Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-08 14:28:26
Üzenet elküldve: 2013-08-08 14:28:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Egy lassú bólintással nyugtázza a máik felfedezését, hogy itt nem igazán van esélye nyerni, ezért inkább szökjön meg a városból.*
- A templomba bekísérem, de onnantól önmaga. *Mondja a férfinak, majd begyalogol vele az épületbe. A másik a könyvtárat célozza meg, míg Eralil az épület nagyobbik, felsőbb részén marad, hogy ismét kedvenc elfoglaltságának hódoljon: a mágiának. Bár itt nem hiszi, hogy bárki is bántaná, újra szükségét érzi, hogy a védelmét magára öltse, ezért újra a mana aurával próbálkozik. Ha sikerül, ha nem, egy mesterhez fordul, hogy további ismereteket sajátítson el. Valamit ki kell találnia, hogy éjszaka, alvás közben is elég nagy biztonságban legyen, amikor a mana aurát nem tudja magára vonni. A megoldást is megtalálta, bár nem a legtökéletesebb, működhet. Így beleveti magát a tanulásba.*
A varázsló egy Kombinált mana aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó, lő és közelharci fegyvereket.
*Egy lassú bólintással nyugtázza a máik felfedezését, hogy itt nem igazán van esélye nyerni, ezért inkább szökjön meg a városból.*
- A templomba bekísérem, de onnantól önmaga. *Mondja a férfinak, majd begyalogol vele az épületbe. A másik a könyvtárat célozza meg, míg Eralil az épület nagyobbik, felsőbb részén marad, hogy ismét kedvenc elfoglaltságának hódoljon: a mágiának. Bár itt nem hiszi, hogy bárki is bántaná, újra szükségét érzi, hogy a védelmét magára öltse, ezért újra a mana aurával próbálkozik. Ha sikerül, ha nem, egy mesterhez fordul, hogy további ismereteket sajátítson el. Valamit ki kell találnia, hogy éjszaka, alvás közben is elég nagy biztonságban legyen, amikor a mana aurát nem tudja magára vonni. A megoldást is megtalálta, bár nem a legtökéletesebb, működhet. Így beleveti magát a tanulásba.*
A varázsló egy Kombinált mana aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására 3 körön keresztül egy koncentrált energia lepel borítja be a varázslót, eltérítve a nem mágikus dobó, lő és közelharci fegyvereket.
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-08 13:40:02
Üzenet elküldve: 2013-08-08 13:40:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú séták egyre jobban lefárasztják a elfet. Nem tud ő már olyan fürgén mozogni, mint 150 éve, most már öreg ahhoz. szépen lassan átvágnak az erdőn, majd a tisztáson, utána követik a folyót, és vissza is jutnak a templomba. Las fáradtan huppan le az első padra, amit meglát. Érdeklődve figyeli, ahogy a papok mászkálnak mindenfele, azonban azt nem fedezi fel köztük, aki annak idején meggyógyította. Nem is keresi nagyon, egyenlőre örül, hogy egyáltalán leülhet. Hátradönti a fejét, becsukja a szemeit, és megpróbálja összeszedni az erejét, hiszen most jön még csak a neheze. Mellesleg számtalan mágussal beszélgetett már, és mind azt mondták, hogy rá kell hangolódni a templomban terjengő mágiára. Las ebből mindössze csekély bizsergést érez, de erre is igyekszik ráhangolódni, amíg a papok lépteinek zaja körülveszi. Majd szépen lassan kinyitja a szemeit, és feltápászkodik a székéről. Közben arra gondol, hogy vajon így milyen esélyekkel rugaszkodik neki ennek a nemes dolognak.*
- Vágjunk *ismétli, majd Lisast gondlatmenetére csak a fejét vakarja, és azt mondja:*
- Megkereshetjük, persze, a főpap bizonyosan tud segíteni, ha mással nem, talán egy könyvvel. Bár sokkal jobban szeretem a gyakorlati kiképzést, hiszen az elméleti az olyan... nos az olyan, hogy semmilyen. Attól mert elolvasom egy könyvben, hogy hogyan kell csapdát készíteni egy nyúlnak, még nem biztos, hogy tudok csapdát készíteni egy nyúlnak. Sokkal jobb, ha rögtön élesben próbálom ki magam, nemde?
- Vágjunk *ismétli, majd Lisast gondlatmenetére csak a fejét vakarja, és azt mondja:*
- Megkereshetjük, persze, a főpap bizonyosan tud segíteni, ha mással nem, talán egy könyvvel. Bár sokkal jobban szeretem a gyakorlati kiképzést, hiszen az elméleti az olyan... nos az olyan, hogy semmilyen. Attól mert elolvasom egy könyvben, hogy hogyan kell csapdát készíteni egy nyúlnak, még nem biztos, hogy tudok csapdát készíteni egy nyúlnak. Sokkal jobb, ha rögtön élesben próbálom ki magam, nemde?
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-08 12:51:16
Üzenet elküldve: 2013-08-08 12:51:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Lisast is elköszön a kovácstól, majd megindul Las után. Ismét egy séta vár rájuk. A lány már nagyon fáradt, de a tudat, hogy hamarosan leülhetnek hosszabb időre, erőt ad neki. Áthaladnak az erdőn, majd a tisztáson keresztül eljutnak a folyópartra. A lány legszívesebben belegázolna a folyó hűvös vízébe, de menniük kell tovább. Vár rájuk a tanulás. "Majd legközelebb." Gondolja vágyakozóan nézve a vizet. A templomba a temető felől mennek be. Az épület hűvöse most is kellemesen érinti a lányt. Most már nem tűnik olyan kihaltnak, mint mikor legutóbb itt jártak. A papok fel-alá mászkálnak, úgy néz ki, hogy mindegyiknek akad valami dolga. De biztos találnak valakit, aki segítene nekik. Bár mikor Lisast akárhányszor tanulni jött ide, nem sok segítséget kapott tőlük. Talán ezért is tart ott ahol...sehol. Abban bízik, hogy ha most Lassal együtt tanul, nagyobb sikert érnek el mindketten. Elég fáradt. Így nem biztos, hogy megfelelően fog tudni koncentrálni. De már nagyon izgatott, hogy elkezdjék végre a tanulást.*
-Hmmm. Akkor vágjunk is bele. *Majd megindul az oltár felé.* Mit gondolsz, keressük meg a főpapot? *Kérdezi, miközben mennek előre.* Hátha tud nekünk segíteni, vagy esetleg tud valakit ajánlani, aki segít. Vagy talán ad valami könyvet, tanácsokat, akármit.
-Hmmm. Akkor vágjunk is bele. *Majd megindul az oltár felé.* Mit gondolsz, keressük meg a főpapot? *Kérdezi, miközben mennek előre.* Hátha tud nekünk segíteni, vagy esetleg tud valakit ajánlani, aki segít. Vagy talán ad valami könyvet, tanácsokat, akármit.
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-08 01:06:44
Üzenet elküldve: 2013-08-08 01:06:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Maou és Moer//
*A férfit behozzák és óvatosan az egyik, támla nélküli padra fektetik, ahol kényelmesen ellehet, míg magához nem tér. Leirel a mögötte levő sorban foglal helyet, amíg társai a cipekedéssel voltak elfoglalva, ő gyógyfőzetet készített, ami reményei szerint segíteni fog az ájultnak. Lehet, hogy valami intenzív illatú szert is ide kellett volna hoznia, de hisz benne, hogy jobb megvárni, amíg önmagától tér a beteg eszméletre. Addig legalább van egy kis ideje négyszemközt a nővel.*
-Igen, méltó szentély ez a mágiának.
