Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 20:41:50
Üzenet elküldve: 2013-08-25 20:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* Visszaérve a templomba enyhe meleg levegő csapja meg. Kissé megborzong a hirtelen hőváltozástól, majd a férfi felé fordul, hogy válaszoljon.*
- Első élménynek nem is volt olyan rossz. Mind a várost, mind a könyvtárakat illetően.
* Mondja mosolyogva. Lassan halad a padok között, nem siet sehova.*
- Neked gondolom nem ez volt az első látogatásod egy ilyen helyen.
* Mikor elérik a nagy bejárati ajtót visszafordul a templom belseje felé, vet a szentélyre egy búcsúpillantást majd kilép a temetőbe, hogy folytassák a felfedező utat, majd felveszi a beszélgetés fonalát.*
- Milyen könyveket találtál? Volt valami új számodra, vagy minden lerágott csont volt?
* Kérdezi érdeklődve.*
* Visszaérve a templomba enyhe meleg levegő csapja meg. Kissé megborzong a hirtelen hőváltozástól, majd a férfi felé fordul, hogy válaszoljon.*
- Első élménynek nem is volt olyan rossz. Mind a várost, mind a könyvtárakat illetően.
* Mondja mosolyogva. Lassan halad a padok között, nem siet sehova.*
- Neked gondolom nem ez volt az első látogatásod egy ilyen helyen.
* Mikor elérik a nagy bejárati ajtót visszafordul a templom belseje felé, vet a szentélyre egy búcsúpillantást majd kilép a temetőbe, hogy folytassák a felfedező utat, majd felveszi a beszélgetés fonalát.*
- Milyen könyveket találtál? Volt valami új számodra, vagy minden lerágott csont volt?
* Kérdezi érdeklődve.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 18:35:08
Üzenet elküldve: 2013-08-25 18:35:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Ohh, hát persze a könyvtár!A bölcsesség kiapadhatatlan forrása, a múlt öröksége, és a por gyüjtőhelye.Legalábbis ha a papok ugyanúgy tartanak rendet itt, mint egyes monostorok szerzetesei.Néha az ember tüsszent egyet, és már úgy néz ki, mintha egy homokvihar kellős közepéből sétált volna ki.Mindenesetre tökéletes hely arra, hogy élesítsék elméjüket, és örömére ebből kiderül, hogy nincs egyedül a világon az olvasás iránti szeretetével.*
-Remek ötlet!Nagyon sajnálom, hogy nem juthattál még könyvekhez, de majd ha gondolod, adhatok párat.Rengeteg lapul ebben a zsákocskában a legkülönbözőbb stílusúakból...Habár szerintem a könyvtár lepipál engem.
*Mosolyog, ahogy Nolie szembesül a papok némaságával, látszik hogy még nem járt monostorban.*
-Nembizony.Bizonyos helyeken az idegenekkel való beszédet bűnnek tekintik, és szigorú némaságot fogadtak a monostorokon, és azok rendjein kívül.Habár nemtudom, hogy itt ez hogy műküdik...
*Ezzel követi a nőt a könyvtárba.*
*Ohh, hát persze a könyvtár!A bölcsesség kiapadhatatlan forrása, a múlt öröksége, és a por gyüjtőhelye.Legalábbis ha a papok ugyanúgy tartanak rendet itt, mint egyes monostorok szerzetesei.Néha az ember tüsszent egyet, és már úgy néz ki, mintha egy homokvihar kellős közepéből sétált volna ki.Mindenesetre tökéletes hely arra, hogy élesítsék elméjüket, és örömére ebből kiderül, hogy nincs egyedül a világon az olvasás iránti szeretetével.*
-Remek ötlet!Nagyon sajnálom, hogy nem juthattál még könyvekhez, de majd ha gondolod, adhatok párat.Rengeteg lapul ebben a zsákocskában a legkülönbözőbb stílusúakból...Habár szerintem a könyvtár lepipál engem.
*Mosolyog, ahogy Nolie szembesül a papok némaságával, látszik hogy még nem járt monostorban.*
-Nembizony.Bizonyos helyeken az idegenekkel való beszédet bűnnek tekintik, és szigorú némaságot fogadtak a monostorokon, és azok rendjein kívül.Habár nemtudom, hogy itt ez hogy műküdik...
*Ezzel követi a nőt a könyvtárba.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:46:26
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:46:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* A férfi szavait hallva a szobrok felé fordítja tekintetét. Nem ismeri a kőből megformált embereket, de látszik rajtuk, hogy mágusok (voltak).*
- Nem tudom pontosan, én még sosem voltam itt, vagy hasonló helyen. Mondjuk megnézhetnénk a könyvtárat. Az nagyon érdekelne. Nem jutok túl gyakran könyvekhez, pedig szerintem ha lenne rá lehetőségem egész nap falnám őket.
* Mondja elgondolkodva. Szeret új tudást szerezni, de csak olyat, amit nem kényszerítenek rá, hanem magától tanul meg. Körülnéz és két ajtót is lát, de nem tudja melyik vezet a könyvtárba, mivel nincs kiírva, ezért az egyik csuklyástól kér segítséget.*
- Elnézést, meg tudná mondani, merre van a könyvtár?
* A pap elmutat az egyik ajtó irányába, majd némán tovább megy.*
- Nem valami bőbeszédű.
* Jegyzi meg Nolie, majd elindul a könyvtár ajtaja felé.*
* A férfi szavait hallva a szobrok felé fordítja tekintetét. Nem ismeri a kőből megformált embereket, de látszik rajtuk, hogy mágusok (voltak).*
- Nem tudom pontosan, én még sosem voltam itt, vagy hasonló helyen. Mondjuk megnézhetnénk a könyvtárat. Az nagyon érdekelne. Nem jutok túl gyakran könyvekhez, pedig szerintem ha lenne rá lehetőségem egész nap falnám őket.
* Mondja elgondolkodva. Szeret új tudást szerezni, de csak olyat, amit nem kényszerítenek rá, hanem magától tanul meg. Körülnéz és két ajtót is lát, de nem tudja melyik vezet a könyvtárba, mivel nincs kiírva, ezért az egyik csuklyástól kér segítséget.*
- Elnézést, meg tudná mondani, merre van a könyvtár?
* A pap elmutat az egyik ajtó irányába, majd némán tovább megy.*
- Nem valami bőbeszédű.
* Jegyzi meg Nolie, majd elindul a könyvtár ajtaja felé.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:37:25
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:37:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Úgy tűnik, felesleges volt magyarázkodnia, így hát megnyugszik.A templomba lépve nem éppen elcsodálkozik, de azért tetszik neki a hely.A hangulatos fél homály, és a tény, hogy egy Templom, ami legkevésbé a valláshoz kapcsolódik elég egyedivé teszi a helyet.*
-Az...Tényleg az!Képzeld el, ha a vallás uralkodna itt, nempedig a mágia, milyen hangja lehetne a kántálásnak!*Egy pillanatra elmerül gondolataiban.*Nézd a szobrok kidolgozottságát!Csodálatos!
*Elővesz egy kis noteszt hátizsákjából, és szorgosan jegyzetelni kezd.Leírja magának a tanulnivalókat, illetve az érdekességeket, amiknek még utanánanéz később.Miután befejezi, a nőhöz fordul.*
-És most merre?Nem igazán ismerem a a dörgést errefele...
*Úgy tűnik, felesleges volt magyarázkodnia, így hát megnyugszik.A templomba lépve nem éppen elcsodálkozik, de azért tetszik neki a hely.A hangulatos fél homály, és a tény, hogy egy Templom, ami legkevésbé a valláshoz kapcsolódik elég egyedivé teszi a helyet.*
-Az...Tényleg az!Képzeld el, ha a vallás uralkodna itt, nempedig a mágia, milyen hangja lehetne a kántálásnak!*Egy pillanatra elmerül gondolataiban.*Nézd a szobrok kidolgozottságát!Csodálatos!
*Elővesz egy kis noteszt hátizsákjából, és szorgosan jegyzetelni kezd.Leírja magának a tanulnivalókat, illetve az érdekességeket, amiknek még utanánanéz később.Miután befejezi, a nőhöz fordul.*
-És most merre?Nem igazán ismerem a a dörgést errefele...
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:12:38
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:12:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* Örömmel hallja, hogy nem untatja a férfit, de azért próbál figyelni arra, mit mond. Mikor észreveszi, hogy Torr magyarázkodni kezd, először nem érti miért, aztán rájön, hogy félreérthető volt az előző mondat, amit ő ugyan nem vett észre, de másoknak talán feltűnt volna. A másik zavarán halványan elmosolyodik, majd belépnek a templomba. Valamennyire hűvösebb és szárazabb, porosabb a levegő, mint kinn. Ámulva néz körül az építmény belsejében. Miközben az oltárhoz közeledik ujjait finoman végighúzza a fapadok szélein.*
- Bámulatos.
* Mondja ki az első szót, ami eszébe jut, mikor szemét a feje fölé emeli.*
* Örömmel hallja, hogy nem untatja a férfit, de azért próbál figyelni arra, mit mond. Mikor észreveszi, hogy Torr magyarázkodni kezd, először nem érti miért, aztán rájön, hogy félreérthető volt az előző mondat, amit ő ugyan nem vett észre, de másoknak talán feltűnt volna. A másik zavarán halványan elmosolyodik, majd belépnek a templomba. Valamennyire hűvösebb és szárazabb, porosabb a levegő, mint kinn. Ámulva néz körül az építmény belsejében. Miközben az oltárhoz közeledik ujjait finoman végighúzza a fapadok szélein.*
- Bámulatos.
