Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-15 14:12:09
Üzenet elküldve: 2012-10-15 14:12:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*Andreasel belenéz azokba a örökké vágyott csillogó szemekbe. Megfogja a lány kezét, megszorítja...*
-Emlékszel? ...tuelle eny muerta... ~Te légy szerető gyilkosom...~
*Andreasel minden erejét beleadja, hogy szellemileg tiszta maradjon.*
- Ez még nem a vég, csak egy újabb kezdet...
*Fejét Elwyrien álla alá simítja és ránt egyet a karon. Penge és vér végül összeér. Lassan, a fájdalmat szerelme lángja mögé taszítva alszik az éjelf nő karjaiba.*
*A gazdagnegyed épületében a vér testé válik, meztelen férfi áll a széttört agyagedények között. ~ Megtetted végül, most majd elhiheted, hogy bízhattál volna bennem. Megnyitom az utadat az új élet felé barátom! ~ Varázslatot mormol Andymor aztán, ha kell harcos, ha kell békés úton kisétál a halott obszidián mágus házából. Felkutatja azt a gyönyörű zöld szempárt és méhében nyugvó közös magzatait.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
*Andreasel belenéz azokba a örökké vágyott csillogó szemekbe. Megfogja a lány kezét, megszorítja...*
-Emlékszel? ...tuelle eny muerta... ~Te légy szerető gyilkosom...~
*Andreasel minden erejét beleadja, hogy szellemileg tiszta maradjon.*
- Ez még nem a vég, csak egy újabb kezdet...
*Fejét Elwyrien álla alá simítja és ránt egyet a karon. Penge és vér végül összeér. Lassan, a fájdalmat szerelme lángja mögé taszítva alszik az éjelf nő karjaiba.*
*A gazdagnegyed épületében a vér testé válik, meztelen férfi áll a széttört agyagedények között. ~ Megtetted végül, most majd elhiheted, hogy bízhattál volna bennem. Megnyitom az utadat az új élet felé barátom! ~ Varázslatot mormol Andymor aztán, ha kell harcos, ha kell békés úton kisétál a halott obszidián mágus házából. Felkutatja azt a gyönyörű zöld szempárt és méhében nyugvó közös magzatait.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 23:07:00
Üzenet elküldve: 2012-10-12 23:07:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Elmosolyodik a megjegyzésre. Tényleg kénytelen lesz megoldani a problémát, sőt ha jobban belegondolunk talán Ewa is ideje volna valami kényelmesebb szállás után nézzen hétvégére. Jó itt aludni a közelben, barátságosak az emberek de mégsem olyan mint egy kis szoba ami csak az övé lehet egy fogadóban. Ma még nem, most nem vág neki az útnak. Még várja az öreg házaspár kiknél megszállt de holnap talán tényleg visszanéz a fogadóba, hogy lássa mi a helyzet a csapattal kikkel a múlt hétvégén összefutott.*
* A vándorlást hiába dicséri Alvost. Ewa nem képes belátni mi a jó abban ha "hátamon a zsákom" típusú életet él valaki. Kimondhatatlanul szereti az erdőket és a mezőket és hasonlóképen a kis falut honnan származik na meg a családját de azt nem mondaná, hogy egyik erdő olyan mint a másik és egyik falu mint a másik, sőt. Olyan mint az övéké csakis egy van egész Lanawinen mert ott élnek a szülei és barátai. Elhagyta falucskát, hogy pár nap járóföldnyire jöjjön el leghűségesebb társával Hókával de ennél messzebb nem akar menni, legalábbis nem örökre. Kíváncsi ő is mi van a nagy folyón túl de csak azzal a kikötéssel, hogy minden egyes kaland után visszatérhet és elmesélheti szüleinek a látottakat.*
* Szemei csodálkozóan kitágulnak amikor azt hallja, hogy nincs senki aki helyhez, városhoz kötné. Neki sincs még senki aki kimondottan a városhoz kötné de azért a saját pár hónappal ezelőtti lázadása azért nem számolható a férfi 25 éves kóborlásához.*
- Pedig az jó érzés ha vár valaki. *mosolyog kedvesen Alvostra.
- Igen, talán. Biztosan. *mondja végül határozottan majd felemelkedik a férfi készülődését látva.
- Elkísérlek egy darabon. Talán majd holnap találkozunk a Pegazusban. *mondja barátságosan.*
- Délelőtt minden képen be szeretnék nézni egy forró fürdőre. *teszi hozzá az okot amit elf létére már igen csak hiányol, talán csak egy tavat és egy kies vízesést volna képes jobb kedvel fogadni. Rég volt már mikor utoljára az erdőben járt. Kezd erőt venni rajta a honvágy és mintha nem is annyira az elfek hiányoznának neki mint inkább a természet lágy ölelése.*
* Még utoljára körbe néz a templomban, hogy mindent rendben hagyott-e. Még magára teríti a vékony kabátkáját majd indulásra készen vár. Nem sokáig tart Alvostal, épp csak a ház kapujáig ahol búcsút int és besiet a biztonságos melegbe.*
* A vándorlást hiába dicséri Alvost. Ewa nem képes belátni mi a jó abban ha "hátamon a zsákom" típusú életet él valaki. Kimondhatatlanul szereti az erdőket és a mezőket és hasonlóképen a kis falut honnan származik na meg a családját de azt nem mondaná, hogy egyik erdő olyan mint a másik és egyik falu mint a másik, sőt. Olyan mint az övéké csakis egy van egész Lanawinen mert ott élnek a szülei és barátai. Elhagyta falucskát, hogy pár nap járóföldnyire jöjjön el leghűségesebb társával Hókával de ennél messzebb nem akar menni, legalábbis nem örökre. Kíváncsi ő is mi van a nagy folyón túl de csak azzal a kikötéssel, hogy minden egyes kaland után visszatérhet és elmesélheti szüleinek a látottakat.*
* Szemei csodálkozóan kitágulnak amikor azt hallja, hogy nincs senki aki helyhez, városhoz kötné. Neki sincs még senki aki kimondottan a városhoz kötné de azért a saját pár hónappal ezelőtti lázadása azért nem számolható a férfi 25 éves kóborlásához.*
- Pedig az jó érzés ha vár valaki. *mosolyog kedvesen Alvostra.
- Igen, talán. Biztosan. *mondja végül határozottan majd felemelkedik a férfi készülődését látva.
- Elkísérlek egy darabon. Talán majd holnap találkozunk a Pegazusban. *mondja barátságosan.*
- Délelőtt minden képen be szeretnék nézni egy forró fürdőre. *teszi hozzá az okot amit elf létére már igen csak hiányol, talán csak egy tavat és egy kies vízesést volna képes jobb kedvel fogadni. Rég volt már mikor utoljára az erdőben járt. Kezd erőt venni rajta a honvágy és mintha nem is annyira az elfek hiányoznának neki mint inkább a természet lágy ölelése.*
* Még utoljára körbe néz a templomban, hogy mindent rendben hagyott-e. Még magára teríti a vékony kabátkáját majd indulásra készen vár. Nem sokáig tart Alvostal, épp csak a ház kapujáig ahol búcsút int és besiet a biztonságos melegbe.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:37:22
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:37:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Alvost kifejezetten megkönnyebbül, látván, hogy a lány kezdeti zavara szép lassan elpárolog. Ez újabb mosolyt csal az arcára, pedig a többnyire mogorva vándor amúgy nem kifejezetten az a mókás fajta.*
- Akkor itt sem mások a szokások, mint máshol. De majd megoldom.
