Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-15 08:30:11
Üzenet elküldve: 2019-05-15 08:30:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pyr//
*Egy lepukkant lakórészen végigérve megpillant egy templomot. Bár közel sem vallásos, ezeken a helyeken mindig lehet olvasni és tanulni valamit, így gondolkodás nélkül lép be a nyitott faajtókon. Odabent erős félhomály várja, szobrok és fapadok. Mindegyik emberalakhoz közel lép, hogy megnézze őket, valószínűnek tartja, valami alapítói lehetnek a helynek, vagy vallásos alakok. Egy rövidebb járkálás után rá is talál a könyvekre, amelyekből egyet le vesz és az egyik padon helyet foglal.
Éppen bele kezdene a könyv olvasásába, amikor nem messze tőle egy alakot pillant meg, egészen a sarokban foglalt helyet. Úgy fest, semmit nem csinál éppen, a szürkületben pedig nem igazán ismeri fel. Csak a szárnyakat látja az alak háta mögött és fénylő szemeit. ~Várjunk csak...~ Hirtelen felismerés éri, a nyitott könyvet be csapja kezében. Halk visszhang csattan a templom falairól, amennyiben a szárnyas férfi rá pillant, csak bámul a szemeibe, még akkor is, ha Rhoenéi nem világítanak. Ismét kíváncsiságtól feszül meg állkapcsa, tegnap este abban a fogadóban látta, már akkor is beszélni akart vele. Most viszont nem tudja, hogy kéne bele kezdenie, hiszen ez egy templom. ~Mi van akkor, ha imádkozik? Nem biztos, hogy pont azért jött ide, mert beszélgetni akar, sőt, szinte biztos, hogy egyedül akar lenni.~ Továbbra is csak a pillantásra vár, reméli, a másik is fel fogja ismerni, ha felpillant. Nagyjából három méterre ülhetnek egymástól, így azt, hogy a lány ide jött, biztos, hogy észre vette.*
A hozzászólás írója (Rhoen Dan'rok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.15 08:33:49
*Egy lepukkant lakórészen végigérve megpillant egy templomot. Bár közel sem vallásos, ezeken a helyeken mindig lehet olvasni és tanulni valamit, így gondolkodás nélkül lép be a nyitott faajtókon. Odabent erős félhomály várja, szobrok és fapadok. Mindegyik emberalakhoz közel lép, hogy megnézze őket, valószínűnek tartja, valami alapítói lehetnek a helynek, vagy vallásos alakok. Egy rövidebb járkálás után rá is talál a könyvekre, amelyekből egyet le vesz és az egyik padon helyet foglal.
Éppen bele kezdene a könyv olvasásába, amikor nem messze tőle egy alakot pillant meg, egészen a sarokban foglalt helyet. Úgy fest, semmit nem csinál éppen, a szürkületben pedig nem igazán ismeri fel. Csak a szárnyakat látja az alak háta mögött és fénylő szemeit. ~Várjunk csak...~ Hirtelen felismerés éri, a nyitott könyvet be csapja kezében. Halk visszhang csattan a templom falairól, amennyiben a szárnyas férfi rá pillant, csak bámul a szemeibe, még akkor is, ha Rhoenéi nem világítanak. Ismét kíváncsiságtól feszül meg állkapcsa, tegnap este abban a fogadóban látta, már akkor is beszélni akart vele. Most viszont nem tudja, hogy kéne bele kezdenie, hiszen ez egy templom. ~Mi van akkor, ha imádkozik? Nem biztos, hogy pont azért jött ide, mert beszélgetni akar, sőt, szinte biztos, hogy egyedül akar lenni.~ Továbbra is csak a pillantásra vár, reméli, a másik is fel fogja ismerni, ha felpillant. Nagyjából három méterre ülhetnek egymástól, így azt, hogy a lány ide jött, biztos, hogy észre vette.*
A hozzászólás írója (Rhoen Dan'rok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.15 08:33:49
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:57:38
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:57:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat nem időzik a főtéren, még kicsit lógázza a lábát a szökőkút peremén, aztán tovább áll. Élvezi, hogy a város forgatagát maga mögött hagyva immár nem zsong a feje a hangzavartól. A környék jóval csendesebb, mint bent, élvezettel fordítja arcát a nap felé, s hamarosan felmelegszik. A befelé, vagy számára inkább kifelé vezető út nem túl forgalmas, ezért még néhány pillanatig lépdel, majd körbenézve kap szárnyra, s nagy ugrásokkal közlekedik tovább, így jóval gyorsabban halad. Csak néhányat lépdel, mikor hirtelen mégis megáll. Elébb még el kell valamit intéznie, így nagyot fújtatva fordul vissza, hogy immár ismét a városban csatangoljon. Persze kerülve a forgalmas helyeket. Nem mondhatni, hogy meglapul, de azt sem, hogy túl feltűnő, már, ha egy hatalmas, szürke, tollas szárnyakkal rendelkező tündéregyed nem az. A tornyot már messziről látja, béke és nyugalom lengi körbe. így hamarosan oda is ér, minden akadálytól mentesen. A kaput lassan löki be és csendesen belépdel, majd helyet foglal az egyik félreeső sarokban. Itt még soha nem járt, most ideje ezt pótolnia. A templom szokatlan hűvösségébe beleborzong.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-09 11:32:47
Üzenet elküldve: 2019-05-09 11:32:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel//
//Arja, Daxly//
*Bizony úgy tűnik, hogy a térkép nem hagyhatja el újra a templom területét. Ezt megerősítve Arenih egy csuhást int magához, átadja neki a térképet, amivel aztán a szerzetes eltűnik a templom hátsó traktusa felé.*
- Így. *Zárja le szavakkal is a főpap a térkép sorsát, majd visszafordul a belső viharokkal küzdő Arja felé.*
- Pontosan, nem tudhatod, miféle veszélyeket rejt a hely. Bár az is lehet, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, de akkor miért rejtették volna el a térképet. Igaz? *Enyhül meg Arenih atya. Bár láthatóan nem örül annak, hogy a lány kivitte a térképet, de végül is visszahozta és be is vallotta tettét.
Arja magyarázatát hallva még dúl benne némi harag, de a zavarban lévő lány látványától lassan oszlik benne az érzés. Látott ő már elég buzgó kalandort, vakmerő harcost, akik a saját gőgjük füstjében nem láttak el az orrukig, de Arja nem ilyennek tűnik. Csak felelőtlen volt, szerencsére sem magát, sem mást nem sodort veszélybe.*
- Gyere velem. *Mondja, majd megindul felfelé a lépcsőn, fel a templomba, s miközben a lépcsőn lépkednek, nyugodt, barátságos hangon beszél már.*
- Semmi baj, az a lényeg, hogy visszahoztad és megmutattad. Olykor próbák elé állít az élet és te most jól megoldottad ezt a próbát. *Mosolyog, ahogy felérnek a templom hűvösébe.*
- Hogy a Fény Úrnője akarta-e, hogy megtaláld, nem tudom, de valóban fontos és jól cselekedtél. Mármint, hogy visszahoztad, nem hogy kivitted. *Még egy apró tréfát is mond, hogy Arja ne legyen olyan zavarban.*
- Azt mondtad, olykor megtalálsz dolgokat, ha valóban így van, akkor a térkép nélkül is találsz hithű kalandorokat. Ha pedig elmondod nekik, hogy a térkép itt van, bizonyosan hinni fognak neked, hisz ez itt Eeyr temploma. *Fűzi tovább szavait.
A torony és a mágus említésére Arenih megtorpan, feddőn néz a lányra.*
- Gyermekem, mondtam már, a térkép itt marad. A varázslónak pedig semmi dolga nincs vele. *Mondja el újra elhatározását.
Ekkor lép be a templomba Daxly, akinek szeme lassan hozzászokik a félhomályhoz odabent és megpillantja a fehér papi ruhában álló férfit és a lányt mellette.*
- Gyermekem, segíthetek valamiben? *Kérdi Areih, a főpap a belépő barna hajú lányt.*
//Arja, Daxly//
*Bizony úgy tűnik, hogy a térkép nem hagyhatja el újra a templom területét. Ezt megerősítve Arenih egy csuhást int magához, átadja neki a térképet, amivel aztán a szerzetes eltűnik a templom hátsó traktusa felé.*
- Így. *Zárja le szavakkal is a főpap a térkép sorsát, majd visszafordul a belső viharokkal küzdő Arja felé.*
- Pontosan, nem tudhatod, miféle veszélyeket rejt a hely. Bár az is lehet, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, de akkor miért rejtették volna el a térképet. Igaz? *Enyhül meg Arenih atya. Bár láthatóan nem örül annak, hogy a lány kivitte a térképet, de végül is visszahozta és be is vallotta tettét.
Arja magyarázatát hallva még dúl benne némi harag, de a zavarban lévő lány látványától lassan oszlik benne az érzés. Látott ő már elég buzgó kalandort, vakmerő harcost, akik a saját gőgjük füstjében nem láttak el az orrukig, de Arja nem ilyennek tűnik. Csak felelőtlen volt, szerencsére sem magát, sem mást nem sodort veszélybe.*
- Gyere velem. *Mondja, majd megindul felfelé a lépcsőn, fel a templomba, s miközben a lépcsőn lépkednek, nyugodt, barátságos hangon beszél már.*
- Semmi baj, az a lényeg, hogy visszahoztad és megmutattad. Olykor próbák elé állít az élet és te most jól megoldottad ezt a próbát. *Mosolyog, ahogy felérnek a templom hűvösébe.*
- Hogy a Fény Úrnője akarta-e, hogy megtaláld, nem tudom, de valóban fontos és jól cselekedtél. Mármint, hogy visszahoztad, nem hogy kivitted. *Még egy apró tréfát is mond, hogy Arja ne legyen olyan zavarban.*
- Azt mondtad, olykor megtalálsz dolgokat, ha valóban így van, akkor a térkép nélkül is találsz hithű kalandorokat. Ha pedig elmondod nekik, hogy a térkép itt van, bizonyosan hinni fognak neked, hisz ez itt Eeyr temploma. *Fűzi tovább szavait.