* Mondja ki az első szót, ami eszébe jut, mikor szemét a feje fölé emeli.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:03:00
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:03:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Kylan most tökéletesen boldog. Ilyen jól, meg soha nem érezte magát. Át kívánja, hogy ez a pillanat soha ne múljon el. Bár tudja, hogy ez nem történik meg úgysem, pár nap múlva valószínűleg útjai elválnak ezzel a férfival, s onnantól magának kell ismét helyt állni. Az olvasás még mindig nagyon nehezen megy neki, és téveszt is még sokat, de ez csak még jobban bíztatja, hogy még többet olvasson. A pihenő "kihirdetésekor" egy nagyot sóhajt és kifújja magát, kinyújtóztatja végtagjait. Egy mosolyt küld Nibat felé, majd feláll, és a bokrokhoz megy.*
- Nagyjából csak harcolni tanított, meg azt, hogy élhetem túl a vadonban, vagyis, az erdőben. Meditálni sem tanított. *Mondja, egy félmosollyal az arcán.* Rendben,menjünk. * feleli mosolyogva, majd ugyanúgy szökdécselve, ahogyan ide is jött, lép be a templomba. Tátva marad a szája a látványtól, és csak egy "wao" jön ki belőle. Szeme folytonosan cikázik, hol egyik szoborról a másikra, hol a mennyezetről a falakra. Ilyen szépet még nem is látott, így nagyon elcsodálkozik, még a könyv is kiesik a kezéből, amit mindvégig magánál szorongat, így gyorsan lehajol érte, hogy felvegye.*
- Nagyjából csak harcolni tanított, meg azt, hogy élhetem túl a vadonban, vagyis, az erdőben. Meditálni sem tanított. *Mondja, egy félmosollyal az arcán.* Rendben,menjünk. * feleli mosolyogva, majd ugyanúgy szökdécselve, ahogyan ide is jött, lép be a templomba. Tátva marad a szája a látványtól, és csak egy "wao" jön ki belőle. Szeme folytonosan cikázik, hol egyik szoborról a másikra, hol a mennyezetről a falakra. Ilyen szépet még nem is látott, így nagyon elcsodálkozik, még a könyv is kiesik a kezéből, amit mindvégig magánál szorongat, így gyorsan lehajol érte, hogy felvegye.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:00:10
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:00:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Álomcsapda //
*A jelenés ugyan végleg eltűnik, viszont az utána maradt nyomasztó légkör egyre csak tolja lefelé a hangulatot. Fizikai fájdalmat ugyan nem érezhetnek, egyedül a Konján levő lilás, furcsa folt utalhat arra, hogy nem álmodtak, viszont érezhetően az egésznek éppen az volt a célja, hogy lelkileg rossz állapotba kergessék őket. Talán a nyomasztó, meggyötört tudatállapot könnyebben megnyitja a lelkük felé vezető utat, ha majd lehunyják a szemüket? Ki tudja..
Amint Zrekil a padra fekteti az ájult hölgyet, rögtön ott is terem mellette egy idősebb, igazán intelligensnek és bölcsnek tűnő pap. A ruhája láthatóan más, mint az artheniori papoknak, ami nem is véletlen, hiszen csak átutazóban van, s a templomban csupán csak pár nap erejéig marad. Amint odaér hozzájuk, leguggol Konja mellé, s óvatosan ráhelyezi kezét a hasára, majd gyengéden megtapogatja a nyakát.*
- Ne aggódjon, barátom, minden rendben lesz! *ekkor előhúz zsebéből egy apró fiolát, melyből pár cseppet leönt a hölgy torkán* Perceken belül felébred!
*Mondja biztatóan, egy kedves mosollyal, s kezét Zrekil vállára helyezi, miközben feláll, s míg a hölgy fel nem ébred, a gnóm mellé ül. Egy kis ideig csak némán nézi a hölgyet, s mivel a tündér ruhája jelenleg pont úgy van, hogy eltakarja a foltot, ezért azt nem láthatja a pap. Viszont hamarosan megszólal, ismét csak kedves és megértő hangon.*
- Sajnálatos módon tanúja voltam többször, hogy a hölgy rosszul lett. Bár ahogy éreztem, a gyermek még nagyon apró, s ilyen korán nem szokott ennyi ájulás történni! *majd fejéhez kapva kezét nyújtja Zrekilnek* Mily illetlen vagyok, hadd gratuláljak, kérem! Bár még nem volt szerencsém egy tündér és egy gnóm porontyához, igazán érdekelne, hogy milyen lesz a kis csöppség!
*Mondja egyértelműen a szavakat, mintha teljesen biztos lenne magában - nem véletlenül tette kezét a hölgy hasára! Ahogy beszél, úgy tűnik, hogy ő többet foglalkozik az ilyesmivel, ami nem is véletlen, hiszen rengeteg terhes hölgy kérte már a segítségét. Azonban ahhoz, hogy egy gyermek növekedjen Konja hasába, ahhoz el kellett volna hinteni a magvakat is, ami viszont nem történt meg. Akkor vajon miért állítja biztosra ezeket a szavakat az idős pap?
Az egyik pillanatban csak egy kósza pillantást vet oldalra a férfi keze felé, s mikor már kapná is vissza tekintetét, váratlanul ráncolni kezdi szemeit, s furcsa pillantásokat vet a férfi felé.*
- Azt honnan szerezték?
*Kérdően pillant felé, majd kezét felé nyújtja, jelezve, hogy jobban szemügyre venné a jeleket a kis égett papíron. Hosszú percekig csak figyeli, olykor megvakarja állát, végül határozottan megszólal, bár igen nagy gyanakvást lehet felfedezni a hangjában.*
- Ősi tündér és gnóm betűk. Maguk ezt az írást nem ismerhetik. *billenti oldalra a fejét* Kihalt nyelv, csak a maradványai maradtak fent világunkban, s azok sem ismertek. *váratlanul megszagolja a papírt* Ahogy sejtettem. Kerinói gyökér és.. *ismét szagol egyet, majd ráncolni kezdi homlokát* Vérfű.. *majd nagyot sóhajt, feláll a padról, s fejcsóválva Zrekil felé fordul - ekkor minden bizonnyal már Konja is ébredezik* Külön-külön nem annyira ártalmasak. De együtt.. Talán nézzenek utána a könyvtár eldugottabb részein, hátha valamely régi könyv pontosan leírja, mi célt szolgál e két összetevő. Ha pedig most megbocsájtanak, nekem távoznom kell. *azzal meghajol, viszont valamit még halkan mormolni kezd, amit a gnóm még hallhat* Mibe keveredtek..
*A jelenés ugyan végleg eltűnik, viszont az utána maradt nyomasztó légkör egyre csak tolja lefelé a hangulatot. Fizikai fájdalmat ugyan nem érezhetnek, egyedül a Konján levő lilás, furcsa folt utalhat arra, hogy nem álmodtak, viszont érezhetően az egésznek éppen az volt a célja, hogy lelkileg rossz állapotba kergessék őket. Talán a nyomasztó, meggyötört tudatállapot könnyebben megnyitja a lelkük felé vezető utat, ha majd lehunyják a szemüket? Ki tudja..
Amint Zrekil a padra fekteti az ájult hölgyet, rögtön ott is terem mellette egy idősebb, igazán intelligensnek és bölcsnek tűnő pap. A ruhája láthatóan más, mint az artheniori papoknak, ami nem is véletlen, hiszen csak átutazóban van, s a templomban csupán csak pár nap erejéig marad. Amint odaér hozzájuk, leguggol Konja mellé, s óvatosan ráhelyezi kezét a hasára, majd gyengéden megtapogatja a nyakát.*
- Ne aggódjon, barátom, minden rendben lesz! *ekkor előhúz zsebéből egy apró fiolát, melyből pár cseppet leönt a hölgy torkán* Perceken belül felébred!
*Mondja biztatóan, egy kedves mosollyal, s kezét Zrekil vállára helyezi, miközben feláll, s míg a hölgy fel nem ébred, a gnóm mellé ül. Egy kis ideig csak némán nézi a hölgyet, s mivel a tündér ruhája jelenleg pont úgy van, hogy eltakarja a foltot, ezért azt nem láthatja a pap. Viszont hamarosan megszólal, ismét csak kedves és megértő hangon.*
- Sajnálatos módon tanúja voltam többször, hogy a hölgy rosszul lett. Bár ahogy éreztem, a gyermek még nagyon apró, s ilyen korán nem szokott ennyi ájulás történni! *majd fejéhez kapva kezét nyújtja Zrekilnek* Mily illetlen vagyok, hadd gratuláljak, kérem! Bár még nem volt szerencsém egy tündér és egy gnóm porontyához, igazán érdekelne, hogy milyen lesz a kis csöppség!
*Mondja egyértelműen a szavakat, mintha teljesen biztos lenne magában - nem véletlenül tette kezét a hölgy hasára! Ahogy beszél, úgy tűnik, hogy ő többet foglalkozik az ilyesmivel, ami nem is véletlen, hiszen rengeteg terhes hölgy kérte már a segítségét. Azonban ahhoz, hogy egy gyermek növekedjen Konja hasába, ahhoz el kellett volna hinteni a magvakat is, ami viszont nem történt meg. Akkor vajon miért állítja biztosra ezeket a szavakat az idős pap?
