztonságba helyezni a krónikát, de egyszersmind fizetségül is szolgálhatna némi mágikus ismeretek fejében, amelyek mindig is az érdeklődésének középpontjában álltak.*
- Ez a mesterien megmunkált kódex, melynek míves kidolgozottsága a híres Nabu-Nahir Ahpepi kezét dicséri, a szebb napokat látott Styx uradalom történetét meséli el, amely valaha temérdek mennyiségben ontotta a felszínre a nemesfémeket és drágaköveket. A krónika önmagában is különös érték, mivel más forrásokból alig ismerhető meg ennek az eldugott birodalomnak a sorsa, de a tudós Ahpepi, aki a történetírás mellett a Styx tárnáiban alkalmazott mágikus praktikák tanulmányozásával töltötte idejét, számos olyan nagy hatalmú varázslat leírását is mellékeli benne, mint például a mélységi járatok megroppantására használt földmágiák titkait, vagy a komplex szellőző rendszerekben alkalmazott légmágia fogásait. És mindezt a maga szabatos és precíz mágiaelméleti nyelvén, amely bármelyik mágiakutatónak a becsületére válna. Tekintve a különleges tartalom és a nemes kivitelezés együttesét (a díszes iniciálékat és a szemléltető ábrákat szintén neves művészek tervezték), én legalább 1500-2000 aranyra becsülném az értékét. Maga szerint vehetnék néhány leckét az itteni mesterektől, ha megajándékozom ezzel a könyvtárukat?
- Tudja, régi emlékeket idéz fel bennem ez a hely. A családomnak remek könyvtára volt, ahol a legkiválóbb tudósok is megfordultak, akik a legtávolabbi vidékekről érkeztek, hogy megtekinthessék hírneves iskolánkat. De sajnos mindez már a múlté, és én már nagyon rég nem jártam ehhez hasonló helyen. Szívesen eltöltenék itt egy kis időt, hogy megismerhessem az itteni mestereket, és néhány képzést is kipróbálnék, hogy felfrissítsem az ismereteimet. Természetesen nem ingyen gondoltam, azt hiszem hozzá tudnék járulni valamivel a tudás eme tárhelyének bővítéséhez.
*Kinyitja hátizsákját, amelyben tekintélyes örökségének néhány megmaradt morzsáját őrzi. Azt a néhány darabot amit sikerült kimentenie a nagy összeomlás előtt. A zsák alján néhány díszes könyv rejtőzik, ezek közül vesz elő egyet. Ez a könyv Nabu-Nahir Ahpepi műve, akit még apja bízott meg azzal, hogy papírra vesse a Styx dinasztia történetét. Onnan kezdve, hogy az öreg Nazgul Styx megleli a Harz hegység mélyén búvó patakot, végigköveti a kolónia megalapítását, majd a Styx uradalom felemelkedését és virágzását, egészen a csúfos összeomlásig. Az utolsó hetek krónikáját már Nergal fejezte be, hiszen a tudós Ahpepi szintén a romok alatt rekedt. Most úgy érzi jobb lenne itt hagyni ezt a könyvet, ahol mások is megismerhetik a családja történetét, mert ő maga már nem tudja mit hoz a holnap, az ő életében már nincs olyan biztos pont, mint ez a szentély. Érdemes lenne itt biztonságba helyezni a krónikát, de egyszersmind fizetségül is szolgálhatna némi mágikus ismeretek fejében, amelyek mindig is az érdeklődésének középpontjában álltak.*
- Ez a mesterien megmunkált kódex, melynek míves kidolgozottsága a híres Nabu-Nahir Ahpepi kezét dicséri, a szebb napokat látott Styx uradalom történetét meséli el, amely valaha temérdek mennyiségben ontotta a felszínre a nemesfémeket és drágaköveket. A krónika önmagában is különös érték, mivel más forrásokból alig ismerhető meg ennek az eldugott birodalomnak a sorsa, de a tudós Ahpepi, aki a történetírás mellett a Styx tárnáiban alkalmazott mágikus praktikák tanulmányozásával töltötte idejét, számos olyan nagy hatalmú varázslat leírását is mellékeli benne, mint például a mélységi járatok megroppantására használt földmágiák titkait, vagy a komplex szellőző rendszerekben alkalmazott légmágia fogásait. És mindezt a maga szabatos és precíz mágiaelméleti nyelvén, amely bármelyik mágiakutatónak a becsületére válna. Tekintve a különleges tartalom és a nemes kivitelezés együttesét (a díszes iniciálékat és a szemléltető ábrákat szintén neves művészek tervezték), én legalább 1500-2000 aranyra becsülném az értékét. Maga szerint vehetnék néhány leckét az itteni mesterektől, ha megajándékozom ezzel a könyvtárukat?