A torony és a mágus említésére Arenih megtorpan, feddőn néz a lányra.*
- Gyermekem, mondtam már, a térkép itt marad. A varázslónak pedig semmi dolga nincs vele. *Mondja el újra elhatározását.
Ekkor lép be a templomba Daxly, akinek szeme lassan hozzászokik a félhomályhoz odabent és megpillantja a fehér papi ruhában álló férfit és a lányt mellette.*
- Gyermekem, segíthetek valamiben? *Kérdi Areih, a főpap a belépő barna hajú lányt.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-08 11:50:00
Üzenet elküldve: 2019-05-08 11:50:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel//
*~Jól gondoltuk.~ könnyebbül meg és tartja aggasztónak is egyszerre Arja, amikor az atya is megerősíti: a papíron lévő térkép, amit a régi könyv alatt talált, az északon lévő, régi Karavánpihenő környékét ábrázolja.
Arenih atya azt is megerősíti, amit ő is hallott erről a helyről, a szavaira ha nem is rémület, de bizony aggódó dermedés fut végig rajta.
És Arenih atya bizony azt is kijelenti, amitől Arja tartott ugyan, de azért valószínűnek vélt: a térkép itt marad, a Könyvtárban, ahol a lány találta.
Nagyot sóhajt. Neniyzon fel sem vetette, hogy visszahozzák a papírt a Templomba, lám, nem is tartott vele. És most a térkép itt marad. De ő nem bánja.*
- Keressek pár hithű Eeyr kalandort... *ismétli engedelmesen az atya szavait lassan, beleegyezőn. Annyit felfog, hogy a Templom most nem tud foglalkozni ezzel a dologgal. De az atya is, ahogy ő, fontosnak tartja! És amit mond, az nem butaság.
De azért egy kicsit elkámpicsorodik. ~Honnan találjak ilyeneket?? Hát senkire sincs ráírva, melyik isten követője! Igazából... még Neniyzonról sem tudom!~ gondolkodik el azon, ahogy a törpe viselkedett, amikor beléptek a templomba. ~Hát biztosan nem egy Eeyr pap, mint mondjuk Han nővér. Sőt nem is Eeyr hű híve. Mégis: nem rossz ember, vagyis hát törpe!~ Arja legalábbis így gondolja. Aztán tovább gondolkodik az atya szavain, amik azért eléggé logikusak, és Arja egyet is ért velük, tekintve hogy hol is kellene felkeresni azt a bizonyos, X-szel jelölt helyet. ~Hát igen, biztos hogy jobb, ha nem valami gonosz alakokkal megyek oda, és keveredek bele ebbe az egészbe.~*
- Hát igen. *mondja ki hangosan is a gondolatait.*
- Ki tudja, mit rejt az a hely!
- És hogy miért rejtőzött épp itt a térkép! Eeyr templomában! *kezd lelkesedni, regényes természete komoly tápot kapva a történtek miatt.
Azon nagyon megkönnyebbült, hogy az atya láthatóan nem haragudott meg a történtek miatt, amikor visszatért, de azért a lelkiismerete belülről komolyan dörömbölni kezd, amikor a beszélgetés végén szigorú arccal bizony megkérdezi: miért is vitte ki a térképet a Könyvtárból. És ha kivitte, miért hozta vissza?*
- Én találtam. Neniyzon nem is vette észre... *áll egyik lábáról a másikra.*
- Csak kint mutattam meg neki, a kertben. *mondja halkan, és hát igen, egy kicsit persze szégyelli magát, vörösödik is kicsit a helyzettől.*
- Néha rábukkanok dolgokra... olyanokra, amit más nem is lát meg. *suttogja.*
- Úgy gondoltam, Eeyr akarja, hogy ráleljek, és hogy biztosan valami útmutatást ad ezzel nekünk. Hogy merre menjünk! Ezért vittem ki. *sóhajt.*
- De aztán rádöbbentem, hogy ez valami egészen más. Ami a térképen van.
- Azt gondoltam, fontos. Hát ezért inkább visszahoztam. *fejezi be, az atyára nézve tiszta tekintettel. Csak reméli, hogy megérti.*
- De ha szeretnék találni Eeyrhez hű kalandorokat, akkor meg kell nekik mutassam a térképet. Ha itt marad, akkor... hogyan?
- Vagy szívesen elviszem az öreg varázslónak, a Toronyba! *javasolja félve.*
- Ő talán tudja, hogy mi lenne vele a teendő, és tud segíteni is. *néz kérdőn az atyára. Mindenképpen úgy érzi, segítenie kellene. A kincskeresés: az most várhat.*
*~Jól gondoltuk.~ könnyebbül meg és tartja aggasztónak is egyszerre Arja, amikor az atya is megerősíti: a papíron lévő térkép, amit a régi könyv alatt talált, az északon lévő, régi Karavánpihenő környékét ábrázolja.
Arenih atya azt is megerősíti, amit ő is hallott erről a helyről, a szavaira ha nem is rémület, de bizony aggódó dermedés fut végig rajta.
És Arenih atya bizony azt is kijelenti, amitől Arja tartott ugyan, de azért valószínűnek vélt: a térkép itt marad, a Könyvtárban, ahol a lány találta.
Nagyot sóhajt. Neniyzon fel sem vetette, hogy visszahozzák a papírt a Templomba, lám, nem is tartott vele. És most a térkép itt marad. De ő nem bánja.*
- Keressek pár hithű Eeyr kalandort... *ismétli engedelmesen az atya szavait lassan, beleegyezőn. Annyit felfog, hogy a Templom most nem tud foglalkozni ezzel a dologgal. De az atya is, ahogy ő, fontosnak tartja! És amit mond, az nem butaság.
De azért egy kicsit elkámpicsorodik. ~Honnan találjak ilyeneket?? Hát senkire sincs ráírva, melyik isten követője! Igazából... még Neniyzonról sem tudom!~ gondolkodik el azon, ahogy a törpe viselkedett, amikor beléptek a templomba. ~Hát biztosan nem egy Eeyr pap, mint mondjuk Han nővér. Sőt nem is Eeyr hű híve. Mégis: nem rossz ember, vagyis hát törpe!~ Arja legalábbis így gondolja. Aztán tovább gondolkodik az atya szavain, amik azért eléggé logikusak, és Arja egyet is ért velük, tekintve hogy hol is kellene felkeresni azt a bizonyos, X-szel jelölt helyet. ~Hát igen, biztos hogy jobb, ha nem valami gonosz alakokkal megyek oda, és keveredek bele ebbe az egészbe.~*
- Hát igen. *mondja ki hangosan is a gondolatait.*
- Ki tudja, mit rejt az a hely!
- És hogy miért rejtőzött épp itt a térkép! Eeyr templomában! *kezd lelkesedni, regényes természete komoly tápot kapva a történtek miatt.
Azon nagyon megkönnyebbült, hogy az atya láthatóan nem haragudott meg a történtek miatt, amikor visszatért, de azért a lelkiismerete belülről komolyan dörömbölni kezd, amikor a beszélgetés végén szigorú arccal bizony megkérdezi: miért is vitte ki a térképet a Könyvtárból. És ha kivitte, miért hozta vissza?*
- Én találtam. Neniyzon nem is vette észre... *áll egyik lábáról a másikra.*
- Csak kint mutattam meg neki, a kertben. *mondja halkan, és hát igen, egy kicsit persze szégyelli magát, vörösödik is kicsit a helyzettől.*
- Néha rábukkanok dolgokra... olyanokra, amit más nem is lát meg. *suttogja.*
- Úgy gondoltam, Eeyr akarja, hogy ráleljek, és hogy biztosan valami útmutatást ad ezzel nekünk. Hogy merre menjünk! Ezért vittem ki. *sóhajt.*
- De aztán rádöbbentem, hogy ez valami egészen más. Ami a térképen van.
- Azt gondoltam, fontos. Hát ezért inkább visszahoztam. *fejezi be, az atyára nézve tiszta tekintettel. Csak reméli, hogy megérti.*
- De ha szeretnék találni Eeyrhez hű kalandorokat, akkor meg kell nekik mutassam a térképet. Ha itt marad, akkor... hogyan?
- Vagy szívesen elviszem az öreg varázslónak, a Toronyba! *javasolja félve.*
- Ő talán tudja, hogy mi lenne vele a teendő, és tud segíteni is. *néz kérdőn az atyára. Mindenképpen úgy érzi, segítenie kellene. A kincskeresés: az most várhat.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-08 03:35:40
Üzenet elküldve: 2019-05-08 03:35:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alázatosság//
*Ahseela az atya szavaira elmosolyodik, de nem tiszteletlenségből, csak egyszerűen a rubiliáni testvériségben volt néhány ilyen elbeszélgetésben már része.*
- Nem vagyok álszent atyám. A Fényét és az Egyensúlyét is. Többször tapasztaltam, hogy ha az élet mérlegének csak a jobb vagy a bal oldali tégelyébe teszek, akkor felborul.
*Arthenior törvényeinek említésére, a farkasa viszonylatában, kicsit meglepődik, de nem éri váratlanul az intelem.*
- Olvastam és hallottam is a Levegő városának törvényeiről, és képzelje, egyik utam során pont erről a témáról beszélgettem egy útitárssal. Én is azt mondtam neki, hogy nem törvényes egy vad jószágot se egy városi környezetbe bevinni, sőt, egyenesen állatkínzásnak véltem, de akkor végül is kiegyeztünk abban, hogy szelídített állat esetében a törvények is mást írnak elő.
*Szól Ahseela áthatóan nézve a főpapra, de mosolya nem tudálékosan kioktató, csak olyan elbeszélősen emlékidézős. A következőre bólintva felel.*
- Xonar az én farkasom, persze hogy vállalom érte a felelősséget. Nem fog senkit se bántani.
