Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-17 23:14:35
Üzenet elküldve: 2012-04-17 23:14:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"Tüzes tekinteteddel, kívánatos kebleddel" - gondolja rögtön Syl, de hamar észbe kap, s az elméjében megformált válaszát nem önti szavakba. "Emiatt vesztettem el Milát, túlságosan is közvetlen voltam. Most, hogy tapasztaltabb vagyok, nem követek el ilyesfajta hibát."*
- Látom, hogy értelmes vagy, hisz' tanulással töltöd életed értékes perceit. Ritkaságszámba megy, hogy Artheniorban valaki műveltségét gyarapítja, ahelyett, hogy mulatozna. Persze kikapcsolódni is tudni kell, de nem azért jöttünk világra, hogy mindenfajta élvezetek hajkurásszunk.
*"Ohh, dehogynem" - suhan át egy őszinte gondolat a sötételf agyában, majd gyorsan elhessegeti azt. "Remélem, ez nem ült ki az arcomra."*
- Szeretnélek jobban megismerni, drága Asri. Kérlek, mesélj magadról. Mióta tartózkodsz Artheniorban? Hova valósi vagy? Milyen családból származol? És persze a legfontosabb: mindig is ilyen bájos voltál, vagy csak a templomba betévedő idegenekre nézel ily' ártatlan tekintettel?
- Látom, hogy értelmes vagy, hisz' tanulással töltöd életed értékes perceit. Ritkaságszámba megy, hogy Artheniorban valaki műveltségét gyarapítja, ahelyett, hogy mulatozna. Persze kikapcsolódni is tudni kell, de nem azért jöttünk világra, hogy mindenfajta élvezetek hajkurásszunk.
*"Ohh, dehogynem" - suhan át egy őszinte gondolat a sötételf agyában, majd gyorsan elhessegeti azt. "Remélem, ez nem ült ki az arcomra."*
- Szeretnélek jobban megismerni, drága Asri. Kérlek, mesélj magadról. Mióta tartózkodsz Artheniorban? Hova valósi vagy? Milyen családból származol? És persze a legfontosabb: mindig is ilyen bájos voltál, vagy csak a templomba betévedő idegenekre nézel ily' ártatlan tekintettel?
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-17 11:19:49
Üzenet elküldve: 2012-04-17 11:19:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*A vörös posztóba öltözött férfi végighalad a Templom főcsarnokában felállított életnagyságú szobrok mellett. Egy belső helyiségbe megy, ahol közli, hogy Antonio Consiglio megbízásából adományt kíván elhelyezni. A tallérokat számolatlanul a templomszolga elé helyezi. Elvonul egy tiszta helyre, kiüresíti elméjét, hogy felkészülhessen a befogadásra. Hosszú órákba telik majd, míg sikerrel járhat. Kimerülten, testben elkínozva fog visszatérni. "A mágia több mint tudomány, de kevesebb mint az élet." Ezek Szedlak Torrenweg szavai. Mindenben mestere tanait követi, hiába sikerült elpusztítania őt. Mágusbotja oly elválaszthatatlan tőle, mint mesterétől volt hű követője egykoron. A fegyverre tekeredett sárkányfejek elégedetten figyelnek a tanoncra.*
*A vörös posztóba öltözött férfi végighalad a Templom főcsarnokában felállított életnagyságú szobrok mellett. Egy belső helyiségbe megy, ahol közli, hogy Antonio Consiglio megbízásából adományt kíván elhelyezni. A tallérokat számolatlanul a templomszolga elé helyezi. Elvonul egy tiszta helyre, kiüresíti elméjét, hogy felkészülhessen a befogadásra. Hosszú órákba telik majd, míg sikerrel járhat. Kimerülten, testben elkínozva fog visszatérni. "A mágia több mint tudomány, de kevesebb mint az élet." Ezek Szedlak Torrenweg szavai. Mindenben mestere tanait követi, hiába sikerült elpusztítania őt. Mágusbotja oly elválaszthatatlan tőle, mint mesterétől volt hű követője egykoron. A fegyverre tekeredett sárkányfejek elégedetten figyelnek a tanoncra.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-16 19:11:11
Üzenet elküldve: 2012-04-16 19:11:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Nyugodtan sétál a padok közt, néha a főpapra emelve kékes tekintetét, majd mosolyogva az ifjabbra pillant.*
- Bizony, már réges-régóta itt tornyosul ez a hatalmas templom, és valóban nem szégyenkezhetnek az emberek, csodás építmény ez *motyogja halkan, mert hát annyit azért tud, hogy az emberek számára szent helyen nem szokás a hangos beszéd, így ő is visszafogja hangerejét, na nem mintha általában olyan ricsajos lenne.
Közben ő is megszemléli a szobrokat. Próbál visszaemlékezni, kikről hallott, és mennyire tudja őket felismerni, de nem jár túl sok sikerrel. Viszont azt tiszteli az emberekben, hogy ilyen formán megemlékeznek példaképeikről, bár nekik szükség is van rá, mert nem élnek addig, hogy pusztán az emlékezetükben őrizzék őket.
Kicsit elmélázik, így pár pillanatig nem is válaszol Ardriannak.*
- Nos, nem tanulmányoztam őket tüzetesebben, de van istenük, ám a mágiát is tisztelik, annak főbb képviselőit, amolyan példaképként *magyarázza csöndesen, de itt abba is marad a mese, mert ennél több már számára sem ismeretes.
Végül bólint a fiú megjegyzésére.*
- Úgy hallottam sokan jönnek ide mágiát tanulni, de igen csak nehéz *jegyzi meg, ami még eszébe jut a helyről.*
- Bizony, már réges-régóta itt tornyosul ez a hatalmas templom, és valóban nem szégyenkezhetnek az emberek, csodás építmény ez *motyogja halkan, mert hát annyit azért tud, hogy az emberek számára szent helyen nem szokás a hangos beszéd, így ő is visszafogja hangerejét, na nem mintha általában olyan ricsajos lenne.
Közben ő is megszemléli a szobrokat. Próbál visszaemlékezni, kikről hallott, és mennyire tudja őket felismerni, de nem jár túl sok sikerrel. Viszont azt tiszteli az emberekben, hogy ilyen formán megemlékeznek példaképeikről, bár nekik szükség is van rá, mert nem élnek addig, hogy pusztán az emlékezetükben őrizzék őket.
Kicsit elmélázik, így pár pillanatig nem is válaszol Ardriannak.*
- Nos, nem tanulmányoztam őket tüzetesebben, de van istenük, ám a mágiát is tisztelik, annak főbb képviselőit, amolyan példaképként *magyarázza csöndesen, de itt abba is marad a mese, mert ennél több már számára sem ismeretes.
Végül bólint a fiú megjegyzésére.*
- Úgy hallottam sokan jönnek ide mágiát tanulni, de igen csak nehéz *jegyzi meg, ami még eszébe jut a helyről.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-16 18:34:55
Üzenet elküldve: 2012-04-16 18:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A hajkócolásra egy vigyorral reagál, nem gondolta ő azt komolyan, Alinar is tudja azt jól, csak valamivel ki kellett magát hoznia a sziklás eset 'szégyenéből'.
Teljes nyugodalommal lép be a templomba, immáron második alkalommal. Talán őt némileg jobban izgatja a helyszínt, mint társát, hiszen nagyon tiszteli, s tisztelte mindig a mágiát, s azok művelőit, s itt, a Levegő templomában valamivel több található belőlük. A levegőt is behatja valami érdekes érzés, bár lehet, hogy csupán beképzeli magának, ahogy bizsergeti a mágia közele.*
- Lám, nem csak mi, elfek tudunk maradandó szépséget alkotni. Ki tudja, hány emberöltő telt el azóta, mióta megépült, s az emberek máig tisztelik s használják ezt az épületet.
*Mondja Alinak, miközben int a jelenlévő embereknek, és boldogan sétál a bent található tárgyak között, imádkozni nem kezd el, hiszen nem ismeri ő a helyi szokásokat és isteneket, ő szimplán kíváncsian nézegeti a szobrokat, s figyeli a jelenlévő főpapot, akinek már a nevét is hallotta valahol.*
- Tudsz valamit a városiak hitéről?
*Fordul oda az idősebb elftestvéréhez, fejét balra biccentve, várva a választ.*
- Mindenesetre meg kell hagyni, nem egy minden erdő szélén előforduló hely ez.
Teljes nyugodalommal lép be a templomba, immáron második alkalommal. Talán őt némileg jobban izgatja a helyszínt, mint társát, hiszen nagyon tiszteli, s tisztelte mindig a mágiát, s azok művelőit, s itt, a Levegő templomában valamivel több található belőlük. A levegőt is behatja valami érdekes érzés, bár lehet, hogy csupán beképzeli magának, ahogy bizsergeti a mágia közele.*
- Lám, nem csak mi, elfek tudunk maradandó szépséget alkotni. Ki tudja, hány emberöltő telt el azóta, mióta megépült, s az emberek máig tisztelik s használják ezt az épületet.
