Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:53:15
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:53:15
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*Egyöntetűen eldöntik, hogy a biztosabb utat választják. Han a lépcsőn ülve szusszan egyet. Pycta megint elmegy, minden bizonnyal, hogy további teendői után nézze. Xotara száján sem csüngenek a szavak, valahogy egyre ritkábban kapja el a szájmenés is, talán csak komor a helyzet teszi, de az is lehet, hogy kezd felnőni a lány… vagy csak éppen a diópálinkán jár az esze. A nővér serény szavaira, Xotara biccentve indul is a Templomba, hogy kihozzák a halotti lepelbe csavart gyerekeket. Megfogja az egyik kordélyt és kitolja a szekérhez. A másik kocsiban két gyerek van ültetve, talán az elf lány is elbírja.
Xotara monotonon mozdulatokkal emeli, és katonásan fekteti el a testeket a szekéren, amit kordélyról levett fehér lepellel takart le. Munka közben sem szól semmit, mert erre mit is lehetne mondani, a sajnálkozó szavaknak már nem látja értelmét. A szekérre való felpakolással végezve, a mélységi lány is saját dolga után néz és eltűnik egy időre, de még annyit se, hogy 'majd jövök'. Mikor Xotara előkerül, már Pycta is a templomban van, méghozzá másodmagával, Xauzurral. Természetesen, az első gondolata, amikor meglátja a vadmacskát, ez: *
~ Cicaaaaa! ~
*A sötételf lány ezer körül is felismerné a szürke elf irbiszét. Eszébe jut, hogyan keresték Erttel a vadvédben a termetes ragadózót. Elvigyorodva sétál a duohoz és Hanhoz. Röviden Pyctához, majd a nagymacskához szól.*
- Elmacskásodtál… *Az irbisz sárga szemeibe pillant.*… szia, Xauzur! Fel lehetsz dobva, hogy be lettél rángatva ide a városba, én is utálom.
*Magyaráz Xotrara az állatnak, mintha az értené, de ezen egy kicsit se zavartatja magát, mert neki természetes, hogy így beszél az állatokkal. Aztán újra a szürke elfhez szól.*
- Gyere, tegyük rá a hős csuhást arra a saroglyára, hogy ő is indulásra kész legyen.
*Következő kérdése már Hannak is szól.*
- Ha mi visszük a vállunkon a saroglyát, akkor kihajtja a szekeret? Han, tudsz lovat hajtani?
//A templom átka//
*Egyöntetűen eldöntik, hogy a biztosabb utat választják. Han a lépcsőn ülve szusszan egyet. Pycta megint elmegy, minden bizonnyal, hogy további teendői után nézze. Xotara száján sem csüngenek a szavak, valahogy egyre ritkábban kapja el a szájmenés is, talán csak komor a helyzet teszi, de az is lehet, hogy kezd felnőni a lány… vagy csak éppen a diópálinkán jár az esze. A nővér serény szavaira, Xotara biccentve indul is a Templomba, hogy kihozzák a halotti lepelbe csavart gyerekeket. Megfogja az egyik kordélyt és kitolja a szekérhez. A másik kocsiban két gyerek van ültetve, talán az elf lány is elbírja.
Xotara monotonon mozdulatokkal emeli, és katonásan fekteti el a testeket a szekéren, amit kordélyról levett fehér lepellel takart le. Munka közben sem szól semmit, mert erre mit is lehetne mondani, a sajnálkozó szavaknak már nem látja értelmét. A szekérre való felpakolással végezve, a mélységi lány is saját dolga után néz és eltűnik egy időre, de még annyit se, hogy 'majd jövök'. Mikor Xotara előkerül, már Pycta is a templomban van, méghozzá másodmagával, Xauzurral. Természetesen, az első gondolata, amikor meglátja a vadmacskát, ez: *
~ Cicaaaaa! ~
*A sötételf lány ezer körül is felismerné a szürke elf irbiszét. Eszébe jut, hogyan keresték Erttel a vadvédben a termetes ragadózót. Elvigyorodva sétál a duohoz és Hanhoz. Röviden Pyctához, majd a nagymacskához szól.*
- Elmacskásodtál… *Az irbisz sárga szemeibe pillant.*… szia, Xauzur! Fel lehetsz dobva, hogy be lettél rángatva ide a városba, én is utálom.
*Magyaráz Xotrara az állatnak, mintha az értené, de ezen egy kicsit se zavartatja magát, mert neki természetes, hogy így beszél az állatokkal. Aztán újra a szürke elfhez szól.*
- Gyere, tegyük rá a hős csuhást arra a saroglyára, hogy ő is indulásra kész legyen.
*Következő kérdése már Hannak is szól.*
- Ha mi visszük a vállunkon a saroglyát, akkor kihajtja a szekeret? Han, tudsz lovat hajtani?
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 11:29:19
Üzenet elküldve: 2018-09-26 11:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
- Akkor a főtér felé kerülünk. *Választják ki így már közösen az útvonalat. A barakk környéke annak ellenére is veszélyes lehet, hogy a lázadás konkrétan a barakk területére összpontosul, de jobb, ha a biztosat választják. Ebben megegyezik a véleményük.
A további beszélgetésben nem tud részt venni. Egyrészt azért, mert nem tud hozzászólni, másrészt azért, mert nem akar. Egy ideig hallgatja a két nőt, aztán a fájdalom visszatérte emlékezteti rá, hogy neki még dolga van, így szó nélkül elfordul és megindul befelé a templomba.
Xotara és Hanloren elmennek a szekérért, a csuhátlan csuhás pedig az istállóba megy, hogy felkészítse Éjvihart a szerepére. A telivér ugyan nem erre való, de meg fog birkózni a feladattal, ebben biztos.
Amikor ezzel végzett, északnak indul a folyó mellett, hisz a temetésen újabb vendégük is lesz, aki ott várja őt.
Mire Xotara és Hanloren végeznek mindennel, addigra a csuhás is visszatér, mellette pedig egy fenséges erdőmélyi ragadozó, Xauzur, az irbisz lépdel. Az erdei párduc jól megtermett, kifejlett irbisz. A szőre barna, de bizonyos fényben bronzos és egészen világos árnyalatot is mutat. Sárga ragadozószemeit végigfuttatja a mélységin és az elf lányon. Teljesen nyugodt, semmi támadó szándék nincs benne és nem tágít a csuhás mellől, aki úgy tűnik, nem kíván hozzáfűzni semmit a megjelenéséhez.*
//A templom átka//
- Akkor a főtér felé kerülünk. *Választják ki így már közösen az útvonalat. A barakk környéke annak ellenére is veszélyes lehet, hogy a lázadás konkrétan a barakk területére összpontosul, de jobb, ha a biztosat választják. Ebben megegyezik a véleményük.
A további beszélgetésben nem tud részt venni. Egyrészt azért, mert nem tud hozzászólni, másrészt azért, mert nem akar. Egy ideig hallgatja a két nőt, aztán a fájdalom visszatérte emlékezteti rá, hogy neki még dolga van, így szó nélkül elfordul és megindul befelé a templomba.
Xotara és Hanloren elmennek a szekérért, a csuhátlan csuhás pedig az istállóba megy, hogy felkészítse Éjvihart a szerepére. A telivér ugyan nem erre való, de meg fog birkózni a feladattal, ebben biztos.
Amikor ezzel végzett, északnak indul a folyó mellett, hisz a temetésen újabb vendégük is lesz, aki ott várja őt.
Mire Xotara és Hanloren végeznek mindennel, addigra a csuhás is visszatér, mellette pedig egy fenséges erdőmélyi ragadozó, Xauzur, az irbisz lépdel. Az erdei párduc jól megtermett, kifejlett irbisz. A szőre barna, de bizonyos fényben bronzos és egészen világos árnyalatot is mutat. Sárga ragadozószemeit végigfuttatja a mélységin és az elf lányon. Teljesen nyugodt, semmi támadó szándék nincs benne és nem tágít a csuhás mellől, aki úgy tűnik, nem kíván hozzáfűzni semmit a megjelenéséhez.*
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 09:26:11
Üzenet elküldve: 2018-09-26 09:26:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*Megkerüli a szekeret és két kézzel nekifeszülve tolni kezdi. Az első néhány lépés igen csak nyögvenyelős, de Xotara a túloldalon nagy segítség, így a szekér hamar megindul, ők pedig a Templom kapujához húzzák-tolják.
A felvetett kérdésre az útvonalt illetően csak vállat von. Nem ismeri a várost és a lázadásról sem tud annál többet, hogy van.*
-Legyen a biztosabb út.
*Bárhogy is álljon a helyzet, csak nem támadnak meg egy szekeret, teli gyermekek holttestével.
Jobb híján a Templom lépcsőjére ül, hogy szusszanhasson. Fárasztó nap és hol van még a vége. Imára érkezett csupán Úrnőjéhez, de helyette a sötétség oltára magasodik a templomban, a város pedig lángokban áll és szenved. Kisimítja ruháján a ráncokat, a rakoncátlan hajtincseket füle mögé tűri és várakozólag tekint a kettősre. Xotara és Pycta is úgy fest, mint aki megjárta a hadak útját. Hogy így van-e valóban, vagy csak a kemény élet edzette őket harcossá, nehéz lenne megmondani. A kérdéseknek pedig nem most van az órája, ha csak nem akar barátságtalan félválaszokat az elftől.
Elsomolyodik a gondolatra, majd feltápászkodva a lépcsőről a kettős felé fordul.*
-Hozzuk ki a gyerekeket.
//A templom átka//
*Megkerüli a szekeret és két kézzel nekifeszülve tolni kezdi. Az első néhány lépés igen csak nyögvenyelős, de Xotara a túloldalon nagy segítség, így a szekér hamar megindul, ők pedig a Templom kapujához húzzák-tolják.
A felvetett kérdésre az útvonalt illetően csak vállat von. Nem ismeri a várost és a lázadásról sem tud annál többet, hogy van.*
-Legyen a biztosabb út.
*Bárhogy is álljon a helyzet, csak nem támadnak meg egy szekeret, teli gyermekek holttestével.
Jobb híján a Templom lépcsőjére ül, hogy szusszanhasson. Fárasztó nap és hol van még a vége. Imára érkezett csupán Úrnőjéhez, de helyette a sötétség oltára magasodik a templomban, a város pedig lángokban áll és szenved. Kisimítja ruháján a ráncokat, a rakoncátlan hajtincseket füle mögé tűri és várakozólag tekint a kettősre. Xotara és Pycta is úgy fest, mint aki megjárta a hadak útját. Hogy így van-e valóban, vagy csak a kemény élet edzette őket harcossá, nehéz lenne megmondani. A kérdéseknek pedig nem most van az órája, ha csak nem akar barátságtalan félválaszokat az elftől.
Elsomolyodik a gondolatra, majd feltápászkodva a lépcsőről a kettős felé fordul.*
-Hozzuk ki a gyerekeket.
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 04:20:42
Üzenet elküldve: 2018-09-26 04:20:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
- Há' nem. Tök jól látod.
*Válaszolja tömören Hannak. Ezen nincs mit magyarázni tovább. Sosem rejtette véka alá az ilyen dolgokhoz való hozzáállását. Xotara stílusa elsőre harsányan ellenszenves lehet, sőt volt, aki irritálónak is nevezte már. Nem kerüli el a figyelmét az elf lány szájának megfeszülése, ahogy egy mosoly születésének igyekszik gátat szabni, mintha csak értené a viccet. Erre már Xotara teli vigyorral szól a szentéletű lányhoz, a számító sötétség szolgáiról beszélve.*
- Ezért kell olykor jókat röhögni, és akkor könnyebb kiszűrni az ilyen gyanús elemeket.
*A barakk kérdésébe Pycta sem tájékozottabb nála, de sebaj, elég hogy tudják, hogy még óvatosabbnak kell lenniük arra felé.*
- Értem. Ha szükséges lesz menet közben is utána tudunk kérdezni.
*Bólint a szürke elfnek. Aztán fogja magát, és megy, hogy keresztül vágjon a templomkerten a pajtáig. Xotara hallja, ahogy Han utoléri, és úgy szól a háta mögül.*
- Ja, valahogy úgy gondoltam én is. Odahúzzuk a bejárathoz. Ott felpakolunk. Szólunk, az atyának, aztán eldönti, mit akar. Majd indulás előtt befogjuk a lovat.
*A pajtához érve, Xotara kinyitja annak öregesen kattogó ajtaját. A helyiségben poros, pókhálós csend honol. A keresett szekér ott áll a pajta közepén, az egyik rakoncára akasztva egy fogatszerszámmal. A sötételf lány kitárja a pajta másik ajtószárnyát is, odalép a szekérhez, majd kérdőn Hanra néz.*
- Tolod? Én majd húzom és kormányzom.