*A következőkön kicsit meghökken, persze érti, hogy mire utal az atya, de nem rejti véka alá, hogy kicsit sérti valahol a dolog, mert ez kétélű téma.*
- Már megbocsásson atyám, de miért is _beszélgetünk_ mi most itt? Fogalmazzunk úgy, mert egy leheletnyit élcesen kiálltam magamért és az állataimért. Persze, ha nem ért velem egyet, elfogadom. Alázatosság és tisztelet. Igen, mindenkinek ismernie kell ezeket és meg kell adnia a másiknak, de ez is kölcsönös dolog, egyensúly. Van olyan ember, aki azt mondja, hogy ő nem várja el, hogy szeressék, csak tiszteljék. Van olyan, aki azt mondja, hogy annyi tiszteletet adok, amennyit kapok és van olyan is, aki azt mondja, annyi tiszteletet várok el, amennyit adok, de azt megkövetelem. Hozzám talán az utóbbi áll a legközelebb. Sok mindent lehet tisztelni és tiszteletben tartani. Élet, érzések, törvények, magántulajdon, család, kérések stb. Van olyan, amikor magunknak sem adhatjuk meg a tiszteletet, és az, hogy önmagunkat gúnytárgyává tesszük, ad egy szélesebb nézőpontot nekünk és a környezetünknek. Hogy vélekedik ezekről? – Egyik kérdés sem költői, csupán a véleménycserét szolgálja. –
*A főpap kijelentése, hogy mind egyensúlyra törekszünk, kicsit meglepi, de a neki szegezett kérdést örömmel fogadja.*
- De hiszen hallja, most is azt tisztázom. Nekem, az állataimmal együtt, az erdőben van az otthonom.
*Ahseela az atya szavaira elmosolyodik, de nem tiszteletlenségből, csak egyszerűen a rubiliáni testvériségben volt néhány ilyen elbeszélgetésben már része.*
- Nem vagyok álszent atyám. A Fényét és az Egyensúlyét is. Többször tapasztaltam, hogy ha az élet mérlegének csak a jobb vagy a bal oldali tégelyébe teszek, akkor felborul.
*Arthenior törvényeinek említésére, a farkasa viszonylatában, kicsit meglepődik, de nem éri váratlanul az intelem.*
- Olvastam és hallottam is a Levegő városának törvényeiről, és képzelje, egyik utam során pont erről a témáról beszélgettem egy útitárssal. Én is azt mondtam neki, hogy nem törvényes egy vad jószágot se egy városi környezetbe bevinni, sőt, egyenesen állatkínzásnak véltem, de akkor végül is kiegyeztünk abban, hogy szelídített állat esetében a törvények is mást írnak elő.
*Szól Ahseela áthatóan nézve a főpapra, de mosolya nem tudálékosan kioktató, csak olyan elbeszélősen emlékidézős. A következőre bólintva felel.*
- Xonar az én farkasom, persze hogy vállalom érte a felelősséget. Nem fog senkit se bántani.
*A következőkön kicsit meghökken, persze érti, hogy mire utal az atya, de nem rejti véka alá, hogy kicsit sérti valahol a dolog, mert ez kétélű téma.*
- Már megbocsásson atyám, de miért is _beszélgetünk_ mi most itt? Fogalmazzunk úgy, mert egy leheletnyit élcesen kiálltam magamért és az állataimért. Persze, ha nem ért velem egyet, elfogadom. Alázatosság és tisztelet. Igen, mindenkinek ismernie kell ezeket és meg kell adnia a másiknak, de ez is kölcsönös dolog, egyensúly. Van olyan ember, aki azt mondja, hogy ő nem várja el, hogy szeressék, csak tiszteljék. Van olyan, aki azt mondja, hogy annyi tiszteletet adok, amennyit kapok és van olyan is, aki azt mondja, annyi tiszteletet várok el, amennyit adok, de azt megkövetelem. Hozzám talán az utóbbi áll a legközelebb. Sok mindent lehet tisztelni és tiszteletben tartani. Élet, érzések, törvények, magántulajdon, család, kérések stb. Van olyan, amikor magunknak sem adhatjuk meg a tiszteletet, és az, hogy önmagunkat gúnytárgyává tesszük, ad egy szélesebb nézőpontot nekünk és a környezetünknek. Hogy vélekedik ezekről? – Egyik kérdés sem költői, csupán a véleménycserét szolgálja. –
*A főpap kijelentése, hogy mind egyensúlyra törekszünk, kicsit meglepi, de a neki szegezett kérdést örömmel fogadja.*
- De hiszen hallja, most is azt tisztázom. Nekem, az állataimmal együtt, az erdőben van az otthonom.
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:32:18
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:32:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel//
*Daxly egy előtte magasodó templomra lesz figyelmes. Azon gondolkozik, hogy bemenjen-e, vagy inkább ne? Végül a kíváncsisága győzedelmeskedik az óvatosság felett, elvégre a templomok nem arról híresek, hogy félni kell tőlük. A kaput nyitva találja. Szép kis kert helyezkedik el az épület előtt. Daxly lassan lépked az ajtó felé. Az is nyitva van, ezért belép rajta. A templom hideg kövein visszhangzik minden lépése.*
*Daxly egy előtte magasodó templomra lesz figyelmes. Azon gondolkozik, hogy bemenjen-e, vagy inkább ne? Végül a kíváncsisága győzedelmeskedik az óvatosság felett, elvégre a templomok nem arról híresek, hogy félni kell tőlük. A kaput nyitva találja. Szép kis kert helyezkedik el az épület előtt. Daxly lassan lépked az ajtó felé. Az is nyitva van, ezért belép rajta. A templom hideg kövein visszhangzik minden lépése.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:07:00
Üzenet elküldve: 2019-05-07 21:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Tágra nyílik a kapu, ő pedig végre ismét beléphet Úrnője házába. Nem keres ezúttal senkit és semmit, csupán némi nyugalomra vágyik. Leül egy padra leghátul, menekülve a nyomasztó gondolatoktól vagy attól, mi a nyomában jár. A tisztás óta nem mutatkozott és nem is adott jelet magáról a valami. Tán most itt, a Fény templomában sikerül végre elűzni a fekete dögöt.
Összekulcsolja kezét és néma imába fog. Elméje kiürül, gondolatai csak a Fény körül forognak. A Fény Meditációja, mit ő oly rútul mulasztott el gyakorolni odahaza, most bizony sokat segít. Ha nem is megy neki túl jól, de érzi bőrén a fehérség melegét, vállain az Úrnő érintését. Haloványan elmosolyodik, a tábor óta pedig ez az első igazi mosoly arcán. Ismét Hanloren ül ott magányosan a padok között, elméjét már nem kerülgetik a baljós gondolatok. Van is ideje végigondolni mindet. Mikor is kezdődött? Akkor este... Umonnal. Fogalma sincs, hogy a férfi volt-e rá ily különös hatással, vagy csupán véletlen egybeesés, hogy e dolog ily erővel tört reá. A sötétség, a tűz, Umon homályba burkolódzó múltja... Talán ezek összessége, talán egyik sem. Ez viszont mindegy is. Kiállta a próbát, legalábbis reméli, hogy így van.*
Összekulcsolja kezét és néma imába fog. Elméje kiürül, gondolatai csak a Fény körül forognak. A Fény Meditációja, mit ő oly rútul mulasztott el gyakorolni odahaza, most bizony sokat segít. Ha nem is megy neki túl jól, de érzi bőrén a fehérség melegét, vállain az Úrnő érintését. Haloványan elmosolyodik, a tábor óta pedig ez az első igazi mosoly arcán. Ismét Hanloren ül ott magányosan a padok között, elméjét már nem kerülgetik a baljós gondolatok. Van is ideje végigondolni mindet. Mikor is kezdődött? Akkor este... Umonnal. Fogalma sincs, hogy a férfi volt-e rá ily különös hatással, vagy csupán véletlen egybeesés, hogy e dolog ily erővel tört reá. A sötétség, a tűz, Umon homályba burkolódzó múltja... Talán ezek összessége, talán egyik sem. Ez viszont mindegy is. Kiállta a próbát, legalábbis reméli, hogy így van.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-07 00:43:26
Üzenet elküldve: 2019-05-07 00:43:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Alázatosság//
- Ha a Fény Istennőjének hitét tartod magadénak, akkor pláne nem kellene ilyen tiszteletlenül beszélned az ő csuhásával. *Int arra, amerre a csuhás távozott, akinek Asheelaxa azt mondta, hogy küldje ki az állatait.*
- Ha pedig te felelsz ezért a farkasért, akkor tudnod kell, hogy Arthenior törvényei tiltják, hogy vadállatot hozz be a városba. *Néz a farkasra.*
- Nem gondolok én semmit, de azt tudom, hogy egy állat sem való Eeyr templomába. Ha valakinek baja esik miatta, téged vonlak felelősségre. *Mutat a lányra a főpap, majd amikor a farkas távozott a templomból és Asheelaxa furcsa válasszal él, összevont szemöldökkel néz rá.*
- Alázatosságot és tiszteletet tanulnod? *Kérdi, de kérdése inkább költői és kioktató célzatú.*
- Mind egyensúlyra törekszünk. Ha azt a valamit, amit meg kell tenned itt, a templomban szeretnéd megtenni, jobb, ha elmondod nekem, bármennyire is bonyolult legyen. *Mondja, hisz nem hagyhatja, hogy bárki kedvére cselekedjen Eeyr nemrég felszabadított házában.*
- Halljam, mit kell tisztáznod? *Szegezi a kérdést a lánynak.*
- Ha a Fény Istennőjének hitét tartod magadénak, akkor pláne nem kellene ilyen tiszteletlenül beszélned az ő csuhásával. *Int arra, amerre a csuhás távozott, akinek Asheelaxa azt mondta, hogy küldje ki az állatait.*
- Ha pedig te felelsz ezért a farkasért, akkor tudnod kell, hogy Arthenior törvényei tiltják, hogy vadállatot hozz be a városba. *Néz a farkasra.*
- Nem gondolok én semmit, de azt tudom, hogy egy állat sem való Eeyr templomába. Ha valakinek baja esik miatta, téged vonlak felelősségre. *Mutat a lányra a főpap, majd amikor a farkas távozott a templomból és Asheelaxa furcsa válasszal él, összevont szemöldökkel néz rá.*
- Alázatosságot és tiszteletet tanulnod? *Kérdi, de kérdése inkább költői és kioktató célzatú.*
- Mind egyensúlyra törekszünk. Ha azt a valamit, amit meg kell tenned itt, a templomban szeretnéd megtenni, jobb, ha elmondod nekem, bármennyire is bonyolult legyen. *Mondja, hisz nem hagyhatja, hogy bárki kedvére cselekedjen Eeyr nemrég felszabadított házában.*
- Halljam, mit kell tisztáznod? *Szegezi a kérdést a lánynak.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-05 17:41:00
Üzenet elküldve: 2019-05-05 17:41:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hádész//
*Ahseela éppen gondolataiban elmerülve nézi a törött oltárt.*
~ Ez tovább fog tartani, mint gondoltam, de remélem sikerül, amiért itt vagyok. Utána megyünk az erdőszéli tisztásra. Sokat hallottam már arról a helyről is. ~
*Töprengéséből egy határozott dörrenő hang zökkenti ki, egy idősebb csuhás testvéré, méghozzá a ruházatának felségjeleiből láthatóan egy főpap sétál oda hozzá, az elf lány fejet hajt.*
- Semmit nem képzelek magamról atyám. Ahseelaxa Scyranna vagyok. Eeyr és Teysus hívő druida. – *Arenih atya intelmére és kérdőre vonására is biccent.*
- Igen, én felelek érte.
