Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-19 21:17:20
Üzenet elküldve: 2013-01-19 21:17:20
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Az artheniori templom mindig lenyűgözi. Nem csak mérete, kidolgozottsága, díszítettsége, vagy egyéb külsőségei miatt. Nem, ennek egészen más oka is akad. A templom falaiból áradó mágiakisurgázás, ami természetesen nagymértékben felerősödik, ha az illető belép a kolosszális épület belsejébe. Ez a valódi oka, amiért annyira csodálja a templomot. Szereti a mágiával átitatott levegőt. Szereti beszívni a mágiát, szereti kifújni a mágiát, szereti, ha a mágia kellemesen átjárja a testét. Az ilyesfajta légkört kedveli igazán. Őt nem ragadja meg a városi levegő. A kocsmákban terjengő alkoholszag, a szegénynegyedet átható bűz, de még az erdő illata sem hatol annyira a lelkéig, mint a templom levegője. Ezért tölti itt szinte minden idejét, amióta Artheniorba jött. Nem vágyik a városba, neki tökéletes itt a templom békés, biztonságos falai között.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.19 23:34:18, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.19 23:34:18, a következő indokkal:
Jelpótlás.
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-18 19:35:11
Üzenet elküldve: 2013-01-18 19:35:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* Alaposan szemügyre veszi a templom belsejét, és persze a tanulási lehetőséget is, de rá kell jöjjön az itteni papok igencsak megkérik a tanulás árát. Tehát nincs értelme maradnia azon túl, hogy kigyönyörködte magát a templom szépségében, megpihent egy kicsit és merített a templomi áhítatból. A templomra szánt aranyat persze azért ott hagyta a templomot felügyelő papnál, majd elköszön és tovább áll. Kell még templomnak lennie máshol is. Legfeljebb utazik. Ismerkedik. Az életnek nem szabad hátat fordítani s keresni kell a lehetőségeket. És ez éppen egy ilyen lehetőség.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-13 14:44:03
Üzenet elküldve: 2013-01-13 14:44:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* Az út nagyobb része immár ismerős előtte, hiszen tegnap a folyópartig jött el, onnan fordult vissza. Most viszont tovább merészkedett, hiszen a temetőn túl látni vélt egy templomtornyot, amit most szándékában áll megnézni. Tehát itt van. A templomok mindig is mágnesként vonzották. Az okát eleddig még nem sikerült ennek a vonzalomnak megtalálni, igaz túlzottan nem is kereste. Mielőtt belépne a templomba egy aranyat vesz ki a zsebéből. A papok mindig hálásak egy kis apanázsért. Ha úgy hozza a sors, akkor a kezében lévő aranyat feláldozza a templom oltárán.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-13 13:39:35
Üzenet elküldve: 2013-01-13 13:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Vidáman szökdécsel a templom lépcsőin, az utolsó pár fokon egyszerűen felrepül. A verőfényből belépve a homályos templomba néhányat pislog, mint egy álmából fölvert bagoly, majd valahol a terem közepén egy padra veti magát. Igazából azért jött, mert igazi nagy mágussá akar válni, de ha már itt van, akkor ideje elmélyedni kissé az imák rejtelmeiben. A csendes "elmélkedés" nála két évben egyszer előforduló alkalom, s ezeket is csak azért iktatja be, mert valakitől hallotta, hogy ha sokat imádkozik valamelyik istenhez, akkor jobb lesz az élete. Azóta buzgón gyakorolja a vallást, ami abban merül ki, hogy többé nem ül fel minden szobor tetejére, és néha eszébe jut, hogy imádkozni is kéne. Komolyan készülődik beszédbe elegyedni valamelyik istennel, végül nagy levegőt vesz, és magában belekezd.*
~Annak Aki Hallja! Az elmúlt időszak szuper volt, csak kissé uncsi. Igazán felpörgethetnéd az életet egy egészen icipicit. Amúgy hogy vagy? Én jól, kösz. Add meg, hogy én lehessek a legnagyobb mágus a világon, még akkor is, ha a tanulásnak még eléggé az elején járok. Köszi!!~*Fejezi be végül, majd elégedetten föláll, és tanár után néz.*
~Annak Aki Hallja! Az elmúlt időszak szuper volt, csak kissé uncsi. Igazán felpörgethetnéd az életet egy egészen icipicit. Amúgy hogy vagy? Én jól, kösz. Add meg, hogy én lehessek a legnagyobb mágus a világon, még akkor is, ha a tanulásnak még eléggé az elején járok. Köszi!!~*Fejezi be végül, majd elégedetten föláll, és tanár után néz.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-07 17:34:54
Üzenet elküldve: 2013-01-07 17:34:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Ölelése ében kristálypalotát épít neki. A fagyos simítás zilált, fekete üstökén... amilyen visszataszító, épp oly kegyes. Gyengéd borzalom járja iszonytató táncát tincsei között, s ő elveszetten merül belé. Hallja azt a suttogást. A szavakat, melyek túl kegyetlen zöngéket mozdítanak, hogy a valóság hanggá érlelje őket. Mintha csak távoli, zord duruzsolás volna, egy meghasonlott, gonosz lélek átka valamely dohos sírbolt magányos kőpadjáról.
Elengedi maga mellett. Nem hagyja, hogy szörnyű ítéletté burjánzzon az a néhány szó. Kizárja ebből a mélységes, fertelmes ölelésből. Csak a bőrén kapaszkodhat meg, melyen borzongás görcsét hagyja óhatatlan.
Ez a pillanat csak kettejüké. Nem férkőzhet a közelébe semmi. Sötét szentség, melyben az úr bélyege a lelkébe ég. Akármilyen démoni is ez az úr, mostantól... mostantól az övé. Zord atya, mindenható istenné emelkedő szörnyeteg.
Ahogy eltávolodik tőle az ében test, ajándékait reá hagyja: de ezek az új láncok szörnyen nehezek. A fuvolás határain járó teste alig bírja meg súlyukat. Szinte csak a buzgó vágy tartja meg a lábán, hogy ne okozzon csalódást. Fekélyként fészkeli gyomrába magát a gondolat, hogy ha összeesne, egyedül lelné itt a hajnal, mint egy halom kidobott rongyot. Nem is lenne több annál. A haszontalanság elmállasztaná, széthordaná az emlékét is, nem maradna belőle más, mint finom szemcséjű por, melyet a padok közé kerget a játszi szél.
Felnyalábolja a holmiját, mely igazán nem sok, és szinte semmi hasznos. Egy íj és egy tegez. Míg a mélységi nyomában igyekszik tép egy arasznyit a ruhája széléből és hevenyészett kötést teker sebzett tenyerére. Még mindig lüktet benne a fájdalom. Remegés áll a kezébe, ha mozdítani próbálja az ujjait.
A tőrnek keserű búcsút mond. Nem fűz hozzá reményt, hogy sajátjaként tekinthet még rá egyszer. Immár önnön magára se tekinthet akképp. Szolgává lenni egy dolog, tulajdonná... az merőben más. Keserű ízt nyel a hamari bólintással.*
~... a befogásodra~ *visszhangzik a fejében. Befogni, mint egy gazdátlan állatot... Hát így tekint rá? Léptei torpanássá lassulnak, ahogy a gondolat sajgó űrt mételyez a mellkasába. Aztán persze lódul is tovább, bár járása esetlenül tétova a gyengeségtől.*
*Ölelése ében kristálypalotát épít neki. A fagyos simítás zilált, fekete üstökén... amilyen visszataszító, épp oly kegyes. Gyengéd borzalom járja iszonytató táncát tincsei között, s ő elveszetten merül belé. Hallja azt a suttogást. A szavakat, melyek túl kegyetlen zöngéket mozdítanak, hogy a valóság hanggá érlelje őket. Mintha csak távoli, zord duruzsolás volna, egy meghasonlott, gonosz lélek átka valamely dohos sírbolt magányos kőpadjáról.
Elengedi maga mellett. Nem hagyja, hogy szörnyű ítéletté burjánzzon az a néhány szó. Kizárja ebből a mélységes, fertelmes ölelésből. Csak a bőrén kapaszkodhat meg, melyen borzongás görcsét hagyja óhatatlan.
Ez a pillanat csak kettejüké. Nem férkőzhet a közelébe semmi. Sötét szentség, melyben az úr bélyege a lelkébe ég. Akármilyen démoni is ez az úr, mostantól... mostantól az övé. Zord atya, mindenható istenné emelkedő szörnyeteg.
Ahogy eltávolodik tőle az ében test, ajándékait reá hagyja: de ezek az új láncok szörnyen nehezek. A fuvolás határain járó teste alig bírja meg súlyukat. Szinte csak a buzgó vágy tartja meg a lábán, hogy ne okozzon csalódást. Fekélyként fészkeli gyomrába magát a gondolat, hogy ha összeesne, egyedül lelné itt a hajnal, mint egy halom kidobott rongyot. Nem is lenne több annál. A haszontalanság elmállasztaná, széthordaná az emlékét is, nem maradna belőle más, mint finom szemcséjű por, melyet a padok közé kerget a játszi szél.