*Mondja Alinak, miközben int a jelenlévő embereknek, és boldogan sétál a bent található tárgyak között, imádkozni nem kezd el, hiszen nem ismeri ő a helyi szokásokat és isteneket, ő szimplán kíváncsian nézegeti a szobrokat, s figyeli a jelenlévő főpapot, akinek már a nevét is hallotta valahol.*
- Tudsz valamit a városiak hitéről?
*Fordul oda az idősebb elftestvéréhez, fejét balra biccentve, várva a választ.*
- Mindenesetre meg kell hagyni, nem egy minden erdő szélén előforduló hely ez.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-16 17:28:26
Üzenet elküldve: 2012-04-16 17:28:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
*Mosolyogva hallgatja a fiú bölcselmeit, majd megcsóválja a fejét.*
- Fiatal vagy te még a bölcsességekhez, hagyd meg az időseknek *kócolja össze fiatalabb társa haját, majd követi a sírok között.
Közben látja Ardon, hogy nem értette a tréfát a szellemekkel, és kicsit elgondolkodik, talán túlzottan elvárosiasadott jómaga is, illetve túl jól ismeri az emberek hiedelmeit, félelmeit a túlvilággal kapcsolatban, ha már ilyen vicceket süt el egy elf barátjának.
Viszont nem fűz hozzá semmit. Csöndben megvárja azt a pár röpke pillanatot, míg az erdei elmond egy imát az eltávozott lélekért, majd ugyanolyan békességben halad vele tovább.
Nem firtatja ki volt, nem is piszkálja a kíváncsiságát így végül belép vele a magasba tornyosuló templomba.
Szemei hamar hozzászoknak a sötétséghez, melyet csupán néhány gyertya tör meg, majd végigsimít az egyik fapad szélén. Sose járt itt, de nem is túlzottan hozza lázba a tudat, hogy eljött.
Ez a hely az emberek imaháza, az ő Istenüket dicsérik itt, így csupán az épület szépsége és tökéletes formái hagynak benne valamicske nyomot.
A bent jelenlévők felé csak apró biccentést tesz, és nem is foglalkozik velük tovább.*
- Fiatal vagy te még a bölcsességekhez, hagyd meg az időseknek *kócolja össze fiatalabb társa haját, majd követi a sírok között.
Közben látja Ardon, hogy nem értette a tréfát a szellemekkel, és kicsit elgondolkodik, talán túlzottan elvárosiasadott jómaga is, illetve túl jól ismeri az emberek hiedelmeit, félelmeit a túlvilággal kapcsolatban, ha már ilyen vicceket süt el egy elf barátjának.
Viszont nem fűz hozzá semmit. Csöndben megvárja azt a pár röpke pillanatot, míg az erdei elmond egy imát az eltávozott lélekért, majd ugyanolyan békességben halad vele tovább.
Nem firtatja ki volt, nem is piszkálja a kíváncsiságát így végül belép vele a magasba tornyosuló templomba.
Szemei hamar hozzászoknak a sötétséghez, melyet csupán néhány gyertya tör meg, majd végigsimít az egyik fapad szélén. Sose járt itt, de nem is túlzottan hozza lázba a tudat, hogy eljött.
Ez a hely az emberek imaháza, az ő Istenüket dicsérik itt, így csupán az épület szépsége és tökéletes formái hagynak benne valamicske nyomot.
A bent jelenlévők felé csak apró biccentést tesz, és nem is foglalkozik velük tovább.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-16 16:46:14
Üzenet elküldve: 2012-04-16 16:46:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A kis kérdése úgy látszik megtette hatását, mivel Syam kissé komor ábrázattal tér vissza hozzá, miközben holmija közt matat. Egy pillanatra felvillan a hölgy fejében, hogy valami fegyvert keres, mellyel esetleg ki akarja oltani Kinartoth életét, ám amilyen gyorsan jött ez a gondolatfoszlány, olyan gyorsan el is illan. Ez a férfi nem tudná bántani a hölgyet... *
- Majd meglátjuk...
*Figyeli kíváncsian az elfet, azonban mikor előhúz táskájából valami maskarát, halovány félmosoly kúszik ajkaira, mely egyre csak szélesedik, ahogy Syam öltözéke teljesedik. Végül mikor befejezte az 'öltözést', Kinartoth akaratlanul is jót kacag rajta, melynek a vége igen keserűre sikeredik. Nem tudja, minek fontos ez az egész jelmezbál, a hölgynél ezzel nem sokat ér el sajna. Nem is tudja mihez kötni az öltözetet; tény, hogy nem néz ki rosszul, sőt... Egy álarcos bálon egy ilyen maszkos alak lenne az első, kivel táncra perdülne, azonban ez a mostani helyzet inkább komikumot, mint csodálatot vált ki.*
- Syam, Syam... Ezzel mit akarsz elérni? *ciccegve csóválja fejét* Nem tudom, ezzel mi célod, de azt viszont igen, hogy elég amatőr húzás volt... Nézz csak oda!
*A templom ajtajából pár csuhás figyeli az eseményeket, kiknek arcán nagyon is látszik a zavartság, s hogy nem tudják mire vélni a jelenetet. Végül Kinartoth hangosan felszól.*
- Kedves férjem, nem kéne mindenki előtt megmutatnod a jelmezed, így nem lesz meglepetés a bálon!
*Mondja hangosan, hogy a csuhások fülébe is eljusson, mire azok összenéznek furán, s visszavonulnak a templom falai mögé.*
- Ha nem csupán az a célod ezzel a szereléssel, hogy engem megnevettess, akkor nem ártana, ha inkább nem mutogatnád, mert ezzel csak magadnak okozol hátrányt - megismerik így a valódi arcod is.
*Mondja komolyan, majd csípőre rakja kezét, s figyelmesen hallgatja a férfi beszámolóját.*
- Ne hidd, hogy olyan egyszerű lesz likvidálni azt a személyt...
*Gondolkodik el, majd vállat rándítva tovább hallgatja az elfet, akinek szavai sajnos megint megmosolyogtatják a hölgyet, arról árulkodva, hogy bizony még annál is érzéketlenebb és hitetlenebb, mint elsőre látszott.*
- Ha te így dolgozod fel a csalódást, hát legyen. Felőlem aztán bármit kitalálhatsz, akár azt is mondhatnád, hogy nem életképes a... *gúnyos vigyorral az arcán Syam 'férfiassága' felé biccent* Akkor sem hinném el. Hidd el, jó a megismerő képességem, s azon az estén őszinte érzéseket mutattál, kár lenne tagadnod. Persze, egy férfi büszkeségénél nincs is szentebb, de előttem nem tudod leplezni...
*Mondja határozottan, mondata végén pedig betűi kissé hűvössé változnak.*
- Valamiért sejtettem, hogy olyan választ kapok, hogy 'nem kell segítség'. Tudod, én nem vagyok az a fajta nő, aki ilyen téren kitartónak mondható. Én egyszer feltettem a kérdést... Többször nem fogom.
*Karba tett kezekkel mondja, bár a sértődöttség halovány jele sem mutatkozik meg. Sejtette, hogy ilyesmi választ kap, s úgy látszik, Syam mindenben próbálja az ellentétét mutatni annak, mint egykoron mutatott - s amit Kinartoth semmi áron sem fog elhinni.*
- A munka... Mindennél fontosabb...
*Szól még a távolodó férfi után, aki láthatólag inkább lenne egyedül, s hagyná abba a kis társalgást. A hölgy nem fogja őt megakadályozni ebben, menjen, ha annyira akar, s 'dolgozzon'. Kinartoth is megindul a másik irányba, a gazdagnegyed felé, ahonnan még féloldalasan egy utolsót hátra pillant, majd eltűnik a pökhendi kisasszonyok közt.*
- Majd meglátjuk...
*Figyeli kíváncsian az elfet, azonban mikor előhúz táskájából valami maskarát, halovány félmosoly kúszik ajkaira, mely egyre csak szélesedik, ahogy Syam öltözéke teljesedik. Végül mikor befejezte az 'öltözést', Kinartoth akaratlanul is jót kacag rajta, melynek a vége igen keserűre sikeredik. Nem tudja, minek fontos ez az egész jelmezbál, a hölgynél ezzel nem sokat ér el sajna. Nem is tudja mihez kötni az öltözetet; tény, hogy nem néz ki rosszul, sőt... Egy álarcos bálon egy ilyen maszkos alak lenne az első, kivel táncra perdülne, azonban ez a mostani helyzet inkább komikumot, mint csodálatot vált ki.*
- Syam, Syam... Ezzel mit akarsz elérni? *ciccegve csóválja fejét* Nem tudom, ezzel mi célod, de azt viszont igen, hogy elég amatőr húzás volt... Nézz csak oda!
*A templom ajtajából pár csuhás figyeli az eseményeket, kiknek arcán nagyon is látszik a zavartság, s hogy nem tudják mire vélni a jelenetet. Végül Kinartoth hangosan felszól.*
- Kedves férjem, nem kéne mindenki előtt megmutatnod a jelmezed, így nem lesz meglepetés a bálon!
*Mondja hangosan, hogy a csuhások fülébe is eljusson, mire azok összenéznek furán, s visszavonulnak a templom falai mögé.*
- Ha nem csupán az a célod ezzel a szereléssel, hogy engem megnevettess, akkor nem ártana, ha inkább nem mutogatnád, mert ezzel csak magadnak okozol hátrányt - megismerik így a valódi arcod is.