*Bólint a megállapításra. Mintha minden egyes köve csak azért lett volna kifaragva, hogy utána a varázslat magasztosságát legyen hivatott hirdetni.
Jóformán kérdezni sincs ideje, az ájult ismét magához tér, kezével pedig Maou felé nyúl. Leirel némán nézi a szeme előtt kibontakozó eseményeket, eszében sincs, hogy hangjával törje meg az idillt. Tekintete megrebben, ahogy tudatosul benne a helyzetben beállt változás. Tehát erről van szó...
Szótlanul feláll, a tálat a nő kezeibe adja, majd kicsit Moer fölé hajolva kezeit a mellkasára helyezi. Könnyed szellő éled alakja körül, talán furcsa lehet, talán betudják a huzatnak, csak ő tudja, hogy mi is történik pontosan. Moer látása lassanként kitisztul, bár még mindig gyengének, erőtlennek érzi magát. Mintha valami láthatatlan erő szinte megtisztítaná... Talán csak képzelődik, bemeséli magának, hiszen semmi kézzel fogható bizonyítékokat nem talál, egyszerűen csak elméje mélyén ott egy szenvtelen kis hang, amelyik azt skandálja, hogy mágia van a dologban. Alig kezdenének komolyabb táncba az ében tincsek, már el is hal a szellő, olyan gyorsan, ahogy feltámadt. A szerzetes kiegyenesedik, arca mintha megviseltebbnek tűnne, eltűnik róla a fiatalos üdeség, egészen fáradt benyomást keltve. Vajon mi változtatta meg ennyire?*
-Ez egy gyógynövénykeverék, használd borogatásként, akár a homlokán, akár a mellkasán, jót fog tenni. Ha bármi egyébre szükségetek van, zörgessetek be, egy szerzetes majd jön, hogy segítségetekre legyen.
*Kezével a szálláshelyeket rejtő ajtó felé mutat, és amennyiben nem tartóztatják, még egy utolsó, hosszú pillantást engedélyez magának Maou irányába, majd távozik. Nem szeretne tovább alkalmatlankodni, ahogy észrevette, lesz miről beszélgetnie a hátrahagyott párosnak.*
*A férfit behozzák és óvatosan az egyik, támla nélküli padra fektetik, ahol kényelmesen ellehet, míg magához nem tér. Leirel a mögötte levő sorban foglal helyet, amíg társai a cipekedéssel voltak elfoglalva, ő gyógyfőzetet készített, ami reményei szerint segíteni fog az ájultnak. Lehet, hogy valami intenzív illatú szert is ide kellett volna hoznia, de hisz benne, hogy jobb megvárni, amíg önmagától tér a beteg eszméletre. Addig legalább van egy kis ideje négyszemközt a nővel.*
-Igen, méltó szentély ez a mágiának.
*Bólint a megállapításra. Mintha minden egyes köve csak azért lett volna kifaragva, hogy utána a varázslat magasztosságát legyen hivatott hirdetni.
Jóformán kérdezni sincs ideje, az ájult ismét magához tér, kezével pedig Maou felé nyúl. Leirel némán nézi a szeme előtt kibontakozó eseményeket, eszében sincs, hogy hangjával törje meg az idillt. Tekintete megrebben, ahogy tudatosul benne a helyzetben beállt változás. Tehát erről van szó...
Szótlanul feláll, a tálat a nő kezeibe adja, majd kicsit Moer fölé hajolva kezeit a mellkasára helyezi. Könnyed szellő éled alakja körül, talán furcsa lehet, talán betudják a huzatnak, csak ő tudja, hogy mi is történik pontosan. Moer látása lassanként kitisztul, bár még mindig gyengének, erőtlennek érzi magát. Mintha valami láthatatlan erő szinte megtisztítaná... Talán csak képzelődik, bemeséli magának, hiszen semmi kézzel fogható bizonyítékokat nem talál, egyszerűen csak elméje mélyén ott egy szenvtelen kis hang, amelyik azt skandálja, hogy mágia van a dologban. Alig kezdenének komolyabb táncba az ében tincsek, már el is hal a szellő, olyan gyorsan, ahogy feltámadt. A szerzetes kiegyenesedik, arca mintha megviseltebbnek tűnne, eltűnik róla a fiatalos üdeség, egészen fáradt benyomást keltve. Vajon mi változtatta meg ennyire?*
-Ez egy gyógynövénykeverék, használd borogatásként, akár a homlokán, akár a mellkasán, jót fog tenni. Ha bármi egyébre szükségetek van, zörgessetek be, egy szerzetes majd jön, hogy segítségetekre legyen.
*Kezével a szálláshelyeket rejtő ajtó felé mutat, és amennyiben nem tartóztatják, még egy utolsó, hosszú pillantást engedélyez magának Maou irányába, majd távozik. Nem szeretne tovább alkalmatlankodni, ahogy észrevette, lesz miről beszélgetnie a hátrahagyott párosnak.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-06 18:49:32
Üzenet elküldve: 2013-08-06 18:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki, Mesélő 14//
*Moer kinyitja a szemét, de alig lát valamit, mert szemei ködösek, és csak homályosan lát. Hallani sem hall tisztán, és az elméje is ködös. Megpróbál megmozdulni, de nem érzi, hogy bármelyik testrész reagálna a parancsaira. Nem érez fájdalmat, sőt semmit sem érez. Azután fokozatosan elkezd tisztulni a világ körülötte, de leginkább a lány arcát látja és a minden más homályos. A lányt nézi és nem mozdul, nem tud még tisztén gondolkodni, és nem emlékszik a közelmúltra, arra emlékszik, hogy a szökőkutat nézi, és nem akar elmenni, onnantól képszakadás és nem tud semmit, csak szerelmet érez, szerelmet a lány irányába, kinek nem tudja nevét, csak azt tudja, hogy szereti mint soha senkit. Nézi a lányt és fokozatosan tisztul ki az elméje, de még mindig nem emlékszik arra, hogy hol van, vagy, hogy került ide. Ahogy tisztul az elméje egyre inkább szereti eme gyönyörű leányzót. Az agya tisztulásával fokozatosan érzékszervei, is elvesztik béklyóikat. Megpróbálja felemelni a karját és kinyújtani a lány felé. Keze lassan reagál, és még annál is lassabban is mozog, ahogy keze kinyúl pont eléri a lány arcát, és ha amaz nem mozdul el megsimogatja, ha elmozdul, keze ernyedten zuhan vissza, és lóg le a teste mellett. Mely esetben a lány hagyja, hogy megsimogassa, felsóhajt és visszahúzza a kezét a teste mellé. Majd lehunyja szemeit egy r=ovid időre. Mely esetben a hölgy nem hagyja, hogy hozzáérjen néz tovább és várja, hogy valami történjen. Ez az idő alatt nem veszi észre a papot, hacsak az nem tesz valami olyat amivel felhívja magára a figyelmét. Mely esetben a pap elvonja a figyelmét a lányról akkor őrá figyel, és teszi amit megért a mondataiból, de elméje elég kába marad.*