Az egyik pillanatban csak egy kósza pillantást vet oldalra a férfi keze felé, s mikor már kapná is vissza tekintetét, váratlanul ráncolni kezdi szemeit, s furcsa pillantásokat vet a férfi felé.*
- Azt honnan szerezték?
*Kérdően pillant felé, majd kezét felé nyújtja, jelezve, hogy jobban szemügyre venné a jeleket a kis égett papíron. Hosszú percekig csak figyeli, olykor megvakarja állát, végül határozottan megszólal, bár igen nagy gyanakvást lehet felfedezni a hangjában.*
- Ősi tündér és gnóm betűk. Maguk ezt az írást nem ismerhetik. *billenti oldalra a fejét* Kihalt nyelv, csak a maradványai maradtak fent világunkban, s azok sem ismertek. *váratlanul megszagolja a papírt* Ahogy sejtettem. Kerinói gyökér és.. *ismét szagol egyet, majd ráncolni kezdi homlokát* Vérfű.. *majd nagyot sóhajt, feláll a padról, s fejcsóválva Zrekil felé fordul - ekkor minden bizonnyal már Konja is ébredezik* Külön-külön nem annyira ártalmasak. De együtt.. Talán nézzenek utána a könyvtár eldugottabb részein, hátha valamely régi könyv pontosan leírja, mi célt szolgál e két összetevő. Ha pedig most megbocsájtanak, nekem távoznom kell. *azzal meghajol, viszont valamit még halkan mormolni kezd, amit a gnóm még hallhat* Mibe keveredtek..
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-24 07:51:22
Üzenet elküldve: 2013-08-24 07:51:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Konja válaszát szinte már nem is hallja, holott minden nesz eltűnik kettőjük körül, de mégis a kétely és a félelem kezdi fojtogatni. Valami nincs rendjén a templommal, hiszen a papok késő estig itt szoktak lenni, beszűrődik a madárcsicsergés, a szél játéka... de most semmi.... igazán semmi. Nagy levegőt vesz, és megfordul, hogy lássa a templom ajtaját. Mintha csak tudná, hogy történni fog ott valami. Közben a fények szép lassan kihunynak, de ezt már alig alig érzi meg, mindent elnyom a tudat, hogy márpedig valami történni fog. Sokat kell várnia... sokat? Nincs már tisztában az idővel... talán évek is eltelnek, mire végre kivágódik a templom ajtaja. Zrekilben ez is vegyes érzelmeket szül, örül, hogy végre megtörténik az a valami, aminek meg kellett, azonban elönti a rettegés is, amikor a három csuklyás alak belép, és szinte már vágyakozik, hogy visszatérjen az előző kínzóan hosszú várakozásba.
Az alakok közelednek, nagyon gyorsan közelednek... vagy lassan? Egyáltalán közelednek? Távolodnak... ismét közelednek... lassan... gyorsan...
~ Mágia be... mágia ki... ~
Leginkább ez a gondolat villan a gnóm eszébe, miközben az alakok közeledése miatt aggódik.
~ Csak ne érjenek ide! ~
Kicsit úgy érzi magát, mintha elrontotta volna a gyomrát, és most attól hallucinálna. Vagy legalábbis lenne nagyon rossz a látása, és nem tudná kivenni, hogy az alakok épp közelednek, vagy távolodnak. Legszívesebben megdörzsölné szemeit, de kezei nem mozdulnak, még pislogni is nehezére esik. Azonban igyekszik megbarátkozni a ténnyel, hogy valóban nem lehet megállapítani semmit, hiszen az alakok hol előre, hol hátra mennek. És ezt kell néznie ismét óráknak, éveknek tűnő percekig. Végül már menekülni sem próbál, sőt, már reméli, hogy az alakok mihamarabb odaérnek, legalább vége lesz ennek a borzalomnak. Talán csak elbóbiskolt a padon, és most ez csak rémálmának újabb formája. Mindenesetre némi megnyugvás tölti el, mikor az alakok elérik, továbbá az az érzés, hogy végre sikerült felpiszkálni az alvó oroszlánt, de most már látom, hogy hiba volt. Újra elkezd félni, és már egyáltalán nem is akarja, hogy az alakok elérjék, de már késő visszakozni. Megragadják, és elkezdik húzni, de közben valahogy látja is magát, ahogy húzzák, persze ez akkor nem tűnik fel neki, így nem is kezd el gondolkodni rajta.
Ami viszont ezután következik, arra nem lehetett felkészülve. Szeme sarkából láthatja, ahogy az egyik csuklyás visszafordul, és a tündérlányka szívébe döf egy... kést? Tőrt? Kardot? A gnóm nem látja pontosan, de nem is különösebben érdekli, a tény maga, hogy az illető ledöfte Konját, bőven sok lenne egy keserves üvöltéshez, de nem jön ki hang a torkán. Még a légvételért is külön meg kell dolgoznia. És ekkor újra vissza az elejére... őt újra megragadják, és elvonszolják, miközben a tündér ismét holtan hanyatlik a padok közé. Ki tudja, hogy hányszor ismétlődik meg ez a jelenet? Százszor, ezerszer, netán még többször? És meddig? Zrekil azon sem csodálkozna, ha már éveket öregedett volna ezalatt.
És ekkor érkezik a megváltás, a édes érzsé, hogy valami új közeleg. A templom, mintha csak papírból lenne, kap apró lángra, és gyűrődik, feketedik körülötte. A gnóm nem tudja, hogy ez halált, vagy szabadulást jelent, de tulajdonképpen nem is érdekli. Végül is ezek után a halál is egyfajta megváltás lenne... Majd hirtelen, mintha csoda történne, minden visszatér a normális kerékvágásba, csak egy gömb marad, majd már az sem, azonban ez utóbbiakat a gnóm képtelen érzékelni, először térdre rogy a padlón, és nagy levegőket vesz, melyekre az álomban nem volt képes. Ezután lassan, majd egyszer gyorsabban mozgatni kezdi ujjait, majd karjait, végül talpra áll, hogy lássa, végleg elmúlt minden. Ekkor veszi észre az elszenesedett cetlit, melyet azonnal fel is vesz. Nem érti, hogy mi áll rajta, de nincs is ideje ezen gondolkozni, mert Konja sikoltását hallva azonnal megperdül, és szembetalálja magát a termetes feketés folttal. A kérdésre nem felel, lefoglalja, hogy elkapja az ájulót, nehogy a látomáshoz hasonlóan most is a padok közt végezze. Gyorsan végigfekteti azon, amelyiken eddig ült, és kulacsából egy kis vizet löttyint a homlokára. Ha esetleg a tündérlányka kinyitná a szemeit, annyit felel:*
- Igen, éreztem *többet nem tud, s nem is akar mondani jelen helyzetben. Még egyszer átnézi a cetlit, de a ráírt jelek túltesznek rajta, pedig nem a műveletlen gnómok közé tartozik (már ha léteznek olyanok), mert habár faluban nőtt fel, azért a gnómok között mindig lehet művelődni. De hiába minden tudás, egyszerűen képtelen bármit kisilabizálni a cetliből.*
*Konja válaszát szinte már nem is hallja, holott minden nesz eltűnik kettőjük körül, de mégis a kétely és a félelem kezdi fojtogatni. Valami nincs rendjén a templommal, hiszen a papok késő estig itt szoktak lenni, beszűrődik a madárcsicsergés, a szél játéka... de most semmi.... igazán semmi. Nagy levegőt vesz, és megfordul, hogy lássa a templom ajtaját. Mintha csak tudná, hogy történni fog ott valami. Közben a fények szép lassan kihunynak, de ezt már alig alig érzi meg, mindent elnyom a tudat, hogy márpedig valami történni fog. Sokat kell várnia... sokat? Nincs már tisztában az idővel... talán évek is eltelnek, mire végre kivágódik a templom ajtaja. Zrekilben ez is vegyes érzelmeket szül, örül, hogy végre megtörténik az a valami, aminek meg kellett, azonban elönti a rettegés is, amikor a három csuklyás alak belép, és szinte már vágyakozik, hogy visszatérjen az előző kínzóan hosszú várakozásba.
Az alakok közelednek, nagyon gyorsan közelednek... vagy lassan? Egyáltalán közelednek? Távolodnak... ismét közelednek... lassan... gyorsan...
~ Mágia be... mágia ki... ~
Leginkább ez a gondolat villan a gnóm eszébe, miközben az alakok közeledése miatt aggódik.
