Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:56:35
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Miután elváltak útjai a két óriástól, elindult a templom felé. Az eredeti terv szerint ugyan a két égimeszelővel együtt jött volna, de a terv megváltozott, mivel az óriások külön utakra indultak. Túlzás lenne azt mondani, hogy Ran nem tarthatott volna velük, de inkább elindult a maga útján. Most pedig megérkezett. Hallott róla, hogy az utóbbi időben megváltozott a templom rendeltetése és az egyik istenséget kezdték el tisztelni. Ennek ellenére nem kizárt, hogy megmaradtak a régi tekercsek, esetleg tanítók is, úgyhogy bizakodva nyit be az épületbe. Odabent félhomály uralkodik, ami inkább emlékezteti a régi templomra, mint egy Eeyr-nek szentelt szentélyre. Nem egészen biztos a dolgában, de a kíváncsiság és tudni akarás hajtja, úgyhogy a küszöbön átlépve nincs megállás. *
– Jóna… * Kezdene köszöngetni jó hangosan, de hamar meggondolja magát. Úgy tűnik, a bent uralkodó csönd általánosan elfogadott és betartott követelmény, így esze ágában sincs megzavarni másokat. Éppen ezért nem is hangoskodik tovább – elindul lefelé a széles, könyvtárba vezető lépcsőn. *
– Jóna… * Kezdene köszöngetni jó hangosan, de hamar meggondolja magát. Úgy tűnik, a bent uralkodó csönd általánosan elfogadott és betartott követelmény, így esze ágában sincs megzavarni másokat. Éppen ezért nem is hangoskodik tovább – elindul lefelé a széles, könyvtárba vezető lépcsőn. *
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-15 00:44:14
Üzenet elküldve: 2019-03-15 00:44:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Lira elhagyja temetőt és a templomkerten át visszatér a templomba, a széles lépcsőn lemegy a könyvtárba, hogy megtudja ki is volt ez a rejtélyes mágus.
Hosszas keresgélés után, a könyvtár egyik félreeső zugában megtalálja Gildor mester feljegyzéseit a törpe klánokról. A lélegzete is eláll, a polcokon katonás rendben ott sorakozik mind a 60 kötet, talán egyedül itt van meg az összes. Lira úgy tudta, hogy csak néhány példány maradt fent belőle, amiket a hajdan jobb napokat megélt klánok még életben levő tagjai ereklyeként őriztek, többnyire azt a kötetet, amiben a saját családjuk története szerepelt. A lány leemeli azt a nehéz példányt, ami a Filgringen klán történetét regéli el, bár elég nehezen talál rá a mágusra a harcosok, és az általuk legyilkolt bátor harcosok és dicsőséges csaták végtelenül hosszú leírásai között. Gildor mester leírása alapján, Filgrin az elementál mágia mestere volt, a maga korában a négy elem legelismertebb szakértője, de pár semmitmondó életrajzi adaton kívül csak annyit fűz hozzá, hogy harcias klánja nem nézte jó szemmel a mágia iránti érdeklődését, ezért miután a felszínre költözött, a nevét kitörölték a családi feljegyzésekből.
Lira ezután az asztalnál bóbiskoló könyvtáros szerzeteshez megy*
- Üdvözöllek testvérem * ébreszti fel az addig békésen szendergő szerzetest * Filgrin Filgringen könyveit keresem * mondja, mire a könyvtáros kelletlenül feltápászkodik és kutakodni kezd a könyvtár jegyzékében. Egy félóra elteltével tér vissza*
- Filgrin Filgrinson * mondja unottan * Ismert mágus, de sajnos a művei csak töredékekben maradtak fent, mi egy munkát őriztünk amit a tűzmágiáról, írt de a jegyzék szerint a tekercs 30 évvel ezelőtt tönkrement. Az ajánlom nővérem próbálkozz a mágus toronnyal, nekik nagyobb gyűjteményük van az elementál mágia témájában, talán őriznek pár tekercset tőle* mondja, majd visszatér jól megérdemelt pihenéséhez.*
~ Akkor a Mágustoronyba kell mennem ~
Hosszas keresgélés után, a könyvtár egyik félreeső zugában megtalálja Gildor mester feljegyzéseit a törpe klánokról. A lélegzete is eláll, a polcokon katonás rendben ott sorakozik mind a 60 kötet, talán egyedül itt van meg az összes. Lira úgy tudta, hogy csak néhány példány maradt fent belőle, amiket a hajdan jobb napokat megélt klánok még életben levő tagjai ereklyeként őriztek, többnyire azt a kötetet, amiben a saját családjuk története szerepelt. A lány leemeli azt a nehéz példányt, ami a Filgringen klán történetét regéli el, bár elég nehezen talál rá a mágusra a harcosok, és az általuk legyilkolt bátor harcosok és dicsőséges csaták végtelenül hosszú leírásai között. Gildor mester leírása alapján, Filgrin az elementál mágia mestere volt, a maga korában a négy elem legelismertebb szakértője, de pár semmitmondó életrajzi adaton kívül csak annyit fűz hozzá, hogy harcias klánja nem nézte jó szemmel a mágia iránti érdeklődését, ezért miután a felszínre költözött, a nevét kitörölték a családi feljegyzésekből.
Lira ezután az asztalnál bóbiskoló könyvtáros szerzeteshez megy*
- Üdvözöllek testvérem * ébreszti fel az addig békésen szendergő szerzetest * Filgrin Filgringen könyveit keresem * mondja, mire a könyvtáros kelletlenül feltápászkodik és kutakodni kezd a könyvtár jegyzékében. Egy félóra elteltével tér vissza*
- Filgrin Filgrinson * mondja unottan * Ismert mágus, de sajnos a művei csak töredékekben maradtak fent, mi egy munkát őriztünk amit a tűzmágiáról, írt de a jegyzék szerint a tekercs 30 évvel ezelőtt tönkrement. Az ajánlom nővérem próbálkozz a mágus toronnyal, nekik nagyobb gyűjteményük van az elementál mágia témájában, talán őriznek pár tekercset tőle* mondja, majd visszatér jól megérdemelt pihenéséhez.*
~ Akkor a Mágustoronyba kell mennem ~
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-13 08:28:22
Üzenet elküldve: 2019-03-13 08:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Elhagyva a szegénynegyedet a lány végre megérkezik hosszú útja végcéljához. Izgatottan lép be a templomba, az égbenyúló oszlopok között haladva, a sejtelmes félhomályban, a füstölők édeskés illatában mintha egy másik világba lépett volna be, a pislákoló gyertyák halvány fényében a kőemberek a talapzataikon mintha követnék a tekintetükkel. Lira családja sok más, szétszóródott törp családhoz hasonlóan az elpusztult tárnákkal együtt Wylnurana, a fény kegyes őrzőjét is a mélyben hagyta, anyja, kedves, melegszívű asszony, a jóságos Eeyr tanait követte, míg józan gondolkodású apja pedig Teysusban, az egyensúly és a haszon útjában hitt, a gyermekeiket pedig arra nevelték, hogy mindkét istent egyformán tiszteljék. Az ősi törpe hit pedig a Galmond házban lassan visszaszorult a legendák és gyerekmesék világába. Lira bár csábítóan közel van a könyvtár, előbb az fényesen izzó oltárhoz megy, meggyújt egy mécsest és az oltár lábához teszi, méltóságteljes mozdulatokkal, háromszor az oltár elé borul majd két kezével megérinti először az oltár talapzatát, majd a mellkasára teszi a kezét*
- A szeretet és irgalom jóságos anyja* mormolja az imát * költözz a szívembe * ezután megérinti az ajkait * Jóságos anya engedd, hogy ajkaim mindig a te dícséretedet zengjék * végül a homlokát érinti meg * Kegyes anya világosítsd meg elmémet és űzz el minden gonosz vagy ártó gondolatot, amivel megsérthetnélek téged vagy más jóakaratú lényt.