*Moer kinyitja a szemét, de alig lát valamit, mert szemei ködösek, és csak homályosan lát. Hallani sem hall tisztán, és az elméje is ködös. Megpróbál megmozdulni, de nem érzi, hogy bármelyik testrész reagálna a parancsaira. Nem érez fájdalmat, sőt semmit sem érez. Azután fokozatosan elkezd tisztulni a világ körülötte, de leginkább a lány arcát látja és a minden más homályos. A lányt nézi és nem mozdul, nem tud még tisztén gondolkodni, és nem emlékszik a közelmúltra, arra emlékszik, hogy a szökőkutat nézi, és nem akar elmenni, onnantól képszakadás és nem tud semmit, csak szerelmet érez, szerelmet a lány irányába, kinek nem tudja nevét, csak azt tudja, hogy szereti mint soha senkit. Nézi a lányt és fokozatosan tisztul ki az elméje, de még mindig nem emlékszik arra, hogy hol van, vagy, hogy került ide. Ahogy tisztul az elméje egyre inkább szereti eme gyönyörű leányzót. Az agya tisztulásával fokozatosan érzékszervei, is elvesztik béklyóikat. Megpróbálja felemelni a karját és kinyújtani a lány felé. Keze lassan reagál, és még annál is lassabban is mozog, ahogy keze kinyúl pont eléri a lány arcát, és ha amaz nem mozdul el megsimogatja, ha elmozdul, keze ernyedten zuhan vissza, és lóg le a teste mellett. Mely esetben a lány hagyja, hogy megsimogassa, felsóhajt és visszahúzza a kezét a teste mellé. Majd lehunyja szemeit egy r=ovid időre. Mely esetben a hölgy nem hagyja, hogy hozzáérjen néz tovább és várja, hogy valami történjen. Ez az idő alatt nem veszi észre a papot, hacsak az nem tesz valami olyat amivel felhívja magára a figyelmét. Mely esetben a pap elvonja a figyelmét a lányról akkor őrá figyel, és teszi amit megért a mondataiból, de elméje elég kába marad.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-06 17:48:01
Üzenet elküldve: 2013-08-06 17:48:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer, Mesélő #14//
*Egészen meleg érzések kerülnek a szívéve, mikor a szerzetes elmosolyodik, de igyekszik magában tartani őket. Követi a férfi kérését, és Moer mellett marad, miközben figyeli a távozó lépteit. ~ Még a mozgása is tekintélyes...~ Egyedül maradt az ájult Moerrel, aki mikor ilyen békésen feküdt, olyan volt, mintha édesdeden aludna. Maou elmosolyodott, és nehezen állta meg, hogy bele ne túrjon a hajába. Néhány perc múlva feltűnik pár másik szerzetes társaságában a korábban látott férfi, azok pedig felnyalábolják és beviszik Moert a templomba. Maou kis távolságtartással követi őket, felszökdécsel az ajtót a kerttől elválasztó apró lépcsőn, belép a nehéz faajtón, és az őt fogadó félhomályban megtörölgeti a szemét, várja, hogy szeme hozzászokjon a helyhez. Először a hatalmas zöld oltár, és a faragott oszlopok szúrnak szemet, melyek az épületet tartják. Megpillantja a padon pihenő Moert, és a mögötte ülő szerzetes férfit is, aki int neki. Óvatos léptekkel halad a padok felé, nem akarja megtörni a templom csendjét. Kecsesen helyet foglal a pap mellett, és felméri Moer változatlan állapotát. Sóhajt egyet, felemeli bal lábát, hogy aztán keresztbe rakja a másikon, és hátradőljön a pad támlájához.
- Igazán gyönyörű hely. *Emeli tekintetét ismét az épületre, miközben az oltár két oldalán kiszúr két ajtót. ~ Vajon hova vezethetnek? ~ Gondolkozik el, de inkább nem kérdezi meg a szerzetest. Egészen kényelmesen elhelyezkedik, kezd megtetszeni neki a hely. Elhatározza, hogy mindenképpen ellátogat majd ide máskor is.*
*Egészen meleg érzések kerülnek a szívéve, mikor a szerzetes elmosolyodik, de igyekszik magában tartani őket. Követi a férfi kérését, és Moer mellett marad, miközben figyeli a távozó lépteit. ~ Még a mozgása is tekintélyes...~ Egyedül maradt az ájult Moerrel, aki mikor ilyen békésen feküdt, olyan volt, mintha édesdeden aludna. Maou elmosolyodott, és nehezen állta meg, hogy bele ne túrjon a hajába. Néhány perc múlva feltűnik pár másik szerzetes társaságában a korábban látott férfi, azok pedig felnyalábolják és beviszik Moert a templomba. Maou kis távolságtartással követi őket, felszökdécsel az ajtót a kerttől elválasztó apró lépcsőn, belép a nehéz faajtón, és az őt fogadó félhomályban megtörölgeti a szemét, várja, hogy szeme hozzászokjon a helyhez. Először a hatalmas zöld oltár, és a faragott oszlopok szúrnak szemet, melyek az épületet tartják. Megpillantja a padon pihenő Moert, és a mögötte ülő szerzetes férfit is, aki int neki. Óvatos léptekkel halad a padok felé, nem akarja megtörni a templom csendjét. Kecsesen helyet foglal a pap mellett, és felméri Moer változatlan állapotát. Sóhajt egyet, felemeli bal lábát, hogy aztán keresztbe rakja a másikon, és hátradőljön a pad támlájához.
- Igazán gyönyörű hely. *Emeli tekintetét ismét az épületre, miközben az oltár két oldalán kiszúr két ajtót. ~ Vajon hova vezethetnek? ~ Gondolkozik el, de inkább nem kérdezi meg a szerzetest. Egészen kényelmesen elhelyezkedik, kezd megtetszeni neki a hely. Elhatározza, hogy mindenképpen ellátogat majd ide máskor is.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:54:26
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:54:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Tündér és a szerzetes//
*Nem érti hogy, a lány minek gratulál hisz ahogy az előbb is mondta csak fel kellett nőnie és megbízhatónak kellett lennie.*
~Talán csak egy olyan szokásos városi furcsaság amit nem érthetek.~
*A lány kérdése váratlanul éri. Szívesen maradna még de, úgy látszik útitársa nem osztja az ő véleményét. Egy mosollyal az arcán közli.*
-De persze. Mehetünk a folyóhoz. Még fel fogom ezt a helyet keresni. A hangulata hasonít a kolostoréra ahol felnőttem.
~Úgy látszik ez a lány nem szívesen marad itt. Bizonyára a városhoz szokottaknak ez a hely lehet zavaró.~
*Nem érti hogy, a lány minek gratulál hisz ahogy az előbb is mondta csak fel kellett nőnie és megbízhatónak kellett lennie.*
~Talán csak egy olyan szokásos városi furcsaság amit nem érthetek.~
*A lány kérdése váratlanul éri. Szívesen maradna még de, úgy látszik útitársa nem osztja az ő véleményét. Egy mosollyal az arcán közli.*
-De persze. Mehetünk a folyóhoz. Még fel fogom ezt a helyet keresni. A hangulata hasonít a kolostoréra ahol felnőttem.
~Úgy látszik ez a lány nem szívesen marad itt. Bizonyára a városhoz szokottaknak ez a hely lehet zavaró.~
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:37:23
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:37:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündér és a szerzetes//
- Gratulálok.