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-09 16:55:05
Üzenet elküldve: 2013-09-09 16:55:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Nergal Styx//
*A templom ősöreg ajtaja mögött most is megnyugvás, a béke ígérete és a mágia lehetősége fogadja a betérőket. A padsorokban elvétve emberek ülnek, ki imádkozik saját fejének isteneihez, ki könyv fölé görnyedve olvas, ki pedig csak révülten néz maga elé, önnön gondolataival elfoglaltan. Háborítatlan béke honol, csak egy pap kimért, ütemes léptei zavarják meg a csendet, ahogy halvány, de mégis kedves mosollyal halad végig a padsorok között. A világ eme pici szegmense, amit a templom képvisel, üdítő menedék a mindennapok bajától. Hiába a mágia fellegvára, az emberekben mégis akaratlanul is azt a helyet idézi elő, ahol lehetőségük van az istenekhez közelebb kerülni, közvetlenebbül szólhatnak hozzájuk, ki-ki a saját vallásának megfelelően. A férfi pedig, ki egyenes tartással, hosszú, földi érő, mélykék csuhaszerű ruhában halad az ajtó felé, Leirel, azon kevés szerencsések egyikének mondhatja magát, akik nem csak napközben bár lopott óra erejéig élvezhetik a templom harmóniáját, hanem egész napokat tölthet el itt, hiszen munkája, élete már ide köti.
Fejét felkapja, hosszú, fekete tincsei megrezzennek a váratlan mozdulattól, ahogy nyílik az ajtó, és egy új jövevény, eddig itt még nem látott arc lép be az ódon épületbe. Leirel kék tekintete érdeklődve méri végig a sötételf férfit, ahogy az körbepislog, mintha csak keresne valamit. Különös...*
-Segítségére lehetek esetleg valamiben?
*Nergal Styx elé lép, barátságos hangon teszi fel a kérdést, ahogy próbálja elkapni a sötételf tekintetét. Nála alkalmasabbat talán nehéz lenne erre találni, egész lényéből nyugalom árad, olyasfajta légkört teremtve, ami akaratlanul is arra késztet mindenkit, hogy megbízzon benne.*
*A templom ősöreg ajtaja mögött most is megnyugvás, a béke ígérete és a mágia lehetősége fogadja a betérőket. A padsorokban elvétve emberek ülnek, ki imádkozik saját fejének isteneihez, ki könyv fölé görnyedve olvas, ki pedig csak révülten néz maga elé, önnön gondolataival elfoglaltan. Háborítatlan béke honol, csak egy pap kimért, ütemes léptei zavarják meg a csendet, ahogy halvány, de mégis kedves mosollyal halad végig a padsorok között. A világ eme pici szegmense, amit a templom képvisel, üdítő menedék a mindennapok bajától. Hiába a mágia fellegvára, az emberekben mégis akaratlanul is azt a helyet idézi elő, ahol lehetőségük van az istenekhez közelebb kerülni, közvetlenebbül szólhatnak hozzájuk, ki-ki a saját vallásának megfelelően. A férfi pedig, ki egyenes tartással, hosszú, földi érő, mélykék csuhaszerű ruhában halad az ajtó felé, Leirel, azon kevés szerencsések egyikének mondhatja magát, akik nem csak napközben bár lopott óra erejéig élvezhetik a templom harmóniáját, hanem egész napokat tölthet el itt, hiszen munkája, élete már ide köti.