*Mondja komolyan, majd csípőre rakja kezét, s figyelmesen hallgatja a férfi beszámolóját.*
- Ne hidd, hogy olyan egyszerű lesz likvidálni azt a személyt...
*Gondolkodik el, majd vállat rándítva tovább hallgatja az elfet, akinek szavai sajnos megint megmosolyogtatják a hölgyet, arról árulkodva, hogy bizony még annál is érzéketlenebb és hitetlenebb, mint elsőre látszott.*
- Ha te így dolgozod fel a csalódást, hát legyen. Felőlem aztán bármit kitalálhatsz, akár azt is mondhatnád, hogy nem életképes a... *gúnyos vigyorral az arcán Syam 'férfiassága' felé biccent* Akkor sem hinném el. Hidd el, jó a megismerő képességem, s azon az estén őszinte érzéseket mutattál, kár lenne tagadnod. Persze, egy férfi büszkeségénél nincs is szentebb, de előttem nem tudod leplezni...
*Mondja határozottan, mondata végén pedig betűi kissé hűvössé változnak.*
- Valamiért sejtettem, hogy olyan választ kapok, hogy 'nem kell segítség'. Tudod, én nem vagyok az a fajta nő, aki ilyen téren kitartónak mondható. Én egyszer feltettem a kérdést... Többször nem fogom.
*Karba tett kezekkel mondja, bár a sértődöttség halovány jele sem mutatkozik meg. Sejtette, hogy ilyesmi választ kap, s úgy látszik, Syam mindenben próbálja az ellentétét mutatni annak, mint egykoron mutatott - s amit Kinartoth semmi áron sem fog elhinni.*
- A munka... Mindennél fontosabb...
*Szól még a távolodó férfi után, aki láthatólag inkább lenne egyedül, s hagyná abba a kis társalgást. A hölgy nem fogja őt megakadályozni ebben, menjen, ha annyira akar, s 'dolgozzon'. Kinartoth is megindul a másik irányba, a gazdagnegyed felé, ahonnan még féloldalasan egy utolsót hátra pillant, majd eltűnik a pökhendi kisasszonyok közt.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-15 12:56:52
Üzenet elküldve: 2012-04-15 12:56:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Hallja a nő felé kiáltó szavait, amire megáll.Visszafordul a nő felé, elindul felé vissza. Az arca komoly marad, még az előzőektől is komolyabb. Nem tudja hidegen nézni azt, hogy a nő viccet lát abban, ami valójában komoly dolog. Talán a nő hallott a rendjéről de szimplán nem érdekli, nem remél segítséget. Csupán egy személy előtt mutatja meg, hogy rendje még mindig létezik, a legsötétebb rend, amely virágzik és elnyom más rendeket a dicsőség fényében.Az oldaltáskájában matat, megérzi a rendje csuklyás csuhás ruháját, melléje pedig a maszkot, amely az ő arcának vonásait takarja el. A maszk egyben mutatja ki milyen rangú, milyen kasztban tevékenykedik.*
-Hát, nevess ha tudsz. Örülök annak, hogy nem akarsz nekem ugrani egyből. De talán a mostani jelenetem okot fog rá adni. *Tekintete sötéten megvillan, a férfi szemei az ártatlan, kedves nézésből egyből olyanná válik aki több száz embert ölt meg.*
-Nem! Ne szólj semmit! Csak figyelj! *Erre felsőtestéről lehámozza a ruháját, az oldaltáskájából a csuklyás csuhát előveszi, felveszi. A hagyományos csuháktól díszesebb, egyfajta sötét eleganciát kölcsönöz a férfinek, amely tökéletesen ráillik. Mikor felvette a ruhát akkor az átalakulásnak még nincs vége, előkerül a bizonyos fekete maszk, szemnyílásainál ezüst szegély látható. Fejére húzza a csuklyát, utána felkerül a maszk az arcára. Nem tudja mi lesz a nő akciója, de ha hallott a Hallgatagokról akkor csak hamar rájön, Syamnak milyen a háttere. Szemei nem szűnnek meg Kinartoth-ot nézni, végére felkerül a sötét kesztyű a kezeire.*
-Egy ereklye melyet egy igen befolyásos ember tart magánál, kellő mágikus hatalommal rendelkezik. Kellő varázshasználó tudás kell az egészhez. A befolyásos embert megölöm, megsemmisítem csak hogy az ereklyét megtaláljam. Még sosem buktam el.Ami meg téged illet, segítség nekem nem kell. * A másik ruháját elrakja a táskájába, megfogja a nő vállát a bal oldalán. Szeme tettről beszél, vérről és halálról.*
-Hmm azon éjszakán, mikor össze voltunk bújva, akkor nekem az jutott eszembe.Egy olyan sötétségnek, mint a hallgatagság, csak veszélybe sodorna egy ilyen nőt, még csak ha lefekszik is vele. Így direkt volt, direkt nem...Mert bűnös sötétség vagyok.Most pedig hív a munkám.* Kezét leveszi a nő válláról és belesimít a formás hátsójába, nem a város felé veszi az útját hanem a temetőt célozza meg. A város ebben a maskarában, vagyis uniformisában nagyon kockázatos lenne. Egyenlő lenne a halállal, inkább a temetőbe akar menni ahol egyedül lehet. Futtában távozik és csak a temető elején áll meg.*
A hozzászólás írója (Syam Shaelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.15 13:04:16
-Hát, nevess ha tudsz. Örülök annak, hogy nem akarsz nekem ugrani egyből. De talán a mostani jelenetem okot fog rá adni. *Tekintete sötéten megvillan, a férfi szemei az ártatlan, kedves nézésből egyből olyanná válik aki több száz embert ölt meg.*
-Nem! Ne szólj semmit! Csak figyelj! *Erre felsőtestéről lehámozza a ruháját, az oldaltáskájából a csuklyás csuhát előveszi, felveszi. A hagyományos csuháktól díszesebb, egyfajta sötét eleganciát kölcsönöz a férfinek, amely tökéletesen ráillik. Mikor felvette a ruhát akkor az átalakulásnak még nincs vége, előkerül a bizonyos fekete maszk, szemnyílásainál ezüst szegély látható. Fejére húzza a csuklyát, utána felkerül a maszk az arcára. Nem tudja mi lesz a nő akciója, de ha hallott a Hallgatagokról akkor csak hamar rájön, Syamnak milyen a háttere. Szemei nem szűnnek meg Kinartoth-ot nézni, végére felkerül a sötét kesztyű a kezeire.*
-Egy ereklye melyet egy igen befolyásos ember tart magánál, kellő mágikus hatalommal rendelkezik. Kellő varázshasználó tudás kell az egészhez. A befolyásos embert megölöm, megsemmisítem csak hogy az ereklyét megtaláljam. Még sosem buktam el.Ami meg téged illet, segítség nekem nem kell. * A másik ruháját elrakja a táskájába, megfogja a nő vállát a bal oldalán. Szeme tettről beszél, vérről és halálról.*
-Hmm azon éjszakán, mikor össze voltunk bújva, akkor nekem az jutott eszembe.Egy olyan sötétségnek, mint a hallgatagság, csak veszélybe sodorna egy ilyen nőt, még csak ha lefekszik is vele. Így direkt volt, direkt nem...Mert bűnös sötétség vagyok.Most pedig hív a munkám.* Kezét leveszi a nő válláról és belesimít a formás hátsójába, nem a város felé veszi az útját hanem a temetőt célozza meg. A város ebben a maskarában, vagyis uniformisában nagyon kockázatos lenne. Egyenlő lenne a halállal, inkább a temetőbe akar menni ahol egyedül lehet. Futtában távozik és csak a temető elején áll meg.*
A hozzászólás írója (Syam Shaelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.15 13:04:16
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-15 11:44:08
Üzenet elküldve: 2012-04-15 11:44:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A kis jelenet ellen ugyan a hölgy gondolatokban hevesen tiltakozik, viszont nem lenne túl előnyös, ha magára haragítaná ezeket a felvigyázó csuhásokat. Így hát hagyja magát sodródni az árral, s megpróbálja arcára erőltetni a duzzogó feleség képét, s hangtalanul, fújtatva követi Syamot a templom elé.
Mivel a hölgy jó emberismerő, ezért a férfi kirohanásai is úgy tűnnek Kinartothnak, mintha egy szerepet próbálna csak magára erőltetni. Pár nappal ezelőtt őszinte vonásokat látott az arcán, s teljesen biztos benne, hogy Syam személyisége olyan, mint amilyennek először megismerte. Lehet, hogy van némi vaj a füle mögött, de ez már más kérdés.*
- Háború? *kacagja gúnyosan* Ha háborúzni akarnék, nem hagytalak volna ott...
*Felvonja egyik szemöldökét, a gúnyos mosolyt viszont nem varázsolja le vonásairól. Jót derül magában azon, hogy a férfi ennyire túlreagálja ezt a helyzetet, s minden áron ragaszkodik egy jelentéktelen dologhoz.*
- Semmisítsd csak meg, kedves Syam, ez már nem az én dolgom.