~ És helyette is. ~
- Egyik állat sem azért van itt, amiért gondolja és én sem. Xonar! Menj! Várj kint! – *A szürke farkas egyáltalán nem morog, nem is vicsorog, de még csak az atya hozzáállása se bőszíti. Fordulva kibandukol a templomból és leül kint az ajtó elé és várja Ahseelát, aki így szól a főpaphoz.*
- Atyám! Valamit meg kell tennem. Tisztáznom valamit. Bonyolult.
*Scyra hangja nem kioktató, nem éles, nem sértő.*
- Harmóniára törekedem.
*Ahseela éppen gondolataiban elmerülve nézi a törött oltárt.*
~ Ez tovább fog tartani, mint gondoltam, de remélem sikerül, amiért itt vagyok. Utána megyünk az erdőszéli tisztásra. Sokat hallottam már arról a helyről is. ~
*Töprengéséből egy határozott dörrenő hang zökkenti ki, egy idősebb csuhás testvéré, méghozzá a ruházatának felségjeleiből láthatóan egy főpap sétál oda hozzá, az elf lány fejet hajt.*
- Semmit nem képzelek magamról atyám. Ahseelaxa Scyranna vagyok. Eeyr és Teysus hívő druida. – *Arenih atya intelmére és kérdőre vonására is biccent.*
- Igen, én felelek érte.
~ És helyette is. ~
- Egyik állat sem azért van itt, amiért gondolja és én sem. Xonar! Menj! Várj kint! – *A szürke farkas egyáltalán nem morog, nem is vicsorog, de még csak az atya hozzáállása se bőszíti. Fordulva kibandukol a templomból és leül kint az ajtó elé és várja Ahseelát, aki így szól a főpaphoz.*
- Atyám! Valamit meg kell tennem. Tisztáznom valamit. Bonyolult.
*Scyra hangja nem kioktató, nem éles, nem sértő.*
- Harmóniára törekedem.
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-05 15:12:58
Üzenet elküldve: 2019-05-05 15:12:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Asheelaxa//
- Mit képzelsz magadról, lányom? *Csattan egy határozott hang az oltár mögül. Az érkező fehér papi ornátust visel, a Fény Istennőjének ornátusát. Hetvenes éveiben járhat, de tekintetében a hit lángja lobog, mozdulatai nem öregesek.
A makacs veréb felreppen az oltárról és a nyitott templomajtón át távozik a szent helyről. Elég ideig szennyezte az oltárt a sötétség, újra nem fogja megtenni és más sem.*
- Micsoda arcátlanság Eeyr papjaival szemben! *Dörren. A lánnyal eddig foglalkozó csuhás meghajolva távozik intésére.*
- Mi az, hogy "hát küldje ki őket"? *Néz Asheelaxára Arenih atya komoran.*
- Ki felel ezért a vadállatért? Te, nem igaz? *Kérdi.*
- Küldd ki innen vagy távozz magad is! Ez egy szent hely! *Továbbra sem enged a máskor oly nyugodt és barátságos főpap.*
- Nem mondom kétszer. *Láthatóan nem érdekli, ha a farkas rávicsorog vagy morog, sokkal keményebb időket is megélt a templomban, egy farkas már nem fogja megijeszteni őt.*
- Mit képzelsz magadról, lányom? *Csattan egy határozott hang az oltár mögül. Az érkező fehér papi ornátust visel, a Fény Istennőjének ornátusát. Hetvenes éveiben járhat, de tekintetében a hit lángja lobog, mozdulatai nem öregesek.
A makacs veréb felreppen az oltárról és a nyitott templomajtón át távozik a szent helyről. Elég ideig szennyezte az oltárt a sötétség, újra nem fogja megtenni és más sem.*
- Micsoda arcátlanság Eeyr papjaival szemben! *Dörren. A lánnyal eddig foglalkozó csuhás meghajolva távozik intésére.*
- Mi az, hogy "hát küldje ki őket"? *Néz Asheelaxára Arenih atya komoran.*
- Ki felel ezért a vadállatért? Te, nem igaz? *Kérdi.*
- Küldd ki innen vagy távozz magad is! Ez egy szent hely! *Továbbra sem enged a máskor oly nyugodt és barátságos főpap.*
- Nem mondom kétszer. *Láthatóan nem érdekli, ha a farkas rávicsorog vagy morog, sokkal keményebb időket is megélt a templomban, egy farkas már nem fogja megijeszteni őt.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-05 03:11:34
Üzenet elküldve: 2019-05-05 03:11:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kövezeten Xonar körmei kopognak, a kis tollas is megereszt egy-egy éles csipogás, mire Ahseela az állatokra pusmogva szól rá, persze elmosolyodva.*
- Csendesebben! Az istenek házában vagyunk, itt nem szabad vircsaftolni. Csak suttogni lehet. Sssh!
*A csitítás után az oszlopok közül egy csuhás lép oda hozzájuk szemrehányóan.*
- Noh, de gyermekem még ilyet! Ez itt nem állatkert és nem is istálló! A vadaknak kint a helye, nem itt.
- Oh, bocsánat testvér. Nem maradunk soká, a két jószág csak elkísért, de tényleg a szabadban van a helyük.
- Akkor sem járja ez így.
- Kérem, hát küldje ki őket!
- Micsoda arcátlanság! Na, sicc… vagy is hess!
*Int a csuhás a kis veréb felé, és karlengetős mozdulatokkal próbálja elzavarni a farkast is. A makacs kis tollas meg se rezzen. Xonar fogait villantva, hangtalanul vicsorit egyet a csuhásra.*
- Jól van, de ha a farkasa megharap valakit…
- Nem harap meg senkit.
~ Amíg én nem akarom. ~
*A csuhás belefojtott szóval elviharzik, Scyra biccent, aztán fordul is, és a repedt oltárhoz lépnek. Xonar körbejárja és szaglássza, a veréb rászáll, és a csőrével böködi a törött kőburkolatot.*
- Hogy te mindenbe beleütöd a csőröd. – *Nézi mosolyogva a kis madarat.*
- Kéne neked valami név. Tudom már, Cukinak foglak hívni. – *A veréb, mintha csak egyetértene a megszólítással, sűrűn pislogva néz okos, kis fekete szemeivel rá. Ahseela végigsimítja a zöldmárvány felületet, ujjai a barázdába mélyednek és eltöpreng.*
~ Ezzel mi történhetett és miért is vagyok itt? ~
- Csendesebben! Az istenek házában vagyunk, itt nem szabad vircsaftolni. Csak suttogni lehet. Sssh!
*A csitítás után az oszlopok közül egy csuhás lép oda hozzájuk szemrehányóan.*
- Noh, de gyermekem még ilyet! Ez itt nem állatkert és nem is istálló! A vadaknak kint a helye, nem itt.
- Oh, bocsánat testvér. Nem maradunk soká, a két jószág csak elkísért, de tényleg a szabadban van a helyük.
- Akkor sem járja ez így.
- Kérem, hát küldje ki őket!
- Micsoda arcátlanság! Na, sicc… vagy is hess!
*Int a csuhás a kis veréb felé, és karlengetős mozdulatokkal próbálja elzavarni a farkast is. A makacs kis tollas meg se rezzen. Xonar fogait villantva, hangtalanul vicsorit egyet a csuhásra.*
- Jól van, de ha a farkasa megharap valakit…
- Nem harap meg senkit.