Fejét felkapja, hosszú, fekete tincsei megrezzennek a váratlan mozdulattól, ahogy nyílik az ajtó, és egy új jövevény, eddig itt még nem látott arc lép be az ódon épületbe. Leirel kék tekintete érdeklődve méri végig a sötételf férfit, ahogy az körbepislog, mintha csak keresne valamit. Különös...*
-Segítségére lehetek esetleg valamiben?
*Nergal Styx elé lép, barátságos hangon teszi fel a kérdést, ahogy próbálja elkapni a sötételf tekintetét. Nála alkalmasabbat talán nehéz lenne erre találni, egész lényéből nyugalom árad, olyasfajta légkört teremtve, ami akaratlanul is arra késztet mindenkit, hogy megbízzon benne.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-09 16:23:13
Üzenet elküldve: 2013-09-09 16:23:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nergal tisztában van vele, hogy rajta már csak a csoda segíthet, ezért lábai önkéntelenül is a templomba vezérlik. Feltűnik neki, hogy ebben a templomban mágiát oktatnak, ami a saját iskoláját juttatja eszébe. Elhatározza, hogy szemügyre veszi az itteni lehetőségeket, hátha valami olyasmire bukkan, aminek később is hasznát veszi.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.09 16:27:59, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.09 16:27:59, a következő indokkal:
Jelpótlás.
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-08 17:02:37
Üzenet elküldve: 2013-09-08 17:02:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* Gyors léptekkel halad az omladozó házak között. Nem néz körül, tudja hogy úgy se látna semmi olyat, ami megállásra késztetné. Út közben egy-két reménykedő koldus elindul felé, de feléjük int a fejével jelezve, hogy nincs felesleges arany. Pár perc alatt átér a szegénynegyedből a templomkertbe. A hangulatváltozás jót tesz neki. Érdeklődve néz körül a templomot körülölelő füves területen. Itt lassít a léptein, mivel elgondolkodik, hogy merre menjen tovább. Végül a templomra esik a választása, így elindul az épület felé. Mikor belép bőrét megcsapja a hűvös levegő. Kissé megborzong, de nem áll meg. Szemét ide-oda járatja a mennyezet és a szobrok között, míg végül elér a terem közepén álló oltárhoz. Pillantása a két faajtóra siklik. Nem igazán volt még szerencséje könyvekhez, így nem is csábítja őt annyira a könyvtár, ezért rövid hezitálás után megfordul és elindul vissza azon az úton, amelyiken jött.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-08 14:48:35
Üzenet elküldve: 2013-09-08 14:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elsőre, mikor a másik gyógynövényről, vagy éppen ártalmas növényekről kezd el beszélni, majdnem megköszöni és távozik, mert őt ezek a dolgok általában nem érdeklik. Ellenben, mikor annak hatásait részletesebben megtudja, és a szerzetes által elhangzott tervet is végighallgatja, már inkább kedvére való ez az egész. Érdemes lehet egy pillantást vetni rá.*
- Szívesen megnézem ezeket a növényeket. *Majd a szerzetest követve elhagyják a templomot a folyópart felé. Eralil, miután kilépnek a temetőbe, egy pár másodpercnyi türelmet kér a szerzetestől, míg szokásos varázslatát újra prezentálni szeretné. Ha sikerül, ha nem, gond nélkül mennek tovább.* Csak a biztonság kedvéért. *Ereszt félmosolyt a szerzetes felé, hisz a másik valószínűleg ismeri a varázslatot. Bár nem miatta védi magát ennyire, és a korábbiak után nem teljesen bizalmatlan a szerzetes irányába, de a biztonság akkor is mindennél előrébb való. Bármennyire közeli, jó barátja mellett is fenntartaná a pajzsot, és nem a jó barát miatt elsősorban, hanem a körülöttük megforduló veszélyek miatt. Sosem árt a plussz óvintézkedés, pláne nem, ha az ember a városon kívül, a temetőben, illetve a folyóparton tartózkodik. Eralilnak viszont útközben kérdése merül fel.* Miért pont nekem segít? *Jogos, hisz bár ő nagyon igyekszik, biztos nem az egyetlen, aki vérengzés nélkül nyerné el a címet, és nem az egyetlen, aki meg is érdemelné. Így hát nem teljesen egyértelmű, hogy miért is őt választotta a szerzetes, és pláne, milyen indítékai vannak egyáltalán a segítségnyújtás mögött.*
A varázsló egy Kombinált mana aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó, lő és közelharci fegyvereket.