*Ha, így tesznek, akkor ő megfogja a szekér két rúdját, és húzni kezdi. Ha minden jól megy, akkor a szekér zötykölődve, de zökkenőmentesen fordul be a templom sarkán és áll meg a bejárat előtt. Pycta már mindent odahordott, ami még elkelhet az úton. Az indulásemlékeztetőre Xotara csak bólint.*
- Addig még van időnk, jócskán.
*Az útvonalterv kérdéskörén eltöpreng, de nem sokáig. Az egyik rövidebb, de kockázatosabb, a másik hosszabb, de biztonságosabbnak tűnik.*
- Főtér felé menjünk. Szerintem.
*Nem bocsátkozik hosszabb érvelésbe, mert szerinte egyértelmű, hogy temetés feladata miatt nincs értelme nagyobb kockázatot vállalniuk. Semmit sem nyernének vele, csak rajta veszthetnek.*
//A templom átka//
- Há' nem. Tök jól látod.
*Válaszolja tömören Hannak. Ezen nincs mit magyarázni tovább. Sosem rejtette véka alá az ilyen dolgokhoz való hozzáállását. Xotara stílusa elsőre harsányan ellenszenves lehet, sőt volt, aki irritálónak is nevezte már. Nem kerüli el a figyelmét az elf lány szájának megfeszülése, ahogy egy mosoly születésének igyekszik gátat szabni, mintha csak értené a viccet. Erre már Xotara teli vigyorral szól a szentéletű lányhoz, a számító sötétség szolgáiról beszélve.*
- Ezért kell olykor jókat röhögni, és akkor könnyebb kiszűrni az ilyen gyanús elemeket.
*A barakk kérdésébe Pycta sem tájékozottabb nála, de sebaj, elég hogy tudják, hogy még óvatosabbnak kell lenniük arra felé.*
- Értem. Ha szükséges lesz menet közben is utána tudunk kérdezni.
*Bólint a szürke elfnek. Aztán fogja magát, és megy, hogy keresztül vágjon a templomkerten a pajtáig. Xotara hallja, ahogy Han utoléri, és úgy szól a háta mögül.*
- Ja, valahogy úgy gondoltam én is. Odahúzzuk a bejárathoz. Ott felpakolunk. Szólunk, az atyának, aztán eldönti, mit akar. Majd indulás előtt befogjuk a lovat.
*A pajtához érve, Xotara kinyitja annak öregesen kattogó ajtaját. A helyiségben poros, pókhálós csend honol. A keresett szekér ott áll a pajta közepén, az egyik rakoncára akasztva egy fogatszerszámmal. A sötételf lány kitárja a pajta másik ajtószárnyát is, odalép a szekérhez, majd kérdőn Hanra néz.*
- Tolod? Én majd húzom és kormányzom.
*Ha, így tesznek, akkor ő megfogja a szekér két rúdját, és húzni kezdi. Ha minden jól megy, akkor a szekér zötykölődve, de zökkenőmentesen fordul be a templom sarkán és áll meg a bejárat előtt. Pycta már mindent odahordott, ami még elkelhet az úton. Az indulásemlékeztetőre Xotara csak bólint.*
- Addig még van időnk, jócskán.
*Az útvonalterv kérdéskörén eltöpreng, de nem sokáig. Az egyik rövidebb, de kockázatosabb, a másik hosszabb, de biztonságosabbnak tűnik.*
- Főtér felé menjünk. Szerintem.
*Nem bocsátkozik hosszabb érvelésbe, mert szerinte egyértelmű, hogy temetés feladata miatt nincs értelme nagyobb kockázatot vállalniuk. Semmit sem nyernének vele, csak rajta veszthetnek.*
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:33:39
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:33:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*Xotara is osztja azon véleményét, hogy a temetőbe nem kellene menni, amit a csuhátlan csuhás némán fogad, nem erősíti tovább az ellenállást. Ha ketten mondják, Hanloren biztosan nem fog ennek ellenére odamenni. A holt-eleven madárról ezúttal sem szól, amilyen szeleburdi a mélységi, még meg akarná nézni magának, az elf lány meg csak kétségbeesettebb volna, így jobbnak látja hallgatni. Ha úgy érzi, hogy köze lesz az eseményekhez, majd elmondja.*
- Nem tudom. *Válaszolja tömören, amikor Xotara a börtönlázadás eshetőségéről kérdezti, bár neki nem úgy tűnt, hogy lázadás lett volna, inkább kívülről rontottak a lázadók a barakkra. Meglehet, hogy a mészárlást akarták megtorolni. De mivel erről sem tud, így hagyja is a témát, a részükről csak annak van jelentősége, hogy így kerülni kell.
Hanloren-re és a sötételfre bízza a szekér dolgát, ő pedig minden felszerelést, amelyre szükség lehet, kihord a temető bejáratához. Még van idejük, a temetést alkonyatra időzítették, bár a hosszabb út miatt biztosan hamarabb kell elindulniuk így.*
- Még várunk, a szertartást alkonyatkor végezzük el, az éjszaka és a nappal határán. *Mondja halkan Hanloren-nek, amikor az indulásról beszélnek.*
- Mehetünk a főtér felé, nyugatnak kerülve, de akkor át kell mennünk a főtéren és az erdő szélén haladva a Holdudvar mellett érünk a tisztásra. *Néz nyugat felé, amerre az utat tervezi, aztán a másik irányba fordul, a folyó felé.*
- Vagy a folyót követve haladunk, de az épp a barakk mellett vezet el, de talán elég messze volnánk. *Nézi, ahogy a folyó partját követve mehetnének.
Mivel ebben nem akar egyedül dönteni, így meghagyja a lehetőséget, hogy vitára bocsássák a dolgot, de ha túl sokáig húzódna, akkor majd ő dönteni fog. Ám egyelőre várja Xotara és az elf lány válaszát.*
//A templom átka//
*Xotara is osztja azon véleményét, hogy a temetőbe nem kellene menni, amit a csuhátlan csuhás némán fogad, nem erősíti tovább az ellenállást. Ha ketten mondják, Hanloren biztosan nem fog ennek ellenére odamenni. A holt-eleven madárról ezúttal sem szól, amilyen szeleburdi a mélységi, még meg akarná nézni magának, az elf lány meg csak kétségbeesettebb volna, így jobbnak látja hallgatni. Ha úgy érzi, hogy köze lesz az eseményekhez, majd elmondja.*
- Nem tudom. *Válaszolja tömören, amikor Xotara a börtönlázadás eshetőségéről kérdezti, bár neki nem úgy tűnt, hogy lázadás lett volna, inkább kívülről rontottak a lázadók a barakkra. Meglehet, hogy a mészárlást akarták megtorolni. De mivel erről sem tud, így hagyja is a témát, a részükről csak annak van jelentősége, hogy így kerülni kell.
Hanloren-re és a sötételfre bízza a szekér dolgát, ő pedig minden felszerelést, amelyre szükség lehet, kihord a temető bejáratához. Még van idejük, a temetést alkonyatra időzítették, bár a hosszabb út miatt biztosan hamarabb kell elindulniuk így.*
- Még várunk, a szertartást alkonyatkor végezzük el, az éjszaka és a nappal határán. *Mondja halkan Hanloren-nek, amikor az indulásról beszélnek.*
- Mehetünk a főtér felé, nyugatnak kerülve, de akkor át kell mennünk a főtéren és az erdő szélén haladva a Holdudvar mellett érünk a tisztásra. *Néz nyugat felé, amerre az utat tervezi, aztán a másik irányba fordul, a folyó felé.*
- Vagy a folyót követve haladunk, de az épp a barakk mellett vezet el, de talán elég messze volnánk. *Nézi, ahogy a folyó partját követve mehetnének.
Mivel ebben nem akar egyedül dönteni, így meghagyja a lehetőséget, hogy vitára bocsássák a dolgot, de ha túl sokáig húzódna, akkor majd ő dönteni fog. Ám egyelőre várja Xotara és az elf lány válaszát.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-25 18:44:42
Üzenet elküldve: 2018-09-25 18:44:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*Fürkésző, furcsa pillantást vet a sötételfre, nehezen szokja meg annak laza, közvetlen stílusát.*
~Még hogy szentfazekak.~
-Nem vagy túl jó véleménnyel az istenekről, igazam van?
*Kérdi Xotara tekintete után kutatva bujkáló mosollyal.*
-A sötét úr szolgái sem dühöngő őrültek. Sokuk hideg és számító, mint mondják...
*Esik elébük Pycta a végszóra a maga rideg, ellentmondást nem tűrő modorával. A barakk dolgát nem kommentálja, elvégre sem a várost, sem a környéket nem ismeri túl jól, a Barakk sem mond neki semmit. Csakis azért van itt, hogy a Templomban helyre álljon a Fény.*
-Legyen így.
*Kissé meghökken a Temető dolgán, de nem mutatja ennek jelét. Bizonyára van máshol is szekér és mint kiderül, valóban.*
-Köszönjük testvér.
*Tekintetével hosszan követi az imént "csuhinak" nevezett alakot, mire visszafordul, a lány már réges rég elindult a mutatott irányba.*
-Fogassuk be a szekeret a templom kapujához.
*Követi a mélységit, halkan szólva annak háta mögül.*
-Kihozzuk sorjában a gyerekeket és mehetünk is.
~Temetni.~
*Nem gondolná, hogy a csuhások velük tartanak, hisz pont azért bízták rájuk e kényes feladatot, hogy dolgukat töretlen végezhessék tovább. Majd elválik.*
//A templom átka//
*Fürkésző, furcsa pillantást vet a sötételfre, nehezen szokja meg annak laza, közvetlen stílusát.*
~Még hogy szentfazekak.~
-Nem vagy túl jó véleménnyel az istenekről, igazam van?
*Kérdi Xotara tekintete után kutatva bujkáló mosollyal.*
-A sötét úr szolgái sem dühöngő őrültek. Sokuk hideg és számító, mint mondják...
*Esik elébük Pycta a végszóra a maga rideg, ellentmondást nem tűrő modorával. A barakk dolgát nem kommentálja, elvégre sem a várost, sem a környéket nem ismeri túl jól, a Barakk sem mond neki semmit. Csakis azért van itt, hogy a Templomban helyre álljon a Fény.*
-Legyen így.
*Kissé meghökken a Temető dolgán, de nem mutatja ennek jelét. Bizonyára van máshol is szekér és mint kiderül, valóban.*
-Köszönjük testvér.
*Tekintetével hosszan követi az imént "csuhinak" nevezett alakot, mire visszafordul, a lány már réges rég elindult a mutatott irányba.*
-Fogassuk be a szekeret a templom kapujához.
*Követi a mélységit, halkan szólva annak háta mögül.*
-Kihozzuk sorjában a gyerekeket és mehetünk is.
~Temetni.~
*Nem gondolná, hogy a csuhások velük tartanak, hisz pont azért bízták rájuk e kényes feladatot, hogy dolgukat töretlen végezhessék tovább. Majd elválik.*
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:12:04
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:12:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
- A lovad? Na, kíváncsi v'ok.
*Közli Xotara egy mosollyal, de hamar elenyészik ez a mosoly, mert eszébe jut, hogy milyen rég nem kereste fel a városi istállóban böszme patását, Kajtárt. Fel is ötlik benne a gondolat, hogy itt hagy csapot-papot, és elvágtat ebből a mocskos városból, hogy végig nyargaljon a füves pusztákon a messzeségbe.*
~ Na, most kéne az a pálesz. ~
*De a sötételf lány nem tesz így, hanem a szürke társához hasonlóan megy a dolgára, felkelti a fehérség nővérét, aztán elindulnak a raktárba.
Han szavaira a mindent-látó sötét oltárról és a papokról, Xotara a vállait megvonva felel.*
- Oh, t'om… de nem csak nézni szeret. A mocsárban is megtalált ez a Sas-Teri. Há'… nem véletlenül szentfazekak... csak elég erős a hitük, hogy ne essenek ki a nyugalom-köréből, és menjenek át baltás gyilkosba.
*Xotara mondandója végén egy félszeg vigyorral néz a nővérre, de amikor az elf lány a temetős ötletével áll elő, maradéktalanul eltűnik a vigyora.*
- Na, oda, biztos nem megyünk. Hidd el, Te sem akarsz odamenni.
*A mélységi lány ennyivel le is zárná a dolgot, mert nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Érvelni nem tud számára érthetetlen természetfeletti jelenségekkel, ezért csak ennyit fűz hozzá.*
- Halmokban állnak ott, az ilyen kölykökhöz hasonló sorsra jutott hullák.
*Int abba az irányba, amerre a gyerekekkel megpakolt kocsikat hagyta. Ekkor lép melléjük a szürke elf, zavartalanul bekapcsolódva a beszélgetésbe. Nyilván, hegyes elf füleivel már hallotta, miről beszélnek. Xotarának nem tűnik fel az elmaradt köszönés, ahogy eddig se tűnt fel neki, hiszen nincs értelme állandóan köszöngetni egymásnak, amikor rövidebb időre különválnak, hogy ki-ki végezze a teendőit.