Felnyalábolja a holmiját, mely igazán nem sok, és szinte semmi hasznos. Egy íj és egy tegez. Míg a mélységi nyomában igyekszik tép egy arasznyit a ruhája széléből és hevenyészett kötést teker sebzett tenyerére. Még mindig lüktet benne a fájdalom. Remegés áll a kezébe, ha mozdítani próbálja az ujjait.
A tőrnek keserű búcsút mond. Nem fűz hozzá reményt, hogy sajátjaként tekinthet még rá egyszer. Immár önnön magára se tekinthet akképp. Szolgává lenni egy dolog, tulajdonná... az merőben más. Keserű ízt nyel a hamari bólintással.*
~... a befogásodra~ *visszhangzik a fejében. Befogni, mint egy gazdátlan állatot... Hát így tekint rá? Léptei torpanássá lassulnak, ahogy a gondolat sajgó űrt mételyez a mellkasába. Aztán persze lódul is tovább, bár járása esetlenül tétova a gyengeségtől.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-06 18:42:14
Üzenet elküldve: 2013-01-06 18:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Félkész esküje, ím megköttetett...
Obszidiánból faragott pókujjak cirógatják végig az embernőstény tincseit, érintése mint a téli fagy, fajtalan mint a nyolclábú szőrös csápja.
Hagyja a szolgát illúziókba menekülni az őt immár egyfolytán üldöző lidércnyomás elől. Mint egy beteg kisgyermek, kinek lázálmából nincsen ébredése, s az ágy sarkába ülő csuklyarejtett entitásnak, vérfaló strigának sem nyugtató szavak peregnek ajkáról... az űzött kölyök biztonság tüneményébe ringatja magát, s gyógyszerként hat rá a mákony mi szenvedéseit elnyomja. Nehéz kőként ül a démon mellkasára, s míg elvakul a valóságra, a sötét ajkakról gördülő sziszegésre vajh nem mint menekvésre, hallgat...? Nem bűvige az mely a kisfiút elragadta, s mackója tehetetlen hullt az alvó ház padlójára. Önmaga fogadta a megváltás ígéretét csípősméz árulásban... Köntöst nem húz a vég hol elég a fájdalom.
Mit a fuvolás nem tudhat... rabláncnak tartója, vasháló szövője ugyanúgy megszenvedi hazájának meghívását... sebesülése után ezer hang szólítja fürkészi lépéseit milliók tükörpárja, melyek egyetlen szembogárban összpontosulnak; mint szembenálló tükrök végtelenített multiplikációi... ők a rokonai, ők a démonai, ők a gazdája... ő csak ő. Mindenki egyforma e vérektől függetlenül testvériségben, melyhez hozzácsatolta ma, nem csak Szikra porhüvelyét... ám ez volt még egykoron, a nagy adomány ára mit megtett a bíbortükrök nemes gazdájáért... Ayia már nem tud róla.
Reszkető szavak kélnek ingének szöveténél... oly hideg csontja, teste, a templom levegője, hogy ruhán át is érzi eleven lehelletét... Az egyetlen melegséget ebben a valóságtól szakadt hagymázban. Mély lélegzetvétel emeli bordáinak sorát... oly ritka jelenség ez...*
-Az elme önmagát védi a felejtéssel... -* mormogja újféle intimitás hangenmében hogy a teplom ne hallja. Noha jelen pillanatban, ha Ayia felpillant, végenincs sötétség mezejében állna, melynek egy árnyalat sem húzta meg horizontját. Vertikálisan vagy horizontálisan, sőt még időben sem mozdulnak a világ dimenziókerekei. Inkább érezni, mint látni hogy úsznak vérszínű felhők mély árnyékokat vetve semmiközti lényükre. Narzuth szavai mélyen, árnyékszínben rezonálnak mint koporsót szenyező fekete föld egyszerű súgásai. Bár takarja a rettegés torzító problémája, kevéssé kifinomultak az elmúlás vámszedői.*
-Ha eltávolítot a tegnapodtól, úgy ne zaklasd fel magad... meghasonlásodat senki nem kívánja, s szenvedni fogsz így is -* szívja be illatát: az eleven virágokat, szellőt; mindent mi oly távoli kietlen pusztájától miért lelkét eladta... vagy bilincsbe verték talán születéstől fogva. Vannak titkok mikre a rém sem emlékszik, múlt fátyla takarja, tengerszem homálya rejti.
Ajkára fanyar kis ívet von a melegség gondolata, a vér mi elevenen lüktet ujjbegyei alatt... Szikra derekán nyugszik a mélységi másik, karmos mancsa. Bőrkestyűjén át is sugárzik jegessége noha a karmazsin métely s élő test ölelése enyhíteni látszik kissé a hím megszokott kínján. Időleges... minden elevenség csak az időben tündöklik s nem az otthon pokolbugyrán.*
-Szenvedni... -* a természetes árnyak meleg fényben derengenek fel szinte előbújva a térből. A padsorokra sütő ezüsthold világa, a nehézlégzésű, szürke kő. Éles váltásuknak hála szinte marja szaglását az oltáron elhelyezett bájital kénbűze.*
-Kínlódni, agonizálni... kezemben tartom emlékeidet, Árnyurak Rabszolgája...kis fuvolás. -* sóhajtja, majd kibontakozik a szikralény karjaiból.*
-Szedd a holmid, nem szántam örökidőt a befogásodra. -* csúsztatja a nőstény tőrét fegyverövébe.* -Velem fogsz élni.
*Magához veszi nehéz bársonyköpönyegét, mely egy támlára hajtva vár. Felölti, s várhatóan, Szikra társaságában hagyja el a templomot. A mellékhajó hátuljában kipányvázva vak, éjszínű csataló várakozik. Lomha mozgása mellyel a falba forrasztott vaskarikát rágja, lélegzete nem gomolyít fehér párát. Összefont sorsuk felé az ő hátán indulnak. Sarkát a hátsó lábak hajlatához vágva, fásult borzadályt lélegzik.*
A hozzászólás írója (Narzuth Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 18:54:29
*Félkész esküje, ím megköttetett...
Obszidiánból faragott pókujjak cirógatják végig az embernőstény tincseit, érintése mint a téli fagy, fajtalan mint a nyolclábú szőrös csápja.
Hagyja a szolgát illúziókba menekülni az őt immár egyfolytán üldöző lidércnyomás elől. Mint egy beteg kisgyermek, kinek lázálmából nincsen ébredése, s az ágy sarkába ülő csuklyarejtett entitásnak, vérfaló strigának sem nyugtató szavak peregnek ajkáról... az űzött kölyök biztonság tüneményébe ringatja magát, s gyógyszerként hat rá a mákony mi szenvedéseit elnyomja. Nehéz kőként ül a démon mellkasára, s míg elvakul a valóságra, a sötét ajkakról gördülő sziszegésre vajh nem mint menekvésre, hallgat...? Nem bűvige az mely a kisfiút elragadta, s mackója tehetetlen hullt az alvó ház padlójára. Önmaga fogadta a megváltás ígéretét csípősméz árulásban... Köntöst nem húz a vég hol elég a fájdalom.
Mit a fuvolás nem tudhat... rabláncnak tartója, vasháló szövője ugyanúgy megszenvedi hazájának meghívását... sebesülése után ezer hang szólítja fürkészi lépéseit milliók tükörpárja, melyek egyetlen szembogárban összpontosulnak; mint szembenálló tükrök végtelenített multiplikációi... ők a rokonai, ők a démonai, ők a gazdája... ő csak ő. Mindenki egyforma e vérektől függetlenül testvériségben, melyhez hozzácsatolta ma, nem csak Szikra porhüvelyét... ám ez volt még egykoron, a nagy adomány ára mit megtett a bíbortükrök nemes gazdájáért... Ayia már nem tud róla.
Reszkető szavak kélnek ingének szöveténél... oly hideg csontja, teste, a templom levegője, hogy ruhán át is érzi eleven lehelletét... Az egyetlen melegséget ebben a valóságtól szakadt hagymázban. Mély lélegzetvétel emeli bordáinak sorát... oly ritka jelenség ez...*
-Az elme önmagát védi a felejtéssel... -* mormogja újféle intimitás hangenmében hogy a teplom ne hallja. Noha jelen pillanatban, ha Ayia felpillant, végenincs sötétség mezejében állna, melynek egy árnyalat sem húzta meg horizontját. Vertikálisan vagy horizontálisan, sőt még időben sem mozdulnak a világ dimenziókerekei. Inkább érezni, mint látni hogy úsznak vérszínű felhők mély árnyékokat vetve semmiközti lényükre. Narzuth szavai mélyen, árnyékszínben rezonálnak mint koporsót szenyező fekete föld egyszerű súgásai. Bár takarja a rettegés torzító problémája, kevéssé kifinomultak az elmúlás vámszedői.*
-Ha eltávolítot a tegnapodtól, úgy ne zaklasd fel magad... meghasonlásodat senki nem kívánja, s szenvedni fogsz így is -* szívja be illatát: az eleven virágokat, szellőt; mindent mi oly távoli kietlen pusztájától miért lelkét eladta... vagy bilincsbe verték talán születéstől fogva. Vannak titkok mikre a rém sem emlékszik, múlt fátyla takarja, tengerszem homálya rejti.