//Könyvtár//
*Miután elvégezte az áhítatát az oltár mögötti ajtóhoz lép és a széles lépcsősoron lemegy a könyvtárba. A lány lélegzete is elakad, ahogy végignéz a plafonig érő, zsúfolt polcok végtelen során. Még soha nem látott ennyi tudást ekkora helyen felhalmozva, itt van minden amit Lanawin mesterei és tudósai, elfek, emberek, törpék a hosszú századok során felhalmoztak. Egy kíváncsi tudós akár száz életet is leélhet anélkül, hogy kitenné a lábát a könyvtárból, és még így sem érne a kódexek, pergamenek, fóliánsok még csak feléig sem. Végre megérkezett. A lány a könyvtárban van.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.03.13 10:02:10, a következő indokkal:
Floodolás.
- A szeretet és irgalom jóságos anyja* mormolja az imát * költözz a szívembe * ezután megérinti az ajkait * Jóságos anya engedd, hogy ajkaim mindig a te dícséretedet zengjék * végül a homlokát érinti meg * Kegyes anya világosítsd meg elmémet és űzz el minden gonosz vagy ártó gondolatot, amivel megsérthetnélek téged vagy más jóakaratú lényt.
//Könyvtár//
*Miután elvégezte az áhítatát az oltár mögötti ajtóhoz lép és a széles lépcsősoron lemegy a könyvtárba. A lány lélegzete is elakad, ahogy végignéz a plafonig érő, zsúfolt polcok végtelen során. Még soha nem látott ennyi tudást ekkora helyen felhalmozva, itt van minden amit Lanawin mesterei és tudósai, elfek, emberek, törpék a hosszú századok során felhalmoztak. Egy kíváncsi tudós akár száz életet is leélhet anélkül, hogy kitenné a lábát a könyvtárból, és még így sem érne a kódexek, pergamenek, fóliánsok még csak feléig sem. Végre megérkezett. A lány a könyvtárban van.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.03.13 10:02:10, a következő indokkal:
Floodolás.
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:23:31
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cerlyna Niphryl//
- Talán azért, mert ők is másképp hatnak rám. * Jegyzi meg a fiú, mélyen Cerlyna tekintetébe fúrva azokat a nagy, szomorú szemeit, de nem fejti ki bővebben, hogy mire gondol. A lány szavain elgondolkodik kicsit, révetegen tekint el a válla fölött. *
- Valóban, az erdő nagyon szép. Nem mondanám rá azt, hogy elképesztő, vagy hasonló fellengzős szavakat, mert az erdő maga sem fellengzős, nem akar többnek tűnni, mint ami, fák sokasága, és megannyi lény számára otthon, éltető közeg. A szép szó tökéletesen fejezi ki azt, amit az erdővel kapcsolatban érzek. Remek találat. * Jegyzi meg, és látszik rajta, hogy még mindig ezen gondolkodik, az után is, hogy befejezte a beszédet. A pénzre meglepetten pislog rá. *
- Nem kellett volna. * Jegyzi meg, de azért elteszi a pénzt. Nem akarja megsérteni a lányt azzal, hogy nem fogadja el amit ajánl. * De nagyon szépen köszönöm. Jól fog jönni a számunkra, mivel nem igazán dolgozunk, és ritkán van mit eladnunk, ezért általában pénzünk is alig van. Nagyon szépen köszönjük, és emlékezni fogunk rád. Biztos, hogy remek gyógyító leszel. * Teszi hozzá Rhamaz, majd hirtelen odahajol, hogy megölelje a lányt. *
- Vigyázz magadra. A viszont látásra. * Int neki, és Errivel a vállán elindul a fák felé. *
- Talán azért, mert ők is másképp hatnak rám. * Jegyzi meg a fiú, mélyen Cerlyna tekintetébe fúrva azokat a nagy, szomorú szemeit, de nem fejti ki bővebben, hogy mire gondol. A lány szavain elgondolkodik kicsit, révetegen tekint el a válla fölött. *
- Valóban, az erdő nagyon szép. Nem mondanám rá azt, hogy elképesztő, vagy hasonló fellengzős szavakat, mert az erdő maga sem fellengzős, nem akar többnek tűnni, mint ami, fák sokasága, és megannyi lény számára otthon, éltető közeg. A szép szó tökéletesen fejezi ki azt, amit az erdővel kapcsolatban érzek. Remek találat. * Jegyzi meg, és látszik rajta, hogy még mindig ezen gondolkodik, az után is, hogy befejezte a beszédet. A pénzre meglepetten pislog rá. *
- Nem kellett volna. * Jegyzi meg, de azért elteszi a pénzt. Nem akarja megsérteni a lányt azzal, hogy nem fogadja el amit ajánl. * De nagyon szépen köszönöm. Jól fog jönni a számunkra, mivel nem igazán dolgozunk, és ritkán van mit eladnunk, ezért általában pénzünk is alig van. Nagyon szépen köszönjük, és emlékezni fogunk rád. Biztos, hogy remek gyógyító leszel. * Teszi hozzá Rhamaz, majd hirtelen odahajol, hogy megölelje a lányt. *
- Vigyázz magadra. A viszont látásra. * Int neki, és Errivel a vállán elindul a fák felé. *
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:41:12
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
- Sajnálom. * válaszolja kurtán, összehúzott szemöldökkel. Valahogy ő is többre számított, hisz nem azt kérték, hogy hozzon pénzt, hanem hogy keresse meg a férfit. * - Talán a szűkös kasszában azért van némi pénz, vagy ha most nincs, későbbre kaphatunk ígéretet. * teszi még hozzá vigasztalólag.
Alapvetően egyetért Hannal, és meg is érti az elkeseredettségét, ahogyan az elf elköszön az atyától. ő is kurtán köszön a férfinak, majd a nő felé fordul mikor az megszólítja. Figyelmesen végig hallgatja, majd magában megrágja a hallottakat. *
- Tudom, hogy a szándék sokszor nem elég. Bíztam benne, hogy a Te szavad, meg az Úrnő akarata elég lesz. Még mindig nem késő értük tenni, de ha úgy gondolod, hogy most ennyit lehet tenni, akkor ebben segítek. * mondja szomorúan, majd bólint, inkább csak magának és megindul Han után kifelé a templomból.*
- Sajnálom. * válaszolja kurtán, összehúzott szemöldökkel. Valahogy ő is többre számított, hisz nem azt kérték, hogy hozzon pénzt, hanem hogy keresse meg a férfit. * - Talán a szűkös kasszában azért van némi pénz, vagy ha most nincs, későbbre kaphatunk ígéretet. * teszi még hozzá vigasztalólag.
Alapvetően egyetért Hannal, és meg is érti az elkeseredettségét, ahogyan az elf elköszön az atyától. ő is kurtán köszön a férfinak, majd a nő felé fordul mikor az megszólítja. Figyelmesen végig hallgatja, majd magában megrágja a hallottakat. *
- Tudom, hogy a szándék sokszor nem elég. Bíztam benne, hogy a Te szavad, meg az Úrnő akarata elég lesz. Még mindig nem késő értük tenni, de ha úgy gondolod, hogy most ennyit lehet tenni, akkor ebben segítek. * mondja szomorúan, majd bólint, inkább csak magának és megindul Han után kifelé a templomból.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-11 00:03:25
Üzenet elküldve: 2019-03-11 00:03:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rhamaz Alexianthra//
*Cerlyna érdekesnek találja a fiú csendes szerénységét, hozzá képest magát túlzottan energikusnak és harsánynak érzi. Kicsit elszégyelli magát, de nem eléggé ahhoz, hogy változtasson viselkedésén.*
- Szerintem ez igenis elképesztő. Én mindig kedves vagyok velük, de te egészen másképp hatsz rájuk.
*A kicsi lány csodálata mindenképpen a tündér fiúé, akinek mérsékelt viselkedése imponál számára. Bár Cerlyna mindenkinek szokott egy esélyt adni, akkor is, ha normálisan ő is levon következtetéseket másokat látva, de itt erre nem is igazán érez szükséget, hiszen Rhamaz olyan nagyon kedvesnek tűnik. Az pedig, hogy az állatok is ennyire szeretik számára azt jelenti, hogy megérzik a fiúban lakozó jó szándékot.*
- Ó az erdő nagyon szép.
*Persze veszélyes is, ezt ő is tudja. Nem is merne egyedül bemerészkedni, hacsak nem indokolná az eset. De Rhamazról lerí, hogy tapasztalt erdőjáró és ez is teljesen lenyűgözi a kicsi, naiv Lynácskát.*
- Fenséges, igen igen.