A csuhátlan szerzetes barakkra vonatkozó szavaira, már élénkebben kapja fel a fejét és visszakérdez.*
- Ne már! Csaknem börtönlázadás tört ki?
*Xotara elég sokszor és elég gyakran megfordult a Barakknál, amióta a városban él. Legutóbbi ottjártakor hallott is valami fennforgást a zárkasorok felől, ahogy valaki őrségért kiáltott. Akkor futott át agyán először a börtönlázadás félelme. Szólt is a pultnál ülő gyereknek, hogy értesítse az őröket.*
- Akkor lehet nem lesz egyszerű a fáklyásmenet a tisztásig. Mindegy. Haladjunk sorjában.
*A sötételf lány önállósítja magát, és elkapja az egyik mellettük elvonuló csuhást.*
- Hé, várj egy kicsit… megmondanád, hol találunk egy szekeret?
*A csuhás pap fején lebben a csuklya, ahogy valószínűleg egy kurtán bólint.*
- Hogyne. A templomkert végében, a pajtában van egy.
*Mutat a pap a megfelelő irányba.*
- Kösz csuhi!
*Válaszolja a csuhásnak, aki serényen megy is tovább. Xotara pedig a szentéletű társaira pillantva biccen a megadott irányba, és indul a szekérért.*
//A templom átka//
- A lovad? Na, kíváncsi v'ok.
*Közli Xotara egy mosollyal, de hamar elenyészik ez a mosoly, mert eszébe jut, hogy milyen rég nem kereste fel a városi istállóban böszme patását, Kajtárt. Fel is ötlik benne a gondolat, hogy itt hagy csapot-papot, és elvágtat ebből a mocskos városból, hogy végig nyargaljon a füves pusztákon a messzeségbe.*
~ Na, most kéne az a pálesz. ~
*De a sötételf lány nem tesz így, hanem a szürke társához hasonlóan megy a dolgára, felkelti a fehérség nővérét, aztán elindulnak a raktárba.
Han szavaira a mindent-látó sötét oltárról és a papokról, Xotara a vállait megvonva felel.*
- Oh, t'om… de nem csak nézni szeret. A mocsárban is megtalált ez a Sas-Teri. Há'… nem véletlenül szentfazekak... csak elég erős a hitük, hogy ne essenek ki a nyugalom-köréből, és menjenek át baltás gyilkosba.
*Xotara mondandója végén egy félszeg vigyorral néz a nővérre, de amikor az elf lány a temetős ötletével áll elő, maradéktalanul eltűnik a vigyora.*
- Na, oda, biztos nem megyünk. Hidd el, Te sem akarsz odamenni.
*A mélységi lány ennyivel le is zárná a dolgot, mert nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Érvelni nem tud számára érthetetlen természetfeletti jelenségekkel, ezért csak ennyit fűz hozzá.*
- Halmokban állnak ott, az ilyen kölykökhöz hasonló sorsra jutott hullák.
*Int abba az irányba, amerre a gyerekekkel megpakolt kocsikat hagyta. Ekkor lép melléjük a szürke elf, zavartalanul bekapcsolódva a beszélgetésbe. Nyilván, hegyes elf füleivel már hallotta, miről beszélnek. Xotarának nem tűnik fel az elmaradt köszönés, ahogy eddig se tűnt fel neki, hiszen nincs értelme állandóan köszöngetni egymásnak, amikor rövidebb időre különválnak, hogy ki-ki végezze a teendőit.
A csuhátlan szerzetes barakkra vonatkozó szavaira, már élénkebben kapja fel a fejét és visszakérdez.*
- Ne már! Csaknem börtönlázadás tört ki?
*Xotara elég sokszor és elég gyakran megfordult a Barakknál, amióta a városban él. Legutóbbi ottjártakor hallott is valami fennforgást a zárkasorok felől, ahogy valaki őrségért kiáltott. Akkor futott át agyán először a börtönlázadás félelme. Szólt is a pultnál ülő gyereknek, hogy értesítse az őröket.*
- Akkor lehet nem lesz egyszerű a fáklyásmenet a tisztásig. Mindegy. Haladjunk sorjában.
*A sötételf lány önállósítja magát, és elkapja az egyik mellettük elvonuló csuhást.*
- Hé, várj egy kicsit… megmondanád, hol találunk egy szekeret?
*A csuhás pap fején lebben a csuklya, ahogy valószínűleg egy kurtán bólint.*
- Hogyne. A templomkert végében, a pajtában van egy.
*Mutat a pap a megfelelő irányba.*
- Kösz csuhi!
*Válaszolja a csuhásnak, aki serényen megy is tovább. Xotara pedig a szentéletű társaira pillantva biccen a megadott irányba, és indul a szekérért.*
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-24 11:30:25
Üzenet elküldve: 2018-09-24 11:30:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//
- Éjvihar a lovam. *Válaszolja kifejezéstelenül. A hangjában nincs semmi kifejező, talán még annyi sem, mint eddig. Úgy tűnhet, ahogy közelednek a valódi feladathoz, úgy lúgozza ki belőle egyre jobban az érzelmeket a Fákban Lakó.
Miután elváltak a mélységi lánytól, hogy ő Hanloren-t bírja munkára, a csuhátlan csuhás elindul a folyóhoz, hogy ott készítse el Goma testvér temetési saroglyáját. Viszonylag gyorsan végez, némán, gépiesen dolgozva, s amikor visszaér, Xoatara és az elf lány már csaknem mindent előkészítettek a temetéshez.
Talán akkor térhet épp vissza, amikor Hanloren a szekérről beszél, amikor odalép melléjük, köszönés nélkül kapcsolódik be a beszélgetésbe, hidegen ejtve a szavakat.*
- A temetőbe nem megyünk.
*Még élesen él benne a holt-eleven madár emléke, melyet még Xotara temetett el és valami oknál fogva a kis madár visszatért a halálból, s megjelenésére azóta sem kapott választ, ezért úgy dönt, nem kockáztatnak egy újabb temetői látogatással. Lehet, hogy túl keményen irányít, de sötételf társa biztosan felvilágosítja az elfet, hogy miért nem mennek vissza a templomba, bár ő az élőholt madárról nem tud.
Nem gondolja úgy, hogy a papok ne kísérnék el őket, legfeljebb páran maradnak majd a templomban, hogy imájukkal tartsák vissza a sötétséget, ám Arenih, bizonyosan menni fog velük a tisztásra.*
- A városban még mindig tombol a pokol, főleg a barakk közelében, ezért meg kell kerülnünk az egész várost. *Vázolja fel a helyzetet, ami kissé megbonyolítja majd a körmenetet, de biztosan találnak megfelelő megoldást.*
//A templom átka//
//Éjközép után//
- Éjvihar a lovam. *Válaszolja kifejezéstelenül. A hangjában nincs semmi kifejező, talán még annyi sem, mint eddig. Úgy tűnhet, ahogy közelednek a valódi feladathoz, úgy lúgozza ki belőle egyre jobban az érzelmeket a Fákban Lakó.
Miután elváltak a mélységi lánytól, hogy ő Hanloren-t bírja munkára, a csuhátlan csuhás elindul a folyóhoz, hogy ott készítse el Goma testvér temetési saroglyáját. Viszonylag gyorsan végez, némán, gépiesen dolgozva, s amikor visszaér, Xoatara és az elf lány már csaknem mindent előkészítettek a temetéshez.
Talán akkor térhet épp vissza, amikor Hanloren a szekérről beszél, amikor odalép melléjük, köszönés nélkül kapcsolódik be a beszélgetésbe, hidegen ejtve a szavakat.*
- A temetőbe nem megyünk.
*Még élesen él benne a holt-eleven madár emléke, melyet még Xotara temetett el és valami oknál fogva a kis madár visszatért a halálból, s megjelenésére azóta sem kapott választ, ezért úgy dönt, nem kockáztatnak egy újabb temetői látogatással. Lehet, hogy túl keményen irányít, de sötételf társa biztosan felvilágosítja az elfet, hogy miért nem mennek vissza a templomba, bár ő az élőholt madárról nem tud.
Nem gondolja úgy, hogy a papok ne kísérnék el őket, legfeljebb páran maradnak majd a templomban, hogy imájukkal tartsák vissza a sötétséget, ám Arenih, bizonyosan menni fog velük a tisztásra.*
- A városban még mindig tombol a pokol, főleg a barakk közelében, ezért meg kell kerülnünk az egész várost. *Vázolja fel a helyzetet, ami kissé megbonyolítja majd a körmenetet, de biztosan találnak megfelelő megoldást.*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-24 00:51:30
Üzenet elküldve: 2018-09-24 00:51:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//
*Mintha csak egy végtelen mély, fekete kútból rántanák ki a hajánál fogva. Így érzi magát mikor
éjsötét álmából ébreszti a sötételf. Kell néhány néma pillanat, míg rájön, hol is van pontosan. Nem emlékszik az álmára, csak a sötétségre, ami körülölelte. Pislákoló fény volt csupán az éj fekete mezején, és volt még valami... De ha az Úrnő kérné se emlékezne rá, hogy mi.*
-Indulunk?
*Kérdi bágyadtan és kikászálódik az ágyból. Követi Xotarát a templomi raktárba, amit a mélységi módszeresen kezd kirámolni magának. Látja, ahogy a füstölőket is megvizsgálja és ott is hagyja. Templomba való az, ha holmi tisztáson próbálja az ember, elillan az illat, mire az ember megérezhetné.*
-Nem kell ennyi minden.
*Követi Xotarát halkan lépdelve, bárhová is indul.*
-Alighanem hárman vágunk neki. A papok...
*Néz hátra a válla felett.*
-Az oltár nem csupán egy faragott kődarab, szócső és szem is, ha úgy tetszik. A sötétség figyel minket. Téged, engem, a csuhásokat.
*Suttogja a lánynak felzárkózva mellé, miközben maga előtt összekulcsolja kezeit.*
-Ha a papok kitennék a lábukat, a borzalom gyökeret verne a templomban. Míg ily sokan vannak, a fekete istenség nem kel birokra verük. Ha már nem tette meg...
*Néz hátra válla felett, miközben az ajtóhoz érnek. Szörnyű belegondolni, hogy esetleg valamelyik csuhás lelkét talán már megrontotta a sötétség.*
-Az Úrnő Fénye bizonyosan erősen ég lelkükben.
*Mosolyog Xotarára, talán egy kicsit magát is megnyugtatva ezzel.*
-Mit is keresünk?
*Túr hajába mélázva, mint aki gondolatai legmélyéről ocsúdik.*
-A Temetőben bizonyosan lesz szekér.
*Fordul a mélységi felé széles mosollyal és tárja ki a templom széles ajtaját.*
//A templom átka//
//Éjközép után//
*Mintha csak egy végtelen mély, fekete kútból rántanák ki a hajánál fogva. Így érzi magát mikor
éjsötét álmából ébreszti a sötételf. Kell néhány néma pillanat, míg rájön, hol is van pontosan. Nem emlékszik az álmára, csak a sötétségre, ami körülölelte. Pislákoló fény volt csupán az éj fekete mezején, és volt még valami... De ha az Úrnő kérné se emlékezne rá, hogy mi.*
-Indulunk?
*Kérdi bágyadtan és kikászálódik az ágyból. Követi Xotarát a templomi raktárba, amit a mélységi módszeresen kezd kirámolni magának. Látja, ahogy a füstölőket is megvizsgálja és ott is hagyja. Templomba való az, ha holmi tisztáson próbálja az ember, elillan az illat, mire az ember megérezhetné.*
-Nem kell ennyi minden.
*Követi Xotarát halkan lépdelve, bárhová is indul.*
-Alighanem hárman vágunk neki. A papok...
*Néz hátra a válla felett.*
-Az oltár nem csupán egy faragott kődarab, szócső és szem is, ha úgy tetszik. A sötétség figyel minket. Téged, engem, a csuhásokat.
*Suttogja a lánynak felzárkózva mellé, miközben maga előtt összekulcsolja kezeit.*
-Ha a papok kitennék a lábukat, a borzalom gyökeret verne a templomban. Míg ily sokan vannak, a fekete istenség nem kel birokra verük. Ha már nem tette meg...
*Néz hátra válla felett, miközben az ajtóhoz érnek. Szörnyű belegondolni, hogy esetleg valamelyik csuhás lelkét talán már megrontotta a sötétség.*
-Az Úrnő Fénye bizonyosan erősen ég lelkükben.
*Mosolyog Xotarára, talán egy kicsit magát is megnyugtatva ezzel.*
-Mit is keresünk?
*Túr hajába mélázva, mint aki gondolatai legmélyéről ocsúdik.*
-A Temetőben bizonyosan lesz szekér.