Ajkára fanyar kis ívet von a melegség gondolata, a vér mi elevenen lüktet ujjbegyei alatt... Szikra derekán nyugszik a mélységi másik, karmos mancsa. Bőrkestyűjén át is sugárzik jegessége noha a karmazsin métely s élő test ölelése enyhíteni látszik kissé a hím megszokott kínján. Időleges... minden elevenség csak az időben tündöklik s nem az otthon pokolbugyrán.*
-Szenvedni... -* a természetes árnyak meleg fényben derengenek fel szinte előbújva a térből. A padsorokra sütő ezüsthold világa, a nehézlégzésű, szürke kő. Éles váltásuknak hála szinte marja szaglását az oltáron elhelyezett bájital kénbűze.*
-Kínlódni, agonizálni... kezemben tartom emlékeidet, Árnyurak Rabszolgája...kis fuvolás. -* sóhajtja, majd kibontakozik a szikralény karjaiból.*
-Szedd a holmid, nem szántam örökidőt a befogásodra. -* csúsztatja a nőstény tőrét fegyverövébe.* -Velem fogsz élni.
*Magához veszi nehéz bársonyköpönyegét, mely egy támlára hajtva vár. Felölti, s várhatóan, Szikra társaságában hagyja el a templomot. A mellékhajó hátuljában kipányvázva vak, éjszínű csataló várakozik. Lomha mozgása mellyel a falba forrasztott vaskarikát rágja, lélegzete nem gomolyít fehér párát. Összefont sorsuk felé az ő hátán indulnak. Sarkát a hátsó lábak hajlatához vágva, fásult borzadályt lélegzik.*
A hozzászólás írója (Narzuth Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 18:54:29
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-06 15:25:48
Üzenet elküldve: 2013-01-06 15:25:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Sida ismét a templomba tart tanulni.*
"Remélem, ma már haladok valamire."
*Visszaemlékszik a múltkori órájára. Hirtelen eszébe jut a koldus, akinek segített.*
"Ha ma sem találok munkát, akkor nem tudom, hol fogok aludni."
*Megkordul a gyomra.*
"Persze. Még ennivalót is kell szereznem."
*Egyesével fellépdel a lépcsőfokokon.*
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 15:26:45
"Remélem, ma már haladok valamire."
*Visszaemlékszik a múltkori órájára. Hirtelen eszébe jut a koldus, akinek segített.*
"Ha ma sem találok munkát, akkor nem tudom, hol fogok aludni."
*Megkordul a gyomra.*
"Persze. Még ennivalót is kell szereznem."
*Egyesével fellépdel a lépcsőfokokon.*
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.06 15:26:45
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 21:11:09
Üzenet elküldve: 2013-01-04 21:11:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - mindenkinek//
- Hát jó, látom ha pénzről van szó, nem tréfál. Rendben, ott leszek a barakkban. *majd miután Hawul tisztességes távolságra ér, az orkok felé fordul* Úgy látszik rossz lóra tettünk. Most már ketten is az életemre törnek. És ha ezt az átkozott városőrt nem sikerült megvenni, akkor nincs választásom, azt a kettőt kéne meggyőznöm.
*Majd hirtelen megjelenik egy férfi. Fekete ruhában van, körbenéz, majd halkan odaszól Goldajnak:*
- Az erdőben akarnak találkozni. Ha gondolja, a többi emberrel együtt elkaphatjuk őket.
- Semmi esetre sem. Rájuk szükség van, és holtan semmit sem érnek. Majd meglátogatom én őket.
*Az egyik ork erre felkapja a fejét*
- Csak nem úgy érti... ?
- De igen *mondja Goldaj* Semmi kíséret, semmi védelem, csak én és ők, aztán a városőr megkapja a pénzét, és mindenki mehet amerre akar.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.04 21:13:01
- Hát jó, látom ha pénzről van szó, nem tréfál. Rendben, ott leszek a barakkban. *majd miután Hawul tisztességes távolságra ér, az orkok felé fordul* Úgy látszik rossz lóra tettünk. Most már ketten is az életemre törnek. És ha ezt az átkozott városőrt nem sikerült megvenni, akkor nincs választásom, azt a kettőt kéne meggyőznöm.
*Majd hirtelen megjelenik egy férfi. Fekete ruhában van, körbenéz, majd halkan odaszól Goldajnak:*
- Az erdőben akarnak találkozni. Ha gondolja, a többi emberrel együtt elkaphatjuk őket.
- Semmi esetre sem. Rájuk szükség van, és holtan semmit sem érnek. Majd meglátogatom én őket.
*Az egyik ork erre felkapja a fejét*
- Csak nem úgy érti... ?
- De igen *mondja Goldaj* Semmi kíséret, semmi védelem, csak én és ők, aztán a városőr megkapja a pénzét, és mindenki mehet amerre akar.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.04 21:13:01
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 20:18:08
Üzenet elküldve: 2013-01-04 20:18:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő//
*Hawul mindig is éles eszű embernek tartotta magát, s hogy a mai napig él, nem is bizonyít mást. Mindazonáltal a kereskedő szavai egy pillanatra furcsa ábrázatot keltettek az arcán.*
- Nem egészen értem miről beszél, de ezt hagyjuk is. 2000 jön le az ön üzletéből, míg további 500 a hónapra. Ma estig várok, ha megvan a pénz - és miért ne lenne, hisz most kaszált húszszor ezer aranyat -, úgy keresse Yordit a barakkban. Ha holnap reggel úgy kelek föl, hogy nincs nálam a pénz, elmegyek magáért. A fogadós dolgot pedig felejtse el.
*Azzal sarkon fordul, s ott hagyja a kereskedőt. Idefent már minden további nélkül fordíthat hátat neki és az orkjainak. Amos Thenior nem az a harcias aggastány, mindazonáltal megvédi a kis templomát, s valószínűleg mindent halló füle most is a falakra van tapadva.
Mikor Hawul a pártfogoltjához ér indulást vezényel, majd megvárja míg a többiektől hallótávolságon kívülre kerülnek.*
- Szólj a Goldaj környékén járőröző embereinknek, hogy tartsák aktív megfigyelés alatt a házát. Mindent tudni akarok, hogy ki megy ki és be, hogy vannak-e még őrök - bár ezt kétlem -, s hogy járnak-e arra gyanús egyének. Fogj egy lovat és intézd el minél hamarabb, téged nem láthat ott. *Épp mikor a fiú indulna, Hawul karon ragadja, s azt mondja* - És még valami. Ha a férj és a testőrei eltűntek, hozzák el a feleségét, és rejtsék el az egyik erre alkalmas "barlangunkban".
*Hawul szeretné bebiztosítani, hogy a pénzét megkapja, ám látván, hogy ez a hitvány ember egy kapzsi mocsok, úgy döntött, hogy mindenét elveszi. De úgy, hogy még végig is nézeti vele az egészet. A felesége elrablása nem lesz nehéz ügy, hisz az őröknek elég megkérniük, hogy fáradjon velük a helyőrségre. Ha ellenkezik, még joguk is van elvitetni. Látván Goldaj életvitelét, nem igazán fordít nagy védelmet a házára s annak lakosaira. Minden védelmet magára fordít, de ez most épp kapóra jön. Ha ezek után változna meg ez a fajta rálátása a helyzetre, Hawul még azt hihetné, hogy valaki olvas a gondolataiban.
Mindenesetre a "barlangban" - mely egy menekülési útvonallal ellátott, lefoglalt Hodaril-barlangot rejt - biztonságban lesz, minden kíváncsi szem elől.*
*Hawul mindig is éles eszű embernek tartotta magát, s hogy a mai napig él, nem is bizonyít mást. Mindazonáltal a kereskedő szavai egy pillanatra furcsa ábrázatot keltettek az arcán.*
- Nem egészen értem miről beszél, de ezt hagyjuk is. 2000 jön le az ön üzletéből, míg további 500 a hónapra. Ma estig várok, ha megvan a pénz - és miért ne lenne, hisz most kaszált húszszor ezer aranyat -, úgy keresse Yordit a barakkban. Ha holnap reggel úgy kelek föl, hogy nincs nálam a pénz, elmegyek magáért. A fogadós dolgot pedig felejtse el.
*Azzal sarkon fordul, s ott hagyja a kereskedőt. Idefent már minden további nélkül fordíthat hátat neki és az orkjainak. Amos Thenior nem az a harcias aggastány, mindazonáltal megvédi a kis templomát, s valószínűleg mindent halló füle most is a falakra van tapadva.