*Reflektál a lány szálláshellyel kapcsolatos mondandójára egy kissé fanyarabb vigyorral az arcán a férfi, de nem panaszkodik, amiért vissza kell majd mennie a fogadóhoz. Nem az a fajta aki minden kis apróságot szóvá tenne.*
- Igen, egészen azóta, hogy elértem a felnőtt kort és útnak indulhattam otthonról.
*Mondja ki a számára oly' furcsa "otthon" szót, mely szinte teljesen jelentését vesztette az elmúlt évek bolyongásai során.*
- Igazából is-is. Nagyon szeretek vándorolni, új dolgokat és embereket... akarom mondani elfeket megismerni.
*Kacsint a leányzóra a fél-elf.*
- De ezen felül persze nagyon szeretek utazni is és világot látni. Talán ez az ami első sorban mozgat. A felfedezés, a megismerés öröme.
*Mosolyog maga elé révedve egy lélegzetvételnyi ideig, majd ismét Ewangelre koncentrálja minden figyelmét.*
- És hát igen... még nem volt senki vagy semmi aki vagy ami egy adott helyhez kötött volna huzamosabb ideig.
*Ismét csak ellágyul a férfi szíve amint nézi a hajával bájosan játszadozó ifjú lányt és kedvesen mosolyogva bólogat az elf szavaira, amint az az eddigi életét szummázza röviden.*
- És végül mágus leszel...
*Fejezi be a lány helyett a történetet, rákacsintva egyet, majd nézi, ahogyan a felcsavart hajzuhatag finoman omolva a gömbölyded vállakra kibomlik.
Szinte már a nyelve hegyén van, hogy egy apró bókkal kedveskedvén megjegyezze, mennyire is csinosnak találja az újonnan megismert fiatal lányt, de hamar észbe kap. Kinézve a templom ablakán látja, hogy odakint már teljes a sötétség, leszállt az éj.*
- De most már nekem sajnos muszáj indulnom, ha még ma ágyban akarok aludni.
*Mondja a fél-elf miközben elkezd feltápászkodni ültő helyéből..*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 22:55:52
- Akkor itt sem mások a szokások, mint máshol. De majd megoldom.
*Reflektál a lány szálláshellyel kapcsolatos mondandójára egy kissé fanyarabb vigyorral az arcán a férfi, de nem panaszkodik, amiért vissza kell majd mennie a fogadóhoz. Nem az a fajta aki minden kis apróságot szóvá tenne.*
- Igen, egészen azóta, hogy elértem a felnőtt kort és útnak indulhattam otthonról.
*Mondja ki a számára oly' furcsa "otthon" szót, mely szinte teljesen jelentését vesztette az elmúlt évek bolyongásai során.*
- Igazából is-is. Nagyon szeretek vándorolni, új dolgokat és embereket... akarom mondani elfeket megismerni.
*Kacsint a leányzóra a fél-elf.*
- De ezen felül persze nagyon szeretek utazni is és világot látni. Talán ez az ami első sorban mozgat. A felfedezés, a megismerés öröme.
*Mosolyog maga elé révedve egy lélegzetvételnyi ideig, majd ismét Ewangelre koncentrálja minden figyelmét.*
- És hát igen... még nem volt senki vagy semmi aki vagy ami egy adott helyhez kötött volna huzamosabb ideig.
*Ismét csak ellágyul a férfi szíve amint nézi a hajával bájosan játszadozó ifjú lányt és kedvesen mosolyogva bólogat az elf szavaira, amint az az eddigi életét szummázza röviden.*
- És végül mágus leszel...
*Fejezi be a lány helyett a történetet, rákacsintva egyet, majd nézi, ahogyan a felcsavart hajzuhatag finoman omolva a gömbölyded vállakra kibomlik.
Szinte már a nyelve hegyén van, hogy egy apró bókkal kedveskedvén megjegyezze, mennyire is csinosnak találja az újonnan megismert fiatal lányt, de hamar észbe kap. Kinézve a templom ablakán látja, hogy odakint már teljes a sötétség, leszállt az éj.*
- De most már nekem sajnos muszáj indulnom, ha még ma ágyban akarok aludni.
*Mondja a fél-elf miközben elkezd feltápászkodni ültő helyéből..*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 22:55:52
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:19:05
Üzenet elküldve: 2012-10-12 22:19:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Miként az ismeretlenekből ismerősök lesznek pontosan úgy tűnik el az elf zavara is. Érdeklődve hallgatja Alvost rövidke élettörténetét majd a kovács ismételt megemlítésénél elmosolyodik:
- Akkor te is tanulni jöttél. A városnak elég híres kovácsa van és nem is oly messze miként a fogadó.
* Természetesen hiába van közel a kovács ha a szállást még mindig nem oldották meg.*
- Nem tudom, ha van pénzed akkor szállást is kapsz. Nem középen, a legnagyobb kúriákban de a határ menti házakban már igen. Gond inkább az idővel lesz. Már sötétedik. Szállást sem éjszaka kell keresni, ilyenkor már ténylegesen csak a fogadó lát szívesen. *mondja majd elgondolkodva elmosolyodik.
- Olyan rég óta úton vagy? *néz csodálkozó szemekkel a férfira. Valahogy számára szinte lehetetlennek tűnik, hogy több tíz éven keresztűl csak bolyongjon Lanawin városaiban. *
- És miért nem telepedtél le sehol? Ennyire szeretsz utazgatni vagy csak nem kötött egyik városhoz sem semmi lényeges?
* A lényeges alatt természetesen családot, barátokat ért hisz a vándor maga mögött hagy mindent. A jót és a rosszat is egyaránt.*
* Szemeit kutatón mélyeszti Alvost szemeibe az újabb kérdés hatására. Fejét bájosan kissé oldalra biccenti minek hatására mézszőke tincsei előre hullnak. Ewa szórakozottan kezdi el csavargatni hajszálait és mesél pár szót magáról.
- Nem vagyok városbeli de az egyik közeli elf faluban születtem. Szüleimmel sokszor jártam már Arthenior kavargó utcáin. Eleinte csak évente párszor a nagyobb vásárokra jöttünk be majd egyre többször vágytam az itt megszerezhető tudásra végül pedig , pár hónapja végleg ideköltöztem.* mondja miközben vastag hajfonatot csinál magának szinte öntudatlanul. Most ha elengedi a haját biztosan elkezd majd visszabomlani kanyargós táncot járva.*
- Akkor te is tanulni jöttél. A városnak elég híres kovácsa van és nem is oly messze miként a fogadó.