*Fordul a mélységi felé széles mosollyal és tárja ki a templom széles ajtaját.*
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-23 22:53:07
Üzenet elküldve: 2018-09-23 22:53:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//
*A fehérség nővérének kardos szabadkozására, csak a válla fölött szól vissza.*
- Inkább legyen, és ne kelljen, mint kéne, de nincs.
*Hanloren utána szólva, lényegében megesketi, hogy felkelti, ha végzett. A sötételf lány hátra se néz, csak sétál tovább, majd felemelt karral, jól látható két ujjas kézmozdulattal int egyet. Xotara ennyivel magára is hagyja a nővért, de még hallja az oltárkerülős intelmét, mire a következőt gondolja.*
~ Eszem ágában sincs egyedül és a kardom nélkül piszkálni az oltárt, akkor le kéne rágnom a karom, mint egy csapdába esett farkas. ~
*Nem nehéz megtalálnia holttesteket. A sötét templom kövezetén rikítóan hevernek a fehér lepel alatt, sorban egymás mellett. A mélységi lány lassan végigsétál a holtak fekvő sorakozója mellett.*
~ Már örökre gyerekek maradnak. ~
*Han nővér gondos, tiszta munkát végzett. Vérnek, mocsoknak sehol nem látja nyomát. A hősi halott Gomát, csuhás testvérei már korábban felkészítették a búcsúmenetre. Xotara egyesével hasra fordítja a csenevész testeket, hogy becsavarja őket, és zsineggel megkösse a leplet rajtuk, amikor végzett a műveletsorral, akkor kerít még két leplet, amikkel a koszos kordélyokat takarja és béleli. Majd, ahogy sorban következnek, úgy veszi a vállára és rakja a gyermekeket kocsikba, amiket egymás után kitol a templomkert bejáratához. A munka e részét befejezve a cellájukhoz veszi az irányt. A sötételf lány éppen azon töpreng, hogy mivel és hogyan vigyék a holtakat a tisztásig. A korhadt, vérsaras kordélyok, még így fehéren leplezve is visszást keltők. A cellától nem messze, a mélységi lány deszkákkal és kötéllel machinál fejben, amikor előkerül a kissé szelesebbnek tűnő Pycta, aki elképzeléseit előadva lép oda hozzá.*
- Saroglyát? Fajin! Vállon elvisszük. Fáklyákkal vonuló csuhások kettős sora kísérheti halott testvérüket a tisztásig.
*Feleli helyeslően, de Éjvihar említésére értetlenül néz a csuhátlan csuhásra. Ez a név számára ismeretlen, és nem a pocsék névmemóriája miatt. A szekér említésére levonja a következtetést, hogy csakis állatról lehet szó.*
- Az meg kicsoda?
*Xotara emlékei szerint, Pycta vadvédi hátasát Szellőnek hívják, aki egy nyugodt, sárga kanca. Gyatra névmemóriája, valahogy nemigen jelentkezik az állatoknál. A fene se tudja, miért. Annak idején, még Saddal lajstromba szedték a vadvédi lovakat. Még most is lazán, csípőből felsorolná az összes lovat, név, ivar és szín szerint. Saját lova után a kedvence Sun hatalmas, hollófekete ménje volt, akit nyilván a színe miatt Hollónak hívnak.*
- Na jó, akkor Te menjél barkácsolni. Hannal intézzük a szekeret és a többit. Megyek is, szólok neki.
*A sötételf lány szinte biztosra veszi, hogy a templomnak van saját szekere. Hiszen, ha a csuhások még részben önellátók is lennének – a templomkertben megtermesztve maguknak egy-két dolog –, de lisztet, sót és tűzifát csak szekéren szállíthatják a szent házba.
Xotara benyit az ajtón, de ahogy meglátja az ágyon elterült Hant megtorpan. Somolyog maga elé.*
~ Hulla fáradt lehetett… ~
*Hányavetin az ajtófélfának dőlve szól az elf lányhoz, ha slattyogó jöttére, vagy másra nem ébredt volna még fel.*
- Han! Végeztem.
*Ha a szentéletű leány felkel és követi, akkor a sötételf lány ismerteti vele a feladatok béli tényállást, miszerint a szürke elf a folyóparton saroglyát készít, ők ketten meg szekér dolgában járnak el, és ami még az eszükbe jut, hogy a fáklyásmenethez kellhet. Visszaszíjazza derekára rövidkardját. Aztán, első körben a templom raktárát keresi fel. Ahol talál jó pár darab fáklyát, kovakövet, de még olyan lóbálós díszes fém holmit is, ami valami füstösen, illatos mézgát rejt. Xotara nem tudja, hogy ez egy templomi füstölő, amiben mirha van – honnan is tudhatná –, csak azt tudja, hogy ezt az illatot érezte, amikor először belépett a templomba, de ha Hanloren nem tart vele és világosítja fel, akkor bizony otthagyja a raktárban a számára különös kelléket.
Ezután, indulhatnak a szekérért, amire ha rákérdeznek egy csuhás testvérnél, biztos útbaigazítja őket, hogy merre találják, aztán a templomkertbe húzhatják a bejárathoz, ahol a megpakolt kordélyok is vannak, a melléjük készített fáklyákkal és miegymással.*
//A templom átka//
//Éjközép után//
*A fehérség nővérének kardos szabadkozására, csak a válla fölött szól vissza.*
- Inkább legyen, és ne kelljen, mint kéne, de nincs.
*Hanloren utána szólva, lényegében megesketi, hogy felkelti, ha végzett. A sötételf lány hátra se néz, csak sétál tovább, majd felemelt karral, jól látható két ujjas kézmozdulattal int egyet. Xotara ennyivel magára is hagyja a nővért, de még hallja az oltárkerülős intelmét, mire a következőt gondolja.*
~ Eszem ágában sincs egyedül és a kardom nélkül piszkálni az oltárt, akkor le kéne rágnom a karom, mint egy csapdába esett farkas. ~
*Nem nehéz megtalálnia holttesteket. A sötét templom kövezetén rikítóan hevernek a fehér lepel alatt, sorban egymás mellett. A mélységi lány lassan végigsétál a holtak fekvő sorakozója mellett.*
~ Már örökre gyerekek maradnak. ~
*Han nővér gondos, tiszta munkát végzett. Vérnek, mocsoknak sehol nem látja nyomát. A hősi halott Gomát, csuhás testvérei már korábban felkészítették a búcsúmenetre. Xotara egyesével hasra fordítja a csenevész testeket, hogy becsavarja őket, és zsineggel megkösse a leplet rajtuk, amikor végzett a műveletsorral, akkor kerít még két leplet, amikkel a koszos kordélyokat takarja és béleli. Majd, ahogy sorban következnek, úgy veszi a vállára és rakja a gyermekeket kocsikba, amiket egymás után kitol a templomkert bejáratához. A munka e részét befejezve a cellájukhoz veszi az irányt. A sötételf lány éppen azon töpreng, hogy mivel és hogyan vigyék a holtakat a tisztásig. A korhadt, vérsaras kordélyok, még így fehéren leplezve is visszást keltők. A cellától nem messze, a mélységi lány deszkákkal és kötéllel machinál fejben, amikor előkerül a kissé szelesebbnek tűnő Pycta, aki elképzeléseit előadva lép oda hozzá.*
- Saroglyát? Fajin! Vállon elvisszük. Fáklyákkal vonuló csuhások kettős sora kísérheti halott testvérüket a tisztásig.
*Feleli helyeslően, de Éjvihar említésére értetlenül néz a csuhátlan csuhásra. Ez a név számára ismeretlen, és nem a pocsék névmemóriája miatt. A szekér említésére levonja a következtetést, hogy csakis állatról lehet szó.*
- Az meg kicsoda?
*Xotara emlékei szerint, Pycta vadvédi hátasát Szellőnek hívják, aki egy nyugodt, sárga kanca. Gyatra névmemóriája, valahogy nemigen jelentkezik az állatoknál. A fene se tudja, miért. Annak idején, még Saddal lajstromba szedték a vadvédi lovakat. Még most is lazán, csípőből felsorolná az összes lovat, név, ivar és szín szerint. Saját lova után a kedvence Sun hatalmas, hollófekete ménje volt, akit nyilván a színe miatt Hollónak hívnak.*
- Na jó, akkor Te menjél barkácsolni. Hannal intézzük a szekeret és a többit. Megyek is, szólok neki.
*A sötételf lány szinte biztosra veszi, hogy a templomnak van saját szekere. Hiszen, ha a csuhások még részben önellátók is lennének – a templomkertben megtermesztve maguknak egy-két dolog –, de lisztet, sót és tűzifát csak szekéren szállíthatják a szent házba.
Xotara benyit az ajtón, de ahogy meglátja az ágyon elterült Hant megtorpan. Somolyog maga elé.*
~ Hulla fáradt lehetett… ~
*Hányavetin az ajtófélfának dőlve szól az elf lányhoz, ha slattyogó jöttére, vagy másra nem ébredt volna még fel.*
- Han! Végeztem.
*Ha a szentéletű leány felkel és követi, akkor a sötételf lány ismerteti vele a feladatok béli tényállást, miszerint a szürke elf a folyóparton saroglyát készít, ők ketten meg szekér dolgában járnak el, és ami még az eszükbe jut, hogy a fáklyásmenethez kellhet. Visszaszíjazza derekára rövidkardját. Aztán, első körben a templom raktárát keresi fel. Ahol talál jó pár darab fáklyát, kovakövet, de még olyan lóbálós díszes fém holmit is, ami valami füstösen, illatos mézgát rejt. Xotara nem tudja, hogy ez egy templomi füstölő, amiben mirha van – honnan is tudhatná –, csak azt tudja, hogy ezt az illatot érezte, amikor először belépett a templomba, de ha Hanloren nem tart vele és világosítja fel, akkor bizony otthagyja a raktárban a számára különös kelléket.
Ezután, indulhatnak a szekérért, amire ha rákérdeznek egy csuhás testvérnél, biztos útbaigazítja őket, hogy merre találják, aztán a templomkertbe húzhatják a bejárathoz, ahol a megpakolt kordélyok is vannak, a melléjük készített fáklyákkal és miegymással.*
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:48:24
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:48:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//
*A templomkertbe érve teljes sebességgel vágtat a templomig. Éjvihar is élvezi és itt még a talaj is jó egy ilyen vágtára. Számumként söpör végig az úton, hogy a templom előtt lefékezve, kavicsokat szórva érkezzen meg. Nem kívánt ilyen belépőt, de ha már így alakult, nem bánja. Ahogy a telivér sem, aki megrázza sörényét és elégedetten topog még kicsit, ahogy a csuhátlan csuhás leugrik a nyeregből és mellette földet ér.
Kantáron vezeti a templom istállójáig vagy egy arra alkalmas épületig a hátast, majd ha biztonságba helyezte, leszerszámozza és miután végzett, visszaindul a templomba.
Talán Hanloren még alszik, Xotara-t meg a templomban találja, ahogy már az előkészületeket végzi a szertartáshoz. Belépve a gyertyafényes épületbe, megáll egy pillanatra az oltár mellett, érdekes módon elégedettség és izgalomhoz hasonlatos érzés tölti el, de talán ezek nem is az ő érzései. Közel már, hogy megtörjék az átkot.
Emlékszik még, mi történt a mélységi lánnyal, amikor majdnem hozzáért a véres kőhöz, ezért ő semmi ilyesmit nem kockáztat, el is indul, hogy megkeresse a mélységit és elkezdjék a valódi szervezést.
Ha minden igaz, a gyermekek teste már lemosva és a kordéra rakva, a papok pedig már előkészítették Goma-t végső útjára, így már csak a terület előkészítése maradt, bár a tisztás önmagában is szép. Arenih atya azt mondta, a sírok már ki vannak, azaz ki lesznek ásva, mire odaérnek.
Elindul, hogy megkeresse Xotara-t és Hanlorent, s ha megtalálta egyiküket, akkor mellé lép és megszólal.*
- Kimegyek a folyóhoz, készítek Goma-nak egy saroglyát, amin kivihetjük a tisztásra. A gyerekek testeinek is készíthetünk, de elhoztam Éjvihart, ha kerítünk egy szekeret, akkor őket azon ki tudjuk vinni. *Mondja hidegen. Nem tudja, hogy Hanloren csak letisztította vagy be is tekerte halotti lepelbe a gyermekek testeit, mert ha nem, akkor azt is meg kell tenniük még.