Mikor Hawul a pártfogoltjához ér indulást vezényel, majd megvárja míg a többiektől hallótávolságon kívülre kerülnek.*
- Szólj a Goldaj környékén járőröző embereinknek, hogy tartsák aktív megfigyelés alatt a házát. Mindent tudni akarok, hogy ki megy ki és be, hogy vannak-e még őrök - bár ezt kétlem -, s hogy járnak-e arra gyanús egyének. Fogj egy lovat és intézd el minél hamarabb, téged nem láthat ott. *Épp mikor a fiú indulna, Hawul karon ragadja, s azt mondja* - És még valami. Ha a férj és a testőrei eltűntek, hozzák el a feleségét, és rejtsék el az egyik erre alkalmas "barlangunkban".
*Hawul szeretné bebiztosítani, hogy a pénzét megkapja, ám látván, hogy ez a hitvány ember egy kapzsi mocsok, úgy döntött, hogy mindenét elveszi. De úgy, hogy még végig is nézeti vele az egészet. A felesége elrablása nem lesz nehéz ügy, hisz az őröknek elég megkérniük, hogy fáradjon velük a helyőrségre. Ha ellenkezik, még joguk is van elvitetni. Látván Goldaj életvitelét, nem igazán fordít nagy védelmet a házára s annak lakosaira. Minden védelmet magára fordít, de ez most épp kapóra jön. Ha ezek után változna meg ez a fajta rálátása a helyzetre, Hawul még azt hihetné, hogy valaki olvas a gondolataiban.
Mindenesetre a "barlangban" - mely egy menekülési útvonallal ellátott, lefoglalt Hodaril-barlangot rejt - biztonságban lesz, minden kíváncsi szem elől.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 19:53:53
Üzenet elküldve: 2013-01-04 19:53:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Hawul Raan részére//
*Miután Hawul és Goldaj felérnek a templomba, és Goldaj végiggondol egy-két dolgot, újra megszólal:*
- Nem hiszem én azt *mosolyog újfent* Amióta nem állt módomban fizetni, három holdforduló telt el, ez a negyedik. Tehát még legjobb szívvel is csak arany jár önnek, és akkor már ezt a holdfordulót is letudtuk. Bár *komorodik el kicsit* Gondolom nem a pénzen múlik. Egyszerűen nem akar segíteni nekem. Ezt eléggé sajnálom, pedig higgye el nekem, jó csapatot alkotnánk. Az elődje is szívesen volt a társam mindenféle üzletekben, és jól járt. Nos, nem teljesen, hiszen átvágták a torkát, de előtte jó élete volt. Nem kevés pénz lecsöpögött neki pluszban, illetve izgalmas kalandokban is volt része. Ha jól sejtem, ön még nem volt olyan helyzetben, hogy a társa egyben sajt üzletének nagyfőnöke is, pedig szórakoztató.
*Végül csöndben marad, nem győzködi tovább Hawult, hiszen ha egyszer ő nem kér a jóból, akkor nem tehet ez ellen semmit.*
- Természetesen a pénzt majd megadom, de most nincs nálam elég, épp csak annyi, hogy lefizethessek pár embert, ha nagyon muszáj *itt ismét elmosolyodik* De megbeszélhetünk egy alkalmat, kivéve persze, ha mégis társulni szeretne, hiszen akkor lesz alkalom bőven. Mondjuk ma este a fogadóban? De csak ha nem tervezett semmit. Addig fontolja meg az ajánlatomat, én pedig viszem a pénzt.
*Miután Hawul és Goldaj felérnek a templomba, és Goldaj végiggondol egy-két dolgot, újra megszólal:*
- Nem hiszem én azt *mosolyog újfent* Amióta nem állt módomban fizetni, három holdforduló telt el, ez a negyedik. Tehát még legjobb szívvel is csak arany jár önnek, és akkor már ezt a holdfordulót is letudtuk. Bár *komorodik el kicsit* Gondolom nem a pénzen múlik. Egyszerűen nem akar segíteni nekem. Ezt eléggé sajnálom, pedig higgye el nekem, jó csapatot alkotnánk. Az elődje is szívesen volt a társam mindenféle üzletekben, és jól járt. Nos, nem teljesen, hiszen átvágták a torkát, de előtte jó élete volt. Nem kevés pénz lecsöpögött neki pluszban, illetve izgalmas kalandokban is volt része. Ha jól sejtem, ön még nem volt olyan helyzetben, hogy a társa egyben sajt üzletének nagyfőnöke is, pedig szórakoztató.
*Végül csöndben marad, nem győzködi tovább Hawult, hiszen ha egyszer ő nem kér a jóból, akkor nem tehet ez ellen semmit.*
- Természetesen a pénzt majd megadom, de most nincs nálam elég, épp csak annyi, hogy lefizethessek pár embert, ha nagyon muszáj *itt ismét elmosolyodik* De megbeszélhetünk egy alkalmat, kivéve persze, ha mégis társulni szeretne, hiszen akkor lesz alkalom bőven. Mondjuk ma este a fogadóban? De csak ha nem tervezett semmit. Addig fontolja meg az ajánlatomat, én pedig viszem a pénzt.
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 19:26:31
Üzenet elküldve: 2013-01-04 19:26:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
"Tehát ez a a Levegő Mágia templom. Szép!"
*Még sosem látott ilyet. Szülőföldjén iskolákban tanították a mágiát, nem templomokban. Igazán ott nem is voltak templomok. Megáll a lépcső előtt, mély levegőt vesz.*
"Na, indulás!"
*Belép az épületbe, meghajol. Rögtön észrevesz pár papot, csendesen járkálnak.*
"Inkább nem zavarom meg őket."
*A mágia oktatót keresi.*
*Még sosem látott ilyet. Szülőföldjén iskolákban tanították a mágiát, nem templomokban. Igazán ott nem is voltak templomok. Megáll a lépcső előtt, mély levegőt vesz.*
"Na, indulás!"
*Belép az épületbe, meghajol. Rögtön észrevesz pár papot, csendesen járkálnak.*
"Inkább nem zavarom meg őket."
*A mágia oktatót keresi.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:58:32
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:58:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Shinea figyelmébe//
* Meghallgatja Shinea szavait, majd mikor nincs több szó, akkor sorjában válaszol a hölgynek.*
- Felőlem csinálhatod egyedül is, de te hittél nekem és átadtad nekem az irányítást. Úgy hittem, hogy nehezebben vagy meggyőzhető.* Mondja ki a szavakat, hogy összegezze a köztük levő állapotot. Igyekszik ügyelni a szavaira, mert a végén tényleg leszúrja a nő fényes nappal.*
- Tudom, hogy sok van a rovásomon. Nem mondtál új dolgot. * Hosszan hallgat, közben figyelmesen körülnéz, hogy nem gyanúsak-e mások számára? *
- Ez csak természetes, hogy nem maradhatunk ebben az öltözetben. Mellesleg sikerült elkapnod a tegnapi kábítósat? Nem fér a fejembe, de olyan az egész mint egy összeesküvés elmélet.*
- Cöhh kössz Drágám, hogy a hátsóm miatt aggódsz. Aggódj a sajátod miatt. Rendben, találkozzunk ott. * Ezzel nem vesztegeti az idejét holmi fecsegésre, mert gyorsan elindul a város felé, hogy kiszellőztesse az agyát. Sietve távozik, azonban megfogadja a nő szavait. Ezzel zárja ki az esélyét, hogy újra elkábítsák egy a lövedékkel. A találkozóról meg nem feledkezik meg...*
* Meghallgatja Shinea szavait, majd mikor nincs több szó, akkor sorjában válaszol a hölgynek.*
- Felőlem csinálhatod egyedül is, de te hittél nekem és átadtad nekem az irányítást. Úgy hittem, hogy nehezebben vagy meggyőzhető.* Mondja ki a szavakat, hogy összegezze a köztük levő állapotot. Igyekszik ügyelni a szavaira, mert a végén tényleg leszúrja a nő fényes nappal.*
- Tudom, hogy sok van a rovásomon. Nem mondtál új dolgot. * Hosszan hallgat, közben figyelmesen körülnéz, hogy nem gyanúsak-e mások számára? *
- Ez csak természetes, hogy nem maradhatunk ebben az öltözetben. Mellesleg sikerült elkapnod a tegnapi kábítósat? Nem fér a fejembe, de olyan az egész mint egy összeesküvés elmélet.*
- Cöhh kössz Drágám, hogy a hátsóm miatt aggódsz. Aggódj a sajátod miatt. Rendben, találkozzunk ott. * Ezzel nem vesztegeti az idejét holmi fecsegésre, mert gyorsan elindul a város felé, hogy kiszellőztesse az agyát. Sietve távozik, azonban megfogadja a nő szavait. Ezzel zárja ki az esélyét, hogy újra elkábítsák egy a lövedékkel. A találkozóról meg nem feledkezik meg...*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:32:56
Üzenet elküldve: 2013-01-04 18:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//éjszaka//
*Ez a borzalom nem ereszt szörnyű karmaiból. Nyomorult fogságra kárhoztatja a testet is, mely immár gyarló társa, a lélek mellett sínylődik. A megfeszülő izmokat a vergődő szabadságvágyat brutális förgetegként igázza le a fájdalom, mely megkapaszkodik a tenyér sebében, a bőr alá búvik és végigszalasztja a kín kutyáit minden apró idegszálon. Talán csak a sokk forrasztja a sikolyt a sápadó ajkakra.