*Elsőre, mikor a másik gyógynövényről, vagy éppen ártalmas növényekről kezd el beszélni, majdnem megköszöni és távozik, mert őt ezek a dolgok általában nem érdeklik. Ellenben, mikor annak hatásait részletesebben megtudja, és a szerzetes által elhangzott tervet is végighallgatja, már inkább kedvére való ez az egész. Érdemes lehet egy pillantást vetni rá.*
- Szívesen megnézem ezeket a növényeket. *Majd a szerzetest követve elhagyják a templomot a folyópart felé. Eralil, miután kilépnek a temetőbe, egy pár másodpercnyi türelmet kér a szerzetestől, míg szokásos varázslatát újra prezentálni szeretné. Ha sikerül, ha nem, gond nélkül mennek tovább.* Csak a biztonság kedvéért. *Ereszt félmosolyt a szerzetes felé, hisz a másik valószínűleg ismeri a varázslatot. Bár nem miatta védi magát ennyire, és a korábbiak után nem teljesen bizalmatlan a szerzetes irányába, de a biztonság akkor is mindennél előrébb való. Bármennyire közeli, jó barátja mellett is fenntartaná a pajzsot, és nem a jó barát miatt elsősorban, hanem a körülöttük megforduló veszélyek miatt. Sosem árt a plussz óvintézkedés, pláne nem, ha az ember a városon kívül, a temetőben, illetve a folyóparton tartózkodik. Eralilnak viszont útközben kérdése merül fel.* Miért pont nekem segít? *Jogos, hisz bár ő nagyon igyekszik, biztos nem az egyetlen, aki vérengzés nélkül nyerné el a címet, és nem az egyetlen, aki meg is érdemelné. Így hát nem teljesen egyértelmű, hogy miért is őt választotta a szerzetes, és pláne, milyen indítékai vannak egyáltalán a segítségnyújtás mögött.*
A varázsló egy Kombinált mana aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó, lő és közelharci fegyvereket.
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-07 21:36:30
Üzenet elküldve: 2013-09-07 21:36:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
*A templom padjai sohasem tűntek olyan kényelmesnek, mint most, de Iriana művelt lány, nem fog egy ilyen helyen nyáladzva felriadni, még ha fel is ajánlották neki. Mivé lenne ez a világ tisztelet nélkül?*
- Pszt, te ott! Csak egy fél órára, naaa!
- Ki az ott? *Iriana szorosabbra húzta a csuháját, közben fürgén pásztázta templom belsejét*
- Mégis ki lenne? Hát a pad! De ne kéresd magad, inkább gyere ide, és feküdj el szépen!
- A pad, mint olyan, nem tud beszélni. ~ Hah, most jól megmondtam neki!
- Ahhoz képest elég jól elcsevegjük itt az időt, nem igaz?
*A harangok kongása ébreszti fel a tündért, aki ott hever a padok alatt, összenyálazva az előtte lévő pad alját, amin a fejét pihenteti. Valószínűleg csak egy pár órácskára aludt el, de azonnal felpattan, mert úgy érezte, mintha eónokat ugrott volna az időben. Legnagyobb megnyugvására ugyanazok a papok vannak itt, mint akik az ideérkezésekor is munkálkodtak, így örömmel nyugtázza, hogy tényleg nem évmilliókkal később kelt fel. Az összekócolt haja és padlenyomatos arca viszont azt a benyomást keltheti másokban, hogy ez a tündér valamikor az éjszaka során szökött be ittasan, és csak most detoxikálódott. Még mielőtt szedné a sátorfáját, egy hosszas, mély pillantást vet a padra, ami alatt szundított. Nem tudja, hogy most mi lenne a jobb: ha megszólalna ez az élettelen tárgy, vagy ha nem? Sokáig nem időzik a szuggerálással, mert a méretének köszönhetően valószínűsíthető, hogy senki sem vette észre, hogy eddig itt bóbiskolt, és jobbnak látta, ha ez ennyiben is maradna.*
- Pszt, te ott! Csak egy fél órára, naaa!