~ Csak ne érjenek ide! ~
Kicsit úgy érzi magát, mintha elrontotta volna a gyomrát, és most attól hallucinálna. Vagy legalábbis lenne nagyon rossz a látása, és nem tudná kivenni, hogy az alakok épp közelednek, vagy távolodnak. Legszívesebben megdörzsölné szemeit, de kezei nem mozdulnak, még pislogni is nehezére esik. Azonban igyekszik megbarátkozni a ténnyel, hogy valóban nem lehet megállapítani semmit, hiszen az alakok hol előre, hol hátra mennek. És ezt kell néznie ismét óráknak, éveknek tűnő percekig. Végül már menekülni sem próbál, sőt, már reméli, hogy az alakok mihamarabb odaérnek, legalább vége lesz ennek a borzalomnak. Talán csak elbóbiskolt a padon, és most ez csak rémálmának újabb formája. Mindenesetre némi megnyugvás tölti el, mikor az alakok elérik, továbbá az az érzés, hogy végre sikerült felpiszkálni az alvó oroszlánt, de most már látom, hogy hiba volt. Újra elkezd félni, és már egyáltalán nem is akarja, hogy az alakok elérjék, de már késő visszakozni. Megragadják, és elkezdik húzni, de közben valahogy látja is magát, ahogy húzzák, persze ez akkor nem tűnik fel neki, így nem is kezd el gondolkodni rajta.
Ami viszont ezután következik, arra nem lehetett felkészülve. Szeme sarkából láthatja, ahogy az egyik csuklyás visszafordul, és a tündérlányka szívébe döf egy... kést? Tőrt? Kardot? A gnóm nem látja pontosan, de nem is különösebben érdekli, a tény maga, hogy az illető ledöfte Konját, bőven sok lenne egy keserves üvöltéshez, de nem jön ki hang a torkán. Még a légvételért is külön meg kell dolgoznia. És ekkor újra vissza az elejére... őt újra megragadják, és elvonszolják, miközben a tündér ismét holtan hanyatlik a padok közé. Ki tudja, hogy hányszor ismétlődik meg ez a jelenet? Százszor, ezerszer, netán még többször? És meddig? Zrekil azon sem csodálkozna, ha már éveket öregedett volna ezalatt.
És ekkor érkezik a megváltás, a édes érzsé, hogy valami új közeleg. A templom, mintha csak papírból lenne, kap apró lángra, és gyűrődik, feketedik körülötte. A gnóm nem tudja, hogy ez halált, vagy szabadulást jelent, de tulajdonképpen nem is érdekli. Végül is ezek után a halál is egyfajta megváltás lenne... Majd hirtelen, mintha csoda történne, minden visszatér a normális kerékvágásba, csak egy gömb marad, majd már az sem, azonban ez utóbbiakat a gnóm képtelen érzékelni, először térdre rogy a padlón, és nagy levegőket vesz, melyekre az álomban nem volt képes. Ezután lassan, majd egyszer gyorsabban mozgatni kezdi ujjait, majd karjait, végül talpra áll, hogy lássa, végleg elmúlt minden. Ekkor veszi észre az elszenesedett cetlit, melyet azonnal fel is vesz. Nem érti, hogy mi áll rajta, de nincs is ideje ezen gondolkozni, mert Konja sikoltását hallva azonnal megperdül, és szembetalálja magát a termetes feketés folttal. A kérdésre nem felel, lefoglalja, hogy elkapja az ájulót, nehogy a látomáshoz hasonlóan most is a padok közt végezze. Gyorsan végigfekteti azon, amelyiken eddig ült, és kulacsából egy kis vizet löttyint a homlokára. Ha esetleg a tündérlányka kinyitná a szemeit, annyit felel:*
- Igen, éreztem *többet nem tud, s nem is akar mondani jelen helyzetben. Még egyszer átnézi a cetlit, de a ráírt jelek túltesznek rajta, pedig nem a műveletlen gnómok közé tartozik (már ha léteznek olyanok), mert habár faluban nőtt fel, azért a gnómok között mindig lehet művelődni. De hiába minden tudás, egyszerűen képtelen bármit kisilabizálni a cetliből.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-23 22:49:18
Üzenet elküldve: 2013-08-23 22:49:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Konja üldögél a gnóm mellett, s közben halkan beszélni kezd hozzá. A templom csendjét csupán a tündér trillázó hangja töri meg. Majd mintha valami filmet nézne, egyszer csak megjelenik három csuklyás idegen, melyek magukkal hozták a csontig hatoló hideget is. Konja, amennyire tudja, összehúzza magát, s rettegve figyeli a jelenetet. Megszorítja Zrekil kezét, ám ebben a pillanatban kiragadják mellőle, s a gnóm szorongva néz a lányra, majd a testre mely élettelenül hever a padon. S ebben a pillanatban Konja hihetetlen fájdalmat érez, mely mellkasából sugárzik, minden idegszálában reszketni kezd, s ugyanúgy, mint utitársa, az Ő lelke is kiszakad. A tündér hitetlenkedve nézi a jelentet, és abban a pillanatban újra érezni kezdi a mellkasában a rettentő nyomást, ahogyan ismétlődik a szúrás. Konja úgy érzi, egyre jobban fáj neki. Amikor a lány már azt hiszi,hogy ez itt a vég, lassan oszlani kezd a rettentő hideg, s bokáját langyos szellő simítja meg. Arcát melengetni kezdi a nap sugara, s eltűnnek a csuklyás idegennek, Konja pedig újra érzi, hogy él. Már éppen azt hinné,hogy ez az egész csak valami szörnyű álom volt, amikor véletlenül lepillant mellkasára, melyen egy ökölnyi nagyságú véraláfutás van. Konja felsikolt, s azonnal Zrekilre pillant, majd fuldokolva beszélni kezd.*
- Zrekil, Te is érezted? *ennyit kérdez majd elájul*
*Konja üldögél a gnóm mellett, s közben halkan beszélni kezd hozzá. A templom csendjét csupán a tündér trillázó hangja töri meg. Majd mintha valami filmet nézne, egyszer csak megjelenik három csuklyás idegen, melyek magukkal hozták a csontig hatoló hideget is. Konja, amennyire tudja, összehúzza magát, s rettegve figyeli a jelenetet. Megszorítja Zrekil kezét, ám ebben a pillanatban kiragadják mellőle, s a gnóm szorongva néz a lányra, majd a testre mely élettelenül hever a padon. S ebben a pillanatban Konja hihetetlen fájdalmat érez, mely mellkasából sugárzik, minden idegszálában reszketni kezd, s ugyanúgy, mint utitársa, az Ő lelke is kiszakad. A tündér hitetlenkedve nézi a jelentet, és abban a pillanatban újra érezni kezdi a mellkasában a rettentő nyomást, ahogyan ismétlődik a szúrás. Konja úgy érzi, egyre jobban fáj neki. Amikor a lány már azt hiszi,hogy ez itt a vég, lassan oszlani kezd a rettentő hideg, s bokáját langyos szellő simítja meg. Arcát melengetni kezdi a nap sugara, s eltűnnek a csuklyás idegennek, Konja pedig újra érzi, hogy él. Már éppen azt hinné,hogy ez az egész csak valami szörnyű álom volt, amikor véletlenül lepillant mellkasára, melyen egy ökölnyi nagyságú véraláfutás van. Konja felsikolt, s azonnal Zrekilre pillant, majd fuldokolva beszélni kezd.*
- Zrekil, Te is érezted? *ennyit kérdez majd elájul*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 22:23:24
Üzenet elküldve: 2013-08-22 22:23:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Gonosz szellemek. Hát persze. Elwyrien kis híján elneveti magát a pap viselkedésén, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy kis társa minden igényt kimerítően megfelel a "gonosz szellem" leírásnak.*
-Hogyne... Atyám...*bólint a nő és követi a férfit. Még nem tudja, mit fog kihozni a helyzetből, de már jár az agya a különböző lehetőségeken, hogyan fogja felhasználni a papot a saját céljai érdekében. Először is, nem ártana ha meggyógyíttatná vele a lábát, hogy egyáltalán ne gátolja.*
-Atyám, megsérültem. Mielőtt hozzálátunk, szeretném kérni, hogy segítsen a gyógyulásban, a fájdalomtól alig látok...*adja elő igen meggyőzően. Ha a pap megteszi, utána még mindig megölheti. Nem akar megszabadulni Vyrától, legkevésbé sem. Nem csak azért, mert már megszokta őt, hanem azért is, mert az idők során meg is kedvelte. Na meg nem egyszer figyelmeztette már a közelgő veszélyre, vagy éppen hívta fel a figyelmét bizonyos fontos részletekre. "A végén még meghatódok..." vihog fel Vyra.*
-Hangokat hallok a fejemben. Azt akarják, hogy tegyem meg újra és újra... azt mondják, az Istennő akarja, hogy megtegyem... nem merek ellenkezni...*válaszol a férfi kérdésére, magában pedig jót kuncog az egészen. Nevetséges, ahogy a férfi túlbuzgóságában megoldani igyekszik az általa vélt problémát, Elwyrien pedig adja alá a lovat, hadd élje bele magát, hogy ő most segíteni fog.*
*Gonosz szellemek. Hát persze. Elwyrien kis híján elneveti magát a pap viselkedésén, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy kis társa minden igényt kimerítően megfelel a "gonosz szellem" leírásnak.*
-Hogyne... Atyám...*bólint a nő és követi a férfit. Még nem tudja, mit fog kihozni a helyzetből, de már jár az agya a különböző lehetőségeken, hogyan fogja felhasználni a papot a saját céljai érdekében. Először is, nem ártana ha meggyógyíttatná vele a lábát, hogy egyáltalán ne gátolja.*
-Atyám, megsérültem. Mielőtt hozzálátunk, szeretném kérni, hogy segítsen a gyógyulásban, a fájdalomtól alig látok...*adja elő igen meggyőzően. Ha a pap megteszi, utána még mindig megölheti. Nem akar megszabadulni Vyrától, legkevésbé sem. Nem csak azért, mert már megszokta őt, hanem azért is, mert az idők során meg is kedvelte. Na meg nem egyszer figyelmeztette már a közelgő veszélyre, vagy éppen hívta fel a figyelmét bizonyos fontos részletekre. "A végén még meghatódok..." vihog fel Vyra.*
-Hangokat hallok a fejemben. Azt akarják, hogy tegyem meg újra és újra... azt mondják, az Istennő akarja, hogy megtegyem... nem merek ellenkezni...*válaszol a férfi kérdésére, magában pedig jót kuncog az egészen. Nevetséges, ahogy a férfi túlbuzgóságában megoldani igyekszik az általa vélt problémát, Elwyrien pedig adja alá a lovat, hadd élje bele magát, hogy ő most segíteni fog.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 21:13:22
Üzenet elküldve: 2013-08-22 21:13:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A szerzetes arcán nem változik az őrülettel határos elhivatottság, bár amikor Elwyrien arról beszél, hogy szereti nézni mások szenvedését és halálát, pillantásába egy kis rémület vegyül.*
Bizonyára gonosz szellemek áldozata vagy *mondja meggyőződéssel, úgy, mint aki nagyon is tudja, miről beszél.* A legjobb helyre jöttél hát, ha te is akarod, tudunk rajtad segíteni. Meg kell keresnem egy kódexet, de gyere csak velem, és mesélj erről a te megszállottságodról.