*Bólogat hevesen és ízlelgeti a gyönyörű kifejezést.*
- Hát szegénykém nem tehet a természete ellen. Úgy ahogy a macskától sem várhatjuk el, hogy ne fogja meg az egereket.
*Bár macskából látott már lusta fajtát is, például az egykori gazdasszonyáét, aki még időnként a bútorokra is büntetlenül felmászhatott és egeret sem fogott soha.*
- Jaj, csak úgy ne add oda. Mármint köszönöm szépen, tényleg, de ingyen nem. Várj csak!
*Elveszi ugyan a varázsitalokat, de már kotorászik is erszényéért. Közben azon töpreng mennyit érhetnek a bájitalok, de ezekről fogalma sincs. Végül 125 aranyban állapodik meg, amit makacsul Rhamaz Alexianthra kezébe nyom.
*
- Na úgy, tessék.
*Széles mosolyával és ragyogó tekintetével a fiúra néz.*
- Aztán vigyázz magadra és ha bármi baj van keress meg. Nagy gyógyító szeretnék lenni.
*Ezt pedig jóformán már a fél városnak elkürtölte, bár elgondolkodik, hogyha a zöld varázsital tényleg sebeket gyógyít, ahogy azt Rhamaz mondta, akkor lehet rá semmi szükség sem lenne. Pedig ő tényleg szeretne segíteni és hasznosnak lenni.*
*Cerlyna érdekesnek találja a fiú csendes szerénységét, hozzá képest magát túlzottan energikusnak és harsánynak érzi. Kicsit elszégyelli magát, de nem eléggé ahhoz, hogy változtasson viselkedésén.*
- Szerintem ez igenis elképesztő. Én mindig kedves vagyok velük, de te egészen másképp hatsz rájuk.
*A kicsi lány csodálata mindenképpen a tündér fiúé, akinek mérsékelt viselkedése imponál számára. Bár Cerlyna mindenkinek szokott egy esélyt adni, akkor is, ha normálisan ő is levon következtetéseket másokat látva, de itt erre nem is igazán érez szükséget, hiszen Rhamaz olyan nagyon kedvesnek tűnik. Az pedig, hogy az állatok is ennyire szeretik számára azt jelenti, hogy megérzik a fiúban lakozó jó szándékot.*
- Ó az erdő nagyon szép.
*Persze veszélyes is, ezt ő is tudja. Nem is merne egyedül bemerészkedni, hacsak nem indokolná az eset. De Rhamazról lerí, hogy tapasztalt erdőjáró és ez is teljesen lenyűgözi a kicsi, naiv Lynácskát.*
- Fenséges, igen igen.
*Bólogat hevesen és ízlelgeti a gyönyörű kifejezést.*
- Hát szegénykém nem tehet a természete ellen. Úgy ahogy a macskától sem várhatjuk el, hogy ne fogja meg az egereket.
*Bár macskából látott már lusta fajtát is, például az egykori gazdasszonyáét, aki még időnként a bútorokra is büntetlenül felmászhatott és egeret sem fogott soha.*
- Jaj, csak úgy ne add oda. Mármint köszönöm szépen, tényleg, de ingyen nem. Várj csak!
*Elveszi ugyan a varázsitalokat, de már kotorászik is erszényéért. Közben azon töpreng mennyit érhetnek a bájitalok, de ezekről fogalma sincs. Végül 125 aranyban állapodik meg, amit makacsul Rhamaz Alexianthra kezébe nyom.
*- Na úgy, tessék.
*Széles mosolyával és ragyogó tekintetével a fiúra néz.*
- Aztán vigyázz magadra és ha bármi baj van keress meg. Nagy gyógyító szeretnék lenni.
*Ezt pedig jóformán már a fél városnak elkürtölte, bár elgondolkodik, hogyha a zöld varázsital tényleg sebeket gyógyít, ahogy azt Rhamaz mondta, akkor lehet rá semmi szükség sem lenne. Pedig ő tényleg szeretne segíteni és hasznosnak lenni.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-10 15:10:56
Üzenet elküldve: 2019-03-10 15:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rhamaz Alexianthra//
* Rhamaz nem mosolyog, amikor a dicséretek érik, mármint annak veszi azt, hogy ennyire lenyűgözte a lányt, ahogy ért az állatok nyelvén. Jól esik neki, de nem elég ahhoz, hogy arckifejezése megváltozzon. Megcsóválja a fejét, mielőtt halkan válaszolna. *
- Nincs benne semmi elképesztő. Ismerem az állatokat, és ők is ismernek engem. Megbíznak bennem, és hallgatnak rám. * Vonja meg a vállát a fiú. *
- Például most, az erdő felé indultunk. * Válaszolja a kérdésre, és a templom mögött sorakozó fasorra mutat. * Nem tervezünk sokáig maradni a városban. A természet a mi otthonunk. * Magyarázza, és óvatosan végigsimít a madár tollazatán, amikor őt kezdik dicsérni. *
- Valóban, Erri az egyik legszebb sólyom, akit valaha láttam. * Bólint a srác az állatot nézve. * És fenséges is a maga nemében. Csak néha kicsit nehéz vele. Például majdnem megette a kis barátodat. * Csóválja meg szomorúan a fejét. Nem örül neki, hogy barátja ilyen könnyedén oltott volna ki az életét egy másik élőlénynek, de ezt sose szerette. *
- Igen, azok. Ha gondolod, ezeket odaadom neked. * Nyújtja felé a kék italokat. * Nem tudom, hogy ezek mire jók, de a zöldről már hallottam, azok gyógyítani tudnak. Arra szükségem lehet még. A kéket viszont neked adom, ingyen. * Ajánlja, és ezzel belenyom 5 db Világoskék varázsitalt Cerlyna Niphryl kezébe. *
* Rhamaz nem mosolyog, amikor a dicséretek érik, mármint annak veszi azt, hogy ennyire lenyűgözte a lányt, ahogy ért az állatok nyelvén. Jól esik neki, de nem elég ahhoz, hogy arckifejezése megváltozzon. Megcsóválja a fejét, mielőtt halkan válaszolna. *
- Nincs benne semmi elképesztő. Ismerem az állatokat, és ők is ismernek engem. Megbíznak bennem, és hallgatnak rám. * Vonja meg a vállát a fiú. *
- Például most, az erdő felé indultunk. * Válaszolja a kérdésre, és a templom mögött sorakozó fasorra mutat. * Nem tervezünk sokáig maradni a városban. A természet a mi otthonunk. * Magyarázza, és óvatosan végigsimít a madár tollazatán, amikor őt kezdik dicsérni. *
- Valóban, Erri az egyik legszebb sólyom, akit valaha láttam. * Bólint a srác az állatot nézve. * És fenséges is a maga nemében. Csak néha kicsit nehéz vele. Például majdnem megette a kis barátodat. * Csóválja meg szomorúan a fejét. Nem örül neki, hogy barátja ilyen könnyedén oltott volna ki az életét egy másik élőlénynek, de ezt sose szerette. *
- Igen, azok. Ha gondolod, ezeket odaadom neked. * Nyújtja felé a kék italokat. * Nem tudom, hogy ezek mire jók, de a zöldről már hallottam, azok gyógyítani tudnak. Arra szükségem lehet még. A kéket viszont neked adom, ingyen. * Ajánlja, és ezzel belenyom 5 db Világoskék varázsitalt Cerlyna Niphryl kezébe.
*
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-09 20:53:20
Üzenet elküldve: 2019-03-09 20:53:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rhamaz Alexianthra//
*Érdeklődve pislog a tündérre miután zavartan biccentve egyet engedélyt ad neki valamire, amire hamarosan fény is derül számára. Csak pár szóba telik az ismeretlen fiú számára és galambocskája előtte nem látott nyugodtságra tesz szert, pedig ő is próbálkozott kedves szavakkal, finom érintésekkel, viszont ennyire békésnek még sosem látta a madarat. Ez őszintén, teljes mértékben lenyűgözi.*
- Ez elképesztő!