~ Amíg én nem akarom. ~
*A csuhás belefojtott szóval elviharzik, Scyra biccent, aztán fordul is, és a repedt oltárhoz lépnek. Xonar körbejárja és szaglássza, a veréb rászáll, és a csőrével böködi a törött kőburkolatot.*
- Hogy te mindenbe beleütöd a csőröd. – *Nézi mosolyogva a kis madarat.*
- Kéne neked valami név. Tudom már, Cukinak foglak hívni. – *A veréb, mintha csak egyetértene a megszólítással, sűrűn pislogva néz okos, kis fekete szemeivel rá. Ahseela végigsimítja a zöldmárvány felületet, ujjai a barázdába mélyednek és eltöpreng.*
~ Ezzel mi történhetett és miért is vagyok itt? ~
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-04 15:07:08
Üzenet elküldve: 2019-05-04 15:07:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászatra fel!//
*Arenih atya ugyanott ül, az olvasóállványnál, ahol hagyták. Láthatóan belemerült az olvasásba, de amikor Arja megérkezik a könyvtárba, felnéz és mosolyogva várja meg, míg a lány odaér hozzá a lépcsőtől.*
- Gyermekem, máris visszatértetek? *Kérdi, ha Neniyzon is vele tartott.
Érdeklődve hallgatja végig amit Arja mond neki, de ahogy haladnak a térkép rövidke történetében, úgy komorul el az ábrázata. Nem, nem dühöt vagy haragot látni az arcán, inkább aggódást, hogy Eeyr könyvtárában egy ilyen titkos és bizonyosan veszélyt rejtő dolgot bújt meg ki tudja mióta.
A térképet átveszi Arjától és kiteríti az addig olvasott könyv lapjára, hogy az olvasógyertyák fényében jól megnézhesse.*
- Milyen érdekes. *Mondja, de inkább csak magának.*
- Igen, valóban az egykori karavánpihenő környékén lehet ez a hely. *Erősíti meg Arja és a törpe elképzelését a térkép által megjelölt területként.*
- Oda most nem biztonságos menni, s sötétség üli meg azt a helyet és a homály lakja. *Biztosan csak papi túlzás a lefestett kép, bár míg oda nem mennek, hogy saját szemükkel megnézzék, nem tudhatnak biztosat.*
- A templomnak most nincs ereje kivizsgálni ezt az ügyet. A lázadás kárait még nem sikerült helyreállítani. De a térkép itt marad nálunk. *Jelenti ki ellenkezést nem tűrő hangon, eddig még nem látott szigorú pillantással néz a lányra és Neniyzonra.*
- Ha mégis meg szeretnétek keresni a helyet, keressetek pár hithű Eeyr kalandort és együtt kitervelve a kutatást, megtehetitek, de Eeyr figyelő tekintete mellett. *Ad mégis valami kis esélyt, hogy a két kalandozó megkereshesse a térkép által megjelölt helyet.*
- Megkérdezhetem, miért nem mutattátok meg azonnal és ha ki is vittétek a templomból, miért hoztátok vissza? *Néz kérdőn, komoly arccal az atya Arjára és Neniyzonra választ várva.*
*Arenih atya ugyanott ül, az olvasóállványnál, ahol hagyták. Láthatóan belemerült az olvasásba, de amikor Arja megérkezik a könyvtárba, felnéz és mosolyogva várja meg, míg a lány odaér hozzá a lépcsőtől.*
- Gyermekem, máris visszatértetek? *Kérdi, ha Neniyzon is vele tartott.
Érdeklődve hallgatja végig amit Arja mond neki, de ahogy haladnak a térkép rövidke történetében, úgy komorul el az ábrázata. Nem, nem dühöt vagy haragot látni az arcán, inkább aggódást, hogy Eeyr könyvtárában egy ilyen titkos és bizonyosan veszélyt rejtő dolgot bújt meg ki tudja mióta.
A térképet átveszi Arjától és kiteríti az addig olvasott könyv lapjára, hogy az olvasógyertyák fényében jól megnézhesse.*
- Milyen érdekes. *Mondja, de inkább csak magának.*
- Igen, valóban az egykori karavánpihenő környékén lehet ez a hely. *Erősíti meg Arja és a törpe elképzelését a térkép által megjelölt területként.*
- Oda most nem biztonságos menni, s sötétség üli meg azt a helyet és a homály lakja. *Biztosan csak papi túlzás a lefestett kép, bár míg oda nem mennek, hogy saját szemükkel megnézzék, nem tudhatnak biztosat.*
- A templomnak most nincs ereje kivizsgálni ezt az ügyet. A lázadás kárait még nem sikerült helyreállítani. De a térkép itt marad nálunk. *Jelenti ki ellenkezést nem tűrő hangon, eddig még nem látott szigorú pillantással néz a lányra és Neniyzonra.*
- Ha mégis meg szeretnétek keresni a helyet, keressetek pár hithű Eeyr kalandort és együtt kitervelve a kutatást, megtehetitek, de Eeyr figyelő tekintete mellett. *Ad mégis valami kis esélyt, hogy a két kalandozó megkereshesse a térkép által megjelölt helyet.*
- Megkérdezhetem, miért nem mutattátok meg azonnal és ha ki is vittétek a templomból, miért hoztátok vissza? *Néz kérdőn, komoly arccal az atya Arjára és Neniyzonra választ várva.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-05-02 18:08:29
Üzenet elküldve: 2019-05-02 18:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Arja csak bámul maga elé, aztán meg Neniyzonra, főleg amikor az azt mondja, hogy el kellene menjenek ahhoz az X-hez, vagy legalábbis fel kellene keresniük azt a helyet.
A törpére néz, aztán ő bizony kételkedve a fejét csóválja.*
- Nen, nem hiszem, hogy ott valami olyasmit találnánk, mint amit mi keresni akarunk! *tör ki.*
- Szerintem ez a térkép valami egészen mást mutat! *hogy mit, na hát azt Arja nem igazán tudja vagy sejti, de hogy nem ritka állatok értékes maradványait, arra megesküdne.*
- Fontosnak látszik... és talán nem véletlenül találtam. *sóhajt. Mert már pontosan tudja, hogy ez az okoskodás hova vezet. Oda, hogy vissza kell vigye a térképet, és meg kell mutassa az atyának. ~Ő biztosan tudni fogja, hogy mi ez. Hogy mit mutat. Vagy mi vele a teendő.~ Aztán persze felrémlik neki az atya kedves és barátságos arca. ~Vagy nem fogja tudni... Ő nem egy kalandor! Vagy katona!~ kedvetlenedik el. De hát ki másnak mutatná meg?! ~Vissza kell vinni, és kész.~ dönti el egy kicsit rosszkedvűen, de azért örülve, hogy meghozta ezt a döntést. Akármi is lesz. *
- Dogahnak? *bizonytalanodik el aztán megint, amikor Nen ennek veti fel a lehetőségét.*
- Nem! Akkor már inkább vigyük vissza Arenih atyának! *ő legalábbis sokkal jobban bízik benne.*
- Ha ez valami igazán fontos dolog, akkor jobb, ha az atya tudomást szerez róla, nem? *kérdi Nentől, aztán óvatosan visszahajtogatja a papírt, és kicsit megszeppent ábrázattal elindul a Templomajtó felé.
Odabent mély csend fogadja. A kontraszt nagyon erős az odakinti Templomkert csicsergős, üde szép tavaszi látványával szemben. Hűvös, megnyugtató, sejtelmes és különös, gyertyákkal megvilágított félhomály, magasba törő oszlopok: az artheniori nagy Templom belseje.
Továbbhalad a Könyvtár irányába, és (egy kicsit félve, mit is fog majd mondani, és főleg mit fog mondani Arenih atya), benyit a kör alakú, kicsit dohos és pergamen illatú terembe.
Ha megtalálja őt, az asztalnál, ahol hagyták, vagy máshol, lassan odamegy hozzá, és megszólítja, elmondva neki a történteket. Félve kihajtogatja és megmutatja a papírt is, amit talált, ha kell, sóhajtva odaadja. Reméli, az atya nem fog megharagudni rá, amiért nem szólt neki rögtön az elején, és még ki is vette a papírost a Könyvtárból. És főleg hogy ő tudni fogja, mi a teendő térképen szereplő jelekkel!*
*Arja csak bámul maga elé, aztán meg Neniyzonra, főleg amikor az azt mondja, hogy el kellene menjenek ahhoz az X-hez, vagy legalábbis fel kellene keresniük azt a helyet.
A törpére néz, aztán ő bizony kételkedve a fejét csóválja.*
- Nen, nem hiszem, hogy ott valami olyasmit találnánk, mint amit mi keresni akarunk! *tör ki.*
- Szerintem ez a térkép valami egészen mást mutat! *hogy mit, na hát azt Arja nem igazán tudja vagy sejti, de hogy nem ritka állatok értékes maradványait, arra megesküdne.*
- Fontosnak látszik... és talán nem véletlenül találtam. *sóhajt. Mert már pontosan tudja, hogy ez az okoskodás hova vezet. Oda, hogy vissza kell vigye a térképet, és meg kell mutassa az atyának. ~Ő biztosan tudni fogja, hogy mi ez. Hogy mit mutat. Vagy mi vele a teendő.~ Aztán persze felrémlik neki az atya kedves és barátságos arca. ~Vagy nem fogja tudni... Ő nem egy kalandor! Vagy katona!~ kedvetlenedik el. De hát ki másnak mutatná meg?! ~Vissza kell vinni, és kész.~ dönti el egy kicsit rosszkedvűen, de azért örülve, hogy meghozta ezt a döntést. Akármi is lesz. *
- Dogahnak? *bizonytalanodik el aztán megint, amikor Nen ennek veti fel a lehetőségét.*
- Nem! Akkor már inkább vigyük vissza Arenih atyának! *ő legalábbis sokkal jobban bízik benne.*
- Ha ez valami igazán fontos dolog, akkor jobb, ha az atya tudomást szerez róla, nem? *kérdi Nentől, aztán óvatosan visszahajtogatja a papírt, és kicsit megszeppent ábrázattal elindul a Templomajtó felé.
Odabent mély csend fogadja. A kontraszt nagyon erős az odakinti Templomkert csicsergős, üde szép tavaszi látványával szemben. Hűvös, megnyugtató, sejtelmes és különös, gyertyákkal megvilágított félhomály, magasba törő oszlopok: az artheniori nagy Templom belseje.