Ha választ kapott, akkor egyszerűen csak megindul és az atya által mutatott szertárosból fejszét és más szerszámokat vételez a munkához és a temetőt kerülve a folyóhoz megy, hogy ott elvégezze a munkát és egy-két óra múlva már kész saroglyával térjen vissza, amelyet uszadékfából és az ott található alapanyagokból eszkábált össze. A saroglyát mohával bélelte ki és levelekkel díszítette fel, már amennyire képes volt ilyesmire és a hajnal első sugarainál húzza be az alkalmatosságot a templom elé, hogy megkeresse Hanlorent és a sötételf lányt.*
//A templom átka//
//Éjközép után//
*A templomkertbe érve teljes sebességgel vágtat a templomig. Éjvihar is élvezi és itt még a talaj is jó egy ilyen vágtára. Számumként söpör végig az úton, hogy a templom előtt lefékezve, kavicsokat szórva érkezzen meg. Nem kívánt ilyen belépőt, de ha már így alakult, nem bánja. Ahogy a telivér sem, aki megrázza sörényét és elégedetten topog még kicsit, ahogy a csuhátlan csuhás leugrik a nyeregből és mellette földet ér.
Kantáron vezeti a templom istállójáig vagy egy arra alkalmas épületig a hátast, majd ha biztonságba helyezte, leszerszámozza és miután végzett, visszaindul a templomba.
Talán Hanloren még alszik, Xotara-t meg a templomban találja, ahogy már az előkészületeket végzi a szertartáshoz. Belépve a gyertyafényes épületbe, megáll egy pillanatra az oltár mellett, érdekes módon elégedettség és izgalomhoz hasonlatos érzés tölti el, de talán ezek nem is az ő érzései. Közel már, hogy megtörjék az átkot.
Emlékszik még, mi történt a mélységi lánnyal, amikor majdnem hozzáért a véres kőhöz, ezért ő semmi ilyesmit nem kockáztat, el is indul, hogy megkeresse a mélységit és elkezdjék a valódi szervezést.
Ha minden igaz, a gyermekek teste már lemosva és a kordéra rakva, a papok pedig már előkészítették Goma-t végső útjára, így már csak a terület előkészítése maradt, bár a tisztás önmagában is szép. Arenih atya azt mondta, a sírok már ki vannak, azaz ki lesznek ásva, mire odaérnek.
Elindul, hogy megkeresse Xotara-t és Hanlorent, s ha megtalálta egyiküket, akkor mellé lép és megszólal.*
- Kimegyek a folyóhoz, készítek Goma-nak egy saroglyát, amin kivihetjük a tisztásra. A gyerekek testeinek is készíthetünk, de elhoztam Éjvihart, ha kerítünk egy szekeret, akkor őket azon ki tudjuk vinni. *Mondja hidegen. Nem tudja, hogy Hanloren csak letisztította vagy be is tekerte halotti lepelbe a gyermekek testeit, mert ha nem, akkor azt is meg kell tenniük még.
Ha választ kapott, akkor egyszerűen csak megindul és az atya által mutatott szertárosból fejszét és más szerszámokat vételez a munkához és a temetőt kerülve a folyóhoz megy, hogy ott elvégezze a munkát és egy-két óra múlva már kész saroglyával térjen vissza, amelyet uszadékfából és az ott található alapanyagokból eszkábált össze. A saroglyát mohával bélelte ki és levelekkel díszítette fel, már amennyire képes volt ilyesmire és a hajnal első sugarainál húzza be az alkalmatosságot a templom elé, hogy megkeresse Hanlorent és a sötételf lányt.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 23:37:05
Üzenet elküldve: 2018-09-22 23:37:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Fáradtan elmosolyodik a sötételf szavain. Lehet, hogy az alvatlanság beszél belőle, de tökéletesen egyet tud most érteni a mélységivel.*
-Nem bánom.
*Xotara ellép mellette kezét kedvesen vállára téve, a gyenge fáklyafényben jól kivehető az elszánt tekintet.*
~Milyen fiatal!~
*Állapítja meg magában, miközben leül az ágy szélére. Szívesen megkérdezné még, hogyan került ide, vagy egyáltalán honnan ismeri a mogorva elfet, de ennek most nincs itt az ideje.*
-Kelts fel, ha végeztél. Ígérd meg.
*Kapja el ügyetlenül a kardot és őszintén reméli, hogy nem kell használnia majd.*
-Erre... Nem lesz szükség.
*Forgatja a kezében a hüvelyt bizonytalanul, majd félig kihúzza belőle a kardot. Már el is felejtette, milyen nehéz egy ilyen.*
-Kéznél lesz.
*Bólint Xotarának visszadugva a fegyvert a hüvelybe. Tudja, hogy a sötételf lelke is könnyebb, ha így hagyja őt itt.
A kardot a feje fölé akasztja, majd úgy ahogy van, végigterül az ágyon.*
-Kerüld az oltárt!
*Figyelmezteti még félálomban a lányt mielőtt az eltűnik az ajtó mögött, majd elnyomja az álom.*
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Fáradtan elmosolyodik a sötételf szavain. Lehet, hogy az alvatlanság beszél belőle, de tökéletesen egyet tud most érteni a mélységivel.*
-Nem bánom.
*Xotara ellép mellette kezét kedvesen vállára téve, a gyenge fáklyafényben jól kivehető az elszánt tekintet.*
~Milyen fiatal!~
*Állapítja meg magában, miközben leül az ágy szélére. Szívesen megkérdezné még, hogyan került ide, vagy egyáltalán honnan ismeri a mogorva elfet, de ennek most nincs itt az ideje.*
-Kelts fel, ha végeztél. Ígérd meg.
*Kapja el ügyetlenül a kardot és őszintén reméli, hogy nem kell használnia majd.*
-Erre... Nem lesz szükség.
*Forgatja a kezében a hüvelyt bizonytalanul, majd félig kihúzza belőle a kardot. Már el is felejtette, milyen nehéz egy ilyen.*
-Kéznél lesz.
*Bólint Xotarának visszadugva a fegyvert a hüvelybe. Tudja, hogy a sötételf lelke is könnyebb, ha így hagyja őt itt.
A kardot a feje fölé akasztja, majd úgy ahogy van, végigterül az ágyon.*
-Kerüld az oltárt!
*Figyelmezteti még félálomban a lányt mielőtt az eltűnik az ajtó mögött, majd elnyomja az álom.*
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 22:25:23
Üzenet elküldve: 2018-09-22 22:25:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Szentéletűek diskurzusába továbbra sem szól bele. Megvan a maga véleménye a vallási dolgokról, ami tömören annyit tesz; imádsággal nem lehet ellapátolni a szart.
Pycta válaszát az arcának elfedéséről röviden hagyja helyben. Nem érti a dolgot, de végül is, nem is kell mindent mindig érteni, majd kiderül, ha van jelentősége.*
- Oks.
*A sötételf lány nem mond mást. Lerúgja csizmáit és eltehénkedik az ágyon. A csuhátlan csuhás el is alszik. Xotara még elnézi az esti fényeket az ablakban, de aztán lehunyt szemekkel fekszik, és hallgatja templom neszeit; az alvó szürke elf egyenletes légzését, a mormoló énekszót, ami tompa rezgésként hallatszik a csukott ajtón. Aztán némi félálomban szendergés után, motoszkálásra ébred. A sötételf lány rögtön a kardjáért nyúl, de a mozdulat félbeszakad, amikor látja, hogy csak Pycta kel fel az ágyról. Hant viszont nem látja a cellában. Az ablakon beszűrőd fényekből megítélve nem aludhattak sokat, és nincs még éjközepe sem. Amikor a szürke elf távozni készül, mielőtt még kinyitná az ajtót, Xotara éber hangon, így szól.*
- Ha kéne, szólnál, hogy veled menjek, igaz?
*Nem kérdezi Pyctát hova megy, ha akarja beavatja. Fektéből most sem mozdul, csak várja a választ, de arra sem vár sokat.*
- Addig nekikezdünk Hannal.
*Nyílik az ajtó és látja, ahogy a nővér keresztezi a szürke elf útját. A sötételf lány nem szól közben, megvárja mi lesz, ameddig nincs dulakodás és hasonlók nem lép közbe. Csak hallgatja a szentéletűeket. Akkor szólal meg, amikor Han szól hozzá a sötét cellában.*
- Tessék?
*Kérdez vissza tiszta, élénk hangon, amiből Han is kiérezheti, hogy egy ideje nem alszik. Ahogy, Xotara is hallja a másik hangjában a fáradtságot.*
- Megyek… de azt majd én megcsinálom.
*Fel kell az ágyról. Merít egy kupa vizet, amit egy húzásra ledönt. Gyorsan összecihelődik, minden holmiját magához veszi, és Hanhoz lép.*
- Te meg, dőlj már el végre!
*Mélyzöld szemeit a nővérre villantja, és ahhoz hasonlót mond, amit már korábban Pyctának is mondott.*
- Senkin nem fogsz tudni segíteni, ha kikészíted magad. Ne légy mártír! Amíg van rá alkalmunk, pihenj!
*Xotara az ajtóban eloldalazva a mellette, egy pillanatra a vállára teszi a kezét, ha hagyja, de már halad is tovább, hogy áthordja a holttesteket a szállítóalkalmatosságokra. Hirtelen, pár lépés után megtorpan, majd visszafordul a fehérség nővéréhez.*
- Biztos, ami tuti… de ha van valami, csak sikíts… itt még én is hallani fogom a suta füleimmel.
*Beszéd közben leoldja rövidkardját, és Hannak dobja a hüvelyben lévő fegyvert.*
- Akaszd az ágytámlára, a fejed mellé, hogy kéznél legyen… Ámen!
*Ahogy, kimondja az utolsó szót, már kajánul vigyorog a nővérre, majd megy a dolgára.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.22 22:37:50
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Szentéletűek diskurzusába továbbra sem szól bele. Megvan a maga véleménye a vallási dolgokról, ami tömören annyit tesz; imádsággal nem lehet ellapátolni a szart.
Pycta válaszát az arcának elfedéséről röviden hagyja helyben. Nem érti a dolgot, de végül is, nem is kell mindent mindig érteni, majd kiderül, ha van jelentősége.*
- Oks.
*A sötételf lány nem mond mást. Lerúgja csizmáit és eltehénkedik az ágyon. A csuhátlan csuhás el is alszik. Xotara még elnézi az esti fényeket az ablakban, de aztán lehunyt szemekkel fekszik, és hallgatja templom neszeit; az alvó szürke elf egyenletes légzését, a mormoló énekszót, ami tompa rezgésként hallatszik a csukott ajtón. Aztán némi félálomban szendergés után, motoszkálásra ébred. A sötételf lány rögtön a kardjáért nyúl, de a mozdulat félbeszakad, amikor látja, hogy csak Pycta kel fel az ágyról. Hant viszont nem látja a cellában. Az ablakon beszűrőd fényekből megítélve nem aludhattak sokat, és nincs még éjközepe sem. Amikor a szürke elf távozni készül, mielőtt még kinyitná az ajtót, Xotara éber hangon, így szól.*
- Ha kéne, szólnál, hogy veled menjek, igaz?
*Nem kérdezi Pyctát hova megy, ha akarja beavatja. Fektéből most sem mozdul, csak várja a választ, de arra sem vár sokat.*
- Addig nekikezdünk Hannal.
*Nyílik az ajtó és látja, ahogy a nővér keresztezi a szürke elf útját. A sötételf lány nem szól közben, megvárja mi lesz, ameddig nincs dulakodás és hasonlók nem lép közbe. Csak hallgatja a szentéletűeket. Akkor szólal meg, amikor Han szól hozzá a sötét cellában.*
- Tessék?
*Kérdez vissza tiszta, élénk hangon, amiből Han is kiérezheti, hogy egy ideje nem alszik. Ahogy, Xotara is hallja a másik hangjában a fáradtságot.*
- Megyek… de azt majd én megcsinálom.
*Fel kell az ágyról. Merít egy kupa vizet, amit egy húzásra ledönt. Gyorsan összecihelődik, minden holmiját magához veszi, és Hanhoz lép.*
- Te meg, dőlj már el végre!
*Mélyzöld szemeit a nővérre villantja, és ahhoz hasonlót mond, amit már korábban Pyctának is mondott.*
- Senkin nem fogsz tudni segíteni, ha kikészíted magad. Ne légy mártír! Amíg van rá alkalmunk, pihenj!
*Xotara az ajtóban eloldalazva a mellette, egy pillanatra a vállára teszi a kezét, ha hagyja, de már halad is tovább, hogy áthordja a holttesteket a szállítóalkalmatosságokra. Hirtelen, pár lépés után megtorpan, majd visszafordul a fehérség nővéréhez.*
- Biztos, ami tuti… de ha van valami, csak sikíts… itt még én is hallani fogom a suta füleimmel.
*Beszéd közben leoldja rövidkardját, és Hannak dobja a hüvelyben lévő fegyvert.*
- Akaszd az ágytámlára, a fejed mellé, hogy kéznél legyen… Ámen!