- Ki az ott? *Iriana szorosabbra húzta a csuháját, közben fürgén pásztázta templom belsejét*
- Mégis ki lenne? Hát a pad! De ne kéresd magad, inkább gyere ide, és feküdj el szépen!
- A pad, mint olyan, nem tud beszélni. ~ Hah, most jól megmondtam neki!
- Ahhoz képest elég jól elcsevegjük itt az időt, nem igaz?
*A harangok kongása ébreszti fel a tündért, aki ott hever a padok alatt, összenyálazva az előtte lévő pad alját, amin a fejét pihenteti. Valószínűleg csak egy pár órácskára aludt el, de azonnal felpattan, mert úgy érezte, mintha eónokat ugrott volna az időben. Legnagyobb megnyugvására ugyanazok a papok vannak itt, mint akik az ideérkezésekor is munkálkodtak, így örömmel nyugtázza, hogy tényleg nem évmilliókkal később kelt fel. Az összekócolt haja és padlenyomatos arca viszont azt a benyomást keltheti másokban, hogy ez a tündér valamikor az éjszaka során szökött be ittasan, és csak most detoxikálódott. Még mielőtt szedné a sátorfáját, egy hosszas, mély pillantást vet a padra, ami alatt szundított. Nem tudja, hogy most mi lenne a jobb: ha megszólalna ez az élettelen tárgy, vagy ha nem? Sokáig nem időzik a szuggerálással, mert a méretének köszönhetően valószínűsíthető, hogy senki sem vette észre, hogy eddig itt bóbiskolt, és jobbnak látta, ha ez ennyiben is maradna.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-07 20:49:47
Üzenet elküldve: 2013-09-07 20:49:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lagnar feláll a padról, amelyen idáig ült, majd megindul a gyönyörű épület kijárata felé.*
~ Gondolom itt az idő a búcsúzásra ettől a gyönyörtető helytől, remélem, hogy még jó pár ehhez fogható dolgot láthatok életem során. ~
*Jegyzi meg magában, miközben megjelenik alakja a homályból. Szemét kissé elvakítja a napfény, ennyi ücsörgés után a sötétségben, de ez nem tántorítja meg céljától, a szokásos lassú járásával tovább halad a templomkert felé.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.07 20:50:33
~ Gondolom itt az idő a búcsúzásra ettől a gyönyörtető helytől, remélem, hogy még jó pár ehhez fogható dolgot láthatok életem során. ~
*Jegyzi meg magában, miközben megjelenik alakja a homályból. Szemét kissé elvakítja a napfény, ennyi ücsörgés után a sötétségben, de ez nem tántorítja meg céljától, a szokásos lassú járásával tovább halad a templomkert felé.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.07 20:50:33
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-07 17:09:35
Üzenet elküldve: 2013-09-07 17:09:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Elizabeth, egy kis tétovázással, de belép a templomba mágiát tanulni. Mikor bemegy, félhomály fogadja, így várnia kell, mire megszokja a szeme a sötétséget. Mikor kellőképpen kigyönyörködi magát a díszes berendezésen, összekaparja magát és indul is új dolgokat tanulni. Szeret tanulni, mert utálja ha nem tud valamit, ezért neki is kezd a dolognak.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:21:48, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.07 17:21:48, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-07 11:40:44