* Természetesen hiába van közel a kovács ha a szállást még mindig nem oldották meg.*
- Nem tudom, ha van pénzed akkor szállást is kapsz. Nem középen, a legnagyobb kúriákban de a határ menti házakban már igen. Gond inkább az idővel lesz. Már sötétedik. Szállást sem éjszaka kell keresni, ilyenkor már ténylegesen csak a fogadó lát szívesen. *mondja majd elgondolkodva elmosolyodik.
- Olyan rég óta úton vagy? *néz csodálkozó szemekkel a férfira. Valahogy számára szinte lehetetlennek tűnik, hogy több tíz éven keresztűl csak bolyongjon Lanawin városaiban. *
- És miért nem telepedtél le sehol? Ennyire szeretsz utazgatni vagy csak nem kötött egyik városhoz sem semmi lényeges?
* A lényeges alatt természetesen családot, barátokat ért hisz a vándor maga mögött hagy mindent. A jót és a rosszat is egyaránt.*
* Szemeit kutatón mélyeszti Alvost szemeibe az újabb kérdés hatására. Fejét bájosan kissé oldalra biccenti minek hatására mézszőke tincsei előre hullnak. Ewa szórakozottan kezdi el csavargatni hajszálait és mesél pár szót magáról.
- Nem vagyok városbeli de az egyik közeli elf faluban születtem. Szüleimmel sokszor jártam már Arthenior kavargó utcáin. Eleinte csak évente párszor a nagyobb vásárokra jöttünk be majd egyre többször vágytam az itt megszerezhető tudásra végül pedig , pár hónapja végleg ideköltöztem.* mondja miközben vastag hajfonatot csinál magának szinte öntudatlanul. Most ha elengedi a haját biztosan elkezd majd visszabomlani kanyargós táncot járva.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:52:07
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:52:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Mosolyogva és töretlen figyelemmel hallgatja Ewangel mondandóját, s továbbra sem veszi le egy percre sem a tekintetét a lányról. Persze próbál ő nem erőszakosan közeledni, sőt, amennyire az tőle, mint férfitól telik, nem is vágyakozva mustrálja az amúgy arra érdemes testet, inkább ez csak afféle gyönyörködés abban, amit a természet olyan ügyesen megalkotott. Ettől függetlenül ő is látja, hogy sikerült zavarba hoznia a lányt, így hát megpróbálja kissé visszafogni magát.
Arra, hogy tegeződjenek, csak némán bólint, tekintetét továbbra is a másikéba fúrva.*
- A fenébe... akkor hosszú séta vár rám. Nem hinném, hogy bárhol is szívesen látnának a Gazdagnegyedben egy magamfajta rongyos vándort.
*Mutat végig magán a férfi, aki egyébként ahhoz képest, hogy milyen hosszú utat tett meg, mennyi viszontagsággal, még így is meglehetősen kulturáltan néz ki.
Szélesen elvigyorodik az ifjú hölgyemény zavarán, majd egy megnyugtató, barátságos mosolyt küld felé.*
- Nagyon, nagyon messziről jöttem... egy kis faluból északon. De annak már van vagy 25 éve. Sokat utazom, és most valahogyan ide vetett a sors. Amint mondtam, kovács vagyok, és szeretném minél jobban képezni magam és tökéletesíteni a mesterségemet.
*Meséli, miközben néha-néha (látva a lány zavarát) azért néha megszakítja a folytonos szemkontaktust, még ha az nehezére is esik, lévén hogy nagyon vonzónak találja a fiatal elf lányt.*
- És téged mi szél hozott erre, kedves Ewangel? Vagy talán idevalósi vagy?
*Folytatja az ismerkedést a férfi.*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 21:57:54
Arra, hogy tegeződjenek, csak némán bólint, tekintetét továbbra is a másikéba fúrva.*
- A fenébe... akkor hosszú séta vár rám. Nem hinném, hogy bárhol is szívesen látnának a Gazdagnegyedben egy magamfajta rongyos vándort.
*Mutat végig magán a férfi, aki egyébként ahhoz képest, hogy milyen hosszú utat tett meg, mennyi viszontagsággal, még így is meglehetősen kulturáltan néz ki.
Szélesen elvigyorodik az ifjú hölgyemény zavarán, majd egy megnyugtató, barátságos mosolyt küld felé.*
- Nagyon, nagyon messziről jöttem... egy kis faluból északon. De annak már van vagy 25 éve. Sokat utazom, és most valahogyan ide vetett a sors. Amint mondtam, kovács vagyok, és szeretném minél jobban képezni magam és tökéletesíteni a mesterségemet.
*Meséli, miközben néha-néha (látva a lány zavarát) azért néha megszakítja a folytonos szemkontaktust, még ha az nehezére is esik, lévén hogy nagyon vonzónak találja a fiatal elf lányt.*
- És téged mi szél hozott erre, kedves Ewangel? Vagy talán idevalósi vagy?
*Folytatja az ismerkedést a férfi.*
A hozzászólás írója (Alvost Prohem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 21:57:54
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:38:49
Üzenet elküldve: 2012-10-12 21:38:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Az útbaigazítás kérés nem rossz indok az már biztos. Ewa ismét pislog egy laposat majd elmosolyodik. Kíváncsi arra mit kérdezhet egy a férfihoz hasonló utazó egy maga fajta fiatal nőtől. Látszik rajta, hogy sokat látott, nem most lépte át a faluja határait kevés az a tudás amivel az elf lány rendelkezik és szüksége lehet rá a férfinak.*
*A kérdés végül még sem hangzik el hanem felemelkedik a férfi és pár lépést téve a szőke elf felé bemutatkozik. Természetesen Ewa is feláll, amúgy sem a legkényelmesebb ülési lehetőség a földön az oltár előtt kuporogni és onnan beszélgetni.
- Örvendek Alvost. *mondja miközben kezét természetesen a férfi felé nyújtja majd a leheletnyi kézcsókot apró mosollyal és a saját nevével hálálja meg.*
- Ewangel Nortsan vagyok.
* A kezét finoman visszahúzza amint elengedik majd gondolkodva néz Alvostra. Ő már tudja mivel keresi a férfi a kenyerét de Ewa most mégis mit mondjon. Végül mintegy szórakozottan aprót ránt gömbölyű vállain és folytatja.*
- Többnyire nevelő nő két rosszcsont gyermek mellett. Reménybeli mágus és íjjász. *szúrja oda még cserfesen majd folytatja.
- Esetleg tegeződhetnénk, tudja úgy könnyebb beszélgetni. *mondja miközben ő maga is helyet foglal egy sorral előrébb majd a férfi felé fordul.*
* A kérdésre ismét elmosolyodik. Alvost jó messzire elhagyta már a fogadót, most vagy visszafordul vagy pedig beéri a környékbeliek vendégszeretetével.*
- A város egyetlen fogadója a főtérről nyílik. Ha vissza szeretnél menni az legalább másfél óra lesz. *mondja áttérve a tegeződésre egy apró mosoly kíséretében.*
- Én a magam részéről a Gazdagnegyed határában egy vendégszerető házigazdánál szálltam meg tíz aranyért. Igazán kedves emberek, még vacsorával is várnak néha.* mondja majd zavartan pislog párat az állandó szemezés miatt. Végül szégyenlősen el is fordul pár röpke másodpercre, hogy bőszen szemügyre vegye a közeli szobrok megmunkálását. Végül természetesen visszafordul, oldalra nézve nem lehet beszélgetni.