Hogy lehet ekkora erő ebben a szikár szörnyetegben? A fuvolás olyan szánalmasnak érzi ezt a halandó porhüvelyt a mélységiéhez képest, hogy szinte nevetségesnek tetszik a gondolat is bármi ellenállásra. Mintha satuként szorulnának rá az ében ujjak, mintha azok a fogak a csontját is játszi könnyedséggel roppantanák el, ha akarnák. Az ő ereje pedig egyre csak fogy. Remegés áll a térdeibe az erőlködéstől, hogy egyáltalán talpon tudjon maradni.
Hazudni? De hát ő nem hazudik! Érzi! Másik úr volt, akihez tartozott!
Nem engedtetik meg neki az a kegy, hogy ájulásba meneküljön. Észnél tartja a fájdalom, és észnél tartja az kriptamélyi hang, mely nem óhajtja elereszteni még.
Tántorgó léptei el-elakadnak egymásban, ahogy az oltár elé kényszeríti az a szörnyű akarat. A templom hidege hirtelen mintha letépné húsa melegét. Reszket. Alig bírja megtartani a fejét, mely erőtlenül nyaklik, akár egy rongybabáé. Mégis a tálba néz. Az a furcsa, fekete tükrű sötétség szinte vonzza a tekintetét, pedig a teste hirtelen hőkölésre feszül, ahogy meglátja benne magát. Rémület dermed a szemébe.
Hiába menekülne. Az a borzalom nem csak a tál tükörbirodalmában honol. Körülveszi. Fojtogatja. Magára veszi élő húsát, mint egy kabátot. Most már érti. Érti, hogy miért mondta azt...*
- A Tiéd vagyok *fordul menedéket keresve a hím mellkasára. Mintegy védelmezőn vonja magára a kezét tartó kart.* - A Tiéd vagyok *ismétli. Rekedt hangja megbicsaklik a mondat végén, de most már megértette. A hím jogot formált rá, neki pedig se ereje se eszköze, hogy vitassa. Az övé lett. Testében, lelkében, akaratában. A múlt mit sem számít ebben.*
- Bocsáss meg... uram *suttogja. Homlokát a szikár alak mellének szorítja. Nem firtatja, hogy szívének dobbanásai csupán kimérten halkak vagy tán nem is léteznek.* - Én csak... *próbálja minél mélyebbre temetni azokat az érzéseket, melyek mégis úgy sugározzák a vak reményt, ahogy jégmezőn egy kismadár teste a meleget. Elrejtheti-e egyáltalán? Urának őszinteséggel tartozik, ezt nagyon jól tudja.* -... összezavarodtam.
*Nem kívánkoznak ajkára a szavak, nehogy akaratlanul is összeroppanjon az a leheletvékony kapocs, ami a régi életéhez köti. Ahhoz, amit ez a makacs, áthatolhatatlan homály elfed az elméjében.*
- Én... nem emlékszem. Mintha a két napnál régebbi emlékeimre egy kút mélyéről néznék. Én csak... összezavarodtam.
*A hangja szinte már csak forró pára. Erőtlen és elcsigázott.*
- Bocsáss meg... vagy büntess meg. Vétkeimért vezeklek.
*Elborzasztja a gondolat, hogy immár ez a szörnyeteg az élete, a mindene, a léte értelme. Elborzasztja, és valahol mégis megnyugtatja. Végre elengedheti ezt a feszültséget, az ellenállást, mely oly idegenül lüktetett az ereiben. Miért érzi vajon akkor mégis, hogy az a szikra nem utoljára lobbant fel? Ki fogják kényszeríteni újra. Talán ez az úr azt a végzetet szánta neki, hogy annak az ében maroknak a szorításában hunyjon ki... az ő kedvére.*
*Ez a borzalom nem ereszt szörnyű karmaiból. Nyomorult fogságra kárhoztatja a testet is, mely immár gyarló társa, a lélek mellett sínylődik. A megfeszülő izmokat a vergődő szabadságvágyat brutális förgetegként igázza le a fájdalom, mely megkapaszkodik a tenyér sebében, a bőr alá búvik és végigszalasztja a kín kutyáit minden apró idegszálon. Talán csak a sokk forrasztja a sikolyt a sápadó ajkakra.
Hogy lehet ekkora erő ebben a szikár szörnyetegben? A fuvolás olyan szánalmasnak érzi ezt a halandó porhüvelyt a mélységiéhez képest, hogy szinte nevetségesnek tetszik a gondolat is bármi ellenállásra. Mintha satuként szorulnának rá az ében ujjak, mintha azok a fogak a csontját is játszi könnyedséggel roppantanák el, ha akarnák. Az ő ereje pedig egyre csak fogy. Remegés áll a térdeibe az erőlködéstől, hogy egyáltalán talpon tudjon maradni.
Hazudni? De hát ő nem hazudik! Érzi! Másik úr volt, akihez tartozott!
Nem engedtetik meg neki az a kegy, hogy ájulásba meneküljön. Észnél tartja a fájdalom, és észnél tartja az kriptamélyi hang, mely nem óhajtja elereszteni még.
Tántorgó léptei el-elakadnak egymásban, ahogy az oltár elé kényszeríti az a szörnyű akarat. A templom hidege hirtelen mintha letépné húsa melegét. Reszket. Alig bírja megtartani a fejét, mely erőtlenül nyaklik, akár egy rongybabáé. Mégis a tálba néz. Az a furcsa, fekete tükrű sötétség szinte vonzza a tekintetét, pedig a teste hirtelen hőkölésre feszül, ahogy meglátja benne magát. Rémület dermed a szemébe.
Hiába menekülne. Az a borzalom nem csak a tál tükörbirodalmában honol. Körülveszi. Fojtogatja. Magára veszi élő húsát, mint egy kabátot. Most már érti. Érti, hogy miért mondta azt...*
- A Tiéd vagyok *fordul menedéket keresve a hím mellkasára. Mintegy védelmezőn vonja magára a kezét tartó kart.* - A Tiéd vagyok *ismétli. Rekedt hangja megbicsaklik a mondat végén, de most már megértette. A hím jogot formált rá, neki pedig se ereje se eszköze, hogy vitassa. Az övé lett. Testében, lelkében, akaratában. A múlt mit sem számít ebben.*
- Bocsáss meg... uram *suttogja. Homlokát a szikár alak mellének szorítja. Nem firtatja, hogy szívének dobbanásai csupán kimérten halkak vagy tán nem is léteznek.* - Én csak... *próbálja minél mélyebbre temetni azokat az érzéseket, melyek mégis úgy sugározzák a vak reményt, ahogy jégmezőn egy kismadár teste a meleget. Elrejtheti-e egyáltalán? Urának őszinteséggel tartozik, ezt nagyon jól tudja.* -... összezavarodtam.
*Nem kívánkoznak ajkára a szavak, nehogy akaratlanul is összeroppanjon az a leheletvékony kapocs, ami a régi életéhez köti. Ahhoz, amit ez a makacs, áthatolhatatlan homály elfed az elméjében.*
- Én... nem emlékszem. Mintha a két napnál régebbi emlékeimre egy kút mélyéről néznék. Én csak... összezavarodtam.
*A hangja szinte már csak forró pára. Erőtlen és elcsigázott.*
- Bocsáss meg... vagy büntess meg. Vétkeimért vezeklek.
*Elborzasztja a gondolat, hogy immár ez a szörnyeteg az élete, a mindene, a léte értelme. Elborzasztja, és valahol mégis megnyugtatja. Végre elengedheti ezt a feszültséget, az ellenállást, mely oly idegenül lüktetett az ereiben. Miért érzi vajon akkor mégis, hogy az a szikra nem utoljára lobbant fel? Ki fogják kényszeríteni újra. Talán ez az úr azt a végzetet szánta neki, hogy annak az ében maroknak a szorításában hunyjon ki... az ő kedvére.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 16:16:13
Üzenet elküldve: 2013-01-04 16:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő - M11 és Cyrlas Zonter részére//
- Én arra jöttem rá, hogy egyedül kellett volna jönnöm s mind ezt elkerülhettem volna. Igen, én is sejtem, hogy a kedves kis kereskedőnk nincs egyedül.
*Még suttogva is velőtrázó a hangja. A gyűlölet, a harag tombol vérében, mégis képes megőrizni a hidegvérét. Érzi, ha nem adhatja ki ezt a méregkeveréket, bizony meggondolatlan lépésre szánja el magát.*
- Jobb lesz figyelni erre a kereskedőre. Nem egy egyszerű eset s így nem is lesz az.
*Sóhajt egy nagyot s elfordul tőle.*
- Ne tetézd a bajt, ne tetézd! Így is sok van a rovásodon!