*Ha a nő beleegyezik, elindul a könyvtár ajtaja felé.*
*A szerzetes arcán nem változik az őrülettel határos elhivatottság, bár amikor Elwyrien arról beszél, hogy szereti nézni mások szenvedését és halálát, pillantásába egy kis rémület vegyül.*
Bizonyára gonosz szellemek áldozata vagy *mondja meggyőződéssel, úgy, mint aki nagyon is tudja, miről beszél.* A legjobb helyre jöttél hát, ha te is akarod, tudunk rajtad segíteni. Meg kell keresnem egy kódexet, de gyere csak velem, és mesélj erről a te megszállottságodról.
*Ha a nő beleegyezik, elindul a könyvtár ajtaja felé.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:37:38
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:37:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Aeil el is indul a padok felé, ahol egy szerzetes ül, és épp egy könyvet olvas. Juve mellette halad, odalépnek hozzá, majd megszólítják.*
-Ne haragudjon, hogy megzavarjuk! Jó napot Uram! Tanulni szeretnénk. Megismerkedni a mágiával, ugyanis elég idegen számunkra. Már voltunk itt, de még nem voltunk felkészülve a tanulásra. Most se tudhatom, hogy készen állok-e, de minden esetre el akarom kezdeni, hogy végre megcsodálhassam a világnak ezt a rejtélyes oldalát, amit csak kevesen látnak.-*Magyarázzák a szerzetesnek, aki úgy tűnik örül, hogy nem kell magányosan folytatnia a napja következő részét. Bemutatkozik, üdvözli az érdeklődőket, meghallgatja kívánságukat és készségesen segít nekik. Természetesen megkéri az óra árát, viszont onnantól Juve és Aeil a szerzetes mellé ülnek és ők most már leginkább csak hallgatnak. Csendben, próbálják minden szavát megjegyezni a tanítójuknak. Nagyon fontos, amit most hallanak. Ez mindennek az alapja. Teljesen új dolgokról beszél nekik, amiről még sosem hallottak, még sehol sem olvasták. Olyan kincs ez a tudás, amit mostantól nem vehet el tőlük senki. A tanító nekik adta, ők mélyen magukban elzárták az elhangzott szavakat, ott őrzik, míg szükségük nem lesz rá.*
-Az idő nem áll meg soha, de neked mégis meg kell tudnod állni benne. Körbetekinteni, mi is történik körülötted, a legkisebbtől a legnagyobb részleteket megfigyelve. Érezned kell minden rezdülést a levegőben, még a messze repülő madár szárnyainak csapásától keletkezett mozgást is. A levegő csodálatos dolog. Mindenhol ott van, mégsem látod. Csak ha megmozdul, akkor érzékeled. Csak erre hagyatkozhatsz. Nagyon sokat kell, hogy meditáljatok. Ne mindig egy helyen, mert akkor nem érzed a végtelen változatosságát a levegőnek, hogy viselkedik különböző helyeken, és időben.-*Ilyen elvont beszédet mondott a tanítványainak a szerzetes. Teljesen lekötötte szavaival őket. Semmi másra nem tudtak figyelni. A hangja egyszerűen kizárt minden mást. A hatalmas templomban különben nem volt más, vagy csak nem hallották, mert a beszéd körülbelül négy-öt padnál távolabbra már nem hallatszott, de azon a területen belül uralkodó volt. Lassan végéhez értek a bevezető leckének és a szerzetes elküldi őket, hogy ezen gondolkozzanak, ne beszélgessenek egymással, hanem önmagukban mélyedjenek el egy ideig.*-Engem keressetek majd, ha visszatértek a folytatásért!-*Teszi hozzá a tanító, majd elköszön, feláll a padból és elsétál.*
-Ne haragudjon, hogy megzavarjuk! Jó napot Uram! Tanulni szeretnénk. Megismerkedni a mágiával, ugyanis elég idegen számunkra. Már voltunk itt, de még nem voltunk felkészülve a tanulásra. Most se tudhatom, hogy készen állok-e, de minden esetre el akarom kezdeni, hogy végre megcsodálhassam a világnak ezt a rejtélyes oldalát, amit csak kevesen látnak.-*Magyarázzák a szerzetesnek, aki úgy tűnik örül, hogy nem kell magányosan folytatnia a napja következő részét. Bemutatkozik, üdvözli az érdeklődőket, meghallgatja kívánságukat és készségesen segít nekik. Természetesen megkéri az óra árát, viszont onnantól Juve és Aeil a szerzetes mellé ülnek és ők most már leginkább csak hallgatnak. Csendben, próbálják minden szavát megjegyezni a tanítójuknak. Nagyon fontos, amit most hallanak. Ez mindennek az alapja. Teljesen új dolgokról beszél nekik, amiről még sosem hallottak, még sehol sem olvasták. Olyan kincs ez a tudás, amit mostantól nem vehet el tőlük senki. A tanító nekik adta, ők mélyen magukban elzárták az elhangzott szavakat, ott őrzik, míg szükségük nem lesz rá.*
-Az idő nem áll meg soha, de neked mégis meg kell tudnod állni benne. Körbetekinteni, mi is történik körülötted, a legkisebbtől a legnagyobb részleteket megfigyelve. Érezned kell minden rezdülést a levegőben, még a messze repülő madár szárnyainak csapásától keletkezett mozgást is. A levegő csodálatos dolog. Mindenhol ott van, mégsem látod. Csak ha megmozdul, akkor érzékeled. Csak erre hagyatkozhatsz. Nagyon sokat kell, hogy meditáljatok. Ne mindig egy helyen, mert akkor nem érzed a végtelen változatosságát a levegőnek, hogy viselkedik különböző helyeken, és időben.-*Ilyen elvont beszédet mondott a tanítványainak a szerzetes. Teljesen lekötötte szavaival őket. Semmi másra nem tudtak figyelni. A hangja egyszerűen kizárt minden mást. A hatalmas templomban különben nem volt más, vagy csak nem hallották, mert a beszéd körülbelül négy-öt padnál távolabbra már nem hallatszott, de azon a területen belül uralkodó volt. Lassan végéhez értek a bevezető leckének és a szerzetes elküldi őket, hogy ezen gondolkozzanak, ne beszélgessenek egymással, hanem önmagukban mélyedjenek el egy ideig.*-Engem keressetek majd, ha visszatértek a folytatásért!-*Teszi hozzá a tanító, majd elköszön, feláll a padból és elsétál.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:47:03
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Nem számít arra amit Juve tesz. Azt hitte majd csak némán hümmög a történetén. Ám a férfi belekezdett a mesélésbe. Aeil figyelmesen hallgatta végig. Sajnálja Juvet az ilyen szerencsétlenség miatt.*
-Sajnálom, szörnyű lehetett elveszteni az egész családodat.-*A szüleire gondol. Vajon ők, hogy érezhetik magukat a lányuk miatt. Amiért az elhagyta őket. Ám nem érdekli Aeilt. Hisz ki is tagadták. Akkor meg nem érdemes sajnálgatni őket. Talán túl kemény és önző magához.*
-Megnézhetem majd a tetoválásaidat közelebbről. Be kell valljam, hogy nagyon érdekesek.-*Kéri enyhén pironkodva mielőtt belépnének a templomba. Újra a templomban vannak. Nem tetszik a hely Aeilnek. Túl csendes és sötét. Na meg hideg is van. Egy szerzetes némán ül az egyik padban. Nem zavarja a lányt, hogy az lehet épp valami fontosat tanul vagy csak olvas. Megszólítja és taníttatást kér magának és Juvenak is.*
-Sajnálom, szörnyű lehetett elveszteni az egész családodat.-*A szüleire gondol. Vajon ők, hogy érezhetik magukat a lányuk miatt. Amiért az elhagyta őket. Ám nem érdekli Aeilt. Hisz ki is tagadták. Akkor meg nem érdemes sajnálgatni őket. Talán túl kemény és önző magához.*
-Megnézhetem majd a tetoválásaidat közelebbről. Be kell valljam, hogy nagyon érdekesek.-*Kéri enyhén pironkodva mielőtt belépnének a templomba. Újra a templomban vannak. Nem tetszik a hely Aeilnek. Túl csendes és sötét. Na meg hideg is van. Egy szerzetes némán ül az egyik padban. Nem zavarja a lányt, hogy az lehet épp valami fontosat tanul vagy csak olvas. Megszólítja és taníttatást kér magának és Juvenak is.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 08:01:31