- Igen, meditálok. Mostanában minden este időt szakítok rá. Reggel az úrficskákkal sétálok a parkban. *zavarba jön. Most ez úgy hangzott mintha egy ledér nőszemély volna pedig egyáltalában nem.*
- Pontosabban a kisasszonyt és az úrfit viszem ki levegőzni, majd tanulok velük. Délután viszont szabad vagyok. *magyarázza ki a mondottakat sietve mintha fontos lenne a számára mit gondol róla a fél-elf.*
- Te honnan érkeztél, hogy nem ismered még Arthenior városát. *kérdi kíváncsian*
*A kérdés végül még sem hangzik el hanem felemelkedik a férfi és pár lépést téve a szőke elf felé bemutatkozik. Természetesen Ewa is feláll, amúgy sem a legkényelmesebb ülési lehetőség a földön az oltár előtt kuporogni és onnan beszélgetni.
- Örvendek Alvost. *mondja miközben kezét természetesen a férfi felé nyújtja majd a leheletnyi kézcsókot apró mosollyal és a saját nevével hálálja meg.*
- Ewangel Nortsan vagyok.
* A kezét finoman visszahúzza amint elengedik majd gondolkodva néz Alvostra. Ő már tudja mivel keresi a férfi a kenyerét de Ewa most mégis mit mondjon. Végül mintegy szórakozottan aprót ránt gömbölyű vállain és folytatja.*
- Többnyire nevelő nő két rosszcsont gyermek mellett. Reménybeli mágus és íjjász. *szúrja oda még cserfesen majd folytatja.
- Esetleg tegeződhetnénk, tudja úgy könnyebb beszélgetni. *mondja miközben ő maga is helyet foglal egy sorral előrébb majd a férfi felé fordul.*
* A kérdésre ismét elmosolyodik. Alvost jó messzire elhagyta már a fogadót, most vagy visszafordul vagy pedig beéri a környékbeliek vendégszeretetével.*
- A város egyetlen fogadója a főtérről nyílik. Ha vissza szeretnél menni az legalább másfél óra lesz. *mondja áttérve a tegeződésre egy apró mosoly kíséretében.*
- Én a magam részéről a Gazdagnegyed határában egy vendégszerető házigazdánál szálltam meg tíz aranyért. Igazán kedves emberek, még vacsorával is várnak néha.* mondja majd zavartan pislog párat az állandó szemezés miatt. Végül szégyenlősen el is fordul pár röpke másodpercre, hogy bőszen szemügyre vegye a közeli szobrok megmunkálását. Végül természetesen visszafordul, oldalra nézve nem lehet beszélgetni.
- Igen, meditálok. Mostanában minden este időt szakítok rá. Reggel az úrficskákkal sétálok a parkban. *zavarba jön. Most ez úgy hangzott mintha egy ledér nőszemély volna pedig egyáltalában nem.*
- Pontosabban a kisasszonyt és az úrfit viszem ki levegőzni, majd tanulok velük. Délután viszont szabad vagyok. *magyarázza ki a mondottakat sietve mintha fontos lenne a számára mit gondol róla a fél-elf.*
- Te honnan érkeztél, hogy nem ismered még Arthenior városát. *kérdi kíváncsian*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:51:51
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:51:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
- Szép jó estét, drága hölgyem!
*Köszönti viszont a fiatal lányt a korban kicsit előrébb haladott férfi (habár származása alapján ez koránt sem látszik annyira), szája sarkában csintalan vigyorral. Szemei valósággal befalják Ewangel karcsú alakjának szemet gyönyörködtető látványát. Hiába, egy hosszú út után nincs is jobb mint egy gyönyörű fiatal leányzó társasága. Persze, Alvost most is, mint mindig, kellőképp udvarias és lovagias.*
- Az igazat megvallva egy kis útbaigazításra lenne szükségem...
*Felkapja maga mellől kardját és zsákját, majd megteszi a kettejüket elválasztó pár lépésnyi távolságot.*
- De mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: Alvost Prohem, kovács és kardforgató, szolgálatára.
*Hajol meg az ifjú leányzó előtt, s ha lehetősége adatik rá, a kézcsókot sem halasztja el, de nem ám.
Viszont a magázódást sem hagyná el a hölgy engedélye nélkül, az már biztos.
- Szóval amint azt mondtam, szállást keresek éjszakára. Tudja, nagyon messziről jöttem, és igencsak fárasztó és kalandos utazás áll mögöttem.
*Dől egy percre hátra, miközben nagyot szusszan és hátralapítja jelenleg lófarokba összefogott hajának néhány szétálló tincsét. Kardját a pad oldalának dönti, zsákját pedig mellé teszi a földre.*
- Igazán lekötelezne kegyed, ha némi iránymutatással tudna szolgálni egy közeli fogadót illetőleg. Lehetőleg egy olyanra lenne szükségem, ahol nem rabolják ki az embert rögtön az első éjszaka.
*Vigyorog rá cinkosul a leányzóra, s egy percre sem veszi le tekintetét a helyes arcról, de nem ám, keresi a szemkontaktust minden percben.*
- És ha szabad kérdeznem, ön mi járatban itt ilyen késői órán? Amint láttam, éppen meditált, bár jómagam sajnos nem vagyok járatos a mágia tudományában, így javítson ki kérem, ha tévedek.
*Köszönti viszont a fiatal lányt a korban kicsit előrébb haladott férfi (habár származása alapján ez koránt sem látszik annyira), szája sarkában csintalan vigyorral. Szemei valósággal befalják Ewangel karcsú alakjának szemet gyönyörködtető látványát. Hiába, egy hosszú út után nincs is jobb mint egy gyönyörű fiatal leányzó társasága. Persze, Alvost most is, mint mindig, kellőképp udvarias és lovagias.*
- Az igazat megvallva egy kis útbaigazításra lenne szükségem...
*Felkapja maga mellől kardját és zsákját, majd megteszi a kettejüket elválasztó pár lépésnyi távolságot.*
- De mindenekelőtt hadd mutatkozzam be: Alvost Prohem, kovács és kardforgató, szolgálatára.
*Hajol meg az ifjú leányzó előtt, s ha lehetősége adatik rá, a kézcsókot sem halasztja el, de nem ám.
Viszont a magázódást sem hagyná el a hölgy engedélye nélkül, az már biztos.
- Szóval amint azt mondtam, szállást keresek éjszakára. Tudja, nagyon messziről jöttem, és igencsak fárasztó és kalandos utazás áll mögöttem.
*Dől egy percre hátra, miközben nagyot szusszan és hátralapítja jelenleg lófarokba összefogott hajának néhány szétálló tincsét. Kardját a pad oldalának dönti, zsákját pedig mellé teszi a földre.*
- Igazán lekötelezne kegyed, ha némi iránymutatással tudna szolgálni egy közeli fogadót illetőleg. Lehetőleg egy olyanra lenne szükségem, ahol nem rabolják ki az embert rögtön az első éjszaka.