*Ahogy, kimondja az utolsó szót, már kajánul vigyorog a nővérre, majd megy a dolgára.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.22 22:37:50
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 15:21:55
Üzenet elküldve: 2018-09-22 15:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Csak lehajtott fejjel bólint az elf szavaira, majd hosszan néz válla felett a távolodó alak után. Kezdi megszokni annak mogorva stílusát. Csupa céltudatos, rideg tervezés. Vajon mi lehet az az Erdő Szíve, miről az elf beszélt korábban?*
~Talán csak az Úrnőt hívja eképp.~
-Xotara.
*Suttogja bele a résnyire nyitott ajtón keresztül sötétbe, mely a kis helyiségben uralkodik. Nem tudja, hogy a sötételf ébren van-e vagy alszik, vagy hogy itt van-e egyáltalán.*
-Gyere, készüljünk fel.
*Már kerülgeti a fáradtság, de még sokáig bírná erővel. Volt idő, mikor napokat töltött el alvás nélkül a sebesült harcosok mellett, távol Lihanechtől és a puha ágyaktól. Egy puha ágyat pedig senki sem vet meg.*
-A kordéra kell helyeznünk a... Gyerekeket.
*Nehezére esne kimondani, hogy a holttesteket. Rettentően hiányzik neki a fény, a kacagás, a felhőtlen öröm, hisz ehhez szokott. Az érmének azonban két oldala van.*
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Csak lehajtott fejjel bólint az elf szavaira, majd hosszan néz válla felett a távolodó alak után. Kezdi megszokni annak mogorva stílusát. Csupa céltudatos, rideg tervezés. Vajon mi lehet az az Erdő Szíve, miről az elf beszélt korábban?*
~Talán csak az Úrnőt hívja eképp.~
-Xotara.
*Suttogja bele a résnyire nyitott ajtón keresztül sötétbe, mely a kis helyiségben uralkodik. Nem tudja, hogy a sötételf ébren van-e vagy alszik, vagy hogy itt van-e egyáltalán.*
-Gyere, készüljünk fel.
*Már kerülgeti a fáradtság, de még sokáig bírná erővel. Volt idő, mikor napokat töltött el alvás nélkül a sebesült harcosok mellett, távol Lihanechtől és a puha ágyaktól. Egy puha ágyat pedig senki sem vet meg.*
-A kordéra kell helyeznünk a... Gyerekeket.
*Nehezére esne kimondani, hogy a holttesteket. Rettentően hiányzik neki a fény, a kacagás, a felhőtlen öröm, hisz ehhez szokott. Az érmének azonban két oldala van.*
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 14:27:47
Üzenet elküldve: 2018-09-22 14:27:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Ahogy kifelé tart a cellából, ahol rövid, de megfelelő pihenését töltötte, szembe találkozik Hanloren-nel, az elf lánnyal. Megtorpan és úgy néz árnyakkal szabdalt arcával, csak olykor villan meg a haragoszöld tekintet, ahogy a gyertyák fénye megrebben a közelében.
A lány kezét a csuhás mellkasára téve állítja meg, ahogy hozzá szól. A harcos-pap állán megfeszül kétoldalt egy izom, ahogy lenéz a mellkasán pihenő kézre, de szólnia nem kell, elég a barátságtalan gesztus, hogy az érintés tovaszálljon.
Meghallgatja a Eeyr papnőjének szavait és máskor talán megkérdezné, hogy úgy tűnik, mégsem lesz elég a szeretet, a törődés és a szív. Mégis kellenek azok a pengék és a tudás, melyet évtizedek alatt tökéletesített legendás hírűre.*
- Előbb előkészítjük a szertartást és elbúcsúztatjuk a holtakat. Míg lelkül nem nyer békét, nem kezdünk bele semmibe. *Peregnek szárazon a szavak az ajkáról válaszként.*
- Megtörjük az átkot, de szükségem van még dolgokra hozzá. Segítőink is akadnak majd. *Teszi hozzá, remélve, hogy Krestvir állja a szavát és valóban számíthatnak rá. De nem úgy ismerte meg a mágust, hogy végül cserbenhagyná őket. Viszont a szertartás után valóban sok dolga lesz még, melyeket el kell intéznie, de aztán semmi sem állhat közé és az Erdő Szívének bosszúja közé.*
- Pár óra és visszatérek, addig kezdjetek bele az előkészületekbe. *Máskor talán hozzátenné, hogy kérlek, de most képtelen ilyesmire. Nem parancsolni akar, csak parancsot teljesít. Ahogy Hanloren is az Úrnőét, úgy a csuhátlan csuhás is a Fákban Lakóét.
Ellép a lány mellett és könnyed léptekkel megindul kifelé a templomból, majd átvág a templomkerten, ahol könnyed futásra kapcsol, hogy eltűnjön a városba vezető utat környező épületek között.*
//A templom átka//
//Éjközép előtt//
*Ahogy kifelé tart a cellából, ahol rövid, de megfelelő pihenését töltötte, szembe találkozik Hanloren-nel, az elf lánnyal. Megtorpan és úgy néz árnyakkal szabdalt arcával, csak olykor villan meg a haragoszöld tekintet, ahogy a gyertyák fénye megrebben a közelében.
A lány kezét a csuhás mellkasára téve állítja meg, ahogy hozzá szól. A harcos-pap állán megfeszül kétoldalt egy izom, ahogy lenéz a mellkasán pihenő kézre, de szólnia nem kell, elég a barátságtalan gesztus, hogy az érintés tovaszálljon.
Meghallgatja a Eeyr papnőjének szavait és máskor talán megkérdezné, hogy úgy tűnik, mégsem lesz elég a szeretet, a törődés és a szív. Mégis kellenek azok a pengék és a tudás, melyet évtizedek alatt tökéletesített legendás hírűre.*
- Előbb előkészítjük a szertartást és elbúcsúztatjuk a holtakat. Míg lelkül nem nyer békét, nem kezdünk bele semmibe. *Peregnek szárazon a szavak az ajkáról válaszként.*
- Megtörjük az átkot, de szükségem van még dolgokra hozzá. Segítőink is akadnak majd. *Teszi hozzá, remélve, hogy Krestvir állja a szavát és valóban számíthatnak rá. De nem úgy ismerte meg a mágust, hogy végül cserbenhagyná őket. Viszont a szertartás után valóban sok dolga lesz még, melyeket el kell intéznie, de aztán semmi sem állhat közé és az Erdő Szívének bosszúja közé.*
- Pár óra és visszatérek, addig kezdjetek bele az előkészületekbe. *Máskor talán hozzátenné, hogy kérlek, de most képtelen ilyesmire. Nem parancsolni akar, csak parancsot teljesít. Ahogy Hanloren is az Úrnőét, úgy a csuhátlan csuhás is a Fákban Lakóét.
Ellép a lány mellett és könnyed léptekkel megindul kifelé a templomból, majd átvág a templomkerten, ahol könnyed futásra kapcsol, hogy eltűnjön a városba vezető utat környező épületek között.*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 13:33:10
Üzenet elküldve: 2018-09-22 13:33:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A csuhások monoton imája még mindig betölti a termet, furcsa, ám mégis valahogy biztonságos háttérzajt kölcsönözve az amúgy rideg templomnak. Miután kisebb nehézségek árán a két kordét betolta egy tágasabb, csöndes helyiségbe, kiemeli a kordéból az első apró testet, hogy rongyos ruháitól megfosztva azt a vízzel megtöltött dézsába helyezze.
Szánakozva, szomorúan húzza végig a rongyot a vágásokkal teli, megtört kis testecskén. Hiába igyekezett megacélosítani lelkét és csak a feladatra összpontosítani, szemeiben könnyek gyűlnek. Mily romlott lélek lehet az, ki gyerekeket gyilkol?
Hosszú órák telnek el, mire mindőjükkel végez. A gyermekek tisztán, felöltöztetve, fehér lepedővel fedve fekszenek egymás mellett a templom kövén.
Ő maga térdre ereszkedik, hogy az Úrnőhöz fohászkodjék.*
-Add, hogy e ártatlan gyermekek lelke könnyen utat találjon a Fényhez, öleld őket kebledre úgy, ahogy még senki sem ölelte őket.
*Folytatná az imát, de hangja elcsuklik. Behunyja szemét, majd egy végtelen pillanatig csupán lehorgasztott fejjel bámulja a padlót.*
//Éjközép előtt//
*Felkászálódik a földről, majd a helyiségből kilépve visszatér a nagyterembe. Ott magasodik vele szemben a rothadás oltára, a vérmágia emelte szentségtelenség. Ökölbe szorul a keze, érzi, ahogy körmei húsába vájnak.
Nagy sóhaj kíséretében engedi ki a mérget. Haraggal és dühvel telve nem lehet elérni semmit. Visszaindul hát rögtönzött hálókörletük felé, hogy csendesen kinyissa az ajtót.
Legnagyobb meglepetésére Pyctával találja szembe magát, ki szemmel láthatóan készül valahová.*
-Várj!
*Teszi kezét a férfi mellére tartóztatóan, de gyorsan le is kapja róla.*
-Várj.
*Ismétli meg suttogva és a férfiére emeli tekintetét.*
-az Úrnő segítségével megtörhető az oltáron ülő átok, de egyedül nem megy. Kelletek hozzá.
*Mellkasa hullámzik az izgatottságtól, tekintetével Xotarát keresi.*
-A sötétség fejedelme nem fogja szó nélkül tűrni, hogy oltárát visszahódítsuk a Fénynek. Szükség lesz rá.
*Emeli tekintetét Pycta kardjára. Képes elhinni, hogy az elfnek más terve van, de most nem fog engedni. Ha kell egyedül próbálja meg, de a templomot sújtó borzalomnak véget kell vetni.*
//A templom átka//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A csuhások monoton imája még mindig betölti a termet, furcsa, ám mégis valahogy biztonságos háttérzajt kölcsönözve az amúgy rideg templomnak. Miután kisebb nehézségek árán a két kordét betolta egy tágasabb, csöndes helyiségbe, kiemeli a kordéból az első apró testet, hogy rongyos ruháitól megfosztva azt a vízzel megtöltött dézsába helyezze.
Szánakozva, szomorúan húzza végig a rongyot a vágásokkal teli, megtört kis testecskén. Hiába igyekezett megacélosítani lelkét és csak a feladatra összpontosítani, szemeiben könnyek gyűlnek. Mily romlott lélek lehet az, ki gyerekeket gyilkol?
Hosszú órák telnek el, mire mindőjükkel végez. A gyermekek tisztán, felöltöztetve, fehér lepedővel fedve fekszenek egymás mellett a templom kövén.
Ő maga térdre ereszkedik, hogy az Úrnőhöz fohászkodjék.*
-Add, hogy e ártatlan gyermekek lelke könnyen utat találjon a Fényhez, öleld őket kebledre úgy, ahogy még senki sem ölelte őket.
*Folytatná az imát, de hangja elcsuklik. Behunyja szemét, majd egy végtelen pillanatig csupán lehorgasztott fejjel bámulja a padlót.*
//Éjközép előtt//
*Felkászálódik a földről, majd a helyiségből kilépve visszatér a nagyterembe. Ott magasodik vele szemben a rothadás oltára, a vérmágia emelte szentségtelenség. Ökölbe szorul a keze, érzi, ahogy körmei húsába vájnak.
Nagy sóhaj kíséretében engedi ki a mérget. Haraggal és dühvel telve nem lehet elérni semmit. Visszaindul hát rögtönzött hálókörletük felé, hogy csendesen kinyissa az ajtót.
Legnagyobb meglepetésére Pyctával találja szembe magát, ki szemmel láthatóan készül valahová.*
-Várj!
*Teszi kezét a férfi mellére tartóztatóan, de gyorsan le is kapja róla.*
-Várj.
*Ismétli meg suttogva és a férfiére emeli tekintetét.*
-az Úrnő segítségével megtörhető az oltáron ülő átok, de egyedül nem megy. Kelletek hozzá.
*Mellkasa hullámzik az izgatottságtól, tekintetével Xotarát keresi.*
-A sötétség fejedelme nem fogja szó nélkül tűrni, hogy oltárát visszahódítsuk a Fénynek. Szükség lesz rá.
*Emeli tekintetét Pycta kardjára. Képes elhinni, hogy az elfnek más terve van, de most nem fog engedni. Ha kell egyedül próbálja meg, de a templomot sújtó borzalomnak véget kell vetni.*
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 01:58:57
Üzenet elküldve: 2018-09-22 01:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*Mivel nem mond többet a farkasos történetről, így természetesen Xotara és Hanloren előtt olyan történet elevenedhet meg, amilyet szeretnének. Az egyikben egy tejfelesszájú kölyök, aki oktalan sétál be az erdőbe, ahol farkasok áldozata lesz és ha nincs a mester, akkor bizonyosan oda is veszik, a másikban pedig egy druida által megvadított farkasfalka elleni hősies harc alatt sérül meg, ahol ugyanúgy mesterének kell megmentenie az életét. Ki tudja, melyik lehet az igaz.