Üzenet elküldve: 2013-08-22 08:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Juve magáról elfeledkezve hallgatja Aeilt, ezért elvágja az ujját. Aeil a legnagyobb gondossággal törölgeti meg vizes kendővel, majd óvatosan beköti. Juve hálásan nézegeti fájó ujját.*
-Köszönöm! Nem, nem szeretném.-*A lány történetének megörül, mert várta már, hogy megnyíljon, hogy bízzon benne és beavassa a fájdalmasabb emlékeibe. Egyfajta szorosabb kötődést érez most már, mintha jobban ismernék egymást.*
-Én a természetben születtem és ott is éltem szüleimmel, testvéreimmel. Állatokat tartottunk, növényeket termesztettünk, de minden odalett egy hatalmas viharban, amikor becsapott a villám és erdőtűz lett. Leégett az erdő, a ház, a rét. És ha túl is élte rajtam kívül valaki, azóta nem találkoztam vele. Pedig sokáig jártam körbe-körbe a hamuban. Nem maradt semmi, csak hamu. Azóta se tudom, miért pont én éltem csak túl. Ezután vándoroltam el, míg nem találkoztam a törzzsel. Ezt örökíti meg a hátamon a tűzcsóvák közül leselkedő ördög.*-Mesél Juve komor hangon. Máig nehéz erről beszélnie, de amiért a lány megbízik benne, ezért ő is rábízza.-*Közben a temető mellett haladtak csendes léptekkel, majd Juve így oldotta a hangulatot.*
-Örülök, hogy erről is beszélhettünk. Most hangolódjunk a mágia tanulásra, hiszen már itt vagyunk.-*Előre engedi Aeilt az ajtóban, belépnek a templomba és körbetekintenek, szerzetest keresve szemeikkel.*
-Köszönöm! Nem, nem szeretném.-*A lány történetének megörül, mert várta már, hogy megnyíljon, hogy bízzon benne és beavassa a fájdalmasabb emlékeibe. Egyfajta szorosabb kötődést érez most már, mintha jobban ismernék egymást.*
-Én a természetben születtem és ott is éltem szüleimmel, testvéreimmel. Állatokat tartottunk, növényeket termesztettünk, de minden odalett egy hatalmas viharban, amikor becsapott a villám és erdőtűz lett. Leégett az erdő, a ház, a rét. És ha túl is élte rajtam kívül valaki, azóta nem találkoztam vele. Pedig sokáig jártam körbe-körbe a hamuban. Nem maradt semmi, csak hamu. Azóta se tudom, miért pont én éltem csak túl. Ezután vándoroltam el, míg nem találkoztam a törzzsel. Ezt örökíti meg a hátamon a tűzcsóvák közül leselkedő ördög.*-Mesél Juve komor hangon. Máig nehéz erről beszélnie, de amiért a lány megbízik benne, ezért ő is rábízza.-*Közben a temető mellett haladtak csendes léptekkel, majd Juve így oldotta a hangulatot.*
-Örülök, hogy erről is beszélhettünk. Most hangolódjunk a mágia tanulásra, hiszen már itt vagyunk.-*Előre engedi Aeilt az ajtóban, belépnek a templomba és körbetekintenek, szerzetest keresve szemeikkel.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-21 22:31:53
Üzenet elküldve: 2013-08-21 22:31:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A nő önmarcangolását egy férfi hangja szakítja félbe, ami agresszívan hatol a tudatának hasadékaiba. Halott szemei a papra merednek, aki valószínűleg kapott már melegebb pillantásokat szobroktól is. Egy pillanatig Elwyrien eljátszadozik a gondolattal, mi lenne ha... "Ez most nem jó ötletl." tiltakozik Vyra szinte egyből. Valóban, megölni a papot nem volna célravezető, legalábbis most nem. Ehelyett szóra nyitja száját:*
-Feloldozást Atyám.*szólítja a pap által használt jelző párjával. Bál a lába még sajog, megítélése szerint ez nem fogja a későbbiekben túlságosan befolyásolni. Legfeljebb kivár pár napot, na és aztán. Nem történik semmi, egyébként is ért hozzá, hogy gyorsítsa a sebei gyógyulását. Vagy... éppen rá is veheti a papot, hogy segítsen.*
-Pénz... hatalom... olyan szavakat használ Atyám, amelyek számomra nem jelentenek az égvilágon semmit.*húzódik halvány mosoly az ajkaira. Ha vágyna bármelyikre, már megszerezhette volna. A felajánlott jutalom is csak a túlélés zálogaként fontos számára, a rang legkevésbé sem érdekli.*
-Talán nem ezek okán veszek részt a Vér eme színházában. Talán csak szeretem nézni, ahogy mások meghalnak. Talán csak élvezem szenvedésük minden apró cseppjét. Talán, de tényleg csak talán... lehet, hogy újra és újra át akarom élni a Sötét Úrnő közelségét.*szemeiben felvillan a vad őrület, melynek láncai ehhez a világhoz kötik, még mindig. Hiába akart szabadulni tőlük oly sokszor, minden egyes alkalommal újra elmerült az őrület kavargó örvényében.
Tekintete hirtelen kitisztul, könyörgővé válik.*
-Segítsen Atyám... szabadítson fel...*suttogja meggyötörten.*
*A nő önmarcangolását egy férfi hangja szakítja félbe, ami agresszívan hatol a tudatának hasadékaiba. Halott szemei a papra merednek, aki valószínűleg kapott már melegebb pillantásokat szobroktól is. Egy pillanatig Elwyrien eljátszadozik a gondolattal, mi lenne ha... "Ez most nem jó ötletl." tiltakozik Vyra szinte egyből. Valóban, megölni a papot nem volna célravezető, legalábbis most nem. Ehelyett szóra nyitja száját:*
-Feloldozást Atyám.*szólítja a pap által használt jelző párjával. Bál a lába még sajog, megítélése szerint ez nem fogja a későbbiekben túlságosan befolyásolni. Legfeljebb kivár pár napot, na és aztán. Nem történik semmi, egyébként is ért hozzá, hogy gyorsítsa a sebei gyógyulását. Vagy... éppen rá is veheti a papot, hogy segítsen.*
-Pénz... hatalom... olyan szavakat használ Atyám, amelyek számomra nem jelentenek az égvilágon semmit.*húzódik halvány mosoly az ajkaira. Ha vágyna bármelyikre, már megszerezhette volna. A felajánlott jutalom is csak a túlélés zálogaként fontos számára, a rang legkevésbé sem érdekli.*
-Talán nem ezek okán veszek részt a Vér eme színházában. Talán csak szeretem nézni, ahogy mások meghalnak. Talán csak élvezem szenvedésük minden apró cseppjét. Talán, de tényleg csak talán... lehet, hogy újra és újra át akarom élni a Sötét Úrnő közelségét.*szemeiben felvillan a vad őrület, melynek láncai ehhez a világhoz kötik, még mindig. Hiába akart szabadulni tőlük oly sokszor, minden egyes alkalommal újra elmerült az őrület kavargó örvényében.
Tekintete hirtelen kitisztul, könyörgővé válik.*
-Segítsen Atyám... szabadítson fel...*suttogja meggyötörten.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-21 21:16:56
Üzenet elküldve: 2013-08-21 21:16:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Álomcsapda - Konja és Zrekil //
*Késő délután van, a Nap sugarai egy órán belül már nem fognak fényességet nyújtani a népnek, ezért is történik az, hogy a folyópartnál dolgozó munkások nagy ricsajjal haladnak végig templomkerten, s vándorlásuk zaja erősen zeng a templom belsejében is. Szerencsére ez csupán tíz percet ölel át, így hamarosan újra a csend honol az épület belsejében, melyet csupán Konja és Zrekil beszélgetése zavar meg.
Az elmúlt órákban többen gyakorolták itt a mágiát, több pap is tevékenykedett az oltárnál, a padok körül, vagy csak egyszerűen ki-be járkált a könyvtárban, viszont most szokatlan módon mindenki eltűnik. Talán ez nem is lenne annyira furcsa, viszont hirtelen minden apró moraj elhal - már a papok halk sustorgását sem lehet hallani, ahogy a lépteket sem. Mintha kiürült volna az egész templom, s csak ketten maradtak volna. Ez még mindig nem igazán adhat okot aggódásra egy olyan személynek, aki amúgy nem paranoiás, viszont a következő események annál inkább..