*Vigyorog rá cinkosul a leányzóra, s egy percre sem veszi le tekintetét a helyes arcról, de nem ám, keresi a szemkontaktust minden percben.*
- És ha szabad kérdeznem, ön mi járatban itt ilyen késői órán? Amint láttam, éppen meditált, bár jómagam sajnos nem vagyok járatos a mágia tudományában, így javítson ki kérem, ha tévedek.
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:35:35
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:35:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Elwyrien a templom kövezetén térdel és árgus szemmel figyeli ami történik. Azaz a nagy semmit. A papok ügyködnek, Andreaselen látszik hogy odabent hatalmas csatát vív, de az éjelf nem segíthet neki. Csak remélni tudja, hogy a papok talán igen. Legalábbis úgy tűnnek mint akik próbálkoznak vele. Elwy gondolataiba merül és törpeng. Immár teljesen nyugodt, tudja hogy nincs hatással a dolgok menetére ezért nem is hajlandó rajta tipródni. Neki csak egy dolog számít és az a saját élete és tesi épsége. Amíg ez megvan semmi más nem fontos. Még Andreasel sem, ebben a tekintetben. Hirtelen történik valami, Andreasel kiabál, mintha felébredt volna, Elwy tüstént fel is pattan. De amit a férfi mond teljesen értelmezhetetlen számára. Ölje meg? Miért tenné? Nem teljesen mindegy ha elveszti a harcot ki keze által hal meg? Miért kéri a nőtől hogy szennyezze be a kezét?
Mindenesetre az éjelf előhúzza egyik tőrét, biztos ami biztos alapon s odalép a férfi mellé. Megragadja a kezét és lenéz rá. Jobbjában a hideg acél várakozik tisztelettudóan, megadva a pillanatnak a kellő körülményességet. Csak egy mozdulat volna. Csak ennyi kellene. Egyetlen gyors szúrás, Andreasel nem is érezne semmit, hányattatása véget érne. De nem teszi meg. Addig nem amíg a férfi egyértelművé nem teszi.*
-Nem öllek meg ha van más út is...*jelenti ki határozottan. A papokra ügyet sem vet, magasról nem érdekli immár, hogy vajon a varázslat örvényébe belekontárkodott-e, abszolúte hidegen hagyja az egész. Most csak az előtte lévő férfi következő szavai lényegesek, mert azok fogják megírni mindkettejük sorsát.*
*Elwyrien a templom kövezetén térdel és árgus szemmel figyeli ami történik. Azaz a nagy semmit. A papok ügyködnek, Andreaselen látszik hogy odabent hatalmas csatát vív, de az éjelf nem segíthet neki. Csak remélni tudja, hogy a papok talán igen. Legalábbis úgy tűnnek mint akik próbálkoznak vele. Elwy gondolataiba merül és törpeng. Immár teljesen nyugodt, tudja hogy nincs hatással a dolgok menetére ezért nem is hajlandó rajta tipródni. Neki csak egy dolog számít és az a saját élete és tesi épsége. Amíg ez megvan semmi más nem fontos. Még Andreasel sem, ebben a tekintetben. Hirtelen történik valami, Andreasel kiabál, mintha felébredt volna, Elwy tüstént fel is pattan. De amit a férfi mond teljesen értelmezhetetlen számára. Ölje meg? Miért tenné? Nem teljesen mindegy ha elveszti a harcot ki keze által hal meg? Miért kéri a nőtől hogy szennyezze be a kezét?
Mindenesetre az éjelf előhúzza egyik tőrét, biztos ami biztos alapon s odalép a férfi mellé. Megragadja a kezét és lenéz rá. Jobbjában a hideg acél várakozik tisztelettudóan, megadva a pillanatnak a kellő körülményességet. Csak egy mozdulat volna. Csak ennyi kellene. Egyetlen gyors szúrás, Andreasel nem is érezne semmit, hányattatása véget érne. De nem teszi meg. Addig nem amíg a férfi egyértelművé nem teszi.*
-Nem öllek meg ha van más út is...*jelenti ki határozottan. A papokra ügyet sem vet, magasról nem érdekli immár, hogy vajon a varázslat örvényébe belekontárkodott-e, abszolúte hidegen hagyja az egész. Most csak az előtte lévő férfi következő szavai lényegesek, mert azok fogják megírni mindkettejük sorsát.*
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:20:14
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:20:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ténylegesen bőszen tanul, sőt egyenesen fáradhatatlanul, legalábbis ő maga még nem érzi azt a mindenén eluralkodó érzést ami lassan de biztosan magához keríti. Már negyedik napja van a templomban, vagy csak a harmadik? Lassan kezd eggyé fonódni az idő. Délelőtt általában a templomkertben sertepertél, ha hagyják segít némi alamizsnáért, ha nem akkor csak nézelődik, elüti az időt majd délben ki szokott menni a Gazdagnegyed határába épült kisebb házhoz enni valamit, délután ismét meditál és vár hátha elérkezik végre az idő amikor meg lesz az az egy varázslat. Többet nem is szeretne ebben a hónapban megtanulni, van elég minek utána járjon, lebeszéltek némi közelharc oktatást is egy orkal. Ki tudja abból is mi lesz még?*
* Ismét valami motoszkálást hall a háta mögül. "Biztos, a Mester az." *gondolja és nem szán rá külön figyelmet azon kívül, hogy hegyes fülei megremegnek jelezve az érkezőnek, hogy észrevette és figyel arra mi történik körülötte, főleg a háta mögött.*
* Az idegen nem jön túl közel hanem egy nagyobbacska kört bejárva megkerüli majd leül vele szembe. Erre már muszáj kinyissa szemeit és kérdőn néz az előtte lévőre. Valahol még mindig arra számított, hogy a mester lesz az.*
* Szemei csodálkozva kerekednek el majd barátságosan elmosolyodik mintha egy hosszú álomból ébredt volna fel. Kinéz az ablakon, látja, hogy odakint lassan lemegy a nap*
- Jó estét uram. *köszönti a férfit miközben az eddig tartott lótuszülésből egy kényelmesebb pozicióba fordítja lábait, mind a két hosszú combját felhúzza maga elé és állát kérdőn helyezi térdeire.
- Mit keres itt ilyen késői órában? *kérdi érdeklődve.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 20:29:19
* Ismét valami motoszkálást hall a háta mögül. "Biztos, a Mester az." *gondolja és nem szán rá külön figyelmet azon kívül, hogy hegyes fülei megremegnek jelezve az érkezőnek, hogy észrevette és figyel arra mi történik körülötte, főleg a háta mögött.*
* Az idegen nem jön túl közel hanem egy nagyobbacska kört bejárva megkerüli majd leül vele szembe. Erre már muszáj kinyissa szemeit és kérdőn néz az előtte lévőre. Valahol még mindig arra számított, hogy a mester lesz az.*
* Szemei csodálkozva kerekednek el majd barátságosan elmosolyodik mintha egy hosszú álomból ébredt volna fel. Kinéz az ablakon, látja, hogy odakint lassan lemegy a nap*
- Jó estét uram. *köszönti a férfit miközben az eddig tartott lótuszülésből egy kényelmesebb pozicióba fordítja lábait, mind a két hosszú combját felhúzza maga elé és állát kérdőn helyezi térdeire.