A csuhás csak fekszik a hátán és a cella sötétségbe vesző plafonját bámulja, amikor választ kap Hanloren-től. Akár meg is tudná érteni a szavaiban rejlő igazságot, ha nem olyan állapotban volna, amilyenben van. Amelyben csak a célok és a feladatok léteznek, melynek vége a béke vagy a halál.*
- Amikor majd a sötétség e világra okádja teremtményeit vagy szolgáit indítja csatába, hogy megakadályozza tervünk, akkor az én erőm véd majd meg, hogy tovább szolgálhasd az Erdő Szívét hiteddel. A karmok, kardok és pengék ellen vajmi keveset ér majd a szeretet, a törődés vagy a szív. *Mondja kifejezéstelen hangon, szinte gépiesen darálva a választ.*
- Én ezért vagyok itt. Harcolni a hitért ezen a világon, a szférák között majd a te és a papok imái szállnak harcba a homállyal, a ti fényetek mossa le majd az átkot az oltárról. *Mondja tovább, nem tudván, hogy Hanloren hallja-e a választ.*
- Ha képesek vagytok rá. *Teszi hozzá végül.
Ő nem Eeyr-ért van itt, őt a Fákban Lakó küldte, de mint kiderült, ők ketten egy lényegből fakadnak, s ezáltal egyek, bár egy hit két, különálló aspektusai. Ennek ellenére a csuhátlan csuhás itt van és harcol majd. E világon szerzett képességeit fogja használni, hogy közelebb jussanak a céljukhoz, visszaállítani az egyensúlyt és a békét.*
- Nincs semmi vele. *Válaszol Xotara kérdésére, miután az elf lány kiment a cellából. De úgy érzi, még mondania kell valamit, hogy a válasz teljes legyen.*
- Ő akarja így és én nem firtatom, miért. *Toldja meg, kétségtelenné téve, ki is lehet az az "ő".
Rengeteg dolog van, amit nem tud, de valójában nem is akarja tudni. Teszi a dolgát és reméli legbelül, hogy elnyeri a nyugalmát és újra visszatérhet az erdőbe. Míg újra szükség nem lesz rá.
Benne nem körvonalazódnak tervek, nem firtatja, mit hoz a jövő. Bízik az útmutatásban, az Erdő Szívében és ezzel meg is elégszik. Amikor a mélységi lány újra felé néz, már a hunyt szemekkel fekvő csuhátlan csuhást látja. Talán már alszik. Ezt támasztja alá az ütemesen emelkedő-süllyedő mellkas és a nyugodtnak tűnő fél-ábrázat, mely a most is viselt kendő felett látszik. Nyugodtnak tűnik.*
//Éjközép előtt//
*Az éjközép beállta előtt egy órával szinte felpattannak a haragoszöld szemek. Úgy tűnik, nem igazán tudja, hol van, ijedtnek látszik a tekintete, már ha ilyenkor látja valaki.
Nem tudja, Xotara merre jár vagy esetleg alszik mellette és azt sem, hogy Hanloren végzett-e már a holttestek megtisztításával.
Gépiesen felül, majd leteszi a lábait oldalra és feláll. Pár szívdobbanásnyi ideig csak mered maga elé, talán azt fürkészi, merre járhatnak a többiek, majd a mosakodótálhoz lép, leveszi ruháit és gyorsan, de alaposan megmosakszik. Ekkor persze sem a kendőt nem viseli, de ilyenkor is háttal áll bárkinek, ki esetleg láthatja. Ám sem hátán, se tarkóján, sem testének egyéb helyein nincsenek stigmák, jelek, de még hegek sem, leszámítva azt a bal válla és nyaka között.
Amikor végzett, visszaveszi ruháit és felcsatolja a mesterkard hevederét a hátára, majd a wegtoreni pengét a helyére csúsztatja.
Menni készül, talán csak ő tudja merre, de az eddigieket ismerve meglehet, hogy a csuhás sem sejti.
Még.*
//A templom átka//
*Mivel nem mond többet a farkasos történetről, így természetesen Xotara és Hanloren előtt olyan történet elevenedhet meg, amilyet szeretnének. Az egyikben egy tejfelesszájú kölyök, aki oktalan sétál be az erdőbe, ahol farkasok áldozata lesz és ha nincs a mester, akkor bizonyosan oda is veszik, a másikban pedig egy druida által megvadított farkasfalka elleni hősies harc alatt sérül meg, ahol ugyanúgy mesterének kell megmentenie az életét. Ki tudja, melyik lehet az igaz.
A csuhás csak fekszik a hátán és a cella sötétségbe vesző plafonját bámulja, amikor választ kap Hanloren-től. Akár meg is tudná érteni a szavaiban rejlő igazságot, ha nem olyan állapotban volna, amilyenben van. Amelyben csak a célok és a feladatok léteznek, melynek vége a béke vagy a halál.*
- Amikor majd a sötétség e világra okádja teremtményeit vagy szolgáit indítja csatába, hogy megakadályozza tervünk, akkor az én erőm véd majd meg, hogy tovább szolgálhasd az Erdő Szívét hiteddel. A karmok, kardok és pengék ellen vajmi keveset ér majd a szeretet, a törődés vagy a szív. *Mondja kifejezéstelen hangon, szinte gépiesen darálva a választ.*
- Én ezért vagyok itt. Harcolni a hitért ezen a világon, a szférák között majd a te és a papok imái szállnak harcba a homállyal, a ti fényetek mossa le majd az átkot az oltárról. *Mondja tovább, nem tudván, hogy Hanloren hallja-e a választ.*
- Ha képesek vagytok rá. *Teszi hozzá végül.
Ő nem Eeyr-ért van itt, őt a Fákban Lakó küldte, de mint kiderült, ők ketten egy lényegből fakadnak, s ezáltal egyek, bár egy hit két, különálló aspektusai. Ennek ellenére a csuhátlan csuhás itt van és harcol majd. E világon szerzett képességeit fogja használni, hogy közelebb jussanak a céljukhoz, visszaállítani az egyensúlyt és a békét.*
- Nincs semmi vele. *Válaszol Xotara kérdésére, miután az elf lány kiment a cellából. De úgy érzi, még mondania kell valamit, hogy a válasz teljes legyen.*
- Ő akarja így és én nem firtatom, miért. *Toldja meg, kétségtelenné téve, ki is lehet az az "ő".
Rengeteg dolog van, amit nem tud, de valójában nem is akarja tudni. Teszi a dolgát és reméli legbelül, hogy elnyeri a nyugalmát és újra visszatérhet az erdőbe. Míg újra szükség nem lesz rá.
Benne nem körvonalazódnak tervek, nem firtatja, mit hoz a jövő. Bízik az útmutatásban, az Erdő Szívében és ezzel meg is elégszik. Amikor a mélységi lány újra felé néz, már a hunyt szemekkel fekvő csuhátlan csuhást látja. Talán már alszik. Ezt támasztja alá az ütemesen emelkedő-süllyedő mellkas és a nyugodtnak tűnő fél-ábrázat, mely a most is viselt kendő felett látszik. Nyugodtnak tűnik.*
//Éjközép előtt//
*Az éjközép beállta előtt egy órával szinte felpattannak a haragoszöld szemek. Úgy tűnik, nem igazán tudja, hol van, ijedtnek látszik a tekintete, már ha ilyenkor látja valaki.
Nem tudja, Xotara merre jár vagy esetleg alszik mellette és azt sem, hogy Hanloren végzett-e már a holttestek megtisztításával.
Gépiesen felül, majd leteszi a lábait oldalra és feláll. Pár szívdobbanásnyi ideig csak mered maga elé, talán azt fürkészi, merre járhatnak a többiek, majd a mosakodótálhoz lép, leveszi ruháit és gyorsan, de alaposan megmosakszik. Ekkor persze sem a kendőt nem viseli, de ilyenkor is háttal áll bárkinek, ki esetleg láthatja. Ám sem hátán, se tarkóján, sem testének egyéb helyein nincsenek stigmák, jelek, de még hegek sem, leszámítva azt a bal válla és nyaka között.
Amikor végzett, visszaveszi ruháit és felcsatolja a mesterkard hevederét a hátára, majd a wegtoreni pengét a helyére csúsztatja.
Menni készül, talán csak ő tudja merre, de az eddigieket ismerve meglehet, hogy a csuhás sem sejti.
Még.*
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 23:53:39
Üzenet elküldve: 2018-09-21 23:53:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*Xotara megjegyzés nélkül raktározza el magában a farkasok támadásáról hallottakat. Nyilván több is van a dolog mögött a kurta válaszoknál. Tömören választ kapott, beéri ennyivel.*
~ Biztos egy taknyos kölök volt, aki elővigyázatlanul ténfergett az erdőben és egy falka farkasba botlott. ~
*Azonban azon elgondolkozik, hogy a szürke elf vajon miért fedi el ilyen nagy gonddal az arcát, még evés közben is. A piacon konkrétan egy leprás koldusnak nézte. Ezt az eshetőséget azért kizárja. Viszont, eltöpreng, hogy nem e valami isteni bélyeg vagy hasonlót fed el a kendő. Xotarának nem jut eszébe más, amit takargatnia kéne Pyctának.
Az egyenes a legrövidebb út, ahogy tartja a mondás, tehát a sötételf lány lazán rákérdez a dologra.*
- Mi van a képeddel? Kötve hiszem, hogy Fákban Lakó billogozott volna meg.
~ A röplapban olvastam a megszálltakról, és a különböző jegyekről, ha Pyctának ilyen baja van, lehet tényleg le kell ütnöm. Előbb, mint gondoltam volna. ~
*Xotara féloldalasan könyökölve az ágyon, heges tenyerére pillant, amiben ő is viselt egy átmeneti jegyet, akárcsak jobb karján, majd újra az elkendőzött képű elfre néz.
Han válaszára bólintva felel.*
- Még jól jöhet, de nem próbálkozunk vaktában. Biztosra kell mennünk. Az oltár veszélyes, saját bőrömön tapasztaltam. Pedig én még csak nem is hókuszpókuszholtam semmit, de majdnem a kezemet kellett levágnom.
*A nővér visszakérdezésére nem tud mit mondani, hiszen a sötételf lány, ahogy nem ért a vallási dolgokhoz, úgy a mágiához sem. Szóval, csak megvonja vállait, de magában valahogy úgy vélekedik, hogy a sötétségnek, a rossznak nincsenek korlátai, a fénynek, a jónak viszont meg kell felelnie számos dolognak, hogy jó legyen.
Ekkor ad hangot véleményének Pycta, hogy lehet bölcsebb, ha a fehérség nővére nem tart velük az útjuk során, amiből kisebb vallási szóváltás lesz. Xotara nem is szól bele a dologba. Ahogy, ő se, más se mondhatja meg valakiről, hogy mennyit ér a maga nemében, talán csak az istenek, de mindenkinek magának kell éreznie, hogy mire képes használni adottságait és hova tud fejlődni. Han távozik is, hogy a korábban elgondolt feladatához lásson. Az ajtó lassan csukódik be az elf lány mögött, de olyan fuvallattal, hogy Xotara úgy érzi egy ajtócsapdosással is felér. A sötételf lány nem moccan féloldalas fektéből, csak a plafont bámuló Pyctára néz, hogy szól e valamit. Közben, mint mindig most is jár az agya. Most éppen azon, hogy honnan szerezhetnének ütőképes mágiatudót. Hallotta a kocsmai pletykákból, hogy valami nagy mágust a Barakkba hurcoltak, de többféle szóbeszédet is hallott a bebörtönzésének okairól. Xotarának átvillan az agyán az őrült gondolat, hogy betörnek a börtönbe a mágusért. A cél szentesíti az eszközt. Persze, biztos nem gondolkozna ilyen dolgokon, ha tudná mi folyik a Barakkban, ezért tudatlanul el is vigyorodik a betörés ötletére.*
~ Na akkor beszélnék én… mert az én hangom mélyebb. ~
*Szóval, egyelőre csak ötlettel, de még nem tervez, hiszen most a temetés feladatai előtt állnak.*
//A templom átka//
*Xotara megjegyzés nélkül raktározza el magában a farkasok támadásáról hallottakat. Nyilván több is van a dolog mögött a kurta válaszoknál. Tömören választ kapott, beéri ennyivel.*
~ Biztos egy taknyos kölök volt, aki elővigyázatlanul ténfergett az erdőben és egy falka farkasba botlott. ~
*Azonban azon elgondolkozik, hogy a szürke elf vajon miért fedi el ilyen nagy gonddal az arcát, még evés közben is. A piacon konkrétan egy leprás koldusnak nézte. Ezt az eshetőséget azért kizárja. Viszont, eltöpreng, hogy nem e valami isteni bélyeg vagy hasonlót fed el a kendő. Xotarának nem jut eszébe más, amit takargatnia kéne Pyctának.