*Ad is hangot csodálatának. Rhamaz képességei egyedülállóak Cerlyna szemében, de hogy is várhatott volna kevesebbet valakitől, aki ilyen könnyedén tud egy ragadozómadárnak parancsolni. Végtelen rajongása mellett feltűnik neki a tündér szomorúsága, amit nem tud megérteni, hiszen milyen csodálatos dolgokra képes, hogy lehet valaki emellett is szomorú?*
- Hallgatsz őrá? Például miben?
*Érdeklődik láthatóan semmi problémát nem látva azzal, hogy valakinek egy tollas élőlény a legjobb barátja. Ő is barátjaként tekint a galambocskájára és nagyon szereti az állatokat. Mindig felvidítják és szívesen nézegeti őket akár órákon át.*
- Olyan nagyon gyönyörű.
*Jegyzi meg rövid kacagást követően, miután Rhamaz elmagyarázza neki, hogy mi lehet a hirtelen jött támadás oka.*
- Jaj, nem kell engem kárpótolni, hiszen kár sem történt.
*Ellenkezik fejét ingatva, dacossága viszont hamar elillan, mert szemei felcsillannak az üvegcséket látva.*
- Jééé, ezek varázsitalok, ugye?
*Nagyon tetszik neki, főleg mert a kék a kedvenc színe.*
- Neked nem kellenek? Mert szívesen megveszem őket, ha nem. Tudod mire valóak?
*Érdeklődve pislog a tündérre miután zavartan biccentve egyet engedélyt ad neki valamire, amire hamarosan fény is derül számára. Csak pár szóba telik az ismeretlen fiú számára és galambocskája előtte nem látott nyugodtságra tesz szert, pedig ő is próbálkozott kedves szavakkal, finom érintésekkel, viszont ennyire békésnek még sosem látta a madarat. Ez őszintén, teljes mértékben lenyűgözi.*
- Ez elképesztő!
*Ad is hangot csodálatának. Rhamaz képességei egyedülállóak Cerlyna szemében, de hogy is várhatott volna kevesebbet valakitől, aki ilyen könnyedén tud egy ragadozómadárnak parancsolni. Végtelen rajongása mellett feltűnik neki a tündér szomorúsága, amit nem tud megérteni, hiszen milyen csodálatos dolgokra képes, hogy lehet valaki emellett is szomorú?*
- Hallgatsz őrá? Például miben?
*Érdeklődik láthatóan semmi problémát nem látva azzal, hogy valakinek egy tollas élőlény a legjobb barátja. Ő is barátjaként tekint a galambocskájára és nagyon szereti az állatokat. Mindig felvidítják és szívesen nézegeti őket akár órákon át.*
- Olyan nagyon gyönyörű.
*Jegyzi meg rövid kacagást követően, miután Rhamaz elmagyarázza neki, hogy mi lehet a hirtelen jött támadás oka.*
- Jaj, nem kell engem kárpótolni, hiszen kár sem történt.
*Ellenkezik fejét ingatva, dacossága viszont hamar elillan, mert szemei felcsillannak az üvegcséket látva.*
- Jééé, ezek varázsitalok, ugye?
*Nagyon tetszik neki, főleg mert a kék a kedvenc színe.*
- Neked nem kellenek? Mert szívesen megveszem őket, ha nem. Tudod mire valóak?
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-09 19:26:38
Üzenet elküldve: 2019-03-09 19:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Még mindig mosollyal arcán, de némán hallgatja a fiút.*
-Nem reméltem sokat, de ennél azért többet.
*Fordul ismét az atyához kissé lehorgasztott fejjel.*
-Köszönjük atyám. Azt hiszem, máshogy kell segítenünk az elesetteken. Be kell látnunk, mire elkészülne egy árvaház, már rég elvesztettük azt, amit megőrizni szándékszunk.
*Köszön el a csuhástól egy apró főhajtással. Kedveli Areniht, tudja, az atya bízik benne és segített volna, ha módjában áll. Hosszan bámul még a pap után, mielőtt leroskad a padra.*
-Daji...
*Szólítja meg a fiút halkan, de arcán már nem látszik öröm.*
-Én nem vagyok sem hős, sem harcos, kit követni érdemes. Gyógyítok, máshoz nem is értek igazán.
*Söpri oldalra a haját, majd felpillant fajtársára.*
-Elmegyek a Szegénynegyedbe. Biztosan sok a beteg... Vagy épp a sérült, kiket a forrongás és az őrület sebzett meg.
*Kisimít egy ráncot szoknyáján szórakozottan, majd folytatja.*
-Azt hittem mellettem állnak majd, azt hittem, menni fog! De a város nem az Úrnőé én pedig túl apró vagyok, hogy változtassak ezen.
*Hangja nem minden keserűség nélkül cseng. Keze zsebe felé indul, hogy kitapinthassa a medált, mit tanítójától kapott. Ez mindig megnyugtatja. A medál azonban nincs nála... Még mindig nincs. Sóhajtva áll fel ültéből, majd a kapu felé indul. Az, hogy Daji követi-e, csak a fiún áll.*
*Még mindig mosollyal arcán, de némán hallgatja a fiút.*
-Nem reméltem sokat, de ennél azért többet.
*Fordul ismét az atyához kissé lehorgasztott fejjel.*
-Köszönjük atyám. Azt hiszem, máshogy kell segítenünk az elesetteken. Be kell látnunk, mire elkészülne egy árvaház, már rég elvesztettük azt, amit megőrizni szándékszunk.
*Köszön el a csuhástól egy apró főhajtással. Kedveli Areniht, tudja, az atya bízik benne és segített volna, ha módjában áll. Hosszan bámul még a pap után, mielőtt leroskad a padra.*
-Daji...
*Szólítja meg a fiút halkan, de arcán már nem látszik öröm.*
-Én nem vagyok sem hős, sem harcos, kit követni érdemes. Gyógyítok, máshoz nem is értek igazán.
*Söpri oldalra a haját, majd felpillant fajtársára.*
-Elmegyek a Szegénynegyedbe. Biztosan sok a beteg... Vagy épp a sérült, kiket a forrongás és az őrület sebzett meg.
*Kisimít egy ráncot szoknyáján szórakozottan, majd folytatja.*
-Azt hittem mellettem állnak majd, azt hittem, menni fog! De a város nem az Úrnőé én pedig túl apró vagyok, hogy változtassak ezen.
