//Konja Konor//
*A nadrág lassan megszárad, mivel most a nap is segített ebben, így nem kell vizes ruhában legyen, mint tegnap. Bár az is gyorsan megszáradt, függetlenül attól, hogy a levegő hűvösebb volt, mire a templomba értek, már nem lehetett érezni, hogy nedves. Az alsóval még ennyi probléma sem fog felmerülni, és miközben magára rángatja, hallgatja Konja mondandóját.*
- Ugyan, mi az hogy kezdődik? Az akkor kezdődik, mikor jónak látjuk, hiszen ha megfizetjük az árát, egy pap bármikor szívesen tanít minket *ennek ellenére nem tiltakozik, hiszen a templom megnyugtató és biztonságos légkört jelent a számára. Így amint elkészül az öltözködéssel, megy is a tündérlányka után, hogy visszatérhessenek a templomba ugyanazon az úton, amelyet már jó párszor bejártak mostanában.*
- Lassan kiismerem magam itt, bár tény, hogy eddig alig láttam valamit a városból, de úgy érzem, éppen eleget ahhoz, hogy ne legyek elveszve. Végül is mágiát akartam tanulni, ezért elég, ha a templomot megtalálom, ott már felvértezhetem magam ezzel a tudással.
*Majd miután a temetőt is maguk mögött hagyják, hátulról közelítik meg a templomot, és mennek be. A papok persze sürögnek-forognak, mint minden reggel, mindegyiküknek akad teendője, még a főpap is kellően elfoglaltnak látszik. Némelyikük a híveket gyóntatja, másik egyházi énekeket zeng, megint mások kódexeken dolgoznak. Zrekil körbehordozza tekintetét a fehér ruhába öltözött társaságon, majd enyhén oldalra billenti a fejét, és megjegyzi:*
- Ezek aztán nem unatkoznak ilyenkor sem. Mit nekik a mágiaoktatás, ha soha nem lenne senki, akit erre kell okítani, akkor is el tudnák foglalni magukat. Bár tény, hogy a legtöbb pénzt ebből szerzik, és ettől senki nem fosztaná meg őket. Náluk jobban senki nem ismeri a mágia rejtelmeit, és sokan hajlandóak igencsak nagy pénzeket kiadni ezért, ahogy akár jómagam is. Bár lehet az is sokat segítene, ha megnéznénk egy mágiával foglalkozó könyvet. Atyám azt mondta, ehhez a templomhoz tartozik könyvtár is, és igencsak bővelkedik hasznos információkban.
*Körbepillant, hogy látja-e valamerre azt a bizonyos lépcsőt, amit oly sokszor hallott a beszámolókban, és ami lefelé vezet a könyvek birodalmába. Állítólag nem lehet eltéveszteni, ám ő mégsem képes a sajtkukac módjára mozgó papok között felfedezni.*