- Mit keres itt ilyen késői órában? *kérdi érdeklődve.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 20:29:19
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:00:15
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:00:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
// Nortsan kisasszony fokozott figyelmébe //
*Már jócskán estére jár, s már csak a lemenő nap utolsó vörös sugarai nyalnak végig lágyan a Levegő Mágia Templomának falain, amint a világlátott fél-elf férfi megközelíti azt. Az épület méreteit és grandiózussága lenyűgözik, éppúgy mint a gyönyörűen kimunkált szobrok, s ahogy lépdel egyre beljebb, a mágikus energiával átitatott hűvös levegő finom zamata.
A mellkasát ért vágást már korábban fertőtlenítette és megfelelőképp bekötötte. Inget is cserélt, így a Szegénynegyedben történt dulakodásnak immáron semmi nyoma a férfin. Leszámítva persze, hogy elképzelhetetlenül fáradt az egész napos gyaloglás és a jó fél órányi izgalom és adrenalinlöket után. Maga sem tudja mi hozta ilyen állapotban éppen a mágia fő csarnokához. Eredetileg szálláshelyet keresett, de hiába kérdezett bárkit is a Gazdagnegyedben, egy ilyen slampos csavargóval senki sem állt szóba, így hát mikor a távolból meglátta a hatalmas sziklaépületet, úgy gondolta, itt csak akad legalább egy segítőkész lélek.
Így keveredett hát ide, kissé csapzottan ugyan, de még mindig egy jó kiállású harcos benyomását keltve a fél-elf, aki most éppen egy bőszen tanuló, meditáló hölgyeményre lesz figyelmes, nem messze a központi oltártól. Legszívesebben megszólítaná, de nem akarja megzavarni a munkájában, így csak leül vele szemben az egyik padra, és türelmesen vár. Közben pedig próbálja nem feltűnően megbámulni az egyébként meglehetősen szemrevaló Ewangelt.*
*Már jócskán estére jár, s már csak a lemenő nap utolsó vörös sugarai nyalnak végig lágyan a Levegő Mágia Templomának falain, amint a világlátott fél-elf férfi megközelíti azt. Az épület méreteit és grandiózussága lenyűgözik, éppúgy mint a gyönyörűen kimunkált szobrok, s ahogy lépdel egyre beljebb, a mágikus energiával átitatott hűvös levegő finom zamata.
A mellkasát ért vágást már korábban fertőtlenítette és megfelelőképp bekötötte. Inget is cserélt, így a Szegénynegyedben történt dulakodásnak immáron semmi nyoma a férfin. Leszámítva persze, hogy elképzelhetetlenül fáradt az egész napos gyaloglás és a jó fél órányi izgalom és adrenalinlöket után. Maga sem tudja mi hozta ilyen állapotban éppen a mágia fő csarnokához. Eredetileg szálláshelyet keresett, de hiába kérdezett bárkit is a Gazdagnegyedben, egy ilyen slampos csavargóval senki sem állt szóba, így hát mikor a távolból meglátta a hatalmas sziklaépületet, úgy gondolta, itt csak akad legalább egy segítőkész lélek.
Így keveredett hát ide, kissé csapzottan ugyan, de még mindig egy jó kiállású harcos benyomását keltve a fél-elf, aki most éppen egy bőszen tanuló, meditáló hölgyeményre lesz figyelmes, nem messze a központi oltártól. Legszívesebben megszólítaná, de nem akarja megzavarni a munkájában, így csak leül vele szemben az egyik padra, és türelmesen vár. Közben pedig próbálja nem feltűnően megbámulni az egyébként meglehetősen szemrevaló Ewangelt.*
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 11:37:37
Üzenet elküldve: 2012-10-12 11:37:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Talán itt volna az ideje tovább állni de annyira benne van az akarat, hogy legalább az első szintet elérje, hogy valószínűleg képes volna több napot is éhen, szomjan itt meditálni. Kissé unalmas így egyedül mert a Mester miután ráállította a helyes útra visszavonult a szobájába pihenni. Néha néha mintha még ránézne mit csinál leglelkesebb tanítvány de mindig épp csak egy kevés motoszkálást hall hátulról. Tulajdonképpen még csak abban sem lehet biztos, hogy a mester az mert mire hátra fordulna már nincs ott senki.*
*Vissza fordul és folytatja tovább a meditálást. Amikor kész a napi adaggal akkor ki szokott menni a templomkertbe avagy a temetőbe.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 11:44:35
*Vissza fordul és folytatja tovább a meditálást. Amikor kész a napi adaggal akkor ki szokott menni a templomkertbe avagy a temetőbe.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.12 11:44:35
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:54:42
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:54:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tanulástól kifárad, majd kifizeti a 72 aranyat, de mikor meghallja az árat, úgy érzi, kék szemei kiugranak a helyükről. Még mindig sokkolva, könnyebb erszénnyel, és csak kevéssel több tudással indul kifele a templomból.* ~Hogy lehet ennyit kérni ilyen kevés tudásért?~ *Hüledezik, mikor eszébe jut régi mágus tanítója. Ő csak 1 aranyat kért cserébe a tudás átadásáért, mert ő úgy fogalmazott, neki ez 'öröm'.* ~Mondjuk ha én olyan bölcs mágus lennék, biztos nem adnám ingyen a tudásom.~ *Látja be, ahogy azt is, semmi sincs ingyen. Kilépne a templomból, de meggondolja magát, és a könyvtár felé veszi az irányt.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:48:35
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:48:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hát íme, itt van, a céljánál. Fehér macskáját ezúttal természetesen kint hagyja, ő maga pedig ámuldozva lép a templomba. Erősebb mágus szeretne lenni, hogy azzal harcolhasson, ne csak a tőrjével. Most, hogy megkapta, amit akart, amiért annyit utazott, teljesen tanácstalan. Azt se tudja hogy mit csináljon, ezért odalép egy mesterhez, és miután illően köszönti, megkéri, avassa be a mágia rejtelmeibe. Welys szerencsére jó tanítvány, gyorsan tanul, és már alig várja, hogy tudást szívhasson magába.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:30:25
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:30:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy felsétál a lépcsőn, be a templomba. Tüdeje még mindig teles-tele van a könyvtárban uralkodó kissé nedves és dohos levegővel. Még nem döntötte el mit csináljon, merre menjen. Vágyik már egy kis fényre, hogy a levegő megcirógassa a hasát, hogy grimaszolhasson az erős napsugaraktól, hogy hallja a madarak csicsergéstét. De előtte megpróbálkozik némi mágia tanulással, hátha összejön neki valami és az első csalódását ami érte ebben a templomban elfelejtheti. Elindul a papok felé, de meg-meg áll. Kissé bizonytalan. Tudja jól, hogy szüksége van rá, de nem bírja a kudarcot. Talán sikerül neki, talán nem... Megfogja magát és erőt vesz a tanuláshoz és meg is teszi amit tud.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-11 17:49:06