*Nem hatnak rá a fenyegetőzések, bár tény, hogy ez a férfi nagyon kitartó, ami bizony egy előnyös tulajdonság.*
- Én nem állok semmilyen oldalon. S a célom felé igen jó úton haladok, nincs szükségem segítségre, egyedül is meg tudom oldani. *alattomosan közelebb lép a férfihez* De talán neked szükséged lenne némi segítségre, nem igaz?
*Suttogja halkan, majd eltávolodik tőle, s kérdően, ám még mindig sunyi mosollyal tarkított arccal fordul a férfi felé.*
- Miért akarnálak megölni téged? Nem tudsz semmit, és nem is fogsz. Akadályozni nem akadályozol a célom elérésében, ellenem pedig nem vétettél semmit. Így nem nagyon értelek...
*Kacsint rá, majd mikor az elf távolodik tőle, a hölgy csak szótlanul áll. Végigfut agyán az esetleges blöff, ami talán nem is hazugság, s a férfi tényleg keres valamit. Talán nagyon félreértette Kinartothot, mivel nem az ő kis ereklyéjére fáj a foga.
Mikor már Syam elég távol van, a hölgyemény kiereszti mély hangját, s csupán egy kérdést tesz fel neki utoljára.*
- Mi az a dolog, amit te annyira keresel? Mert hogy nem egy dologról beszélünk, az olyan biztos, mint hogy én itt állok.
Mivel a hölgy jó emberismerő, ezért a férfi kirohanásai is úgy tűnnek Kinartothnak, mintha egy szerepet próbálna csak magára erőltetni. Pár nappal ezelőtt őszinte vonásokat látott az arcán, s teljesen biztos benne, hogy Syam személyisége olyan, mint amilyennek először megismerte. Lehet, hogy van némi vaj a füle mögött, de ez már más kérdés.*
- Háború? *kacagja gúnyosan* Ha háborúzni akarnék, nem hagytalak volna ott...
*Felvonja egyik szemöldökét, a gúnyos mosolyt viszont nem varázsolja le vonásairól. Jót derül magában azon, hogy a férfi ennyire túlreagálja ezt a helyzetet, s minden áron ragaszkodik egy jelentéktelen dologhoz.*
- Semmisítsd csak meg, kedves Syam, ez már nem az én dolgom.
*Nem hatnak rá a fenyegetőzések, bár tény, hogy ez a férfi nagyon kitartó, ami bizony egy előnyös tulajdonság.*
- Én nem állok semmilyen oldalon. S a célom felé igen jó úton haladok, nincs szükségem segítségre, egyedül is meg tudom oldani. *alattomosan közelebb lép a férfihez* De talán neked szükséged lenne némi segítségre, nem igaz?
*Suttogja halkan, majd eltávolodik tőle, s kérdően, ám még mindig sunyi mosollyal tarkított arccal fordul a férfi felé.*
- Miért akarnálak megölni téged? Nem tudsz semmit, és nem is fogsz. Akadályozni nem akadályozol a célom elérésében, ellenem pedig nem vétettél semmit. Így nem nagyon értelek...
*Kacsint rá, majd mikor az elf távolodik tőle, a hölgy csak szótlanul áll. Végigfut agyán az esetleges blöff, ami talán nem is hazugság, s a férfi tényleg keres valamit. Talán nagyon félreértette Kinartothot, mivel nem az ő kis ereklyéjére fáj a foga.
Mikor már Syam elég távol van, a hölgyemény kiereszti mély hangját, s csupán egy kérdést tesz fel neki utoljára.*
- Mi az a dolog, amit te annyira keresel? Mert hogy nem egy dologról beszélünk, az olyan biztos, mint hogy én itt állok.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-15 09:11:36
Üzenet elküldve: 2012-04-15 09:11:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A sírás befejeztével ismételten visszavonul szobájába. Folytatja a tanulást, pedig nemigen megy neki mostanság. Mindent újra és újra meg kell tanulnia, mert egyik napról a másikra elfelejti. Hiába próbál, egyre nehezebb neki a varázslásra koncentrálnia. Néhány nap alatt eljutott addig, hogy néha a papok mondták neki, hogy fejezze be, mert a végén még megsemmisíti a templomot. Ezen persze csak mosolygott. Egyre jobban erőlteti, ezért egyre rosszabb az eredménye. Itt-ott egy-egy kisebb horzsolást is szerez, meg néhány karcolást, mikor éles fegyverrel gyakorol. Szerencsére reflexei még működnek, ezért komolyabb baja nem esett.
A mai nap is olyannak indult mint a többi. Elly még mindig csak tanul. Mostanában már rendesen eszik, de lassan kezd a mágia megszállottjává válni. Mindez néhány emlék miatt, melyekkel nem akar szembe nézni.
Kopognak. A lány nem fordul hátra, mivel úgy véli csak egy pap jött, valami olyasmivel, amire szüksége lehet. Épp ezért nem küldi ki az érkezőt. Az előtte lévő könyvet bújja. Már vagy ötvenszer elolvasta ezen részt, de még mindig nem tudja megjegyezni. Sóhajt egyet, s mikor meghallja a halk köszönést, megdermed.
Nem fordul hátra. Nem akarja látni azt, ki a szobában van mellette. Lecsukja szemeit és erősen koncentrál ahhoz, hogy normálisan meg tudjon szólalni. Pontosabban némi hideg élt akar hangjába csempészni. Nem akar újabb fájdalmakat. Azt akarja, hogy bármily nehéz is elviselnie, de még egy időre egyedül maradjon. Nem akar egy Jedféle játéka lenni, ezt régóta tudja.*
- Mit keresel itt? *kérdi, s elégedett mosoly ül ki ábrázatára, mikor meghallja saját hangját. Még mindig háttal van a férfinak.*
A mai nap is olyannak indult mint a többi. Elly még mindig csak tanul. Mostanában már rendesen eszik, de lassan kezd a mágia megszállottjává válni. Mindez néhány emlék miatt, melyekkel nem akar szembe nézni.
Kopognak. A lány nem fordul hátra, mivel úgy véli csak egy pap jött, valami olyasmivel, amire szüksége lehet. Épp ezért nem küldi ki az érkezőt. Az előtte lévő könyvet bújja. Már vagy ötvenszer elolvasta ezen részt, de még mindig nem tudja megjegyezni. Sóhajt egyet, s mikor meghallja a halk köszönést, megdermed.
Nem fordul hátra. Nem akarja látni azt, ki a szobában van mellette. Lecsukja szemeit és erősen koncentrál ahhoz, hogy normálisan meg tudjon szólalni. Pontosabban némi hideg élt akar hangjába csempészni. Nem akar újabb fájdalmakat. Azt akarja, hogy bármily nehéz is elviselnie, de még egy időre egyedül maradjon. Nem akar egy Jedféle játéka lenni, ezt régóta tudja.*
- Mit keresel itt? *kérdi, s elégedett mosoly ül ki ábrázatára, mikor meghallja saját hangját. Még mindig háttal van a férfinak.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-14 21:57:17
Üzenet elküldve: 2012-04-14 21:57:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
-Nem itt fogom előadni neked a dolgaim! Azt hiszed ennyivel elijesztesz? Attól, hogy te még egy személyről élőként beszélsz, én csupán tárgyként szoktam mióta...* Itt befejezi a amúgy sem hangos bájcsevejt a nővel, egyre több csuhás jelenik meg. S a következő jelenet jut eszébe, ami talán nem tetszik a másiknak majd. Megragadja a kezét és hangosan megszólal színészkedve.*
-Gyere már édesem! Nem most kéne a Templom falain belül egymásnak esnünk! * Kitoloncolja a Templom elé, ahol a közelben nincs senki, elengedi Kinartoth karját.*
- Háborúzni akarsz velem? * Ez komolyan kérdezi a nőtől, ez amolyan másik szálnak gondolja beszélgetésükben. A célja az, hogy elérje a nő tartsa meg őt.*
-Tudom, hogy az a valami hol van. Merre találom. S ha meglesz, megsemmisítem. * Komolyak a szavai, komolyak a szándékai. Elneveti magát gúnyosan.*
-Eldöntheted melyik oldalon állsz, a te döntésed. Ha megölsz úgy vélem sosem fogsz rájönni semmire. Itt fogsz megöregedni és vén nyanyaként azon rágódsz miért nem fogadtad el a segítő jobbomat.* Sóhajt egyet látványosan, a műsor része, talán a kis vadcicáját meg tudja szelídíteni.*