*Mondja őszintén, hiszen tudja, hogy ő sosem lenne képes ilyesmire. Mindenkit tisztel, aki olyanra képes, amire ő nem, persze csak ha ez a dolog nem a gyilkolás, mert nem tiszteli, pont ellenkezőleg, lenézi. Örül, hogy jó társaságba keveredett, el sem tudja képzelni, hogy milyen lehetne, ha egy rablóval, vagy egy gyilkossal hozta volna össze a sors. Csak azt sajnálja, hogy Aokin nem lehet a barátja, hiszen vissza megy a kolostorban, talán előbb mint utóbb, ő pedig nem akar a barátja lenni, mert akkor el kell egyszer vesztenie. De ha már egyszer megígérte, hogy elmennek a folyópartra, akkor be tarja a szavát.*
- Na, indulunk?
*Kérdezi a szokásos, hatalmas mosolyával.
- Gratulálok.
*Mondja őszintén, hiszen tudja, hogy ő sosem lenne képes ilyesmire. Mindenkit tisztel, aki olyanra képes, amire ő nem, persze csak ha ez a dolog nem a gyilkolás, mert nem tiszteli, pont ellenkezőleg, lenézi. Örül, hogy jó társaságba keveredett, el sem tudja képzelni, hogy milyen lehetne, ha egy rablóval, vagy egy gyilkossal hozta volna össze a sors. Csak azt sajnálja, hogy Aokin nem lehet a barátja, hiszen vissza megy a kolostorban, talán előbb mint utóbb, ő pedig nem akar a barátja lenni, mert akkor el kell egyszer vesztenie. De ha már egyszer megígérte, hogy elmennek a folyópartra, akkor be tarja a szavát.*
- Na, indulunk?
*Kérdezi a szokásos, hatalmas mosolyával.
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:27:12
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:27:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Tündér és a szerzetes//
*A lány válaszán elmosolyodik főleg az utolsó mondaton. Bár a következő kérdése zavarba ejti.*
-Ahhoz hogy valakiből mester lehessen el kell érni egy kort és olyan életet kell élni hogy, a mesterek bízzanak bennünk annyira hogy, el merjenek engedni a kolostorból. Ez eddig hosszú évek óta egy embernek nem sikerült. De ő volt az aki testvéreire rátámadt. Persze sokan vannak akik nem térnek vissza az útról. Akik az útról visszatérnek és meg is osztják a tapasztalataikat azokból lesz mester. Vagyis akikkel felnőttem azok a testvéreim. Akik felneveltek azok a mestereim. Ha majd visszatérek akkor a fiatalok majd tisztelnek engem.
*A lány válaszán elmosolyodik főleg az utolsó mondaton. Bár a következő kérdése zavarba ejti.*
-Ahhoz hogy valakiből mester lehessen el kell érni egy kort és olyan életet kell élni hogy, a mesterek bízzanak bennünk annyira hogy, el merjenek engedni a kolostorból. Ez eddig hosszú évek óta egy embernek nem sikerült. De ő volt az aki testvéreire rátámadt. Persze sokan vannak akik nem térnek vissza az útról. Akik az útról visszatérnek és meg is osztják a tapasztalataikat azokból lesz mester. Vagyis akikkel felnőttem azok a testvéreim. Akik felneveltek azok a mestereim. Ha majd visszatérek akkor a fiatalok majd tisztelnek engem.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:03:36
Üzenet elküldve: 2013-08-04 21:03:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündér és a szerzetes//
- Nem lepődöm meg, hogy ennyire tisztelitek A nevető embert, én is tisztelem, ha tényleg szembe tudott szállni egy csapat banditával. Én nem tudnék.
*Az utolsó mondatot egy kicsit poénosan mondja, de attól függetlenül nagyon igaz. Egy alig egy méteres tündérlány nagy nehezen tudna csak szembeszállni egy banditával, nemhogy egy egész csapatnyival.*
- Biztosan téged is nagyon tisztelhetnek, hiszen mester lehet belőled, nem mindenkinek adatik ez meg.
*Gondolkozik el, miközben párat lép előre a templomban. Nem sokan vannak itt rajtuk kívül, csak páran, de nem is csodálkozik, egy templomban nem szoktak sokan lenni, kivéve ha mise van.*
- Nem lepődöm meg, hogy ennyire tisztelitek A nevető embert, én is tisztelem, ha tényleg szembe tudott szállni egy csapat banditával. Én nem tudnék.
*Az utolsó mondatot egy kicsit poénosan mondja, de attól függetlenül nagyon igaz. Egy alig egy méteres tündérlány nagy nehezen tudna csak szembeszállni egy banditával, nemhogy egy egész csapatnyival.*
- Biztosan téged is nagyon tisztelhetnek, hiszen mester lehet belőled, nem mindenkinek adatik ez meg.
*Gondolkozik el, miközben párat lép előre a templomban. Nem sokan vannak itt rajtuk kívül, csak páran, de nem is csodálkozik, egy templomban nem szoktak sokan lenni, kivéve ha mise van.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-04 20:38:20
Üzenet elküldve: 2013-08-04 20:38:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Tündér és a szerzetes//
* Követi a mosolygós lányt. Kicsit későn reagál. Tudja ő hogy, a férfiaknak szokás ajtót nyitni a másik nem szánára. Dühös is lett magára a figyelmetlensége miatt. Belül szétnézve elmosolyodik. A vastag falak és a csend a kolostorra emlékezteti. A lány kérdése jól esik neki. Örömmel veszi hogy, érdekli a lányt az életvitele és gondolkodásmódja.*
-Imádkozni istenekhez szoktak. Nekünk nem volt istenünk. Egy szentünk volt. A nevető ember. A legenda szerint a falut régen banditák fosztogatták. Egy nap egy idegen érkezett a városba. Nem szólt egy szót sem de, az emberek barátságosan fogadták. Adtak neki ételt és szállást. Aztán mikor eljöttek a banditák a férfi nevetve egy száll bottal elkergette őket. Az emberek hálából rábízták a férfire a gyerekeiket aki felment a hegyre és felépítette a kolostort. A gyerekeket kitanította a harcművészetre és meghatározta a kolostorunk szabályait. Ezenfelül sok bölcsességet is hátra hagyott. Kolostorunkban az ő szobrait tiszteljük és róla emlékezünk meg életvitelünkben is. Minden évben egy megemlékezést tartunk a nevető emberhez.
~Jó beszélni idegeneknek a szokásainkról. Jó a nevető ember bölcsességeit megosztani. Remélem a lány számára is hasznos lesz ez amit mondok neki.~
* Követi a mosolygós lányt. Kicsit későn reagál. Tudja ő hogy, a férfiaknak szokás ajtót nyitni a másik nem szánára. Dühös is lett magára a figyelmetlensége miatt. Belül szétnézve elmosolyodik. A vastag falak és a csend a kolostorra emlékezteti. A lány kérdése jól esik neki. Örömmel veszi hogy, érdekli a lányt az életvitele és gondolkodásmódja.*
-Imádkozni istenekhez szoktak. Nekünk nem volt istenünk. Egy szentünk volt. A nevető ember. A legenda szerint a falut régen banditák fosztogatták. Egy nap egy idegen érkezett a városba. Nem szólt egy szót sem de, az emberek barátságosan fogadták. Adtak neki ételt és szállást. Aztán mikor eljöttek a banditák a férfi nevetve egy száll bottal elkergette őket. Az emberek hálából rábízták a férfire a gyerekeiket aki felment a hegyre és felépítette a kolostort. A gyerekeket kitanította a harcművészetre és meghatározta a kolostorunk szabályait. Ezenfelül sok bölcsességet is hátra hagyott. Kolostorunkban az ő szobrait tiszteljük és róla emlékezünk meg életvitelünkben is. Minden évben egy megemlékezést tartunk a nevető emberhez.