*Hangja nem minden keserűség nélkül cseng. Keze zsebe felé indul, hogy kitapinthassa a medált, mit tanítójától kapott. Ez mindig megnyugtatja. A medál azonban nincs nála... Még mindig nincs. Sóhajtva áll fel ültéből, majd a kapu felé indul. Az, hogy Daji követi-e, csak a fiún áll.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-09 15:50:08
Üzenet elküldve: 2019-03-09 15:50:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
*Az atya előbb Hanlorenre, majd Dajira pillant, jelenleg nem igazán érti történteket, de mosolya és hite töretlen a lányban, s megbízik segítőjében.*
- Sajnálom. *Mondja Dajihoz, bár annyira nem biztos, hogy pénzt ne kaptak volna a tanácstól, talán csak nem az összeset, de ehhez érdemben nem tud hozzászólni. Halorenre néz, s elégedetten bólint.*
- Ha az úrnő kegyes, megsegít, ezek szerint nekem itt már nincs dolgom. Amíg nem készültök el, vigyázok a város gyermekeire, legalábbis amennyire tudok. *Bólint határozottan.* Igen. Lesz ki segítsen. Sokan gondolkodnak hasonlóan a városban, csak nem mernek hinni és tenni. *Bólint.*
- Ég veletek gyermekeim, Eeyr fénye kísérjen benneteket utatokon. *Összefűzi csuhájában a kezét, majd folytatja munkáját.*
*Az atya előbb Hanlorenre, majd Dajira pillant, jelenleg nem igazán érti történteket, de mosolya és hite töretlen a lányban, s megbízik segítőjében.*
- Sajnálom. *Mondja Dajihoz, bár annyira nem biztos, hogy pénzt ne kaptak volna a tanácstól, talán csak nem az összeset, de ehhez érdemben nem tud hozzászólni. Halorenre néz, s elégedetten bólint.*
- Ha az úrnő kegyes, megsegít, ezek szerint nekem itt már nincs dolgom. Amíg nem készültök el, vigyázok a város gyermekeire, legalábbis amennyire tudok. *Bólint határozottan.* Igen. Lesz ki segítsen. Sokan gondolkodnak hasonlóan a városban, csak nem mernek hinni és tenni. *Bólint.*
- Ég veletek gyermekeim, Eeyr fénye kísérjen benneteket utatokon. *Összefűzi csuhájában a kezét, majd folytatja munkáját.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-08 13:20:28
Üzenet elküldve: 2019-03-08 13:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
* Alig tekint föl és pillantja meg Hant, az atya aki szemben van vele azonnal rámosolyog és megkéri, hogy szóljon valakinek, hogy fáradjon be, mert szívesen látott vendég. Nem igazán emlékszik, hogy eljött volna valaki mellett, de talán annyira elgondolkodott, hogy eljött mellette. Kissé bizonytalanul bólint a férfinak és kinéz a templom ajtaján, de egy teremtett lelket sem lát. Még kijjebb is lép és benéz az ajtószárny mögé, hátha az illető szórakozik vele, de ott sincs senki. Kissé értetlen képpel lép vissza a templomba és az atya arcát fürkészi, hogy most szórakozott-e vele. *
- Nincs kinn senki. * válaszolja, majd próbálja felvenni beszélgetés fonalát, ami miatt ki kellett mennie.Aztán szélesen mosolyogni kezd, ahogy Han ugyanazt téve felé fordul. Ezt is elrakja későbbre, hisz most válaszolnia kell a nőnek, de ideje, hogy elgondolkozzon ezen a nagy mosolygósságán, hisz eddig nem volt ez jellemző rá. *
- Semmi igazán jó hír. Megtaláltam Sfarim tanácsost és ha gondolod oda tudlak vezetni hozzá. Ugyanakkor elmondta, hogy bár a cél nemes, de a városnak nincs pénze a támogatásra. Talán érdemes lenne ezzel együtt beszélni vele, hisz talán tud segíteni abban, hogy kihez érdemes fordulni. Ugyanakkor ezt ha minden igaz az atya is elmondta. * Elhallgat egy pillanatra, próbálja felmérni Han mosolya csak a szokásos vagy valami komolyabb oka van a jókedvének. Utóbbi mellett dönt, így szóvá is teszi. * - Látom neked jó kedved van. Sikerült intézned valamit?
* Alig tekint föl és pillantja meg Hant, az atya aki szemben van vele azonnal rámosolyog és megkéri, hogy szóljon valakinek, hogy fáradjon be, mert szívesen látott vendég. Nem igazán emlékszik, hogy eljött volna valaki mellett, de talán annyira elgondolkodott, hogy eljött mellette. Kissé bizonytalanul bólint a férfinak és kinéz a templom ajtaján, de egy teremtett lelket sem lát. Még kijjebb is lép és benéz az ajtószárny mögé, hátha az illető szórakozik vele, de ott sincs senki. Kissé értetlen képpel lép vissza a templomba és az atya arcát fürkészi, hogy most szórakozott-e vele. *
- Nincs kinn senki. * válaszolja, majd próbálja felvenni beszélgetés fonalát, ami miatt ki kellett mennie.Aztán szélesen mosolyogni kezd, ahogy Han ugyanazt téve felé fordul. Ezt is elrakja későbbre, hisz most válaszolnia kell a nőnek, de ideje, hogy elgondolkozzon ezen a nagy mosolygósságán, hisz eddig nem volt ez jellemző rá. *
- Semmi igazán jó hír. Megtaláltam Sfarim tanácsost és ha gondolod oda tudlak vezetni hozzá. Ugyanakkor elmondta, hogy bár a cél nemes, de a városnak nincs pénze a támogatásra. Talán érdemes lenne ezzel együtt beszélni vele, hisz talán tud segíteni abban, hogy kihez érdemes fordulni. Ugyanakkor ezt ha minden igaz az atya is elmondta. * Elhallgat egy pillanatra, próbálja felmérni Han mosolya csak a szokásos vagy valami komolyabb oka van a jókedvének. Utóbbi mellett dönt, így szóvá is teszi. * - Látom neked jó kedved van. Sikerült intézned valamit?
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-07 20:11:01
Üzenet elküldve: 2019-03-07 20:11:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Nem ajánlották fel. Elhagyatott. Mint sok másik kúria amott, mióta beköszöntött az új világ.
*Néz csodálkozva az atyára. Mintha csak az lenne a legfontosabb, hogy kié volt előtte. Most az Úrnőé.*
-Ha visszatérne... Majd akkor foglalkozunk vele. El is különíthetünk rá valamennyit. Most a gyerekeket kell elhelyeznünk. Ez a fő.
*Hárítja el a problémát hamar, de annál határozottabban. Nem szeretné, ha a csuhásnak kétségei támadnának, az újfent nem segítene az ügyükön. Felhúzza magára a lecsúszott kabátot, a mélykék szemek azonban továbbra is Arenih arcát fürkészik.*
-Nem baj. Lesz, ki segítsen, ebben biztos vagyok.
*Mosolyodik el halványan. Ha a várostól nem remélhet segítséget, hát megoldja egyedül.*
-Nincs semmink még atyám. Előbb készüljön el a ház, aztán a többi. Így is hátra van még a nagyja. A tanácsosok meg a... Daji!
*Fordul meg sugárzó mosollyal az arcán, mikor betoppan a fiú.*
-Mire jutottál? Képzeld, már megvan a helyszínünk!
-Nem ajánlották fel. Elhagyatott. Mint sok másik kúria amott, mióta beköszöntött az új világ.
*Néz csodálkozva az atyára. Mintha csak az lenne a legfontosabb, hogy kié volt előtte. Most az Úrnőé.*
-Ha visszatérne... Majd akkor foglalkozunk vele. El is különíthetünk rá valamennyit. Most a gyerekeket kell elhelyeznünk. Ez a fő.
*Hárítja el a problémát hamar, de annál határozottabban. Nem szeretné, ha a csuhásnak kétségei támadnának, az újfent nem segítene az ügyükön. Felhúzza magára a lecsúszott kabátot, a mélykék szemek azonban továbbra is Arenih arcát fürkészik.*
-Nem baj. Lesz, ki segítsen, ebben biztos vagyok.
*Mosolyodik el halványan. Ha a várostól nem remélhet segítséget, hát megoldja egyedül.*
-Nincs semmink még atyám. Előbb készüljön el a ház, aztán a többi. Így is hátra van még a nagyja. A tanácsosok meg a... Daji!
*Fordul meg sugárzó mosollyal az arcán, mikor betoppan a fiú.*
-Mire jutottál? Képzeld, már megvan a helyszínünk!