Üzenet elküldve: 2012-10-11 17:49:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Minden rendben, kezdi egészen otthonosan érezni magát a templomban. Érdemes volna megérdeklődni van-e rá lehetőség, hogy a szolgálatába lépjen. Mármint a mágus szolgálatába, talán haszna lenne egy hozzá hasonló elhivatott elfben. Először riadtan nézett és próbálta leutánozni a mozdulatait amikkel az erőt, a tudást gyűjti. Neki könnyű dolga van, több évszázados tudással rendelkezhet. Eleinte nagyon nehezen ment. Szinte semmit sem sikerült előre jutnia de a Mester csendes hangon végig segítette, mondta miként cselekedjen, hogy hasznot is hozzon a meditáció. Most így lassan kilenc órás munkával a háta mögött kezd kissé fáradni. Talán itt azt ideje, hogy vegyen egy rövid pihenőt és elmenjen enni valamit.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-11 12:38:10
Üzenet elküldve: 2012-10-11 12:38:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Álom száll a szélben. Keserű, kavargó áradat. Dalt dúdol bele az éjbe, felkeltve a vágyakat.~
*Felvonyít álmában a ködös éjszaka, a csillagok pedig mit sem törődve halál sikolyával, félrefordítják arcukat, s még jobban magukra húzzák a sötét lepedőt, nehogy véletlenül megzavarja éber álmukat, a fület tépő lárma. Egyedül csak a hold gonosz vigyora csillan ki a vékony felhőréteg mögül. Kíváncsiskodva tekinget körbe, vajon mi zavarhatta fel a kozmikus csend acélmagányát, ami burokba zárta a sötét várost. A lobogó fáklyák vad tánca, különös árnyékokat fest a város falaira. Vörös démonok százai ropják vad táncukat, és szálnak fel, egészen az égig. De ők némák, tőlük még hallani a világot, nem ők voltak hát kik felzavarták az éjszaka nyugodt álmát. Azonban egy árnyék suhan végig az utcán, mire az elhajló fények, ujjaikat mutogatva, megkaparintva belőle egy-egy darabot, felfedve ezzel a rút árulót, aki kimerészkedett otthonából, mit sem félve az intellektuális bűnözők, piti tolvajok, haragjától. Vagy talán ő is közülük való, ezért nincs szívében félsz. Lehet, a halál sokkal inkább megváltás lenne, nem pedig büntetés számára. Így tehát egy nyúlánk alak sétál a falak árnyékával karöltve szinte már derűs képes festve, az öröknek tűnő sötétségbe. Ütemes mozgására köpenye fel-le nyaldossa a macskakövet, könnyed dallamot komponálva. Az ördög sem játszik nála most szebb zenét. Hegedű húrjai helyet hosszú hajszálai rebbennek szét a lágy szellő érintésére, kicsalogatva őket a csukja rejteke alól, kezdenek táncolni a tűz démonaival együtt. Füstben és lángban keringnek egyre. E varázstalan éjjel az angyalok se játszanak, figyelik ők is sötét testvérük zenés érkezését, a templomba. *
~Amit elmédben látsz, azt hamarosan a markodban tudhatod.~
*Árván mosolyog, mint vízcsepp egy szomorúfűz levelén, miközben tengerkék íriszek vad gleccserei pásztázzák körbe a termet. Elégedett sóhaj szökken ki lilás ajkai élettelen teteméből. Megérkezett. A csukja lassú csusszanását kongják vissza az üres termek, utána a csizmák puha mozgására lesz figyelmes, ahogy egyre bentebb és bentebb halad. Halott szobrok lelki szemei követik, gyanakodva, figyelve egy-egy szempillarebbenésre. Az elfnek pedig hízelgő ez a nagy figyelem. S hogy haragjukat még jobban tetőzze, kesztyűbe bújtatott újai máris kacéran simogatják a redőző ruhák kőbe zárt szívét. Egy pillanatig a csend komponálja szimfóniáját az eleven halálnak, és a holtak végtelennek tűnő imája zeng tovább a csendes éjszakába.*
~Éjjel. Köszönöm, hogy most az egyszer nem téptél széjjel.~
*Távoli lépések zaját a terem már csak néha küldi tovább, nincs, mi megtörné a templom nyugalmát, halotti csendjét, monoton sírását.*
*Felvonyít álmában a ködös éjszaka, a csillagok pedig mit sem törődve halál sikolyával, félrefordítják arcukat, s még jobban magukra húzzák a sötét lepedőt, nehogy véletlenül megzavarja éber álmukat, a fület tépő lárma. Egyedül csak a hold gonosz vigyora csillan ki a vékony felhőréteg mögül. Kíváncsiskodva tekinget körbe, vajon mi zavarhatta fel a kozmikus csend acélmagányát, ami burokba zárta a sötét várost. A lobogó fáklyák vad tánca, különös árnyékokat fest a város falaira. Vörös démonok százai ropják vad táncukat, és szálnak fel, egészen az égig. De ők némák, tőlük még hallani a világot, nem ők voltak hát kik felzavarták az éjszaka nyugodt álmát. Azonban egy árnyék suhan végig az utcán, mire az elhajló fények, ujjaikat mutogatva, megkaparintva belőle egy-egy darabot, felfedve ezzel a rút árulót, aki kimerészkedett otthonából, mit sem félve az intellektuális bűnözők, piti tolvajok, haragjától. Vagy talán ő is közülük való, ezért nincs szívében félsz. Lehet, a halál sokkal inkább megváltás lenne, nem pedig büntetés számára. Így tehát egy nyúlánk alak sétál a falak árnyékával karöltve szinte már derűs képes festve, az öröknek tűnő sötétségbe. Ütemes mozgására köpenye fel-le nyaldossa a macskakövet, könnyed dallamot komponálva. Az ördög sem játszik nála most szebb zenét. Hegedű húrjai helyet hosszú hajszálai rebbennek szét a lágy szellő érintésére, kicsalogatva őket a csukja rejteke alól, kezdenek táncolni a tűz démonaival együtt. Füstben és lángban keringnek egyre. E varázstalan éjjel az angyalok se játszanak, figyelik ők is sötét testvérük zenés érkezését, a templomba. *
~Amit elmédben látsz, azt hamarosan a markodban tudhatod.~
*Árván mosolyog, mint vízcsepp egy szomorúfűz levelén, miközben tengerkék íriszek vad gleccserei pásztázzák körbe a termet. Elégedett sóhaj szökken ki lilás ajkai élettelen teteméből. Megérkezett. A csukja lassú csusszanását kongják vissza az üres termek, utána a csizmák puha mozgására lesz figyelmes, ahogy egyre bentebb és bentebb halad. Halott szobrok lelki szemei követik, gyanakodva, figyelve egy-egy szempillarebbenésre. Az elfnek pedig hízelgő ez a nagy figyelem. S hogy haragjukat még jobban tetőzze, kesztyűbe bújtatott újai máris kacéran simogatják a redőző ruhák kőbe zárt szívét. Egy pillanatig a csend komponálja szimfóniáját az eleven halálnak, és a holtak végtelennek tűnő imája zeng tovább a csendes éjszakába.*