*Mikor felé nyújt egy teli szütyőt meglepődve felvonja szemöldökét. Belekukkant. Arany. Hosszan hümmög egyet s elveszi. Bólint egyet.*
- Igazad van, nem maradhatunk itt ebben a maskarába. Úgy hogy, magadra hagylak, ahogy kívántad. Találkozunk az Artheniori erdőben a Magas Fánál remélem tudod merre van. Addig is vigyázz a hátsódra s nézz hátra is néha, ne csak előre. Légy résen.
~Barom~
*Azzal felemeli hosszú szoknyáját s elsiet a Szegénynegyed felé. Szerencsére jól ismeri a várost, így a sikátorok labirintusába el tud veszni. Mikor kellő távolságot megtett, letépi a szoknya alját, hogy rövidebb legyen s hogy tudjon benne mozogni és az egyik szemetesbe dobja.*
~Remélem egy koldus beletúr ebbe a szemétbe, legalább talál egy csinos ruhadarabot.~
- Én arra jöttem rá, hogy egyedül kellett volna jönnöm s mind ezt elkerülhettem volna. Igen, én is sejtem, hogy a kedves kis kereskedőnk nincs egyedül.
*Még suttogva is velőtrázó a hangja. A gyűlölet, a harag tombol vérében, mégis képes megőrizni a hidegvérét. Érzi, ha nem adhatja ki ezt a méregkeveréket, bizony meggondolatlan lépésre szánja el magát.*
- Jobb lesz figyelni erre a kereskedőre. Nem egy egyszerű eset s így nem is lesz az.
*Sóhajt egy nagyot s elfordul tőle.*
- Ne tetézd a bajt, ne tetézd! Így is sok van a rovásodon!
*Mikor felé nyújt egy teli szütyőt meglepődve felvonja szemöldökét. Belekukkant. Arany. Hosszan hümmög egyet s elveszi. Bólint egyet.*
- Igazad van, nem maradhatunk itt ebben a maskarába. Úgy hogy, magadra hagylak, ahogy kívántad. Találkozunk az Artheniori erdőben a Magas Fánál remélem tudod merre van. Addig is vigyázz a hátsódra s nézz hátra is néha, ne csak előre. Légy résen.
~Barom~
*Azzal felemeli hosszú szoknyáját s elsiet a Szegénynegyed felé. Szerencsére jól ismeri a várost, így a sikátorok labirintusába el tud veszni. Mikor kellő távolságot megtett, letépi a szoknya alját, hogy rövidebb legyen s hogy tudjon benne mozogni és az egyik szemetesbe dobja.*
~Remélem egy koldus beletúr ebbe a szemétbe, legalább talál egy csinos ruhadarabot.~
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 14:33:59
Üzenet elküldve: 2013-01-04 14:33:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Shinea Wordan és Cyrlas Zonter részére//
*A hölgy felháborodottan kivonszolja a férfit a templomból, az ork természetesen ugyanolyan rezzenéstelenül nézi végig a jelentet, mint az eddigieket. A végén így a másik őrhöz:*
- Nekem most le kell mennem a könyvtárba, szólnom kell Goldajnak, mert véleményem szerint ez a férfi és ez a nő pontosan ugyanaz a kettő, akikre tegnap este ráküldte a bérgyilkost a kábítólövedékkel.
*Azzal szépen lassan elindul a lépcsőn lefele, hogy közölje gazdájával a fejleményeket.*
*A hölgy felháborodottan kivonszolja a férfit a templomból, az ork természetesen ugyanolyan rezzenéstelenül nézi végig a jelentet, mint az eddigieket. A végén így a másik őrhöz:*
- Nekem most le kell mennem a könyvtárba, szólnom kell Goldajnak, mert véleményem szerint ez a férfi és ez a nő pontosan ugyanaz a kettő, akikre tegnap este ráküldte a bérgyilkost a kábítólövedékkel.
*Azzal szépen lassan elindul a lépcsőn lefele, hogy közölje gazdájával a fejleményeket.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-04 11:14:17
Üzenet elküldve: 2013-01-04 11:14:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Shinea figyelmébe//
*Hiába van szorult helyzetben, mert teljesen megőrzi hidegvérét.A jelvényt kiütik a kezéből, azonban annyira nem lassú, hogy a kard elöl ne meneküljön. Biztos távolságból nézi a nyaka felé irányuló pengét. Vigyorog a két őr felé, közben jól megjegyzi az arcukat.*
- Hogy mit ismer? Noh mindegy, lényegtelen. * Gúnyosan nevet feléjük, amikor érkezik a felháborodott kedvese.
~ Imádom, mikor dühös. ~ Szól magában, közben a nő elhurcolja onnan; majd odakinn halkan kérdőre vonja, hogy mit csinált. Álmélkodik magában, hogy mennyi indulat, harag és düh tud felszabadulni a nőből; sőt annak gyümölcsét az arcán érzi.*
- Rájöttem egy-két dologra. Neked nem tűnt fel, hogy az ork mellett egy rendes kemény őr álldogál? Feltételezem, hogy odalenn biztosan van az emberünknél valaki.* Fogja sajgó arcát egy picit, aztán folytatja a szavak kimondását.*
- Mind a két őr szinte ugyanazt mondta. Nem hinném, hogy az könyvtárossal beszélgetnek. El kellene bújnunk és megfigyelni a kereskedő partnerét. Le kell őket buktatni, ami egyszerűen nem úgy megy, hogy lemegyünk és annyi. Mellesleg ki tudja, hogy odalenn mennyien vannak? Senki. Jobb ez így.*Fejezi be a szövegelést, hogy átgondolja a következő teendőket.*
- Hmm ez a pofon jólesett! * Pimasz mosoly terül el az arcán.*
- Serkentő az biztos. A közeljövőben, ha ezzel végeztünk, akkor megkereslek ha éppen nem megy a gondolkozás. Pár pofon és helyreraksz. * Vigyorog továbbra is, és eltöpreng a teendőkön.*
- Nos nem maradhatunk ebben az álcánkban. Át kell öltöznünk, aztán megfigyelni őket. Követni és mindent megjegyezni. Aztán jöhet a terv, amiben tényleg nem ejthetünk hibát. * Kérdőn néz rá Shineára, aztán Shinea Wordannak átad 200 aranyat.
Elfordul a nőtől, hogy az álbajuszát letépje. Felszisszen, majd egy kendővel a maszkírozását is eltünteti, ami idősebb embernek mutatta. Újra jóképű pimasz férfivé válik.*
- Remélem kellően kárpótol az elvesztegetett időért. Most pedig hagyj magamra. * Ellöki magát a faltól, hogy további elmélkedésnek adja át a teret. Kicsit talán sok volt a kábító lövedék számára, vagy az a pofon, amit az imént kapott Shineától. Utál veszíteni, ám egykönnyen sosem adja fel. Nem néz vissza a társára, vagyis jobban mondva a felbérelt gyilkosra. Kell egy idő, míg összeszedi magát.*
*Hiába van szorult helyzetben, mert teljesen megőrzi hidegvérét.A jelvényt kiütik a kezéből, azonban annyira nem lassú, hogy a kard elöl ne meneküljön. Biztos távolságból nézi a nyaka felé irányuló pengét. Vigyorog a két őr felé, közben jól megjegyzi az arcukat.*
- Hogy mit ismer? Noh mindegy, lényegtelen. * Gúnyosan nevet feléjük, amikor érkezik a felháborodott kedvese.
~ Imádom, mikor dühös. ~ Szól magában, közben a nő elhurcolja onnan; majd odakinn halkan kérdőre vonja, hogy mit csinált. Álmélkodik magában, hogy mennyi indulat, harag és düh tud felszabadulni a nőből; sőt annak gyümölcsét az arcán érzi.*
- Rájöttem egy-két dologra. Neked nem tűnt fel, hogy az ork mellett egy rendes kemény őr álldogál? Feltételezem, hogy odalenn biztosan van az emberünknél valaki.* Fogja sajgó arcát egy picit, aztán folytatja a szavak kimondását.*
- Mind a két őr szinte ugyanazt mondta. Nem hinném, hogy az könyvtárossal beszélgetnek. El kellene bújnunk és megfigyelni a kereskedő partnerét. Le kell őket buktatni, ami egyszerűen nem úgy megy, hogy lemegyünk és annyi. Mellesleg ki tudja, hogy odalenn mennyien vannak? Senki. Jobb ez így.*Fejezi be a szövegelést, hogy átgondolja a következő teendőket.*
- Hmm ez a pofon jólesett! * Pimasz mosoly terül el az arcán.*
- Serkentő az biztos. A közeljövőben, ha ezzel végeztünk, akkor megkereslek ha éppen nem megy a gondolkozás. Pár pofon és helyreraksz. * Vigyorog továbbra is, és eltöpreng a teendőkön.*
- Nos nem maradhatunk ebben az álcánkban. Át kell öltöznünk, aztán megfigyelni őket. Követni és mindent megjegyezni. Aztán jöhet a terv, amiben tényleg nem ejthetünk hibát. * Kérdőn néz rá Shineára, aztán Shinea Wordannak átad 200 aranyat.