~Jó beszélni idegeneknek a szokásainkról. Jó a nevető ember bölcsességeit megosztani. Remélem a lány számára is hasznos lesz ez amit mondok neki.~
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-04 20:18:24
Üzenet elküldve: 2013-08-04 20:18:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tündér és a szerzetes//
*A szája hatalmas mosolyra húzódik, majd rögtön megindul az épület felé. Mikor az épület elé ér megáll egy pillanatra, körbenéz, majd belép a hatalmas, és rendkívül nehéz ajtón. Odébbáll, hogy Aokin is be tudjon jönni, közben pedig lélegzetvisszafojtva néz a számára hatalmas termet, a festményeket, a szobrot, a padokat, az oltárt, mindent megnéz magának, hiszen nagyon ritkán jár templomba.*
- Ti szoktatom imádkozni?
*Kérdezi az útitársától, miközben már harmadszorra egyszer végignéz a hatalmas termen. Biztos benne, hogy a kérdésére a válasz igen, hiszen ha Aokin szerzetes, akkor biztosan szokott is imádkozni, legalábbis ő így képzeli el.*
*A szája hatalmas mosolyra húzódik, majd rögtön megindul az épület felé. Mikor az épület elé ér megáll egy pillanatra, körbenéz, majd belép a hatalmas, és rendkívül nehéz ajtón. Odébbáll, hogy Aokin is be tudjon jönni, közben pedig lélegzetvisszafojtva néz a számára hatalmas termet, a festményeket, a szobrot, a padokat, az oltárt, mindent megnéz magának, hiszen nagyon ritkán jár templomba.*
- Ti szoktatom imádkozni?
*Kérdezi az útitársától, miközben már harmadszorra egyszer végignéz a hatalmas termen. Biztos benne, hogy a kérdésére a válasz igen, hiszen ha Aokin szerzetes, akkor biztosan szokott is imádkozni, legalábbis ő így képzeli el.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-03 15:37:30
Üzenet elküldve: 2013-08-03 15:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A könyvtár felől érkezik, majd megáll, és elkezd azon tanakodni, vajon merre is kell mennie, hogy a fogadóhoz jusson vissza. Arra gondol, hogy megkérdezi valakitől, amikor eszébe jut, hogy kéne lennie nála egy térképnek, amit direkt azért szerzett be, hogy ne tévedjen el. "Ez a feledékenység márt életveszélyes, de mit tegyek, ha csak a könyvek érdekelnek annyira, hogy megjegyezzem, miről szólnak." Miközben eme gondolat végigsuhan az agyán. Nekiáll átkutatni zsebeit, hogy megtalálja a papírt amire a térkép van rajzolva és közbe rácsodálkozik mi mindent összegyűjtött, menyi kacat van nála. Egy csomó pergamen, néhány toll, egy bedugaszolt üvegcse benne tintával, emellett még különböző apróságok kerülnek elő, mikorra megtalálja a térképet. A térképet leteszi a földre, és a többi tárgyat nekiáll vissza rakni zsebeibe. Mikor minden a helyére kerül a térképet a kezébe veszi és megpróbálja betájolni magát. Legnagyobb szomorúságára a templom belseje nincs feltüntetve a térképen így hiába tudja, hogy a templomtól merre kell menni arra nem jött rá, hogy az épület melyik kijáratán kéne távoznia. Rövid gondolkodás után kiválasztja az egyiket, a térképről leolvassa, hogy vagy a temetőt fogja látni vagy a kertet, és ha a temetőt látja akkor a másik kijárat a megfelelő, és rosszul választott, és mint az lenni szokott rosszul választott, úgyhogy megfordul és a másik kijárat felé veszi az irányt. Lassú léptekkel halad, az oltárnál meg is áll és megnézi, nem először, és valószínűleg nem is utoljára, mert ahányszor megnézi mindig újdonság számára, hisz mindig elfelejti miként is néz ki. Miután megcsodálta az oltárt lassú léptekkel folytatja az útját a kijárat felé miközben az épület hatalmas méreteit csodálja. Mikor eléri a kijáratot, még hátrafordul és megcsodálja az épült belsejét, és belegondol mennyi erő kellet egy ilyen csoda felépítéséhez."Mennyi ember dolgozhatott rajta. Vajon ki tervezte? Ki volt az aki fizette az építészeket, honnan hozták az építőanyagot hozzá, mennyi ideig épült?" Miután föltette azokat a kérdéseket, amire nem tudja kaphat e valaha választ elfordul és kisétál ebből az elbűvölő épületből, és közben ismét megnézi a térképet, hogy nem nézett félre valamit, megállapítja, hogy minden passzol.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 14:38:28
Üzenet elküldve: 2013-08-02 14:38:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Kilép a templomból s felszabadulva köre pillant. Szereti a templomot,de túlságosan hitetlen ahhoz,hogy sokáig bent maradjon. Miután elindulnak s meghallja a gnóm kérdését cseppet sem lepődik meg. Szinte már várta, és fel is készült rá.*
- Tudja Tikron,nem céltudatos az,hogy itt vagyok. Vándoroltam,keresgéltem, s itt kötöttem ki. Tetszik ez a város. Bár nem sokat láttam belőle,a szegénynegyedet viszont elrettentőnek látom. Hogy miért maradta? Talán része se akarok lenni valaminek. És persze a tanulás miatt. *rámosolyog*
- És Ön? Régóta él itt? *kérdezi*
*Kilép a templomból s felszabadulva köre pillant. Szereti a templomot,de túlságosan hitetlen ahhoz,hogy sokáig bent maradjon. Miután elindulnak s meghallja a gnóm kérdését cseppet sem lepődik meg. Szinte már várta, és fel is készült rá.*
- Tudja Tikron,nem céltudatos az,hogy itt vagyok. Vándoroltam,keresgéltem, s itt kötöttem ki. Tetszik ez a város. Bár nem sokat láttam belőle,a szegénynegyedet viszont elrettentőnek látom. Hogy miért maradta? Talán része se akarok lenni valaminek. És persze a tanulás miatt. *rámosolyog*
- És Ön? Régóta él itt? *kérdezi*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 14:19:52
Üzenet elküldve: 2013-08-02 14:19:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari és Eralil Namos//
*A gnóm látja, hogy Eralil távozni készül. Még utánaszól és megkéri, hogy mondjon el néhány dolgot arról az ágazatról, ami itt Artehniorban jellemzi a mágiát. A levegővel foglakoznak és ez nagyon érdekli a gnómot. A mágus tényleg jobb árat kínál és ezért átad Eralil Namos-nak 400 aranyat a tanításért cserébe.
Persze nem akarja sokáig feltartani a mágust, akinek úgy tűnik, másfelé akad dolga. Miután elég sok mindent megtud tőle, megköszöni a segítségét és Tilli felé fordul. A lány örömmel látja, hogy a mágus távozik. Tényleg nem nyerte meg a bizalmát. Amit viszont magáról elmond, azzal megpróbál erősnek mutatkozni. Szembenéz az emlékekkel és nem fogja zavarni, hogy a gnómban szinte a saját apját látja, akinek köszönheti, hogy az lett, aki. Sőt láthatóan örül is ennek a ténynek.
A gnóm visszamosolyog rá és úgy gondolja, hogy tényleg nem lesz ezzel probléma. Azt mondja, hogy tetszeni fog neki az utazás.*
- Rendben, akkor mit szólna, ha el is indulnánk? Nem sietősen, csak kényelmes tempóban, hogy legyen időnk nézelődni és beszélgetni is.