-Adok három napot a válaszadásra, de akár most is megadhatod. Attól függ milyen gyorsan akarsz innen szabadulni.* Ezzel távolodni kezd a kedves nőtől, remélve a játéka elég jó ahhoz, hogy a nőt belátásra bírja. Kicsit féloldalasan néz oldalra, ajkai sötéten mosolyognak. Nem szólal meg többet, csupán távolodik a finom nőtől. Ha már a nőnél tartanak, meg a fájdalomnál, úgy véli talán most hogy meggyógyult a sérülése lehet szívesen eljátszana Kinartothtal.Igaz most paprikázott a hangulat közöttük.*
-Gyere már édesem! Nem most kéne a Templom falain belül egymásnak esnünk! * Kitoloncolja a Templom elé, ahol a közelben nincs senki, elengedi Kinartoth karját.*
- Háborúzni akarsz velem? * Ez komolyan kérdezi a nőtől, ez amolyan másik szálnak gondolja beszélgetésükben. A célja az, hogy elérje a nő tartsa meg őt.*
-Tudom, hogy az a valami hol van. Merre találom. S ha meglesz, megsemmisítem. * Komolyak a szavai, komolyak a szándékai. Elneveti magát gúnyosan.*
-Eldöntheted melyik oldalon állsz, a te döntésed. Ha megölsz úgy vélem sosem fogsz rájönni semmire. Itt fogsz megöregedni és vén nyanyaként azon rágódsz miért nem fogadtad el a segítő jobbomat.* Sóhajt egyet látványosan, a műsor része, talán a kis vadcicáját meg tudja szelídíteni.*
-Adok három napot a válaszadásra, de akár most is megadhatod. Attól függ milyen gyorsan akarsz innen szabadulni.* Ezzel távolodni kezd a kedves nőtől, remélve a játéka elég jó ahhoz, hogy a nőt belátásra bírja. Kicsit féloldalasan néz oldalra, ajkai sötéten mosolyognak. Nem szólal meg többet, csupán távolodik a finom nőtől. Ha már a nőnél tartanak, meg a fájdalomnál, úgy véli talán most hogy meggyógyult a sérülése lehet szívesen eljátszana Kinartothtal.Igaz most paprikázott a hangulat közöttük.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-14 21:29:17
Üzenet elküldve: 2012-04-14 21:29:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Kinartoth mindig is tudta, hogy a düh igen erős fegyver - viszont az ezt generáló szavak vagy cselekedetek még erősebbek, mert ilyenkor az ember elveszti az eszét, s olyan dolgokat tesz, mint amiket józan ésszel nem tenne. Ilyen balgaságot művel Syam is, mikor a hölgyet nekilöki a falnak. Ez sajnos még mélyebbre ássa a férfit Kinartoth lelkében, azonban nem ellenkezik, bár megtehetné. A falnak csapódásra még drámaiabban rá is segít, s mikor szőke tincsei már nem takarják vonásait, megjelenik arcán az a gúnyos vigyor, szemei pedig csupa alattomosságot tükröznek. Benne jelenleg nincs düh, harag, nem fortyog a méreg, így miközben az ő mellkasa egyet emelkedik, addig Syamé vagy hármat. Természetesen más esetben nem hagyná ezt csak úgy annyiban, például az 'ellenfelet' egy kiadós kis 'térdemeléssel' jutalmazná, azonban e férfi esetében nem teszi ezt. Mozdulatai nyugodtak, kimértek, semmi hirtelen mozdulat sincs benne, azonban ezt kihasználva megcsalja a másik szemét, s váratlanul a férfi torkához kap egyik kezével. Körmeit belemélyíti bőrébe, bár eme mozdulatot nem úgy intézi, hogy maradandó károsodást szenvedjen a férfi, hanem csak egy amolyan jel, hogy így nem illik viselkedni egy nővel, mert egy bosszúszomjas nőnél bizony nincs rosszabb a világon...*
- Még egy ilyen, s az én arcomat látod utoljára életedben...
*Mondja fenyegetően, bár az elf szavai azonban meglepik. Mikor még nem fogja fel teljesen, mit is mondott, egy pillanatra azt hiszi, hogy valahonnan meg tudta a Rend szándékát. Ám ez lehetetlen. Csak a Rend tagjai tudnak a tervről, más fülébe teljesen biztosan nem juthatott. "Akkor viszont miről beszél ez itt?" Teszi fel magában a kérdést kíváncsian. Így pedig viszont érthető ez a kifakadás; valaki veszélyezteti azt a bizonyos dolgot, ami Syamnak annyira kell? De mi lehet az? Még az is felötlik a hölgyben, hogy csak blöffölni próbál, azonban ha ez így van, rossz úton jár, mert Kinartoth nem sétál be az ilyen kis primitív csapdákba.*
- Rosszul hiszed, Syam... Nem keressük ugyanazt. *lassan, kimért léptekkel a terem közepére lép, s a férfi után néz, sejtelmesen felszólal* Te 'valamit' keresel... Én 'valakit'...
*Kinartothban egyszer sem merült fel az a dolog, hogy az a pap talán értékes ereklyéket is magánál tarthat a kis rejtekhelyén. Azonban Syam hatására már ezen is kezd gondolkodni... Lehet, hogy ő nem éppen ilyen dologra gondolt, azonban a hölgy nem fog üres kézzel távozni, ha megtalálja a rejtekhelyet, ami nagy valószínűséggel nem a templomból nyílik.*
- Még egy ilyen, s az én arcomat látod utoljára életedben...
*Mondja fenyegetően, bár az elf szavai azonban meglepik. Mikor még nem fogja fel teljesen, mit is mondott, egy pillanatra azt hiszi, hogy valahonnan meg tudta a Rend szándékát. Ám ez lehetetlen. Csak a Rend tagjai tudnak a tervről, más fülébe teljesen biztosan nem juthatott. "Akkor viszont miről beszél ez itt?" Teszi fel magában a kérdést kíváncsian. Így pedig viszont érthető ez a kifakadás; valaki veszélyezteti azt a bizonyos dolgot, ami Syamnak annyira kell? De mi lehet az? Még az is felötlik a hölgyben, hogy csak blöffölni próbál, azonban ha ez így van, rossz úton jár, mert Kinartoth nem sétál be az ilyen kis primitív csapdákba.*
- Rosszul hiszed, Syam... Nem keressük ugyanazt. *lassan, kimért léptekkel a terem közepére lép, s a férfi után néz, sejtelmesen felszólal* Te 'valamit' keresel... Én 'valakit'...
*Kinartothban egyszer sem merült fel az a dolog, hogy az a pap talán értékes ereklyéket is magánál tarthat a kis rejtekhelyén. Azonban Syam hatására már ezen is kezd gondolkodni... Lehet, hogy ő nem éppen ilyen dologra gondolt, azonban a hölgy nem fog üres kézzel távozni, ha megtalálja a rejtekhelyet, ami nagy valószínűséggel nem a templomból nyílik.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-14 19:22:09
Üzenet elküldve: 2012-04-14 19:22:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*A nőt hallgatja, szavai egyszerűen túl hidegek. Túlságosan olyanok, mint akiből kinevelték vagy teljesen nincsenek.Nem provokálja a nőt, csupán gondolkozik mi is lenne jó? Mi lenne a helyes? Adja fel a papoknak? Segítsen neki és utána felejtse el? Vagy egyszerűen vele menjen és bármi történik vele marad? Miért találkoztak itt újra? Hogy döntsön a sorsa felett? Nem közelíti meg a nőt, hidegvérrel nézi végig ahogy kutat tovább valami után, úgy tesz mint aki itt se lenne. Az arca játéka először kétségbeesett, ami átfordul komolyságba végül a nő kihozza őt dühéből.*
- A francba!* Ezzel egyetemben, Kinartothhoz siet, megragadja a nőt nekilöki a közeli falnak, meg sem várva, hogy a másik mit reagál erőből megüti a falat a nő mellett. Csak egy kisebb fintor jelzi fájdalmát. Szemeiben ott szikrázik a düh, ott kavarog minden. A mellkasa a szokottól is gyorsan fel és le emelkedik. Azok a szemek a nőbe hatolnak, mélyen a lelkének legmélyebb bugyraiba, s miközben így tesz végre megszólal érzelem mentesen mint a nő, akár már még attól erősebben mint egy igazi téli vihar.*
-Szolgáld ki magad! A rejtekhelyet keresed akkor még a közelében sem vagy jelenleg.Én már voltam ott, s nem hoztam el onnan ami a gazdámnak kellett. Te sem ismersz engem. Viszlát! * Talán nem tudja jól csinálta e, talán igen de ezután nincs visszaút, elfogyott a türelme a nőhöz, azt tehet felőle amit csak szeretne. Nyugodtan ellép az oltár teremből de még visszaszól hűvösen, hátha ráakad a nő.*
-Szerintem mindketten ugyanazt a bizonyos dolgot keressük, csak én már megtaláltam, mióta itt éltem a templomban * Hagy esélyt adni a nőnek, így lassan készül távozni. Megjelennek a papok, akiknek természetesen már némileg nyugodtabb arckifejezéssel biccent.