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-07 15:33:24
Üzenet elküldve: 2019-03-07 15:33:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
//Han, Daji//
- Kisasszony... de hát... *Arenih az oltár körül sepreget, kezében azonnal megáll a seprű, mihelyst a lány kiáltását meghallja. Azonnal falnak támasztja, s öregesen bár, de határozottan és emelt fővel siet a lány elé. Könyökénél fogja meg, s ijedt tekintettel néz rá:*
- Mit történt? *Ahogy Han hirtelen elhadarja, először csak szemöldökét ráncolja, mint, aki nem ért az elhangzottakból semmit, igyekszik szavakat ismételni, talán, hogy jobban megértse.*
- Kastély? Elhagyatott? *Néz kérdőn és értetlenül.* De miről beszélsz, Hanloren? *Rázza meg a fejét, s lassan világosság nyúl elméjében, majd boldogan elmosolyodik.*
- Hogy valakik feljánlották saját házukat?! De hisz ez nagyszerű hír! Természetesen az egyház megadja az ígért támogatást, s azonnal nekiláthatunk, saját kezemmel megyek nektek segíteni. *Az atya is boldog, látszik rajta, hevesebben veszi a levegőt, s arcára a fény derűje ül.*
- Atyára? *Horgad le azonnal az öröm.* Jelenleg csak én lehetek, más nem, a templomot védeni kell, nem hagyhatjuk itt, miután az történt! *Hőköl hátra a pap, s némi meglepetés is kiül arcára.* Hiszen tudod, hogy papból csak egyetlen segítőm maradt és azok, akik a menetből csatlakoztak. Ennyi ember pedig nem elég. Eh! *Legyint.* De ez még ráér, hol van a tulajdonos, akivel beszéltél, s mikor, hisz olyan hamar visszaértél, nem olyan rég mentél el, bizonyára itt van valahol, hadd rázzam meg a kezét! *Árad szét ismét a boldog mosoly Arenih arcán, s kutatóan néz a tárva nyitva hagyott ajtó felé, ahonnan csak hirtelen Dajit látja feltűnni.*
- Barátom! *Kiált neki.* Szólj ennek a jó szerzetnek, hogy ne maradjon kint, látni akarom, s megáldani jótéteményéért, ez így van rendjén! *Mosolyog.* Aztán majd megbeszéljük a részleteket. *Legyint.* Innen az már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom toboroztál segítséget is magadnak, nem igaz leányom? *Kérdezi kedvesen.*
//Han, Daji//
- Kisasszony... de hát... *Arenih az oltár körül sepreget, kezében azonnal megáll a seprű, mihelyst a lány kiáltását meghallja. Azonnal falnak támasztja, s öregesen bár, de határozottan és emelt fővel siet a lány elé. Könyökénél fogja meg, s ijedt tekintettel néz rá:*
- Mit történt? *Ahogy Han hirtelen elhadarja, először csak szemöldökét ráncolja, mint, aki nem ért az elhangzottakból semmit, igyekszik szavakat ismételni, talán, hogy jobban megértse.*
- Kastély? Elhagyatott? *Néz kérdőn és értetlenül.* De miről beszélsz, Hanloren? *Rázza meg a fejét, s lassan világosság nyúl elméjében, majd boldogan elmosolyodik.*
- Hogy valakik feljánlották saját házukat?! De hisz ez nagyszerű hír! Természetesen az egyház megadja az ígért támogatást, s azonnal nekiláthatunk, saját kezemmel megyek nektek segíteni. *Az atya is boldog, látszik rajta, hevesebben veszi a levegőt, s arcára a fény derűje ül.*
- Atyára? *Horgad le azonnal az öröm.* Jelenleg csak én lehetek, más nem, a templomot védeni kell, nem hagyhatjuk itt, miután az történt! *Hőköl hátra a pap, s némi meglepetés is kiül arcára.* Hiszen tudod, hogy papból csak egyetlen segítőm maradt és azok, akik a menetből csatlakoztak. Ennyi ember pedig nem elég. Eh! *Legyint.* De ez még ráér, hol van a tulajdonos, akivel beszéltél, s mikor, hisz olyan hamar visszaértél, nem olyan rég mentél el, bizonyára itt van valahol, hadd rázzam meg a kezét! *Árad szét ismét a boldog mosoly Arenih arcán, s kutatóan néz a tárva nyitva hagyott ajtó felé, ahonnan csak hirtelen Dajit látja feltűnni.*
- Barátom! *Kiált neki.* Szólj ennek a jó szerzetnek, hogy ne maradjon kint, látni akarom, s megáldani jótéteményéért, ez így van rendjén! *Mosolyog.* Aztán majd megbeszéljük a részleteket. *Legyint.* Innen az már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom toboroztál segítséget is magadnak, nem igaz leányom? *Kérdezi kedvesen.*
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-07 10:01:58
Üzenet elküldve: 2019-03-07 10:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*Visszaúton azért végigveszi fejben, mi is történt a mai napon. Találkozását Hannal, a határozottságát és a tisztaságát. A szándékát és a találkozást az atyával. A kétezer aranyat, amit felajánlott és a tízezret, ami még kellhet. A Sfarimmal történt beszélgetést, a szándékot a részéről és ezt az Arenihalt, aki szintén áldozna rájuk. Gondolataiba merülve úgy sétál át a városon, hogy szinte észre sem veszi.
Belül picit izgatott, hisz ha minden igaz jó hírt visz Hannak, ha nem is azonnali a siker, de mindenki, aki hozzá akar tenni az előreviszi az ügyet. Aztán ha a Fény Úrnője tud és akar többet és gyorsabban adni, akkor majd megteszi. Aki nem tud felrepülni a csúcsra, annak bizony föl kell mászni, ha élvezni akarja a kilátást.
A templomba érve tekintetével Hant keresi, hogy elmondja neki a híreket. *
*Visszaúton azért végigveszi fejben, mi is történt a mai napon. Találkozását Hannal, a határozottságát és a tisztaságát. A szándékát és a találkozást az atyával. A kétezer aranyat, amit felajánlott és a tízezret, ami még kellhet. A Sfarimmal történt beszélgetést, a szándékot a részéről és ezt az Arenihalt, aki szintén áldozna rájuk. Gondolataiba merülve úgy sétál át a városon, hogy szinte észre sem veszi.
Belül picit izgatott, hisz ha minden igaz jó hírt visz Hannak, ha nem is azonnali a siker, de mindenki, aki hozzá akar tenni az előreviszi az ügyet. Aztán ha a Fény Úrnője tud és akar többet és gyorsabban adni, akkor majd megteszi. Aki nem tud felrepülni a csúcsra, annak bizony föl kell mászni, ha élvezni akarja a kilátást.
A templomba érve tekintetével Hant keresi, hogy elmondja neki a híreket. *
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 23:15:48
Üzenet elküldve: 2019-03-06 23:15:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cerlyna Niphryl//
* Ahogy Erri elröppen a lány válláról, és újra a karján pihen, Rhamaz is megnyugszik kissé. Így már tudja, hogy nem fog újra lecsapni a madárra, ami közelebbről megnézve látja, hogy egy galambféle. *
- Errinek hívják igen. * Bólint Rhamaz, ezúttal már halkan beszélve. Nem a lányt nézi, hanem a kezében tartott fehér tollcsomót, ami láthatóan zaklatott. *
- Szabad? * Kérdezi szomorú arckifejezéssel, és ha a lány nem kapja el a kezét, akkor odalép, és a galambbal egy szemmagasságba ereszkedik. *
- Semmi baj. * Súgja neki, arcán halovány mosoly jelenik meg. * Nincs semmi baj, rendben? * Kérdezi gyengéden, mire az állat ténylegesen megnyugszik. Ekkor emelkedik vissza, és lép hátrébb Lynától. Ismét szomorkás a kifejezése, mintha elveszített volna valami nagyon fontosat. *
- Már évek óta együtt vagyunk Errivel, sok dologban hallgat rám, más dolgokban én hallgatok őrá. Ő a legjobb barátom. * Magyarázza, semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy valakinek egy állat a legjobb barátja. Az állatok hűségesek, és nem bántanak. Merőben mások, mint az emberek. Mindenben jobbak. *
- Ahogy mondtam máskor nem szokott ilyen vad lenni, nem tudom, hogy miért támadta meg az állatodat. Sebesültekre nem szokott vadászni, és normál esetben a te jelenléted is elég kellett volna legyen, hogy más prédát nézzen ki magának * csóválja a fejét Rhamaz elgondolkodva * de az is lehet, hogy csak produkálni akarta magát. Szereti, ha foglalkoznak vele, és most a városban én is zavartabb voltam, nem beszéltem hozzá annyit. Ez volt a bosszúd, Erri?
* Teszi fel a kérdést a madárnak számonkérő hanghordozással, és kissé rosszallóan összehúzva a szemöldökét. *
- Tudnálak valamivel kárpótolni? * Néz a lányra ismét hirtelen, ahogy zsebeiben kutakodik. * Nincs sok aranyam, de ezeket a szegénynegyedben szereztem Ha gondolod, a tiéd lehet. * Vesz elő néhány üvegcsét. * Nem is értem, hogyan kerültek hozzám. Annyira zaklatott voltam.