Továbbhalad a Könyvtár irányába, és (egy kicsit félve, mit is fog majd mondani, és főleg mit fog mondani Arenih atya), benyit a kör alakú, kicsit dohos és pergamen illatú terembe.
Ha megtalálja őt, az asztalnál, ahol hagyták, vagy máshol, lassan odamegy hozzá, és megszólítja, elmondva neki a történteket. Félve kihajtogatja és megmutatja a papírt is, amit talált, ha kell, sóhajtva odaadja. Reméli, az atya nem fog megharagudni rá, amiért nem szólt neki rögtön az elején, és még ki is vette a papírost a Könyvtárból. És főleg hogy ő tudni fogja, mi a teendő térképen szereplő jelekkel!*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-29 09:57:54
Üzenet elküldve: 2019-04-29 09:57:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor, Morwon//
*Az atya egyáltalán nem úgy néz ki mint aki a helyzet magaslatán lenne. Ha gyónni jöttek volna akkor ez nem is lenne baj, de nem így van. Akkora sebek vannak rajtuk amiket mielőbb érdemes lenne ellátni. Ha nem egy pappal lennének szemben akkor Arsenor se lenne ilyen türelmes. Így viszont csak áll és szellőzteti a csontját. Időnként bólogat. A kérdésre előbb Morwon válaszol és nem nyugtatja meg a másikat mivel elég zavarosnak tűnik. Lehet, hogy túl sok vért vesztett?*
-A város környéki szántóföldeken. Több tanya elnéptelenedett valószínűleg ők már ezeknek a lényeknek az áldozatai lettek. A boszorkány megszökött míg az egyik társunk megbájolva a földön fetrengve magát szurkálta egy íjával mi pedig a szörny lányaival küzdöttünk.
*Pénzre úgy tűnik nem számíthatnak. Ez nem épp a legjobb hír mert Arsenor tényleg le lesz gatyásodva mire egy új valamilyen páncélt szerez magának. Lehet, hogy vissza kell térnie a vadászathoz. Az óriáshoz türelmesen fordul oda.*
-Satereth a gonosz isten. Nincs itt. De ezek szerint ezek a szörnyek az ő lényei lettek volna?
~Ha ezekből is olyan sereggel érkezik mint a sima élőholtjaiból akkor a városnak annyi.~
*Mikor végre kitalálja a pap, hogy mit csináljanak ő is megfogja a kis "csomagját" és elindul az oltár felé. Ha Morwon tényleg arra mutatott akkor ő bólint neki.*
*Az atya egyáltalán nem úgy néz ki mint aki a helyzet magaslatán lenne. Ha gyónni jöttek volna akkor ez nem is lenne baj, de nem így van. Akkora sebek vannak rajtuk amiket mielőbb érdemes lenne ellátni. Ha nem egy pappal lennének szemben akkor Arsenor se lenne ilyen türelmes. Így viszont csak áll és szellőzteti a csontját. Időnként bólogat. A kérdésre előbb Morwon válaszol és nem nyugtatja meg a másikat mivel elég zavarosnak tűnik. Lehet, hogy túl sok vért vesztett?*
-A város környéki szántóföldeken. Több tanya elnéptelenedett valószínűleg ők már ezeknek a lényeknek az áldozatai lettek. A boszorkány megszökött míg az egyik társunk megbájolva a földön fetrengve magát szurkálta egy íjával mi pedig a szörny lányaival küzdöttünk.
*Pénzre úgy tűnik nem számíthatnak. Ez nem épp a legjobb hír mert Arsenor tényleg le lesz gatyásodva mire egy új valamilyen páncélt szerez magának. Lehet, hogy vissza kell térnie a vadászathoz. Az óriáshoz türelmesen fordul oda.*
-Satereth a gonosz isten. Nincs itt. De ezek szerint ezek a szörnyek az ő lényei lettek volna?
~Ha ezekből is olyan sereggel érkezik mint a sima élőholtjaiból akkor a városnak annyi.~
*Mikor végre kitalálja a pap, hogy mit csináljanak ő is megfogja a kis "csomagját" és elindul az oltár felé. Ha Morwon tényleg arra mutatott akkor ő bólint neki.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:02:39
Üzenet elküldve: 2019-04-27 16:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
-Holtak? Erről nem tudok semmit, de talán jobb is. Bár talán lehet, hogy említették régebben. Na, mindegy.
*Figyelmesen hallgatja végig Arját, néha-néha bólogat is.*
-Szerintem el kell mennünk az X-hez, vagy legalább is keressük meg, de viszont szóljunk-e a térképről Dogahnak? Szerény véleményem szerint jobb lenne titokban tartani, de azért nem vagyok teljesen biztos benne. Lehet, hogy tudna segíteni nekünk. Szerinted, szóljunk neki, vagy tartsuk titokba?
*A kérdés után kezdi úgy érezni, talán jobb lenne megmutatni Dogahnak is. Nehezen tudja eldönteni, hogy beavassák-e Dogaht. Az beavatás ellenérvei mellé rögtön jönnek az érvek is a kereskedő beavatása mellett. Még jó, hogy nincs egyedül, mert akkor nagyon nehezen döntene. Viszont, ha Arja is nagyon ingatag akkor marad valamilyen sorshúzó módszer.*
-Holtak? Erről nem tudok semmit, de talán jobb is. Bár talán lehet, hogy említették régebben. Na, mindegy.
*Figyelmesen hallgatja végig Arját, néha-néha bólogat is.*
-Szerintem el kell mennünk az X-hez, vagy legalább is keressük meg, de viszont szóljunk-e a térképről Dogahnak? Szerény véleményem szerint jobb lenne titokban tartani, de azért nem vagyok teljesen biztos benne. Lehet, hogy tudna segíteni nekünk. Szerinted, szóljunk neki, vagy tartsuk titokba?
*A kérdés után kezdi úgy érezni, talán jobb lenne megmutatni Dogahnak is. Nehezen tudja eldönteni, hogy beavassák-e Dogaht. Az beavatás ellenérvei mellé rögtön jönnek az érvek is a kereskedő beavatása mellett. Még jó, hogy nincs egyedül, mert akkor nagyon nehezen döntene. Viszont, ha Arja is nagyon ingatag akkor marad valamilyen sorshúzó módszer.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-27 12:45:03
Üzenet elküldve: 2019-04-27 12:45:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor, Morwon//
* Többnyire csak csöndben hallgatja Dongnor beszámolóját, illetve bólogat, amikor a keze kerül szóba. Nem akar olyannak tűnni, aki egy bolhacsípés miatt felkeresi a templomot, de ha már itt vannak, nem mond nemet az ellátásra. Arenih atya kérdésére már ő válaszol. *
– Há' persze, hogy! Arra ni, a pusztába'! * Mutat az ajtó felé, ami nyilván nem egy irányban van a szántófölddel, ahol legyőzték ezeket a szörnyűségeket. Másrészt nem is tudhatja biztosan, hogy mindet megölték-e, legfeljebb társa beszámolójából. Ő nem is találkozott a boszorkánnyal és alakváltó lányaival, csak a kutyát ment kikötni. Viszont épp ezért teljes mellszélességgel állítja, hogy mindent legyőztek, hiszen ő a maga részéről tényleg minden ellenséget legyőzött, amit látott.
A pénz kérdésére megvonja vállát. Az emberek általában szeretik a pénzt és bár Morwon sincs ezzel másképp, de nem erősködik. Nem áll olyan rosszul anyagilag. Valami más viszont felkelti az érdeklődését. *
– Höh! Az a Sáteret hun van, oszt' minek vannak neki ilyen borzalmai?! * Gyorsan körbenéz, hátha valaki jelentkezik, hogy "én vagyok Sa'Tereth", ennek hiányában viszont visszafordul az atyához. Morwon nem mozog otthonosan az istenek világában, hiszen ő Tharg hagyományokhoz híven a szellemekben hisz. Ugyan hallott már istenekről (az utóbbi években egyre többször), de ez a név nem ismerős neki. Mint ahogy általában egyik név sem, hacsak az illető nem kötődik hozzá elég szorosan ahhoz, hogy megjegyezze a nevét. Ha a választ megkapja (esetleg még közben) újra felkapja a csontvázat. Megint körbenéz, és tekintete megállapodik a templom közepén lévő kövön. *
– Az a'? * Ha pozitív válasz kap, el is indul felé, aztán lerakja elé a csontokat. *
* Többnyire csak csöndben hallgatja Dongnor beszámolóját, illetve bólogat, amikor a keze kerül szóba. Nem akar olyannak tűnni, aki egy bolhacsípés miatt felkeresi a templomot, de ha már itt vannak, nem mond nemet az ellátásra. Arenih atya kérdésére már ő válaszol. *
– Há' persze, hogy! Arra ni, a pusztába'! * Mutat az ajtó felé, ami nyilván nem egy irányban van a szántófölddel, ahol legyőzték ezeket a szörnyűségeket. Másrészt nem is tudhatja biztosan, hogy mindet megölték-e, legfeljebb társa beszámolójából. Ő nem is találkozott a boszorkánnyal és alakváltó lányaival, csak a kutyát ment kikötni. Viszont épp ezért teljes mellszélességgel állítja, hogy mindent legyőztek, hiszen ő a maga részéről tényleg minden ellenséget legyőzött, amit látott.