Szokatlan módon az ablakok elsötétülnek, s csupán a fáklyák elhaló fénye nyújt némi világosságot. Konja és Zrekil előtt is halványan mosódni kezd a kép, persze nem úgy, hogy semmit se lássanak, hanem mintha csak egy túlságosan is élethű látomásba csöppennének. Váratlanul az ajtó is nyitódik, melyen három csuklyás alak lép be - a mozgásuk sem éppen hétköznapi. Hol túlságosan lassan lépnek, hogy rendellenesen gyorsan.. Viszont olykor úgy tűnik, mintha visszafelé forogna a kép, s háttal iszkolnának kifelé. A sebesség is folyamatosan váltakozik, mintha valami jelenetet pörgetnének előre-hátra, gyorsan, lassan.. A látott kép igen nyomasztó lehet, főleg, hogy pillanatokon belül jéghideg lesz a páros körül, s mozdulni sem tudnak. Nem tudnak elfutni, nem tudnak harcolni, viszont belül erősen érzik, hogy nincs menekvés, s az idegenek el fogják őket érni..
Ez a kép forog folyamatosan, iszonyatosan hosszúnak tűnő percekig, miközben egyre közelebb érnek hozzájuk. Mikor pedig odaérnek, váratlanul megragadják Zrekilt, s húzni kezdik.. Ugyanakkor a gnóm nem mozdul, hanem mintha a lelkét ragadnák ki belőle, úgy lép ki a testéből saját maga, így kívülről figyelheti Konja is, amint párját elragadják, épp úgy, ahogy a férfi is végignézheti ugyanezt. Azonban itt még nem ér véget az egész.. Az egyik csuklyás alak visszafordul, s ismét természetellenes sebességgel lép vissza a tündérhez, kinek szívébe egy tőrt döf! A hölgy is kilép testéből, pontosabban élettelenül hull a földre a padok közé.. Ezt is ugyanúgy végignézik mindketten, s most sem tudnak mit tenni ellene. A nyomasztó érzés egyre csak fokozódik, hiszen a túlságosan is élethű látomás nem ér véget, hanem folyamatosan ismétlődik: Zrekilt újra és újra elragadják, Konja pedig még számtalanszor meghal..
Ez is hosszú percekig ismétlődik, míg végül egy váratlan pillanatban minden égni kezd. Ez sem éppen megszokott, hiszen nem vöröses, narancssárgás tűznyelvek kezdnek mindent nyaldosni, hanem úgy ég el minden, mint egy öreg papírfecni. Váratlanul a templom külső peremei viszont világosodni kezdenek, majd ez a fényesség egyre beljebb hatol, míg nem a sötét látomás egy apró kis gömbbe tornyosul. A páros még láthatja a gömbben a jelenetet, viszont az pillanatokon belül teljesen felég, s eltűnik végleg - helyette csupán egy apró papírfecnit láthatnak a földön, egyelőre számukra érthetetlen jelekkel..
Váratlanul újra felcsendül a halkabb moraj, ismét lehet hallani a papok halk duruzsolását, ahogy az emberek is feltűnnek újra. Azonban mindenki zavartalanul közlekedik, mintha mi sem történt volna - láthatóan mások nem tapasztalták a megmagyarázhatatlan jelenséget, s első pillanatban a fecnin kívül más nyoma nincs is a látomásnak.. Azonban pillanatokon belül erős fájdalmat érezhet a hölgy a mellkasában! Ha valahol közelebbről is szemügyre veszik, akkor egy igen ronda lilás, feketés foltot fedezhetnek fel bőrén, épp ott, ahol a jelenésben a tőr a szívébe hatolt..*
*Késő délután van, a Nap sugarai egy órán belül már nem fognak fényességet nyújtani a népnek, ezért is történik az, hogy a folyópartnál dolgozó munkások nagy ricsajjal haladnak végig templomkerten, s vándorlásuk zaja erősen zeng a templom belsejében is. Szerencsére ez csupán tíz percet ölel át, így hamarosan újra a csend honol az épület belsejében, melyet csupán Konja és Zrekil beszélgetése zavar meg.
Az elmúlt órákban többen gyakorolták itt a mágiát, több pap is tevékenykedett az oltárnál, a padok körül, vagy csak egyszerűen ki-be járkált a könyvtárban, viszont most szokatlan módon mindenki eltűnik. Talán ez nem is lenne annyira furcsa, viszont hirtelen minden apró moraj elhal - már a papok halk sustorgását sem lehet hallani, ahogy a lépteket sem. Mintha kiürült volna az egész templom, s csak ketten maradtak volna. Ez még mindig nem igazán adhat okot aggódásra egy olyan személynek, aki amúgy nem paranoiás, viszont a következő események annál inkább..
Szokatlan módon az ablakok elsötétülnek, s csupán a fáklyák elhaló fénye nyújt némi világosságot. Konja és Zrekil előtt is halványan mosódni kezd a kép, persze nem úgy, hogy semmit se lássanak, hanem mintha csak egy túlságosan is élethű látomásba csöppennének. Váratlanul az ajtó is nyitódik, melyen három csuklyás alak lép be - a mozgásuk sem éppen hétköznapi. Hol túlságosan lassan lépnek, hogy rendellenesen gyorsan.. Viszont olykor úgy tűnik, mintha visszafelé forogna a kép, s háttal iszkolnának kifelé. A sebesség is folyamatosan váltakozik, mintha valami jelenetet pörgetnének előre-hátra, gyorsan, lassan.. A látott kép igen nyomasztó lehet, főleg, hogy pillanatokon belül jéghideg lesz a páros körül, s mozdulni sem tudnak. Nem tudnak elfutni, nem tudnak harcolni, viszont belül erősen érzik, hogy nincs menekvés, s az idegenek el fogják őket érni..
Ez a kép forog folyamatosan, iszonyatosan hosszúnak tűnő percekig, miközben egyre közelebb érnek hozzájuk. Mikor pedig odaérnek, váratlanul megragadják Zrekilt, s húzni kezdik.. Ugyanakkor a gnóm nem mozdul, hanem mintha a lelkét ragadnák ki belőle, úgy lép ki a testéből saját maga, így kívülről figyelheti Konja is, amint párját elragadják, épp úgy, ahogy a férfi is végignézheti ugyanezt. Azonban itt még nem ér véget az egész.. Az egyik csuklyás alak visszafordul, s ismét természetellenes sebességgel lép vissza a tündérhez, kinek szívébe egy tőrt döf! A hölgy is kilép testéből, pontosabban élettelenül hull a földre a padok közé.. Ezt is ugyanúgy végignézik mindketten, s most sem tudnak mit tenni ellene. A nyomasztó érzés egyre csak fokozódik, hiszen a túlságosan is élethű látomás nem ér véget, hanem folyamatosan ismétlődik: Zrekilt újra és újra elragadják, Konja pedig még számtalanszor meghal..
Ez is hosszú percekig ismétlődik, míg végül egy váratlan pillanatban minden égni kezd. Ez sem éppen megszokott, hiszen nem vöröses, narancssárgás tűznyelvek kezdnek mindent nyaldosni, hanem úgy ég el minden, mint egy öreg papírfecni. Váratlanul a templom külső peremei viszont világosodni kezdenek, majd ez a fényesség egyre beljebb hatol, míg nem a sötét látomás egy apró kis gömbbe tornyosul. A páros még láthatja a gömbben a jelenetet, viszont az pillanatokon belül teljesen felég, s eltűnik végleg - helyette csupán egy apró papírfecnit láthatnak a földön, egyelőre számukra érthetetlen jelekkel..
Váratlanul újra felcsendül a halkabb moraj, ismét lehet hallani a papok halk duruzsolását, ahogy az emberek is feltűnnek újra. Azonban mindenki zavartalanul közlekedik, mintha mi sem történt volna - láthatóan mások nem tapasztalták a megmagyarázhatatlan jelenséget, s első pillanatban a fecnin kívül más nyoma nincs is a látomásnak.. Azonban pillanatokon belül erős fájdalmat érezhet a hölgy a mellkasában! Ha valahol közelebbről is szemügyre veszik, akkor egy igen ronda lilás, feketés foltot fedezhetnek fel bőrén, épp ott, ahol a jelenésben a tőr a szívébe hatolt..*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-21 20:11:59
Üzenet elküldve: 2013-08-21 20:11:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Mire a temploba ér, a bájitalnak köszönhetően a karcolások szinte teljesen begyógyulnak Elwyrien testén, csak lábsebe sajog még mindig - de legalább a vérzés eláll.
Alig ér az oltár közelébe, máris mellé lép egy szerzetes. Tekintetében feltétlen rajongás és düh keveredik egészen különös eleggyé.*
Nocsak *mondja* Egy újabb versenyző, aki kész megölni bárkit, csak hogy hatalomhoz és pénzhez jusson. Mit keresel itt, a béke házában, lányom?
*A hangja is feszültségtől vibrál, mozdulatai szögletesek, idegesek, bár ezt leplezni próbálja.*
*Mire a temploba ér, a bájitalnak köszönhetően a karcolások szinte teljesen begyógyulnak Elwyrien testén, csak lábsebe sajog még mindig - de legalább a vérzés eláll.
Alig ér az oltár közelébe, máris mellé lép egy szerzetes. Tekintetében feltétlen rajongás és düh keveredik egészen különös eleggyé.*
Nocsak *mondja* Egy újabb versenyző, aki kész megölni bárkit, csak hogy hatalomhoz és pénzhez jusson. Mit keresel itt, a béke házában, lányom?