Az egyenes a legrövidebb út, ahogy tartja a mondás, tehát a sötételf lány lazán rákérdez a dologra.*
- Mi van a képeddel? Kötve hiszem, hogy Fákban Lakó billogozott volna meg.
~ A röplapban olvastam a megszálltakról, és a különböző jegyekről, ha Pyctának ilyen baja van, lehet tényleg le kell ütnöm. Előbb, mint gondoltam volna. ~
*Xotara féloldalasan könyökölve az ágyon, heges tenyerére pillant, amiben ő is viselt egy átmeneti jegyet, akárcsak jobb karján, majd újra az elkendőzött képű elfre néz.
Han válaszára bólintva felel.*
- Még jól jöhet, de nem próbálkozunk vaktában. Biztosra kell mennünk. Az oltár veszélyes, saját bőrömön tapasztaltam. Pedig én még csak nem is hókuszpókuszholtam semmit, de majdnem a kezemet kellett levágnom.
*A nővér visszakérdezésére nem tud mit mondani, hiszen a sötételf lány, ahogy nem ért a vallási dolgokhoz, úgy a mágiához sem. Szóval, csak megvonja vállait, de magában valahogy úgy vélekedik, hogy a sötétségnek, a rossznak nincsenek korlátai, a fénynek, a jónak viszont meg kell felelnie számos dolognak, hogy jó legyen.
Ekkor ad hangot véleményének Pycta, hogy lehet bölcsebb, ha a fehérség nővére nem tart velük az útjuk során, amiből kisebb vallási szóváltás lesz. Xotara nem is szól bele a dologba. Ahogy, ő se, más se mondhatja meg valakiről, hogy mennyit ér a maga nemében, talán csak az istenek, de mindenkinek magának kell éreznie, hogy mire képes használni adottságait és hova tud fejlődni. Han távozik is, hogy a korábban elgondolt feladatához lásson. Az ajtó lassan csukódik be az elf lány mögött, de olyan fuvallattal, hogy Xotara úgy érzi egy ajtócsapdosással is felér. A sötételf lány nem moccan féloldalas fektéből, csak a plafont bámuló Pyctára néz, hogy szól e valamit. Közben, mint mindig most is jár az agya. Most éppen azon, hogy honnan szerezhetnének ütőképes mágiatudót. Hallotta a kocsmai pletykákból, hogy valami nagy mágust a Barakkba hurcoltak, de többféle szóbeszédet is hallott a bebörtönzésének okairól. Xotarának átvillan az agyán az őrült gondolat, hogy betörnek a börtönbe a mágusért. A cél szentesíti az eszközt. Persze, biztos nem gondolkozna ilyen dolgokon, ha tudná mi folyik a Barakkban, ezért tudatlanul el is vigyorodik a betörés ötletére.*
~ Na akkor beszélnék én… mert az én hangom mélyebb. ~
*Szóval, egyelőre csak ötlettel, de még nem tervez, hiszen most a temetés feladatai előtt állnak.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:26:00
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:26:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
-Megteszi.
*Nevet fel csilingelve, évek óta nem hívta senki Han nővérnek. Talán csak az a jó kedélyű, fiatal katonatiszt Lihanechből.*
-Nem tudnék most aludni.
*Halvány mosolyt ereszt Xotara felé az ajtóban állva, majd megfordul.*
-Az Úrnő megajándékozott a Fény mágiájával, igen. Ahhoz ott kinn viszont több kell, mint holmi oltárszentelés. Sosem láttam még vérmágiát.
*Hogy képes egy ily szentségtelen és sötét erő kioltani a Fényt? Felkap egy rongyot és egy szappant, majd ismét az ajtóhoz lép.*
-De megpróbálhatjuk megtörni az átkot, persze.
*Fogalma sincs, hogy mi szabadulna el az oltár körül, ha megkezdené a varázslatot. Így is érezni a sötétség hatalmát, mi történne, ha védekezésre kényszerítenék? Megkeresi Pycta tekintetét, pont, mikor a férfi is megszólal. Hidegen, kifejezéstelenül csengenek a szavak, ha jobban ismerné az elfet, tán szívbe markolóak is lehetnének.*
-Szív, szeretet, törődés. Ezekre van szükség most. Erőnek ott nem veszed hasznát.
*Szól csendesen és biccent fejével az oltár irányába.*
-Nem önös érdekből vagyunk itt. Érezned kell ezt, ha valóban az Úrnőt szolgálod.
~De mintha Te egészen más valakit szolgálnál.~
*Teszi hozzá gondolatban, miközben halkan becsukja maga mögött az ajtót.
Dézsáért indul, egy kis helyiségben pedig talál is. Beledobja a rongyot és a szappant, majd vízért indul. Lelkiekben felvértezte már magát az előtte álló feladatra. Száz meg száz sebesültet, félholtat és holtat mosdott már le élete során, bár gyereket még nem sokat.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 15:46:03
//A templom átka//
-Megteszi.
*Nevet fel csilingelve, évek óta nem hívta senki Han nővérnek. Talán csak az a jó kedélyű, fiatal katonatiszt Lihanechből.*
-Nem tudnék most aludni.
*Halvány mosolyt ereszt Xotara felé az ajtóban állva, majd megfordul.*
-Az Úrnő megajándékozott a Fény mágiájával, igen. Ahhoz ott kinn viszont több kell, mint holmi oltárszentelés. Sosem láttam még vérmágiát.
*Hogy képes egy ily szentségtelen és sötét erő kioltani a Fényt? Felkap egy rongyot és egy szappant, majd ismét az ajtóhoz lép.*
-De megpróbálhatjuk megtörni az átkot, persze.
*Fogalma sincs, hogy mi szabadulna el az oltár körül, ha megkezdené a varázslatot. Így is érezni a sötétség hatalmát, mi történne, ha védekezésre kényszerítenék? Megkeresi Pycta tekintetét, pont, mikor a férfi is megszólal. Hidegen, kifejezéstelenül csengenek a szavak, ha jobban ismerné az elfet, tán szívbe markolóak is lehetnének.*
-Szív, szeretet, törődés. Ezekre van szükség most. Erőnek ott nem veszed hasznát.
*Szól csendesen és biccent fejével az oltár irányába.*
-Nem önös érdekből vagyunk itt. Érezned kell ezt, ha valóban az Úrnőt szolgálod.
~De mintha Te egészen más valakit szolgálnál.~
*Teszi hozzá gondolatban, miközben halkan becsukja maga mögött az ajtót.
Dézsáért indul, egy kis helyiségben pedig talál is. Beledobja a rongyot és a szappant, majd vízért indul. Lelkiekben felvértezte már magát az előtte álló feladatra. Száz meg száz sebesültet, félholtat és holtat mosdott már le élete során, bár gyereket még nem sokat.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 15:46:03
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 13:03:27
Üzenet elküldve: 2018-09-21 13:03:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az érme két oldala//
//A templom átka//
*A hideg kötelességtudat átok és áldás is egyszerre. Áldás, mert olyan dolgokkal kell szembenéznie, melyekkel korábban sosem, s ha egykori önmaga volna, nem biztos, hogy képes lett volna és lenne megtenni a mögötte álló vagy az előtte lévő feladatokat. De átok is, mert érzelmei hiányában olyan rideggé vált, mely kizár mindenkit és valóban falat emel. De a fal egyszerre védi őt és a körülötte lévőket a következményektől, melyeket megváltozott énje okozhat.
A szertartás helye eldöntetett, vitának valóban nincs helye. Tökéletes helyszín lesz az erdőszéli tisztás, félúton a város és Erdőmélye között. Valahol legbelül örül, hogy nem kell másképp dűlőre jutniuk. Nem vállal vezéri szerepet, magányos küldetés az övé, de ha társai akadnak, az csak az Erdő Szívének ügyét segíti, de vezetni nem fogja őket, abból egy életre elég volt. Márpedig egy elf élete igen hosszú.
Hallja Hanloren szavait és kiérzi a gondoskodást, de a válasz, a törődés megköszönése lepereg elméjének pajzsán, így csak némaság követi a kimondottakat válasz helyett.
A kemény derékaljon félig háttal a többieknek ülve fogyasztja szegényes vacsoráját, csendben, szavak nélkül. Nem hallotta vagy ha hallotta is, nem mutatja tanújelét, hogy érdekelné, hogy Xotara kimentette az elf lány előtt viselkedése miatt. Neki ez most természetes, magától értetődő, így nem is érzi mentegetőzésnek szükségét.*
- Megtámadtak. Egy mögém került és megharapott. *Válaszol kurtán. Kimarad a történetből, hogy hosszú métereken át vonszolta magával a földön húzva a vergődő ifjú elfet, mielőtt a mestere odaért és leütötte az állatot. Ahogy az is, hogy valódi mészárosmunka volt a megvadult állatok megfékezése és utána hetekig tartó böjttel és aszkézissel engesztelték ki az Erdő Szívét, amiért az erdő katonáinak elvették az életét.
Ha beéri a mélységi ennyivel, ha nem, a csuhátlan csuhás nem mond többet, hanem folytatja az evést, s amikor elfogyott a kenyér, kiissza az utolsó kortyot az egyszerű fakupából, majd megigazítja kendőjét az arca előtt és hanyatt fekszik az ágyon. A kezeit maga mellé ejti és szinte merev tartásban fekve bámulja a lakórész plafonját. Még látszik, hogy nem alszik, miközben Xotara az elf lányt faggatja készségeiről.*
- Nem kellene itt lenned. *Szólal meg halkan, de az apró szobában minden jelenlévő hallhatja szavait. Nem mond többet, de úgy gondolja, a lánynak nem ebben az átoksújtotta templomban kellene munkálkodnia. Ha elkezdődik a valódi küldetés, lesznek áldozatok és egy gyenge, de hitében erős elf leányzó könnyen elbukhat, hisz ugyanez igaz a sötételfre és a harcos-papra is.*
//A templom átka//
*A hideg kötelességtudat átok és áldás is egyszerre. Áldás, mert olyan dolgokkal kell szembenéznie, melyekkel korábban sosem, s ha egykori önmaga volna, nem biztos, hogy képes lett volna és lenne megtenni a mögötte álló vagy az előtte lévő feladatokat. De átok is, mert érzelmei hiányában olyan rideggé vált, mely kizár mindenkit és valóban falat emel. De a fal egyszerre védi őt és a körülötte lévőket a következményektől, melyeket megváltozott énje okozhat.
A szertartás helye eldöntetett, vitának valóban nincs helye. Tökéletes helyszín lesz az erdőszéli tisztás, félúton a város és Erdőmélye között. Valahol legbelül örül, hogy nem kell másképp dűlőre jutniuk. Nem vállal vezéri szerepet, magányos küldetés az övé, de ha társai akadnak, az csak az Erdő Szívének ügyét segíti, de vezetni nem fogja őket, abból egy életre elég volt. Márpedig egy elf élete igen hosszú.
Hallja Hanloren szavait és kiérzi a gondoskodást, de a válasz, a törődés megköszönése lepereg elméjének pajzsán, így csak némaság követi a kimondottakat válasz helyett.
A kemény derékaljon félig háttal a többieknek ülve fogyasztja szegényes vacsoráját, csendben, szavak nélkül. Nem hallotta vagy ha hallotta is, nem mutatja tanújelét, hogy érdekelné, hogy Xotara kimentette az elf lány előtt viselkedése miatt. Neki ez most természetes, magától értetődő, így nem is érzi mentegetőzésnek szükségét.*
- Megtámadtak. Egy mögém került és megharapott. *Válaszol kurtán. Kimarad a történetből, hogy hosszú métereken át vonszolta magával a földön húzva a vergődő ifjú elfet, mielőtt a mestere odaért és leütötte az állatot. Ahogy az is, hogy valódi mészárosmunka volt a megvadult állatok megfékezése és utána hetekig tartó böjttel és aszkézissel engesztelték ki az Erdő Szívét, amiért az erdő katonáinak elvették az életét.
Ha beéri a mélységi ennyivel, ha nem, a csuhátlan csuhás nem mond többet, hanem folytatja az evést, s amikor elfogyott a kenyér, kiissza az utolsó kortyot az egyszerű fakupából, majd megigazítja kendőjét az arca előtt és hanyatt fekszik az ágyon. A kezeit maga mellé ejti és szinte merev tartásban fekve bámulja a lakórész plafonját. Még látszik, hogy nem alszik, miközben Xotara az elf lányt faggatja készségeiről.*
- Nem kellene itt lenned. *Szólal meg halkan, de az apró szobában minden jelenlévő hallhatja szavait. Nem mond többet, de úgy gondolja, a lánynak nem ebben az átoksújtotta templomban kellene munkálkodnia. Ha elkezdődik a valódi küldetés, lesznek áldozatok és egy gyenge, de hitében erős elf leányzó könnyen elbukhat, hisz ugyanez igaz a sötételfre és a harcos-papra is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3850-3869