A pénz kérdésére megvonja vállát. Az emberek általában szeretik a pénzt és bár Morwon sincs ezzel másképp, de nem erősködik. Nem áll olyan rosszul anyagilag. Valami más viszont felkelti az érdeklődését. *
– Höh! Az a Sáteret hun van, oszt' minek vannak neki ilyen borzalmai?! * Gyorsan körbenéz, hátha valaki jelentkezik, hogy "én vagyok Sa'Tereth", ennek hiányában viszont visszafordul az atyához. Morwon nem mozog otthonosan az istenek világában, hiszen ő Tharg hagyományokhoz híven a szellemekben hisz. Ugyan hallott már istenekről (az utóbbi években egyre többször), de ez a név nem ismerős neki. Mint ahogy általában egyik név sem, hacsak az illető nem kötődik hozzá elég szorosan ahhoz, hogy megjegyezze a nevét. Ha a választ megkapja (esetleg még közben) újra felkapja a csontvázat. Megint körbenéz, és tekintete megállapodik a templom közepén lévő kövön. *
– Az a'? * Ha pozitív válasz kap, el is indul felé, aztán lerakja elé a csontokat. *
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-25 00:24:00
Üzenet elküldve: 2019-04-25 00:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokút//
//Áldozat//
*Nem maradhat sokáig, az áldozatként felkínált mesterpenge az oltáron marad, ahogy felemelkedik, lombzöld pillantásában eltökéltség és határozottság csillog, ahogy a wegtoreni acélra néz. A hitéért még a wegtoreni acélt is feláldozná, ahogy teszi most is.
Halk sóhajjal fordul el, remélve, hogy Eeyr, az Erdő Szíve meghallgatta fohászát és hősének kérését, hogy megsegíti őket az építkezés nehéz hataiban. Elszántságból nincs hiány bennük, ahogy benne sem, alkotni, teremteni sokkal nehezebb, mint pusztítani, s most a lázadás után, a romokból egy új élet születhet, melyet a folyó partján letelepedő közösség alapíthat meg. Egy békés, nyugodt és fényes zugot a káosz tengerében.
Lelkében megerősödve indul el kifelé a templomból, s bár jó volna beszélni Arenih atyával, mégsem maradhat. Másnapra ígérte magát, vissza kell térnie, hogy segíthessen az építkezésben. Határozott léptekkel lép ki a templomból, hogy lesétálva a lépcsőkön egyenletes futásba kezdjen, mellyel a piacon átvágva a főtér felé veszi az irányt. A főtéren át kívánja elérni a várostól nyugatra elterülő erdőséget, onnan pedig hazajutni a folyópartra, ahol a többiek bizonyosan várják már.*
//Áldozat//
*Nem maradhat sokáig, az áldozatként felkínált mesterpenge az oltáron marad, ahogy felemelkedik, lombzöld pillantásában eltökéltség és határozottság csillog, ahogy a wegtoreni acélra néz. A hitéért még a wegtoreni acélt is feláldozná, ahogy teszi most is.
Halk sóhajjal fordul el, remélve, hogy Eeyr, az Erdő Szíve meghallgatta fohászát és hősének kérését, hogy megsegíti őket az építkezés nehéz hataiban. Elszántságból nincs hiány bennük, ahogy benne sem, alkotni, teremteni sokkal nehezebb, mint pusztítani, s most a lázadás után, a romokból egy új élet születhet, melyet a folyó partján letelepedő közösség alapíthat meg. Egy békés, nyugodt és fényes zugot a káosz tengerében.
Lelkében megerősödve indul el kifelé a templomból, s bár jó volna beszélni Arenih atyával, mégsem maradhat. Másnapra ígérte magát, vissza kell térnie, hogy segíthessen az építkezésben. Határozott léptekkel lép ki a templomból, hogy lesétálva a lépcsőkön egyenletes futásba kezdjen, mellyel a piacon átvágva a főtér felé veszi az irányt. A főtéren át kívánja elérni a várostól nyugatra elterülő erdőséget, onnan pedig hazajutni a folyópartra, ahol a többiek bizonyosan várják már.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-24 08:27:24
Üzenet elküldve: 2019-04-24 08:27:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
- Ó! De tényleg! *ad igazat Neniyzonnak. Az a rom ott biztosan a régi, lerombolt karavánpihenő, ami Lichanech és Arthenior között állt valamikor. Lám, a nagy térképen is ott van az a kétfelé ágazó folyó, és a villában mutatja a jel a régi karavánpihenőt, pont mint ezen itt, Arja előtt.*
- Azt mondták, hogy Holtak romobolták le. Életre kelt holtak! Wegtorenben hallottam róla énekeket! Nagy háborúzás volt. De ez már régebben volt! *fűzi ő is tovább. Hát igen lehet az életre kelt holtakat jelöli a koponya. Arján a hideg futkározik. ~Életre kelt halottak, fúj már!~ és borzongva bámulja a rajzolatot.*
- Nem tudom. *ingatja először a fejét Nen kérdésére.*
- Ez biztosan a folyó. *mutatja a villás ágat.* - Ez a régi út, a satírozott vonal? Ezek az utakat jelölik, nem? *lesz izgatott.* - A szaggatott vonal onnan indul, ahol a folyó és az út találkozik! *állapítja meg fellelkesülve.* - Kell legyen ott egy híd, nem? Amin átment az út! Vagy *bizonytalanodik el* - kellett hogy legyen ott egy híd... valamikor. *Halkul el a hangja.*
- Arra most végeláthatatlan posvány és ingovány van, azt mondják. Ez meg milyen régi térkép! *keseredik el.* - Hát ott biztos nem griffek laknak! *mondja egy picit csalódottan, felsóhajtva, a nagy X-re mutatva.*
- Most mit tegyünk? Szerinted? *kérdezi Nent elszontyolodva.*
- Ó! De tényleg! *ad igazat Neniyzonnak. Az a rom ott biztosan a régi, lerombolt karavánpihenő, ami Lichanech és Arthenior között állt valamikor. Lám, a nagy térképen is ott van az a kétfelé ágazó folyó, és a villában mutatja a jel a régi karavánpihenőt, pont mint ezen itt, Arja előtt.*
- Azt mondták, hogy Holtak romobolták le. Életre kelt holtak! Wegtorenben hallottam róla énekeket! Nagy háborúzás volt. De ez már régebben volt! *fűzi ő is tovább. Hát igen lehet az életre kelt holtakat jelöli a koponya. Arján a hideg futkározik. ~Életre kelt halottak, fúj már!~ és borzongva bámulja a rajzolatot.*
- Nem tudom. *ingatja először a fejét Nen kérdésére.*
- Ez biztosan a folyó. *mutatja a villás ágat.* - Ez a régi út, a satírozott vonal? Ezek az utakat jelölik, nem? *lesz izgatott.* - A szaggatott vonal onnan indul, ahol a folyó és az út találkozik! *állapítja meg fellelkesülve.* - Kell legyen ott egy híd, nem? Amin átment az út! Vagy *bizonytalanodik el* - kellett hogy legyen ott egy híd... valamikor. *Halkul el a hangja.*
- Arra most végeláthatatlan posvány és ingovány van, azt mondják. Ez meg milyen régi térkép! *keseredik el.* - Hát ott biztos nem griffek laknak! *mondja egy picit csalódottan, felsóhajtva, a nagy X-re mutatva.*
- Most mit tegyünk? Szerinted? *kérdezi Nent elszontyolodva.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-23 18:43:46
Üzenet elküldve: 2019-04-23 18:43:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászatra fel!//
*A padon ülve Arja óvatosan szétnyitja az össze hajtott papirost. Nagyon óvatosan kell, hogy szétnyissa Arja a papirost. A jó hír, hogy sikerül Arjának szétnyitnia a papirost. A tartalma egy kicsit homályos, már csak azért is, mivel a papiros önmagában elég kopott.*
-Hát ez egy térkép. A kérdés az, hogy az X mit jelől?
*Előveszi a saját maga készített térképet, aminek segítségével jobban átláthatják a kis papiroson lévő térképet.*
-Akkor ez lehet itt Arthenior. *Mutat az "Art" jelzésű pontra.*
-A rom talán az Ingoványos vidéken lévő karavánpihenő. Hallottam néhány dolgot róla. Nincs túl jókat. Ez magyarázhatja a koponya rajzot.
*Tovább nézegeti a két térképet, hogy egy kicsit több pontossággal tudják az X helyét.*
-Úgy tűnik, hogy az X Erdőmélye kőrnyékén, vagy szélén helyezkedhet el. Bár ha a szaggatott vonalak kiindulópontját tudnánk, akkor máris könnyebb lenne a tájékozódás.
Neked van valami ötleted, hogy honnan indulhat ki a szaggatott vonal?
*Kérdezi Arját, és jobban felé fordítja a maga készített térképet.*
*A padon ülve Arja óvatosan szétnyitja az össze hajtott papirost. Nagyon óvatosan kell, hogy szétnyissa Arja a papirost. A jó hír, hogy sikerül Arjának szétnyitnia a papirost. A tartalma egy kicsit homályos, már csak azért is, mivel a papiros önmagában elég kopott.*
-Hát ez egy térkép. A kérdés az, hogy az X mit jelől?
*Előveszi a saját maga készített térképet, aminek segítségével jobban átláthatják a kis papiroson lévő térképet.*
-Akkor ez lehet itt Arthenior. *Mutat az "Art" jelzésű pontra.*
-A rom talán az Ingoványos vidéken lévő karavánpihenő. Hallottam néhány dolgot róla. Nincs túl jókat. Ez magyarázhatja a koponya rajzot.
*Tovább nézegeti a két térképet, hogy egy kicsit több pontossággal tudják az X helyét.*
-Úgy tűnik, hogy az X Erdőmélye kőrnyékén, vagy szélén helyezkedhet el. Bár ha a szaggatott vonalak kiindulópontját tudnánk, akkor máris könnyebb lenne a tájékozódás.
Neked van valami ötleted, hogy honnan indulhat ki a szaggatott vonal?
*Kérdezi Arját, és jobban felé fordítja a maga készített térképet.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-04-23 10:29:26
Üzenet elküldve: 2019-04-23 10:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászatra fel!//
*Arja boldogan mosolyog az ígéretre, Neniyzon is megköszöni a segítséget, amit kaptak, a lemásolt térképet gondosan elteszi a háti zsákjába, aztán elköszönnek és elhagyják a Templomot.