*A hangja is feszültségtől vibrál, mozdulatai szögletesek, idegesek, bár ezt leplezni próbálja.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 21:16:42
Üzenet elküldve: 2013-08-19 21:16:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
- A mogorva az olyan öreg bácsikat jelenti, akiknek nincs soha kedvük játszani, de én nem ilyen vagyok, én imádok játszani *majd visszasúgja Lisastnak* Tudom, hogy én mondtam, de nem gondoltam komolyan.
*Majd figyelmesen hallgatja a gyermek szavait, és elkezd gondolkodni. Magas, és olyan, mint ő, egyértelműen a szegénynegyedből valók, mi kellhet még? Az elf már csak a trükköt hiányolja, ez az egész túl könnyűnek tűnik. Bár amikor utoljára ilyeneken gondolkozott, rajtaütött hat sötételf, és egy hétre csapdába esett egy titkos városban, így inkább úgy dönt: legyen csak ilyen egyszerű. Amikor rátér arra, hogy megdobálták, as keze ökölbe szorul, majd annyit mond halkan, hogy a gyerek ne hallhassa:*
- Ha megdobnak kővel, dobd vissza még nagyobb kővel *majd megrázza a fejét, lehiggad, és újra a kölyökre koncentrál. Igazán érdekes helyzetbe keveredett, így úgy dönt, most már csak azért is segít neki, Holdmágia és karavánpihenő ide vagy oda. Majd amikor ismét kitör a belőle a zokogás, Las igyekszik gyorsan kitalálni valamit, majd eszébe jut, hogy szedett jó pár virágot a zsebébe a tisztáson, gyorsan elő is kapja az egyiket:*
- Nézd, itt egy virág, figyeld csak *mondja, majd pár kézmozdulat és varázsszó után reméli, hogy legalább ezúttal sikerül a trükk. Amennyiben igen, úgy talán megnyugszik a gyerek, ha nem, akkor még mindig reménykedhet abban, hogy a virág elég érdekes neki (bár azért egy kővirág jobb lenne).*
- Rendben, nézzük meg a piacot *mondja Lisastnak.*
A varázsló egy Kőburkolat nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
- A mogorva az olyan öreg bácsikat jelenti, akiknek nincs soha kedvük játszani, de én nem ilyen vagyok, én imádok játszani *majd visszasúgja Lisastnak* Tudom, hogy én mondtam, de nem gondoltam komolyan.
*Majd figyelmesen hallgatja a gyermek szavait, és elkezd gondolkodni. Magas, és olyan, mint ő, egyértelműen a szegénynegyedből valók, mi kellhet még? Az elf már csak a trükköt hiányolja, ez az egész túl könnyűnek tűnik. Bár amikor utoljára ilyeneken gondolkozott, rajtaütött hat sötételf, és egy hétre csapdába esett egy titkos városban, így inkább úgy dönt: legyen csak ilyen egyszerű. Amikor rátér arra, hogy megdobálták, as keze ökölbe szorul, majd annyit mond halkan, hogy a gyerek ne hallhassa:*
- Ha megdobnak kővel, dobd vissza még nagyobb kővel *majd megrázza a fejét, lehiggad, és újra a kölyökre koncentrál. Igazán érdekes helyzetbe keveredett, így úgy dönt, most már csak azért is segít neki, Holdmágia és karavánpihenő ide vagy oda. Majd amikor ismét kitör a belőle a zokogás, Las igyekszik gyorsan kitalálni valamit, majd eszébe jut, hogy szedett jó pár virágot a zsebébe a tisztáson, gyorsan elő is kapja az egyiket:*
- Nézd, itt egy virág, figyeld csak *mondja, majd pár kézmozdulat és varázsszó után reméli, hogy legalább ezúttal sikerül a trükk. Amennyiben igen, úgy talán megnyugszik a gyerek, ha nem, akkor még mindig reménykedhet abban, hogy a virág elég érdekes neki (bár azért egy kővirág jobb lenne).*
- Rendben, nézzük meg a piacot *mondja Lisastnak.*
A varázsló egy Kőburkolat nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 20:40:24
Üzenet elküldve: 2013-08-19 20:40:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
-A mogorva? Nem, az nem rossz. Ez csak a korral jár. *Mondja nevetve.* No, de csak viccelek. Las bácsi nagyon kedves, nem kell tartanod tőle. Mellesleg. *Fordul oda az elfhez.* Te mondtad először magadra, hogy mogorva, emlékezz csak rá vissza. Én csak téged ismételtelek. *Mondja neki mosolyogva, szinte már suttogva.*
-Na, de igen leragadtunk ennél a témánál. Szóval azt mondod anyukáddal a piactéren voltatok. Talán elsőként oda kéne elmennünk. *Majd a férfihoz fordul.* Te mit gondolsz róla? Utána ha esetleg ott nem találjuk meg, hazakísérhetnénk a kisfiút, hátha az édesanyja otthon várja.
*Mikor a fiú Lisastot átölelve ismételten keserves sírásba kezd, a lány nyugtatásképpen a hátát kezdi neki simogatni. Úgy tűnik ez használ, mert kisvártatva csillapodik a zokogása, és talán hamarosan abba is hagyja.
Ha Las és a kisfiú beleegyeznek, akkor kézen fogja a gyermeket, elindulnak kifelé a templomból, és a piactér felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.19 20:40:45
-A mogorva? Nem, az nem rossz. Ez csak a korral jár. *Mondja nevetve.* No, de csak viccelek. Las bácsi nagyon kedves, nem kell tartanod tőle. Mellesleg. *Fordul oda az elfhez.* Te mondtad először magadra, hogy mogorva, emlékezz csak rá vissza. Én csak téged ismételtelek. *Mondja neki mosolyogva, szinte már suttogva.*
-Na, de igen leragadtunk ennél a témánál. Szóval azt mondod anyukáddal a piactéren voltatok. Talán elsőként oda kéne elmennünk. *Majd a férfihoz fordul.* Te mit gondolsz róla? Utána ha esetleg ott nem találjuk meg, hazakísérhetnénk a kisfiút, hátha az édesanyja otthon várja.
*Mikor a fiú Lisastot átölelve ismételten keserves sírásba kezd, a lány nyugtatásképpen a hátát kezdi neki simogatni. Úgy tűnik ez használ, mert kisvártatva csillapodik a zokogása, és talán hamarosan abba is hagyja.
Ha Las és a kisfiú beleegyeznek, akkor kézen fogja a gyermeket, elindulnak kifelé a templomból, és a piactér felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.19 20:40:45
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 18:39:02
Üzenet elküldve: 2013-08-19 18:39:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
*Lisast szavainak hatására az állat felé sandít, mintha megpróbálna megbarátkozni a gondolattal, hogy itt van... de végül ijedten kapja el róla a pillantását mégis és az említett mogorva férfira néz.*
- Mogorva? Az mi? Valami rossz? A bácsi valami rossz?
*Biggyed a szája újra sírásra, de a neki szegezett kérdések visszarántják a beszélgetés útjára. Kapkodva beszél, kétségbe esve.*
- Anyukám nagyon magas. Olyan a haja és a szeme, mint az enyém. És az arca is nagyon hasonlít és ilyen ruhában van, mint én.
*Mutogat magán hevesen.*
- Igen, a szegénynegyedben lakunk, de utoljára a piacon voltunk. Ott.. Én ott... Ott... Vagyis ott...
*Újra szipogni kezd és kicsordul szeméből néhány könnycsepp. Azomban erőt vesz magán és színt vall.*
- Anyukám kapott néhány aranyat és a piacra mentünk, hogy vegyen nekem valamit. Mondta, hogy ne menjek el, de más gyerekek megdobáltak kaviccsal és én dühös lettem és utánuk mentem és elszaladtak és eltűntek előlem és én egy teljesen idegen helyen találtam magam és megijedtem és... és...
*Eddig a pontig tudott uralkodni magán, újra elkapja a sírás. Jobb híján Lisast nyakába veti magát és megöleli őt, magához szorítja, úgy sír.*
- Segítsetek megtalálni...
*Lisast szavainak hatására az állat felé sandít, mintha megpróbálna megbarátkozni a gondolattal, hogy itt van... de végül ijedten kapja el róla a pillantását mégis és az említett mogorva férfira néz.*
- Mogorva? Az mi? Valami rossz? A bácsi valami rossz?
*Biggyed a szája újra sírásra, de a neki szegezett kérdések visszarántják a beszélgetés útjára. Kapkodva beszél, kétségbe esve.*
- Anyukám nagyon magas. Olyan a haja és a szeme, mint az enyém. És az arca is nagyon hasonlít és ilyen ruhában van, mint én.
*Mutogat magán hevesen.*
- Igen, a szegénynegyedben lakunk, de utoljára a piacon voltunk. Ott.. Én ott... Ott... Vagyis ott...
*Újra szipogni kezd és kicsordul szeméből néhány könnycsepp. Azomban erőt vesz magán és színt vall.*
- Anyukám kapott néhány aranyat és a piacra mentünk, hogy vegyen nekem valamit. Mondta, hogy ne menjek el, de más gyerekek megdobáltak kaviccsal és én dühös lettem és utánuk mentem és elszaladtak és eltűntek előlem és én egy teljesen idegen helyen találtam magam és megijedtem és... és...
*Eddig a pontig tudott uralkodni magán, újra elkapja a sírás. Jobb híján Lisast nyakába veti magát és megöleli őt, magához szorítja, úgy sír.*
- Segítsetek megtalálni...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870