*Ha a leányzó egyetért, a gnóm ezzel meg is indul a templom kapuja felé. Kitárja és hagyja, hogy arcát újra a nap sugarai nyaldossák. Jólesik neki a friss levegő is a templom áporodott légeter után. Még mindig furcsállja azt a tényt, hogy a Leegő Templomában rossz a levegő. Bár a mágia szinte tapintható jelenléte kétségtelenül ott van a hatalmas, égbe nyúló kőépületben.
Ahogy kimegy, a temető felé indul meg. Közben a lányhoz szól:*
- És mi szél hozta Arthenior városába, Tilli?
*A gnóm látja, hogy Eralil távozni készül. Még utánaszól és megkéri, hogy mondjon el néhány dolgot arról az ágazatról, ami itt Artehniorban jellemzi a mágiát. A levegővel foglakoznak és ez nagyon érdekli a gnómot. A mágus tényleg jobb árat kínál és ezért átad Eralil Namos-nak 400 aranyat a tanításért cserébe.
Persze nem akarja sokáig feltartani a mágust, akinek úgy tűnik, másfelé akad dolga. Miután elég sok mindent megtud tőle, megköszöni a segítségét és Tilli felé fordul. A lány örömmel látja, hogy a mágus távozik. Tényleg nem nyerte meg a bizalmát. Amit viszont magáról elmond, azzal megpróbál erősnek mutatkozni. Szembenéz az emlékekkel és nem fogja zavarni, hogy a gnómban szinte a saját apját látja, akinek köszönheti, hogy az lett, aki. Sőt láthatóan örül is ennek a ténynek.A gnóm visszamosolyog rá és úgy gondolja, hogy tényleg nem lesz ezzel probléma. Azt mondja, hogy tetszeni fog neki az utazás.*
- Rendben, akkor mit szólna, ha el is indulnánk? Nem sietősen, csak kényelmes tempóban, hogy legyen időnk nézelődni és beszélgetni is.
*Ha a leányzó egyetért, a gnóm ezzel meg is indul a templom kapuja felé. Kitárja és hagyja, hogy arcát újra a nap sugarai nyaldossák. Jólesik neki a friss levegő is a templom áporodott légeter után. Még mindig furcsállja azt a tényt, hogy a Leegő Templomában rossz a levegő. Bár a mágia szinte tapintható jelenléte kétségtelenül ott van a hatalmas, égbe nyúló kőépületben.
Ahogy kimegy, a temető felé indul meg. Közben a lányhoz szól:*
- És mi szél hozta Arthenior városába, Tilli?
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:37:14
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:37:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron,Eralil Namos //
*Tilli észre sem veszi,hogy az erős férfi válaszolni akart,csupán arra lesz figyelmes ahogyan fel áll s távozni készül.* "Érdekes ember lehet,kíváncsi lennék mennyire jó tanár.*
*Lassú mosolyra húzódik a szája,s nézi Eralil távolodó hátát. Átfut az agyán,hogy megkérje tartson velük de úgy dönt inkább még sem követi.* "Talán még összehozz minket a sors"
*Gondolja majd figyelmét az öreg gnómnak szenteli*
*Tilli észreveszi az öreg gnóm habozását. A lányt nem lepi meg Tikron következő kérdése.*
- Kedves Tikron, az emlékekkel szembe kell néznünk s úgy gondolom éppen ideje volt, hogy ezt megtegyem Én is. Az édesapámnak köszönhetem azt,hogy most itt vagyok. Így hát talán még hálás is lehetek neki,hiszen nélküle nem lehetnék Önnel. *rámosolyog*
- Kérem ne féltsen, lelkem erős. *mondja, nyomatékul. Amikor a gnóm szól,hogy Ő is tanítana a lány örül. Talán út közben vele is megosztaná tudását,gondolja*
- Köszönöm Tikron. Úgy érzem élvezetes utazás lesz. *mondja mosolyogva.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.02 14:11:53, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
*Tilli észre sem veszi,hogy az erős férfi válaszolni akart,csupán arra lesz figyelmes ahogyan fel áll s távozni készül.* "Érdekes ember lehet,kíváncsi lennék mennyire jó tanár.*
*Lassú mosolyra húzódik a szája,s nézi Eralil távolodó hátát. Átfut az agyán,hogy megkérje tartson velük de úgy dönt inkább még sem követi.* "Talán még összehozz minket a sors"
*Gondolja majd figyelmét az öreg gnómnak szenteli*
*Tilli észreveszi az öreg gnóm habozását. A lányt nem lepi meg Tikron következő kérdése.*
- Kedves Tikron, az emlékekkel szembe kell néznünk s úgy gondolom éppen ideje volt, hogy ezt megtegyem Én is. Az édesapámnak köszönhetem azt,hogy most itt vagyok. Így hát talán még hálás is lehetek neki,hiszen nélküle nem lehetnék Önnel. *rámosolyog*
- Kérem ne féltsen, lelkem erős. *mondja, nyomatékul. Amikor a gnóm szól,hogy Ő is tanítana a lány örül. Talán út közben vele is megosztaná tudását,gondolja*
- Köszönöm Tikron. Úgy érzem élvezetes utazás lesz. *mondja mosolyogva.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.02 14:11:53, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:35:21
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:35:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari és Eralil Namos//
*A gnóm még mindig látja a lányon a fájdalmat és Tilli egy nehéz sóhajt is hallat. Elgondolkozik azon, hogy biztos jó ötlet-e együtt menniük. Szép dolog az emlékezés, nagyon szép. Ő viszont úgy gondolja, hogy ha valakit az emlékek annyira felkavarnak, hogy csak fájdalmat okoznak, akkor nem kellene erőltetni. Nem jó a szívnek, ha folyamatosan ilyesmivel terhelik.
A ruhájával kapcsolatban szerencsére nem sértődik meg. Azt mondja, hogy egy rászoruló gyereknek adta oda a saját ruháját, mert megesett a szíve rajta.*
"Milyen jószívű! De ha hűvösebb idők jönnek, akkor neki is szüksége lesz a meleg ruhára. Bár egyelőre meleg tavaszi napok vannak."
*Amikor rákérdez, hogy a gnómmal tarthat-e, Tikronnak is muszáj megkérdeznie azt, ami aggasztja ezzel kapcsolatban:*
- Tilli, én nagyon örülnék a társaságának, de hadd kérdezzek meg valamit. Látom, hogy mennyire felkavarja az emlékezés. Biztosan nem lesz baj, hogy az édesapját juttatom eszébe a külsőmmel? Nem szeretném a szívét fájdítani, még ha csak azzal is teszem ezt, hogy úgy nézeki ki, ahogy kinézek.
*Reméli, hogy a lány nem fogja úgy gondolni, hogy ezzel csak le akarja rázni. Tényleg nem erről van szó, egyszerűen csak szeretné, ha Tilli felülemelkedhetne a maró emlékeken. Ha ez sikerül, akkor szívesen látja maga mellett útitársként.