"El kell mennem azért a dologért, mielőtt ő viszi el előlem."Jegyzi meg magában, meg sok más bűnös gondolat ébred a fejében, ami egyre inkább a férfit taszítják a mélységbe.Most ha egy női egyed hozzászólna, elvágná a torkát minden további nélkül. Talán mikor ideérkezett akkor még éppen a pengén táncolt jó és rossz oldal között, de ez események mélyen a rossz oldal felé taszítják lelkét.*
- A francba!* Ezzel egyetemben, Kinartothhoz siet, megragadja a nőt nekilöki a közeli falnak, meg sem várva, hogy a másik mit reagál erőből megüti a falat a nő mellett. Csak egy kisebb fintor jelzi fájdalmát. Szemeiben ott szikrázik a düh, ott kavarog minden. A mellkasa a szokottól is gyorsan fel és le emelkedik. Azok a szemek a nőbe hatolnak, mélyen a lelkének legmélyebb bugyraiba, s miközben így tesz végre megszólal érzelem mentesen mint a nő, akár már még attól erősebben mint egy igazi téli vihar.*
-Szolgáld ki magad! A rejtekhelyet keresed akkor még a közelében sem vagy jelenleg.Én már voltam ott, s nem hoztam el onnan ami a gazdámnak kellett. Te sem ismersz engem. Viszlát! * Talán nem tudja jól csinálta e, talán igen de ezután nincs visszaút, elfogyott a türelme a nőhöz, azt tehet felőle amit csak szeretne. Nyugodtan ellép az oltár teremből de még visszaszól hűvösen, hátha ráakad a nő.*
-Szerintem mindketten ugyanazt a bizonyos dolgot keressük, csak én már megtaláltam, mióta itt éltem a templomban * Hagy esélyt adni a nőnek, így lassan készül távozni. Megjelennek a papok, akiknek természetesen már némileg nyugodtabb arckifejezéssel biccent.
"El kell mennem azért a dologért, mielőtt ő viszi el előlem."Jegyzi meg magában, meg sok más bűnös gondolat ébred a fejében, ami egyre inkább a férfit taszítják a mélységbe.Most ha egy női egyed hozzászólna, elvágná a torkát minden további nélkül. Talán mikor ideérkezett akkor még éppen a pengén táncolt jó és rossz oldal között, de ez események mélyen a rossz oldal felé taszítják lelkét.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-14 16:53:13
Üzenet elküldve: 2012-04-14 16:53:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Kinartoth magasított sarkú cipellője az oltár körüli részt alaposan megkopogatja, olykor még közelebb is hajol, gyanús rést keresve. Azonban semmit sem vél felfedezni, ami talán érthető is lenne, hiszen a templom éjjel nappal nyitva van a látogatók előtt, s ilyen nyilvános helyen nem rejthetik el a lejárót. A hölgy még azért a falakhoz is odalép, közelebb hajol, ismét rést keresve, ahonnan hűs szellő fújhat járatra utalva, azonban olyat hall meg hirtelen, melyre egyáltalán nem számított.*
- Syam... Te mit keresel itt?
*Mondja hidegen a férfinek, mintha pár éjjellel ezelőtt semmi sem történt volna, s csak egy régi ismerősök lennének. Hangja váratlanul érte, bár ez nem meglepő, hiszen az elfek mindig is észrevétlenül, légiesen tudtak suhanni, s úgy látszik, ez alól ez a férfi sem kivétel.
Az ölelést, s a csókot végképp elutasítja, álljt parancsolva kezét maga elé teszi. Kinartoth fejéből már teljesen kiverte a férfit, s úgy gondolja, hogy ezt helyesen tette. Az ő jelleme túlságosan 'kedves' Kinartoth jelleméhez képest, s mivel nem marad sokáig Lanawin területén, ezért jobbnak látja nem szorosabbra fűzni senkivel sem a kapcsolatot.*
- Igen, valóban keresek valamit, s nyomós okom volt rá, hogy ott hagyjalak, Syam - már csak a te érdekedben is. *kezeit karba teszi, majd tovább lépked a fal mellett szorosan* Nekünk nincs közös jövőnk... Sosem volt, és... Sosem lesz. *mondja hidegen, remélve, hogy ezzel kicsit eltántorítja a másikat* Nem ismerkedni jöttem Arthenior városába. Küldetésem van, amit minél előbb meg kell csinálnom, s az érzelmi hullámok ebben és a megfelelő koncentrációban csak akadályoznak.
*Utóbbi mondatát teljesen komolyan gondolja, s bár valahol mélyen egy szemernyi sajnálat lappang, azt viszont érzéketlensége tökéletes el fogja idővel nyomni. Mondhatni, akkor éjjel azért volt olyan 'kedves', mert akart magának egy kellemes estét Syammal, ami lényegében nem sikerült. Viszont ez már a múlté, s Kinartoth emlékeiből szép lassan kezd is kitörlődni.*
- A villám hasítaná ketté ezt a templomot...
*Szentségel váratlanul magában, majd haragosan ellép a faltól. "Itt nincs semmi! Máshol kell keresnem..." Mondja magában mérgesen, majd a padok közelébe megy, ahol ismét az alanti köveket kémleli, miközben Syamhoz beszél.*
- Azt hiszem, kicsit félreismertél... Nem éppen az vagyok, akinek pár napja mutattam magam.
*Mondja komolyan, hidegen, valami báj mégis ott lapul rejtetten a betűk mögött.*
- Syam... Te mit keresel itt?
*Mondja hidegen a férfinek, mintha pár éjjellel ezelőtt semmi sem történt volna, s csak egy régi ismerősök lennének. Hangja váratlanul érte, bár ez nem meglepő, hiszen az elfek mindig is észrevétlenül, légiesen tudtak suhanni, s úgy látszik, ez alól ez a férfi sem kivétel.
Az ölelést, s a csókot végképp elutasítja, álljt parancsolva kezét maga elé teszi. Kinartoth fejéből már teljesen kiverte a férfit, s úgy gondolja, hogy ezt helyesen tette. Az ő jelleme túlságosan 'kedves' Kinartoth jelleméhez képest, s mivel nem marad sokáig Lanawin területén, ezért jobbnak látja nem szorosabbra fűzni senkivel sem a kapcsolatot.*
- Igen, valóban keresek valamit, s nyomós okom volt rá, hogy ott hagyjalak, Syam - már csak a te érdekedben is. *kezeit karba teszi, majd tovább lépked a fal mellett szorosan* Nekünk nincs közös jövőnk... Sosem volt, és... Sosem lesz. *mondja hidegen, remélve, hogy ezzel kicsit eltántorítja a másikat* Nem ismerkedni jöttem Arthenior városába. Küldetésem van, amit minél előbb meg kell csinálnom, s az érzelmi hullámok ebben és a megfelelő koncentrációban csak akadályoznak.
*Utóbbi mondatát teljesen komolyan gondolja, s bár valahol mélyen egy szemernyi sajnálat lappang, azt viszont érzéketlensége tökéletes el fogja idővel nyomni. Mondhatni, akkor éjjel azért volt olyan 'kedves', mert akart magának egy kellemes estét Syammal, ami lényegében nem sikerült. Viszont ez már a múlté, s Kinartoth emlékeiből szép lassan kezd is kitörlődni.*
- A villám hasítaná ketté ezt a templomot...
*Szentségel váratlanul magában, majd haragosan ellép a faltól. "Itt nincs semmi! Máshol kell keresnem..." Mondja magában mérgesen, majd a padok közelébe megy, ahol ismét az alanti köveket kémleli, miközben Syamhoz beszél.*
- Azt hiszem, kicsit félreismertél... Nem éppen az vagyok, akinek pár napja mutattam magam.
*Mondja komolyan, hidegen, valami báj mégis ott lapul rejtetten a betűk mögött.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-13 23:29:56
Üzenet elküldve: 2012-04-13 23:29:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fogadóban rendel magának egy kisebb adag forró vizet mosakodáshoz, s míg azt várja, megiszik egy korsó sört.
Szobájában alaposan megmosakszik. Jól átdörzsöli bőrét, mintha ezzel megszabadulna a gyötrő gondolatoktól és egy utólag már rossznak tartott döntés következményeitől. Átöltözik, magához képest talán túl elegánsan is. A napokban vásárolt néhány új ruhát, kissé másmilyeneket, mint amiket eddig hordott. Ezek közül most a bonyolultabb szabású barna inget vette most föl, hozzá pedig a szövetnadrágot. Kissé esetlenül érzi magát a cseppet sem küzdelemhez illő öltözetben, de elhatározza, hogy kibírja. Nem élhet folyamatosan olyan öltözetben!
A biztonság kedvéért magához veszi szablyáját, majd elhagyja a fogadót, s a Templom felé indul. Biztos benne, hogy ott találja majd Ellyt.
Nem is téved. Ismét rövid leírást ad a lány külsejéről egy papnak, aki el is vezeti a megfelelő szobához. Ott aztán ő először halkan bekopog az ajtón, majd be is nyit. Miután belépett - persze csak ha a lány nem zavarja el -, hátát az ajtónak veti. Pontosabban derekát támasztja annak, felsőtestét kissé előre hajtva, két karját maga mögé rejti. Köszön egy halk 'szia'-t, majd hosszan hallgat.
Ha ez a hallgatagság nem lenne árulkodó, tekintete mindenképp az. Kedvetlen, elnyűtt. Viszont az is látszik rajta, hogy nem győz betelni a rég nem látott lány képével.*
Szobájában alaposan megmosakszik. Jól átdörzsöli bőrét, mintha ezzel megszabadulna a gyötrő gondolatoktól és egy utólag már rossznak tartott döntés következményeitől. Átöltözik, magához képest talán túl elegánsan is. A napokban vásárolt néhány új ruhát, kissé másmilyeneket, mint amiket eddig hordott. Ezek közül most a bonyolultabb szabású barna inget vette most föl, hozzá pedig a szövetnadrágot. Kissé esetlenül érzi magát a cseppet sem küzdelemhez illő öltözetben, de elhatározza, hogy kibírja. Nem élhet folyamatosan olyan öltözetben!