Elfordul a nőtől, hogy az álbajuszát letépje. Felszisszen, majd egy kendővel a maszkírozását is eltünteti, ami idősebb embernek mutatta. Újra jóképű pimasz férfivé válik.*- Remélem kellően kárpótol az elvesztegetett időért. Most pedig hagyj magamra. * Ellöki magát a faltól, hogy további elmélkedésnek adja át a teret. Kicsit talán sok volt a kábító lövedék számára, vagy az a pofon, amit az imént kapott Shineától. Utál veszíteni, ám egykönnyen sosem adja fel. Nem néz vissza a társára, vagyis jobban mondva a felbérelt gyilkosra. Kell egy idő, míg összeszedi magát.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-03 18:41:49
Üzenet elküldve: 2013-01-03 18:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Cyrlas figyelmébe//
*Felüti fejét a nagy moraj mit okozott a _kapitány_ Drágája, ami miatt rettentő dühös lesz.Ahogy elővette a kis eszközét, úgy teszi vissza hosszú szoknyája alá. Jobb elkerülni a bajt. A nagyobb bajt.*
~Mit csinálsz te barom!!! Elrontod a tervünk!!!~
*Kihasználva felforrt vérét döbbenten mered a férfiakra. Hisztérikus hangon szól, ami talán megdöbbentheti a társát.*
-MI??? Te egy csaló vagy??? Ha ezt tudtam volna, nem mondok IGEN-t a lánykérésre!! Ám ezt elmondom édesapámnak. Vagy nem is... szeretném ha TE mondanád el, hogy nem vagy hozzám való!
~Megdöglesz! megdöglesz! Ha innen kiérünk megdöglesz!!!~
* Elrángatja a penge hideg érzetétől. Szorosan fogja karját, majdnem eltépi a felsőjét. Gyilkos a pillantása. Lesüti szemét, majd nagyképűen felemeli fejét s az orkra néz.*
-Ne! Semmi szükségem a kíséretre! Kitalálok magam is!
*Azzal kirángatja Kedvesét a Templomból. Ahogy kiértek elrángatja az ajtóból és suttogva beszél.*
- Mit csináltál??? Oda a naagy tervünk!!! Legszívesebben ....ÁÁÁÁH!*pofon vágja* Majd leverem rajtad! Most azon légy, hogy előállj egy használhatóbb tervvel. Minél előbb!
~Nem is értem miért nem vágom le itt fényes nappal, mindenki előtt. Persze hogy azért, mert nappal van és sokan vannak! De jön még kutyára fagy... ~
*Felüti fejét a nagy moraj mit okozott a _kapitány_ Drágája, ami miatt rettentő dühös lesz.Ahogy elővette a kis eszközét, úgy teszi vissza hosszú szoknyája alá. Jobb elkerülni a bajt. A nagyobb bajt.*
~Mit csinálsz te barom!!! Elrontod a tervünk!!!~
*Kihasználva felforrt vérét döbbenten mered a férfiakra. Hisztérikus hangon szól, ami talán megdöbbentheti a társát.*
-MI??? Te egy csaló vagy??? Ha ezt tudtam volna, nem mondok IGEN-t a lánykérésre!! Ám ezt elmondom édesapámnak. Vagy nem is... szeretném ha TE mondanád el, hogy nem vagy hozzám való!
~Megdöglesz! megdöglesz! Ha innen kiérünk megdöglesz!!!~
* Elrángatja a penge hideg érzetétől. Szorosan fogja karját, majdnem eltépi a felsőjét. Gyilkos a pillantása. Lesüti szemét, majd nagyképűen felemeli fejét s az orkra néz.*
-Ne! Semmi szükségem a kíséretre! Kitalálok magam is!
*Azzal kirángatja Kedvesét a Templomból. Ahogy kiértek elrángatja az ajtóból és suttogva beszél.*
- Mit csináltál??? Oda a naagy tervünk!!! Legszívesebben ....ÁÁÁÁH!*pofon vágja* Majd leverem rajtad! Most azon légy, hogy előállj egy használhatóbb tervvel. Minél előbb!
~Nem is értem miért nem vágom le itt fényes nappal, mindenki előtt. Persze hogy azért, mert nappal van és sokan vannak! De jön még kutyára fagy... ~
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:00:40
Üzenet elküldve: 2013-01-03 17:00:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az újdonságok mindig új kérdéseket vetnek fel, de van, melyekre még ha oly lassan is lehet megtalálni a válaszokat, érdemes az időt ráfordítani, és a pénzt is, már van rá elég éppen, vagy adott a lehetőség, hiszen a mágia olyan dolog, mely csak keveseknek áll rendelkezésére, és mely bőven lehetőséget biztosít azokkal szemben, kik még csak nem is várják, hogy esetleg ezzel a különleges módszerrel tanítják meg őket kesztyűbe dudálni. Amit az átlag ember nem ért, de a hozzá értő előtt kitárhat olyan horizontokat, mit a nagy többség még elképzelni sem lenne képes. Ez a mágia, melyet megtanulni, tudását fejleszteni érkezett.
A legnehezebb talán nem is a tudománnyal magával megküzdeni, hanem hogy a különlegesen értékes tudást, melyet összeszedni is oly nehéz igen fukar módon méri az, kinek már ezt sikerült, és igen borsos árat szab bonyolult tanukért, melyek csak lassú haladást engednek, és azt is csak módjával.
Talán a legjobban szét töredezett dolog, és a legnehezebben elsajátítható, de talán a legkülönlegesebb, és a legértékesebb minden művészetek között annak, aki képes értékelni az általa nyújtott lehetőségeket, és megjárni hajlandó azt a költséges és rögös utat, mely odáig vezet, hogy a tudományt, mely csak nehezen, és drágán adja meg magát elsajátíthassa, képezhesse magát benne.
Jó kis türelem játék, melyben igen sokáig a szűk markú magiszterek diktálják az ütemet, ahogy diktálták annak idején nekik is, néha csengő aranyakat követelve, néha csak a tudást lassan adagolva, melyet el érdemes sajátítani, és mely számára fontos, és elengedhetetlen előnyöket adhat azon az úton, mely előtte áll.
Hosszú polcok, és könyvek sora várja a vaskos aranyak lecsengetése után, hogy a bennük lévő tudást valaki elsajátítsa, hosszú órák, néha napok küzdelmes munkája lehet egyetlen búvige is, melyet most ugyan drága megvenni, de később a várakozások szerint majd meghozza árát a befektetett idő, energia, és a csengő aranyak, melyeket mind oly mértéktelenül ragad magával ennek a művészetnek az elsajátítása, mely ugyanakkor adja, hogy kevesek vannak csak kik rendelkeznek ezen erő felett. Hiába, kiváltságosnak lenni sosem volt egyszerű dolog, vagy drága pénz, vagy sok küszködés vezetett mindig is oda, és most sincs ez másként, ahogy nem lesz a könyvekben lejegyzett tudás elsajátítása közben sem.*
A legnehezebb talán nem is a tudománnyal magával megküzdeni, hanem hogy a különlegesen értékes tudást, melyet összeszedni is oly nehéz igen fukar módon méri az, kinek már ezt sikerült, és igen borsos árat szab bonyolult tanukért, melyek csak lassú haladást engednek, és azt is csak módjával.
Talán a legjobban szét töredezett dolog, és a legnehezebben elsajátítható, de talán a legkülönlegesebb, és a legértékesebb minden művészetek között annak, aki képes értékelni az általa nyújtott lehetőségeket, és megjárni hajlandó azt a költséges és rögös utat, mely odáig vezet, hogy a tudományt, mely csak nehezen, és drágán adja meg magát elsajátíthassa, képezhesse magát benne.
Jó kis türelem játék, melyben igen sokáig a szűk markú magiszterek diktálják az ütemet, ahogy diktálták annak idején nekik is, néha csengő aranyakat követelve, néha csak a tudást lassan adagolva, melyet el érdemes sajátítani, és mely számára fontos, és elengedhetetlen előnyöket adhat azon az úton, mely előtte áll.
Hosszú polcok, és könyvek sora várja a vaskos aranyak lecsengetése után, hogy a bennük lévő tudást valaki elsajátítsa, hosszú órák, néha napok küzdelmes munkája lehet egyetlen búvige is, melyet most ugyan drága megvenni, de később a várakozások szerint majd meghozza árát a befektetett idő, energia, és a csengő aranyak, melyeket mind oly mértéktelenül ragad magával ennek a művészetnek az elsajátítása, mely ugyanakkor adja, hogy kevesek vannak csak kik rendelkeznek ezen erő felett. Hiába, kiváltságosnak lenni sosem volt egyszerű dolog, vagy drága pénz, vagy sok küszködés vezetett mindig is oda, és most sincs ez másként, ahogy nem lesz a könyvekben lejegyzett tudás elsajátítása közben sem.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-02 09:33:20
Üzenet elküldve: 2013-01-02 09:33:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Shinea Wordan és Cyrlas Zonter részére//
*Az ork figyelemmel kíséri, ahogy a hölgy leül imádkozni, majd figyelme ismét a férfira terelődik, mikor az dühösen üvöltözni kezd. Végighallgatja, amit mond, majd vesz egy nagy levegőt, és közönyös hangon kijelenti:*
- Engem hidegen hagy a maga jelvénye, és lehetett akárki az apja, ide nem fog lemenni.