* Ahogy Erri elröppen a lány válláról, és újra a karján pihen, Rhamaz is megnyugszik kissé. Így már tudja, hogy nem fog újra lecsapni a madárra, ami közelebbről megnézve látja, hogy egy galambféle. *
- Errinek hívják igen. * Bólint Rhamaz, ezúttal már halkan beszélve. Nem a lányt nézi, hanem a kezében tartott fehér tollcsomót, ami láthatóan zaklatott. *
- Szabad? * Kérdezi szomorú arckifejezéssel, és ha a lány nem kapja el a kezét, akkor odalép, és a galambbal egy szemmagasságba ereszkedik. *
- Semmi baj. * Súgja neki, arcán halovány mosoly jelenik meg. * Nincs semmi baj, rendben? * Kérdezi gyengéden, mire az állat ténylegesen megnyugszik. Ekkor emelkedik vissza, és lép hátrébb Lynától. Ismét szomorkás a kifejezése, mintha elveszített volna valami nagyon fontosat. *
- Már évek óta együtt vagyunk Errivel, sok dologban hallgat rám, más dolgokban én hallgatok őrá. Ő a legjobb barátom. * Magyarázza, semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy valakinek egy állat a legjobb barátja. Az állatok hűségesek, és nem bántanak. Merőben mások, mint az emberek. Mindenben jobbak. *
- Ahogy mondtam máskor nem szokott ilyen vad lenni, nem tudom, hogy miért támadta meg az állatodat. Sebesültekre nem szokott vadászni, és normál esetben a te jelenléted is elég kellett volna legyen, hogy más prédát nézzen ki magának * csóválja a fejét Rhamaz elgondolkodva * de az is lehet, hogy csak produkálni akarta magát. Szereti, ha foglalkoznak vele, és most a városban én is zavartabb voltam, nem beszéltem hozzá annyit. Ez volt a bosszúd, Erri?
* Teszi fel a kérdést a madárnak számonkérő hanghordozással, és kissé rosszallóan összehúzva a szemöldökét. *
- Tudnálak valamivel kárpótolni? * Néz a lányra ismét hirtelen, ahogy zsebeiben kutakodik. * Nincs sok aranyam, de ezeket a szegénynegyedben szereztem Ha gondolod, a tiéd lehet. * Vesz elő néhány üvegcsét. * Nem is értem, hogyan kerültek hozzám. Annyira zaklatott voltam.
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:43:58
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:43:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rhamaz Alexianthra//
*Cerlyna úgy véli elég időt eltöltött már elmélkedve, amikor végre elhagyja a Templomot.*
- Ügyes kis galambocska vagy. Nagyon szépen, illedelmesen viselkedtél.
*Suttogja neki és simogatja a madárka nyakának hátsó részét. Úgy tűnik az állat is kezdi elég jól megszokni jelenlétét, mert már nem ficánkol annyit, vagy próbálja megcsípni. Sőt, talán még meleg kézfejeibe is mintha szívesebben ülne bele. Ezen töpreng, amikor egy kiáltásra figyel fel, még a szavakat nem tudva értelmezni. Ekkor tűnik fel látóhatárán egy sebesen közeledő valami, egyelőre ezt sem ismeri fel, csak megijed. Annyira, hogy még fel is sikkant.
Szemeit nagyon összeszorítva húzza magát össze egy pillanatig, de kellemetlen súlyt érez a válla tájékán, amitől újra kirázza a hideg. Első gondolata valami gusztustalan nagy bogár. Ahogy oldalra néz látja a ragadozómadár galambocskájára szegeződő tekintetét, míg sajátja szinte halálra rémülten néz az állatra, majd annak gazdájára. Megkönnyebbül, mikor a súly leröppen a válláról, ekkor emeli kicsit feljebb, arcához közelebb saját galambocskáját.*
- Semmi baj, semmi baj, sshh.
*Csitítgatja kedvesen. Simogatni még nem meri, mert az állat szabadulni akar kezei közül és fél, hogy leejti, amitől talán nagyobb baja lehet.*
- Semmi baj.
*Mondja ezúttal felemás szemeit a fiúra emelve és egy szelíd mosolyt is magára öltve, hogy amaz láthassa ténylegesen nem haragszik.*
- Csoda, hogy hallgat rád. Sokáig tartott? Erri a neve, jól hallottam?
*Érdeklődik, miközben látszik, hogy fokozatosan lenyugszik. Galambocskája szapora légzése is csillapodni látszik.*
*Cerlyna úgy véli elég időt eltöltött már elmélkedve, amikor végre elhagyja a Templomot.*
- Ügyes kis galambocska vagy. Nagyon szépen, illedelmesen viselkedtél.
*Suttogja neki és simogatja a madárka nyakának hátsó részét. Úgy tűnik az állat is kezdi elég jól megszokni jelenlétét, mert már nem ficánkol annyit, vagy próbálja megcsípni. Sőt, talán még meleg kézfejeibe is mintha szívesebben ülne bele. Ezen töpreng, amikor egy kiáltásra figyel fel, még a szavakat nem tudva értelmezni. Ekkor tűnik fel látóhatárán egy sebesen közeledő valami, egyelőre ezt sem ismeri fel, csak megijed. Annyira, hogy még fel is sikkant.
Szemeit nagyon összeszorítva húzza magát össze egy pillanatig, de kellemetlen súlyt érez a válla tájékán, amitől újra kirázza a hideg. Első gondolata valami gusztustalan nagy bogár. Ahogy oldalra néz látja a ragadozómadár galambocskájára szegeződő tekintetét, míg sajátja szinte halálra rémülten néz az állatra, majd annak gazdájára. Megkönnyebbül, mikor a súly leröppen a válláról, ekkor emeli kicsit feljebb, arcához közelebb saját galambocskáját.*
- Semmi baj, semmi baj, sshh.
*Csitítgatja kedvesen. Simogatni még nem meri, mert az állat szabadulni akar kezei közül és fél, hogy leejti, amitől talán nagyobb baja lehet.*
- Semmi baj.
*Mondja ezúttal felemás szemeit a fiúra emelve és egy szelíd mosolyt is magára öltve, hogy amaz láthassa ténylegesen nem haragszik.*
- Csoda, hogy hallgat rád. Sokáig tartott? Erri a neve, jól hallottam?
*Érdeklődik, miközben látszik, hogy fokozatosan lenyugszik. Galambocskája szapora légzése is csillapodni látszik.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:25:55
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A fiúnak nincs könnyű dolga, még úgy se, hogy fajtársaihoz képest magasra nőtt, mert a legtöbben így is fölé tornyosulnak. Ez megnehezíti a dolgát, hogy a sólymot kövesse az égen, de azért sikerül neki. Még úgy is, hogy többször belefut másokba, és löki meg őket, de persze legtöbbször Rhamaz az, aki lepattan másokról. Szerencsére a gyerekes arca és magassága miatt a legtöbben tényleg annak nézik, és csak rosszallóan csóválják a fejüket, vagy legrosszabb esetben néhány szitokszóval küldik el melegebb éghajlatra. ~ Szegény megboldogult édesanyám, örülök, hogy nem hallod ezeket a neked címzett szavakat. ~ Ahogy így szalad, hirtelen a templom mellett találja magát, de nincs ideje a tájat figyelni, mert a sólyom zuhanásba csap át. Úgy tűnik, hogy kifigyelte magának az elejtendő vadat, csak egy probléma van vele - hogy azt már más is kinézte magának, és most apró kis kezeiben tartja. *
- ERRI, NEM SZABAD! * Engedi ki hangját Rhamaz, aki ritkán kiabál. Talán már négy tavasz is eljött azóta, hogy utoljára ilyet csinált, de most nagyon megijed. Szerencsére a madár meghallja, és az utolsó pillanatban kitárja a szárnyait, lassítva magát, és végül a szerencsétlen lány vállán landol, onnan figyelve a galambot, és a fiút, aki már szalad feléjük. *
- Ne haragudj! Nem szokott ilyet csinálni, biztos nagyon felzaklatta őt a város. * Szabadkozik a tündér, amikor már elég közel ér. * Erri, gyere ide! * Tartja ki a karját maga mellett, hogy az állat visszaszálljon hozzá. *
- ERRI, NEM SZABAD! * Engedi ki hangját Rhamaz, aki ritkán kiabál. Talán már négy tavasz is eljött azóta, hogy utoljára ilyet csinált, de most nagyon megijed. Szerencsére a madár meghallja, és az utolsó pillanatban kitárja a szárnyait, lassítva magát, és végül a szerencsétlen lány vállán landol, onnan figyelve a galambot, és a fiút, aki már szalad feléjük. *
- Ne haragudj! Nem szokott ilyet csinálni, biztos nagyon felzaklatta őt a város. * Szabadkozik a tündér, amikor már elég közel ér. * Erri, gyere ide! * Tartja ki a karját maga mellett, hogy az állat visszaszálljon hozzá. *
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 21:31:28
Üzenet elküldve: 2019-03-06 21:31:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy érzi amit lehetett ő megtett Yahartaelért. Sebeit lemosta, alkoholt is öntött rá és borogatta is annak reményében, hogy a láza ne szökjön fel. Már csak egy dolog maradt hátra, hogy megkeresse a jóságos Eeyrt és oltalmát kérje. Felmerül benne, hogy lehet vennie kellene gyógynövényeket, de annyira nem ismeri őket, illetve olvasott róluk, de elfelejtette. Aztán lehet elmegy a könyvtárba is és ha úgy látja szükségesnek majd, akkor azokat is beszerzi. Ezeken töpreng, mikor megközelíti az épületet, ami mit sem vesztett a fényéből, legalábbis Cerlyna szemében. Amint beér, még gondolatai is elcsendesednek és csak egy dologra fókuszál, mégpedig a sérült elfre.