Üzenet elküldve: 2013-09-07 11:40:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A templomba ajtajában állva feltekint a hatalmas köépitményre, amely mindig nagy csodálattal töltöi el, hiszen az emberi szellem diadalára emlékezteti. Habár maga a templom nem vallási célokat szolgál, mégis a benne oktatott mágia szinte vallásos szinezetet kap. Frangwen nem tartozik azon személyek közé akik hinnnek a varázslat világában, sőtt egész eddigi életében kerülte a mágiát. A mágiától való távolságtartása abból ered, hogy pusztán eszköznek tekintette, amely az ember egy magasztosabb céljának elérése érdekében kell felhasználnia, de vélekedése szerint soha nem lehet cél, amely beteljesthet bármit is. Az előtte álló épület, amelyet templomnak neveztek számára pontosan azt testesitette meg amelyben soha nem hitt azaz, hogy a mágia az élet végső célja lehet, hiszen egy templom mindig a vallási cselekmények szinteréül szolgál, amely valóban lehet az élet végső célja. Ezekkel a vegyes érzelmekkel haladt át az épületen akárhányszor csak a könyvtárba akar menni és ez nincs másként most sem ezért csakhamar nekiindul az útnak.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-07 10:16:45
Üzenet elküldve: 2013-09-07 10:16:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
*A város temploma sok hasonlóságot mutat a kolostorral, ahol Iriana menedékre lelt. Számára nyugalmat és megértést jelentett ez a grandiózus épület. Egy hely, ahol nem kell magyarázkodnia, és szavak nélkül is megértik őt. Olyan ritka ez, olyan békés…*
~ Talán itt volna az ideje, hogy… hagyjam magam megérinteni a mágia által. Igen, titkon valahol ebben reménykedtem, hogy belebotlok majd egy templomba, és meggyőzhetem magam, hogy most eljött az idő. Kár, hogy szándékosan erre tettem kitérőt, mert már messziről láttam, hogy ez nem egy hétköznapi épület. Az egész sokkal költőibb lenne, és nem érezném magam ilyen ramatyul. Tényleg ennyire szánalmas volnék? *teszi fel a kérdést az egyik gigantikus szobornak, miután már a templom falain belülre lépett. A szobor némán ráncolja tovább a szemöldökét, valószínűleg már pár száz éve ezt csinálja.* ~ Nem tudom, hogy rám vagy-e ilyen mérges, vagy csak amiatt mérgelődsz, hogy ilyen előnytelenül faragtak kőbe. Édesapám is farigcsált dolgokat, legalábbis én csak így fogalmazom meg, az egyszerűbb embereknek aligha lehet elmagyarázni az ékszerkészítés tudományát. * Iriana a középen magasodó kőoltárt méregeti egy picit, de aztán visszafordul újdonsült csevegő társához, aki remélhetőleg jól tud gondolatokat olvasni.*
~ Vajon te boldog vagy ezzel az egésszel? Csináltál valami fontosat, valami jót, esetleg csak nagyon erős voltál, a lényeg, hogy letettél valamit az asztalra – ahogy mi halandók mondjuk –, és most itt kövesedsz. Hízelgő ez, vagy turistalátványossággá alacsonyít? Esetleg mindig is ez volt a célod? A hírnév, a szeretet bármi áron? És ha igen, akkor a hatalom vett rá téged erre a gondolkodásmódra, vagy csak ilyennek születtél? *A lány elérzékenyült, de folytatta* Én azt hiszem mágusnak születtem… de ha most tovább sétálok, akkor száz, kétszáz, ezer év múlva lehet én állok majd a helyeden, valami eszement becenévvel. Ha most tovább sétálok, akkor olyan erők birtokába juthatok, amikről eddig csak olvashattam. Persze, nem félek attól, hogy holnap már kettészelem a golyóbist, de holnapután… nem tudom mi lesz holnapután.