Eralil is mehetne velük, de úgy látja, hogy a lánnyal nem szívlelik egymást igazán. Tilli talán fél tőle vagy a mágus túlzottan magabiztos viselkedése nem tetszik neki. Henua Tikron nem akad fenn ezen. Ismeri az embereket, tudja, hogy megy ez. Vannak olyanok, akiknek egyszerűen nincs energiájuk az udvariaskodásra vagy épp olyan környezetből jönnek, ahol ez nem volt szokás. Ez még nem jelenti azt, hogy rosszlelkűek lennének. És azt is tudja, hogy a mágus itt talál a legkönnyebben tanítványokat és egy tanítónak pedig fontos ez. Ha a varázsló ebből él, akkor biztos nem fog velük menni csak úgy kiruccanni, mikor itt pénzkereseti lehetőség van éppen. Ha munka van, akkor azt meg kell ragadni, különben az ember úgy jár, ahogy a szegénynegyed lakói. A gnóm is készül a délutáni tanításra. Meg is említi a lánynak.*
- Nos, ebéd után majd egy kis időre távozni fogok, mert van egy tanítványom. Addig viszont szívesen látom magam mellett, ha velem kíván tartani, kedves Tilli!
*A gnóm még mindig látja a lányon a fájdalmat és Tilli egy nehéz sóhajt is hallat. Elgondolkozik azon, hogy biztos jó ötlet-e együtt menniük. Szép dolog az emlékezés, nagyon szép. Ő viszont úgy gondolja, hogy ha valakit az emlékek annyira felkavarnak, hogy csak fájdalmat okoznak, akkor nem kellene erőltetni. Nem jó a szívnek, ha folyamatosan ilyesmivel terhelik.
A ruhájával kapcsolatban szerencsére nem sértődik meg. Azt mondja, hogy egy rászoruló gyereknek adta oda a saját ruháját, mert megesett a szíve rajta.*
"Milyen jószívű! De ha hűvösebb idők jönnek, akkor neki is szüksége lesz a meleg ruhára. Bár egyelőre meleg tavaszi napok vannak."
*Amikor rákérdez, hogy a gnómmal tarthat-e, Tikronnak is muszáj megkérdeznie azt, ami aggasztja ezzel kapcsolatban:*
- Tilli, én nagyon örülnék a társaságának, de hadd kérdezzek meg valamit. Látom, hogy mennyire felkavarja az emlékezés. Biztosan nem lesz baj, hogy az édesapját juttatom eszébe a külsőmmel? Nem szeretném a szívét fájdítani, még ha csak azzal is teszem ezt, hogy úgy nézeki ki, ahogy kinézek.
*Reméli, hogy a lány nem fogja úgy gondolni, hogy ezzel csak le akarja rázni. Tényleg nem erről van szó, egyszerűen csak szeretné, ha Tilli felülemelkedhetne a maró emlékeken. Ha ez sikerül, akkor szívesen látja maga mellett útitársként.
Eralil is mehetne velük, de úgy látja, hogy a lánnyal nem szívlelik egymást igazán. Tilli talán fél tőle vagy a mágus túlzottan magabiztos viselkedése nem tetszik neki. Henua Tikron nem akad fenn ezen. Ismeri az embereket, tudja, hogy megy ez. Vannak olyanok, akiknek egyszerűen nincs energiájuk az udvariaskodásra vagy épp olyan környezetből jönnek, ahol ez nem volt szokás. Ez még nem jelenti azt, hogy rosszlelkűek lennének. És azt is tudja, hogy a mágus itt talál a legkönnyebben tanítványokat és egy tanítónak pedig fontos ez. Ha a varázsló ebből él, akkor biztos nem fog velük menni csak úgy kiruccanni, mikor itt pénzkereseti lehetőség van éppen. Ha munka van, akkor azt meg kell ragadni, különben az ember úgy jár, ahogy a szegénynegyed lakói. A gnóm is készül a délutáni tanításra. Meg is említi a lánynak.*
- Nos, ebéd után majd egy kis időre távozni fogok, mert van egy tanítványom. Addig viszont szívesen látom magam mellett, ha velem kíván tartani, kedves Tilli!
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:29:52
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:29:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Henua Tikron, Tilli Yari//
*Tilli bemutatkozik, elfogadja a kéznyújtást. Ezután a lány érdeklődve kérdezi meg, hogy mennyibe kerül a tanítás, de úgy tűnik, annyira mégsem fontos a dolog, mert a gnómhoz kezd el beszélni. Így Eralil inkább nem is válaszol, hogyha megkapja a figyelmet, akkor persze szívesen bepótolja ezt, de nem szeretné megzavarni a másik beszélgetést azzal, hogy itt - bár a tanítókhoz képest meglepően olcsó - több száz arany fizetségről beszéljen szegény leánynak. Úgy látszik, a gnóm is inkább a leányra szenteli a figyelmét, úgyhogy mégis úgy dönt, hogy akkor most ő feltápászkodik, és elköszön.*
- Engedelmükkel. *Biccent.* A viszontlátásra. *Mondja, majd ha nem szólnak utána, nem kérik, hogy álljon meg - márpedig miért kérnék? -, akkor eljön a kétfős társaságtól. Úti célja most nem más, mint a temető. Idefele jövet nem nagyon nézett körbe, de lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy azon a nyomasztó helyen is kissé kiismerje magát, bár gond nélkül megtalálta a megfelelő ösvényt a templomhoz, legutóbb is. De azért mégis, az ember nem tudhatja, hogy mikor kerül olyan helyzetbe, hogy tisztában legyen, mi, merre. Továbbá elég érdekesek a holtak, persze boncasztalon még inkább, sokat elárulnak magukról, de néha egy-egy sírfelirat is rengeteg kérdésre adhat megoldást, ahogy rengeteg újabb kérdést vethet fel a lelkekben, akik még a halandók útját járják, itt, e világban. Még hátrapillant egyszer a párosra, majd kilép a temető felőli kijáraton.*
*Tilli bemutatkozik, elfogadja a kéznyújtást. Ezután a lány érdeklődve kérdezi meg, hogy mennyibe kerül a tanítás, de úgy tűnik, annyira mégsem fontos a dolog, mert a gnómhoz kezd el beszélni. Így Eralil inkább nem is válaszol, hogyha megkapja a figyelmet, akkor persze szívesen bepótolja ezt, de nem szeretné megzavarni a másik beszélgetést azzal, hogy itt - bár a tanítókhoz képest meglepően olcsó - több száz arany fizetségről beszéljen szegény leánynak. Úgy látszik, a gnóm is inkább a leányra szenteli a figyelmét, úgyhogy mégis úgy dönt, hogy akkor most ő feltápászkodik, és elköszön.*
- Engedelmükkel. *Biccent.* A viszontlátásra. *Mondja, majd ha nem szólnak utána, nem kérik, hogy álljon meg - márpedig miért kérnék? -, akkor eljön a kétfős társaságtól. Úti célja most nem más, mint a temető. Idefele jövet nem nagyon nézett körbe, de lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy azon a nyomasztó helyen is kissé kiismerje magát, bár gond nélkül megtalálta a megfelelő ösvényt a templomhoz, legutóbb is. De azért mégis, az ember nem tudhatja, hogy mikor kerül olyan helyzetbe, hogy tisztában legyen, mi, merre. Továbbá elég érdekesek a holtak, persze boncasztalon még inkább, sokat elárulnak magukról, de néha egy-egy sírfelirat is rengeteg kérdésre adhat megoldást, ahogy rengeteg újabb kérdést vethet fel a lelkekben, akik még a halandók útját járják, itt, e világban. Még hátrapillant egyszer a párosra, majd kilép a temető felőli kijáraton.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:13:26
Üzenet elküldve: 2013-08-02 13:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron,Eralil Namos //
"Mennyire hasonlít az apámra" *Gondolja a lány s a fájdalom tőrként szúródik a szívébe. Furcsa érzés számára szembe találkozni éppen annak az embernek a hasonmásával aki tönkretette az életét. "Vajon most,hogy lehetnek?" *Tilli felsóhajt majd felkapja a fejjét az öreg gnóm hangjára. "Áhh, tehát az öltözékem neki is szemet szúrt."