Leül és szemeit lezárva elkezdi lassan magában megfogalmazni kéréseit.
~ Ó hatalmas Eeyr! Könyörgöm hozzád, hogy oltalmazó tekinteted vesd kérlek Yahartael felé, akivel olyan csúnya módon elbántak. Kérlek téged, hogy adj neki erőt és hitet, ami segítheti a gyógyulásában. ~
Még elmélyülve marad egy kicsit, azután szemeit kinyitja és érdeklődve csodálgatja a templom részleteit. Nem kevésszer járt már itt, de mindig képes ugyanúgy megnyugtatólag hatni rá és nem kevésbé nyűgözi le most sem, mint mondjuk első alkalommal. Mivel nem siet, ezért megpihenget egy picit, közben már felmelegedett sérült galambocskáját simogatja nagyon óvatosan.*
Leül és szemeit lezárva elkezdi lassan magában megfogalmazni kéréseit.
~ Ó hatalmas Eeyr! Könyörgöm hozzád, hogy oltalmazó tekinteted vesd kérlek Yahartael felé, akivel olyan csúnya módon elbántak. Kérlek téged, hogy adj neki erőt és hitet, ami segítheti a gyógyulásában. ~
Még elmélyülve marad egy kicsit, azután szemeit kinyitja és érdeklődve csodálgatja a templom részleteit. Nem kevésszer járt már itt, de mindig képes ugyanúgy megnyugtatólag hatni rá és nem kevésbé nyűgözi le most sem, mint mondjuk első alkalommal. Mivel nem siet, ezért megpihenget egy picit, közben már felmelegedett sérült galambocskáját simogatja nagyon óvatosan.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:46:20
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:46:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Atyám!
*Ront be a Templom ajtaján hevesen és siet végig a padok között. Arcán ezúttal nincs mosoly, csak mérhetetlen elszántság.*
-Atyám!
*Ismétli meg hangosabban, és ha megtalálta Areniht, vagy ha ő nincs akkor bárki mást, akin szerzetesi ruha van és megáll előtte. Egész kipirult, nem foglalkozik most sem az arcába lógó hajtincsekkel, sem a kabáttal, amiből csak félig sikerült kibújnia. Hullámzó mellkassal, izgatottan néz fel az atyára és boldogan elmosolyodik, mielőtt rákezdene.*
-Egy ház. Nem is ház az, kastély! Fenn.
*Int sután maga mögé, igyekezvén összeszedve a gondolatait.*
-Elhagyatott. Teljesen! Sok gyerek elfér, talán száz is. Nem, kétszáz! Tudom, ez nem mindenki, de a legkisebbek és akik a legjobban sanyagornak.
*Csillapodik le kissé körbekémlelve a teremben, majd kifújja magát.*
-Nincs szükség arra a rengeteg aranyra, csupán ezt a házat kell rendbe hoznunk... Viselem a következményét, bármi is az, ha visszatérne az, akié a kúria.
*Néz kérlelve a csuhásra, miközben kispöri homlokából rakoncátlankodó haját.*
-Ezek a gyerekek nem várhatnak. Hadd gyűjtsem össze őket a Szegénynegyedben! Rendbe kell szednünk a házat... És talán néhány atyára is szükség van, kik segítenek ott fenn.
*Kezét tördelve forog, szemmel láthatóan azt sem tudja, mihez kapjon.* ~Bárcsak itt lenne Daji!~
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 20:49:38
-Atyám!
*Ront be a Templom ajtaján hevesen és siet végig a padok között. Arcán ezúttal nincs mosoly, csak mérhetetlen elszántság.*
-Atyám!
*Ismétli meg hangosabban, és ha megtalálta Areniht, vagy ha ő nincs akkor bárki mást, akin szerzetesi ruha van és megáll előtte. Egész kipirult, nem foglalkozik most sem az arcába lógó hajtincsekkel, sem a kabáttal, amiből csak félig sikerült kibújnia. Hullámzó mellkassal, izgatottan néz fel az atyára és boldogan elmosolyodik, mielőtt rákezdene.*
-Egy ház. Nem is ház az, kastély! Fenn.
*Int sután maga mögé, igyekezvén összeszedve a gondolatait.*
-Elhagyatott. Teljesen! Sok gyerek elfér, talán száz is. Nem, kétszáz! Tudom, ez nem mindenki, de a legkisebbek és akik a legjobban sanyagornak.
*Csillapodik le kissé körbekémlelve a teremben, majd kifújja magát.*
-Nincs szükség arra a rengeteg aranyra, csupán ezt a házat kell rendbe hoznunk... Viselem a következményét, bármi is az, ha visszatérne az, akié a kúria.
*Néz kérlelve a csuhásra, miközben kispöri homlokából rakoncátlankodó haját.*
-Ezek a gyerekek nem várhatnak. Hadd gyűjtsem össze őket a Szegénynegyedben! Rendbe kell szednünk a házat... És talán néhány atyára is szükség van, kik segítenek ott fenn.
*Kezét tördelve forog, szemmel láthatóan azt sem tudja, mihez kapjon.* ~Bárcsak itt lenne Daji!~
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 20:49:38
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:17:38
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Mennyit aludhatott? Egy fertályórát vagy tán fél napot? Fogalma sincs. Sóhajtva néz körbe, de olyannyira feszültnek érzi magát így ébredés után, hogy gyermekek látványa ide vagy oda, nem bír megülni a padon sokáig. A templom ablakain erősen szűrődik be a fény, talán delelőjét tölti épp a nap odakinn.
Hamar felpattan, és sietve a kijárat felé veszi az irányt. Nem bír itt ülni tétlen és várni.*
~Daji!~ *Miért is küldte el a fiút, mikor szüksége van rá! Járnia kell egyet. Egy jó nagyot. Fogalma sincs, hű segítőjével mikor váltak el, azonban bízik benne, hogy a fiú megvárja majd, ha esetleg előtte térne vissza.
Hátrasimítja kissé kócos haját, magára ölti a kabátot és kilép a templomból. Elszánta magát a cselekvésre, az Úrnő Fénye tán úgy lobog lelkében, mint még soha. Bolond lesz nincstelen tanácsosokra és hosszú, kilátástalan építkezésekre várni. Cselekedni kell.*
*Mennyit aludhatott? Egy fertályórát vagy tán fél napot? Fogalma sincs. Sóhajtva néz körbe, de olyannyira feszültnek érzi magát így ébredés után, hogy gyermekek látványa ide vagy oda, nem bír megülni a padon sokáig. A templom ablakain erősen szűrődik be a fény, talán delelőjét tölti épp a nap odakinn.
Hamar felpattan, és sietve a kijárat felé veszi az irányt. Nem bír itt ülni tétlen és várni.*
~Daji!~ *Miért is küldte el a fiút, mikor szüksége van rá! Járnia kell egyet. Egy jó nagyot. Fogalma sincs, hű segítőjével mikor váltak el, azonban bízik benne, hogy a fiú megvárja majd, ha esetleg előtte térne vissza.
Hátrasimítja kissé kócos haját, magára ölti a kabátot és kilép a templomból. Elszánta magát a cselekvésre, az Úrnő Fénye tán úgy lobog lelkében, mint még soha. Bolond lesz nincstelen tanácsosokra és hosszú, kilátástalan építkezésekre várni. Cselekedni kell.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870