~Éjjel. Köszönöm, hogy most az egyszer nem téptél széjjel.~
*Távoli lépések zaját a terem már csak néha küldi tovább, nincs, mi megtörné a templom nyugalmát, halotti csendjét, monoton sírását.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-10 20:05:47
Üzenet elküldve: 2012-10-10 20:05:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Telik az idő és Ewa minden tudását és koncentrációját latba vetve próbál tanulni, minden mozdulatot ellesni. Nem könnyű a dolga. A mester figyel rá és lassan magyaráz de Ewa még nagyon kezdő, sok kitartásába kerül, hogy valami hasznosra érjen. Most kezdi úgy érezni, hogy nehéz feladatot választott magának, de nem visszakozik, még otthon ígérte meg a szüleinek, hogy mire visszatér hozzájuk már legalább egy varázslatot ismerni fog hisz minden kicsiből kezdődik. Az elsőt a legnehezebb elérni, bár természetesen a többiért is meg kell majd harcolnia. Most nagyon szeretne bizonyítani. Szeretné ha mihamarabb képes lenne valami apróra. Mondjuk egy élettelen gally élővő varázslására.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-10 14:45:40
Üzenet elküldve: 2012-10-10 14:45:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Akki Kamihira figyelmébe //
*Akki belemerül a harcba, a mögötte zajló dolgokra egyelőre nincs rálátása. Az íj láthatatlan húrja megfeszül és manifesztálódik, rajta az árnyékvesszővel. Egyenesen a rátörő rém arcába talál. Az átfúrt homlokú dög felrikolt ez a hang biztos, hogy még a mágustorony csúcsáig is felhatolt. Megrázza magát és a fénytelen test a hasonló anyagot magába szívja. Megtorpant, de látható kár nem esett rajta. Talán az egyetlen dolog amire a mesteri íj ereje hatástalan maradhat. Kamihira sötét énje kezd nagyon dühössé válni és ez a rejtett képesség el i szabadul. Ha akar az árnyékokba tud ugrani, hogy ott folytassa a küzdelmet. Ugyanitt csak egy másik síkban, ahogy ezt az ellenfelei teszik.*
*Akki belemerül a harcba, a mögötte zajló dolgokra egyelőre nincs rálátása. Az íj láthatatlan húrja megfeszül és manifesztálódik, rajta az árnyékvesszővel. Egyenesen a rátörő rém arcába talál. Az átfúrt homlokú dög felrikolt ez a hang biztos, hogy még a mágustorony csúcsáig is felhatolt. Megrázza magát és a fénytelen test a hasonló anyagot magába szívja. Megtorpant, de látható kár nem esett rajta. Talán az egyetlen dolog amire a mesteri íj ereje hatástalan maradhat. Kamihira sötét énje kezd nagyon dühössé válni és ez a rejtett képesség el i szabadul. Ha akar az árnyékokba tud ugrani, hogy ott folytassa a küzdelmet. Ugyanitt csak egy másik síkban, ahogy ezt az ellenfelei teszik.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-09 16:51:32
Üzenet elküldve: 2012-10-09 16:51:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása //
*Kamihira előre veti magát s egy bukfencet vet a levegőben, hogy sikeresen kitérjen az árny támadása elől s földet érve az árny felé fordul. Arcára a megilletődöttség jelei kúsznak ahogy csak az árny hűlt helyét pillantja meg. ~ Nagyon gyors vagy a fizikai testét tudja füst-re alakítani s így könnyebben és észrevehetetlenebbül tud mozogni. ~ elmélkedik ahogy szemeivel az ellenfelét keresi. Hirtelen bal oldalán arca s füle furcsán bizseregni kezd. ~ Vajon a félelem játszik velem különös játékot? ~ elmélkedik, de tekintete hírtelen felvilágosult formált ölt mikor rájön, hogy sötétebbik fele érzékeli az árny irányát s várható megjelenésének helyét. Nem sokat késlekedik és nagyon összepontosít az időzítés most mindennél fontosabb szerepet játszik. Halkan mormog pár szót s fegyverét megmarkolja s megpróbál úgy tenni mint aki semmit sem sejt a várható támadás felöl majd mikor az árny elég közel kerül, hogy ne tudjon kitérni támadása elől felé fordul s íját megfeszítve a mellkasára célozva próbál lőni s közben kissé hátrébb is szökellne, hogy jobb rálátása legyen a sötét környezetben melyet csak az oltár védelmező fénye ragyog haloványan. *
A varázsló egy Légiesség nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló által ellőtt nyilak, a levegő segítségével, pontosabban érnek célt.
*Kamihira előre veti magát s egy bukfencet vet a levegőben, hogy sikeresen kitérjen az árny támadása elől s földet érve az árny felé fordul. Arcára a megilletődöttség jelei kúsznak ahogy csak az árny hűlt helyét pillantja meg. ~ Nagyon gyors vagy a fizikai testét tudja füst-re alakítani s így könnyebben és észrevehetetlenebbül tud mozogni. ~ elmélkedik ahogy szemeivel az ellenfelét keresi. Hirtelen bal oldalán arca s füle furcsán bizseregni kezd. ~ Vajon a félelem játszik velem különös játékot? ~ elmélkedik, de tekintete hírtelen felvilágosult formált ölt mikor rájön, hogy sötétebbik fele érzékeli az árny irányát s várható megjelenésének helyét. Nem sokat késlekedik és nagyon összepontosít az időzítés most mindennél fontosabb szerepet játszik. Halkan mormog pár szót s fegyverét megmarkolja s megpróbál úgy tenni mint aki semmit sem sejt a várható támadás felöl majd mikor az árny elég közel kerül, hogy ne tudjon kitérni támadása elől felé fordul s íját megfeszítve a mellkasára célozva próbál lőni s közben kissé hátrébb is szökellne, hogy jobb rálátása legyen a sötét környezetben melyet csak az oltár védelmező fénye ragyog haloványan. *
A varázsló egy Légiesség nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló által ellőtt nyilak, a levegő segítségével, pontosabban érnek célt.
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-09 08:04:11
Üzenet elküldve: 2012-10-09 08:04:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Nem is volt olyan rossz. Először riadtan nézett a nagy mágus szemei közé és próbálta leutánozni a mozdulatait amikkel az erőt, a tudást gyűjti. Természetesen neki könnyű dolga van, több éves sőt talán évtizedes vagy évszázados tudással rendelkezik. A mester valószínűleg leült vele szembe és halk szóval mesélte mit kell tennie, mivel tud könnyebben arra a bizonyos szintre érni ahol már tud gyűjteni a szükséges halkan rezgő mágiafonálból. Eleinte nagyon nehezen ment. Az első órában szinte semmit sem sikerült előre jutnia de a Mester csendes hangon végig segítette, mondta miként cselekedjen, hogy hasznot is hozzon a meditáció és végre úgy középtájon, majdnem két óra elteltével Ewa el kezdte érezni amint a mágia áramolni kezd a tudatában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3851-3870