- A szegénynegyedben nehéz megtartani a teljes öltözéket. Ha lát az ember egy fázó gyereket inkább oda adja neki a meleg ruha darabot. *vállat von*
- Tehát akkor Önnel tarthatok Tikron? *kérdezi reménykedve, bár óriási fájdalom a számára együtt utazni emlékei tárgyával.*
"Mennyire hasonlít az apámra" *Gondolja a lány s a fájdalom tőrként szúródik a szívébe. Furcsa érzés számára szembe találkozni éppen annak az embernek a hasonmásával aki tönkretette az életét. "Vajon most,hogy lehetnek?" *Tilli felsóhajt majd felkapja a fejjét az öreg gnóm hangjára. "Áhh, tehát az öltözékem neki is szemet szúrt."
- A szegénynegyedben nehéz megtartani a teljes öltözéket. Ha lát az ember egy fázó gyereket inkább oda adja neki a meleg ruha darabot. *vállat von*
- Tehát akkor Önnel tarthatok Tikron? *kérdezi reménykedve, bár óriási fájdalom a számára együtt utazni emlékei tárgyával.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-02 11:02:32
Üzenet elküldve: 2013-08-02 11:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari és Eralil Namos//
*A gnóm válaszára a lány kissé fájdalmas majd inkább ijedt arckifejezéssel néz Henua Tikronra. Úgy tűnik, még számára is meglepő a reakciója, ezért meg is magyarázza. A gnóm az apjára emlékezteti és elsőre úgy is szólítja meg, hogy "Atyám". Így már világos Tikronnak, hogy miért követte ennyire hosszú ideig. Elvesztette az apját és most látott valakit, aki hasonlít rá. Emlékezni akar, furcsa módon, de fel akarja idézni a régmúlt szép emlékeit. A gnóm megsajnálja a leánykát és így szól hozzá:*
- Semmi baj nem történt. Ha viszont nem probléma, inkább szólítson Tikronnak, ha kérhetem. Örülök, hogy megismerhetem.
*A lány felé nyújtja a kezét tenyérrel felfelé olyan mozdulattal, amit a hölgyek a kezük kézcsókra nyújtásával szoktak viszonozni. Ha Tilli beleteszi a kezét a gnóm tenyerébe, akkor ő kézcsókkal is üdvözli az elegánsabb köszönési formáknak megfelelően.
Tilli Yari elmondja még, hogy szimpatikusnak találta a gnóm nagylelkűségét a koldusok között.*
"Pedig ritka pillanatot csípett el. Nem igazán szoktam adakozni."
*A lány felajánlkozik útitársként és a gnóm örül is neki, hogy nem kell egyedül mászkálnia a városban és annak környékén. Lesz kivel beszélgetni és megismerkedni. Tilli szabadkozik, hogy nem fogja zavarni és nem fog sokat beszélni. Utána kedvesen elmosolyodik.*
- Ugyan, Tilli! Nem muszáj visszafognia magát. Én szeretek beszélgetni és örömmel veszem, ha elkísér az utamon, amíg épp ráérek. Ma még tanítani is fogok, de addig még van néhány óra.
*A gnóm most nézi meg alaposabban a lányt. Emberi szemmel biztos csinosnak minősül. Szép hosszú haja van, leér a feneke alá. Az alakján pedig látszik, hogy jó karban tartja magát. A ruházata viszont nem túl gazdag és nem is takar sokat. Henua Tikron gondolkozik rajta, hogy megkérdezze-e, hogy nem fogja-e a lány illetlenségnek vagy sértőnek találni, de végül úgy dönt megkérdezi és ha kell, felajánlja a segítségét. Közelebb hajol Tillihez és halkan teszi fel a kérdést:*
- Elnézést, hogy megkérdezem, de ez a ruha elegendő Önnek? Esetleg megfosztották volna a többi ruhadarabtól?
*A lány közben furcsállva nézi a varázslót, majd iszik egy az üvegéből. Végül bemutatkoznak egymásnak és Tilli tanulna is szívesen, de kisebb vita kerekedik az áron. A gnóm ebbe nem szól bele, de a neki intézett kérdésre válaszol.*
- Rendben, akkor ha itt befejeztem a tanulást, együtt útra kelhetünk. A városon kívül van, de nem túl messze. Olyasmi, igen.
*A gnóm válaszára a lány kissé fájdalmas majd inkább ijedt arckifejezéssel néz Henua Tikronra. Úgy tűnik, még számára is meglepő a reakciója, ezért meg is magyarázza. A gnóm az apjára emlékezteti és elsőre úgy is szólítja meg, hogy "Atyám". Így már világos Tikronnak, hogy miért követte ennyire hosszú ideig. Elvesztette az apját és most látott valakit, aki hasonlít rá. Emlékezni akar, furcsa módon, de fel akarja idézni a régmúlt szép emlékeit. A gnóm megsajnálja a leánykát és így szól hozzá:*
- Semmi baj nem történt. Ha viszont nem probléma, inkább szólítson Tikronnak, ha kérhetem. Örülök, hogy megismerhetem.
*A lány felé nyújtja a kezét tenyérrel felfelé olyan mozdulattal, amit a hölgyek a kezük kézcsókra nyújtásával szoktak viszonozni. Ha Tilli beleteszi a kezét a gnóm tenyerébe, akkor ő kézcsókkal is üdvözli az elegánsabb köszönési formáknak megfelelően.
Tilli Yari elmondja még, hogy szimpatikusnak találta a gnóm nagylelkűségét a koldusok között.*
"Pedig ritka pillanatot csípett el. Nem igazán szoktam adakozni."
*A lány felajánlkozik útitársként és a gnóm örül is neki, hogy nem kell egyedül mászkálnia a városban és annak környékén. Lesz kivel beszélgetni és megismerkedni. Tilli szabadkozik, hogy nem fogja zavarni és nem fog sokat beszélni. Utána kedvesen elmosolyodik.*
- Ugyan, Tilli! Nem muszáj visszafognia magát. Én szeretek beszélgetni és örömmel veszem, ha elkísér az utamon, amíg épp ráérek. Ma még tanítani is fogok, de addig még van néhány óra.
*A gnóm most nézi meg alaposabban a lányt. Emberi szemmel biztos csinosnak minősül. Szép hosszú haja van, leér a feneke alá. Az alakján pedig látszik, hogy jó karban tartja magát. A ruházata viszont nem túl gazdag és nem is takar sokat. Henua Tikron gondolkozik rajta, hogy megkérdezze-e, hogy nem fogja-e a lány illetlenségnek vagy sértőnek találni, de végül úgy dönt megkérdezi és ha kell, felajánlja a segítségét. Közelebb hajol Tillihez és halkan teszi fel a kérdést:*
- Elnézést, hogy megkérdezem, de ez a ruha elegendő Önnek? Esetleg megfosztották volna a többi ruhadarabtól?
*A lány közben furcsállva nézi a varázslót, majd iszik egy az üvegéből. Végül bemutatkoznak egymásnak és Tilli tanulna is szívesen, de kisebb vita kerekedik az áron. A gnóm ebbe nem szól bele, de a neki intézett kérdésre válaszol.*
- Rendben, akkor ha itt befejeztem a tanulást, együtt útra kelhetünk. A városon kívül van, de nem túl messze. Olyasmi, igen.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3852-3871