*Iriana még jobban a fejébe húzza a csuklyáját, és nagy tündérléptekkel elindul előre. Bármennyire is szeretné elrejteni a szívverését, a cipői épp úgy olyan sebesen csattognak, mint a létfenntartó szerve.*
~ Talán itt volna az ideje, hogy… hagyjam magam megérinteni a mágia által. Igen, titkon valahol ebben reménykedtem, hogy belebotlok majd egy templomba, és meggyőzhetem magam, hogy most eljött az idő. Kár, hogy szándékosan erre tettem kitérőt, mert már messziről láttam, hogy ez nem egy hétköznapi épület. Az egész sokkal költőibb lenne, és nem érezném magam ilyen ramatyul. Tényleg ennyire szánalmas volnék? *teszi fel a kérdést az egyik gigantikus szobornak, miután már a templom falain belülre lépett. A szobor némán ráncolja tovább a szemöldökét, valószínűleg már pár száz éve ezt csinálja.* ~ Nem tudom, hogy rám vagy-e ilyen mérges, vagy csak amiatt mérgelődsz, hogy ilyen előnytelenül faragtak kőbe. Édesapám is farigcsált dolgokat, legalábbis én csak így fogalmazom meg, az egyszerűbb embereknek aligha lehet elmagyarázni az ékszerkészítés tudományát. * Iriana a középen magasodó kőoltárt méregeti egy picit, de aztán visszafordul újdonsült csevegő társához, aki remélhetőleg jól tud gondolatokat olvasni.*
~ Vajon te boldog vagy ezzel az egésszel? Csináltál valami fontosat, valami jót, esetleg csak nagyon erős voltál, a lényeg, hogy letettél valamit az asztalra – ahogy mi halandók mondjuk –, és most itt kövesedsz. Hízelgő ez, vagy turistalátványossággá alacsonyít? Esetleg mindig is ez volt a célod? A hírnév, a szeretet bármi áron? És ha igen, akkor a hatalom vett rá téged erre a gondolkodásmódra, vagy csak ilyennek születtél? *A lány elérzékenyült, de folytatta* Én azt hiszem mágusnak születtem… de ha most tovább sétálok, akkor száz, kétszáz, ezer év múlva lehet én állok majd a helyeden, valami eszement becenévvel. Ha most tovább sétálok, akkor olyan erők birtokába juthatok, amikről eddig csak olvashattam. Persze, nem félek attól, hogy holnap már kettészelem a golyóbist, de holnapután… nem tudom mi lesz holnapután.
*Iriana még jobban a fejébe húzza a csuklyáját, és nagy tündérléptekkel elindul előre. Bármennyire is szeretné elrejteni a szívverését, a cipői épp úgy olyan sebesen csattognak, mint a létfenntartó szerve.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-06 17:17:06
Üzenet elküldve: 2013-09-06 17:17:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
~Hát, végre itt vagyok~ *gondolja a templomba lépve. Varázsolni akar tanulni. Aztán eszébe jut, melyen ügyetlen általában.* ~Mit keresek én itt?~ *kérdezi magától* ~Úgysem fog menni!~ *gondolja csalódottan. Azért reménykedik, hogy menni fog.* -Végül is, miért ne?- *motyogja. Céltudatosan indul el a templom belsejébe. Nagy igyekezetében kis híján beleütközik egy papba. A pap megmutatja neki, merre találja a tanulás helyét. Eldenia gyorsan arra indul.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-09-05 21:44:06
Üzenet elküldve: 2013-09-05 21:44:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Eralil Namos//
*A szerzetes bizalmasan átkarolja Eralil vállát, és ha a mágus engedi, komótosan kifelé indul vele a templomból.*
Nő egy érdekes növény a folyóparton *magyarázza halkan, már-már suttogva, időnként körbepillantva, nehogy valaki kihallgassa a mondandóját.* A belőle készített főzet akár elfogyasztva, akár seben keresztül a vérbe kerülve lebénítja az áldozatot egy időre, fajtól függetlenül. Ha a főzet elég tömény, akár több napra is. Aki pedig béna, az harcképtelen, nem igaz? Egészen tömény oldattal egészen hosszú ideig maradnak harcképtelenek, és kiesnek a játékból. És tartósan nem esik bajuk. Ha érdekel, én meg tudom mutatni neked ezt a növényt, és azt is, a part melyik részén nő belőle a legtöbb.
//Eralil Namos//
*A szerzetes bizalmasan átkarolja Eralil vállát, és ha a mágus engedi, komótosan kifelé indul vele a templomból.*
Nő egy érdekes növény a folyóparton *magyarázza halkan, már-már suttogva, időnként körbepillantva, nehogy valaki kihallgassa a mondandóját.* A belőle készített főzet akár elfogyasztva, akár seben keresztül a vérbe kerülve lebénítja az áldozatot egy időre, fajtól függetlenül. Ha a főzet elég tömény, akár több napra is. Aki pedig béna, az harcképtelen, nem igaz? Egészen tömény oldattal egészen hosszú ideig maradnak harcképtelenek, és kiesnek a játékból. És tartósan nem esik bajuk. Ha érdekel, én meg tudom mutatni neked ezt a növényt, és azt is, a part melyik részén nő belőle a legtöbb.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870