A biztonság kedvéért magához veszi szablyáját, majd elhagyja a fogadót, s a Templom felé indul. Biztos benne, hogy ott találja majd Ellyt.
Nem is téved. Ismét rövid leírást ad a lány külsejéről egy papnak, aki el is vezeti a megfelelő szobához. Ott aztán ő először halkan bekopog az ajtón, majd be is nyit. Miután belépett - persze csak ha a lány nem zavarja el -, hátát az ajtónak veti. Pontosabban derekát támasztja annak, felsőtestét kissé előre hajtva, két karját maga mögé rejti. Köszön egy halk 'szia'-t, majd hosszan hallgat.
Ha ez a hallgatagság nem lenne árulkodó, tekintete mindenképp az. Kedvetlen, elnyűtt. Viszont az is látszik rajta, hogy nem győz betelni a rég nem látott lány képével.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-12 16:25:46
Üzenet elküldve: 2012-04-12 16:25:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*A Gazadagnegyed végében meggondolta magát hirtelen, megfordult és a templom felé vette az irányt. Pontosabban elfelejtett egy dolgot elhozni a cellájából ami fontos lenne számára, a mai nap során. Felkerekedett, hogy ismét végigjárja a Gazagnegyed utcáit, ahol a nemesek szúrós szemmel néznek rá, ahányszor csak errefelé talál sétálni. A séta folyamán, van még ideje elidőzni az épületeken, természetesen nem sokáig mert elhagyja végül a negyedet. Templomkerten keresztül átsiet, ahol megérkezik a templomba. Amint belép furán veszi észre egyetlen ismerős papot sem lát, így úgy véli egy imádkozást megejthet az oltárnál. Halkan lépdel előre, azonban az oltár termébe érkezve, különös és egyben ismerős alakot lát vizsgálódni túlságosan az oltár körül. Egyszerűen halkan lépdel felé, mikor megszólal.*
-Tetszik az oltár? * Hangjában megbújik egy pimaszság, ha a nő megfordul felé, akkor semmi pofonra nem számíthat, inkább egy férfias ölelésre és egy hosszú csókra. Amikor ezt megtette akkor elhúzódik a nőtől, szemeiben némi fájdalom csillan.*
-Szóval keresel itt valamit. Engem is bele fogsz rángatni úgy hiszem. Csak azt nem tudom, miért? Miért hagytál ott a szobában?
-Tetszik az oltár? * Hangjában megbújik egy pimaszság, ha a nő megfordul felé, akkor semmi pofonra nem számíthat, inkább egy férfias ölelésre és egy hosszú csókra. Amikor ezt megtette akkor elhúzódik a nőtől, szemeiben némi fájdalom csillan.*
-Szóval keresel itt valamit. Engem is bele fogsz rángatni úgy hiszem. Csak azt nem tudom, miért? Miért hagytál ott a szobában?
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-12 16:14:34
Üzenet elküldve: 2012-04-12 16:14:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Kinartoth ugyan szívesen visszatérne a fogadó kellemes légkörébe, s gondolatait összekeverné valami finom alkoholos itallal, de a szegénynegyed komor utcáit taposva gondolatai egyre csak az idegen szavain járnak. "Ne a felszínen keresse..." Ismétli magában lassan kiejtve az elhangzott szavakat, s annyira belefeledkezik mindenbe, hogy egyenesen a templom zöldellő kertje felé veszi az irányt, a főtér helyett. Csak karba tett kezekkel lépked a kövezett utcákon, tekintete az út rejtelmes repedéseibe férkőzik, fantáziája pedig valahol a messzi világokban jár.
Jelen esetben fogalma sincs, hogy hol kellene keresni azt a lejárót, mely elvezet a legnagyobb tudású paphoz. "Talán valahol az erdőből nyílik egy barlang, vagy éppenséggel nem is kellene oly messzire keresnem, s valahol a közelben lehet? Pontosabban a templomban... Talán valahol ott van egy lejáró, ami elvezet célomhoz. Vagy máshonnan lehet lejutni? Tény, hogy az információ sokat segített, mert a célszemélyt legalább nem a felszínen kell keresnem, s így jelentősen leszűkült a tér. Viszont az a fránya lejáró... Az lesz a legjobb, ha alaposabban körülnézek a templomban, aztán majd folytatom máshol."
Ezek töprengve szinte észre sem veszi a hölgy, ahogy átsuhan a füvön, s elérkezik a templom lépcsőjéhez. Koncentrálóképességét megpróbálja erősíteni, hogy minden egyes apró kis 'gyanús' részletet észre tudjon venni. Talán a könyvtárban is találhat jeleket, nyomokat, amik előrelendíthetik...
Halk, kopogó léptekkel megy felfelé a lépcsőn, majd feltárja a nyikorgó ajtót. Az első dolga az, hogy körülnézzen odabent, személyeket keresve, akik esetleg megzavarhatják, viszont szerencsére jelen időben senki sem tartózkodik bent rajta kívül. Talán pár jelentéktelen 'felvigyázó' csuhás van az ajtók mögött, de hát ők kiket zavarhatnának? Útja először az oltárhoz vezeti, ahol az érdeklődését színlelve kémlel alaposabban körbe. Mikor szemei nem találnak semmit, cipellőjének sarkával halkan kopogtatni kezdi a köveket, miközben erősen hallgatózik, hátha meghall valami 'nem oda illőt'. Bár, balgaság lenne épp a terem közepére helyezni a lejárót...*
Jelen esetben fogalma sincs, hogy hol kellene keresni azt a lejárót, mely elvezet a legnagyobb tudású paphoz. "Talán valahol az erdőből nyílik egy barlang, vagy éppenséggel nem is kellene oly messzire keresnem, s valahol a közelben lehet? Pontosabban a templomban... Talán valahol ott van egy lejáró, ami elvezet célomhoz. Vagy máshonnan lehet lejutni? Tény, hogy az információ sokat segített, mert a célszemélyt legalább nem a felszínen kell keresnem, s így jelentősen leszűkült a tér. Viszont az a fránya lejáró... Az lesz a legjobb, ha alaposabban körülnézek a templomban, aztán majd folytatom máshol."
Ezek töprengve szinte észre sem veszi a hölgy, ahogy átsuhan a füvön, s elérkezik a templom lépcsőjéhez. Koncentrálóképességét megpróbálja erősíteni, hogy minden egyes apró kis 'gyanús' részletet észre tudjon venni. Talán a könyvtárban is találhat jeleket, nyomokat, amik előrelendíthetik...
Halk, kopogó léptekkel megy felfelé a lépcsőn, majd feltárja a nyikorgó ajtót. Az első dolga az, hogy körülnézzen odabent, személyeket keresve, akik esetleg megzavarhatják, viszont szerencsére jelen időben senki sem tartózkodik bent rajta kívül. Talán pár jelentéktelen 'felvigyázó' csuhás van az ajtók mögött, de hát ők kiket zavarhatnának? Útja először az oltárhoz vezeti, ahol az érdeklődését színlelve kémlel alaposabban körbe. Mikor szemei nem találnak semmit, cipellőjének sarkával halkan kopogtatni kezdi a köveket, miközben erősen hallgatózik, hátha meghall valami 'nem oda illőt'. Bár, balgaság lenne épp a terem közepére helyezni a lejárót...*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-11 21:26:12
Üzenet elküldve: 2012-04-11 21:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
- Igazat beszélsz, nagyon igazat.
*Fejét oldalra biccentve villant már-már őszinte mosolyt.*
"A tanulás mindennél fontosabb, meg az ész. Aki nem gondolkodik elég logikusan, azt előbb vagy utóbb átrázzák. Itt van rá az ékes példa. Akármit is állít ez a sötétképű, nem tűnik túl tanultnak. Túl... Modoros és kérkedő."
- Ó, tehát kiváltságos lennék? Megtisztelő. És mégis, mivel érdemeltem ki ezt, ha szabad tudnom?
*Kérdez vissza incselkedő hangnemben.*
*Fejét oldalra biccentve villant már-már őszinte mosolyt.*
"A tanulás mindennél fontosabb, meg az ész. Aki nem gondolkodik elég logikusan, azt előbb vagy utóbb átrázzák. Itt van rá az ékes példa. Akármit is állít ez a sötétképű, nem tűnik túl tanultnak. Túl... Modoros és kérkedő."
- Ó, tehát kiváltságos lennék? Megtisztelő. És mégis, mivel érdemeltem ki ezt, ha szabad tudnom?
*Kérdez vissza incselkedő hangnemben.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-11 16:26:37
Üzenet elküldve: 2012-04-11 16:26:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*"Asri Yalaedil - ilyen idétlen nevet se hallottam még" - morfondírozik magában. Kissé meghajolva sebtében kezet csókol a lánynak, akinek meleg tenyerét lassan engedi el, ujjbegyeivel tapintgatja még pár másodperc erejéig. "Kis ártatlan, pont az ilyet szeretem. Nem tudna ártani egy légynek sem, nemhogy nekem."*
- Áhh, hagyd csak rájuk. Ők nem értik, mily' nagyszerű dolog is az elme pallérozása.