Arja izgatott, Nen úgy látszik nem is látta, amikor kihúzkodta a titokzatos papírt, ~hát persze, el volt foglalva a nagy térkép másolásával~ úgyhogy siet a padhoz, hogy végre meglássa, mit is talált. ~Lehet hogy csak egy régi, semmit nem érő gyűrött papíros!~ inti magát, és próbálja felvértezni az esetleges csalódások ellen, mert hát azért, bármennyire is izgatott, és bármennyire is megtapasztalta már jó néhányszor, hogy Eeyr áldása mintha vele lenne, ha eltökélten valaminek a felderítésébe fog, meg kutakodni kezd, azért furcsa lenne, ha mondjuk pont egy grifftanyának a felkereséséről és kifosztásáról szóló kalandor beszámolót találnának pontos térképpel a griff fészek lelőhelyét illetően, vagy egy hatalmas tretil barlang és sok száz éves megkövesedett tretil csontváz helyének leírását és az odavezető ösvényt a nagy Világhegységben. Vagy valami csodálatos ősi állat maradványainak a leírását, amit egy haldokló utazó utolsó erejével vetett még papírra, hátha más kalandorok nagyobb sikerrel járnak, mint ő. Hát igen, Arja eléggé regényes természet, mindig is szeretett hallgatni hasonló nagyívű kocsmai és esti mesélős történeteket, és titkon azt is sokszor elképzelte, hogy egyszer, ha majd nagy lesz, akkor ő is ilyen történetek hőse lesz. Csak hát persze az élet, amiben naponta élni kényszerült, teljességgel kimerült a "Mit eszek ma? Hol fogok tudni aludni? Hogy tudnék felmelegedni?" kérdések hármasságának igen nagy leleményességet igénylő megválaszolásában, így aztán nem nagyon volt ideje és módja eddig még valódi hős kalandorrá válni. De majd most!
És persze miért is ne?! Máskor is volt már ilyen! Hogy rátalált dolgokra, olyanokra, ami mellett mások csak úgy elmentek, figyelemre sem méltattak, vagy észre sem vették azt! De neki van valami furcsa hatodik érzéke ehhez, mindig is volt. A gombákat, meg gyógynövény lelőhelyeket is sokszor kiszagolja! Meg amikor megtalálta az árvaház hátsó udvarán, a sűrű rekettyebokrok mögött a nyílást, és hetekig kiszökdöstek ott hárman a lihanechi piacra, amíg rajta nem csípték őket a nővérek?!
~Vagy amikor a talizmánt találtam Wegtorenben! A furcsa talizmánt, ami rám bámult a tükörben! Lehet hogy Nennek van igaza, és a csillaghullástól van a dolog! Az ő kardja is akkor változott meg a skorpióval!~ ér oda a padhoz, de kívülről nem látszik semmi rajta, csak a sietség lehet árulkodó, egyébként ugyanolyan visszafogott, mint máskor. Afelől már megnyugodott, hogy kiderült, Nen nem is látta, hogy valamit igazából kicsempész a Könyvtárból Arenih atya szeme láttára, ami azért, lássuk be, és ő ezt be is látja, nem szép dolog, pláne azok után, amilyen kedvesen és bátorítóan fogadta Eeyr papja őket.
Csak belül reménykedik.
A végre! kibontott hajtogatott papíros nem nagy, elfér a tenyerében, régi és szinte mállékony, olyan száraz. ~Ki tudja, mióta lehetett ott.~ gondolja Arja. ~Vagy mikor került oda!~ mondja benne egy másik hangocska. ~Mert hát lehet hogy valaki odatette a papírt, nem? A könyv alá.~
De aztán nem gondolkodik ezen tovább, hanem a kihajtogatott papíron lévő, néhol elmosódott, de azért mégiscsak kivehető rajzolatot kezdi el nézegetni, jelentőségteljesen Nenre pillantva.*
- Ez meg mi? Nézd! *mutatja és tartja elé úgy, hogy az a törpe szemének is teljesen láthatóvá váljon, és ha kéri, óvatosan át is adja neki, hadd vegye szemügyre ő is alaposan.*
- Egy koponya! *mutatja megborzongva, egészen megrémülten.* - Miért van rajta koponya? És mi ez egyáltalán?
- Egy térkép!? Nem? *kérdezi, aztán rájön, hogy meg is válaszolta a kérdését, hiszen így, hogy Nen épp most van túl egy térkép másolásán, nem nehéz rájönni, hogy ami a papíron van, az is valami hasonló dolog.*
- Egy térképféle, ugye? *kérdezi még megerősítésül a törpétől.*
-És nézd csak! *mutatja még a nagy X jelet.*
- És ez mi lehet? *tanakodik a romnak tetsző rajzolat felett, egyre nagyobb kíváncsisággal.*
- Mit gondolsz? *kérdezi Neniyzont, hogy ő mit tart erről az egészről, és tovább nézegeti a papírost.*
*Arja boldogan mosolyog az ígéretre, Neniyzon is megköszöni a segítséget, amit kaptak, a lemásolt térképet gondosan elteszi a háti zsákjába, aztán elköszönnek és elhagyják a Templomot.
Arja izgatott, Nen úgy látszik nem is látta, amikor kihúzkodta a titokzatos papírt, ~hát persze, el volt foglalva a nagy térkép másolásával~ úgyhogy siet a padhoz, hogy végre meglássa, mit is talált. ~Lehet hogy csak egy régi, semmit nem érő gyűrött papíros!~ inti magát, és próbálja felvértezni az esetleges csalódások ellen, mert hát azért, bármennyire is izgatott, és bármennyire is megtapasztalta már jó néhányszor, hogy Eeyr áldása mintha vele lenne, ha eltökélten valaminek a felderítésébe fog, meg kutakodni kezd, azért furcsa lenne, ha mondjuk pont egy grifftanyának a felkereséséről és kifosztásáról szóló kalandor beszámolót találnának pontos térképpel a griff fészek lelőhelyét illetően, vagy egy hatalmas tretil barlang és sok száz éves megkövesedett tretil csontváz helyének leírását és az odavezető ösvényt a nagy Világhegységben. Vagy valami csodálatos ősi állat maradványainak a leírását, amit egy haldokló utazó utolsó erejével vetett még papírra, hátha más kalandorok nagyobb sikerrel járnak, mint ő. Hát igen, Arja eléggé regényes természet, mindig is szeretett hallgatni hasonló nagyívű kocsmai és esti mesélős történeteket, és titkon azt is sokszor elképzelte, hogy egyszer, ha majd nagy lesz, akkor ő is ilyen történetek hőse lesz. Csak hát persze az élet, amiben naponta élni kényszerült, teljességgel kimerült a "Mit eszek ma? Hol fogok tudni aludni? Hogy tudnék felmelegedni?" kérdések hármasságának igen nagy leleményességet igénylő megválaszolásában, így aztán nem nagyon volt ideje és módja eddig még valódi hős kalandorrá válni. De majd most!
És persze miért is ne?! Máskor is volt már ilyen! Hogy rátalált dolgokra, olyanokra, ami mellett mások csak úgy elmentek, figyelemre sem méltattak, vagy észre sem vették azt! De neki van valami furcsa hatodik érzéke ehhez, mindig is volt. A gombákat, meg gyógynövény lelőhelyeket is sokszor kiszagolja! Meg amikor megtalálta az árvaház hátsó udvarán, a sűrű rekettyebokrok mögött a nyílást, és hetekig kiszökdöstek ott hárman a lihanechi piacra, amíg rajta nem csípték őket a nővérek?!
~Vagy amikor a talizmánt találtam Wegtorenben! A furcsa talizmánt, ami rám bámult a tükörben! Lehet hogy Nennek van igaza, és a csillaghullástól van a dolog! Az ő kardja is akkor változott meg a skorpióval!~ ér oda a padhoz, de kívülről nem látszik semmi rajta, csak a sietség lehet árulkodó, egyébként ugyanolyan visszafogott, mint máskor. Afelől már megnyugodott, hogy kiderült, Nen nem is látta, hogy valamit igazából kicsempész a Könyvtárból Arenih atya szeme láttára, ami azért, lássuk be, és ő ezt be is látja, nem szép dolog, pláne azok után, amilyen kedvesen és bátorítóan fogadta Eeyr papja őket.
Csak belül reménykedik.
A végre! kibontott hajtogatott papíros nem nagy, elfér a tenyerében, régi és szinte mállékony, olyan száraz. ~Ki tudja, mióta lehetett ott.~ gondolja Arja. ~Vagy mikor került oda!~ mondja benne egy másik hangocska. ~Mert hát lehet hogy valaki odatette a papírt, nem? A könyv alá.~
De aztán nem gondolkodik ezen tovább, hanem a kihajtogatott papíron lévő, néhol elmosódott, de azért mégiscsak kivehető rajzolatot kezdi el nézegetni, jelentőségteljesen Nenre pillantva.*
- Ez meg mi? Nézd! *mutatja és tartja elé úgy, hogy az a törpe szemének is teljesen láthatóvá váljon, és ha kéri, óvatosan át is adja neki, hadd vegye szemügyre ő is alaposan.*
- Egy koponya! *mutatja megborzongva, egészen megrémülten.* - Miért van rajta koponya? És mi ez egyáltalán?
- Egy térkép!? Nem? *kérdezi, aztán rájön, hogy meg is válaszolta a kérdését, hiszen így, hogy Nen épp most van túl egy térkép másolásán, nem nehéz rájönni, hogy ami a papíron van, az is valami hasonló dolog.*
- Egy térképféle, ugye? *kérdezi még megerősítésül a törpétől.*
-És nézd csak! *mutatja még a nagy X jelet.*
- És ez mi lehet? *tanakodik a romnak tetsző rajzolat felett, egyre nagyobb kíváncsisággal.*
- Mit gondolsz? *kérdezi Neniyzont, hogy ő mit tart erről az egészről, és tovább nézegeti a papírost.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870