- Miről beszélsz? *kérdezi a mellette álló ember, aki szintén őrködik* Hiszen ez az Éjszakai Maszkok jele. És ha jól látom, kapitányi rang, igaz? Ez esetben *azzal előhúz egy kardot* még csaló is.
*Majd egy villámgyors kardcsapással kiüti a kezéből a jelvényt. Látszik, hogy mesterien forgatja a kardot, különben Cyrlas-nak egy-két ujja is odaveszett volna.*
- Nincs szerencséje uram *mondja végül a kardforgató* Sajnos én ismerem az Éjszakai Maszkok kapitányát. Egy rendkívül higgadt, diplomatikus ember, semmiképp nem egy ilyen suhanc. Most pedig távozzon *azzal a pengét a torkának nyomja* Vagy különben tettlegességhez folyamodok. Te pedig *néz rá az orkra* szerintem kísérd ki azt a bájos hölgyet.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 09:34:52
*Az ork figyelemmel kíséri, ahogy a hölgy leül imádkozni, majd figyelme ismét a férfira terelődik, mikor az dühösen üvöltözni kezd. Végighallgatja, amit mond, majd vesz egy nagy levegőt, és közönyös hangon kijelenti:*
- Engem hidegen hagy a maga jelvénye, és lehetett akárki az apja, ide nem fog lemenni.
- Miről beszélsz? *kérdezi a mellette álló ember, aki szintén őrködik* Hiszen ez az Éjszakai Maszkok jele. És ha jól látom, kapitányi rang, igaz? Ez esetben *azzal előhúz egy kardot* még csaló is.
*Majd egy villámgyors kardcsapással kiüti a kezéből a jelvényt. Látszik, hogy mesterien forgatja a kardot, különben Cyrlas-nak egy-két ujja is odaveszett volna.*
- Nincs szerencséje uram *mondja végül a kardforgató* Sajnos én ismerem az Éjszakai Maszkok kapitányát. Egy rendkívül higgadt, diplomatikus ember, semmiképp nem egy ilyen suhanc. Most pedig távozzon *azzal a pengét a torkának nyomja* Vagy különben tettlegességhez folyamodok. Te pedig *néz rá az orkra* szerintem kísérd ki azt a bájos hölgyet.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 09:34:52
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-01 23:39:32
Üzenet elküldve: 2013-01-01 23:39:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//M11 és Shinea figyelmébe//
* Hallgatja a bársonyos finomságú női ajkak által mondott válaszokat, és közben jegyzetel, hogy később visszatérjenek a témára; azonban a két őrre most jobban figyel. Meghallgatja az egyiket és a másikat is.
~ Mint egy betanult szöveg. Ide nem jöhet le, míg a főnököm fel nem jön. Akkor a kereskedőn kívül van más is odalenn? ~ Leginkább mindenki előtt mondana egy cifrát, azonban Templomban vannak. Belekarol a párja, majd hallja a finom beszédét.
~ Várni? Minek várjunk? Te leülhetsz, azonban én be fogok oda jutni. Mindenre felkészültem. ~ Ezzel odanéz imádkozó Drágájára, azonban van olyan sejtése, hogy valamire készül. Az útból elhúzódik, hogy tiszta legyen a terep a nő számára. Idegesen elkezd járkálni fel és alá, majd végül a két őrhöz lép olyan szögből, ha sikerül elvonni a figyelmüket; akkor nem láthatják mit tesz bájos kedvese.*
- Csesszék meg! Tudják ki vagyok én? Tanulatlan b**mok! * Benne van a szenvedély és a düh, ami teljesen elkapja. Mielőtt találkozott volna a Shineával, akkor előtte ügyesen elcsent egy rangos jelvényként. Benyúl a zsebébe az Éjszakai Maszkok kapitányi jelvényéért, hogy megmutassa mindkettőnek. Ez egy kisebb közösség a városban, ami a város védelmét célozta meg, és nem nappal, hanem éjszaka. Információi szerint sokan tisztelik munkájukat.*
- De mit vártam én két ilyen csökött m**hától? Pedig már apám is híres volt, a jó öreg Troklez dezar Calapanta. * Két írisze izzik akár a vulkán magmája, ami azon nyomban megégeti a két idiótát. Orrlukain fújtat mint egy megvadult bika, és már csak a halálos bőgés kellene, amivel kihívja őket egy halálos küzdelemre. Csepp szünetet tart csak a letolásban, közben merészen még közelebb lép a két illetőhöz, hogy elrejtőzzön mögöttük.*
- Ha nem engednek le azon nyomban a Könyvtárba, akkor az elkövetkezendő éveiket biztosan lótrágya pakolással fogják eltölteni! Megértették? Eléggé érthető voltam? * A szigorú nézés nem enyhül. Reméli, hogy elég meggyőző volt ahhoz, hogy a két alak meghátráljon tőle; és a rapirját ne kelljen igénybe vennie. Biztonság kedvéért három lépést tesz meg hátrafelé.*
- Nah! Melyiket válasszák: A lótrágya pakolást vagy hogy beengednek a feleségemmel együtt? * Ezzel végleg befogja a száját, hogy nézze a kiváltott testbeszédet. Szélhámos lévén az erőssége sosem a harcban volt, hanem a megtévesztésben, színjátékban és a tolvajlásban. Ha most menekülnie kell, akkor teljesen fel van készülve rá. Lényeg, hogy a nőt bejuttassa a könyvtárba. Ha a nővel együtt jut be a könyvtárba, akkor később megveregetheti a saját vállát.*
A hozzászólás írója (Cyrlas Zonter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 00:19:52
* Hallgatja a bársonyos finomságú női ajkak által mondott válaszokat, és közben jegyzetel, hogy később visszatérjenek a témára; azonban a két őrre most jobban figyel. Meghallgatja az egyiket és a másikat is.
~ Mint egy betanult szöveg. Ide nem jöhet le, míg a főnököm fel nem jön. Akkor a kereskedőn kívül van más is odalenn? ~ Leginkább mindenki előtt mondana egy cifrát, azonban Templomban vannak. Belekarol a párja, majd hallja a finom beszédét.
~ Várni? Minek várjunk? Te leülhetsz, azonban én be fogok oda jutni. Mindenre felkészültem. ~ Ezzel odanéz imádkozó Drágájára, azonban van olyan sejtése, hogy valamire készül. Az útból elhúzódik, hogy tiszta legyen a terep a nő számára. Idegesen elkezd járkálni fel és alá, majd végül a két őrhöz lép olyan szögből, ha sikerül elvonni a figyelmüket; akkor nem láthatják mit tesz bájos kedvese.*
- Csesszék meg! Tudják ki vagyok én? Tanulatlan b**mok! * Benne van a szenvedély és a düh, ami teljesen elkapja. Mielőtt találkozott volna a Shineával, akkor előtte ügyesen elcsent egy rangos jelvényként. Benyúl a zsebébe az Éjszakai Maszkok kapitányi jelvényéért, hogy megmutassa mindkettőnek. Ez egy kisebb közösség a városban, ami a város védelmét célozta meg, és nem nappal, hanem éjszaka. Információi szerint sokan tisztelik munkájukat.*
- De mit vártam én két ilyen csökött m**hától? Pedig már apám is híres volt, a jó öreg Troklez dezar Calapanta. * Két írisze izzik akár a vulkán magmája, ami azon nyomban megégeti a két idiótát. Orrlukain fújtat mint egy megvadult bika, és már csak a halálos bőgés kellene, amivel kihívja őket egy halálos küzdelemre. Csepp szünetet tart csak a letolásban, közben merészen még közelebb lép a két illetőhöz, hogy elrejtőzzön mögöttük.*
- Ha nem engednek le azon nyomban a Könyvtárba, akkor az elkövetkezendő éveiket biztosan lótrágya pakolással fogják eltölteni! Megértették? Eléggé érthető voltam? * A szigorú nézés nem enyhül. Reméli, hogy elég meggyőző volt ahhoz, hogy a két alak meghátráljon tőle; és a rapirját ne kelljen igénybe vennie. Biztonság kedvéért három lépést tesz meg hátrafelé.*
- Nah! Melyiket válasszák: A lótrágya pakolást vagy hogy beengednek a feleségemmel együtt? * Ezzel végleg befogja a száját, hogy nézze a kiváltott testbeszédet. Szélhámos lévén az erőssége sosem a harcban volt, hanem a megtévesztésben, színjátékban és a tolvajlásban. Ha most menekülnie kell, akkor teljesen fel van készülve rá. Lényeg, hogy a nőt bejuttassa a könyvtárba. Ha a nővel együtt jut be a könyvtárba, akkor később megveregetheti a saját vállát.*
A hozzászólás írója (Cyrlas Zonter) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.02 00:19:52
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870