*kontrázik rá. Persze nem igaz, hogy Syl szeretne tanulni, csak történeteket, mítoszokat és legendákat hajlandó olvasni.
Leül a lány mellé amilyen közel csak tud, így könnyedén bámulhatja újdonsült ismerőse nőies idomait.*
- Csak a kiváltságosoknak engedem meg, hogy így hívjanak. Szóval csak nyugodtan.
*mondja mosolyogva, majd rákacsint Yalára.*
- Áhh, hagyd csak rájuk. Ők nem értik, mily' nagyszerű dolog is az elme pallérozása.
*kontrázik rá. Persze nem igaz, hogy Syl szeretne tanulni, csak történeteket, mítoszokat és legendákat hajlandó olvasni.
Leül a lány mellé amilyen közel csak tud, így könnyedén bámulhatja újdonsült ismerőse nőies idomait.*
- Csak a kiváltságosoknak engedem meg, hogy így hívjanak. Szóval csak nyugodtan.
*mondja mosolyogva, majd rákacsint Yalára.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-11 14:15:09
Üzenet elküldve: 2012-04-11 14:15:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
"Dögunalom. Bár... ha egyszer dög, akkor az... addig a pár percig minden bizonnyal érdekes volt, míg döggé nem lett! Még egy ilyen ostoba szófordulatot!
A szentségit, már az agyamra ment ez a sok értelmetlen szöveg!"
*Kelletlenül elvigyorodik magában, s találomra összecsípve a lapokat, lapoz újabb kettőt. Vékony ujjait végigfuttatja a tintával gondosan formált betűkön, mintha olvasna, ám gondolatai valahol egészen másutt járnak. Az elmúlt két nap eseményein. Azon, hogy mit szúrt el annyira, hogy faképnél hagyták. Ez még soha nem fordult elő vele, így most rossz érzései vannak. Mintha kezdene kiöregedni...*
"Nagyon erős volt. Ha nem kapkodom el, most a tenyerem nyaldosná és egyetlen szavamra habzó szájjal ugrana, akár egy tanított kutya. De persze nem vág földhöz a hiánya. Ezer meg egy másik van. Talán ennyire elvakult egy sem lesz, de..."
*Keze, mely a sárgás papírt simította eddig, egy pillanatra ökölbe rándul, amiért valaki megzavarja a gondolkodásban, ám a szóra: nemes, rögtön enyhül, s előveszi legmegnyerőbb arcát. Csillogó szemek, kedves félmosoly, egy végsőkig átlagos és ártatlan lány álcája, ami persze a valóságtól a lehető legtávolabb áll.
Végigsimít még egyszer a lapon, s így zárja be a könyvet, amit aztán hagy továbbra is az ölében pihenni. Ettől függetlenül minden figyelmét a férfi felé fordítja. Mélybarna tekintetét a mellette álló arcára függeszti. Egy pillanat alatt rájön, hogy épp őt szalasztotta el a minap, mikor előzőleg itt járt.*
"Sötételf, mi? Mintha nem látnám. És mi az, hogy letámad? Ezzel?! Ej, hogyha tudná..."
- Asri Yalaedil.
*A rövid bemutatkozáshoz kéznyújtás is dukál, egészen pontosan kézfejét nyújtja a férfi felé. Ha az valóban nemes, értenie kell a gesztust.*
- Foglalj helyet itt bátran. A látszattal szemben, nincs ellenemre a jó társaság. Csak még nem találtam olyat, aki ide is velem tartana. Mind unják. De én szeretem ezt, mit is tehetnék?
*Kicsit odébb is csúszik, hogy a sötételf mindenképpen elférjen mellette.*
- Hogyan is szólíthatlak? Syl? Úgy megfelel? Te ide valósi vagy?
A szentségit, már az agyamra ment ez a sok értelmetlen szöveg!"
*Kelletlenül elvigyorodik magában, s találomra összecsípve a lapokat, lapoz újabb kettőt. Vékony ujjait végigfuttatja a tintával gondosan formált betűkön, mintha olvasna, ám gondolatai valahol egészen másutt járnak. Az elmúlt két nap eseményein. Azon, hogy mit szúrt el annyira, hogy faképnél hagyták. Ez még soha nem fordult elő vele, így most rossz érzései vannak. Mintha kezdene kiöregedni...*
"Nagyon erős volt. Ha nem kapkodom el, most a tenyerem nyaldosná és egyetlen szavamra habzó szájjal ugrana, akár egy tanított kutya. De persze nem vág földhöz a hiánya. Ezer meg egy másik van. Talán ennyire elvakult egy sem lesz, de..."
*Keze, mely a sárgás papírt simította eddig, egy pillanatra ökölbe rándul, amiért valaki megzavarja a gondolkodásban, ám a szóra: nemes, rögtön enyhül, s előveszi legmegnyerőbb arcát. Csillogó szemek, kedves félmosoly, egy végsőkig átlagos és ártatlan lány álcája, ami persze a valóságtól a lehető legtávolabb áll.
Végigsimít még egyszer a lapon, s így zárja be a könyvet, amit aztán hagy továbbra is az ölében pihenni. Ettől függetlenül minden figyelmét a férfi felé fordítja. Mélybarna tekintetét a mellette álló arcára függeszti. Egy pillanat alatt rájön, hogy épp őt szalasztotta el a minap, mikor előzőleg itt járt.*
"Sötételf, mi? Mintha nem látnám. És mi az, hogy letámad? Ezzel?! Ej, hogyha tudná..."
- Asri Yalaedil.
*A rövid bemutatkozáshoz kéznyújtás is dukál, egészen pontosan kézfejét nyújtja a férfi felé. Ha az valóban nemes, értenie kell a gesztust.*
- Foglalj helyet itt bátran. A látszattal szemben, nincs ellenemre a jó társaság. Csak még nem találtam olyat, aki ide is velem tartana. Mind unják. De én szeretem ezt, mit is tehetnék?
*Kicsit odébb is csúszik, hogy a sötételf mindenképpen elférjen mellette.*
- Hogyan is szólíthatlak? Syl? Úgy megfelel? Te ide valósi vagy?
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-04-11 00:12:08
Üzenet elküldve: 2012-04-11 00:12:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Syl miután elszalasztotta bájos kiszemeltjét, lefeküdt egy padra, s egy teljes napot végigaludt.*
*Mikor fölébred, megdörzsöli szemeit, kinyújtózkodik, majd fordul egyet. Látja, hogy ismét lement a nap, s pimaszul elvigyorodik a gondolatra, hogy míg mások éjt nappallá téve dolgoznak, ő képes alvással tölteni ennyi időt. Fekszik még fél órát, bár egyáltalán nem fáradt, inkább unatkozik. Végül cselekvésre adja fejét. "Na, törjünk borsot az egyik újonc pap orra alá" - tervezget gonoszan, majd föl is áll, de ekkor észreveszi, hogy nincs egyedül. "Ugyanazon a helyen, ugyanazok a vörös fürtök. Ilyen nincs" - döbbent meg a sötételf, majd habozás nélkül odasétál a nőhöz. Odaáll elé, megköszörüli torkát, majd belefog előre kigondolt mondókájába:*
- Üdvözletem, a nevem Sylwerhile Saxothom, és mint látja, sötételf volnék. Nemesi családból származom, de persze ez mit sem számít. Bocsásson meg, hogy így magára rontottam. Ha nem bánja, csatlakoznék kegyedhez, magam is tanulni, művelődni járok ide.
*mutatkozik be, majd füllent Sylwerhile. Most, hogy közelebbről csodálhatja a lányt, egyre jobban vonzódik nőies testéhez. "Uhh, csak legyen meg a tartásom, türtőztetnem kell magam."*
A hozzászólás írója (Sylwerhile Saxothom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.11 00:13:47
*Mikor fölébred, megdörzsöli szemeit, kinyújtózkodik, majd fordul egyet. Látja, hogy ismét lement a nap, s pimaszul elvigyorodik a gondolatra, hogy míg mások éjt nappallá téve dolgoznak, ő képes alvással tölteni ennyi időt. Fekszik még fél órát, bár egyáltalán nem fáradt, inkább unatkozik. Végül cselekvésre adja fejét. "Na, törjünk borsot az egyik újonc pap orra alá" - tervezget gonoszan, majd föl is áll, de ekkor észreveszi, hogy nincs egyedül. "Ugyanazon a helyen, ugyanazok a vörös fürtök. Ilyen nincs" - döbbent meg a sötételf, majd habozás nélkül odasétál a nőhöz. Odaáll elé, megköszörüli torkát, majd belefog előre kigondolt mondókájába:*
- Üdvözletem, a nevem Sylwerhile Saxothom, és mint látja, sötételf volnék. Nemesi családból származom, de persze ez mit sem számít. Bocsásson meg, hogy így magára rontottam. Ha nem bánja, csatlakoznék kegyedhez, magam is tanulni, művelődni járok ide.
*mutatkozik be, majd füllent Sylwerhile. Most, hogy közelebbről csodálhatja a lányt, egyre jobban vonzódik nőies testéhez. "Uhh, csak legyen meg a tartásom, türtőztetnem kell magam."*
A hozzászólás írója (Sylwerhile Saxothom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.11 00:13:47
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870